vonatkozó okmányok *).
I. Compendium históriáé M a r t y r i i et Miraculorum nec non aetorum in causa canonizationis beatorum sex et viginti M a r t y r u m Japonensium quorum sex ex ordine minorum di-scalceatorum S. Francisci strictioris observantiae, t r è s e So-cietate J e s u , decern et Septem ex tertio ordine S. Francisci.
E x secretaria sacrorum rituum Congregationis.
E x t r e m i s Orientalis Asiae iinibus nonnullae adjacent insulae, quas Chinense Mare et magnus Oceanus circumluit, quaeque communi nomine J a p o n i a nuncupantur. H u j u s porro non unus , nec idem semper tenuit dominium, sed p l u res ab initio usque rei summám p o t i t i ; donee qui eorum p r a e
* ) Az egyház e'vkönyveiben ö l ö k k é emlékezetes ünnepélyre v o n a t k o z ó tudósításaink kimerítők valának ; a vértanuk életirásának b ő -vebb közlésétől mindeddig készakarva t a r t ó z k o d á n k , habár nem e g y könyv szolgálhatott volna forrásul ; be a k a r t u k azonban várni a leghitelesebbet, melyet most a győri püspök ő mlga körlevelének nyomán van s z e -rencsénk közölni. S z e r k.
23*
* 180
cipuus h a b e b a t u r Tencianus R e x , reliquis suae ditioni sub-jectis , imperatoriam sibi vindicavit majestatem. Huic itaque
imperiali regimini Japonia subdebatur ubi primum ad ejus li-tora Lusitani appulerunt. Inde, vix Septem elapsis a n n i s , hue magnus Indiarum Apostolus S. Franciscus Xaverius christia-nam fidem i n v e x i t , ao coelestem doctrichristia-nam ipso Deo confir-mante sequentibus signis , magnam populi multitudinem re-gesque complures sacro tinxit lavacro. Q u a e nova fidelium congregatio tot tantisque virtutibus claruit, u t iterum hisce in terris Apostolorum tempóra rediisse viderentur. At cum p e r quadraginta f e r e annos in pace et consolatione Sancti Spiritus crevisset multitudo fidelium virorum ac mulierum Japonensium , antiquus ille humani generis hostis Dei opus d e s t r u e r e aggressus est. Nam nefarius quidam homo ex inlima plebe nomine F a x i b a , qui postea Taicosama appellari voluit, N a b u n a n g a imperatore insidiose interfecto, totius imperii J a -ponensis summam potitus est. H i e primum singularem osten-dit in christianos h u m a n i t a t e m , honoribus ac dignitatibus il-los auxit, eisque graviora gubernii officia credidit. Immo pri-vilégium Missionariis ex Societate J e s u d e d i t , q u o , n e m i n e o b s i s t e n t e , per universam Japoniam Christi legem praedicare, domicilia e t t e m p l a construere possent. AtBonzi, quorum ma-xime intererat ob turpia negotia veterum idolorum Camis et Fotoques cultum t u e r i , Taicosamae retulerunt se b a u d posse speciosis suadere puellis, u t Imperatoris obsecundarent volu-ptatibus, cum religione Christiana, quam illae amplexatae fue-r a n t , pfue-rohibefue-rentufue-r. Q u a p fue-r o p t e fue-r in ifue-ram elatus, ea quae diu eíFerus homo obtexerat consilia, subito explicans, decretum tulit an. 1587 u t Missionarii omnes J a p o n i a e finibus excede-rent, ac Japonenses omnes, qui novam religionem f u e r a n t se-quuti ad patrios deos redirent. Hinc aedes sacrae et evange-lizantium domus direptae, et igni t r a d i t a e s u n t , nec non plu-res ex nobilioribus viris in exilium pulsi. Verum cum navis Lusitana F i r r a n d i p o r t u m a t t i g i s s e t , veritus t y r a n n u s , ne si christianis infensus videretur, mercandi sibi p r a e r i p e r e t u r oc-casio, animi sui consilia temporis opportunitati attemperavit.
Q u a r e navis P r a e f e c t u m libentissime excepit una cum Patri-bus Societatis J e s u , qui eum comitati sunt ad imperialem aulam , quique , durante illo persecutionis a e s t u , F i r r a n d u m clam se receperant. Rogatus ab illis mercatoribus ne in christianos disaeviret, permisit Patribus Societatis J e s u ut in J a -ponia r e m a n e r e n t , domum sibi, ecclesiamque Nangasaqui c o n s t r u e r e n t , solisque Lusitanis de lege Christi v e r b a fa-cerent
Cum res ita se h a b e r e n t Gometius Perezius D a s Mari-nas, qui Regis Hispaniarum nomine insulis Philippinis praee-rat, opportunum censuit aliquos suae nationis religiosos viros in Japoniam mittere regio L e g a t o r u m m u n e r e ornatos, ut Taicosamam Hispanorum negotiis faciliorem r e d d e r e n t , cum minitatus fuisset, se Philippinas insulas in suam ditionem re-dacturum. Huic operi delecti sunt F r . P e t r u s Baptista Legá-t u s ac Commissarius, Fr. BarLegá-tholomaeus Ruiz, F r . Franciscus de S. Michaele, et F r . Gonzalvus Garcia laicus J a p o n i a e cal-lens idioma, omnes ex Ordine Minorum Observantium S.
Francisci discalceatorum, qui Legationem h a n c eo suscepe-r u n t animo u t inde potius occasionem asuscepe-rsuscepe-ripesuscepe-rent Evangelium ibi praedicandi, quam u t regiis studerent negociis. Quod qui-dem eo alacriori ac fidentiori aggressi sunt animo, quia et
Apostolicis Litteris a sa. me. Xisto V. P . M. latis die 25. No-vembris anni 1586 omnibus Minoribus F r a t r i b n s , in insulis praesertim Philippinis degentibus , facultas fi eb a t , q u a , nec Romani quidem Pontificis venia implorata , possent apud In-dos et Sinica R e g n a novas construere domos, et coenobia ad fidem catholicam disseminandam. H i Manilia solventes die 26. Maji anni 1593 felici navigatione ad litora Japoniae ap-p u l e r u n t ; Taicosamam tunc Nancojae commorantem adivere;
illique dona ab G u b e r n a t o r e Perezio sibi tradita obtulerunt.
Tyrannus L e g a t o s benigne excepit pauperem eorum h a b i t u m valde demiratus, t u m superbe admodum de se, suaque poten-tia praedicans, consilium suum eis aperuit de Philippinis in-sulis quam citissime occupandis , ni se Gubernátor ac Mani-lienses cives ei per annuam tributi pensionem subjecissent.
Cui p a t e r Commissarius p e r interpretem r e s p o n d i t , R e g e m Hispaniarum nullum alium dominum adnoscere nisi Deum.
R e g e m coeli et t e r r a e , velle tarnen libenter amicitiam cum ipso inire, sicuti perepistolam eidem R e g i ipse significaverat.
Quibus permotus verbis I m p e r a t o r respondit, se nil magis in posterum cordi habiturum, quam cum liispanico Rege, et mani-liensibus civibus pacis foedera servare. Deinde F r a t r e s ve-niam ab I m p e r a t o r e petiere Meacum et Ozacam praecipuas Japoniae urbes invisendi ; annuit t y r a n n u s eorum v o t i s , j u s -sitque procuratori suo u t , veteri Japonensium more servato, u t p o t e L e g a t o r u m munere p r a e d i t i , imperialibus expensis alerentur. Sex fere mensibus diversati sunt F r a t r e s in aedibus cujusdam equitis ethnici, qui eis impense favebat. Postea F u -ximum Taicosama repetens F r a t r i b u s M i n o r i b u s , qui suum favorem adepti f u e r a n t p e r m i s i t , u t Meaci domicilium sibi aedificare possent, ea tarnen conditione ne Japonensibus chri-stianam legem praedicarent. P a r v o coenobio e x t r u c t o , huic etiam parvam adjecere ecclesiam B. Virginis Mariae Angelo-rum Reginae de Portiuncula sacram, in qua an. 1594 pluribus confluentibus Meacianis civibus etiam ethnicis, festum S Pa-tris Francisci celebrarunt. Aedificarunt quoque pro infirmis duo Valetudinaria, ut corporibus sollicitam aíferrent mede-lam. Interim hi F r a t r e s animarum zelo succensi in hac aede nuper e x t r u c t a continuas h a b e b a n t conciones, eo audientium fructu, ut quotidie eorum numerus augeretur, qui salvi fierent.
At Bonzi, quorum in christianos odium pharisaicam aemula-batur períidiam apud Meacianum Praesidem conquesti sunt, se populi veneratione, et oblationibus destitui ex quo liujusmodi homines pauperrimo indutos sacco, ac nudis incedentes pedi-bus admirari, ac eorum sequi praecepta Meaciani cives coe-pissent. P r a e s u l , qui licet ethnicus, tamen christianis minime a d v e r s a b a t u r , F r a t r e s monuit ne ita se gererent ; timendum enim erat ne imperátor persecutionis edictum j a m latum ob-servandum juberet. At illi memoria retinentes quae dixerunt P e t r u s et caeteri Apostoli in Consilium J u d a e o r u m adducti
„ o p o r t e t o b e d i r e D e o m a g i s q u a m h o m i n i b u s "
ab incoepto non destitere ; immo aliis laborum sociis e Phi-lippinis insulis accitis F r . Francisco B l a n c o , et Fr. M a r t i n o ab Ascensione, alteram Ozacae aperuere domum B e t h l e -h e m appellatam ; simulque tertiam Lusitanorum et Hispano-r u m impensis e x t Hispano-r a moenia uHispano-rbis Nangasaqui pHispano-rope sacellum S. Lazari. I m p e r a t o r vero prorsus ignorabat P a t r e s illos Evan-gelium publice praedicare, et baptizare. Quod cum turpi Bon-zorum delatione reseivisset, statim se illusum a F r a t r i b u s
—• + * 1 8 1 c i - —
existimans, nimio actus furore decretum renovavit, quod pau-cis retro annis tulerat, quoque poena mortis tum praedicato-res tum baptizati mulctabantur. Accurrunt statim satellites, Imperatoris namque jussa u r g e b a n t ; domum et ecclesiam Meacianam circumveniunt, in qua ad vespertinas preces psal-lendas omnes Fratres convenerant ; nonnulli praeterea aderant qui F r a t r u m praedicatione conversi, et baptisma susceperant et in tertium S. Francisci Ordinem adsciti fuerant. Depre-bensi quoque sunt a lictoribus très praestantissimi Viri e So-cietate Jesu, in eorum Ozacensi diversorio, et Meacum dedu-cti dolo Praesidis civitatis illius, licet tyrannus Taicosama Patres Societatis J e s u minime inquirendos esse declarasset.
Qui omnes numero sex et viginti die 13. Decembris an. 1596 vinculis constricti, ac in publicum carcerem detrusi, martyrii tempus ardenti animo expectabant. (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
N A G Y V A R A D , sept. 4-én. Azon perczeket éli az egy-ház , e sokat szenvedett a n y a , melyekben kiáltó a szükség a hivek részéről, bogy állhatatosak legyenek a h i t - , az egyház iránti vonzalom-, s az üdvösségre szükséges tettek nyilvání-tásában , s készek legyenek szüntelen a világ tévtana és rom-lott erkölcsei ellen harczolni, a világosság lelkétől erősitve, s a hit fegyverével — mely a s z e n t k e r e s z t — fölvér-tezve. Erre nézve megerősittetnek a b é r m á l á s szentsége által. Nagyméltóságú püspökünk és atyánk ezt tartván sze-mei e l ő t t , tavali körútjának mintegy folytatásául teljesité a napokban e szent tisztet, Bihar-megye úgynevezett sárréti alesperesi kerületében. Szent és magasztos érzelmekkel el-telve kelt útra a korban előhaladt főpásztor, megyénk a t y j a és a n g y a l a , hogy fölkeresse fiait, s azokat megvigasztalva s a hit szent tanaira oktatva, ebben őket megerősítené, me-lyet a pokol s a világ minden ellensége zaklatva ostromol, de le nem győz soha ; mert embernek az ellen harczolni, mi isteni, haszontalan hiu törekvés. S nagy szüksége is volt e kerületnek a megerősítés- és o k t a t á s r a , mert mindenütt túl-nyomó idegen vallásfelekezetüektől környeztetik, kik folyvást ostromolják a katholicismust és e g y h á z a t , bárha szóval hir-detik is a szent egyetértést ; daczára ennek, hála a Minden-hatónak, e maroknyi nép féltékenyen őrzi a h i t e t , melyet apáitól öröklött mint legdrágább kincset, jó tettekkel illatoz, miként a tövis közt elrejtett liliom, s bátran megvallja hitét, bárha e miatt sokszor guny és lenézés tárgya. Örömünnepet élvezett e kerület ; hogy is ne ? hiszen az a t y a fiait, a j ó p á s z t o r juhait ment fölkeresni ; mindenki sietett hódola-t á r a , nem véve ki az idegen vallásfelekezehódola-tüekehódola-t sem , kikehódola-t a legmélyebb tisztelet vonzott a főpásztor szine elé ; a vallás-és egyháznak diadala volt e körút; mert az egyik iránti sze-r e t e t , a másik isze-ránti h ü sze-ragaszkodás jeleit nyilvániták a cse-kély számú hivek, és köztük, s a világ fiai s azok tévtana közt nyiltan kitűnt : hogy a világosság szent tana a nyomasztó kö-rülmények daczára is tündöklik. A szeretet s híveinek lelki java vezérlé a főpásztort hivei k ö z é , s nem is mulasztotta el azoknak a szeretet hangján lelki oktatást nyújtani. A miért is mise végén, mielőtt a bérmálandókra a Szentlelket kérte volna, mindenütt beszédet tartott. Bámulat fogott el minden-k i t , hallva a főpásztort előhaladt minden-kora daczára egész álló
óráig rögtönözve beszélni, tárgyát a plebánus által mise közt mondott beszédből meritvén , s pedig modorát illetőleg szo-kása szerént kenetteljesen ; s a körülményeket tekintve ak-ként , hogy azon a kíváncsiságból összesereglett idegen val-lásfelekezetüek is épültek. Bérmálás után az iskolás gyerme-keket , a haza csemetéit látogatá meg ; s lia a templomban mint apostolt, itt mint szerető atyát szemléltük, ki a meny-nyire szorgos hivei lelki üdvéről, annyira gondos vallásos és erkölcsös neveltetésükről is. A gyermekeket oktatva, az ide gyülekezett atyák és anyák hallva magzataik feleleteit, öröm-könyeket hullattak; s hiszszük, hogy az oktatás reájuk is hatást fog gyakorolni, hogy gyermekeiket az iskolában szor-galmasan járassák Kivánatos i s , mert ha mit-sem adhatnak nekik, ne foszszák meg legalább attól, mi mindennél drágább, a hit és erkölcs szent adományától, melyet iskolába járva szereznek meg. A z , mire elvonva őket az iskolából használ-ják , veszendő ; ellenben a z , mit az iskolában szereznek, örö-kös , mely alapul szolgál arra, mikép intézzék életük pályáját.
Kétnapi apostoli működése után , főpásztorunk jó egészség-és vidor kedvben t é r t meg székhelyére, oda, hova az árvák, özvegyek, szegények ezrei várva várták — mint jótevő an-gyalukat ; fiai pedig a hivek ezreivel szerencsés utja
bevég-zéseért hála-imát rebegtek a Mindenhatónak. + AACHEN, sept. 7-én. Ma kezdődött a németországi
kath. egyleteknek nagy gyülekezete. A város utczái lobogók-kal voltak díszítve, az egész polgárság eleven örömöt muta-tott az érkező kath. testvérek iránt. Azon vendégek közt, kik ezideig megérkeztek, találtatik : a m. hildesheimi megyés-püspök , ft. Baudri kölni fölszentelt p ü s p ö k , több kanonok urak, (köztük két magyar i s ) * ) , a löweni egyetemből né-hány t a n á r , m. Nardi praelatus u r , gróf Brandis, Migazzi, s egyéb érdemes urak Romából, Parisból, Londonból, Hol-landból, Belgiumból, Schweiczból, Magyarországból s Né-metország számos tartományaiból. — Az estveli összejövetel alkalmával, a helybeli kath. egyletnek elnöke, Dr. L i n g e n s ügyvéd ur, előadva a jelen idők sulyját, béketűrésre és imád-ságra serkenté a jelenlevő urakat. Szép dolog, de természe-tes is, midőn értelmes világi urak részéről oly hiterős sza-vakban ajánltatik a keresztény életnek e hathatós fegyvere, az imádság. — A. m. h i l d e s h e i m i p ü s p ö k megyéjé-nek terhes állását rajzolá, és kérte főleg a kölni főmegye es-perességeit, járulnának neliány missio-állomásoknak alapítá-sához, mint ezt néhány esperesség már megtevé. — Egy s p e i e r i k a n o n o k ur előhozta azon nő-társulatnak üdvös működését, mely hozzájuk Aachenből származott, Jezus-gyermekségének nevét viselve, és a többi közt a templomi szent ruhákat ékesen késziti. — Egy mainzi kanonok u r , ft.
H e i n r i c h kiemelte Aachen városának ősi kath. jellegét, mely itt kivált a jámbor congregatiokban nyilatkozik. A fér-fiak Mária-féle congregatioja 1600 egyént számlál, kik min-den hónapban gyónnak. Kimondhatlan az erkölcsi suly, mely itt a congregatiokban fekszik. — A frankfurti plebánus ur, ft. T h i s s e n az iránt t e t t észrevételt, miszerént minden szó, mely itt előfordul, jól meg legyen gondolva , nehogy az el-lenséges sajtónak alkalom nyujtassék aprólékos kifejezések
ki* ) E z e k e g y i k é n e k meleg k ö s z ö n e t e t mondunk a szives m e g e m -lékezésért. S z e r k.
m 182
bővitésére, s igen sokan megerősíttessenek azon előítéletek-ben , melyekkel a kath. egyház iránt csupa tárgy-ismeretlen-ségből viseltetnek.—• T. M ü l l e r poroszföldi missionarius azon emelkedésről szólt, melynek jelenleg az igaz hit követői az ő hazájában örvendenek. — Egy aacheni polgár a fölött fejezte ki örömét, hogy Aachen a kath. egyletek képviselőit a város falai közt tisztelheti. Miután a gyülekezet nyá-jas vidámság közt szétoszlott. — Sept. 8-án. Reggel nyolcz órakor sz. mise tartatott. Ennek végével a kath. gyülekezet tagjai szép rendben a város-háza felé tartottak. Legmegha-tóbb volt a két rendben sort képző congregationista-férfiakat látni, kik mellükön hordva sz. Mária k é p é t , a világ előtt be-vallani nem átallották, hogy ők Máriát gyengéden tisztelik, és ez a medalliás rendsereg ezer hatszáz férfiúból és számos ifjakból állott. A sziv megindult, a szemekből köny fakadt annak tapasztalására, hogy vannak még férfiak, kik a világ-gal szembenézve örömmel mondják és vallják : ,én, hála Isten-nek , katholikus vagyok ' — A tanács-terembe érve az ügyek megkezdettek. Gyülekezeti elnöknek gr. B r a n d i s Kelemen, másodelnöknek dr. P h i 1 i p p s György ur választatott, s csak-hamar az egyéb szokásos választások is megvoltak. Az el-nök komoly határozott szavakban ábrázolá a jelen ügyek ál-l á s á t ; kiemeál-lte Nagy Károál-ly érdemeit, ki egykor az egyház-nak v é d ő j e , és Istentől adott jogaiban oltalmazója v o l t , s a jelenlevőket férfias kitartásra serkenté. — Fölolvastatott a kegyes leirat, melylyel ő szentsége IX. Pius p á p a , az össze-gyülekezett társaságot atyai és főpásztori áldásában részesi-ti. —. Ugyan e nap estve 7 órakor nyilvános gyűlés tartatott.
A pápai leirat ú j r a fölolvastatott deákul és németül. Reá pe-dig azon föliratnak szövege olvastatott, melylyel a gyüleke-zet gyermeki hódolatának legbensőbb ragaszkodását fejezi ki sz. P é t e r székéhez. A szónokiások sorát ft. B a u d r i , kölni fölszentelt püspök kezdé m e g , ki lelkes szavakban t e t t r e és buzgóságra serkenté a jelenlevőket. — Egy k ö l n i k a n o -n o k u r , a sz. sir-féle társulat ügyét érdekese-n állítva adá elő, kimutatva, mi jó történt már eddig, tekintve a sz. ferencz-rendieknek , a ft. patriarchának , azon apáczáknak tett aján-dékokat. — Kedves volt b. A n d l a w urnák hosszasabb érte-kezése, melyben lélekemelő buzdítással ábrázolá a Schweicz-ban emelkedő jó ü g y e t , érintve a kiszámítással történt el-nyomási törekvéseket is, melyekkel a sz. ügy nem ritkán küzködik. — E g y , H o l l a n d i á b ó l való ur érdekesen ábrá-zolá, mily viszonyban áll a kath. ügy Belgiumban, és milyen-ben Hollandban, ott a liberalok egyenes ellentörekvését, itt pedig a kevesebbé súlyos ellenkező rendeléseket fölemlitve.
— A p á r i s i m i s s i o n a k vezetője, P. Modestus S J . azon ügyet ábrázolá, melyet ő a nevezett fővárosban kormá-nyoz. Előadta a német közönségnek lelki szükségeit ellátó ezen missionak nagy erkölcsi hatását és sulyját, s ennek nyo-mán a jelenlevőket leginkább erkölcsi köztörekvésre serken-té. Beszédét érdekes jelenetnek fölemlitésével végzé. Midőn a nevezett atya Parisból távoznék, fölkérte a híveket, miszerént naponként egy ,Miatyánk'ot mondjanak, hogy sz. J ó -zsef oltalmazásával a templomépitéshez foghassanak. Reá jö-vő napon egy szolgáló tárczáját á t a d v a , kéri csekély ajándé-kát a templomépitési összeg közé fölvenni Midőn a nevezett atya betekintve a három (húsz frankos) aranyt a jámbor sze-génytől vonakodnék elvenni, az könyes szemekkel szólott:
,atyám ! ha egy úrinő adta volna ez összeget, tőle nemde el-venné, és miért akarja nekem megtagadni azt az örömöt, hogy sz. József templomának alapjához én adtam az első kő árát.' -—- F t . M o u f f a n g mainzi kanonok ur előadta annak szükségét, hogy a házi nevelés ne legyen elpuhító; hogy az iskolák határozott kath. jelleggel birjanak ; hogy az atyák, fiaik számára az egyetemek megválasztásában jól gondoskod-j a n a k ; hogy az ifgondoskod-jak határozott gondoskod-jellemmel birgondoskod-janak s a végett
egyletekhez csatlakozva tevékeny keresztény életet éljenek ; és nyilván bevallják hitüket s meggyőződésüket. Igy lesznek határozott jellemű férfiak, kik nem mozognak minden szél-f u v á s r a , hanem megmaradnak az életben is ugy, miként a szél- föl-buzdulás pillanatában mutatkoznak. (Folyt, köv.)
M I L A N O , aug. 12-én. A gentilinoi botrány után két vasárnap mult el, s nem t a r t a t o t t szent-beszéd. A n é p , mely oly annyira szeretett e templomba jönni, z u g , morog, mivel azt véli, hogy a csendzavaró anglicannak igazságot adott a hatóság. De a forradalmi hivatalnokok a nép szó alatt csak az utczai népet é r t i k , mely garázdálkodik az ő hasznukra, becsteleniti az egyház szolgáit, s halált kiált a szent-atyára;
azon nép pedig, mely templomba j á r , hogy az Istennek szol-gáljon , előttük anima vilis , melyen mindennemű kísérleteket is meg lehet próbálni. Annyi bizonyos, hogy a predikatiót a Gentilino-templomban a praefectus megtiltotta mindaddig, mig Valentin atya helyett más nem fog prédikálni, és ha ez a protestantismusról semmit sem fog szólni. Igy tehát a megtűrt vallás szabadon terjeszkedhetik, az állam-vallásnak pedig nem szabad saját hiveit a veszélytől megóvni, és szabad lesz bárki-nekazisteni-tiszteletet megzavarni, a szenthelyen botrányokat elkövetni, erőszakoskodni stb. A Corpi Santi községnek syn-dicusa irt a szent-gothardi plebánusnak, a kinek parochiájá-ban a Gentilino-templom vagyon, hogy őt felelőssé teszi min-den zavargásokról. Istenem ! A plebánus legyen felelős , hogy egyik vagy másik , külföldről ide kerekedett eretnek a mi templomunkban erőszakoskodást ne tegyen ! Inkább a ható-ság felelős, hogy hivatalának körében ily botrányoknak elejét nem veszi. A farkas is felelőssé tevé a bárányt a zavart viz-ről, pedig a farkastól j ö t t a zavart viz a bárányhoz.
CANTON, jun. 15-én 1862. Azon szabadság és védelem mellett, melyet most élvezünk, az evangelium hirdetése gyü-mölcsöket szed. 1859-ben 234 nagykorú pogányt keresztel-tünk; 1860-ban már 363-at; 1861-ben 542-őt ; mindössze te-hát három év alatt 1139-et, kik az igaz Isten imádására tér-tek. A mi kápolnáink szerény fényben v a n n a k , miként ez a kereszténység kezdetén szokott lenni a pogányok között; de oly hiveket fogadnak magukba, kik a religiot legtöbbre be-csülik , s mivel benszülöttek , a religiot honosítják. Legfőbb gondunk jelenleg a nagy templom épitése körül forog Can-tonban ; mely város nem csak arra van hivatva, hogy a szent religio kapuja legyen a mennyei birodalomba, hanem hogy Francziaország befolyásának fokát is megmutassa oly ország-ban , melynek kereskedelmi kincsei számithatlanok. Meg is kezdtük már a templomot, hatalmas császárunk III. Napoleon bőkezűsége segitett, s reményem van, hogy négy év alatt be-végezzük az épitést. Ezen templom építéséről szólva nem hagyhatom emlittetlenül Bourboulon franczia követünk buzgó közreműködését, ki nem csak egy széles t é r t , hol a templom épitése megkezdetett, hanem előbbi birtokainak visszaadását
183
is kieszközölte a pekingi kormánytól. A többi missio telepek is dicsekednek buzgó fáradságaival, és eddig mindég hathatós közbenjárásával és védelmével a makacsul kegyetlenkedő mandarinok ravaszságai ellen. Z é p h i r i n - G u i l l e m i n , küldérpüspök Quang-tongban.
F E R R A R A , aug. 12-én. Vannicelli Casoni, bibornok s ferrarai érsek körlevélben hivta föl a hiveket sz. Tereziának ünnepére aug. 22., 23., 24. napjaiban, melyet a sarutlan kar-melita-atyák Scaltiban , sz. Jeromos templomában tartottak.
A bibornok röviden ecsetelte sz. Teréznek, mint páratlan tör-vényhozónak érdemeit, a ki néhány év alatt 30 zárdát alapi-t o alapi-t alapi-t , s fölszólialapi-tja a hivekealapi-t a szerzealapi-tes alapi-tesalapi-tülealapi-tek iránalapi-ti alapi- tisz-teletre. Röviden elősorolja azon jótéteményeket, melyek a szerzetes társulatokból az egész emberiségre áradnak, főké-pen pedig az önmegtagadás és a sanyargatás példájából. ,,Oh fiaim, mily jótéteményeket adnak ezek nekünk, a kik e földön az angyalok életét, a szentek egyesületét, az érdemek közös-ségét, és az émberiség családiasságát az Isten előtt szemünk előtt tartják. Mennyivel tartozik a világ eme választott lelkek-nek , a béke emez angyalainak ! Egy nő, ki magányosságban él, az Istennek szolgál, szenvedéseivel, a sanyaruságok között lángoló szeretetével, meg nem szűnő imáival városokat ment meg, s az isteni malasztot hozza le azokra, a kik a szenvedé-lyek között erről is megfelejtkeznek." Ezek a bibornok szavai.
KONSTANTINÁPOLY. Igen örvendetes tudósitást kap-tunk , irja az ,Armonia', a katholicismusnak haladásáról Kon-stantinápolyban , és nyilvánosságra hozzuk e z t , mindinkább éleszteni akarván a katholikusok szeretetét keleti testvéreink iránt. „Néhány év e l ő t t , igy szól a tudósítás, egy Maragon nevü görög telepedett itt l e , nem üzérkedés miatt (hisz ez görög kath. missionarius 1) hanem hogy oly műbe kezdjen, melynek haladását a mostani időben bizonyára nem igen
KONSTANTINÁPOLY. Igen örvendetes tudósitást kap-tunk , irja az ,Armonia', a katholicismusnak haladásáról Kon-stantinápolyban , és nyilvánosságra hozzuk e z t , mindinkább éleszteni akarván a katholikusok szeretetét keleti testvéreink iránt. „Néhány év e l ő t t , igy szól a tudósítás, egy Maragon nevü görög telepedett itt l e , nem üzérkedés miatt (hisz ez görög kath. missionarius 1) hanem hogy oly műbe kezdjen, melynek haladását a mostani időben bizonyára nem igen