az igazságtól eltérnek. Annyira van a pap valamelyik párttal, a mennyire ez az igazsággal van ; érintkezik vele, de nem szövetkezik." ' ) E nyugodt, e bölcs, e minden pártszinezeten fölüli nyilt levelet megtámadta Rouland, volt oktatásügyi miniszter, mivel a hét fő-pap levelében szó sincs a császárról, mivel megyéjü-kön kiviili hívekhez szólnak, ez által más püspökök joghatóságát zavarják, mivel a kormány tudta nélküi
zsinatot tartanak ; ez visszaélés; e miatt a hét főpap az államtanács elé hivatik.
2) A püspökök szóltak; ez
!) M o n d e 141. sz. 25. maj. 1863.
Monde 149. sz. 3. jun. — R é m u s a t , a Révue des deux-Mondes-nak havi-szemlésze, sem a kath. egyháznak, sem a püspökségnek nem b a r á t j a , nem hive még is mondja:
„ L a déclaration des sept prélats consultés à d'époque des e-lections nous parait parfaitement mésurée, et, quoi qu' on en dise, irréprochable." ( J o u r de Brüx. 203. sz. 22. jul. 1863.)
a miniszter kinja. Hogy minden lépésen , minden iratban, minden irott sorban, minden e j t e t t szóban nem emiitéka csá-szárt, ez vétség a miniszter előtt. Nem mint püspökök, de mint polgárok, nem a hitnek őrei, hanem polgári jogaik gyakor-lói szóltak, megyéjükön kivül is szólhattak, tanácsot minden-kinek adhattak. Ügyvédek, jogtudósok összeülnek, tanácsai-kat az újságokban közzéteszik ; csak hét főpapnál vétség ez?
Nincs a püspöknek oly polgári joga, mint bár kinek? Bár ki czikket közöl az újságban, az egész nemzethez, az egész vi-lághoz szól; ez a miniszter álmait nem z a v a r j a ; ha azt püs-pök teszi, nem alhatik, fölriad, az ,articles organiques' fegy-verével üldözést ind it, a püspököt ostracismus alá veti. Ta-nácsot a katholikus bár melyik püspöktől, hazán belül, hazán kivül kérhet, püspökének joghatóságát ez által nem sérti.
Rouland jun. 23-án a hivatalból elbocsáttatott, de az idézés eddig el nem ejtetett, sőt az államtanácsban felőle már elő-adás is tétetett.
A tours-i érsek, a hét főpap e l s e j e , Roulandnak nyilt levelére, nyilt levéllel válaszolt. „Első eset, igy irt az érsek, hogy a minister engemet püspöki kötelességeimre oktat. Az államtanács Ítélhet némely esetekről tamquam ab abusu ; de hogy a püspöknek nyilt oktatást adjon , eddig egy minis-ter sem merte. Tűnődtem , mi adhatott alkalmat neki, miu-tán nyilatkozatunk ellen először azok sem szóltak, kik min-den szavunkat megtámadják. A császár iránti tiszteletet s kö-telességeket megtartottuk ; olvassa pásztori körleveleinket.
„Ha most kevesebbet szólunk a császárról, a bölcsek jól tud-ják, hogy ezt az egyház f á j d a l m a , s szent hivatalunk tiszte-lete miatt teszszük. Vessen a császár véget fájdalmainknak, allitsa vissza a szent-széket az ő j o g a i b a , a mint ez nekünk ünnepélyesen megígértetett, adja vissza lelkünk örömét, s körleveleink telve lesznek a császár dicséreteivel. — Zsi natról beszél. Mi össze nem ültünk, mi Írásban eszmét cse-réltünk. Nem szabad-e ezt tennünk ? A szón erőszakot kell t e n n i , hogy valaki egy levélváltást zsinatnak nevezzen. — Más püspökök sértett jogairól ne szóljon, egy se panaszko-dott, megegyezésüket sokan kimondták. ') Lajos Fülöp alatt is a minister ily együtties nyilatkozat ellen tiltakozott, akkor mondám n e k i : „uram! a veszély nem ott v a n , a hol véli, de ott, a hol nem látja. A püspökök rendet akarnak, a törvényt tisztelik ; az egyháznak kezét a forradalomban még senki sem látta. Jobban teszi ön, ha a veszélyt az állam ellen másutt ke-resi." Szavaimra a történet ,igenl-nel felelt. Én tiltakozom, mintha a császár ellen tiszteletlen voltam volna, s kimondom hogy engemet püspöki kötelességeimre csak a p á p a , vagy a zsinat tanithat, s hogy természeti jognak tekintem, mástól tanácsot kérni, másnak tanácsot adni. H i p p o 1 i t." 2) Nem gondolnak a püspökkel, rettegnek a püspökségtől. Csak ne t a -nácskozzanak , csak közösen ne szóljanak. Az egyház nem egy püspök, hanem a pápa és püspökség, mindnyájuk ereje az együttiesség. H a egymástól eltérnek, ha eszmét nem cse-rélnek, ha egy akarattal nem szólnak, lesznek helyenként püspökök, de nem lesz püspökség, nem lesz egyház, nem lesz erő.
' ) S i b o u r , tripolisi p ü s p ö k : „ j ' a d h e r e du p l u s profond de inon a m e a l ' a v i s q u e v o u s , e t q u e l q u e s - u n s de v o s v e n e r a b l e s c o l l è g u e s o n t p u b l i é . " U g y a rodezi é s m á s 10 p ü s p ö k . ( M o n d e 1 4 8 s z . 2 . j u n . )
*) M o n d e 1 5 2 sz. 6. j u n .
A turini kormány államtanács elé idézi a parmai püs-pököt, ') a franczia kormány hét főpapot ; amaz , mivel egy papot mint méltatlant, a papi rend gyakorlatától letiltott; ez, mivel egy lelkismereti kérdésre válaszolt. Boggio Károly for-radalmár ezt ,eminentemente assurdo', 2) Cormenin juliusi szabadelvű , „un acte anti-raisonnable , anti-philosophique, anti-chrétien"-nek nevezte. 3) Az ,Articles organiques' ellen VII. Pius 1802 maj. 24-én tiltakozott; Caprare 1803. aug.
18-án, a franczia püspökség 1819 maj. 30-án ünnepélyesen óvást t e t t ; 4) e gallicán szabadság, püspöknek az állam szol-gái által Ítéltetni, Servitutes, mint Fleury mondá, 5) a f o r r a -dalmárok romjai alól kihúzatva, az államtanácsban, mint az egyptomi porrum et caepe, hódolatot nyer, mert nefas violare aut frangere morsu.
A zavar között egyedül a kath. igazság áll rendület-lenül, a mint ezt a tridenti zsinat 300 év előtt kimondta. A háromszázados emlékünnep Trientben, melyen hazánk két
•főpapja is megjelent, hasonlított azon zsinat megnyitásához.
Az ó és az uj világ küzd, — akkor is. Barbarossától Gr—ig foly a harcz az isteni tekintély ellen; váltott nevet, de irányt nem vesztett. II. Fridrik imádta a birodalom-, G—i imádja a forradalom-istent. A birodalom 600 év előtt oly forradalmi v o l t , miként zsarnok a mai forradalom. A név más, az elv ugyanaz. A tridenti zsinat a haldokló caesarság és az ébredő demagógia között á l l o t t , miként Manzoni 1. Napoleonról éneklé: „ei si nomo due seculi, — l'un contro l'altro ar-mato." ®) A birodalom V. Károly és I. Ferencz csatáiban hal-doklott; a demagógia a wittenbergi tanárok székeiről előto-lakodott. Az emberiség e két korszakában ült az örök érvü zsinat, kárhoztatva a birodalom és a forradalom tévelyeit. — Multak az i d ő k , az egyház 1863-ban ugy itél az emberiség ellenségei fölött, miként 1563-ban. Most kárhoztatja a forra-dalmat, tehát az eretnekséget; akkor kárhozatot mondott az eretnekségre, tehát a mai forradalomra. Három század véres tanúságot adott az egyház Ítéletéről.
H á n y trón, hány intézmény dűlt, hány rendszer változ o t t ? aváltoz egyháváltoz Ítélete sváltozilárdan maradott. Kimondta, k i -mondja, hogy ő isteni tekintélylyel van fölruházva, hogy az Isten minden hatalomnak forrása , kivüle , ellene nincs h a t a -lom. Kimondta, s ma is vallja, az akarat szabad , szükséges a malaszt, köteles az engedelmesség; megvédte a Luther ,servum arbitrium', Calvin János ,taurus implens gregem' tanában megsértett emberi méltóságot, megvédi most a ,nép-fölség' szólamába burkolt zsarnokság ellen az emberi szabad-ságot. A szülés nehéz v o l t , miként m a , de dicső és örök életű A tridenti zsinat emlékünnepe nem puszta
megemlé-A r m o n i a 158. s z . 9. j u l . 1863.
2) La c h i e s a e lo s t a t o p. X X X I I I . T o r i n o 1854.
3j D r o i t c a n o n . T . I. C o n s e i l d ' E t a t . § 2. p. 807. P a r i s . 1 8 5 8 .
4) D r o i t c a n o n T . I , p. 2 1 7 — 2 2 6 .
5) O p u s c u l e s p u b l i e s par M. É m e r y . D i s c , s u r l e s l i b e r t é s de l ' É g l i s e Gallicane, p. 1 5 6 . — E z e n 18 g e r m , an ( 1 8 0 2 . 8 . april) . a r t i c l e s o r g a n i q u e s de la c o n v e n t i o n du 26 m e s s i d o r an I X . ' ( 1 5 . jul. 1 8 0 1 ) e l s ő 8 pontja s z e r é n t ü l d ö z t e t e t t 1 8 0 9 - b e n a b a y o n n e - i , 1 8 2 0 o c t . 2 6 - á n a p o i t i e r s i p ü s p ö k ; 1823. d e c . 2 7 é n a t o u l o u s e i é r s e k s b i b o r n o k , 1 8 3 7 -ben a m o u l i n s - i , 1838-ban a c l e r m o n t e i p ü s p ö k , 1 8 3 7 - b e n a párisi é r s e k , 1 8 4 3 . oct. 2 4 - é n a c h a l o n s - i p ü s p ö k ; 1 8 6 1 - b e n P i e , p o i t i e r s - i , m o s t a h á r o m é r s e k , n é g y püspök. ( D r o i t c a n o n T . I. p , 1 7 4 — 1 7 8 . )
6) Monde 184. sz. 29. j u n . 1863.
kezés, hanem erélyes tiltakozás a mai politikai s társadalmi tévtanok ellen. A zsinat ezeket előre látta, kárhoztatta; ma l á t j u k , nyomorainkban érez«ük, s a püspökök föliratjában kárhoztatjuk. A wittenbergi tanárok tanait az állami s tár-sadalmi romok eltemették, utódjaik Krisztus Jézus istensé-gével együtt megtagadták ; a tridenti zsinat hittani s fegyelmi canonjai ma is élnek, s mikor azon tanárok forradalmi tanaiból született indífferentismust, s szabad-elvüségből lehozott szabadságot, „quae dum errorem et Vi-tium libera esse vult, veritatem captivam, Ecclesiam servam
essecupit", a világ is ki fogja tagadni, a zsinat végzései az állami s társadalmi bajok örökös gyógyszerei maradandanak.
A pécsi püspök meghivó levele a megyei zsinatra.
Georgius G i r k Dei Miseratione, et Apostolicae Sedis Gratia Episcopus Quinque-Ecclesiensis, SS. Theologiae Do-ctor Collegiatus.
Venerabiiibus Fratribus, Dilectisque in Christo Filiis, Cathedral is Ecclesiae Nostrae Capitulo , universoque Clero saeculari et regulari Almae Dioecesis Quinque-Ecclesiensis Salutem in Domino !
Synodorum Dioecesanarum frequentationem, magnis Summorum Pontificum, Conciliorum, et Episcoporum laudibus celebratam, sed prout alibi passim a longo tempore, ita in hac nostra Dioecesi ob temporum adjuncta a semial-tero seculo intermissam, iam non duximus amplius pro-crastinandam.
Quare ut Decreto sacro-sancti Concilii Tridentini Sess.
XXIV. Cap. 2. de reform, prompte respondeamus, et Conci-lii Provinciális anno 1858. Strigonii celebrati, ac per sacram Sedem Apostolicam die 24 a Augusti 1859. confirniati, Sta-tuta et Décréta in Dioecesi, cui e miseratione divina praesu-mus, consveta forma publicentur, adjunetis et indigentiis eius accomodentur ac corroborentur, aliaque, quae ad promoven-dam maiorem Dei Gloriam, augendum Religionis cultum, promovendam fldelium salutem, ad maius denique Dioecesis huius emolumentum conferre possunt, constituantur : favente Divina Gratia Synodum nostram Dioecesanam, anni curren-tis, post Dominicam XIV. Pentecostes feria tertia, quarta et quinta, in diem 1-am 2-am et 3-am SeptembrÍ3 incidentibus, in Ecclesia Nostra Cathedrali habendam, et celebrandam in-dieimus, et indictam praesentibus declaramus.
Quoniam vero in promptu non habemus, omnes, qui de iure vel ex consvetudine, juxta Benedictum XIV. de Sy-nodo Dioec. Libr. 3. Cap. 1. et seqq. interesse tenentur, ad earn evocare, ne interea Fidelibus in tam vasta Dioecesi spi-ritualia ministeria desint : sed et sacra Sedes Apostolica Re-scripto s. Congregationis Concilii dto 11-ae Juuii 1860. con-cessa celebrandae Synodi facultate, enunciaverit, ut ad Syno-dum hanc vocari debeant singuli parochi decanales, seu di-strictuales dumtaxat, contrariis quibuscunque minime ob-stantibus : idcirco convocamus, et Synodo liuic interesse vo-lumus ac statuimus Venerabile Capituluni Cathedrale, Cano-nicosque omnes actuales et honorarios, sive in corpore, sive per duos pluresve Deputatos ; — Abbates et Praepositos cu-ram animarum in Dioecesi exercentes; — Abbatem
Cister-' ) A p ü s p ö k ö k fölirata. ( R e l i g i o 8. s z . 6 0 1.)
ciensem; — et Provincialem Superiorem Ordinis S. F r a n -cisci Provinciáé S. Ladislai Regis, S. Joannis a Capistrano, et Marianae, item Ord. S. Joannis de Deo Provinciáé I m m a -culatae Genitricis ; — Vice-Archi-Diaconos omnes Distri-ctuales cum Surrogatis; — Parochum interioris Civitatis Quinque-Ecclesiensis, item suburbii Budensis, et Administra-torem suburbii Szigetani, velut qui sine detrimento suorum fldelium facile Synodo intervenire possunt ; demum duos S.
Theologiae Professores in Universitate Pesthiensi, q u a Dioeceseos istius sacerdotes, prout et duos seniores Profes-sores eiusdem Theologiae in gremiali Lyceo Episcopal i, nec non Directorem huiatis Gymnasii Episcopalis cum uno Professore.
Quos proinde omnes ad Synodum futuram per praesen-tes Literas evocamus , ac virtute obedientiae cogimus, nisi legitime excusaci et ob gravia momenta excusationum ab obligatione praevie, per Nos, soluti fuerint.
Quum vero sine Deo nihil possimus, et omnis suffeien-tia nostra ex Deo sit: insuper edieimus , ut statim a Litera-rum praesentium pereeptione usque absolutam Synodum, omnes et singuli Sacerdotes orationes de spiritu S. ad Mis-sam quotidie assumant, et diebus Dominicis et Festis post Sacrum tria Pater et Ave cum populo fideli devote persol-vant. Paterne quoque provocamus omnes Dioeceseos huius Sacerdotes, ut tam ipsi ferventer ad Deum preces fundant, quam et populum fidelem de celebranda hac Synodo ex s.
ambone edocendo zelose excitent, quatenus enixis preeibus, et bonis operibus adjutorium a Patre luminum Nobis impe-trent, ut Synodales tractationes feliciter decurrant, et pro-spéré finiantur, ad divini Cultus augmentum , in laudem Do-mini nostri Jesu Christi, in honorem Iram. B Mariae Virgi-nis, ad aedificationem quoque nostram, et totius huius Dioe-cesis utilitatem. Datum Quinque-Ecclesiis festo s. Jacobi Apost. anno Domini millesimo, octingentesimo sexage-simo tertio. Georgius Girk, m. p.
E p p u s Q u i n q u e e c c l e s i e n s i s .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
KAPOSVÁR, jul. 23-án. A ,Religio1 kath. egyházi s irodalmi folyóirat folyó év, július 15 ről 5 számában egy vi-déki lapnak (Győri.K.) a „Vegyesek" közt foglalt fölhozására, illetőleg fölkiáltására : „a temető mellé! Kaposvár! Kapos-vár ! stb." ámbár e nagybecsű lap igazságos szerkesztője rö-viden és remekül megfelelt: ezen végszavaival azonban
„bizonyára elegendő oka volt az illető hatóságnak" kegyes-kedett alulirtnak u t a t nyitni s alkalmat nyújtani : miszerént az alaptalan följajdulást lecsendesitvén, egyszersmind a tör-tént öngyilkosság esetét, körülményeit elsoroljam. A vidéki lap fölkiált: „Kaposvár Kaposvár!" Tán helyesebb leendett máskép, például ekkép fölkiáltani : Kaposvárott találtató — s nem „Kaposvár, Kaposvár", (mert hála Istennek, e város buzgó lakói, igen kevesek kivételével jó keresztény katholi-kusok) némely czimszerénti keresztények, az Istentől a ve-gett adott drága életet, hogy e mulandón egy örökkétartó boldog életet szerezzetek, ne pazaroljátok, — öngyilko-lással ne oltsátok e l , az Isten jogaiba bele nyúlni ne merészkedjetek, ne bitoroljátok azokat, Isten adta az életet, Isten veszi el, hisz életetekre szüksége van e hazának is, az.
— « 86 •»-—
Isten pedig szigorú számot veend róla! — „Az isteni ke-gyelem véghetetlen" igen is az Isten irgalmas, kegyelmes de igazságos is, ki megjutalmazza a jót, megbünteti a go-noszságot. „Miért akar az ember kérlelhetlen lenni" — nem az ember és egyén, hanem az egyház törvénye parancsol —
„el nem temetni szivtelenség" és midőn valaki magát agyon-lővén öngyilkosságot visz véghez — ez nem szivtelenség?
ah ez némelyek szerént hősiesség!? melyre elborzad az em-beri természet. „Temető mellé" hát kérdem: ugyan h o v a ? annak ki életében a hitet, szent-helyet, a templomot, egyhá-zat megveti, helye volna-e a fölszentelt kath temetőben?
— vita qualis, mors et sepultura quoque talis. Az egyházi temetés bizonyára nem ok nélkül maradt el. F á j az egyház-nak, fáj a lelkipásztornak is, ha a keresztény katholikusok közt találtatik olyan, kire az egyházi törvény szigorát alkal-mazni kell — bár ily szomorú tény soha se merülne föl,!
Csak az az öngyilkos v a L i k i élt volna keresztényileg, vég-órájában szállott volna magába, békült volna meg Istenével, lelkiismertével, türt volna s liait volna meg keresztényileg, bizony készséggel, minden ellen-szó nélkül leendett egyhá-zilag eltemetve ; ez azonban nem történhetik, mikor ily okok s tények állanak elő : Az az öngyilkos v a l a k i Kaposvárott tizenöt éven át lakott, hitre nézve, keresztény kath. levén még is e 15 év lefolyta alatt soha templomba nem járt, nem gyónt, semmiféle ker. kath ájtatosságban részt soha sem vett, sőt azt megvetette. Folyó év junius 14-én vég-rendeletet, pedig a legépebb észt megilletőt tett, több ezerekről rendelkezvén, még kutyája, macskája meddig s mikénti élelmezéséről Í3 pontosan godoskodván. E vég-rendelet fekete spanyolviaszszal, van pecsételve, és két tanú által van aláirva. — Junius 20-án hihetőleg éjjel egy iratot akasztott gazdaasszonya a j t a j a kulcsára, mely, midőn a nő szobájából reggel kilépett, előtte leesett, fölvette, s olvasni nem tudván egy valakihez vivé, t a r -talma ez: „Én a kertemben fekszem" stb Mint az irat s körülmény mutatja, tán a szörnyű tényt végrehajtandó a czé-dulát a szobábóli kimenés és a kertbe indulás pillanatában tevé a kulcsra, mit azon egyvalaki elolvasván a kertbe ment, s ott találá az öngyilkost puskájával szemét s agyvelejét szétlőt-tem — Es ily előkészület, elmejelenlét, határozottság — mindenérőli rendelkezés, még a megtörtént öngyilkosság helyét is megnevező öngyilkosnak egyházilagi el nem temetése, és a temető mellé tétele: szivtelenség!? Ehhez járul még, miszerént az orvosi bonczolás csak roppant nagy májról, melancholia-, buskomolyságról adá véleményét ál-litván : hogy v a l ó s z i n ü l e g öriiltségi rohamban agyon-lőtte magát. — Tizenőt év alatt elmezavarodottságának vagy őrültségének semmi jele, különben őrködni kellett vala fö-lötte, mellette; a végrendelet is e szerént semmis lenne, pe-dig mint törvényes, érvényes végre is van már hajtva. Sőt mi több a somogy-megyei hivatal által kihallgatott tanú, gyermekkori b a r á t j a levén esküvel is bizonyítja, hogy éle-tében az öngyilkosnak soha semmi elmebaja nem volt. Ba-rátja, a tanú, folytonos látogatója s társolkodója levén, az öngyilkos egykor beszélgetés közben mondá: Barátom majd-egyszer ön engem itt fölakasztva talál; — barátja ezt elle-nezvén s e ferde gondolattól megmenteni óhajtván mondá ismét: hát nem akasztom, hanem agyonlövöm magamat;
mire barátja moraliter hatni kivánván, elősorolá az ily szo-morú esetben tőrténendőket, tudnillik mily fájdalom lenne ez uri családjára, barátira és végre a temetőbe se temetnék s t b ; feleié: mit nekem a család, barát, mit törődöm vele, ha hol-tom után a ganajba dugnak is ! — Es még is ily szomorúan alapos okok s adatok folytán az egyház törvényének alkal-mazása szivtelenség ! ? Isten lát tud, és hall mindent, majd
k i d e r ü l m i n d e n . Komesz György.
plebanus s k e r . a l - e s p e r e s .
LONDON, jun. 10-én. A börtön-káplánok bilije har-madszor is olvastatott, s 36 szótöbbséggel elfogadtatott. Igy tehát a kath. papnak szabad lesz minden nap a házi rend-által kiszabott órában a foglyokhoz bemenni, a hit igazságai-ban, a polgári élet kötelességeire oktatni. Bright, quaker, a bill mellett szónokolt szokottan nyers szabadságával. Ad-derley pedig most is a régi hurt pengette, hogy a katholi-kusok nem lehetnek igaz hazafiak, miután külföldi fejede-lemnek hódolnak. Különösen okos ember ezen rajongó an-glicán ! Azon angolok, kik hivek maradtak Ethelbert, Nagy-Alfréd, s egész Angliának hitéhez VIII. Henrikig, kik ezen hit mellet szülték, s későbbi nagyságra nevelték a nemzetet, azok most idegeneknek mondatnak születésük földjén; a kik megtagadták hitüket, idegen (oraniai) fejedelemnek eladták hazájukat,sBritanniánaknevezék országukat, csak ezek egye-düli örökösei e dicső ősöknek ! Francziaországban is a hugue-nották Angliának akarták elárulni hazájukat, már néhány parti erődökbe be is eresztették ; Gusztáv Vasa idejében nem e g y kath. országnak terveztek a hittől elszakadt háborgók ilyes-mit. Ezen angolok néznek minket szülőföldünkön idegenek-nek, mivel lelkismeretünk és hitünk ügyeiben a parlamentet, a kormányt, a királyt urunknak el nem ismerjük. — Hétfőn, maj 18-án a bibornok ur elvállalta, hogy a ,Sz. Tanácsról' ne-vezett szép művészetek intézetének tanonczai között a jutal-makat kiosztja. A South-kensington musaeumnak termét mindazok ismerik, kik a világkiállítást meglátogatták; itt volt a kiosztás. A bibornok ur figyelmeztette az ifjakat, hogy a szépmüvészetek a léleknek mulatozásul szolgálnak, mivel a munkacsere enyhiti a fáradt elmét; távol legyenek attól, hogy miután némi ügyességet mutatnak föl a művészetben, magukat lángésznek képzeljék ; foglalatoskadjanak saját kézi munkájukkal, szabad óráikban elő vehetik a rajzolást, a hangszert, az éneket, ez nemes mulatozás, mely a lelket fölvidámitja, nemesiti. Például mutatá fölBurnst, Iloggot, E t -trick-et, Tvmer-t, Mezzofantit, kik tanulmányaiktól kézimun-kára, énekre, vagy valamely hangszerre mentek át, s ebben fáradt elméjüket fölvidámitották. — Pénteken maj. 15-én egy u j árvaházunk áldatott meg az Ore plébániában, másfél angol mértföldre Hastingstól. Egy előkelő aszszonyság jó-tékonysága szerzett egyházat, kertet, és tágas udvart. A Krisztus Jézus kisdedségéről nevezett nénék foglalták el ezen árvaházat, Grant, soutlnvarki püspök a Szent-Három-ság dicsőségére megáldotta az épületet, s a nénéket bevezette.
— Ugyanezen püspök maj. 4-én Wortingban egy u j tem-plomnak és zártiának alapkövét megáldotta és letette, mely a Sionról nevezett Miaszszonyunk-, néoéknek számára épül, s kik már Wortley-house-ban árvaintézett birnak. Ez aláirás által jött létre. A templom fele-költségét Gaisford őrnagy vállalta magára. — Maj. 13án Corntswaite, beverleyi p ü s
-. 87
pök áldotta meg az u j templomot, mely Market Weigtonban, Yorkshire-grófságban, a kath. iskolához van épitve. K é t száz tanoncz foglalt helyet a templom hajójában, de melyben 300-an foglalhatnak helyet. A templom szent Wílmosnak van fölajánlva, goth stylben van épitve — Sisk a t y a , a mount-szent-Bernardi apátságból Lancashirben t u d a t j a a katholikusokkal, hogy szerzete, (a trappisták) a kath. refor-mált iskolát más szerzetnek fogja következő juliusban átadni, ha módjuk lesz a 12,000 franknyi adosságot, mely ez iskola építésére tétetett, kifizetni. „Huszonöt éve már, hogy az
•apátság e vidéken munkálkodik. Akkor itt csak egy katholi-kus volt, most ezrekre megy számuk. Az apátság nyitva van azoknak, kik szent gyakorlatokat akarnak tartani. A szegé-nyek eledelt kaptak házunknál. Mult évben 21,000 szegény kapott nálunk eledelt.. Ezen fölül r u h á t is osztogattunk a szegények között." — Az anglicán, vallású ,Gruardián' lap közli, hogy Barlangban, az esseyi grófságban, egy kastély-ban rejtek-ajtóra bukkantak, melyről eddig senki semmit se tudott, mely ajtó egy setét rejtekbe vezetett, hol egy kosa-rat, benne szárnyasállat csontokat, és kath. templomi ruhá-k a t találtaruhá-k. Ezen hely a ruhá-kath. paporuhá-k rejteruhá-ke volt, midőn a
16-ik suázadban halálra kerestettek. Nyoma volt annak is, igy szól a ,Gruardián', hogy itt szent-mise mondatott; a ko-sár étket tartalmazott az elrejtett pap számára. Az olasz katholikus papok intésül vehetik ezen rejtekhely fölfedezé-sét. — A ,Morning Advertiser' borzadva kérdi, valljon Sto-nor, gallesi lierczegnőnek udvari hölgye-e az, a ki a kath.
egyházi czélokra létesített bazarnak pártfogói között följe-gyezve áll ? Es ép ezen bazar a knightsbridge-i iskolára volt szervezve, mely a cambridgei lierczeg p á r t f o g á s a alatt áll.
és az irgalmas szüzekre van bízva. Kérdi tovább az emiitett újság, valljon nem azon Robert Peelnek-e a leánya, a ki miu-tán Stonor hölgyet nőül vette, a romanisták badarságaira
és az irgalmas szüzekre van bízva. Kérdi tovább az emiitett újság, valljon nem azon Robert Peelnek-e a leánya, a ki miu-tán Stonor hölgyet nőül vette, a romanisták badarságaira