(Folytatás.)
Van tehát p r o g r a m m u n k ! . . . . Azt m o n d j á k l e g a l á b b a l a p o k , h o g y a vallás- s k ö z o k t a t á s ü g y i minister 6' e x j á n a k s Deák Ferencznek l e g ú j a b b , a rozsnyói ü g y b e n mondott beszédei e g y ü t t véve a D e á k p á r t e g y h á z p o l i t i k a i „ p r o g r a m m " - j á t képezik, m e l y szerint a p á r t s az ennek kebeléből
keletke-zendő k o r m á n y o k egyházpolitikai kérdésekben, a m e n n y i b e n ezek a k a t h . e g y h á z a t érintik, ezentúl
eljárni szándékoznak.
V a n tehát p r o g r a m m u n k ! . . . . S c s a k u g y a n ; amit T r é f o r t s Deák m o n d t a k , sem jobb, sem roszabb azon n e h á n y s z á z képviselőjelölti „pro-gramúi"-beszédnél, m e l y l y e l minden h a r m a d i k esz-tendőben s u j t a t u n k . U g y a n a z o n h a t á r o z a t l a n s á g , mely meglepően hasonlit a t á j é k o z a t l a n s á g h o z ; u g y a n a z o n k ö n n y ü d e d á t s u r r a n á s a legfontosabb k é r d é s e k e n , m e l y a felületességnek s z a k a s z t o t t m á s a , u g y a n a z o n elasticitása a kitételeknek s for-d u l a t o k n a k , mely ö n k é n y t e l e n ü l is g y a n a k o for-d ó v á teszi a h a l l g a t ó t , váljon nem oly p r o g r a m m n a k kell-e ennek lennie, mely képes legyen „idővel fejlődnie", s m e l y n e k főczélja az, h o g y minden h a l l gató s olvasóval azt h i t e s s ü k el, miszerint v o l t a -képen az ő nézeteit v a l l j u k . . . ?
H o z z á j á r u l , h o g y m i n d k é t szónok, mint teli-vér liberális, midőn k a t h o l i k u s ü g y e k r ő l szól, min-dig u g y f o g j a fel a dolgot, m i n t h a a k a t h o l i k a egy-ház épen csak a p r o t e s t a n t i s m u s kegyelméből létez-n é k , a miért is milétez-ndelétez-nbelétez-n a létez-n létez-n a k szokásai, létez-nézetei, k i v á n a t a i s követeléseihez a l k a l m a z k o d n i a köteles s h a ezt nem teszi, a k k o r az állítólag- a p á r t o k fe-lett álló állam — mint Deák s részben T r e f o r t is m o n d t a — Bismarckot veendi m i n t a k é p ü l , azzal
kecseg* ^ t v é n b e n n ü n k e t a cultusminister u r , h o g y ez.
n á l u n k sem f o g n a g y o b b „ p e r t u r b a t i ó k a t " okozni, mint p é l d á u l O l a s z o r s z á g b a n , hol tudvalevőleg a katl j o l i c i s m u s épen most a r a n y k o r á t éli.
H a még ezekhez hozzá veszszük a nem ismert ál í a p o t o k é r t i r a j o n g á s t , s a k a t h . e g y h á z s a n n a k e g y e s t a n a i ellen i r á n y z o t t , a l a p t a l a n s soha be nem
b i z o n y í t h a t ó v á d a k n a k n a g y o n is „ l é g é r e m e n t "
t ö r t é n ő ismétlését, a k k o r c s a k u g y a n m a g y a r „pro-g r a m ú i " - b e s z é d v a n e l ő t t ü n k , m e l y a k a t h o l i k u s erdekoket k a l v i n i s t a szempontból o l y „ l u t h e r á n u s "
utódon t á r g y a l j a , h o g y még ott is, hol j a v u n k r a valamit mondani látszik, oly ügyesen r a k j a a sza-v a k a t , h o g y a p h r á z i s n a k második része rendesen megsemmisíti azt, mit eleje r á n k nézve kedvezőt, v a g y l e g a l á b b kevésbé kedvezőtlent állítani látszott.
De v a n mindezeken k i v ü l még egy más, f u r -c s á n jellemző vonás az egész, kettős beszédű pro-g r a m ú i b a n , mely m i a t t epro-gyenesen s a j n á l j u k a kor-m á n y t , h o g y L ü k ő u r a kor-m n a k ü g y e t l e n ü l haza be-szóló' i n t e r p e l l a t i ó j á n á l f o g v a kénytelen lőn saját-kezüleg a n n y i r a kirivó színekben ecsetelni ország-v i l á g előtt azon ö n k é n y t , m e l y l y e l a „modern á l l a m " a k a t h o l i k a e g y h á z s a n n a k p a p j a i i r á n t eljárni szokott.
S a j n á l j u k , j o b b a n m o n d v a , nem a n n y i r a ezt v a g y ama k o r m á n y t , mint i n k á b b a t e k i n t é l y esz-méjét á l t a l á b a n , melyet a rendes, t ö r v é n y e s kor-m á n y o k n a k képviselniök kellene ; de kor-melyet a h e l y e t t , h o g y méltólag képviselnék, magok ronta-n a k , m a g o k semmisíteronta-nek meg, m a g o k ásronta-nak alá az által, ha cselekedeteik s n y i l a t k o z a t a i k által a k o r m á n y z o t t a k b a n m e g i n g a t j á k a következetessé-g ö k , m é l t á n y o s s á következetessé-g u k s ikövetkezetessé-gazsákövetkezetessé-guk i r á n t i hitet s a
t ö r v é n y i r á n t i tiszteletet.
H a l l j u k csak.
3
A minister eg y szóval sem t u d j a , s mint okos ember meg sem is próbálja bebizonyítani, bogy ő neki joga lenne, minekünk katholikusoknak a r r a nézve, mit szabadjon h i n n ü n k , mit nem, bármiféle iránytadó v a g y kötelező utasítást adni. Sőt beszé-dének azon részében, hol igen finomul a vallás sza-bad g y a k o r l a t á t megkülönbözteti a vallásszasza-bad- vallásszabad-ságtól, azt vallja a törvényhozás feladatául, „hogy biztositsa az állampolgárok azon jogát, melynél fogva benső hitüket szabadon gyakorolhassák, az ország törvényeinek sérelme nélkül külső szertar-tásokban is kifejezhessék, s hitük gyakorlására val-lási testületekké egyenlő joggal egyesülhessenek"
sat. — továbbá egy szóval sem t u d j a bebizonyi-tani, hogy a pápai tévmentesség dogmája államve-szélyes lenne; csakúgy könnyedén odavetve mondja :
„Megengedem a vaticáni concilium decretumainak az állam viszonyaiba mélyen beható és könnyen veszélyessé válható természetét" ; — de ez — bo-csánatot k é r ü n k — phrázis, mely épen azt mu-t a mu-t j a , hogy a minismu-ter ur maga sem hiszi, hogy e decretumok c s a k u g y a n veszélyesek.
S mégis: a n n a k daczára, hogy a minister elvül a vallás szabad g y a k o r l a t á t vallja ;
a n n a k daczára, hogy sem ő, sem p á r t j á n a k feje szóval sem t u d j á k vallásunk a pápai tévmentes-ségre vonatkozó elvét államveszélyesnek bebizo-n y i t a bebizo-n i ;
annak daczára, hogy maga a minister bevallja;
miszerint a sajtó- s szólásszabadság korában lehe-tetlen — a parlamenten kivül talán azt mondaná a minister, h o g y : a b s u r d u m — bármi t a n o k hirde-tését meggátolni a k a r n i ; — s végre
a n n a k daczára, hogy mind a minister, mind a p á r t n a k feje elismerik, miszerint nincs t ö r v é n y Ma-gyarországban, melynek szempontjából a Vatikán-zsinati határozatoknak kihirdetése birói, v a g y bár-miféle kifogás alá eshetnék : —
mindezeknek daczára mégis azt halljuk a mi-nister u r szájából : „tettem a rozsnyói püspök ese-tében, a mit törvény hiányában tehettem, és eljáráso-m a t a t. ház Ítéletére bizoeljáráso-m".
Kétszer olvassuk e mondatot az ú j s á g b a n , s szemeinket dörzsöljük, váljon jól láttunk-e. A mi-nister bevallja, h o g y nincs semmi oka, de nincs semmi joga sem, a rozsnyói püspök ő mlga ellen el-járni, s mégis — elég bátorsággal rendelkezik, or-szág világ előtt e kifejezéssel élni: „roszaltam" a rozsnyói püspök eljárását a vaticanum concilium decretumainak szétküldése miatt ! . . . .
Micsoda kifejezés ez : „roszaltam'* . . . ? Minő' g r á d u s t foglal-e egy „kultusminister" a ka t hol i ka egyháznak hierarchiájában, hogy egy katholikus püspöknek, egyházi ügyekre vonatkozólag, legma-gasabb „roszalásátu joga lenne kifejezni ? U g y tud-j u k , seminőt sem; — mint államhivatalnoknak
pedig, saját vallomása szerint sem oka, sem joga nem volt, a rozsnyói püspök iii-nak — figyelmezte-tésekkel szolgálni.
Tettem mit törvény hiányában tehettem . . ."
Mit tehet alkotmányos minister, alkotmányos, azaz úgynevezett „szabad" országban törvény hiá-n y á b a hiá-n ; — u g y t u d j u k , hogy semmit ; — sőt u g y látszik nekünk, mintha bizonyos esetekben t ö r v é n y h i á n y á b a n cselekedni, a n n y i t tenne, mint nem a tör-vény szerint cselekedni. Ez eset itt forog fenn. Mig meg nem teszik azt a lépést, melyre Trefort s Deák nyi-latkozatai szerint máris készülnek; mig tudniillik, nem hoznak, Bismarck módjára, kivételes, odiosus törvényeket a kath. egyház ellen, addig ezen egy-ház mindazon szabadságokat élvezi, melyek tény-leg s törvényszerütény-leg minden elismert vallásfele-kezetet megilletnek, e szabadságok pedig minden bureaucraticus, előzetes censurât, minden ö n k é n y -kedő beavatkozást az egyház belügyeibe merőben kizárnak ; e szabadságok közé tartozik az is, h o g y a minister urnák ne tessék bennünket egy pár bornirt fráter kedveért vallásunknak szabad g y a k o r -latában gátolni ; e szabadságoknál fogva azt is kö-vetelhetjük, h o g y a ministerium szűnjék meg a katholikus püspököket szolgáinak tartani, kiknek eljárását a plebsnek gaudiumára ,roszaljaL, mig másfelől a magyarországi protestantismusnak bal-oldaliságát észre sem meri venni, v a g y a szerbek-nek, szintén a vallás ü r ü g y e alatt folytatott üzel-meik ellen évek óta sem t u d j a magát férfias cselek-vésre s fellépésre, de még ^roszalás1-ra sem hatá-rozni el.
Hol van itt az osztó igazság, hol az a n n y i r a híresztelt pártok felett állás? hol a logicai követ-kezetesség ?
Mindezeken felül még azt hiszi jelenlegi kor-m á n y u n k , hogy helyesebben cselekedett, kor-mint az Andrásy-kabinet, mely hasonló ügyben a „Ver-bum regium"-hoz, oly eszközhez folyamodott, mely-nek elitélésében a mostani kultusminister és Deák Ferencz úgyszólván tulliczitálják egymást.
„Szemmel t a r t v a az 1870. augusztus 9-én kelt legfelsőbb határozatot, a püspök ellen való fellépést illetőleg csak két mód állott előttem," — mondja a
19 k u l t u s m i n i s t e r u r — „az egyik az, mely a székes-fehérvári esetben h a s z n á l t a t o t t , a másik az á l t a l a m kifejezett roszalás. E n az utóbbit választottam, nem mint enyhébbet, de mint alkotmányos fogalmaimmal össz-hangzót, nem a k a r v á n a k o r o n á t és az összes minis-teriumot az actióba belevonni. Törvény tudtomra nem létezvén, mely a tetszvényjog g y a k o r l a t á t szabá-lyozná és a g y a k o r l a t h a t á s á t biztosithatná, nem volt rendelkezésemre egy h a r m a d i k mód."
Bocsánatot k é r ü n k ; de volt igenis. T ö r v é n y nem lévén, melynek szempontjából a püspöknek cselekedete mint btinös feltűnnék ; placetum a ma-gyar Corpus Jurisban Beák Ferencz szerint nem létez-vén volt egy h a r m a d i k mód s ez az, h o g y a minis-ter u r n á k tartózkodnia kellett volna e g y oly lépés-től, melyet s a j á t szavai, ha jól f o g t u k fel azoknak értelmét, egyszerűen rendeleti uton v é g r e h a j t o t t
„ M a s s r e g e l u n g " - n a k t ü n t e t n e k fel, elkövetve, ta-lán nem is a n n y i r a személyes roszakaratból, mint i n k á b b azért, h o g y e g y n e h á n y korlátolt eszű or-szággyűlési l á r m á z ó n a k szája pár n a p r a betömes-sék. S ez az, amiről a minister u r azt m o n d j a , h o g y a l k o t m á n y o s fogalmaival megegyezik; — valóban különös
T a l á n nem k a p t a k engedélyt a m á r egyszer eljátszott scenának ismétlésére? t a l á n maga a mi-nisterium is restelte azt ismételni, jól t u d v á n , h o g y a dolog m á r a m ú l t k o r sem vált a k o r m á n y tekin-télyének öregbítésére? t a l á n személyes indokok is forogtak fenn, a melyeknél fogva j ó n a k l á t t á k , a volt ministeriumnak eljárását oly f e l t ü n n ő módon desavouálni? ki t u d j a ? csak a n n a k a szegény a l k o t m á n y n a k h a g y j a n a k békét ; m e r t nem h i h e t j ü k , miszerint a n n a k szelleme az legyen, h o g y a katholicismus t ö r v é n y e n kivül helyeztessék;
mint a rozsnyói püspök u r , kinek eljárását a minis-ter u r „roszalta", anélkül, h o g y erre t ö r v é n y által felhatalmazva lett volna ; — nem m o n d j u k ,feljo-gosítva1, ; mert jog i l y eljárásra nem képzelhető.
S utóvégre mit tőn a püspök ur, ami által a ministernek „roszalását" m a g á r a v o n t a ? . . . . N y o m t a t v á n y t osztott szét papjai közt, mely a va-tikáni zsinatnak decretumait t a r t a l m a z t a ; — egyéb semmit.
G y ö n y ö r ű állapotok a 19-dik századnak má-sodik felében. N a g y s z e r ű szabadság a m a g y a r al-k o t m á n y h e l y r e á l l í t á s á n a al-k 6-ial-k esztendejében t E z e n t ú l tehát t i l t v a lesz M a g y a r o r s z á g o n oly k ö n y v e t v a g y iratot birni, mely a v a t i k á n i zsinatot
t á r g y a l j a . E n n e k következménye az, h o g y az
ily-féle k ö n y v e k a könyvkereskedőktől elconfiscálan-dók ; de nemcsak a könyvkereskedőktől, h a n e m házmotozások u t j á n azon magánosoktól is, kik i l y m u n k á k a t birni merészelnek, mint l e g ú j a b b a n a n a g y Bismarck Bollanden regényeivel teszi ; — sőt a rendőri gondoskodásnak, ha következetes a k a r lenni, a n n y i r a keilend terjednie, hogy a k ü l f ö l d i k ö n y v -k ü l d e m é n y e -k a határon l e f o g l a l t a s s a n a -k , s mind-azon helyek, melyek az infallibilitást emlegetik, orosz módra feketére bemázoltassanak. T o v á b b á , mi fontos, a k ö n y v t á r a k b ó l mind azon meg száz-éves Codexek szedendők ki, melyek e t a n t n e m c s a k emiitik ; de még fejtegetik, helyes voltát bebizo-n y í t j á k is; mibebizo-ndebebizo-n k a t h o l i k u s l a p abebizo-nbebizo-nyiszor a mebebizo-ny- meny-nyiszer lefoglalandó, végül pedig a k a t h o l i k u s o k e g y á l t a l á n minden olvasástól eltiltandók ; mert alig vehetnek m á r kezükbe lapot anélkül, h o g y a n n a k hasábjain i g y v a g y u g y az infallibilitással ne ta-lálkozzanak
„Ezek nem komoly dolgok" — m o n d j a t a l á n valaki ; mi sem m o n d j u k , h o g y azok ; hanem épaz-ért hozzuk fel, h o g y megmutassuk, mivé f a j u l n a a
„ r o s z a l á s " - n a k rendszere, ha következetesen keresz-tül vitetik. Szivesen elhiszszük, h o g y a ministernek, midőn ama roszalási lépést tette, eszeágában sem voltak a n n a k további consequentiái ; de ez cseppet sem v á l t o z t a t a dolgon ; s e consequentiák azért m a g m a r a d n a k , s ezek jellemzik az egész „roszalási"
eljárást mint o l y a n t , melynek alapeszméje a k a t h o -licismusnak szellemi rablánczra fűzése ; nemcsak a lelkismeret — de a sajtó- s szólás-szabadságnak is, kizárólagosan a katholikusokra nézve, eltörlése
A minister u r n á k t e h á t v a g y nem kell vala i g y cselekednie, mint cselekedett, v a g y végére kell j á r n i a a dolognak, s elég b á t o r n a k lennie a r r a , h o g y azt n y i l t a n be is v a l l j a ; hiszen Ltikő et comp, a k -kor bizony t u d o m á s u l veszi ebbeli válaszát. H a pedig sokkal felvilágosodottabb, műveltebb s mél-t á n y o s a b b semhogy ennyire menjen, a k k o r egyál-t a l á n egyál-t a r egyál-t ó z k o d j é k féllépésekegyál-től is sőegyál-t legyen báegyál-tor- bátor-sága ellenkező tekintetben, t. i. u g y , h o g y n y i l t a n bevallja : „nem volt sem okom, sem jogom a fellé-pésre, tehát nem léptem fel."
Mert azt csak megengedik, h o g y mi, m a g y a r -országi k a t h o l i k u s o k , megköszönjük m á r egyszer azt a szerepet, h o g y szüntelenül a „Prügelknabe"
szerepét j á t s z s z u k ad usum liberalismi
Deák beszédéről egy következő czikkben.
(Vége köv.)
3*
Svajczi üldözött testvéreink ügyében
Bécsből, igen tisztelt helyről a következő sorokat vettük, melyeket ezennel közzétenni kedves
köteles-ségünknek t a r t j u k :
Bécs 1873. Jul 1., T. Szerkesztő Ur !
Azon részvétnek fokozásához, mely a jurai üldözöttek iránt hazánkban, legkivált a papság sorai közt oly örvende-tesen nyilatkozik, s mely biztos tudomásom, sőt közvetitésem folytán azon nagylelkű adakozóknál is, kik a balkézzel nem a k a r j á k tudatni, mif tesz a jobbik, hozzájuk méltó arányo-kat vőn, czélszerünek tartottam a ,Beligiol olvasóival Misiin Jakab Praelatus urnák a nagyváradi 1. sz. káptalan n e -vében a mélt. baseli püspökhöz intézett levelét, valamint azon sorokat közleni, melyeket a berni Jurának lelkipászto-rai, az egyház iránti hűséges ragaszkodás és engedelmesség-nek e dicső bajnokai arra örök hálájuk zálogául válasakép
küldöttek :
I. „Bécs. Junius 18. Méltóságos Ur! A nagyváradi 1. sz*
káptalan megbízásából szerencsém van Méltóságod s megyés papsága iránti teljes rokonszenvezésünket kijelenteni, több áldozár s főleg a berni Jura lelkipásztorainak ama C 3 u d á
-latra méltó magatartásáért, melynél fogva készek valának, inkább mindent'elveszteni, sem mint hitök és hivatásuk el-len cselekedni. Annál boldogabbnak érzem magamat, Ma-gyarország egyik legkitűnőbb káptalanának közvetítő köze-geül szolgálni, minthogy Méltóságod előtt ismervék ama régi kötelékek, melyek a baseli megyéhez csatolnak. Mint áldo-zata egy előzetes üldözésnek kényszeritve lévén szülőfölde-met elhagyni, menedéket, oltalmat és személyem iránti von-zalmat egy távol országban találtam, mely azonban az egy-ház örömei és szenvedéseinek közepette soha idegen és kö-zönyös nem marad. Az egyház jelenkori üldözése, melynek a badeni szakadár törvényczikkek kihirdetése csak előhír-nöke volt, a baseli püspöki megyében s majdnem egész Hel-vetiában oly erőszakosan, oly nemtelenül dulong, hogy nehéz párját találni ; s innen van, hogy önökkel az egyetemes egy-ház együtt szenved és rokonszenvez. Helvetia radikalis kormányai, melyek nagyobb részt protestánsok és hittaga-dókból állanak, valóban különös ürügyekhez folyamodnak, hogy a püspököket száműzzék, egy kath. tartománynak lelkipásztorait hivataluktól tömegesen megfoszszák, az egyházat újra szervezzék. A püspökök a pápa és zsinati h a t á -rozatoknak, a lelkipásztorok püspöküknek alárendelvék, és midőn ezen úgynevezett ujitást, mely a kereszténység kelet-kezésével egykorú, és ezen ép oly csudálatra méltó a milyen szükséges alárendeltséget, a törvényhatóságok szörnyű bűn-tény gyanánt kezdik tekinteni, kell, hogy Méltóságod amaz istentelen, nevetséges főpapra, s kora legtudatlanabb sza-bad-gondolkozóiból összealkotott tanácsára emlékezzék, melynek tagjai vele együtt ruháikat szétszaggatták, és őrültek módjára zajongtak, hallván az Igaznak állítólagos bűntényeit felsoroltatni, kit csak azért hurczoltattak bírói székök elé, hogy könyörtelenül halálra Ítéljék. — Váljon ki jogositotta fel mindezen ujabbkori pharisaeusokat, ezen nagy és kis fontosságú tanácsosokat, ezen régi és mostani
eretne-keket, hogy a püspöknek elfogadás vagy visszautasításul a hitágazatokat előirják, tisztán egyházi ügyekben az áldozá-roknak jogszerű püspökük iránti engedelmességét körvona-lozzák, s a kath. egyházat újra szervezzék ? A néptől arra választatva, hogy igazságosan kormányozzanak, s minden-kinek jogát tiszteletben tartassák, maguk szegik meg a viszonyos törvényeket, sértik meg az alkotmányt, mely-nek megtartására esküvel kötelezvék, tépik szét a sajátke-züleg aláirott szerződéseket, s könnyelmű játékot űznek a lelkismeret szent jogaival.
Méltóságos Uram ! Megyéjének 97 áldozára, a püspök-kel élükön, egyházi elöljáróik iránti esküvel fogadott s ne-kik most bünül felrovott alárendeltségük és engedelmessé-gük miatt, mennyire a helvét hatóságoktól függeni látszik, halálra itélvék. Oly férfiaktól, kiket már hivatásuk gátol, hogy valami más keresetmód által életök fentartásához j á -ruljanak, a mindennapi kenyeret megvonni, sőt a kegyet-lenség koronájául még azt is eltiltani, hogy a köz- és magán adakozás utján segélyökre ne siethessünk, nem annyit j e -lent-e, mint őket éhhalálra kárhoztatni ? ! Kötelességünk fönhangon hirdetni, hogy Európa középpontjában oly köz-társasági hatóságok léteznek, melyek azokat, kik az evan-géliumi szabályoknak hódolva, az éhezőknek eledelt nyújta-nak, kikémlelik s megbüntetik. Később hihetetlennek fog látszani, hogy a szabad Helvetiában a kereszténység legdi-csőbb erénye — a szeretet, bűntény gyanánt üldöztetett.
Szerencsére, Helvetia nem az egész világ, s vannak még országok, hol ily szörnyetegségre-nem vetemedtek; én, szükség esetén, Törökhonba, sőt még Chinába is kész vagyok elzarándokolni, hogy áldozárai számára, kiket a radikalis helveták éhhalálra kárhoztatnak,könyöradományokat gyűjt-sek. Ha a cantoni főnökök, kik azon rendszabályok végre-hajtásában, melyeknek feladata szivünkben a felebaráti sze-retetet elfojtani, oly nagy buzgalmat fejtenek ki, tizen-nyolczszázad előtt élnek vala, könnyű volna részükről Grali-laea Tetrarchája — Antipasra figyelmöket fordítani, kinek
— bár lelkismerete számtalan bün terhe alatt roskadozott, még sem jutott soha eszébe, hogy azon asszonyokat, kik a városok és falvakat körüljáró, mindenütt áldást osztogató, s a mennyei igazságokat hirdető megváltónak földi szükségei-ről gondoskodtak, maga elé pörbe idézze, jóllehet Jézus is magát csalatkozhatlannak tartotta, s tanitása ama kor radi-kalis helvetáinak legkevesbé sem tetszett. Bocsásson meg Méltóságod, ha boszonkodásomat csak nehezen nyomhatom el, s engedje meg, hogy saját, valamint társaim részéről, mint apostol és hitvalló lábaihoz tegyem le e csekély, ezer franknyi összeget, adományul azon áldozárok segélyezésére, kik Jézus Krisztus nevéért üldözést szenvednek. Fogadja egyszersmind Méltóságod nagyrabecsülésem és tisztelettel-jes ragaszkodásomnak biztosítását, maradván hodoló szol-gája Misiin J a k a b a purntruti intézet egykori főnöke, jelen-leg nagy-váradi kanonok.
II. Delémart Jun. 26. Nagys. Praelatus Ur ! „Az alul-írott áldozárok, értekezletre gyűlvén össze, épen most értesültek azon irat tartalmáról, melyet ön a nagyváradi k á p -talan nevében a mélt. baseli püspökhöz intézett. Ama ma-gasztos és nemes érzelmek, melyek Magyarország egyik leg-kitűnőbb káptalanától származó üdvözletet átlengik ; a
ro-n konszenvnek ama megható nyilatkozatai, melyeket önnek szeretettől áradozó szive sugalt ; lelkének ama felháboro-dása, melyet jeles tollával oly találón megbélyegzett üldö-zőinknek értésökre ád ; végtére érdekünkben tett ama hő-sies ajánlata, mely szerint szükség esetén Törőkhonba, sőt még Chinába is kész zarándokolni, hogy számunkra könyör-adományokat gyűjtsön, mindez vigaszszal s egyszersmind hála és tisztelettel tölt el bennünket nagynevű földünk, s a kitűnő nagy-váradi káptalan iránt. Hoszu idő óta büszkék vagyunk arra, hogy a magyar papság tagjai közé a Jura egyik fiát is számithatjuk, ki maga a vallási üldözés egyik áldozata lévén, a bátorságnak, a jog s lelkiismeret iránti ragaszkodásnak példáját első nyujtá nekünk. Ön úttörő volt, és Isten clvezeté mint számüzöttet azon országba, hogy ott számára második, igen nemes hazát szerezzen. Az üldöz-tetés óráiban önre gondoltunk, és bátorteljes magatartásá-nak emléke ellentállásunkat, s az egyház iránti hüségünket fellelkesítette. Mi, 1873-nak üldözöttjei egy sziv és ajakkal üdvözöljük az 1836-dik évnek üldözöttjét. Vajha mi is, félelmetlenül a harczban, tántorithatlanul a kötelesség-tel-jesítésben, a keresztény ember és áldozár jellegét és becsü-letét mindenütt és mindenkorj ép oly nemesen, époly méltó-ságteljesen viselhetnők homlokunkon, mint ő. Kegyeskedjék a kitűnő nagy-váradi káptalan előtt hálaérzelmeink tolmá-csa lenni, maga részére pedig őszinte ragaszkodásunk és örök megemlékezésünk biztosítását elfogadni". Következik 26 névaláírás.
Azon istentelen összeesküvés fondorlatai között, mely hálóját majdnem egész Európa fölé kiterjesztve, sz. István honában is dúlni kezd, a közlött két iratnak fenkelt eszméi s nemes érzelmei mindnyájunknak buzditásul szolgáljanak a támadás rohamaiban hasonló bátorságot és erőt kifejteni, kath. egyházunk iránt pedig hasonló hűséget és
ragaszko-dást mutatni. S—y.