az TJr Jézus legszentebb szive.
K o r u n k oly SZÍVÓS küzdelmeinek zászlóvivője a liberalismus : ez tagadliatlan ; végczélja pedig min-den vallási és állami t e k i n t é l y n e k lerombolása, sociális v i l á g f o r r a d a l o m , communeféle g a r á z d á l k o -dás, nihilismus. De tán e végczélt igen sötét szín-ben látom ? .. Magam örülnék a n n a k k a t h . m a g y a r szivem őszinteségével, h a m e g n y u g v á s t szerezhet-nék m a g a m n a k azon következményekre nézve, me-l y e k a me-liberame-lismus s az ezzeme-l karöme-ltve j á r ó , úgyne-vezett szabadkőművesség elvei-, nézetei-, eljárásá-ból ö n k é n y t f o l y n a k ; örülnék a n n a k , ha nem u g y a n u n a l m a s fölületességgel és h a n g z a t o s szólamokkal, h a n e m m e g n y u g t a t ó észszerűséggel b i z o n y í t a n á k be a liberális u r a k elméletök és g y a k o r l a t o k á r t a t -l a n s á g á t , azaz e-lveik szentségét s az azokbó-l fo-lyó corolláriumok á r t a l m a t l a n s á g á t . Azonban f á j d a -lom ! minél i n k á b b ismerkedünk meg e t á g köpe-n y ű és még t á g a b b lelkismeretü szabadelvüséggel, a n n á l t ö b b h i á n y t fedezünk fel benne, sőt megdöb-benve, f á z v a , irtózva f o r d u l u n k el t ő l e : a szabad-elvüségnek s z é p á l a r c z a v a n , de belül — üres t a l á n ? b á r az lenne csupán ! — engedjék n y i l t a n kimon-danom : tele van r o t h a d á s s a l . Asserentis est probare : k ü l ö n b e n becstelen r á g a l m a z ó ; elismerem köteles-ségemet, és a n n a k röviden megfelelni i p a r k o d n i fogok.
A liberalismus minden t e k i n t é l y t leront, — u t o l j á r a , és ez vigasztaló ! s a j á t magáét is. Mi a liberali m u s főelve ? népsouverainitás. A keresztény-ség t a n i t á s a szerint m i n d e n t e k i n t é l y o n n a n felül-r ő l jő, s ép azéfelül-rt állandó, mint az öfelül-rökkévalóság,
— szent, mert a L e g s z e n t e b b t ő l jő, — sérthetlen, mert a megközelithetlen t e k i n t é l y k i f o l y á s a . P e r Me reges r e g n a n t , et légiim conditores justa decer-n u decer-n t , m o decer-n d j a az U r . A liberalismus a t e k i decer-n t é l y t a népben keresi, a néptől s z á r m a z t a t j a , s azért is te-k i n t é l y e oly változó, m i n t a nép szeszélye, — o l y r ú t , h a z u g , mint a kortesvezérek beszéde, — o l y m i n d e n n a p i , mint a nép. Mert s a j á t k é p e n mi az a nép, mely a liberális t e k i n t é l y n e k bázisául szolgál ? A ki a néppel f o l y t o n o s érintkezésben áll, b e l á t j a , be kell l á t n i a , h o g y a h a s o n l i t h a t l a n u l n a g y o b b résznek vezetőre, u t m u t a t ó r a szüksége v a n . A d j neki okos, jó vezetőt, és a n é p j ó z a n része készség-gel fogja k ö v e t n i őt ; de ha hozzá o k t a l a n , hazug, rosz vezetőt küldesz, ez a népben c s a k h a m a r bor-zasztó k á r o k a t okozni, egyszerűségével visszaélni, érdekeivel g á l á d j á t é k o t tízni f o g , félrevezetve a n n a k nem u g y a n szellemre, de s z á m r a nézve tekin-télyes részét, mert hiába igaz m a r a d m i n d i g a köl-tőnek azon m o n d a t a , mely m i n d n y á j u n k r a illik :
„ N i t i m u r i n vetitum semper c u p i m u s q u e n e g a t a " . A liberális t e k i n t é l y bázisa ennélfogva n a g y o n i s inogván, nem levén az egyéb mint a népnek f o l y -tonos h a l l u c i n a t i ó j a , m a g a a t e k i n t é l y s ennek sze-mélyesitője : a k o r m á n y is a g y a g l á b a k o n áll, me-lyeket a souverain nép zsebéből fizetett k a t o n á k s z u r o n y a i n a k kell f o l y t o n o s a n t á m o g a t n i o k , védel-mezniük, n e h o g y s a j á t s ú l y a a l a t t összeroskadjon, v a g y e g y r á indított kő által d a r a b o k r a töressék.
A népből kifolyó t e k i n t é l y t a n é p ellenében, a n é p daczára kell f e n t a r t a n i milliárdok és embervér á r á n : értse, a ki a k a r j a . . . É l j e n a c s á s z á r ! ezt k i a b á l t a a souverain nép a suffrage universelle inscenirozott k o m é d i á j a a l k a l m á v a l , I I I . Napoleon b u k á s a előtt n é h á n y hóval ; és a sedáni oly megrenditő, de t a n u l
-21
ságos catastropha u t á n ugyanazon souverain nép-nek képviselői, a nép nevében fosztották meg trón-jától a császárt, azon császárt, ki a fatalis háború
meguzenésében csupán az úgynevezett közvéle-, m é n y n e k , tehát a népnek engedett, és ki mellett a detronizátió alkalmával egyetlen egy h a n g sem emelkedett. De h o g y a n ? hisz az embernek termé-szetében fekszik a szerencsétlen iránti részvét, és a népnek, a nép képviselőinek nincsen-e részvéte a szerencsétlen, főleg az oly szerencsétlen iránt, kit ő maga a h í n á r b a s o d o r t ? ! — A nép a liberális tekintély bázisa ; lázas lesz a nép a k á r szeszélyből, a k á r a h a r a g érzetéből, megrázkódik, s a rá épített pünkösdi királyság, miként a k á r t y a v á r , összeom-lik. Souverainné tettétek a népet, s ő g y a k o r l a t b a veszi már csak azért is ezen állítólagos j o g á t , hogy megmutathassa a fejedelemnek, miszerint ő az ur, h o g y hallhassa recsegni azon trónokat, melyeket r á j a építettetek, — hogy láthassa inogni azon ko-r o n á k a t , melyeket a k i ko-r á l y o k fejéko-re az ő kegyéből tettetek. Ne alakoskodjatok, liberális urak : ti ala-p i t j á t o k meg, ala-persze nem nyiltan, hanem alattom-ban a k i r á l y gyilkosság vészes t a n á t , melyet a de-tronizátiótól csupán egy lépés választ el és azt mégis a jezsuitákra kenitek. Calumniare audacter I g y a l a p i t j á t o k meg a f o r r a d a l m a t , bemázoljátok azt a jogosság némi külszinével, sőt azt megörökí-titek. E s váljon a fejedelmek, váljon a k o r m á n y o k , melyek aliberalismussal conspirálnak,nem látják-e ezt? É s ha l á t j á k , ha t u d j á k , miért nem térnek vissza a kereszténységnek magasztos üdvhozó el-veihez ? Hisz ezt mind saját magok, mind a nép érdeke k i v á n j a , sőt hangosan követeli is. Erudimini qui judicatis terram, nehogy ez fölöttetek t a r t s o n souverain jogánál fogva Ítéletet, véres borzasztó népitéletet. J ó l mondta azt a német költő-király :
Gefährlich ist' s den Leu zu wecken, Verwüstung birgt des Tigers Zahn ; Jedoch der schrecklichste der Schrecken, Das ist der Mensch in seinem Wahn !
E r r e rémes illustrátióul a párisi commune petroleu-reinek és hóhérainak vérfogyasztó garázdálkodása szolgál. — De azt vetitek ellen, liberális u r a k , hogy ti csak u g y k á r h o z t a t j á t o k az ú j k o r vandalismusát, miként mi, és tiltakoztak az ellen ünnepélyesen, mintha a communardokkal solidaritásban állnátok.
Megengedem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy sokan közületek teljes indignatióval fordulnak el az emberiségnek eme szörnyeitől ; de ti is engedjé-tek meg n y i l t a n kimondanom, hogy a commune
eljárásában több a logika, mint a tietekben. H a a nép a hatalom forrása, nektek jogotokban nem áll k á r h o z t a t n i őt, ha e h a t a l m á t azok ellen forditja.
kik ú t j á b a n állnak, és kiket a fékvesztett áradat mindent szétzúzó erejével semmisít meg. H a j o l j a t o k meg a nép előtt, ha lábát fejetekre, v a g y plane fejeteket a guillotine alá teszi ; ti magatok tettétek őt zsarnokká, ki annál rettenetesebb, minél
ke-vésbbé érdemli meg souverain méltóságát.
(Folyt, köv.)
Caesaropapia császárpápaság Berlinben és nálunk ! (Példákkal megvilágítva)
III.
C) De Angliának, ezen uj Carthagonak is, folytonosan vérzenek ama sebei, melyeket rajta az úgynevezett király-pápaság ütött akkor, midőn VIII. Henrik magát s utódait
nemcsak alattvalói testének de lelkének is korlátlan urává ; vagyis : királyává s egysersmind pápájává is decretálta. — Ekép az államtartósság egyedüli biztonságát a valláserkölcsi-séget és igazságot ; maga és parliamentje önzésének, — an-nak az átkos opportunitásan-nak hasznossági politicáan-nak részeg-ségébe fullasztotta.
Ugyanis : az úgynevezett „püspökös egyház," (Episco-palkirche), mely Brittország jelen lakosságának alig egy harmadát foglalja magában ; mely egyedül a trón és tömér-dek vagyona segélyével tengetheti hervatag életét ; igen ! e püspökös államegyház folytonos harczban áll elleneinek túl-nyomó többségével, kik egymás közt ugyan egyenetlenked-nek : de a közös ellenség, az államkormánytól kiáradó val-lási intézvény gyűlöletében egyetértenek, miután az állam-kovácsolta confessio, s a király egyházi primatusa, király-pápasága sem katholikus sem protestáns dissentereknek nem tetszhetik. Ehez járul még :
Hogy a katholikusoktól elkobzott egyházi javaknak, s az ezekhez kapcsolt kiváltságoknak a püspökös államegy-ház általi kizárólagos birtoklása, a közéletben minden jog-érzetet mélyen sért; s a többség küzdelmét a kisebbség ellen annál makacsabbá elkeseredettebbé teszi : mennél inkább ennek a főbűnök negyedike, az irigység is titkos rugóul szolgál.
Ezen fölül, ha meggondoljuk, hogy biztos statistical adatok nyomán az angol dissenterek fele részét máris a k a -tholikusok ; — a 60 külön felekezetre oszlott protestánsok pedig alig másik felét képezik. S az előbbieket egységköl-csönözte benső erejök a j á n l j á k : utóbbiakat pedig egyenet-lenségük s belső szaggatottságuk saját hitfeleik előtt is gya-núsakká sőt megvetettekké teszik. Könnyen megfogható, hogy ezen vallási babel-okozta rothadásnak látásán, maga a tory párt ma már komolyan kezd aggódni s az épen ő általa üldözött Róma az egység központja felé viszaso-várogni.
Annak idején, Anglia vezérférfiainak egyike Canning nem kétkedett, plenparliament előtt kimondani : „A mi igazi szabadságaink azon időkből valók, midőn még minden angol
1 6 3 misére j á r t . Mi azon időtől fogva keletkezett, merőben sza-badságtalan. „Cann :
Ilogy a derék Canning igazat mondott, azon egyetlen körülményből is kiviláglik : miszerint VIII. Henrik kettős hatalmú királypápasága, a keresztény morál és igazság gunyjára, — minden javakat és jogokat egyetlen kasztnak az úgynevezett aristocratiának számára foglalt le ; elannyira, hogy ott egy magát jól biró középosztály nem létezik ; s a királyi korona és koldussüveg meglepő közelségben vannak egymáshoz.
A legprimitivebbb államtannak e megboesáthatlan arczulverése okozá ; hogy ma már élethalálrai harcz folytat-tatik az éhező proletariátus, s dusbirtoku aristocratia közt, ama végzetes harcz, mely Anglia sorsát százodoktól fogva
mérlegeli.
A hajmeresztő válság bekövetkezését a Vhigpárt h a -zafias közvetítése késleltetni ugyan, de akadályozhatni nem fogja ott : hol a milliókra menő éhes tömeg az Orangisták járma, az úgynevezett Kornbill és Armentare (gabona s sze-gény törvény) nyomása alatt görbedez.
Hol a keresztény eszmét kizáró nyers erőszak s két-szinü kalmárpolitika következtében: belülről vallási szag-gatottság, ocsmány erkölcstelenség, rosz igazságszolgáltatás, a nép és nemesség által aláaknázott királyi trón a kormány-rendszer aléltságáról, tarthatlanságáról tanúskodnak.
Kívülről pedig, a nagy kiterjedésű gyarmatok meg-tarthatásának tekintetéből szükségessé lett világtenger ty-rannisálása következtében ellenségek légiói fenyegetődének.
Az angol állapotoknak egyik mosaik darabját egy hírneves német publicista sajátszerüleg mutatja föl : „Der russische Leibeigener, den man festhält, und der dieserwe-gen als sehr unglücklich betrachtet wird, ist unendlich glücklicher, als der irländische, „tenants at will" (Pächter), den man jeden Tag fortjagt oder fortjagen kann. Wie viele Dörfer wurden selbst in der neuesten Zeit dort zerstört, weil der protestantische Grundherr auf seinem von hundert Jahren geraubten Gute heute noch keine Katholiken als Pächter dulden will ! Und solche Menschen leben dahin, als ob es im Himmel und auf Erden keine Rache gebe !"
Hol az alattvalók millióinak sorsánál a muszka rabok állapotja is tűrhetőbb ; hol Cobbét angol protestáns iró sze-rint : „a király egyházi primatusa az angol alattvalók véré-vel s könnyeivéré-vel hizott."
Ott, nem lenne csuda ha egykor midőn angolok és oroszok Indiákon találkozni fognak a katholikus Ir-katona
„szuronyt szegezz" vezényszóra, lábhoz eresztené fegyverét ; s a britt oroszlányt, ölbe rakott karokkal elvérzeni hagyná.
Mindezek :
Tanulságul szolgálhatnak a berlini, bécsi, pesti, stb.
hatalmasoknak egy iránt; kik szinte nemcsak a népek teste de lelke, — nem csak a vas, de szellemi kard után is kiter-jesztik kezeiket, hogy a kettős hatalmat, egyházit és vilá-git, saját particulars czéljaik szolgálatába szegődtessék.
D) Hollandia — szinte — igenis kemény vezekléseknek vau alávetve azért, hogy elfogadta Luther abbeli a j á n -latát, miszerint ez, anyagi térrel egyetemben a szellemit is világi fejedelmeknek adományozta, azokat királyokká s
egy-szersmind pápákká is tette ; ekép alattvalóiknak nemcsak teste de lelke fölött is korlátlan urakká decretálta. Mert :
Ezidőtől kezdve, nem az államok sarkköveiül ismert örök változatlan igazság de piszkos anyagi érdek, s feleke-zetességi részrehajlás lőnek a hollandi kül- és beikormány-zatnak rugói.
E politikai balfogás az által culminált, s érte el neto-vábbját : hogy csak bizonyos kasztnak, az állam egyházi fensőbbségét elismerő protestánsoknak érdekei tartattak szem előtt. Az e fensőbbség előtt meg nem hajolható, jólle-het többségben levő katholikus alattvalók érdekei pedig nemcsak elhanyagoltattak, de el is tiportattak.
r
Es ez igy volt a régibb, ujabb, és legújabb időkig ; a mióta t. i. a holland hatalomtartók, Luther engedélyezése folytán, az utczáról a sekrestyébe tolakodtak ; s nemcsak alattvalói földi, de lelki állapotának, úgynevezett cultusának is urai, intézői lettek.
Tudjuk azonban, hogy Hollandiában a főhatalom e túlkapásai következtében tömérdek embervér, s pénz mesés összegei pazaroltattak el.
De a mi több : legújabban Belgium elvesztése által Hollandia a másodrangú államok sorából a harmadranguak közé degradáltatott lejebbeztetett.
Mivel t. i. közelebb a katholikus Belgium, megtáma-dott sanctuariumát szentélyét erélylyel védő Broglie herczeg, Gent püspöke, in contumaciam kormányilag elitéltetve, két rablógyilkos közé in effigie bitófára akasztatott ; hogy az e- és több ehez hasonló elözetek miatti általános ingerültség Európa békéjét ne veszélyeztesse, a 24 czikkelyes londoni conferentia Belgiumot Hollandiától elszakítván, önálló k i -rályságra emelte.
Roppant veszteségét Holland csak hét esztendei gon-dolkozás után irta alá ; s ezen okulva, — de főleg a mindig zavargó, a dortrechti synodistákra és rationalistákra oszló reformált lakosság megbizhatlansága által kénytetve, — ma már katholikus alattvalói irányában eléggé nem csak türelmes, de igazságos is.
E) A kőműves miniszterek hálózatából kibontakozott katholikus Belgium, — az összes európai hatalmasságok á l -tal elismert uj királyság : a keresztény államiság vezérfona-lát újban fölfogva, ma már nem csak üdülni, az orániaiak által ütött iménti sebeiből kigyógyulni, de meglepő virág-zásnak kezd örvendeni s Europa mintaállamává szer-vezkedni.
S eltekintve a tárczavesztett kőmüvesség inscenirozta pár utczai kravalltól, a polgárok tűzhelyénél szintúgy, mint a nyilvános államéletben azon béke lőn uralkodóvá, melyet a nazarétki Jézus az égből lehozott, s mely nélkül a legvirágzóbb állam is permanens revolutiónak, soha nem szünetelő nyugtalanságoknak van kitéve ; mint ezt
a merev caesaropapiára törekvő berliniek, bécs- és pestiek,
— ab exemplis felhozott eddigi ábráinkból eléggé megért-hették, a hátralevőkből még inkább megérthetendik.
Gundy Mihály esperes.
(Folyt köv.)
21*
A vaticani zsinat történetéhez.
(Folytatás.)
I. Fejezet. Tanácskozások a felett, összehivandó-e az egyetemes zsinat.
Halljuk magát Ceccoui-t, mit mond a zsinat születési órája felöl :
„1864. deczember 6-án a pápa jelenlétében, a vatikáni palotában gyűlést tartott a sacra rituum congregatio. Ez alkalommal valami szokatlan történt. I X . Pius mondta el a szokásos imát és kérte az isteni segélyt, ezután a congrega-tio hivatalnokait eltávolította, és rövid ideig egyedül maradt a bibornokokkal. Amazokat ismét behivatta és a congregatió a folyó ügyekre tért át. A dolog nem csekély gondolkozásra adott okot azoknak, a kik eltávolittattak ; sokféle vélemény volt hallható. Az igazat egy sem találta el.
Habár rövid, de igen fontos volt az, mit a pápa a bi-bornokokkal közölt. Rég időtől kezdve foglalkozik már, úgymond ő egy gondolattal, mely az egyház üdvére egész nagyságában vonatkozik : t. i. egy, egyetemes zsinat össze-hívásával, hogy ily rendkívüli eszköz által segítve lenne a kereáztény nép épen oly rendkívüli szükségein; fontolják meg e tervet a bibornokok magukban éretten, és azután nyújtsák be írásban, külön-külön, amit az Urban üdvösnek vélnek : mindezt a legszigorúbb titokban.
Szokása a pápának, hogy, ha bizonyos fontosabb kér-dések a congregatiók tulajdonképeni illetékességét túllépik, az ügy előleges tárgyalásával azok jelentősége szerint, a bibornokok nagyobb vagy kisebb számát bizza meg. A kér-dés azonban, melyet megpendített, a legjelentékenyebb volt, azért a pápa a megbízást, melyet kezdetben csak azon bibor-nokoknak adott, kik a nevezett napon vele egybegyűlve vol-tak, ki terjesztette mindazokra, kik a curiánál jelen voltak.
Az egyház fejének tanácsnokai nem is késedelmeztek megbízatásuk teljesítésében. Két hónap letelte előtt már tizenöt Írásbeli vélemény tétetett le IX. Pius kezeibe, ezek-után következtek a többiek, ugy hogy azok száma egészben huszonegyre emelkedett. Ezekből megismerhetjük most azon álláspontot, melyet a zsinatra vonatkozólag már előre is elfoglaltak azok, kik hivatva vannak az apostoli szék elő-jogait azok általánosságában az egyház javára megőrizni.
Ezen vélemények anyagát kényelmesen négy szempont alá lehet sorolni. Igy az ismétlések elkerülhetők és meg lesz könnyebitve a bibornokok válaszának átnézete.
Azon pontok, melyekbe összevonható az, ami a véle-ményekben szétszórtan adatik elő, a következők :
a) a világ jelenlegi helyzetének megfontolása ;
b) a hozzá fűződő vizsgálatok, váljon t. i. ezen helyzet olyan-e, hogy miatta a legvégső gyógymódhoz, az egyetemes zsinathoz kelljen folyamodni ;
c) azután a nehézségek, melyek a zsinat megtartása elé gördülnek és az út, mód, mely által elhárithatók ; d) végül az ügyek, melyek a zainaton tárgyalandók
lennének.
1) Ami az első pontot a világ jelenlegi helyzetét illeti, világos, hogy itt nem várható mind azon fényes anyagi vív-mányok elősorolása, melyekben a jelen idő oly nagy
hala-dást tett és még mindig tesz. Itt nem jöhetett tekintetbe, nem lehetett szándék a távírda és gőzerő sükere mellett fel-lépni, vagy az emelkedett nemzetközi közlekedés, a vámso-rompók megszüntetése mellett szót emelni és az ipar előhaladását, a bankok alapítását, gyárak emelését ismeretes f á -radhatlan módon igazolni. Azon kérdést, melyet csak nem minden bibornok megfontolása első pontjául tűzött ki, ma-gasabb szempontból kellett megvizsgálni. A keresztény gon-dolkodó szempontjából kellett azt megvilágítani, mely a leg-végsőbb és legfőbb, az Isten által az ember részére kitűzött czélt, sohasem téveszti szem elöl. Ennélfogva itt egészen másképen hangzott a válasz azon kérdésre, mint ahogy azt a modern világ megfejteni szokta.
Bizonyára, minden időnek megvan a maga fény- és árnyoldala, és igazságtalanság lenne, ha a jót, melyet szá-zadunk felmutatni képes, elismerni nem akarnók, mivel annak rosz állapotai szemünk előtt vannak, és azért bennün-ket fájdalmasabban érintenek ; épen ugy mint nem tulaj-donsága az értelmes embernek, a mult időket túlmagasz-talni, mert mi nem voltunk tanúi annak, hogy azok miképen folytak le. Hanem különféle természetű a tévely alakja, és még inkább hatalma a történet különböző szakaiban. Ha tehát egyik korszakot a másikkal összehasonlítjuk, kivált tekintettel a vallás és erkölcsre, ugy a mérleg itt, vagy ott, feljebb vagy alább szálhat. Igy nem lehet kétségbe vonni, és kénytelenek vagyunk bevallani, hogy mi napjainkban tekintettel a vallás és erkölcsre elődeinkhez képest sokszo-rosan hátrább állunk.
A legsajátosabb ismertető jele korunknak, vagy hogy határozottabban szóljunk, ama nagy és hatalmas pártnak, mely a modern világ gyeplőjét kezében tartja, azon törek-vésben található fel, hogy mindazon régi intézményeket, melyek éltető erejüket természetfeletti elvből merítették, szét akarja rombolni, és azután ezek romjai fölött akar nem r i t -kán a rablás maradékaiból uj alakokat emelni, melyek alapját a tiszta esz nem mindig helyes törvényeinek kellene k é -pezni. Ezen törekvés forrása, mint látszik, azon két tévely-ben rejlik, melyek jelenleg a lelkek felett uralkodnak. Az egyik oldalon ugyanis azon vészteljes tétel áll, hogy az emberi társaságnak mint ilyenek, nincsen kötelessége Isten iránt, minthogy a vallás csak magányviszony az egyén lelkismerete és az örök lény közt. A másik oldalon pedig azon nem kevésbé kárbozatos tan áll, hogy az emberi ter-mészet elegendő önmagának, és hogy a terter-mészetfeletti rend, értve azt keresztény értelemben mint az ember feleme-lését azon rendeltetéshez, mely a természet követelményé-nek határán kivül fekszik, vagy egészen téves nézet, vagy legalább is oly dolog, mely a polgári társadalmat nem érdekli vagy azt nem érinti.
Ezért rombolják szét a tiszteletre méltó régi társadalmi épületet, mely a kereszténység elvein épült ; ezért van azon tudományos műveltség, mely egyedül az ész és a természeti vallás elveire akar támaszkodni, és igy nem maradhat ki ; hogy ezen elvek a féktelen elme önkényére bizva általa nagyonis gyakran félreértetnek és kiforgattatnak.
Ezen magasztos rend felforgatásán, melyhez Isten végtelen jósága az embert felemelni akarja, a mult század végétől egész napjainkig csak nem minden megszakítás
nél-165 kül működtek azon szellemek, melyek a társadalom felett uralkodnak és ezen órában ugy látszik, hogy a mü bevan fejezve és nincsen már többé mit rombolni.
Most azután segédforrásokat keresnek, hogy a kiáltó szükségen segítsenek, melyet a z u j társadalmi rend teremtett, eszközök és utak után néznek, hogy kielégítsék a tömeg vágyait és óhajait, melyek ama rombolás következtében el-vesztették a keresztény remény vigaszát az égre nézve és kárpótlásul élveket kérnek érette a földön és miután a ke-reszt helyett mindenfelé a nemzeti lobogót helyezték be, vagy a köztársaság jelvényét, egész komolyan a felett gon-dolkoznak, hogy a világi oktatás, népkönyvtárak, népban-kok, kölcsönős segély végett alakult egyletek, és más ezer hasonló egyesületek által, a kátét, az Isten házát, a szent-ségeket, a keresztény szeretet nemeslelküségét a társadalom-ban feleslegessé tegyék.
A társadalmi apostasiának ezen szomorú játéka képezi mindenekelőtt a pápa tanácsosai fájdalmának tárgyát, kik, többé kevésbé határozottan kifejezve, ebben ismerik fel fő-okát annak, hogy oly sok lélek elvész. Mióta a tanitás a kath. egyház főfelügyelete alól el van vonva, holott ő a ki-nyilatkoztatott igazság őre, azóta az iskola ezer te'velybe esett, melyek ma ott kényelmesen uralkodnak. A biborno-kok különösen a naturalismus, rationalismus és a pantheis-mus különféle formái felett panaszkodnak véleményeikben, melyekből a socialismus és communismus származott. Ami ezek gyakorlati alkalmazását illeti, erre nézve majd általá-ban a forradalom modern alapelveit, majd különösen a vallás és sajtószabadságot, majd ismét az állam túlsúlyát f á j -lalják, mely utóbbi nem kevésbé kerítette hatalmába az ifjúság nevelését és oktatását, mint a keresztény charitast és igy minden társadalmi erőt mag'ához vont ; majd ismét az egyház jogának megsértését a házasságra, a javak birtoko-lására, a pápa világi hatalmára, a szerzetes rendekre nézve és igy tovább. Amit pedig napjainkban a magnetismus, Som-nambulismus és spiritismussal űznek, azt, különösen mint korunk kiváló baját és gyalázatát bélyegzik meg, Nem k ü -lönben a szabadkőművességről is többen oda nyilatkoznak, hogy az legkevésbé sem valamely jótékony, — hanem oly
A társadalmi apostasiának ezen szomorú játéka képezi mindenekelőtt a pápa tanácsosai fájdalmának tárgyát, kik, többé kevésbé határozottan kifejezve, ebben ismerik fel fő-okát annak, hogy oly sok lélek elvész. Mióta a tanitás a kath. egyház főfelügyelete alól el van vonva, holott ő a ki-nyilatkoztatott igazság őre, azóta az iskola ezer te'velybe esett, melyek ma ott kényelmesen uralkodnak. A biborno-kok különösen a naturalismus, rationalismus és a pantheis-mus különféle formái felett panaszkodnak véleményeikben, melyekből a socialismus és communismus származott. Ami ezek gyakorlati alkalmazását illeti, erre nézve majd általá-ban a forradalom modern alapelveit, majd különösen a vallás és sajtószabadságot, majd ismét az állam túlsúlyát f á j -lalják, mely utóbbi nem kevésbé kerítette hatalmába az ifjúság nevelését és oktatását, mint a keresztény charitast és igy minden társadalmi erőt mag'ához vont ; majd ismét az egyház jogának megsértését a házasságra, a javak birtoko-lására, a pápa világi hatalmára, a szerzetes rendekre nézve és igy tovább. Amit pedig napjainkban a magnetismus, Som-nambulismus és spiritismussal űznek, azt, különösen mint korunk kiváló baját és gyalázatát bélyegzik meg, Nem k ü -lönben a szabadkőművességről is többen oda nyilatkoznak, hogy az legkevésbé sem valamely jótékony, — hanem oly