melyet junius-hó 3-án , Romában, a keleti egyház ügyében tartott.
(Folytatás.)
És itt, uraim, egy eszme villant meg elmémben. E pilla-natban, midőn önök szavaimra figyelnek, a világon két város létezik, hol minden nyelven beszélnek, s hol a népek képvise-lőik személyében légy-ottat adtak egymásnak : Roma és Lon-don. London, hová az emberi ipar csodái nagy kiállítására összegyülekeztek a világ összes tőkepénzesei és tudósai ; és R o m a , h o v á , hogy a hívek közös atyja körül sorakozzanak, dobogó szívvel siettek a keresztény világ minden részeinek püspökei. Szabadjon föltennem — a föltevés szerencsére le-hetetlen —• hogy valamely borzasztó szerencsétlenség által mindaz, mi Londonban van, eltűnnék ; bizonyára ez nagy sze-rencsétlenség lenne , méltó könyünkre, de mégis jóvátehető ; mert végre a földön hasonló eset már történt. Bizonyitja ezt maga Roma, mely a régi korban mintegy örökös kiállítása volt műipara,- műremekei- és gazdagságainak ; azonban egy napon Isten elküldé a szélvészt, a régi idők minden csodái eltűntek ; és a pápák , kiket a tizenkilenczedik század vademberei bar-bároknak neveznek, fölkeresik a töredékeket a romok alatt.
Nero palotájának romjai alól napvilágra hozták Apollot, a ha-mis istent, és e szép márványfaragmánynak saját palotájuk-ban adtak helyet ; ők maguk köré gyüjték a Raphael, Michel Angelo, Bramante, Overbeck és Teneranikat ; azonban száza-dok megfeszített igyekezetei daczára föltámasztani a régi kor
művészetét, azt fölülmúlni képesek nem valának. H a oly büsz-kék azokra, miket fölfedezéseiknek neveznek, halljátok a tá-volból zaját e mérhetlen rombolásnak, vessétek tekinteteite-ket ezen, hatalmas, müveit és fényes régi világra, és lássátok azt egyszerre megsemmisítve, elfeledve, eltűnve egy megren-dítő esés alatt ! Azonban mit t e t t az emberiség ? Ú j r a meg-kezdé munkáját és tizenkilencz század múlva látjuk kiállítását rendeztetni u j műremekei-, szobrai-, munkája és müiparának.
Sem nektek kétségkívül, sem nekem nincs szándékom-ban rosszalni a jelen ipart. Az a munka szülöttje és a munka tiszteletet érdemel ; az ember abban föltalálja büntetése ne-mes voltát. Kinek köszönhetjük a jelen ipar csodáit ? Értel-mes és becsületes férfiak szabad munkájának. Mi tevé becsü-letessé a munkást ? A kereszténység. E nélkül mi lenne az i p a r ? Távol tőle mivé vált volna ? Az i p a r , akaratja nélkül, engedelmes szolgává válik s előmozdítja Isten terveit. 0 ho-zott minket e helyre, és ő neki tartozunk közönettel azon nagyszerű közegekért, melyek megkönnyítik az evangelium küldöttjeinek utait. Azon távol tőlünk összeseregletteknek, át a mérhetlen távolon, a f é n y , gazdagság és siker közepette egyedül azt hangoztatom : Gondoljatok Istenre ! — Azután Romát tekintem. Romában Istenre gondolnak. Semmi gaz-dagság, egy szegény áldozár, környezve, hasonlókép szegény áldozároktól, háromszáz öreg egyesülve egy más öreg-gel, atyjukkal, ki elmondhatná nekik az apostolok fejedelme-ként : „Seniores obsecro , consenior ego, et testis Christi pas-sionum." Tegyük föl tehát egy perezre, hogy ezen háromszáz öreg eltűnik a föld színéről. A helyett, hogy eltemetjük a Lon-donban levő tízezer tőkepénzest, avval mit tenni képes, a tíz-ezer tudóst, avval mit tud : temessük el a háromszáz öreget és azt mit képviselnek, a hitet , az erényt, Jézus K r i s z t u s t , az Oltári-szentséget, az evangéliumot, a keresztet ! Igen, tegyük föl egy perezre , hogy a világ mindezt nélkülözi. Valljon ho-gyan fogja azt a világ visszaszerezni ? mily romok alatt fogja keresni ? Oh mi nem vagyunk tőkepénzesek, kereskedők, iparo-sok ; mi nem a végre küldettünk az emberek közé, hogy gé-peket készítsünk : mi a lelkek iidvözitése végett adattunk a világnak, és a lelkeknek szükségük van reánk; nélkülünk meg-halnak a lelkek a gazdagságok között, és ha elutasitatok min-k e t , tudjátomin-k meg hogy lelmin-ketemin-ket veszélyeztetitemin-k; — és h a inkább érzéktelen mint szentségtörő kezeiteket azon alapkőre tenni akarjátok, melyen mint alapon mi állunk, azt megin-gatni igyekezvén, hogy megingassátok az egész épületet : oh féljetek diadalotoktól, mert önmagatokat fogjátok temetni az általatok megrendített épület romjai alá !
De elég már arról, mik vagyunk és mit képviselünk; mi oka rendkívüli összegvülekezésünknek a hivek atyja, a pásztorok pásztorának széke körül. Lássuk már ezekután mi különösen a keleti egyház, és miben áll az, mit ez ünnepélyes alkalommal tőlünk és tőletek kiván.
II.
Tehát, kedves testvérek, inditson minket az evangeliumi szeretet és önszivünk hajlama segiteni és megvigasztalni ezen keleti egyházat, testvérünket, s régiségét, eredetét s kezdet-leges jótéteményeit tekintve, majdnem mondanám, anyánkat.
T i , kedves testvérek, ismeritek mindnyájan a keleti egyház Romában levő püspökei, Syria, Konstantinápoly, Smirna és Görögország püspökei által intézett fölhívását ; ők sürgetve
rem ob brevem absentiam, quid damni carissimo aesino gregi fore adventurum. Etenim dilectissimi cleri mei virnitem, prae-sertim ürmitatem, jam satis superque perspectam habui. Quin et cleri et populi meae dioecesis magna est pietas in Deum, amor atque obsequium in S. Pontificem, et in suum episco-pum benevolentia ac observantia; ita ut non solum Romám mihi accedenti non ipsi adversarentur, verum etiam ferunt aegerrime, Ecclesiae ac sacrorum antistitum libertatem no-vis in dies magis magisque vinculis ligari, atque obstringi.
Itaque a veritate omnino absonum e s s e t , si ex hac parte im-pedimenta oriri dicerentur. Igitur tibi Eminentissime Domine facile persvasum erit, quo dolore affligar eo, quod cogar invi-tus valedicere tanto et t a m r a r o purpuratorum patrum et uni-versi pene orbis episcoporum consessui, qui forsitan tanto meae vitae tempore numquam amplius eveniet. Quam cupe-rem Romae videre et cominus alloqui tot venerabiles pasto-res sanctitate et doctrina insignes, in Ecclesiae libertate ac juribus custodiendis strenuos, atque in catholica unitate ser-vanda arctissime conjunctos ! Obstupescent pofecto catholici omnes, ac posteri vix credent, quum ro manus Pontifex antis-titum fere omnium corona circum cingetur, eos tantum desi-derari, qui illi loco proximiores atque ex instituto majorum primi solebant acciri, et arceri ab iis qui qualibet inspecta ratione minus debuissent. Attamen religiosissimae solemnitati absens corpore , sed animo praesens recentes Sanctos ferven-tissimis precibus orabo ac obtestabor, ut Deus O. M. antici-p e t suantici-per nos misericordiam suam ; Ecclesiae suae bona, jura, leges vindicet, tueatur ; ita ut Dominus N. Pius P a p a IX. me-rítő tandem dicere possit: „secundum multitudinem dolorum meorum in corde meo, consolationes tuae laetificaverunt ani-mam meam." Deniqxie enixe precor Te E. D. ut animi mei sensus humillimos atque obsequentissimos aperire faveas Sum-mo Pontifici. Quem diu servet ac sospitet Deus Ecclesiae et societatis bono. Ea, qua par est, reverentia, Eminentiae Tuae humillime manus deosculor. Eminentiae Tuae Aesii idibus ma-jis 1862 liumillimus et addictissimus famulus C. Aloisius Mo-richini Eppus. Em. ac Rev. D. Cardinali Praefecto S. Congr.
Concilii. Romam.
P A R I S (folyt.) Tekintsük a papságnak pénzbeli állását koronként. 1802 — 1842-ig a papság 37,600 tagot számlált, mind lelkipásztorsággal volt elfoglalva. 1842 — 1862-ig a papság 44,660-ra emelkedett. Különös, hogy 1829-ben a pap-ság túlkapásairól panaszkodtak, pedig akkor a pappap-ság csak 30,700 tagot számlált, melynek dotatioja évenként 60,600,000 frankot tett. 1847-ben, a juliusi kormány utolsó évében eme dotatio 36,300,000 frankra szállt le. M a , 1862-ben tesz 44,626,000 frankot, s ha a hat bibornok-senatornak illetékét ide számítjuk, tesz : 44,806,000 frankot. Tehát a 300,000,000 frank mellett, mely a közmunkára fordittatik évenként, ennek századik részét teszi a cultusra fordított összeg, ide értve a párisi Notre-Dame s a marseillei székes-egyház javítására szavazott összeget. H a ezen századik r é s z t , vagy is a 3,000,000-et a 44,806,000-hoz adjuk, a kath. religiora forditott összeg 47,806,000 frankot teend (16,136,000 frt.) A cultus-budget emelkedése nem a papság gazdagságát szüleményezte, hanem a sebeket gyógyította, a romokat eltávolítani, a nagy szükséget valamennyire fedezni a k a r t a , hogy a papság hely-zete kevesbbé legyen türhetlen. Sok ideig az egyes
kolosto-rok tagjainak kimúlása lehetségessé tevé, hogy emez illetékek is a papság számára megsi'.avazott hitelhez csatoltathassanak ; de ez is fogyott idővel, s 1847-től kezdve ezen halál-budget többé nem létezik; egyenes kiadásokra kellett tehát készülni.
Ezen adatokat elő kellett hozni, hogy némely epés, s helyte-lenül takarékoskodó elmék kifakadásainak eleje vétessék a kiadások ellen. A számok többet nyomnak, mint bár mily okoskodások. Az első császárság alatt 1806-ban, az egyetemes kiadások minden millioma után a papságra esett 18,000 fr ; 1824-ben XVIII. Lajos alatt 28,000 f r ; 1829-ben X. Károly alatt 34,000 fr. ; Lajos Fülöp alatt 1847-ben csak 22,000 fr. ; most, a második császárság után minden közkiadásra szava-zott milliomból a papságra esik 25,000 fr. H a tekintetbe vesz-szük, hogy a nyugdíjazások a restauratio alatt szaporodtak, a mostani szám teljesen m u t a t j a , hogy a papság része fölötte csekély. Ez a cultus-kiadást az első császárság alatt tett ki-adások arányához vissza vezeti. Bár mit tekintsünk, III. Na-poleon minden ponton az egyház jótevője gyanánt üdvözöl-tethetik, (ezen húrnak a pengetése ma igen szükséges a nagy nemzetnél, azért pengetik oly erősen) ő azt a k a r t a , hogy az egyház szolgái ne legyenek egyedül nyomoruak, midőn a nemzetnek kifejtett kincseiben minden osztály dúsabban ré-szesül. A császárnak e szándéka javit a papság sorsán, nem neheziti a nemzet kiadásait, mivel a lelkipásztorok közül kinek-kinek jövedelme 73 frankkal, vagyis naponként 20 centimevel szaporodik. E csekély, de nem megvetendő javitás, a szegény lelkipásztoroknál naponként négy sou (5 krajczár a. é.) min-dég segedelem, habár soha sem gazdagság. A papság eme jö-vedelme párvonalba tétetik a munkás osztály fölemelt bérével, vagy is évenként 30 százalékkal öregbedik. A munkás karok most a városok felé vonulnak, a szegényebbek, az ügyefogyot-tak falukban maradnak, ezek legelőször is a lelkipásztor felé nyújtják ki esdeklő karjaikat, s a papnál lelki fájdalom emészti a szivet, midőn a szegénynek mitsem adhat. (Vége köv.)
V A R S Ó , jun. 29-én. Az apostoli nunciaturával sokat vesződnek Szent-Pétervárott. — A mult év végén a muszka kormány félvén , hogy a szent-atya megemliti a varsói ügye-k e t , ügye-készneügye-k nyilatügye-kozott a nuntius elfogadására. Roma , és a kath. világ ezt örömmel f o g a d t a , de vakon nem ereszkedett b e l e , ismervén a muszka diplomatiának álnok nyelvét. Ezen kormány, százados álnokságaihoz hiven, ily kezdemény által csak saját bajait akarta kikerülni, a nélkül, hogy elvet vál-toztatott volna. — Mi az oka tehát, hogy Péterváradon máig sincs nuntius ? Megmondom az okát. A szent-szék nem küld-hetett oda követet, a nélkül, hogy az apostoli követ helyze-tét minden pontra nézve előre is tisztán megszabná. Minden meghatározás nélkül követet küldeni, annyit tenne, mint ma-gát nevetségessé tenni. A szent-szék ismerte embereit. A föl-tételek elseje volt a szent-szék részéről, hogy a törvény, mely halállal tiltja a szent-székkeli közlekedést, visszavonassák, minden püspöknek szabadság nyittassák a szent-szék követé-vel közlekedni. A muszka kormány nem m o n d t a , hogy ama törvényt nem vonja vissza, hanem megígérte, hogy ama tör-vény , mig az apostoli követ Pétervárott leend, alkalmazásba nem jövend. Ezen válasz horderejét Romában jól értették.
Tehát a muszka kormány nem hágy föl az üldözés elvével, csak kegyelemképen a törvény szigorát fölfüggeszti, meddig ? mig az apostoli követet elűzni jónak fogja találni. Ennyit
je-lent a szólam : „mig a követ Pétervárott lesz." A törvény föl-függesztetik, de a mikor tetszeni fog, egy ildom elhanyagolása, vagy pedig tettleges guny által az apostoli követ állását le-hetetlenné teszik, akkor a törvény rögtön alkalmaztatni fog.
T u d j u k , mily könnyű egy követet haza küldeni, nem szüksé-ges őt legyezővel arczon ütni, mint a tunisi bey tevé egyko-ron , elég szóval megsérteni. Az apostoli követ helyzetét ily nyilt veszélynek a szent-szék nem akarta kitenni, sem maga a függő damoclesi kard alá jönni : tanácsosabbnak tartván nyiltan szakítani, sem mint álnok kegyelmeket fogadni.
IRODALOM.
A FORRADALOM és ennek megtestesülése a „divatos ál-lamban." (Folyt.)
További eszköz a z i f j ú s á g é s a p a p s á g el-c s á b í t á s a . Azon „választott szivek" pedig, melyeket a for-radalom különösen hálójába iparkodik csalogatni, az ifjak és a papok. I g e n , még azon gondolatra is vetemedik, hogy a pápát szinte bekeritse.
„Az ifjúsághoz kell fordulnotok, az ifjúságot kell elcsá-bítanunk , és a nélkül hogy észrevenné, zászlóink alá kell csalogatnunk. Senkinek sem szabad észrevenni terveteket ! Az őszbeborult és öregebb férfiakat mellőzzétek el, és szítsa-tok az ifjúsághoz, a mennyire lehet már kisdedkorában. Ne ejtsetek ki legkisebb istentelen vagy tisztátalan szavat előtte, kerüljétek ezt gondosan ügyünk érdekében. Komoly, erköl-csös férfiú szinét és mázát gondosan meg kell őriznetek. Ha ekkép híretek a collegiumok-, gymnasiumok-, egyetemek- és seminariumokban meg lesz alapítva, ha a tanítók és tanitvá-nyok bizalmát megnyertétek : csatlakozzatok különösen azok-hoz , kik egyházi pályára készülnek lépni. Izgassátok és he-vítsétek föl e tüzes , hazafias kevélységtől eltelt teremtése-ket ! Adjatok nekik eleinte, hanem egész titokban, ártalmat-lan könyveket, azután tüzesitsétek föl lassanként tanítványai-tokat egész az oliajtott forrpontig. Ha igy foly mindenütt ugyanegy időben és naponként a munka, eszméink elterjed-nek mint a világosság, és majd akkor önmagatok belátjátok ezen eljárás bölcseségét."
„Iparkodjatok jó katholikus és jó hazafi hirére kapni. E hír könnyen szerez bejutást tanításainknak a fiatal papság közé és a kolostorba. Rövid évek múlva e fiatal papság, a dolgok természetes folyása szerént, minden állomásokat el-foglal; kormányozni, sokfélét kezelni és itélni fog, a fejede-lem tanácsában ü l , igen , hivatása lesz a következő pápát megválasztani, és e pápának, valamint legtöbb kortársainak, kisebb-nagyobb mérvben a z o l a s z é s h u m a n i s t i c u s e s z m é k befolyása alatt kell állania, melyeket forgalomba bocsátottunk. E czél elnyerése végett minden vitorlát, ki kell feszítenünk." (A titkos utasitásból.) — „Az e g y h á z n e v e -l é s é t e r k ö -l c s t e -l e n s é g g é ke-l-l tennünk és fokozato-san alkalmazandó mindenféle eszközök által, melyeket pon-tosan meg nem lehet határozni, oda kell vinnünk a dolgot, hogy a forradalmi eszmék pápája segítsen diadalra. E terv mindég ugy tünt föl előttem , mint az emberfölötti bölcseség
szüleménye." (Nubius Vulpisnak.) És valóban emberfölötti, mert egyenesen az ördögtől származik. A gyülde-atyafi, ki Nubius név alá rejtezik, lefest aztán egy oly forradalmi pá-p á t , minőt magának képá-pzel : gyenge , könnyenhivő embert, minden éles belátás nélkül, egyébként illedelmes és tisztelt egyént s a democraticus elvektől áthatottat. „Körülbelől ily pá-pát használhatnánk, ha kaphatnánk. Ily pápával biztosabban megrohannánk az egyházat, mint atyafiaink röpirodalmával Francziaországban és mint még Angolország aranyaival is.
Ha azon kőszikla szétrepesztése végett, melyre Isten az ő egyházát é p i t e t t e , Péter utódjának kis ujját bevonhatnánk a szövetségbe : ez a kis ujj kereszteshadra többet érne , mint a kereszténységnek minden II. Urbánai és mindent szent Ber-nárdai együttvéve." (A titkos utasitásból.) (Folyt, köv.)
VEGYESEK.
P E S T , jul. 24-én. Tek. M a j e r Károly „A keresz-ténység bölcsészeti tanulmányozása" czimü és általa fordí-tott mü III. kötetének első és második füzetéből 50—50 pél-dányt ajánlott föl az ,1. T.! szerkesztőségének azon kijelentés-sel, hogy az abból begyülendő Összeg a Péterfillérekhez csa-toltassék.
— Lavalette Antonellit figyelmeztette azon sajnos ered-ményekre , melyeket a franczia püspökök körlevelei vonhat-nának maguk után, ha azok netán a romai fölterjesztés értelmében fogalmaztatnának ; és fölszólitá a bibornokot, hogy e tekintetben mérsékelje a franczia püspöki kar buzgal-mát. Antonelli nem igen sok reményt nyújtott, minthogy tel-jesen a püspök hatalmában áll, miként irjon az ő általa legin-kább ismert helyi körülményekhez képest. — Különösek azok a franczia nagy férfiak is ! egyszer a gallican egyház szabad-ságainak zászlóját lengetik , máskor meg jó volna, ha a pápa a püspöki karra parancsolna !
— Régi szokás szerént a pápák évenként emlékérmet ve-retnek sz. Péter napjára. A mult évi Dánielt ábrázolta az orosz-lányok közt. Az idei sz. Pétert tünteti föl, ki alamizsnát fogad el egy férfiutói és egy nőtől ezen körirattal : „Petri inopiam Christiani stipe sustentant. Antiqua pietas renovatur. 1862."
— A porosz kormány s z i n t é n minden föltétel nélkül ismerte el az olasz királyságot. Akart ugyan Roma- és Velen-czére nézve némi megszorítást, de Ratazzi kinyilatkoztatta, hogy a parlament által is megerősített programmtól ő el nem távozhatik, mely Romát tűzi ki az uj királyság székhelyéül.
Biztositja azonban a poroszt, hogy jelenleg Olaszországnak semmi megtámadási szándoka sincs.
— G—i ismert mivelt modorában ismét beszédet tar-tott Palermoban, melyben Napoleont nevezi minden bajuk kutforrásának, a nápolyi banditák fejének (tehát már sem a pápa, sem II. Ferencz !) „A bourbonismus, mondá, nem egyéb mint kinzó eszköz, börtön, számkivetés és halál. A király-pápa vagy pápa-király, a mi mindegy, még rosszabb valami." Sze-retnénk tőle hallani az Emmanuelismusnak költői meghatá-rozását is, minthogy a prosai eléggé ismeretes.
SZEMÉLYZETIEK. A székesfehérvári püspöki megyében D a r á -z s y István uj misés pap I s -z k a - S -z e n t - G y ö r g y r e ; K a -z a y E r a s m u s u j misés pap Isztimérre ; Y a v r o József Csa'kvárra ; T a 11 o s György R á c z -kevibe ; P ö d ö r István V a j t á r a t é t e t t e k káplánoknak.
Kegyes adomány:
Ö szentségének e g y káplán a váczi megyéből „ a fiúi s z e r e t e t részvété-vel s k e g y e l e t e s h ó d o l a t á v a l " . . . . 1 f r . a. é.
Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos POLLÁK JÁNOS.
Nyomatott Beimel J . és Kozma Vazulnál (Al-Dunasor, kegyesrendiek épületében) P e s t e n , 1862.
r~
Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szom-baton. — Az előfizetési díj f é l é v r e , postán küldéssel
5 frt. 25 kr. ,
helyben 4 frt 90 kr. a. é.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Előfizethetni minden cs.
kir. postahivatalnál, s Pes-ten a Beimel- és Kozma-féle nyomdai irodában (hal-piacz és aldunasor
sarkán , 9. sz. a.)
Pesten, julius 30-án. II. Félév. 1862.
T A R T A L O M : Hitnyomozás. (Folyt.) — M s g r . D u p a n -loup orleansi püspök beszéde, melyet junius-hó 3-án, Romá-ban , a keleti egyház ügyében tartott. (Folyt.) — Egyházi tudósitások. — Irodalom. — Vegyesek.
Hitnyomozás.
(Folytatás.)