Pest, julius 14. L i b e r á l i s d ü h ö s s é g. Elég alkalmunk van ugyan tapasztalni eme liberális erény nyi-latkozatát mindannyiszor, valahányszor valami katholikus vagy keresztény institutiónak megdöntésére készül a nemze-tek e valóságos pestise. Talán azt is lehetett már tapasztal-nunk, mikép őrjöngenek a felforgatás szellemei, ha egy vagy más részletes ügyben a katholikusok kezdenek kiábrándulni és kezdik belátni, hogy a liberalismus, daczára a hivatalos és nem hivatalos dicsőítéseknek, még sem nyújtja az embe-riségnek az annyiszor kilátásba kelyzett eldorádót, hanem e helyett inkább aláássa anyagi ugy mint erkölcsi jólétét. Ha, mondjuk, a fentebbi tekintetben volt, és van is elég szeren-csénk tapasztalni, mint feszült és kékült meg a liberalis-mus ere dühösségében, de azt még nem szemléltük, mily lázas állapotba jön, mennyire forrong és dul dühében, ha arról van szó, hogy egy egész nemzet, elvetve magától a liberalismus elvtelenségét, ismét visszatérjen az elhagyott keresztény elvekhez; ha arról van szó, hogy egy egész nem-zet, száműzve kebeléből a liberalismus által beszívott er-kölcstelenséget, az erkölcsi regeneratio ösvényére lépjen.
A kath. franczia nép, ugy látszik, nagyon megelégelte
már a boldogságot, melyet neki a liberalismus okozott ; for-radalom forradalmat követett, a boldogság, melyet a forra-dalom szájhősei Ígértek mind jobban eltünedezett, a nemzet eszmélni kezd, a régi nyugalom, jólét, béke, erkölcsi nagy-ság utáni vágy, felébreszti természetesen egyszersmind a vágyat mindezek forrása iránt is. Istent kezdi keresni.
Hozzá akar visszatérni. Tőle kezd minden jót várni, és a mi igen fontos ; e vágy áthatotta a felső rétegeket is, hatása tényekben nyilatkozik, az erkölcsi regeneratio felé, hogy ugy mondjuk, a kezdethez, az első lépés megtétetett.
De ez a legnagyobb vakmerőség a 19-ik század hala-dása és felvilágosohala-dása ellen; ma, a felekezetnélküli államok korszakában, a közös iskolák boldog aerájának védszárnya alatt, ma, midőn a képviselői szék elnyerésére sem tudo-mány, sem jellem, sem vallásosság, sem haza-, sem igazság-szeretet, csak azon egyetlen egy feltétel kívántatik, hogy a jezsuitákat, a püspököket és papokat a leendő honatya jól tudja szidni, polgári házasságot, szabad vallásgyakorlatot tudjon követelni, melyeknek végkövetkezményeiről termé-szetesen fogalma sincsen, e században mondjuk, azt tapasz-talni, hogy képviselők buesujáratokon résztvegyenek, ez liberális emberre nézve iszonyú tapasztalat, ezt tenni, a leg-nagyobb vakmerőség, sőt bün a kor haladása és felvilágo-sodása ellen, hiszen a mai felvilágosodás szerint többet ér egy korcsma száz bucsuhelynél, a haza boldogságát jobban előmozdítja, ha a honatyák éjjeleket dorbézolnak át, a gyű-léseket pedig el- vagy átaluszszák, mint ha egész esztendőn át imádkoznak is, ezt a dicső haladást csak nem lehet ú t j á -ban megakadályozni ! Fel tehát liberális had, járd le a kor-hoz nem illő képviselőket, mond ki, hogy az, mit a franczia kath. képviselők tesznek őrültség, sajnáld sorsát a nemzet-nek, mely a tietek helyett, ily emberek kezébe került!
Felesleges részünkről e biztatás. Hajukat tépve, kezei-ket tördelve, szikrázó szemekkel, emberi alakból kivet-kőzve, dühökben megelőzték már biztatásunkat liberális lapjaink. A nagy (?) szellemek e szülöttjei régen hirdetik már a liberális anathemát, őrültségnek mondják a kath.
szellem örvendetes ébredését, elitélik miatta a franczia ve-zérférfiakat, és a mi érdekes, azt kérdezik, ugyan mivé lesz szegény Francziaország ily emberek vezetése alatt ? Semmi-sem lehet jellemzőbb a liberalismus szellemi állapotának megítélésére, mint épen e fentebbi nyilatkozata és kérdése.
Mig ügyei secundo na tant flumine, hideg kiszámítással tör lépésről lépésre ellenfele elnyomására, de ha csak legkisebb ellenkező szél f u j is, ideges rángatozásba esik, később dühös lesz, dühében eszét veszti és lelki állapotját másra szeretné erőszakolni ; ő, a katholicismus felébredése fölötti örült dü-hében, vádol másokat őrültségről, ő, ki a nemzeteket a for-radalmi lázas őrültség örvényébe dobta, kérdezi, mi lesz Francziaországból azon fértiak vezetése alatt, kik a nemzetet örültségi rohaimaiból ki akarják gyógyitani ; — nem örült-ség-e ez ?
Nagyon felfogható különben e vipera lázas állapota;
egy talaj kezd elsülyedni lába alól, mely ha nem is anyja, de nevelőanyja, dajkája volt a forradalmi eszméknek, fontos hely, melyet elveszteni a liberalismusra nézve nem csekély jelentőségű lenne. Francziaország a 79-diki eszmék
kihirde-tése által nagy szolgálatot tett a liberalismusnak, azóta
37 fészke volt azon elemeknek, melyek egyedüli feladatát a kereszténység kiirtása képezi, de tapasztalhatta magán legelőször végkinövéseit is, e rendszer- vagy jobban mondva rögeszmének. A franezia nemzet kijózanodása tehát mély seb lenne a liberalismuson, ezért tapasztalható e részvét (?) szegény Francziaország iránt. Az itt a kérdés ugyanis, hogy ha minden dühösködés daczára is önmagához jönne F r a n -cziaország, ha a liberalismus anathemája daczára is ismét kath. elvek hangzanának a franezia nemzet törvényhozó-testületéből, s ha a trón ismét oly királyt nyerne, ki a rex chistianissimus nevére valóban méltó lenne és a történe-lem ismét feljegyezhetné a gesta Dei per francos; szóval, ha a nemzet újjáalakulása a ker. elvek alapján ismét létrejönne, ugyan mi lenne akkor a liberalismusból ? Igenis, nem F r a n -cziaország érdeke, hanem a liberalismus kedves én-je fek-szik az ő saját önzetlen szivén.
Megvalljuk, hogy rendkivüli részvéttel viseltetüuk szegény liberalismus iránt már előre is, mert ha már most is ily fájdalmas szellemi kórállapotról kezd tanúskodni, midőn még a kezdet kezdetén vagyunk, mi lesz,belőle még akkor, lia csakugyan, mit Isten adjou, a franezia nemzetre sok bűnhődése után a kiengesztelődés napja bekövetkeznék a megtérés kegyelme által! Azon fokban, a mint a liberalismus e maniacus örjöngési kitörése emelkedik a franezia nemzet ellen, azon fokban foglal tért a kereszténység is a nemzet szivében, ez lesz mérvveszeje a ker. elvek megszilárdulásá-nak, nekünk csak ezt kell tekintetbe vennünk, hogy tájé-kozhassuk magunkat a franezia állapotok felöl, midőn pedig azon pontra jutunk, hogy majd örjöngési rohamaik követ-keztében liberális újságíróink őrizet alá biztosabb helyre teendők lesznek, akkor világos lesz, hogy elvesztették Fran-cziaországot, hogy hatalmuk felette megtört, a nemzet visz-sza van adva önmagának, erkölcsi regeneratiója be van fejezye, önmaga és egész Europa üdvére, boldogságára. Majd_
ekkor nézzék meg szabad szellemeink, mivé lett a nemzet, mely azon férfiak vezetése alá rendelte magát, kiket ö saját őrültsége, a vallásos élet iránti ellenszenv és gyűlöletből
„őrültek"-nek nevezett és majd megláthatja, ha ugyan dühe látni engedi, miként lesz ismét nagygyá^ dicsövé e nemzet, melyet ő megalázott, tönkre tett ; addig pedig csak folytassa dühét, mert ez ránk a legbiztosabb garantia, hogy a vallá-sos élet hatalmi befolyását ismét érvényesíteni kezdi — a
liberalismus rovására. A Berlin. A z u d v a r i k a t h o l i k u s o k n a k f e l
-i r a t a , a c s á s z á r h o z megérdeml-i, hogy néhány szót szóljunk róla s aláíróiról.
Néhány hete ugyanis, hogy valami 170, többnyire is-meretlen egyéniség egy szerfelett alázatos hangon fogalma-zott feliratot intéztek, a ratibori berezegnek közvetitése ál-tal, a császárhoz, melyben nagy hangon hirdetvén „mi is katholikusok vagyunk", egyúttal, mint a bibliai ,pharizaeus alázatos szemforgatással hálát adnak az Istennek, hogy ők nem olyanok, mint a többiek, kiknek egyházuknak elnyo-matása nem tetszik. Ok — folytatja a 170 udvari katho-likus — elismerik, hogy az államnak joga van meghatá-rozni, meddig terjed az ö, s meddig az egyháznak hatásköre, s azért nem bánják, bármit tegyen is Bismarck s szolgálat-kész famulusa, Falk ő exja.
Vilmos a sas e feliratot jobb dologhoz méltó komolyság-gal fogadta, s nagyon megelégedettnek látszott a felett, hogy tizennégy millió kath. alattvalói közt találkozott mégis 170, kiknek az ő legújabb, egyház-politikai rendszere tetszik. De ép ezért nem lesz talán érdektelen dolog, ez egyházáruló feliratnak aláiróit kissé közelebbről szemügyre vennünk.
Az egész históriának megindítója, a ratibori herczeg, kinek neve a feliraton is első helyen díszeleg. Ismerjük e ne-vet, mert a maga idején, midőn a zsidó Strousbergnek csa-lásai napfényre jutni kezdtek, a herczegnek neve is feltünő-leg gyakran említtetett, s mindig Strousbergé mellett. Azt mondták akkor a beavatottak, hogy ő herczegségének va-gyona azon kétes jellemű .epeculatiók által, melyeket zsidó barátjával együtt a rumániai vaspályákkal űzött, nagyon is veszélyeztetve volt ; mert a zsidó kibujt, s a herczeget benne hagyta a hínárban, kit aztán csak igen magas befolyások mentettek meg, melyek Bismarckot arra birták, hogy oly erélylyel lépjen fel, minőt az európai diplomatia egyáltalán kifejteni szokott, valahányszor oláhországi zsidókról szó va-gyon. A herczeg mellesleg mondva, Hohenlohe bibornoknak testvére.
A többi aláírók közül említjük Stillfried grófot, a csá-szárnak udvarmesterét, Renard és Frankenberg grófot, ki már többször mint „felvilágosult katholikus közvélemény"
szolgált Bismarcknak; továbbá 34 nemes urat, 13 képviselőt, 19 tanárt és tani tót, egy sziléziai plébánost s egy káplánt ; a többi contingenst szolgáltatván berezegi vadászok, bánya-, gazda- s egyéb tisztek, summa summarum 172 darab.
Vagy igen, majd elfeledtük volna, hogy a rajnavidéki tartományból is érkezett 12, mondd tizenkét aláírás, melyek jobbadán a democratiát képviselik, a mennyiben ottan korcsmárosok, csendőrök s becsületes mesteremberek azok, kik e tájon, összesen, 12-en képviselik nem ugyan az intelli-gentiát, de igenis a ,liberális' katholicismust ad usum — delphini, vagy tüzetesben patris delphini.
E felirat, szárazon megvallva, nagyszerű szemtelenség.
Egy pár udvaroncz, felhasználva azon befolyást, melyet hi-vatalnokaira s szolgáira gyakorol, arra vállalkozik, hogy fejedelmét megcsalja, mintha kormánya jó uton járna s eljá-rása a népnél helyesléssel találkoznék. Ezen uraknak egy-szerűen ó- vagy legalább Bismarck-katholikusoknak kellett volna kinyilatkoztatniok magokat, akkor legalább igazat mondanak vala. Persze, hogy akkor nem lehetett volna az udvar előtt, mint „ h ü ' katholikus szerepelni, s visszafizetni a kanczellárnak azt, mit a rumániai papírok körül tett, pedig ez volt a feliratnak főczélja.
Egyet azonban a főurak nem kerülhettek ki, még pro-testáns s ultraliberalis körökben sem : a nevetségesség bélye-gét. Mert bármily hivatalos komolysággal felelt legyen is a császár a ratibori herczegnek, azt mégis belátta, hogy ez a 184 feliró, kik közül 150 a többi 34-nek szolgálatában áll, nagyon is furcsán képviselő azon milliókat, melyeket kor-mánya ezidőszerint minden kigondolható módon nyom, sa-nyargat és üldöz.
Paderborn. A z u j v a l l á s ü g y i t ö r v é n y e k -n e k g y a k o r l a t i é r v é -n y e s í t é s e már birodalom-szerte megindult, mely érvényesítésnek első áldozatául, fájdalom, a mi hittanbölcsészeti lyceumunk szemeltetett ki.
A dolog következőleg történt. A tartományi helytartóság már régebben azon felszólítást intézte, valamint a többi, ugy a mi püspökünkhez is, hogy a legujabbi egyházpolitikai tör-vényeknek életbeléptetésére segédkezet nyújtani (!) s követ-kezőleg a joghatóságuk alatt alló, bárminemű intézeteknek statutumait, szabályzatait s személyzetét a kormányhoz fel-terjeszteni ne terheltessenek. A püspökök erre azt felelték, hogy hivatkozva legutolsó közös felterjesztésökre ismétel-ték, miszerint ezen törvényeknek gyakorlati kivitelére nem működhetnek közre. Ennek következtében püspökünk junius 22-én a westphaleni tartomány kormányelnökétől, Kühlwet-ter úrtól, a következő hivatalos átiratot vette :
„Münster 1873, junius 18-án-. Miután Ftdőséged f. h.
5-éről kelt levelében kijelenté, miszerint azon felvilágosítá-sokat, melyeket m. hó 24-én, hivatkozással az egyházi sze-mélyek előképzésére s alkalmazására vonatkozó törvénynek 6. szakaszára kérni szerencsém volt, nem adhatja, s külö-nösen a Seminarium Theodorianum nevű intézetnek tanren-dét, valamint egyáltalán mindazon adatokat, melyeknek közlése nélkül a kormány nincs azon helyzetben, hogy a z -iránt szerezzen magának biztos tudomást, váljon ez intézet megfelel-e a törvény követelményeinek, s ennélfogva meg-adható-e neki az állami elismerés, — ide áttenni határozot-tan vonakodott ; a kultu3- és közoktatásügyi minister f. hó 17-éről kelt leiratában elhatározta, miszerint a paderborni Seminarium Theodorianum-ot nem tekinti olyannak, mely az emiitett törvény 4. § - á n a k értelmében az egyetemi tanu-lást pótolni képes lenne."
„Mely ministeri határozatról van szerencsém Ftdőségedet egész tisztelettel értesiteni ; a tartományi elnök K ü h l -wetter s. k."
Ezen ,Seminarium Theodorianum' nem a tüzetesen vett papnevelde, hanem oly intézet, melyben a fiatal emberek a hittannak első három évfolyamát végzik, mielőtt a negyedik évre, a szorosan vett papneveldébe lépnének. A papjelöltek ott igen csekély élelmezési dij lefizetése mellett lakást s tel-jes ellátást találtak, inig szellemi előmenetelökről több kitűnő készültségü correpetitor által gondoskodva volt. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a ház mellett tágas, a legjobb kar-ban álló kert terül el, könnyen beláthatjuk, mily veszteség a fiatal emberekre, de a terjedelmes, majd 1000 papot szám-láló megyére nézve is ezen jótékony, s tudományos tekintet-ben is a legjobb hirtekintet-ben álló intézetnek bezárása. A voltaké-peni papneveldét ezen ministeri leirat még nem érinté, de kétségenkivül arra is kerülend a sor, mint minden katholi-kus, egyházi intézetre Németországban, ugy hogy maholnap csakugyan a hitehagyott Juliannak korában képzelhetjük magunkat, kinek egyik egyházüldözői fogása szintén abból állt, hogy a keresztényeket az iskolákból kiszorította.
Mily arczátlan igazságtalansággal j á r el a porosz k o r -mány ez ügyben, kiviláglik abból, hogy az emiitett intézet nyolcz tanárának összesen 4950 tallérnyi fizetése az utolsó fillérig katholikus alapokból, nevezetesen a tanulmányi alap-ból folyt, mely alap itt, ugy mint Ausztriában a jezsuiták elkobzott birtokaiból képeztetett, s melynek katholikus, egy-házi czélokra való fordíttatására a porosz kormány a bécsi congressus alkalmával kötelezte magát. Méltán kérdhétjük, hogy mi ez, ha nem lopás.
Rónia. A z u j m i n i s t e r i u m , a z o l a s z p é n z -ü g y s a r ó m a i , m u n i c i p a l i s v á l a s z t á s o k , ezek azok, mik ez időszerint a közvéleményt foglalkoztatják. A ministerválság végre valahára oda lyukadt ki, hogy Min-ghetti oly ministeriumot alakított, mely sem hideg, sem meleg, sem jobb sem bal, s mely már csak azért sem jelez b á r -minemű fordulatot az olasz politikában, mert a főbb szemé-lyek, Visconti-Yenosta a külügyér, Ricotti a hadügyér s Scialoja a közoktatásügyi minister ugyanazok maradtak, mig a többi tárcza, kivéve a pénzügyit, melyet Minghetti kénytelenségből magának tartott meg, igen másodrendű k a -pacitásoknak kezébe került.
Hogy az u j ministeriumnak, igy a hogy összeállítása oly soká húzódott, ennek kettős oka volt. Először nem akadt ember, ki Olaszországnak pénzügyministere akart volna lenni ; Minghetti pedig minden áron szabadulni akart e t á r -czától, melyet már egyszer, s pedig roppant szerencsétlenül kezelt. Másodszor szeretett volna Visconti-Venostától sza-badulni, s a külügyérséget magának tartani fenn, ezt pedig ismét Poroszország nem engedte, melynek e helyen a min-denkor szolgálatkész, s lelkismeretlenség tekintetében felül-mulhatlan Visconti kell. Sőt mondják, hogy Keudell volta-képen baloldali ministeriumot a k a r t , s erősen fondorkodott Depretis és Mancini képviselőkkel, a baloldalnak jelenlegi fejeivel ; csakhogy a bal vonakodott úgynevezett coalitionalis ministeriumot alkotni, hanem osztatlanul akarta a k o r -mányhatalmat kezébe keríteni, mitől azonban Victor Emma-nuel méltán irtózik, s ennek köszöni Minghetti, hogy végre mégis sikerült ministerelnökké lenni.
Nevezetes, hogy a volt ministerium épen azon a napon bukott meg, melyen a hivatalos lap a zárdatörvénynek k i r á -lyi szentesítését jelenté. Nem h a j t h a t j a végre azt, s az ezen végrehajtással elmaradhatlanul összekötött jó üzletet, m á -soknak kénytelen átengedni.
Ép ezek a „jó üzletek", melyeket az unita Italiának á l -lamférfiai rendesen csinálnak, okozzák, hogy az országnak pénzügyi bukása ma már csak az idő kérdése. Borzasztó, mennyire hanyatlott e szegény ország az utolsó tizenhárom esztendőben, pilóta t. i. „felszabadult." 1859-ben Olaszor-szágnak összes bevételei, ide számitva Lombardo-Venetiát is 489,614,300 lírát tettek. Akkor 20 milliónyi többlet volt az összes államháztartásban, s minden polgár átlagosan 15 lírát fizetett évenkinti adóul. Ma háromszor annyit fizet, 45 lírát, a jövő évi költségvetés 1,554,330,643 lírára, a deficit 238 millióra rug. Az ország ma évenkint 996 milliót fizet kamat s adósságtörlesztés fejében, ebből a kamatokra 775 millió esik, mi annyit tesz, hogy Olaszországnak állandó adóssága tizenhat milliárdra rug !
Méltán kérdezi a nép : hova lett az a sok pénz, tekintve, hogy hadsergünk majdnem nincsen, s ami van, a n -nak alig van fegyvere, hogy a hivatalnokok silányul fizet-vék, az utak, vasutak s iskolák nyomorultak ? Hozzá j á r u l , hogy a liberális rendszer minden államvasutat, állami b á n y á t s egyéb állami jószágot eladott, a zárdákat s templomokat kirabolta, az egyházi j a v a k a t elkobozta és eladta, s még sincs pénze. Azt mondják e r r e ; „drága a szabadság" — igaz, drága a szegény adózó népre nézve, de mint a példa E u r ó
-39 paszerte bebizonyítja, igen jövedelmező azokra nézve, kik a liberális clique-uralomboz tartoznak
A rómaiak ez idén nem vettek részt a községi válasz-tásokban. Tavai tették, kogy megmutassák a világnak, mi-szerint a modern államban sem igazság, sem szabadság, sem jogegyenlőség nem létezik a katholikusok számára ; ezután már most az okosság s önbecsülésnek követelménye volt, ily tüntetésnek ismétlésétől tartózkodni. Hadd gazdálkodjanak a communisták, az idő, midőn a Mindenható belépend az acticba, már nincs messze.
IRODALOM.
= Megjelent s beküldetett: Történetekkel felvilágosí-tott egyházi beszédek, Magyar- s Erdélyország minden bu-csunapjára, irta Huszár Károly, esp. pleb., ker. iskolai fel-ügyelő sat. Sz.-Fehérvár 1873. I. kötet, 8. 388. 1. ára 1 ft.
20 k. Tartalma : Egyházi beszédek : Sz. Adalbert (Béla).
Adrián, Ágnes, Ágoston, Ágota, Albert, András, Anián, Anna, páduai sz. Antal, Sz. Bálint, Benedek, Bernát, Berta-lan, Borbála, borom. Károly, Demeter, Dénes, Domonkos, Donát, Dorottya, Eduárd, Egyed, Emerám, Erasmus, Ernő, Erzsébet, Farkas, Fábián és Sebestény, Ferdinánd, assziszi vagy szerafikus, borgiai, paulai, szalézi, xáveri sz. Ferencz, Fidél, Flórián, beniczi sz. Fülöp, Fülöp és J a k a b , Gábor, Gál, Gellért, Gergely, csodatevő sz. Gergely, sz. Gergely vértanú, Gotthárd, György, Hedvig, Henrik, Hildegárd, Hubert, szent Ignáez püspök napjaira.
= Ugyané szerzőtől : Történetekkél felvilágosított egy-házi beszédek minden lelkipásztorkodási alkalomra. I. köt.
8. 248 1. ára 80 1er. Tartalom : Beszédek : Kegyes alapít-vány kiosztásakor. Midőn valamely vár alapköve tétetik le. Midőn az irgalmas apáczák kórházának alapköve téte-tik le. Templom alapköve letétele előtt. Templom-alapkő letétele után. Aranymenyekzőkor. Aranymisekor. Kedvező aratás utáni hála-ünnepen. Kevesbbé kedvező aratás utáni hála-ünnepen. Gyermekek első áldozásakor. Árvaház meg-nyitásakor. A plébános üdvözli híveit rögtön megérkezése-kor. Lelkipásztori beköszöntés. Tanitó-apácza beöltözése-kor. Betegápoló apáczák beöltözésebeöltözése-kor. Békekötésbeöltözése-kor. Bér-máláskor. Községi biró s tanács választásakor. Boldoggá avatáskor. Búcsújárás alkalmával. Mielőtt kivonulnak a plebánia-templomból. Midőn megpillantják a búcsújáró he-lyet. Midőn a búcsújáró templomba bevonultak. Mielőtt a búcsújáró templomból kivonulnak. Midőn utolsódszor látják a bucsujárók a kegyelemhelyet. Midőn a plebánia-tem-plomba bevonultak. Bucsujárókhoz. Buzaszenteléskor. Bűn-bánati beszédek, I—VII. Döghalál közeledésekor. Dög-halál utáni hálaadáskor. Drágaság idején. Esketéskor, I—VI. Eskületételkor.
Mint már e könyvek czimei is mutatják, szerző e mun-k á mun-k által nagy szolgálatot iparmun-kodott tenni a ft. lelmun-készmun-kedő papságnak, s gondoljuk, e czélját el is érte, a mennyiben be-szédgyüjteményei, melyek közül kettőt még alább is jelzünk, nemcsak az egész, rendes egyházi évkort karolják fel, h a -nem bőséges anyagot szolgáltatnak egyes rendkívüli alkalmi beszédekre is. Népszerű irály, gondos kidolgozás s eszme-bőség igen ajánlatossá teszik mind a két kötetet.
Ugyané szerzőtől még a következő két munkát is meg lehet rendelni :
„Történetekkel felvilágosított egyházi beszédek min-den vasár- s ünnepnapra." Harmadik évfolyam ; 1869 ; 8-rét, 368. 1., fűzve 1 ft.
„Bibliai történet lelkipásztorok, hitelemzők s a t . számára ; 1869, 8rét, két kötet, 382 s 432 1. 1. fűzve 2 ft. V a -lamennyi itt jelzett munkát meg lehet rendelni póstai leve-lezési lap által Zsámbékon, Buda mellett.
= A történelem katholikus bölcsészete vagy: a nem-zetek Krisztusért és egyházért. Irta Leroy L. ford, a pesti növendékpapság magyar egyházirod. iskolája. II. kötet 8-ét X X I . és 361 1. Pest, 1873. Ára az I. s II. kötetnek együtt-véve 3 frt. o. é.
VEGYESEK.
tf
= O Felsége a császár s apostoli k i r á l y val-lás- s közoktatásügyi m a g y a r ministeriuma előter-jesztésére folyó évi junius hó 18-káról kelt legma-gasabb elhatározással dr. Samassa József szepesi püspököt egri érsekké nevezte ki.
— t A prémontréi kanonokrend jászóvári konventjé-nek tagjai bánatos szívvel jelentik forrón szeretett társuk, Miskovics Atlianáz, a ker. sz. Jánosról czimzett jászóvári prépostság javai kormányzójának, julius hó 9-dik napján, reggeli 4 órakor, életének 50-dik, áldozárságának 22-dik évében a végszentségek áhítatos felvétele után történt s a j -nos elhunytát. — A boldogultnak földi maradványai f. hó 10-kén délutáni négy órakor a jászói közsirkertben tétettek örök nyugalomra, az engesztelő szent mise-áldozatok pedig
— t A prémontréi kanonokrend jászóvári konventjé-nek tagjai bánatos szívvel jelentik forrón szeretett társuk, Miskovics Atlianáz, a ker. sz. Jánosról czimzett jászóvári prépostság javai kormányzójának, julius hó 9-dik napján, reggeli 4 órakor, életének 50-dik, áldozárságának 22-dik évében a végszentségek áhítatos felvétele után történt s a j -nos elhunytát. — A boldogultnak földi maradványai f. hó 10-kén délutáni négy órakor a jászói közsirkertben tétettek örök nyugalomra, az engesztelő szent mise-áldozatok pedig