ugyanan-nak 1484-ik évi rendszabályaiból is. Ezek tudnillik a hitnyomozást félreismerhetlenül mindenütt állami intézménynek jellemzik, azért is ismétlik folytonosan ezen kifejezéseket: ő fólségeik (Izabella és Ferdinand) határozzák és rendelik; ő fölségeik megkegyelmez-nek; nem is fekszik ő fölségeik akaratjában; a leg-fönségesebb uralkodók a király és királyné paran-csolják; ők azt találják jónak, s több efféle, mig az-alatt az egyházi hatalomról, annak akaratáról és ren-deleteiről emlités sem történik
1). (Folyt, köv.)
„Adatok a türelem történetéhez"
czimü közlés utóhangja.
( V é g e . )
B. ur válaszában azt állítja, hogy a pápaság (középkor-ban) a még ezután fölfedezendő földekhez is jogot szerete tartani. Sz. ur elméje itt ismét bakugrást tett ; mert mi köze a fölfedezéseknek a magyarok megtérésével ? Mással talán nem tudta betölteni papirosát ? Továbbá az sem igaz, mintha a pápaság sajátjaul szerette volna tartani a fölfedezendő tar-tományokat. Látja B. ur, a világi fejedelmek folyton czivakod-tak egymással, és igy nem tudván megosztozkodni a konczon, mi természetesebb, minthogy e vallásos korban a fejedelmek is viszályaik elintézését a pápára bizták. Mily jóakarólag és a mennyire l e h e t e t t , mindenkit kielégitőleg jártak el a pápák bíráskodásukban: arról sz. ur egy kis utánnézés és csekély jó-akarat mellett meggyőződhetett volna. — Én egy könyvben (igaz hogy nem Hegeltől) ezt olvasám a fölfedezett földré-szekről : „Certior factus (Pontifex Alex. V.) a Ferdinando V.
C a t h o l i c o de novi orbis inventione , ei enixe petenti adju-dicavit insulas detectas ac regiones omnes in posterum dete-gendas, initio facto a circulo m eridiano, qui centum leuca-rum intervallo ab Azoribus et Hesperidum insulis in occasum et meridiem distaret. Hinc ortum dissidium inter eundem Ferdinandum V. et Joannem regem Lusitanorum. Itaque pon-tifex, n e q u a n d o l i s a d a r m a d e d u c e r e t u r , ducto a septemtrionibus ad australeum polum circulo... totum ter-rarum orbem ex aequo in bifarium secuit. Quae pars ad
ori-*) Reusz, Sammlung Hannover, 1788. p. 9, 1 5 , 3 0 , 3 1 , 32.
entern solem e r a t , hanc Joannes facta optione desumsit, quae ad occidentem, Ferdinando relicta est. — A nem-katli. pápák ily esetben aligha tudnák megállni, hogy ne annectálnának, például angol stb.
B. ur azt is vitatja, hogy ezen kifejezése „papok és ba-rátok rakásokként hordattak össze" nem lehet sértő , mert ő ezt más könyvből szedte ki. Es logicáját igy folytatja : ha ezen kifejezés nem bántotta az akkori katholikusokat, nem látja át, miért bánthatna egy magyar katholikust? Ez ám'aztán a He-gel utáni logica ; ha engem egyszer Márton arczon ütött ; mi-ért lehetne haragudnom azmi-ért, hogy János is azt teszi. Én szeretem férfiúban a hizelgésektől ment kifejezéseket, de nem az igaztalan durvaságot, és modort. Különösen tűnik föl e kifejezés oly embernél, ki a mondern humanismusnaknagy pártolója.
Mi B. urnák a bőjtrőli mentegetését illeti, arra csak ezt jegyzem meg : mindenről lehet kétféleképen beszélni és irni ;
gúnyolódva és becsületes jó értelemben.
B. ur jónak látta válaszában igy nyilatkozni : „hogy én kilökvén fullánkomat megcsillapodtam; és igy folytatja : med-dig üzendi ellenem az adatkeresést nem tudom, de gyanitom."
— A férfias nyiltságot (mert nevem alatt irtam) csak a véd-vekből kifogyott ész nevezheti fulánknak. Ha kifejezéseimben itt-ott erősebb voltam, az csak azt bizonyítja, hogy Ön gyö-nyörű irmodora rám is hatott és utánoztam, noha ez ön jó akaratának árnyéka sem lehet. B. ur azt állítja : „hogy ő ugyan nem t u d j a , de gyanítja, hogy meddig üzendem én ő ellene az adatkeresést." Igaz hogy második közlésem után megcsillapodtam, de mi volt az oka ? — Nem merem állitani, hogy B. ur tudtával vagy a nélkül történt-e ; midőn egyik ta-nártársa M. A. hozzám Jött és e tárgyat feszegetni s ön mun-káját védeni kezdette. Én a jobbat tettem föl azt gondolván, hogy ön által van küldve vagy legalább tudtával jött — é3 ezt mintegy kezességül vevém, hogy jövőben nem fog elle-nünk oly kiméletlen lenni. Hihetőleg csalatkozám. Ez volt B.
ur, az oka, hogy megcsillapodtam ; és pedig nem azért, mintha ön gyönyörű?? müvében vagy fordításában nem találtam volna a kath. egyház és papság iránti gyűlöletet lehelő ada-tokat, de megcsillapodtam az említett oknál fogva Igy pél-dául még azt sem feszegetém, hogy ön a papokat mint csuda-gyártókat tünteti föl. Van-e ezen vádban csak egy szikrája a józan észnek ? Igy csak az évek hosszú során át a
katholicis-mus gyűlöletében megrögzött szív irhát. Ha B. ur vádja áll, ugy sz. Istvántól Kálmánig minden pap csaló, csudagyártó volt, csak azért, hogy a népet fanatizálják és tévútra vezes-sék. Ezen állításából corollariumként foly, hogy minden király az összes magyar kereszténységgel, vagy oly ostobák voltak, hogy e csuda készitési csalást be nem látták — vagy oly ga-zok , hogy ezt akarva és tudva ápolták ? — Mi Isten termé-szetfölötti hatalmában (csuda) hiszünk ; igaz hogy ez az elő-ítéletek ködétől elhomályosult elmét és szemet elvakítja. Pe-dig látja B. ur nem csuda-e, nem más értelemben vett termé-szetfölötti ignorantia-e, midőn oly iró, ki egész éltét katho-likusok közt tölté, oly csekély fáradságot sem vesz magának, hogy a katholikusok e kegyeletes hitéről csak némi kis fogal-mat szerezne magának A protestánsoknak is (ha még azok) vannak bibliai csudáik, melyeken magukat tul nem tehetik a nélkül, hogy de facto nieg ne szűntek volna azok lenni a mik.
« 37 c —
— ß . ur könyvének 101-dik lapján igy ir az aradi gyűlésről (132. 1.) „Az elvett j a v a k n a k szent czélokrai fordítása s egy-házak közt felosztása e l a l t a t á a t e t t e t rosszalt papi rend lélekismeretét." — Ily aljas gyanúsításra megjegyzést sem te-szünk. 105-dik lapon a keleti egyház-szakadásnál, a k é p-i m á d á s p-i perekről csacsog a m a g á t tudósnak mutatnp-i akaró szerző. (Mert, sub parenthesi, ki oly sok történeti könyv czimét t u d j a , az csak t u d ó s ? ) —-Tehát mindég csak képimádók ma-radunk mi önök e l ő t t , vagy ezt is más b a j t á r s á t ó l vette ön á t ? Olvassa el, ismételve mondom, a mi „Kis káténkat". Tud-va hitágazatainkat ilyenek Írására csak az képes , kinek lel-kétől a keresztény s z e r e t e t é s igazság utolsó szikrája is bucsut vett. 112. és 113-ik lapon is a pápa mennyköveiről t a r t j a B.
u r tudós előadásait, összehord i t t á b r á n d o t s t b . , és t u d j a Is-ten mi mindenfélét. E néhány idézetet most csak azért irtam k i , hogy ne látszassam adatok hiányában sinyleni. B. ur gyö-nyörű müvéből és még sokkal dicsérendőbb j ó akaratából akár 50 közlést l e h e t n e írni, ha nem sajnálnék a papirost ily silány munka vagy forditás megbirálására.
B. ur válasza végén ezt m o n d j a : M é g egy szóm van E.
u r és társaihoz : „ H a k e d v ü k t e l i k , t e s s é k e n g e m e t ü t n i , v é t n i stb. M i n e m j a j g a t u n k , h o g y a t o u -l o u s e i é r s e k k ö r -l e v é -l -l e -l h i v j a f ö -l h i v e i t a 3 s z á z a d o s p r o t . v é r f ü r d ő m e g ü n n e p l é s é r e." — I t t Kisfaludy K. Sulyosdi Simonja j u t e s z e m b e , ki egykor gyűlésbe m e n t , s mig mások t a n a k o d t a k , ő bóbiskolt : szom-szédja felkölté, és azt sugá f ü l é b e : „Simon oda minden ne-mesi szabadság ! mondj ellene," — Simon egyet pislogván igy kiáltott. „ É n p r o t e s t á l l o k." — Sulyosdi sorsára j u t o t t B. ur is , ki a toulousei érsek által rendelt ünnepély czélját és szellemét nem t u d v á n , a z t a v é r f ü r d ő megünnepléséről vá-dolja. H a ezen ünnepély ellen valaki p r o t e s t á l ; ugy legalább olvassa meg azt is, miként értelmezi ezt m a g a az ünnepély rendezője. Ezt egy történetirótól megvárjuk. Egyébiránt sokkal közönségesebb azon ü n n e p é l y , melyet Angliában t a r t a -nak , a pápa arczképének megégetése alkalmával.
Nekem is csak egy szóm van B. ur és társaihoz. í r j o n Ön mint protestáns , p r o t e s t á n s szellemben ( s a j á t szavai) , és h a t e t s z i k , a d j a elő munkájában bővebben a protestánsokat érdeklő dolgokat; de soha ne torzitsa el és ne protestantizálja az a d a t o k a t a mi rovásunkra. M i n t történetirónak ugy kell önnek irni, mint mi vallási dolgainkban irunk és beszélünk.
H a ki másként t e s z , megszűnt lenni történetíró. Ön szavai szerént : szenvedély-harczot nem koszorúzhat béke. I s t e n ve-lünk. Egri Aladár.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Ő es. k. ap. Fölsége f. é. j u n . 2 7 - r ő l kelt legfelsőbb hata'rozatá-val C s a t h ó Dániel p ü s p ö k - l a d á n y i lelkészt tisztel, k a n o n o k k á az egri érseki káptalannál legkegyelmesebben kinevezni m é l t ó z t a t o t t .
BÁLÁNBÁNYA (erdélyi megyéből), jun. 22-én. A hit-élet jelenségei nem kis varázs-erővel birnak annak a szuny-nyadozókbani fölvillanyozására ; az ébrékenyekbeni szilárdí-tása- s fölfokozására; kath. anyaszentegyházunk gyarapodá-sára. Miért is e lapok hasábjain némelyeket innen is közzé tenni czélszerünek véltem. I g a z , valamint az ég urának föl-sége v é g h e t e t l e n , u g y ő t e t a szabadban is m i n d e n ü t t dicsér-h e t n i ; még is Isten a k a r j a , dicsér-hogy sz. nevének tiszteletére
bi-zonyos hajlék készíttessék, h o l ő magasztaltassék, imádtassék, és hol a buzgón könyörgőkre a mennyei áldás szálljon le. M á r az ó-szövetségben mondá az U r D á v i d n a k : „Mivel ez volt a t e akaratod , hogy az én nevemnek házat építenél, jól csele-kedted, hogy ilyetén akaratod vala" (II. Paralip. 6, 8.) Az u j testamentomban pedig J é z u s mondotta : „Nemde irva van, hogy az én házam imádság házának fog hivattatni." (Mark.
11, 17.) Mindez föltételezi az U r a k a r a t á t a templomok épí-tésére nézve és ezeknek szükségességét. Azért megemlítésre m é l t ó , hogy itt is a régi roskadozó templom h e l y é b e , egy u j diszes hajlék é p i t é s e , Isten dicsőségére — és a hivek örök boldogságának g y a r a p í t á s á r a meg van kezdve. Minekutána maj. 25-én egy alkalmas imaház ünnepélyesen megáldatott, hogy abban ideiglenesen isteni tisztelet t a r t a s s é k , jun. 11-én az u j templom alapköve t é t e t e t t le az anyaszentegyház szer-tartásai szerént. Az alapkőbe következő okmány z á r a t o t t :
„Dicsértessék a J é z u s K r i s z t u s ! Emlékül: Ezen templom alap-köve l e t é t e t e t t Krisztus u r u n k születése u t á n ezer nyolczszáz h a t v a n k e t t ő d i k év (1862) junius h a v a 11-ik napján, melybe, miután b e s z e n t e l t e t e t t , ezen irat z á r a t o t t : „Jelen időben az egyetemes egyháznak dicsőségesen uralkodó feje vagyis a romai p á p a : IX. Pius. A hon fejedelme, Ferencz J ó z s e f , ki is osztrák császár és Magyarország apostoli királya. Az e g y h á z -megyének püspöke : Dr. Haynald Lajos. Kerületi főesperes : Eránosz Jeremias. Helybeli lelkész: Publig Gergely h i t t u d o r . "
E z u t á n következnek a helybeli bányahivatalnokok és más hi-vek nevei. F o l y t a t á s a pedig még igy hangzik : „Istennek ezen háza f ö l é p i t t e t e t t a templom p é n z t á r á b ó l , mely a tőkepénz kamatjából, a bányászok szabályszerű havi járulékai — és ma-gánosok adományaiból keletkezett. Boldogságos szűz Mária, mint Istennél hatalmas szószóló, és nep. sz. J á n o s mint e tem-plom v é d s z e n t j e , mindazon buzgó hivek fohászait, kik ebben az Ú r h o z folyamodnak, őtet i m á d j á k , j u t t a s s á k I s t e n szine elébe. S a d j a a mindenható ur I s t e n , hogy — a mi az ő sz.
nevében m e g k e z d e t e t t , szerencsésen bevégeztessék és szol-gáljon h a t á r t a l a n dicsőségének z e n g e d é s e - , és a hivő lelkek örök üdvének eszközlésére. Gloria Deo omnipotenti !" A tem-plom felső része teljes ivezeti-alakot n y e r e n d , kívülről cse-réppel, tornya pedig rézzel fog befedetni. Nem hiszszük, hogy a t. olvasó egykönnyen nagyobb lelki örömöt élvezne, mint midőn olvassa, hogy az ég u r a tiszteletére vonatkozó h a j l é -kok emeltetnek, mert ezek hatalmas emeltyűk a vallásosság f ö n t a r t á s á t s terjesztését illetőleg. E szerént a bolgár nép fő-papja kiáltványában méltán nagy erkölcsi erőt helyheztet az u j templomok épitésében a hitélet és az egységhezi mozgalom előmozdítása v é g e t t , m o n d v á n : „E mozgalom sebesebben m e n n e , h a pénzbeli erőnk volna az u j egyházak és tanodák épitése — s ellátására." Adja is Isten, hogy sz. Cyrill és Me-thod, mint a sláv-népek nagy apostolai esedezésére az egysé-get kereső mozgalom teljesen czélt érjen. De itten örömmel üdvözölhetjük a Szent-László-Társulat k e l e t k e z t é t , midőn egyik czélul épen a keleti keresztények fölsegélését t ű z t e ki magának. Vajha ezen, az emberiség j a v á t előmozditó-, h a z á t boldogító- s az összes kath. anyaszentegyházat virágoztató intézmény országszerte mindenütt létre jönne. I t t l é t r e j ö t t mart. 25én. Kezdetben 75 tagot számlált, most már a t a -gok száma 105-re emelkedett. A begyült pénzösszeg oct.
végével fog beküldetni. — Sz. P á l azt mondotta : „Távol
le-•». 38 t*—
gyen tőlem dicsekedni, hanem csak a mi urunk Jézus Krisz-tus keresztjében, ki által nekem e világ meg van feszít-v e , és én a feszít-világnak." (Gal. 6 , 14.) Valljon dicsekedhe-tünk-e mi is egyébben i n k á b b , mint Krisztus keresztjé-ben ? azért méltán mint hitéleti tény említhető föl a követ-kező áldozat is. Tudnillik : a helybeli lelkész indítványára, mi-szerént az ideiglenes imaház előtt egy díszes kereszt fölálli-tása végett pénz-segély nyujtassék, a buzgó hivek versenyzé-séből azonnal 38 frt. 13 kr. gyűlt be. Nem is adhatnók örö-mestebb ülléreinket valamire, mint a kereszt magasztalására, hisz ezen lett a mi megváltásunk, és miután Jézus a keresz-tet, mely egykor Golgota hegyén mint szégyenfa vala fölál-lítva, annyira fölmagasztalta): most dicsőítsük mi is azt, hogy hitéletünknek mindenütt egyik fénypontja legyen.
-{-R O M A , jun. 12-én. A szentséges atya ismét egy nagy műnek tette le alapját, mely uralkodásának nagy tetteit szapo-rítja. Nem régen nagy kórházat állított, mely minden szük-ségessel bőven vagyon ellátva ; ma pedig a nagy katonai lak-tanyának alapkövét tette le. A pápának nem volt hadserege, csak csendőrsége, laktanyára nem volt szükség, ez az első lak-tanya a pápai államokban. Ezen laklak-tanya Merode minister-he-lyettesnek köszönhető, ki a régi praetorianusok laktanyájának helyiségét saját pénzén megvásárolta, s a pápai kormánynak ajándékozta. A helyiség közel van a vasúti főállomáshoz, P o r t a pia, és Porta di San Lorenzo között, közlekedésben a Viminal-magaslattal. Az ős épületből annyi fog föntartatni, a mennyi csak lehetséges. Délben 12 órakor tétetett le az alap-kő, vallásos szertartás mellett. A pápai seregek a helyszínén voltak Kanzler tábornok vezénylete alatt. A széles tér egyik szegletén emelkedett szent Péter szobra, háromszor nagyobb mint a Vaticani szobor, e fölirattal : ,Tu es Petrus.' A szobor-ról lengett a nagy zászló pápai czimerrel, melyen aranybetük-kel voltak kivarrva e szavak : ,Pro sede Petri.' A szent-atya számára itt volt fölállitva a trón, körülötte a bibornokok és a püspökök számára. A térséget nagy néptömeg foglalta el, mely majd nem szüntelenül ,éljen a szent-atya király' kiálto-zott, kalapjával, zsebkendőjével a szent-atya felé intett. A lel-kesedést leírni nem lehet ; az ,éljenek' az ágyuk dörgéseit túl-haladták. Midőn a szent-atya a trónon helyt foglalt, Cullen, dublini érsek, sz Patrik-zászlóalj kisérete mellett a kitűzött helyre ment egyházi öltözetben, hogy az első követ vallásos szertartással megáldja, A szertartás után a zászlóaljak a szent-atya előtt lépdeltek. Midőn a szent-szent-atya távozott, ép oly lel-kesülés kisérte, mint a milyen fogadta. Jelen voltak Sterx, Wi-seman, Donnet, Morlot, Bonald, Schwarzenberg bibornokok, több érsek és püspök.
— A bibornoki testület a japani vértanuk és de San-ctis Mihály szenttéavatásának emlékére következő föliratot t é t e t e t t : V. idus jun. an. M.DCCC.LXII. — quod felix fau-stum fortunatumque sit — et rei christianae benevertat — Pio Nono Pontilici Maximo —adsertori pietatis locupletatori orbis catholici - - qui — in templo vaticano — die auspica-tissimo adventus Sancti Spiritus — adstantibus patribus card, et episcopis P.M.CCLXX — Sex et viginti hieromartyres in-victos — pro ílde Christi in imperio Japoniae — cruci suf-fixos immaniter trucidatos — et Michaelem de Sanctis Hi-spániáé ornamentum — a puero integrum vitae virtute su-bactum — coram populo frequentissimo ad laetitiam eífuso
— ritu solemni augustisque pompis — in coelitum sanctorum album retulit — itemque antistites ex toto terrarum orbe —
— Romám ob tantam faustitatem affluentes — paterna cu-mulates benevolentia — grandi numismate argenteo — Ba-silicam Ostiensem referente ab excidio reconditam donavit — eosque una cum Sacro patrum purpuratorum senatu —- ho-dierno die in calchidico magno biblioth. Vaticanae ad agapen recepit — Hieronymus de Andrea S. R. E. Card, episcopus Sabinorum — suo et fratrum nomine vultu ipso gestientium
— ex animo plaudit et g r a t u l a t u r — Deumque aeternum pro-videntissimum adprecatur — ut Pontifex Pientissimus — se-rus in coelum redeat — diuque intersit populo christiano, quo vaferrimis religionis hostibus ubique gentium disjectis —• Vi-ctoria laeti triumphum agamus — epulisque agni Stephano-phori -— coelestes inter concentus perpetuo assideamus.
K O N S T A N T I N Á P O L Y , maj. 20-án. Brunoni apostoli helyettes magával vitte Romába Meletios dramai görög érse-ket , ki alig egy hónap előtt kath. egységre t é r t , s Maragon áldozárt, kinek Isten után köszöni Meletios a megtérést. Bru-noni különös meghivást k a p o t t , hogy magával Meletiost is hozza el Romába. A hivek ezt fölötte nagy örömmel fogadták s kik látták Meletios állhatatosságát annyi zaklattatás, annyi üldözés között, remélik, hogy először Romába menve, a nagy-szerű szertartásokat az örök városban látva, hitbeli egységé-ben még inkább szilárdulni fog , s hazatérve hiveinek elbe-széli mit látott, mit hallott az örök városban, és meghozza a szent-atya áldását megtért hiveinek. Ma tehát Roma fogja látni a z t , miért századok óta esedezett az örök atyához. Az érsek, a ki az u j megtért görög egyháznak megviszi hódola-t á hódola-t s hihódola-tegyességéhódola-t a szenhódola-t-ahódola-tyához , nem hódola-tudahódola-tlan , nem is-meretlen neophita, mivel ő nevezetes családnak ivadéka, mely
150 éven át több papot, több püspököt és érseket adott az egyháznak ; s Meletios, a sultán által is elismert kath. püspök s nemzetének főnöke, patriarchal hatalommal bir népei kö-zött. Ezen megtérés egy ajtatos papnak köszönhető ; mind kettőt az Isten szent lelke vezérlé, hogy az egyház uj diadalt nyerjen a világon. A mint a szakadárok, kivált a muszkák Meletios elutazását megtudták, azonnal gyűlöletre s üldözésre gerjedtek ellene, kivált a phanari patriarchának liivei, a kik, b a j u n k r a , legnagyobb befolyással birnak a népre. A kormány is ezek közül választja legtöbb hivatalnokait, midőn a keresz-tényekből választ, mivel ezek legálnokabbak, legmozgéko-nyabbak. Miután tehát ezek siker nélkül kísérgették Meletiost a szakadárságlioz visszacsábitani,ármányt szőttek, hogy sze-mélyét elfogják, s ő rögtön elveszszen a hely színéről, a nél-k ü l , hogy valanél-ki tudná, hol van. Paolanél-ki Mussums, szanél-kadár, s a török külügyérség titkára bizatott meg az ármány kivite-lével. Ennek rajongása, és gyűlölete a katholikusok ellen köz-tudomású. Az idő rövid volt, hozzá kellett látni a munkához.
Az elutazás előestvéjén délután 5 órakor Paolaki mubachirja (ajtós) megjelenik Meletiosnál, s írott fölszólítást kézbesít a hellenek kezébe kiállított váltó beváltására, s ha némi kifo-gása lenne, forduljon a kormányhoz. Az érsek Ambrosios dia-cont küldé Paolakihoz azon tudósítással, hogy az egyik vál-tónak ideje még hat hónapra szól, a másikról pedig nem tud semmit, s magáénak nem ismeri. Paolaki erre nem adott sem-m i t , s követelte, hogy az érsek távozása előtt kezest állítson, s mielőtt ezen ügyét tisztába nem hozza, elutazni ne merjen.
3 9 Midőn a mubachir és Ambrosios ezt tudtul hozta az érseknek, itt volt esetleg Stamatello-Volko, a ki átlátta az ármányt, hogy ez csak az érsek utazásának akadályoztatására czéloz, hirtelen egy örmény és kath. bankárhoz ment, k é r v é n , hogy az érsekért a kezesseget vállalja el. A bankár megirta a ke-zességi levelet török nyelven ; az érsek is megirta a fölhatal-mazást a bankárhoz. Másnap reggel Stamatello-Volko Paolaki hivatalos szobájába ment a két Írással. A kavasz (hivatalszol-ga) tudtul adja Volkónak, hogy Paolaki már két mubachirt küldött az érsek elfogatására. Volkó s ü r g e t t e , hogy Paolaki-val akar szólni, mivel ezt is csak cselnek sejtette. Oh itt az emberek ismerik egymást! Volkó beeresztetett, s a két irást előmutatta. Midőn Paolaki az Írásokat olvasta, a kavasz be-j ö n , mondván, hogy az érsek már a franczia habe-jó fedélzetén
vagyon. Paolaki látván, hogy az ármány füstbe m e g y , felbő-szült , az Írásokat földré dobta , megtaposta , kiáltván , hogy neki ily írásokra szüksége nincs, s hogy ő nem ezt követelte, hanem kezest, vagy zálogot az érsektől. Nem irjuk le, mily gyűlöletes szavakra fakadt a titkár ur Hellin hivataltársával együtt az érsek ellen. Volkó ezen illetlenségre ügyeimeztette Paolakit, ez avval válaszolt, hogy kavaszai által Volkót ki-dobatta , s a franczia követséghez rögtön irt, miszerént Me-letios a partra tétessék. Stamatello a diván korlátnokához sie-tett , a ki csak azt kérdezte : van-e már erről hozott itélet ? Stamatello válaszolá, hogy az ügy törvényszék előtt nem is tárgyaltatliatik, mivel a váltó lejárási ideje még fél esztendő, az érsek pedig két hónap múlva ismét a fővárosban lesz. Pao-laki az alatt az örmény bankárt befogatta. Volkó az örmény-nek szabadonbocsáttatását kérte. Ezért Paolaki feldühödött :
„üssétek, vessétek ki" kiabált kavaszaihoz. A bankár testvé-re is közbejött, de ezt Paolaki ki sem hallgatta. E r r e Stama-tello-Volkó magát kezesül adá az érsekért. Daczára mind en-nek , lia a franczia követ nem fejti ki azon erélyességet, mely-nek itt egyedül van h a t á s a , Meletios nem utazhatott volna Romába. — Az érsek elutazása u t á n , daczára minden fenye-getés- és üldözésnek, az u j kath. nyáj rendesen t a r t j a az is-teni-tiszteletet. Ignatio az allipumi, s Geronimo aranyszájú sz.
János templomában énekelte a szent misét. Geronimo Mara-gon tanítványa: most Adrianopolisba küldetett, hogy az egyes-ség müvén dolgozzék. Az egyegyes-ség mindég szilárdul, mindég halad : a szakadárok fondorkodásai is csudálatosak. Csak pén-zünk nincs az egyházi szükségek fedezésére. Brunoni havon-ként 3,000 piastert (3000 frt.) ad, de ez mind kevés. Papjaink
János templomában énekelte a szent misét. Geronimo Mara-gon tanítványa: most Adrianopolisba küldetett, hogy az egyes-ség müvén dolgozzék. Az egyegyes-ség mindég szilárdul, mindég halad : a szakadárok fondorkodásai is csudálatosak. Csak pén-zünk nincs az egyházi szükségek fedezésére. Brunoni havon-ként 3,000 piastert (3000 frt.) ad, de ez mind kevés. Papjaink