a romai ünnepélyre vonatkozó beszéde.
Istennek, a Mindenhatónak áldása veletek, üdv, békes-ség nektek Krisztusban kedves fiaim és leányaim ! Örvend lel-kem , hogy ismét látlak, atyai szeretettel üdvözöllek s áldlak benneteket nem egyedül mint egy ideig — miglen üt az óra
— főpásztortok, hanem annak nevében is, ki szent Péternek, az apostolok fejedelmének utódja s Krisztus Urunknak, a mi Megváltónknak e földön h e l y t a r t ó j a ; legyetek áldottak a szentséges romai p á p a , IX. Pius nevében, ki különösen meg-hagyta , hogy haza érkeztemkor az ő , egész kereszténységet átkaroló szeretetéről híveimet biztosítsam és megáldjam ; föl-hatalmazván általán mindenkorra, hogy az ő nevében és ha-talmával annyiszor adjak pápai áldást, a hányszor s mikor ugy tetszik az Urban. — Mikép tudjátok, Krisztusban kedves fiaim és leányaim ! 0 szentsége az összes katholicismus püs-pökeit egy nagyszerű ünnepélyre hivta meg az örök városba.
Örömmel teltem e l , midőn e meghivást kaptam s kötelesség-érzetem- s lángoló szeretetem-sugalta lelkesedéssel Isten ne-vében ú t r a keltem, hogy tiszteletemet, hódolatomat, ragasz-kodásomat, részvétemet saját s enyéim nevében tanusitsam.
Megadá Isten a kegyelmet, hogy kötelességérzetem régi su-galmának megfelelhettem s a pápai trón zsámolyához borul-hattam. Ezen, a szárazon s tengeren t e t t utamból Isten segít-ségével ismét visszaérkeztem és pedig vigaszteljes lélekkel, mert tapasztalám ez alkalommal i s , jelesen e romai gyüleke-zetben , mikép csakugyan egy a mi anyaszentegyházunk, mi-ben egyik fő jelzője rejlik, mert hisz ez egységmi-ben és egyes-ségben van ama nyomatékos erkölcsi suly, ama viszont-lelke-sitő e r ő , ama kimondhatatlan h a t a l o m , melylyel egyházunk bir. — Ezen egységet jelen alkalommal kiválólag képviselték az egész kath. világ püspöki karának Romában megjelent t a g j a i , hova kevés hiával 300 püspök gyűlt egybe a világ minden részéből; E u r o p a , Ázsia, A f r i k a , Amerika, Australia minden közel távol tájékáról; E u f r a t és Tigris, Indus és Gan-ges és Niagara partjairól ; nyelvök, öltözetök, arczvonásuk
1 2 *
« 92 «—
különbözött u g y a n , de azért egy értelmen voltak valameny-nyien mindenben, mit az egy, szent, közönséges, apostoli anya-szentegyház hisz és tanit. U g y a n a z t hiszi, vallja valamennyi, u g y a n a z t fejti ki szertartásaiban egyaránt azon idő óta, hogy az ily elszórt katholioismus egyes ü l t e t v é n y e i az apostolok s utánok egyébb hirdetők által plántáltattak. U g y a n a z t hiszi, vallja valamennyi, mit az apostolok s ezek utódai szakadatlan másitatlanul ez ideig áthagyományoztak. Édes vigaszszal tel-t e m el az örök városban, mertel-t tel-tapasztel-talám, mily csodálatel-tosan működiklsten időről időre, h o g y a hivők hitét,bizodalmát élesz-sze, erősitse, föntartsa s azon rendithetetlen megyőződésre jut-tassa, hogy az, kinek adatott minden hatalom mennyben és föl-dön, ígérete szerént anyaszentegyházával van mindennap a vi-l á g végezetéig, s hogy épen ennévi-l fogva az anyaszentegyház ak-kor terjed, midőn szorongattatik; akak-kor dicsőül meg, midőn gú-nyoltatik ; akkor okul, midőn korholtatik ; akkor győzedelmes-kedik, midőn legyőzöttnek, elnyomottnak látszik. Oh igen, ve-lünk v a n , a kereszténység k ö z p o n t j á b a n és mindenütt széles e világon, különösen pedig a legfelségesebb Oltári-szentség-b e n O a mi kegyes Ü d v ö z i t ő n k , miután szereté övéit, mindvégig s z e r e t t e őket, mondván : „Az Atyához megyek, de nem hagylak árván b e n n e t e k e t , hanem elküldöm a Szent-lel-k e t , a v i g a s z t a l ó t , és én veleteSzent-lel-k vagyoSzent-lel-k mindennap a világ végezetéig." I g e n , velünk v a n , itt van j e l e n , kinek a d a t o t t minden hatalom mennyben és földön, ki meghalt értünk a ke-resztfán, kitől nyertük mindazt, mit eddig élvezénk, mindent, a mink v a n , mert minden ő általa l e t t , és nélküle semmi sem lett. Tőle f ü g g jelenünk, jövőnk, testünk, lelkünk, mindenünk, sorsa azoknak i s , kik kedvesek előttünk. Velünk van , jelen v a n ime i t t a legfölségesebb Oltári-szentségben ; itt imádhat-j u k ő t , itt hálát r e b e g h e t ü n k neki s hálánk imádhat-jeléül hálás éle-t e éle-t igérve éle-további kegyelmére érdemesülheéle-tünk ; iéle-téle-t bűnbá-n a t , szebűnbá-nt gyóbűnbá-nás és áldozás által lelkübűnbá-nk bűnbá-nyugalmára bizto-sit b e n n ü n k e t irgalmáról ; itt k i t á r h a t j u k előtte szorongatott lelkünk b ú b á n a t á t , a g g o d a l m a i t , gondjait ; i t t , ha keressük, föltalálhatjuk azon vigaszt és b e l b é k é t , melyet a világ nem a d h a t . Kinek nem volt közülünk b á n a t a , h á n y a n nem ölelté-t e k á ölelté-t már a k e r e s z ölelté-t f á ölelté-t , hogy sziveölelté-teknek enyhülésölelté-t szerez-z e t e k ? ! s hisszerez-zem, tapasszerez-ztaltátok, hogy a keresszerez-ztfa átkarolása lelki erőt, vigaszt, állhatatosságot n y ú j t o t t a küzdelmek órái-b a n ! Mennyivel órái-biztosaórái-bórái-ban t a l á l h a t j u k föl mindezt i t t , hol jelen van szent teste és lelke a n n a k , ki a keresztfán meghalt érettünk. I g e n , jelen v a n ő itt valóban , a mint mondá : „A.z én testem valóban étel." Nem azt mondá, hogy jelképe, ábrá-z o l a t j a aábrá-z é t e l n e k , hanem hogy valóban é t e l ; hoábrá-zábrá-zá a d v á n :
„ha nem eszitek az én t e s t e m e t , nem leend életetek." Mikép v e h e t n é k magunkhoz szent t e s t é t , ha a kenyér szine alatt valóban jelen nem v o l n a ? D e hisz h a t á r o z o t t a n m o n d á , oda n y ú j t v á n az apostoloknak a kenyeret : „Ez az é n testem, mely é r t e t e k föláldoztatni fog ;" nem testének j e l é t , képét áldozta föl értünk , nem is a k e n y e r e t , hanem igenis szent t e s t é t ; mi-k é p a p o h á r n á l is, melyről mondá : „Ez az én vérem, mely ér-t e ér-t e k kionér-taér-tni fog," nem a borér-t, hanem v é r é ér-t onér-toér-tér-ta érér-tünk
a keresztfán. J e l e n van t e h á t a véghetetlen szeretetének je-l é ü je-l , h o g y vigasztaje-lván, m e g s z e n t e je-l v é n , megerősítvén övéit,
*) E beszéd Űrnapján, a legfölségesebb OHári-szentség előtt mondatott.
jelen és örök lelki üdvünket eszközölje. Ezt Romában is volt alkalmam t a p a s z t a l n i , látván szent örömmel, mikép gondos-kodik kézzelfoghatólag oly gyógyszerekről, melyek a külön-féle időviszonyoknak leginkább megfelelnek. U g y hiszem, kö-zületek sokan vették már észre ama szomoritó jelenetet, hogy mennyire t e r j e d s harapózik korunkban mindinkább t o v á b b a közönyösség s h i t h i d e g s é g ; de Isten gondoskodott gyógy-szerről, föltünteté a japani v é r t a n u k buzditó példáját, megen-gedvén v é g h e t e t l e n kegyelménél fogva, hogy az ő isteni gond-viselésének titkos utain a mennyei dicsőültek számába fölvet-teknek nyilváníttassanak a földön. E szent dicsők hozzánk ha-sonló gyarló emberek v o l t a k , de Isten kegyelmével kellően é l v e , s Krisztus szent h i t e é r t b u z o g v a , elhagyták a kedves hont, el övéiket, hogy Krisztus mellett szóval, t e t t e l , élettel tanúskodjanak. Isten megengedé nekik, elvezérlette őket Ázsia szélső vidékeire, hol ők áldásteljes sikerrel h i r d e t t é k a meg-feszitettet. Azonban midőn már sokat megnyertek az egy üd-vözitő h i t n e k , Isten a m e g p r ó b á l t a t á s kegyelmét sem v o n t a meg tőlök. Nagyobb része a népnek , melynek Krisztus igéit h i r d e t é k , nem ismerte K r i s z t u s t , nem a z t , ki őt küldé s igy nemsokára üldözőbe v e t t e s kinozta a h i t h i r d e t ő k e t , kik cso-dákkal jelölték meg a földet A dicsők állhatatosak maradtak mindvégig s örömmel mentek a kereszthalálnak elébe, melyre elitéltettek. H ő s volt még a három gyermek i s , (egyik 15, másik 1 3 , a harmadik 12 éves) kiket m e g t é r í t e t t e k s kik ve-lök együtt keresztre feszittettek. Különösen a 13 éves Antal, a kis mise-szolga, erős szivvel állott a c s á b o k n a k , fenyegeté-seknek ellene. Hiába kérték szülői, hogy ne szomoritsa meg őket, álljon el hitétől. Ő Krisztus Urunk amaz ígéretére, hogy, ki őt követi, mennyben is vele l e e n d , h i v a t k o z v a , állhatatos maradt, s midőn szülői fenyegetőztek, hogy különben a ruhát, mely r a j t a s tőlök való v o l t , visszaveszik, letépte testéről a r u h á t s visszaadván, örömmel sietett a számára fölállított ke-resztfához , azt átkarolta s mintegy félig már megdicsőülve a „Téged Isten dicsérünk" zengedése közben vértanú-társai-val e g y ü t t dicsőén halt meg a k e r e s z t e n , csodálkozásra ger-jesztvén a pogány poroszlókat i s , kik bámultukban magukon kivül r a g a d t a t v a igy szólának egymáshoz : miféle emberek ezek, hol találhatni hozzájok hasonlókat, kik még a gyalázat és szenvedések közepett is örvendeznek? S e látványtól m e g h a t v a , többen közülök csakugyan legott a keresztény hitre is tértek.
E v é r t a n u k a t , miután a keresztény h i t é r t ü l d ö z t e t t e k , a z é r t állhatatosan szenvedtek és mégis haltak , miután I s t e n éltükben és hulláik körül is csodák által t a n u s i t á , hogy ben-nök kedve t e l t , most engedé I s t e n a szentek közé fölvettek-nek nyilváníttatni, hogy példájuk, dicsőittetésük és már köz-b e n j á r á s u k által m e n n y köz-b e n , mi e földön a közönyösségnek közepette ébrednénk, buzdulnánk, hogy szivünkben, lelkünk-ben az igaz h i t e t t á p l á l v á n , s szóval is b á t r a n v a l l v á n , pél-dáik , oktatásaik á l t a l , mindegyikünk s a j á t hatáskörében ter-jesztené az I s t e n o r s z á g á t , és ha azért g ú n y t , üldözést szen-v e d n é n k , Örszen-vendjünk, hogy méltóknak t a l á l t a t t u n k J é z u s szent neveért gyalázatot szenvedni, megemlékezvén Krisztus U r u n k szavairól : „Ha engem ü l d ö z t e k , titeket is fognak ül-dözni, de bizzatok, mert én meggyőztem a világot." Igy a k a r t I s t e n ez ünnepély alkalmával f ö l t ü n t e t e t t példa által meg-óvni bennünket a hithidegségtől s ekkép a k a r t a szivünket,
93
elménket a mennyeiekre íorditani ; mert t a g a d h a t a t l a n , ha saját szivünkre teszszük jobbunkat, meg kell vallanunk, hogy korunkban vajmi sokan a lelkit, a mennyeit háttérbe szoritva, a földhez, érczhez, általán az anyaghoz tapadnak, s e bajnak megorvoslására, e lelki veszélynek elháritására választá Isten eszközül ez igazakat, hogy példájokban a valódi czélt sze-münk elé állitsa. Isten akarta,hogy IX. Pius, a most uralkodó szent-atya tüntesse föl a hősök e nagyszerű p é l d á j á t , az élő vértanú a megholtakét. Tudjátok hiveim, hogy Isten gyakran az igazat kisérti m e g , kiről t u d j a , hogy a kísértés által na-gyobb jutalomra érdemesül, miglen a z t , ki róla megfeledke-zik, kegyelmét visszautasítja, magára h a g y j a , míg saját bot-lása föl nem ébreszti vagy máskép nem okul, s Isten keze, bi-zonyosan mindég kegyelme által megtér (Bár soha el ne veszszen egy is!) Igy jelenben i s , az írás szavai szerént:
„igy kisértetik meg az igaz" Isten IX. Piust, a mi szent-atyán-k a t , a j á m b o r t , a szent-atyán-kegyest szent-atyán-kisérti meg , elválasztván őt élő vértanujául. Nem szükség mondanom, hogy ő volt az ujabb korban első, ki alkotmányosan akarta kormányozni népét s engedett jogaiból. Es ime, talán épen ezért — ah, mert a vi-lág igy fizet ! — mindenétől meg akarják fosztani, sőt saját-jának egy részét már el is vették s alig várják a pillanatot, hogy a többire is kezöket tehessék. De ő erős, mint a szikla, melyen áll, s legnagyobb ereje abban v a n , hogy Isten akara-tában megnyugszik. Minden fohásza abból áll : Atyám ! legyen meg a te akaratod ! mert t u d j a , hogy ügye igazságos , s ezen igazságos ügyének Öntudatában erős hitét s teljes megnyug-vását Istenben az igazság kútfejében és védőjében helyezi ; mert t u d j a , hogy a szent-szék ellenségei, ellenségei egyszer-smind az egyháznak, Krisztus keresztjének, magának Krisz-tusnak, és általán a vallásnak ; ezeket pedig, ha a csillagokig emelik is f e j ü k e t , jőni fog az idő, midőn Isten a mélység po-rába buktatja. Azért arczárói csak a rendületlen bizalom, a szivet emelő lélekcsend mosolyog egyre a szó teljes értel-mében , csak azon perczeket véve ki, midőn a hódolók szá-ma és hódoló kifejezéseik által meglepetve, megindittatva elérzékenyül és könyekre fakad.
Különben mint azelőtt, ugy most is egyre Isten dicső-sége , az összes anyaszentegyház fölvirágzása, a lelkiek, a mennyeiek után törekszik s élő hittel bizik I s t e n b e n , hogy örök végzetei bölcsesége s z e r é n t , akár ez , akár amaz uton, de minden esetre jobbján fog állani, hogy legeltethesse Krisz-tus n y á j á t , megerősithesse hitrokonait, és szabadon, függet-lenül, mint Krisztus Urunk h e l y t a r t ó j a , kormányozhassa a kereszténységet, még birtok nélkül is, mint szent P é t e r apos-tol , ki magáról mondá : „aranyom, ezüstöm nincsen." Ámbár szent P é t e r , jóllehet birtoka, kincse nem volt, h a t á s a , tekin-télye föntartására birt mással, a kincsnél véghetetlenül töb-bel , mint maga is bizonyítja, midőn a bénának szól : „Azt, mim v a n , adom neked, kelj föl, és járj." Birt tudnillik csoda-müvelhetési adománynyal; mivel minden időn á t minden utód-ja a csoda természeténél fogva nem b i r h a t , mert a csoda
akkor csoda s akkor hat, ha rendkivüli, s mihelyt mindennapi, folytonos, közönséges, elveszti hatását. Azért utóbb szent P é t e r utódainak Isten birtokot is j u t t a t o t t , milyennel szent P é t e r nem b i r t ; de valljon szabad-e azért most e birtokot elvenni IX. Piustól, mivel szent Péter ilyennel nem b i r t , mi-vel e nélkül kormányozta az anyaszentegyházat ? Ugyanazon
viszonyok állnak-e m o s t , mint szent Péter idejében? Ugyan-azon személyzettel, költséggel jár-e mai időben a világi kor-mányzásnak bármely ága mint a kereszténység kezdetén?
Ki mérheti ezt az ős időkéhez s alakithatja át olyanná, mint volt a régi korban ; s megfelelne-e a mostani előrehaladt idő-viszonyoknak , követelményeknek ; vezetne-e a kitűzött czél-hoz ? Mindenki b e l á t h a t j a , hogy ez csak a jelen szervezet ál-tal érhető el. Vigyük be kissé minmagunkat a p é l d á b a , ta-lán annál világosabban látunk. Nemde szent Péter utódja IX.
Pius, s szent Péter kortársainak utódjai vagyunk mi. H a mi olyassal birunk, a mint valóban birunk, mivel szent P é t e r kor-társai , a mi elődeink, nem birtak, szabadon foszthat-e meg azért valaki bennünket e birtokunktól? Valljon mi ugy és csak azzal élünk-e, mivel valaha az ősök? Csak hasonlitsa egybe bármely kor-, nem- s rangbéli közölünk r u h á j á t , táp-szereit bútorait, ék- és fénytáp-szereit s általán szükségleteit ama-zokéival! Mindettől az első jövőmenő megfoszthat bennün-ket, ha a szent-atyát igaz s igazságos birtokától megfosztani szabad; akkor a tulajdon többé nem szent; akkor a tulajdon szentségének elve alá van ásva ; akkor sem trón, sem kunyhó, sem arany, sem ólom vagy vas, sem urodalom, sem tenyérnyi föld, sem millió, sem fillér, sem díszruha, sem, igen, még a foszlány sem szabad, nem, nem szabad, nem biztos többé, ha-nem bizonytalan és ingadozó minden ; ingadozó , bizonytalan állapotban pedig a kereszténység feje nem lehet; azért, hogy hatása biztos, állása független legyen : Isten szent Péter mon-datának első f e l é t , a birtokot adá neki. E nélkül ő nem volna független, nem volna független azon uralkodó irányában, ki-nek birodalmában laknék, mert alattvalója volna, s mint alatt-valója mikép inthetné őt meg, ha kellene ? mikép szólíthatná s szükség esetén mikép inthetné meg az ugyanazon birodalom-beli püspököket, sőt a híveket is, hisz alattvaló társai volná-n a k ? mikép szólíthatvolná-na egyébb uralkodókat ő az alattvaló? mi-kép hathatna oly tartományokra, melyeknek uralkodói az ő saját uralkodójával háborút viselnének. (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Ö es. k. ap. Fölsége f. é. jul. 2 1 r ö l kelt legfelsőbb h a t á r o z a t á val S z ö g h y István , esperest és kápolnai plebánust az egri s z é k e s -káptalan k a n o n o k j á v á m é l t ó z t a t o t t legkegyelmesebben kinevezni.
G A J D O B R A , jul. 26-án Nem országszerte nevezetes városnak szép s nagy tettekhez szokott fénylő körébe, hanem inkább egy kis, — alig pár ezer hivőből álló községnek val-lásbuzgalmu szerény ölébe vezetem jelen igénytelen soraim-mal a t. olvasót ; ott is a vallás érdekében nem ezerekre me-nő épületes áldozattettet : mint inkább egy — csekély költ-séggel egybekötött egyszerű bár , de meghatóan vallásos ün-nepélyre vezetendő a t. közönség figyelmét. Jul. 2-án ugyanis Gajdobra közönségének általánossá vált örömünnepe volt, az iskolás gyermekek újonnan készült csinos zászlójának felszen-telése által. E tiszta kath. községnek ernyedetlen buzgalmu plebánusa, nt. A u t h György ur, lehető nagyobb vallási ösz-tönt akarván a zsenge iskolások jóra hajló szivükbe önteni : nem szűnt m e g , mind nyilvános, mind egyesekkeli beszédei-ben oda működni, miként az ifjú sarjadéknak az e r é n y u t j á n i annál biztosb vezetésére oly égetőn szükségelt jelvény-lobo-gó , mely őt az istenes növekedésben láthatóképen is vonzza
— » 94
és buzdítsa, — szereztetnék meg. Lelkesítő szavai nem hang-zottak el viszhang nélkül. II o t t i n g e r Ádám földmives gaz-da Istentől neki adott, s önnön verejtékével is szerzett vagyo-nából egy m a g a sietett ez oly mélyen érzett hiányt fedezni.
A mintegy 80 o. é. forintba került zászló ünnepélyes fölszen-telése napján a lánykák j o b b a d á n f e h é r b e n , a fiuk szinte dí-szesen öltözve — valamennyien virágcsokrot t a r t v a kezük-b e n , jelentek meg a templomkezük-ban, hol a szertartást végző ft.
S c h w e r e r J á n o s csébi plébános s kerületi esperes ur szi-v e t inditó kenetdus szaszi-vakban serkenté a nagy számmal jelen volt szülőket gyermekeik jámbor s istenfélő nevelésére, mint jövő boldogságuk egyik nélkülözhetlen főfő tényezőjére. A gyenge csemetéket pedig megnyerő atyai szavakkal inté az erényes é l e t r e , mint a zsenge kor legbájteljesebb diszére ; ideig s örökké tartó ü d v ö t árasztó l e g d r á g á b b kincsére. Kü-lönösen vonzó szavakban szivükre köté zászlójukon diszlő csinosan festett k é t , szent. Sz. Anna és sz. Alajos képeinek benső tiszteletét ; hogy megpillantván az e l s ő t , szent köte-lességüknek ismerjék benne tisztelni kiválólag az Isten anyja, M á r i a gondos jó szülőjét, s ajtatos eszmelánczolatnál fogva önnön szerető gondos szülőjöket; majd meg a második tűn-vén szemeikbe, ne szűnjenek meg teljes erejükből irántai szivbeli tiszteletük mellett utánozni benne az erényesség, tisztaság , s alázatosság dicső szent p é l d á j á t . Mily üdvös ha-t á s ha-t idézha-tek légyen elő a lelkesiha-tőleg okha-taha-tó s z a v a k , eléggé tolmácsolák az örömkönyük, melyek mind a szülők, mind gyermekeik szemeiben egyiránt visszatükröztek.. A zászló-szentelésnél szokásos védanyai tisztet t. E i c h Mária kis-asszony volt szives magára vállalni, ki is a zászlót önkezű-leg készitett diszhimzésekkel, s d r á g a szalagokkal kegyeske-d e t t fölékesíteni. Az egész isteni-szolgálat alatt kegyeske-dörgő taracz-kok üdvlövései fönen hirdeték a ritka ü n n e p é l y t , milyennek G a j d o b r a r é g v o l t , s t á n évekig nem leend ismét színhelye.
I s t e n velünk ! H. D...
G Á C S F A L V A , julius 22-én. Gácsi egyházkerületünk egyik szegény p l é b á n i á j á b a n , Alsó-Sztregován voltam kirán-dulásképen. T e r m é s z e t e s , legelső volt az előttem mindeddig még ismeretlen templomot megnéznem. Azonban fájdalom ! mind külsőleg , mind belsőleg a legvégsőbb szegénységben és e l h a g y a t o t t s á g b a n kelle látnom az Isten e hajlékát. Különösen a torony sietős j a v i t á s t igényel; mert födele hasonló már a koldus foszlányaihoz, falai pedig köröskörül oly silányak s a vakolattól annyira megfosztvák , hogy sajonnal töltik el a né-zőt , ki édes örömmel szokta megtekinteni Sión szép és diszes hajlékait. D e némi vigasztalásul szolgált hallani a z t , hogy
őszre megkezdi a templom kegyura : ns M a d á c h Imre ur a javitást. — A templom belsejébe lépve a l á t o g a t ó t szintén az égető szükség jelei lepik meg. Nagy I s t e n , ha m i n d j á r t ma-g a d vama-gy is az alázatossáma-g jelképe : illő-e méma-gis hozzád ily nyo-mor , ily i n s é g , ily nélkülözés ? ! Sekrestye nincs ; a szószék az oltár mögött van fölállítva, az oltár m a g a nem nagyobb egy kis kápolna oltáránál. Valóban missionariusi szegénység van i t t , melyben 223 plébániai híveivel — kik közül csak 84 helyben lakó — nt. D i v a 1 d G u s t á v ur tengődik portans pondus diei e t aestus ! Elszomorodva a látottak u t á n , azon hő óhaj támadt keblemben : v a j h a mielőbb támasztandó buz-gó adakozók, és igénybe veendő segédeszközök által föl-üdülne ezen egyház sanyarú állapotából Isten nagyobb
dicső-ségére ! mi már némileg meg is kezdetett, minthogy az eléggé nem magasztalható „Oltár-egylet" minapában 1 mennyezet, 1 pluviale, 2 vállkendő s 2 karing, 2 corporale, 1 quadratum, s 6 g y e r t y a t a r t ó v a l ajándékozta meg e templomot. Az ég fizesse meg a becses a j á n d é k o k a t , s midőn csekélységünknek j u t o t t a szerencse ezekért a hála nyilvános érzelmeit l e r ó n i , azzal biztatjuk magunkat : „De ceteris quoque providebit Deus."
Pelkó Péter, segédlelkész *).
O G G E B B I O (Lago Maggiore m e l l e t t ) , jul. 1-én. Ple-b á n u s u n k , Mongini P é t e r a forradalom munkás hive, a mila-nói szakadáros papi gyüldének egyik izgató t a g j a t ö b b röp-iratokat b o c s á t o t t közre a szent-atya és a püspökök ellen, Victor E m m a n u e l , és az olasz forradalom mellett. A püspök i n t e t t e , k é r t e , h a g y n a föl forradalmi izgatásaival, foglalkoz-zék inkább saját, és híveinek lelki üdvösségével. S e d q u i s vidit sacerdotem facile poenitentem ? Mongini a szent-széknek sze-retetteljes intéseit ép oly leiketlenséggel v e t e t t e meg, miként s a j á t püspökjeéit. Az egyházi ügyek elválasztását a világiaktól mi a szónak természetes értelme szerént ugy veszszük, hogy a pap ne avatkozzék az állam ügyeibe se v é d ő l e g , se táma-dólag. Támadólag néha kötelessége lesz föllépni, mikor az állami hatalomnak kezelői erkölcstelen és az egyház canon-j a i b a ütköző törvényeket hoznak ; de ezen támadása csak sa-j á t lelkismeretének és papi sa-jogainak védelme lesz , vagyis a be nem avatkozás elvének vitatása. H a az állam kizárja az e g y h á z a t az ő világi köréből, az egyház is kizárja az államot az ő szentelt köréből. D e a forradalmi állam a két hatalom-nak elválasztását mindég u g y é r t i , h o g y az állam mindenféle törvényt h o z h a t , nem gondolva a kath. hivek lelkismeretével s vallásos szabadságaival, vagyis hogy az egyházat elnyom-j a ; szívesen veszi p e d i g , sőt meghivelnyom-ja , és követeli, hogy a p a p a forradalmi czélokat elősegitse, vagyis hogy az elnyo-m o t t egyház az állaelnyo-m politialis eszközévé aljasittassék. A ket rendnek elválasztása t e h á t ez : az egyház ellen mindent mer-ni , az e g y h á z r a mindent r á p a r a n c s o l n i , az egyháztól semmi óvást nem t ű r n i , az egyháznak csepp-függetlenséget sem en-gedni. I t t az egyház szabadsága lesz szabadság a szolgaságra.
— Nem helyeselheti az egyház soha a két hatalomnak teljes e l v á l a s z t á s á t , mivel a világi hatalom nem v o n h a t j a ki ma-g á t az erkölcsi törvény alól, melyet az ema-gyház ő r i z , hirdet, értelmez, s helyesen alkalmaz ; nem v o n h a t j a ki m a g á t azon kötelezettség alól, melyet a M e g v á l t ó a hatalmasoknak sza-b o t t , h o g y az egyház szent czéljaira közvetve közreműköd-j e n e k , az ő közreműköd-j e g y e s é t tisztelközreműköd-jék, erőhatalommal s e g i t s é k , és védelmezzék ; a teljes elválasztási elv már L a Mennais tanai-b a n volt k á r h o z t a t v a ; de h a az állam törtön-törve mit-sem akar az egyház iránti kötelességeiről t u d n i , ha magát az er-kölcsi törvények alól tettleg k i v o n j a , ily á l l a m mellett fölszó-lalni nem s z a b a d , s ha a p a p ily államnak szolgálatot tenne, s a j á t h i v a t á s á t és lelkismeretét árulná el. Mily lelketlenség, mily botrány l e h e t , ha a pap a p ü s p ö k , a világ püspökei, a s z e n t - a t y a , az egyetemes egyház nyilt tilalmának daczára mégis az ily istentelen állam intézményeinek védelmére tollat r a g a d , mondhatja-e őszinte lélekkel az ily p a p : credo m u n a m s a n c t a m Ecclesiam ? Igy ítéljük mi s a j á t p a p t á r -sunknak , Mongini P é t e r oggebbioi plebánusnak viseletét. A
* ) A chinai levelekre legközelebb kerül a sor. S z e r k.
\
— » 95
szent-szék hozott ítéletet az ő személye és iratai fölött, ime az itélet. „Decretum S. R. et universalis Inquisitionis feria IV. die 4. junii 1862. Ad sanctam sedem labente anno 1860 delatum fuit opus inseriptum : „II Pontifice e le armi tempo-rali a difesa della spirituálé, come pretende la Civiltà catto-lica di Roma : lettera politico-morale di un Parocco Piemon-tese ad un Monsignore Romano. Milano tipografia Guiglel-mini 1860." A s. congregatione in universa republica christiana adversus haereticam pravitatem a S. Sede specialiter depu-t a depu-t a de more inidepu-to operis examine plures erroneas docdepu-tri- doctri-nas in eo contineri, firmiterque defendi compertum est, ac propterea inter libros vetitae lectionis merito feria IV. die 12. junii 1861 opus praedictum recensendum decretum fuit.
szent-szék hozott ítéletet az ő személye és iratai fölött, ime az itélet. „Decretum S. R. et universalis Inquisitionis feria IV. die 4. junii 1862. Ad sanctam sedem labente anno 1860 delatum fuit opus inseriptum : „II Pontifice e le armi tempo-rali a difesa della spirituálé, come pretende la Civiltà catto-lica di Roma : lettera politico-morale di un Parocco Piemon-tese ad un Monsignore Romano. Milano tipografia Guiglel-mini 1860." A s. congregatione in universa republica christiana adversus haereticam pravitatem a S. Sede specialiter depu-t a depu-t a de more inidepu-to operis examine plures erroneas docdepu-tri- doctri-nas in eo contineri, firmiterque defendi compertum est, ac propterea inter libros vetitae lectionis merito feria IV. die 12. junii 1861 opus praedictum recensendum decretum fuit.