alapított ima-apostolság.
N é h á n y esztendeje, h o g y F r a n c z i a o r s z á g b a n , a p u y i egyházmegyében t ö b b a j t a t o s p a p és világi ima-egyletté a l a k u l t a k , h o g y J é z u s szent szivével egyesülve a Mindenható segitségét k é r j é k sokat szo-r o n g a t t a t o t t a n y a s z e n t e g y h á z a számászo-ra. Az apos-t o l n a k eme s z a v a i : „Kérlek azérapos-t, hogy mindenek előtt legyenek könyörgések, imádságok, kérések, h á l a a d á s o k minden emberekért . . . mert ez jó és kellemes a mi üdvözitő I s t e n ü n k előtt" (I. T i m . 2,
1.) és eme másik s z a v a : „ . . . . ki most ö r ü l ö k a tiértetek való szenvedésekben, és betöltöm az én testemben a K r i s z t u s szenvedéseinek m i n t e g y meg-m a r a d ó i t részét az ő testeért, meg-mi az anyaszentegy-ház . . . — e szavak érlelék bennök azon
öntudatot, miszerint a katholikus érdekek közt h a t á r o -zott, szoros közösség létezik, mi egybevetve a k a t h o l i k a e g y h á z n a k a szentek közösségérőli t a n á -val, ö n k é n y t e l e n ü l is azon eszmére vezette őket, melynek g y a k o r l a t i megtestesülését i m m á r az ima-apostolságban l á t j u k , s melynek czélja s rendel-tetése az, h o g y a tettnek g y a k o r l a t i apostolkodása mellett m ű k ö d j é k az i m á n a k h a t h a t ó s ereje is, le-esdvén a tettekre az isteni m a l a s z t n a k terméke-n y í t ő áldását : — „sed terméke-noterméke-n qui p l a terméke-n t a t , est aliquid, neque qui r i g a t , sed qui incrementum dat D e u s " , (I. Cor. 3, 7.)
Az ima-apostolságnak, a szónak teljes értel-mében, k a t h o l i k u s alapeszméje tehát az, Hogy az apostolnak intése és p é l d á j a szerint minden imáin-k a t , á l d o z a t a i n imáin-k a t , imáin-küzdelmeinimáin-ket s szenvedésein-ket I s t e n n e k f e l a j á n l j u k , oly czélból, h o g y a
Min-denhatótól anyaszentegyházának kül- s belterjü gyarapodását k é r j ü k . Az ima-apostolságnak méltó czéljai tehát a bűnösöknek s hitetlenek megtéritóse, az igazságosaknak a jóbani öregbitése, a szentatya s a püspökökérti imádkozás : szóval az egyháznak gyó'zelme s felmagasztaltatása ; — ezekért a j á n l j a fel az egylet összes működését.
De van még egy további hatalmas tényező, mely az egész egyletnek beléletet s belerőt kölcsö-nöz : — ezen imáknak, küzdelmeknek s felebará-taink halhatatlan lelkeiért elviselt szenvedéseknek J é z u s szent szivével való egyesülése.
Nem szorult bővebb bebizonyításra, hogy Jé-zusnak legszentségesebb szive, valamint emberi tes-tének terrnészetszerinti, u g y mysticus testes-tének, az anyaszentegyháznak is kegyelmi központja. A kegy-szerek s a szentmise azon c s a t o r n á k , azon erek, melyek Krisztus malasztjait, titokteljesen éltető vér g y a n á n t szétviszik az egész testben. Amit te-hát a keresztény ember jót tesz, azt Krisztus ereje, azt Jézus szent szivével, minden malasztok eme kifogyhatlan forrásávali való szoros egyesülése által teszi. Váljon tehát nem sokszorosan hat-hatósabbak, eredmény-dusabbak lesznek-e i m á i n k , küzdelmeink s szenvedéseink, ha ezen isteni befo-l y á s öntudatában s a n n a k érzetében végezzük s elviseljük: hogy szoros egyesülésben v a g y u n k a Megváltó legkegyesebb szent szivével ? . . . . I g y lesznek az ima-apostolságnak cselekedetei igazán keresztény cselekedetekké, melyeknek értéke s ha-tása még azáltal is fokozódik, h o g y minden tag aj-tatos cselekedeteit, s szenvedéseit mintegy Jézus cselekedeteivel s szenvedéseivel egyesiti, azonosítja.
Ez az egyik szempont, melyből tekintve a dolgot, az ima-apostolság u g y tűnik fel, mint a ke-resztény szellemnek legszebb virága. De van ennél még magasztosabb szempont is.
A ki már egyszer a felett elmélkedett : váljon mi b í r h a t t a r á a Megváltót, hogy a kenyér színe alatt, a tabernaculumban a n n y i s a n n y i ezer helyen folytonosan hivei közt maradjon? — az egyúttal azon kérdés megoldását is találandotta :. váljon mit tesz a Megváltó itt köztünk, ezen elrejtett á l l a p o t á b a n ? A felelet erre: folytonosan közbenjár érettünk. Va-lamint egész éjjeleket töltött imába merülve, mi-dőn még szenvedve ós tanítva e földön j á r t , u g y most ís azokért f o l y t a t j a ezer meg ezer helyen köz-benjárói tisztét, kiket megváltott, ezekért a j á n l j a fel magát folytonosan isteni A t y j á n a k . Váljon kép-zelhető-e szentebb, magasztosabb szándék (intentio)
mint a Megváltóé, mint J é z u s szent szivéé, midőn oltárainkon s z a k a d a t l a n u l f e l a j á n l j a m a g á t ? S ime ezen szent szándékkal egyesiti az ima-apostolság minden cselekedeteit, áldozatait is imáit, amint az apostol m o n d á : „hoc enim sentite in vobis, q u o d e t in Christo J e s u (Phil. 2, 5.)
Ez az ima-apostolságnak nagyszerű, magasz-tos alapeszméje.
Alig hogy n é h á n y jámbor férfi ezen eszmét első izben h a n g o z t a t t a , már is milliók szivében visz-h a n g r a talált ; — a kis szikra c s a k visz-h a m a r n a g y lánggá növekedett. S joggal. O l y eszme, oly való-ban s igazán katholikus gondolat ez, mely a benne lakozó, ellentállhatlan erőnél fogva c s a k u g y a n hivatva van az egész világot meghódítani. Azért is kell, h o g y meghódítsa; mert oly szoros összeköt-tetésbe, oly benső egyesülésbe hoz minket Krisz-tussal. Mennyivel inkább l á t j u k , hogy e gonosz világ mindenben az alvilági szellemnek eszméit s szándékait teljesíteni iparkodik — gyűlölettel el-telve Krisztus ellen ; — annál bensőbb, annál for-róbb legyen abbeli törekvésünk, mindinkább szo-rosban Jézushoz s szent szivéhez simulni, Krisz-tusnak szellemét s intentióit a magunkéivá tenni, s ekként, úgyszólván, egy testté olvadni össze vele, melynek feladata az emberi nemnek Istenneli ki-békítése. Ezért minden keresztény embernek köte-lessége az ima-apostolság t a g j á v á beíratnia magát ; sőt nem egyenkint, hanem plébániánként kellene a n n a k történnie. Erre semmi egyéb sem szükséges, mint hogy a plébános az ima-apostolság német-honi igazgatójához, Malfatti atyához fordul Inns-bruckba, azon kéréssel, hogy plébániáját az egy-letbe felvegye. Ettől aztán tagsági o k m á n y t (Aggre-gations—Diplom) kap, melynek vétele után joga van tagokat felvenni, s azoknak lajstromát elkésziteni, egyúttal minden belépő t a g n a k egy felvételi iga-zolványt szolgáltatván ki.
L á t j u k ebből, h o g y az ima-apostolság nem társulat vagy testvérület a szónak szoros értelmé-ben, mely ellen itt-ott talán lelkipásztorkodási ne-hézségek, kételyek s akadályok merülhetnének fel, hanem ima-egylet, melynek összes kötelmei abban állnak, h o g y minden egyes t a g mindent, mit jót tesz, minden imáit s szenvedéseit Krisztus szent szivé-nek szándékára felajánlja ; oly egylet, mely, mig egyrészt kitünőleg hivatva van arra, hogy a hívek-ben az igazi keresztény szellemet ápolja s öregbitse, u g y másrészt époly kiválólag képes arra, h o g y mint szentséges a t y á n k legutolsó allocutiójában
»
9 ÍJ m o n d á , b e n n e s á l t a l a , p i a m v i m i n f e r r a m u s D e o n o s t r o ' , a m i é r t is azt f ő l e g m o s t , ezen s ö t é t n a p o k -b a n , eme s z o m o r ú i d ő k -b e n kétszeresen a j á n l j u k t e s t v é r e i n k n e k , a m a g y a r k a t h . l e l k é s z e k n e k . K. M.
Járulékok a ,katechetikai különlegességek'-hez.
JVofjáll Jánostól.
(Vége.)
S h á t c s a k u g y a n rosz v o l n a az a k i f e j e z é s : H i n n i a n i i y i t tesz, m i n t igaznak tartani? K ö n y ö r -g ö m ! i-gaznak tartani nem a n n y i , m i n t vélni, -gondolni m i n t a n é m e t für wahr halte,n ; nem a n n y i , m i n t mei nen, v a g y niuthmassen ; h a n e m a n n y i , m i n t minden kételyt kizárva, valamit igaznak vallani.
H a g y j u k c s a k meg a s z a v a k n a k s a j á t é r t e l m é t . H o z o k fel t e k i n t é l y t . N e m a k a r ő n s g a v i s s z a m e n n i a 25, 3 0 év előtti v i t á k r a , én sem; de mivel h i v a t k o -z o t t a -z o k r a , h i v a t k o -z o m én is a r r a , ki e v i t á k b a n g y ő z t e s m a r a d t , Kleutgen j e z s u i t á r a , k i m i n t n a p j a i n k l e g n a g y o b b bölcsésze ismeretes, ki m i n t t h e o l o g u s a v a t i k á n i z s i n a t b a n is részt v e t t . „Die T h e o l o g i e der V o r z e i t " c z i m ü m u n k á j á b a n ( u t . k ö t . 222.1.) m i u t á n e l m o n d t a , h o g y hinni n e m a n n y i , m i n t opinari ; i g y f o l y t a t j a : a h i t «'sí ein Fürwahrhalten auf d a s Ansehen G o t t e s h i n . —
N i n c s s e m m i e l l e n v é t e s e m a r r a , h o g y ő n s g a a z t a k a r j a h a s z n á l n i : szent i g a z n a k t a r t a n i , c s a k h o g y ez, esedezem! m á r a hitnek erósebbfoka. E g y é b -i r á n t , m -i d ő n a c a t e c h -i s m u s r o m a n u s m o n d j a : . . . c u i u s — fidei — v i r t u s efficit, u t id r a t u m habea-m u s , q u o d a Deo t r a d i t u habea-m esse s a n c t i s s i habea-m a e habea-m a t r i ecclesiae a u c t o r i t a s c o m p r o b a v i t — l e h e t n e ő n s g a s z e r i n t m o n d a n i , h o g y , r a t u m h a b e a m u s * h e l y e t t j o b b l e n n e : ratum ac firmum h a b e a m u s ; hisz r a t u m h a b e r e = f ü r g ü l t i g h a l t e n . 24)
Ennyit tankönyvünk ,alapszerkezetét' illetőleg.
Mondhatója vagyok, hogy indítványom súlyát érezve érzem.
„Sz&kférfiak" irányában javaslatom védelmére, ba kell uj meg uj érvekkel, uj meg uj illustratiókkal szolgálandok, és hiszem, hogy olyatén duellum, minőnek a „Religio" olvasói eleddig szemtanúi voltanak, nem j á r vala eleddig sem és nem járand ezentúl sem, sem az ügynek, sem a szeretetnek kárával. Az „illetékes tekintélyek" irányában csak egy szavam van, ha javaslatom bizonyos tekintetekből, melyeket magam is gyanítok és épenséggel nem kicsinylek, helyeslé-sükkel nem találkoznék, már előre is egy szavam van csak, az őszinte meghódolás szava. Ha ugy fordulna, a Deharbeféle tankönyv alapszerkezete mellett illetéktelen támadások vagy épen haszontalan kifogásolások ellen magam is késznek nyi-latkozom t. észrevételezőmmel kezet fogva „sikra szállni."
Volt alkalmam már jóideje, és „különlegességeim" folytán másmás oldalról jött nyilatkozatokból van több-több al-kalmam tapasztalni, hogy a dolog mélyét van elég, aki nem látja. Kedvem volna, és meglehet, meg is teszem még, hogy Deharbe tankönyvének alapszerkezetét oly szempontokból illustrálom, melyeket tudtomra még nem észleltek ellenzői,
de még pártolói sem. Szolgáljon ezen nyilatkozatom egyelőre megnyugtatásul t. észrevételezőm s nézettársainak . . . az alapkérdésre nézve általában.
Következnek t. észrevételezőm reflexiói egyes monda-tok és kifejezésekre. Halljuk tovább . . . .Kleutgen „győztes maradt" ; tehát . . . . nem szükség ,tübb szóval igazolnom, amit a hit fogalmát illetőleg magam is állítottam. A S t i m -men von Maria-Laach' tudós szerkesztői, köztök a Rheolo-gie d. Vorzeit' szerzőjével, felmentettek minden további vi-tatás fáradalmától. A kellemetlen situatiót, mely t. észrevé-telezőm szerint nekem jutna, részemről el nem fogadhatom.
„Egyébiránt" pedig eszem ágába sem jut a ,Catechismus Romanus' jobbnál jobb definitióján javítgatni ; szerintem épenséggel nem „lenne jobb" (már keresztény hitágazatra vonatkozólag) a ,ratum'-ot ,firmum' által akár biztosítani, akár fokozni ; szerintem a ,ratum' több a ,firmumnál. Cicero nyelvén „Cursus astrorum in omni aeternitate rati, immuta-tabiles" ; hason érteményben az egyház nyelvén ,ratum', ami isteni kinyilatkoztatásból „sanctissimae rnatris ecclesiae auctoritate" hitágazatul meg van állapítva. (Cf. Fr. Pomay, ,Cornucopiae' ad hunc loc. Ratum = beschlossen, ausge-macht.) Hitágazataink egyébként is, de jelesül bizonyosság tekintetéből is csakugyan hasonlitanak az ég csillagaihoz. In omni aeternitate rati, immutabiles. T. észrevételezőm erre (és pedig kitünőleg jeles tudománya felőli reputatiójákoz képest, méltán) ezen digressiómra alkalmasint elutasitólag azt mondja : „Aux autres !" Magam is ilyesfélét szeretnék mondani a nekem juttatott szerepre, akár Kleutgennel szem-ben, akár a ,Catechismus Romanus' definitiójának nekem szánt oorrecturájára nézve. Jobb lesz, hagyjuk abba. A do-log velejére nézve annyi tisztán áll, hogy „hinni" általában annyit tesz, mint valamit igaznak tartani, nem magunk lát-tából, hanem másnak tekintélyére, hogy a hit, átalában minden hit voltaképen tekintélyen alapodik, úgyannyira, miszerint ahol tekintély nincs, ott hit sincs, és a mely tudo-más nem támaszkodik tekintélyre, az nem áll a hit talaján . . . . maga tépte le fejéről a babért." Annyi tisztán áll, hogy minél felségesebb a tárgy, melyre a hit vonatkozik, minél felségesebb a tekintély, melyre támaszkodik, annál felsége-sebb maga a hit, miszerint világos, hogy hit meg hit között minőny tekintetében nemcsak alanylag, de tárgylag is k ü -lönbség van, minő ég és föld közt, világos, hogy szóértemé-nyezésképen profán tudomásokra vonatkozólag mondhatjuk ugyan, hogy „hinni" annyit tesz, mint „igaznak tartani,"
profán tudomásokra vonatkozólag, melyek valamint tárgy ugy tekintély tekintetében de még bizonyosság szempontjá-ból is oly messze esnek a keresztény hitbeli tudomások, ille-tőleg benső meggyőződésektől, mint emberi gyarlóság az isteni evictiótól . . . . mihezképest csakugyan nem fog ártani a keresztény hit mivoltának magyarázatára azt mondani, hogy „keresztény módon hinni" annyit tesz, mint „szentigaz-nak" tartani, a mit isteni nyilatkoztatásból az egyház elénkbe ad, jó lesz azért is, mert hát a keresztény hit márcsak tárgy és tekintély, de meg bizonyosság tekintetében is csakugyan
„erősebb fokú" a profán hitnél; jó lesz azt mondani, hogy
„keresztény módon hinni" annyit tesz, mint „meggyőződve lenni" róla ; nem fog ártani, ha a kereszteny hit definitiójá-ban meghagyjuk ugyan, hogy az ' „természetfölötti világos-ság, isteni ajándék, Istentől belénk öntött erény", de hozzá-teszszük és mivoltára első érteimezvényül azt mondjuk, hogy a hit „meggyőződés", a keresztény hit „természetfölötti meggyőződés". Nagyon jó szó ez a ,meggyőződés', igen jó és értelmes magyar szó, melynek más-más tekintetben is igen jó hasznát vehetjük.
A k á t é b a n e l ő f o r d u l ó , k é p és h a s o n l a t o s s á g ' he-l y e t t ő n s g a m á s t a k a r . 25)
2 5) Dehogy a k a r ! A ,Neue Sión' Dr. M.-je,Oischinger és tutti-quanti, kik Deharbe ellen annak idejében méltatlan-kodtak, csak maradjanak magoknak ; semmi közünk velők.
13*
U g y t u d j u k , liogy e g y k o r o n Deharbe is u g y a n é véleményben volt és azt k á t é j á b a n meg is testesité ; h a n e m a k k o r Uischinger a k a r t a m á s k é p i g y beszél-vén : Der Pustet'sche K a t e c h i s m u s verlässt hie u n d da die einfachen Bestimmungen der K i r c h e , ohne die Sache k l a r e r zu machen. So wird ein n a t ü r l i -ches u n d ü b e r n a t ü r l i c h e s Ebenbild unterschieden, u n d gesagt, dass das ü b e r n a t ü r l i c h e Ebenbild ver-loren ging, das n a t ü r l i c h e geschwächt wurde. Wie k a n n aber die u r s p r ü n g l i c h e Gerechtigkeit und Hei-ligkeit ein E b e n b i l d sein? W a r u m bleibt m a n nicht bei der Kirchenlehre, welche Bild u n d niss unterscheidet u n d sagt, dass n u r das Gleich-niss verloren g i n g ? — S az a l á z a t o s a t y a szivesen f o g a d t a , pedig u t c u m q u e goromba Ítészeinek meg-jegyzéseit, s n é h á n y igénytelen j a v í t á s t eszközölt
is k á t é j á n , többek közt e k k o r j u t o t t be a kép és hasonlatosság is, s ime most meg ez nem tetszik. 2(S)
Tomcsányi János.
2 6) Dehogy nem tetszik! Már hogynem tetszenék'?!
A „kép és hasonlatosság" remek magyar szólam minden-esetre jobb a német „Bild u. Gleichniss", de még az „Eben-bildliehkeit u. Gleichförmigkeit vagy Gottähnlichkeit"-nál is szebb és alkalmasabb az „imago et similitudo" kifejezé-sére; hogynem tetszenék? ! T. észrevételezőmnek, ki nemes lelke ösztönéből egyik jelesünk védelmére kel, szolgáljon satisfactiójára, hogy a ,ke'p és hasonlatosság' nekem nagyon de nagyon tetszik, és Deharbe irányában a méltatlan gya-nusitásokra nézve vele elvégre is kezet szorítok.
Záradékul még csak egyet. A ,kép és hasonlatosság' iránti aggály kapcsában (immár nem t. észrevételezőm irá-nyában,) ki kell határozottan jelentenem, ami egyébiráut előhozakodásom folytában amugyis megtetszik, hogy átalá-ban nem Deharbe theologiája, melyhez gyauunak árnyéka sem fér, de meg nemis kátéja, már az ő kátéjának eredeti szövege, hanem csakis a magyar tankönyv, illetőleg annak kettős magyar átdolgozása forog szóban. Előhozakodásaim közben előttem volt a szent-István-társulati kiadvány 1868 és 70-ről és az egri kiadvány 1869-ről minden tekintet nél-kül eredeti német szövegére. Jelzett aggályra nézve, a dolog felderítésére idézem előbb az eredeti szöveget. „Wie hat Gott den Menschen bei seiner Erschaffung ausgezeichnet ? Er hat ihn nach seinem Ebenbilde erschaffen. Wodurch war der Mensch das Ebenbild Gottes? Durch die natürlichen und übernatürlichen Gaben, die ihn Gott ähnlich machten.
Worin bestehen diese natürlichen Gaben ? Hauptsächlich darin, dass die menschliche Seele 1. ein unsterblicher, 2. mit Vernunft u. freiem Willen begabter Geist ist. Worin bestehen die übernatürlichen Gaben ? Hauptsächlich darin, dass der erste Mensch 1. die heiligmachende Gnade besass, 2. niemals von böser Lust versucht war, 3. auch niemals Mühseligkei-ten u. Schmerzen, nicht einmal dem Tode unterworfen sein sollte." (V. ö. ,Leichtfassliche Erklärung des kath. Katechis-mus von P. Jos. Deharbe, S. I. von J . Schnorr. Würzburg, 1861.' 1. köt. 169. s köv. 1.) Ez tiszta és világos, ez correct minden tekintetben. A subtilisabb s csakis a magasabb hit-tudomány regióiba tartozó kérdések tapintatos mellőzésével, tisztán és világosan meg van különböztetve az emberi ter-mészet mivolta s állagbeli minőnye meg terter-mészetfölötti ma-laszt-részvénye, megvan különböztetve és kellőleg minősitve az ember természetszerinti és természetfölötti állapotja Isten iránti viszonyában. Ha ezzel összevetjük a magyar szöveget
mit látunk ? Az egyik kiadványban (28. 1.) a 73-dik kérdés igy szól: Miképen tüntette ki Isten az embert teremtésekor?
Felelet : Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Es nyomban a 74-dik kérdés igy szól: Miben áll ezen ,hasonlatosság'? (Sic?'!) . . . . Már ez baj, nagy baj. Mégha a kérdés igy szólna : Miben áll ezen kép „és"
hasonlatosság ? ! De elhagyván a képet, csakis a hasonlatos-ságot foglalva a kérdésbe, igy tenni fel a kérdést és erre azt feleltetni : Ezen ,hasonlatosság' abban áll, hogy az ember lelke 1) értelemmel és szabad akarattal bir, 2) hogy hallha-tatlan . . . . vagy a másik kiadvány szerint a 90-dik kér-désre igy feleltetni : (ezen hasonlatosság !) abban áll, hogy a léleknek értelme és szabad akaratja van, és halhatatlan ez már mégis sok ! Tehát Bellarmin és Möhler szellemhar-czai és vivmányai már feledésbe mentek ? ! . . . . Odi pro-fanum vulgus et arceo. Tekintettel a ,propro-fanum vulgus'-ra, mely amily illetéktelen époly szemtelen módon szokott kapni az alkalmon, hogy hozzászóljon ily véghetetlen fontosságú kérdésekhez, melyekről sejtelme sincs . . . t a r -tózkodásból nem engedek rést fájdalmamnak fölötte, hogy ez igy járta, éveken keresztül járhatta iskoláinkban. De megragadom az alkalmat, hogy koszorút kössek az esz-tergomi kispapoknak, hogy mondjak dicséretet, hangosat országszerte, azon derék fiataloknak, kik ritka theologiai érzékkel felismerték a dolog csinyját. E napokban került ki sajtó alól az esztergomi papnevelde magyar egyházirodalmi iskolájából egy commentár a Deharbeféle kátéhez, ,Elemi katekizmus magyarázata' ezim alatt : ebben (54. 1.) az érin-tett kérdés igy áll : Mi teszi az emberben „az Isten képét" ? (sic !) Felelet : Az emberben az Isten képét teszi : hogy lelke 1) értelemmel és szabad akarattal bir, 2) halhatatlan. Látni-való, hogy a derék fiatalok értik a dolgot ; nem történhetett véletlenségből, hogy a használatba ment ,hasonlatosságot' elejtvén, a ,képet' vették fel jelzett kérdésbe; meglátszik rajtok, hogy ismerik az ,imago et similitudo' kérdését, annyi tudományos viadaloknak, a keresztény anthropologiának, philosophiának, tkeologiának, magának a társadalomnak legtöbb politikai és socialis problémáiba átvágó kérdések kérdését, mely irodalniával századok óta egész könyvtá-rakra halmozódott. Éljenek a derék fiatalok! az egyház áldása szálljon rájok, a magyar clerus lelkes reménysar-jaira ! . . . Tiszta fogalmakat, csak tiszta fogalmakat min-den áron ! Soha tisztába, soha rendbe nem jövünk első és legfontosabb életkérdéseinkkel, mig a természetszerinti és természetfölötti élet oeconomiáját tisztán meg nem külön-böztetjük, mig a fogalmak rectificatióját magán az ember mivoltának és rendeltetésének sarkalatos kérdésén nem kezdjük, és azt keresztül nem viszszük végig minden egyéni, családi és társadalmi életkérdéseinken. Szemeim előtt a j ö -vendő fellegfüggönyein egy elv divinatiója leng, mely hiva-talos fordulatot tenni a korunkbeli társadalom hitvesztett irányán, egy elv divinatiója, melyet az isteni gondviselés maga tűzött ki az egyház zászlajára; a vatikáni zsinat, a vész meg vész örvényei közt felkarolta, és amely uton meg-indult az atheismus, materialismus, naturalismussal szem-ben, ki fogja fejteni a keresztény hitnek voltaképen termé-szetfölötti irányát, az Isten meg ember közötti természetfö-lötti viszonynak jogfolytonosságát ki fogja fejteni, és min-den irányban érvényre juttatni. A 20-dik század pro-grammja készül, készül ! A diadal meglesz . . . j a j nekünk, ha nálunk nélkül ! Azt a zászlót, a természetfölötti életviszony zászlóját . . . mért kerülnők ? meddig fázunk tőle ? ! Azt a zászlót, az isteni gondviselés programmját . . . . „ki kell göngyölni azt a zászlót!"
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, augusztus 13. N é h á n y s z ó a m a g a i d e j é n . (Folytatás.) E szempont megfontolása különös gondot
igé-101 nyel, mert, kik a név varázshatalma alatt nyögnek azok személyes, és igy nem független indokból indulnak ki hatá-rozataikban ; ők elfogadnak vagy elvetnek valamit, mert azt D. F. is elfogadja vagy elveti, nem vizsgálva meg objective mennyire igaz vagy helyes az önmagában véve, mit D. F . állit. Ez megfér a liberális állásponttal, hol az egyéni füg-getlenség, az önállóság, a független birálat mindig áldozatul esik az önkénynek és egyes vezérférfiaknak, de nem fér meg a mi álláspontunkkal. A liberális ember politikai, ugy mint vallási kérdésekben csak egyetlen tekintélyt ismer, mely előtt meghajlik — s ez pártvezérének tekintélye, ezt követi minden nézetében, nézetének minden árnyalataiban, követi vakon, azért nem itél, nem birál, nem gondolkozik, nem vizsgál, ezért nem veszi észre az ellenmondásokat, a követ-kezetlenségeket, ezért elhiszi, hogy mindaz, a mit párt-vezére mond, csalhatatlanul igaz, hogy jogkörét soha nem lépi át, hogy hozzá tartozik egyházi kérdések felett is nyi-latkozni, sőt mi több : dönteni is.
A kath. ember, kath. pap kath. talajon áll ; az emberi tekintély helyett isteni tekintély, az emberi varázshatalom helyett az isteni igazság varázshatalma, fénye az, mely után indulva, vizsgál, fürkész, itél az emberi nézetek és vé-lemények, irányok és törekvések, és igy a liberalismus felett is. Ezen álláspontra kell helyezkednünk jelenleg is, ha D. F.
beszédjének horderejét, és az egyházra kihatását helyesen megakarjuk Ítélni és elhárítani óhajtjuk a veszélyt, mely az egyházat hazánkban fenyegeti.
Már fentebb emiitettük, hogy D. F. beszéde nem egyéb mint hü kinyomata liberális lapjaink több éven keresztül kifejezett vágyai, törekvéseinek az egyház ellen, mi szoro-san azon következtetést vonja maga után, hogy D. F . épen olyan liberális, mint azon hírlapírók, kik őt egyházellenes izgatásaikban megelőzték ; ugyanazon szellem lengi át be-szédét, mint a liberális vezérczikkeket, D. F. liberalismusa ennélfogva bizonyosan nem jobb, sőt tekintve az egyház iránt is negélyzett igazságosságot valószínűleg roszabb, ve-szélyesebb az egyházra, mint bárki másé, és igy kath. em-ber, kath. papra nézve nem marad egyéb hátra, mint hogy D. F. nézeteit mint,liberális' nézeteket a vallási ügyek körül, mivel azok a ker. hit, és morállal épen ugy ellentétben álla-nak, mint maga a liberalismus, elvesse.
Engedékenységnek, distinctiónak mérsékelt és radica-lis liberaradica-lismus között, vagy épen reménynek, hogy a val-lási ügyek tárgyalása ad graecas calendas halasztatott volna el, nincsen helye itt, csak ily téves nézeteknek ne engedjük át magunkat, meçt ugy mindent veszítettünk. A mult kel-lőleg megtaníthat bennünket, mit kell tartanunk azon állí-tólagos distinctió felől. Ugylátszik ugyan külszinre, mintha azon párt liberalismusa, mely vezéreül D. F.-et ismeri el mérsékeltebb lenne, de csak látszik, mert a tények azon va-lóságról tanúskodnak, hogy mit a balpártiak liberalismusa
Engedékenységnek, distinctiónak mérsékelt és radica-lis liberaradica-lismus között, vagy épen reménynek, hogy a val-lási ügyek tárgyalása ad graecas calendas halasztatott volna el, nincsen helye itt, csak ily téves nézeteknek ne engedjük át magunkat, meçt ugy mindent veszítettünk. A mult kel-lőleg megtaníthat bennünket, mit kell tartanunk azon állí-tólagos distinctió felől. Ugylátszik ugyan külszinre, mintha azon párt liberalismusa, mely vezéreül D. F.-et ismeri el mérsékeltebb lenne, de csak látszik, mert a tények azon va-lóságról tanúskodnak, hogy mit a balpártiak liberalismusa