fest, jul. 8. H o n a t y á i n k h a z a m e n t e k s a sándorutczai előadásokban ennélfogva pár hónapnyi szünet állott be. Nem tudjuk, váljon érdemesnek t a r t j á k - e érdemes képviselőink eddigi müködésöket arra, hogy arról külön j e -lentést tegyenek választóik előtt, de ugy látszik nekünk, mintha ez egyszer jobban tennék, ha — hallgatnának . . . . Mit is mondhatnának ? Midőn egybegyűltek legott kezdték a carmen miserabile-t elszavalni arról, hogy nincs pénz ; mert 5 esztendeig ugy gazdálkodtunk, mint akinek nincs esze ; — s most midőn haza mennek az a gyanús „öröm-hír" futja be a lapokat, hogy a juliusi szelvény csak ugy lett biztositva, mert Pulszkynak sikerült hamarjában 15 milliót szerezni — Berlinben; vagy más szóval: midőn ide jöttek, nem volt pénz, s mikor mennek — lehetőleg még
ke-vesebb van ; az ország financziáit pedig rendbe hozni nem sikerült.
De ez csak egy mozzanat a sok közül, mely körül a törvényhozásnak kellett volna valamit tenni, s mely körül semmit sem tett ; s igy elsorolhatnók még hoszu lajstromát az égető kérdéseknek, melyeknek megoldását a nemzet epedve
várja évek óta választott képviselőitől, anélkül, hogy azok akár csak egyetlen egy lépéssel is vitetnének előre ; sőt azt mondhatjuk, hogy közügyeink nyilt, rapid hanyatlásnak indultak, annak daczára, hogy évek óta ülési szak ülési sza-kot, gyűlés gyűlést, beszéd beszédet ér !
Mindazonáltal csalódnék, a ki azt hiszi, hogy az épen most lefolyt ülésszakról is nem lehet valamit, s pedig jellem-zőt elmondani.
Ha valahogyan még szükségünk lenne annak példák általi bebizonyítására, hogy a modern liberalismus nak g y a -korlati, közhasznú impotentiája karöltve j á r az egyház elleni dühöngéssel ; ugy ezen ülésszak nem egy ilyen, s pedig a maga nemében nagyszerű példát szolgáltathatna.
Nincs a magyarországi kath. egyháznak egy érdeke, mely ezen ülésszak alatt meg ne sértetett, nincs egy ezeréve3 joga, mely ne tagadtatott, nincs egy elévülhetlen birtok-czime, mely meg ne támadtatott, kétségbe ne vonatott volna.
Megtámadták iskoláinkat, a mennyiben ilyenek még létez-nek ; meg alapitványainkat, meg egyházunk egyéb birtokait, meg ugyanennek belszervezetét s legfontosabb intézményeit, meg lelkismeretünk szabadságát, meg vallásunk sarkalatos dogmáit, papjaink becsületét, püspökeink méltóságát s tekintélyét, — alsó- s felsőházban, jobb- s baloldalról egyaránt ! . . .
Egyes bornirt fejek, egyes fanatikus szószaporitók, egyes gonosz agitatorok minden képviselő testületben lehet-nek s vannak, minden egyes ülésszakban felmerülhetlehet-nek s felmerülnek is ; — de hogy az egyház elleni „hajrá" orszá-gos rendszerré váljék, hogy űzessék, nemcsak a baloldal egyes élczlapi figurái, hanem a kormánypártnak coryphaeu-sai által is ; erre az épen most berekesztett ülésszak szolgál-tatta az első példát s ez az, mi ezen ülésszakot szomorúan, vésztjóslólag jellemzi.
Ideje volt már, hogy az urak szétmentek. Még egy ily ülésszak s a vallásháború előestején állunk. Nem a magunk képzelődése vagy outrirozása ez ;• maga a kultusminister nem kevésbé mint Deák Ferencz meglehetősen nyíltan utaltak erre s egy nagybefolyásu kormánylap is alighanem ezt é r -tette, midőn egy nem igen aesthetikus s képviselőinkre nézve nem igén hízelgő allusióval a canicula hőségének t u -lajdonitá azon modort, mely alsóházunkban uralkodni kez-dett, ezzel okadatolván ebbeli óhaját : váljon az ülésszak mennél előbb rekesztetnék be !
Ilyenek után nincs mivel dicsekedniök hazatérő kép-viselőinknek, s ezért mondtuk : jobb, ha ez egyszer Pesten viselt dolgaikról hallgatnak. Mit is mondhatnának : . . .
„megtámadtuk egyszer, kétszer is a kath. egyháznak ala-pitványait s egyéb birtokait, indítványoztuk a papi j a v a k elkobzását, vesződtünk az infallibilitással, lármáztunk a jezsuiták ellen s aztán . . . . aztán semmi többet nem tet-tünk ; hanem azért esztendőre még több adót fogtok fizetni,
— ha van miből" . . . .
Meglehet, hogy van az országban egy két, szellemileg félreeső választókerület, melynek lakóit e referátumnak első része annyira fellelkesíti, hogy a másodikra nem is figyelnek.
Hogy vannak ily kerületek is, az bizonyos ; mert ha nem léteznének ily kerületek, nem léteznének ama bizonyos kép.
viselők sem ; de az ország többsége alighanem fejcsóválva szemlélendi küldötteinek eme gyanús szagú babérjait, s az egésznek talán nem épen megvetendő facitja végül az, hogy a liberalismusnak discreditirozására a magyarhoni Parlamen-tarismus is ezúttal derekasan megtette a magáét.
De ezen aztán nincs is, mit busulnuuk.
Berlin. A v a l l á s i h a r c z ó r á j a . A történet lapja egy nevezetes okmánynyal ismét gazdagabb lett, a porosz püspöki kar az ismeretes és már szentesitett vallási törvényekre nézve sajnálattal kijelentette a kormánynak, hogy nevezett törvények végrehajtásánál nem működhetik közre, mert ő az államot nem ismerheti el a jog egyedüli vagy végső forrásának, sem le nem mondhat azon jogokról, melyeket az egyház alapitója, Jézus, ugyanannak adott, és melyeknek őreiül a püspökök rendeltettek.
Ha a Poroszországban már eddig végbement esemé-nyek nem bizonyitanák is, ugy e püspöki nyilatkozat min-den kétségen kivül helyezi a vallási harcz órájának megér-kezését. A koczka el van vetve, az Isten által a társadalom földi és mennyei j a v á n a k előmozdítására rendelt két h a t a -lom között a nyilt küzdelem megkezdődik, a 19-dik század, a haladás, műveltség és lelkismeret szabadságának százada tanuja lesz a rombolásnak, melyet a liberalismus az emberiség kipótolhatatlan k á r á r a csak azért idéz elő, hogy k i z á -rólagos hatalmát test és lélek fölött megalapítsa.
Rombolásnak nevezzük e harcz kimenetelét, mert ha egyáltalában minden harcz kimenetele csak a kivívott hala-dás romjait tünteti fel előttünk, mennyivel inkább lehet és kell ezt állítanunk akkor, midőn az anyagi és szellemi világ vezetésére, tökéletesítésére hívott két hatalom, ez mint megtá-madott, az mint támadó fél között, kitör a harcz ! Ki ne szemlélné itt lelkében előre is" a romokat, melyek ily összeütközésből származnak ? A béke napjaiban létrehozott t á r -sadalmi rend felforgattatik, a nyugalom perczében higgadt megfontolás után szabályozott viszonyos közlekedés egyház és állam között felbontatik, a bizalom lánczai megszakad-nak, a küzdő felek tulajdonképeni feladatuk teljesítésétől elvonatnak, és igy nem csak az előkaladás van meggátolva, de annak fenntartása is gátoltatik, mit a béke napjai létrehoztak, lassankint minden bomlani kezd, az enyészet k ö r ü l -vesz mindent, végre beáll a teljes felbomlás, összeroskad, -rommá lesz a szellemi és anyagi világban mindaz, mit jobb
napok építettek.
Még feltűnőbb azonban e harcz követkézménye, ha tekintetbe veszszük a küzdő felek és fegyvereik a r á n y t a -lanságát, egyenetlenségét. Egyik oldalon az erőszak kímélet-len, mindent romboló hatalma, a másikon a „non possumus"
szózata, ott az anyagi, itt a szellemi fegyver, ott a kard, itt az imádság, ott a jogtalan czél érdekében, a legbecste-lenebb eszközök, hazugság, rágalom, ferdítés, szemtelenség, itt a szent és jogos ügy érdekében a becsületesség és igazság fegyverei vitetnek a harcztérre. Ily aránytalan fegyverek mellett valamint becstelen a küzdelem a kihívó részéről, ugy túlsúlya mellett a mult éa jövő haladás rovására n a -gyobb pusztítás fogja nyomait jelelni is, mint jelelné egyenlő harczban, egyenlő fegyverek mellett ; mert az erőszaknak nem természete a kimélet, rombol, összezúz mindent, mit
útjában talál, lenne bár azzal az emberiség legszentebb é r -deke is összefűzve.
A történelem nem egy példát mutat fel, hogy ott, hol az erőszak mint küzdő fél játszotta a szerepet, az emberiség legszentebb érdekei is koczkára voltak téve, a k i törés stadiumában lévő jelen küzdelemnek pedig már t e r -mészete is önmagában hordja e tekintetben a legnagyobb veszélyt, mert itt a támadás nem mellékesen, de főleg és egyenesen maga a kereszténység ellen van irányozva, mely-ben az emberiség legszentebb és legmagasztosabb érdeke központosul. Az ultramontauismus, jezsuitismus, az egyházi túlkapások megszorítása és hasonló phrazisok elvesztették értéküket még józan protestáns gondolkozó fők előtt is ; ezek is érzik, hogy itt a harcz a kereszténység ellen van megindítva. A jezsuiták és a rokon (?) szerzetek kiűzetésé-vel Németországból, az egyház, a kereszténység f á j á n a k élő ágait vágták le, most a törzset támadják meg, melyből az ágak szivták a kereszténység éltető nedvét és terjesztették a társadalom üdvére.
Az egyház a keresztény eszmék, elvek letéteményese, tárháza, őre és hirdetője ; az emberiség szellemi, természet-feletti kincsei az ő gondjaira vannak bízva, ismeri a forrást, honnan nyerte ő és az állam jogait, tudja a határt, melyen tul terjeszkedni egyiknek sem szabad. Az állam ellenben eldobva magától Istent, kitől jogait nyerte, önmagát tolja fel minden jog forrásául, a mindenhatóság attribútumával önmagát felruházva, nem ismer más jogot, mint melyet k e -gyelemmorzsaként ő hullat másoknak, és igy az egyháznak is hatalmának teljéből. Ez esztelen mindenhatósági gögnél fogva szándékozik „szabályozni" magát az egyházat is, annak tanitmányát és elveit, melyek a kereszténység elvei, melyek akadályozzák, nehogy zsarnokká fajulhasson a lelkiismeret felett. Ezért mondjuk, hogy e harczban a kereszténység egyenesen van megtámadva.
Ezen esztelen mindenhatósági gögnél fogva a k a r j a az állam meghatározni az egyházi növendékek nevelési irányát.
Az egyház keresztény elveiben nevelt ifjaktól nem várható, hogy azok támaszai legyenek egykor a kereszténység elvé-vel homlokegyenest ellenkező status-omnipotentiának, a tan-könyvekbe tehát be kell csempészni ezen absurdumot, és le kell rombolni azon keresztény hitet, hogy az állam nem mindenható. Ugyanazért, mert az egyház keresztény elvei nem kellenek, a mindenható állam őrködik a szószék felett, ő határozza meg, mit legyen szabad és mit ne legyen szabad a szószékről hirdetni, mit legyen szabad és mit ne legyen szabad hinni ; mert ő a jog forrása, azért lázadó eo ipso m i n -den püspök, aki vagy nem teszi egyedül csak azt, a mire őt az állam feljogosítja, vagy aki épen e feljogosítással ellen-kező, mert a keresztény elveknek megfelelő értelemben rendelkezik ; és hogy végül ezt is felemlítsük a harcz t e r -mészetének jellemzéseül, azért octroy ál bizonyos független-ségi látszattal biró autonomiát az egyházra, hogy még ott is őrködjék a keresztény szellem nyilatkozata felett, nem azon czélból, hogy azt támogassa, hanem hogy büntesse és el-nyomja. íme securis ad radicem christianismi posita, mertr
hol a püspöki hatalom akadályozva, a kereszténység t a n í t -v á n y á n a k hirdetése gátol-va, a keresztény ne-velés és épen azoknak keresztény nevelése van lehetetlenné téve, kik
23 hivatva lennének egykor a ker. tanokat hirdetni, ott a ke-reszténység alapjában, gyökerében van megtámadva, és igy az emberiség legszentebb érdekei vannak koczkára téve.
(Vége köv.)
IRODALOM.
„A szabadkőművesség" irta dr. Bartha Tamás, Egerben 1873. 8. 140 1. ára 1 frt.
A „Szabadkőművesség" czimü, a hírlapokban röpirat gyanánt hirdetett mü valóságos könyvet
képezSzerző nyolcz „fejezetre" osztá müvét. A könyv v a -lódi testét „Előszó" előzi meg, és „Befejezés" zárja be.
Legelőször a szabadkőművesség történetét adja elé szerző; azután a kőműves szövetség organisatiójáról értekezik ; folytatólag a rend természetéről vagyis lényegéről t á r -gyal ; az ezt követő czikkben a római pápák itélő nyilatko-zatait állítja szemeink elé, mint itélt a sz. szék kezdettől mostanig a kőmüvesség felöl ; majd azqn értekezésre tér át, mily tere van a szövetségnek a politikában. E hoszu fejezet után a titkos társulatok vallásával ismerteti meg az olvasót s a társadalomra vetvén tekintetét, az abban játszott kőmüvesi szerepet festi élénken ; az utolsó czikk pedig egy j e l -lemző fogást il- le. Végre „Függelék"-ben művéhez csatolja szerző az idevágó eredeti, teljes szövegű pápai okmányokat.
Az „Előszó"-ból kitűnik, hogy a mü tulajdonképen válasz egy baráti megkeresésre ; de a szőnyegen forgó tárgy fontossága arra birta szerzőt, hogy a tévútra vezetett ma-gyar világot a már hazánkban is elhatalmasodott titkos tár-sulatok felől lehetőleg felvilágosítani siessen. Ha még annyian támadjanak is ellene, se lelkismerete, se becsülete nem irigyli az ostromló phalanx ilyszerü netaláni diadalát.
A „Történet" czimü I. fejezetben nem csak azt leljük fel, kik a szabadkőművesség alapitói, mely időbe esik az alapitás, és hol történt ; hanem periodice szemlélhetjük, merre és mikor terjedtek el a titkos társulatok ; nevezetesen hol vannak hazánkban páholyok ; és végre, kik az ismer-tebb koryphaeus testvérek.
A „Szervezet" feliratú II. részből kiviláglik, hogy a kőművesek az egész földkerekségen csak egy titkos szövet-séget alkotnak ; ennek az egyes országok társulatai alkat-részeik ugyan ; de azért az egész uniónak nincsen egy kor-mányzó feje; a páholyok csupán akkor értenek egyet, ha az isteni és emberi tekintély ellen szállnak sikra.
A kőmüvesség „ Természeté"-röl szóló III. tárgyalás, a szövetség czélja és iránya, nem különben szelleme és eszkö-zei ismertetése által arra tanit, hogy a pápák méltán Ítélhet-ték el, és joggal kárhoztathatták a titkos társulatokat.
A IV. fejezetben, a „Sz. Szék Ítélete" czim alatt, össze vannak szedve azon átalános okok és különös indokok, me-lyekből kiindulva XII. Kelemen, XIV. Benedek, VII. Pius, XII. Leo, XVI. Gergely és IX. Pius, 1738-tól kezdve 1865-ig, a kőműves-társulatokat roszalták és folyton til-tották.
Az erre következő, „Politika" nevű V. czikkből kide-rül, hogy a testvérek Magyarországban épen ugy nem ma-radnak távol a politika mezejétől, mint német és olasz föl-dön, Francziaországban vagy Amerikában, szóval az egész
föld hátán sem ; miért is egye3 körülmények között, f o r r a dalmi természeténél fogva, nálunk is nem kevésbé lehet á l -lamveszélyes a külföldi, idegen páholyfők alatt álló, magyar fiók kőmüvesség.
Ezután szerző a VI. „ Vallás" czimü részben, a titkos társulatok vallásával foglalkozik ; kimutatja, hogy a kőmü-vesség nemcsak az egész kereszténységet megtagadja, hanem átalában minden religiót elvet ; tagadj a Isten létét, nem hisz a lélek halhatatlanságában ; hittana tehát egy részről atheis-must, más felől pedig materialismust hirdet ; erkölcstanában egyetlen elvet találunk : „légy becsületes ember" — azonban ezt is minden testvér maga értelmezheti. Innen a kannibál vadság és durva humanismus köztük.
A „Társadalom" feliratú, VII. fejezetben demonstrálja az iró, hogy a szabadkőművesség, miután az egyedet r a b -lánczra fűzi, a családi boldogság feldulására törekszik, a jövő reményének nevelését megrontja, az állampolgárok
kö-zös jogaira minden téren sérelmes, és magát az állam életét folytonosan veszélyezteti, — az emberiségnek vagyis a pol-gári társadalomnak legnagyobb ellensége.
Végre a „Fogás" czimü, VIII. czikkben a „becsületes"
embereknek azon rágalmát czáfolja, mintha IX. Pius is sza-badkőműves lett volna egykoron.
Ez rövid tartalma a műnek. Főbecse és kiváló értéke abban áll, hogy minden tételét adatokkal bizonyitja a szerző;
nem állit egyetlen mondatot sem, melyet vagy a pápák ok-mányaival, vagy történeti tényekkel nem igazolna ; mindent a legkitűnőbb tekintélyek fegyvereivel ostromol, és a mi legsúlyosabb, a kőművesek könyveiből, és közlönyeiből vett számtalan nyilatkozatokkal érvel és demonstrál. Ezen a d a -tok és tények nem költöttek — mondja szerző a „Befeje-zés"-ben — különben, ha csalási szándék vezérelte volna bizonyosan nem lépett volna a tények országába, hanem a képzelmet igyekezett volna kápráztatni ; de ő hasznosabb czélt tűzött ki magának. Utoljára a kormányt'figyelmezteti a forrongó rejtett vulkánra és kéri, ne protegálja a kőmü-vességet, mely a nemzetet előbb-utóbb veszedelembe dönti.
De felhívja a testvéreket is, hagyjanak fel embertelen, titkos üzelmeikkel, és lelkökre gondolván térjenek vissza a világosság és igazvilágosság ú t j á r a ; ezen észretérés nemcsak üdvökre, h a -nem becsületökre is válik. Záradékul szerző abbeli erős meg-győződését fejezi ki, hogy minél jobban megismeri az embe-riség a kőműveseknek minden igaz, jó és szép, minden szent és jog ellen irányuló ármányos törekvéseit, annál kevésbé félhet tőlök. Ezen felvilágositás végett irta is a magyar
intel-l i g e n t i a számára jelen könyvét, melyet csinos, folyékony irá-lya, velős érvelése s gyakorlati észjárást tanusitó átható dialecticája valóban méltóvá tesznek arra, hogy a legszélesb elterjedés által végre valahára felvilágosítsa nemzetünket azon számtalan bajoknak, melyeknek súlya alatt görnyed, egyik s pedig kiváló kútforrása iránt.
A 17 ivre terjedő elegáns kiállítású mű ára 1 forint.
Kapható az egri lyceumi nyomdában, Esztergomban Buzá-rovits Gusztávnál s Győrött Henrike Rezsőnél, Pesten,
Sar-torinál és Pécsett Valentinnál H—h
= Megjelent s beküldetett : „ Alkalmi Hangok." Sza-valtatott a kassai növendékpapság, aranyszájú sz. Jánosról
nevezett egyházirodalmi magyar iskolájának 1873. juníus 7-én tartott évi ünnepélyén,
= „Mindegy-e bármily vallást lövetni ?" Irta Horváth János. Egerben az érs. lyceumi könyvnyomdában. 1873.
= A legszentebb sziv asszonyáról czímzett Ima-egylet.
A szentmártoni egyházhatóság jóváhagyásával P. Chevalier J . franczia s P. Perzager M. német ismertetéseik nyomán közli Kuneze Leo, pannonhegyi áldozár. 1873. Nyomatott Sauervein Gézánál Győrött, az ima-egylet innsbrucki könyv-nyomdájának költségén. Megrendelhető az egyleti igazgató-nál (Perzager, SerVitenordensprior) vagy az egyleti könyv-kereskedésben : Innsbruck, Museumstrasse.
Tartalom : Az ima-egylet jóváhagyása magyar főpász-torok által. I. A legszentebb Sziv Asszonyáról nevezett ima-egylet vezérelvei. II. Az ima-egylet keletkezése s pápai helyben-hagyása. III. A czim jogosultsága, magyarázata s rnagasz-tossága, IV. Ezen ájtatosság időszerűsége. V. A legszentebb Sziv Asszonyának képe. VI. Az ima-egylet alapittatása a legbajosabb ügyek érdekében. VII. Az egylet czélja. VIII.
Az egyleti tagok kötelmei. IX. A tagok előnyei. X. A t a -goknak ajált tanácsok. XI. Bizonyitvány. XII. Egyes egy-házi tekintélyek nyilatkozatai. XIII. Az egylet folyóiratai-XIV. Az egylet kebelében történt ima-meghallgatások és kegyajándékok. XV. Az egyleti tagok önkénytes imáik és jámbor gyakorlataik. XVI. Issoudun mint bucsuhely. XVII.
A 1. Sz. A. tiszteletére vonatkozó kegyelettárgyak (devotio-naliák). Imák és ájtatosságok a legszentebb Sziv Asszo-nyához.
r= „A házasság felbonthatlansága". Visszaemlékezés az 1873. évijun. 2—6. napjain tartott, negyedik magyar jogászgyülésre. Budapesten 1873. Kertész József nyomdá-jából. — Meg nem köszöni bizony a jogászgyülés ezt a ,visz-szaemlékezés'-t ; mert nehéz volna találóbban ecsetelni, „jog-tudósaink" felületességét, sőt tudatlanságát, s azon szeren-csétlen irányt, melybe a jogászgyülés egy néhány nagy-hangú, de minden tudományos készültség nélküli egyénnek tolakodása által sodortatott. Az igen érdekes füzet, mint halljuk, az országgyűlési képviselők közt is osztatott szét.
Csak fle volna ott is annyi a „jogász" — ! E füzettel kárpótolja a ,K. H.' szerint Zoványi Mihály ur a megszűnt E g y -házi Közlöny' előfizetőit.
== Páskuj Lajos, szatmári rk. esperesplebános , E g y -házi Munkálatai' egy-házi használatra és családi olvasmányul-I. kötet, 8. 105 1. á r a ? Budapest 1873., nyomatott a ,Hu-nyadi Mátyás' irod. s könyvny. intézetben. Siegler Gyula, szatmári könyvkereskedőnek bizománya. Ezen becses műre mielőbb visszatérünk.
VEGYESEK.
f
— A nagyváradi l ^ ' m szertartású székesegyházi k á p -talan és az illető rokonok szomorodott szivvel jelentik sze-retve tisztelt tagtársuk, illetőleg rokonuknak, Szigeti Györffy László, pharoszi vál. püspök, nagy-váradi latin szertartású székesegyházi nagyprépost, kanonok, keresztelő sz. Jánosról nevezett budai cz. prépost, Lipótrend lovagja, zsinati vizs-gáló, sz. sz. m. m. és bölcsészet tudora, szentszéki ülnök, aranymisés-áldozár s az egyházmegyei papság Nestorának, folyó évi juliushó 1-ső napján, éjjeli y2l2 órakor, élete 86-ik, áldozársága 61-ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, végelgyengülés következtében történt csendes kimultát. — Az Urban elhunytnak földi maradvá-nyai f. évi juliushó 4-én, a székesegyházban reggeli 9 óra-kor megtartott ünnepélyes gyász szent mise-áldozat után az elhunyt saját kívánatára, a nagy-várad-olaszii közsirkert-ben örök nyugalomra tétettek. Az örök világosság fényes-kedjék neki !
— Főt. Peitler Antal József, váczi püspök ur ő nagy-méltósága, a pesti oltáregylet sz. czéljainak előmozdítására 50 o. é. ftot kegyeskedett adományozni.
— Sok egyéb mellett most már e miatt is interpellálta valami Péchy ur a cultusministert, hogy valahol szatmármo-gyében egy öngyilkost miért nem temettek egyházilag. Hogy az interpellatio ott, hol az illető helynek ordinariusáról, a mlgos n.-váradi g. sz. püspök úrról szól a szokott liberális durvasággal van fogalmazva, talán szükségtelen említenünk.
Jellemző ezen komédiákban csak az, hogy némely sándor-utczai ur, ugylátszik, azt hiszi, hogy a cultusminister semmi egyéb, mint valami a püspökök fölé helyzett rendőrkáplár,, vagy a bornírt papfalóknak mindenkor kész végrehajtó or-ganuma, kinek egyéb kötelessége sincs, mint a püspököket ütni, ugy a mint az urak ezt a „két kék bakok"-ban jónak látják elhatározni.
Jól mondja a „M. P." . . . . „az országgyűlési ülésszak végére jár ; a képviselő urak haza mennek barátaik, véreik,
Jól mondja a „M. P." . . . . „az országgyűlési ülésszak végére jár ; a képviselő urak haza mennek barátaik, véreik,