a jövő nap officiumát, annak előestéjén megkezdeni, u g y hogy napmultáról szó sincs többé, hanem a papi élet szellemileg egy állandó öröm- és ünnep-nap, ha-sonlólag amaz örök naphoz, mely reánk az égben vá-rakozik. A Matutinum az ajtatoskodót, az isteni ki-nyilatkoztatás, s az emberiség Isten általi vezetésé-nek elméletére, és megszivlelésére oly magasztosan vezérli; az elmélkedés jellemét oly fölismerhetőleg viseli, mi a szent leczkék által oly szembeötlőleg iga-zoltatik, mig végre a Te Deum laudamus, Isten di-csérő énekére (Laudes) vezérel át, melyek kiválólag a Benedicite, és Laudate Dominum-zsoltárokban te-tőpontjukat érik el. És én csak u g y szólok mint kis-korú g y e r m e k e szent imádság szépsége-, kedves-sége- s szivüditő áldásairól, melynek elhanyagolása, s megsemmisítése, a papi életet mihamarább, és biz-tosan szétrombolandja. És még is csodálatos, hogy sok pap nagy idő veszteségről beszél! Xáveri szent Fe-rencz, kinek gyakorta ebédje elköltésére sem volt
21*
« 1 6 4
ideje, s ki naponta három órácskát aludt a roppant teendők miatt, mégis, mint életirásában olvassuk, ha másként nem le-hetett, egy zugocskát keresett magának, hogy zsolozsmáját elmondhassa. Szalezi szent Ferencz, kinek annyi dolga volt, hogy alig hinnők, hogy azt egy ember elvégezni képes le-gyen, naponta imádkozott breviáriumot, és szent olvasót. Ki nem ismeri paulai szent Vinczének, a humanismus e nagy apostolának munkálkodását, mely fél Európára és még Afri-kára is kiterjedt, és mégis naponta elimádkozá szent zsolozs-máját, s még halálos ágyán sem tarthatták attól vissza bará-tai. Maga a szent atya saját kezűleg irt hozzá, s megtiltá azt, de irata már későn érkezett. És mi mégis sok foglalkozás-ról beszélünk, melyek miatt napi imáinkat nem végezhetnők!
Én nem akarom e foglalkozásokat elemezni, csak annyit sza-badjon megjegyeznem: hogy mi mindenekelőtt áldozárok vagyunk, s az áldozárhoz tartozik a breviárium, és csak azu-tán következnek egyébb tulajdonaid és állásod, mely sok el-foglaltatással és munkáival, melyekről oly kedvesen beszélsz, elhalmoz. Egyébbiránt tapasztalás után állithatom, mit, azt hiszem minden breviáriumot imádkozó pap beismerend, hogy minél inkább vagyunk papi dolgokkal elfoglalva, az imádko-zás annál biztosabban, és pontosabban elvégeztetik, mintha e foglalkozásoktól mentek vagyunk ; miért ? mert a munka és dolog sokasága mellett sokkal inkább megtartjuk a napi ren-det, melynek szigorú megőrzését a szent emlékű Schlőrrel ajánljuk: „Ordinem diurnum tibi statue, quem saepe relegas, et constanter serves. — Pensum diurnum, religiosissime persol-v a s . " — Igaz, hogy nekünk lelkipásztorkodó papoknak lehet-nek dolgaink, melyek hátráltatnak kötelmünk e részélehet-nek pon-tos teljesitésében, milyenek gazdálkodási ügyeink, vendégek, panaszosok látogatása stb. lehet idő, midőn a fönmegirt rendet, épen nem tarthatjuk meg; az elsőre nézvenem kétlem kimondani
— experto crede — hogy mindég jut idő, hogy elvégezhessük azt, csak a világi dolgokba igen nagyon el ne merüljünk, csak a sok látogatást, vendégfogadást rövidítsük meg stb. — Si te subtraxens abinanibus circuitionibus, et superfluis locutioni-bus, invenies aptum tempus vacandi tibi ;" (Kempis Tamás) a másikra vonatkozólag pedig tartsuk azt, mit egykori jó emlékű lelkiatyám mondott, hogy legjobb lia a liorákat szent mise előtt, a többi részt pedig az első magános délutáni órák-b a n végezzük el. — Mint föleórák-bórák-b látánk, a órák-breviárium-imádság kötelesség. Teljesitsük azt, nehogy ha eljő a perez, midőn vix justus est securus, nekünk mondja az Ur ; „Novi opera tua, íidem, caritatem tuam, ministerium, patientiam, opera tua novissima plura prioribus. Sod habeo adversus te p a u c a . . . . ego sum serutans corda, et renes, et dabo unicuique secundum opera sua. (Apocalypsis 2. 19.) Ne feledjük, mit sz. J a -kab mond : Quicunque totam legem servaverit, oíTendat au-tem in uno, factus est omnium reus,. — J a k . 2. 10. — El-hagyva egyéb ellenvetéseket, milyenek : a breviárium szer-zetesnek való ; nem is érti azt az ember stb. egy másra térek át, mely hogy létezik, tapasztalás után mondhatom.
3.) Csalódom-e? nem tudom, de h a csalódnám ezért oly örömmel pirulnék el, ha azt mondom, hogy az okok közé, me-lyekért a breviárium-imádság elhanyagoltatik, sorozható, hogy sok pap a breviáriumot kellőleg kezelni, s igy azt, mint rendelve van, imádkozni sem tudja, mert azt soha alaposan meg nem tanulta. Nem bántjuk a multakat, de volt idő,
mi-dőn a breviarum-imádkozás tanitása, a papnöveldékben majd nem egészen elhanyagoltatott, s csakis a nagyobb rendek föladatásakor adattak e részben némi utasitások; nem mond-juk, hogy most is igy állnak a dolgok, mert hiszszük, hogy ez érdemben is üdvös változások történtek , azonban mégis lehetnek, kik a breviáriumot kellőleg imádkozni nem tudják ;
— itt az idő, hogy álmunkból ébredjünk, itt, hogy bizonyossá tegyük kötelességeink pontos teljesitése által — hivatásun-k a t ; mit tegyenehivatásun-k t e h á t ? vagy alhivatásun-kalmatos hivatásun-kézi hivatásun-könyvről gondoskodjanak, s ebből az imádság módját tanulják be, ilye-nül ajánljuk: Schlör: „Geistlicher Wegweiser" czimü köny-vét; — vagy elfogadva s magunkra alkalmazva, mi az egy-kori egri, Foglár nevii intézet épületén diszelgett : „scire ali-quid laus est, turpe e3t nil discere velle" ily formán: „scire breviárium officium est, t u r p e , et periculosum addiscere nolle" félre tevén az álszemérmet, siessünk olyanokhoz, kik e szent kötelességüket pontosan tudják és teljesitik.
4) Végre a sok közül még egyet. — A leguntatóbb ki-fogás a breviárium ellen az, melyet némelyek, sőt talán nem csalódunk ha azt mondjuk, hogy sokan tenni szoktak, midőn igy szólnak : „hiszen mi is imádkozunk, ha épen nem a bre-viáriumot is, és Isten a szivre, s nem a szavakra ügyel" ; mé-lyebben elemezni e tételeket valóban nincs kedvem, hiszen ki egyházias nézeteit illetőleg most is ily téren áll, avval szóba sem állunk. H a valahol itt van helyán a mondat: S t a t pro ratione voluntas, még pedig az egyház akarata. S ha te-kintve az emberi nyomort és Ínséget, gyakorta a legjámbo-rabb papoknak is szükségük v a n , hogy az imádság lelkét, a breviarum elmondása mellett is , melynek tartalma s z e n t , s évszázadok által szentesittetett, fölgyújtsák s lángra ébresz-szélc lelkükben, mily imádság leend az, melynek szülő-anyja a napi szeszély, az ingatag emberi a k a r a t ? A breviárium-imádság hivatalos cselekvény, azt elmondani mindnyájan tartozunk ; teher nélkül nincs hivatal, s azért hanyagoljuk el mert talán terhes? A kérdés csak a z : akarunk e Isten szive szerénti papok lenni vagy nem ? Istenünknek vagy szeszé-lyeinknek akarunk-e szolgálni ? Ilii servire regnare e s t , qui autem facit peccatum, servus est peccati. — Mily irtózatos s veszélyes lehet az öncsalódás. Ne feledjük s szívleljük meg mit dr. Stapf (Theologia morális torn. II. p 155) mond: „Qui demum sunt, qui neglecto penso canonico, de profundis suis sublimibusque meditationibus gloriantur ? Illos inter qui ho-ras canonicas quotidie persolvunt, invenies plurimos, qui in-super aeternas veritates serio perpendunt, de corde precan-tur, atque mentem suam, per continuatum orationis Studium mire recreant. — Ast in numero eorum, qui Breviárium con-temnunt, vix unum deteges, qui aliis pietatis exercitiis se-dulo incumbat. Plerique iam per exitiale frigus, quo tremen-dum sacriűcium, aliaque religionis mysteria tractant, nimium quantum produnt, quo spiritu imbuti sint. Idem dicendum de iis, qui ad horas canonicas recitandas tempus sibi deesse putent. Hinc inde quidem fieri p o t e s t , ut ob congeminatos labores, vix aliquid temporis supersit. Ast mentiuntur, qui nullum sibi tempus suppetere generatim praetendunt. Qui enim occupationes, et res suas apte disposuit, atque tempore sibi concesso prudenter u t i t u r , certe etiam ad Breviárium apta spatia habebit. Id quod experientia satis confirmât. Viri cordati etiamsi plurimis negotiis occupentur, rarissime
ta-men conquerentur, sese ad dicendas horas canonicas ne--cessario tempore destitui ; contra qui hunc temporis defectum
•obtendunt, plerumque per magnam diei p a r t e m , vel vanis 'Confabulationibus indulgent, velnovellis,
levibusquescriptiun-culis vacant, quibus sola fere curiositas n u t r i t u r , et phanta-sia incalescit." — Higyjiink a boldog emlékű Wittmann püs-pöknek, midőn igy szól: ,,Ha a breviárium imádkozásában is megtartottuk a hűséget, akkor remélhetjük, hogy a hűsége-sek közé tartozunk." X. —
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , sept. 6-án. Az esztergom-főmegyei zsinat után szintúgy, mint a száz ötven év óta első pécs-megyei zsinat
£. hó 3-án befejeztetett. Az ily fönséges és áldásaiban messze, nemzedékről nemzedékre kiható tényt megillető komolyság xiralkodott a szabad téren mozgó eszmecsere , véleményezés
fölött, és a határozatok könnyű, tiszta fölfogására, megala-p í t á s á r a döntő tényezőül szolgáltak azon hálás elismeréssel fogadott dolgozatok, melyek egész terjedelmükben egyedül ő nagyméltóságának a zsinat egybegyűjtésének dicsőségével környezett főpásztornak ékes és biztos tollából foly-tak. Az egész zsinat folyamának történelmi leirására nézve, mely a határozatok sajtó utjáni megjelenéseig egyedüli föl-adatuk lehet a lapoknak, hú kalauzul szolgál a zsinat mi-kénti megtartására vonatkozó rend, mely a legkisebb részle-t i g szigorúan megrészle-tarrészle-tarészle-torészle-trészle-t. Miérrészle-t is azrészle-t ideigrészle-tarészle-tjuk, és a ne-t á n szükségelne-tekene-t némi fölvilágosine-tásul hozzá csane-toljuk. —
Ordo in Synodo Dioecesana, diebus 1, 2, 3 sept. 1863. cele-branda observandus. In pervigilio primae diei synodalis, seu 31-a Augusti hora 7-a vespertina fit pulsus omnium campa-narum Civitatis per horae quadrantem. — A meridie hora 3/l pro 4-a Convocati in pallio ecclesiastico et capucio conve-íiiunt in oeco majori Residentiae Episcopalis, ubi per primam Dignitatem Capituli Episcopo praesentabuntur. Ad oecum reversi mox locum ita occupabunt, u t a d latus Episcopi utrin-q u e primi sint Canonici Actuales et Honorarii, hos excipiant Abbates et Praepositi, hos sequantur Superiores Ordinum religiosorum, istos VADiaconi, P a r o c h i , Theologi et Profes-sores. Quem ordinem in omnibus Sessionibus observabunt.
Post brevem allocutionem Eppus constituet Promotorem, Se-cretarium, Notarios, Lectores, Caeremoniarium, Judices que-relarum et excusationum ac Confessarios, denominabit item Commissiones synodales, iisque agenda consignabit, injun-gendo : ut I-a Commissio vei eadem adhuc d i e , vei subse-q u e n t mane inomisse hora 7-a, — I I - a Commissio die 1-a Septembris hora a meridie 2-a — I l l - a Commissio die 2-a Septembris hora matutina 7-a operatum suum inomisse Epi-scopo praesentare et exhibere debeat. Monebit Episcopus omnes Convocatos, ut hac adhuc die, vei subsequenti mane sacram Confessionem peragant. — Az ezen pontban érintett rövid allocutio tárgyát tevé a zsinati tagokhoz intézett üdvöz-let; kijelöltetett benne ezen megyei zsinatnak czélja; tudnillik a z esztergomi tartományi zsinat határozatainak kihirdetése, és azoknak a megyei szükségek-, körülményekhezi alkalma-zása. Elmondá a nm. főpásztor, hogy neki szándéka volt a plebánusok közül is többeket meghivni, de az ő szentségétől
•nyert irat értelmében csak az esperes-plebánusok voltak
meghivandók. Mindazáltal e zsinat határozatai valóban az összes megye határozatainak tekintendők, minthogy a nm.
főpásztor a zsinat tárgyait nem csak a ft. káptalannal köz-lötte, hanem már 1860-ban rendeletet bocsátott ki a kerületekbe, melyben fölhívja az illető lelkészeket véleményeik t e l -jesen szabad nyilvánítására, mi meg is történt, és azokra le-hető figyelem is fordíttatott a határozatok fogalmazásában, megállapításában. A tárgyak különfélesége szerént három bizottmány alakult, tudnillik : a) a hit és erkölcs, b) a szent-ségek és isteni szolgálat, o) a fegyelem és a hitélet emelésére szolgáló némely eszközök ügyében. A zsinati hivatalok ki-osztása és a bizottmányi tagok kinevezése után az előkészitő ülés bevégeztetett.—• Die 1-a Septembris, dato hora 7-a matutina campana majori signo, Convocati Va^"3, Sacri-stia Ecclesiae Cathedralis conveniunt, assumptoque super-pelliceo, stóla rubra ac bireto, (Canonici et Dignitarii assu-munt Mozettam etc.) 3/4 pro 8-a mox bini et bini sub cruce, quam praefert Clericus, praeeunte Caeremoniario, procèdent ad Residentiam Eppum ad Ecclesiam Cathedralem du-cturi. Procèdent vero eo ordine, qui superius quoad Sessio-nem est defixus, praeeuntibus Professoribus, et agmen con-cludentibus Capitularibus. — Sub processione fit pulsus cam-panarum tam d i u , quoad Eppus ad portám majorem Eccle-siae Cathedralis pertigerit, ubi a prima Dignitate Capituli accipit aquam benedictam, qua se et omnes asperget. Sub pulsu organi fit ingressus ad Ecclesiam, ubi Eppus assum-ptis s. paramentis cantabit Missam de Spiritu Sancto, sub qua fit Communio Convocatorum, bini et bini accedentes aram, sacram Synaxim e manu Pontificantis accipiunt — F i -nite Sacro, Eppus assumpto Pluviali et Stola rubri coloris, cum Mitra et Pastorali accedit A r a m , inchoatque Ordinem ad Synodum, Convocatis Psalmum 68. „Salvum me fac Deus"
alternative recitantibus, etc. Terminato hymno : „Veni Crea-tor Spiritus" et finita Allocutione Episcopi, PromoCrea-tor i n s t a t , ut nomina omnium, qui Synodo interesse d e b e n t , perlegan-tur, Eppo respondente : „ I t a fieri volumus et mandamus", ad quod Secretarius legit nomina Convocatorum. Tum Promotor instat, ut Synodus pro inchoata declaretur ; quo per Eppum dicentem „Ita decernimus et mandamus" concesso, Secretarius alta voce legit Decretum „de Synodo inchoata." — P r o -motor dein instat, ut fidei professionem emittant omnes Con-vocati, Eppo respondente : „Ita fieri decernimus et manda-mus ;" mox Secretarius legit Decretum de emittenda fidei professione, quam omnes in semicirculo coram Eppo, praerecitante Secretario, emittunt. I n fine bini et bini accedunt E p -pum, librum Evangeliorum in manibus tenentem, et extensa supra librum dexterà, clara voce dicent : „Ego idem spondeo, voveo et juro. Sic me Deus adjuvet et haec s. Dei Evange-lia." Postea instat Promotor, ut Décréta Concilii Provinciáé Strigoniensis legantur, Eppo respondente : „ I t a fieri volu-mus et mandavolu-mus." moxque Lector perlegit Literas Sancti-tatis Suae Pii P a p a e IX. quae incipiunt „Summae quidem voluptati" et Secretarius leget Decretum, quo Constitutiones Provincialis hujus Concilii pro publicatis, et observandis declarabuntur. Postea Promotor instabit, ut Sessioni I-ae finis imponatur, et Decretum indictionis Sessionis Il-ae publicetur ; ad quod ab Eppo concessum Secretarius leget D e -cretum conclusionis Sessionis I-ae et indictionis Sessionis
1 6 6 »
I ï - a e ; quibus perlectis Eppus ab ara per solemne „Sit no-men Domini benedictum" omnibus benedicit. Tum eo ordine, quo ventum est ad Eeclesiam, fit reditus ad Residentiam, in c u j u s oeco majori servabitur Congregatio generalis prima.
(Vége következik.)
NAGY-KÁROLY, aug. 22-én. A nagykárolyi kegyes tanitórendi székháznak van egy szerény öreg áldozára, a ki, miután a kisebb és nagyobb tanosztályu honi ifjúságot az erények és tudományok pályáján mint tanár több évig buz-galommal vezette és oktatta volt, sikerdus fáradsága után nyugalomba tétetett. No jő öreg, mondhatá valaki, már most pihenhetsz, mint öreg katona a bevégzett pálya után. — Azonban az emiitettem öreg nem akart ám tespedve pi-henni, hanem mondván : „örömest szenvedjük a fáradságot"
(Machab. II. könyv. 2. r. 28 v ) majd mint gazdászati se-géd a helybeli szerzet birtokán, majd mint házi lelkiatya a plébánia szolgálatiban lelkesen és ernyedetlen szorgalommal működött, — Örült jószive, ha a megyei foglyokat, a városi betegeket, az újszülötteket a szükséges malasztok szereivel elláthatá. Nem egyszer csodálkoztak e város lakói, midőn az öreg páter kis Pappot (mert kisded ember) sajnálkozva szemlélték, hogy a legnagyobb sárban, a legrosszabb időben ballag az örök útravalóval ellátandó beteghez. Ö soha nem merte volna megvetni kérelmét senkinek, s talán ha szeker-cze hull is az égből, még a legutolsó czigányét sem, ámbár utasithatá őket az illető ifjabb lelkészekhez. Tapasztalt do-log, hogy a testi gyengék többnyire a gyakorlott öreg dok-torokhoz folyamodnak bajaik orvoslása végett: ugy a lelki gyengék is az öreg gyóntató atyát bizalmasan szokták föl-keresni. Ezen szolgálatban is ez öreget a legnagyobb több-ség különbözteté meg bizalmával. Hát a bucsuhelyekre za-rándokló hivek seregét, mikor csak távolról is nyilvániták óhajukat, vonakodott-e elvezetni? Oh n e m ! ugyan is a leg-nagyobb készséggel ajánlotta szolgálatát, el-és visszavezetvén hiveit, mint méhkirályné a rajt. Az egész szerzetházi gaz-dászat bel és kül ügyeiben mennyit izzadt és fáradt a közjó, ért, a polgárságnak és másoknak mintaképül szolgálhat.
Minden fáradsága után senki se gyanitsa, mintha ő bérencz gyanánt földi jutalomért tenné kész szolgálatát, mert ő min-dég szegény volt. Abból Ítélheti meg a dolog mi-voltát a. t.
olvasó, hogy erszényét, ha olykor valamicskét csúsztatott is bele, a szegények csak hamar kiüriték. Benne a szeretet tűrő, kegyes . . . Nem keresi azokat, a mik magáé (I ad Co-rint, XIII. 4.) Boldog lehet oly ház, melyben, mint sz. Pál a Titushoz irt levele II. rész. i r j a , a vén emberek józanok, tisztesek, okosak, mértékletesek, épek a hitben szeretetben és békességes tűrésben. A szentegyházi hirdetés után mihe-lyest köztudomásra jutott miszerént a köztisztelet- és szere-tetben álló lelki atya, nt. P a p p Celesztin, a ki csaknem 30 evig helyben szolgál Istennek és az emberiségnek, au-gusztus 9-én tartandja aranymiséjét; ezen ünnepélyre min-den rangú s rendű hivek sokasága a gyönyörű szép plébánia-templomba, mely a nagyméltóságú Károlyi gróf családban dicsőiti alkotóját, sereglett öszve, hol nt. L é v a y Zsigmond házfőnök és plebánus vezetése mellett, teljes disz-szolgálat-tal és szép karzenével a 78 évet túlhaladott öreg oly erélye-sen éneklé aranymiséjét, miszerént a hallgatók róla mond-haták : „Mily kedves és gyönyörűséges szóval énekeltetik."
(Ezekiel 33 32). Sőt mivel annyira erővel és jó hanggal b i rr
oly véleményben volt egy-némelyik : „Talán dispensatióvaí t a r t secundiciát." Ezen ünnepély hősének kitartó szorgalma,, szivélyessége érdemeit nt. G r o s s m a n Alajos egyházi hitszónok szépen elsorolván, minden hallgató arcz-kifejezése tanusitá : ugy van, sokat tett bizony és tesz ; azért áldotta meg Isten őt vidor öregséggel. Állításomnak nyomatékot ad még azon tisztelet, melyet, a városi elöljáróság, mise után nála megjelenvén, tanúsított: tudnillik a polgárság nevében hála-érzelmüket tolmacsolák s még több boldog évet kíván-tak az öregnek. A diszebédnél szinte nem hiányzotkíván-tak az üdvkivánatok részént folyó beszédben, részént öröm-verse-zetben. Még azt is megirom, hogy nt. Duchon Izidor, a ro-zembergai (rózsahegyi) k. t. rendi ház helyettes igazgatója egy igen csinos casulát küldött ajándokul a nagy-károlyi k. t.
rendi társháznak, mely ezennel bálás köszönetét
nyilvá-nitja. X.
MECHELN, (Folyt.) Mikor az arianusok a kath. egy-házat szétszaggatták, sz Antal a pusztából a városokba ment hirdetni Jézus Krisztusnak istenségét, mondván: meny-nyei atyánknak örökségét rabolják, és mi a pusztában tétlen maradunk? Az imádságnak rémületes ereje van, de csak ha testvéreink imáival egyesitjük. Tusakodások korszakában vagyunk. Elmaradni nem szabad, elzárkózni lehetetlen; vae homini soli. Ezt az Isten Szentlelke mondta. Ne feledjük, az egyháznak a jellemző dogmája, mely őt minden más vallásos egyletek fölé emelé, a szentek egyességéről szóló dogma. A kath. ember tartozik hitrokonainak is kötelességgel. Nem volt idő, melyben a kölcsönösségre nagyobb szükség, s érezhetőbb igény lett volna, mint ma. Uraim; ti is azért vagytok itt, mi-vel ezen kötelességet megértettétek. Annyi nemzetből, annyi fajból, annyi országból ide gyülekezett katholikusok mit a-kartok itt ? Tanulni valamit ? Nem. Ü n n e p e t , mulatozást lelni? Nem. K i t ü n t e t é s e k e t ? Nem. Mit akartok itt t e h á t ? Hogy lelketeket a közös hitnek együtties megvallása által erősítsétek, az egyességben századunk támadásai ellen föl-fegyverezzétek. Önök ezen szent testvériességnek nevében, mely minden nemzeti elkülönzéseket leolvaszt, fölszólittat-tak, s önök válaszul mondták : menjünk a hova minket hív-nak. Kicseréljük szomorúságainkat s örömeinket, aggódása-inkat s reményeinket, összecsatoljuk sziveinket, egygyé ol-vasztjuk az Istennek kebelén, a nagy kath. egységet létre hozzuk. — Mit akar a világ? Hármat : békét, a népek egyes-ségét s szabadságát. Semmi sincs igazságosabb ; hanem külö-nös dolog, soha sem hirdették annyira a békét, és soha sem sokasitották annyira a kölcsönös legyilkolási eszközöket. Mi-ért ez ellentmondás ? Mivel nincs ott béke, hol nincs igazsá-gosság, jó szándék, és szeretet. Sokszor kiált a világ béke után ; sokszor követeli, parancsolja, egészen a legszentebb jogok megtagadásaig, egészen a legkegyetlenebb érzéketlen-ségig, egészen a gyávaságig ; hanem, ha borzad a háborútól, onnan van, mivel alászállottak a pénztőkék, mivel a népek legyilkolását kevésbbre veszi, semmint a pénzt. Tegnap Sy-ria, ma Lengyelország; s ki tudja, holnap talán Belgium, íme ! századunk emberszeretetét ! Rajzolta azután a szónok azon egységet, mely anyagi alapokon nyugszik ; nem kárhoz-tatta, mivel az isteni gondviselésnek kezében minden csak eszköz e földön; hanem beszédje végén erős színekben adta
— » » 1 6 7 H -
<elő, hogy religio nélkül a szabadság mindég és mindenütt zsar-nokságban végződik. Egy szóval a beszédnek sikere a legna-gyobb volt. Szólt még W o e s t e az egyháznak győzelmeiről az első századoktól kezdve ; a fiatal szónok nagy tudományos-ságának fényes jeleit adá ezen szónoklatban. Dechamps, ál-lamférfi azon fényes szónoklattal zárta be a gyűlést,
<elő, hogy religio nélkül a szabadság mindég és mindenütt zsar-nokságban végződik. Egy szóval a beszédnek sikere a legna-gyobb volt. Szólt még W o e s t e az egyháznak győzelmeiről az első századoktól kezdve ; a fiatal szónok nagy tudományos-ságának fényes jeleit adá ezen szónoklatban. Dechamps, ál-lamférfi azon fényes szónoklattal zárta be a gyűlést,