Földünk városai között egyedül Roma bírja az örök vá-ros nevezetét, nem isteni Ígéretnél, hanem története-, és azon különös isteni gondviselésnél f o g v a , mely azt annyi megtá-madás- , rombolás- és forrongások között megtartotta. A mi csak romboló tehetséggel b i r t , mindaz vesztére egyesült, és mégis sem emberi gonoszság, sem az elemek ellenséges ha-talma nem képesek azt megsemmisíteni. A császárok zsarnok-sága , a barbárok berontásai, a pártosok d ü h e , az eretnekek gyűlölete, az istentagadók mérge , maguk az elemek próbál-gaták r a j t a egymásután romboló h a t a l m u k a t , de hasztalan : szándékuk nem sikerült, mivel az erős a vészből mindég fölü-dült, és a romokból megifjodva lépett elő, mintegy homlokán viselvén az enyészhetetlenség jelét, mert részese, és lakhelye azon halhatatlan szent-széknek, melynek tizennyolcz század óta lába zsámolyául szolgál. Palmyra és Théba eltűntek ; alig tudni a helyet, hol egykor Babylon és Szidon álltak ; Roma mai napig fönáll nem csak mint nagyszerű hagyománya az ősiségnek, hanem mint a kereszténység fővárosa. A régi fő-hatalmak székvárosai, valamint az apostolok által alapított törzsegyházak közül ő az egyetlenegy, mely m e g m a r a d t , és szüntelen emlékeztet két alapitójára ; kiknek egyike — mint nagy Leo pápa mondja — Romulus, és Rémus háború, és té-vely , másika pedig P é t e r , és Pál b é k e , és igazság által azt a föld úrnőjévé tették.
Hogy az ujabb Roma fönállását a pápáknak köszönheti, az tagadhatatlan. Ezen szellemi hatalom, mely természeténél fogva javitó és megtartó, sőt a legmegtartóbb — conserva-tiv — elvű e földön, oly próbákon m e n t , és megy á t , mint semmi más hatalom. Roma történelme a világ történelme, és nincs tanulságosabb, mint e szempontból a világ történelmét tanulmányozni. H a egy értelmes embernek, ki mitsem hallott
1 7 *
— h 132
i«--az ujabb Romáról és a romai katholika anyaszentegyházról,
— ha lehetne ilyen értelmes ember — valaki azt mondaná : hogy Európában van egy kis ország, melynek fővárosában tizennyolez század óta egy tanitói és lelki hivatal és hatalom áll fön, melynek most 258-dik főnöke és uralkodója van; hogy ez a hozzája hasonlók társulatából, többnyire idős korában választatik ; hogy ezen ország, noha csekély anyagi erővel bir, magát leghatalmasabb ellenei, és irtóztató rázkodások között nem csak föntartotta, hanem mindenfelé az egész földön nagy befolyással bir stb. ; bizonyára azon értelmes ember az egész dolgot mesének tartaná. 0 azt felelné : hogy emberi intéz-mény annyi ideig meg nem állhat ; hogy a választáson alapuló kormány magában hordja az enyészet magvát; hogy kis or-szág a nagyobbak közt sokáig fön nem állhat. De a mi az észnek megfoghatlan, és a politikai tapasztalással ellenkező, azt a keresztény Roma, a pápa országa mint valóságot tanú-sítja. Noha már több izben ugy látszott, mintha e város- és or-szágnak végső órája ütött volna ; noha a pápa-király sokszor elűzetett, elfogattatott, városa és országa ellenei hatalmába került; noha számtalan zavarok, háborúk , forradalmak a pá-pa szellemi és világi hatalmának véget vetni fenyegetődztek, mégis a fönsőbb gondviselés talált módot, hogy a pápa bir-toka , és Roma megmaradjon. Annyira van e város sorsa a pápasággal egyesitve : hogy a pápának csak ideigleni távozá-sával is a város vesztének indul. Midőn a pápák egy ideig Avignonban laktak, Roma pusztulni kezdett ; és VII. Piusnak fogsága alatt Roma a francziák hatalma alatt levén, elnépte-lenedett , noha a hatalmas birtokosok mindent elkövettek emelésére. Ha a pápa ismét kénytelenittetnék Romát elhagyni és másutt megtelepedni, Romában azonnal az enyészet tele-pednék le. A pápa nem csak Roma u r a , hanem annak szel-leme is.
Leginkább oly időszakokban, midőn a vész legmagasabb fokra h á g o t t , az enyészet bizonyosnak tartatott, és a szaba-dulás reményének alig látszott sugara, közbe lépett Isten ol-talma Roma és a pápa j a v á r a , oly események által, melyeket senki sem tartott lehetségeseknek, és melyeket történelmi csodáknak kénytelenittetünk nevezni. Ki nem tudná, hogy a pápa a világ rombolóját, Atillát a város pusztitásától vissza-tartóztatta ? hogy a pápák Európát a mindent enyészettel fe-nyegető izlam dühétől megmentették, midőn a kereszténység fegyverét annak szivébe küldöttek? ki ne t u d n á : hogy Péter hajócskája mennyi zivatarokon és veszedelmeken ment át, és annak látható kormányosa , a pápa, megraboltatás, üldöz-tetés , futás , fogság, és erőszakos halála után is ellenein győ-zedelmeskedett ? De mi szükségünk a régi történeteket für-késznünk ? mi magunk is láttunk már ilyféléket, és látunk ; VII. Pius története világos tanúsága annak, hogy sz. Péter széke fölött az isteni gondviselés csodálatosan őrködik. Már e pápa választása rendkivüli volt, és különös, nem reménylett körülményeknek kellett egyesülniök, hogy az 1800-ban Ve-lenczében létesüljön. 1809-dik évben, midőn Europa fejedel-mei a hatalmas Napoleon előtt megalázódva elnémultak; Ro-ma a francziák hatalmában volt, a pápa palotájában fogva tartatott, junius-hó 11 -ki reggelén a város főtemplomai ajtaján egy pápai határozat látszott, melyben a hatalmas zsarnok a kereszténységből kiközösittetett.
Ezen — eddig nem elegendőleg méltányoltatott —
ese-mény ugy tekintetett akkor, mint egy tehetetlen, elaggott ősznek boszuja; némelyek nevették; mások sajnálták; ma-guk némely katholikusok mint fölöslegest kárhoztatták ; Na-poleon azt oly tévelynek nevezte, mely ezer évvel elkésett. De nem szabad feledkeznünk a z t , a m i reá következett : Napó-leonnak ezen évi táborozása utolsó győzedelme volt; három évvel később látjuk őt szétszórt seregével Oroszországból, hol őt az Isten hideg és fagy által megverte, csúfosan elfutni, és három évvel későbben kiűzve az emberi társadalomból búsong a lelánczolt Prometheus Helena szigetén.
Midőn még e történet előtt a pápa birodalma a franczia császárság tartománya volt, a bibornokok társulata szétszórva, az egyház feje mindenétől megfosztva, a városból elhurczol-t a elhurczol-t v a , fogva elhurczol-t a r elhurczol-t a elhurczol-t o elhurczol-t elhurczol-t , és igy az anyaszenelhurczol-tegyház kormány-zása akadályoztatva volt ; és Roma utczáin, mint elhagyatott telken, fű kezdett nőni : akkor könnyű volt Roma, és a pápa enyészetét megjövendölni. Angliában — s másutt is — a pré-dikátor urak sz. János titkos jelenéseiből a napot és az órát kiszámitották, melyben a bukás végbemenend. Mindnyájan t u d j u k , hogy e jövendölések mikép teljesedtek. A mig — úgymond de Maistre — a hamis próféták nagy bizalommal jövendölgetének , és az elkábult és tévelygő sokaság őket áhitatosan hallgatá, a pápát a fejedelmeknek — másban egyezni nem szokott — egyessége , mint egy látható Isten-csodája visszavitte városába és királyi székébe."
Lehetetlen az örök városról elmélkedni a nélkül, hogy annak föntartó szelleme, a pápa eszünkbe ne jusson. A pápa és Roma közt oly szoros az Összefüggés, hogy azt egymástól alig választhatjuk el, és azért elleneink is e fogalmat egye-sitik ; és azért jövendöléseik is többnyire mind a kettőre ter-jednek ki, és ritkán jövendölgeté egy ilyen próféta a romai
Antikrisztus buktát a nélkül, hogy az Babylonét hozzá nem mellékelte volna. Egyébiránt ez már háromszázados jövendö-lés, a kiknek tetszik, teljesültét várhatják.
A történelem bölcs oktató, hanem csak azokat tanít-hatja , kik tanulásra képesek, mire azok, kikben a tévely a szenvedélyekkel egyesült, képesek nem lehetnek. Akár hány-szor szégyenittettek is meg a hamis próféták a beállott ese-mények által, ez őket nem akadályoztatja, ők újra kezdik há-ládatlan mesterségüket, és hirdetik a héthalmu örök város-nak közelgő végveszedejmét. Jövendölésük lényegileg ugyan-az marad, csak ugyan-az idő- és eszközökre nézve változik, a mint tudnillik a világ körülményei változnak. Azon határozatuk : hogy Romát az Isten boszuja a reformatio által semmisiti meg , a legrégibb és legközönségesebb. Később azt várták : hogy a forradalom sárkánya teljesitendi ezt, és mivel ez is késett munkájában, végre azt határozták : hogy e pusztitást a rossz gőzölgések — aria cattiva — fejezendik be. Mind ezen jövendölések egy közalapon — a keresztény Roma el-leni gyűlöleten alapulnak, és csak annyiban különböznek egy-mástól , hogy a korszellemen alapulván, mivel ez változandó, ezek is változnak, és vagy a tévely-, vagy a radikalismus-, vagy a hamisitott tudományra épittetnek ; ha ezek egyike ha-tását vesztette, a másik rántatott elő, és ha ez sem fogott, a végsőhez folyamodtak.
Midőn az elterjedt hitetlenség az apokalyptikus szá-mitást sikeretlenné tette, ritkábban használtatott, hogy avval
— az Isten büntetésével — az örök várost fenyegessék , és
•« 133 »
Jeruzsálem sorsára j u t t a s s á k ; de mivel agyukban Romának vesznie k e l l e t t , czélszerübbnek t a r t o t t á k a pusztítónak tisz-t é tisz-t a forradalom egyesültisz-t hatisz-talmainak , úgymintisz-t a felvilágo-sodás-, absolutismus- és karbonáriára — u j Olaszországra — ruházni. Ezen hatalmon alapszik — fogyni nem akaró — re-ményük. Egyébiránt még k é r d é s , melyre a feleletet el kell v á r n u n k : hogy a forradalom szülöttjei teljesithetendik-e azt, mi hatalmas atyjuknak annyi akadályok legyőzése után sem sikerült. M é g kétségesebbnek látszik e dolog, ha a mostani körülményeket tekintjük 1). A f e j e d e l m e k , kik a pápát 1813-ban R o m á b a visszavitték, oly kevés szándékot mutatnak annak elpusztitására, hogy inkább annak védelmére készek. M a g a Francziaország ellenéből b a r á t j a s védője lett, az angolok pe-dig, kik 1811-ben egy h a j ó t küldöttek, hogy a pápát Szavonából szabaditsa és Sardiniába vigye, alkalmasint most t ö b b e t is kül-denének biztositására. A karbonária pedig hasztalan vesződik, t ö b b szenvedett kudarcz után nem j u t h a t czéljához; sőt annak egy része más czélt látszik keresni, tudnillik mint állitja a tár-sadalmi állapot javítását, nem pedig a pápaság megbuktatását.
Örömükre ezen próféták jövendölésüknek u j alapját fe-dezték f ö l , mely véleményük szerént az előbbenieknél erő-sebb, és olyan, melyet mindnyájan, nem csak müveit (?) ke-resztények , h a n e m pogányok , zsidók , törökök , pantheisták, i s t e n t a g a d ó k , és Romának többi ellenségei kétségtelenül helybenhagynak.
A j ó uraknak eszükbe j u t o t t , hogy R o m a vidéke rossz levegője miatt r é g ó t a gonosz hirben van ; ez elegendő volt, hogy e részről vesztére törjenek. Az állapot Némethonban orvosilag figyelembe v é t e t e t t , m e g v i z s g á l t a t o t t , az Ítélet el-h a t á r o z t a t o t t , és a 19-ik századi természettudomány előel-hala- előhala-dása következtében megalapittatott.
Mióta Romában a régi pogány dicsőség e l t ű n t , és a császárok kéjvárosa a papi uralom székévé siilyedt : az egy-kor oly virágzó t á j pusztává lőn, a halál az életen erőt vett, és a mint az élet távozik, a halál birodalma nagyobbodik.
A régi és középkor romai terméketlenségükkel az élet hatal-mát e l f o j t o t t á k , a vidék vészes posványokkal b o r í t t a t o t t el, ezekből a f o j t ó , s mindent elölő lég — malaria — büzölög k i , a halál a lakosokat vagy elűzi, vagy ha nem távoznak, el-öli, és igy a paloták ü r e s e d n e k , a város enyészetének elébe siet stb. ; és igy a nagy rombolást, melyet az emberek végbe nem vihettek, a természet fejezendi be.
Igy hangzik több német prot. lapokban a jövendölés.
U g y látszik mintha vigasztalásukul szolgálna az örök város veszte. M a g a a tudós Hufeland is ilyeneket h i r d e t e t t ; ezt nem c s o d á l h a t j u k , hisz mit némely emberek ó h a j t a n a k , azt igaznak is t a r t j á k ; de hogy ezen badarságok meg nem czá-f o l t a t t a k , és Roma vidékének vészes állapotja a maga mér-tékére le nem s z á l l í t t a t o t t , ezt csodálnunk kell. Volt-e Roma vidéke azelőtt is egészségtelen ? mik ennek okai ? vészesebb lett-e a z ó t a ? t e r j e d - e v e s z e d e l m e ? oly k é r d é s e k , melyekre megfelelni érdemes, hogy e részben is kitűnjék ezen próféták
bölcsesége. (Folyt, köv.) Ekecsi.
1) E czikk még 1 8 4 6 b a n Í r a t o t t , de mindég •— mert az i g a z -s á g halhatatlan — kor-szerű le-sz. Azóta ugyan a politika v á l t o z o t t , de a mi reményünk : Te Péter vagy, nem változik. — Ekecsi ur pedig, m i n t -ha a ,Vasárnapi U j s á g ' - b a n ily név alatti czikk töle l e n n e , tiltakozik, miután ö oda soha nem i r t , s ő t ama lapot nem is olvassa. S z e r k .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
G Y Ő R , aug. 16-án. Nagy lelki kegyelmekkel s égi ma-lasztokkal kecsegtető ünnepélynek néz városunk vallásos hi-vő népe eléje, azon szent ünnepsorozat alkalmából, melylyel a mi j ó karmelitáink szerzetüknek a nagysz. T e r e ^ á l t a l 1562-ik évi aug. 24-én t ö r t é n t megújításának háromszázados emlékét ülendik folyó augustus-hó 21 — 24-ik napjaiban. E sze-r e t e t t lapok (a „Religio") 11-ik száma közölte szentséges atyánknak ez ünnepélyre teljes bucsut engedményező breve-j é t ; mi meg nem haszontalan dolgot vélünk tenni az által, lia előzőleg tisztelt olvasóinkkal a nagyszerű előkészületeket közöljük; a kérdéses sz. napok lefolyása u t á n — ha Isten él-t e él-t bennünkeél-t — fél-t. szerkeszél-tő ur szives engedelmével az egésznek tárgyhü vázlatát a d a n d v á n . . . Városunk délnyugoti r é s z é n , a R á b a folyam p a r t j á n áll a t á g a s , terjedelmes kar-melita-zárda. A csinos, karcsú toronynyal ellátott templomot, mely a rend romai templomának m i n t á j á r a készült, Szelep-chényi György esztergomi érsek emeltette 1714—1724-ig, 1797-ben kijavíttatott, s azóta lényeges módositást nem nyert egész a legújabb időig. A zárda jelenlegi buzgólelkü perjele, a lelki gyakorlatairól a hazában oly tisztelten ismert J u r i-g a Albert a t y a , előrelátván szerzetének bekövetkező em-l é k ü n n e p é t , s éem-lénken emem-léem-lve a zsoem-ltáros szavaira, me-lyeket naponként elimádkozik a sz. m i s é b e n : „Domine! dilexi decorem domus t u a e , et locum habitationis gloriae tuae" ; Is-tenbe v e t e t t bizalommal e l h a t á r o z t a , hogy a napjainkban is
— hála az é g n e k ! — még találkozó hitbuzgó hivek begyü-lendő áldozatadományaiból a templom belsejét kijavittatja.
A ft. rendfőnöki, valamint mélt. püspöki és budai h e l y t a r t ó -sági engedély a g y ű j t é s r e csakhamar m e g a d a t o t t , a g y ű j t é s megkezdetett és ismét teljesült ez alkalommal is, hogy
„spes confisa Deo, numquam confusa recedit !" A jámbor kath.
nép adományai s a rend bajorhoni meg linzi jótevőitől érke-zett segélypénzek oly örvendeztető arányban gyülekeztek, hogy a munkálatok mult évi novemb. h ó b a n megkezdethettek.
Mily akadályoktól vissza nem rettenő buzgalommal jártak el a kicsinositásban mind a működő művészek, mint a munkála-tokat intéző s z e r z e t t a g o k , kitűnik o n n a n , hogy a valóban meglepő diszszel teljesen ujonan fölszerelt szentegyház, némi pátlólagos teendőket l e s z á m i t v a , a köz-isteni-szolgálatnak immár á t a d a t o t t , miután az oltár ő méltga megyés-püspök urunk által ünnepélyesen fölszenteltetett. A munkálatoknál bécsi és linzi művészek vannak alkalmazva, kiknek néhány ügyes, az asztalos- és aranyozó-mesterségben j á r t a s szerzetes-t e s szerzetes-t v é r n y ú j szerzetes-t segédkezeszerzetes-t. A szerzetes-templom falai halavány-sárga és kékes-szürke kőszinre f e s t v é k , mig az oltárok s a szentély korlátozata gyönyörű s z i n v e g y ü l e t ü , remeknek mondható, márványozással boritvák ; a szentek szobrai s az arabeszkek pedig gazdag aranyozással fénylenek. A költségek, ugy hall-j u k , már az 5000-et körülbelül meghaladhall-ják. — K i kell itt emelnünk azon n a g y é r t é k ü pompás s z ő n y e g e t , melyet a győri lelkes, vallásos hölgyek szereztek a s z ó s z é k földiszité-sére. Ez 200 és néhány forint é r t é k ű , nehéz bibor-szövetből készült, igen g a z d a g aranyhimzés és rojtokkal ellátott f ü g -gönyalaku lepel. Valóban lehetetlen volt lelkünknek nem ör-vendeni e gyönyörű diszmunka l á t á s á n , annál is inkább,
mint-hogy a megszerzéséhez szükségelt összeget néhány áhitatos keblű hölgy h á r o m n a p a l a t t gyűjtötte ! Jele, mily nagy kegyeletben t a r t j a népünk sz. Teréziának e derék és szent-életű liait... De hogy á t t é r j e k az ünnepély programmjára:
ebből előlegesen csak annyit közölhetek, hogy a z , mint fö-nebb mondatott, 3 nap, előzőleg az ünnepély előestéjével, fog t a r t a t n i : délelőtt-délután magyar és német isteni-tisztelet és sz. beszéd. Az ünnepély választott szónokai a következők : és pedig magyar szónoklatokra : nt. N a g y Ignácz főegyházi sekrestye-igazg. ; nt. J á k y Ferencz osli-i pleb. ; nt. M o h i Antal kisebb növeldei lelki ő r ; és nt. K r o t k y József eszt.
főmegyei áldozár; a német szónoklatokra: ugyancsak K r o t k y J ó z s e f , nt. Dr. W i e d e m a n n Tivadar a bécsi „Kath. Lite-ratur-Zeitung" és a theol. kar folyóiratának szerkesztője ; nt.
K a s e w a l d e r a t y a , a redemtoristák igazgatója ; és nt.
W e i t h o f e r jezus-társasági atya. E nevek kezeskednek ar-r ó l , hogy a győar-ri sz. igéar-re váar-ró ajtatos hívőknek jeles kezek tördelendik az élet kenyerét ! A többit j ö v ő r e . . . Isten
ke-gyelme velünk ! —y.—
Z A H L E H . (A k i s m i s s i o n a r i u s o k . ) Nem először történik, hogy Isten végtelen jósága az emberek javítására és üdvözitésére gyermekeket használ eszközül. Kezdettől fogva a gyermekeket választá az U r beszédeinek tárgyául és hasonlatul isteni tanitásában. A dölyfös phariseusok ellenében, kik a hit titkai fölött gúnyolódva akartak vitatkozni, gyerme-keket hitt elő, kiket a gyülekezet közepére állitva bemuta-tott nekik és mondá : „Ha nem lesztek olyanok, minők ezek itt, nem mehettek be a mennyeknek országába." — Xaveri sz. Fe-rencz összegyűjtötte egy város gyermekeit, csengetyüt adott kezükbe, és elküldé őket az utakra és nyilvános helyekre, hogy hivnák össze tanításra a népet ; vagy sokszor keresztjét is átadá nekik, és igy küldé el ő k e t , hogy valamely távollevő beteg gyermeket csudálatosan meggyógyítanának. Régiebb syrus szerzetes-atyáinknak egyike följegyzé levelében, hogy missioja sikerének nagy részét egy gyermeknek köszöni. Be-széli ugyanis : Azon föladat j u t o t t nekünk, hogy Mesopotamia egyik népének hirdetnők az evangéliumot. Szerencsésen el-értük nagy fáradalmak u t á n , melyeket az ut hosszúsága és a rendkívüli hőség okozott, missionknak czélját. Sok nagy falu t e r j e d t el előttünk egy magas hegynek tövénél, melyet az arabok Dsebel-Scheik-nek neveznek, vagyis az ősz hegyének, mivel csúcsa állandóan hóval van f e d v e , mely az aggkor ezüst hajának koronájára emlékeztet. Egy kereszténynek aj-taján kopogtattunk. Az üdvözletek kölcsönös elmondása után egy téres szobába v e z e t t e t t ü n k , melyben több személy volt összegyűlve. Mindegyik sietett, szokás szerént kezeinket meg-csókolni. A jelenlevők közt volt egy 5 éves liu Közelebb j ö t t hozzánk, letérdelt és áldásunkat kérte. Ezen gyermeknek tisz-tasága , szerénysége és kora érettsége meglepett bennünket.
Akartuk nevét tudni. A keresztségben János nevet kapott;
vezetékneve ,Isten gazdagságát' jelenté. Az araboknál egy gyermek sem viseli atyja nevét. A családfő a gyermeknek más nevet ad, és ekkor az atya is megszűnik előbbi nevét viselni ; csak a gyermek atyjának nevezik őtet, például : „az Isten gaz-dagságának" atyja *). Az „Isten gazdagsága" egyike volt azon
* ) A arabok nevére nézve a nazarethi nénikék levelében még a k ö v e t k e z ő megjegyzés olvasható : Itt minden név bizonyos jelentéssel
szép jellemeknek, melyet, ugy látszik, a természet és a ma-laszt közösen képeztek , hogy az egy keresztény családnak szerencséje és vigasztalása legyen. Szerencsés arczkifejezés-sel és némi megnyerő fesztelenséggel szelid lelkület és igen nagy tudvágy párosult benne. A vallásra nézve többféle kér-dést intézett hozzánk, melyek fölött érettebb koruaknál is bámultunk volna. Sürgetve kért bennünket, hogy oktassuk ő t e t , és ezt oly kitartással tevé , hogy szinte alkalmatlan kez-dett lenni. Ezen missionál inkább arra volt szükség, hogy katechismus magyaráztassék, mint hogy beszédek tartassa-nak. Elhatároztam magam, hogy az „Isten gazdagságához"
fordulok, miszerént ő ebben nekem segítségemre lenne. Ennek igen j ó eredménye volt, és Isten megmutatá, mily hasznos lehet egy gyermeknek buzgalma az ő dicsőségének előmozdí-tására. (Folyt, köv.)
TANANARIVA, nov. 7-én 1861. „Jouen a t y a , apostoli praefectus, a hitterjesztő társulat igazgatójához. Ide csato-lok három okmányt, mely tiszta fényben fölmutatja helyze-tünket Madagascarban. 1. Az apostoli praefectus levelét, 2. II. Radama királynak levelét a szent-atyához ; 3. Tudósítás II. Radamáról hiteles kútfők után ; remélem, hogy ez utolsót is érdekkel fogja olvasni. Nem kell ajánlanom önök figyelmé-be ezen terjedelmes missiot,hol mindent teremteni kell. Önök szeretete és buzgalma 17 év óta ismeretes előttünk, ugy hogy meg vagyunk győződve, miszerént megtudván II. Radamá-nak legújabb intézkedéseit, a legkedvesebb reményre gerjed-nek a kath. hitgerjed-nek előmeneteléről Madagascarban, ha az Is-ten nem vonja meg az ő áldását. Egy régen fogant tervet akarok közleni, s ez a ,Keresztény oktatás' társulatának be-hozatala , melynek tagjai minket segítsenek e nagy téren, hol oly nagy az aratás. Ez u j teher lesz a missiora, de ugy látszik nekünk, hogy e terhet el kell vállalnunk. Tisztelettel Jouen L a j o s , apostoli praefectus Madagascar szigeten." —
„Jouen atya levele ő szentségéhez. Tananariva, 8. nov. 1861.
Szentséges atya! Nem kis örömünk van szentségednek jelen-teni , hogy Afrikának ezen nagy szigetje a keresztény hitnek megnyittatott ; hogy az u j király, II. R a d a m a , minden sza-badságot, melyet kívántunk, megadott. Midőn 1861. sept.
24-én fővárosába é r k e z t ü n k , egy hónappal midőn trónra
lé-b i r , mely igen sokszor jellemző. Mint a p a t r i a r c h á k i d e j é lé-b e n , u g y most is igen g y a k r a n azon s z ó , melyet az atya v a g y anya gyermekének s z ü -letése után először mond k i , adatik neki névül. I g y például Bethlehemben igen sok l e á n y k á t találtam ily n e v e z e t ű t : , E l é g ' ; mások i r g a l m a s -s á g n a k ' v a g y ,Igen k e d v e -s e k n e k ' n e v e z t e t t e k . Mi azonban reám nézve e tekintetben leginkább föltűnő v o l t , az az ,Abd-Allah! n é v , mely annyit t e s z , mint Isten s z o l g á j a ; és melyen mindenkit szólítanak minden k ü -lönbség n é l k ü l , kit hivni a k a r n a k , a nélkül h o g y igazi nevét t u d n á k ; és mindannyian hallgatnak az ily hívásra , mintha ezen nevezés a l e g természetesebb volna. Épen ezen oknál fogva nem is igen k é r d e z ő s k ö d -nek valaki-nek neve u t á n ; és nem is igen j e g y e z n é k meg m a g u n k n a k , ha csak valami könnyen fölfogható szellemi értelme nincsen. I g y a n a -zarethi arabok nem tudták maguknak megjegyezni ezen nevet „ C a r c o u e t " , de mivel az ilynevü apácza mindég a kápolna fölékesitésével volt m e g -bízva . és avval f o g l a l k o z o t t , „ a t e m p l o m - a n y á n a k " hívták. A lelkia t y á t , ki igen szent és j ó ember levén, mindég ezen szóvlelkial „ b é k e " ü d -v ö z ö l t e ő k e t , „ b é k e - a t y á n a k " ne-vezték. Ebben igen n a g y ü g y e s s é g fekszik sok zavartól való megkimélésre nézve ; mint általában m e g j e g y -zendő , h o g y igen könnyű ezen néppel a g o n d o l a t o k a t megértetni, habár e g y szót sem tud valaki nyelvén ; a t e k i n t e t , t a g l e j t é s , v a g y egy r o s z -szul k i e j t e t t szó v a g y h a n g is elég neki a megértésre.