P E S T , jul. 4-én. A pesti növendékpapság magyar egy-ház-irodalmi egylete leforditván a Montalembert gróf által remek tollal írott „ M a g y a r sz. Erzsébet élete" czimü munkát, egy igen diszes kötésű példánynyal kedveskedett a n a g y n e v ű szerzőnek , ki Parisból egy s a j á t k e z ü l e g írott levelet k ü l d ö t t az egylet elnökéhez, mely a nagynevű Széchenyi két levele által is gazdagított levéltárnak igen kedves gyöngye marad.
A levél franczia nyelven Íratott s magyar fordítása követke-ző : U r a m ! Megkaptam néhány n a p előtt azon latin i r a t o t , melyet szives volt ön a pesti központi seminarium növendékei részéről hozzám küldeni, s melyhez egy példány volt csatolva az általam irott sz. Erzsébet t ö r t é n e t e czimü könyv magyar forditásából ; e kettős küldemény nagy megtiszteltetés r e á m n é z v e , s nagy elégtételül szolgált. Önök nemzeti nyelvébeni nagy (profonde) tudatlanságom nem engedi u g y a n meg, h o g y méltányolhassam a magyar forditás becsét azon életrajzot il-letőleg , melyet nekem oly nagy szerencsém volt Írhatni : de más részt nem tudom eléggé meghálálni, hogy láthatom, mi-szerént e hős n ő , ki az Árpádok családjának legdicsőbb s leg-bájolóbb leánya v a l a ; egy kis figyelmes tiszteletet g e r j e s z t v é g r e v a l a h á r a a z o n h a z a k e b e l é b e n , m e l y ő t , u g y l á t s z i k , n a g y o n e l f e l e d t e . E g y é b k é n t igen hízel-gő reám nézve azon személye3 rokonszenv, melylyel ön, s ön-nek i f j u t á r s a i engem annyira megtiszteltek. Nem viszonozha-tom ezt mással, mint azon forró kivánaviszonozha-tommal, h o g y : egye-sítsék önök mindég sziveikben azon nemes hazafiasságot — mely minden magyarnak természeti adománya — azon legyőz-hetlen ragaszkodással a katholika egyház i r á n t , melynek sz.
I s t v á n és sz. Erzsébet h a l h a t a t l a n p é l d á j á t adta. F o g a d j a ön e kivánatommal azon őszinte hálámat és nagyrabecsülésemet, melylyel vagyok önnek legalázatosabb lekötelezett szolgája Paris jun. 20-án 1862. Montalembert gróf.
K I S - V A R D A (egri megye), szent P é t e r és P á l ünnepén.
Nem t u d o m , ugy van-e más is ; de reám mindég oly külön-szerüen, oly kedvesen h a t o t t f a l u n , vagy ily kisebszerü vá-rosban már az ünnep estéjéni előkészület is. Midőn langyos alkonyaton a mezőről h a z a t é r t nép elsepri háza előtt az u t -czát ; az édes megpihenést élvezendő ablaka alá ül beszélget-ve , s midőn a szokott estéli imára megszólal a n a g y h a r a n g ünnepélyesen, méltósággal, kalaplevéve, kézösszetéve
imád-kőzik. Annál édesebben h a t pedig maga az ü n n e p , milyennek riai nevezetességű hely, hol a tatárokon vett győzelem emlé-ma a kis-várdaiak szerzői s részesei voltak ! . . . Kilencz és 10 kére szent László által épitett templom sanctuariuemlé-ma még óra között szóltak a harangok, fogadva a szomszédhelységek most is áll — méltó azon kitüntetésre, hogy a megye főespe-processióit, — mert e nap búcsúnap Kis-Várdán. 10 órakor rese benne lakjék ; — én azt teszem hozzá, hogy a derék kis-dörögtek a taraczkok, a templomkeritésben álló nép pedig várdaiak, kik ennyire átértik és tudják méltányolni az érde-örömtől sugárző arczczal várta szeretve tisztelt lelki-atyját ; m e t , kik ily szép koszorút tudnak kötni szeretetből, kik igy k i , midőn nságos és főtiszt. F e r e n c z y I m r e , prépost, egri szeretik ékiteni az Ur h á z á t , s szolgáiban dicsőiteni az Istent, fő-székesegyházi kanonok s mintegy 14 lelkész kiséretében a megérdemlik, hogy köztük legyen a jeles főesperesur. M.L.
parochia lombozott kapuján á t , a zöld fákkal szegett uton a T U R I N , jun. 5-én. Midőn mindenféle összeesküvő sza-templom közelébe é r t , édes meglepetéssel látott egy zászlók- ' badon barangolhat az egész félszigeten ; midőn Garibaldi a kai ékesitett, kereszttel koronázott, s virággal beirott dia- királyi ministernek ajánló levelével diadal körutat tesz Lom-dalkaput. — Ugy mondom, a mint volt. A diadalkapu hom- bardiában ; midőn Rattazzi egy milliomot igér idegen földre, loka virágbetükben e szót tartalmazta „Hálánk." A kapu alatt s barátságos fejedelmek ellen szervezett hadi betörésekre : a a város birája köszöntvén a ngs kanonok u r a t , — kit még mint püspököknek megtagadtatik az útlevél, hogy Romába mehes-itteni segédlelkészt i s m e r t , — a forrón szeretett szabolcsi senek. Ez jól esik, mivel a mérsékelt forradalom arczárói le-főesperes, helybeli plebánus, G y ö r g y é n y i Ignácz úrhoz for- r á n t j a az álnokság mezét, s kimutatja, hogy ő zsarnok, mi-dult. Tolmácsolja hivei érzelmeit .. szeretetét, mély tisztele- kor szabadságot kiált; kegyetlen, mikor barátságot szinlel;
t é t . . . s egyúttal az egész várost illető érdemei iránti szives istentelen, midőn az egyháznak hódolatot hazudik. A turini elismerését. „Áldjuk az I s t e n t — m o n d j a többek k ö z t — h o g y érseki tartomány püspökei a szent-atyához levelet küldtek érzelmeink nyilvánithatására ily szép alkalmat adott ; midőn ezen alkalommal, a levél szövege ez : „Szentséges atya ! A azért lépsz az Urnák általad annyira szeretett h á z á b a , hogy sok keserűségek között édes vigasztalás gyanánt j ö t t hozzánk ujabb dicsőség boruljon r á d . . . (Azért várták oly örömmel, any- a bibornok-praefectus levele, melyben minket fölszólít, hogy nyi megtiszteléssel... mert a szabolcsi főesperestségbe volt szentséged kivánja, miszerént a japani vértanuk és De San-ünnepélyesen beiktatandó). Ezután a 4-ik felső elemi osztályi ctis Mihály canonisatiojának ünnepére Romába zarándokol-igazgató-tanár szónokolt, elmondván a főesperes ur érdemeit junk. Ezen fölhívásnak engedelmeskedni legédesebb köteles-kiválólag az iskolákra nézve, mint olyannak, ki ezek megala- ségünk lett volna, mivel kedvező alkalom leendett hódolatun-kulásának hatalmas tényezője volt, jelenleg pedig buzgó igaz- k a t , s fiúi tiszteletünket szentséged előtt személyesen meg-g a t ó j a , a főesperes ur memeg-ghatottan, szokott kenetteljes hanmeg-g- tenni, meg-gondossámeg-gunkra bizott nyájunkról számot adni, s az emeg-gy- egy-j á n válaszolt, köszönve a népnek kifeegy-jezett s z e r e t e t é t , édes ház középpontegy-jához vonzó és tör hetlen ragaszkodásunkat be-ragaszkodását. .. Ezek után az öröm hangos nyilatkozata s a bizonyitani. Gondoltuk, hogy a kormány ebben nem akadályoz-taraczkok zúgása közt a nép a templomba vonult. A jeles be- hat, miután minden polgárnak joga és szabadsága van utazni, széddel kisért formaszerénti, ünnepélyes beiktatás megtör- s h o g y , miután a szabad egyházat, szabad államban hirdetik, ténvén, a beiktatott főesperes ur mindenekelőtt elmondá ke- nem vethetnek akadályt a püspöknek kötelességei teljesitésé-gyelmes érsek-atyánk iránti fiúi hódolatát, hálás, mély tisz- b e n , midőn az apostolok küszöbeit tisztelni akarja. Azonban t e l e t é t , megköszöné a nagyságos beiktató kanonok urnák szi- elszomorodott szívvel tapasztaltuk, hogy az ut elzáratik előt-ves fáradozásait; azután a jelenlevő lelkészek személyében szólt tünk , s kötelességünk teljesítése lehetetlenné tétetik. Vegye az egész szabolcsmegyei papsághoz. Az egyház e viharos ide- kegyesen szentséges atya tiszteletünket, s hódolatunkat, me-jében kitartás-, védelem-, példás életre buzditá őket, s kéré, lyet lábaihoz lélekben teszünk; szentséged szenvedései a mi hogy terhes hivatalában — ha netán az idők méginkább meg- szenvedéseink i s , s mi örök hűséggel és engedelmességgel nehezednének fölöttünk — gyámolitsák. Végre kedves népé- leszünk parancsolatjai i r á n t ; adja reánk atyai áldását, melyet hez fordult—melynek szeretetét, bizalmát, saját szavai szerént magunkra, papjaink- s híveinkre könyörgünk. Saluzzo 1. jun.
— t ö b b r e becsüli a bíbornál.—Elmondja,hogyezutánis azakar 1862. a turini érseki tartomány püspökei. János saluzzoi ér-maradni reájok nézve a mi volt. Atya, testvér,barát. Jöjjenek sek; Modestus, acqui-i püspök; L a j o s , ivreai; J á n o s mondo-hozzá panaszaikat elmondani, könyeiket elsirni... ő a Jézus ne- vii, Kelemen, cuneoi, Antal susai püspök." A nápolyi püspök-v é b e n , tehetsége szerént mindenkin a legédesebb örömmel ség is hasonló föliratban nyilatkozott, ennek körlepüspök-velét a ca-segit. „S most vegyétek áldásomat" mondá oly meghatón, oly puai püspök az ,Armonia'szerkesztőségéhez közzététel végett édes hangján a szeretetnek, hogy gyönyörű végszavait, kö- beküldte. „Útlevelet kérve a politikai helyi hatóságtól, azt nyekben uszó szemekkel hallgatták s arczaikról mondhatlan kaptuk válaszul, hogy kérésünknek igen ismert indokok miatt édes érzet sugárzott... mint mikor nedves légen megtörik a hely nem adatik. A püspökség tehát hallgatag szenved ; szen-napsugár s szivárvány borul át az égen.. . A fölköszöntések védéséit a szenvedő atyának beszéli el. A pecsétőr maj. 15-alkalmával legelőbb a főesperes ur kelt föl, beszélt igaz egy- rőli körlevelében oly elvet pendit m e g , melyet soha nem fo-háziasságról, beszélt tündöklő erényekről... s midőn, a mit gunk elismerni, mintha az állam supremus Pontifex volna, a már elsőszavainál sejténk... kegyelmes atyánk nevét liallot- pogány Roma divatja s z e r é n t , s ő határozná m e g , mit üdvös tuk, a lelkesedés szavával dörgött az ,éljen.' Csak ilyen haza- tenni a püspöknek, mit nem üdvös. Mi az apostolok küszöbei-fit , ne jobbat adjon nekünk az ég !.. mondták valláskülönb- hez zarándokolni a k a r t u n k , a kormány azt válaszolja, ez nem ség nélkül. Csak ilyen a t y á t ! ne jobbat adjon nekünk az Is- üdvös. Megvallom, ilyesre nem valánk elkészülve,midőn sza-tén ! . . mondták hivei, s papjai kivétel nélkül. . . N t . S i m o n bad egyházat szabad államban kiabálni hallunk. Elkobozta Endre alesperes ur azt mondotta, hogy Kis-Várda, e histo- ezen állam az imádság-szabadságot, midőn üldözi a papságot,
M 23 H
mely a pápa engedélye nélkül nem akar Victorért imádkozni ; elkobozta a szertartás-szabadságot, midőn ő maga imákat szab k i , mit csak a pápa tehet ; elkobozta a gyónási szabad-ságot , midőn tömlöczbe veti azokat, kik a szent poenitenczia-ria leiratához szabják magukat. Elkobozta a tanszabadságot, midőn a hittanulmányi tételeket vizsgálja; elkobozta a sajtó-szabadságot, a midőn a. ,clericalis' melléknév elég , hogy a fiscus és a piaczi nép megsemmisitsen valamely lapot és nyom-dát ; elkobozta a papnövendékek bevételének szabadságát, le-kötvén a püspöknek kezeit. Ezek és más ezerfélék mind nap-fényre hozzák, miként kelljen érteni a szózatot: szabad egy-ház szabad államban. Ebben azt is m u t a t j á k , mily szabad volna az egyház, ha Pius Victor Emmanuel hatalma alatt lenne : pedig azt hirdetik, hogy a pápa soha nem volt oly sza-bad , mint Victor alatt volna. Püspöktársaimnak nevében ké-rem a szerkesztő u r a t , tessék az ide csatolt föliratját az egész nápolyi püspökségnek becses lapjában közölni. Capua, Maria Auxilium Christianorum ünnepén 1862. Cosenza bibornok, capuai érsek. A fölirat ez : „Beatissime Pater ! Quam bonum et quam jucundum convenire fratres in unum ad Sanctam Ec-clesiam Romanam, ad quam propter potentiorem principali-tatem necesse est omnem convenire ecclesiam, hoc est omnes qui sunt undique üdeles, cunctosque pastores, ut rationem reddant villicationis suae ! Quam bonum et quam jucundum accedere ad Vaticanum montem et ad princeps templum et ad multorum millium fidelium frequentiam in die, qua S. Mater Ecclesia induta vestimentis gloriae suae et coelestis Sionis aemula, hic coronat íilios suos, qui supe r principatus et potestates tenebrarum eo vel maxime triumpharunt, cum a tyranno J a -ponicae gentis pro fidei obstinatione damnati atque post Chri-stum et pro Christo de terra in crucem exaltati vicerunt, cu-stodientes opera ejus ; digni iccirco , qui potestatem habeant super gentes. Rursus quam bonum, et quam jucundum adstare tunc temporis fratres in circuitu Petri cathedrae, unde unitas sacerdotalis exorta est, atque episcopatus unus episcoporum multorum concordi numerositate diffusus. Quam bonum et quam jucundum Beatitudini Tuae communione consociatos fra-tres coram pendere in illa die ab ore tuo; quippe Vicarius il-lius, qui verba vitae aeternae habet, quotidie a sacro tuo do-ctore P e t r o doceris, agnos non modo, sed et oves Christi per totum habitabilem mundum Tibi concreditas pascere ! Quam bonum et q u a m jucundum Tibi in illa die super sedem sedenti in medio seniorum adstare et placito tuo respondere : Amen, et cantare Tecum canticum novum Leoni de tribu J u d a , qui vicit per martyres suos, quique solus dignus est accipere gló-riám et honorem, et virtutem. Quam bonum ! quam jucun-dum ! Atqui hujusmodi jucunditate et gaudio sancto frui no-bis tantummodo Neapolitanae Ecclesiae Episeopis minime da-t u r , eda-t confluenda-tibus undique ab orienda-te eda-t occidenda-te frada-tri- fratri-bus et fidelifratri-bus ad tantam Romanae Ecclesiae solemnitatem nobis solummodo abesse necessum est! ! ! Utique Tu nosti B.
P a t e r dolorem nostrum ac tribulationem nostram : Tu scis quare gubernium, quod hie i m p e r a t , id nobis p r o h i b e a t : unde casus nostros miseratus Tu ipsa ea qua polies caritate no-bis indulgens fuisti. Quid ergo ? Soli Neapolitani episcopi su-per flumina sedent hujusce Babylonis, et nonpoterunt cantare in illa die canticum Domini, quippe quasi in terra aliéna? At videat Dominus ! et praestet fides supplementum ! Absentes
quidem corpore, praesentes erimus spiritu. Siquidem Deua totius consolationis, qui consolatur nos in omni tribulatione nostra, in sapientia sua disposuit, u t ex nostris fratres non-nulli vel ex ipso Ecclesiae senatu, praesenti saevissima tem-pestate ab Ecclesiis suis abrepti, ac ab hisce regionibus ex-torres, isthic commorentur, atque adeo in templo isto prin-cipe aderunt ad solemnitatem celebrandam. Istis e r g o , vide-licet Xisto Riario Sforza A-eppo Neapolitano, S. E R. Pres-bytero Carclinali, nec non Francisco Xaverio Archieppo Sur-rentino, Mariano Archieppo Reginensi, Josepho eppo Sorano, Aloysio eppo Aquilano, per praesentes mandatum damus, eos-que precamur ut etiam nomine episcoporum Neapolis eccle-siarum, qui hisce litteris subscribimus, opportuno tempore Tibi super thronum sedenti preces supplicationesque pro bea-torum martyrum Japonensium, nec non pro b. Michaelis de Sanctis ordinis SS. Trimitatis canonisatione instanter, instan-t e s , insinstan-taninstan-tissime submiinstan-tinstan-taninstan-t; einstan-t instan-tibi ininstan-terroganinstan-ti respon-d e a n t : P l a c e t , et si quirespon-d aliurespon-d accepta occasione respon-docenti re-spondeant : Amen ; u t ad Trinitatis instar, cujus una est atque individua potestas, u n u m , uti loquitur S. Symmachus, per diversos antistites sacerdotium sit et appareat. •— Interim flectimus genua nostra ad Deum ac Patrem D. N. J . Christi suppliciter exorantes, ut per mérita sanctorum, qui laverunt stolas suas in sanguine Agni, dies probationis brevientur, et Ecclesia catholica tandem aliquando devictis erroribus univer-sis secura Ilii serviat libertate. Sperantes ergo f u t u r u m , u t Immaculata B. Virgo, de qua tam bene meritus e s , pro no-bis intercedat ad Deum ülium suum Unigenitum, per quam lidenter Ecclesiae triumphum, Te duce invictissimo expecta-mus, atque ad pedum tuorum osculum in t e r r a provoluti Apostolicam benedictionem enixe efflagitamus. Datum Nea-poli, die sacra Apparitionis S. Michaelis Archangeli anno 1862.
(Aláirva 14 érsek s 48 püspök.)
R H E I N A U . Mint emiitők, a rhenaui apát és convent ünnepélyes tiltakozást intézett a zürichi kanton kormányta-nácsához ; a tiltakozás szövege a következő : „Mélyen tisztelt elnök ur ! Mélyen tisztelt tanácsnokok ! A legbensőbb fájda-lom legkeserűbb érzetével hallottuk e kanton legfőbb államha-tósága részéről kolostorunk elhatározott eltörlésének hirét.
Habár eddig is kellett némely sanyargatást szenvednünk, és habár különféle jeleneteket és tapasztalatokat a legújabb idő-ben nem is tekinthettünk jobb jövő előhírnökeiül : mégis a könyörtelen megsemmisités e csapására nem voltunk elké-szülve. Mi az utolsó pillanatig biztunk jogunk igazságos ha-talmába, intézetünk keresztényiesen jámbor czéljainak elisme-résébe , dicsőséges múltjába, a mostani tagjainak részéről is teljesített kötelmek öntudatába, a schweizi szövetség alapitói és legrégibb tagjai kormányainak nemes pártolásába, végre a protestáns kantonnak egy más confessioju, egyetlen vallási testület iránti loyalis nagylelkűségébe. Ámde legigazságosabb reményünkben, fájdalom, csalatkoztunk. Fájdalmasan meg le-vén lepetve intézetünk eltörlésének elhatározása által, hasz-talan kérdezősködünk ezen kemény rendszabály alapos okai után. Már maga a tisztelet, melylyel az ősrégiség iránt tarto-zunk viseltetni, megvédhette volna intézetünket a sürgős ok-nélküli megsemmisítés ellen. Ezer évnél több vonult már el fölötte ; rövid tizenhét év elfolyása után alapításának 11-ik százada folyt volna le. És igy alig van t h r ó n , melyet az idő
24
annyira megszentelt volna, mint intézetünket. Az ős idő min-den zivatarait kiállotta, és maga a reformatio is, melynek kö-vetkeztében nem egy templom dölt r o m b a , a mienket meg-kímélte. Többször kellett magát átküzdenie nem érdemlett megtámadásokon, de ügyének igazságossága mindég meg-menté azt. Csak ezen szempontnál fogva is nem látszhatott-e volna méltán aggodalmasnak ily tiszteletre méltó testületnek elnyomása ? Valóban a humanitás parancsolatjának „tiszteljed az öregséget" meg kellett volna óvnia intézetünket minden erőszakos kéz ellen. Vagyonunkat nem becsteleníti meg egyet-len igazságtalan fillér sem. Azt, mivel birunk, Isten áldásán ki-vül részint kegyes, hálás adományoknak, részint saját szorgal-munk- és rendezett takarékosságunknak köszönhetjük. Oly szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az eziránt ne tán támad-ható kétségeket okmányok által eloszlathatjuk. Egész birto-k u n birto-k , minden jogainbirto-k elismertettebirto-k, elismertettebirto-k ünnepé-lyes, és levéltárunkban őrzött okmányok által. Fejedelmek, királyok, császárok, mindenkor kegyesek voltak jogainknak oltalmat igérni, és ebben részesítettek is bennünket minden előforduló alkalommal. Még II. József császár is, ki különben legünnepeltebb védnöke volt a korszerű humánus törekvések-n e k , összes birtokállásutörekvések-nkat ütörekvések-ntörekvések-nepélyesetörekvések-n biztosította. —•
M á r 1455-ben fölkérte Eberhard apát a hét ős várost a ko-lostor védnökeiül, és különösen Zürich nem csak elfogadta ezen védnökséget, hanem nem sokára valóban segélyt is nyúj-t o nyúj-t nyúj-t a Sulz grófok ellen, valaminnyúj-t később a kyburgi és nyúj-tliurgaui grófságok ellen is, melyek intézetünket magukhoz akarták ra-gadni és adókkal terhelni. A reformatio első zavarai és félre-értései közt a hithüség miatt ugyan másod izben is kénytele-nek voltak sorsosaink elhagyni a kolostort; de már 1531-ki dec 21-én a badeni gyűlés és Zürich, L u z e r n , U r i , Schwycz védvárosok közbenjárására az apát ismét ünnepélyesen be-helyeztetett. 1564-ki jun. 23-án minden védvárosok-, tehát Zürichnek nevében is okmányilag biztosíttatott, hogy az Isten házának kezelése az apátot, ennek halála esetében pedig a con-ventet illeti, mely nem esak az apátot, hanem fölügyelőket és kezelőket is szabadon rendelhet, ily szabadalmakat annál szive-sebben hagyták helybe és erősítettek meg, mert ők (a hét város) régentén az intézet által azért választattak védnökökül, hogy azt jogaiban védelmezzék , oltalmazzák. (Vége köv.) Ik.
VEGYESEK.
P E S T , jul. 8-án. P á p a ő szentsége az ,Idők Tanuja' szerkesztőjét, kit nem rég apostoli irattal örvendeztetett meg az általa g y ű j t ö t t szeretett adományért, sz. Gergely jeles rendjének lovagjává nevezte kí a, katholicismus ügye körül kifejtett buzgalmának elismeréseül.
— A különben jól értesülni szokott,Augsburg. P. Zei-t u n g ' az egyszer nagyon falnak menZei-t. Julius 4-ki számában ugyanis olvassuk : „A hajóraszállás alkalmával Genuában meg-sebesitett veszprémi püspök Marseilleben mint veszélyesen megbetegedett fekszik. Fején oly ütést k a p o t t , hogy véresen és aléltan rogyott a földre." A honi lapokban is terjesztett, de már illetékesen meg is czáfolt ilyféle hirt csak azért emiitjük föl, hogy örömünket fejezhessük ki ő excljának szerencsés és minden baj nélküli megérkezése fölött.
— Bizonyos lapok, le akarván valamit vonni a japani vér-tanuk iránti tiszteletből, azon állítással lépnek föl, hogy a ja-pani császár nyilatkozata szerént ezen vértanuk mint lázan-gók bűnhődtek a szégyen-fán. De h á t Krisztus maga nem mint lázadó feszíttetett keresztre ? A keresztények nem mint a romai birodalom ellenei üldöztettek-e ? És a protestantis-mus anticipativ-martyrja gyanánt dicsőitett Husz nem mint lázangó Ítéltetett-e a világi hatalom által m á g l y á r a ? Valami okot csak kell a japani császárnak is kitalálni, ha mégis ő szólt volna már erről !
— Romában pünköst-vasárnap a domonkosiak 12 évre ismét megválaszták generálisuknak J a n d e 1 atyát. A szokásos kézcsók alkalmával két spanyol érsek és egy püspök is j á -rult a megválasztotthoz , és a hódolat e jelével tanusiták há-lájukat a szerzet i r á n t , melyhez egykor ők is tartoztak. A sz.
Ferencz-rendüek Raphael a Ponticulo atyát választák meg rendfőnöknek.
— Romában pünköst-szombaton a laterani egyházban egy zsidó és egy török kereszteltetett meg.
— A ,Siéclé' romai levelezőjének alkalma volt a kis Mor-tarával találkozhatni. Fekete öltönyt visel, mig a többiek fe-hérben járnak. Kérdeztetvén a 10 éves E d g a r d , meg van-e elégedve ? felele : igen. Szülőinek nem szabad a kolostorba hozzá menni ; kétszer ir egy év alatt szülőinek, akkor is a meg-térésre kéri szülőit. A levelező m o n d j a , hogy soha sem fogja elfeledni azon arczkifejezést, melylyel a fiúra fölügyelő pap mondá : Igen sok lármát ütöttek ezen gyermek idehozatása alkalmával az atyai és természeti jogokkal ; pedig az isteni tör-vény erősebb amazoknál ; egy igy megkeresztelt gyermek a mi j ó s z á g u n k . —- Ily leirás megértéséhez természetesen
min-dég hozzá kell gondolni a Siècle szellemét, és a mi honi né-met lapunkét is.
— A freiburgi egyetem tanulói részvétföliratot intéztek a zürichi kantonkormány által jogtalanul eltörlött rheinaui kolostor apátja- és conventjéhez. Az aláirók közt orvosok és jogászok is vannak. Az indítvány egy jogásztól származott, ki
a föliratot fogalmazta is.
— Hamburgban már annyira vitték, hogy ker. szülőknem köteleztetnek gyermekeik megkereszteltetésére, mint pogá-nyokat is fölnevelhetik. — A hol az uralkodó planéta mindég Venus és Mercurius, ott a kereszttől nagy az iszony ; becsü-letesen élni akaró ember soha sem akarhatja megtagadni a ke-reszténységet ; a kereszttől azok iszonyodnak, quorum deus venter est, et gloria in confusione.
— Hamburgban már annyira vitték, hogy ker. szülőknem köteleztetnek gyermekeik megkereszteltetésére, mint pogá-nyokat is fölnevelhetik. — A hol az uralkodó planéta mindég Venus és Mercurius, ott a kereszttől nagy az iszony ; becsü-letesen élni akaró ember soha sem akarhatja megtagadni a ke-reszténységet ; a kereszttől azok iszonyodnak, quorum deus venter est, et gloria in confusione.