K a t h o l i k u s , s ennélfogva egyedül helyes fel-fogás szerint az Isten a k a r a t a minden j o g n a k utolsó k ú t f o r r á s a és végoka. Az isteni a k a r a t , a Jex aeterno"
az, miből a mi tételes t ö r v é n y e i n k származnak.
E z é r t m o n d j a aquinói sz. T a m á s : „Lex aeterna ni-hil aliud est q u a m r a t i o divinae sapientiae secun-d u m quosecun-d est secun-directiva omnium a c t u u m et motio-n u m " , mely tételt a keresztémotio-ny bölcsészet mimotio-n- min-denha egyik a l a p i g a z s á g u l tekintett. E b b ő l követ-kezik, h o g y a h a l a n d ó nem teremthet, c s i n á l h a t , g y á r t h a t m a g á n a k J o g o t1, h a n e m minden, a k á r ész-a k á r tételes jog folyész-am á n y k é p e n egy felsőbb igész-az- igaz-ságból s a n n a k helyes felismeréséből származik. A j o g csak a n n y i b a n jog, amennyiben az Isten aka-r a t á v a l megegyezik. Világos t e h á t , h o g y összes jogi é l e t ü n k , u g y m i n t e r k ö l c s t a n u n k Istenben gyö-keredzik, miképen m á r Cicero m o n d t a : „est enim pietas iustitia a d v e r s u m deos" ; sőt még Hegel is egy h e l y e n m e g v a l l j a : „Unsere Gesetze haben ihre höchste B e w ä h r u n g in der Religion1'.
I g y m a g y a r á z h a t ó meg azon t a p a s z t a l a t i t é n y , h o g y mindazon, b á r m i l y m é l y és szélesmérvü po-litikai, t á r s a d a l m i v a g y egyéb kérdések, m e l y e k n e m ü n k e t f o g l a l k o z t a t j á k , utolsó végelemzésökben a vallással f ü g g n e k össze, s a r r a vezethetők vissza.
O l y emberi t ö r v é n y e k , melyek Isten a k a r a t á n a k , a lex a e t e r n á - n a k e l l e n t m o n d a n a k , Isten előtt s ma-g o k b a n véve nem kötelezők, ha m i n d j á r t k ü l ö n b e n illetékes t ö r v é n y h o z ó i tényezőktől s z á r m a z n á n a k is, mert nem fejeznek ki jogot. I n i u s t a lex non est lex.
E b b ő l azonban nem következik, h o g y a tör-v é n y n e k kötelező erejére néztör-ve az egyén legyen a
b i r ó ; sőt minden j o g n a k legfőbb k ú t f o r r á s a , Isten m a g a gondoskodott arról, h o g y létezzenek bizonyos c s a l h a t l a n ismérvek, melyeknek segítségével a lex aeterná-t az emberi nézetek, vélemények s tévesz-méknek még leghevesebb küzdelmi z a j á b a n is fel-ismerni, s abból a szükséges i r á n y t a d ó következte-téseket vonni lehessen.
E b b ő l származik a k a t h o l i k a e g y h á z n a k , az igazság emez oszlopának s erősségének, s a j ó z a n , helyes lelkismeretnek fontossága a n y i l v á n o s jog-életre nézve. E m b e r i l e g véve, az igazság előbbre való mint a jog ; mert nem j o g az, mi nem alap-szik igazságon ; innen van, h o g y a keresztény álla-mok, m i u t á n az egyház által az igazság ismeretére bevezettettek, jogeszméjöket is tőle kölcsönözték, s ezen alapszik a helyes, m i n d k é t részt kielégitő vi-szony az egyház és az állam közt, s az előbbinek szel-lemi elsőbbsége. Az állam, h a felvirágozni, ha igazi Jogállam1 , lenni a k a r , nem n é l k ü l ö z h e t i az e g y h á -zat ; mert nem nélkülözheti az igazságot.
í m e itt van n a p j a i n k jogéletének egyik g y e n g e oldala. E l s z a k a d n i i p a r k o d i k , s jórészt m á r el is szakadt az e g y h á z t ó l s a lelkisnierettől, minek kö-vetkezménye az, h o g y divatos t ö r v é n y g y á r t á s i el-j á r á s u n k b a n a n n y i lelkismeretességet sem t a l á l u n k többé, a m e n n y i v e l a régi, p o g á n y t ö r v é n y h o z ó k f o g t a k , m i n d e n k o r nehéznek, de szentnek elismert munkájoklioz. K o r u n k a n y a g e l v i liberalismusa kép-telen a törvényhozói s igazságszolgáltatási nemes tisztre. Az egyház elleni n y i l t g y ű l ö l e t , a képzelt államveszélyessége miatti, oktalan félelem, hozzá még a h i t n e k , az i m á d s á g n a k , a k e r e s z t é n y aláza-t o s s á g n a k aláza-teljes h i á n y a , ezek mind oly aláza-t é n y e z ő k , melyek képtelenné teszik őt a r r a , h o g y a jogot fel-ismerje, következőleg a r r a is, h o g y jogszerüleg
cse-5
lekedjék, s jogot igazságot szolgáltasson. Az egy-liázat, mely nemünket jogra s igazságra tanitotta, e l h a g y t á k , s a lelkismeretet, azon belső erőt, mely mindig a legfőbb jó- s igazhoz vonzza az embert, elaltatták magokban ; — igy aztán ne csudálkoz-zunk mai viszonyainkon.
H o g y példát is felhozzak, a r r a kérem olvasói-m a t , gondoljanak vissza n é h á n y , neolvasói-m régen, azaz t a v a i , Bécsben végbe ment esküdtszéki t á r g y a l á s r a , melyekben egyházi személyekről, azoknak becsüle-téről, jó hirnevéről volt szó. T a p a s z t a l t u k , hogy egy derék pap, á m b á r bevádolt r ö p i r a t á n a k minden tételét bebizonyította, mint rágalmazó elitéltetett, mig viszont valami zsidó-féle ,szerkesztő', kire rá-sült, hogy egy k i f o g á s t a l a n magaviseletű papról a legalávalóbb r á g a l m a k a t terjesztette lapjában, fel-mentetett. Mindkét esetben, természetesen, a j u r y m ű k ö d ö t t ; de ép ezért cseppet sem csudálkozliatunk az emiitett ü g y e k n e k ilyetén lefolyásán. Képzel-j ü n k csak tizenkét v a g y husz esküdtet; egytől
egyik f e l v i l á g o s o d o t t1 uri embereket, kik saját legmagasabb fontosságukról nagyon is, de annál kevésbé egy élő, személyes, örökké való Istennek s birónak létéről meggyőződvék, ki előtt m a j d a n
számot keilend adniok ; kiknek következőleg fogal-mok sincs arról, v a g y legalább nem törődnek vele, hogy ezen legigazságosabb biró az, kinek Ítéletétől h a l h a t a t l a n lelkök üdve s boldogsága f ü g g ; — képzeljük továbbá, h o g y ezen s a j n á l a t r a méltó íilisztereket egyvalaki csupa malitiából még in-k á b b felingerii, elhitetvén velőin-k, hogy a ,civilisa-tion ,műveltség1, ,haladás' v a g y más valami ,nagy elv1, mely a n y á r s p o l g á r n a k imponál, vádlottnak elitéltetését okvetlenül szükségessé teszi ; akkor könnyen megérthetjük ama bizonyos Ítéleteket, me-lyek „törvényes" alakban hozva, épen csakis ala-kilag jogszerűek ; melyekben, meglehet, minden formalitásnak elég tétetett, csak egy tényező nem működött közre a l k o t á s u k n á l — a lelkismeret. A hol a szív, részint t u d a t l a n s á g , részint hitetlenség következtében az erkölcsi féket nélkülözi, ott az alanyi önkény, a pillanatnak kedélyhangulata ural-kodik ; e tényezők pedig nem képesek igazságot szolgáltatni, hanem legfeljebb arra, hogy a vad szenvedélyt jogi álcza alá b u j t a s s á k , hogy a leg-magasztosabb jogi elvekkel nemtelen j á t é k o t űz-zenek.
Ne h i g y j e senki, h o g y ilyféle jelenetek, mint a példákul felhozott esküdtszéki tárgyalások min-den jelentőség nélküliek. N a g y o n is
jelentőségtel-jesek azok. Először jelzik azon sajnos tájékozat-lanságot, mely az ott b i r á k u l szereplőknek fejében honol, továbbá jelzik jogéletünknek ama nevetsé-ges, de egyszersmind szomorú oldalát is, hogy i l y fontos ügyben, mint az igazságszolgáltatás oly bá-bokat szerepeltet, melyek mesziről sem értik, h o g y miről van itt szó, mi viszont azt m u t a t j a , hogy nemzedékünknek igen különös fogalmai v a n n a k a jog- s igazságról. Ezeken kivül pedig e jelenetek még azértis felette, s pedig sajnosan fontosak, mert a jogeszmét s az igazság iránti tiszteletet aláássák a népben ; mert ha röhög is a plebs, h o g y e v a g y ama p a p n a k most „beadtak", azért szive belsejében mégis érzi, h o g y ez a dolog nem volt egészen rend-jén, mibö'l aztán, szerencsétlenül helyes logikával azon további következtetést vonja, h o g y mai jo-gunk, mai igazságszolgáltatásunk, s ezeknek a l a p j a , mai törvénykezésünk nem ér semmit, nem érdemel semmi tiszteletet; mert azt csürni-csavárni, for-gatni lehet, amint épen tetszik.
S igaza van a népnek, ha ekként okoskodik, ha az , u r a k ' u t á n indulva, nem hisz semmit, nem tisztel senkit, s a törvényben csak igazságtalanul rá-r a k o t t bilincset lát. De hol rá-rejlik mind ennek oka,
— a felülről adott rosz példában. A felsőbb osztá-.
lyok azok, melyek legelőbb veték le a lelkismere-tességet, elölték magokban a lelkismeretet, mert leveték a vallásosságot, a hitet, az isteni félelmet,
s mindezekkel az igazság iránti fogékonyságot s a jog tiszteletét is, világos, megczáfolhatlan t a n ú s á
-gául a n n a k , hogy a mi a vallás- s a vallásosság-n a k k á r á r a vavallásosság-n, az egyszersmivallásosság-nd a társadalom, az államnak erkölcsi oszlopait is ássa alá.
Állam vallás nélkül nem állhat fenn, s az államnak az egyháztóli elválasztása csak amazt teendi tönkre.
Katechetikai különlegességek.
K o g á l l J á n o s t ó l . (Folytatás.)
10) A keresztény erkölcs szabványainak szakaszára két, illetőleg csak egy észrevételem volna. Uj káténk a keresztény erkölcs szabványait — sarkalatos de sajnálatos változtatással a régi kátétól eltérőleg — „parancsolatok" czime alatt 2-dik szakaszában tárgyalja ; holott világos, hogy a keresztény er-kölcs nem egyéb, mint a keresztény hit tanágazatai és ma-lasztjainak szüleménye, s hogy ehezképest a keresztény hit-rendszer tankönyvében, minő a káté, a keresztény iskolának, magának a keresztény társadalomnak legnépszerűbb, leges-legfontosabb mert legéletbevágóbb tankönyvében . . . a ke-resztény erkölcs szabványai csakis a hitágazatok és
maiasz-35 tok után valának tárgyalandók ; minthogy azonban a szaka-szok sorrendjéről már tankönyvünk alapszerkezetének megvi-tatása alkalmával tüzetesebben értekeztünk, ezt immár hagy-hatjuk ; hagyjuk ! Egyet uj káténk erkölcstani szakaszának tartalmára nézve nem hagyhatok szó nélkül. A római káté a keresztény erkölcs szabványait „de decalogo divinisque legi-bus" czim alatt, tehát nem ,parancsolatok', hanem törvény-czikk és isteni törvények nevezetével tárgyalja ; de ez is hagyján. Nagyobb az, hogy uj káténk a,lelkismeret' törvényét, az emberi természet erkölcsi törvényét szóval sem emliti ! Pedig minden erkölcsi tartozék és kötelem, minden erkölcsi kötelezettség és felelősség csirája végelemzetében itt rejlik, ebből fejlődik, ebből nyer érvényt és szentesitvényt minden törvény, mely törvény nevezetre méltó. Manap, midőn államot, családot, társadalmat . . . oly könnyedén emancipálni szoktak s ezzel felszabadulni' vélnek ő szent felsége joguralma alól, mi-dőn egyénileg ,lelkismereti szabadság'-ra szoktak hivatkozni s ily hivatkozással ,szabad'-nak szeretnék vitatni azt, amire száz úgynevezett törvény vagy vivmány daczára, az erkölcsi törvény egyik vértanuja örökre azt mondja : „Non licet!" manap ott állunk, hogy valamint a bölcsészet érdekében magát az észt s az észtan legprimitívebb elveit szükség mindenekelőtt biztosítani, ugy a moral érdekében magának az emberi ter-mészetnek voltabeli minőnyeit s mivoltának axiómáit nem le-het csak hallgatag tudomásul venni, hanem hangoztatni szük-ség, hangoztatni hangosan és hatalmasan, hogy van hatalom, mely alól nincs emancipatio, van tekintély, melyet lehetetlen lejárni, van törvény, melynek edictumát lehetetlen tudatlanra venni, sanctióját lehetetlen megtörni, melynek érvénye
átszi-várog minden isteni törvényekre, s érvényt biztosit ezen tör-vényeknek, lelkismeretben kötelezőt és lélekbejárót ; átszivá-rog az emberi törvényekre, ha törvény nevezetre méltók, ér-vényt biztosit részökre, annyit és nem többet, annyit, ameny-nyit az mint minden erkölcsi kötelem s lelkismeretbeli fele-lősség lemmája rájok átszármaztat . . . . a természetünkbe oltott, az emberi természettel összeforrott lelkismereti tör-vényt ! Nem kívánja senki, mert nem kívánhatja ; nem kívá-nom, hogy tankönyv, minő a káté, a keresztény morálnak ezen vitális kérdését oly tudományossággal tárgyalja, mely nem fér keretébe ; de szóba hozni, csak szóba hozhatta volna.
Vezérkönyvünk, a római káté, nemcsak szóba hozza a termé-szet törvényét, hanem észlelteti azon szálakat is,- melyekkel ez átszivódik minden positiv törvény érvényességébe, misze-rint velők az Isten előtti felelősség kötelékeit fűzze az öntu-dalomban. A római káté Isten ,szent akaratja' alapján három stadiuma szerint állítja fel a keresztény erkölcs épületét, kö-rülbelül következőleg fűzve eszmét eszméhez. Isten ,az Ur.' Isten akaratja szent, és akaratja törvény, mely minden erköl-csi teremtményt lelkismeretben kötelez. Első stadium : A mészet törvénye nem egyéb, mint Isten szent akaratja, ter-mészetünkbe oltva, voltaképen ,isteni törvény'. Második sta-dium : Ennek elhomályosultával Isten positiv törvényt hozott, nem ujat, nem mást, hanem magát a természetünkbe oltott erkölcsi törvényt a felhalmozott romokból napfényre hozta és tiz-parancsolat magyarázatával a két kőtábla törvényköny-vébe iktatta ; az ó-szövetség törvénye voltaképen nem egyéb, mint a természet törvénye, Isten szent akaratja. Harmadik stadium : Az idők teljében Isten szent akaratját egyszülött
fia által újból kinyilatkoztatja és a ,szeretet' sanctiójával mi-nősiti ; az uj-szövetség törvénye nem egyéb, mint a tiz-paran-csolat tökéletesebb magyarázata, mint a két kőtábla törvény-könyvének foglalatja a szeretet érveinek hozzájárultával, vol-taképen nem egyéb, mint az ó-szövetség törvénye, mint a ter-mészet törvénye, Isten kedves szent akaratja — a szeretet pajzsa alatt. Ily eszmemenetben mondja vezérkönyvünk : „De-calogum legem omnium summám et epitomen esse S. Augu-stinus litteris commendavit. Nam cum multa locutus sit Domi-nus, duae tarnen tantum tabulae dantur Moysi lapideae, quae dicuntur tabulae testimonii futuri in arca. Nimirum cetera omnia, quae praecepit Deus, ex Ulis decern praeceptis pendere intelliguntur, si diligentius quaeratur, ut recte intelligantur, quomodo haec ipsa rursum decern praecepta duobus Ulis ni-tuntur : dilectionis scilicet Dei et proximi, in quibus tota lex pendet et prophetae . . . . inter cetera autem, quae animos hominum possunt ad liuius legis iussa servanda impellere, illud maximum vim habet, Deum esse liuius legis auctorem...
Nemo enim est, quin sibi a Deo legem in animo insitam esse sentiat, qua bonum a malo, honestum a turpi, iustum ab iniusto possit secernere ; cuius vis et ratio legis cum ab ea, quae scripta est, diversa non sit quis est, qui ut intimae sic scriptae legis auctorem Deum negare aüdeat ? Hanc igitur divinam le-gem, pene iam pravis moribus et diuturna perversitate obscu-ratam, cum Deus Moysi legem dedit, earn potius illustriorem reddidisse quam novam tulisse docendum est . . . ." És ezen isteni törvény . . . . „haec ipsa divina lex, per Moysen data, sed omnium animis ingenita et per Christum Dominum expli-cata et confirmata . . . " ránk nézve, vezérkönyvünk érvelése szerint, épen azért,kötelesség', mert,Isten akaratja,' és ,ked-ves kötelesség' mert .szeretettel jár,' szeretet parancsolja, szeretet tartja, szeretet jutalmazza, „Nec vero tam nostrae utilitatis gratia, quam Dei causa nobis est Servanda, qui suani hominum generi in lege voluntatem aperuit . . . " Nem is jár-hat nehézséggel, mert a szeretetre hivatkozik. „Nihil amore facilius." A szeretet az ember érdekeit Isten érdekeivel azo-nosítja. „Ut quod liomini utile, idem Deo esset gloriosum."
Ne akaratlan szükség kényszeritse, ne félelem rettegtesse, hanem szeretet édesítse az embert Isten akaratjára ! „Nihil enim justius, nihil cum majori dignitate, nihil majori fructu ab homine exigi potuisset . . . amore. Quamobrem summám Dei benignitatem admiratus est Augustinus, sic ipsum Deum affatus : Quid tibi sum ipse, ut amari te jubeas a me? et nisi faciam, irascaris mihi et ingentes mihi mineris miserias ? par-vane ipsa est miseria, si non amem te." (Cat. Rom. p. 3.
div. loc.)
íme miként tűzi vezérkönyvünk a keresztény erkölcs szálait — az ember erkölcsi minőnyéből, a lelkismeretből, a természet törvényével össze. Nem mondom, hogy ezen eszme-menettel tankönyvünk ellenkezik, elvbeli ellenkezésről szó sincs ; de felpanaszlom, hogy a természeti törvényt csakúgy hallgatag tudomásul veszi, nevezetesen szóba nem hozza, nem hangsúlyozza. Különben azt, hogy uj káténk a keresztény er-kölcs szabványait nem a természeti-törvény czége alatt állítja össze, hogy (a dolog lényegére s csaknem szóról szóra a régi kátéval egyezőleg !) erkölcstani szakaszának „a szeretet tör-vényét" tűzi homlokára, s ily jelvénynyel a tiz parancsolat sorján tárgyalja rendre az Isten és ember iránti kötelmeket,
azt fölöttébb dicséretes eljárásnak látom, oly előnynek, me-lyet márcsak gyakorlati hasznossága tekintetéből is kívánatos volna akár a felsőbb tanfokozatu rendszerekben is követni.
Érinthetné már elemi tankönyvünk, mindenesetre felemlíthet-nék és értékesíthetfelemlíthet-nék felsőbb fokozatú erkölcstanféle tanköny-veink azon bámulatos törvényhozói bölcseséget, mely a ,tíz-parancsolat' szerkezetében le van fektetve. Elme, mély a do-log inélyébé hat, ugy látja, hogy a tíz-parancsolat két kőtáb-lája oly törvénykönyv, mely minden egyéni, családi, és társa-dalmi existentiának alapelveit foglalja magában és az emberi jogok és kötelmek egész rendszerét remek codificatióval állít-ván össze, példányul szolgálhat akármely állam törvényhozói-nak ; az egyik kőtábla az Isten iránti viszonyt állapítja meg, első törvényczikke az Isten iránti kötelmek alapját rakja le, 2-dik törvényczikke az Isten iránti kegyelet sérelmét tilalja, 3-dik törvényczikke az Isten iránti kegyelet módját szabá-lyozza ; a másik kőtábla az embertársaink iránti viszonyt álla-pítja meg, a 4-dik törvényczikk a család s ezzel a társadalmi rend alapját rakja le s Isten tekintélyénekótalma aláhelyezi a kővetkező törvényczikkek rendre felsorolják az ember
tár-sadalmi kötelmeit, nevezetszerint az 5-dik felebarátunk ,éle-tét', a 6-dik ,erkölcsét', a 7-dik ,tulajdonát', a 8-dik ,becsü-letét', a 9-dik és 10-dik ,jogait' biztosítja —az Isten tekinté-lyének paizsával.
Mondjuk-e, hangsulyozzuk-e, hogy mennyi életbölcse-séget, mennyi népnevelési, mennyi felvilágosodási és művelő-dési anyagot, mennyi becsületességet és jogérzetet, mennyi társadalmi áldást tartalmaz azon igénytelen könyvecske, mely-nek neve világszerte: katekizmus?! Bizony, bizony nem illik vala országgyűlés előtt fitymálólag nyilatkozni róla ! A haza szent nevében, a keresztény erkölcs, a társadalom és emberiség ne-vében, Isten és világ előtt tiszteletet kérünk a keresztény va 1-lásnak ezen legnépszerűbb tankönyve iránt. „Non magna loqui-mur, sed agimus." (Folyt, köv.)