(Első közlemény.)
Azon különféle l i t u r g i á k v a g y misemondó szer-tartások, melyek régebben az e g y h á z b a n d i v t a k , s részint egyes országokban még ma is h a s z n á l a t b a n v a n n a k , n a g y j á b a n s közönségesen két o s z t á l y r a , k é t n a g y csoportra o s z t a t n a k fel : a keleti s a nyu-gati liturgiákra, m e l y felosztás, mert külső, a leg-közelebb fekvő, s ennélfogva a l e g k ö n n y e b b is.
Ezen felosztás t o v á b b á még a n n y i b a n is lát-szik helyesnek, — ismét csak á l t a l á b a n véve a dol-g o t , — a m e n n y i b e n a keleti l i t u r dol-g i á k nem csak hó-n u k , belberehó-ndezésök s s z á m t a l a hó-n egyéb t u l a j d o hó-n u k á l t a l is merőben k ü l ö n b ö z n e k a n y u g a t i a k t ó l , ki-v á l t ezek legelőkelőbbike, a római liturgiától. A Ke-let szellemének s szokásainak megfelelőleg az ottani l i t u r g i á k valami titokszerűt t ü n t e t n e k fel, körül-ménj'esebbek s felette g a z d a g o k symbolicus s e g y é b o l y ténykedésekben, melyek azon törekvésről tesz-nek t a n ú b i z o n y s á g o t , a m e g v á l t á s n a g y t é n y é n e k egyes mozzanatait a liturgiái actusok által részle-tesben, terjedelmesebben s közvetlenebb módon fel-t ü n fel-t e fel-t n i , jelképezni s kifejezni, minfel-t ez, á l fel-t a l á n véve N y u g a t o n történik. I l y e n a ,szent a j t ó k ' - n a k betevése, m i á l t a l a szentmise-áldozási ténykedés-nek a hivők általi szemlélése egyideig lehetlenitte-t i k ; ilyen a szenlehetlenitte-t o s lehetlenitte-t y á n a k n é g y részre való fel-osztása, melyek a z t á n keresztalakban helyeztetnek el a p a t e n á n ; ilyen az evangeliumos k ö n y v v e l való ü n n e p é l y e s átmenet e g y h e l y r ő l a m á s i k r a , m i á l t a l ihennyei t a n á n a k J é z u s általi hirdetése
jelképezte-tik : ezek s hasonló mozzanatok a görög miséből i g a z n a k b i z o n y í t j á k azt, mit a keleti l i t u r g i á k n a k emez oldaláról m o n d t u n k .
E g y további, igen nevezetes k ü l ö n b s é g még az is, h o g y a keleti liturgiák a misének másodlagos részleteiben nincsenek a n n y i tekintettel az egyes n a -p o k r a , mint a n y u g a t i a k , melyek az egyes szente-ket igen g y a k r a n , m a j d n e m azt m o n d h a t n ó k , ren-desen k ü l ö n collecták, az i n t r o i t u s n á l k ü l ö n zsol-tár- v a g y h y m n u s - r é s z l e t e k által t ü n t e t i k fel és ki ; m i g m e g f o r d í t v a , a n á l u n k , eltekintve egyes a l k a l m i , de igen r i t k a m e g t o l d á s o k t ó l , mindig vál-zatlan Canon Missae Keleten igen g y a k r a n , a n a p o k s egyházi évszakok szerint váltakozik. I g y p é l d á u l azt t a l á l j u k az ö r m é n y l i t u r g i á b a n , h o g y a szentek ü n n e p é l y e i n a közös Memento Sanctorum mellett, a napi szent meg k ü l ö n is említtetik ; a v a g y bizonyos v a s á r n a p o k o n az U r n á k f e l t á m a d á s á r ó l k ü l ö n lete-n y e m o lete-n d a t i k el a colete-nsecratio u t á lete-n , m e l y milete-ndket- mindket-tőt a diaconus m o n d j a . A keleti l i t u r g i á k t o v á b b á egy s u g y a n a z o n helyen emlékeznek meg az élőkről s a h o l t a k r ó l , nem u g y , mint*a n y u g a t i a k , k ü -l ö n v á -l v a ; h a n e m ott a consecratio u t á n közvet-le- közvetlen ü l e g y m á s mellett említtetközvetlenek a szeközvetlentek, a p u r -gatoriumbeli b ű n h ő d ő lelkek s az élő hivek, m e l y p é l d á k m é g sokszorozhatók is lennének, a z o n b a n elég ennyi.
De egy t o v á b b i , nem épen másodrendű k ü l ö n b -séget nem h a g y h a t u n k emlités n é l k ü l . A keleti l i t u r g i á k a praefatiót n é h á n y , e g y m á s s a l szoros ösz-szefüggésben álló mondat által m i n t e g y összekötik a consecratióval ; oly i m á d s á g o k a t , minők n á l u n k a , Te igitur- — , Communicantes- — .Hanc oblationem4
— ,Quam oblationem• nem t a l á l u n k o t t a n ; de e he-l y e t t az u r f e he-l m u t a t á s u t á n ott van az u. n. epikhe-lesis, azaz a Szentléleknek segítségül hívása, mely n á l u n k h i á n y z i k .
P é l d á u l h a d d álljon itt e g y rövid k i v o n a t azon 17
liturgiából, melyet az u. n. apostoli Constitutiók-nak nyolczadik könyvében t a l á l u n k .
Miután a püspök a praefatióban, melynek kezdete hasonló a mienkhez, az U r a t mint a min-denség teremtőjét, s a megváltásnak már az ószö-vetségben is kegyes előkészítőjét magasztalta, a nép pedig a „Szent vagy"-féle éneket elénekelte volna, a püspök ekként f o l y t a t j a :
„Igazán Te v a g y a szent, a legmagasztosabb mindörökké. Szent egyszülött fiad is, U r u n k s I s t e n ü n k J é z u s Krisztus, ki akaratod szerint, mint az embereknek teremtője maga is emberré lőn, mint a legfőbb törvényhozó alávetette magát a törvény-nek s ekként a világot veled. A t y j á v á ismét kibékitette. Testté lőn, aki test nélküli volt, meghalt a h a l h a t a t l a n . . . . a sirba tétetett ő, a ki minden életnek kútforrása, hogy a szenvedésektől és a haláltól mentse meg azokat, a kiknek kedvé-ért e világra j ö t t . F e l t á m a d t halottaiból harmad-napon, felszállt a mennyekbe, a hol jobbod felül ül, ki Atyja- s Istene vagy. Megemlékezve tehát arról, a mit ő érettünk szenvedett, hálát mondunk Neked, mindenható Úristen, nem u g y a n a n n y i t , amennyit m o n d a n u n k kellene, de a n n y i t , amennyit mondani képesek v a g y u n k , ekként teljesítvén az ö parancsolatát. Mert azon éjjel, midőn elárultatott,
vevé a kenyeret — hasonlóképen a kelyhet is mond-ván: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre; mert vala-hányszor eszitek a kenyeret és iszszátok e kelyhet : az U r halálát hirdetitek, a mig eljő. *) Megemlé-kezve tehát az ő szenvedéseiről s haláláról, az ő feltámadásáról s mennybemeneteléről, valamint
második eljöveteléről is felajánljuk Neked, U r u n k -n a k Iste-nü-nk-nek az ő re-ndelete szeri-nt eze-n ke-nye- kenye-ret és ezen kelyhet, hálát mondván Neked . . . . s könyörögvén, hogy kegyesen tekints le ezen ado-m á n y o k r a , s küld le ezen áldozatra szent Lelkedet, hogy tegyen bizonyságot, miszerint e kenyér Krisz-tusodnak teste, s ez ital KriszKrisz-tusodnak vére, hogy a kik veszik azt, megerősödjenek a jámborságban.
Azután k ö n y ö r g ü n k még, U r u n k Istenünk, egyhá-zadért . . . . őrizd meg azt . . . . ; valamennyi püs-pökért " (sat., következik a többi Memento).
Azon liturgiában, mely szent J a k a b r ó l nevez-tetik hasonló átmenetet t a l á l u n k a Sanctus-tói a consecratióra, csakhogy kissé rövidebbet. A Meg-váltónak megtestesülése s kínszenvedése oly módon említtetik s dicsőíttetik ott, mint azt Tertulliannál
(.regula fidei', de praescript. c. 13.) vagy a k á r a mi Credóinkban is találjuk. A r a n y s z á j ú sz. J á n o s n a k liturgiájában e rész sokkal rövidebb, mint eme ket-tőben, vagy a k á r a sz. Baziliuséban is.
Általában véve tehát a dolgot, igenis j o g g a l a z t m o n d h a t j u k , miszerint a keleti liturgiák több tekintetben határozottan különböznek a n y u g a t i a k -tól ; — de ismételjük : csak általában véve a dol-g o t ; mert n a dol-g y o n tévedne, a ki azt dol-gondolná, h o dol-g y az eddigiek kizárólagosan s kivétel nélkül á l l a n a k ; azaz, hogy a m i t például a keleti liturgiákról mond-t u n k , az kivémond-tel nélkül minden kelemond-ti limond-turgiáról állana, s viszont, a mit a nyugotiakról állítottunk, az kivétel nélkül minden nyugotira vonatkoznék.
Tévedne, aki igy gondolkodnék, mert ezen egy-mással szembe állitás csak a potiori történhetik s engedhető meg, azaz tekintettel arra, mi az egy-h á z n a k egyik v a g y másik részében rendesen v a g y legalább többnyire történik. A mi azonban az egyes liturgiákat illeti, természetes, hogy azokra nézve is áll ama tétel : Nulla regula sin'e exceptione. Mert például az alexandriai, vagy szent Márk-féle, gö-rög liturgiában már a consecratio előtt rövid imát találunk a Szentlélekhez, s Mementótaz élők és hol-t a k é r hol-t , a mennyiben az előkrőli megemlékezés s a diptycháknak felolvasása a praefatiónak egy részét képezi, s az ,Invocatio Spiritus Sancti1 az átmene-tet közvetiti a Sanctustól a consecratióra. A conse-cratio u t á n pedig egy második epiklesis jön, mely azonban sokkal hoszabb amannál.
í m e itt látunk egy keleti liturgiát, mely azon-ban a többitől némileg, s pedig nyugoti, nevezete-sen római i r á n y b a n eltér, mig másrészt a spanyol vagy mozarab liturgia, ámbár nyelve a latin, t ö b b tekintetben nagyon keleties zamatu. I g y például szerinte a szent ostya kilencz darabra töretik, me-lyek közül hét darab keresztformára helyeztetik el, mig a nyolczadik s kilenczedik, melyek Krisztus U r u n k n a k ,dicsőségéti s ,uralmát• jelképezik e ke-resztnek j o b b j á r a helyeztetnek el. A Sanctus-tól a consecratióra az átmenet is keleties alakú, hasonló-lag a régi consecrationális formula, melynek he-lyébe azonban most már a római lépett; az Invoca-tio Spiritus San ti, a Memento vi vor um a P a t e r noster előtt, az ószövetségi lectio az epistola előtt sat., ezek mindannyian oly mozzanatok, melyek a keleti szokásokhoz nagyon közel állanak.
(Folyt, köv )
*) I. Kor. 11, 24, 25.
131
A vaticani zsinat történetéhez.
A vaticáni egyetemes zsinat történetének első kötete Cecconi-tól diszes kiadásban megjelent. *) Magában fog-lalja a zsinat előtörténetét, különösen azon nyugodt és alapos előmunkálatokat, melyek által az apostoli szentszék az általános zsinatot előkészítette. Cecconi Jenő, a flórenczi székesegyház kanonokja és hittudor azon férfiú, kit I X . Pius kiválasztott és megbízott a zsinat történetének megírá-sával s kinek e végből minden okmány és kútfő rendelkezé-sére bocsáttatott. Ezen körülmény, valamint előre is ked-vezőleg fogja hangolni a mü és annak szerzője iránt mind azon katholikusokat, kik az egyház iránti hüségökben erősek s következetesek, mind pedig az elfogulatlan embereket : ugy ellenkezőleg az egyház szenvedélyes elleneiben és a zsinat következtében tévutakra sodortatott szellemekben a legked-vezőtlenebb előiteletet fogja felébreszteni.
A szerző előszavában eléggé világosan elismeri, mily nehézségekkel van összekötve azon vállalat, már most megírni a vaticani zsinat törtenetét. Előre bocsátván azt, mily nehéz, különösen egykorú és egyúttal oly nagy, az ösz-szes emberiség legmélyebb érdekeibe benyúló egyházi ese-ménynek történetét megirni, következőleg folytatja :
r
„Es hogy tárgyunkhoz közelebb térjünk, ki ne ijedt volna vissza a nehézségektől, a vaticáni zsinat első idősza-kának történelmét már most megirni ? Hiszen tényleg ugy volt, hogy a zsinat alkalmából a pokol szokatlan dühvel tört ki, az emberek pedig mit sem mulasztottak el, hogy a pokol terveinek hatalmas, habár néha nem szándékolt segélyt nyújtsanak. Szabadkőművesek, hitetlenek, protestánsok, sza-kadárok és legnagyobb szerencsétlenségre a katholikusok közül is nem kevesen követ dobtak rá. A democraticus szö-vetségek megtámadták a zsinatot a nép nevében, az egye-temek a tudomány, a parlamentek a nemzetek, a kabinetek a világi hatalom, az eretnekség és szakadárság az őskeresz-ténység és symbolum, az egyik modern iskola az okosság, a másik, régibb és már lejárt, de az ujabb keletű szenvedé-lyesség által felujitott, magasztalt jogok nevében támadta meg s mindezek felül a napi sajtó szokott, megmérgezett fegyvereivel hadonázva, mindezen vad lármának és zavaros hangoknak állandó és fáradhatlan visszhangját képezte.
Ezen elkeseredett harcz, mely a kérdéses időszakot mege-elözte, azt kísérte és most követi, lényeges részét képezi e történetnek. E szerint tehát e harczot is hiven kell előadni, különféle okait fürkészni ; elő kell tüntetni azt, hogy e harcz-nak különféle hadierejei, mily változatos viszonyban voltak egymáshoz és nem kevésbbé meg kell vizsgálni, mennyiben igaz, amint állíttatik, hogy e harcz létrehozásában bűntársak a tulbuzgóság és bizonyos időszerűtlen kérdések. Ha volt ne-héz feladat, ugy ez bizonyára az ! Ennek megoldására nem elegendő a künn levő ellenség gaz fogásait megvilágitani ;
*) Storia del Concilio oecumenico Vaticano, seritta sui docnmenti originali da Eugeiiio Cecconi, canonico della Metropolitana Florentina, Dottore di Teologia. Parte prima. Antecedenti del concilio. Fol. I.
Roma Tipographia Vaticana. 1872. Németre fordította Molitor Vilmos speyeri kanonok, a zsinatnak volt theologusa. Ebből eddig a 1-sö kötet jelent meg Pnstetnél.
hanem azon hálátlan munkát is teljesíteni kell, hogy a vi-szályt saját házunkban is felderítsük. Ha tehát a szenvedé-lyek még fel vannak izgatva és nem csillapultak még le kel-lőleg, ugy á képviselt nézeteket és a kimondott ítéleteket sokan még akkor is pártnézetnek fogják tekinteni, ha azok a leg-igazabbak, a legártatlanabbak és ez talán a hamvadó parázs-nak uj táplálékul fog szolgálni ! Es ki oly vakmérő, hogy azt állítsa, hogy jelenleg a szellemek már nyugodtak és a szivek tanulékonyak ?"
„Ezen gondolatok, melyeket itt futólagosan jeleztünk, oly annyira a dolog természetéből folynak, hogy egy olvasó sem menekedhetik meg azon gondolattól, legyen az bárki is, hogy ugyancsak éber figyelemmel kell lenni bárkivel szem-ben is, ki ily vakmerő vállalatra adja magát. Ha pedig meg-tudják, hogy mily magas akaratnak köszöni eredetét ezen irat, ugy nem egynek az fog eszébe jutni, hogy itt inkább apologiáról van szó, mint történetről."
Azonban Cecconi maga müvének természete és czélja felől oly tájékoztató felvilágosításokat nyújt, melyek töké-letesen képesek minden aggodalmat és habozást eloszlatni.
„Amit én ezen kötetben az olvasónak nyújtok," — mondja — „az nem a vaticáni zsinat első időszakának tör-ténete. Én ellenkezőleg azon örvendetes reményben élek, hogy az idő zivatara által erőszakosan félbeszakított zsinat nemsokára ismét megkezdi folytatását és szerencsésen be fog fejeztetni, és pedig ugy, hogy áldásdus működésének törté-nete nem szakadozott részletekben, hanem egy teljes egész-ben lesz átadható az utóvilágnak. Az én müvem kizárólag egy más időszakkal foglalkozik, melynek eseményei azonban szoros viszonyban vannak a zsinattal és a nyilvánosság előtt legnagyobbrészt ismeretlenek. Ezen időszak azon pillanattól kezdődik, midőn a hallhatatlan IX. Pius lelkében először villant meg a gondolat, hogy egy zsinatot hívjon össze és terjed a zsinati előmunkálatok befejezéseig, melyek az ő rendeletére Rómában végeztettek ; igen fontos ez, mert ez szolgáltatja a kulcsot az események helyes megítéléséhez, amint azok a vaticani zsinat folyamában lassankint kifej-lődtek. Ezen érdekes időszakot nevezem én a zsinat előese-ményeinek."
A szerző ezután bizonyítja, hogy a zsinat ezen előtör-ténete nincsen összekötve oly nehézségekkel, mint maga a zsinat, és hogy itt névleg nem fordul elő a legkomolyabb ne-hézség, t. i. „a viszályok, a szenvedélyek izgatottsága mi köztünk, saját házunkban is" s nem létezik a veszély, „hogy mindezeknek vészes táplálék nyujtassék." A viszály ugyanis főleg az összegyűlt zsinat idejében merült fel. „Miért is ugy vélekedem" — mondja sz. tovább — »hogy azon kellemet-lenségeknek oknyomozó magyarázata, ugy amint az ezen könyvben történik, nem csekély szolgálatot fog tenni a kö-vetkező kifejlődés helyes megítélésére. A többire nézve pedig azon nézetben vagyok, hogy a czélba vett történet előadása, minthogy csupán a tények fognak benne beszélni, nem any-nyira uj gyújtó anyagot, mint inkább megnyugtató gyógy-szert fog nyújtani a felizgatott kedélyek számára, és igy ezer szerencsétlen félreértést, ezer beszivott téves véleményt fog eloszlatni. Sőt hozzá teszem, hogy épen ily üdvös czél eléré-sének vágya által határoztam el magamat, hogy müvem első része mielőbb a nyilvánosságnak adassék át." (Folyt, köv.)
17*
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, aug. 23. A k a t h . e g y e t e m a l a p i t á s i t e r v é h e z . Egyik pesti napilap azon érdekes távirati kirt jelezte a napokban, hogy bizonyos pécsmegyei áldozár az
autonomiai testület által alapitandó kath. egyetem tőkéjéhez most 2000 frtnyi, az alapitás után pedig öt évig évenkint 200 frtnyi összeggel szándékozik járulni. Legkevésbé sem cso-dáljuk, ka ezen eszme, a kath. egyetem alapítása, hova to-vább nagyobb tért foglal el kath. körökben. Az irány, me-lyet pesti egyetemünk követ s a csak nem régen nyilvános-ságra jutott ministeri törvényjavaslat a pesti egyetem ren-dezéséről fel kell, hogy keltsék a vágyat egy kath. egyetem alapitása iránt, mert az nem lehet, annak történni nem sza-bao, hogy hazánkba, hol a ker. tudomány fáklyáját az egy-ház gyújtotta meg és táplálta, az ifjúság áldozatául dobas-sék a nálunk is tudományos téren mindinkább tovább ter-jedő pogányságnak.
Minden eszme, minden áldozat, mely a ker. irányú tudományosságnak hozatik, megérdemli, hogy méltó dicsé-rettel és magasztalással fogadtassék, mert azonfelül, hogy másokat is hasonló tettekre buzdit, másrészt azon tiszta, ha-zafiúi szeretetről is tanúskodik, melyet ma már divatba jött tőlünk megtagadni ; ezért mi rokonszenves örömmel üdvö-zöljük pécsi áldozártestvérünket buzgó fellépéseért, annyi-val is inkább, mert kath. paphoz méltóan, nem folyamodott korunk fiainak eszközéhez, a szólamokhoz, hanem, hogy az eszme szivéhez nőtt, azt áldozatával s tényleg bizonyí-totta be.
Annál inkább fájlalnók tehát, ha azokban, a mik még mondandók vagyunk, félreértetnénk, sőt a tanúsított áldo-zatkészség iránti elismerésünket követő, további eme nyi-latkozatunkat, vagy, hogy jobban mondjuk, e szerény vé-leményünket nem is bocsátanék napvilágra, ha a félreértetés-től nem védene bennünket azon lap, melyben véleményünket nyilvánítjuk, ha a ,Religio- következetes, correct kath.
irá-nya biztosítékot nem nyújtana arról, hogy véleményünk csakis az egyház igazainak, javainak megtarthatása iránti érdeklődésből származik.
Hogy rövidek legyünk és világosak is, nézetünk a következő : mi feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy ha-zánkban kath. egyetem létezzék, de annak alapítását már most, mielőtt t. i. az országgyűlés döntőleg nyilatkozott volna a pesti egyetem vagyonának természete felett, idöelöttinelc tartjuk. Lehet, hogy e nyilatkozatunk felett sokan mosolyogni fognak, lehet, hogy abból egy optimistára fognak következ-tetni, ki még hisz azon lehetőségben, hogy az országgyűlés az egyetemi alapot katkolikusnak kinyilatkoztassa ki, daczára azon egyetemi törvényjavaslatnak, mely a pesti egyetemen létező hittani kar fölé a Damocles kardját függeszté.
Midőn a kiegyezési törvény tárgyaltatott az ország-gyűlésen, Deák Ferencz a többek között ugy nyilatkozott!
hogy :,erőszakkal elvett jogokat vissza lehet szerezni, de
nem azokat, melyekről önkényt lemondtunk' Az egyetemi kérdésben, ugy véljük, e nyilatkozatot nagyon is
lehet alkalmazni. Kath. egyetemet jelenleg alapítani akarni, mielőtt még az országgyűlés elvette volna tőlünk pesti
egyetemünket, szerintünk annyit jelentene, vagy legalább arra lenne magyarázható, hogy mi önkényt lemondottunk jogunkról a pesti egyetemre, vagyis, hogy elismertük,
mi-szerint az egyetem alapját képező vagyon nem kath. birtok.
Azt hiszszük, hogy ekként fogva fel a jelenlegi constellatiót, nem tévedünk nagyon.
Ez a mi nézetünk, melynek nyilvánításaival csak e veszélyt kívánjuk elhárítani. Ha az országgyűlés azonban, daczára az alapítók világos intentióinak, mégis megfosztana bennünket tulajdonunkat képező egyetemünktől, ugy mi is elérkezettnek látnók a perczet, hogy tiltakozván az erőszak ellen, sőt pert indítván vagyonunk megtarthatása érdekében, kath. egyetem alapításáról gondolkozzunk.
Napjainkban az állam mindenhatóságának eszméje, azon törekvés, hogy korlátlan uralmat biztosítson magának és különösen a katholikus vagyon iránti előszeretet sokkal praegnansabban nyilatkozik, hogysem, ámbár akaratlanul is, e mindenre ásitozó étvágyát még fokozni szabad lenne. Ha az állam akkor, midőn annyi tekintélyes hang emelkedik pesti egyetemünk katholicitása mellett, midőn oly nyomós érvek hozatnak fel, melyek annak az egyházhoz tartozását bizonyítják, minden erővel oda működik, hogy jogigényünk-től megfoszszon bennünket, mennyivel inkább fog e czél eléré-sére törekedni akkor, ha látja, hogy mi előre is lemondunk jogkeresetünkről ! Ezt nekünk még indirecte is tenui annyira
nem szabad, hogy inkább az egyetemi törvényjavaslat t á r -gyalásakor tiltakoznunk kell előre is oly határozat ellen, mely a pesti egyetemet államivá tenne.
Okoskodásunk ellen fel lehetne ugyan hozni, hogy quid tunc, ha az egyetem államivá tétetik '? Nem lesz kath. egye-temünk és nem is lehet egy perez alatt azt elővarázsolnunk.
Erre röviden ismét csak azt válaszoljuk, hogy gr. Széchényi a magyar akadémia megalapítására egyévi jövedelmét a j á n -lotta fel ; csak azt válaszoljuk, hogy az akadémiai épület felemeléséhez főpapjaink s kath. főuraink oly összeggel j á r u l -tak rövid idő alatt, kogy nélkülök a Duna partját ma sem ékítené tudományos társulatunk palotája ; a conclusio pedig ebből az, hogy ha nemzeti czélra tudtunk áldozni és pedig rövid időn áldozni, valláserkölcsi czélra sem fogunk, nem szabad áldozatainkkal a kellő pillanatban hátramaradni, a szegény filléreit, a gazdag ezreit fogja áldozatul hozni, hogy az ifjúság a ker. eszmék uralma alatt a pogányságtól meg-mentessék.
Ismételjük, hogy mi akarunk kath. egyetemet, de a n -nak alapitási idejét véleményünk szerint épen saját érde-künk követeli a kellő pillanat megérkeztéig elhalasztani. Ez privát nézet, de azért mégis kimondandónak véltük,
külön-ben győzzön a mi jobb ! <5 N n q t / v á r a d , aug. derekán. T. Szerkesztő ur ! Nem
tehetem, hogy egy, városunk képviselő testülete előtt nem régen ejtett, hivatalos oly nyilatkozatra ne figyelmeztessem, mely kétszeresen megörvendeztető oly időben, midőn a szel-lemeknek fékvesztett áradata létfeladatát abban találja, hogy anyaszentegyházunkat, annak szolgáit s intézményeit a leg-nemtelenebb módon folytonosan zaklassa, üldözze, rágal-mazza, mintka minden szerencsétlenségnek, minden szellemi s anyagi nyomornak kiapadhatlan kútforrása ott lenne, a honnan ellenkezőleg mindig csak áldás s boldogság áradt
133 szét az emberi nemre. Ily időben, ismétlem, kétszeresen meg-örvendeztető oly nyilatkozat, mint a minőt nem régen pol-gármesterünk ajkairól hallottunk, s mely a katholika cha-ritas-nak egyik legszebb szüleményét a jól megérdemelt dicséretekben részesiti.
Az eset a következő: Már több hónapja, hogy a cho-lera nálunk rémitő mérvekben dühöng, daczolva minden erőlködéssel, czélszerü közegészségügyi szabályzatok által a járványnak pusztításait végképen megszüntetni, vagy leg-alább kisebb mértékre alászoritani. Képzelheti t. szerkesztő ur, minő ily Bzomoru körülmények közt szegény népünknek állapota s hangulata, s hogy ily időben mily széles, hálás tér nyilik a keresztény Charitas előtt. Mennyire használta fel e tért, azt constatálni, s ezért az illetőknek a hálás város
ne-vében köszönetet mondani ; — e feladatot tüzé ki magának polgármesterünk legutóbbi, f. hó 14-én a városi közgyűlés előtt tartott, jelentésttevő beszédében, melynek idevonatkozó részét ime szószerint közlöm :
„Julius első napjaiban ugy bei-, mint külterjedelmére nézve szelidülni látszott a cholera-járvány, de később annál féktelenebb volt dulásában. A bizottság, mely kitartó ügy-buzgalommal észlelte a járványnak minden változatát, s a mely ott, hol szükséges volt, rögtön intézkedett, csakhamar felismerte a város hatósága által berendezett két cholera-kórháznak hiányosságát, mely abból állott, hogy nem vol-tak találhatók a kezelő orvosok rendelkezése alá oly ápolók, kik szorgalom, ügyesség és lelkismeretes eljárásuk által a betegekben bizalmat kelthettek, s a közönséget meggyőzhet-ték volna arról, hogy nem halni mén a kórházba a beteg ember, hanem ott gondos ápolásban részesülve, meg is gyó-gyulhat. — A cholera-kórházak iránti bizalmat csak egy uton lehetett megszerezni, és sikerült a bizottságnak ezen utat eltalálni. — Az irgalmasnénék igazgatóját, Nógáll Já-nos kanonok urat, ki köztudomás szerint összes
„Julius első napjaiban ugy bei-, mint külterjedelmére nézve szelidülni látszott a cholera-járvány, de később annál féktelenebb volt dulásában. A bizottság, mely kitartó ügy-buzgalommal észlelte a járványnak minden változatát, s a mely ott, hol szükséges volt, rögtön intézkedett, csakhamar felismerte a város hatósága által berendezett két cholera-kórháznak hiányosságát, mely abból állott, hogy nem vol-tak találhatók a kezelő orvosok rendelkezése alá oly ápolók, kik szorgalom, ügyesség és lelkismeretes eljárásuk által a betegekben bizalmat kelthettek, s a közönséget meggyőzhet-ték volna arról, hogy nem halni mén a kórházba a beteg ember, hanem ott gondos ápolásban részesülve, meg is gyó-gyulhat. — A cholera-kórházak iránti bizalmat csak egy uton lehetett megszerezni, és sikerült a bizottságnak ezen utat eltalálni. — Az irgalmasnénék igazgatóját, Nógáll Já-nos kanonok urat, ki köztudomás szerint összes