hitnyo-mozási ítélőszékek. Torquemadának 1498-ki május 25-ről kelt szabályai e felől azt határozzák az 1-ső czikkben: „Minden törvényszéknél két hitnyomozó legyen, egy jogász és egy hittudós, és tiltatik nekik az elfogatási valakire elrendelni máskép, mint egyet-értőleg." — Ugyanazon rendeletnek 3-ik czikke pedig oda nyilatkozik : „senki ne börtönöztethessék be, ha vétsége nincsen elegendő bizonylat által minden két-ségen túl emelve." — Ha nem egyeztek volna meg a hitnyomozók, vagy pedig a gyanús személy különös jelentőségű volna, például pap, akkor csak a
hitnyo-mozó feltörvényszék rendelhette el az elfogatást. Ezt II. Fülöp még tovább is kiterjesztette. IV. Károly ki-rály pedig azt rendelé, hogy a hitnyomozó törvény-szék általában senkit el ne fogathasson a nélkül, hogy erről előbb a királyt ne tudósította volna. Az tehát, a mi titkos elfogatásokról mondatik, melyek által az emberek nyom nélkül eltűntek volna a nélkül,.hogy valaki tudná, hogy hová lettek, annál inkább puszta mesének tekintendő, minthogy a foglyok számára különös birtoki-gondnok vala elrendelendő, és az el-fogatásnak is mindenféle külsőségek között kellett történnie. — A hitnyomozók elfogatási jogának to-vábbi megszorítása abban állott, hogy azon esetre, ha valaki eretnek nyilatkozatról vádoltatott, és az eretnekség nem volt tökéletesen bebizonyítva, az Íté-lőszék köteleztetett az úgynevezett „qualificator"-ok, azaz tudós hittudorok és tanárok véleményét kikérni, kiknek, a nélkül hogy a hitnyomozásnál legcseké-lyebb részük is volna, e g y , saját aláírásaikkal ellá-tott okmányban meg kelle határozniok, hogy a vád-lott akár mondott, akár nyomtatott tétel valójában eretnek-e, vagy nem? Ha ez utolsó értelemben nyi-latkoztak , akkor az elfogatásnak nem volt helye, ha csak előbb még más qualificatorok is nem kérdeztet-tek , és ezek nem ítélkérdeztet-tek máskép. Llorente panaszko-dik ugyan, hogy a qualificatorok többnyire scliola-sticus hittudósok voltak; természetes, hogy szabad-kőmivesiek, minőket ö ohajtott volna, még nem vol-tak akkor. (Folyt, köv.)
Msgr. Dupanloup orlcansi püspök beszéde, melyet junius-hó 3-án , Romában, a keleti egyház ügyében
tartott.
(Folytatás.)
Vannak ugyan , jól tudom, kik aggódnak miattunk, és kik tán gúnyolva zarándokolásunkat, mondák : „Hová men-tek ? Nincs többé Istenemen-tek. Eltűnt. Ubi est Deus eorum ?"
7*
52 «
(Psalm. 113,14). Igy gúnyolák a zsidók is, miután lepecsételvén Krisztus sirját, biztosaknak liivék magukat a Péter-és Máriával ebédlőbe zárkozott tanítványoktól. Es még ezen istenkáromló gúnyok napján reggel egyszerre megrendült az é g , ismeret-len zaj hallatszott ; a Szent-lélek, az igazság, szeretet és erő lelke leszálla sziveikbe, és jelenlétét a világot még ma is meg-rendítő esemény által nyilvánitá ; az apostoli szavak ellent-állhatlan hatalmának minden meghódolt. H a a szeretet s ke-gyelem törvénye megveté alapját e földön, ha én ma hozzá-tok szólok, ha ti ma itt vagyhozzá-tok, lia ma 19. század után szi-veiteket szent tüz lelkesíti : mindezt azon halhatatlan nap ese-ményének köszönhetjük. Ti, kik az egyházat hanyatlani hiszi-tek, tekintsétek azt meg közelről, szemléljétek tekintetében e t ü z e t , homlokán ez örök i f j ú s á g o t ; és mondjátok meg, lia valljon mindez nem áll-e f ö n , nem élő, nem halhatatlan isteni kegyelem által és örökké győzhetetlen azáltal, ki leszállott az apostolokra ugyanezen nap hajnalán, melyen ezer hang kérdé : Ubi est Deus eorum ? — Lássuk tehát, mit tettünk. Mi ezen, vértanúink canonisátioja által ünnepélyesebbé válandó, évfor-dulati napra jöttünk ide : dicsőséges visszaemlékezés, emléke-zetünkba hozó, hogy az első pünkösd malasztjaiban mi is ré-szesülünk ; hogy az evangelium apostolainak ereiben vér foly, mely Jézus Krisztusért kiván ontatni, és hogy az egyház nem térhet el soha isteni alapitója kitűzte azon hivatásától, hogy a földön örök tanuja legyen az igazság- és jognak.
Néha nem ugyan a bátortalanság és kétségbeesés, ha-nem a szomorúság perczeiben, melyek még a legszilárdabb lelkeket is megzavarják, a gonoszság napjaiban Isten látszó-lagos távozásának láttára mondani szokták az emberek : oh mint teszi próbára Isten egyházát ! Én azonban ily alkalmak-kor azt mondom: Mikép vigasztalja, mikép t a r t j a fön, mikép dicsőiti meg azt ! mikép tetszik az isteni gondviselésnek földi zarándoklása pályáján az átmenő kísértéseket váratlan és győ-zelemhozó segélylyel fölváltani ! A kísértés hasonlítható a reg-geli kődhez, mely néha megdöbbenti az aggódó utast. Az út-j á t bátran folytató azonban csakhamar látút-ja oszladozni a ned-ves párát és fényeskedni a napot az égboltozat magasán. Ke-resztények , kicsinyhitű keKe-resztények, mit féltek ? quid timidi estis ? ( M á t é VIII, 22.) A felhők mögött Isten van ; várakoz-zatok egyideig és megmutatja magát, ti pedig imádni fogjá-tok őt ereje- és dicsőségében!
A mi engem illet, lia reátok tekintek, ha megszámlállak benneteket és hallom lelkeitek szavát; indíttatva érzem ma-gam mondani : Itt Jézus Krisztusnak egy titkos és hatalmas ténye lappang, hasonló a korányhoz. Igen a mai nap előnapja egy győzelemnek , ha nem maga a győzelem. Előnapja azon diadalok egyikének, melyeket szent János énekelt meg, midőn mondá : Haec est victoria, quae vincit mundum, fides nostra.
(1. Joan. V. 5.) Es kérdem még azoktól is, kik nem oly sze-rencsések résztvehetni hitünk- és reményeinkben: Van-e a föl-dön város, nép, király, souverain hatalom, mely a sziv egyszerű, a legmérsékeltebb, leggyengédebb szavakban kifejezett kí-vánságára , l á t t a , mint kezd mozogni az egész világ, látta, mint sietnek birodalma minden széleiről a népek képviselői, hogy lábaihoz letegyék ragaszkodásuk és szeretetük a d ó j á t ? Nem, én nem vagyok igazságtalan a föld egy hatalmassága irányában sem, ha állítom, hogy egyik sem leendett képes igy mozgásba liozni az egész földet Ismételem, liogy nyilvános
jele ez Isten jelenlétének az egyházban és biztos záloga a győzelemnek.
H a Romában vagyok, szeretem, kivánom fürkészni ere-detünket ; szeretek leszállani a föld méhébe, meglátogatandó a vértanúink megszentelte halhatatlan katakombákat, hogy ott föltaláljam emlékét és szent csontjait azoknak, kik meg-haltak Krisztusért. És ezen isteni mélységek között, melyekbe hatolni szeretek, egyet különösen fölkerestem, melyet talán már ti is fölkerestetek. Ertem a mamertini börtönöket. Igen, lia fokozni kivánom bátorságomat, oda megyek. Leszállok az utolsó mélységbe és elűzvén J u g u r t l i a , Catilina bünrészesei-és másoknak profán emlékét, Péter bünrészesei-és Pál az, kit itt föltalálok.
Mi fordulhatott meg az ezen bűzhödt tömlöczben bilincsek-ben őrzött két nagy apostol lelkébilincsek-ben ? Nagyobb világosság, fényesebb n a p , szebb élet. És mindkettőt kivetik később, csendben, hallgatagon haladnak az egyik Nero kertjei, az utóbbi másfelé, hol romai polgár levén fejét veszti. Az első-nek az apostolok fejedelméhez méltó hasonlithatlan megtisz-teltetés tartatott fön, fölfeszittetett mint mestere, de fővel lefelé. Elfogulva ezen visszaemlékezésektől, elhagyom e sötét-séget, viszontlátom a n a p o t , és lábaim a capitolium földét tapodják. Itt látom még azon ingatlan sziklát, melyről a költő éneklé : Capitolii immobile saxum ; hanem a P é t e r és Pál ál-tal látott capitoliurni Jupiter helyén, azok mesterének kereszt-jét szemlélem. Ez uralkodik, ez áll diadalmasan ; azon dicsők, ők meghaltak ! . . .
Folytatom utamat Romában és ismét föltalálom azon két férfiút, Pétert és P á l t , az egyiket Traján oszlopa fölött, a mennyország kulcsaival kezeiben, a másikat Antoninus osz-lopa fölött a világot meggyőző ige kétélű kardjával, — és ők meghaltak ! — Én tovább haladok ; belépek Nero kertjébe, hol e nyomorult az első keresztényeket élő fáklyákul hasz-nálá, fényárasztókul éjjeli játékaira, in nocturni luminis usum (Tacitus), és itt is a mérhetlen térség közepette fölemelkedő obeliszken olvasom : Christus vincit, Christus r é g n â t , Chri-stus imperat. És ők meghaltak. Én meg nem állapodom : ha-ladok az egyházak, képek, szent tornáczok között, és belépek e bazilikába, a világ e csodájába, ezen fény, ezen mérhetlen-ség, minden dicsőség ezen ragyogó lakába és a próféták, evan-gélisták , szent-atyák, rendalapitók nagyszerű alakjai között olvasom ezen aranybavésett halhatatlan szavakat : Tu es Pe-trus et super banc Petrám aedificabo Ecclesiam raeara, e t portae inferi non praevalebunt adversus eam (Máté 16, 18).
H a áthaladok ezen roppant ellentéteken, ha ezen emlékek, ezen diadalok láttára bámulattól elragadtatom, elmondom magamban : „Vannak bizonyos emberek , kik i t t , ezen nagy-szerű fényközepette lakni kívánnak." Ez azonban nem lehet, a dolgok győzhetlen természete mindenkor ellent fog mon-dani. Maradjatok tehát helyeiteken, és engedjétek Olasz-ország és a világ tiszteleteért Jézus Krisztus helytartóját is a magáén.
Igaz, s szükséges, hogy megemlítsem : oly messzi távol-ból elutazva, a Gondviselés sugallata folytán érkezénk a ro-mai bibor e nagyszerűsége-, fénye- és törvényes kitüntetésé-hez ; azonban jól tudjátok meg, mi meg nem feledkezünk ere-detünkről, és bármily legyen a külszin, ne higyjétek, hogy mi e biborhoz tartozunk : az nagy erényeket és tehetségeket föd, melyek tizenkilencz századon keresztül soha sem
hiányo-zának a romai pápákban ; mi pedig ismételjük szent Pállal, és senki inkább, mint az, kinek nagylelkű szeretetünk képezi ma legdrágább kincsét ; igen a szent-atya fönséges szegény-ségében ismételi, s vele és az apostollal mi is mindnyájan : Scio et abundare, scio et humiliari; (Philipp. 4 , 12); tudok élni bőségben, tudok megaláztatás- és nyomorban, s miután e napok fölvirradtak, a gyermekeim által nyújtott kenyér éde-sen esik szivemnek.
IIa Istennek tetszik békét és dicsőséget árasztani egy-h á z á r a , az egyegy-ház, uraim, tud ennek örülni, de nem önmaga, hanem hivei miatt. 0 soha sem feledkezik meg sem Bethle-h e m , sem kalvária, sem a mamertini börtönök- és katakom-bákról, kész azokba visszavonulni most is, ha Isten ugy akarja, azon meggyőződésben, hogy vissza fogna térni még egyszer a keresztény erény azon szent tüzével, mely nélkül ujolag visszaesik az egész világ azon sötétség-, azon örök éjbe, mely mint a nagy költő énekeié, szüntelen fenyegeti az istentelen századokat : Impiaque aeternam timuerunt saecula noctem j (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
KALOCSA (vége.) A Mi-asszonyunkról nevezett t. is-kola-testvérnők szorgalommal folytatják hivatásuk rendét, és kitartó szerény buzgósággal fáradoznak mind a házi növen-dékeknek minden rendű müvelésén, mind pedig a külső gyer-mekeknek oktatásán. A templomukban megtartott böjti sz.
beszédek a lelki megujulásra buzditottak, és a húsvéti sz.
gyónásra alkalmatos utasításokkal készittetett az iíjuság. Az első szent áldozás, a külső leánynövendékekre nézve Áldozó-csütörtök ünnepén t a r t a t o t t , midőn is az illető leánykák, al-kalmas oktatások előrebocsátásával, buzgó lelki érzelmek között vezettettek az U r szent testének előszöri vételéhez A belső növendékek közül öten e szerencsében csak imcnt, sz. P é t e r - P á l apostolok ünnepén részesültek. Mely czélra az előleges bevezető oktatás és gondos előkészítés épen nem hiányzott. Boldogok az ily gyermekek, kik szent érzelemmel és buzgó vágygyal eltelve veszik magukhoz először az U r a t , s a nevelés boldogító befolyása által el vannak telve a ma-laszt nagyságától, mely velük a szent áldozásban közöltetik.
— A májusi sz. ajtatosság ugyanezen, a Mi-asszonyunkról nevezett zárda templomában épületes módon tartatott. Külö-nösen emelte az isteni-tiszteletet a jó rendben és épületes lelki emelkedettségben vitt ének, mely a mint szívből fakadt, ugy kétségkívül a kegyes Isten-anya előtt kedvességre talált.
Találjon is ügyünk e jó Anya előtt részvétre, s indítsa meg az ő közbenjárása sz. fiát, ki ne szűnjék meg védeni, erősíteni
és tökéletesíteni mindent, mi s z e n t , mi jó. A májusi ajtatos-ság naponként folyt ; ünnepélyes alkalmakkor pedig sz. beszéd is t a r t a t o t t ; ezeket a növendékparpságnak nt. lelki igazgatója az ,angyali üdvözlet' fejtegetésével tartotta. Legyen a szent Szűznek védelme ezen áldásos intézeten, és vegye oltalma alá mindazokat, kik benne Isten dicsőségére s az emberiség javára tehetségüket, erejüket, s életüket szentelik. — A ty-pographus azon töri eszét, hogy a Vogel-féle, magyarra t e t t L e g e n d á t , olcsó pénzen mikép lehetne kiadni. Lelkes támo-gatások reménylhetővé teszik, hogy a közös imádság meg-hallgattatik Istennél. Az illetőknek előre is ajánljuk a j ó ügyet.
Kívánatos lenne, hogy sok részről jönnének oly módon biz-tositások, miszerént az ember t u d h a t n á , hány példányt re-mélhet biztosan eladhatni. Minél több a példányszám, annál olcsóbb lehetne. Három u j forintnál semmikép sem akarjuk drágábban adni a m ü v e t , mely németben jó négy k ö t e t , és legalább nyolcz forint. Ez a legenda oly kellékekkel bir,hogy a ft. Z a l k a által megkezdett jeles m ű , ha hasonirányban folytattatik, nagyon elfér, sőt hasznos és szükséges mellette.
Vogel a népnek ír ; neki a szentnek életleirása nem is Legen-da , lia csak egy Legen-darab a napi életre való. de alapos és velős útbaigazításokat nem füz melléje. Vogel a németben három nagy kiadást látott r ö v i d i d ő a l a t t ; prédikácziora, tanításra egyiránt használható. A magyar szentek leirását persze hogy bőviteni kelletik. Nt. clerusunk ez ügy fölkarolásában több kerületi gyűléseken igen szép buzgóságot fejtett ki. A naza-rénusok itt-ott mutatkozó gyülevésze ugy is nyomott könyv-vel , holmi becsempészet rontott sz. írással csalogatja magát,
— illik életrevaló könyvek (pedig nem drága és jó könyvek) terjesztésével irtani a mételyt; — erősiteni, támogatni az emberiség legszentebb érdekét.— A plébániai templomban az áldozó-csütörtöki első áldozás, melyben a városi figyermekek s a pusztai összes ifjúság nagy számmal vett részt, — szokott ünnepélyes örömmel tartatott meg. — A képezdei tanulók pedig sz. Alajos tiszteletében szép buzgóságot fejtettek ki.
— A kárvallottak segitségben részesülnek. — Isten velünk a
viszontlátásig. — T A R C Z A L , jun. 29-én. Vannak az életben perczek,
melyek az Isten dicsősége, az anyaszentegyház fölvirágzása, a haza boldogsága, és az emberiség java után sóvárgó szivre kedves hatást gyakorolván : tartós édes örömöt, s felejthe-tetlen emléket hagynak maguk után a tiszta kebelben. — Vannak perczek, melyekben az ember Krisztus hűbb köve-tői magasztos példáját l á t v a , a hithideg és minden jogot le-rontó világ okozta fájdalmaiban, enyhületet s édes vigaszta-lást nyer Vannak perczek, melyeket egy buzgó ker. katho-likus , a folytonos szeretet gyakorlata által nyilvánuló hit sz.
ünnepének tekintvén, tőlök a mily nehezen vál m e g , ép oly örömmel varázsolná őket vissza. S ily édes emlékű eltűnt perczek bátorítottak föl engem, ft. szerkesztő ú r t ó l , jelen közlésemnek, nagy becsű lapjában egy kis helyet alázatosan kérni. — Folyó hó 27-ke örömteljes nap volt nálunk, minden buzgó ker. katholikusra. Ugyanis e napon, mint dicső sz.
László királyunk ünnepén, daczára a legszorgosabb szőllő-munkának , ékes egyházunk, meglehetősen tele volt ajtatos-kodókkal, s az eddig mintegy 45-rc menő, Sz.-László-Társu-lati tagokkal ; kik óhajtva várták : miszerént kegyes főpász-torunk ő exclja engedelmével ellátott, közkedvességü nt. plé-bánosunk, egy b u z g ó , a jótéteményekben fáradhatatlan tu-dós és istenfélő , Szent-Társulati tag által sz. László-nak örök emlékül a d o t t , 60 osztr. frtnyi értékű képét ünne-pélyesen m e g á l d j a , s előtte a társulat élő tagjaiért, a vér-nélküli áldozatot az Istennek bemutassa. — Ugyanez alka-lommal nekem j u t o t t a szerencse híveinket rövid beszédem-ben , a sz. László által kiváltképen gyakorolt három isteni erények követésére inteni, s a ker. szeretet folytonos gya-korlatára alakult Sz.-László-Társulatbani állhatatos megma-radásra serkenteni. — Beszédem után kezdődött az énekes sz. mise, s sz. Lászlónak az oltárra helyezett, megáldott
re-mek képe , mintegy az áldás sugarait látszott lelövelleni, a segítsége és esedezése u t á n s ó v á r g ó , zsenge társulat min-den egyes t a g j a i r a ; s I s t e n b e n v e t e t t nagy bizodalmát kife-jező a l a k j a , midőn szomjas seregének a sziklából d á r d á j a
qfintésével vizet b o c s á j t , p é l d á t a d o t t mindnyájunknak, hogy hasonlóképen ez élet minden b a j a i b a n , bizodalmunkat egye-dül Istenbe v e s s ü k , reményünket benne h e l y e z z ü k , s a vi-g a s z t a l á s és boldovi-gsávi-g sz. forrása a mi számunkra is fölfa-kad ; m e r t valóban igazak s azon esetben ránk is alkalmazha-tók a 39-ik zsoltár 5-ik versének azon szavai, melyek távolról is könnyen o l v a s h a t ó , arany szép nagy betűkkel v a n n a k , a sz. kép alá i r v a : „Boldog e m b e r , kinek reménysége az U r neve." -— Művészi t e k i n t e t b e n az emiitett sz. kép dicséretére t ö b b e t mondanom nem szükséges : mint hogy a z , t. cz. J a k o -bey Károly pesti képiró u r ügyes ecsetje alól került ki ; kinek m á r több remek festményei diszes e g y h á z u n k b a n , mindmeg-annyi ajánló levelei, s bizonyítékai szakértőségének, s művé-szi nagy tehetségének. — Azon köztiszteletü aggastyán pe-dig , ki megszokott istenes bőkezűségénél fogva, már harmad-ízben ily r e m e k , nagy é r t é k ű kedves emlékkel lepvén meg b e n n ü n k e t , m a g a iránt ú j r a h á l á r a kötelezett le, s kit nekem tisztelet-teljesen megnevezni ismert szerénysége t i l t , zsenge Sz.-László-Társulatunk nevében f o g a d j a szives köszönetemet, s mindnyájunk közös ó h a j á t : miszerént őt a kegyes Isten köz-tünk még sokáig erőben s egészségben t a r t s a , egykor pedig, vallásos, p é l d á s , j á m b o r , istenfélő és minden sz. czélokra bő-kezű adakozó élete által szerzett, mennyei kincseinek birto-kában örökre boldoggá tegye. Szepessy Eduard.
R O M A , jun. 28-án. E z e n napot t ű z t e ki a szent-szék a fejedelmek által fizetendő adók letétele.- s b e s z e d é s é r e , kik a romai széktől némi kegyeket kaptak. Különös eszméje van némelyiknek ezen adóról, s ezeknek összegéről. Vádolják a ro-mai szék telhetetlen kapzsiságát. Mások hűbériségnek kiált-j á k , h o g y ennek gyűlöletét a szent-szék ellen fordítsák. Töb-b e n az idők u j u l t természetére hivatkoznak, hogy az adók Töb- be-szedését avult dolognak mutassák be. Nincs szó az időről, s ennek változó természetéről, hanem csak jogról, mely minden időn á t ugyanaz. Az apostoli kamara előtt a j o g ama 10 ga-rasra, melyet a ,Szent Szívről' nevezett apáczák fizetnek egy szőlőért, mely a Janiculus-dombon nekik á t e n g e d t e t e t t , ép oly szent és sértetlen, mint a 2,000 aranyat érő kehelyre, melyet a sardiniai király évenként adni tartozik mindazon helysége-kért, melyeket a szent-széktől kapott. A sardiniai király ezen kötelességtől fölmenti m a g á t , hiszen neki annyi sok dolga v a n ; de azért mégis 1849-ig a kelyhet minden király meg-a d t meg-a , meg-az meg-apostoli kmeg-ammeg-aránmeg-ak számoló meg-asztmeg-alármeg-a jun. 28-án n y u g t a mellett letette. III. Pál 1545-ben a parmai s pia-cenciai herczegséget Farnese-családnak adományozta 9,000 a r a n y évi adó mellett. Ezen család a 9,000 ax-anyat egész 1730-ik évig fizette. Ez évben halt ki a család utolsó ivadéka.
A spanyol királyi család a herczegséget elfoglalta, a 9,000 aranyról semmit sem akart tudni ; de az aposoli k a m a r a ma is n y u g t á t ir a 9,000 a r a n y r ó l , h a b á r t u d j a , hogy ez a hivatalos asztalon marad beváltatlanul. A n y u g t a b e v á l t á s á r a 131 év a l a t t senkisem j e l e n t k e z e t t ; az adósság ma már 11,000,000 f r a n k r a m e g y , de a szent-szék f ö n t a r t j a jogait. III. Pálnak u t ó d j a ma is Romában van, de hol vannak ma a bourbon csa-lád ivadékai, kik azt 1730-ban e l f o g l a l t á k ? Nem lehet-e erről
mondani, digitus Dei hic ? Azonban a szent-szék ma is kapott 12 kelyhet, 25 ciboriumot, 9 nagy arany tálat, 4 mázsa viasz-kot, s körül-belül 9,000 s c u d i t , mint évi adót. Ez csekélység;
de a jog nem csekélység. Ki legyen ennek védője e földön ha nem a romai pápa ? A szentszék nem o k a , hogy ma a t á r -gyaknak más n e v e t , a neveknek más értelmet adnak; az bi-zonyos , hogy a szent-szék a szavak igazi értelmét megtartja, í m e a szólam, melyet a szent-szék az ő jogainak f ö n t a r t á s á r a alkalmaz : „Protestationem admittimus u t sartum t e c t u m q u e sit Sanctae sedis, et camerae Apostolicae jus et dominium su-per locis, f e u d i s , et castris, ac adnexis territoriis in Vicaria-tum p e r p e t u u m in temporalibus tan t u m Sardiniae regi a S.
Sede R o m a n a q u e Ecclesia concessis. H a c autem occasione confirmamus ea omnia, quae ad Pontificiae ditionis nostrae integritatem tuendam declaravimus in consistorialibus allocu-tionibus habitis die 20 jun. 26 sept, anni 1859 ; nec non 28 sept, sequentis anni 1860: hisce totius orbis catholici episco-porum sententia adstipulatur. F u t u r u m tamen confidimus, u t misericors D e u s , in cujus manu s u n t omnium potestates, meliorem, quam ab eo suppliciter exposcimus, temporum conditionem inducat ; a t q u e ita cesset luctuosa r e r u m subver-sio, qua justitiae et Ecclesiae causa tantopere l a b e f a c t a t u r . "
E r r e ma T u r i n b a n nevetnek, miként néhány év előtt Nápoly-ban nevettek a t a r t o z o t t fejér paripára n é z v e , melyet a ná-polyi királyok évenként adózni tartoztak. D e hol vannak azok most, kik h á r o m év előtt Nápolyban nevettek ?
P A R I S , jun. 20-án. A franczia senatus ülése az alrendü p a p s á g fizetésének a kormány által t e t t javaslat előadásában folyt le. A javaslat szabályszerüleg bizottmányra bízatott ; ennek előadója báró D u p i n volt. „Tekintetben kell venni, igy szólt a b á r ó , hogy itt nincsen szó az egyházi magas méltósá-gokról, miután ezeknek a fejedelmek sírjainál (St. Dénis-ben) tisztességes sors v a n biztosítva. I t t csak az alsó papságról van s z ó , melynek egész élete folytán az önfeláldozáson kivül semmi gazdagság sem j u t o t t osztályrészül ; ezekről van szó, hogy életük utolsó éveit nyomorúságban ne töltsék." I t t a báró u r t ö r t é n e t i adatokba ereszkedik, e l ő a d v á n , mit t e t t minden kormány a papság sorsának j a v í t á s á r a a 89i f o r r a -dalom óta. A Napoléonok dicsősége és érdeme tűnik ki ezen előadásból, m e l y e t , az adatok h ű s é g e mellett, m e g kell bo-csátani a bonapartista b á r ó n a k , úgyis a napi politica azt kív á n j a , hogy a Napoléonok az egyház kív é d n ö k é ü l , a k a t h . p a p -ság jótevőjeiil tartassanak. „A forradalom előtt az állam sem-mit sem adózott a p a p s á g n a k , sőt inkább a papság az idők szükségei szerént szabad a k a r a t j á b ó l segítséget n y ú j t o t t az
P A R I S , jun. 20-án. A franczia senatus ülése az alrendü p a p s á g fizetésének a kormány által t e t t javaslat előadásában folyt le. A javaslat szabályszerüleg bizottmányra bízatott ; ennek előadója báró D u p i n volt. „Tekintetben kell venni, igy szólt a b á r ó , hogy itt nincsen szó az egyházi magas méltósá-gokról, miután ezeknek a fejedelmek sírjainál (St. Dénis-ben) tisztességes sors v a n biztosítva. I t t csak az alsó papságról van s z ó , melynek egész élete folytán az önfeláldozáson kivül semmi gazdagság sem j u t o t t osztályrészül ; ezekről van szó, hogy életük utolsó éveit nyomorúságban ne töltsék." I t t a báró u r t ö r t é n e t i adatokba ereszkedik, e l ő a d v á n , mit t e t t minden kormány a papság sorsának j a v í t á s á r a a 89i f o r r a -dalom óta. A Napoléonok dicsősége és érdeme tűnik ki ezen előadásból, m e l y e t , az adatok h ű s é g e mellett, m e g kell bo-csátani a bonapartista b á r ó n a k , úgyis a napi politica azt kív á n j a , hogy a Napoléonok az egyház kív é d n ö k é ü l , a k a t h . p a p -ság jótevőjeiil tartassanak. „A forradalom előtt az állam sem-mit sem adózott a p a p s á g n a k , sőt inkább a papság az idők szükségei szerént szabad a k a r a t j á b ó l segítséget n y ú j t o t t az