melyet junius-hó 3-án, Romában, a keleti egyház ügyében tartott.
(Folytatása és vége.)
Mily nagy becsüek voltak azon napok, midőn oly őszin-tén nyújtók neki (a keleti egyháznak) kezeinket, értem a lyoni é3 florenczi zsinatokat. Ezen idő óta közöttünk és a ke-let között komolyabb hittani nehézségek föl nem merültek.
Miért nem h a j t a t o t t tehát végre ezen oly könnyű és kívána-tos egyesség ? Akkor legalább egy nagy lépés t é t e t e t t meg és ezen két zsinat óta — hogy a diplomatia egy kitételével éljek — az egyesség végrehajtására megnyitvák a jegyző-könyvek és minden egyes keleti egyház, bármikor kivánja, alájegyezheti azt. Sőt mondhatni, hogy a keleti kérdés ú j r a ünnepélyesen elő van terjesztve az egyháznak. Oh közö3 atyja az Összes egyházaknak, oh pásztora a bárányok- és ju-hoknak , oh pásztora a pásztoroknak, daczára a környező ve-szélyeknek , daczára vállaidra nehezedő , az általános egyhá-zat illető nagy gondoknak, elfeledvén saját szenvedésedet, szemeidet és szivedet Krisztusban íiaid-, a kelet kereszté-nyeire irányozád, fölliiván ügyükre a keresztény világ rokon-szenvét és imáit, és magadhoz hiván őket a leggyengédebb és legatyaibb szeretettel. A szent-atya által a Kelet iránt leg-újabban tanusitott ezen magas gondoskodás következményé-nek tekintendő, hogy a propaganda nagy nyomatékú testülete kebelében a Keletnek uj buzgó férfiakat ajándékozott, kik
szent kötelességüknek fogják ismerni tanulmányaik tárgyává tenni ezen egyháznak szükségeit, s minden ügyekezetüket oda fogják irányozni, hogy mindinkább előkészítsék az elszaka-dottak oly ohajtott egyesülését a nélkül, hogy sértenék azon ősi és tiszteletreméltó szertartásokat, melyeket a szent-szék illően méltányolni soha nem vonakodott.
Egy eszme, egy a gondviselés által czélbavett eszme valósittatott meg Francziaországban, és megjegyzendő, a franczia tudományos intézet kebelében, egy tudósnak szivé-b e n , ki Europa első mathematikusainak volt egyike, és egy-szersmind egyike a világ legjelesebb keresztényeinek, a jeles és tiszteletreméltó M. Cauchyt értem. És ezen nagy férüu elméjében születt meg a keleti iskoláknak eszméje, és mond-hatni , hogy ezen eszme valósításának szentelé egész életét ;
mert száraz számai és csodálatos számvetései között gyengéd lélekkel b i r t , mint egy irgalmas zárdatestvér. Ezen eszmének a z o n b a n , mint mindannak, minek czélja nagy, és hivatása nagy szükségeket pótolni, nyilván különösen nagy isteni áldás ésnagy jövő van még föntartva. Mily lelkesedéssel felelt a kath.
Francziaország azon fölhívásra , midőn borzalmas hirét vet-tük a keresztények u j lemészárlásának, és mily dicsőséges szerep j u t o t t azon ifjú áldozárnak, kit ma körötökben látok megtisztelve a pápa-király kitüntetései által, lehetni küldöttje a kath. szeretetnek sziriai testvéreinknél és átadni azoknak azon három millió frankot Francziaország és a keresztény vi-lág nevében. Mindnyájan tehát kedves testvérek, szivetek minden nagylelkűségével karoljátok föl a keleti iskolák esz-méjét , s az igy valósított eszme folytatandja küldeni a Ke-let egyházainak a szükséges kettős alamizsnát, előmozdítván
ekkép Isten irgalmas szándokainak tán már közel teljesülését.
Ez közvetlen tárgya ezen összejövetelnek és szavaimnak. Az, mit a Kelet tőlünk kíván, a z , mit mi ma annak adunk : az fé-nyes tanúsága egy nagyszerű rokonérzetnek és egyszersmind bőkezű s nagylelkű alamizsna által nyújtott hasznos, sőt szük-séges segedelem.
Ti mindnyájan, tisztelt püspökei a világ minden részei-nek , mi okból jöttetek ide ? Valljon miért szeltétek át a ten-ger mérhetlen síkjait? miért hagytátok el nyájaitokat ? miért határozátok magatokat annyi fáradságra ? Ti a pápához jöt-tetek , mint jönni szokás a szenvedő atyához, mert ő szeret t i t e k e t , és ti szeretitek ő t e t , ki valóban mint atya nektek, fiainak mondhatja : Ti vagytok büszkeségem. Soha tán ehhez hasonló nem t ö r t é n t , hogy elégtétessék a sziv egyszerű szük-ségének , a szeretet-, az egyességnek. A sziv azonban nagy dolgok mestere. íme titeket a fiúi kegyelet érzelmei vezérlé-nek i d e , és gyülekezetetek, szándékotok nélkül, nagy ese-mény. Ezen összejövetelünknek azonban még egy másik nagy eredménye, és Kelet egyházainak is nagy és váratlan vigasza leend. Keleti testvéreink értesülni fognak e felől, meg fognak erősíttetni ez által ; azok, kik oly bátor hűséggel ragaszkod-tanak mindenkor az egységhez, és azok is, kiket a szakadás elválaszta a velünk való közlekedés-, de nem szeretetünktől.
Ok mondani fogják egymásnak : R o m a , Franczia-, Spanyol-, Németország és az egész kath. világ szeretettől lelkesedik a keleti egyházak i r á n t , és Romában háromszáz , a kath. világ minden részeiről összesereglett püspök e l ő t t , egy nyugoti püspök elmondá egyházunk mult és jelen szerencsétlenségeit, s a szivek mind megindittattak. Syria, Armenia ,
Konstanti-nápoly és Szmirna kath. püspökei, ti el fogjátok beszélni hí-veiteknek a Kelet és Nyugot katliolikusainak Jézus Krisztus szeretetében szoros egyességét a közös atya szivén és kar-jai között... Oli a ti hivatástok, mely saját egyházaitok ujjá
szervezésében és az elszakadt egyházak visszafoglalásában áll, hivatástok nagy és fáradságos ; azonban nehéz munká-tokra bátorítva és erősbödve a Nyugat óhajai és rokonszenve, valamint egyházaink, intézményeink , növeldéink, iskoláink a világi és szerzetes clerus apostoli buzgalma és tudományos-sága eme tűzhelyeinek látása által fogtok visszatérni ; a látot-takat és tapasztallátot-takat átültetvén Kelet tájára vissza fogjátok adni egyházaitoknak ősi fényüket, és hü erélyetek u j életre fogja kelteni egy Bazil, egy aranyszájú János tudományos-ságával a régi idők szépségét. H a ti is tőlünk sokat vártok, a mondottakból látjátok miből áll az, mit mi viszont tőletek várunk.
Azonban mindezeknek végrehajtására szükséges segé-lyetek , és azért nyolcz tiszteletreméltó püspök — négy nyu-goti és négy keleti — ez egyház bejáratainál fogja kérelmező kezeit örömmel felétek nyújtani, viszont adományaitokért szi-veik háláját és Jézus Krisztus áldását adván. Oh engedjétek meg, hogy a bizalmas beszéd egyszerűségével mondjam : ada-kozzatok bőven e szent czélra; adjatok pénzt a lehető legbő-kezűbben. Pénzt, szomorú de egyszersmind csodálatos pénzt, melyről mondók, hogy rosz u r , de jó szolga; szomorú, mert igen gyakran íordittatik rosz czélokra ; de csodálatos , lia az igazság, a szeretet és más nagy czélok előmozdítására szol-gál , h a — mi gyakran megtörténik — eszközül használtatik az ember által Isten czélzatainak valósítására. Engedjétek meg, hogy hozzátegyem ezekhez: Ti jóakarattal gyülekeztetek össze e szent helyen, néhányan lehet csak kíváncsiságból, de végre mindnyájan, hogy jót cselekedjetek; cselekedjetek te-hát még nagyobb j ó t , mint minőt előre láttatok. Nem jó-e mindenkor jobbaknak lennünk, mint azt kívánni látszatunk?
Istenem ez szüntelen történik; én részemről fölötte gyakran találkozom emberekkel, kik j o b b a k , semhogy gondolnák.
Nincs h i t e m , mondják ők nekem. De önöknek van hitük és csak bátorsággal nem birnak,hogy azt önmaguknak bevallják.
Tehát ma tanúsítsatok ti is nagyobb szeretetet, mint szándé-koztatok. Im itt a gyűjtések és aláírások ; ne feledkezzetek meg egyikről sem. A gyűjtésekhez adjátok mindazt, mivel e pillanatban rendelkezhettek, a nélkül hogy megszámitanátok ; a mi az aláírásokat illeti, ez komoly dolog, s meggondolást igé-nyel. Az aláirások alkalmával t e h á t meg fogjátok fontolni a teendőket, de itt ne számoljatok, hanem adományozzatok szi-vetek sugallata szerént, az eredmény nagyszerű leend. Igen, valami nagyszerűt kell ma tennünk, tán nagyszerűbbet, mint azt előreláttátok! Tudjátok-e talán mi lesz hordereje mai ala-mizsnátoknak ? A z o n s z e g é n y jeruzsálemi asszony, ki P é t e r t az utazásra szükségesekkel ellátá, tudhatta-e mi czélja az uta-zásnak, és mit vala ezen utazás a világnak eredményezendő?
Egyedül Isten t u d j a , mily eredményeket fognak elérni ado-mányaitok által a keleti püspökök. Ti egyesüljetek az isteni szándokkal, adományaitok mértékét pedig a szeretet és való-ban keresztény lélek nagylelkűsége határozza meg.
H a arra gondolok , mit t e t t nekünk a Kelet, adván ne-künk a szent hitet, ha látom a Keletet födve azon homálylyal, melyben magunk is tévelygenénk, ha Péter és Pál nem jőnek ;
78
— és látom meghajolva a brutális zsarnokság előtt, mely azt elnyomja és megszégyeníti; ha mondom magamnak: mi elvihet-nők ezen népek közé a keresztény szabadságot és világossá-g o t , és nem tesszük azt — ezen közönyössévilágossá-get nem tudom egyéb mint vétkes és gyűlöletes hálátlanságnak bélyegezni.
Igen, testvérek, nekünk hatalmunkban áll a Keletnek erkölcsi újjászületését eszközölni, szabadságát visszaadni ; a keresz-ténység ugyanis fölszabadítván a lelkeket, megszabadítja és fölébreszti a népeket. Ez szülője a valódi szabadságnak, nem annak, mely előkésziti a hazugságot, hanem a mely biztositéka az erénynek; szülője az a népek valódi nagyságának: bármily értelemben vegyük : a társadalom üdve és élete. I I a tehát szeretitek a szabadságot és méltányoljátok az emberi méltó-s á g o t , gondoljatok a Keletre ; ha méltó-szeretitek a lelkeket, gon-doljatok a Keletre ; ha szeretitek Jézus Krisztust, gongon-doljatok a Keletre. Megtagadhatunk-e tőle bármit is ? Ha szeretitek a szent Szüzet, gondoljatok a Keletre. Valahányszor zsidónőt l á t t a m , ez mindenkor a szent Szűzre emlékeztetett, és meg-indulással mondám magamnak : Mária is e vér- s e népből származott! Végre ha szeretitek az egyházat, gondoskodjatok fölemelni a tengő egyházakat, és közel hozni a világosság és keresztény élet tűzhelyéhez azokat, melyekben a szakadás pusztított. Egyszóval testvérek, a Keletről nyertünk minden jót. Nagylelkűségünket tehát mérjük régi jó tettei és mai nyo-moraihoz , tegyük e nagy napot emlékezetessé a szeretet egy nagy ténye által, melyért Jézus Krisztustól viszont elnyer-hessük a föld áldásait és a mennyország jutalmát.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
E S Z T E R G O M , jul. 26-án Az egyházi törvények , ne-vezetesen Can. 57. caus. XVI. qu. 1. ily nagy jelentőségű czimekkel jelölik az egyházi j a v a k a t : v o t a f i d e l i u m , vagyis áldozatok, melyeket a hivek Istennek hoznak, részént a külső isteni-szolgálat emelésére , részént a szegényeknek ;
— p r e t i a p e c c a t o r u m , vagyis elégtétel az elkövetett vétkekért, mivel a szeretet elfödi a vétkek sokaságát; — P a t r i m o n i u m p a u p e r u m , oly j a v a k , melyek a szegé-nyeknek szánvák, s melyek által a jámbor alapitók maguk-nak barátokat akartak szerezni, kik a más világon őket az örök hajlékokba befogadják. Az alapitók szándoka szerént tehát ezen javakon azon kötelezettség fekszik , hogy a lelki-pásztor kegyes czélra fordítsa mindazt, a mi azok jövedelmé-ből illő ellátásán tul fönmaradt. Minden bizonynyal ez a szán-doka az egyháznak is, midőn a neki ajánlott javakat elfogadja s haszonvétel végett a vallás szolgáinak átadja. „Piacúit, mondja a carthagoi zsinat, ut episcopi, presbyteri, diaconi, vel quicunque clerici, qui nihil habentes ordinantur, et epis-copatus vel clericatus sui agros vel quaecunque nomine suo comparant, tamquam rerum dominicarum invasionis crimine teneantur, nisi admoniti Ecclesiae eadem ipsa contulerint."
Nem különben szólnak az egyházi vagyon rendeltetéséről a sz. atyák is. „Res p a u p e r u m , mondja sz. Bernát, non paupe-ribus d a r e , par sacrilegii crimen esse dignoscitur; sane pa-trimonia pauperum facultates ecclesiarum " Az egyházi javak ezen magasztos rendeltetéséről szóló tant az ujabbkori zsina-tok is, köztük az esztergomi legújabb megyei zsinat is a Füg-gelékben 12. sz. a l a t t , egyhangúlag kifejezték. De gyakorlati
kifejezést is nyert ezen tan az ujabb időben elhunyt több esz-tergom-főmegyebeli áldozár végrendeletében , melyek közül egyet, Istenben boldogult V a n y e k Jánosét, ez évi julius-hó 14-én elhunyt néhai bolerázi plebánusét Istennek nagyobb di-csőségére s paptársaim épülésére közölni kötelességemnek tar-tom. Szolgáljon ezen épületes végrendelet közlése egyszers-mind válaszul a kaján világ által napjainkban sokszor fölhányt azon kérdésre : mire valók a papi javak ? Előre bocsátván a z t , hogy a boldogult élő rokoniról sem feledkezett m e g , itt csak azon hagyományokat hozom föl, melyeket jótékonyköz-czélokra rendelt. Miután .lelkét az Isten végtelen irgalmába ajánlotta volna, saját takarékossága által gyűjtött vagyoná-ból hagy : 1.) A megyei hagyaték-czimekre 100 forintot.
2.) Lelke nyugalmáért mondandó sz. misékre örök alapitvány-képen 350 f r t t . 3.) Boldogult szülőinek lelki nyugalmáért Uninban és Radinovban végzendő sz. misékre örök alapit-ványképen 240 frtot. 4 ) A boldogult által létrehozott ke-resztutnak föntartására a bolerázi egyháznak 200 f r t o t 5.) A nestichi s klcsovai templomoknak egyenként 100 frtt. 6.) A nepomuki sz. Jánosról czimzett s jó könyveket terjesztő tár-sulatnak 100 frtt. 7.) A beszterczei árva-nevelő-intézetnek 200 frtt. 8.) A bolerázi községnek 1000 frtt olyképeu, hogy ezen összeg a takerékpénztárba tétessék, kamatjából pedig azon bolerázi lakosok segittessenek, kik dögvész, vagy más elemi csapások által károsulnának. Nem különben 50 pozsonyi mérő rozsot hagy a bolerázi községnek olyképen, hogy abból a szegény népnek kölcsön adassék, a természetben adatni szokott kamat pedig mindaddig a tőkéhez csatoltassék, mig ez 200 p. mérőre rug. Ekkor ezen örök alapitványu tőke fö-löslege a helybeli iskolamesternek adassék, a község pedig a tanpénz fizetésétől fölmentessék. 9.) A nestichi községnek 1000 f r t t olyképen, hogy ezen összeg a takarékpénztárba té-tessék, kamatjai a szomoláni iskolamesternek adassanak, ki az iskolájába járó nestichi gyermekeket ingyen tanitani t a r -tozzék, fölmentetvén azok az iskolai tanpénz fizetésétől. 1 0 ) A földbe vetett magot nem különben a miveltetés költségeit fundus instructus-képen utódjainak hagyja. 11.) A kerületbeli káplánoknak egyenként 20 frtt. 12.) A bolerázi s klcsovai kol-dusoknak alapitványképen 100 frtt. 13.) Annak , ki a sz. ke-resztutja járásakor előimádkozik, alapitványképen 50 f r t t .
14 ) A következő pontokban az iskolamesternek , a tanitónak, egyházfiaknak, g a z d á j á n a k , s egyébb cselédjeinek, nem kü-lönben a nagy-szombati érsek-helynöki írnokoknak tesz szép hagyományokat, s meghagyja, hogy mindezen hagyatékok minden levonás nélkül, teljes osztr. értékű forintokban fizet-tessenek ki, a es. k. pénzügyérség a százalékok fejében egyébb vagyonára utaltatván. 15.) Végre rendeli, hogy a mi, mindezen tartozások u t á n , vagyonából még fönmarad, az a j e r u -zsálemi sz.-sirt őrző, továbbá a nagy-szombati sz.-ferenczi atyák s az éjszak-amerikai missio között egyenlő részletben osztassék szét. 1862-ki jul. 2-áról kelt fiókvégrendeletéből, melyben adósait számlálja el, kitűnik, hogy a boldogult em-berbarátnak erszénye egész környékére nézve valóságos ,mons pietatis' volt. Megszorult paptársainak, iskolamestereknek, de még más ügyefogyottaknak is hol pénzt, hol gabonafélét, gyakran minden kamat vétele nélkül kölcsönzött. Az Isten, ki a szegényeknek nyújtott segélyt százszoros kamattal fizeti vissza, fizessen meg ezen jeles emberbarátnak is számos j ó
-« 79
téteményeiért, melyeket ő mind éltében, mind halála esetén is gyakorlott; adja meg neki a jó s hü sáfárnak j u t a l m á t , a hervadhatlan mennyei koszorút.
-J-S1ENA, jun. 15-én. Szeretett és tisztelt érsekünk is ílui hódolattal telt levelet irt a szent-atyának, okát adván, miért nem mehetett pünköst-ünnepére Romába. Közöljük e levelet, mivel egyházi helyzetünk jellemzésére kitűnően al-kalmas. „Beatissime P a t e r ! Quam aegre tulerim, quamque in praesentiarum doleam non potuisse, (ea est temporum im-manitas) pergratae paternaeque tuae invitationi obsequi, post-quam meis litteris ad amplissimum Cardinalem Secretarium datis me (quantum in me erat) non defuturum promiseram, haud potis mihi est verbis prodere : neque ingratissimae hu-j u s impotentiae causas afferre necesse habeo. Satis enim su-perque nota tibi sunt B. P. suspicio, metus, odium, quibus in Italos episcopos bachantur — qui cuncta t e n e n t , cuncta mi-scent pro libito, et quae inde sententia regis nomine displosa est : — eminor interminorque ne quis Romain cogitet. For-san posthabitis minis tentare iter, forFor-san et impune conficere poteram : sed revocare gradum, meamque sedem revisere, hoc opus, hie labor ! Et quid interea ecclesia intercluso pa-store ! Qua de re communicato consilio cum invictissimo Pi-sanorum Praesule et Cardinali condictum est : nostris ecclesiis satius fore, tibique ideo gratius, si pedem ex ovili nostro haud efferremus. Quo inito consilio , quid aliud mihi reliquum est, nisi u t mente advolem, unde corpore proliibeor ? ut affectu sacrum pedem deosculer, ad quem prono mihi os admovere non licet? ut longe orationis gemitu, nisi coram effusis oculo-rum lacrimis conquerar et condoleam de impio perditooculo-rum hominum conatu, quo Ecclesia Mater quaquaversus et quo-quomodo impetitur? Atqui animo primitus praecipiebam ju-cunda sanctaque laetitia perfundi ex paterna praesentia et alloquio Beatitudinis Tuae ex coetu conventuque tot tanto-rumque ex omni catholici orbis plaga pastorum, tibi miro consensu adstantium in coronam gloriae, in diadema speciei, e t in vinculum unitatis et veritatis : ex triumphal! celebritate in qua futurum est, ut tot sancti martyres corona donentur vel in terra, qua jam redimiuntur et laetantur in coelis : tandem ex spiritus Paracliti solemni festo die, cujus robur in tanto discrimine mihi certius sperare fas e r a t , si tibi adesse in di-vinis mysteriis esset concessum. Sed quoniam Deo aliter vi-sum e s t , hoc unum censeo bonum esse divinam voluntatem amplecti, eique obsequi : dein quod coram eram facturus ab-sens sedulo facio, nempe ut profitear ex animo mihi esse te-cum, B. P. et cum omnibus q u i t e c i r c u m stant, pastoribus cor unum et animam unam in D e o , adeo ut quidquid a te in am-plissimo sanctissimoque conventu S. R. E. Cardinalium epi-scoporumque sit vel consultum vel provisum , vel sanci-t u m , id rasanci-tum habeo esanci-t sanci-t e n e o , esanci-t pro viribus sanci-t u e o r , non solum quoad fidem et mores, verum etiam quoad temporalem ditionem, ex qua impio ausu perduelles te extur-bare penitus conantur. Quod non nomine meo tantum, sed et omnium ecclesiarum, quae huic Senensi sufFragantur, quarum consensum exploratum perspectumque habeo, confirmare haud dubito. Et utinam earum plures non essent viduatae pa-s t o r e , non pa-sine maximo lldelium detrimento ! pa-sed dum Deum O. M. precor, ut tantae jacturae mederi dignetur, et potestati tenebrarum jam nimium saevienti laqueum injiciat atque in
infernum r e t r u d a t , a te B. P. apostolicam benedictionem im-ploraturus sacrum pedem exosculor devotus dignitati San-ctitatiquae tuae. Senis die 6. jun. 1862. F e r d i n a n d u s archiepiscopus.
T U R I N , jun. 22-én Midőn Russell a Timesnek levele-zője a legméltányosabban ir a romai pünköst-ünnepről, jó ha t u d j u k , miként ir erről a szakadár t a n á r , Passaglia Károly.
Őt már elszakadtnak lehet tekinteni a szeretet egységétől, ma holnap haeresiarcha is lesz. Oda vezet mindenkit a döly-fösségtől elvakult sziv. Eine szerencsétlen tanárnak nyilatko-zata a Mediatore havi füzetében olvasható jun. 21-ről, szóról szóra igy hangzik : „Alighieri mondása, hogy Roma, az ő ket-tős kormánya miatt sárba esik, piszkos lesz. soha jobban nem igazoltatott, mint napjainkban, midőn egy vallásos politikus gyülekezetet l á t u n k , melyet a pápák Romája a keresztény világnak nyújt. Krisztusnak legszentebb s legtisztább reli-gioja, ki hitte volna, hogy a te ünnepeid fényének a zsarno kok (a pápa és a püspökök) orgiáit kell tündöklővé tenni, s neked a halász széke körül a polgárisodásnak minden ellen-ségeit (a világ püspökeit) meghivni? Ki hitte volna, hogy a te vértanúid vérének kell azon földből, hova ez ömlött, a Megváltó helytartójának trónt emelni? Oh lia ama vértanuk, kiknek szive a világ örömei iránt mély megvetéssel volt telve, életüket az evangelium hirdetésére szentelték, lia azon vérta-nuk és papok szenvedhetnének ma, ezen visszaélésben, melyet nevükkel egy népnek lebilincselésére űznek (ezt az egész egyház teszi) ma másodszor kínosabb vértanúságot szenved-nének, mint valaha, midőn a barbarok az ő testeiket szétszag-gatták. A brigantik elrejtett vasa, s a vértanuk canonisatioja, ime ezen eszközök, melyekkel Antonellinek sötét és világi lelke törekszik urának roskadozó trónját istápolni. De a világ kilépett a bölcsőből, kinőtt a kiskorúságból : s ön bibornok ! most hiszi, hogy a nemzetek okosai (a forradalmárok) adnak valamit az ön által megvásárolt újságok lármájára, melylyel a a japani vértanuk becsületének árán a világi fejedelemség győzelmét hirdetik ? (Carrló azt véli, hogy mindenki meg van vásárolva, mivel ő eladta magát dús jövedelemért, s mivel ő a papság lelkismeretét pénzen akarta vásárolni az aláirásra.) Olvasóink a romai tudósításban, melyet ujságlapunkban lel-nek , észrevelietik a nevetséges és szomorú drámának kitűnő helyeit, s a melyeknek igazságáról kezeskedünk." Az utálat, és undor tárgyául hozzuk ezt a napvilágra, hogy lássák olva-sóink, hova tévedhet a megvakult ész ; s mire vetemedhetik a szenvedély. Quomodo cecidisti Lucifer? ez az utolsó gon-dolat.
R O M A , jul. 5-én. A forradalmi újságok jul. 3 , vagy 4-ére lázadás kitörését hirdették Romában. A franczia és a pápai seregek talpon voltak. Nem történt semmi. Montebello tábornok oly napi kiáltványt adott ki, melyet Goyon is hódo-latainak leghizelgőbb perczeiben is aláirt volna. A szent-szék nyugodtan nézi a conservativ kormányoknak szegődését a forradalomhoz. Italiának Muszkaország általi elismertetése ezt nem fogja megszabadítani. A szent-atyához naponta ér-keznek hódolati föliratok azon püspököktől, kik Romába nem mehettek. Lavalette őszintén kinyilatkoztatá, hogy neki többé semmi teendője sincs Romában. Utolsó fogadtatásakor a szent-atya ezen értelemben nyilatkozott Lavaletteliez : Miután a diplomatia minden erőlködését kimerítette, hogy az
elnyo-> 80
mottat az elnyomóval kiengesztelje, miért nem kisérti meg
mottat az elnyomóval kiengesztelje, miért nem kisérti meg