romai pápának, mint Krisztus helytartójának van j o g a , őket a legborzasztóbb büntetéssel, melyet az
isteni gondviselés rendelkezésére adott, sújtani. S ez csakugyan nem is szokott elmaradni. Igaz ugyan, hogy napjainkban alig hogy az egyházi átok kimon-datik, azonnal a hívatlanok egész serege tódul föl, s kiki siet e tárgy felőli véleményét nyilvánítani. El-gondolhatni, mennyi badar s ferde nézet üzi itt egy-mást s fájdalom még a napi sajtó is itt oly tárgyban szeretne a közvélemény vezetője s irányadójaként
lépni föl, melyről, mint látszik, a legszükségesebb a-lapfogalma sincs. Annyi bizonyos, n a g y felelőségher háromlik azokra, kik készakarva az egyház te-kintélyének lealacsonyitásához, Krisztus örökségének eltékozlásához, az alapítványok megsemmisítéséhez szóval és írásban segédkezet nyújtani nem is iszo-nyodnak. (Vége köv.)
Az aj hitüekről.
( V é g e . )
Ezek után önkényt fölmerülnek a következő kérdések:
mi teendője van a lelkipásztornak a) hogy ezen rajongó fe-lekezetnek hivei közötti ujonezozását megakadályozza ; b) ha netalán már némelyek elcsábittattak, hogy azokat az igaz-ság ösvényére visszaterelje; és c) ha ez nem sikerülvén, az ilyen u j hitű beteg-ágyában kellőleg fölszólittatván, mégis a haldoklók szentségeiben való részesülés nélkül talál kimúlni ?
Mi az elsőt illeti, éber figyelemmel kell lenni az alatto-mos csábitókra, mert ezen rajongó felekezet egyes tagjai el szoktak járni a szomszéd községekbe, és ott kiszemelvén a tudálékosabbakat, előbb azokat iparkodnak részükre meg-nyerni, bibliát ajándékozván nekik, előbb annak olvasására birni, majd a templomba való járástól elszoktatni igyekeznek, és fokozatosan arra veszik, hogy az ő összejöveteleikben jelenjenek meg, vagy engedjék , hogy házuknál ily összejö-vetel tartassék, melyre másokat is szólítsanak föl, s hívjanak meg. Efféle apostolkodásnak (?) kell elejét venni. Nagyon sikeresnek bizonyult be környékünkön , midőn ily esetben a világi hatóság kezet fogva az egyházival, az efféle csábitót legalább is 13-ad magával küldötte haza. Nem volt többé kedve oda menni apostolkodni. Hogy ezen kivül ugy nyilvá-nos, mint magán tanitások alkalmával czélszerü oktatások, intelmek és figyelmeztetések által hasson híveire a lelkipásztor, és a rajongók csábításainak, ha már hivei ezek felől v a -lamit hallottak, elejét vegye, kétségkívül szükséges.
A második esetet illetőleg, némelyek azon vélemény-ben vannak, hogy részént rendezetlen belszerkezete- s taní-tásainak badarságainál fogva ; részént tagjainak jelentékte-lensége miatt nem levén életrevaló ezen rajongó felekezet, figyelemre sem kell méltatni, s magától elenyészik. Azonban szeréntem a lelkipásztornak nem szabad ily könnyedén venni a dolgot. Ő minden egyes lélekről felelős, és j a j neki, ha akár gondatlansága és hanyagsága, akár figyelmetlensége miatt övéi közül csak egy is tévútra vezettetik és elvész. Pedig mily könnyen megtörténhetik, hogy épen ama figyelembe nem vétel, és az elcsábitottakkali mit sem gondolás szolgál-hat okul azoknak a tévutoni megmaradásra, és talán má-soknak a hozzájuk való csatlakozásra. Azért ha tudomására jut a lelkipásztornak, miszerént hivei közül egyik vagy má-sik az uj hitüekhez szít, vagy már el is csábittatott, haladék-talanul hivassa magához, vagy ha lehet, még inkább keresse azt föl, és figyelemmel a fönebb elősoroltakra, a szent-irás-ból kellőleg elkészülve, világosítsa őt f ö l , főszabályul tart-ván mindég, hogy ne heveskedjék, hanem inkább magát mérsékelve, szelíden és atyailag bánjon vele, mert hevessége
és netalán kigúnyoló s gyalázó kifakadásai még makacsabbá
13*
— M 1 0 0 M
teszi az eltévedtet. Ha valahol, itt kell szem előtt tartani sz.
Pál apostolnak Timotheushoz irt azon szavait : „insta oppor-tune, importune : argue, obsecra, increpa in omni patientia, e t doctrina." (II 4, 2.)
Fájdalmasan kell azonban saját szomorú tapasztalásom után megjegyezuem, miként bármely fölvilágosító és meg-győző érveknek és oktatásoknak is ritkán van ezeknél ohaj-tott sikere, egyéb okokon kivül azért is, mivel azon balhie-delemben vannak, hogy belőlük, de főleg abból, kit ők főnök gyanánt tisztelnek , a Szentlélek beszél, és igy mi okos, és tanult embereket képes jobb meggyőződésre birni, az reájuk nézve hatástalan. Elfogult rajongót jobb meggyőződésre birni alig lehet.
Mindazáltal ezen szomorú sejtelem nem menti föl sze-réntem a lelkipásztort ama kötelességének lelkismeretes tel-jesítésétől, mely szerént telhetőleg iparkodnia kell az elcsá-bitottat az igazság ösvényére visszaterelni. H a ebbeli buzgól-kodásának egyéb eredménye nem lenne i s , legalább a többi hivei tapasztalni fogják a reá bízottak lelki üdve felőli gon-doskodását, és méltán becsülendik ; önmagának pedig nagy lelki nyugalmat szerez , jó lélekkel elmondhatván : D i x i , et salvavi animam mcam.
A lelkipásztor ezen buzgólkodásának sikerét főleg biz-tosítja, ha a világi hatóság kezet fogva az egyházival, a köz csend és rend érdekében szigorú fenyíték alatt nem csak el tiltja összejöveteleiket, de hogy a letiltás valósággal fogana-tosíttassák is, kellőleg intézkedik.
Többek visszatartóztatására, és némely elcsábítottak visszaterelésére czélszerünek t a r t a n á m , ha az egyházi fel-sőbb hatóság nyilván föllépve ellenük, a z o k a t , kik jobb meggyőződésre térni épen nem a k a r n a k , az anyaszentegy-ház kebeléből kizártaknak nyilvánítaná. Ne kételkedjünk rajta, hitközönyös, vagy inkább talán hitetlen korunk da-czára is ily nyilt és határozott föllépésnek meg lenne óhaj-tott hatása.
Különben keresztényi kötelességünk bármiként elté-vedt embertársainkért imádkozni, az irgalom és kegyelem kútfejét buzgón kérni, hogy sz. malasztjának harmatával ön-tözze a megkövesült sziveket. A fönforgó esetben is czélsze-rünek tartom, hol az u j hit követőkre talált, a többi híveket nyilvánosan fölszólítani, hogy az illetők megtéréseért imád-kozzanak ; czélszerü lesz a szent-mise-áldozatot is e szándékra fölajánlani a Mindenhatónak ; a híveket ez iránt előre figyel-meztetvén. Isten a kövekből is tud Ábrahám fiait teremteni; sz.
Pál apostol is igy kiált föl : non ego , sed gratia Dei mecum.
*) É r d e k e s n e k t a r t o m f ö l j e g y e z n i , mily v á l a s z t n y e r t e m én e g y e bek k ö z t , midőn e g y i k uj h i t ü v c l v i t a t k o z v á n , J é z u s n a k a z O l t á r i s z e n t -s é g b e n i j e l e n l é t é r ő l a k a r t a m m e g g y ő z n i . F ö l o l v a -s v á n e l ő t t e -s z . Pál a p o s t o l n a k a K o r i n t h u s i a k h o z irt I. l e v e l é n e k 11-ik f e j e z e t é b ő l a 2 3 - i k v e r s t ő l 2 9 i g , e g y e b e k k ö z t k c r d c z t e i n : „ H a az O l t á r i s z e n t s ó g , J é z u s nak n e m v a l ó s á g o s t e s t e é s v é r e , miként l e h e t érteni sz. P á l n a k f ö l o l v a s o t t s z a v a i t ? f ő l e g azon s z a v a k a t : a ki m é l t a t l a n u l eszi e z e n k e n y e -r e t , v a g y i s s z a az U-r k e l y h é t , v é t k e z i k az U-r t e s t e é s v é -r e e l l e n " ( 2 7 . v . ) v á l a s z o l á : H á t én t ő l e m a k a r tanulni ? K é r j e az Urat, h o g y v i l á g o -sítsa föl e l m é j é t . Hát n e m t u d j a - e , h o g y irva v a n a T h i m o t h e u s h o z irt II. l e v é l 2 - i k f e j e z e t é n e k 1 4 - i k v e r s é b e n : n e v i t a t k o z z a t o k s z a v a k k a l , m e r t e z s e m m i r e s e m h a s z n o s , s t b . " Márt m o s t b e s z é l j e n az i l y e n n e l v a l a k i o k o s a n , g y ő z z e m e g a l e g s z e n t e b b é s l e g v i l á g o s a b b i g a z s á g r ó l is.
Ki s z e m e i t e r ő v e l b e h u n y j a , v a g y m á s f e l é fordítja, h a s z t a l a n u l m u t a t -j u k annak a l e g s z e b b s z í n e k e t is.
Végre a harmadik esetre vonatkozólag, bizonyos össze-jövetel alkalmával ezen kérdés tárgyaltatván, három felé osz-lottak a vélemények.
Néhányan azon oknál fogva, mivel az illetők még nin-csenek az egyháztól forma szerént elszakadva, és az egyház által nyíltan és határozottan eretnekeknek nyilvánitva, ugy kívánták őket tekintetni, mint rossz katholikusokat, és kath.
módon, de mégis nagyobb ünnepélyesség, azaz : harangozás és a szokásos búcsúztatás nélkül kívánták a temetést vé-geztetni, annyival inkább, — mint mondák, — minthogy az illetők az egyház szokásait és szertartásait megvetve, nem is akarják, hogy kath. módon temettessenek el ; s azért megta-gadva tőlük a kath. temetést, ez reájuk nézve nem büntetés, hanem óhajtásuk teljesítése lenne.
Mások mint valóságos eretnekeket kivánták tekintetni, és azon módon, mint azokkal szokás, a temetést végezni.
Végre mások azon véleményben voltak, hogy nem csak kath. módon nem kell eltemetni azon u j hitüt, ki betegágyá-ban lelkipásztor vagy a rokonok intelmeit makacsul meg-vetve, sőt ha ebbeli fölszólitás talán bármely oknál fogva nem történhetnék is, szentségek nélkül múlik ki ; de még azon módoni temetést is meg kell az olyantól tagadni, mely-lyel a nem-kath. vallásut szokás eltemetni.
Jelesen az utóbbi nem illeti meg a szóban levőt, mint-hogy a törvényesen bevett vallások egyikéhez sem tartozik ; katholikus pedig csak volt, mig u j hitű nem l e t t , de ekkor és ez által tettleg elszakadt az egyház anyai kebléről ; és a kath. temetés megtagadása kath. értelemben nem egyedül a megholtnak b ü n t e t é s e , hanem egyszersmind az élők előtti tettleges bevallása a n n a k , hogy a kath anyaszentegyház nem mindegynek t a r t j a , akár higyje , és t a r t s a valaki az ál-tala hirdetett hit- és erkölcsi igazságokat, akár nem. Az anyaszentegyház csak övéinek hült tetemei fölött mondhatja el azon imádságokat, könyörgéseket, melyek kath. módoni temetésekkor előirvák, de nem egyszersmind azok fölött is, kik tőle nyíltan elpártoltak, és nem kath. módon haltak meg.
Maguk a jobb érzelmű katholikusok is megbotránkoznának, ha látnák, hogy azok, kik kath. módon élni és akként meg-halni nem a k a r t a k , mégis kath. módon temettetnek el. Szó-v a l , Szó-valamint több okoknál fogSzó-va m e g t a g a d j a az egyház övéinek a szokásos temetést, például az öngyilkosoknak, a nyilvános peuitencziátlanságban elhalóknak, stb. ; u g y az ily végső penitencziátlanságban a haldoklók szentségeiben va-ló részesülés nélkül elhunyt u j hitünek is meg kell tagadni.
Temesse a ki akarja, és a hová t u d j a , de az egyház szerén-tem nem járulhat szokásos szerén-temetésével az u j hit helyes-léséhez.
Adná I s t e n , hogy ezen szomorú kénytelenségre soha alkalom ne l e n n e ! Bende József,
e s p e r e s - p l e b á n u s .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
KASSA. aug. 2-án. A pesti kir. s kath. egyetem hittani karának küldöttjei, a kassai egyházi megye fővárosába meg-érkeztek, hogy nm F á b r y Ignácz megyés püspöknek a
hit'J I g e n ám, c s a k h o g y az e g y h á z n a k n e m s z a b a d az ő e s z ü k s z i rént eljárni, é s i g y n é m i l e g h e l y e s e l n i e l v e i k e t , v a g y ily m ó d o n ó h a j t á -s u k a t telje-síteni. S z e r k .
, 1 0 1 M—
t u d o r s á g félszázados h a t á r a i n á l az egész hittudori t e s t ü l e t nevében örök tiszteletül, testvéri s fiúi üdvözletül a diszok-levelet ünnepélyesen átnyújtsák. 0 nagyméltósága nem a küldöttek, hanem inkább a h i t t a n i kar, s a hittudori testület iránt tiszteletét s háláját tanúsítandó, a kar k ü l d ö t t j e i t jul.
31-én estve 10 órakor titoknoka által az indóháznál fogadta, magas házához vezettette, s püspöki lakában a figyelem és atyai szeretet minden nyilatkozatjaival tetézte. A hittudori testület, s az egyetemi tanács üdvözletet küldött egy egyházi fejedelem halántékain félszázad lefolytában h e r v a d a t l a n u l vi-ruló hittudori borostyánnak; ő nagyméltósága pedig szóval s t e t t e l tanusitá, hogy az egyházi és polgári magas méltósá-gainak jelvényei között a hittudori koszorút társiasan fénylő ékkőnek tekintette, s mindég tekinteni fogja. A hittani kar s a j á t részéről, miután a hittudori testület élén állva ennek ügyeit kezeli, t a n á r i testületének t a g j a i nevében ez alkalom-mal az üdvözlet, a fiúi tisztelet mellett egyszersmind forró h á l á j á t is nyilvánítani a k a r t a , miután ő nagyméltósága azon hittudori k o s z o r ú t , melyet az elődök borostyán-levelekből fűztek, az egyházi hivatalok s méltóságok polczain szerzett érdemek ékköveivel közbeszőtte, a tudori h i v a t á s t teljesí-tette, a tudorság méltóságát magasztositotta — A félszáza-d o s hittufélszáza-dorság félszáza-díszes okmánya vasárnap, aug. 2-án, reggeli
11 órakor n y ú j t a t o t t át ünnepélyesen ő nagyméltóságának.
A székesegyházi káptalan, ezen ünnepélyről előre tudósíttat-ván, mindent megtett, hogy e napot közös és fényes ünneppé varázsolja. A fiúi kegyelet mindenkinél szorgosan közremun-k á l t e czélra ; a vendégközremun-koszorú diszes és fénylő volt. Ide siet e siet siet m. K o l l á r c s i k Issietván, rosnyói püspök, egykoron e m e -gyének munkás fia, a káptalannak egykoron érdemteljes t a g j a ; ide sietett m. R é p á s s y József u r , j á s z ó i prépost, a főt.
s tudós perjel kiséretében, ugy szinte a zempléni főispán hely-t a r hely-t ó m. L e h o c z k y László ur is. Jelen volhely-t az ihely-thely-t hely-tanyázó katonaságnak tábornoka, ezredese, őrnagya, segédtisztekkel, a es. k. pénzügyi s csendőri főnökség, a kir. j o g i Academia t a n á r i testülete, a papnövelde előjárósága, a hittanulmányok, s a közép mintatanoda tanári testülete, a sárosi főespcres, több alesperesek, plebánusok, a helybeli lelkipásztori papság, s a sz.
Domonkos szerzetének itteni tagjai. P o n t b a n 11 órakor ő nagy-méltósága a püspöki lak nagy teremében, hol a vendégek gyü-lekeztek, megjelent, s a h i t t a n i k a r és az egyetem egyik kül-d ö t t j e P a l á s t h y P á l által ezen szónoklattal ükül-dvözöltetett.
„Excellentissime Illustrissime ac Rcverendissime Domine Episcope! Domine ac P a t e r gratiosissime ! F e s t a , q u a e nos hodie concivit, dies decern lustrorum terminos signât, lauros in palestra S a c r a r u m literarum méritas raris 50 annorum meritis ornatas exhibet , quondam inchoatae scientiae fertilem in fructibus consummationem cunctis annunciat. J u c u n d a sunt solatia tuos in bono certamine t r a n s -actos recolere annos , ad mentem revocare l a b o r e s , arduas viri contentiones altae aetatis corona cumulatas contemplari.
Sed quis t u a s viri contentiones, tua in laboribus mérita s e r -mone complectatur ? F i t apud alios, u t fessi metiantur peri-cula itineris acti; tu indefessus non quae f a c t a , sed quae facienda sunt, in silentio commentaris ; ea quae retro sunt obliviscens, ad e a , q u a e ante sunt T c e x t e n d e n s , meliora semper meditaris , superior ipsa tua aetate , perseverantior tempore, animo f r a n g i nesciens u m q u a m , usquam ; et quem
scientia, intelligentia rerum orna vit, additum est Tibi, ut T e adhuc felix tuorum praeclare gestorum ignorantia ornet. — Ad electam ex electis Ecclesiae sobolem Pestini cooptatus, juvenis exempla majorum a e m u l a n s , boni operis exempla dederas semper. P i e t a t e et industria, studiis et scientia , co-natibus et modestia, multis superior, nemini secundus, animo et ingenio ita comparato latentia circa T e divinae providentiae décréta pandebas ; „quot labores, tot spei p i g n o r a " , i n -quit S. Gregorius. — M a t u r a m a e t a t i s necdum maturae sci-entiam Facultas theologica, et Alma mater p r o b a v i t , t e n e r a capitis tempóra, scientiae decore j a m insignia, cingens docto-rum laurea. Auspicia haec faustissima documentis 50 annodocto-rum confirmata hodie solemniis celebramus, te in p a l e s t r a littera-ria semel victorem, semper vicisse , m i r a m u r , veneramur. — An ordiar narrare, q u a n t u m t u a e scientiae comprobationem ab Alma matre obtentam T u ipse comprobaveras ? Alta pe-t e r e pe-t orape-tio. A secrepe-tis P r a e l a pe-t i , memoria inpe-ter nos semper novi, qui docent plebem, T u docueras, consilio intelligentiae et sapientiae curas Antistitis — pondere exueras ; bonus e t verus d o c t o r , quia doctrinae p r a e c e p t a ad vitam derivans, vitam tuam, et aliorum, nec non ecclesiae Cassoviensis con-ditionem secundum Ecclesiae canones c o a p t a n s , contemperans. Ecclesiae Monok praefectus, an non ad consilia et l a -bores gubernii sacri jussus idemtidem rediveras ? Tabularium liujus Sedis, t u a e industriae, t u a e intelligentiae praebet te-stimonium, tuorum laborum factum est emporium. E r e p t u s es ab hac dioecesi. Sed a n non T e non q u a e r e n t e quaesitus ? an n o n , quia intelligentia et sapientia per oras et terminos ce-leberrimus? an non, u t postquam thesauris scientiae tuae alios ditaveras, T u ipse ditior ad nos r e g e n d o s redeas ? Providen-tia D e i super Te, u t totam vitam ad gubernium sacrum con sûmes. En auspicia Almae matris a die, quo corona redimitus ad pedes Pontiiicis sacra conferentis f l e x e r a s , quovis die, quovis loco, quovis gressu firmata, omnium ore celebrata.
Decore vestivit Te sacra Facultas, amplius decore vestiveras T u illam. E t ne solus l o q u a r , profero sententiam viri ad si num meum depositam, viri, semper magni, non t a m laudibus, quam omnium admiratione celeberririmi, t u a p i e t a t e , t u o quoque cultu ditissimi viri, a quo Tibi ad h a e c solemnia sa-lutem jussus t u l i , dicentis : „ F a c u l t a s theologica n u n q u a m digniori contulit h a e c insignia doctoris." E t an unius hoc j u dicium ? Etiam unius satis esset, quia multus per annos t u a -rum v i r t u t u m testis fidelis; testis a u t e m ? immo cultor.
Sed an non summus t e r r a e P r i n c e p s , cui gloriam r e g n i et perenne familiae aevum omnes a Deo precamur, idem testatus collatis Tibi dignitatibus ? A n non Inclyta Facultas antecessorum judicia ad alteram vicem edi-x i t , dum T e in album Collegii doctorum plaudens re-tulit ? Sed desino ; I m p e r a t o r et R e x Apostolicus, con-cordi Antistitum voce monitus , T e ad viduam h a n c sedeni R o m a e signavit, Sanctissimus autem Dominus et P a t e r , cu-j u s nomen pietas, c u cu-j u s memoria apud omnes Caritas est, T e huic viduae sedi Antistitem dédit. E n filium ab hac dioecesi abeuntem, en patrem r e v e r e n t e m ; et quorum in sodalitate litteraria fueras frater, eorum in apostolico ministerio sis p a t e r , verus doctor, quia populi pastor ; v e r u s doctor, quia doctae doctorum doctrinae censor ; verus doctor, quia doctrinae pa-t r u m in ecclesia pa-tespa-tis fidelissimus, cuspa-tos vigilanpa-tissimus. T a
1 0 2 »
gloria litterariae nostrae Jerusalem, Tu laetitia Israel, Tu honorificentia docti populi nostri. — Quid dicam de gestis sapientiae Tuae in Apostolico munere ? Nil dico, quia filius Tuus sum; sileo, quia subditu3 Tibi s u m , ego a Te judicari debeo ; qui l a u d a t , jam judicavit, presbyteri autem e s t , ve-nerari, non judicare Episcopum. Silente me, mérita tua, nar-r a i melionar-r conditio dioecesis ; nanar-rnar-rat fnar-rangi nesciens labonar-r tuus, narrat in pectore nostro nostra erga Te p i e t a s , n a r r a t hoc, quo tegimur, tectum, per te amplius productum ; narrat instaurata haec Dei domus, pietate patrum s t r u c t a , tua pie-tate, et dicam n e ? tua liberalitate interitui erepta, decori suo reddita. — Tantis virtutibus, tantis, quae fari nullus adhuc auserit, meritis ornatum, Alma mater collegium cuorum in consortione litteraria fratrum, tui Tibi Patri ex hoc collegio filii, in termino decern lustrorum non jam auspicantis, sed consummatae scientiae coronam pio officio novis lauris or-nant. Ornaris a fratribus, qui amplius ornas fratres ; lauream decoris tribuunt, qui Te hujus laureae decu3 conspiciunt. — Suscipe quaeso Excellentissime ac Reverendissime Domine Episcope, P a t e r gratiosissime ! hoc novum virtutis Tuae in scientiis sacratis documentum. Mater hoc mittit filio ; filii hoc bajulant Patri ; filius veneraris matrem, P a t e r amplexare filios. Cum socio magisterii deputatus a fratribus hanc nostrae erga Te pietati datam tesseram sustollo, et ad pedes tuos re-pono; felix ego inter filios filius, gloriis 50 annorum redimi-mitum patris venerandum caput laurea mori nescia iterum redimire. Det Deus, misericordiarum Dominus, ut sertum hodie capiti appositum, productis in terra annis, corona gló-riáé sempiternae excipiat in coelis, quam reddet Dominus justus j u d e x vincentibus in certamine justo." (Vége köv.)
GYŐR, jul. 20-án. Győrnek kath. hitélete az utóbbi években — hála az egyháza fölött atyailag őrködő Gondvi-selésnek ! — rendkiviili, örvendetes lendületet nyert . . . Mert ha csak futólagos, röpke pillanatot vetünk is az utolsó öt-hat év szellemi vívmányaira, melyek nálunk a valláser-kölcsi téren fölmerülve, oly csendes, megnyugtató örömér-zettel töltik el az egyház magas érdekeiért dobogó hü katho-likus kebelt: ugy lehetetlen, hogy hálás kezeinket imára kulcsolva ne emeljük a jóságos éghez, mely egyházának a legválságosb időben ajándékozza a nagy férfiakat — s ezek közé méltán sorolandó az, kit a titkos-látások szép kifejezé-sével oly találón nevezhetünk a győri egyház ,angyalának',
— kik világitó tüzoszlopként fénylenek a hivő nép előtt a mindinkább terjedő hithidegség jelen borzalmas éjködében.
Terjed, mindegyre terjed már nálunk is azon életmag, ál-dásteljes katholikus légkör, melyet oly sóvárgó örvendezéssel észleltünk nem csak a távol Némethon, Belgium s F r a n -cziaországban, hanem édes honunk némely vidékein s más nagyobb városaiban is mind világosabb nyomokban, s lélek-emelő nagyszerűségében érvényt s jelentőséget vívni ki ma-gának. — Azonban a valót nagyitó túlbizakodás, s ábrándos elragadtatás vádjába esnénk, ha azt vélnők, hogy már a hit-élet üdvös átalakulása minden igényt kielégitőleg létrejött.
Mi jól tudjuk, hogy még igen sok kívánni — és sokkal több t e n n i való van hátra. De a tényeket egyedül csak az in-dolens közönyösség ignorálhatja. Ily tények közé soroljuk mi — egyebeket mellőzve — a vallásos közéletünk terén föl-fölvirágzó vallásos e g y l e t e k e t . Igaz, hogy sokan
elő-kelő kicsinyléssel vonják gunymosolyra ajkaikat, ha ezekről tétetik emlités ! Ámde köztapasztalat által elvethetlenül be-vitatott tény az, hogy jelen korunk szomoritó viszonyai közt, midőn az ellenfél oly félelmes sokaságban toborzza zászlója alá a hiterkölcs-, a társadalmi lét ez alapföltételének meg-döntésére szövetkezett szellemeket, egyedül a vallásos test-vérületek, az egyház örök virulásu fájának ez uj, élet-erős hajtásai, képesek a gonoszok támadásait ellensúlyozni s vissza-verni. Mi, kiknek alkalmunk volt a lelkipásztorkodás terén a hitéleti mozzanatokat megfigyelni, nagy lelki vigasztalás-sal tapasztaltuk ugy a társaséletben, mint a gyóntatószék-ben s a kedves betegek ágyánál, mily áldásteljes eredmé-nyeket idéztek elé máris az „Elő rózsafüzér", „Szent-József- 1 és „Skapuláré" társulatai. A ki a társulati ünnepeken betér a székesegyház magasztos boltivei alá, vagy sz. Teréz igény-telen fiainak u j aradiszben fénylő, kedvesen vonzó templo-mába, s látva ott a titkos Kármel e szentélyében az ajtatos-kodók hosszú sorát szent buzgalommal járulni az isteni bá-rány mennyei lakomájához, az vonjon lelkében — á m d e min-den epésségtől ment higgadtsággal — párhuzamot a mult és jelen között, s nem fog benünket túlzó optimismussal v á -dolni. Az „Oltáregylet", létezésének rövid ideje alatt is meny-nyi sok jót hozott már létre! A „Szent-László-Társulattól'í.
az egyleti ajtatosság szervezésével szintén sok jót várhatni.
— De aligha csalódunk, midőn állítani merjük, hogy kiter-jedt iparú városunkra nem lehet valami üdvösebb, és szebb jövőt igérő intézmény, mint a m i n a p megalakult „ L e g é n y -e g y l -e t . " Ettől várunk mi majd, a növ-ekményt adó Ist-en áldásával, egy uj, vallásos, erényes, munkás és takarékos iparos-osztályt. Azért erős megyőződésünk, hogy azon di-cső nevek között, melyeket egyházunk jelenkori előharczo-saiul nevezend a történetírás, ott fog majd fényleni a nagy legény-atya az ösz K o l p i n g tisztelt neve is. — Nálunk, lételének első nyilvános életjelét tegnap, f. hó 19-én adta e jeles egylet, mely napon tudnillik fiúi kegyelettel ölelt fő • védnökét, alapitóját s bőkezű jótevőjét, f t S i m o r J á n o s megyés püspök ur ő mlgát volt szerencsés számos és diszes vendégkoszoru élén tisztelhetni helyiségeiben. Vasárnap dél-után levén, a legények teljes számmal voltak egybegyűlve az egylet lakásán, hol a papság, a város tisztviselői kara, s kü-lönösen az iparos osztály — nagyrészt az egylet védnökei
— De aligha csalódunk, midőn állítani merjük, hogy kiter-jedt iparú városunkra nem lehet valami üdvösebb, és szebb jövőt igérő intézmény, mint a m i n a p megalakult „ L e g é n y -e g y l -e t . " Ettől várunk mi majd, a növ-ekményt adó Ist-en áldásával, egy uj, vallásos, erényes, munkás és takarékos iparos-osztályt. Azért erős megyőződésünk, hogy azon di-cső nevek között, melyeket egyházunk jelenkori előharczo-saiul nevezend a történetírás, ott fog majd fényleni a nagy legény-atya az ösz K o l p i n g tisztelt neve is. — Nálunk, lételének első nyilvános életjelét tegnap, f. hó 19-én adta e jeles egylet, mely napon tudnillik fiúi kegyelettel ölelt fő • védnökét, alapitóját s bőkezű jótevőjét, f t S i m o r J á n o s megyés püspök ur ő mlgát volt szerencsés számos és diszes vendégkoszoru élén tisztelhetni helyiségeiben. Vasárnap dél-után levén, a legények teljes számmal voltak egybegyűlve az egylet lakásán, hol a papság, a város tisztviselői kara, s kü-lönösen az iparos osztály — nagyrészt az egylet védnökei