RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXIIL
M Á S O D I K F ] É L É Y .
KIADÓ-TULAJDONOS S FELELŐS SZERKESZTŐ
BÁRÓ HORNIG KÁROLY,
j l S Z T E R G O M j^ŐMEGYEI y&LDOZÁR, j^ílTTUDOR, /W, K. ^ G Y E T E M I J^ANÁR.
B U D A P E S T , 1 S 7 3 .
N Y O M A T O T T KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, S Á N D O R - U T C Z A 13. SZ.
T A R T A L O M - J E G Y Z É K
a „Religio" 1873. II. félévi folyamához.
Önálló czikkek s értekezések.
A szentatyának egy ujabb nyilatkozata a liberális katholi-
tr kusokról, 13.
O Szentségének brevéje sz. Péter lánczai ünnepén nyerendő bucsuk ügyében, 43.
Pápai allocutio az olasz zárdatörvény ügyében, 81.
Apostoli breve az örmény ügyben, 107.
Apostoli breve a szorongatott anyaszentegyházért szeptem- ber havában tartandó, általános ajtatossági gyakorlatok ügyében, 139.
Constitutio S. D. N. Pii P P . IX. super Vicariis capitulari- bus sat., 297.
Pápai encyclica a svajczi s némethoni viszályok, valamint az ókatholikusok ügyében, 369, 377, 385.
Katechetikai különlegességek, 2, 11, 28, 34, 42, 51, 58, 67.
Járulékok a ,kath. különlegességek'-hez, 75, 82, 90, 99.
Svajczi üldözött testvéreink ügyében, 20.
Jog, törvény, lelkismeret, 33.
„Amerikai viszonyok", 41, 49, 58, 65.
Szent-István-Társulat, 52, 339, 396.
Az erdélyi egyházmegyei róm. kath. status igazgató-tanácsá- nak megalakulása, 83, 92.
A Jézus sz. szivének tiszteletére alapitott ima-apostolság 97.
Egy szó a katholikus egyletekről, 105, 113.
Levelezések :
IV. Döllinger, Beuseh, Beinkens tudósok is, szabadelvűek is.... 115.
V. Szabadelvűnek kell lenni a papnak, ha a nagy világban élni s türetni akar, 122.
VI. Katholicismus s ultramontanismus, 171.
VII. Megfelelnek-e as ultramontán eszmék a kor szükség- leteinek? 331.
VIII. Az állam csak önvédelmi kényszerből küzd manap az egyház ellen, 411.
Sz. László király palástjának feltalálása, 121.
A kath. egyházban divó liturgiák, 129, 137, 241, 248, 256.
A vaticáni zsinat történetéhez, 131, 140, 149, 164,180, 196, 211, 220, 237, 244, 259, 268, 284, 306, 315, 323.
Caesarop^pia, császárpápaság Berlinben és nálunk, 148,156, 162, 179, 187, 194, 202.
A jelen viharok közötti iránytű az Ur Jézus legszentebb szive, 161, 169, 177, 185.
A házasság polgári oldalai és viszonyai, 193.
A kereszt, 201.
Egy szó a maga idejében, 219.
Korszerű elmélkedések a rend és szeretet fölött, 225, 233.
Csengery és a kátétanitás ügye, 227, 236, 242, 250, 258, 268, 276, 283, 293.
Fiat lux! 265, 273.
Az erdélyi nmlgu püspök urnák áldozári jubilaeuraa alkalmá- ból kibocsátott köx-levele, 276.
Halottak napján, 289.
Viszhangul a budapest-kerületi papság congregatiójához 299.
A keresztény ember mint állampolgár, 305, 313, 321, 329.
Tiltakozás az ,amerikai rendszer' ellen, 336.
A pápának lelki joghatósága a protestánsok felett, 338, 347.
Válasz egy nyilt levélre, 345.
Égető kérdések, 346, 356, 363, 371, 379, 387, 395, 404.
Az év végén 393, 401, 409.
Havi szemle, 1, 9, 17, 25, 73, 89, 145, 153, 209, 217, 281, 291, 353, 361.
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k . 1) Magyarország.
Alsó-Szölnök. Szentségimádás, 45.
Eger. Exequiák néhai Bartakovics Béla érsekért, 246. — Samassa érsek ur székfoglalása, 285.
Esztergom. Hódolati ajándék ő Hgénelc névnapja alkal- mából ; ő Hge körleveleinek gyűjteményes kiadása, 6.
Farnos. Papp-Szilágyi püspök urnák emléke, 117.
Győr. Digitus Dei. Főpásztori buzgalom, 158. — Az árva- ügy s a papi nyugdijalap, 262. — A cultusminister ur ta- pasztalatai, 333.
Gyulafehérvár. Bucsumenet, püspök ő exjának áldo- zári jubilaeuma, 213. — Az erd. r. kath. igazgató tanács- nak ülése, 253, 261.
Kalocsa. Belus atya halála, 142.
Kecskemét. Városunk történetéből három év, 278, 286, 295, 301, 309, 317.
Nagyvárad. Az irgalmas nővéreknek önfeláldozása a cho- lera-járvány idejében, 132.
Pécs. Nyilvános köszönet, 405.
Pest. A bűn büntetése, 5. — A pesti, kp. növendékpapság magyar, egyházirod. iskolájának ünnepélye, 14. — Hon- atyáink haza mentek, 21. — Visszapillantás az ország- gyűlési tárgyalásokra, 29. — Liberális dühösség. 36. — Egy §• hordereje, 44. — A főtanodai oktatás törvényja- vaslata, 52, 68. — Toborzás a papság körében, 60. — A protestáns konvent tárgyalásai, 78. — A municipalis theo- logusok, 85. — Néhány szó a maga idején, 93, 100, 107.
Az első és a negyedik hasáb, 116. — A vallási béke apo- stolai, 123. — A kath. egyetem alapítási tervéhez, 132.—
A kivetett tőr, 141. •— Irodalmi macskazene, 150. — Ró- ma és az örmények, 157. — A bűvös erszény, 165. — Li- bex-alis hermeneutica, 173. — Pótczikkely a büntető tör- vényhez, 181. — Caesarem appelo! 188. — ,Egy kissé több világosságot !' 196. — Trau, schau, wem, 204. — A protestánsok s a pesti egyetem, 212. — A fekete pont, 220. — Lássuk hát azt a zászlót, 229. — A buda-pesti képviselő-testület választása, 238. — Akadémiai sötét- ség, 245. — A törpék majmoló természete, 251. — O jön!
260. — Liberális fogalom katholikus püspökről, 269. — Ki a vesztes fél?, 277. — A bábeli zavar, 284. — Refle- xiók a ministeri vacatio végnapjaiban, 293, 300. — K a - tholikus közvélemény, 307. — A protestánsok gravamen- jei, 315. — Ultramontán s liberális jellem, 316. — Most
vagy soha ! 324. — Hannibal ante portas, 333. — Ha te ütöd . . . én is . . . 340 — Válasz Farkas Gy. tanár urnák, 341. — A cape, rape kezdete, 348. — Baculus in angulo, ergo pluit, 349. — Nulla dies sine linea, 357. — Alea iacta est, 364. — Ultramontán elismerés, 372. — Medice cura te ipsum, 380. — Egy leczke a püspököknek, 388. — Az országos vásár, 396. — Az állam kocsisa, 405. — Ka- lászata pesti kőművesség talaján, 413. — Visszapillantás a lefolyt évre, 443.
Pozsony. A magyar püspöki kar és Deák Ferencz, 252.
Szabadka. Ministeri leirat a zárdaostromlók ellen, 397.
Szeged. Hitélet, 270.
Székesfehérvár. Püspök ö mlgánalc üdvözlő beszéde a ministerhez, 294. — Püspök ö mlgának couferentia-be- szédei, 325.
Znyóváralja. Király ö felsége jubilaeuma, 673.
Erdély. Püspök ö exjának jubiláris körlevele, 295, 302. — Aranyáldozati ünnepélye, 308, 317.
Garamvidék. Tiltakozás Deák Ferencz egyh.-pol. pro- graminja ellen, 309.
A szombathelyi egyházmegyéből. Korszerű indítvány Deák Ferencz jun. 28-iki beszédére vonatkozólag, 124. — Deák Ferencz nyilatkozata, 205.
A veszprémi egyházmegyéből. Bárány István plébá- nosnak 40,000 frtos alapítványa, 53.
2) Külföld.
Bécs. Rauscher bibornok-érseknek körlevele ő felsége j u - bilaeuma alkalmából, 365, 373. — Császár ö felsége a sajtóról, 389.
Berlin. A vallási harcz órája 22, 30. — Az udvari katho- likusoknak felirata a császárhoz, 37. — A kormányi erély, 109. — Az üldözésnek folytatása, liberális lapok- nak nyilatkozatai, 134. — II. Frigyes tisztelete az egy- ház joga iránt, 137. — A kath. egyházi javak, 221. — Zavar és fiasco, 247. — Az országgyűlési választások, 318. — Hiu remények, 334. — Reinkensné asszonyság, 341. — Bismarck s a kath. párt, 350. — Hihetetlen de való, 359. — Bismarck s az angol protestánsok, 382. — A corruptio, 406.
Bern. A svajczi szövetség közös képviselőházának tárgya- gyalásai a genfi egyházellenes üzelmek ügyében, 109. — Az ókatholikus delegátusok határozatai, 190. — Az al- kotmány vallási czikkelyei, 206. Az üldözési versenyfu- tás, 379. — Aránylag jobb hirek, 374.
Bukarest. Hitélet, 205.
Dortmund. Okath. gyűlés kidobásokkal, 319.
Fulda. Küldöttség s felirat a püspökhez 166.
Genf. A kath. egyház szervezése törvény utján, 222.
Kassel. Az egyházi viszályok s a német jogtanárok, 143.
Konstancz. Az ókatholikus delegátusok gyűlése, 199.
Konstantinápoly. Az örmény kérdés, 222,231, 239,263.
Idipcse. Egy zsidó Ítélete Reinkens pásztorlevele felett, 206.
London. A paray-le-moniali bucsujárat, 267. — Manning érsek, a sajtó és Bismarck, 310.
Maincz. Agitatio az iskola-törvény ellen, 000.
München. Meghivó a német katholikusok X X I I I . nagy- gyűlésére; a gyűlésnek tárgyai, 95. — Uti kalandjaim, midőn az ókatholikus templomot kerestem, 110, 118, 125.
— Az ókatholikusok viszonya az államhoz s jövőjük, 174.
— Reinkens ,püspök' s az állam 198. — A prot. zsinat s a kath. processiók, 350.
Olmiitz. Ersekünk mint forradalmár, 133.
Paderborn. Az uj vallásügyi törvényeknek gyakorlati érvényesítése, 37, 279.
Ptíris. Nagyszerű katholikus tüntetés, 31. — Felelet egy liberális szerkesztőhez a bucsujárók ügyében, 101. —- A polgári temetkezések, 159. — Főpásztori körlevél s pápai breve, 191. — Montalembert az egyházról, 414.
Bónia. A ,holt idény' ; Olaszországnak nagy temetései, ma- gyar vendégek, 14. — Az uj ministerium, az olasz pénz- Ügy, a községi választások, 38. — A külföldi hatalmak- nak felszólalásai a zárdatörvény ügyében ; a királynak
ségének legújabb allocutiója s az olasz censura, 79. — O szentsége allocutiója, 94. — A protestánsok üzelmei, 86.
— A német művészeknek tisztelkedése a szentatyánál, 108. — Csütörtököt mondott zarándokfogás, 117. — A gyilkos merénylet szerzeteseink ellen, 125. — A péterfil- lérek megadóztatása, 133. — A forradalomnak készülő- dései a Vatican ellen, 143. — A sz. atya állapota s a libe- rálisok működése, 189. — Az olasz kath. congressus, 204.
— Szeptember 20 -a, 214. — Minghettinek legújabb fias—
cója. 246. — A porosz egyházüldözési törvények Olaszor- szágban, 270. — A jezsuiták elűzése, 287. — A kata- kombák veszélyben forognak, 325. — A trónbeszéd, 358.
— Jegyzetek az encyclicához, 381. — Az uj bibornokok .választása, 390. — A nép általi papválasztás, 398. — Az
uj bibornokok, 406.
Begensburg. Kath. egyletek nyilatkozatai ő szentsége s a porosz király közti levelezésre vonatkozólag, 303.
Velencze. Az olaszhoni katholikusoknak nagygyűlése, 102.
Zug. A katholikusok felirata az alkotmányozó bizottság- hoz, 183.
Missiói tudósítások. 45, 54, 62, 70, 87, 167, 184, 191, 226, 303, 335, 343,351, 366, 383, 391, 399, 415.
Brazília. Egyházellenes üzelmek, 102. — Szabadkőmű- ves garázdálkodások,
Francziaország. A belga s hollandi búcsúsok, 197.
Németország. Ókatholikus egyházszervezet, 70, 79, 86.
Oroszország. Az ókatholicismus, 335.
Orosz-Lengyelország. A katholicismusnak kiirtása,365.
I'ozen. Érseki nyilatkozat, 230.
Bajnavidék. Egyházi s nevelési állapotok, 183.
Spanyolország. Az egyháznak elválasztása az állam- tól, 150.
Svajcz. A Pius-egylet nagygyűlése, 166 ; — ennek reso- lutiói, 182. — A liberális katholicismusnak következmé- nyei, 215. — Nagyszerű bucsumenet, 255. — A katholi- kusok üldözése, 326. — Az üldözés történetéhez, 342.
IFestphalia. Borzasztó összeesküvés, 390.
I r o d a l o m .
Bacsák: Egyházi, nevelési s pol. dolgozatok, 359, 267, 375.
Bartha: A szabadkőművesség, 23.
Belus: Ajtatossági szentfüzér, 327.
Csiky : Egyházjog tankönyve, 6, 280.
Éltes: A ker. kath. vallás alaptana, 231, 240,255,263,271.
Hungari: Musterpredigten, 336, 343.
Huszár : Egyházi beszédek sat., 39, 144.
Laicus: Szabadelvű szólamok, 71, 80, 87, 96.
Molnár: Harmincz évem irodalmi termékei I, 311.
Müller: Theologia morális, 151, 159.
Badnay : Krisztus hét szava a keresztfán, 319.
Bépássy : Katholikus egyháztörténelem, 224.
Böggl-Nogély : Gyóntatási intelmek s elégtételek, 167, 175.
Schmitt-Miletics: Előkészités az első sz. áldozásra, 46, 55, 63.
Seidel: Roraték alkalmára irt szentbeszéd.ek, 367.
Szauter: Az autonómiai congressus egyik fő teendője, 111, 119, 127, 135.
Tárkányi : Egyházi énektár, 407, 415.
Zádory : Kath. lelkipásztor, 311.
Egy szegény kisasszony története, 32. — István bácsi nap- tára, 247. — Lelkészek almanachja, 248. — Mátyás Deák naptára, 328.
jíegjelenik e lap heten- kint kétszer : szeruan és szombaton.
Előfizetési dij félévre Helyben s posta-
küldéssel 5 í't.
Szerkesztői lakás, Budán viziváros.főutcza 221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények inté-
zendők.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
(
1Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, Sándor utcza 13 szám alatt, hova a neta- láni, nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-
zendők.
V .
)
Pesten, julius 2. . 1 . II. Félév. 1873.
Tart ff lom. Havi szemle. — Katechetikai különlegességek. —, Egyházi tudósítások : Pest. A bün büntetése. — Eszter- gom. Hódolati ajándék ő Herczegségéneknévnapja alkalmából ; O hge körleveleinek gyűjteményes kiadása. — Irodalom :
Csiky Gr. ,Egybázjogtan' sat. — Vegyesek.
Havi szemle.
I X . Pius megválasztatásának s megkoronázta- t á s á n a k 27-dik évfordulóját ü l t ü k e hónapban.
Csudaszerü valami e p á p á n a k hoszu uralkodása ; — époly csudaszerü, a minó' példátlan az egyház tör- ténelmében. J o g g a l különös isteni kegyelem ado- m á n y á n a k tekintik ezt a katholikusok, annál is in- k á b b , m i n t h o g y az egyháznak ellenségei egy évti- zed óta folytonosan úgyszólván azzal foglalkoznak, hogy a jelenlegi pápa, s személyében a p á p a s á g felett meghúzzák a halálharangot. Azonban „infir- ma mundi elegit Deus, ut confundat fortia" ; — e l h a g y a t v a e világ hatalmasai, kigúnyolva s ül- dözve az egyház ellenségei által, épen I X . Pius az, ki a rideg dacz s a kevély hitetlenség ezen korsza- k á b a n t a g a d h a t a t l a n , mély benyomást g y a k o r o l a szellemekre. E r r ő l az egyháznak ellenségei nem kevésbé tehetnek, s tesznek is bizonyságot, m i n t leghűbb, legengedelmesebb fiai. E g y e t l e n egy szó az ő ajkairól elégséges, hogy földrészünk leghatal- masabbjait felindulásba hozza, mely felindulás azonban semmi egyéb, mint azon hivatalos lepel, mely a l a t t n y u g t a l a n s á g u k a t , félelmöket rejtege- tik. Igenis félnek azon aggastyántól, kit gonosz g y á v a s á g u k s álnok cselszővényeik emberileg, „po- litikailag" véve, hatalomvesztetté tettek, félnek tőle annak daczára, hogy semmitsem mondó mosolyt erőltetnek a j k a i k r a , valahányszor „a Vatikán vil- l á m a i é t emlegetik ; félnek tőle, azon 82 éves aggas- t y á n t ó l , ki élte végnapjaiban fogolylyá lőn saját h á z á b a n , ki a n n a k küszöbét immár közel h á r o m esztendeje nem lépte át . . . .
S váljon miért félnek 1 . . . . Mert a minden- ható liberalismus semmit sem gyűlöl, semmit sem
ismer ellenségének a n n y i r a , mint azon eszméket, melyeknek képviselője a pápa. S mert, midőn ő r á tekint, érzi, h o g y ezen embernek elvei, SíZdjZ clZ általa, mint e világon legfőbb .szellemi tekintély által hirdetett elvek s eszmék azok, melyek bár- mily nehéz küzdelmek u t á n végre mégis megadand- j á k neki a haláldöfést. A liberalismus ezen félelme s az ebből származó gyűlölet kettőztetett dühvel nyilatkozik épen most, mert érzi, h o g y r á nézve
„advesperascit", esteledik; végét kezdi járni, ha az undoritó agónia m i n d j á r t még évekig t a r t is ; de esteledik ; mert a népek megdöbbenve, azon óriási corruptión, mely a liberalismus coryphaeusait min- denütt jellemzi, eszmélni kezdenek, s mert érezve azon a n y a g i nyomor s ú l y á t , melyet ugyan-e rend- szer eredményezett, önkárukon okulva még azok is kijózanulni kezdenek, kik más, erkölcsösebb indo- kok i r á n t fogékonytalanok lévén, csak az a n y a g i önzés ösztöneit követik. Esteledik a liberalismusra nézve, s azért fokozott dühvel iparkodik hamai-já- ban még a n n y i k á r t tenni, a mennyit csak lehet;
azért fesziti izmait egy végcsapásra, mert t u d j a , h o g y a jövő a győzőé, s mert sejti, h o g y e győző utóvégre is — I X . Pius lesz.
IX. Pius, v a g y egyik másik utódja, ez mind- egy ; mert itt eszmékről van szó s nem személyek- ről. Meglehet, hogy még ő maga is l á t a n d j a ama jobb jövőnek üdvhozó h a j n a l á t , melynek egyes elszigetelt, b á r gyenge sugarait már most is szem- léli ; reméljük is, hogy l á t a n d j a , hiszszük is ; mert t a g a d h a t a t l a n , hogy mint a vad liberális tábor sza- k a d a t l a n rohamainak egyik, nem czélzott, de hál' Istennek, tettleg beállott következménye a katho-
likus tábor is sorakozni, tömörülni kezd. Mindenütt azt l á t j u k , h o g y a hivő nép, megdöbbenve a libe-
ralismusnak mindinkább napfényre vergődő, isten- telen tervein, az oltárok köré csoportosul ; a fél- s gyengehitüek közül sokan, belátva mily találóan jellemzéa syllabus azt, mit ők eddig az emberi elme legdicsőbb v i v m á n y a i n a k t a r t o t t a k , — a liberalis- must, — elfordulva ettől, határozottan a kereszt zászlajához állanak. A k a t h o l i k u s hitélet épen ott virágzik fel legörvendetesben, hol eddig a félszeg felvilágosultságnak, a felületes közömbösségnek classicus földje volt ; — ne gondoljunk M a g y a r o r - szágra ; más országok is szenvedtek e b a j b a n ; — s nem egy jel m u t a t arra, hogy a katholikus öntudat világrészünk legműveltebb nemzeteiben u j életre ébredt.
De viszont nem egy jel mutat arra is, hogy a liberalismusnak n a p j a i megszámlálvák. E kettő kölcsönösen kiegésziti egymást. Spanyolországban, m e l y e t tönkre tett, az üdvös reactio, legjobb értel- mében véve a szót, naponta n a g y o b b tért f o g l a l ; F r a n c z i a o r s z á g minden erejét fesziti meg, h o g y százados bűneit jóvá tegye; Olaszországban s Ausz- t r i á b a n a k a t a s t r o p h a közeledik, mig a német libe- ralismus halálos ijedelemmel észreveszi, hogy, mi- dőn a katholika egyház ellen dühöngött voltaké- pen csak önsirját ásta meg. í g y bizonyos értelem- ben azt m o n d h a t j u k , h o g y a liberalismus maga is
dolgozott I X . Pius kezére, s mennyivel lázasabban hánykolódik, annyival j o b b a n sietteti önvégét, az emberiségnek j a v á r a , üdvére, s ebben I X . Piust illeti a dicsőségnek oroszlány-része!
Már két esztendővel h a l a d t a meg Péter nap- jait. Nem jele-e ez a n n a k , hogy e nevezetes pápa kü- lönös, válogatott eszköz a Gondviselés kezében? S mily gondosan nem készité elő őt ugyan-e Gondvi- selés azon nehéz h i v a t a l r a , melynek terheit immár legtovább viszi mindazok közt, kik tizenkilencz század óta Krisztus egyházát k o r m á n y z á k ! K é t világrész népeivel, szokásaival, szükségleteivel is- merkedett meg, s süríí szenvedések nehéz iskoláján ment keresztül, mig mint a Mindenható terveinek jeles közvetítője Péter székére emeltetett s K r i s z t u s h e l y t a r t ó j á v á rendeltetett e földön. S mily dicsősé- gesen nem tölté be e széket huszonhét esztendő óta, mennyit nem tőn azon e g y h á z n a k felvirágoztatá- sára, melynek élére állíttatott ! Ázsia, Afrika, Ame- rika s Ausztráliában 76 u j püspöki szék, s 23 hit- küldér-püspöki állomás hirdetik I X . P i u s n a k min- denha éber buzgalmát, mig a katholikus Európa 19 u j érsekséget s 40 ú j o n n a n alapított püspökséget köszön neki. Mennyit tőn a hit- s erkölcstannak
biztosítására, mennyit a fegyelemnek s a liturgiá- n a k -szabatositására s állandósítására, azt felesle- ges, nem csak fejtegetni, de mégemliteni is. 1854-iki deczember 8-a, mely napon a szeplőtelen foganta- tás dogmáját kihirdette; 1862-iki junius 8-án, me- lyen a j a p a n i vértanuk 300 püspök jelenlétében canonizáltattak, sz. Péter s P á l n a k 18-dik centená- riuma s a V a t i k á n u m , nem csak u r a l k o d á s á n a k , de a világtörténelemnek is f é n y p o n t j a i t képezik; h o g y 4 1 allocuti.óját, 12 encyclicáját a k a t h . világ összes püspökeihez s több mint 300 hitvalló s v é r t a n ú n a k szentté a v a t t a t á s á t ne is említsük. Mindezen tények hangosan szónokolnak a pápaságnak megtörlietlen életerejéről á l t a l á b a n , s I X . Pius elenyészhetlen dicsőségéről különösen, kinek maradandó, fényes helyet biztosítottak Krisztus egyházának törté- netében.
Szinte roszul esnék, h a e dicső képnek szemlé- lete után a n n a k ellentétére kellene f o r d í t a n u n k sze- münket. H o g y beszélhetnénk ma Bismarck egyház- üldözéséről, vagy bizonyos közelebb álló ember- kéknek hánykolódásairól ? . . . . h a g y j u k jövőre !
(Folyt, lcöv.)
Katechetikai különlegességek.
Nogáll Jánostól.
(Folytatás.)
5) A megváltás nagy munkája. Ezt káténk az apostoli hitvallás nyomán szépen, szebben összeállithatta volna. A ró- mai káté erre nézve kiválólag remekül jár el, midőn a meg- váltó személyéből indulva ki, az ő nevéből kimagyarázza az ő hármas hivatalát, és hármas hivataloskodásának eredmé- nyét az emberi nemzet restauratiójában egybefoglalja. Előre- bocsátván a ,Krisztus' nevezetnek magyarázatját és a hivata- lukra ,szent kenettel' felavattatni szokott látnokok, főpapok és királyok teendőit, vezérkönyvünk, melynek páratlan tartalmá- hoz méltó irálya is ritkítja párját, felséges körvonalokkal rajzolja Krisztus hármas hivataloskodását ; tényre, a világ szemeláttára végbement tagadhatatlan tényre hivatkozik ; tény, hogy itt az egyház . . . tagadjátok, ha lehet. Akik az egyház ellen dúlnak, a tényt, mely szemök előtt áll, nem ta- gadják ; azért ostromolják. Akik kérdezősködnek a keresztény társadalom szerzője s éltetője után és jó lélekkel keresik az igazságot, jól teszik, hadd keressék ; midőn kérdezősködnek vitatkoznak, s magok mondják, hogy keresik az igazságot, ez- zel magok állítanak ki magoknak szegénységi bizonyítványt, magok vallják, hogy nincsenek az igazság birtokában ; de jó, csak keressék ! Mi igenleges meggyőződéssel a keresztény hit elveinek, malasztjainak, törvényeinek tényleges birtokában, tiszta és világos öntudalommal mondjuk, mert mondhatjuk : Itt az egyház . . . tagadjátok, ha lehet ! Tény, a világ szeme- láttára végbement tagadhatlan tény, hogy van ker. társada-
lom, melynek részben azok is élvezik áldásait, kik a ker. tár- sadalom tényezői ellen törnek. Tény az egyház, valamint tény a világ, mely demonstratiót tesz alkotójáról. És tény, hogy Krisztus a világ prófétája s fő tanára ; ami ismerettel bir az emberiség világszerte a mennyei atyáról, azt tőle vette ; hogy minő viszonyban áll Istenhez, azt tőle tanulta ; ő a próféták prófétája, a hajdan látnokai az ő tanitványai és hírnö- kei, a jövő századok népei mind csakis tőle tanulják ren- deltetésűk s örök üdvök életkérdéseit ; az ő igéi megannyi profetiák, melyek az egyéneken s az egész emberiségen váltig teljesedésbe mennek s érvénynyel birnak siron innen és siron tul. És tény, hogy Krisztus az emberiség főpapja s áldozára örök időkre ; áldozatot hozott az emberiségért, mely érdemre felér egy világ tartozásaival, latba vetette érte maga életét és vérét s ezzel az erkölcsi törvény, az örök igazság mérlegének két tálczáját nemcsak egyensúlyba hozta, hanem az erény és érdem tálczáját magasra fellebbentette az emberiségért, mi- dőn önnönmagát feláldozta érte s áldozatja végtelen érdemeit rája ruházta, áldozatja végtelen malasztjait s áldásait rája árasztotta, mint közbenjárója s szószólója ; amint nem szakad meg örökre szivének szerelme, ugy nem apadnak el soha ma- lasztjai s áldásainak forrásai, áldozatja az egyház oltárain örökre tart, s áldozatja eredményei az egyház malasztközlö- nyeiben szakadatlanul forrásoznak ;• az egyház áldozárai csakis az ő képviselői, ő maga az áldozárok áldozára, az emberiség főpapja örökre. És tény, hogy Krisztus a megváltott emberi- ség ura és királya . . . jogfolytonosság alapján, melyet sem- miféle akár fölülről akár alulról támadt forradalom nem képes megszüntetni; joguralma napkeletről napnyugatra terjed s kiterjed mindnyájára „Christus quid emit sanguine suo?
Quid nisi universum mundum ? quid nisi omnes gentes ? A forradalom lelke fel-felkelhet ő szent felsége ellen, vethet nagy hullámokat ; azért joguralma áll, mig ember lesz, és az ember akarja ne akarja, ő szent felségének alattvalója ; a leg- nagyobb elmék, a legnemesebb szivek örömmel szolgálatjára állnak; művészet és tudomány az ő nevének hódol, a művészet ugy nemesedik és üli meg legszebb diadalait, ha az ő dicsősé- gét érvényesiti, a tudomány ugy terem áldást és halad biztos léptekkel, ha az ő hitének vezércsillagait tartja szemmel ; nemzetek és népek ugy gyarapszanak és tesznek szert boldog közlétre, ha alkotmányaik és törvényeiken az ő törvényének szelleme leng keresztül ; az isteni gondviselés szálai az ő ke- zében vannak, miszerint uralmát az idők jártában igazolja s a történelem az ő jogainak legyen ügyvéde ; uralma a földön kezdődik, az idők zártával végződik, s örökre tart az égben.
Christus vivit, Christus régnât, Christus imperat. Ez tény.
Itaque Jesus Christus summus propheta et magister fuit, qui nos Dei voluntatem docuit et a cujus doctrina or bis terra- rum, patris coelestis cognitionem accepit ; quod ei nomen prae- clarius et praestantius convenit, quod omnes, quicunque pro- plietae nomiixe dignati sunt, ejus discipuli fuerunt, atque ob illam praecipue causam missi, ut prophetam hunc, qui ad salvandos omnes venturus erat, praenunciarent. Christus item sacerdos fuit, non quidem ex ordine, ex quo in veteri lege le- viticae tribus sacerdotes exstiterunt, verum ex illo, de quo David propheta cecinit : Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech ; cuius rei argumentum apostolus ad hebraeos scribens accurate prosequutus est. Sed Christum,
non solum ut Deus verum ut homo ac nostrae naturae parti- ceps est, regem etiam agnoscimus, de quo angelus testatus est : Iiegnabit in domo Jacob in aeternum et regni ejus non erit finis ; quod quidem Christi regnum spirituálé est atque aeternum, in iem'sque inchoatur, in coelo perßcitur. Ac regis quidem officia admirabili Providentia suae praestat Ecclesiae.
Ipse earn regit, ipse earn ab hostiuui impetu atque insidiis tuetur, ipse ei leges praescribit ; ipse non solum sanctitatem et justitiam largitat, verum etiam ad perseverandum faculta- tem et vires praebet ; quamquam autem huius regni finibus tam boni quam mali contineantur atque adeo omnes homines jure ad illud pertineant : ii tamen prae caeteris summám re- gis nostri bonitatem et beneficentiam experiuntur, qui ex ejus praeceptis integram atque innocentem vitam degunt.
Neque vero hoc illi regnum haereditario aut humano jure ob- tigit, tametsi genus a clarissimis regibus duceret, sed rex fuit propterea, quod Deus in ilium hominem contulit, quidquid potestatis, amplitudinis, dignitatis hominis natura capere pos- set ; illi igitur totius mundi regnum tradidit, eique omnia, quod jam fieri coeptum est, perfecteque in die judicii subji- cientur." (Cat. Rom. p. I. 7.) A római káté ily fényes nyom- dokain nem vala nehéz elindulni, és káténk könnyen módját ejthette volna Krisztus nevének kapcsában megváltói hármas tisztét szóba hozni. Igaz, a ,közép' és a ,nagy' káté érinti a dolgot, de a ,kis' káté szóval sem érinti, pedig kár volt nem érintenie. A 2-dik és 3-dik tanfokozatu káté legalább érinti, ha távol marad is az eszmék kellő fogalmazásától ; legalább az első hivatalra nézve, mely szerint Krisztus a mi prófétánk, mert „nekünk az Isten titkait kinyilatkoztatta," értelmesebb és tanszerübb mondatot használhatott volna. De jó, hogy érintette, ezzel legalább kijelölte az útját és alkalmat szol- gáltatott a hittanárnak arra, hogy az Ur hármas hivatalának kapcsában a megváltás nagy munkáját megmagyarázza és hármas hivatalának folytonosságából az egyház fogalmának arany szálait fűzze.
Ugy hiszem, hogy igy, ily magyarázattal czélt lehet érni, legalább annyit magam tapasztalásából mondhatok, hogy midőn egyszer az irgalmas-nénék 3-dik osztályában, felírván a táblára ily liittani szemlét :
Krisztus Pápa király törvénye kormány
tanár tanitása hit áldozár áldozatja szentségek
„Krisztus" urunk nevével kifejezett hármas tisztét megma- gyaráztam, tudakolózásomra, ha váljon megértettek-e anél- kül, hogy a fogalmat előre szavakba foglaltam volna, oly fele- letet kaptam, mely meglepett ; kérdésemre, hogy mi tehát az egyház, egy tizenegyéves lányka igy felelt : Az egyház testü- let, melynek feje a szentséges római pápa, melynek tagjai a szentséges római pápa alatt . . . ugyanazon kormánynak en- gedelmeskednek, ugyanazon hitet vallják, ugyanazon szentsé- gekkel élnek. Igy véve fel a dolgot, igy az isteni megváltó személyével hármas tisztének fénycsomójába foglalván a meg- váltás nagy munkájának folytonosságát, kellő magyarázat után, ugy hiszem, fel fogják fogni az egyház mivoltát, s ha megértették felséges missióját, iránta bizonynyal szeretetre fognak indulni és ragaszkodással viseltetni hozzá. Méltán.
Szent Ágoston szerint, valamint az egek tanúi Isten dicsősé-
gének s az égboltozat az ő hatalmának s bölcseségének hír- adója : ugy az egyház tanuja Krisztusnak, s midőn az Ur igazait tanait és malasztjait a megváltás nagy munkájának foganatosítása által folyton érvényesiti, alkotójának dicsősé- géről tanúskodik és viszont dicsőségére válik. „Ecclesia gloria Christi". (S. Aug. serm. 262.)
• 6) A Szentlélekről kevés, szerfölött kevés az mindössze, amit káténk tartalmaz. A római káté az apostoli hitvallás 8-dik ágazatjára ily észrevételt tesz: „Qua in re declaranda omne studium et diligentiam pastores adhibeant, cum komini christiano non magis liceat hanc partem ignorare vei de ea minus recte sentire, quam de aliis superioribus articulis exi- stimandum est. Quare apostolus non permisit Ephesios quos- dam Spiritus sancti personam ignorare, a quibus cum quae- sisset, an Spiritum Sanctum accepissent, cum illi, ne si Spiri- tus sanctus quidem esset, se scire respondissent, statim rogavit : In quo ergo baptisati essent ? Quibus verbis signifi- cavit, distinctam hujus articuli notitiam fidelibus maxime ne- cessariam esse ; ex qua eum praecipue fructum capiunt, quod cum attente cogitant, se, quidquid habent, Spiritus sancti munere et beneficio consequutos esse ; tum vero de seipsis modestius et humilius sentire et in Dei praesidio omnem spem ponere incipiunt, qui primus homini christiano gradus ad summam sapientiam et felicitatem esse debet." (Cat. Rom. p.
L c. 9.) Ily tekintélynek ily nyomatékos utasítása daczára mit kell mégis nemcsak iskolai tankönyvünkben de egyébütt is . . . tapasztalnunk ? ! Meg is látszik rajtunk a Szentlélek - Isten iránti kegyelet csekély volta. Veith Emmanuel a Szent- lélek iránti kegyelet kelleténél csekélyebb voltát még a jám- borabb keresztény hívőknél abból magyarázza, hogy a Szent- lélek-Isten nagyonis kegyes s mint lelkünk benső házi-barátja szerfölött barátságos hozzánk, miszerint ily szerfölött bizal- mas kebelbeli jóbarát irányában nemcsak a kellő figyelem de még a köteles Hiedelemről is megfeledkezünk. Fáj lelkünk- nek időről időre, méltán fájhat, ha ebbeli tiszteletlenségün- ket észreveszszük, méltán fájlalhatjuk ebbeli háladatlansá- gunkat, és bizony csakis lelkünk ily drága vendégének ,isteni' kegyelméből s,véghetetlen' irgalmából történik, hogy eme tisz- teletlenség s háladatlanság keservesebben meg nem boszulja magát rajtunk ! Ismerek papot, ki midőn erre évek előtt lel- ki-gyakorlatok alatt figyelmeztetett, azóta első reggeli fohá- szul a „Veni Creator Spiritust" naponkint elmondja. Elkelne ily figyelmeztetés nagyobb kegyeletre a Szentlélek-Isten iránt,
elkelne bizony nemcsak az iskolában, de szószékeinken is.
Érvül erre nézve egy remek munkára hivatkozom, me- lyet egy lánglelkü franczia iró közelebb két nagy kötetben közrebocsátott ily jelvvel : „Ignoto Dei !" (,Die Lehre von dem heiligen Geiste.' Gaume után Holm. Regensburg, 1864.) Ve- zérkönyvünknek idézett figyelmeztetését értekezésem kereté- ben elég súlyos érvnek látom annak igazolására, hogy amit káténk ezen tanczikkről szóba hoz, az mindössze kevés, fö- lötte kevés. Emiitek pl. csak egy körülményt, melyet a Szentlélek-Istenről szóló hitagazat tárgyalásánál a kate- cheta márcsak a szemléleti-tanmód szempontjából is igen ta- nulságosan értékesíthetne. Mindenesetre jól történt, hogy XIV. Benedek a Szentlélekre vonatkozólag bizonyos helytelen ábrákat megtiltott és csak a galamb meg a tüzes nyelvek ké- pét engedte meg. (Bulla Sollicitudinis, §. 10, 16. 21.); azon-
ban ezen tilalom bizonyára nem vonatkozik oly jelvényekre, melyeket a szentírás is jelez s a szentatyák is használ- nak. S igy, mily jól esnék a kereszténység legeslegsar- kalatosabb hitágazatját nemcsak a Jordán partján, hanem Tábor hegyén is tárgyalhatnunk, csak volna jelvény a Szentlélek szemléltetésére. De hát nem volna ? ! Jordán part- ján azon ünnepélyes jelenetnél, midőn az emberiség megvál- tója a nyilvános életre lépte alkalmából mennyből jött szózat által hivatalára inauguráltatik, szemünk láttára nyilvánul a kereszténység alap-hitágazatja, az Atyánák nyilatkozata az égből hallik, a Fiu a Jordán vizében áll, a Szentlélek galamb képében leng fölötte. Ugyanazon jelenet ismétlődik Tábor hegyén, midőn az Ur, a megváltás nagy munkáját befeje- zendő, készülőben a kereszt útjára, a megaláztatásából tá- madhatandó botránkozás ellenében biztosításunkra újból halljuk az Atyának ugyanazon nyilatkozatát felőle, újból lát- juk a Fiúnak ugyanazon dicső voltát s az isteni természetnek belőle kitört fényéből felragyogó alakján szemmel látjuk, hogy ő „a világ világossága" ; s a Szentlélek hiányzanék ezen jele- netnél ? ! Dehogy hiányzik, ; hisz ott van a jelvénye ! Nem hiányzik ; csakhogy alig szokás azt megfigyelni. S az épen a baj, hogy feledők, hogy szem elől vésztők a szentatyák figyel- meztetéseit. Ott van a Szentlélek jelvénye, a fényes felhő.
Amily alkalmas jelzője a Szentléleknek az Ur inauguratiójá- nál a galamb képe (v. ö. Gaume—Holm. H. 138. s köv. 1.), szintoly alkalmas jelvénye a Szentléleknek az Ur transfigura- tiójánál a fényes felhő. Fényes a felhő, mert fény a Szentlélek, és malasztja az ő fénysugara lelkünkben. Fényes a felhő, mert tűzláng, a Szentlélek fényétől lelkünk fényes lesz mint Mózes arcza Sinai ormán az Ur színétől, világától belsőnk világos lesz, melegétől szent lelkesedésre gerjed, az aljas indulatok posványai elpárolognak, az erkölcsi élet tenyészik. ,Veni San- cte spiritus, et emitte coelitus lucis tuae radium. 0 lux bea- tissima, reple cordis intima tuorum fidelium.' Fényes felhő, mert felhő a Szentlélek, felhő, mely az élet fáradalmaiban enyhít, az indulatok hevét mérséklettel csillapítja, e siralom- völgyében az égető fájdalmakra vigaszt csöpögtet. ,In laboré requies, ín aestu temperies, in fletu solatium.' Fényes felhő, mely midőn malasztjait lelkünkbe hullatja, szennyét lemossa, fonnyadozó terményeit felüdíti, sajgó sebeit orvosolja. ,Lava quod est sordidum, riga quod est aridum, sana quod est sau- cium.' Fényes felhő, mely valamint az Ur szine változásánál az ő alakját karolta át, ugy egykoron midőn az Ur ismét eljő
„az egek felhőin" seregestül az angyalok és szentek kíséreté- ben, az ő hiveit jövendőbeli dicső átalakulásuk nagy napján az ő szinök változásával szintén felkarolandja, midőn az apostol szerint „feremur in aëra obviam Christo, similes ei erimus...."
felkarolandja, s minden támadások ellen oltalmába fogadandja s örökre megótalmazandja. „Hic (in transfiguratione) aeque ac in baptismo Christi, symbolice representatam fuisse ss.
trinitatem. Nam Spiritus Sanctus apparuit in nube, Pater in voce, Filius in divino splendore et gloria, in quo pariter appa- rebat Verbi incarnatio. Videbatur enim Christus homo, et per splendorem vocemque Patris significabatur idem esse Deus, Deique filius, Spiritus Sanctus per nubem adumbratus est, quia ipse ut nubes fulgida hominem illuminât, tegit, oburn- brat, foecundat ad omne bonum. Ita S. Ambrosius, Origenes, Beda et S. Thomas. Adde, quod idem beat et glorificat. Hinc
5 in baptismo Christi Spiritus Sanctus apparuit in specie co- lumbae, quia in baptismo dat innocentiam ; in transfiguratione vero, quae est typus resurrectionis, apparuit in specie nubis, quia tunc dedit dabitque ab omnibus malis securitatem. " (Cf.
Cornelius a Lapide ad Matth. 17, 5.) (Folyt, köv)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, junius 27. A b ű n b ü n t e t é s e . Nevezetes ese- ményeknek vagyunk szemtanúi hazánkban, egy titkos és mégis ismeretes hatalom folyton egyházellenes irányban üzi a kormányt, parlamentünk valóságos egyházi zsinattá v á l - tozott, itél az egyház tanitmánya felett, dorgálja püspökein- ket és ámbár tagadhatatlanul igaz, hogy a kormány kész- séggel siet megfelelni ama titkos hatalom kivánalmainak, mégis mint a tapasztalat mutatja, az egyházi kérdések t á r - gyalásánál a kormány csak nem minden esetben azon kény- szer-helyzetbe jut, hogy leszavaztatik, mi a parlamentaris elmélet szerint voltaképen azt hozná magával, hogy helyét egy másiknak engedje által.
így járt a kormány legközelebb is a már valósággal hírhedtté vált Lükö-féle interpellatióval, a méltóságos rozs- nyói püspök ur tévmentesség-kihirdetési ügyében. De ez nem is lehet máskép, a bünt a büntetés előbb vagy utóbb, de bizonyára követi, mindig ott követi, hol kimondott elvek ellenében csak a ,quid consilii'játsza a szerepet a népszerű- ség fenntarthatása érdekében ; — ott, hol az igazság tiszta szinaranya helyett talmi-aranyot árulgatnak, előbb-utóbb maga a kereskedő is megjárhatja ; meg kell, hogy j á r j a .
A kormánynak, ami nézetünk szerint, mielőtt a pla- cetumot behozta, megkellett volna fontolni kétszeresen mind azt, minő elvi alapokon nyugszik alkotmányunk és igy a kormány állása is, mind azt, miképen fér össze a placetum alkalmazása a katholikusok ellen, a kormány által elfoglalt elvi állásponttal, mily eredményre vezethet annak kihirde- tése ; azaz, nem fog-e majd maga a placetum, eltekintve áttól, hogy az a katholikusokra nézve igazságtalan, a kor- mányra nézve kellemetlenné válni. Ennyi megfontolást maga a józan ész megkövetelt volna a kormánytól, mielőtt a place- tum-féle intézkedést megtette és csak e megfontolás után lehetett helyesen intézkedni.
De a józan észt napjainkban rendesen szegre akaszt- j á k ott, hol a kath. egyház elleni intézkedésről van szó ; a
népszerüség-liajhászat nem enged időt a megfontolásra, és igy rendesen olyan határozatok hozatnak, melyeknek kö- vetkeztében később maga a kormány a legnagyobb zavarba jön. Midőn a tévmentességi dogma Rómában kihirdettetett, nem találkozott Európában kormány, a mienket kivéve, mely magát az igazságot annyira arczul csapta, s a saját elvének vallott lelkismereti szabadságot a katholikusokkal szemben annyira megtagadta volna, mint a mi kormányunk ; ennek jutott azon szerencsétlen gondolat eszébe, hogy a katho- likusok lelkismeretét „rendszabályozza". A kormány ugy vélte, mint látszik, hogy mindenekelőtt a szabadkőműves szájhősök elégitendők ki, a püspököket majd féken lehet tartani bizonyos liberális fenyegetésekkel, de ez a terv meg- hiúsult ; a püspökök nem hallgattak, a szájhősök pedig nem
elégedtek meg a placetummal, nekik börtön, száműzetés kell, amit pedig a kormányra nézve valamivel bajosabb, ha nem lehetetlen, végrehajtani, mint kimondani, hogy „a kor- mány engedélye nélkül nem lehet semmi pápai iratot kihir- detni ime most oly zsákutczába jutott a kormány szere- tetre méltó liberális tanácsosai által, hogy abból menekülni, csak bátor, elhatározott ugrás által lehetne, ha csak nem akar áldozatává válni, elődei megfontolatlan és a legnagyobb mérvben igazságtalan rendeletének. -
Ez ugyan ránk nézve nagyon mellékes kérdés, vagy nem is kérdés, a fő és egyedüli kérdés előttünk az, hogy a kormány szolgáltasson igazságot a katholikusoknak és a hir- hedt lelkismereti szabadság alapján ne tartson méltatlan gyámkodás alatt minket, hanem ha annyira szivén fekszik a lelkismeret szabadsága, hogy csak annak vallása mellett hiszi, miszerint a 19-ik század felvilágosodottságának ma- gaslatán áll, ugy adja meg e szabadságot a katholikusoknak is, ugy, a mint az őket megilleti, hogy szabadon vallhassák mindazt, mit egyházuk eléjük ád, hogy higyjék. A kormány csak saját elvének szolgáltatna ezáltal igazságot, és azt mu- tatná, hogy szavainak, elveinek megvan, nem csak hang- zása, de értéke is, hogy van bátorsága ezen elveinek a pá- holylyal szemben is érvényt szerezni.
Trefort ő nagyméltósága különösen az a férfiú, kitől kétszeresen elvárhatják a hazai katholikusok, hogy szakit- son azon eddigi eljárással, mely a katholikusoknak mindig más mértékkel mért, mint egyéb felekezeteknek. A minister ur t. i. nem csak az ismeretes lelkismereti szabadság alap- jára állott az által, hogy az 48-ki törvényeket elfogadva a nem kevésbé tüskés mint diszes ministeri hivatalra vállal- kozott, hanem ezenfelül az egész ország előtt nyiltan ki is mondotta, hogy előtte egyre megy „népszerü-e vagy sem".
E kettős czim alapján jogosan elvárhatja minden katholikus ember ő excjától, hogy igazságot szolgáltasson mind a k a - tholikusoknak, mind pedig a kormány részére, hogy meg- tegye azon merész ugrást, melyet fentebb jeleztünk. Két oldalról lesznek ezért ő excjának hálásak, egyrészt a k a - tholikusok, másrészt maga a kormány is.
Minden más lépés, mely által a minister ur netalán használni vél katholikus kérdésekben a kormánynak, téves és czélt tévesztett lesz ; a jelen kényelmetlen helyzet ismét vissza fog kerülni, talán ujabb, talán veszedelmesebb alak- ban. Egyszer mindenkorra meg kell oldalni e csomót, ki kell mondani, hogy a katholikusok teljeseu szabadok vallási ügyeikben, hogy az országgyűlés többé a katholikusok ügyeibe nem fog bocsátkozni ; ez meg fog felelni a lelkisme- reti szabadság elvének, és biztositjuk, hogy a kormány, kü- lönösen a vallásügyi minister ur maga csak örvendhetni fog azon pillanatnak, melyben e gondolat határozattá érlelődik elméjében, mert helyzetét nem csak még egyszer oly ké- nyelmessé tette, hanem ezenkívül öntudatát még azon gondolat is fogná megvigasztalhatni, miszerint jóvátett egy nagy igazságtalanságot, melyet elődjei a katholikusok iránt elkövettek.
Hogy a Minister ur belássa, miszerint mi nem uyugta- lansági viszketegségből, vagy talán sértési szándékból tesz- szük megjegyzéseinket, kinyilatkoztatjuk, hogy a múlthoz képest egy vonalnyi előhaladást már szemlélünk a minister
urban. A józan ész már utat tör magának a katholikus ügyek megítélésénél, mert a minister ur már belátta, hogy absurdum dolog lenne üldözőbe venni a püspököket oly ügy miatt?
melyért másoknak a legkisebb bajt sem okozza a kormány.
De ez, mint a tapasztalat tanusitja nem elég, még egy lépést kell tenni a minister urnák, hogy kimeneküljön, a kormány- nyal együtt, a mások által fűzött hálóból és igazságot szol- gáltasson a katholicismusnak ; be kell még azt is látnia és nyiltan kimondania, hogy a legnagyobb absurdum lelkisme- reti szabadságtól dictiózni, és a katholikusoknak mégis megtiltani akarni, hogy higyjék és hirdessék azt, amit az egyház hitezikkelynek mondott ki, e nyilatkozat meg fogja hozni az óhajtott béke olajágát, ha egyébiránt a tények is megegyezendnek vele, mert különben egész tisztelettel ki- nyilatkoztatjuk, hogy mi a placetumot a jövőben sem fog- juk tekintetbe venni, és a minister ur a kormánynyal egye- temben ismét csak tövisen fog ülni, nem tudva, mely percz- ben terjeszt elő Lükő ur valamely famosus interpellatiót, és mely perezben fog a ministerium leszavaztatni, hogy a vizbe fuló emberhez képest, megvetve a biztosan megmentő desz- kaszálat ismét szalmaszálhoz kapkodjon. Veritas et justitia
liberabit vos. • Esztergom, jun. 25. H ó d o l a t i a j á n d é k ő
H e r c z e g s é g é n e k n é v n a p j a a l k a l m á b ó l ; ő h g e k ö r l e v e l e i n e k g y ű j t e m é n y e s k i a d á s a . Ftdő Szerk. ur ! Ez alkalommal egy kegyeletes tényről kivánok megemlékezni. E becses lapok olvasói előtt ismeretesek azon nagytudományu és kenetteljes főpásztori körlevelek, melye- ket a főméltóságu herczegprimás különféle alkalmakkor leg- kivált pedig a vatikáni szent zsinat, coelibatus, breviáriumra vonatkozólag sat. a megyebeli papsághoz s részben a hívekhez is intézett. A külföldi sajtó több ízben méltó dicséretekkel halmozta el a vatikáni zsinat egyik kitűnő szónokának ezen, ugy classikai latinságuk, mint eszmebőségök miatt nevezetes s a patristikus irodalomban rendkívüli jártasságot tanúsító, terjedelmes köriratait. Legújabban paptársaink karolták fel azon kegyeletes eszmét, főpásztoruknak a vett oktatásért és felvilágosításért szivök háláját leróni, s tették ezt oly mó- don, mely nemes szivöket s találékonyságukat egyaránt jellemzi.
A tisztelve szeretett Főpásztor névnapja előestéjét megelőző délután megjelen a sasvári esperesi kerület kül- döttsége, magával hozván egy művészien készült arany disztollat, ő Hgének mint az egyházi köriratok nagytudo- mányu és szellemdus Írójának átnyujtandót. A küldöttség tagjai voltak : ngos és ft. Szabó Antal, szakolczai prépost- plébános, Pekarovics János, péterfalvi esperes-plebános és Cherny Alajos, sassini dekán-plebános urak, utóbbi volt a küldöttség szónoka, ki ékes szavakkal remekül sikerült la- tin beszédben kifejezést adott azon hódoló tiszteletnek, melylyel a kerületnek mindén tagja ő Herczegsége személye, fenkölt szelleme s magas tudománya iránt viseltetik. Leg- jobban sikerült a beszéd azon passusa, mely az átnyújtott hódolati ajándék symbolikus magyarázatát képezé, mit a disztoll leírásából legjobban megértendünk. A tolltartó egy finomul cizelirozott kigyófejet ábrázol, fején igazi gránát tündököl, szemeiben brillántok ragyognak. A tollnyél finom- vésetü s tűzben emaillirozott babérkoszorúval ékeskedik s a '
következő feliratot viseli : „Districtus VAD. Sasváriensis Celsissimo D. Principi Primati Joanni Simor A. D. 1873."
A tollnyél és tolltartó között egy ékes gomb van művészileg alkalmazva, melyen az ország pajzsán kívül ő herczegségé- nek czimere — az Immaculata — és ínonogrammja — S. I.
— láthatók. A disztoll ezen művészi compositiójából önként foly annak symbolikus jelentménye is. Valamint az Imma- culata lábaival összetaposta a kigyó fejét, ugy az Immacula- tát pajzsában viselő főpásztor isclassikus körirataival össze- zúzza a pokoli had minden erőlködéseit, kiirtja a tévelyt, leálezázza a bűnt, s szégyenbe hozza az áltudomány so- phismáit.
Szabadjon ez úttal egy rég táplált közóhajnak is kife- jezést adnom. Már többektől — részint megye- részint nem- megyebeliektől — hallottam élénk sajnálkozásukat kifejezni a felett, hogy ő Herczegségének körlevelei könyvkereske- désbe nem jutván, csak igen nehezen, vagy épenséggel nem szerezhetők meg. Vajha kegyeskednék a mélyen tisz- teltegyházfejedelem, a közjó és tudomány iránti tekintetből, főpásztori körleveleinek s remek egyházi beszédeinek g y ű j - teményes kiadása által lehetővé tenni, hogy azok szélesebb körökben is elterjedhessenek s mint a hegyre épített város és a gyertyatartóra állított mécs minden irányban terjesz- szék az igaz felvilágosodást s a hamisítatlan keresztény mű- veltséget. Végül engedje Isten, hogy az ékesszavu főpap még hosszú éveken át álljon a magyar egyház kormányának élén s vezérelje azt szava-, példája- és tollával jelen hányattatá- sai közepett azon egyedül biztos révpart felé, hol a tudo- mány és vallás, az egyház és állam karöltve működnek közre a társadalomnak és összemberiségnek ugy, mint az egyénnek és egyes nemzeteknek nemesítésén és boldogitásán.
Közli: Iván/
IRODALOM.
60. Az egyházjog tankönyve. Különös tekintettel a vati- káni zsinatra és a magyarországi jogviszonyokra. Irta Dr.
Csiky Gergely. A ft. csanádi püspöki hatóság jóváhagyásá- val. I. kötet. 178. I. Ára 1 frt. 40 kr. — II. kötet 140 l. Ára 1 ft. 20 kr. ((Vége.)
Az egyház-alkotmány alapszabályai közé tartozik azon kérdés is: mily jogállást foglalnak el a hi vek az egyházban?
Szerző e kérdésre adott feleletét két részre osztja. Először a két külön rend czéljából kifejti, mily jogok illetik meg mind- egyik rendet az egyház lényegénél fogva, tehát különösen mik tartoznak a világi rend szükséges és lényeges jogaihoz, s bebizonyítja, hogy helytelen azon állítás, mintha a hivek az egyházban semmi joggal sem bírnának. Ezen szoros érte- lemben vett jogoktól megkülönbözteti azon kedvezményeket, melyek a világi hiveket az egyházhatalom engedélye foly- tán illetik, s ezek közé számítja a magyarországi kath. au- tonómiát. E fonto3 kérdésnek szerző külön paragraphust szentel, melyben az autonomia definitióját adván, kifejti, hogy ez nem ellenkezik az egyház istenileg adott alkotmá- nyával, s kijelöli azon határokat, melyeken tul az önkor- mányzat nem terjedhet. Vitatja ezután, hogy az autonomia a változott magyarországi viszonyok folytán szükségessé vált, végre az autonomia fejlődésének rövid történeti vázla-
7
tát n y ú j t j a . E paragraphus tankönyvünk legsikerültebb r é - szei közé számitható.
A második fejezet az egyházi rendről szól négy rész- ben. 1) Az egyházi rend mint szentség. 2) A felszentelés kel- lékei mind a felszentelendő, mind a felszentelő részéről. 3) A felszentelés körülményei. 4) A felszentelés eredményei, t. i.
az egyháziak jogai és kiváltságai, s az egyháziak köteles- ségei. Örömmel észleltük, hogy szerző mindenütt tekintettel volt az ujabb hazai idevágó törvényekre, s ezeket nem s z á r a - zon emliti fel, hanem magyarázza s hiányaikat is kimu- tatja. Müve ezáltal a gyakorlati életben is igen használha- tóvá lesz.
Ezzel be van fejezve az első kötet, melynek külsejéről csak annyit jegyzünk meg, hogy meglehetős csinos, de elég benne a sajtóhiba is. A második kötet végén ki vannak j e - lölve az első kötet tetemesb sajtóhibái; de jobban szeretnők, ha különösen egy tankönyv, amennyire lehet, ment volna a sajtóhibáktól.
A második kötet két nagy fejezetet foglal magában : az egyházi hivatalok és javadalmakról, s az egyházi hierar- chiáról. Különös figyelemre méltó a 97. §., mely a pápai tévmentesség tanát terjedelmesen, s a felhozható ellenveté- sekre bőven kiterjeszkedve tárgyalja. Az autonomiára s á l t a - lában a részletes magyar jogviszonyokra e kötetben is k i - váló figyelem van fordítva. Az egyes szakok irodalmának kijelölésénél e kötetben figyelmesebb szerző, mint az elsőben, ámbár a fontosabb irodalmi müvek ebben is fel vannak em- litve. Függelékül az autonomiai congressus munkálatának szövege van a kötethez csatolva, mit csak helyeselni tudunk.
Szerző főczélja tárgya előadásában, ugylátszik a r ö - vidség és világosság volt, — hogy a tanulók tul ne terhel- tessenek, de az egyházjoggal mégis alaposan megismerked- hessenek. S e feladat szerencsés megoldása az, mi jeles m ü - vet leginkább ajánlja tankönyvi használatra. Annál is i n - kább, mert egyházjogi tankönyvekben valami nagy válasz- tékkal nem igen dicsekedhetünk. Porubszky jeles latin tankönyve rég eltűnt már a könyvpiaczról ; az ujabb viszo- nyokhoz alkalmazott kiadásban pedig épen nem jelent meg.
K r a j t s i k latin kézikönyve szintén rég elfogyott. Cherrier, U d v a r d y régibb tankönyvei már elavultak. Kőnek egyház- jogi kézikönyve inkább a jogtanulók, mint theologusok szükségleteihez van alkalmazva, s legújabb, harmadik k i a d á - sában oly annyira eltért előbbi correct magatartásától, hogy hittani intézeteinkben teljesen használhatlanná vált. Bozóky tankönyve egyenesen a jogakadémiai hallgatók számára Íra- tott s theologusok számára nem kielégitő. Hoffmann silány munkácskája és Sólyom-Fekete hézagos kivonata pedig em- lítésre sem méltók. Ezzel pedig végére értünk a rendelke- zésünkre álló tankönyveknek.
Jelen tankönyv Bonnaz Sándor csanádi püsp. ő excjá- nak, szerző főpásztorának, a ker. nevelés és irodalom n a g y - lelkű s országszerte kegyelt pártfogójának van ajánlva, s a csanád-egyházmegyei hatóság jóváhagyásával jelent meg, mi szintén egyik garantiája tanodai használhatóságának.
Azon óhajtással fejezem be igénytelen ismertetésemet, hogy igyekezzék szerző a harmadik kötet kiadása által mi- nél előbb teljessé tenni m u n k á j á t s hiszem és remélem, hogy akkor hazánk legtöbb theologiai intézetében ez fog
tankönyvül használtatni. Kiállítás tekintetében főleg az első kötetet emeltük ki, a második az egész munkának t e r j e - delméhez viszonyítva sokkal csekélyebb, semhogy kissé el- hibázott külseje annak belbecsét vagy használhatóságát, komolyan veszélyeztetné. Ismét a j á n l j u k e munkát t. olva- sóinknak becses figyelmébe, a már felhozottakon kivül még azon okból is, hogy a széptehetségü szerzőnek munkája b e - fejezéséhez minél nagyobb kedvet szerezzünk.
Egy kánonjogtanár.
61. Megjelent s beküldetett: „Elmélkedés a k á r o m k o - dás és esküvés vétkes szokásáról". Kalocsán 1873, k. 8. 53 1. ára 10 kr., valóban csekélység, tekintve, hogy ilyszerü intelmek nálunk Magyaországon nagyon is szükségesek.
Kapható Kalocsán, Malatin s Holmeyt.r nyomdájában.
VEGYESEK.
— A székesfehérvári székesegyházi káptalan tagjai, valamint Nyirák Mária férjezett Dezséri Bobok Györgyné, N y i r á k Ignácz, Sándor, Lajos, Gyula é3 Ede, mélyen szo- morodott szívvel jelentik szeretve tisztelt kartársuk, ille- tőleg feledhetlen kedves nagybátyjuk, méltóságos és főtisz- telendő Nyirák Ignácz, székesegyházi nagyprépost, ő szent- sége a római pápa házi praelatusa, szent Péterről czimzett cholti apát, a Ferencz-József jeles rend vitéze, a püspöki lyceum főigazgatója, a zsinati vizsgáló bizottmány elnöke, az egyházjog tudora, és a pesti m. kir. tud. egyetem jogi k a r á n a k bekeblezett tagja és szentszéki ülnöknek, hoszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után életének 73-ik, áldozárságának 4 8 - i k évében, folyó hó 28-án hajnali 3 órakor történt gyászos elhunytát.
A boldogullnak liült tetemei f. hó 29-én délutáni Sy2
órakor a „hoszu temetőben" a feltámadásig nyugalomra t é - tettek, az engesztelő sz. mise áldozat pedig ugyan e hó 30-án reggeli 9 órakor a székesegyházban mutattatott be. Székes- fehérvárott, 1873. jun. 28-án. — Az örök világosság fényes- kedjék neki !
= Személyzetiek. 0 Felsége a csász. s ap. király, Schön- brunnból f. évi jun. 19-éről kelt legfelsőbb határozattal v a l - lás- és közoktatási magyar minisztere előterjesztésére a vasvár-szombathely székesegyházi káptalanban Kopsz J á - nos őrkanonok és őrségi főesperesnek az éneklő kanonok- ságra és sárvári főesperességre, — Högyei János pápóczi perjel és zala-egerszegi főesperesnek az őrkanonokságra és őrségi főesperességre, — Nagy János utolsó kanonok és alsó- lendvai főesperesnek a pápóczi perjelségre és zala-egerszegi főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, — az ezáltal megüresedett alsó-lendvai főesperességgel egybe- kötött utolsó kanonokságra Pali György püspöki t i t k á r t nevezte ki.
— Esztergomban, junius 29-én, mint sz. Péter s P á l apostolfejedelmek ünnepén, O Herczegsége püspökké való consecratiójának évfordulóját ülte. Az ünnep előestéjén az ott állomásozó katonai zenekar tisztelgő diszelőadást tartott.
Magán az ünnepen ő Herczegsége, a rozsnyói s nilopolisi püs- pökök ő mlgaik segédkezése mellett, pontificált, s a sz. mise után korszerű, nagyhatású beszédet mondott a legfőbb egyházi hatalomról. Az alkalmi diszebéden a ftdő káptalan tagjain s az itt állomásozó katonaság tisztikarán kivül mlgos Lévai püspök, Szerdahelyi prépost s Trichtl, győri kanonokok ő ngaikat is látták. Adja az ég, hogy e kedves ünnepélyt még minél gyakrabban ülhessük !
— O Herczegségének legujabbi körlevele a papságra készülő i f j a k n a k felvételére a következőket rendeli : „Die
4-a mensis Augustí a. h. periculum fi et cum juvenibus ac adolescentibus, qui ad statum clericalem adspirant, atque ad Seminaria Dioecesana recipi cupiunt. Qui se examini prae- dicto scopo sistere voluerint, die examen praecedente in Can- cellaria Dioecesana testimonia sua exkibeant oportet. Susci- pientur autem status clericalis candidati pro 7. et 8. classe gymnasiali, prout etiam pro primi anni tbeologico cursu. Id quod DD. Directores Gymnasiorum, paroclii, aliique de Y.
Clero ad concernentium notitiam perferre velint".
— Schulte immár Florencourtnak második nyilatko- zata ellen is felszólalt, de csak ugy, hogy ismét csak ama régi „jogelvet" variálja: si fecisti, nega!
— Nevetséges mily buzgósággal mentegetődzik az osztrák külügy ér a ,N. Fr. Presse'-ben, azon hir ellen, mintha az olasz zárdatörvény alkalmából Francziaország példáját követve ő is felszólalt volna a jog és igazság érde- kében. Ugy se hiszszük nagyon.
— A porosz-lengyelországi papoknak, mint tudva van, megtiltatott a hittanitást az iskolában lengyel nyelven vé- gezni, mely rendszabály, miután a lengyel gyermekek né- metül nem tudnak, azonos a hit elnyomásával. A papok en- nélfogva Ledochowszky érsek rendeletére a templomokban tartották a hittanitást. Most 50 tallérnyi büntetés alatt ez is megtiltatott. A Bismarck uralma alatt álló katholikusok mindinkább jobban közelednek a katakombákhoz.
— A szentatya, megkoronáztatásának évfordulati nap- ján a bibornoki collegium tisztelkedése alkalmával hoszabb
beszédben felelvén a collegiumnak üdvözlő feliratára, kor- bolá azon alessandriai papoknak eljárását, kik az egyház keblén kivül meghalt Ratazzinak temetésén hivatalosan köz- reműködtek. Erre egy római lap vil Paese" gyalázatos czik- ket intézett a pápa ellen, melyben, miután e thernát fejtegette
Volna: „Ratazzinak kis ujjában több becsület s keresztény meggyőződés volt, mint a pápában s az egész bibornoki tes- tületben együttvéve," végre e mondattal fejezi be impertinen- tiáit : „midőn az ember IX. Piusnak Ratazziról mondott sza- vait hallja, önkénytelenül is Caruccinak eme nyilatkozata jut eszébe, melyet Mentana után tett : „oh vecchio prete infame" . . . .
Emiatt a Paese lefoglaltatott, de estéli 7 órakor miután reggeli 9 óra óta, mely órában megjelen, minden akadály nélkül Róma utczáin áruitatott s a postán is a szemtelen zsidónak eme mondatát az egész országba szétküldte volna.
Ily gúnyt űznek az olasz hatóságok ama hirhedt garantia- törvénynyel ! De ez jól van igy ; mert igy legalább a legál- mosabb philiszter sem hiheti többé, hogy az olasz kormány komolyan keres modus vivendit a pápasággal.
Szeretetadományok szentséges Atyánk, IX. Pius pápa számára.
Eddigi összeg 441 ft. 60 kr. és 42 db. es. kir. arany.
10 frank aranyban, 9 régi húszas, 1 db. negyedftos, 6 db.
kettős tallér, s 2 db. ezüstforintos.
Losonczról valaki 1 db. cs. k. arany.
Kegyeletes adakozások
svajczi üldözött paptársaink javára.
Eddigi összeg: 234 ft. 80 kr., 6 db. es. k. arany s 17 ft.
ezüstben s 1 darab ezüst tallér, 20 frank aranyban.
Ugyanonnan 1 db: cs. k. arany.
Szerkesztői üzenetek.
Etyekre : megkaptuk. Zsámbékra : meglesz minél előbb. Szütsre : mi lesz már abból a reclamatióból ? . . . Nagy-Sáróra: köszönöm szé- pen ; de nem volt oly sürgős, csak mindig ,con amore'.
E l ő f i z e t é s i f e l h í v á s .
Egy félévnek letelte után elérkezett azon pillanat, melyben lapunk t. közönsége annak magatartása, iránya s.
belértéke felett Ítéletet mondand.
Öndicsérés nélkül nyugodtan várjuk ez Ítéletet ; mert lelkismeretünk azt sugallja nekünk, hogy mindent meg- tettünk, mit körülményeink közt tehettünk.
„Általános érdekűnek kell lenni a ,Religio'-nak, anélkül, hogy azért az alaposság követelményei ellen vétsen ; figyelemmel kell kisérnie a nagy világnak eseményeit, a mennyiben ezek a katholicismusra nézve fontosak, érde- kesek vagy veszélyesek is, anélkül, hogy ezért a szűkebb hazának közállapotait, s mindazon, naponta más-más alakban felmerülő viszonyokat és eszméket, ezeknek fejlődését, átalakulását és változásait szem elől tévesztené, melyek összhatá- sukban a magyarhoni, kath. egyháznak állására s sorsára nézve, döntő befolyással lehetnek" . . . . ezt mondók ezelőtt egy félévvel, akkor közrebocsátott, előfizetési felhívásunkban, s ma azon nyugodt öntudattal lépünk t. olvasó közönségünk elé, hogy nagyjájban e pontok és irányelvek valának azok, melyek szerkesztői működésünket vezérlék.
Eber figyelemmel követtük, bel- és külföldön egyiránt az események folyását, s mindenkor azon voltunk, hogy gyors, változatos s megbízható tudósításaink legyenek, hogy külföldön egy mozzanat se forduljon elő, mely legalább említve, hazánkban pedig egy sem, mely érdemleges megvitatásnak tárgya ne leendett. Az igazságot védelmezni, az eszmé- ket tisztázni s a sűrű támadásokat bátran visszaverni: ez képesé feladatunknak egyik kiváló részét, míg másrészt a szorosabban vett tudományos munkálkodást sem egészen figyelmen kivül hagyni, s a t . olvasókörünket érdeklő irodalmi mozzanatokat is hol ismertetőleg, hol itészetileg tárgyalni iparkodtunk.
Ezek után teljes bizalommal fordulunk t. közönségünkhez azon kéréssel, miszerint lapunknak támogatásában ezentúl sem ellankadni, hanem minél sűrűbb részvét által arról méltóztassék bennünket biztosítani, hogy minden méltányos igényt kielégítenünk sikerült.
E l ő f i z e t é s i f e l t é t e l e k : Egész évre 10 frt., félévre 5 frt. o. é.
Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; a szerkesztőnél, Budán, viziváros, főuteza 221. sz. II. em., hova a kéziratok s egyéb a lap szellemi részét illető közlemények ; és Kocsi Sándor nyomdai irodájában, Pesten, Sándor-utcza 13. sz., hová a netán előforduló reclamatiók is intézendők.
Legalkalmasabb, legczélszerübb s legkényelmesebb előfizetési módul az úgynevezett postautalvány okat ajánljuk A ,,Iteligio(c első félévi folyamából még teljesszámu példányokkal szolgálhatunk.
Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő : báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár. ' Nyomatott Buda-Pesten 1873. Kocsi Sándor saját nyomdájában, Sándor-utcza 13. szám alatt.
Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij félévre nelyben s posta-
küldéssel 5 f t . Szerkesztői lakás, Budán viziváros,főutcza 221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények inté-
zendők.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, Sándor utcza 13 szám alatt, hova a neta- láni, nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-
zendők.
Pesten, julius 5. II. Félév. 1873.
Tartalom. Havi szemle. — Katechetikai különlegességek. — A szentatyának egy ujabb nyilatkozata a liberális katbolikusokról. — Egyházi tudósítások : Pest. A pesti kp. növendékpapság magyar egyházirod. iskolájának ünnepélye. —
Bóma. A ,holt idény', Olaszország nagy temetései, magyar vendégek. — Irodalom. — Vegyesek.
Havi szemle.
(Folytatás.)
Németországra vonatkozólag, miről szólhat- n á n k másról, mint azon szélesmérvü e g y h á z ü l d ö - zéaről, mely ott m e g i n d u l t , s melynek inditója dia- dalmi m á m o r á b a n m á r a n n y i r a megfeledkezik ma-
gáról, h o g y nem csak a s a j á t közvetlen h a t a l m a a l a t t álló katholikusokat s a n y a r g a t j a , hanem Ró- m á r a , a keresztény világ szellemi k ö z p o n t j á r a is
vetvén tekintetét, azt hiszi, h o g y m ó d j á b a n álland egy ma h o l n a p bekövetkezendő, sajnos esemény al- k a l m á v a l a világ kétszáz milliónyi k a t h o l i k u s a i - nak lelki fejet a d h a t n i , az.ő választása, tetszése s j ó v á h a g y á s a szerint ; ő, a l u t h e r a n o - k a l v i n i s t a , az ő r j ö n g ő zsarnok.
„Nem fogok semmi ellenmondást v a g y ellen- kezést t ű r n i " k i á l t á nem régen, dühösen l á b b a l ta- podva a földet, midőn valaki a r r a figyelmeztette őt, h o g y még sem oly k ö n n y ű dolog egy 94 milliónyi vallási testületet megsemmisíteni — „nem fogok semmi ellenmondást t ű r n i , hanem d a r a b o k r a török m i n d e n k i t , ki ellenszegülni m e r " . . . . íme, szem- ben a k a t h o l i k u s o k k a l a l e g ú j a b b uralkodási vezér- elv, melyet azok, kiknek elég h a t a l m u k van hozzá, n y i l t a n v a l l a n a k , mig a kisebbek még egy ideig lavirozni f o g n a k ; de csak h a g y j u k őket megerő- södni
Mily fogalma van egy ilyen „ á l l a m f é r f i n a k " a k a t h o l i k a egyházról, a n n a k természete- s lényegé- ről, a valódi k a t h o l i k u s hitmeggyőződés bensősé- géről, a k a t h . lelkismeret szilárdságáról s legyőz- hetlenségéről ? . . . . Természetes, h o g y , kinek sze- mében a vallásosság l e g j o b b esetben csak a beteges kedélynek álmodozása, s a ki azt hiszi, h o g y az,
mit k a t h o l i k a e g y h á z n a k h i v n a k , mindössze is csak két osztályból áll : csaló papok s megcsalt hivek- ből ; — természetes, m o n d j u k , h o g y i l y ember azt is hiszi, miszerint a katholicismusnak megsemmisí- tésére elég egy „ t ö r v é n y " , mely előtt készséges lelkismeretlenséggel m e g h a j o l n a k az „ a l a t t v a l ó k " ; s ha mégis itt-ott t a l á l k o z n é k , a ki „középkori fana- t i s m u s " - b ó l nem a k a r n a t é r d r e borulni az á l l a m - omnipotentia a r a n y b o r j a előtt, azt a 19. század emberének l e g g y e n g é b b oldalán f o g j u k meg : — p é n z b i r s á g g a l s u j t j u k ; jövedelmeit z á r j u k le, bir- tokait kobozzuk el
E z m i n d a z o k n a k okoskodása, k i k mint az állami m i n d e n h a t ó s á g n a k imádói azt hiszik, h o g y mivel szerintök csak az állam minden j o g n a k for- rása, az e g y h á z sem r e c l a m á l h a t oly j o g o k a t , me- lyeket a mai á l l a m elismerni, b á r m i okból vonako- dik. Mily óriási tévedés ez, azt a porosz p ü s p ö k i k a r l e g ú j a b b felterjesztvényeiben is fényesen kimu- t a t t a , a m i n t h o g y h i t h ű katholikus erre nézve nem is lehet kétségben soha, ezért a P o r o s z o r s z á g b a n az e g y h á z s az állam közt k i t ö r t h á b o r ú n a k , h a m á s nem, u g y l e g a l á b b az a haszna lesz, h o g y a világ h a t a l m a s a i b e l á t a n d j á k , miszerint e tekintet- ben is csak o k t a l a n rögeszme volt az, mit ők eddig legfőbb politikai, országlási bölcseségnek t a r t o t t a k . Az erőszak, m e l y n e k a e r á j á t Bismarck t ö r v é n y e i jelzik, sem vezetend czélhoz, ha csak oly követke- zetesen nem „ h a l a d n a k " a német államférfiak s a z o k n a k u t á n z ó i , mint h a j d a n t a Erzsébet k i r á l y n ő A n g l i á b a n , az az, hacsak minden k a t h o l i k u s em- bert n e m n y i l a t k o z t a t n a k ki h a z a á r u l ó n a k . U g y l á t s z i k , h o g y Bismarck ezen őrültségtől sem í i a d n a m á r vissza ; a jezsuitákat s a többi „rokon" rende- ket l e g a l á b b máris állitólagos „Reichsfeindlich-
2
