h o g y valami állandót, és valódit szerezhessen. — E-gyéhiránt e részben már is némely egyházmegyében czélszerü intézkedések történtek, hogy tudnillik az egyházban főpásztori engedély nélkül semminemű képeket, szobrokat íölállitani nem szabad. (Folyt, köv.)
A nápolyi püspökség tiltakozása
a turini kormány 1863-ki jun. 5-én kelt rendelete ellen a királyi ,placet1, — ,exequatur' ügyében.
( V é g e . )
A romai pápa Krisztus Jézusnak helyettese , a ki-ről irva van : postula a me gentes, et dabo tibi in hae-reditatem populos (Ps. 2, 8.) ; annale helyettese, a ki az apostoloknak magáról mondta: data est mihi omnis potestas in coelo et in terra. (Matth. 28, 18) Tehát mindenki, a ki katholikus, az Isten helytartójának alattvalója; a ki pedig még nem katholikus, annak az egyház kebelébe kell jönni, s fejét a pápa előtt engedelmességre hajtani, ha valaha üdvö-zülni akar. A pápai hatalom tehát nem külföldi hatalom, mi-ként az anya nem idegen ember az ő fiai előtt; mimi-ként a mester nem idegen az ő tanitványai előtt ; miként a pásztor nem idegen ember az ő juhai előtt. Tévednek tehát fölötte az államimádók, midőn a romai pápát kül fejedelemnek ne-vezik, s az ,exequatur' magas jogának tanait hirdetik, me-lyeket a romai pápák illetlennek, oktalannak, vakmerőnek s istentelennek nyilatkoztattak. (Leo X. Const. „In supremo"
anno 1518. Pius IX. Const. „Probe nostis" 1853. maj. 9.) Ne mondják nekünk, hogy az államnak joga van magát védel-mezni az egyházból reá törő veszélyek ellen. Ez oly oktalan-ság, mint az előbbi állitás. H a ezen tiltakozásunknak határai engednék, az evangeliumos könyvet, és a szent-atyák iratait kézben tartva, bebizonyitanók, hogy az egyház, a Szentlélek által vezéreltetve az igazság utjain , örök üdvösségre vezet mindenkit, semmi veszélyt, semmi kárt nem hozhat a világi társadalomra. Az ő tanitása, az ő parancsai nem szülhetnek mást, mint hogy az uralkodók igazságosak, az alattvalók enge-delmesek, a törvények helyesek, a kötések szentül sértetlenek, a hántások megbocsátva legyenek, s minden a maga rendjén maradjon, a mi csak jólétet nyújthat a népeknek e földön. Es ha meg is engednők a soha nem igazolt gyanút, mily törvény ad jogot egy embernek, hogy mást megkötözzön, mivel ez neki árthat ? H a ez megengedtetnék, kiki ha erősebb, össze-kötözné a gyengébbeket, mivel ezek árthatnak neki. Hanem ezt nem szabad tenni embernek az ő embertársán ; szabad legyen tehát az államnak vizsgálat alá venni az egyházi ha-tóságok rendeleit, valljon nem tartalmaznak-e valami vészt az államra? az egyháznak is joga van vizsgálat alá venni az államok törvényeit, valljon nem hoznak-e kárt az egyházra, annál inkább, mivel ezt már keservesen tapasztalta. Ezt fáj-lalnák az államimádók. Vallják meg t e h á t , hogy tanaik ha-misak , gonoszak, s szerencsétlen az ötlet, mely a királyi ,exequatur'-t napfényre hozta, miként ezt néhány év előtt mondta IX. Pius. (Alloc. 1855. nov. 3.) A nevezett rendelet ellentmond a statutonak is. Ez a kath. vallást állam-vallás-nak mondja. Tehát bevallja, hogy az állam az egyházban
van, hogy a mi a hitet, az erkölcsöt, az egyházi fegyelmet illeti, abban a romai pápának van joga rendelkezni, az ola-szoknak pedig engedelmeskedni. Hogyan állithat föl tehát egy királyi rendelet olyast, mi a statutoval ellenkezik, ide-gen hatóságnak tekintvén a romai pápát, a püspököket, kik nincsenek fölségednek alávetve (sok püspök Romában
tartóz-kodik, kiket a zsarnok elűzött,) s hogyan tilthatja az enge-delmességet rendeleteik iránt csak azért, mivel királyi place-tumot nem kaptak ? Sőt a pecsétőr placet-et követel azon előterjesztésekre is, melyek a romai pápa- és ama püspökök-hez intéztetnek. Mily törvényes hatalom veszti el az ő ható-ságát é3 törvényeinek kötelező erejét csak azért, mivel ezen vagy más helyen tartózkodik? Ez azon szabadság, melyet nekünk az alkotmány igér ? Es a mi még furcsább és siral-masabb, az anglikán küldérek bebarangolják Italiát, atévely-nek tanitó-széket emelatévely-nek, terjesztik a mételyes könyveket, hogy a népet a ker. religiótól megfoszszák ; ezek nem kér-tek, nem kaptak királyi placet-et, hogy külföldi eretnek kül-dőiktől kapott küldetésüket teljesíthessék. Pedig ezen külde-tés is a hegyeken túlról jött. Midőn a püspökök e miatt a hatóságoknál panaszt emeltek , azt kapták válaszul, hogy a hatóságok meg nem akadályozhatják a nem-kath. vallású szolgákat az ő ténykedéseikben, mivel ez az alkotmányos szabadsággal ellenkeznék. A mely szabadság tehát az mánytól el nem ismert sectáknak megadatik, az az alkot-mánytól elismert kath. religiónak megtagadtatik ? Es midőn az állam saját hatalmából megsemmisíti a szerzetes fogadal-makat, megtagadja ezeknek a létjogot, ő fogja a szerzete-seknek azon parancsokat kötelezettségi erővel fölruházni, melyeket a szerzetes főnökök az ő alárendeltjeiknek külde-nek ? Mondatik, hogy a királyi piacet és exequatur máskor is szükséges volt. Jobb volna erről nem is szólni. Valljon nem általános-e az ellenvszenv a volt államrendszerek ellen?
Nem halljuk-e uton útfélen, hogy a haladás korszaka van raj-t u n k ? Mikor raj-teháraj-t elraj-törülraj-teraj-tik minden, a mi régi, mikor uj törvények, uj igazgatási módszerek, sőt mindenre uj nevek is életbe hozatnak, egyedül a lelkek k á r á r a , az egyház sérel-mére kutattatik föl Van-Espen, (xiannoni poros könyveiből, J ó z s e f , Leopold és Tanucci elavult rendeleteiből minden, mit az absolutia csak tehetett gyűlöletest a kath. egyház el-len ? Vissza állíttatnak oly t a n o k , melyeket a pápák, a püspökök és a kath. iskolák régen kárhoztattak, mint igazságtalanokat, oktalanokat, botrányosokat! Mig tehát mindenben uj korszakot, uj művelődést hirdetnek, egye-dül az egyházra nézve évtizedekkel mentek hátra ! Hallja tehát fölséged a püspökök tiltakozását, melyet ők lelkismere-tük szerént a religio és az egyház javára tesznek. Tudja meg fölséged, hogy ha a hivek egyik vagy másik esetben kérni is fogják ezen királyi exequaturt, ez által nem fog az exequa-tur joga megerősitetni, marad az, a mi mindég volt, ellenke-zésben minden isteni és emberi törvénynyel. A semmis és igazságtalan rend idővel sem lesz jogos és érvényes ; hozzá álkalmazkodhatik valaki akaratlanul, de nem adhat neki erőt. Vegye tekintetbe fölséged, mennyire sérti ez által az I s t e n t , miután az Ur mondja, hogy a ki az ő egyházát sérti, az sérti a szeme világát. (Zach. 2, 8.) Ezen fölül még a né-pek elégedetlenségét magasabbra fogja fokozni, mivel az exequatur uj pénzbeli terheket is szab reájuk, s megsértetvén
— o 4 5
az ő szent religiojukban, mondhatják damasceni sz. János-sal: „Vedd szivedre, a mit sz. Pál mondott: az Isten kivá-lasztott némelyeket az egyházban, rendelvén apostolokat, el-nököket, pásztorokat és tudorokat, az egyház tökéletességére.
Az Isten szavát nem a királyok hirdették, hanem az aposto-lok, a próféták, a pásztorok és tudorok. Neked engedelmes-kedni fogunk oh császár! de csak e földi dolgokban. A mi pedig az egyházat illeti, vannak nekünk pásztoraink , kik az Isten igéjét hirdetik n e k ü n k , s az egyházi intézményeket reánk áthagyományozzák, (ad Leon. Imper.) maj. 4. 1863. (A nápolyi érsekek, püspökök, kik számkivetésben v a n n a k , és azon kevesek, kik még el nem ű z e t t e k , mind aláírták. Igy egy okmány, mely külföldön létező egyházi hatóságtól eredett, piacet nélkül a királyhoz küldetett. Sok püspöki h e -lyettes is aláirta. A neveket máskor már közölvén, most nem közöljük. Elég, hogy egy sem maradt e l , a ki alá nem irta volna.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
PEST. (Vége.) „Az egyedül üdvezitést mint hitczikket nem vevék ugyan föl az egyház ismertető jeléül sem a sclio-lastikusok, sem a trientiek vagy az ujabb dogmatikusok, de az egész katholikus gondolkodásmódnak, valamint azon leg-fensőbb átok-fenyegetődzésnek, melylyel Trientben min-den hittétel körül prémeztetett, alapul szolgál, s ugy a kö-zelebbi pápák rendeleteiben, mint theologusaik tanirataiban különbözőkép ki is mondatik p. o. 12. Leo 1824-ki Encycli-cájában s még a szelid 8-dik Pius is a porosz püspökhöz
1830: „Firmissimum nostrae religionis dogma, cjuod extra veram catholicam íidem nemo salvus esse potest." Perrone :
„ E x t r a ecclam catholicam nulla datur salus." — E hitczikk szolgált jogalapjául és hajtóerejéül mindazon testi és lelki kínzásoknak, melyeket az egyház egy szent gyűlölség szülte szeretettel, évezreden át, hivőkön és hitetleneken, kik vala-mely ellentmondás által kezébe estek, Krisztus nevében vég-rehajtott. Mert hiszen mit számitott az, hogy a testet meg-égetik, midőn arról volt szó, hogy a halhatlan lelket az örök kínoktól megmentsék, vagy ha az már elveszett, hogy az utolsó Ítélet e rémes előjátéka által — minők az autoda-fék valának — ezer, más hitben tán igadozó hívőket az üd-vözítő egyházban megtartsanak. Nem csak Spanyolország-ban történt ez, hol különös politikai kedvezmények mellett ez ünnepei a pokolnak a legnagyobb egyházi pompával ünne-peltettek, és hol e dogma utolsó consequentiáig kifejlődvén, egy nemes népet tőnkre tett, — hanem másutt is ; p. o. Ve-lenczében az eretnekek t. i. az evangélikusok gondolákon ki-vitettek s a tengerbe sülyesztettek ; s mindazon helyeken, hol a kath. egyháznak hatalma volt, a 16-ik század reforma-cziója ily bizonyitó okokkal czáfoltatott meg. S nem mindég személyes kegyetlenség volt — bár a vallási tulbuzgóság is, mint a kéjelgés hamar szövetkezik vérszomjjal — hanem ez üdvösségi hitczikk, mely a kinpadokat s máglyákat készité.
Az egyházi hatalom ugyan legtöbbször nem h a j t á végre e kivégeztetéseket, ez csak börtöneibe temeté el áldozatait s ezért keletkezett is a példabeszéd „az egyház nem szomjú-hozza a v é r t " s igy szokásba is j ö t t az égetés, — hanem az egyház átadá elitéltjeit a világi hatalomnak azon kétértelmű
kérelemmel, hogy velők szelíden emberileg bánjék, az az őket meg ne csonkítsák ; a világi hatalom pedig kötelezve volt, ha csak az eretnekség súlyos vádját magára vonni nem akará, ez áldozatokat kivégezni. Majd találtatott e kivégez-tetésekhez kivált a pápák számára egy bibliai alap is ; Baro-nius, a kath. egvh. történésze 5-ik Pál pápához tartott be-szédében igy szól : „Szent a t y a ! Sz. Péter hivatalának tel-jesítése kettős, jelesen az ebben áll: legeltetni és ölni ez u j testamentomi szavak a l a p j á n : „legeltesd az én j u h a i m a t "
és „öljed és egyed" mert lia a pápának a vele ellenkezőkkel van dolga, akkor parancsoltatik neki, hogy azokat ölje és egye." Ez persze csak allegória, mert biz az eretnekek igen nehezen emészthető eledel lennének, de mindenesetre egy borzasztó valóságra vonatkozó intést tartalmaznak. Néha néha a protestánsok is egyedülüdvözitőnek adák ki egyhá-zukat és a szerént jártak el, — ifjú protestáns állam több keresztség ismétlőt kivégeztetett, és azon sötét lángokat, melyekben Servét életét végzé, Calvin élesztette. Melanch-ton megdicsérte. Némileg mentség található ugyan az ak-kori anabaptisták forradalmi s a pórlázadással összefüggő törekvéseiben, melyek végre a münsteri rémbirodalomban, minden társadalmi rendet fenyegetve kitörének ; Servét ke-véssé értett tanának érvényesítési alaka által sok kegyes ér-zelmet mélyen sértett, midőn p. o. az egyház három egyis-tenét, a pokol három fejű kutyájához hasonlitá. De minden-esetre azon egyedül üdvözitő lutheri vagy kálvini egyház fe-lőli képzelődés, — a vallási düh azon törvényszéki gyilkos-sága, s több olyas, mely hosszú sorban ezekhez csatlakozik, valamely tévtant, vagy sokszor a kath. hitvalláshozi ragasz-kodást sújtó börtönzés, száműzetés stb. ez még mind a régi világnézlet maradványában gyökeredzik, ha bár néha protes-táns nézetben öltözve. A mint azonban a protestantismus las-sanként teljes öntudatához jöve, megbánta ez embertelen tetteket és örökre elveté. A protestantismus egyszerű szava volt az, midőn Spéner haldokló ágyán monda: „Krisztus urunk igen szegény ember volna, ha csak az orthodox luthe-ránusok üdvözülnének'" — s nem sokkal volna gazdagabb, ha a mellé felfeszitett gonosztevőn kivül, csak a kegyes ka-tholikusokat vehetné föl országába. Maga a protestantismus az, mely ezt mondja: „én nem kárhoztatok, hol Krisztusból valamit találok, — sőt mondhatja : én általában nem kárhoz-tatok. Csak hol az ódon orthodoxáihozi visszatéréssel ismét hatalmassá lesz benne a régi világnézlet, csak ott ujul iel a kedv ily üdvözitő tettek hatalmához folyamodni. Igaz, h o g y a kath. egyház sem gyakorolja többé a „kényszerítsd be-jönni" (compelle intrare) elvét. De a különbség az, hogy a protestantismus saját lényege kifejlődése folytán mondott le következetesen ezen erőszakos hatalomról, — a katholicis-mus pedig önkénytelenül, egy idegen hatalomtól kénysze-rítve, ugy hogy 10-ik Incze már nem tehetett egyebet, csak protestált a vestfáli béke ellen, midőn ez az ágostai hitval-lás híveinek eretnekségök szabad gyakorhitval-lását több helyütt megengedé. A civilizáció az — képviseltetve közelebb a mo-dern államok által, — mely ily tetteket többé nem enged meg. Még közelebb (1862. april) a toulousi püspök örömün-nepet rendelt a legyilkolt 4000 liugonotta két százados em-lékére, de a császári kormány megakadályozá. Ujabban (1858) a Mortara zsidófiuvali bánás megmutatá, mit követel amaz
elv, de egyszersmind hogy azt a mostani korban mily nehéz keresztül vinni A romai theologia szerént a Protestan-tismus nem egyéb mint lázadás, és a protestánsok protes-tálnak az igazság és Isten ellen (Perrone a romanum colle-gium egyik legkitűnőbb tanára mondja : Quicunque protes-t â protes-t ! sunprotes-t adversus ecclesiam caprotes-tholicam, proprotes-tesprotes-taprotes-ti fuerunprotes-t adversus veritatem et adversus Deum ipsum. Protestantis-mus est actus rebellionis adversus ecclesiae auctoritatem) A püspök hivatalba lépésekor tartozik most is megesküdni : az eretnekeket tehetségem szerént üldözöm. — Ilaereticos pro posse persequar, — a papnak most is szigorú köteles-ségévé van téve a kath. szüléket mindenféle fenyegetések-kel visszatartóztatni, hogy gyermekeiket oda ne adják vala-mely protestáns karjai közé, mig ez magát minden gyerme-kének a kath. vallásban leendő neveltetésére nem kötelezi,
— és ha a házasság mégis létre jő e kötelezettség nélkül, akkor a feleség és anya a gyónószékben folyvást aggaszta-tik, hogy gyermekeit és férjét legalább a halálos ágyon a pokol kínjaitól megmentse ; s ha ez sem sikerül, akkor azok-nak, kik az életben hün egymás karjai közt éltek, nem enged-tetik meg — hol concordatum.félét sikerült életbeléptetni,
— hogy egy sírban nyugodjanak. — E theologia szerént a vallási türelem istentelen és érthetlen — Perroneként: To-lerantia religiosa est impia et absurda — Nem kebellázitóe egy hivő katholikusra nézve, ha van valami jó p r o -testáns barátja, vagy épen pro-testáns neje, gyermeke, és ezeket örökre elkárhozandóknak kell vélnie mivel más hiten vannak. Még borzasztóbb, hogy a nagy kiterjedésű keleti egyház hivei, mivel a pápának nem akarnak engedelmes-kedni, és minden protestáns nép örökös tiizre menjen, mert Istent kissé másképen tisztelik és reményöket egyedül csak Krisztusba vetik ; milliók vesszenek el csak azért, mert egy két dogmát nem fogadnak el s némely szertartásokat nem t e l j e s í t e n e k ? — Majd ugy tűnik föl, mint a cselekedetek könyvében nűkor olvassuk, hogy némelyek Júdeából jövé-nek, és taniták : ha magatokat körül nem metéltetitek, nem üdvözülhettek." — Eddig a prot. lap. Összehasonlítva ezeket a tridenti püspök körlevelével látható, melyik részen van az injuria. A tridenti főpásztor mellett szól a történet ; a prot.
polemikus elferdíti a kath. egyház tanait, el a történelmi tényeket ; a tridenti főpásztor a múltról szól; a polemikus iró a katholicismu3 múltját ép ugy fertőzteti meg mint jelenjét, oly tanokat fogván a katholicismusna, melyekről soha sem álmodott. Azonban mindég j ó ha másoktól jön a támadás, mely ignorantián és elferditésen alapul. Ilyen levén a dicsői-tett mü curiosumként még ide jegyezzük az ismertető kö-vetkező szavait: „Annyival is szükségesebbnek látjuk pedig ezt, (az ismertetést) mert fájdalom, oly körülmények közt élünk mindekkorig, h o g y h a tán akadnának is közöttünk férfiak, kik Haseéhez hasonló fényes tehetséggel megajándékoztatva, hasonló kedvező körülmények közt neveltetve s élve tán ké-pesek volnának ezt megközelítő örökbecsű mü szerzésére, mindamellett általunk el nem háritható akadályok miatt ilyek napvilágot nem láthatnának. Evek óta meg van czáfolva számos magyar protestáns fejében s keblében Hoványi nagy olvasottságot, ügyes dialektikát, de sok más egyebet is tanusitó müve (a fensőbb katholicismus elemei) a nélkül hogy csak egy is gondolhatott volna ennek nyilvános
ostro-mára. *) Hase e müvében áttörhetlen paizst lelend az olvasd
Hoványi és mások számos nyilai ellen is " Ik.
BERLIN, (Vége.) A jezsuiták ellen részletesen tett ki-fogás az országgyűlésben ülő prot. papok kivánsága folytán történt. Ez tehát kizárás, mely ellen Tirolban oly türelmet-lenségi panaszokat tesznek. A prot. papok az ellen is vol-tak, hogy a katholikusok tornyot építhessenek, keresztet emelhessenek, a házakra képet vagy szobrot tehessenek.
Azonban a prot. igehirdetőket egy képviselő figyelmezteté,.
hogy azon templomokban, melyeket egykor katholikusok épitettek, s a protestánsok ezeket elfoglalták, a szobrok, a képek a templomban, és a templomon kivül mind megtartat-tak. A követek is kijelentették a kormánynak, hogy ezen törvényjavaslat mellett lehetetlen lesz az államegyháznak megküzdeni a kath. egyház hódításaival. — Ez jó vallomás.
— A tiroli országgyűlés szilárd tartást követ, mely minden német katholikust csudálattal tölt el. Moufang, mainzi pap, a kath. egylet gyűlésén Achenben panaszkodott, hogy nin-csenek oly világi katholikusaink, kik határozott bátorsággal minden viszonyok között bátran szót emelnének, a mint lel-kismeretük sugalja; tessék most Moufangnak a tiroli országgyűlési világi katholikusok beszédjeit olvasni, s azon f a j -dalma, melylyel mult évben panaszait elmondá, enyhülni fog. Ezen férfiak lelkismeretük sugalma, és parancsa szerént szóltak; azon szabadelvűek is, kik a brixeni püspök inditványa ellen szóltak, a katholikus szónokok lelkismereti őszinteségét elismerték, vallották, s tisztelettel emiitették ; mindnyájan bevallották, hogy a vallásegység az ország leg-drágább kincse, jövő boldogságának, nyugalmának, hazafi-ságának, s lelkesedésének főzáloga. A brixeni püspök indít-ványának pontjai ezek : 1) a Tirolban lakó protestánsok, egész tartományban eddig 27 egyén, az austriai szomszéd p r o t e s -táns községekhez csatlakozhatnak ; 2) magános isteni tiszte-letük gyakorlata teljesen szabad ; 3) a prot. templom Mérán-ban, hol nincs más protestáns, mint a fürdői vendég, magá-nos épület maradhat, s magámagá-nos isteni tiszteletre használ-t a használ-t h a használ-t i k ; 4) a prohasznál-teshasznál-tánsok nem vásárolhahasznál-tnak fekvő birhasznál-to- birto-kot, csak ha erre minden earyes esetben engedélyt nyertek.
— A tiroli országgyűlés emez indítványt elfogadta, támasz-kodva az 1861-ki april 8-án kiadott császári rendeletre, mely szerént minden koronaország önhatalmilag intézkedik mind azon szabadalmakról, melyek a császári nyiltlevélben átla-gosan adatnak. A császári nyiltlevél a már szervezett vallá-sos községekről szól, Tirolban ily szervezett község nincsen ; a mi még nem létezik, annak a császári kibocsátvány semmi jo-gokat se adhatott. Az országgyűlés a koronatartományi belü-gyekben egyedül az illetékes bíró. Gróf Enzenberg, Scharmer, Strosio, Gasser s Wenig szónoklatai jelesek voltak, d e H a s e l -wanter mindnyájokat fölülmulta, a k i a törvényjavaslatnak e-lőterjesztője volt, s több mint kétszáz községnek tiszteletbeli polgára. Ó a kérdést történeti, jogtani, államtani s bölcseimi
*) A hol ily m ü v e t l e h e t i s m e r t e t n i , o t t bizonyára b e c s ü l e t e s pol e m i k u s m ü v e t is pol e h e t n e kiadni ; a s a j t ó r é s z é r ő pol n e h e z e n t é t e t n é k a k a d á l y , v a g y m é g i s k e v é s az e l l e n ü n k v a l ó s z a b a d s á g ? — H o v á n y i j e -l e s m ü v é b e n m i n d e n t prot. v a -l -l o m á s o k r a é p i t , H a s e e-lferdíti a kath.
tant, az e g } h á z t ö r t é n e l m é t , m i k é n t l e h e t e k é t irót öss/.e hasonlítani ? Ha H o v á n y i e l l e n nincs m á s f e g y v e r , mint H r s e , a k k o r v e r v e v a g y
-tok atyafiak ! Ik.
47
uézpontokból tárgyalta, okérvényeit az egyház ellenségeinek táborából kölcsönözte, Guizot-, Voltair-, Mirabeau-, Rous-seau*, Mazzini-, Lessing- és Staltól; az ő logikája kérlelhet-len, világossága, részrehajlatlansága, hidegvériisége párat-lan ; valóban a porosz kamarának nevezetességei, mint tanon-czok, tanulmányozhatnák Haselvvantert. A többi képviselő-kön észrevehető volt, hogy e hegyi nép lelkesülni tud politi-kai meggyőződései mellett, de ezen lelkesedés nem tör a for-radalomra, azért nincs becse a világ előtt, Tirolnak egy nagy bűne van, mivel tisztán katholikus ország akar maradni. E következő tények azonban fölvilágosítást adhatnak. 1822-ben Zillerthalban egy protestáns volt községi biró. Ő nem a köz-ség ügyein, hanem a bibliák és értekezletkék terjesztésén dolgozott. Nemsokára külföldi proteslansok jöttek Gasteinba, s gyüldéket rendeztek, melyekben a kath. egyház, a pápa, a papság, a szerzetes rendek ellen a lieidelbergi kátéból maguk között szónoklatokat tartottak. Ezután néhány tirolit maguk-hoz csatoltak, kiktől esküt fogadtak, hogy soha vissza nem térnek a kath. egyházhoz, sőt rajta lesznek, hogy lehető leg-több defectiot fognak eszközölni. Ezen időtől a katholikusok ingerlése megkezdetett, a dolog oda ment, hogy a katholiku-sok nem mertek az utczán: .dicsértessék a Jézus Krisztus' üdvözletet mondani, a kik a templomba mentek, a kik az 01-tári-szentséget kisérték a beteghez, nem voltak bizton min-denféle utczai ingerkedéstől ; egy de ficiált halálos betegsé-gében kath. papot hivott, de az összeesküdtek őrt állottak a háznál, azon embert, ki papért volt küldve, letartóztatták, s igy az ember szinre mint hitehagyott halt meg. Zillerthalban többé a katholikusoknak nem lehetett maradni, nekik, vagy az
uézpontokból tárgyalta, okérvényeit az egyház ellenségeinek táborából kölcsönözte, Guizot-, Voltair-, Mirabeau-, Rous-seau*, Mazzini-, Lessing- és Staltól; az ő logikája kérlelhet-len, világossága, részrehajlatlansága, hidegvériisége párat-lan ; valóban a porosz kamarának nevezetességei, mint tanon-czok, tanulmányozhatnák Haselvvantert. A többi képviselő-kön észrevehető volt, hogy e hegyi nép lelkesülni tud politi-kai meggyőződései mellett, de ezen lelkesedés nem tör a for-radalomra, azért nincs becse a világ előtt, Tirolnak egy nagy bűne van, mivel tisztán katholikus ország akar maradni. E következő tények azonban fölvilágosítást adhatnak. 1822-ben Zillerthalban egy protestáns volt községi biró. Ő nem a köz-ség ügyein, hanem a bibliák és értekezletkék terjesztésén dolgozott. Nemsokára külföldi proteslansok jöttek Gasteinba, s gyüldéket rendeztek, melyekben a kath. egyház, a pápa, a papság, a szerzetes rendek ellen a lieidelbergi kátéból maguk között szónoklatokat tartottak. Ezután néhány tirolit maguk-hoz csatoltak, kiktől esküt fogadtak, hogy soha vissza nem térnek a kath. egyházhoz, sőt rajta lesznek, hogy lehető leg-több defectiot fognak eszközölni. Ezen időtől a katholikusok ingerlése megkezdetett, a dolog oda ment, hogy a katholiku-sok nem mertek az utczán: .dicsértessék a Jézus Krisztus' üdvözletet mondani, a kik a templomba mentek, a kik az 01-tári-szentséget kisérték a beteghez, nem voltak bizton min-denféle utczai ingerkedéstől ; egy de ficiált halálos betegsé-gében kath. papot hivott, de az összeesküdtek őrt állottak a háznál, azon embert, ki papért volt küldve, letartóztatták, s igy az ember szinre mint hitehagyott halt meg. Zillerthalban többé a katholikusoknak nem lehetett maradni, nekik, vagy az