nagy-szerű világkiállítási kincsei, társadalmi állapotunk javítására czélzó minden igyekvésünk, tudományos
22*
M 1 7 2
miveltségünk óriási előhaladása, mind téves lépései az em-beri haladásnak, ha nem e szóban kezdődnek, folytattatnak s végződnek : Krisztus ; vagyis : nincsen igazi haladás csak a kereszténység által.
Sokan a hallgatók közül, főleg az úgynevezett fölvilá-gosultak, nem foghaták meg, hogyan lehet egy ily szorosan profán tárgyat, melynek mint első tekintetre látszik semmi hitágazati jelentősége nincsen, — egy Ravignan, Lacordaire mély dogmaticus beszédei után — egy terjedelmes tárgyalás alapjául választani.
Elfeledék a bölcsek, hogy e tény, mig egy részről ta-núskodik azon nagy szabadságról, melyet a katholika egy-ház, — szeréntiik az emberi akarat s észnek e szigorú zsar-noka, — enged gyermekeinek az egyházi szószéken : — más részről bizonyítja azt, hogy a keresztény vallás a valódi, az emberiség vallása, mely éltető erejével á t h a t j a az emberi élet mindennemű viszonyait, s mozzanatait, és hogy nincsen az em-beri anyagi, szellemi életnek oly momentuma, mely — ha a-karjuk — a kegyelem e gazdag kincstárából nem nyerhetne szükséges támogatást, megoldást, vagy táplálékot. A keresz-ténység e mindentátható erejének tudata csalá ki Proudhon tollából : „Confession d'un Révolutionnaire" czimű munkájá-ban e szavakat: ,,il est surprenant, q u a u fond de notre poli tique nous trouvions toujours la théologie," — „meglepő, hogy politikánk alapjában mindenütt találkozunk atheologi-ával;" — mely szavakra oly szépen válaszolt a hirneves spa-nyol iró Donosó Cortéz : il n'y a ici de surprenant, que la sur-prise de M. Proudhon. La theologie, par la même qu'elle est la science de Dieu, est l'océan, qui contient et embrasse tou-tes les sciences, comme Dieu est l'océan, qui contient et em-brasse toutes les choses. „Az egészben nincsen más meglepő, mint Proudhon meglepetése. A theologia már az által, hogy az isteninek tudománya, oly óceán, mely tartalmaz, magába zár minden tudományt, a mint Isten azon óceán, melyben minden létező összesülve van."
Azért vevé a katli. egyház mindent megnemesitő légkö-rébe korunk uralkodó eszméjét—a haladást, mely sokak előtt szellemi életünkre semmi vonatkozással nincsen ; — s kimu-tatva a t e r e m t é s t , mint kiindulási pontot, az I s t e n t , mint egyedüli, legfőbb eszményt, a haladás ezen „honnét, hová"
két végpontját az Istenben, mint minden haladás- kezdete s végczéljában köté össze ; s mert az első emberpár vétke ál-tal elesett emberiségnek haladása, emelkedés és hanyatlás kö-zötti küzdelmes lassú mozgássá lőn, többször egészen elté-vesztve szem elől a valódi czélt, mely felé törekeduie kell; s mert Krisztus az Istcn-emb»r köté ú j r a össze az Isten s em-ber között megszakadt f o n a l a t , és a bün álmából fölrázott, a sötétség utain kárhozat felé haladó emberiségnek ő tűzte ki a mennyei Atyában a czélt e szavakkal „estote perfecti" le-gyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes, és önmagában, midőn mondá : „ego sum via, Veritas et vita : ego sum lux mundi, qui me sequitur, non ambulat in tenebris,
— következőleg a megváltás nagy titka lőn a valódi hala-dás ,honnét hová', két végpontjának ú j r a összekötő ténye, s méltán mondá Félix atya : „Krisztus volt haladástok ma, s ő leszen haladástok mindvégig.
Andrdssy Kálmán.
A papságot a tudomány és a szent élet teszi
tekin-télyessé és boldoggá.
(Folytatás.)
Hogy azonban ama tekintély, melyet a papnak tudo-mányossága szerez, erős alapokon nyugodjék, és a közelis-merés általános kifolyása legyen : állása természeténél fogva egyszersmind elkerülhetetlenül szükséges, hogy a tudomá-nyos kiképzettséghez s z e n t é 1 e t V járuljon. Ikertestvér e kettő a papban, egy édes anyának drága szülöttei, egyik a másiknak támasza, ő r e , a l a p j a , s nála nehezen szétválaszt-ható. A szent-irás tanúbizonysága szerént megkívántatik a papnál a szent élet. — „Sancti estote — igy szól az Ur — quoniam ego sanctus sum Dominus Deus vester" ') és sz.
Máté evangélistánál : „Ti vagytok a föld s a v a , ti a világ vi-lágossága, azért ugy fényeljék a ti világosságtok, hogy lás-sák a ti jó cselekedeteiteket az emberek, s dicsőitsék atyáto-kat, ki mennyekben vagyon". 2) És valóban inéltáu megkí-vántatik a papnál a szent élet állása isteni eredeténél fogva, s szükséges kötelmei hü teljesítésére, mely nélkül azokat kellőkép betölteni nem birná ; és a sz. élet az, mely őt tekin-télyessé teszi. — A papnak ugyanis egyik főkötelessége hir-detni az evangéliumot, oktatni, tanitani a népet. Ha e taní-tást sz. életével össze nem köti, ha szavait önpéidájával nem igazolja, lehetetlen hogy tiszteletnek , tekintélynek örvend-jen. Mert mit tartana oly férüuról mindenki, ki mást tauit szóval és mást cselekedettel ? Valljon nem lennének-e reá legelőször alkalmazandók az írás ama szavai : „Medice ! cura te ípsum" ? Ellenkezőleg , ha tanítása igazságait szent élet-tel párosítja, s jó példaadással világol elő népének ; tiszélet-tel- tisztel-tetni fog mint igaz szolgája egyházának , tekintélyessé lesz, mint buzgó papja az LJrnak. — Vegyük vizsga szemügyre a történelmet, nézzük a pogány századokat, bár nem bírtak az emberek e korban a vallás és erkölcs tiszta fogalmaival, de minthogy a természet szavát, melynek törvényeit Isten a ki-olthatlanság betűivel véste a sziv tábláira, végkép onnét soha kitörülni nem lehetett, mely a legromlottabb kebelben is hallatja szózatát és az erkölcsi jó-, szép- és igaznak a mél-tányos jutalmat megadni rendeli; mondom a vallási ismere-tekre nézve a sötétség e homályos századaiban is tiszteltetni látjuk az erényes embert és tekintélyesnek. A vesta-szü-zeket szűzi erényeikért a legnagyobb kiváltságokkal látjuk
fölruházva, a tekintélyesség legnagyobb jeleivel elhal-mozva, papjaikat szintén tekintélyeseknek, s tisztelettel környezve, mig életük ama kellékekkel tündöklött, melyek vallási fogalmaik szerént ehhez megkívántattak. A keresz-ténység behozatalával tisztulni kezdettek a vallási ismere-t e k , kigyúlismere-t a szivbeu lappangó égi szikra, uj , nemesebb irányt nyert az emberiség; s bámulni kezdette a világ a ke-resztény tanokat, ama rajtuk elömlŐ nemes fönséget, és kö-vetői erényeit, melyek mindenkit tiszteletre gerjesztettek.
Mert mi szerzett a keresztényeknek pogány üldözőik előtt nagyobb tekintélyt, mint a sz. élet, melynek szivet és lelket megragadó oly fényes példáira lelhetünk ? Plinius tanúbi-zonyságot tesz erről Traján császárhoz irt leveleiben : a legvérengzőbb üldözőkből egyszerre a ker. hit legbuzgóbb b a j
-') Levit. 19, 1.
2) Máté ev. 5,
13—16-nokai váltak, csodálták ama lélekfönséget és nyugalmat, me-lyet a szent élet és vallási meggyőződés a keresztényeknek n y ú j t o t t , és beismerni kényszerittettek, liogy szentnek kell lenni azon religionak, melynek ily követői vannak. Volt az egyháznak J u s t i n u s a , Atbanáza, Jeromosa, Agostona, kik sz. életükkel tündököltek ; volt sal. sz. Ferencze , volt borr.
Károlya, volt számtalan sz. püspöke; s emlékük a tekinté-lyesség örökzöldjével koszorúzva nemzedékről nemzedékre, az ősapáktól a késő unokákra száll! Ott ragyog az ind apos-tol a ker. hittéritők seregétől övezve, kik h a t á r t nem ismerő lelkesedéssel hirdették az evangéliumot a világ legtávolabb részein, visszahelyezték az emberi méltóságot megillető h e -lyére, tanították őket szóval és cselekedettel, és ha a szük-ség ugy k i v á n t a , készek voltak életükkel áldozni azok igaz-ságáért, miket hirdettek. Mily tekintélynek örvendenek a ker. hittéritők napjainkban szintúgy feddhetlen életük miatt, fölösleges hosszasan bizonyítani. Olvassuk csak figyelemmel a hittéritések t ö r t é n e t é t , s meg fogunk róla azonnal győ-ződni. — Lássuk már most tekintélyessé teszi-e a papságot napjainkban asz. é l e t ? (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
О CS. к. ар. Kőlsége m. hó 18-dikáról kelt legfelsőbb határozatával A u t u n o v l t s János, canonicus poenitentiarius és bácsi főesperesnek a B. M. V. de Curru seu Kereki juxta fluvium Kőrös ; és B e n e d e k E l e k , tisztb. kanonok, a l e s p e r e s é s zentai plébánosnak a IVatae Beginae Angelorum de Koinpolth czimz. apátságot legkegyelmesebben adomá-n y o z adomá-n i ; — továbbá ugyaadomá-n e adomá-napról kelt legfelsőbb határozatával — B e s s e n y e i P á l t , czimz. apátot, alesperest és sátor-alja-ujhelyi ple-bánust zempléni főesperesnek ; T u 1 а с s Sándort, alesperest és ber-z e v i c ber-z i plebánust, F r a n к о л s ber-z k y Samut, alesperest s aranyidkai plebanust, G a b á n y i Tamást, alesperest és szepsi plebánust és pe-dig T u la cs Sándort s Prankovszky Samut a dijak e l e n g e d é s e mellett a kassai székeskáptalán tisztb. kanonokjainak legkegyelmesebben kine-vezni méltóztatott.
PEST, (Vége.) A fönemlitett allocutióban kiemelé ő excja az egyház szilárdságát, örök íönmaradását. Azonban a kath. egyháznak ezen vigasztaló kiváltsága nem zárja ki a visszaéléseket, a hiányokat, melyek időről időre az emberek által előidéztetnek. Elénk színekkel festé különösen
korunk-nak szomorú irányát, gyászos lázongását a tiszta hit, a szeplőt-len erkölcs, és mindkettőnek őre — az egyház elszeplőt-len. Ily siral-mas körülmények közt leghathatósabb eszköznek mondá a zsinatok megtartását, melyek a pusztító árnak gátot v e t h e t -nek, és rohamát enyhíthetik. Különösen pedig szükséges a papságra nézve a bensőbb csatlakozás, mi szintén üdvösen mozdíttatik elő vagy eszközöltetik is a zsinatok által, melyek egyszersmind a buzgalomra is kölcsönösen ébresztik a zsinat-ban egyesült tagokat. Szépen jegyezte meg ő excja a papság-nak szükséges buzgalomra nézve, hogy „tepiditate et osci-tantia mundum in maligno positum non convertemus," mihez azon buzdítást csatolta, hogy kitörülve szemeinkből az álmot hősies, elszánt munkára ébredjünk, és kart karhoz, vállat váll-hoz vetve egyesült erővel védjük a hit, erkölcsiség és az egy-ház oly bőszülten f e n y e g e t e t t jogait, igazait. A főpásztori szózat által szülemlett lelkesedéssel teljesitők mindazt, mi a fölhozott pontban foglaltatik ; ez után pedig az első általános congregatióban az első bizottmány dolgozata olvastatott és vitattatott meg. — A zsinati rend továbbá ekkép szól : A
meridie hora 3ia in eodem loco servabitur Congregatio G e -neralis Secunda, ( c u j u s objectum constituent operata I l - a e Commissionis. In fine hujus Congregationis Eppus proponet Examinatores Synodales.) Ad hanc Congregationem eodem ordine, ut mane, e Sacristia Ecclesiae Cathedralis, superpel-liceo, stóla, et bireto amicti comparebunt, et finita Congre-gatione ad Sacristiam reversi, deponent ibi superpelliceum etc. ас pro nocturna quiete concedent ad sua hospitia. — Die 2-a Septembris eodem tempore, modo et ordine, sicut prima, sub pulsu canipanarum deducetur Eppus adEcclesiam Cathedralem, ubi per Capitularem cantabitur Sacrum de R e -quiem, pro refrigerio animae 857 Sacerdotum almae Dioece-sis hujus, qui ab ultima Synodo pie in Domino obierunt. Sa-cro finito Eppus indutus Pluviali nigro, consvetas ad Libera orationes persolvet, et successive assumpto amictu coloris rubei incipiet ordinem ad Synodum diei secundae, Convoca-tis Psalmum 78-um „Deus venerunt g e n t e s " alternative re-citantibus, etc. Allocutione finita, praemissa petitione per Promotorem, u t Examinatores Synodales nominentur, hac-que per Eppum concessa Secretarius legit Decretum Con-stitutionis Examinatorum Synodalium, et Promotor mox in-stabit, ut Examinatores Synodales juramentum praestent, Eppo respondente : „ I t a decernimus et mandamus." Accè-dent tum omnes ad Eppum, et Secretario praelegente formám juramenti emittent. Instabit postea Promotor, ut legantur et
promulgentur S t a t u t a synodalia, moxque Lectores legent omnia Quibus perlectis ad instantiam Promotoris, ut Ses-sioni IT-ae finis imponatur, et Decretum indictionis Sessio-nis III-ae promulgetur. Eppo annuente Secretarius publica-bit Decretum conclusionis Sessionis secundae, et indictionis Sessionis tertiae ; quibus perlectis Eppus surgens benedicit omnibus solemniter, ut heri, moxque redit Processio ad R e -sidentiam Epplem, ubi servabitur continuo Congregatio Ge-neralis tertia, (cujus objectum constituent operata commis-sionis Ill-iae) quae Congregatio, quantum mane finiri non posset, continuabitur a meridie, observatis iis omnibus ut heri.
A gyász isteni tisztelet után t a r t o t t beszédben a nm. főpász-tor érintvén a XIV. Benedek által fölemiitett szokást, mely szerént megyei zsinat alkalmával a megyebeli elhunyt papo-kért engesztelő szent áldozat mutattassék be, a holtapapo-kérti imádság szent és üdvös voltáról beszélt. Áradozó volt a nm.
szónok különösen az emberi élet múlandóságának ecsetelésé-ben, melyet a szentirás megdöbbentőleg szép hasonlatossá-gaiban, mondataiban t ü n t e t e t t föl, közbeszövén a többi közt ezen mondatot i s : „Multi, qui mane surrexerunt, non per-venerunt ad vesperam," és ki hitte volna, hogy alig 24 óra múlva oly rémületes illustratioját fogjuk látni e mondatnak az életerős G r a g e r Gábor rögtöni halálában ? A zsinati rend utolsó pontja ekkép hangzik : Die 3-ia Septembris eodem tempore, modo et ordine, ut praecedentibus diebus, deducetur Eppus sub pulsu campanarum ad Ecclesiam Cathedralem, ubi p e r Capitularem cantabitur Sacrum de SSma Trinitate. addita sub u n a conclusione Oratione „Deus, cujus Misericordiae"' etc. F i n i t o S a c r o , Eppus paratus ut heri, ante aram incipit Ordinem ad Synodum diei tertiae, Convoca-tis Psalmum 68. „Salvum me fac Deus" etc. alternative recitantibus etc. Promotor instat, ut continuetur lectio Sta-tutorum Synodalium, quo ab Eppo per „Ita volumus et
man-— M 1 7 4 * damns" concesso mox Lectores legent omnia, finita verő
lec-tione Promotor instabit pro decernenda conclusione Synodi, Eppo respondente „Ita volumus et mandamus" et Sécréta-rius publicabit Decretum de conclusione Synodi. Hoc finito E p p u s alloquetur Clerum; et conclusa allocutione ad aram intonabit „Te Deum laudamus" Diaconi V. „Benedicamus"
et Eppus cantabit Orationem : „Deus, cujus misericordiae,"
impertieturque solemnem benedictionem. Q u a finita Diaconus i n t o n a t : „Recedamus in pace" et omnes Synodales Convocati respondebunt: „In nomine Christi." Az ezen napi allocutio dús áradata volt az atyai szeretetnek szintúgy mint a főpásztori buzgalomnak, az övéi üdvéről aggódó gondoskodásnak. Miért is a jelenlevők emlékébe hiva ő exclja a papi rend méltóságát, c z é l j á t : a szivbe mélyen bevésett szavakkal szólitá föl őket, hogy szemük előtt lebegvén magasztos hivatásuk megtörhetlen buzgalommal, lankadatlan erélylyel munkálkodjanak a "zsinati határozatok életbeléptetésén. Ezen buzgalomnak, erélynek fölébresztése, megszilárdítása tekintetéből fölhozta az Üdvö-zítőnek példáját, mennyit tett О az emberi nem üdvéért, bol-dogságáért, ki iránt ha be akarjuk bizonyítani szeretetünket, buzgólkodjunk a h i v e k üdveért mert „Zelus est mensura cha-ritatis erga Deum." Szivünkre kötötte a szentatyához való fiúi ragaszkodást, melynek hogy annál kétségtelenebb kife-jezést kölcsönözzön, még a befejező beszéd előtt indítvá-nyozta, hogy a zsinat kebléből hódolati fölirat intéztessék a szentatyához, mi kitörő helyesléssel f o g a d t a t o t t Nem ke-vesbbé ajánlotta a fejedelem iránti mély tiszteletet, szinelt-len hódolatot, és a hatalmas „Confortamini et estote robu-sti" intelemmel kezdette lelkesítő szavainak utolsó részle-tét, egyszersmind bőséges áldást esdvén le a szerencsé-sen bevégzett tanácskozmányok eredményére vonatkozólag.
A d j a Isten, hogy ő nmlga örvendhessen kezeinek müve fölött, melyért méltó j u t a l m a , mint D a r ó с z у Zsigmond praela-tus ur is kiemelé fölköszöntésében, egyedül Isten l e h e t , ki-nek dicsőségére czélzott legfőkép bámulandó munkássága a zsinat ügyei körül. A papság mindezért mással nem tanúsít-h a t j a tanúsít-háláját, mint buzgalma által a rendeletek megtartásá-ban, és hálája fejében, ugyanazon fölköszöntés szerént, nem adhat egyebet, mint cor humile et amore suae Excellentiae ardens. A zsinati idő-szak a többi közt még az által is emléke-zetessé lőn, hogy m. K r á l József czimzetes püspök és apát-kanonok ur, kinek, betegséggel sújtott teste daczára, a leg-épebb, mert jótékony, szeretetteljes szív ver keblében, 1000 frtnyi alapítványt t e t t le, melynek kamatját azon pécsmegyei papnövendék k a p n á , ki a bécsi Pázmán-intézetben levén a hittudományokból szigorlatot tesz, valamint ily alapitvány ő mlga részéről a pesti növendékek számára már évek óta lé-tezik. Szolgáljon minden Isten nagyobb dicsőségére, az
egy-ház fölvirágzására, a hívek örök üdvére. /ft.
M E C H E L N , (Folyt.) Casoni miben sem enged előbbi hazafiának, ő szerzője a ,Roma és Paris' czimii könyvnek, mely annyi figyelmet gerjesztett. Casoni alázatos gyermeke az egyháznak, ragaszkodása a vértanúság sugallatát leheli, a józan tanok buzgó hirdetője. „Meg kell tartanunk, így szólt, a pápaságot, mivel az isteni gondviselés reánk bízta, mivel ez a századok müve." Vérfagylaló színekben festette az ül-dözést, melynek az olasz katholikusok a piemonti zsarnok kormány által alá vannak vetve. Némely episod ezen
üldözés-ből a szív legbensőbb húrjait rázta föl. Mondá, hogy mielőtt Bolognát elhagyta volna, hogy Belgiumba siessen, püspöké-nek áldását akarta kérni. „ H o g y az áldást megkapjam, a piszkos tömlöcznek durva deszkáira kellett letérdepelnem, egy tömlöczőrnek szemei előtt." A megindulást, melyben a hallgatóság ezen szavakra kitört, lehetetlen leirni. Ily jelene-teket nem lehet leirni, csak h a t á s u k a t érezni. — Montalem-bert régi babérjaihoz ujakat tűzött ; azután szólt Foucher de Careil. — Hogyan adjunk némely töredékeket ezen jeles szónokok beszédjeiből ? „Arról szólok, uraim, így Bigard, a mi mindnyájunk szivén fekszik. Nekünk gyakorlati és hasz-nos végzéseket kell hoznunk, hogy az egylet tovább éljen.
Nagy a szükség, hogy egy középponti ujságlapot alapitsunk, mely sulyegyent tarthasson a világ hazug lapjaival. Válasz-szunk e czélra a fönlevőkből egyet, vagy alapitsunk ujat.
Belgium legalkalmasabb erre. A pénz nagy kérdés, de ez mozdit mindent a világon. Adja mindenki az ő arany, az ő ezüst, az ő váltó bronz fillérét. H a nem tudjuk magunkat védelmezni, ez bizonyítja, hogy nem értünk hozzá. Nem csak szükséges, hogy ily lapot alapitsunk, hanem szükséges, hogy ennek szerkesztőit dúsan fizessük. A ,Times', mely annyira el van terjedve, csak azon pénzáldozatoknak köszönheti ezt, melyeket tulajdonosai tettek." „Az állammindenhatóság el-len, mely minden jogokat és szabadságokat elnyel, igy szólt Haulleville, menszerül alkalmazzuk a szabad egyesületeket "
— Ducpétieux titkár fölolvasta egyik bizottmánynak munká-latát a belga kath egylet középponti igazgatóságáról, mely két pontra oszlik, egyik tárgyalja a belföldi, másik a kül-földi levelezést. — Nardit a szószéken hosszú éljenzés fo-gadta ; ő a löveni egyetemnek neveltje, fiatal, és érdemdús az egyházban. Szólt azon vivmányokról, melyeket a turini Armonia ily nehéz viszonyok között az egyház,- a pápaság-, s Italiára nézve már eddig szedett. En köszönöm az ezen al-kalommal adott ,éljenek'-et mivel magam is írok ezen új-ságban. A szentatyáért lettem ujságiró, s lennék érette há-zaló is." Ezután rajzolja Nardi u r a z olasz püspökség szenve-déseit. „Nyolcz nap előtt, szerencsém volt a szent-atya lába-inál lehetni. О kegyes volt áldást adni reám, midőn a me-chelni gyűlésre utazni akartam. Az újságok hirdetik, hogy a szent-atya beteges. Uraim, biztosan állitom, hogy ők önkényt csalják magukat, és olvasóikat. A Mastaik soká élnek. Az sem igaz, mintha a katholikusok nem szeretnék a szent-atyát.
Roma maga több mint egy milliót adott Péterfillérben. Né-hány nap múlva ismét Romában leszek, nem fogom elmond-hatni mind azt, a mit láttam, a mit hallottam, csak azt, hogy önök szeretik a szent-atyát. (Az érsek fölkel, és mondja : köszönjük.) A szent-atya szive örülni fog, s ő megáld titeket."
Átment azután a szónok az ujságlapok nemtelen viseletének rajzára az egyház és ennek feje iránt. — Alberi lovagnak szónoklata az olasz helyzetekről nevezetes marad. „Mit lá-tunk, igy szólt a szónok, hova j u t o t t u n k ? A politikai rend-ben minden critérium elveszett, és a mindenható állam egye-dül a pénzzel s ujonczozással foglalkodik, napról n a p r a a magánosok birtokait elnyelve, nyomva, tönkretéve. A csa-ládok kölcsönös szeretete kihal, a házasságok oszlanak, a fi-atalság szemérme enyészik, a szegénység dölyfös." Alberi szónoklatából lehetetlen kivonatot adni, mivel minden álli-tása egyes igazság, szólamai erőteljesek voltak. — Casoni
az egyháznak magasztos hivatását festette, harezai terjed-nek, nyugalma rövidebb; azonban a katholikusok el nem hagyandják a csatatért, mig minden fegyvereiket össze nem törik, mig minden vércseppjüket ki nem öntik. Hogy azon-ban a fegyvert letegyék, nem elég, ha legyőzetnek, szüksé-ges, hogy még összezúzassanak. A. kath. religio oly kévéssé hal ki Italiában, mint más országban. Az olaszok szeretik a szent-atyát és a religiot, s nem rettennek vissza semmitől sem, a mikor erről bizonyságot kell adni. Ki nem tudja, hogy a jó lelkek imáikkal helyrehozzák a méltatlanok által némely templomokban elkövetett szentségtelenségeket ? A piemonti kormány zsarnok, de leginkább a kath. egyház ellen; a püs-pökök, kanonokok, papok, szerzetesek börtönbe vettetnek.
M i é r t ? Talán bebizonyított b ű n é r t ? Nem, soha nem, hanein csak azért, mivel a zsarnok kormánynál ez eszköz, hogy ré-mítsen, hogy magát föntartsa Hogy püspököm áldását ve-hessem, tömlöczbe kellett mennem, s a galantuomo király-nak tömlöczore jelenlétében püspököm előtt letérdepelnem.
Ez a szabad egyház a szabad államban. Segitsenek minket a katholikusok, kivált az ujságlapokban. A megrontott köz-véleményre igy lehet hatni. Mi olasz katholikusok el nem hanyagoljuk a mi küldetésünket, s ha kell, meg fogunk tudni halni az egyházért, hazánkért, a pápakirály dicsőségeért."
— A gyűlés félötre szünetelt egészen hatig. H a t órakor ki k i
— A gyűlés félötre szünetelt egészen hatig. H a t órakor ki k i