annak Nápolyba való behozatalát akadályoztatni tö-rekedtek. Hasonlóan cselekedett IV. Pius pápa is, és szent unokaöcscse, a nagy Boromeo bibornok, kik a hitnyomozás Mailandba való behozatalának sze-gültek ellen, és Llorente bevallja nyiltan, hogy a spanyol kormány hosszasan abban leié különös ked-vét, hogy a hitnyomozókat pártolná mindannyiszor, a hányszor a romai udvar olyasmit rendelne, mi nem vala Ínyükre. — Azonban hogy mennyire visszatet-szők voltak légyen a pápának a hitnyomozás mérsék-lésére irányzott megfeszített törekvései a spanyol kor-mány előtt, azt világosan bizonyítja Ferdinándnak 1509-ik évi aug. 31-ről kelt azon nevezetes királyi rendelete, melynek következtében mindenki halállal büntettetett, ki a hitnyomozás hátrányára a pápától vagy annak követjétől bullát, vagj^ másféle okleve-let nyerne és azt közzé tenné. A hitnyornozásnak ezen véres pártolását is egészen természetesnek és igazsá-gosnak találja Llorente, ugyanazon történész, ki a hitnyomozást oly iszonyatos színekkel festi; és még ez sem képes őt azon véleményében megzavarni, hogy a hitnyomozás egyházi intézmény volt! (Folyt, köv.)
„Adatok a türelem történetéhez"
czimii közlés utóhangja ')•
E g y , általam mélyen tisztelt uri emberhez volt szerencsém, ki engem figyelmeztetett, hogy az „ A d a t o k a t ü -r e l e m t ö -r t é n e t é h e z " czimü közlést, az általam nem ismert „Magyar Sajtó" 126- és 127-ik számában — Bocsor ur figyelemre méltatja. — B. ur válaszát igy kezdi : „Venio nunc ad fortissimum Aladarium ! Köszönöm a bókot ; én ma-gamat gyengének tartom és meg lehet B. ur győződve, hogy ez ügyben ő általa dicsértetni nem óhajtok.
Jun. 23-án végre kezeimbe került a „M. S." idézett két száma, elolvastam. Megszületett tehát valahára nagy keser-vesen három hónap u t á n , gondolám magamban. Még nem ol-vastam : tartottam tőle, mert sokáig és sokat dolgoztak e
„v á 1 a s z o n", és nem annyira tartottam a „ s z ü l ö t t ő 1", mint inkább a keresztatyák- és komáktól.
Előszó gyanánt szabadjon B. ur valaszára előlegesen megjegyezni, hogy nekem ezen adatok közlésére semmi sem adott alkalmat saját akaratom- és meggyőződésemen kivül. A mit irtam , az minden más személy tudta és befolyása nélkül történt. Hogy vannak, kik közlésemet helyeslik . az csak azt m u t a t j a , hogy ön irkája minket sért. Egy jeles történeti ca-pacitástól, és pedig a szó legteljesebb értelmében ilyentől, ezen Ítéletet hallottam B. ur könyvéről : ha prot. ember ol-vassa e könyvet, lehetetlen , hogy meg ne gyűlölje a katho-likusokat; — ha pedig kath. olvassa, lehetetlen föl nem is-merni a katholikusok iránti gyűlöletet, papjainak és azok el-járásának kigunyolását.
B. urnák sajátszerű eszmemenete és modora van védni szülötteit; — vagyis inkább, miután ön azt állitja, hogy má-sokéból irta, — mások elmeszüleményét. H a valaki B. ur vá-laszát megolvassa , azonnal l á t j a , hogy ő mindazt, mi minket b á n t , simpliciter tagadja. „Nem tudtam", „nem akartam":
„ t u m i h i t u r b u l e n t a m f e c i s t i a q u a m". O Metello innocentior ? Nagy és ismert szerénységénél fogva még bizony nyakam közé keriti, hogy tulajdonkép én bántottam B. urat és nem ő minket. B ur sokat sajtóhibának mond, és fölhi, hogy nézzem meg, ha nem hiszem. Isten mentsen, hogy én még önök sajtóját is inquiráljam. Egyet azonban mondok, hogy tudnillik nagy phantasia kívántatik ahhoz, e szarvashibákat sajtó hibákul hinni. B. ur azt mondja, hogy „ennyi erőlködés-sel történelmi kritikát is Írhattam volna." Szép az élez ; de nem kellő helyen használva nevetséges. Meg lehet győződve B.
u r , hogy egy szerény „Adat-gyüjtés" nem vesz nálam három hónapot igénybe ; mint önnél a „ t u d ó s v á l a s z " ; és még nem is erőltetem meg magamat annyira, hogy B. ur szives, szánakozó és tán jóakaró (?) figyelmeztetésére szorulnék.
Nézetem szerént válasz és válasz közt nagy a különbség. B.
ur mit elpalástolni nem tud, azt kerteléssel akarja mentegetni.
Sí fecisti nega. 11a combinatio által B. ur az egyetemes ker.
egyházról akart fogalmat szerezni tanítványainál ; ugy, miért közlött csak egyes absurdum töredéket? és miért csak min-dég contra és nem pro is ? Ugy-e bár szerző ur, ha valami jót is közlött volna, a czél nem leendett egészen elérve ? Látja B.
vir ! én nem irtam ki mindent ön munkájából ; de mit
idéz-J) Ret I. 12. 2 5 . sz.
4 *
2 8 « — -t e m , az bárki elő-t-t is (kivéve ön-t és -társai-t) elég a r r a , és
vi-lágosan bizonyitja önnek irányunkbani jó a k a r a t á t .
En B. u r ! a kath. ü g y b e n , h a protestáns lennék is,még akkor sem merítenék a d a t o k a t oly e m b e r t ő l , ki maga m a g á t sem é r t e t t e , és nem szeretnék tőle tanulni. Vak itél a színről ; bíró és vádló egy. H e g e l és idézett társai ez ügyben olyan te-kintélyek; mint h a j d ú a harangöntésnél.
A p a p s á g világi javait illető szavaimra ezt jegyzi meg B. u r : „A f é l t e t t j a v a k e l s z e d é s e i r á n t i m o z g a l m a k m á s o k t ó l e r e d n e k . T e s s é k a z o k r a k i -ö n t e n i n e m e s h a r a g j á t . " — Ön iratából Ítélve csak azt jegyzem meg a világi javakról : hogy a v o 1 o megvan, csak még a p o s s u m hiányzik ! — A jezsuitákra fogott el-vet „finis sanctiíicat m e d i a " , B. ur nagy okossággal (?) védi, és n é h á n y munkárai utasitással véli bebizonyithatónak rágal-mát. B. ur oly Írókat idéz , kik ex professo ellenségei a je-zsuitáknak, tehát „ l u p u s i u d e x i n c a u s a a g n i . " — Szépen kérem ne csináljon fucust (társaival e g y ü t t ) e tárgy-ban , mert ugy én is kénytelen leendek elhalmozni idézetek-kel , pedig önöket illetőleg oly szerzőktől, kik önök elveit vallj á k , de kevesbbé elfogultak mint ön. K á r , hogy a „T i s e h -r e d e n " sze-rzőjének , a jezsuitákétól te-rmészetesen nagyban eltérő mondatait nem idézi ellenemben. Clara pacta — inicus causae sed non personae. A gyanúsítás- és t a g a d á s n á l mi-sem könnyebb e világon.
B. ur azt véli, hogy az idézett munkák megnevezésé-v e l , elnyerte a R o h jezsuita atya által kitűzött 1000 t a l l é r t ; és ezen nyereményt nagylelküleg a „Religio" igen tisztelt (t. i. én általam, nem ön által tisztelt, ne sit iniuria) szerkesz-tőjének és csekélységemnek fölállitandó emlékre ajánlja. — E n h i s z e m , hogy az igen tisztelt szerkesztő ur véleményével is találkozom, midőn ezt Önnek egyszerűen megköszönöm.
U g y a n nem itta-e be előre B. ur a medvebőr á r á t ? — Be kellett volna ám B. ur először a tételt és pedig a meghatáro-zott föltételek nyomán a jezsuiták munkáiból bizonyitani, és csak azután a nagylelkűség köpenyét felölteni ! — E n i nk á b b o h a j t o nk e t á r g y b a n s a j á t j a i m nk ö z t m e g -v e t -v e é l n i , m i n t a z ö n á l t a l e m e l t e m l é k b e n é l n i *).
B. urnák egyik g ú n y o s , a contextusból igen is kivehető m e g j e g y z é s é t és illetőleg tudós előadását ezzel védi : „csak azon eszmének a d t a m k i f e j e z é s t , mit a pécsi főegyház egyik szobra ábrázol." Nagyon meg lehetett szerző ur szorulva, mi-dőn ezt irta ; m e r t kath. ügyben nem kath. embernél legjobb u t az, lia az illetők tan- vagy más, egyházi u t o n helybehagyott könyveiből meriti adatait. A szoborrai hivatkozás annál kü-lönösebb , m e r t ön először „jogfejlési" t ö r t é n e t e t irt ; másod-szor ön előtt a szobor nem ábrázolhat többet mint legfölebb a szobrász ügyességét. H a én hivatkoznám a szent szobrokra, lenne értelme a dolognak ; de ö n , ki H e g e l és t á r s a i r a , azu-t a n a pécsi sz. Mária szoborra hivaazu-tkozik **), és innéazu-t meriazu-ti jogfejlési történeti adatait, ez csudálatos l e h e t , — de előttem n e m , mert én ez életben minden absurdumot lehetségesnek
* ) Mi is ; ámbár a vélt nyereme'ny által emelendő emle'k még ily eredeténél fogva sem lenne oly szégyenteljes, mint minőt B. ur s a j á t m a -g á n a k emelt ily munka által. S z e r k.
* * ) Ezen passust j ó lett volna bővebbe« f ö l h o z n i , igy h o m á -lyos. S z e r k.
tartok : exempla non d e s u n t , et ab esse ad posse valet con-clusio. (Vége következik.) Egri Aladár.
N y i 1 1 l e v é l .
K e c z e 1, jun. 2 9 - é n Főtisztelendő szerkesztő ur ! A kalocsai közép egyház kerület lelkészei f. hó 24-én Hajóson t a r t o t t koronájuk alkal-mával egyhangúlag elismerték : miként önnek derék lapja a
„Religio" az egyházias szellem élesztése, a katholikus érde-kek minden oldalróli fölvilágositása, m e g v i t a t á s a , különösen pedig a pápa világi hatalmának védelme körül legszebb , és senki által el nem v i t a t h a t ó érdemeket szerzett magának. A ritka elme-éllel irt czikkek, különösen a „Havi szemle" dönt-hetlen v é d v e i , folytonos kapzsisággal s érdekeltséggel olvastatnak. Mi végett alulirottat bizták meg : hogy n y i l v á n o s ü d v ö z l e t ü k , k ö s z ö n e t ü k , é l é n k r o k o n -s z e n v ü k - , t i -s z t e l e t ü k - é -s n a g y r a b e c -s ü l é -s ü-k e t e lapoü-k érdemdús szerü-kesztője és a „Havi szemle" r i t ü-k a olvasottságú, termékenységü és bátorlelkü i r ó j a i r á n t nyilvá-nítsa. — Ugyanezen alkalommal hálás elismerés szavaztatott a kath. irányú politikai lapok derék szerkesztőinek is.
F ő t szerkesztő ur ! Bár mennyire tiltsa is önnek sze-rénysége e sorok k ö z z é t é t e l é t , mindazonáltal k e r ü l e t ü n k egyenes — mondhatom — h a t á r o z o t t kívánságának már csak azért sem szabad ellenállnia, miután nem egyedül ön v a n ér-dekelve. .. Aztán h a d d lássa a v i l á g , hogy embereinket mi is föl tudjuk ismerni és méltólag becsülni ! Azok, kik a küzd-liomokon, a minden oldalról jövő sürü megtámadások ellen erős és fáradságos harezot v í n a k , t ö b b r e érdemesek ugyan : mindazonáltal ha csak arról értesülnek i s , miként több ol-dalról őszinte rokonszenv, helyeslés és elismerés kiséri min-den mozdulataikat, kétségkívül föllelkesülnek, ujabb ösztönt és nemes bátorságot nyernek a nehéz harcz küzdelmeihez *).
— Többiben fogadja ön különös tiszteletem és nagyrabecsü-lésem biztosítását, melylyel maradok
Főtisztelendőségednek
alázatos szolgája
Molnár Ev. János, keczeli plebánus.
*) E n g e d v e a nt. e g y h á z k e r ü l e t „ h a t á r o z o t t k í v á n s á g á n a k " k ö -zöljük a bennünket kétségen kivül igen megtisztelő s o r o k a t ; k ö s z ö n e t e t mondván egyszersmind az e l i s m e r é s é r t , mely mig egy részről d r á g a emlékgyöngy g y a n á n t fogja besugárzani egész é l e t p á l y á n k a t : más r é s z -ről kellő fényben r a g y o g t a t j a azon , k o r u n k b a n k é t s z e r e s becsű egyházi s z e l l e m e t , mely a nt. egyházkerület t a g j a i t Ielkesiti. Fáradalmaink l e g szebb jutalma , lia ezen szellem ébresztéséhez v a g y f ö n t a r t á s á h o z m u n kálkodásunk is j á r u l h a t valamivel. Nehogy pedig háládatlanoknak l á t -szassunk lenni az ily nyilatkozatok iránt, alkalmat nyerve k ö s z ö n e t ü n k e t fejezzük ki a pécsi megye n á d a s d i egyházkerületének is , mely g y ű -lésében j e g y z ő k ö n y v b e i k t a t t a működésűnk iránti e l i s m e r é s é t , melynek kivonatából lelkünk teljes örömével közöljük a k ö v e t k e z ő s z a v a k a t :
„Részünkről biztosítjuk ö n t , miszerént az ü g y e t , melyet ön védelmez, magunkénak v a l l j u k , és készek v a g y u n k egyenként és mindnyájan föl—
állni méltatlanul m e g t á m a d o t t testületünk védelmére , és a rakonczátlan s a j t ó rágalmainak megfelelni , a z o k a t megezáfolni." — A reményteljes i f j a b b nemzedék hozzánk i n t é z e t t becses irataiból is közölhetünk h a s o n -lót. Igy a g y ő r i növendékeknek sz. Imréről czimzett egylete e k k é p ír : „ A mi pedig csekélységünket i l l e t i , biztossá t e h e t j ü k ft. u r a t , h o g y mindnyájan dicsőségünknek i s m e r e n d j ü k , m a j d a n azon igaz k a t h . elvek mellett k ü z d h e t n i , melyeket a jeles „ R e l i g i o " oly kitűnően képvisel s vall m a g á é n a k . " Mig ily trophaeumjaink vannak , elleneinknek k ü l ö n -böző véleménye vizbuborék e l ő t t ü n k . S z e r k.
29 c
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
N A G Y V Á R A D , junius l-jén. Tisztelet és hála a buda-pesti clerusnak ! „Ki kell hát tűzni azt a zászlót ; hadd leng-j e n bátran, szabadon!" Elmondtátok a „mea culpa"-t: megyéről
megyére, kerületről kerületre utánatok mondandjuk el a „ma-xima culpa"-t. Kimondottátok a vezér-igét, és lehetetlen hogy viszhangra ne találjon ; szivről szivre járand az ige, mely föl-rázza szenderükből az illetőket. Kitűztétek az eszmét, mely világit és tüzet gyulaszt, mely lángot vet lélekről lélek-r e , hasonlólag az est égboltozatához, melyen csillag csillag után gyulád m e g , mig fölragyog a csillagzat egész tábora a szeptőlen szent egyház körül. Quae est ista, quae progreditur, velut aurora consurgens, pulclira ut luna, terribilis ut astrorum acies bene o r d i n a t a ? ! Eleget piszkoltak már színházakban, melyeknek emeltéhez pénzünkkel járultunk ; eleget gyaláz-kodtak már a hírlapokban, melyeket részvétünkkel tartottunk fön ; tovább így folytatnunk nem lehet, nem szabad ; az nem lehet, az nem szabad, hogy az egyház jövedelméből fizessük az egyház ellenségét, hogy részvétünkkel járuljunk vállalat-hoz, mely a keresztény hitnek Magyarországon sírját igyek-szik ásni. Nem, örökre nem ! Egy fillért sem hírlapra, mely il-letlenül szól az egyházról! Az egyház filléreit van hova tenni.
A szükségletek napról napra szaporodnak. Az egyháztól von-jam-e meg a kenyeret, hogy vele hizlaljam annak ellenségét ? Magam pénzével fizessem-e a z t , a ki engem és magamnál is véghetetlenül becsesebb egyházamat károsítja, gyalázza?!
Az irodalom napjainkban hatalom jobbra-balra; itt az idő, hogy sorakozzunk. Mit hagyjuk magunkat gyaláztatni? Ha mi megvonjuk részvétünket az ellenséges irodalomtól, legalább nem mondhatandjuk, hogy mi is elleneinkkel tartunk. „Eja, f r a t r e s , pergamus simul ; Jesus erit nobiscum. Sequamur vi-riliter, n e m o m e t u a t t e r r o r e s ; nec inferamus crimen gloriae nostrae." Tisztelet és hála a buda-pesti clerusnak, mely első hozta koronájában a határozatot, hogy nem fizet elő hírlapra, nem járul részvétével irodalmi vállalathoz, mely az egyház irányában ellenséges elveket és érzelmeket hirdet.
U g y kell. Ugy legyen megyéről megyére, kerületről ke-rületre !
SZIKSZÓ. Az időszakonként megtartott papi gyűléseken tárgyaltatni szokott ügyek, ezen egyházi közlöny u t j á n esz-közlött közrebocsájtása, régtől kívánatosnak mutatkozott, nem csak a mennyibeu az egyházi élet fejlődésének s tevé-kenységének fokmértéke gyanánt tekinthető; hanem mivel egyszersmind számos köz-hasznu eszmék terjesztése által a köz-szellem dajkájává is válhatnék, s így a közvélemény fej-lesztésére nyomós, sokszor döntő befolyást gyakorolhatna.
Ezen szempontból kiindulva, talán nem is menthető azon közönyösség , mely e tekintetben mutatkozik, mert oly h é z a -g o t támaszt, mely közérdekeink sírjának látszható, s mely a külföldi egyházi lapokban a legérdekesebb közlemények által betöltve szemléltetik. Ezen szempontból közlöm a kassai egy-ház-megyéből f. é. tavaszán Szikszón, néhány szomszéd kerü-leti paptárs szives részvéte mellett t a r t o t t papi gyűlés tanács-kozmányainak néhány jelentékenyebb pontjait; bár gyakrab-ban hasonlókkal találkoznánk e becses lapokgyakrab-ban ! —- Az el-pök szokásos megnyitó beszéde helyzetünk rajzát néhány
kör-vonalban föltüntetvén arról törekedett meggyőzni, hogy mióta a keresztény hit és egyház titkos ellenségei már nyilt roham-mal támadják meg a társadalmi s erkölcsi rendnek alapját, az igazságot, s ennek oltalmára az isteni küldetési! tekintélyt,
— azóta minden hú katholikusnak már kétszeresen, mulaszt-hatlan kötelessége az eldobott keztyüt férfias elszántsággal, s Istenben vetett bizalommal fölvenni, s hogy küzdelme annál biztosabb sikerre vezessen, hitfeleivel szövetkezni. Hogy pe-dig a kath. közérzület minden oldalróli nyilatkozata a mester-ségesen készített közvélemény befolyását ellensúlyozza, s le-hetőleg árthatlanná t e g y e , — ily hatályos nyilatkozatok tö-meges általánosítása legkivált a zsinatok által volna eszkö-zölhető , melyekben az egyház minden időkben a vészes irá-nyú törekvések s a kor ferde kinövései ellen méltósággal, s többnyire sikerrel küzdött. Ennek nyomán, miután számos egyházi törvények a leghathatósabb eszközt ezen zsinatok időnkinti megtartásában ismerték föl a tévelyek leküzdésére, a kishitűek bátorítására , az elcsábítottak megtérítésére, az egyházias közszellem fejlesztésére : a kerületi gyűlés, érdekes eszmecsere után egyhangúlag elhatározta : megyés püspök ő nagyméltóságát fiúi tisztelettel fölkérni, a régtől elejtett zsi-nati intézmény kegyes fölkarolására. Mert tagadhatlan, mi-szerént a hitélet hátrányára számos, oly természetű t á r g y merült föl az ujabb idők tömkelegéből, melyeket az egyház kormányzatára hivatott püspöki méltóság elszórtan, vagy is egyenként, s önmagára hagyatva óhajtott sikerrel rendezni alig képes. Ilyen többek közt : a többnyire megszűnt kegyúri viszonyok lehető szabályozása; az elhagyott egyházak, s ezek-ben fölmerült kiáltó szükségek fedezése ; az adóterhek által károsodott mostohább helyzetű lelkészek és tanítók nyo-masztó sorsának enyhítése ; a kegyes alapítványokból kelet-kezett egyházi és iskolai alapnak, az egyháznak szabad és független rendelkezése alá helyezése, s más több effélék. A lelkipásztorkodásban elaggott, vagy szolgálatra képtelenné lett papok sorsa már másodizben felkölté ezen kerület lelké-szeinek figyelmét. Leverő , sőt kinzó azon kilátás, betegség vagy aggkor által meggyengült testben, midőn az elerőtlene-dett test fogyatkozásai csak gondosabb ápolásban lelik némi enyhülésüket, — akkor a nélkülözhetlenek hiányával küz-deni ! —- U j megyénk alapja még csekély levén, ennek évi kamatjai, tisztességesb ellátást, kivált lia több oldalról igénybe vétetnék, — nem e n g e d , elhatároztuk t e h á t ; hogy ezen ke-rület minden lelkésze évenként 5 forinttal járuland ezen alap neveléséhez , reménylve, hogy tiszta szándékunk a többi ke-rületek , s a székváros papsága által is támogattatni fog. — A közelebb lefolyt években a tüz által okozott károk szembe-tűnő , sok helyen nagyon is érzékeny pusztitásokat tőnek az egyházi épületekben. A ki figyelemmel kiséri azon rendkívüli nyomort, mely kivált a nagyobb részben megszűnt kegyúri kötelmek mellett sok helyen letelepedik ; és számba veszi az ily pusztításból szükségképen eredő erkölcsi s anyagi káro-k a t ; — annakáro-k lehetlen nem Örülni az egri érsekáro-ki megyé-ben t e t t azon bölcs és előrelátó intézkedésnek, melynél fogva minden egyházi epületek a tűzkárok ellen nem csak biztositandók, hanem ezen biztositások tömeges befizeté-seiből egy u j forrás nyittatott azon megyei alap növe-lésére, melyből a megye minden fedezetlen szükségei pótolan-dók. Ugyancsak e megyében a tűzkár elleni biztosítás a
me-gyei hatóság által kezeltetvén, az eddigi magány üzérkedők javára történt adózások, az egyház hasznára fordittatnak.
Ezen eszmének horderejét kellőleg méltányolni tudván, elha-tároztuk : püspök ő nagyméltóságát a legmélyebb tisztelettel fölkérni, miszerént addig is , mig a korszerű eszme általáno-sítva , minden egyházi megyék által elfogadva egy központi biztositás létesíttetnék, — az egri érseki megyéhez e részben csatlakozásunkat kegyesen eszközölni méltóztatnék. — Ha számba veszszük azon nagy pénz-összeget, mely évenként az egyházi épületek tűzkár elleni biztosításáért egyes pénztőzsé-rek kezeibe átszivárog s meggondoljuk, mily sok szegény egy-ház segély-forrásává válhatnék ezen biztositás, ha ország-szerte egy központi biztosító intézet által a magyar egyház kezelése alá v é t e t n é k , — talán méltónak találtatnék a meg-fontolásra, a mennyiben idegen pénztőzsérek gazdagítása he-lyett, a szegényebb egyházak javára fordítható volna. Lesz-nek olyanok, kik az ilynemű ünánciális operatióktól idegen-kednek. Miután azonban az egyházi épületek, s általában a cultus a pénzt nem nélkülözheti s az úrbéri viszonyok meg-szűntével a kegyúri kötelmek nagyobb részben megszűntek, mulaszthatlan kötelességünk utat és módot keresni, melynek segítségével az egyházi vagyon ilynemű biztosítás által ide-gen pénztőzsérek kezeiből elvonva az egyház javára legyen
forditható *). A R O M A , jun 7-én.Mult vasárnap ő szentsége a
jeruzsá-lemi szent keresztről nevezett templomba ment, hogy ott az ,Agnus Dei'-ket megáldja. A nép örömkiáltásokkal fogadta a szent-atyát, melyekről nem mondjuk, hogy a nép imádta a szent-atyát, mivel ezen szócsak a forradalom lapjaibanfoglalhat h e l y e t , midőn Victornak fölbérelt fogadtatásáról Nápolyban beszélnek. A romai nép nem imád m á s t , mint az I s t e n t , de tiszteletének, szeretetének, ragaszkodásának minden jeleivel környezi a pápát, ut qui ex adverso est, vereatur, nihil habens, qviod loquatur. Ezen n é p , midőn üdvkiáltásokkal fogadja a szent-atyát, nem kap a kiáltásért 6 carlót, miként Nápolyban, hanem űzet a pápai pénztárba kétszer annyit. Van tüntetés, mely fizettetik, ez Victore Nápolyban ; van t ü n t e t é s , mely fi-zet , mely nélkülöz, mely üldözést szenved, ez Piusé Romá-ban , és az egész világon. — A szent-atya naponta fogadtatá-sokat adott, mivel mindég u j meg uj püspökök érkeztek. Szer-dán és csütörtökön estve kegyes volt a szent-atya fogadni a zarándok papok nagy részét. Minden fogadtatáson több ezer a zarándok ; s a buzgalom oly nagy volt a szent-atya lábaihoz borulni, hogy a bevett illemszabályok sem t a r t a t h a t t a k meg ; de a szent-atya ebben csak szerető fiainak ragaszkodását látta.
T e g n a p , pénteken fogadta a szent-atya a zarándokpapokat a Sixtus-kápolnában, mely elég t á g a s , de a nagy számnak mégis szűk v o l t , mivel 4,000 papnál több volt jelen ; csak a franczia papok száma fölülhaladja a 2,000-et. A szent-atya a jelenlevőkhez latin beszédet mondott. A latin beszéd után
* ) Kétségkívül igen érdekesek volnának az egyházkerületi tana'cs-kozmányokban t á r g y a l t köz- v a g y magánügyekröli tudósítások, melyeket m é g azon szempontból sem kellene elhallgatni, n e h o g y azon balvéleményre szolgáltasson az ily hallgatás o k o t , mintha a szokásos és bölcsen e l r e n delt gyülekezetek t ö b b e t foglalkoznának más mint tisztán egyházi ü g y e k -kel. Semmi sem volna k ö n n y e b b , mint a j e g y z ő k ö n y v e t hozzánk bekül-deni és az abból közlendőket belátásunkra bizni. Kérjük ezt a j ó ü g y nevében. S z e r k.
szólt a szent-atya francziául, mondván, hogy mindenkinek emlék-érmet akar a d n i : „a püspököknek adott emlék-érem ábrázolja sz. Pál templomát megujitva ; a tietek ugyan azt ábrázolja, a mint volt romjaiban ; hogy megemlékezzetek, mi-vel az egyház mindent fölemel, a minek állni kell." A hallga-tóság ezen szavakra nagy mozgalomba j ö t t , s kétségkívül csak a szent-atya iránti tisztelet tartóztatta vissza az öröm-kiáltásoktól; de azért az egyik pap, nem tudni, k i ? hangosan fölkiáltott: „Oremus pro Pontifice nostro Pio nono"! Mind-nyájan fönszóval feleltek: „Dominus conservet eum et vivili-cet e u m , et beatum faciat eum in terra , et non t r a d a t eum in animam inimicorum ejus. Ez háromszor ismételtetett. — V a s á r -nap S t u d a c h Lőrincz szenteltetett püspöknek ; apostoli vi-cariussá van kinevezve Sveczia- és Norvégiába. A romai ifjú-ság esti zenével tisztelkedett az összegyűlt főpapoknak Altieri palotája e l ő t t , mely kétszer hetenként gyülhelyül szolgál a püspököknek, vasárnap és szerdán tiz órától kettőig. Wise-man bibornok szózatot intézett az ifjúsághoz. Több ujak ér-keztével a tanuló ifjúság ismét tisztelkedett, ekkor S c i-t o v s z k y J á n o s , bibornok, s Magyarország primása lai-tin beszédet t a r t o t t hozzájok, megköszönvén fiúi hódolatukat a főpapok iránt. Szerdán Dupanloup, az orleansi püspök prédi-kált sz. András templomában a keleti egyházról. Hassoun prí-más pontificált. Mise alatt a perzselyben 5,200 frank gyűlt be. A püspök szent beszédje nyomtatásban is megjelenik. Va-sárnap sz. Lajos templomában a tullei püspök mondott szent beszédet, Roma városának rendeltetéséről, a pápa jogairól,
szólt a szent-atya francziául, mondván, hogy mindenkinek emlék-érmet akar a d n i : „a püspököknek adott emlék-érem ábrázolja sz. Pál templomát megujitva ; a tietek ugyan azt ábrázolja, a mint volt romjaiban ; hogy megemlékezzetek, mi-vel az egyház mindent fölemel, a minek állni kell." A hallga-tóság ezen szavakra nagy mozgalomba j ö t t , s kétségkívül csak a szent-atya iránti tisztelet tartóztatta vissza az öröm-kiáltásoktól; de azért az egyik pap, nem tudni, k i ? hangosan fölkiáltott: „Oremus pro Pontifice nostro Pio nono"! Mind-nyájan fönszóval feleltek: „Dominus conservet eum et vivili-cet e u m , et beatum faciat eum in terra , et non t r a d a t eum in animam inimicorum ejus. Ez háromszor ismételtetett. — V a s á r -nap S t u d a c h Lőrincz szenteltetett püspöknek ; apostoli vi-cariussá van kinevezve Sveczia- és Norvégiába. A romai ifjú-ság esti zenével tisztelkedett az összegyűlt főpapoknak Altieri palotája e l ő t t , mely kétszer hetenként gyülhelyül szolgál a püspököknek, vasárnap és szerdán tiz órától kettőig. Wise-man bibornok szózatot intézett az ifjúsághoz. Több ujak ér-keztével a tanuló ifjúság ismét tisztelkedett, ekkor S c i-t o v s z k y J á n o s , bibornok, s Magyarország primása lai-tin beszédet t a r t o t t hozzájok, megköszönvén fiúi hódolatukat a főpapok iránt. Szerdán Dupanloup, az orleansi püspök prédi-kált sz. András templomában a keleti egyházról. Hassoun prí-más pontificált. Mise alatt a perzselyben 5,200 frank gyűlt be. A püspök szent beszédje nyomtatásban is megjelenik. Va-sárnap sz. Lajos templomában a tullei püspök mondott szent beszédet, Roma városának rendeltetéséről, a pápa jogairól,