. . . . „ É n azt t a r t o m , h o g y e viszonyokat ille-tőleg a müveit világon k é t , e g y m á s t ó l nevezetesen
eltérő rendszer u r a l k o d i k ; az egyik az amerikai, a másik az e u r ó p a i " . . . . ezt mondá Deák Ferencz j u n . 2 8 - k á n a képviselőházban az e g y h á z s állam közti viszonyokra vonatkozólag, s midőn valami-vel a l á b b e k k é n t n y i l a t k o z n é k : „Az én nézetem — a m a g a m elvéről szólok — az, h o g y a két rendszer közt j o b b n a k , észszerűbbnek és czélszerűbbnek te-k i n t e m az amerite-kait . . . ." a te-k te-k o r az egész ház ,élénk, általános helyeslés'-ben tört ki ; mi a n n y i t tesz, h o g y a ,tisztelt h á z ' is az ,amerikai viszo-n y o k ' - a t előbbre teszi az e u r ó p a i a k viszo-n a k .
E l ő b b r e tenni valamit v a l a m i m á s n a k , a n n y i t tesz, mint mind a két dologról Ítéletet hozni ; — h o g y az ember pedig Ítéletet, mi több : összehason-lító Ítéletet hozhasson szükséges, h o g y mind a két dolgot jól ismerje. E r t e m u g y a n i s a helyes ítéletet ; mert a levegőbe beszélni s , h e l y e s e t kiáltani, azt lehet s szokták országgyűléseken is tenni u g y a n ; de az o l y a n itélet nem bir komoly ember előtt fon-tossággal, h a m i n d j á r t nem r i t k á n — a liberális P a r l a m e n t a r i s m u s különös természeténél fogva — t ö r v é n y erejűvé v á l h a t i k is.
S ép ezért t a l á n némileg felesleges is vizsgálni, váljon k é p v i s e l ő h á z u n k n a k van-e tiszta f o g a l m a arról, minő viszony létezik Amerikában az e g y h á z s az állam közt. H a u g y a n i s ezen u r a k n a k m a h o l -n a p tetsze-nék, b á r m i t is titulo : „amerikai viszo-nyok"
r á n k oktroyirozni, u g y n e k ü n k a n n a k következ-ményeit el keilend viselnünk ; mert denique : haec est hóra vestra . . . . mindazonáltal érdekes a felett
k o c z k á z t a t n i n é h á n y szót, váljon az, mit
Ameriká-ban l á t u n k , azonos-e azzal, mit a m a g y a r libera-lismus ó h a j t ? . . .
S itt röviden s h a t á r o z o t t a n azt m o n d h a t j u k : korántsem. Sőt, tekintve a mi politikastereinknek velleitásait, azt á l l i t h a t j u k , h o g y A m e r i k á b a n va-lóságos , u l t r a m o n t a n i s m u s ' u r a l k o d i k .
U g y a n i s mit értenek az emberek — m á r mint a liberális elemek — n á l u n k az ,amerikai viszonyok' a l a t t , mit értenek a k k o r , h a azt m o n d j á k : „az egy-házat el kell v á l a s z t a n i az á l l a m t ó l " — ? Csak ve-g y ü k a dolve-got u ve-g y , a mint van, s ne szépítsük ; v a l l j u k be, h o g y n á l u n k a fogalmak egy oly kez-detleges d u r v a s á g a u r a l k o d i k , m e l y n a g y o n is iga-zolja e g y bizonyos bécsi l a p n a k azon egyszeri m o n d á s á t , miszerint P o z s o n y o n tul a Kelet kezdő-dik ; v a l j u k be, h o g y b á r m e n n y i t l á r m á z z a n a k is az o r s z á g g y ű l é s t ő l kezdve le egészen az utolsó zug-p á h o l y i g a liberalismusról ; mégis sehol sincs na-g y o b b a szellemi zsarnoksána-g, mert k o r l á t o l t s á na-g a szónak minden értelmében, sehol sincs kevesebb a valódi szabadság, sehol a világon csekélyebb azon erényeknek összlete, m e l y e k n e k f o g l a l a t j a a neme-sen szabadelvű embert képezi, mint n á l u n k .
H o g y ez nem túlzás m u t a t j a , mint fentebb mondók, egy s z e m p i l l a n t á s a r r a , mit n á l u n k az ,amerikai viszonyok1 a l a t t értenek. í m e egy n a g y -h a n g ú jelszó, melyet a legkezdetlegesebb művelt-ségű , k ö z v é l e m é n y ' felkap, s undoritó t o r z a l a k k á fer dit el.
Mindenek előtt, ha elválasztásról van szó, ta-cite minden ember a k a t h o l i k u s e g y h á z a t érti, m e l y
„elválasztandó" az á l l a m t ó l „Mert a protes-t á n s e g y h á z a k a m u g y i s e l v á l a s z protes-t v á k " — m o n d j a t a l á n valaki . . . igenis e l v á l a s z t v á k ott, a hol ne-kik tetszik, nincsenek elválasztva, ahol nene-kik nem
6
tetszik. Nincsenek elválasztva, valahányszor állami subventiónak elnyeréséről van szó, de legott elvá-lasztva, midőn az állam egy kis kedved m u t a t n a e subventiónak hova fordítása i r á n t még csak egy szerény kérdést is koczkáztatni ; nincsenek elvá-lasztva, midőn iskolai czélokra k a p n a k pénzt ; de legott elválasztvák, midőn a fizető állam azt kív á n j a , hogy az ő iskoláik is kívegyék fel azt a ^ ö r -vényes' alakot, mely hasonló ü r ü g y alatt a katholi-kus iskolákra erőszakoltatik r á ; nincsenek elvá-lasztva, midőn a k o r m á n y z a t n a k összes gépezetét,
elkezdve az országgyűléstől le az utolsó, ideiglenes hivatalig, mindent a magok embereivel töltenek meg ; de rögtön elválasztvák, midőn az állam, mi-hez neki voltaképen protestáns szempontból teljes joga lenne, t ö r v é n y u t j á n , bizonyos kuszált viszo-n y o k a t reviszo-ndbe hozviszo-ni iparkodik ; — viszo-nem t u d viszo-n a k ők
semmit az egyháznak az államtóli elválasztásáról?
ha arról van szó, h o g y miután az állami hatalmat kezökbe kerítették, ennek segitségével odiosus
tör-vényeket kovácsoljanak a katholikus egyház rová-sára ; de elválasztvák legott, mihelyt arról van szó, h o g y e törvények r á j o k is alkalmaztassanak ; — szóval, nincsenek elválasztva ott, a hol ők pa-rancsolnak ; de elválasztvák, a hol nekik is
enge-delmeskedniök kellene; — u g y a n a z o n szédelgés, melyet már közel négyszáz esztendeje azzal a hires
„elnyomás"sal tíznek, mely felett legjobban j a j -g a t n a k akkor, mikor le-gerősebben torkon r a -g a d t á k a máshitüeket.
E z t az állapotot ők „elválasztottság"-nak hiv-j á k , s ily „elválasztás", midőn az állam mindenben
szolgálatunkra van, s semmi visszontszolgálatot sem nem kér, sem nem v á r ; — i l y elválasztás,meg-vallom, nem épen rosz gondolat ; csakhogy ránk, k a t h o l i k u s o k r a nézve egészen másként áll a dolog.
R á n k nézve az „elválasztás" mindenekelőtt ab b a n á l l : elkobozni az egyházi j a v a k a t , elvenni a l a p i t v á n y a i n k a t ; de azért államilag semmit sem conferálni egyházi v a g y cultus-czélokra ; mert hi-szen az állam el van választva az egyháztól, s ennél fogva nem törődik többé vele ; — megvonni a kath.
egyháztól, a n n a k intézményei s szolgáitól minden törvényes o l t a l m a t ; mert hiszen az állam el van választva az egyháztól, s ennélfogva nem törődik többé vele; kiszoritani, nem csak a v a l l á s t a n t , ha-nem e g y á l t a l á n minden vallásos szellemet az isko-lákból, sőt egyenesen a vallástalanságra, a hitet-lenségre, — nem csábitani, hanem kényszeríteni a serdülő nemzedéket; mert az állam „elválasztva"
lévén az egyháztól, kötelességének, feladatának, ter-mészete egyik elodázhatlan f o l y o m á n y á n a k t a r t j a , vallástalan, vallásellenesnek lenni ; s végre leszorí-t a n i az egyházaleszorí-t végképen a nyilvánosság leszorí-teréről s minden életjelét elnyomni, mert ezek az „elválasztott" államnak zsidóit s egyéb hang s i r á n y t -adó személyeit m e g b o t r á n y k o z t a t h a t n á k , — mindez s sok egyéb, ehhez hasonló képezi n á l u n k , a mi kezdetleges d u r v a felfogásunk szerint az államnak az egyháztóli elválasztását ; ha nem is néhány jó-zanabb, t i s z t u l t a b b főkben, u g y legalább a n a g y tömeg nézete szerint, mely előtt amazok — szokás , szerint — meghajolnak . . .
Ezek-e az „amerikai viszonyok" ? . . .
Aligha. (Folyt, köv.) Katechetikai különlegességek.
Noü'áll J á n o s t ó l .
III.
Architectonieus tanmócl. Évek előtt a Jlel. és Nev/ mel-léklapjában, az ,Egy. lit. Lap'-ban a német irodalom egy böl-csészeti terményét ismertetvén, róla azt találtam mondani, hogy a munka alaki tekintetben ,architectonieus' elmére mutat, irálya oly elmebeli műveltségről tanúskodik, minőnek példányait hazai irodalmunk Fessier és Szilassynkban birja.
Bezzeg, megjártam architectonieus culturámmal ; legott akadt Szilassynknak egy nagytekintélyű jó barátja, ki zokon vette nekem s nagy bűnül rótta fel, hogy én Szilassyt, kit tanítvá-nyai országszerte velem együtt csakis kegyeletes tisztelettel emlitenek, jelesül épen egyházi szellem s kenetesség tekinte-tében igen sokat köszönhetünk . . . . hogy én áldott jólelkű tanáromat a hitszegett Fesslerrel párhuzamba állitom s ratio-nalisticus szellemirányról gyanúsítom ; szerencsémre boldog Szilassy maga jelzett nézetemet nem magyarázta rágalomra, és a mily gyöngéd lelkismeret époly tiszta ész létére, nem gyanúsításnak, hanem bóknak vette. Azt, amit architectoni-eus műveltségnek neveznek, azt mindenesetre oly szellem-mi-nőnynek tartom, mely tiszta és következetes gondolkozásra mutat és irónak tanárnak egyaránt becsületére válik. Sokat látok benne, utasítást látok benne tanmódra, mely az ,analy-tica' és ,synthe,analy-tica' methodus iránti vitálykérdést kiegyenlíteni s egy magasabb szempontban összefoglalni, azt is ezt is együt-tesen értékesíteni képes volna ; utasítást látok benne tanmódra, melyet hitbeli tankönyvünkben érvényesitendőnek tartok.
Illustrálom példákkal a dolgot. A ,szentség' fogalmát uj ká-ténk így adja : „A szentség Krisztus urunktól rendelt látható jel, mely által láthatatlan malaszt és belső megszentülés kö-zöltetik lelkünkkel." Hagyjuk ezt. A régi káté így adta: „A szentség látható jele a láthatatlan malasztnak, melyet Krisz-tus urunk rendelt a mi megszentelésünkre, " Ha már (per omissionem q.q.q.) a jelzői mellékmondatot a főmondattal ösz-szeolvasztom, és akár azt mondom, hogy a szentség ,Krisztus urunktól rendelt látható jele-. . . .' akár az ,Isten-adta, jég-verte'-féle remek magyarságú szólamok alakjára azt mondom, hogy a szentség ,Krisztus urunk rendelte látható jele a
látha-43 tatlan malasztnak a mi megszentelésünkre ha e szerint a szentség definitióját ilykép irom, imigy rakom össze : A szentség
1) Krisztus urunk rendelte)
2) látható jele ) a mi megszentelésünkre : 3) a láthatatlan malasztnak)
ezzel nemcsak a szentség fogalmát hoztam tisztába, hanem egyúttal szembe szöktettem a szentség három kellékét és ren-deltetését is. Mellesleg érintve, hogy valamely dolog „kelléke"
az, ami „kell'' hozzá, hogy mivoltának megfeleljen . . . köny-nyü lesz ezen mintára körülbelül minden szentség fogalmát és kellékeit megmagyarázni külön rendeltetésével. Nem mondom, hogy például a keresztség, első s legszükségesebb szentség, nem mondom, hogy az oltári szentség ,a legméltóságosabb' szentség ; midőn mivoltát akarom meghatározni, nem hozako-dom fel egyelőre minőségével, hanem csakis annyit mondok, hogy ,szentség' ; és ha mondott két szentséget legott kiválólag megkülönböztetni szándék, még akkor is inkább kétszer mon-dom, először hangsulylyal mivoltára mondom és külön irom, hogy ,szentség', és utána kiválólagos megkülönböztetésül, de nem jelzővel, hanem értelmezvénynyel mondom, külön irom, hogy ,a legméltóságosabb szentség'; és igy minden szentségről külön először hangsulylyal mondom, külön irom, hogy ,szent-ség,' és csak akkor megkülönböztetésül szemlátomást minősí-tem három-három kelléke szerint, olyformán hogy mivolta
három kellékével
1) Krisztus urunk rendeltetése,)
2) látható jele, ) külön rendeltetésével 3) Láthatatlan malasztja )
intuitióképen szembe szökjék. Pl. a keresztségről hangsúly"
lyal mondom, külön irom, hogy a keresztség szentség, mely-ben az ember
Krisztus urunk rendelése szerint a viz és Isten igéje által
lelkében minden bűntől megtisztul,
s ezzel Krisztusban az örök életre ujjá születik s megszentel-tetik. Pl. Az oltári szentségről hangsulylyal mondom, külön irom egyelőre csak azt, hogy szentség, s kiválólagos megkü-lönböztetésének jelzőjével még egyszer mondom, hogy : szentség,
a legméltóságosabb szentség, melyben Krisztus urunk rendelése szerint a kenyér és bor színe alatt
urunk Jézus Krisztus valósággal jelen van, táplálékul, áldozatul, vigaszul.
Mondom pl. a töredelem szentségéről, hogy a penitentiatar-tás szentsége : szentség,
azon szentség, melyben a pap
Krisztus urunk rendelése szerint . . . .
a bűnösnek, ki bűneit szívből bánja és meggyónja, bűneit Isten helyett megbocsátja.
Ily constructióval (s hitoktatás közben akár a táblára irt ily mintával szem előtt) meg van mondva tisztán és vilá-gosan mindegyik szentségnek közös mivolta meg más szent-ségtőli különböztetésül külön minősége. Mivolta azzal, hogy
„szentség" ; minősége vagyis, hogy ,minő' szentség, azzal) hogy tehát három minőnynyel az illető szentség külön rendel-tetéséhez képest . . . mindenesetre
1) Krisztus urunk rendeléséből, az egyház tanítása sze-rint, a szentírás és szenthagyomány alapján ;
2) látható jellel, mely rendeltetéséhez illő alak által, kül-sőleg tehát láthatólag jelez valamit, azt, ami belkül-sőleg történik,
3) láthatatlan malaszt hatályával, mely a léleknek az illető szentség külön rendeltetése szerinti megszentelődését eredményezi. (Folyt, köv.)
Ő Szentségének brevéje sz. Péter lánczai ünnepén nyerendő búcsúk ügyében.
PIUS PP. IX.
Universis Christifidelibus praesentes litteras inspectu-ris Salutem et Apostolicam Benedictionem. Libenti quidem animo admotas Nobis preces excepimus, quibus rogati nuper fuimus ut proximi festi B. Petri oblata occasione, quo sacro-rum vinculosacro-rum Eius memoria recolitur, unde est, dum oratio íiebat sine intermissione abEcclesia ad Deum proeo, ab An-gelo liberatus, Christifidelium pietati fovendae caelestium munerum fontes recludere de apostolica benignitate dignare-mur. Nam cum fuit semper, tum est maxime luctuosis hisce rei Catholicae temporibus necessariurn, Sanctorum omnium, ac praesertim Brui Petri Apostolorum Principis, cuius et saepe, alias praesens est Ecclesia auxilium experta, et praesentissi-mum experturam fore confidimus, intercessionem implorare.
Quamobrem omnibus et singulis utriusque sexus Chri-stifidelibus, qui a vigesimo tertio, ad trigesimum primum diem praesentis mensis Iulii, pias quotidie pro Christianorum Principum concordia, haeresum extirpatione, peccatorum con-versione, ac Sanctae Matris Ecclesiac exaltatione praeces ad Deum effuderint,ac vere poenitentes et confessi,ac Sacra Com-munione refecti propriam cuiusque Parochialem Ecclesiam ipso die festo S. Petri ad vincula devote visitaverint, et ibi ut supra oraverint, plenariam omnium peccatorum suorum Indulgentiam et remissionem misericorditer in Domino con-cedimus. Iisdem vero Christifidelibus, saltern corde eontritis quolibet praefatorum novem dierurn dictum diem festum a u -tecedentium, eodem, quo diximus modo, orantibus, unum annum de injunctis eis, seu alias quomodolibet debitis poeni-tentiis in forma Ecclesiae consueta relaxamus. Quae omnes et singulae Indulgentiae, peccatorum remissiones et poeniteu-tiarum relaxationes etiam animabus Christifidelium quae Deo in charitate conjunctae ab hac luce migraverint, ut applicari possint per modum suffragii in Domino indulgemus. Praete-rea id etiam annuimus ut memoratas Indulgentias tum mo-niales ac Religiosae Sorores et mulieres ac puellae in Conser-vatoriis, Orphanotrophiis, aliisque similibus piis in domibus conviventes, atque aliae cum iis degentes, quae pro Ecclesia Parochiali exteriorem Ecclesiam, si eis sit, secus Sacellum Monasterii vel piae domus visitaverint, et caetera, quae in-iuncta sunt, rite praestiterint ; tum qui in carcere detinentur, quique infirma valetudine impediundetinentur, quominus E c -clesiam adire possint, dummodo pro hoc pietatis opere aliud aliquod ex arbitrio et prudentia proprii cuiusque confessarii, ac caetera praemissa peregerint, consequi licite ac libere pos-sint, et valeant. Praesentibus hoc tantum anno valituris. Vo-lumus autem ut praesentium Litterarum transumptis seu
6*
exemplis etiam impressis, manu alicuius Notarii publici sub-scripts, et sigillo personae in ecclesiastica dignitate consti-tutae munitis eadem prorsus fides adhibeatur, quae adhibere-tur ipsis praesentibus si forent exhibitae vei ostensae.
Datum Romae apud Sanctum Petrum sub Annulo PÍ3-catoris die VIII. Julii MDCCCLXXIII, Pontificatus Nostri Anno vigesimo octavo. F . Card. Asquinius.
Praesentes Litterae Apostolicae exbibitae fuerunt in Secretaria Congregationis Indulgentiarum hac die 8. Iulii 1873 ad formám Decreti eiusdem S. Congregationis die 14.
Április 1856. In quorum fidem etc.
Datum Romae ex Secretaria S. C. Indulgentiarum et SS. Reliquiarum die et anno ut supra.
Dominic us Sarra Substitutus.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, julius 15. E g y §. h o r d e r e j e . Lapjaink sorban közlik azon törvényjavaslatot, mely szerint az állam a középtanodai oktatást „rendezni" szándékozik az ország-ban. E törvényjavaslatnak 31-ik §-a következőleg hangzik :
„az állami középtanodák hitfelekezeti jelleggel nem biró közös tanintézetek lévén, a hittaui oktatásról való gondos-kodás kizárólag a szülők, illetőleg a gyámok, hitközségek és egyházi elöljáróságok tiszte és joga, minélfogva az állami középtanodákba járó növendékek hitoktatásával foglalkozó hitoktatók ezért az államtól dijt nem követelhetnek".
Mint az mindenki előtt első tekintetre világos, oly
§-sal állunk itt ismét szemben, mely a nagyban magasztalt felekezetnélküli állam nagyobb dicsőségére és előhaladására csusztattatott be a közoktatásügy i ministerium valamely buzgó felekezetnélküli törvénygyártó hivatalnoka által e törvényjavaslatba, és pedig vagy azért, mert az illető nagyon is jól ismeri horderejét egy-egy ily §-nak, mert tudja, hogy abból idővel egy kis párisi commune-féle nőheti ki magát, melynek különben is elég pártolói akadnak ; vagy azért, mert nem is ismerve e §. horderejét, de ismerve is tudva nagyon jól, hogy mi uton módon lehet napjainkban „nagy"-gyá lenni, a liberalismus bálványának akarta hodoló áldo-zatát bemutatni.
Egy-egy ministerialis törvénygyártónak felekezet nél-küli Ízléseivel önmagában véve semmit sem törődünk ugyan, de már avval törődnünk kell, ha ezen izlés §.-alakot ölt magára, melynek hatása érezhetővé lesz majd társadalmi életünkben, ki fog hatni nemzedékről nemzedékre, ha ugyan ily §-sok mellett még több nemzedéket nevelhet fel a ma-gyar állam. Vessük össze csak e §-t egy másik már létező-vel, akkor fog majd kitűnni, minő gyümölcsöt fog ez te-remni.
A szabadelvű haladás bebizonyítására ugyanis nálunk is elkerülhetetlennek vélték azok, a kik, a közösiskola be-hozatalát ; elemi tanodáink egy része már több éve, hogy .élvezi a liberalismus „közösítő" boldogságát, e törvénynyel letétetett az alap, hogy később épiteni lehessen rá, most már vannak az országban elegen, kik az elemi közös iskolák szabadelvű levegőjét élvezték s a kik képesek lesznek meg-emészteni a felekezetnélküli középtanodák közös boldogító eszméit, azért — félre a vallástanitással az állami
tanodák-ból, gondoskodjék felőle, a ki akar, mert hiszen az állam csak nem lehet következetlen ; ha már adott oly elemi isko-lát, hol a vallástanítás egyenlő a kiküszöböléssel, csak nem teheti, hogy felsőbb tanodákban épen ő gondoskodjék val-lástanitóról ; hogy lehetne különben ily következetlenség mellett felekezetnélküli lelkismeretü embereket nevelni ? íme igy egészíti ki e két §. egymást.
Az elemi közösiskolát végzett gyermek, minthogy a vallásos szellem hatását, nyomorult két órát hetenkint kivéve, nem érezi, már ekkor vallástalanul kerül ki az iskolából ; e rendszer a jelen törvényjavaslat szerint folytattatik az állami középtanodákbau, hol a tanárok, minthogy ezen iskolák kö-zöseknek nyilváníttatnak, e közös jellegből kifolyó követ-kezményként már önmagában véve, de azért sem működ-hetnek öszhangzólag a vallásos nevelés emelésére, mert a tanári testület minden létezhető vallásfelekezetü emberekből van össszeállitva, sőt a mi valószínű és a mi a katholikusokra nézve legnagyobb igazságtalanság, a kormány a majd léte-sítendő állami középtanodák tanárainak kinevezésénél épen ugy fog eljárni, mint eljárt már eddig a többi közösisko-láknál, hogy t. i. a legnagyobb részt katholikus ifjakból álló tanodákhoz protestáns, vagy épen zsidó tanítókat fog kine-vezni. Ezen körülmény már önmagában véve is oly horderőt tulajdonit a fentnevezett §-nak, hogy a jövő nemzedékre csak a legnagyobb aggodalmak közt lehet gondolni, mert ily tervszerűen rendezett hadjárat a vallásos hit és érzelem meg-fogamzása s megerősödése ellen, lehetetlen, hogy a legvallás-talanabb, és igy legerkölcstelenebb nemzedéket ne szülje.
Neveli e §. horderejét fentjelzett irányban egy más körülmény. A törvényjavaslat t. i. az állam közegeitől szár-mazik, az állam, illetőleg annak közegei azok, kik kinyil-vánítják, hogy az államnak a valláshoz semmi köze, hogy az állam a vallással nem törődik. Már most kérdezzük, ki hiheti azt el, hogy az állam ezen nyilatkozata minden hatás nélkül fog maradni az if jakra ? Ha az államnak a vallás nem kell, ha az állam polgárainak vallásosságával nem törődik, ugyan miért törődnék avval az egyes tanuló, ki az állam felekezetnélküli jellegénél fogva, annál inkább várhatja vég-zett tanulmányai után előmenetelét, minél világosabban ki tudja mutatni iskolai korszakából, hogy ő már akkor feleke-zetnélküli, azaz hitetlen lelkismcrettel bírt ? Az ifjak nagyon jól megfogják tudni aztitélni, hogy a felekezetnélküli állam
következetesen csak olyanokat alkalmazhat hivatalba, k i k -nek lelkülete összhangban van a felekezetnélküli állam lelkü-letével, és azért már tanulókorukban igyekezni fognak ma-gokat tul tenni minden vallásosságon ; szóval ezen §. halálos döfést készit elő a vallásosságnak, és kezdete egy jövő cata-strophának; mert azt józan észszel képzelni nem lehet, hogy ott, hol az állam a vallás iránti ellenszenvét ily praegnans módon kifejezi, hogy ott, mondjuk, a vallásosság és általa az ország nyugalma megszilárduljon.
Mi határozottan tagadjuk, hogy bárkinek is joga lenne a nemzetben a vallásosságot ily és hasonló §-ok által meg-rendíteni ; határozottan tagadjuk, mintha az államnak nem lenne kötelessége a vallásoktatás előmozdításáról gondos-kodni. Az állam ugyan nem egyház, azért nem is határoz-hatja meg mit szabad, mit nem hinni, azért nem is taníthat hittant, de hogy a hittantanitás előmozdithatására
segédke-45 zet nyújtson, hogy a vallásosság terjeszhetésére, nevezete-sen az ifjúság vallásos oktatására anyagilag közreműködjék, ez elmulaszthatlan kötelessége ; ezt elhanyagolva vétkezik a nemzet, vétkezik annak benső meggyőződése ellen, melyet mindkettőt tiszteletben tartani kötelessége. Különös felfogás!
az állam kötelességének tartja, hogy fizesse a természettani, történelmi, latin-, görög nyelv, rajz, tornászat tanítóit bu-sásan, de ugyanazon állam nem tartja kötelességének fizetni a vallástanitókat, mintha az állami rend, béke és nyugalom fentartására többet tenne, hogy ifjai rajzolni és ügyes k a -nyarulatokat tenni tudnak, mintha vallásosan neveltetnek ; az állam fizethet tanitókat a nép pénzéből, kik a vallással mit «em törődnek, vagy épen ellene törnek ; de nem fizethet tanitókat, kik az ifjakat vallásosan neveljék ; az állam fizet-het tanitókat, kik saját létalapját aláássák, de nem fizetfizet-het olyanokat, kik ezen alap megszilárdításán fáradoznak, fizet-het olyanokat, kik a nép zömének meggyőződése, lelkismerete ellen oktatnak, nem fizethet olyanokat, kik avval megegyez-nek; ugyan hová fog bennünket az ilyen logica vezetni?
Államférfiaink esze annyira eltompult, szivökből minden val-lásos és a haza iránti kötelességérzet annyira kihalt volna, hogy ne látnák be, miszerint hasonló irányú tőrvényjavas-lataik által a vallásosság és vele a nemzet sirját ássák meg?
Rendezzék oktatásügyünket, nem bánjuk, sőt óhajtjuk, de e rendezés ne rontsa meg még azon kevés jót is, amely léte-zett, hanem inkább javítsa. Minő rendezése az az ügyeknek, hol épen a rend alapja forgattatik fel ? Yideant tehát consu-les, midőn még nem késő, ne quid respublica detrimenti
Rendezzék oktatásügyünket, nem bánjuk, sőt óhajtjuk, de e rendezés ne rontsa meg még azon kevés jót is, amely léte-zett, hanem inkább javítsa. Minő rendezése az az ügyeknek, hol épen a rend alapja forgattatik fel ? Yideant tehát consu-les, midőn még nem késő, ne quid respublica detrimenti