RELIGÍO.
KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.
mm.1
Második félév.
S Z E R K E S Z T I S K I A D J A
P O L L Á K J Á N O S ,
PÉCSMEGYEI ÁLDOZÁR , SZENTSZÉK! ÍLKŐE, HITTUDOB, M. K. EGYETEMI TASÁR.
O ^ ^ C ^ T ^ ^ i - O
P E S T 1 8 6 3 -
N Y O M A T O T T K O Z M A V A Z U L N Á L (lialpiacz és aldunasor sarkán , 9. sz. a.)
j
T A R T A L O M - J E G Y Z É K
a „Religio" 1862. II. félévi folyamához.
C z i k k e k
Lap.
Adatok a türelem történetéhez . . . . 27 , 36 A devecseri esperesi kerület taDácskozmányának köz-
érdekű határozatai 395 A japani vértanuk életére-s szentté a vattására vonat-
kozó okmányok 179, 187, 1 9 5 , 2 0 3 , 2 1 2 , 2 2 0 , 2 2 8 , 2 3 5 A kereszténység védelme T. Napoleon által 169, 177, 185, 193 A népszerűség az egyházi szónoklatban . . 1 0 5 , 1 1 3 A nm. erdélyi püspök urnák körlevele a romai ut u t á n 171 A nyitrai lelkigyakorlatokon jelenvolt áldozárok föl-
irata ő szentségéhez . . . 236
A pesti kath. legényegylet alapittatásának hetedik
.emlékünnepe . . . 204
A püspökök fölirata ő szentségéhez . . . . 4 , 12 A rheinaui apátság . . . 1 0 8 , 1 1 5
A szent-atya mint fejedelem . . . 409
Az amerikai missio 1860-ban . . . . 298, 305 Az áldozás története 108, 115 Az egri jogakadémia megnyitása . . . . 276 Az örök város és a malaria . 131, 139, 148, 156, 163 Az u j társadalom boldogsága . . . 321 Bécsi levelek 347, 372, 379 Dupanloup beszéde a keleti egyház ügyében 43, 51, 60, 68, 76 Egy főpásztori szózat korszerű méltatása . . 387
Fegyveres béke . . . 97
Fölhivás a magyarhoni kath. lelkészi karhoz . . 102
Főpásztori szózat . . . 369
Havi szemle 1 , 9 , 7 3 , 8 1 , 1 4 5 , 153, 209, 217, 281, 289,353,361 Hitnyomozás . 17 , 2 5 , 33, 41, 49, 57, 65, 89 Hódolati fölirat az aacheni nagy-gyülésből . . 201
I n t az i d ő ! . . . 345
Kilencz pont 225, 233, 241 Kunszt József kalocsai érsek ő excljának fölirata a
szent-atyához . . . 332
Mi az elmélkedés a serdülő gyermekre nézve . . 313 Mi az igazság? . . . . 1 2 2 , 1 3 0 , 1 3 7 , 1 6 1 Miért találnak oly heves ellentállásra anyaszentegy-
házunk hit- és társadalmi tanai sok katholikus ré-
széről is ? 385, 393 Moufang mainzi kanonok beszéde az aacheni nagy-
gyűlésen 244, 251, 259
Nagy-becsü iratok 377 Néhány bizalmas szó a magyar harangtudomány ér-
dekében 340 Néhány észrevétel 20 Nyilt levél 28 , 243
0 szentségének válasza a püspökök föliratára 19. Al-
locutioja az áldozárokhoz . . . 20
Ranolder János veszprémi püspök Ő excljának a ro- mai ünnepélyre vonatkozó beszéde 93, 100. Körle-
vele a rablás- és gyilkolásokat illetőleg . 299, 307 Schreiber László, néhai győri kanonok emléke . . 316
Status és egyház közti frigy 401 Szép reggel Ferdinandkuton . . . 123
Vallási edictum 4 0 3 , 4 1 1 E g y h á z i t u d ó s í t á s o k
A a c h e n : A kath. egyleteknek nagy-gyülése 1 8 1 , 189, 199, 207
Lap.
A d o n y : Zászló szentelés 229 A f r i k a : Ember-áldozat 311 A l s ó - S t r e g o v a : Tiltakozás . . . . 159
A l s ó - S z e m e r é d : A sajtó-ügyben . . . 349
B a k o n y b é l : Megtérés . . . 189
B a r a c s : Kápolna szentelés f 259
B á 1 á n b á n y a : Templomépítés . . . . 37 B e r l i n : A német-katholikusok urvacsorája 200. Kü-
lönfélék 315 B o l o g n a : Canzi befogatása 175. Casoni röpiratából 223
B r e s c i a : Különfélék . . . 295 B r ü s s e l : Levéltöredék 216. A katholikusok sérvei 357 B u k a r e s t : Próbatétek . . . . 197 C a g l i a r i : A hittani kar tiltakozása . . . 47
C a l t a n i s e t t a : Czáfolat 190
C a n t o n : Templomépités . . . 182
C h i e t i : Társulat a fajtalanság ellen . . . 238 C h i n a : Missioi levelek . 3 4 2 , 3 5 1 , 3 6 7 , 375 , 383
C r e m o n a : Különfélék . . . . 3 2 7 , 3 8 1 C s á p o r : Kerületi gyűlés . . . 109
C s é c s e : Jótékonyság . . . 397
D u b l i n : A kath. egyetem alapkövének letétele 165.
Különfélék 270 E g e r : Ferenczy József halála . . . . 109
E p e r j e s : ő emtja jótékonysága . . . . 404 E s z t e r g o m : Vanyek végrendelete 78. Papszen-
telés ; gymnasiumi hetilap 85. Lipovniczky István apát-kanonok ezüstmiséje 205. Aranymise és a pá-
pa egy levele . . . 341
E j s z a k a m e r i k a : Hitélet az illinoisi államban . 126 F e l s ő - S z e n t i v á n : Jótékonyság . . . 2 5 3 F e r r a r a : Ünnepély a karmelitáknál . . . 183 F l o r e n z : A püspöki kar tiltakozása . . 2 5 4 , 262
F o g g i a : A püspöknél talált gyilok . . . 7 F r a n c z i a o r s z á g : Az alrendü papság ragaszko-
dása a szent-székhez . . . 191 G - a j d o b r a : Zászlószentelés . . . . 9 3 G á c s f a l v a : Alsó-stregovai templom . . . 94 G y ő r : A főpásztor megérkezése Romából 14. Bu-
csuengedély 85. Háromszázados ünnepély 133,188.
Az irgalmas nénikék bevezetése . . . 2 6 8 , 300 G y u l a - J o v á n c z a : Sajtó-ügy . . . . 357 H a n n o v e r a : Katechismus-viszály . 1 7 4 , 2 2 4 H é d e r v á r : Főesperesi látogatás . . . 260 J e r u z s á l e m : A szent-sír templomának kijavitá-
sa 47. A kijavitás joga . . . 375, 3 8 2 , 391 I n d i a : A kath. egyház a philippini szigeteken 9 5 ,
103, 111. Missioi tudósitás . . 2 3 9 , 2 5 5 , 2 6 3 I n n s b r u c k : A hittan-hallgatók száma . . 319 I s z k a - S z e n t - G y ö r g y : Aranymenyegző . 356 K a l o c s a : Hitélet 4 5 , 53. Jutalom-kiosztás 117.
Kereszt-szentelés 213. Iskolatestvérek beöltözte- tése 245. Az Oltári-szentség a papnöveldei kápol-
nában . . . 267
K é m é n d : Templom-szentelés . . . 3 7 3 , 380 K i s - C z e l l : Figyelmeztetés . . . . 102
K i s - V á r d a : Ünnepély 21 K o n s t a n t i n á p o l y : Meletios viszontagságai 38.
A szent-sír kúpjának javitása 151. A katholicismus
Lap- haladása 183. Bolgár-ügy 2 3 1 , 271. A maraclii
mészárlás . . . 254
K ö l n : A bibornok-érsek jubilaeuma . . . 158 L a u s a n n e : A genfi kormány-javaslat . . 215 L i s s a b o n : Paulai sz. Vincze leányai 125. A goai
érsekség . . . 342
L i z z a n o : K i h á g á s . . . 215
L o n d o n : Különfélék 2 4 7 , 350. Főpásztori körle- vél 3 1 1 , 319. Szövetkezés az olasz forradalom-
mal 335. Megtámadások . . . 390
L o s o n e z : Templom-ékesités . . . . 165
L o v a s - B e r é n y : Bérmálás . . . . 196
L y o n : Szokolszky érsekről . . . 367
M a d r i d : Cuartero levele Cochinchinából . . 110
M a g d e b u r g : Röpirat . . . 374
M a r m a r o s - S z i g e t : H i t é l e t . . . 333
M e c h e l n : Püspöki értekezlet . . . . 365
M i l a n o : B o t r á n y a Gentilino-templomban 103.
E g y falragasz 1 6 5 , 174. Predikáczio-letiltás 182.
A szabadelvű papok egyletének föloszlása . . 389
M i n d s z e n t : Bérmálás . . . 60
M o n z a : A növelde laktanyává lesz . . . 302 N a g y - B a j c s : T e m p l o m - é s paplak épités . . 308 N a g y - H a n t o s : Zászló-szentelés . . . 357 N a g y - M á r i a c z e l l : Búcsújárás . . 222, 230 N a g y - S z o m b a t : Lelkigyakorlatok . . 2 2 1 , 2 5 2 N a g y - V á r a d : Fölszólalás a sajtó ügyében 29.
Bérmálás 181. Arany mise 260. Borr. sz. Károly
n a p j a . . . 324
N a n t e s " A közeli rokonok h á z a s s á g a . . . 118 N e c z p a l : J u s z t Gy. jótékonysága . . 214 N e u f u n d l a n d : A katholikusok üldöztetése . 127 N e w y o r k . A papság katonai szolgálatra kötelez-
tetik . 2 8 7 N ó g r á d b ó l : Agyarkodás 213. Visszaemlékezések 4 0 4
Ó - B e c s e : Kápolna-épités; aranymenyegző . . 309 O g g e b b i o : Mongini munkájának kárhoztatása . 9 4 P a l e r m o : A kolostorok lefoglalása . . . 45 P a r i s : M a g n a n föloszlató irata 7. Az alrendü pap-
ság fizetése 54, 63, 7 0 Veuillot tiltakozása 86. Ri- vas Ferencz levele 125. Öngyilkosság statistikája 125. A ,Temps' Conforti javaslata ellen 141. An- tonelli jellemzése 303. A hitterjesztő t á r s u l a t ér- tesítése 334. Cohen levele 349. A szent-atya ira-
t a 359 P e k i n g : A békepontok életbeléptetése . . . 119
P e r u g i a : Protestantizálás . . . 263 P e s t : Oklevél a romai nemességről 5. Montalem-
bert levele 21. O szentsége levele a zágrábi bibor- nok-érsekhez 124. Egy maronita generalis vicarius 245. B—i méltatlankodása 2 9 3 . 0 e m t j a egy levele és adománya 342. A szent-irás magyar forditása 372 B—i impertinentiája 380. Szigorlati alapit-
vány 404. Szent-István-társulati nagy-gyülés . 4 1 3 P i a c e n z a : Tiltakozás Passaglia ellen . . . 7 1
P o z s o n y : Oltár-egyleti ügy . . . . 348
R h e i n a u : Az a p á t tiltakozása . . . . 2 3 , 3 1 R o m a : Emlék-érem; a fölirat á t a d á s a 6. A szent-
atya működése 30. Katonai laktanya és emlék- fölirat 38. Tiltakozás 54. Morichini levele 62. Lava- lette 79. Meghiusult remény 150. A szent-atya Na- poleon politikájáról 159. Orgyilkolás 166. I m a - egylet 190. Az államtitkár tiltakozása 207. A pie- monti kormány merényei 214, 358, 365. Academiai ülés 230. Titkos consistorium 253. A piemonti fac-
Lap.
tio czéljai 261. A szent-atya Gandolfoban 302. A lakosok létszáma 310. A szent-atya visszatérte Gan- dolfóból 319. Lengyelek hódolata a szent-atyánál
334. Különfélék 398, 406, 4 1 3 364 237 280, 286
30 61 15 141 2 9 3 62 237 R o z s n y ó i m e g y é b ő l : Klukovszky emléke
S a r k a d : Zsenge áldozat
S i e n a : A főpásztor levele 79. Különfélék S o i s s o n s : Ima vasút beszentelésekor .
S o p r o n y : Bérmálás . . .
S p o l e t o : Az érsek levele egy csudáról
S ü m e g : Bérmálás . . .
S z e g e d : Bérmálás . . .
S z e n t e s : Bérmálás . . .
S z e n t - A n t a 1 : Mária nevenapja
S z e n t p é t e r v á r : Szokolszky elzárva 192. A kor- mány szerzeményei Palestinában .
S z e n t H i a c z i n t : A püspök megérkezése Romá- ból
S z e r e d k ö r n y é k é r ő i :
S z é k e s - F e h é r v á r : A m . főpásztor aranymiséje
és alapítványa . . .
S z i k s z ó : Kerületi gyűlés . . . S z i l á g y - S o m l ó : Radmatics halála .
S z o m b a t h e l y v i d é k é r ő l : Visszapillantás sz.
Ágoston egyletének működésére 2 6 9 , 2 7 7 , 294,300, 310. Szaniszló József halála . . . S z o m o i n o k - H u t a : Templom-épités 270. „Berg-
o p f e r " . . .
T a n a n a r i v a : Madagascari helyzet
T a r c z a 1 : Szent László szobra 53. Hálanyilatkozat T e m e s v á r : Bonnaz-alapitvány . . . . T o u r n a y : Vallásgyakorlat h á b o r g a t á s a
T u r i n : Falletti Julia 15. A romai ú t t ó l letiltott püspökök levele 22. Passaglia 79. Kiáltvány 103.
Passaglia arczátlansága 118 Püspöki fölirat 118.
Péterlillér 142. A Szűz Mária szobra ellen elköve- t e t t merény 238. Caputo végnapjai 246. Excom- municatio 279. D'Angelis bibornok-érsek megtisz- teltetése 327. A n é v t á r és erőszakoskodások 398,
407. Aláírási ügy . . . .
U j - O r l e a n s : A h a d s e r e g jámborsága U n g h v á r : Csurgovics János halála U r b i n o : Perugini kanonok elfogatása . V a r s ó : Nuntius-ügy . . . . V á c z : Baráti találkozás
V e s z p r é m : A főpásztor romai u t j a után Z a h l e h : A kis missionariusok . 1 3 4 , Z s á m b é k : Bérmálás . . . .
2 2 3 296 278 173 29 6
284 397 134 388 150 142
4 1 4 174 318 3 2 0 6 3 157 6 4 3 , 1 5 1 , 1 6 6
228 I r o d a l o m .
A f o r r a d a l o m é s e n n e k m e g t e s t e s ü l é s e a d i v a t o s á l l a m b a n . Franczia nyelven irta Segur abbé ; németből f o r d i t o t t a H u s z á r Károly
1862 3 9 , 4 7 , 5 5 , 6 4 , 7 1 , 8 6 M u n k á l a t o k . Kiadja a pesti növendékpapság m.
egyház-irodalmi iskolája. P e s t 1862. 111, 1 2 0 , 127, 135 S a l v i a n u s , marseillei áldozár Isten világkor-
mányzatáról irt V I I I könyve. Győr 1862. 167, 175, 183 K e r e s z t é n y h i t é l e t c s a r n o k a . Nogáll J á -
nos, nagyváradi kanonoktól 1862 . 2 2 5 , 2 6 3 , 287 A h ű l e l k i p á s z t o r k e r e s z t é n y b ö l c s e s é -
g e. Szombathely 1862. 327 , 3 4 3 , 3 5 9 , 3 7 6 , 3 9 1 , 399
Könyvhirdetések. Értesitések. Vegyesek.
Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szom- batom — Az előfizetési díj félévre , postán küldéssel
5 írt. 25 k r . ,
helyben 4 frt. 90 kr. a. é.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.
:
Előfizethetni minden cs.kir. postahivatalnál, s Pes- ten a Beimel- és Koziüa- féle nyomdai irodában (Dunasor, kegyes-rendiek
épületében.)
Pesten, julius 2-án
1 .II. Félév. 1862.
T A R T A L O M : Havi szemle. I. — A japani vértanuk ca- nonisatioja alkalmával Romában jelenvolt főpásztoroknak ő szentségéhez Mattéi bibornok által intézett fölirata. — Egy- házi tudósítások. — Vegyesek. f
Havi szemle.
i .
Roma! Az örömök, a szenvedések, a remények, a rettegések városa. Feléd tekintenek a jámborok, el- lened agyarkodnak a gonoszok, rajtad csüggnek a két részre szakadt, a két értelemben vett világ be- csületének kincsei. A te neved, a te hivatásod: örök város, az emberiség vágyainak gyülpontja. A con-
spiratio neked sírt ás, neked ravatalt készit, temeté- sedre dallamot a pokol kölcsönöz ; s te, 19 százados győzelmeidnek emlékein a jövőbe bátran tekintve, a jelennek veszélyeit feledve, diadal-ünnepet tartasz, ,Te Deum'-ot zengedezesz, az igazságot tum irato prin- cipi tum concitatae plebi leplezetlenül hirdeted. Ro- ma! caput mundi, quidquid non possidet armis, reli- gione tenet ; te tudod, hogy veled az Isten, tied a jövő, perfecta Christi Caritas mundi tyrannum conte- rit; te a világ uravalál, mikor Paris, London palotái- nak földjén még vad fű nőtt, vad csorda legelt; te a világ ura maradsz, midőn Senegal vadonjainak még késő időkben polgári miveltségre vergődött fia Pa- ris és London romjain a mult idők borús emlékei- ben fog merengeni, miként búváraink Ninive, Ba- bylon, Memphis düledékein.
Phoebe sol! cursu nitido diem qui Promis et celas, aliusque et idem Nasceris; possis nihil Urbe
Visere majus Roma ! !
Roma köriil düh, lázadás, vérengzés, aggály, rettegés mindenütt; Romában szeretet, béke, nyu- galom , rend uralkodik. Italia pusztuló díszeinek sér- tetlenül maradt oasisa ez. Oda kivánkoznak az isten- káromlók, kiknél az irgalom bün, kiknél Pius Istene a gyűlölet és a szitkok tárgya parlamenti szónokla- tokban, tábornoki kiáltványokban a keresztény Eu- ropa előtt; odahúzódnak a mi vágyaink is, nem hogy
a Megváltó helytartóját 11 százados királyi székéből kiíizziik, nem hogy a kereszténységet lefejezzük, de hogy halljuk annak szavát, kiről mondatott: ,con- firma fratres tuos', hogy kapjunk vigasztalást, mely oly édes a gonoszság zaklatásai között elfáradt szív- nek; hogy imádkozva, hogy áldatva szabaditsuk atyánkat, magunkat, s a keresztény társadalmat.
„Religiosissimae solemnitati absens corpore sed animo praesens recentes sanctos ferventissimis precibus ora- bo", mondjuk Morichini jesi-i püspökkel, kit a vad
erőszak, melyet ma szabadságnak hivnak, a romai úttól letiltott. Mit néhány hónap előtt nem sejthet- tünk , mit ily hatalmas eredményben nem vártunk, Piusnak egy szavára 43 bibornok, 300 püspök, 6000 áldozár, 80,000 hivő zarándok Romába siet, szent Pé- ter íuódja előtt a keresztény világ szeretetének s hó- dolatának kincseit kiönti, áldással, vigasztalással, re- ményben szilárdult szivvel tér haza, hogy az atyá- nak ajkairól kapott malasztkincseket házi fiaival, a hívekkel megoszsza, mivel ezek tanto plus habentur, quanto communicantur. Mindezekre alkalmat adott a conspiratio. Mit nem regéltek e gyülekezetről ! mily ,in exitu Israel de Aegypto'-t jósolgattak ! minél kö- zelebb jött pünköst napja, hevesebb habzásban forrt a düh, bomlott az ész, hiányzott a tanács. „Plus per- díti homines cogitabant, ut perderent, quam quomo- do sibi consulerent, ne perirent", mond sz. Ágoston.
Romának szándékai nyíltak, nyiladozzanak a forra- daloméi is, az elmék igy józanulnak, a szivek igy gyógyulnak, salutem ex inimicis nostris et de manu omnium qui oderunt nos.
A szent-atya az előleges, a nagy, a félig titkos
gyülekezetben, s a zarándok áldozárokhoz szólott ; az
összegyűlt püspökök az összes kath. püspökség nevé-
ben föliratot nyújtottak át a szent-atyának. Mindkettő
a legnevezetesebb okmányok között álland az egy-
házi történelemben. Ez azon diplomatiai szó, melyről
mindenki tudja, hogy őszinte lélekből eredett, hogy
azt u g y kell érteni, a mint szól. Pius és a püspökség
az emberi szónak méltóságát, tekintélyét, hatalmát
az álnok kétértelműségek, az üres határozatlanságok
iá 2 M i -
ellen igy védi. Nem taglaljuk ezen okiratot, mivel ezt a fiúi szeretet, a hódolat tisztelettel s engedelmes- séggel fogadja, s rajta, az egyházi diadalok legdi- csőbbikén, édes észleléssel megnyugszik. Elménket a külső viszonyok ragadják, tollúnkat azon esélyek ve- zetik , melyek minderre vonatkoznak.
Roma 1862-ki piinköst napján váratlan, a tör- ténelemben egyetlen esemény, a hivő s a hitetlen világra nagy meglepetés. Ki sejtette, ki várta ezt csak három hónap előtt is ? Oly esemény ez, melyről senki sem hallgathat, melyet, vele mit-sem gondolva, senki sem mellőzhet. Az egyházat gyűlölni, szeretni lehet, de figyelmetlenül megvetni nem lehet. ,Si hi tacuerint, lapides clamabunt.' Szólt róla a szeretet, szólt a gyűlölet, a szent-atya és a püspökség szavait a. hitetlenség lapjai a világ minden részeibe elvitték.
,Commovit gentes, commovit Dominus desertum Ca- des.' jlnomnem terrain exivit sonus illorum.' Kicsiny- leni akarnák ez esemény és e szózat erejét: nem le- liet, — gyűlöletüket, összezuzatásukat ügyetlenül ta- kargatják. Turin a szabadság nevében letiltotta az olasz püspököket a polgári szabadság elsejének élve- zetétől, lefoglalta a zárdákat, elkobozta az egyházi javakat; mily szabad egyházat ért a földúlt állam-
ban ? maga bebizonyította ; s az olasz püspökség, a számkivetés örömtelenségei, a kifosztatás szegénysé- gei között, a tömlöczök sötét üregeiből, a hóhérok pallosai közül, a megszentségtelenített, az államilag kirabolt templomok küszöbeiről, semmit sem ret- tegve, rablánczainak csörgéseivel kisért nyilt leve- lekben kárhozatot sujt elnyomói ellen, ragaszkodást küld a szent-atyához, egy értelmet, egy érzelmet püspök testvéreinek, renditlen szilárdságot a világ- nak, magáénak fogadva mindazt, a mi a szent-atya és a püspökök által Romában tétetett s mondatott.
Turin ezt előre sejtette; de ha a püspököket erősza- kosan le nem tartóztatja, az egyház iránt némi figyel- met mutatott volna ; most az erőszakkal letartóztatott püspökök átkot sújtanak az egyház fosztogatói ellen, kimutatván, mily szabadok ők a zsarnokok rablán- czai között is. A szent-atya maj. 24-én az előleges gyü- lekezetben testvéreinek s fiainak közepette öröm- és fájdalom-könyeket hullatott; a forradalmi lapok e könyekből gúnyt űztek. Hagyjuk meg ezt nekik;
Voltaire örökösei gúnyolódáson kivül mást nem örö- kölhettek. E könyeknek becsét ők nem ismerik. Az ő szentségtörő merényeiken, az általuk elcsábitott pa- pok botrányain zokogott a szent-atya ; ezen könyek- nek becsét a forradalmi Israel ugy nem ismeri, mi- ként a Jeruzsálem fölött öntött könyeket. „Lehet,
hogy többé össze nem hivhatlak titeket, — igy szólt a szent-atya a püspökökhez — lehet, hogy rendele- teimet sem meneszthetem hozzátok." A végbevitt me- rények a teendő merények lehetőségét hirdetik. „Ho- gyan felejtkezhetnénk el testvéreinkről, kik Italiában az igazságért üldöztetnek? Imádkozzunk, hogy az Isten erősitse őket a harczban. Imádkozzunk a kevés eltévedt papokért, kik az üldözőkhez csatlakoztak.
Az igazak harczait, a ti gyülekezeteteket látva öröm- ben úszik a szivem. E g y tövist hagyott az Ur a szi- vemben , s ez a nyomorult Caputo, arianoi püspök, ez egyetlen, a ki a szent ügyet elárulta. Mondjon kiki holnap értté szent misét, hogy az Isten világositsa föl elméjét, lágyitsa meg szivét." E könyek tehát egy püspök lelkismeretére hullottak. Az egyház az ő fiai- nak szenvedésein nem sir, hanem örvend a malaszt diadalainak; ha tehát a szent-atya, s az egész egyház egy élő püspökért imádkozik, kinek lázadását a szent- atya az egyház előtt bemutatja, e könyek, e siralom, e zokogás büntetés a püspökre. Ily ünnepé- lyen hullatott könyek alpesi súlylyal zuhannak le a megkövesült szivre. Mily enyhet nyújthat egy püs- pök lelkismeretének, kinek megtéréseért az egyház imádkozik, Victor barátsága, Garibaldi kézszorítása?
E g y püspök árulta el a szent ügyet; testvérei a szent- atyával in caenaculo sirnak fölötte; ő egyedül eskü- szik in synagoga az atyára és anyára vészt; — a szent- atya sír, zokog fölötte, talán mivel meghalt?— Igen,
— mortuus est. Az egyetlennek egyetlen reménye van az életre : a szent-atya könyei, testvéreinek imái.
Oly magasztos a püspöki méltóság az egyházban,
hogy ennek legmetszőbb büntetése az egyháznak
nyilt zokogása fölötte. Néhány pap, néhány kanonok,
néhány apostata szerzetes követi az anya-árulás lobo-
góját az olasz földön; de mi a pap püspök nélkül, s a
püspök ellen az egyházban? Egyetlenegy püspök sző-
rit kezet azokkal, kik az egyházat fosztogatják s ül-
dözik; de mi egy püspök pápa nélkül, a pápa ellen
az egyházban? Legyenek bár százan, legyenek eze-
ren az árulás lobogója körül, a bün, a merény, a
botrány lenne borzasztó és iszonyatos, nem pedig az
erkölcsi hatalom. A bűnben nincs hatalom, nincs er-
kölcs. Ez alkotmányos, de azért mégis anya-áruló
papság lenne; az alkotmányos papoknak története
gyászos; Gobel a nyaktilón veszett el, a házasságra
alkotmányozott papság Talleyranddal a megtérésben,
a kiengesztelődésben kereste s lelte dicsőségét. — Mit
tett Caputo? A szent-atyának, az egész egyháznak
zokogását a válaszul Victort, mint királyt a Capito-
liumban fölköszöntötte, s a hitetlen lapok szavait:
-<> 3
„légy tovább is tövis Pius szivében", üdvözletül fo- gadta. — JSTe ezt, hanem a szent-atya körül össze- gyűlt atyáinkat tekintsük, s mondjuk : „Sicuti cor- pus capiti in omnibus condolet, ita nos Tecum con- sentire necesse est. Tibi in omni Tua hac acerbissima afflictione sic conjungimur, ut quae tibi pati contin- g a t , eadem et nos amoris consensu patiamur. Praei nobis ut bonus Pastor exemplo; Tu sanae doctrinae nobis magister, Tu unitatis centrum, Tu populis lu- men indeficiens a divina sapientia praeparatum. Er- rores, quos Tu damnasti, damnamus, doctrinas novas et peregrinas detestamur, et rejicimus; sacrilegia, ra- pinas aliaque nefanda in Ecclesiam Petri que sedem commissa reprobamus et condemnamus." A kath. hit- nek ily egységén a forradalmi hitetlenség forrong, zavarodik, észben bomladozik, tanácsban szűkölködik, a 300 agg és fegyvertelen főpap ellen zsarnok tila- lomhoz, most pedig a romai gyülekezet ellen egy fölirathoz kapkod; ki sejthetett, ki várhatott a szent ügynek ily győzelmet, ily diadalt? „Perdampruden- tiam prudentum, etsapientiam sapientum reprobabo",
— ily egység rettentő, a keresztény társadalom rom- jai közül emelkedő ily kolosz a forradalmat sújtja; a conspiratio akarta, a conspiratio kényszeritette, — salutem ex inimicis nostris, et de manu omnium, qui oderunt nos.
A történetben vannak találkozási pontok. Az 1139-ki laterani zsinat után 1862-ben volt legtöbb püspök Komában. 1862-ben nincs zsinat, valamint
1839- és 1854-ben sem volt; de a helyzet zsinati te- kintélyt kölcsönöz a gyülekezetnek. 1139-ben volt az egyháznak Mazzinije bresciai Arnoldban, akkor és ma az egyház ugyanazon ellenséggel áll szemközt. A pápai fejedelemséget lerombolni, köztársasági kisér- letek által a Caesarok vas hatalmát emelni, az ara- nyon kivül más Istent, a testi kéjen kivül más örö- möt, az emberi önkényen kivül más törvényt, a földi, az anyagi renden kivül felsőbb rendet nem ismerni;
a redemtiot az állami, a társadalmi intézményekből kizárni, az istentelenségnek szabad tért engedni, az istenességet pedig elnyomni, a gonoszságnak jogot adni, az erénytől minden jogot megtagadni; hogy a bünt lehessen tagadni, e czélra a törvényt megrontani, egé- szen kitagadni ; mindezt a szabadság, a haladás nevé- ben tenni, e végre semmi ármánytól, semmi perfi- diától, semmi gyilkolástól vissza nem rettenni;
1139-ben, 1862-ben ugyanazon tan, ugyanazon me- rény ; az egyháznak is ugyanazon tana, ugyan- azon nyilatkozata, II. Incze szavait IX. Pius ismétli;
az 1139-ki zsinat atyáinak szavait az 1862-ki atyák
ismétlik, az egyház mindég ugyanaz, „a világi feje- delemséget az isteni gondviselés adta; ez az egyház függetlenségére szükséges; a pápa sem alattvaló, sem vendég nem lehet; neki királynak kell lenni." II. In- cze győzelmei IX. Pius győzelmeit jósolják. Hová lettek a gibellinek ? Az egyház túlélte őket. Hová lett Rosa, Siccardi, Cavour, Liborio? Az egyház túlélte őket. Hová lesz Victor, Mazzini, Garibaldi, Rattazzi, Caputo, Passaglia, Liverani? Már most marják, fal- ják egymást, az egyház túléli őket. ,Confidite, ego
vici mundum.' A gyülekezet óriási volt; tekintve az indok kis-szerüségét, az akadályok nagyságát, a bi- zonytalanságok, a fenyegetések terjedelmét, melye- ket a forradalom a leendő püspöki gyülekezet ellen majusban megindított, egészen meglepő, s egyedül az isteni gondviselésnek tulajdonitható. ,Incompre- hensibilia sunt judicia ejus.' A forradalom retteg az igazságtól, retteg a püspöki gyülekezettől ; mihelyest hirét vette, a fenyegetések, a rettegések ezer nemei- hez kapott, csakhogy a püspököket a romai úttól el- ijeszsze. Mégis a püspökök oly roppant számmal men- tek. Mikép lett ez lehetséges? Mivel a pápa még egy földterületet fejedelmi hatalommal bir. Miért volt tö- kéletlen eme gyülekezet, ú g y h o g y az indusi, a new- yorki püspökök egy hónapi utazás után Romába jöt- tek, az olasz püspökök, egy napi távolságra Romától mind elmaradtak? Mivel a pápai fejedelemség egy része elraboltatott, s a fejedelemség elvben tagadta- tik. Gyülhettek-e volna a püspökök Romába, ha Vi- ctor székelne a Capitoliumban? Oly kevéssé, mintha ma Turinban vagy Nápolyban akarnának gyülekezni.
Mit tenne Victor velük, mutatja, mit tett az olasz püspökökkel; mit tennének velük Victor hivei,Bixio megmondja, midőn fölkiáltott: ,a Tiberisbe velük';
vagy Nicotera: ,ágyút ellenük, nem föliratot.' A pá- pa nem maradhat Romában Victorral ; a mely pilla- natban Victor belépne, abban Pius távoznék. Meddig Victor be nem lép, a pápa nem távozik; mikor Victor belép, a pápa ott nem maradhat. Victor belépése előtt Romából távozni annyit tenne, mint azt átadni; Victor belépte után Romában maradni annyit tenne, mint a fejedelemségről lemondani, az alattvalói szerepre le- esni. A pápa jelenléte távol tartja a gonoszokat Ro- mától ; a pápa távozása ki fogja őket űzni Romából ; azért igéniek annyit, csak hogy Pius leereszkedjék a fosztogatókhoz, s velük egy városban maradjon. „A pápa zárán do k ságban, kárhozat Piémont ellen min- den szentélyben, minden kath. lelkismeretben", mon- da Billault. 1854-ben senki sem akadályozta a püs- pököket; hiszen Isabella a szeplőtelen fogantatásnak
1*
u 4 «Î kimondását kérte, Napoléon a franczia katholikusok
voksaira még emlékezett, Ferencz József urunk és királyunk a concordatumon fáradozott; a viszonyok tehát kedvezők, a tárgy nagy volt, mégis 1854-ben a püspökök száma csekélyebb. — Most a t á i g y az előbbihez viszonyitva kisebb, a viszonyok nehezek, a püspökök száma mégis nagyobb. — A canonisatio nagy tárgy az egyházban
1), de ha az összegyűlt püs- pökök számát tekintjük, mégis causa minor est quam effectus. Mi hozta tehát a püspököket Romába? A közveszélyben fölelevenedett h i t , a szivek mélyein lakó egyházi egység, a szeretet, a ragaszkodás a szent-atyához, a kölcsönös vigasztalás és szilárdulás vágya, az egyház jogainak, igazainak s a társada- lomnak védelme — a forradalom ellen, mely ma a haladás, az uj jog árnyai alá bujt. Mindenki sietett a szabadság, a reformok, az amnestia, a hősies bátorság s renditlen szilárdság, s az Imma- culata pápájához, a ki Britanniának, Hollandnak hierarchiát adott; a ki Francziaországban megölte a gallicanismust, a jansenisticus liturgiát; Austriábau megölte a joseíinismust; a ki 43 szentet canonisált; a ki a szakadár keletet az egység karjaiban üdvözli; a ki a forradalmat leálarczozta, megzavarta, leverte; a ki dicsőségének tetőpontján oly mérsékelt volt, mi- ként gyaláztatásai s üldöztetései közepette rettenthet- len. — í m e , dum infirmor, tunc potens sum. Nem tudta az álnokság, a hitszegés, mennyit használ az egyháznak, miként az ördög nem tudta, mennyi üd- vöt kap az emberiség, midőn a Megváltó ellen az Írástudókat, a pharisaeusokat, s a népnek véneit föl- lázitotta. Salutem ex inimicis nostris, et de manu omnium, qui oderunt nos.
A japaiii vértanuk caiionisatioja alkalmával Romában jelenvolt föpásztoroknak ö szentségéhez Mattéi bibornok
által intézett fölirata.
Beatissime Pater !
Ex quo Apostoli Jesu Christi sacro Pentecostes die Pe- tro Ecclesiae Capiti in oratione adhaerentes , Spiritual San- ctum acceperunt, et divino ejus impulsu acti. cunctarum fere nationum viris in Urbe sancta congregatis unicuique sua lin- gua potentiam Dei mirabilem annuntiarunt, nunquam, ut cre-
1) Századunkban ez a harmadik ünnepélyes canonisatio : 1807-ben VII. Pius Caracciolo Ferenczet, filadelfiai Benede- k e t , Merici Angélát, Colettát, s Mariscotti Jáczintot ; 1839- ben XVI. Gergely Liguori Alfonsot, Geronimo Ferenczet, dél- ia croce Jánost, severinoi Paciücot, giuliani Veronicát a szen- tek közé sorozta ; a 10-ik századtól, szent Udalrik canonisa- tiojától kezdve az 1862-ik tény már 197-ik lett. Civiltà, 293.
füz. 543. lap.
dimus, ad hanc usque diem tot eorumdem haeredes , iisdem recurrentibus solemniis, venerandum Petri Successorem, oran- tem circumsteterunt, decernentem audierunt, regentem robo- rarunt. Quemadmodum vero Apostolis media inter nascentis Ecclesiae pericula nil jucundius accidere potuit, quam divino Spiritu recens afflato assistere primo Christi in terris Vicario;
ita nec nobis praesentes inter Ecclesiae sanctae augustias, an- tiquius sanctiusve aliud esse potuit, quam quidquid inest ve- nerationis pietatisque erga Sanctitatem Tuam pectoribus no- stris , ad pedes Beatitudinis Tuae deponere, simul et unani- miter declarare, quanta prosequamur admiratione praeclaras, quibus Supremus Pontifex Noster eminet virtutes, quantoque animo iis quae Petrus alter docuit, vel quae iam firmiter stata rataque esse voluit, adliaereamus.
Corda nostra novus inflammat ardor, vividior fidei lux mentem illuminât, sanctior animam corripit amor. Linguas nostras flammis illius sacri ignis vibrantes sentimus, quae Ma- riae, cui assidebant Apostoli, mitissimum cor ardentiori pro hominum salute desiderio incendebant, ipsos vero Apostolos ad magnalia Dei praedicanda impellebant.
Plurimas igitur agentes Beatitudini Tuae gratias, quod nos ad Pontificium solium difficillimis hisce temporibus ac- currere, Te afflictum solari, nostrosque Tibi, cleri item ac po- puli nostrae curae commissorum animi sensus aperire permi- seris, Tibi uno ore unaque mente acclamamus, omnia fausta, cuncta bona adprecantes. Vive diu, Sancte P a t e r , valeque ad Catholicam regendam Ecclesiam. P e r g e , ut facis, earn Tuo robore tueri, tua prudentia dirigere, Tuis exornare virtuti- bus. Praei nobis, ut bonus Pastor, exemplo oves et agnos coe- lesti pabulo pasce, aquis sapientiae coelestis refice. Nam Tu sanae doctrinae nobis Magister, Tu unitatis centrum, Tu po- pulis lumen indeficiens a divina Sapientia praeparatum. Tu Petra es, et ipsius Ecclesiae fundamentum, contra quod infe- rorum portae numquam praevalebunt. Te miramur inter tan- tas molestias totque procellas fronte Serena et imperturbato animo sacri muneris partibus fungentem, invictum et erectum.
Dum tamen justissima in his gloriandi nobis suppetunt argumenta, non possumus quin simul oculos ad tristia con- vertamus. Undequaque enim menti nostrae se sistunt imma- nia eorum facinora, qui pulcherrimam Italiae terram, cujus Tu, Beatissime P a t e r , columen es et decus, misere vastarunt, ipsumque Tuum ac Sanctae Sedis principatum, ex quo prae- clara quaeque in civilem societatem veluti ex suo fonte di- manarunt, labefactare, ac funditus evertere connituntur. Nam neque perennia saeculorum j u r a , neque diuturna regiminis pacilica possessio , neque tandem foedera totius Europae au- ctoritate sancita et coniirmata impedire potuerunt, quominus omnia susdeque verterentur, spretis legibus omnibus, quibus hactenus suffulta stabant imperia
Sed ut ad nostra propius accedamus, T e , Beatissime Pater, iis provinciis, quarum ope, et dignitati Sanctae Sedis, et totius Ecclesiae administrationi aequissime providebatur, nefario usurpatorum hominum scelere , qui non habent n i s i v e l a m e n m a l i t i a e l i b e r t a t e m , spoliatum cernimus.
Quorum iniquae violentiae cum Sanctitas Tua invictissimo ani- mo obstiterit, plurimas ei gratias, Catholicorum omnium no- mine, censemus rependendas.
Civilem enim Sanctae Sedis principatum ceu quiddam
•+! 5 «H
îiecessarium ac providente Deo manifeste institutum agnosci- mus ; nec declarare dubitamus , in praesenti rerum humana- rura statu, ipsum hune principatum civilem pro bono ac liberó Ecclesiae animarumve regimine omiiino requiri. Oportebat sane totius Ecclesiae Caput Romanum Pontiiicem nulli Prin- cipi esse subjectum, imo nullius hospitem; sed in proprio do- minio ac regno sedentem suimet juris esse, et in nobili, tran- quilla, et alma libertate Catholicam Fidem t u e r i , ac propu- g n a r e , totamve regere ac gubernare Christianam Rempu- blicam.
Quis autem inficiari possit in hoc rerum humanarum, opinionum, institutionumque conflictu necessarium esse ut servetur extrema in Europa médius, très inter veteris mundi continentes, quidam veluti sacer locus, et Sedes augustissima, uncle populis principibusque vicissim oriatur vox quaedam magna potensque, vox nempe justitiae et veritatis , nulli fa- vens prae caeteris, nullius obsequens arbitrio, quam nec ter- rendo compescere, nec idlis artibus quisquam possit cir- cumvenire ?
Qui porro vel hac vice fieri potuisset, ut Ecclesiae An- tistites securi hue ex toto Orbe accurrerent cum Sanctitate Tua de rebus gravissimis a c t u r i , si ex tot et tam diversis re- gionibus gentibusque confluentes, principem aliquem invenis- sent Iiis oris dominantem, qui vel principes ipsorum in suspi- cione h a b e r e t , vel illis , suspectus ipse , adversaretur ? Sua sunt etenim et christiano, et civi officia : haud quidem repu- gnantia inter s e , sed diversa t a m e n , quae adempleri ab Epi- scopis quomodo possent, nisi perstaret Romae civilis princi- p a t u s , qualis est Pontificum, juris alieni omnino immunis, et centrum quodammodo universalis concordiae, nihil ambitionis humanae spiráns, nihil pro terrena dominatione moliens ?
Ad liberum ergo Pontiiicem Regem venimus liberi, Ec- clesiae rebus utpote Pastores, et patriae utpote cives bene et aeque consulentes , neque Pastorum, neque civium officia posthabentes.
Quae cum ita sint, quisnam principatum illum tam ve- terem, tanta auctoritate , et tanta necessitatis vi conditum, audeat impugnare ? Cui, si vel jus illud humánum, in quo po- sita est principum securitas populorumque libertás, attenda- tur, quaenam alia potestas possit comparari? Quae t a m v e n e - rabilis et sancta? Quae sive pristinis sive recentioribus sae- culis monarchia vel respublica juribus tam augustis, tam an- tiquis, tam inviolabilibus possit gloriari ? Quae omnia si se- mel et in hac Sancta Sede despecta atque proculcata fuerint, quisnam vel princeps de r e g n o , vel respublica de territorio possint esse securi ? E r g o , Sanctissime P a t e r , pro religione quidem, sed et pro justitia, juribusque, quae sunt inter gen- tes rerum humanarum fundamenta, contendis atque decertas.
Sed de hac tam gravi causa vix nos decet amplius verba proferre, qui Te de ipsa non tam disserentem quam docentem saepe saepius audivimus. Vox etenim T u a , quasi tuba sacer- dotalis, toti orbi clangens proclamavit, quod „singulari pror- sus divinae Providentiae consilio factum sit, ut Romanus Pon- tifex, quem Christus totius Ecclesiae suae Caput Centrumque
constituit, civilem assequeretur principatum" ; ab omnibus
0 Lit. Ap. XXVI. Mar. 1 8 6 0 p. 3. 5. Alloc. XX. Jun. 1 8 5 9 p.
G. Encycl. XIX. Jun 1 8 6 0 p. 4 . Alloc. XVII. 1 8 6 0 .
igitur nobis esse pro certissimo tenendum non fortuito hoc regimen temporale Sanctae Sedi accessisse , sed ex speciali divina dispositione illi esse t r i b u t u m , longave annorum serie, unanimi omnium regnorum et imperiorum consensu, ac paene miraculo corroboratum et conservatum.
Alto pariter et solemni eloquio declarasti : „Te civilem Romanae Ecclesiae principatum ejusque temporales posses- siones ac j u r a , quae ad universum Catholicum orbem perti- nent , intégra et inviolata constanter t u e r i , et servare velle ; immo Sanctae Sedis Principatus Beatique P e t r i patrimonii tu- telam ad omnes Catholicos p e r t i n e r e ; Teque paratum esse animam potius ponere quam hanc Dei, Ecclesiae, ac justitiae causam ullo modo deserere" 1). Quibus praeclaris verbis nos acclamantes ac plaudentes respondemus, nos Tecum ad car cerem et ad mortem ire paratos esse ; Teque humiliter roga- mus, ut in hac constantia, ac firmissimo proposito maneas im- mobilis, Angelis et hominibus invicti animi et summae virtutis spectaculum factus. Id etiam a Te postulat Christi Ecclesia, pro cujus feliciori regimine Romanis Pontificibus civilis prin- cipatus providentissime fuit a t t r i b u t u s , quaeque adeo sensit ejusdem tutelam ad ipsam pertinere, ut, Sede olim Apostolica vacante, gravissimis in angustiis, temporales Romanae Eccle- siae possessiones omnes Constantiensis Concilii Patres, uti ex publicis patet documentis, in unum administrarent ; id postu- lant Christi fideles per omnes terrarum orbis regiones di- spersi, qui libéré ad Te venire, libereque conscientiae suae considéré gestiunt ; id denique ipsa civilis deposcit societas, quae ex Tui regiminis subversione sua ipsa nutare sentit fundamenta. (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jun. 29-én. A kath. érdekeket éber figyelemmel ki- sérő, s mellettük lankadatlanul harezoló ,P. Hirnök'-ben olvas- suk: A dicsőséghez, melyet ő herczegsége érdemei a primatialis székre már eddig is á r a s z t o t t a k , egy ujabb kitüntetés járult.
0 eminentiája magyar püspök társaival együtt Romából a curulis széken t é r t vissza. Ugyanis — mint már t u d v a van, — az összes jelenvolt püspöki kar a romai nemességgel diszitte- tett föl. Szerencsénk volt az erre vonatkozó diplomát láthat- ni. Gazdagon aranyozott zaffiánbörbe van k ö t v e , s függő pecsétje piros és sárga zsinór on ezüst kapsulában foglaltatik, Roma mostani czimerével, melyen a nyilt koronával fedett paizst rézsut átmetsző szalagon f . S. P. Q. R. (Senatus Po- pulusque Romanus) olvasható. A pecsét körirata fönn : Aeter- na et invicta Roma ; alul : Almae Urbis Conservatores. A di- ploma szövege következő : „Pio IX. Pont. Max. Sedente anno XVI. Senator et Conservatores Almae Urbis, Marchio Ma- thaeus Antici Mattéi Senator, Conservatores Joannes e Prin- cip. Chigi, Eques Joannes Ricci Paracciani, Comes Ascanius Di Bracca, Marchio Franc. Del Bufalo Deila Valle, Eques Laurentius Alibrandi, Eques Aloisius Dall'Olio, Eques Jose- phus Pulieri, Eques P e t r u s Merolli. Cum IX. Kai. Junias in Senatu verba facta sint de auspicatissima die VI. Idus Jun., qua per Pium IX. Pont. Max. Principem Optimum Munificen- tissimum , solatorem populi Christiani XXVI. Beatis Marty-
Epist. Encycl. XIX. Jan. 1 8 6 0 pag. 7. 8 .
— « 6 ci ribus Japoniis, item Beato Michaeli Desanctis Conf. coelitum
honores solemni ritu tribuuntur, deque Maxima V. V. P. P.
Cardinalium, P a t r i a r c h a r u m , Primatum, Archiepisc. Episcop.
ab Universo Orbe in Urbem convenientium frequentia, idem censuit universali suffragio istos V. V. P. P. strenuos augustae fidei adsertores, de catholica religione optime meritos. in al- bum Nobilium Civium Romanorum esse censendos, eodemque cumulandos honore, quo D. P a u l u s Apostol. Doctor Gen- tium gloriabatur, utque tantae diei et decreti memoria per- petuo servaretur, lapidem in Capitolinis aedibus esse ponen- dum. Itaque placere Eminentissimum ac Reverendissimum Cardinalem J o a n n e m S c i t o v s z k y Principem Archiepisc.
Strigoniens. Primatem Ilungariae in amplissimum Nobilium Civium Romanorum ordinem cooptari, publicasque eilitteras conscribi, quarum auctoritate palam fiat, ipsum Emmum ac Reverendissimum Cardinalem J o a n n e m S c i t o v s z k y Principem Archiepisc. Strigonien. Primatem Hungáriáé Nobili Civitate donatum, eumque e Nobilium Civium Romanorum numero censendum esse, ipsique licere omnium Nobilium Ci- vium Romanorum juribus, muniis, ac privilegiis u t i , frui, ve- luti qui optimo j u r e u t u n t u r , f r u u n t u r , ut quaecunque ad hanc diem ab ipso inita gestaque sunt praeclara, haud absi- milia his inposterum ab eodem ad Apostolicae Sedis et Urbis nostrae utilitatem et splendorem referantur. Actum in Capi- tolio IX. Kai. Jun. anno ab Urbe Condita MMDCXVI. — Christ: MDCCCLXII. Aláirások mint fönn. Aloisius Vannu- telli a Secretis.
V E S Z P R É M , jun. 20-án. Nagyméltóságú ß a n o l d e r János veszprémi megyés-püspök ur folyó hó 11-én hagyta el az örök várost, s tengeren-szárazon való egy héti utazás után 17-én székvárosába, Veszprémbe szerencsésen visszaérke- zett ; azért gyorsítván meg leginkább ú t j á t , hogy az urnapi isteni-tiszteletet székvárosában személyesen végezhesse ; mit meg is tőn, azzal lepvén meg környezetét és híveit, hogy a vérnélküli áldozat bemutatása, és a pápai áldás után a szó- székre l é p e t t , s apostoli buzgósággal, s lélekből fakadó mély lelkesedéssel beszélte el a szentek közé iktatott japani vérta- nuk t ö r t é n e t é t , a romai pünkösdi ünnep nagyszerűségét, és a romai szent-szék mostani helyzetét ; egész óráig tartó szó- noklatában buzditván arra különösen a nagy számmal egy- besereglett hallgatókat, hogy rendületlen hivei legyenek az egyháznak, s az egyház fejének ü g y é t , fájdalmát magukévá t e v é n , imádsággal és tettleges részvéttel bizonyítsák be kath.
hitüket. A mély ünnepélyes csend, melylyel a hivek hallgaták a kenetteljes beszédet, a folytonosan a főpásztorra szegzett könytelt szemek, s az ezekből kiragyogó lélek tanúskodtak : mi mélyen hatottak az édes főpásztori szavak, s mily szent megindulást idéztek elő a lélekben leginkább akkor, midőn ő exclja a Romában egybegyűlt püspökök azon apostoli hatá- rozottságát emlité föl, melynél fogva kijelenték, hogy azon e s e t r e , h a Isten egyházát s egyházának fejét nehéz időkkel látogatná m e g , készek börtönt és halált megosztani a szent- séges-atyával. A magas szónok minden szaván ihlettség öm- lött e l , s oly valami szivet lelket megragadó varázs, melyet csak a keresztben helyzett rendületlen hit ad a léleknek, és minőt Krisztus urunk szavai : „én veletek maradok a világ vé- gezetéig" égetnek lángjukkal a szivbe. Szinte f á j t a léleknek, hogy az Ut fáradalmaitól bágyadt főpásztor egy óráig tartó
szónoklatát befejezte. Mint egy perez mult el az óra, oly oda- adással csüggtünk elragadó szónoklatán. Az angyal, ki Ro- mába vezette s visszahozta, kisérje minden léptét s a boldog- ságos S z ű z , a tengerek csillaga áldja meg szeretett főpászto- r u n k a t , ki határtalan kegyessége szerént összes clerusa min- den t a g j á n a k , s a papnövendékeknek a szent-atyától megál- dott egy-egy szent olvasót hozott.
SZILAGY-SOMLYÓ, jun. I4-én. A fájdalom és részvét gyászos könyei közt kisérénk, egy buzgó keresztényt, buzgóbb p a p o t , példás szerzetest, s nemeslelkü ember-barátot örökös nyughelyére : R a d m a t i c s Amánd minorita-rendü atyát, a somlyói ház praesidensét, kit e hó 12-én halva találtak szobájá- ban hosszabb gyengélkedése következtében Hogyis ne hullat- tunk volna könyeket oly kitűnő jellemű férfiúnak tetemei fö- lött ! Az erényeknek melyikében lehetett ő nagyobb : a jó Is- ten , kitől érdemei jutalmát elvevé, t u d j a ; ez elég az igaznak.
Elöljárói is feddhetetlen élete miatt emelék őt a diszes állás- r a , melytől többszöri kérelmére sem mentették föl. Egész élete a szent ajtatosságnak, ártatlanságnak, engedelmesség- nek volt szentelve, mely által nem csak Istennek, de ember- társainak is kiérdemlé osztatlan szeretetét. A boldogultnak tetemeinyugodjanak békében a föltámadás nagy napjáig! XP.
R O M A , jun. 9-én. Azon emlékérem, melyet a szent-atya a püspököknek adott, eme föliratot hordja : „Episcopis — ex or- be universo — qui apóst, sedis jurib. popugnatis — re Roma- na ubique defensa — Pii IX. Pont. M a x — desiderio obsequuti
— e i d e m VI. id. jun. an. M D C C C L X I I . — c o e l e s t e s honores sanctis novensilib. — decernenti a d f u e r e — c i v e s Romani — patribus et adsertoribus — catholici nominis — sanctorum ma- t e r quos dat nova —- sidera coelo." — A romai városi hatóság minden püspöknek egyenként a polgári jogot megadván, ennek örök emlékére a Capitoliumban ezen föliratot vésette : „Quod bonum, faustum,felixque sit —reique catholicae benevertat — S. P. Q. R. — auctoritate Pii IX. Pont. Max.—• Principis opti- mi — solatoris populi christiani — episcoposomnes — strenuos catholicae fidei adsertores — ex orbe universo Romám con- venientes — VIII. idus jun. a. M D C C C L X I I . — quo coelitum honores XXVI. beatis martyribus Japoniis — i t e m beato Mi- chaeli de Sanctis conf. — solemni ritu tribuuntur — lubens ge- stiens — in album civium censendos utque auspicatissimae rei memoria — perpetuo servaretur — titulum poni curavit."
R O M A , jun. 10-én. A tegnapi szertartásról, melylyel a püspökök fölirata a szent-atyának á t a d a t o t t , a helybeli lapok rövid jelentést tesznek. A tegnapelőtti ünnepély, a pápai al- locutio, s a püspökök föliratának szövege igen igénybe veszi a lapokat. — A fölirat latin és görög nyelven olvastatott. A latint Mattéi bibornok olvasta. — A consistorium után a könyvtári csarnokban volt az ebéd. Minden püspök meg volt hiva. A csarnok már magában tekintélyesen pompás, ez alka- lommal a virágok, a malachit, p o r p h i r , ős és ujabbkori mű- vészetnek csudapéldányai által a fönségben nyert. A püspö- kökön kivül a pápai benső udvar főtisztjei is hivatalosak va- lának, úgymint: JBoromeo, Pacca, Mérode, Hohenlohe, Stella, Talbot. A szeretet étkezése volt ez : az arezok oly vidámak voltak, mint Diocletián császár alatt, a tiszta lelkismeret nyu- galmat adott mindenkinek. A kávé a kertben szolgáltatott az árnyok alatt. A Vatican ablakjaiból lehetett látni az egész gyülekezetet. A fák lombjai között ki lehetett venni a fehér
H ,
7
C l -r u h á t , s a szent-atyának mindig vidám a r c z á t , ugyszinte a biboros és violaszinü hosszú ruhákat. A főpapok társalgása latin volt, a mely nyelvben mindnyájan találkoztak.
F O G G I A , j u n . 10-én. A csendőrség püspökünket mezei lakán, mely a püspök személyes birtoka , mint menekülő ra- bot elfogta ; s kutatást tevén a szobákban, talált egy rozsdás t ő r t , ócska papirba göngyölitve. Ezt azonnal a püspök jó ne- vének marására fordították a lapok. „Kereszt való a püspök- nek kezébe, nem pedig t ő r ; áldásra emelje kezeit,nem pedig gyilkolásra stb." Ép azok beszélik ezt, a kik a gyiloknak mes- terei, azok lármáznak a gyilok ellen, a kik azt szüntelen hor- dozzák ; a gyilok, mely a püspök szekrényében volt, a püspök kezében senkit nem gyilkolt, mégis a forradalmi factio előtt bün ; szent pedig a gyilok, mely az ő kezükből a kiszemelt áldozatnak veséit átfúrja. —• Azonban erkölcsöt ne keressünk azoknál, kik minden isteni és emberi törvényt gúnyolnak ; beszéljük el inkább a püspöknél talált tőrnek történetét. Fres- cola Bernardin, most foggiai püspök, midőn még andriai ka- nonok volt a „Mater gratiae" kápolnában esténként a hit czik- kelyeit elemezte, s gyónásokat hallgatott. Ezen estvék egyi- kén egy ismeretlen férfi közeledik a kanonokhoz, kiván gyón- ni, de e czélra kér külön s távolabbi helyet, mivel,úgymond, ő igen nehezen hall, a kápolnában nem gyónhatik. — A ka- nonok azonnal a kápolnába nyiló oldalterembe m e n t , s egy székre leült, intvén az ismeretlennek, hová térdepeljen. Az ismeretlennek arczán feltűnő volt a zavarodás, és az ismételt körültekintés. Ezt a kanonok bünbánásnak, és a siketségnek tulajdonitá, semmi vészt nem sejtett. Az ismeretlen a kano- nok felé közeledik, mereven rá néz, kis szünet után a gyón- tató lábaihoz rogy, zokog, — — de nem szól semmit. A gyóntató bizalomra bátorítja a vezeklőt, szólásra biztatja, az Isten irgalmassága által kecsegteti. Erre a vezeklő fulladásig fokozódó zokogásba tör ki, végre megszólal : , Atyám ! én nem vagyok siket, én e hazudsággal téged e helyre akartalak hozni, hogy itt meggyilkoljalak, mivel te szent életű férfi v a g y , tit- kos társulatunktól már többeket elvontál. De látván ártatlan arczodat, kezeim reszkedtek, itt a gyilok, melynek éltedet kellett volna kioltani. Bocsáss m e g , és imádkozzál érttem."
Ily eset nem első a gyóntatóknál. A vértanuk, a hitvallók többször látták bakóikat, kinzóikat az ő lábaikhoz borulni : Frescola, Bernadinnal is ez történt. Ezen gyilkot, a szűz szent Anya védelmének jelét a püspök ur megtartotta, s a papirosra, melyben göngyölitve a gyilok föltaláltatott, ezeket irta : „E gyilok életem kioltására készült; ezt megtartom, mint a bol- dogságos szűz Anya védelmének diadaljelét." — Ezt egész Andria városa t u d t a , és t u d j a : de a forradalmi factio nem gondol vele, neki scandalum kell.
PARIS. Az okmány, melylyel Magnan inarschall a dis- sidens páholyokat föloszlatja, következőleg hangzik: „Mi, Francziaország marscliallja , a francziaországi szabadkőmive- sek nagymestere, figyelembe vévén császár ő fölségének
1862-ki januar 11-ről kelt h a t á r o z a t á t , melynél fogva mi a francziaországi szabadkőmivesek nagymesterévé neveztettünk ki, és tekintve a z t , hogy ezen határozat szerént a császári kormány nem ismer el semmi egyéb szabadkőmivesi hatal- mat Francziaországban, mint a nagy Orienst, és a többi elá- gazott szabadkőmivesi rítusokat a mi vezérletünk alá helyezi ; tekintve továbbá azt, hogy mi apr. 30-ról kelt körlevelünkben
ezen tényeket a dissidens rítusok minden szabadkőmivesei- mühelyei- és elöljáróinak tudomására juttattuk és őket fölszó- lítottuk, hogy a nagy Oriens zászlója alá sorakozva a törvény- nek hódoljanak ; tekintetbe véve azt is, hogy ezen különféle, sem az államfő sem pedig az ő rendjük szerénti kőmivesektől ki nem nevezett, szabadkőmivesi hatóságok a szabadkőmives- ség alapelveivel ellenkező hatalmat képeznek ; tekintetbe véve még azt is, hogy daczára testvéri fölhivásunknak és a nekik engedett, eléggé hosszú időköznek, a különböző rendeknek elöljárói, különösen pedig azok, kik a főtanácsot vezérlik, föl- hívásunkra siketek maradtak ; megfontolva azt, hogy ezen ma- gaviselet ellenkezik a szabadkőmivességgel, és a reánk rótt kötelem kényszerit bennünket annak megszüntetésére ; meg- fontolva végre, hogy elkerülhetlenül igen kívánatos, miszerént a szabadkőmivesség a lehető legnagyobb gyorsasággal szer- veztessék, minthogy egyedül az egység teheti képessé a ren- det nagy és magasztos törekvéseinek valósítására, ennél fogva határoztuk és határozzuk : 1 czikk. A Suprême Conseil, Misraim vagy bármily czimü szabadkőmivesi hatalmak föl- oszlattatnak. 2 czikk. Föloszlattatnak és föloszlatva maradnak azon minden fokú műhelyek is, melyek ezen rendi testvérüle- tekhez tartoztak, ha mostantól kezdve jun. 10-ig apr. 30-ról kelt körlevelünkhez való csatlakozásukat határozottan nem nyilvánítják, és ki nem mondják, hogy csak a francziaországi nagy Orienst ismerik el Francziaországban egyedüli szabad- kőmives hatalomnak. 3 czikk. Minden műhely, minden kőmi- vesi gyülekezet, mely meghódolását nem t u d j a bebizonyítani, és ennél fogva személyes védelmünkre sem hivatkozhatik, a törvény szigora alá esik. 4 czikk. A Suprême Conseil páholyai, melyek hozzánk csatlakoznak , megtartják dogmájukat, scót szertartásukat, és általunk azon jóakaratban, azon testvéri- ségben részesittetnek, melylyel a nagy Oriensnek a scót szer- tartás szerént működő páholyait karoljuk á t , csakhogy más főnök alatt fognak állani. Kelt Parisban maj. 22-én, 1862.
Viennet ur, a Suprême Conseilről czimzett szabadkőmi- vesek nagymestere ezen okmányra a következő választ kiil- dé : Paris, maj. 25-én 1862. Marschall ur ! Harmadszor hí föl ön engem, hogy ismerjem el szabadkőmivesi tekintélyét, és ezen fölhivás kíséretében egy okmány v a n , mely állítólag a Suprême Conseilről nevezett, régtől befogadott scót szertar- tást föloszlatja. Kinyilatkoztatom önnek, hogy fölszólitásának nem engedhetek, és önnek körlevelét nem-történtnek tekintem.
A császári okmány, mely önt a franczia Oriens nagymesterévé nevezte k i , az-az oly szabadkőmivesi szertartás elnökévé, mely csak 1772 óta létez, semmi esetre sem vetette ön alá azon szabadkőmivességet, mely 1723-ban keletkezett. Egy szóval, ön nem nagymestere a francziaországi szabadkőmives- rendnek, mint állítja, és nincs önnek joga a Suprême Conseilfö- lött hatalmat gyakorolni, melynek szerencsés vagyok elnöke le- hetni; az én páholyaim függetlensége nyilván elismertetett még azon okmány óta is, melyre ön m i n d e n jog nélkül támasz- kodik. Egyedül a császárnak van joga fölöttünk rendelkezni.
Ha ő fölsége föloszlatásunkat szükségesnek t a r t j a , minden ellenkezés nélkül alá fogom magamat vetni; de minthogy semmi törvény sem kötelez bennünket akaratunk ellen is szabadkőmi- vesnek lenni, bátorkodom személyemre nézve Önnek uralma alól magamat kivonni. Vagyok szolgája Viennet. — A ,Temps' Viennetnek egy másik nyilatkozatát közli, mely alkalmasint
s 8 h egy más, még közzé nem t e t t iratában foglaltatik : „Magnan
marschall oly követelésekkel lép föl, mint egy párisi érsek, ki- nek eszébe j u t n a , a protestáns pastorokat és a rabbinusokat isteni-szolgálatra a Notre-dameba parancsolni." Végre hozzá teszi a Temps : „Mi nekünk a marschall beszédében leginkább föltűnik, az a legutolsó védv és a 3-ik czikk Az utolsóban a nagymèster nem csak a rend szabályaira, hanem az államtör- vényekre is hivatkozik ; egyszerre ugy beszél, mint nagymes- t e r , de mint nyilvános hivatalnok is ; mi inkább kinevezésé- nek logicájával, mint az intézmény szellemével egyez meg.
A szabadkőmivességnek ezután hivatalos létezése leend az ál- lamban. 0 hozzá tartozik erre nézve jó szerencsét kivánni magának; de mindenkihez tartozik azt constatirozni, ezen ujitás által mennyire csonkittatik az intézmény jelleme." — Hadd kötekedjenek az ellenséges testvérek ! Reánk nézve a császári önkénynek ezen ujabb csinya azért bir érdekkel, mi- vel a császár többi ellenein kivül még a szabadkőmivesek egy részét is maga ellen uszitja. Megmérgezni ugyan nem fogják ő t , de talán színmézet sem készítenek számára. Ik.
IRODALMI HIRDETÉS.
Megjelent : S a l v i a n u s marseilli áldozár Isten kor- mányzatáról irt VIII. könyve. Forditották a győri nagyobb papnövelde Szent-Imre-egyletének tagjai. 1862. Nagy 8-ad rét, XXX. 172 lap.
VEGYESEK.
P E S T , jul. 1-én. Ő eminentiája a bibornok herczeg-pri- más Hartleben K. A. pesti könyvkereskedőt a Szent-István- Társulat könyveinek terjesztésében tanúsított buzgalmáért egy ezüst feszülettel méltóztatott elismerése jeléül megaján- dékozni
— S i m o r J á n o s , győri püspök ő mlga jun. 24-én ér- kezett meg székhelyére romai útjából. Fogadtatása a Gy.
Közlöny és a hozzánk intézett tudósitás szerént fényes, szí- vélyes volt. 0 mlga szerencsés megérkezésének emlékére 200 frtot osztatott ki a város szegényei közt minden valláskü- lönbség nélkül.
— A pesti m. k. egyetem újjáalakításának 82-ki év- n a p j a , 15 évi szünet u t á n , jun. 25-én nagy ünnepélylyel tar- tatott meg. Az isteni tisztelet- és beszédeken kivül m. F a r- k a s Imre székesfehérvári püspök és V i l l i g e r József ke- gyesrendi tag mint 50 éves bölszészeti tudorok uj oklevéllel diszittettek föl. A ngs rector által kitűzött pályadíjak is ek- kor osztottak ki, melyek egyikét az akadémia által is már 100 aranynyal jutalmazott F r a n k i Vilmos központi növendék- pap nyerte el, ki azonban a d i j t a jövő évben netán kitűzendő pályakérdés jutalmazására kérte fordítani.
— Őszentsége, trónraléptének emléknapján a hódolatot tevő bíbornoki testülethez a következő szavakat intézte :
„Mint a sz. collegium, ugy én is csodálkozom azok fölött, mik szemeink előtt történtek, és ily nagy eseményeket egyedül szűz Mária közbenjárásának kell tulajdonitanom, ki megengedte, hogy szeplőtelen fogantatása csak napjainkban mondassék ki hitágazat gyanánt. Minthogy tehát az egyháznak oly dicső oltalmazója van az égben, sem jelenje, sem jövője miatt nem aggódhatom. Igen, mi győzedelmeskedni fogunk ellenein ; nem mondom, hogy ezt hiszem ; hanem bizonyos vagyok benne."
— Mint sz. Pált vádolták ellenei, hogy kifosztva az egyik egyházat, a másikban pedig mitsem fogadva el nagy-
lelkűséget látszik gyakorolni : ugy bánnak a mai liberálisok a szent-atyával, ki a gentieknek 10,000 frankot küldvén segé- lyül, a belga szabadelvűektől hála fejében azt kénytelen hal- lani, hogy hisz könnyű egykét ezeret visszaadni abból, mit a belgiumi katholikusoktól Péteríillér gyanánt kiszivott.
Ugyan ki tudná az emberiség ezen faját kielégíteni?
— A mechelni bibornok nem rég egy gazdag földbirto- kos részéről 100,000 frankot küldött a szent-atyának. A de- rék férfiú mitsem gondolt a radicalisok zajával, kik Belgiumot tele lármázták a „középkori feudal-urnak ezen nemzet-ellenies pazarlásával." — Kétségkívül nagyobb patriotismus lett vol- na a szájhősökkel azon összeget ellakmározni.
— A ,P. Lloyd' Dupanloup-ból egyszerre gallicanus püspököt csinál, mint ki vonakodott volna a Wisemannféle föliratot aláirni, mivel abban mellőztetik a franczia őrség Romában léte jótékonyságának fölemlitése. De lia gallican ér- zelmű a méltán nagyhírű és nevű főpap , miért írja a Lloyd egy pár sorral alább: „Der Papst hat den Prälaten (Dii- panloup) beim Abschiede Vorsicht empfohlen und gerathen, eifrig für die weltliche Gewalt zu wirken, doch alles zu ver- meiden , Was einem direkten Auftreten gegen die Regierung des Kaisers Napoleon ähnlich sehe." így ellenkezik magá- val, ki minden áron pikant híreket akar közölni keveset törődve az igazsággal. Ebben pedig a nevezett lap valódi ezer mester, és sokaknak épen azért tetszik.
— A lapok a „Köln. Ztg." után hiven terjesztik , hogy a foggiai érsek (?) megparancsolta papságának, miszerént senkit se oldozzanak föl, ki az általános szavazás alkalmával az annexio mellett szavazott. E miatt a főpásztor elfogatott és törvényszék elé állíttatott. —- Igen nagy zavarban kellett lenni a hatóságnak eljárása igazolása miatt, ha ily nyomorult vádat kellett koholnia.
— Canci, bolognai helyettes, ügyvédeinek sürgetése következtében, elitéltetését fölebbezte. Fogsága idejét Fene- strellában fogja tölteni, minthogy Bolognában zavartól le- hetne tartani. A 2,300 lira, melyekre el lőn itélve, aláirás utján azonnal összegyűjtetett. — A fanoi püspök ellen a per maj. 30-án kezdetett meg. — Fermoból a minori osservanti- atyák a piemontiak által elűzettek.
— A vizforrás-kutató franczia abbé, R i c h á r d , sze- rencsésen, és sok város meg tájék szerencséjére fedezi föl a mélyen rejlő vizet. Mily zajt tudnának ütni más táborbeliek ily emberükkel; de lapjaink csak ugy mellékesen emiitik meg a csodaembert, vagy e jótékony működése is élczül szolgál egynémelynek fölfedezhetlen titka kicsinyitésére. J ó , jó, mondja egy lap, hogy vízforrást talál, de még jobb volna, lia pénzforrást fedezne föl. — A Midások kora bizonyára a mi korunk, csak aztán
F i g y e l m e z t e t é s . Sajnosan értesülünk, hogy la- punk szalagja alatt a „Csatár" czimü lap egy példánya is szétküldetett, mi könnyen azon tévedésre adhatna alkal- mat, mintha mi a lapot ajánlani akarnók, a mint egy t.
olvasónk ezen oknál fogva egy negyedévi előfizetést küldött is be hozzánk. Kijelentjük t e h á t , hogy a kérdéses példány teljesen tudtunk nélkül, sőt már máskor nyilvánított tilal- munk ellenére mellékeltetett lapunkhoz, és hogy kath. szem- pontból a „Csatár" nem ajánlható. Annyival-tartozunk önma- gunknak és az igazságnak, melyet senkinek a kedvéért föl nem áldozunk. S z e r k.
Kegyes adomány:
0 szentségének nt 0 s v a 1 d Péter plébános ezen jeligével : „ N e timeas a facie eorum, quia tecum ego sum, ut eruam te, dicit D o m i n u s . "
(Jer. 1 , 8 0 1 fr. a. é.
Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos P0LLÁK JÁNOS.
Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál (Al-Dunasor , kegyesrendiek épületében) Pesten , 1862.
Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szom- baton. — Az előfizetési díj félévre , postán küldéssel
5 frt. 25 k r . ,
helyben 4 frt 90 kr. a. é.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Előfizethetni minden cs.
kir. postahivatalnál, s Pes- ten a Beimel- és Kozma- féle nyomdai irodában (Dunasor, kegyes-rendiek
épületében.)
Pesten, Julius 5-én II. Félév. 1862.
T A R T A L O M : Havi szemle. II, — A japani vértanuk canonisatioja alkalmával Romában jelenvolt főpásztoroknak ő szentségéhez Mattéi bibornok által intézett fölirata (Vége.)
— Egyházi tudósítások. — Vegyesek.
Havi szemle.
i l .
Egy aggastyán, kinek fegyvere csak az igazság szava, kinek hadi szere csak az angyalok serege, ki- nek szövetségese csak az Isten kegyelme és ígérete, kinek reménye a kereszten meghalt, és a koporsóba letett Jézus ; egy aggastyán, kinek halálát a conspiratio epedve várja, óhajtja, a lelketlenség min- den nemeivel sietteti ; — ezen elhagyatott, minden földi segélyben ügyefogyott, gúnyokkal tetézett ag- gastyán egyszerű óhajtását nyilvánítja, hogy a világ püspökeit maga körül szeretné látni : s ime a püspök- ség zarándok-utra kél, hegyen-völgyön, tengeren haladva, szivében a kereszténység hódolatát hozva, siet az atyához. A világ nemesei, tudósai, szentei ezek ; maguk is a kornak terhei, a gondok súlyjai, a mun- ka fáradalmai alatt már görnyedezve, a természet rendje szerént pihenésre hivatva, nem nyugosznak, az útnak ujabb terheitől nem irtóznak, hazájuk-, fiaik- s híveiktől mintegy örökre elbúcsúzva, mennek, men- nek a világ örök városába, hogy az atya lábaihoz boruljanak, vele zokogjanak ; nem földi, nem hiu, nem világi dicsőségre, hanem a hitvallók, a vértanuk szenvedéseire szövetkezzenek. A mi kitűnően nagy, a mi dicső, a mi nemes, a mi tudomány és erény van a világon, 1862-ki pünköst ünnepén Romában gyü- lekezett, Romában képviseltetett. „Én jövő évre tűz- tem ki utazásomat, — igy szólt a toulousei érsek — de a közös atya hí, s én sietek hozzája, mivel azon oldalról van legfájdalmasabban sújtva, a mi előtte legszentebb: az igazság, a j o g ; s az által sértetik, a mi legbaromiasb : az ok nélküli erőszak által. Megyek, hogy az igazság és a jog zászlója alatt vele szorosab- ban szövetkezzem; megyek, hogy az egyház hatal- máról a világnak bizonyságot adjunk, a mely midőn
fenyegettetik, régi győzelmeire emlékezik. Megmon- dom neki, hogy ti vele szenvedtek, hogy a gonosz- ság, a hitetlenség, az árulás erőszakoskodásai között hozzá ragaszkodtok" Igy gondolt, igy szólt min- den püspök , sietett Romába, sietett IX.Piushoz. Hol van a korszak, midőn a gallican, a josefin tanokban annyi püspök saját megyéjébe zárkozott, a romai szék iránt függetlenséget keresett, liturgiát reformált, az apostolok küszöbeivel, az öt-éves számadással vagy delegatioval nem gondolt? „A francziapüspökök leg- számosabban jöttek, — igy szólt az orleansi püspök
— mivel a mi kötelességünk ide jönni legnagyobb volt." A kath. világot kellett meggyőzni, hogy a gal- licán tanok nem uralkodnak többé a franczia egyház- ban, vagyis az egyetemes egyháznak azon részén, ..:.ely francziákból áll. Hol van a korszak, midőn a püspökség nemzeti tömörödésekben az egyetemes zsi- natokon egymás között előjogokat, előlüléseket kö- vetelt, a pápát birói széke elé idézni, a zsinatot a pá- pa hatalma fölé emelni törekedett? Mindezt az idő eltemette; 1862-ben Pius körül csak testvérek, fiak gyülekeznek, szeretetben, hódolatban versenyeznek, egy hitvallói, vértanúi határozott szándékban egye- sülnek — a forradalmi conspiratioval, mintegy az em- beriségnek megromlott részével szemközt. Egyetlen örömük a pápa rendelkezésével egyetérteni, a pápát számkivetésbe, tömlöczbe, halálra követni, vele élni, vele halni, mivel ő pápa. Nincs közöttük vita, nincs meghasonlás, nincs vélemény-különbség, consummati in unum, a Megváltó imádságának ér- telme szerént. Be boldog, ki ott volt ! Mennyire fe- ledte, mily dúsan jutalmazva látta az útnak fáradal- mait! Hol van fejedelem, mely a világot ily moz- gásba hozni képes volna, s a mi szent, a mi becsület, a mi erény és tudomány van a nagy világon, lábai- hoz vonni képes lenne ? Hol van fejedelem, kinek szava Java-, Ceylon-, Bombai-, Aethiopia-, Newyork-, Canada-, Peruban ép oly hatalmas lenne, miként sa- ját udvarában? Ezt az Isten a pápáknak tartotta fön.
i) Monde 9. april. 1862.
2
