ke-resztviselés nélkül elérhetni, mi nem kedveskedhe-tünk. Méltán kérdezhetjük az igazság hű őrétől s a tekintély képviselőjétől: ő vétett-e, vagy talán szü-lei? az igazság szózata felel rá: „sem ő, sem szülei", hanem tetszik Istennek magát a szenvedésben meg-dicsőíteni; különben is bölcseletileg bizonyos, hogy a puszta tévelyt embernek oly igen üldözni nem le-het. Sok szenvedése daczára mily szelid, jó édes anya ez! (Vége köv.)
Az örök város, és a malaria.
( F o l y t a t á s . )
Igaz, hogy az örök város — Roma — oly területen fekszik, mely lakói, és különösen az idegenek egészségére ár-talmason hat. Ezt el kell ismernünk , noha a romaiak közön-ségesen az ellenkezőt állítják, és némely ott letelepedett, északról beköltözöttek nevetik a jövevények félelmét. A m i n t közönségesen Olaszországban föltűnő különbségeket találhat-ni, és nagy ellentéteket — a természetben is-—melyek egymás-sal szüntelen viaskodnak, igy Romában is folytonosan az élet-halállal harezol ; de a különféle — ugy szellemi, mint anyagi
—- harcztéren mindég az élet diadalmaskodott, sőt e megtá-madások által fokoztatott és erősittetett. Ezt bizonyitja a tör-ténelem; mert valamint a szent-szék tizennyolcz század óta a tévely és tagadás szellemétől szüntelen ostromoltatik, de le nem győzettetik : ugy a városnak is az ellenséges természet erőivel viaskodnia kell ugyan , de azoktól nem nyomattat-hatik el.
Nagy tévedés azt hinni, hogy Roma tökeletesen egész-séges lakóhely volt, és a malaria egyedül a rombolások- és renyheségből ered A természeti körülmények , melyektől itt az ember egészsége f ü g g , névszerént : a tenger csekélysége, melyet alacsony és nedveses part környez ; a Tiberis elmellőz-hetlen áradásai és ennek okai; az uralgó szelek,és különösen a Sirocco minősége ; nyáron a nap és éj légmérséklcti nagy különbsége, minden időben megvoltak, és nem igen változ-nak. Sokat ártottak azon roppant épületek is , melyek e mo-csárok körül, és fölöttük épittettek, és a lég fölfrissülését aka-dályoztatták. Ki ne tudná Ovidius verseit :
Hie , ubi nunc fora s u n t , udae tenuere paludes, Amne redundanti fossa madebat aquis.
Curtius ille lacus siccas, qui sustinet aras Nunc solita est tellus, sed lacus ante fuit.
Qua velabra soient in circum ducere pompas
Nil p r a e t e r salices, crassaque canna f u i t (Fast. 1. VI.)
Cicero azon helyet, hol Romulus városát épitette, dög-fészeknek nevezi, melynek csak halmai egészségesek. Livius a capuai lázadók panaszait cmliti: „igazságos-e, hogy a legyő-zött campániaiak Capua kies és termő vidékét élvezzék , és
18*
ők — a katonák — hadjáratok által sanyargatva, a pestlses és terméketlen földü város — Roma körül nyomorogjanak."
Frontin a vizvezetőkről irt könyvében azt mondja : hogy Ro-ma levegője gyalázatos (infamis aer) volt. Gazdászati irók, mint Columella, Caro és mások, az épitőknek különös figyel-met ajánlanak a tér választásában, mert a régiek kéjlakai is ismerték a láz veszedelmét. Horácz — mintha most élne — augustus havát nevezi a lázak h a v á n a k , melyben legtöbb végrendeletek készülnek ; azon nyavalyák , melyeket Livius dögleleteseknek — pestilentes — nevez, járványos lázak, a malaria szüleményei valának ; és hogy ezek leginkább a más-honnan jötteket támadták m e g , ezt Tacitus bizonyitja állít-ván : hogy azon gallusok és germánok között, kik Vitellius császár alatt a városba jöttek és a Vatican környékén letele-pittettek, a halandóság iszonyúan dühöngött.
Oly otthonos volt a városban és annak környékén e kü-lönnemü láz, oly hatalmasak és folytonosak annak inditó okai, hogy már hajdanában a Palatin hegyen a láz istennőjé-nek — Dea Febris — áldoztak ; és a büzösség — Cloacina
— és dögösség — Mephitis — istenek segítségül hivattak ').
De nem egyedül e nyomorult bálvány-cultusra támaszkodott e nép, mely a világot leigázni, és r a j t a uralkodni tudott ; ha-nem óriási harczot is vivott az ellenséges természet hatalmá-val , mely dicső székvárosát fenyegette. S o h a , és sehol nem fordíttatott nagyobb erő e czél elérésére. Servius király gát-falai a gyakori áradások akadályoztatására ; Tarquinius rop-pant épitményei, melyek maradványait a Cloaca maximá-ban mostanság is csodáljuk ; a számos , néha mértföldekre terjedő földalatti és fölötti vizvezetők ; tavak szárítása, völgyek be-töltése stb., mindezek nem egyebek, mint az emberi erőnek az őt megtámadó enyészet elleni bátor és hatalmas viaskodásai.
Csak ily erőfeszités mellett válhatott lehetségessé, hogy a lakosok száma Servius Tullius alatt 320,000-re, és a köztár-saság vége felé majd hihetlen magasságra hágott. Roma épí-tése után 529-ik évben a fegyverfoghatók száma, a tizenhét évesektől a hatvan évesekig (nőket és gyermekeket nem szá-mítottak) 750 ezerre m e n t , kik között 342 ezer rabszolga volt. De a Marius, Sylla, Caesar alatti belviszályok a nép szá-mát felére leapasztották, később a barbárok betörései s pusz-tításai, leginkább pedig a császároknak Konstantinápolyba t ö r t é n t átmenete a várost népétől még inkább megfosztotta, annyira : hogy a lakosok legjobb szándékuk mellett sem va-lának képesek ezen roppant építményeket föntartani vagy ki-javítani. Ezen müvek, melyeket a világ leghatalmasabb nem-zete századok alatt emelt, a világvárosnak díszére és javára voltak j de valamint azokat hatalmas nemzet építhette, ugy csak ilyen tarthatta fön is. Midőn a város hatalmából vesz-t e vesz-t vesz-t , a lakosok száma fogyovesz-tvesz-t, a romboló események szapo-rodtak : a roppant müveknek is enyészetnek kellett indulniok ; ezek elégtelenek lettek az egészség föntartására előbbeni be-folyásukat gyakorolni: az egészségtelen l é g , mely azelőtt ezek által fékeztetett, szabadabb tért nyert, sőt maguk ezen
ro-1) „ R o m a n u s populus Superslitionum Dearumque feracissimus, quemadmodum Febrem ad minus nocendum templis c o l u i t , ita Deabus Cloacinae et Mephiti ad ea polissimum arcenda mala quae tunc etiam temporis ob putridas, ac foetentes itentidem recurrebant ( a q u a s ? ) fallente quidem, bona tarnen spe, litare c o n s v e v i t . " (Lancisii Diss, de n a t i -vis deque adventitiis romani coeli qualitatibus. Romae 1 7 4 5 . )
mok lettek a vész föntartói és gyarapítói. Ennél fogva a nép fogyatkozása némileg ezen malariának előmozdítója, de egy-szersmind ok is , mely a nép szaporodását akadályoztatja. I t t ok és okozat összeesnek; és e hibás körben forog a város sorsa tizenöt század óta. Mennél kisebb a lakosok száma, an-nál rosszabb — közönségesen — az egészségi állapot, és mi-dőn másutt a nép szaporodtával a lég romlik, Romában ellen-kezőleg van, itt javul. Ez áll a külön részekre nézve is. Ezen előzményekből ilyen következtetéseket tehetünk : Roma s vi-déke hajdanta is egészségtelen volt ; ezen állapoton régente a rendkívüli erővel állított müvek sokat segítettek, s igy a la-kosok száma fölötte emelkedett ; de midőn a népesség első-ben politikai, azután természeti okok által megfogyott, Cam-pania elnéptelenedett volna, és a védmüvek is romlásnak in-dultak, a vészes levegő nagyobb erőre j u t v á n , a betegségek-nek is szaporodniok kellett.
De ellenkező hibába esnék, ki azt vélné, hogy ezen ár-talmas állapot mindég egyaránt tart, vagy századról századra növekszik. Sőt bizonyos, hogy a nép szaporodtával a kór je-lenségei javultak, és folytonosan javulnak A középkorban, melyben a város Ínségei gyakoriabbak voltak, levegője kétsé-gen kivül ikétsé-gen ártalmas volt, mint azt Damjáni Péter 1060.
énekli :
Roma vorax hominum , dómat ardua colla virorum , Roma ferax febrium, necis, et uberrima frugum : Romanae febres stabili sunt j u r e fideles
Quem seinel invadunt, vix a vivente recedunt. (Ep. 1 9 . )
A tizenkettedik században Skóczia püspöke Eadmer sz.
Anselm életiratában azt mondja: „a meleg hősége azon vidé-ken mindent kiégete, és a városbani lakás, leginkább a jöve-vényeknek fölötte egészségtelen." Hasonlókép panaszkodik freisingi O t t o : „Már a nyár tetőpontjához közeledett, a közellevő tavak- és város körüli romokból gyászos köd emelkedik, mely a léget sürüsiti és veszedelmes lázakat okoz." A nagy III. Incze pápa alatt a város csak 35 ezer la-kost számlált 1200-ban, és midőn XI. Gergely 1376-ban Avi-gnonból visszatért,csak 16 ezer lakost talált; (lám, mivé lesz Roma pápa nélkül) a bibornokok, kik IV. Honorius halála után u j pápát választandók, nyárban Aventinban egybegyűl-tek, a malaria miatt a conclave-t föloszlatni kénytelenittettek.
Később ugyan e vész gyengült, de egészen soha meg nem szűnt.
Nincs itt helye annak, hogy a malariának az emberi test műszerére való hatását, és azon különnemű lázakat, melyeket okoz , és közösen „le Febbre" neveztetnek , magyarázgassuk.
Czélunkat tekintve elegendő arra figyelmeztetni : hogy a Ro-mavidék lázainak okai mennyire külsőlegesek, a tér alkotásá-tól lég-, viz-, legmérséklet változása- és az életmódrendszertől függnek ; és hogy ezek hatása az egészségre nem elmellőzhet-l e n , hanem az egyének küelmellőzhet-lönböző aelmellőzhet-lkotása szerént is küelmellőzhet-lön- külön-böző és változékony (mint például a csallóközi hideglázakis).
Egészséges lakás, mértékletes életmód, meleg öltözet, e lázak elleni leghathatósabb védeszközök ; a bő köpenyek, a hajdani tógához hasonlók, az ott lakóknak igen hasznosak, és azon szerzetesek, kik rendjük szabálya szerént melegebb öltönyt viselnek, ritkábban esnek lázakba. A vigyázatlanok többnyire megsínylik gondatlanságukat ; de leginkább kitétetvék e láz-nak a szegények és munkások, kik melegebb öltöny nélkül
141 H —
szűkölködvén, a meleg napot követő hűs éjt a szabad lég, szellős sátorok, vagy romok falai között töltik el.
Az örök város classikus földje valamint a történelem-és régiség-búvárnak, ugy a termtörténelem-észet-vizsgálónak is érdekes.
Roma nagy, hullámnemü szabad téren fekszik, a mely három oldalról hegységtől, dél-keletről tengertől környeztetik, két folyó, a Tiberis és Anio folynak át r a j t a , és alantabb egye-sülvén, a tengerbe áradnak. Minden jelek oda mutatnak, hogy e t é r t egykoron a tenger hullámai birták, és földalatti tüzek rázkódtatták. Ezután a Tiberis vizei tavakat képezének, melyek még a királyok alatt a város mélyebb részeit boriták. Ma csak a tenger partja körül láthatni tavakat, de nedvesebb térségek itt-ott találhatók (nedves aljak, lápok.) Campagna nagyobb része müveit föld, sőt rendkivüli termékenységü, s itt-ott fölötte szép vidék, és ha azt az utazók pusztának neve-zik, ezt csak a lakók és a házak hiánya miatt mondják, ( h á t Debreczen, Szeged, s több magyar város vidéke?) a hol hul-lámzó vetések, bőséges legelők, s azokban különös szép fajú állatok tenyésznek, és azok őrzői a hajdani épület maradvá-nyaiban ütik föl sátorukat. Sic transit gloria mundi ! (Folyt, következik )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
S Ü M E G H , aug. 20-án. Korunk kitűnő bűne a háladat-lanság a ker. kath. anyaszentegyház intézményeinek irányá-ban , meg sem gondolva, hogy az egyház volt azon szerető édes a n y a , mely a népek társadalmi élete fejlődése fölött a leghivebben virrasztott. — A háladatlanság pedig ter-mészet-ellenes b ü n ; s lia minden bün megszokta bőszülni m a g á t , bizonyára a háladatlanság sem késendik boszujával.
Elég szomorúan láthatni ezt a szép Olaszországban, hol a pattogósan kikiáltott szabad ország, szabad egyház varázs-szava mellett, megvetve a legfőbb isteni tekintélyt, annál in-kább lábbal tiportatik a pusztán emberi mü. Hazánkban sem t a g a d h a t t a meg magát a külföldről szított forradalmi szellem, s a hazafi név megszerzésére egyszerűen biztosabb mód nem kinálkozott, mint vagy nyilt rohammal, vagy a ravaszság sima fegyvereivel támadást intézni a magyar Sion érczfalai s fő őrei ellen. Azonban virraszt az U r , rosszból is jót idézve elő ; s mivel a hatás ellenhatást szül, édes magyar hazánkban is e válságos korszakban lassanként ébred a k. kath. öntudat, s hangosan nyilatkozik a magyar kath. szellem gyakorta ott is, hol ez legkevesbbé váratik. — Ily vallásos érzelmeinek, s fő-pásztora irányában ápolt fiúi kegyeletnek hangos nyilatkoza-tát tanusitá a négy ezer s majdnem tisztán kath. lakosságú kiváltságos püspöki városunk f. h. 19-én, midőn nm. R a n ol-d e r J á n o s veszprémi püspök urunkat s atyánkat, abérmálás-szentség föladására érkeztet, vidékén s falai között üdvözölhe-té. Veszprémből Sümeghig mindenhol az őszinte fiúi tisztelet s ragaszkodás jeleivel találkozott ugyan, de érkezése a sümeghi határon belül s utczáin valódi diadalmenet volt. — Sümegh még püspökét igy alig fogadá ; mert alig hogy a régi vár te-t e j é r ő l , az úgynevezete-tte-t láte-tó magaslate-ton fölte-tűnte-t a magas ér-kezőnek fogata, azonnal Balatonig kiható üdvlövések történ-tek, s mig a népnek kicsinyje-nagyja az összes harangok zúgása között sietett az érkező üdvözletére, a város határánál a já-rásbiróság személyzete s nagyszámú lovas bandérium által fogadtatott. — Végre közeledett a fölállított
diadalkapu-hoz, hol az iskolai ifjúság, a nők mind koszorúsán, zász-lójuk alá csoportosulva f o g a d á , — s h a l a d o t t , a végtelen s térdre boruló néptömeg között a főutezán s piaezon , a bel-városon keresztül nyári lakáig, a czéhek zászlói s száz meg száz fehérbe öltözött s koszorút tartó leányTkák között, hol az összes kerületi vidéki papság , a városi tanács s az előkelő lakosok osztálya által, öröm s sz. lelkesedéssel fogadtatott.
Szent István napján hasonló lelkesedéssel fogadtatva a plébániatemplom t e r é n , s bemenve az Ur h a j l é k á b a , tizen-négyszázat a hit bajnokaivá s a Szentlélek templomaivá föl-avatott. -—• Következett az apostoli lángbuzgalmu kettős be-széd , melynek egyike a családfőkhez külön intézve, nagy ha-tást idézett elő, s végre az iskolai látogatás, hol az iskola tanonczai között imakönyvek s szent képek osztattak ki ; s a gyermeki bizalom annyira fokoztatott, hogy a kisdedek ke-gyelmes főpásztorunk tőközeiébe tolakodva, őt többszörösen a ,tisztelendő' bizalmas szavával illették. A mint a megbér-mált kisdedekben munkálkodott a Szentlélek erősitő malasztja, ugy csodálatosan kiöntetett az egész községre a kétszeres mennyei ajándék; mert mindenki iparkodott, a régen látott, de mindég ohajtott főpásztora irányában a szeretet, a gyer-mekies benső ragaszkodás, s vallásos érzületnek hálaadóját le-fizetni, mely általános hangulat következtében este nagyszerű fáklyás-zene rendeztetett ő excellentiája tiszteletére, melyT -ben az egész lakosság részt vett. — A zene elnémulása után a nép egyik szónoka által üdvözöltetett ő kegyelmessége, ki az erkélyre kilépve s egészen elérzékenyülve válaszolá gyerme-keinek : hogy ő érzékenyen meg van hatva szeretett sümeghi hiveinek ezen gyengéd figyelme s fiúi kegyelete által, s hogy szívesen fogadva ezt, ugy tekinti, mint a sümeghi k. kath. hi-vek vallásos hangulatának őszinte s tiszteletteljes kifejezé-sét ; — hogy bár az idők viszonyai miatt több évek óta nem jelenhetett meg hivei között, az ő atyai szerető szive mindég közel volt hozzájuk s leend i s , folytonosan esedezendő Isten előtt, hogy tartsa meg mindvégig azokat a h i t b e n , kiket ke-gyesen főpásztori gondjai alá bizott, most pedig szeretettel-jesen osztja atyai áldását. — Szép napja volt ez Sümeghnek, sziveinkben örökre emlékezetes, mert ez tartós záloga ama szeretetnek, mely a főpásztort hiveivel egybeköti a földön, ugy mint mennyekben egykor összefüzendi. Másnap kora reg-gel folytatta ő excja további k ö r ú t j á t , ezer áldástól kisérve, különösen azon házi szegényekétől, kiknek segedelmezésére
száz uj forintot ajándékozni kegyeskedett. F.
P A R I S , jul 30-án. A ,Temps' ellenséges újságlap a ka-tholicismusra nézve, mégis Confortinak a kamarák által már törvénynyé emelendő javaslatát kárhoztatva, igy szól róla :
„Az intézkedések két pontra összevonhatók. A püspökök nem meneszthetnek körlevelet, hacsak a pecsétőrnek jóváhagyását előlegesen nem b í r j á k ; másodszor nem büntethetik meg pap-j a i k a t , nem mozdíthatpap-ják el helyeikről e z e k e t , nem tehetnek közzé egy Ítéletet sem, hacsak a világi hatóságnak nem köz-lik ily intézkedésre vezető indokaikat, sőt több esetben, hacsak a közigazgatási hatóságtól jóváhagyást nem nyernek. A pe-csétőr, midőn a törvényjavaslatot a kamara elé terjesztette, azt kívánta, hogy hirtelen tárgyalják a z t , s a követek ezen kivánságot tapssal fogadták. Azt hiszszük, hogy ha a köve-tek háza eme javaslatot elfogadja, nehéz következéseket von Italiára. Italia most forradalomban , u j szervezedősi
izgalom-ban vagyon ; a kormánynak kötelessége az igazság és a sza-badság elveit tisztelni. A javaslat pedig ezen elveket a leg-durvábban sérti. A szabadság elve azt követeli, hogy az egy-ház magára bagyassék mindazon dolgokban, melyek a pol-gári rendet közvetlenül nem érintik. Az egyház egyesület, oly jogai vannak, mint bár mily más egyesületnek, s mindad-dig szabad, mig a nyilvános erkölcsöket nem sérti. íme, erre van hivatva az állam. A mikor ő az egyesület tagjai közé lép, s közéjök saját szabályait fölállítja, az állam tekintélyével visszaélést követ el. IIa az állam megakadályozza a püspököt, nehogy egy papot megbüntessen vagy. kiközösítsen, akkor a szabadsági elvet tönkre teszi. A katholikust senki sem kö-telezi, hogy katholikus, vagy a papot, hogy pap legyen; de midőn valaki a kath egyháznak, vagy a papságnak tagja lesz , az egyháznak joga v a n , hogy tőle az ő törvényeinek megtartását követelje. Ezen törvényjavaslatot a harag sugal-ta. A kormány ellenesnek találta a papságot ; s ime föltette magában, hogy ezen ellenzést megtöri. Ez könnyű dolog ; de a szabadság igy meg nem alapittatik. A szabadság ép az el-lenzésben van. Itt Conforti a pártnak szabadságát a haza szabadságával összezavarja. A párt szabad, mihelyt kormány-rudra kerül; de a haza nem szabad azonnal sőt ellenkezőleg.
A többség zsarnoksága tűrhetőbb lehet a kisebbség zsarnok-ságánál , de mindég zsarnokság az. Nevezzük a dolgokat sa-j á t neveiken. A nép csak akkor szabad, ha a szabadságban mindenki részesül, a többség ugy mint a kisebbség, a hatalom ugy mint az ellenzék."
T U R I N , aug. 5-én. Italia két részre oszlik, forradalmi és katholikus Italiára. A forradalmi Italia lármáz, fenyeget, lázad ; a kath. Italia h ű , csendes, és a keresztény szeretetben tevékeny. H i r d e t t ü k , hogy utolsó küldeményünk Romába 20,166 romai scudiból állott. A .Giornale di Roma'jelenti, hogy ezen összeg a s z e n t a t y a lábaihoz t é t e t e t t , azon ládákkal e g y ü t t , melyekbe az ékszerek valának lerakva. A szent-atya nagy vigasztalást talált fiainak ezen szeretetén és hűségén.
E r r e az ,Unità Italiana' megjegyzi : „Es mi szabadelvűek mit adtunk Roma és Velencze kiszabadítására ? Szégyenteljes összeállítás." — H a az ,Unità Italiana' tudni akarja, mit adtak a szabadelvűek Roma meghódítására, tekintse a deficit-et. A katholikusok sokat adtak Roma megtartására. Mult évben az ,Armonia' küldött 573,887 lírát ; ez évben martius végén kül-dött 110,267 lírát; május végén 12,866 scudit; most pedig jul. végén küldött 20,166 scudit. Mindössze tehát egy éven
át 861,641 lírát. Kz ékszerek értéke még egyszer annyit tesz;
tehát csak egyetlen újság fölszólitására, mely Móricz- és Lá-zár-rendeket, jövedelmes hivatalokat nem osztogat, az olasz katholikusok Pius pápának Roma föntartására másfél milliót adtak. Ezt pedig a nyomorúság, bizonytalanság, és minden félelem közepette tették. Minden bizonyára nagy tanúság, hogy Pius ügye mélyen van az olasz nép szivében gyökerez-ve : s a forradalmi Italia bizonyosan érzi ezen fizető, nem p e d i g , miként ők teszik, fizetett tüntetésnek a horderejét.
T O U R N A T , jul. 30-án. Fenyítő törvényszékünk előtt figyelemre méltó kihágás tárgyaltatott. A szabadelvűek u j al-kalmat nyernek a kath. isteni-tisztelet ellen kikelni, s az is-tentelenség szabadsága mellett szónokolni. Az egyéni szabad-ság szeréntük fölhatalmazás a nyilt hitetlenségre, s hol a hitnek érdeke a hitetlenség érdekével összeütközik,
szerén-tük a hitnek veszteni kell. íme a tény egyszerű tartama. Va-sárnap, jun. 29-én, délután Ellignies faluban az Oltári-szent-séget ősi szokás szerént körmenet kisérte szent Anna kápol-n á j á b a , mely félórákápol-nyira vakápol-n a falusi akápol-nyaegyháztól. A kör-menet oly közel volt a kápolnához, hogy öt perez alatt már oda érkezett volna, midőn Leuze felől egy kocsi a körmenet háta mögött v á g t a t o t t , s rohamával kényszeritette az Oltári-szentséget vivő plebánust a körmenettel együtt félremenni, s a szekérnek utat engedni. A kocsis hasztalan intetett a mezei őr által, várna egy pillanatig; az Oltári-szentség mellett kissé kitért, de rögtön az országút közepére vitte lovait, s erősen ostorozta azokat. A körmenet, melynek kezdete már a kápolnánál volt, ezen robogásra megzavartatott, ki jobbra, ki balra futott, az ének megszakadt, a férfiak morogtak, a nők jaj-gattak, az ajtatos tömeg menekülésben zavargó csoporttá vál-tozott. Ezen baromi tény, miként azt a királyi ügyvéd jellemzi, a lakosok kedélyét fölzavarta. Panasz emeltetett, melyet a polgármester a fenyitő törvényszéknél letett. P u e t t e , leuzei lakos, Merlin és Descamps ügyvéddel megjelent. A királyi ügyvéd a büntető törvénykönyvnek 216. §-át alkalmazni ja-vasolta , mely ekképen szól: „Azok, kik megakadályozták, visszatartoztatták, vagy f é l b e s z a k í t o t t á k az isteni-tiszteletnek gyakorlatát, zavar vagy rendetlenség által, a templomban, vagy más helyen, h o l a z t a r t a t n i s z o -k o t t , 6—300 fran-kig bűnhődne-k, vagy pedig 6 naptól egész három hónapig elzáratnak."— Descamps, a vádlott ügyvédje, ezen v á d a t , s a királyi ügyvédnek hivatkozását alkotmány-ellenesnek nyilatkoztatta, mivel a vád előjogot tulajdonit a kath. cultusnak,az alkotmány pedig minden előjogot eltörült.
Az országút nem templom, sem pedig helye a cultusnak ; arra a körmenetnek oly joga volt, mint a vádlottnak. Puette oly jogosan ment az országúton, miként a körmenet. 0 tehát semmi fenyítésre nem hivattathatik. — Különös ügyvéd ez a Descamps! O a törvényszék előtt mindenre szokott hivat-kozni, csak a törvénykönyvre nem, ő ebben nem akarja az alkotmány értelmezését, alkalmazását látni; ő előtte csak alkotmány van , a mint ő azt érté , törvénykönyv semmi. Ha-nem ő is az ügyvéd, ki még egy ügyet sem nyert meg. 0 hires a vesztes részről. Halljuk, mit mondott Merlin. Ez is oly sza-badelvű, miként Descamps. Merlin is v i t a t j a , hogy
Az országút nem templom, sem pedig helye a cultusnak ; arra a körmenetnek oly joga volt, mint a vádlottnak. Puette oly jogosan ment az országúton, miként a körmenet. 0 tehát semmi fenyítésre nem hivattathatik. — Különös ügyvéd ez a Descamps! O a törvényszék előtt mindenre szokott hivat-kozni, csak a törvénykönyvre nem, ő ebben nem akarja az alkotmány értelmezését, alkalmazását látni; ő előtte csak alkotmány van , a mint ő azt érté , törvénykönyv semmi. Ha-nem ő is az ügyvéd, ki még egy ügyet sem nyert meg. 0 hires a vesztes részről. Halljuk, mit mondott Merlin. Ez is oly sza-badelvű, miként Descamps. Merlin is v i t a t j a , hogy