Igen szeretik a spanyol hitnyomozást a ro- ro-mai curia hitzsarnoksága szüleményének magyarázni,

nak hibájából — puszta szólásmóddá lettek is, mégis eredetileg valódi belértékkel bírtak légyen, a miről

5) Igen szeretik a spanyol hitnyomozást a ro- ro-mai curia hitzsarnoksága szüleményének magyarázni,

a nélkül azonban, hogy meggondolnák, miszerént a pápák nem voltak tökéletes egyetértésben ezen inté-zettel, és azt minden módon igyekeztek korlátozni is, mint ezt már fónebb megmutattuk. (Folyt, köv.)

flsgr, I)iipa»I<mp orleausi püspök beszéde, melyet junius-hó 3-án . Romában, a keleti egyház ügyében

tartott *).

„ Q u i d s t a t i s aspicientes in c o e l u m . "

Igen , mindnyájan az égre tekintünk!

Az egész kath. egyházban, minden szem, minden sziv, az összes bizalom, minden remény az ég felé van irányozva.

De eme rendkívüli meghatottság közepett, mi ezen nagy s ün-nepélyes gyülekezet? Kik ezek , kiket itt a világ minden ré-széről oly nemes versenynyel látok összegyűlve ? Miért ta-lálkoztak ők össze eme sz. városban, s mikép jöttek össze e napon e szentélyben? Mindez, a mit itt szemlélek, bámulat-tal tölt el...

A kereszténység közös atyjának lábainál gyűlt össze két testvér, az egyik éjszakról, a másik keletről : az egyik dogabb, boldogabb daczára oly sok kegyetlen próbának, bol-dogabb még hűségében, bolbol-dogabb a folytonos isteni áldás mellett ; a másik századok óta b e t e g , szivében érzékenyen megsértve ; még többet üldöztetve gyermekeitől, végre töb-bet üldöztetve, mintsem ezt kifejezni lehetne, az isteni gond-viselés által rá mért mély s titokteljes csapások által. És ki vagyok én, hogy nektek eme hallatlan összejövetelt megfejt-s e m ? . .. . Igen, mindezen cmegfejt-sodálkozom, mindez mélyen meg-hat engem. Ez a nyugati s keleti egyház, melyeknek itteni egyesülésében Roma e pillanatokban a világnak legnagyobb-szerü s legfönségesb szemlét n y ú j t ; egyik a másikat hivjase-gédül a mindkettőjökre atyai áldását adó közös atya lábainál;

és a nyugat egy püspöke, mindannyi közt a legigénytelenebb, egy franczia püspök az, ki az ismert világ püspökei előtt Ro-ma egyik szószékén az örök ige zsámolyánál a keleti egyház s püspökei ügyében szót emel. De nem, nem én vagyok az, ki itt beszélek, jelenlétetek jelentősb minden szónoklatnál. És mily beszéddel fáraszszam türelmeteket ? Nem is beszéd ez, melyet a néphez tartani szándékozom, nem, mert ez csak egy hang, mely hirdeti : Jöjjetek s lássátok. Lássátok, kik vagyunk mi, kik mindezen itt összegyülekezett püspökök, s az Isten miért vezérlé őket ide ? Tudjátok meg egyszersmind, ezen ke-leti egyháznak, mely felétek eseng, szükségeit. Ily magasztos föladat megoldása végett, kérjük a bold. Szűz közbenjárását, az isteni kegyelem és segítség elnyerésére. Üdvözlégy Mária.

Mi oka t e h á t , kedves testvérek, a kath. püspökök eme rendkívüli összejövetelének e sz. város s templom falai közt,

*) Közöljük a t á r g y érdekességén kívül az apostoli nuncius ő excljának akarat-nyilvánitása folytán, és pedig az ,1 T.' szerént. S z e r k.

4 4 «.

s épen e napon? Honnan jönnek ő k ? Qui sunt hi et unde v e n e r u n t ? (Sz Jan. tit. jel. 7 , 14.) O k i d é özönlenek az is-mert keresztény világ minden részéről, valamint nagyobb-szerü ünnepjeik alkalmával özönlöttek Jeruzsálem városába azon zsidók, kikről az Ap. cselekedetei emlékeznek ; ők minden, az ég alatt létező nemzetségből sereglenek itt egybe : M i n -d e n n e m z e t s é g b ő l , n y e l v - s n e m z e t b ő l , m e l y a z é g a l a t t v a n (Ap. csel. 5 , 9.) a világ minden ismert, müveit, s műveletlen tájékáról. Ti oly sok évi távollét után oly nagy számban összejött püspökei Spanyolhonnak, ti a hi-tében még szüztiszta kath. földről jöttök, mely az Izlam elleni keresztes h a d j á r a t o t bat századon át szakadatlanul, legyőz-hetlenül folytatá, s magát sem a hitetlenség, sem szakadás, sem eretnekség által megfertőztetni nem engedé ! Angolszág püspökei, ti Irlandból jöttök ; első helyen emlitem ez or-szágot, s e tisztelettel tartozom azért, mert ő a leghivebb, — ti azon sz. szigetről j ö t t ö k , melynek fiai oly béketűrők, oly nagylelkűek, oly vitézek, s kik között oly sokan méltattak az apostolok s vértanuk sorsára ! . . . Ti az ős s hegyes Skótiából, ti a nagy Angolországból jöttök, Angolországból, melyet mély megindulás s szivünk fájdalma, de egyszersmind azt enyhitő remény érzete nélkül nem emiithetünk ! . . . Romába jővén azon hangnak engedelmeskedtetek, melynek hallatára indu-lának dicső s nagy Gergely által megkedvelt földetekre azon sz. férfiak, kik ott a tengeren t u l , a borongó sötétséget az evangeliumi hit világosságával szétoszlaták. Azonban mai na-pon u j sugarak u j világosságot hirdetnek, és én remélem, hogy nem sokára egy akol lesz és egy pásztor. Mondám nek-tek testvérek, hogy minden órában gyülekeznek Europa min-den országaiból, a keresztény, s a sz. Péternek nyújtott se-gély által oly nagylelkű Belgiumból, melynek hőslelkü fiai az apostoli szent-szék védelmében Irland- s Francziaország fiai-val egyesülten oly sok vért ontottak; jönnek a tévelyével si-kertelenül fondorkodó Hollandiából ; jönnek Savoyából, Hel-vetiából, azon havasok magasaiból, hol még napjainkban is él a régi kornak egyszerű hite. Jönnek Bajorországból, a rajnai tartományokból, az egész müveit Németországból, a mély tu-dományosság s heves vallási küzdelmek eme színhelyéről, a hol harczoltok ti nagy püspökök in obsequium Christi ( I I Co-rinth. 10, 5.) minden hiu s büszke tudomány ellen, mely az is-teni tudománynyal ellenkezik. J ö n n e k M a g y a r h o n b ó l , e m e h a z á j á b ó l a k e r e s z t é n y h ő s ö k n e k , k i k v i s s z a v e r t é k a z I z l a m v é g s ő e u r ó p a i b e r o h a -n á s a i t, Jö-n-nek végre, és ezt a visszaemlékezés dicsőségére kell kiemelnem — idegenek a mi gyülekezetünkbe , kik csak nem rég t u d t a k nemes módon a sötétség homályából és az ősi tévelyből kiszabadulni, — jönnek Porosz- s Oroszország-ból, jönnek a nemes de szerencsétlen s ősidőktől fogva leg-buzgóbb kath. Lengyelhonból, melynek hosszas viszontagsá-gai, mig Isten irgalma azokat enyhitné s megszüntetné, vajha minden hazafias s kath. kebelben a leggyöngédebb s legmé-lyebb rokonszenvet gyulaszthatnák föl! Mit mondjak m é g ? J ö n n e k a szárazföld legtávolabb s legszélsőbb sarkairól. Tite-ket, a testvér Amerika püspökei ! ezen hosszú zarándoklástól nem rettentettek vissza sem a tenger véghetetlen kiterjedése, sem az ut veszélyei s fáradalmai; a sebesen röpülő gőzhajók szárnyain ide jöttetek éjszakról, Délről, Kanadából, az egye-sült államokból, Mexikóból, tiszteletre gerjesztő arczaitokon

hordozván az apostoli lángbuzgalom kétségtelen jeleit, ám-bár terjedelmes megyéitekben hóditásait az isteni evangelium még be nem végzé. Mily hitbuzgóság lelkesíti a még csak imént a közös atya védszárnyai alá menekült zsenge egyhá-zaitokat ! O m e g á i d t i t e k e t , s szent törekvéseiteket, s mi ő vele hálát adunk a Magasságbelinek a t i , nekünk mindenek fölött legbecsesb megérkezéstekért. De mindez nem elég;

vannak itt néhányan Afrika pusztáiból, égő homoksivatagai-ból, kik ide a mindennapi halál veszélyei közt költöztek át az enyhe s kellemes Európába, csupán, hogy mint rettenthetlen hittéritők itt ís áldásdúsan működjenek Isten országának ter-jesztésében. Társaik mind elvesztek, s ők is csak Isten cso-dája által menekültek a lassú halál torkából; azonban, mi-ként egykor a halhatatlan cambrai érsek mondá : keblük szen-télyében kiolthatlanul lobog a hit és buzgalom Vestatüze, mely őket folyvást győzelemre vezeti; — vannak itt alsó Guinea- és Abyssiniából, hol ők az oczeani szigetek szerecse-neinek s a természet egyéb vad gyermekeinek is hirdetik az Isten igéjét; a közös atya szorongatott állapotakiszólitá őket messzi magányukból, hol minden vigasztalás nélkül lakozná-nak, ha Isten képe nem lebegne szüntelenül azok szemei előtt, kik magukat e világ által elhagyatva képzelik, azok előtt, kik mindent áldozatul hoztak, és kik, sz. P á l csodálatos szavai szerént, lelküket áldozák föl az üdvözitő Jézus nevéért, és ön-nönmagukat adák át az isteni kegyelemnek, traditi gratiae Dei (Act. 15 , 40.) Vannak ezenkívül itt, uraim, még olyanok is, kiket még meg nem emliték; szabadjon azonban ezennel egyszerűen megjegyeznem : hogy ha mi francziák itt legszá-mosabban jelentünk meg, ezáltal csakis kötelességünknek tet-tünk eleget, megmutatván megjelenésünk által a világnak, hogy Francziaország nem szűnt meg lenni az egyház legidő-sebb leánya, s hogy a romai sz. egyházzal, mely minden más egyházaknak — nem véve ki a francziát sem — anyja és mestere — sz. P á l szavai szerént életben és halálban sz. frigy-ben maradni meg nem szűnik. Ad convivendum et ad com-moriendum (II. Cor. 7 , 3). Qui sunt h i , et unde venerunt?

A z t , hogy kik ezek ,. és honnan jöttek ? megmondtam kedves testvérek ; azonban mikép jöttek ?

Oh ! ismételhetném nagy sz. Gergelylyel : Az Isten szentjeinek lábaihoz hajoltak le : Pedibus Sanctorum substra-ins Oceanus. A nagy Óceán, a középtenger, minden tenger látta őket ; megdöbbenve kérdezősködének : Hova mennek ezen emberek ? és hódolattal vivék az őket örök városba szál-lító jármüvek. Ti tudjátok a többit, s én ismét idézhetem sz.

Gergely eme szavait: „A nagy Oczeán viszhangozni hallá az ős s örömteljes Alleluját." Az urat dicsőitő dalokat zengedez-vén jöttek ők ugyanazon időben, midőn sziveikben a közös atya iránti szeretetnek tüze föllángolt. Hajóra — mely őket Romába vala viendő — szállván, hallották énekelni a kedves

„Ave maris stellat.", s ezt annak tiszteletére hangoztatni, kit az egyház, „tengeri csillagnak" nevez. Marseille, a kath. Mar-seille örömittasan hangoztatá azt vissza. És ezen g y o r s , de a nyughatatlan vágy miatt mégis lassú átmenet alatt ők újon-nan ismételni kezdék a tenger fényes sikjain messze-messze elhangzó énekeiket ; és midőn végre a sz. Péter örökségének első vendégszerető városához j u t o t t a k , lelkes örömmel ének-lék a szép zsoltárt : „Laetatus sum in his, quae dicta sunt mihi: In domum Domini ibimus." (Ps. 121, 1.) És emez ének,

45

a szeretet s lángoló hit ily kitörései közt léptek az olasz földre, kiáltván : Italia ! Italia ! és legbensőbb üdvözletek közt vezet-t e vezet-t vezet-t e k az ide egybegyűlvezet-t nagyszámú papjaik álvezet-tal az örök vá-rosba. Miért nem viszonoznám tehát az áldozárok eme nagy-lelkűen nyilvánuló rokonszenvét ünnepélyes dicsőítéssel?!

Igen, szivemelő l á t v á n y , titeket oly nagy számban püspökei-tek s a közös atya oldala mellet látni e sz. városban, hogy e nagy napon ti is bizonyságot tegyetek a világ előtt a püspö-kök s a többi papság föloldhatatlan egységéről a szent-szék-kel ; mily magasztos, mily épületes , titeket eme szentek em-lékei s vértanuk vére által megszentelt s nagyszerű szentély-ben látni ! Csak a jó Isten t u d j a , és a ti pásztoraitok sokáig lesznek tanúi azon nemes elhatározásnak, melylyel oly sok ál-dozat s nélkülözések közt zarándoklástokat bevégeztétek.

Azonban ti nemes p a p o k , miért mutatlak én be t i t e k e t ? Ti boldogok vagytok az által, hogy meggyőzhetitek a világot és IX. Pius atyánkat arról, miszerént az egyházban csak egy lé-lek és sziv uralkodik.

Oh szent hierarchiája a kath. egyháznak, te az isteni hatalom s egyszerűség nagyszerű müve ! Krisztus egyháza belülről skivülről minden képzelhető emberi hatalomtól ostro-m o l t a t v a , a terostro-mékeny s halhatatlan életrevalóság két elvét foglalja magában, a t e r j e d t s é g és egység két levivhatlan erős-ségét. Hasonló ezen sz. hierarchia az ég ama szép ragyogó seregéhez, azon csodálatos csillagsátorhoz, mely az ég kék boltozatán szemlélhető. A csillagok rendszerében, minden csillagnak megvan a maga helye, s a j á t Összhangzó körútja, a n é l -kül hogy az ég e véghetetlen terén függetlenül és el-különö- elkülönö-zötten állana ; hanem részét képezi egy rendszernek, s a fénylő nap az összes mozgalmak és a világosság eme köz-pontja felé gravitál: igy a kath. egyház is. 0 a szellemi világ l á t h a t á r á n mintegy a világosság és éltető tüz gyülpontjából küldi ki püspökeit papjaikkal : „Vos estis lux mundi", (Math.

5, 14.) mondá az Üdvözítő ; mint megannyi csillagot, mondá szent János evangelista. De valamint a világ, ugy az egyház égboltozatja csillagainak van bizonyos világos központjuk, mely őket magához vonzza, s mely körül biztos, kimért s ösz-hangzó mozdulatokkal körutjukat végzik. Ezen központ, a ke-resztény világ lelkeinek emez éltető napja a pápaság ! Itt ösz-pontosul a szent hierarchia, s az egyház magasztos egysége : és ha ezen rend megbomlanék, ha ezen egység megszakadna, mily sors vár ekkor a jámbor lelkekre? Bolygó csillagokká válnának ők „sidera errantia" az ég véghetetlen mezején, el tévesztvén a helyes ösvényt, a sötétségben tévelyegnének ! (Judae 13). Azonban hála legyen az örök Istennek, az ismert világ, az apostoli szent-széket hódolatteljesen környező püs-pökeinek díszes koszorúja, örvendetesb látványt nyújt a vi-lágnak ; és ez a te dicsőséged és erősséged oh isteni egyház ! midőn szent Péterhez, a ti fejetekhez jól rendezett hadsereg-ként zarándokoltok, a szent-irás szavai szerént, ut acies ordi-náta ; föltüntetvén egy győzhetetlen sort, és tömött csapatai-tok egész súlyával, visszanyomván ellenségeiteket. Jezu3 Krisztus láthatatlan fejetek , igazgat titeket a magasból, és öszpontositja P é t e r vezérlete alatt minden erőtöket. (Bos-suet). íme tudjuk t e h á t , honnan és mikép jöttünk. De hol vagyunk ? Itt vagyunk a szent és örök városban, ezen Romá-ban, az összes keresztény szivek eme közös h a z á j á b a n ; és ki jiem m o n d j a , ki nem érzi, ki nem látja ezt, ki nem hallja

szi-vünk, ajkunk tuláradozását ? Mindenki megelégedettnek, bol-dognak érzi magát, mintegy házában, családjában, itt vagyunk a nagyhírű visszaemlékezések , a legmagasztosabb eszmék S legnagyobbszerü tárgyak közepette ; hősök és vértanuk sir-hantjai között, földön, hol a romok dicsőségesek, sőt még a por is szent. Es mily órában vagyunk itt ! meg kell vallanunk, hogy a veszély ó r á j á n , azonban aggodalom nélkül mint az ebédlőben Összegyűlt apostolok Krisztus menybemenetele s pünkösd között : imádkozván és remélvén. (Folyt, köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

K A L O C S A , jul. 1-én. Az utolsó tudósítást az árvíz ide-jekor irtuk ; azóta számos kegyelmekben részesített bennün-ket az Isten. — Kegyelmes főpásztorunk maj. 12-től ugyan-azon hó 20-ikáig a megyében t e t t kőrútjából egészségben, és a hivek s lelkipásztorok buzgósága fölött nyilvánított atyai megelégedéssel tért vissza : a bérmálás szentsége által több ezreket megerősitve a sz. h i t b e n , és az Isten igéjének hirde-tésé által a híveket az isteni félelemre oktatván. Pünkösd első ünnepén több százan szintén kezei által vevék a bérmálás szentségét. J e l e n l e g , orvosi tanácsra, a marienbadi iürdőbe utazott, honnét őt a jó I s t e n , minél erősebb és tartósabb egészségben, papjainak és szerető nyájának lelki örömére ve-zérelje vissza ! — A főegyházban, a szokott istenitiszteletek-nek megtartása ez évben is sok lelki ajándékokkal kinálkozott.

Húsvét első ünnepén az apostoli széktől, nm. főpásztorunkra ruházott hatalomnál f o g v a , engedni szokott teljes bucsu ez évben is ki lőn osztva. Nepomuki sz. János ünnepélyes sz.

miséit, és a nyolczacl alatt t a r t a t n i szokott délutáni ajtatos-ságokat szintén megtartottuk. Az urnapi körmenet, az idő kedvezőtlensége miatt csak a templomban végeztetett. De már a nyolczadik napon szokásos körmenetre kimehettünk a templomból. Jézus sz. szivének ünnepén, a boldog emlékezetű

gr. Nádasdy F e r e n c z , előbbi érsekünk által t e t t alapítvány erejénél f o g v a , az ünnepélyes sz. mise ez évben is kellő aj-tatossággal megtartatott. U t á n a való napon pedig, vagyis jun. 28-án, mely nm. főpásztorunknak születési n a p j a , ünne-pélyes sz. mise alatt, valamint egyébkor is, kértük a jó Istent, hogy fiúi szivünket megillető ez alkalmi, és mindennapi ké-résünket venné irgalmas figyelmébe, és kegyes főpásztorun-kat sok testi s lelki malasztokkal árasztaná el. — — — A papnevelőházban a félévi vizsgálatok szokott megtartása után nem sokára következtek a húsvéti sz. gyakorlatok, melyekre kegyelmes főpásztorunk, a méltóságos fölsz. püspök, és a fő-káptalannak több érdemes tagjai is megjelentek. A húsvéti ünnepekben nevelőházunknak azon szerencse is j u t o t t , hogy, kegyelmes érsekünket e napokra meglátogató, nm. L o n o-v i c s József érsek ur ő exclja szokott kegyessége s bölcsesé-ge szerént a papnevelő házat is megtekintésre méltatá. 0 excljának az ily helyeni személyes megjelenése, s alkalmilag adott neliány, valóban főpásztori szava, a nevelés ügyére legohajtottabb áldást hoz, és az ily kegyes figyelem s magas jó akarat a nevelés ügyében gyakran több inditó erővel bír, mint egy heti oktatás, melynek a gyakorlati életből nyerendő buzditó példa nem mindég kedvező. — Házunk kegyes láto-gatói közt volt az ország kormányzó ő exclja is, ki mart. 5-én nm. főpásztorunk kíséretében köztünk megjelenvén, az

ille-> 4 6 t ^ — tőket hivatásuk fontos jelentőségére nemes részvéttel és

elis-meréssel serkenté. Május 27-én pedig m. P e i 11 e r Antal, vá-czi püspök ur ő méltósága, kegyeskedett leereszkedő szíves-ségével, bennünket buzditólag megörvendeztetni. Fizesse meg Isten nekik a kegyes jó a k a r a t o t , s tegye gyümölcsöző-vé ama sz. szándékot, mely által ilyszerii látogatásaikban, az emberiség üdvéért lelki harczra készülő ifjú sarjadék hivatá-sának fontosságát kimutatni kegyeskednek ; s adjon Isten ezen sz. szándékhoz megfelelő malasztot mindazok számára, kiket hasonló kegyesség által hivatásukban megerősíteni s buzdi-tani szíveskedtek Májusban m e g t a r t o t t u k , az ezen hónapra az egyház által kijelölt ajtatosságot, s hála Istennek! növen-dékeinkről elmondhatjuk, hogy a Megváltó anyját gyermeki-leg szeretik. Az űrnapjának nyolczada alatt elvégeztük a szo-kott imádást azon Isten-ember i r á n t , kinek szolgálatába lép-tünk. Most pedig a sz. Alajos tiszteletére, az egyház által helybenhagyott ajtatossági gyakorlat fonalát kezdettük meg, mig innen onnan, Isten kegyelméből az iskolai esztendőnek vége szakad. — Egy üdvös vállalatba is bocsátkoztunk, kegyel-mes érsekünk helybenhagyásával. A Migne-féle könyvgyűj-teménynek megszerzésére a nemeslelkü megyebeli papság is testvéri kezet nyújtván , annak , könyvtárunk számára esz-közlendő megnyerése foganatba vétetett. Isten jutalmazza meg mindazokat , kik e czélra közreműködni szivesek. — A tiszteletreméltó jezsuita-atyák szakadatlan buzgósággal fá-radnak. Templomukban is megtartattak a böjti sz. beszédek.

A kezükre bizott ifjúságnak pedig ily rendben voltak az úgy-nevezett academiai : Martius 3-án t. Szigeth Ferdinand atya lepett meg bennünket egy kedves academiával, melyet nö-vendékei, a 3-ik latin-osztály tanulói, a mennyei Jeruzsálem, az örök-haza tiszteletére ügyesen tartottak. Előfordultak itt, j ó érzéssel elszavalva mindazon szép gondolatok, melyeket a szent-irás és szent-atyáknak iratai az örök város szépségéről kölcsönöznek. A közbevetett nyelvtani fejtegetések szép elő-menetelre mutattak. April 29-én egy alkalmas pásztorijáték-alaku academia t a r t a t o t t , melyben magyar nyelven szerkesz-tett versekben adták elő az ötödik osztálybeli (rhetor) növen-dékek azon hü ragaszkodást, melylyel a boldogságos Szűz Mária iránt viseltetnek. Május, lo-án pedig a negyedik osz-tályú ifjak adtak egy érdekes párbeszédet elő, melyben a nyelvtudomány körül hiányos fölfogás, kedélyes modorban tárgyaltatott. —• Jun. 7-én a Il-ik latin osztály adott némi rö-vid foglalatban bizonyságot ama jeles törekvésről, melylyel a t. atyák az ő növendékeiket az egész májusi ajtatosság alatt a boldogságos sziiz Mária iránti alapos, é s z t , és szivet mi-velő ájtatosságra ébreszték. Ezen II. osztályban, a többi közt, t. W o t k a atya vezetése alatt a jó ifjak naponként egymást fölváltva egy-két d e á k , betanult versnek elszavalásával, s a sz. Szűz tiszteletére vonatkozó dolgozatnak önszorgalmuk ál-tal t e t t előállításával kedveskedtek a sz Szűznek. Mely ajta-tosság az ifjúságra igen kedvesen és hasznosan hatott. Adja I s t e n , hogy megmaradjon bennük a törekvés, melynek éltető erejében jelenleg boldognak tapasztalják magukat. — Junius 17-én az első latin osztály lépett sikra a gyengéd ártatlanság magasztalására sz. Alajos védelme alatt. Jók voltak a kis fiuknak szavallataik is, melyek az ártatlanság dicsérésére, a szűz Mária , és sz. Alajos tiszteletére vonatkoztak ; de külö-nösen meglepő s megelégedést nyújtó volt azon kipróbált

ügyesség, mely ez alkalommal az alig, a deák-osztály neve alá kerülő ifjak részéről a deák nyelvtanban tapasztaltatott.

Minden ilyen alkalommal érdekes, s a tárgyhoz mért énekek énekeltettek, melyeknek ügyes betanulására t. Belus atyának szorgalma serkenté és vezeté az ifjakat. (Vége köv.)

P A L E R M O . jun. 25-én. A zárdákat sorban lefoglalják, a szerzeteseket és a nőket kiűzik, az éli-halálnak kiteszik, kolduló vándorlásra kényszeritik , azután belógják mint bour-bon kémeket, a szent élethez szokott szerzetesnőket a kicsa-pongókkal egy tömlöczbe csukják, hónapokig kereset sitélet nélkül hagyják. Ez a közigazgatásnak egyik szomorú képe. A zárdákat eddig hadi czélokra foglalták le, most a palermói praefectus kettőt lefog'alt, hogy belőlük bujasenyves kóro-dát alakitson. Es kin k s z á m á r a ? Talán a közönségnek?

Nem, de a katonaságnak. S ezt az egésznek? Nem, de az ujonczoknak, hogy itt először kigyógyuljanak, azután a hadi gyakorlatokra bocsáttassanak. Nevezetes Torelli praefectus-nak levele az érsekhez. Átirom szóról szóra, Ítéljen az olasz boldogittatásról a kegyes olvasó. — «Egy súlyos tény vonta magára figyelmemet, a katonaság között rendkívüli mérték-ben elterjedt bujasenyv. Szülőokait keresve ezen csapásnak, meggyőződtem, hogy ez nem csak a katonaságnak nagy os-tora l e t t , de az egész város és környék egészségi állapotjára a legnagyobb veszély l e h e t , ha gyorsan eleje nem vétetik.

Legyen a vésznek nagyságára elég mondanom, hogy a beso-rozott ujonczoknál 10 közül8 bujafekélyes találtatott, és pe-dig mind palermoiak. A katonaság egészségi állapota tehát Palermoban a legnagyobb veszélynek vagyon kitéve , ha a ragályos fekélyekkel telt ifjúság a sorezredekbe fölvétetik, és hozzá minden katonai foglalkozásokra képtelenné lesz. A volt kormánynak gondatlansága, és a f o r r a d a l m i k é t é v s z ü l t e e z t : (őszinte vallomás.) de most gátot kell neki vetni. Jelentést tettem a kormánynak, a tisztek és orvosok hivatalos bizonyságait hozzá csatolva ; melyet a kormány ke-gyesen fogadott. Orvosságot akarván adni a közvésznek, sze-meim a kolostorokra estek, melyek közül a legterjedelmeseb-bet bujasenyves kórodává alakittatom át az ujonczok számá-ra." — Tehát bujasenyvesek számára azon lakot, melyben a

In document Religio, 1862. 2. félév (Pldal 47-53)