Religio, 1863. 2. félév

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Második félév.

SZERKESZTI S K I A D J A

P O L L Á K J Á N O S ,

PÉCSMEGYEI ÁLDOZÁR, S Z E N T S Z É K I ÜLNÖK, H I T T U D O R , M. K E G Y E T E M I TANÁR.

—<u > isftec t }

PEST, 1863.

N Y O M A T O T T K O Z M A V A Z U L N Á L (lialpiacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.)

T A R T A L O M - J E G Y Z É K

a „ R e l i g i o " 1 8 6 3 . I I . f é l é v i f o l y a m á h o z .

Czikkek.

Lap.

A bécsi egyetem kath. jellege 281 A kegyuraság rendezése . 241, 249, 258, 265, 273

A kegyúri kérdés_ 1 7 , 2 6 , 3 3 , 4 1 , 49, 57, 66, 89, 97, 105 A nápolyi püspökség tiltakozása . . 36, 44 A papságot a tudomány és a szent élet teszi tekin-

télyessé és boldoggá 131, 140, 157, 172, 179,

. . . . 188, 195, 203, 210

A pécsi püspök meghivó levele a megyei zsinatra 85 A többségi vagyis a parlamentaris elv uralma a val-

lási ügyben . . . . 401, 409

A Trientben egybegyűlt főpásztorok fölirata ő szent-

ségéhez . . . 60

A vallásitészeti bölcselet Francziaországban 321, 329, 338, 346, 369, 377 A valódi boldogság föltételei . . . 114, 1 2 1 , 1 3 0 Az aleppoi maronita-érsek levele a bibornok her-

czeg-primáshoz . . . 27

Az inség enyhítésére vonatkozó főpásztori szózat . 220 Az ujhitüekről 76, 92, 99 De conferentiis pastoralibus . . . . 5, 13, 73 Dictio eminent. D. Cardinalis Archiepiscopi Zagra-

biensis 115, 124 Havi szemle 1, 9, 70, 82, 145, 153, 217, 224, 353, 361 Lelkipásztorkodási tárgyalások . 137, 162, 385, 393 Modus celebrandi congregationes districtuales . 20 Nagy-Mariaczeli búcsújárás . . . 5 1 , 6 7 Néhány szó. A Szent-István-Társulat és az encyclo-

paedia 228 Néhány szó a katekismusokra nézve . . . 148

Néhány szó a nevelésről általában, különösen a h i t -

elemzésről . . . . 244, 277, 300, 308, 316 Olaszországi levelek 260, 275, 289, 297, 305, 313,

323, 332, 339, 347, 372, 380, 388, 386, 404 O szentségének körlevele az olaszországi főpászto-

rokhoz 182. Két körlevél a Cyril- és Method-egy- let ügyében 212. Az uj-granadai főpásztorokhoz

252. A „szeplőtelen fogantatás" ofíiciumát illetőleg 412 Vallás bölcsészeti tanulmányok 169, 177, 193, 201, 233

Egyházi tudósítások.

A f r i k a : Missioi tudósitás . . . 2 0 7 , 2 3 9 , 2 6 3 A1 e x a n d r i a: Olasz tervezés . . . . 47 B a d e n : A kormány eljárása . . . . 175 B a j a : Halottak napja . . . 326 B a l a s s a - G y a r m a t h : Próbatételek . . 142 B a 1 i n k a : Jótékonyság . . . 390 B á c s - M a d a r a s : Kalvaria szentelés . . . 327 B e r l i n : Türelem 39,46. A házassági iigy London-

ban 294. P. Bruns 343, 350 B é c s : Halálozás . . . 94, 278 B r i s t o l : Harrison . . . 4 1 4 B r u g g e s : Követ választás . . . 22 B r ü s s e l : Képviselők választása . . . . 63 B u k a r e s t : Hitélet . . 1 1 7 , 1 2 6 , 1 3 4 , 3 6 6 , 3 7 4 C s á k v á r : Kerületi gyűlés . . . 93 C s á p o r : Bucsujárat . . . 2 1 , 2 9 C l e v e l a n d : A szeretet-nénék . . 191 C o m o : Valerio Lőrincz . . . 414

Lap.

D e b r e c z e n : Árvaház 68, 77 D o m b e s : A trappisták bevezettetése . 2 8 7 , 3 0 3 , 3 1 9 E d i n b u r g : Mozgalmak a vallás terén . . . 95 E i s e n a c h : Prot, értekezlet a biblia javítása iránt 127, 135 E s z t e r g o m : Nagy-Asszony napja

F l o r e n z : A király utazása . . . F r a n k f u r t : Kath. nagy-gyűlés 238, 246. A vallási

reform-egylet gyűlése . . . G r a n d : Az egyesült államok vallási helyzete . G y o m a : Temetőszentelés . . . G y ő r : Legény-egylet . . . J e r u z s á l e m : Építkezés . . . I n n s b r u c k : Lumczer Ede halála 54. Rosmini müve K a l o c s a : Imarendelet 109. Próbatételek 117. A

A tartományi zsinat 182, 189, 205. A frankfurti kath. gyűlés 230. Papnöveldei hitélet

K a p o s v á r : Czáfolat

K a s s a : Díszoklevél átadása . . . . 100, K á r o l y - F e h é r v á r : Zászlószentelés

K e 1 e b i a : Kápolnaszentelés . K o 11 u t h : Kerületi gyűlés K ö l n : A dóm épitése

K ö r n y e : Hitélet . . . .

L i s s a b o n : Mária-hó 47. Az állam túlkapása 94.

Placetum . . .

L o n d o n : Különféle 16, 22, 86, 215, 262, 287, 335, 383, 399, 414, Nénikék zaklattatása 71, 78. A b ö r - tönbill 158. Azirlandi egyház

M a d r i d : A királynő vallásossága 31. Különféle 71

Hitélet 54, M a i n z : Pius-egylet 142. Türelem .

M á g o c s : Kalváriaszentelés . . . .

M e c h e l n : K a t h gyűlés 1 5 0 , 1 5 8 , 166, 174, 182 190, 198. Lovagjáték

M i l a n o : Te-Deum . . . M o d e n a : Különféle .

M o r v a o r s z á g : Cyrill-űnnepély . M ü n c h e n : A kormány türelmetlensége N a gy - K á r o l y : Aranymise .

N a g y v á r a d : Immaculata

N á p o l y : Különféle . . . . 63, 70, N e w - Y o r k : Ujonczozás

N i m e s : Alzon püspök-helyettes beszéde 367, 375, N ó g r á d b ó l ; Bérmálás. . . . . 213, N y i t r a : Kápolnaszentelés . . . Ó v á r : Templomépítés . . . P a r i s : Faber temetése 271. Collegium! ünnepély

318. Oppert müve . . .

P a r m a : Különféle . . . P e r u g i a : Placet és exequatur . . . . P e s t : A prot. lap 37, 45. Szegzárd városának hála-

irata a herczeg-primáshoz 125. Távozás 141. A pécs-megyei zsinat 165, 173. A szathmári papnö- velde 180. Renan müve 1 9 6 ^ 0 à . Szbbor-fölavatás 245. Franczia főpásztori k ö r l e ^ ^ a lengyel ügyben 293, 301, 310. Torony-kereszt föltevése 310. A lyoni érsek körlevele Renan ellen 317, 325, 333, 341,349.

Jegyzőkönyvi kivonat 342. Kápolnaszentelés 348.

Emlékirat 357. Czáfolat . . . 137

30 311 24 222

102

302 303 159 389 383 39 79 111 15 166 402 367 344 383 221 197 373 398 7, 14

342

382

P é t e r v á r : A chelmi papnövelde

P o z s o n y : Hitélet 13. Üdvözlés 149. Oltáregylet . R á d : Hálanyilatkozat . . . R o m a : Liber censuum 80, Cyrill és Method ünnepe

103. Különféle 152, 167, 214, 222, 247,255. Az 01- tári-szentség-társulat 175- Concordatum Equator- ral 199. Amboisei Francisca 382. Sartiges S a i g o n : Tu-Duc eljárása . S a n d o m i r : Orosz eljárás .

S a s s i n : Adakozás . . .

S á r o s - P a t. a k : Különféle . . . 53, S i n i g a g l i a : Az umbriai püspökök tiltakozása S p o 1 e t o : Különféle 143. Bérmálás

S z a t h m á r : Alajos-ünnep S z e n t - G a l l e n : Türelem

S z e r e d : Hitélet . . . S z i l á g y - C s e h : Hitélet 61. Bérmálási ut T a m p i o : Romai irat Muzetto ellen

T a s z á r ; Keresztszentelés

T o n g - K i n g : Missiói tudósitás .

T r i e n t : Háromszázados emlékünnepély 27 dozárok fölirata . . .

Lap.

87 397 14

406 119 221 30 357, 365

. 359 200

149, 213 413 157 295 269 390, 399,407 Az ál-

62

Lap T u r i n : Különféle 118, 127, 2 0 5 , 2 8 6 . Mária-kép 328 U g e n t o : A káptalani helyettes elfogattatása . 414 V a r s ó : Egyházi gyász 112. Az egyházi levelezés

iránti rendelet . . . 332

V á c z : A nagyprépost beiktatása . . . . 318 V e r a - C r u z : A kolostorok eltörlése . . . 31

V i 1 n a : Zaklatás 207 I r o d a l o m .

„ H i t s z ó z a t o k a p a p s z i v é h e z " N o g á l l J á -

nos . . . 47, 56

„ K e r e s z t é n y V e z é r c z i k k e k " N o g á l l Já-

nostól 63, 72, 95, 120

„ M i n d e n t J é z u s é r t-' B o d n á r Zsigmond 208, 215, 239, 263, 279 , E g y h á z j o g t a n k é z i k ö n y v e1 . I r t a dr. K o -

n e k Sándor II. füzet . 335, 351, 375, 391, 408, 415

Irodalmi hirdetés . . . 32

Vegyesek. Hirdetések. Kegyes adományok.

Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és s z o m - baton. — Az előfizetési díj félévre , postán küldéssel

5 frt. 25 kr. ,

helyben 4 frt. 9 0 kr. a. é.

RELIGIO.

HATH. EGYHÁZI, S IHODALMI FOLYÓIRAT.

Előfizethetni minden cs.

kir. postahivatalnál, s P e s - ten a Kozma Vazul-féle

nyomdai irodában (hal-piacz és aldunasor

sarkán , 9. sz. a.)

Pesten, julius 1-én.

II. Félév. 1863.

TARTALOM : Haviszemle I. — De conferentiis P a - storalibus. — Egyházi tudósítások. — Vegyesek.

Havi szemle.

i .

Nem lehet kizárni, nem lehet kitiltani az Istent a társadalomból. Az ő müve ez, müvének birtokát mindég megtartja, ha kitagadtatik, mindég visszafog- lalja. Kizáratott egykoron a pogány társadalomból, a bűnnek természete levén elszakitani, a mi együtt volt; netu záratik ki többé, midőn természetfölötti uton a társadalomba visszajött. A közleik ismeret til- takozni fog a legisták hamis tételei, az államárok me- rész rendeletei ellen ; a köznyomor kényszeriteni fogja őket, hogy a mi az Istentől elszakítva megrontatott, gyógyításul az Istennek visszaadassék. Az Istennek müvét rontani lehet, mivel a mii nem Isten; elrontani nem lehet, mivel az Istennek müve. A köznyomor, az egyetemes sülyedés gyakran a legisták müve, az ál- lamárok merénye, az Istennek e földön hatalmas szö- vetségese. Cum tribularentur clamaverunt ad Domi- num, cum occideret eos, quaerebant eum. Hanem du- rum est contra stimulum recalcitrare.

A korona tanácsosai egykoron papok voltak, a polgári osztályok elseje a papság volt. Nem mint tu- dósok, de mint papok. Ez volt az Isten országának e földönbevallása. A szabadságlevelek, melyeknek alap- vonalain a politikai és polgári szabadságok teljes re- ményben fejlődtek, mig a 16'-ik század vallásos for- radalma mindent megrontott, a müveit osztályok vá- gyai, de a püspökök müvei voltak. Most a pap kizá- ratik a törvényhozásból Francziaországban, kizáratik a követválasztásból Piemontban, mennyire lehet, be- folyása a választásokra kizáratik Belgiumban. Három franczia érsek és négy püspök ahozzájok intézett kér- désekre páratlan és feddhetetlem higgadtsággal nyilt választ ad a maj. 31-i választásokat illetőleg, a nyílt- levél ellen azok se szóltak, kik a püspökök szavait fent agyarakkal szokták fogadni; de az egyház első- szülöttjének kormánya azt, mint visszaélést, az állam-

tanács elé terjeszti. Puebla bevételeért ez az ő Te Deum-a. Üdvözöljük a franczia hadak győzelmét, mi- vel nyomain a romba döntött egyház ifjabb erővel fog emelkedni; de van gond reá, hogy örömünk za- vartalan ne legyen. A törvényhozást, az Istentől el- szakítják, annak alakulásától a papságot kizárják, és igy a laicus állam, könnyen teljesen atheus állam lesz. Szabad polgár a pap, de csak ugy, ha szabadsá- gaival nem él. — Nincs, ,Veni Sancte' a törvényhozó ülések megnyitásakor Turinban, elhanyagoltatik Pa- risban, Brüsselben, mivel ez által az államot az Isten hatalma alá hajtanák, mivel az Isten törvényét sza- bályul vallanák, azért teljesedik rajtok: ,sine tuo nu- mine, nihil est in homine;' nem mondják: ,veni Cre- ator' mivel uj társadalmi alapokat s rendet akarván teremteni ösztönszerűleg érzik, hogy semmit se te- remtenek, semmit se rendeznek. Az éjszaki Egyesült- államok semmi egyes vallást nem vallanak, még is az ülésszakot a számosabb követőkkel biró vallások főszolgáinak imádságával nyitják meg; Európában, hol a szabadkőmivesség hatalomra jutott, Lissabon-, Turin-, Brüssel-, Parisban Isten nélkül folyik a munka, hogy ellene folyhasson. Turinban Űrnapján erőszak- kal ülést akarnak tartani, mivel „különös jelenet volna, ha a romai naptár előtt a kamara meghajolna, miu- tán Romából a kiközösítés által oly nagyon megtisz- teltetett;" *) nem volt ülés, de meg volt az óvás, hogy ez nem az ünnep, hanem a bizottmányi munkák nagy

„Se la camera non tenesse seduta domani (jun. 4.) darebbe lo spettacolo stranissimo d'inchinarsi dinanzi al calen- dario romano, e ciô dopo avere avuto l'altissimo onore di es- sere scomunicata dal Papa." Ricciardi jun. 3-án. (Atti uíF. n.

13. p. 45. Arinonia 132. sz. 6. jun. 1863) Fugiunt, qui ode- runt te, a facie tua. (Num. 10, 35.) Múltévben, midőn Tecchio elnök kérdést tett, akarnak-e jun. 19-én, Űrnapján, ülést t a r t a n i ? Ricciardi fölkiáltott: „Credo, che la camera non sa- rebbe punto logica, se rispettasse domani la festa del Corpus Domini, la quale non proviene dalla tradizione biblica, bensi dalla corte di Roma, contro cui testé potestammo." (Atti ufF.

n. 659. p. 2546. Armonia 145. sz. 24. jun. 1862.) Turin városa az Oltári-szentségnek van fölajánlva, főkapuján irva v a n :

„S3mo Eucharistiae Sacramento "

* 2 «*—

halmaza miatt történik. Az istentelenség már inger- kedik, daczol az Istennel, alkalomra les, hogy meg- vetését iránta nyilváníthassa. — Az iskolából az egy- ház kizárva, a házasság az egyháztól elvéve, az ajta- tos alapitványok részént megtiltva, részént akadá- lyozva, a papság a birtoktól letiltva, a jótékony inté- zetek az államtól kezeltetve, Belgiumban a kath. e- gyetem álapitványai elkobozva, most a templom, en- nek pénzei, a temető világiasittatása foganatba véve.

Soktól a társadalomban a papot letiltja az egyház, a többitől letiltja az államhatalom, nem lehet az egy- házat megdönteni, legalább minden befolyástól az ál- lamra és a társadalomra kell őt kirekeszteni. Ada- kozni az Isten nevében tiltatik, a szegénynek csak a caesar és az állam iránt szabad hálásnak lenni. Mint tényező az egyház mindenütt üldöztetik, az egyén lelkismeretére szorittatik, és ha itt uralkodik, kőmi- ves levén a miniszter, ily egyén az állam hivatalaiból kizáratik. A vallásos buzgalom embernek egyedüli joga van az állam terheit viselni, a javakat mások él-

vezik. Elszakadt az államhatalom az Istentől, elsza- kittatik általa a társadalom az egyháztól. Quiescere faciamus dies festos Dei in terra.

Kerülik a vallást, még is mindenütt bele ütőd- nek. Nem volt korszak, melyben a religio oly hord- erővel lépett volna ki. A nagy izgalom az egész vi- lágon vallásos mozgalom. Nena-Sahib vallásos szónok- latai halált szórtak az angolokra; Japanban Micado vallásos fejedelem forrongást indit a világi fejedelem ellen, mivel a kikötőket az idegenek előtt megnyi- totta; Tu-duc, Huenak zsarnoka, vallást üldöz, Lée, trónkövetelő, vallásszabadságot i g é r ; Juarez az egy- házat elpusztította; Puebla bevétetett, a száműzött püspökök újból szervezett megyéjükbe visszatérnek;

a keleti kérdés csomója a szent-sir birtoka; Angliát a ,no popery' düh emészti ; a lengyelek vallásért küz- denek ; a muszka kormány a papok fölakasztásával, Felinski érsek fölidézésével, a kath. egyház kiirtását ennek megbecstelenitésével tetézi, a lengyelek legyil- kolásából fáradtan hazatérő raskolnikikat megdicséri;

Loulé, portugalli kormánynak feje, a szerzetes nők kiűzéseivel uralkodik; a belga kormányt az egyház elleni intézkedés tartja főn, a solidarisok pártját az egyház gyűlölete fűzi össze; a párisi kormány egyik oldalra vallásos arczot mutat, másik oldalról, hogyan zaklassa az egyházat, mindent föl kutat ; Poroszország- ban, a német fejedelemségekben vallás a főkérdés.

Jöjjünk-e még közelebb? Kézzel tapintunk mindent.

Italia? Az egyházat üldözik, még is jun. 7-én áldását kérik. A kierőszakolt áldás istenkáromlás, az énekelt

.Te-Deum' istenkísértés, egyházárulás. A forradalom kifárad az üldözésben, a papság ki nem fárad az ül- döztetésben. A száműzött, a börtönözött 63 püspökök számát jun. 11-től Arnaldi, spoletoi érsek, IX. Fiús- nak az érseki széken utódja, szűz Mariának inkább szerető gyermeke, semmint tisztelő hive, szaporitja.

Elfogatik, érseki városában, hogy érzékenyebben sér- tessék, ítélet elé vitetik , naponként a szent misétől megakadályoztatik, nagy kegyelem volt a csendőr századostól, hogy elfogatásakor hajnalban házi kápol- nája küszöbére letérdelve három ,Üdvözlégy Mariát' mondhatott. „Az egyházat sárba kell fojtani; nem csak, — hanem megbecsteleniteni,"Mastrix 16-ik szá- zadi hithagyott szájának szólama, a mai kőmivesség- nekszabályja, czélja, iránya. A vallásos türelemről tar- tott félszázados szónoklatok vallásháborút szültek?

Kerülni akarták az Istent, mindenütt föltalálták; sza- badságot pengetnek, a lelkismeret szabadsága fölött sirt emelnek; futnak az Istentől, nem menekülnek ha- talmas kezétől. Si ascendei'o in coelum tu illic es; si descendero ad infernum, ades. Vallást kerülnek, s vallást üldöznek; sokat kezdenek, mindenben sülyed- nek; a köznyomor az Isten szövetségese e földön.

Malum et amarum est deseruisse Dominum Deum.

Hanem durum est contra stimulum recalcitrare. Az üldöztetés egyedül papi testületünk osztályrésze. Si de mundo essetis, mundus, quod suum est, diligeret utique; sed quia non estis de mundo, ideo odit vos mundus. Scitote, quoniam me prius odio habuit.

A mult törvényhozói ülésszak végén száz iparos kérvényt nyújtott a franczia senatushoz, szüntetné meg az állam vasárnapokon az állami közmunkákat.

Theyer jelentése a kérvényről rokonszenvvel fogad- tatott. Egyedül Francziaország az, hol vasárnaponként dolgoznak. Másutt nyugszik a kéz, alszik a gyár;

Francziaország nagyobb városaiban Húsvét első nap- ján is szökik a tű, csörög az orsó, ordit a pőröly. So- kat elfogadott Europa a franczia nemzettől, de a va- sárnapok megszentségtelenitését el nem fogadta. Az iparosok egyletbe állottak, hogy vasárnapon boltjai- kat bezárják, a munkát megszüntetik. Parisnak sok boltajtain olvasható: ,itt nem árulnak vasárnap.' A vallásos visszahatás a nép képviselőinek atyáskodása ellen a népből keletkezett. A vasárnapi nyugalom vallásos, erkölcsi, politikai, gazdászati, egészségi s nemzetiségi nyereményeit kiki ismeri. Proudhon is vallja; de nem dolgozni vasárnap az Isten hatal-

' ) De la célébration du Dimanche, considéré sous les rapportes de l'hygiène publique, de la morale, des relations des familles et de cité. — Des bienfaits du christianisme p.

553. Paris 1856.

í i 3 I

mának bevallása, a 89-i elvekkeli fölhagyás lenne.

Ha a munkást vasárnap a gyárból kieresztenék, az egyháznak, a papság erkölcsi müvelésének átenged- nék. Az Istennek helyet engedni e földön nem engedi a forradalmi elv. A gyárost emészti a nyervágy, a munkást emészti a szakadatlan munka. Az idő pénz, a veszteglés veszteség ; a munkásnak a gyáros nyer- vágya miatt vesztegelni nem szabad. Fájdalom, hogy éjjel nyugosznak a fáradt karok. A gyáros rövid idő alatt sokat akar gyártani ; a munkásosztály családi, s hazai erkölcsei romlanak, fölemésztetik testében, el- tompul lelkében ; a kincsszomj mellett a lelki erő, az akarat hatályossága, minden munkának, s ebben min- den tökélynek éltető szelleme kivész, a munkás gép, melyet használnak, mig össze nein törik. Pashley a gyárimunkások családjait csak harmadik nemzet- ségig számíthatta, mivel itt ki szoktak veszni. *) S mi történik? Nem tartják meg az Istennek napját, meg- tartják az ördögnek éjeiét 5 nem mennek vasárnap a templomba, mennek estve a korcsmába; nem halla- nak erkölcsi vallásos oktatást, hallanak, és szórnak istenkáromlást; nem emelkedik föl a munkásnak lelke a religio, és a családiasság örömeiben, elfúl, elbutul az italok és erőtetésig vitt kicsapongások mámorai- ban. Birja testét a gyáros, birja lelkét a pokol, pén- zét pedig a serárus. Nincs vallásos öröm, van pokoli vigalom. Vasárnap éjjel iszik, hortyog hétfőn délig, délután képtelen a munkára, gépeket tisztit borongos kedélylyel. Nincs tehát szent vasárnap, van pokoli hétfő; a gyáros pénz-szomját nem fékezte a religio, fékezte a munkásban fölgerjedt szenvedély a nyuga- lomra. A g y á r t m á n y halmazai nem nőttek, a munkás- osztálynak erkölcsei mind elvesztek. Az emberi mél- tóság, a testi egészség, az erkölcsiség van e kérdésben, megvédessék-e mind ez a gyáros pénzszomja ellen?

A szegény, és munkás osztálynak legtöbb joga van az állam védelmére, mivel legtöbb anyagi hasznot n y ú j t a közjóra. Lelki méltóságának védelmét kéri, testi szükségeiről gondoskodni fog ő maga. Angolor- szág gazdagjainak fénye kizsákmányolta a szegényt.

„Tekintsetek a fényűzés háta megé, mit láttok? El- nyomorodott népet," mond Pashley.

) „Az alsó osz- tály oly butaságra sülyedett, hogy minden sziv, ha- csak nem kő, megindúl."

) „Az angol társadalom ketté szakadt, gazdagra és szegényre; ezek egymást

J ) Journal des économistes 2-me série t. XIX. p. 225

2) Social condition of the people I. p. 425

3J Church and state education' Edinburgh Revien july 1850 p. 98.

megvetik, gyűlölik," irja Johnston. *) London vasár- nap nyugszik, e veszteglésben anyagi kárt nem lát;

de szellemi haszna sincs, „mivel, úgymond Kay, vá- rosaink legszegényebb részeit az államegyház szol- gája meg nem látogatja, a munkások tizedike se m e g y templomba. Nálunk a religio csak a gazdagok szá- mára van."

) Francziaországban a kath. papság képes volt a munkásosztályt az angolszerü elbutulástól megóvni; de mit t e g y e n , ha a munkás vasárnap a gyárból el nem bocsáttatik, sőt munkára se vétetik föl, hacsak nem kötelezi magát, hogy vasárnap is dol- gozni f o g ? Nem szabadságot általában, hanem a mun- kásban az embert kell védeni a pénzszomj merényei el- len. Megtennék ezt, de a 89-i elveket nem lehet föláldoz- ni,a m u n k á s t e g y napra nem lehet az egyháznak átadni.

Veszszen tehát az emberiség, veszszenek az erények, csak maradjon az elv. Durum est contra stimulum recalcitrare. Érzik, titokban vallják, hogy az Isten törvénye ellen okosabbat létre nem hoznak ; várják, mig kénytelenek lesznek fölkiáltani: vicisti Cra- lilaee!

).

Victor király maj. 25-én, két évi hallgatás után, a kamarák megnyitásakor ismét szólott. Sokat senki se várt, azért senki se csalatkozott. E királyi beszéd csak alkotmányossági illem volt. A forradalom végső merényét meg nem tette, a belbékét meg nem alapi- totta, a sértett népeket ki nem engesztelte, a pénzü- gyet nem rendezte ; semmi vivmányt sem lehetett a királyi beszédben diadalul fölmutatni, tehát a mult idők kedves képein, a jövendőnek édes álmain kellett hintálodzni, „Italiának királya először nyitom meg a gyűléseket. Ti megerősítettétek a nemzet jogait a tel- jes egységre, ezen jogokat föl fogom tudni tartani

sértetlenül. A gondviselés elrabolta nagy emberünket, a ki engemet oly hathatósan segített újjászületésünk nehéz munkájában. A szabadság jólétet szült. Némely tartományokban a közbiztosság háborittatik ; Fran- cziaország kész segédkezet nyújtani. Különösen aján- lom figyelmetekbe a pénzügyet. A szabadság egysé- get fog szülni ; emberi erő nem lesz képes elrontani, a mit már építtettünk, Italia rendeltetéséről biztos- ságban vagyok."

) Mindent igért 1861-kifebr. 18-án hasonló alkalommal, semmi nem teljesült; Romát nem emliti, mivel e név összezúz, miként Ferrari mondá;

J) England as it is. ed Paris. 185 1. p. 48.

2) Social condition p. 592. — Quarterly Review. Sept.

1855. p. 445. — De la Richesse, Périn, T. II. p. 148. ed.

Paris. 1861.

3) Diet. d'Antiphilosophisme p. 468. Paris 1856.

'•>) Gazetta uff. 25. maj. 1865. Armonia 123. sz. 26. m a j . 1*

f» 4 *«

csak jogokról beszél, s Cavourt dicsérve , Cavour tetteiben részességet vall. Hogy Cavour tetteinek folytatására egymást serkentsék, Cavour cultusát gyakorolják. E cultusnak hódol a király is. Mink is hozzá csatlakozunk, s ép azon tetteket, melyekben dicsőitek, a lekismeret itélő széke elé állítjuk : hogy Victor király ezekben részes, habemus confiten- tem reum.

A conspiratio tervének első pontja volt, az európai ha- talmak előtt conservativet játszani; második, a sajtó által Austriát zsarnoknak kikiáltani; harmadik, Austria béketüré- sét boszantásokkal kifárasztani ; negyedik a titkos társulato- kat magához kötni. Austria hadat üzent, III. Napoleon a plom- biersi egyesség szerént sikra szállt. — Az első fölvonás meg volt. — A villafrancai békekötés után a forradalom egyen- ként tett mindent. — Conservativ játék mellett titkon ve- zette azt; a titok fedezte, a merész gonoszság vezette.

Midőn Gr—i 1860-ban hajóra szállt, Cavour a turini hi- vatalos lapban közzététette: „Alig tudatott meg az önkénte- sek elmenetele, a királyi hajóhad parancsot kapott, hogy ül- dözze a két hajót, s akadályozza a partraszállást." *) E pa- rancs az önkéntesek üldözésére, nehogy Siciliában kiszáll- j a n a k igy hangzott Persano tengernagyhoz: „Gróf! Evezzen

Garibaldi és a nápolyi őrhajók között ; remélem, hogy megér- tett." Persano válaszolt: „ M e g é r t e t t e m ; megyek, de lehet, hogy e miatt Fenestrelle várába fog záratni." 2) Azon évmaj.

26-án Cavour Canofari napolyi követnek Turinban ezen nyi- latkozatot adá : „a (piemonti király) kormánya Garibaldinak bár mily tetteitől idegen, s nem tehet mást, mint rosszalni azokat." Jun. 19-ről pedig igy rosszalta G-i tetteit Lafariná- hoz Palermoba intézett levelében: „Megkaptam a levelét.

Ön mindent előre jól látott. Persano, a mint lobogónk eláru- lása nélkül lehetséges lesz, legnagyobb segélyt adand. Jó volna, ha G—i Calabriába betörne. Sok pénzre lesz szükség;

az utalványokon a siciliai (forradalmi) kormány fog állani, de a fizetést megteszszük mi." Mily jó segélyt nyújtott Per- sano G—inak, Bixio 1863-ki m a j 12-én bevallotta: „Mikor Palermoban voltunk, (sajnálom, hogy ilyeseket kell fölfedez- ni), többször küldettem hozzá (G—itol), ő tudta, hogy lia a (turini) kormány tettei akkor napfényre jutnak, a dolgok me.

nete megakadt volna ; de ő magára vállalt mindent, s hivata- lának veszélyeztetésével m e g t e t t , a mit mint katona, mint tengernagy, mint hazafi tehetett." ³) Az adott segélyt meg- dicsérte Cavour is, mivel jul. 11-én igy irt Persanohoz : „He- lyeslem viseletét, és köszönöm. Ön a haza előtt érdeme- ket szerzett. R a j t a legyen, hogy G—i saját eszén ne járjon ; az egyetértés a legszükségesebb." Julius 28-án igy irt ismét a tengernagyhoz : „A millazzoi győzelemnek örülök, tolmácsolja G—i előtt őszinte üdvözletemet. Ő a ná- polyi földre betör. J ó volna, lia a nápolyiak valamit kezdené- n e k ; de miután nem akarnak föllázadni, tegyen G —i maga mindent. A munkát nem lehet félbehagyni, mig csak az adriai tenger királynéja (Velencze) nem lesz hatalmunkban."

A pápai államokra is minden megtétetett. A castelfidardoi

' ) G a z z e t t a ufíic. 1 8 6 0 . maj. 17.

2) Il c o n t e Camillo di C a v o u r , D o c u i u e n t i in editi. T o r i n o 1863.

G a z z e t a di Milano 119. sz. 30. apr. 1863. Arinonia 1 0 8 . sz. 7. maj.

3) Atti uff. nr. 1242. p. 4 8 3 3 . A r m o n i a 114. sz. 10. maj. 1863.

gyilkolás sept. 22-én t ö r t é n t , de Cavour már sept.

7-én igy irt Persanohoz: „Evezzen egyenesen Anco- nának. Ott tegye magát közlekedésbe Cialdinivel, hogy Anconát rögtön kézrekeritsék. A többit magukra bizom. Be- széljen Nápolyban G — i v a l , ajánlja ismét az egyetértést ve- lem; de az elevezés czáljáról hallgasson előtte." ^J) E furako- dás 1849 óta folyamatban v o l t , Cavour bevallotta, hogy 12 éven át conspirált ; fő dolog volt, hogy rejtve maradjon, a titok minden összeesküvésnek ereje. Mi volt tehát a nyilvá- nos tiltakozás G—i tettei ellen? Nem értett vele e g y e t ? Sőt r a j t a volt. Az egyetértést mindég sürgette. Bixio jun. 19-én dicsekedve mondá : „segitett minket a kormány, miként ma is segitene, bár mint morogjon is a diplomatia, ba Roma föllá- zadna." ²) A pokoli mü sikerült, mondták, hogy a nép ön- kéntesen csatlakozott ; most a titok nem használ, a mult évek tetteit nyilván bevallják, s dicsekesznek vele. A közerkölcsi- ség, a közbecsület soha sem sértetik a n n y i r a , mint mikor az aljasság egy királynak ajkain dicséretté válik. Ily ,uomo il- lustre' halálát gyászolja Victor király, s hogy a kamaráknak kegyeit megnyerje, Cavour tetteiben a részességet bevallja.

A világon egy korona igy nem beszélt. Nem erény, nem be- csület, nem hazafiság, hanem uralkodási vágy, ravaszság, hazugság és megvesztegetés jelzi az olasz forradalmat. Ily tet- tek szülték a jogokat Italia telj es egységességére, s rendeltetés- ről beszélnek, hogy a furakodást ravaszsággal, vagy erőszakkal befejezzék. Miután Cavour cultusához a király is meghozta a vi- rágocskát, szükséges volt Roma kifosztásának és Cavour be- csületességének néhány bizonyságait fölhozni. Ünnepelték, dicsérték, cultusa nálunk sem maradt volna e l , lia a szemé- lyes erkölcstelenség magasztalásainak a szurony határt nem szab. Mi történt azóta Romában ? A gályarabságra itélt F a u - sti és Venanzi pere mindent földeritett. Fausti pápai hiva- talnok , havi fizetését a pápai pénztárból és Turinból egy- szerre kapta. A titok itt nem sikerült, az úgynevezett romai nemzeti bizottmány a turini kormány által fizetett gyüldének bizonyult, melynek kiáltványai Turinban készülnek, Romában mennyire lehet, terjesztetnek. Merode erélyessége a pápai kormány, és a római nép becsületét az árulók elfogatása által szenytelenségben megóvta. Meddig szoktak a rablónak jogai terjedni, az erkölcsi törvények kijelezik. Mennyit szoktak érni, a ker. társadalom lelkismerete megmondja. Kárhoztatták Victor király kormányát Berlinben, Bécsben ; Carini s Pe- trulla a nápolyi követek az illető helyekről táviratozták. A pétervári udvar legerélyesebben szólt: „A császár mélyen megilletődött. Büntetve vannak-e a genuai hatóságok ? Es G—i szárd tábornok ? GortsakofF." A czár saját kezével ezt tevé a távirati sürgönyhez : „c'est infame , et de la p a r t des Anglais aussi." Maj 20-áróI pedig : „A czár a legnagyobb fölgerjedéssel beszélt Saulivei G—i tényéről, s tudatja Ca- vourral, hogy ha szomszédállam volna , daczára a non-inter- veritionak, anyagilag közbelépne." ³) Az egységes Italiának

' ) M á r a u g . 26-án i g y irt G u a l t e r i o F ü l ö p h e z : , , E g y e t é r t ü n k . A m u n k a Umbriára n é z v e k ö z e l i áll. É n n e m c s a k e l ő s e g í t e m , h a n e m i g a z - g a t o m ezt. K é s z ü l j e t e k az e s z k ö z ö k k e l . A n n a k idején nem k e v e s b b é l e - s z e k m e r é s z , mint B e r t a n i , de a m e r é s z s é g m e l l e t t s z e m e s i s l e s z e k R i v i s t a cort. p. 66. — Civilta catt. 318. f ü z . 662. 1. — A r m o n i a 125. s z . 28. maj. 1863.

A r m o n i a 144. s z . 2 0 . j u n . 644. 1.

3) Armonia 108 s z . 7 maj. 1863.

— u 5 ti tehát minden jogai Sándor czár két szavában pontosainak :

,c'est infame.' Ezekről igéri Victor király : ,a (c'est infame) jogokat megtartom sértetlenül."

Dörgött a diplomatia 1860-ban ; de mit c'est infame- nak mondott, arra később szemet hunyt, kezet nyújtott. Du- rum est contra stimulun» recalcitrare. Igaz lesz tehát mit Capefigue mondott : „a diplomatia indifferentismus , scepti- cismus, egy föld hit nélkül, meggyőződés nélkül, elvek nél- kül, hol a beburkolt szellem, a vértezett lelkismeret él nap- ról-napra, a pillanat érdekében" ? *)

De confereutiis Pastoralihus.

Azon körlevélből, melyben a g y ő r i m. főpásztor a lel- kipásztori értekezlet szükségességét és hasznosságát ecseteli, közöljük a következőket. Miután ő mlga több más zsinatok határozatait fölhozá, áttér a hazai gyülekezetek rendeleteire mondván : Ne vero quae domi nostrae hoc obtutu salubriter constituta fuerunt silentio praeteriisse videamur, j u v a t ea paucis delibare. Equidem jam in Synodo Szabolcsensi circa an- num 1092 sub S. Ladislao rege, et in Strigoniensi circa annum

1114, regnante Colomanno, celebratis, mentio fit kalenda- rum ; sed quum illic diserte de collationibus nihil statuatur, nolumus inde praesidium argumento quod heic tractamus, pe- tere ; tanto etiam minus, quod canon 47 Synodi Strigonien- sis incertae sit lectionis ; neque proinde refragabimur, si quis de profanis et ludicris festivitatibus, quae kalendarum no- mine veniebant, et plurimis Ecclesiae legibus confixae pro- scriptaeque fuerunt, ') ibidem agi acrius contendat. Ast Syn- odus Veszprimicnsis, quae a. 1515 a Petro Berisloo Epis- copo Veszprimiensi coacta, praeside Joanne Statilio conse- dit, in Constitutionibus synodalibus alia inter haec habet :

„Mandantes omnibus et singulis Vice-Archi-Diaconis, ter in anno debeant facere congregationem in suis vicariis spe- cialiter, pro publi candis praesentibus Constitutionibus, qui- bus publicatis, debeant inquirere de moribus et vita plebano- rum sibi subjectorum, et de occupatione rerum Ecclesiarum (sic) ac de ordinatis in Curia Romana, vei legati, aut alias extra Ecclesiam Veszprimiensem ; deinde omnia in scriptis sub sigillo mittere eorum Archi-Diaconis vel Vicario Vesz- primiensi" Et post pauca : „Item quod sub poena excom- municationis latae sententiae, et privatione beneficiorum, eos Arcbi- Diaconi praesentes per se, absentes autem per substi- tutes suos teneantur et debeant sollicitare Vice-ArchiDiaco- 1103 ipsorum, ut tribus vicibus in anno faciant convocationem in vicariis eorum." Synodus vero provinciális Tyrnavien- sis a. 1638 sub Emerico Losi habita, cap. 5. n. 7. decrevit : ,,Expediet ordinationem fieri in synodis dioecesanis, ut in singulis districtibus Vice-Archi-Diaconatuum, si non singu- lis mensibus, saltem in qualibet quarta p a r t e anni congre- gationes parochorum liabeantur, in quibus de casibus con- scientiarum, de cura animarum, de cultu Ecclesiarum, de plebis aedificatione juvanda, de modo regendi Ecclesias, ad- ministrandi sacramenta, ac de aliis ad promovendum cultum divinum pertinentibus, piae consolationes ac collationes fi-

*) D e la s a g e s s e populaire p. 197. P a r i s . 1855.

J) D u f r e s n e , G l o s s a r . 1. c. — 2) Car. PéterlTy, S a c r a Concilia K c c l e s i a e r o m . cath, in r e g n o H u n g . P a r t . I. p. 2 3 7 . —

ant etinstituantur." Mirum fortasse cuiquam videri possit, in repetitis, quas immortalis memoriae Cardinalis Petrus Pázmány collegit synodis, nihil esse obvium, quod collatio- nes servari praecipiat. Sed desinet mirari, qui perpendet, quanta ea tempestate patria nostra laboraverit sacerdotum penuria, quae quidem tanta fuit, ut ipsa synodus provinciá- lis Tyrnaviensis anni 1633 in actis primae diei questa fuerit :

„Praecipua calamitas spirituális Ecclesiae ungaricae ortum habere videtnr ex defectu sacerdotum. Nam in plurimis lo- cis nulli habentur sacerdotes." a)

Si ad tempóra viciniora nobisque proxima respicere lubeat, facile deprehendemus, solertiam et zelum in ordinan- dis congressibus nedűm deferbuisse, verum etiam crevisse.

Quod Concilium provinciale Romanum sub Benedicto XIII.

a. 1725 celebratum monuit. 3) ,,Operae pretium ducant Epis- copi, omnemque curam ac diligentiam adhibere non désis- tant, quousque congregationes tum in civitatibns, tum in dioecesibus per omnes de clero, sacris initiatos habeantur" : id enimvero frequentissimis Episcoporum mandatis, et syno- dorum decretis hac nostra recentissima aetate cumulatius fere ac umquam alias vulgatis, egregie praestitum laeti con- spicimus. Aliquos saltem ex plurimis rei hujus testes appel- lare liceat. Synodus dioecesana Caesenatensis anni 1825 cap. 6. cautum vult, ne in dioecesi collatio praetermittatur, ad quam praemoniti clerici et presbyteri universi accédant ; injuncta Vicariis foraneis négligentes Episcopo denuntiandi obligatione. Similia decernunt Perusina a, 1834 c 22. Pina- rolensis a. 1842 c. 20. Sabina a. 1845 p a r t 4. cap. 6., quae decimo quovis quinto die, et Portuensis a. 1846 part. 3. cap.

1. n. 21., quae singulis mensibus semel earn institui mandat.

Porro Albanensis a. 1847 cap. 14. n. 7. Vapincensis a. 1853 part. 2. cap. 3. Molinensis ejusdem anni tit. 2 art. 1. Sed et venerandus Episcoporum Vindobonae anno 1849 congrega- torum consessus, dum de adminiculis deliberaret, queis post sopitos temporis illius turbines, religioni et Ecclesiae consu- leretur, praecipuam in revehendis restaurandisque collatio- nibus, quas pastorales vocant, operam ponendam censuit. 4) Unde Concilium provinciale Viennense a. 1858 tit. 6. cap. 6. :

„Constituit, ut collationes pastorales per totum provinciáé ambitum instituantur et débita diligentia habeantur. Antisti- tum singulorum erit, statutis prospicere, ut conventus hi quam uberrimos fructus ferant." Concilium denique provin- ciale Strigoniense, itidem anno 1858 adunatum, decretis suis, quae postulatis aevi praesentis sapienter attemperata condi- dit, isthoc quoque inserendum putavit tit. 6. cap. 3. : „In singulis dioecesium regionibus, seu ut apud nos vocantur, districtibus Vice-Archi-Diaconalibus, congressus habebuntur.

In his thema theologicum, quod cujusvis anni initio ab Or- dinario proponetur, quodve quivis sacerdos usque quinqua- gesimum aetatis annum, nisi ab Episcopo ob graves rationes dispensetur, elaborare debebit, discutietur. Elaborata singu- lorum in scriptum redacta, post concertationem in corona fratrum institutam, Ordinariatui exhibebuntur". Subnecti- mus adhuc, quoniam apprime hue faciunt, luminis et aucto- ritatis plena Summi Pontificis Pii IX. verba ad Antistites

' ) P é t e i f f y , I. c. P a r t . I I . p. 364. — 2J P é t e r f f v , 1. c . p. 3 2 8 . —

s) T i t . 15. cap. 9. — l) Card. R a u s c h e r , H i e r t e n b r i e f e , P r e d i g t e n A n - r e d e n , p. 102.

6

Imperii Austriaci directa, quibus paterno, ut sólet, afíectu, voluntatem suam, quae piis morigerisque iiliis legis instar est, ita expromit; „Ne in sacerdotibus, qui doctrinae et lec- tioni attendere debent, quique obstricti sunt officio docendi populum ea, quae scire omnibus necessarium est adsalutem, e t ministrandi Sacramenta, 2) sacrarum disciplinarum Stu- dium umquam restinguatur aut languescat industria, optatis- simum Nobis est, ut a Vobis, ubi fieri possit, in omnibus ve- strarum Dioecesium regionibus, instituantur opportunis re- gulis congressus de morum praesertim Theologia, ac de Sa- cris Ritibus, ad quos singuli potissimum presbyteri teneantur accedere, et afferre scripto consignatam propositae a Vobis quaestionis explicationem, et aliquo temporis spatio a Vobis praefiniendo, inter se disserere de morali Theologia, deque Sacrorum Rituum disciplina, postquam aliquis ex ipsis pres- byteris, sermonem de sacerdotalibus 'praecipue officiis ha-

buerit." (Folyt, köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Ö. es. k. ap. F ő l s é g e f. é. jun 1 4 - r ő l k e l t l e g f e l s ő b b h a t á r o z a t á - v a l H o r v á t h C y r i l l , k e g y e s r e n d i i á l d o z á r t , a m. k. e g y e t e m n é l a b ö l c s e s z e t h e l y e t t e s tanárát e z e n t u d o m á n y r e n d e s tanárának u g y a n o t t l e g k e g y e l m e s e b b e n k i n e v e z n i m é l t ó z t a t o t t .

O e s . k. ap. F ö l s é g e f. é. j u n . 1 5 - r ő l k e l t l e g f e l s ő b b h a t á r o z a t á - v a l a csanádi s z é k e s k á p t a l a n n á l a f o k o z a t o s e l ő l é p t e t é s t , e s p e d i g K o n - r á d F r i g y e s é n e k l ő k a n o n o k n a k az o l v a s ó k a n o n o k s á g r a , K 1 o s z o - v i c s Lipót ő r k a n o n o k n a k o l v a s ó - k a n o n o k k á , M a r t i n s z k y J ó z s e f k a n o n o k - é s s z é k e s e g y h á z i f ő e s p e r e s n e k ő r k a n o n o k k á , H o f f s t ä t - 11 e r F e r e c z n e k idősb k a n o n o k k á l e g k e g y e l m e s e b b e n h e l y b e n h a g y n i ; S z a 1 a y P á l n a g y - s z e n t - m i k l ó s i e s p e r e s t é s p l é b á n o s t u g y a n a z o n s z é -

k e s k á p t a l a n h o z k a n o n o k n a k l e g k e g y e l m e s e b b e n k i n e v e z n i méltóztatott.

S Z A T H M Á R , jun. 22-én. Messze, messze kedves ha- zánk szivétől szerényen megvonva, mint az ibolya hús bokrok árnyában virul egy társulat a szelidlelkü, tiszta erényü sz.

Alajos mennyei védszárnya a l a t t , a Szent-Alajos-Társulat.

— Tisztelet és hála az elődöknek, kik a kezdeményezés ne- hézségeivel bátran szembeszállván, éjt nappallá változtatva fáradoztak a szegletkő helyes megválasztásában, melyre biz- ton fölemelheték az é p ü l e t e t , melynek daczolnia kellett az idők tomboló viharaival. Mély tisztelet és örök hála növel- dénk akkori buzgó s feledhetlen emlékű igazgatójának, ngs és ft. B i r ó László apátkanonok urnák, ki a nemes czélra t ö - rők igyekezetét méltányolván, éber szemmel kiséré a kezdők ingadozó lépteit, édes atyai szavaival serkenté a lankadókat, bátoritá a csüggedőket. A fáradozás meghozta édes gyümöl- csét. De máskép nem is l e h e t e t t , hisz oly szent vala a czél : az önművelődés. Ki t u d j a , mennyi drága gyöngy van el- r e j t v e a tenger mélyében? — s az emberi sziv egy mély ten- ger, melyben számtalan becsesnél becsesbgyöngy foglaltatik, kihalászatandó ! És valljon mikor van erre a legszebb alka- lom? Bizonyára nem máskor, mint midőn még csendesen fekszik víztükre, és sima fölszinén, mint fénylő aczéltükörben a nap, hold és csillagok tisztán mutatják bájos arczaikat, — mert ha egyszer rémesen sikoltva elrepült fölötte a vészma- dár, s a szenvedély-korbácsolta habok hegyekké meredeznek s az ijesztő mélységben a halál iszonyú neme t á t o n g ; akkor borzadalmas a tenger, s ki száll annak f e n e k é r e ? — Bizo-

In Litter. „ S i n g u l a r ! q u i d e m " 17. Mart. 1856. - 2) C o n c i i T r i d . S ess. 23. cap. 14. de r e f o r m .

nyára nem máskor, mint az év legszebb szakán, tavaszszaI^T midőn a szépen fejlő virág mellett gyenge a buja növényzet s könnyen gyomlálható. S nem csendes tenger-e az ilju ke- bele, melyben még a szenvedély vihar nem vitt bősz csatát ?

— Nem tavasz-e az ifjú kebele, mely mint a termékeny föld fogékony az elhintett mag befogadására ? — Jól tudták mindezt az akkori növendékek, kik is a megpendített válla- latot csüggedést nem ismerő kitartásuk által szép sikerrel koszorúzták. A Szent-Alajos-Társulat meg lőn alakulva. V e - télkedve siettek a növendékek az önképzés kitűzött lobogója alá, melyen szent Alajos az ifjúság példányképe diszlett. —•

„Közölni gondolatainkat másokkal — mond egyvalaki — « azokat tőlük megitéltetve látnunk, s viszont másoké fölött bírálatot mondanunk ; a tökély első kellékei közé tartozik."

E szavak aligha szebben foganatosíthatók egyebütt, mint az önképző egyletekben, hol az ifjak hasonrangu társak előtt szabadabban megnyitják kebleiket, hol a fölébredő lélek érez- vén magasb hivatását ellenállhatlanul ragadtatik kifejteni tehetségeit, az értelem nézete fokonként t á g u l , s szabad szárnyra kelvén , a láthatáron tul keres magának éleményt, a képzelet bájvilága föltárul, tisztán érez a kebel s a sziv föndobog és áhítozik a szép és nemes u t á n ; a remény édes biztatásai között halad a magas czél f e l é , s örömre deriti a z o k a t , kik reá figyelnek. — R a j t a azért i f j a k ! a növelde szent falai között szivünk nemes hevében virágkorunk egy szakát a tudomány megbecsülhetlen kincseinek gyűjtésére szenteljük; ezektől f ü g g a mennyei és földi boldogság, ezek által kelhetni át az idők mohán ; s habár néha vissza is ret- tent a munka terhe, és a kényelem ölelő karokkal kínálkozik, biztosan tova haladni meg ne szűnjünk! És hogy a Szent- Alajos-Társulat más ujabban alakult egyletek mellett még mindég szerény körében mulat — önhibája nélkül teszi azt, A körülmények igy kívánják. Különben is kezdetben nem vala szándéka a világ színpadára kilépni ; ez szép czéljához elkerülhetleniil nem szükséges. De ugy hiszszük, hogy a Szent-Alajos-Társulatra nézve is majd m e g v i r r a d , s az ün- nepélyesen fölemelkedő nap, egy-két meleg sugárt lövelmajd levéltárunkra is, annyi fáradalmak közt g y ű j t ö t t kincseinknek egyszerű, de tartalomdus tárházára, s mint a természet a ta- vaszi lenge zephirek enyhe fuvalmára, ugy az is a derengő napfényre megnyitandja rózsás kebelét, s kellemes illatot ter- jesztend mindenfelé. — Azonban hová tévedtem? Czélom egy

egyszerű, de megható ünnepélyről szólani. — Nyolcz évet.

élt át a Szent-Alajos-Társulat és sz. Iván hó 21 - k é t , mint véclszentje ünnepét évenként mindég kiváló tisztelettel ülé meg. Eljött ez évben is a várva várt nap. Az ünnep előesté- j é n megnyíltak kisszerű házi kápolnánk ajtai, s az illatos vi- rág-koszorukkal gazdagon ékesített oltáron sz. Alajos hűn talált arczképe tünt mindjárt a néző elé számtalan csillár diszfényében ragyogva. Egy tekintet az oltárra elég volt, hogy a halandó lelke elhagyja a mulandó világot, s az imá- dat könnyű szárnyain a magas ég felé l e b e g j e n , valódi hó- n á b a , hol a szentek hervaclhatlan babérral halántékukon végnélkül magasztalják a nagy I s t e n t , ki dicsérendő az ő szenteiben. Egy tekintet az oltárra elég volt, hogy ama sz.

eltökélésre gyúljon minden kebel, miszerént kész szilárd aka- rattal, állhatatossággal követni a nagy szentnek nyomdokait ha tán nem is az ártatlanságban, legalább a bűnbánatban

— 7

Azt h i t t ü k , hogy az ünnepélynek csak mi leszünk tanúi, mert pár órával előbb vészterhes felhők kezdék leplezni az eget, s kis ideig tartó szélvihar után megnyíltak az ég csa- tornái, s villámok és mennydörgések között sűrű nagy csep- pekben bőven hullott az áldás. De fél óra múlva kiderült, a nap ismét mosolygott, s a szomjas föld mohón szivá be az áldást. Es így nem csak magunk valánk, hanem nmlgu atyán- kon kivül még a káptalan öszbeborult tagjai is emelék be- cses jelenlétükkel az ünnepélyt. A Szentlélek segítségül hí- vása után egyik köztiszteletben álló testvérünk közeledett a szószék felé ; komoly arczán mély megilletődés honolt. Sze- rényen j á r t a t á körül szemeit a hallgatókon, kis időt látszván engedni az ily alkalommal, többnyire hevesen dobogó szív- nek , s ama villanyerőnek, mely a borzongást, a félelmet megszünteti, erőt s ihlettséget kölcsönöz a kezdésre. Néma vágygyal vártuk az igét ajkairól, mint egykor a hegy mere- dek lejtőjén elterülő népsokaság az édes Üdvözítőéről; s íme a hegyi beszédnek egy mondata zengett le azokról:

,,Boldogok a tiszta szivüek, mert ők látják az Istent." (Mát.

5, 8.) Legyen szabad itt a rövid, de velős beszédből valamit közölnünk. A t szónok az előrészben visszaröpité lelkünket a szent liajdanba, hol — mint monda — Isten végtelen sze- relme, és az erény volt a népek boldogsága, s hová oly kese- redés, fájó érzettel tér vissza a hivők lelke, mint dicső ősök ivadéka, ha könnyelműen eljátszott birtoka romjain nem ér- demelt nagy nevének még némi fényt adni óhajtana vissza- emlékezés által az ősök dicsőségéből. A ker. anyaszentegy- házban a szentek mindannyi tiszteletre méltó arczképek, me- lyek intenek bennünket, hogy földi zarándokságunkban ne késsünk — őket követve — az erény göröngyös utján ha- ladni , hogy egykor mi is az ekkép kiérdemelt borostyánok halmazatán nyugodhassunk. A beszéd tárgyát sz. Alajosher- vadhatlan erény-koszorujából két csillogó gyémánt tevé : az ártatlanság és imábani buzgalom. Egyebet mellőzve , meg- h a t ó v o l t , mikép érteményezé a fehér liliomot a szentnek kezében. ,,A virág az ifjú kezében —mondá — valami nagy- szerűt foglal magában ; élőbizonyság az életről, és pedig egy istenesen lefolyt életről. A virágokon örömmel mulat sze- münk; a virágok néma emlékeztető jelek éltünk aranykorára, mely többé vissza nem tér. A liliom fehér szine jelképezi az ártatlanságot és szüzességet. A liliomszárnak királyi növése arra figyelmeztet, hogy a lelket és testet csak ugy fogjuk tisztán megőrizni, ha a liliomszárhoz hasonlóan a földieken győzedelmesen fölülemelkedve Istennek a d j u k , a mi Istené.

Erre int ismét a liliom virága ; ez alakra hasonló a harang- hoz. A h a r a n g ünnepélyes hangjával „föl a sziveket" hangoz- t a t j a a vándornak, s ki e szózatnak engedelmeskedik, az min- denek előtt keresi az Isten országát és igazságát ; a ki pe- dig k e r e s , talál, s e találás szentté teszi az embert; a sziv megőrzött szentsége pedig boldogít, mert boldogok a tiszta szivüek ; hisz ők látják az Istent" stb. A t. szónok beszédét egy alkalmi versecskével fejezé be. — Ez után sz. Alajos le- tenyéjét rebegtük el, melyre egy szép zengzetü „ S a l v e " kö- vetkezett. Végül az ünnepély „Eget ékitő virágszál" és „Oh nézz le reánk nagy Isten" kedves dallamu énekekkel véget ért. Egészen átszellemülve hagyok el kápolnánkat, e napra eleget, sokat is élveztünk. Más nap, az egylet védszentjének ünnepén egybegyűltek a társulat barátai befejezendők az

évfolyamban az utolsó s egyszersmind u j erővel megkezden- dők a jövőbeni első gyűlésüket, mert az egyleti év sz. Alajos napjával kezdődik és végződik. A gyűlés menetrendje követ- kező vala. A jegyzőkönyvek fölolvasása után két szavalat következett, mely fölött, miután a társulat véleményezett volna, egy bár birálatot hallánk. E r r e az elnök a pályamü- vekre vivé a szót. Nt. L ú c z Ignácz tanulmányi fölügyelő u r ugyanis — társulatunk moecenasa — 5 e. f. pályadíjt tűzött ki egy vallásos beszélyre, melyben az önmegtagadás, önmér- séklet, önuralom haszna, és szükséges volta élénk színekkel lenne rajzolva, s egyszersmind a mennyire lehetséges a szent- vagy a hontörténelem keretébe foglalva. A kitűzött h a t á r n a - pig 3 pályamű érkezett; a későbbiek el nem fogadtattak.

„Ruth, vagy az önmegtagadás jutalma"; jelige: „Egy nyeri a pályabért" Szent-irás. — „Amint Isten a k a r j a " ; jelige: „Re- mélj, remélj ! — Mert különben sorsod és a föld, Isten ellen zúgolódni kelt." Arany. — ,(A látnók védencze" ; jelige: „ D e látom, bár látnom nem kellene, a perczenetnek gyáva rabjait, hogy legtöbbnek nincs ember-jelleme, s mint állat éli által napjait " Tárkányi. Az első és utolsó a szent-, a második pe- dig a hontörténelemből van meritve. A birálat után mindhá- rom pályázás-méltónak találtatván , a nt. adományozó u r n á k átadattak, hogy döntse el, kié legyen a d í j ? A társulat sz.

Iván-hó 21-kén megkapta a választ levélben , melyben a p á - lyamüvek dicséretre méltatása mellett a z : „Egy nyeri a pá- lyabért" jeligéjű mü szerzőjének Ítéltetett a dij ; ki nem más, mint K. I. —- Ez után az elnök az egész évről fölolvasá el- nöki jelentését. Élénken festé a társulatnak ez évbeni jó és rossz sorsát. Dicsérettel emlékezek meg ft. N é m e t h y J ó - zsef kanonok ő nsgáról, ki is, mint a növelde igazgatója, s az egylet törvényeinek értelmében a társulat fővédnöke szelle- mileg és anyagilag bőven fedezé egyletünk szükségeit. H a - sonló tisztelettel adózék R u d o l f Pál, czim. prépost ő nsgá- nak a társulat iránt több izben tanúsított szivességeért. A társulat munkásságát illetőleg ez évfolyamban magyaritott német imakönyvet. Ezen kivül bejött 36 mü , részént s z é p - irodalmi, részént eredeti komoly dolgozatok vagy forditások, továbbá 14 költemény. E munkásság a társulat tagjainak lét- számához képest elég ; mert hogy a növelde nem mind a 30 növendéke van egy véleményen, az bizonyos. — Könyvtá- runk részént adományozás, részént vétel u t j á n tetemesen szaporodott. — Elnök végszavaiban érzékeny bucsut vett a letűnt évtől, s többször megköszönve a társulatnak iránta ta- núsított bizalmát, hivataláról lemondott; e tekintetben követ- ték a többi hivatalnokok is ; mert az alapszabályok szerént minden évben ú j r a választandók a hivatalnokok, és pedig titkos szavazattal. Az ismét megválasztott elnök és hivatal- nokok beigtatása után a jövő évre czélszerü indítványok ho- zattak és vitattak meg. Végre a gyűlés a nyolezadik évfo- lyamban 30-dik, s a jövőben e l s ő , m i n t kezdődött, imával re- kesztetett be. í g y ültük meg szent Alajos n a p j á t ! A testvé- riség, szeretet, egyetértés rózsaláncza fűzze össze továbbra is lelkeinket, kik egy szent czél felé törünk. Az, ki a hol ket- ten vagy hárman nevében összejönnek, jelen van , lelkesítse i g y e k e z e t ü n k e t . Kosztra Ignácz.

P A R M A , maj. 22-én. Rosa, guastallai püspök három éven át kényszerült híveitől távol lenni. A kormány elszakí- totta őt megyéjének kormányzásától. Nem vádoltatott, t ö r -

vényszék előtt nem állott, most a kormány tudatta a püspök- kel, miszerént visszatérése ellen semmi akadályt nem teend.

A püspök visszatért, de nem püspöki lakában, hanem a közel Rocco di Guastalla plébániában szállt meg. Tudta, mily fura- kodásokat tesznek a forradalmárok, nehogy viszszatérjen.

Személyét gyilokkal fenyegetik , ha püspöki lakába merne beszállni, a népet izgatják, hogy ha viszszatér, merényes tün- tetésekkel távozni kényszeritsék. A kormány nem tesz sem- mit a püspök személyének védelmére, ő csak az angol hit- küldönczök személyeit védi, nehogy a kath. nép öszszeszag- gassa a piaczon fölütött sátraikat, hol bibliákat, értekezlet- kéket osztogatnak, szini mutatvány gyanánt cultust végez- nek, iskolába gyermekeket a szüléktől pénzért gyűjtenek, s a pápa és az egész papság ellen rágalmazó, becstelenitő föl- olvasásokat tartanak. A kormány némely püspököt haza engedett menni, hogy III. Napoleon parancsára valamit mu- tathasson, de kéz alatt a forradalmárokat neki uszitja, hogy Parisba azután Írhassa, miként a püspököt csak személyének megvédése miatt küldte számkivetésbe. A furakodók aláirást szednek, melyben a kormányt kérik, távoztassa el e gyűlölt embert Guastallából. A püspök nem fél, minden csapásokra kész, hiveihez körlevelet irt ezen értelemben : popule meus quid feci tibi, a u t i n quo contristavi te,responde mihi; s kéri, ne csatlakozzék a gonoszokhoz, tartsa meg szeplőtelen hitét, és szeretét az egyedül üdvözitő religio iránt. — A foggiai püspök maj. 12-én Bolognaba érkezett két karabélyos kísére- tében. Comoba vitetik, hol fogságát, melyre Í t é l t e t e t t , ki töltse. Bűne egyedül az volt, mivel aromaipoenitentiariának válaszát közzé tette ministeri exequatur nélkül. — Canzi meg- kegyelmeztetett, de azért még is máig a pallanzoi tömlöczben ül. Azt akarják, hogy ismerje el bűnét, s kérjen kegyelmet.

Hogyan mondja azt a káptalani helyettes bűnnek, mit szent kötelességnek kell tartani, s minden alkalommal m e g t e n n i ? Bolognátol 15 olasz mértföldnyire távoli Medicina-helység- ben a reformált Ferencziek zárdája vagyon Húsvét után egy éjjel vagy 15 gonosztevő zörget az ajtón, gyónni kíván- kozik ; az ajtós semmi rosszat nem sejtett, mivel a munká- sok többször éjfélután a napszürkület előtt szokták gyoná- saikat végezni, hogy nappal a munkára megjelenhessenek.

A gonosztevők berohantak, a templomba rontottak, szidal- makkal, átkokkal minden szentet becstelenittek, botokkal a szentek szobrait törték, a gyónó-székhez mentek, egy pár a gyónást parodiázta, minden szentségtelenségeket hangosan beszélt, a többiek pokoli röhögéssel fogadták a gyónó vallo- másait, a szekrestyében mindent földúltak, fölhánytak, a ha- rangokat meghúzták. Nem raboltak semmit, ezt csak játékból tették. A gonoszak között 20 évnél egyik se volt korosabb.—

Squarcina Gaëtano kanonoknak jövedelmei részletét az egy- házi pénztár név alatt tisztkedő állami bizottmány lefoglalta, mivel Romába menekült; de hogy ide menekült, annak csak â turini kormány az oka, mivel a garibaldisták ellen nem tu- dott neki életbiztosságot adni. — Az anconai prefetto a vá- rosi előjáróságokhoz körlevelet menesztett, jelentést kérvén:

1) van-e a községben templomra letett alapítvány és mennyi?

2) van-e a templomnak adóssága és mennyi ? 3) ki kezeli e-

zen alapítványokat, és hogyan ? 4) hozzájárul-e a község a cultus föntartásához és mennyivel ? — A prefetto ezen gon- doskodási buzgalma nem sejtet semmi j ó t ; puhatolják, érde- mes volna-e az állam kezelésébe venni az alapitványokat, mivel a kormánynak nincs pénze. — A kormány r a j t a van, hogy Caccia püspök canonszerü cölruházást adjon a három intrusus kanonoknak; a püspök szilárdan marad ennek meg- tagadásában, annál inkább, mivel a szent-atya megdicsérte a püspök ily ellentállását. (Vége köv.).

VEGYESEK.

P E S T , jun. 30-án. Ő emtja, a bibornok herczeg-primás legjobb egészségnek örvendve f. hó 27-én távozott a fővá- rosból székhelyére.

— A pesti egyetem újjáalakításának emlékünnepén, j u n . 25-én kihirdettetvén a pályanyertesek a liittani karnál mind a legjelesb dolgozat, mind pedig az egyház, ékesszólási t a n - bani jelesség miatt M a r s c h a l l Lajos, esztergom-megyei növendék, 4-ed évi hittan-hallgató nyerte el a két pá- lyadijat.

— A Szent-László-Társulat védszentjének napján a s z . misét D a n i e l i k János püspök ő mlga, a szent beszédet pedig a buzgó lelkiatya, Z s i h o v i c s Ferencz tartotta.

— Varsóból i r j á k : A kath. papságnak üldöztetése Len- gyelországban ép ugy látszik elhatározottnak mint Vilnában.

Zamoscban ismét egy áldozár akasztatott föl, és többen a ci- tadellában vannak már a hazafiuságra czélzó beszédeik mi- att. Mondják, hogy a nagyherczeg elfogadta Bergnek azon rendszabályát, mely szerént az egyházi beszédeket elmon- datásuk előtt egy nappal előbb a papok kénytelenittetnének a rendőrség censurája alá bocsátani, és csak az igy hely- benhagyottakat fölolvasni kellő ellenőrizet mellett A szent járdalatok közt, melyek Velehradba vonulnak sz. Cyrill és Method tiszteletére, legnépesb volt a bitencei egyházkerületi, mely £ hó 16-án érkezett meg és több mint 10,000 zarán- dokból állott.

— O szentsége megválasztatásának évfordulati napján a bíbornoki testületet f o g a d v á n , ennek dékánja a többi közt mondá: „Szentséged megválasztatása nem emberi mü, hanem Istentől származott; azért szentségednek minden t e t t e Isten akaratának kinyomata." A szent-atya válaszolá : „Az egyház mindég üldöztetett és fog is üldöztetni, azonban az emberek minden erőlködése sem dönthette meg azt 18 század lefolyta alatt. Ma a hit jobban bántalmaztatik, mint bármikor, leg- szomorúbb azonban az, hogy magas állású férfiak akarják a hitet és az egyházat megsemmisíteni, ámde vigasztaló az, hogy a nép maga elismeri a pápa világi fejedelemségének szükségességét az egyház szabad kormányzására nézve."

— A boroszlói főpásztor 1858-ki mart, 8-ról a tridenti zsinatot magyarázó congregatio elé a következő kérdést in- tézte eldöntésül : „Rituale romanum nihil dicit, an mulieres post partum illegitimum possint accipere benedictionem in ordine sacramenti matrimonii post partum praeseriptam.

In multis dioecesibus Grermaciae valet antiqua consuetudo hanc benedictionem tantum uxoribus impertiri vel viduis post partum posthumum. Quaeritur an haec consuetudo sit rituali conformis, et quatenus negative, an possit tolerari, ut praefata benedictio post partum illegitimum d e n e g e t u r ? "

A congregatio felelt: „Ad benedictionem post partum ju3 tantummodo habent mulieres, quae ex legitimo matrimonio pepererunt." Die 18-a Junii 1859.

Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos POLLÁK JÁNOS.

Nyomatott Kozma Vazulnál (hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.) P e s t e n , 1863.

Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és s z o m - baton. — Az előfizetési díj félévre , postán küldéssel

5 írt. 25 kr. ,

helyben 4 frt. 9 0 kr. a. é.

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Előfizethetni minden cs.

kir. postahivatalnál, s P e s - ten a Kozma Vazul-féle

nyomdai irodában (hal-piacz és aldunasor

sarkán , 9. sz. a.)

Pesten, julius 4-én. II. Félév. 1863.

T A R T A L O M : Haviszemle II — De conferentiis Pa- storalibus (Vége). — Egyházi tudósítások. — Vegyesek.

Havi szemle.

IL

Anglia sürgött-forgott, még csak a második j e g y - zék határozatlanul kitűzött hat pontokban P é t e r v á r o t t j u n . 23-án Gortschakoff irodájába eljutott. Academicus értekezletek! Anglia fenyegetett,de előre mondta, h o g y ütni nem fog, ő csak izgatni akart. A kis hatalmak alig fognak ez alkalommal fényűzést gyakorolni a jegyzékekben. Iratik elég, az irott betűket ez ü g y b e n

csak az elhullott, kivégzett, s az örökös j é g vidékeire száműzött lengyelek száma haladja fölül. Betűk fegy- v e r t nem tompitanak; á g y ú t el nem némítanak, — a muszka k o r m á n y a k a d á l y nélkül czéljához közelit.

Föltámad-e és mikor Lengyelország? Istennek a titka, ki országokat sülyeszt és támaszt; de Európának je- len helyzetében a lengyeleknek halálon kivül semmi r e m é n y ü k nincsen. Ók halált keresnek, győzelemre most nem készülnek. A mely Europa az ir népnek politikai rendszerré emelt kiirtását az éhhalálbanszó- talanul nézte ; a mely Europa a legősebb, a legszen- tebb jogok tapodását Italiában, s a nápolyi népnek elnyomatását vérpatakokban nyugodtan szemlélte, elősegitette, megtapsolta ; azon Európának nincs j o g a a muszka czárnál előterjesztéseket tenni. HolCialdini, Fumeljés Pinelli lehetséges, ott Murawievnek is van helye. A czár Londonba, Parisba nyiltan válaszolhatja:

,kövezni a k a r t o k , mivel a lengyel nemzetet irtom, mivel az 1815-i kötést nem t a r t o m ; si quis v e s t r u m sine peccato est, projiciat lapidem in me.' A muszka k o r m á n y részén a jelen politikai helyzet bünlogicája szónokol. A mi Dublinban, s Nápolyban szabad és jo- gos, nem lehet az Varsóban jogtalan és tilos. Ha sza- bad a londoni kormánynak az ir nemzetet, ha szabad a piemonti kormánynak négy, történetileg saját jel- legében kifejlett nemzetet ölni; miért nem kisértené ezt meg a muszka kormány a lengyel nemzettel? A siker jogot ad mindenre. Ha engedik, h o g y az ir nem-

zet angollá, a nápolyi, florenczi, s umbriai erőszakkal piemontivá tétessék; hogyan lehet akadályozni, h o g y a lengyel nemzet muszkává ne tétessék? Öletik az ir nép, mivel nem akar az egyháztól elszakadni, mivel nem akar anglicán lenni ; öletik a nápolyi nép, mivel nem akar a romai egyháztól elszakadni, mivel nem akarja nemzeti függetlenségét megtagadni ; erre Europa hallgat; mily j o g g a l szólhatna, ha a lengyel öletik, mivel kath. hitét a szakadársággal, nemzetisé- gét a panslav muszkasággal cserébe adni vonakodik?

A pétervári udvar tehát a jegyzékektől mit se félhet, Angliának, Francziaországnak kárörömmel mondhatja:

,ejice trabem prius de oculo t u o ; ' miként a turini ud- varhoz Mentschikoff módjára válaszolt: ,mit csináltok m a g a t o k ? ' *) — F e g y v e r t ránthatnak a hatalmak, viszályt kezdhetnek, az olasz hadjárat, s a pápai álla- mok megrohanása mutatja, h o g y háborúra ü r ü g y e t lelni könnyű, sőt ezt se kell keresni, hanem hadüze- net nélkül rátörni, miként Victor k i r á l y Krimiába, s Umbriába; a j e g y z é k e k fényűzési czikkek, hol nin- csenek, mivel sorban tapostatnak, minden j o g i elvek.

Álljanak a hatalmak az Isten törvényeinek terére, mondják k i ezeknek, a mint a csalhatatlan egyház értelmezi, sérthetetlenségét, tiltsák le a koronás for- radalmat a szent-szék birtokainak bitorlásáról, kény- szerítsék ezt a nemzetközi jogok tiszteletére; szakít- sanak a Caesarok ős, és a forradalomnak a ker. társa- dalomba beturt három százados elveivel, ha önmagu- kon rehabilitálják a ker. hitnek törvényeit, s jogait, ak- kor szólhatnak Pétervárott erélylyel. Mit a forradalom 1772-ben elrontott, csak a ker. j o g o k állithatják azt vissza 1863-ban. Tiporják porba a forradalmat Turin- ban, porba tiporhatják azt a varsói várpalotában, Mu- rawieff irodájában. In nomine Belzebub nullus ejicit daemonia. E g y e d ü l a sz. széknek nem lehet mondani:

ejice prius trabem de oculo, ez szólhat e r é l y l y e l ; e-

J) „Dal paletot di Mentschikoff in poi, non ci ricordi- amo un documento più scortesemente superbo di questa Nota del Gortschakoíf alio Stackelberg. — Badate ai fatti vostri, — che andate a cercar briga per altri? — Gortschakoff ha ra- gione." D i r i t t o m a j . 15-én. — Civiltà cattol. 317. füz.621. lap .

2

/