melyet junius-hó 3-án , Romában, a keleti egyház ügyében tartott.
(Folytatás.)
Igy t e h á t minden Keleten vette kezdetét, minden a ke-letről j ö t t : az emberiség legnagyob nevei, a legdrágább kin-csei. Mózses, Illés, J é z u s K r i s z t u s ; az ó törvény , a jóslat, az evangelium. Ott azon szép és tiszta ég kékje a l a t t , a pálmák és terebinthfák á r n y á b a n , az egeket érő hegyek lábainál, az általunk legkedvesebben n e v e z e t t helyeken : Betlehem, Názá-r e t , T á b o Názá-r , KálváNázá-rián jelent meg egy napon az embeNázá-rek fiai-nak legkedvesebb- és l e g s z e b b j e , tiszta szűz fia, csodálatos gyümölcse az emberiség legszebb virágának, Istennek és em-bernek gyermeke, emem-bernek nevezvén magát, hogy édesebben társaloghasson v e l ü n k , hogy jobban elfedhesse dicsőségét : ez J é z u s Krisztus a mi U r u n k , a Keletnek kis g y e r m e k e , ki-nek szavai megvilágositák a földet, földúlták a régi bölcsesé-get. I n terris visus e s t , et cum hominibus conversatus est.
(Barruch. III. 38.) A falukban és v á r o s o k b a n , a tavak p a r t -j a i n és hegyeken tömegesen követé őt a nép, és kinyitván is-t e n i s z á j á is-t , az égiekeis-t fölis-tárá az embereknek. Oh Keleis-t ! oh E m m á n u e l ! oh igazságnak n a p j a ! mit m o n d á i , mit hoztál m i n e k ü n k ? Világosságot hozott az embereknek és vére által eszközölt m e g v á l t á s t ; mert vérét o n t á ott és mindörökkön megszentelé azon földet. Isteni küldetése a kereszt által a sze-r e t e t és világosság küldetése volt. A j é g h i d e g éj sötétségében mély álmot aluvó földnek meghozá ébredését a tiszta igaz-ság- s a mennyei szeretetben. Megnyitni j ö t t a világnak azon ismeretlen és végtelen látkört, melyről Italia h a l h a t a t l a n dal-noka D a n t e zengé „hogy határok ul csak a világosságot és s z e r e t e t birja." (Che solo amore e luce lia per confine.)
A Keletről jövő ezen u j kisugárzás örömre és vigságra inditá a világ minden nemzetét. Itt, itt oh Roma, ezen a szent és profán jósok által v á r t és h i r d e t e t t világosság ! í m e itt a n a g y századoknak u j megnyitó r e n d j e , melyről Virgil dallá :
„ M a g n u s ab integro saeculorum nascitur ordo." í m e itt azon h a t a l m a s h ó d i t ó k , kiket minden n é p , komoly történetírói : T a c i t u s és Svetonius bizonyítják , Keletről jövendőket v á r t :
„Venturos ab oriente, qui rerum potirentur." Ök jönnek, ime ! Kicsoda a kapitólium lábainál ama Keletről j ö t t férfiú, ki zsidó öltönye a l a t t elrejtve szivén egy fakeresztet t a r t ? A m o t t v a n , az izgatott t ö m e g b e n ; ő látja talán Nérót elha-ladni , ki arany p a l o t á j á b a megy , s ki őt rövid időn keresztre f o g j a feszíttetni ; mert ez ő , ki a Kelet ege alatt egy napon igy szólt egy emberhez : „Te vagy Krisztus, az élő I s t e n fia.í£
„ T u es Christus filius Dei vivi." Es ugyancsak ő vala az, kinek az ember, az élő Isten fia válaszolá : „Simon Jónás fia, nem a t e s t és vér, hanem mennyei atyám j e l e n t é azt ki n e k e d ; és én mondom neked : T e vagy P é t e r , és ezen kőszálon fogom
föl-építeni egyházamat." Ki meg azon másik keleti f é r f i ú , ki az appiai uton közéig, melyen az egész régi kor haladt ? L á t h a t -játok őt Pouzzoli mellett a h a j ó főijén m a g á v a l hozván az
evangéliumot, a világ ü d v é t , és innen türelmetlen pillantáso-kat vetve Olaszhonra ! a még máig létező „forum Appii" és
„tres tabernas"-ig előhaladt, ott találkozik Romának ölébe j ö t t keresztény híveivel és érzelmeik által megvigasztalva és szi-lárdítva, — mert az apostol kebelében emberi szivet h o r d o t t s a szent lapok m e g j e g y z i k , h o g y szivének szüksége volt bi-zalomra —bizalommal és hálaadással Isten i r á n t , folytatá út-j á t közepette azon büszke síremlékeknek, melyeket ma is szem-lélünk még, és a hamis istenek templomainak, azon R o m a felé, melyet meghódítandó vala Jézus Krisztusnak : P á l ez a nem-zetek a p o s t o l a , ki Romába jön v é r t a n u s á g a által befejezni Damaskusban kezdett nagyszerű apostoli pályáját. Oh h a ezen két férfiura gondolok, egyike galileai halász , a másik szőnyegkészitő, kik a romai kolosszus ellen indulnak, — én elragadtatom.
Azonban az apostolok után ime m a j d apostoli férfiak jőnek Keletről. Merre t a r t azon szélvész- és habok-ide s tova h á n y t a j á r m ű , melyen a Gondviseléshez ajánlottan a bethá-niai föltámasztott és két nővére M á r t a és M á r i a vannak ? A gallok ősi f ö l d j e , Marseille édes p a r t j a i r a vezérlé őket az is-teni kéz ; és ezen phokiai város a fölvilágosodás és polgári-sodásnak hazánkban ezen bölcsője, általuk magasztosabb föl-világosodást és polgárisultságot nyer. És t i , kik láttátok sz.
J á n o s t , ti az ő t a n i t v á n y á n a k , Polikárpnak t a n i t v á n y a i , oh Potin, oh I r é n , hagyjátok el Jónia mosolygó rétéit, és
részel-•tessétek az ifjú Lyont a keresztény hit és vértanúság dicső zsengéiben. É s t e , ki hallottad szent Pált az Areopágban, te, ki ezen nagynevű tanácsból ezen b a r b á r iskolába léptél, t e nagy szent D é n e s ! az oly nagyszerű hivatásu Paris azon hely, hová az Isten lelke vezérel. Oh ! Isten, mily fényben ra-gyogott azon időkben a Kelet h i t e , annak sugárait a N y u g o t legtávolabb széleire kiterjesztvén. Ott valanak a nagy pa-triarchal e g y h á z a k : Jeruzsálem, Antiochia, Alexandria, Kon-stantinápoly és mások. Ott Keletnek egyházai, Jeruzsálem, Alexandria, Antiochia, E p h e s u s , Athen, Korinthus, Cesaraea, Thessalonika, Edessa, Nicea s Konstantinápoly egyházai ! Mily püspökök ! Mily szentek ! Mily tudósokat láttatok ti székeite-ken ! Ott t ű n t e k föl az első apologisták ; ott Nicaea-, Konstan-tinápoly-, Ephesus-, Chalcaedonban t a r t a t t a k azon nagy zsina-tok , hol örök időre megállapittattak a keresztény hitágaza-tok , melyeket egy nagy szent Gergely hite a négy evangé-listával e g y a r á n t tisztele. Nagy Sándor foglalásai óta a Kelet vala hivatva az u r a l o m r a , hogy szolgáljon Isten titkos czél-zatainak az evangelium terjesztésében, az ada egy csodálatos nyelvet, a gazdagsága- , szabatos- és hangzatosságára nézve hasonlithatlanul legtökélyesebb görög n y e l v e t , a bölcsészek, költők és szónokok n y e l v é t , a z é r t oly tökélyesen, mint már szent Athanáz is szent Bazil fölötti dicsbeszédében megjegyzé : hogy szabatosan visszaadja dogmáink s z i g o r á t , és leleplezze azoknak nagyszerűségét. A Kelet szent-atyái t á r t á k fön a görög irodalom f é n y é t , és megörökiték annak dicsőségét. T e -kintsük meg, a kelet egyházaiból öt századon á t mily fénynyel t ű n n e k föl szent hitünk annyi nagy atyái, a védirók, szentirás-magyarázók, hittanitók és szónokok ; szemléljük Görögország egének dicsőséges csillagait : szent J u s z t i n t a bölcsészt,
Qua-h 69 11
dratust, Melitost, Athanagorast, Kelement, Origenest, Özsé-bet , a keresztény Platónak nevezett szent Bazilt, arany-szájú szent Jánost, nazianzi szent Gergelyt, szent Athanázt a győzhetlen vitatkozót, és még számos dicsőséges neveket, melyek napjainkig dicsfénynyel övezik Kelet keresztény köz-ségeit. A tudomány, ókésszólás, szent élet, az isteni és emberi dicsőség, mindez együtt és egyszerre ott vala. Mily termé-kenység ! mily fény ! mily élet ! mily hatalom !
Oh Konstantinápoly, te mindent elvesztettél ! Te min-dent elvesztettél, midőn a tévedés egy napján fölemelkedni akartál és uralkodni dölyfödben ! Nem neked, Romának vala adva az elsőség az egyházban, azonban te ez után vágyakoz-tál, és hogy azt elnyerjed, megalázád magad, te rabszolgává alacsonyitád magad ! te a világ dicsőségét hajhászád, és győ-zelmed— forrása vala minden nyomornak és életet adott azon zsarnoki és elvetemült birodalomnak, melyet Europa erőlkö-dik föntartani ! És megalázott, a porba levont patriarchád nem vala egyéb nyomorú játékszernél koronás zsarnokaid ke-zei között ! — Ez ime, ez azon helyzet, melyet az örök város fönséges főpapjának, hitünk őrének, és lelkeink atyjának óhaj-tanak napjainkban. Azonban nem, nem Istenem, soha ! soha ! A szakadás volt tehát a z , mely az egyházat a hatalom, a né-peket az Izlam rabigája alá görnyeszté; mert bárki bármit mondjon is, a népek szabadsága szakadatlanul van összekap-csolva az egyház szabadságávál ! A végtére Mahomed fél-holdja által uralt Konstantinápoly legszomorúbb példája an n a k , milyenek következményei az egységtőli elszakadásnak.
És az ugy v a n , azon szép vidékek, a régi világnak legvirág-zóbbjai, már annyi század óta nyögnek a török butitó járma alatt. Mi lett azon, általunk csak néhány perez előtt büszke-séggel emiitett egyházakból? Inkább hozzátok tartoznék, ajta-tos püspökök, kik a romai egyháznak ősi keleti liturgiátok tisz-teletre méltó szertartásait mutatjátok, hozzátok tartoznék el-panaszolni itt egyházaitok balsorsát, azoknak megaláztatását, szegénységét és a halál félelmét, melyet szakadatlan okoz a muzulmán vak dühe. De mit mondok ? Ezen vérszopó vak düh-nek utolsó föllobbanása, nem rázta-e föl a legújabb időkben Európát nyugalmából, borzasztóságok által, melyekhez ha-sonlókat a nap még soha nem l á t o t t ? Isten legborzasztóbb csapási valljon megközeliték-e valaha a saidaihasbeiai, ra-schayai, der-el-kamari és dama,skusi rémületes mészárlásokat?
Az elrémült jövő tán kérdeni fogja önmagától, hogy ezen barbár despotismus még mai napig fönáll ? „Oh —•
mondá egykor Bossuet — a politika támogatja ezen szétom-lással fenyegető birodalmat ; védgátakat von körüle, hogy megakadályozza esését." És napjainkban is, miután már bel-részei is fölemésztvék és aláásva van ingatag alapja, még csak a külhatalmak szerződései által áll fön. Megakadályozzák esését, a nélkül, hogy megakadályozni képesek lennének halá-lát, és midőn meghal, elnyomását, szétszakítását és meggyön-gitését fogja eredményezni még keleti egyházaink maradvá-nyának is. Es addig a keresztények milliói nyögnek kegyetlen járma alatt, majdnem minden védelem nélkül átadva kegyel-mének vagy dühének. Azonban hagyjuk ezeket, és csak a lel-kekkel foglalkozzunk, habár ezeknek sorsa amazokkal szoro-san összefügg — s tüz és vas , vér és rémület közepette tér-jünk a lelkekhez , keressük a lelkeket. Hála a Magasságbeli-nek, az éj sürü sötété, mely annyi századon át födé a szomorú
Keletet, már oszladozni kezd, és vigasztaló jelek mutatkoznak.
Az izlam és szakadás kettős zsarnoksága, mely ezen szeren-csétlen keresztény községekre nehezedék, mély csapásokat nyert, és napról-napra önmagát emészti föl. Bármit tegyen is a politika , a muzulmánok közelgő föloszlásának kétségtelen jelei mutatkoznak; és ha leesik,a romok alól föl fognak tűnni azon nemzetiségek, melyeket elnyomottan bár, de életerősen megőrzött keresztény hitük. Mert könnyen észrevehető, hogy az Izlam nem vala képes mindent absorbeálni a török biro-dalomban , és hogy, Istennek h á l a , Keleten élnek még az ör-mény, maronita, bolgár és egyéb népek, kiknél a nemzetiségi kérdés a katholicismus ügyével azonos ; és ez a hit jövőjére nézve azon tájékon komoly reményekre jogosit. A szakadás ugy látszik halálos sebet vett. A történet világosan kimutatá, hogy elszakasztani a népeket a világosság és kereszténység tűz-helyétől és az egyházat a hatalom befolyása alá helyezni, két elkerülhetlen következményt von maga után : tudatlanságot és a lelkismeret elszolgaisodását. Oh miért késik a Kelet ezt elismerni ! (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
MINDSZENT (Csongrád vármegye.) Jézus Krisztus jól ismervén emberi gyarlóságunkat s gyengeségünket, jól tudván, mily sok üldözés- és késértetnek leszünk kitéve szent tanitmánya m i a t t , erőt s malasztot adott sok ellenségeink le-győzésére akkor, midőn a bérmálás szentségét rendelte;
melyben a megkeresztelt ember a püspök kezeinek rátétele, a szentelt olajjal való kenés, és az arra rendelt szent igék által, a Szentlélek malasztját n y e r i , és megerősíttetik, hogy h i t é t állhatatosan vallja és a szerént éljen. Igy bérmáltak, vagyis erősítették szent hitükben a híveket az apostolok. „Midőn pedig hallották volna az apostolok, kik Jeruzsálemben va-lának, hogy Samaria befogadta az Isten igéjét, hozzájok küldték Pétert és J á n o s t , kik midőn elmentek volna, imád-koztak , hogy elvennék a Szentlelket, mert még senkire kö-zülök nem szállott vala, hanem csak megkereszteltettek az ur Jézus nevében. Akkor reájok teszik vala kezöket, és elve-szik vala a Szentlelket. (Ap. cselek 8 , 14.) Es a mint ezt az apostolok mesterük Jézus Krisztus parancsára t e t t é k , tették ugyanezt az apostolok törvényes utódai is minden időben, tud-nillik a püspökök. Szent Hyeronimus mondja „valljon nem tudod-e, hogy szokásban van a hívekre a kezeket kiterjeszteni, és reájok a vigasztaló s megerősitő Szentlelket lekönyörögni ?"
Dionysius Areopagita pedig mondja : „a megkeresztelt fehér köntösben vezettetik a piispökhez, ki őt megkeni az üdvösség olajával"; mihez jeruzsálemi Cyrill ezeket adja : „és ezen meg-szentelt olaj, nem közönséges kenet ; hanem Krisztus kriz-mája. A test ugyan látható kenettel kenetik m e g , de a lélek Szentlélek malasztjával szenteltetik meg." Igy osztatik ki e szentség, igy erősíttetnek mai nap is a jámbor keresztény hi-vek szent hitükben az apostolok utódai a püspökök által. Igy erősíttettek meg szent hitükben, igy nyerték a Szentlélek ma-l a s z t j á t , a mindszenti hivek is muma-lt hó 29-ik n a p j á n ; a mikor ő méltósága P e i 11 e r Antal József ur , váczmegyei püspök körünkbe megérkezvén, több mint ezerkétszáz léleknek osztá ki a Szentlélek malasztját a bérmálás szentségében. Felejt-hetlen örömnapok maradnak ezek a mindszentieknél. Az első
70 h*—
napon, vagyis jun. 28-án áldás- és kenetdus beszédet mondott ő mltsága, melyben a bérmálás szentségének szertartásait fej-t e g e fej-t fej-t e ; másnap p e d i g , vagyis sz. P é fej-t e r és P á l aposfej-tolok ün-nepén a helybeli buzgó, és ugyanazért is mindenkitől kedvelt plebánus u r , a nagy szerencsére figyelmeztette h i v e i t , mely ő k e t , a bérmálás szentségének elnyerése által éri. Bámultuk mindnyájan ő méltóságának páratlan kitartását és buzgóságát, melyet mind a bérmálás szentségének kiosztása, mind pedig az iskolák látogatása alkalmával tanusitott. — Innen Szeg-vár- , D e r e k e g y h á z - , Holdmező-Vásárhely-, Algyeó- és Ta-p é r a m e n t ő méltósága. Az Isten angyala kisérje őt minden-kor apostoli u t j a i n ! Vidlicska István•
P A R I S (vége.) U r a i m , mondottam , hogy sebeink or-voslására 6 0 , 7 0 év volt szükséges; ezen sebeket az egy-házon a forradalom e j t e t t e ; és mit I. Napoleon jó szán-dékkal k e z d e t t , I I I . Napoleon dicsőségesen bevégezte. A p a p s á g évi jövedelmeiben gyarapodva örömtelt lélekkel nyitja m e g kezeit a szegénynek, gyűjteni fog szerény k ö n y v t á r t , hogy a tudomány korszaki vonalán becsülettel megállhas-son. Az egyházi életnek minden fokain csodálatos ügyesség és munkásság mutatkozik. E szorgalom a legújabb időben a legbecsesebb müveket a d t a a tudományos világnak. A consu-latus idejétől máig a papság az ú j j á s z ü l e t é s n e k , a lelkipász-torságnak , az i m á n a k , a rend- és béke-szeretetnek a d t a ma g á t , a nemzet kötelezettségéből tartozik segitségére sietni eme szent munkának. A p a p s á g fáradságos tudományozásnak szenteli idejét. Midőn az u j n e m z e d é k , a nagyravágyás szen-vedélyétől elkapatva, a kéj- és pénz-szomjtól g y ö t ö r t e t v e a ko-moly tanulmányozásokat m e g v e t i , az egyház megtisztelte a három nyelvet, melyben eredetének kincsei le- vannak rakva, melyben az isteni tisztelet t a r t a t o t t vagy tartatik, s ez által a nemzeti nyelvnek megadta a szükséges szabatosságot és díszt, a melyen szólt a hívekhez, hogy az Isten igéjét h i r d e s s e , s a n é p e t kötelességeire figyelmeztesse. A kath. tudományosság-nak müvei csudálatos számban jöttek napfényre. E n g e d j é k meg uraim, hogy csak egy példát hozzak f ö l , figyelmeztetve, miszerént semmit sem hozok föl, mit magam nem l á t t a m volna.
E g y falusi plebánus, M i g n e , m a g a , a falusi papság pénzével, alacsony áron kezdette a könyvek kiadását, melyek,katholikus encyclopedia' név alatt ismeretesek. A szöveg a leghűsége-sebb , a fordítás mindenütt szabatos és h i t e l e s , a latin és gö-r ö g atyák igazított szövegben, a legnagyobb hittudogö-rok mun-k á i , a franczia hírneves szónomun-komun-k g y ű j t e m é n y e i , a püspömun-kömun-k köriratai teszik-e tudományos munkák gyűjteményét. Eddig 850 kötet 17,000,000 fr. á r á n jelent m e g , 1,100 kötet még h á t r a van 23,000,000 értékben. És e pap semmi segedelmet nem kért a kormánytól, csak békét, s munka-biztonságot. Hon-nan került ki e nagy könyvösszeg kiállítása ? Kérdezzék a S z e n t - B e r n á r d , Szent-G-othárd, s Montcenisi kolostorokat, miként n y ú j t h a t t a k ők annyi ezer szegénynek m e n e d é k e t ? Az isteni gondviselés mindenre elegendő volt. Az alsó papság szerény eszközeivel keletkezett e nagy vállalat ; a nagylelkű laicusok mentek segedelmükre. E mellett más müvek is láttak napvilágot. Ezen kiadásokat találjuk most a káptalanok és püspökségek k ö n y v t á r a i b a n , ugy szintén a falusi lelkipászto-rok szerény lakaiban. Ez pótolja azon rombolást, melyet az 1793-i forradalom a p a p s á g tudományos kincsein ejtett. í m e a nagy rombolás ki van épitve. E kiadott munkák az egész
világon elterjednek, Francziaországnak, ezen anyának minden a j t a t o s v á l l a t o k b a n , befolyását terjesztik. Wiseman mondá, hogy a franczia papság munkája képes Angolországot őseinek hitéhez visszavezetni. V a l ó b a n , a mi szövetségesünk annyi módot keres, hogy magát ellenünk erősítse ; mondhatom, hogy még sok v á r a t é p í t h e t , sok h a j ó t pánczélozhat, de a szellem fegyvereinek h a t á s á t nem akadályoztathatja. Mily arczot mu-t a mu-t a 60 é v , melylyel végződömu-tmu-t a mulmu-t század, és a 60 év, melylyel kezdődött a jelen század ? A mult század végén a pap-ság védelem nélkül f o g a d t a a kinevetést, a sértést, s midőn a haláldöfést k a p t a , hallgatag eldűlt. A mi papságunk mostan-ság teli van erélylyel, támadóinak derekasan megfelel, h o g y a n ? Tudományos és komoly müvekkel. Ezek döntenek. ( H a a Siècle emberei ezeket olvasnák!) É s valljon emez erély csak a püs-pököknél l á t h a t ó ? N e m , a p a p s á g legalsóbb f o k o z a t á n egy-iránt eleven. A franczia papság t e h á t megfelel hivatásának ; csak mi feleljünk meg a mienknek. Oly e m b e r e k , kik szerény jövedelmüket jó cselekedetekre és könyvvásárlásra fordítják, nem szoktak zsugorkodni, hogy kincseket halmozzanak. É s ezen p a p s á g , midőn a b e t e g s é g , vagy az agg-kor gátot vet üdvös működésének, darab kenyér nélkül marad. Igazságos t e h á t , és elkerülhetlen, hogy ezeknek segitségére siessünk.
Elégségesek-e a mostani eszközök ? Kell-e a nyugalmazottak elméletét behozni ? E z , a mi kéretik." — E z u t á n az előadó ur a nyugalmazás nehézségeit f e j t e g e t t e ; szavazásra került az előadás, a senatus által e l f o g a d t a t o t t , s a közoktatási mi-nisterhez á t t é t e t e t t .
P I A C E N Z A , jun. 28án. T é n y a z , hogy Ricasoli P a s -saglia Károlynak pénzhitelt nyitott a p a p s á g elcsábitására egy fölirat tömeges a l á í r á s á b a n , melyet azután a világ előtt fölmutatnak, mintha a papság a romai p á p a k i f o s z t á s á t , ko-ronájának letiprását akarná. Tény az, hogy Passaglia minden vidék plebánusaihoz és papjaihoz levelet i n t é z e t t , melyben pénz és jutalom Ígérete mellett fölhívja az előterjesztett föl-irat aláírására. Tény a z , h o g y igérte , miszerént mind ezt ti-tokban fogja t a r t a n i , h a annyian alá nem i r n á k , hogy evvel mint tekintélylyel lehessen a kormánynak föllépni. T é n y az, h o g y küldérek j á r t a k hegyen-völgyön , falun v á r o s b a n , min-den p a p n á l , sőt még növendék-papoknál is beköszöntve, s mindenkit az aláirásra buzdítva. T é n y a z , hogy R a t t a z z i a Ricasoli által megigért jutalmazásokról mitsem akart tudni, s ma sem akar. Tény az , hogy aláírások történtek. Vannak, kik ezt őszintén a l á i r t á k , ezek a forradalom hivei a p a p s á g kö-z ö t t , kik a h e l y e t t , hogy akö-z isteni és emberi törvény i r á n t engedelmességet hirdetnének : minden isteni, és egyházi tör-vényt lábbal tapodnak , a j á m b o r híveknél botrányt okoznak, m a g u k r a a hívek megvetését és siralmát vonják. Vannak, kik t u d a t l a n jó-hiszemben i r t á k alá , nem t u d v á n , nem értvén, mi körül forog tulajdonképen a dolog. Nem minden pap mesz-szelátó politikus, nem mindenkinek van a l k a l m a , i d e j e , ked-ve s t e h e t s é g e a mai forradalom titkainak feszegetésére és megismerésére. V a n n a k , kiket f e n y e g e t é s , a szegénység mel-l e t t a pénzigéret r á v e t t , hogy nevüket egy szentségtemel-len merényü iratkára tegyék. A legnagyobb része pedig mitsem t u d az aláírásról, mivel a kiknek b á t o r s á g á t ismerték a kül-d é r e k , azok előtt nem is m u t a t t á k m a g u k a t , s ő t , nehogy az ily b á t o r pap társait buzdíthassa, nehogy az e j t e t t t ő r t társai előtt fölfedezze, mindent t i t k o l t a k , és l á t o g a t á s u k n a k ,
me-lyet itt vagy ott tettek, mindenféle ürügyet tudtak adni. Igy megy az álnok cselszövény mindég, a jámborokat, kik semmi rosszat nem sejtenek, hálóikba keriteni iparkodnak. Tamquam leo circuit quaerens,quem devoret. Azért mondatik: Vigilate.—
Az aláírások megtörténtek : az aláírók száma annyi nem volt, hogy a kormánynak lehetett volna evvel mint ál-tekintélylyel, sőt mondjuk ki, az egyházban eddig nem látott szemtelen me-rénynyel föllépni. A kormány tehát elejtette az egész ügyet. De Passaglia jónak látta az aláirók neveit ,Mediatore' lapjában közzé tenni. — Mig a nevek csak itt voltak, semmi zavar nem t ö r t é n t , mivel a ,Mediatore'-t csak garibaldianus pap t a r t j a és olvassa. — Segitett a dolgon a,Subalpino'ujság; ez a neve-ket á t v e t t e , lapjaiban világnak eresztette. Ezt tevé az , Armo-nia' is. Most lett a zür és zavar. Hányan látták neveiket Pas-saglia föliratában, kik a föliratot nem is l á t t á k , csak liiréről t u d t á k ? Hányan olvasták neveiket a szentségtelen merény-hez csatolva, kik a szemtelen küldérnek, midőn aláírást kért, ajtót mutattak ? Most sorban óvást tesznek, s neveik aláirá-sát t a g a d j á k , Passaglia és küldéreinek álnokságát, csalásait a világ előtt bemutatják ; s óvásaikat, tiltakozásaikat, hogy soha semmi alairást nem t e t t e k , a ,Mediatore'-be küldik, a mely ezeket a sajtó-törvény szerént kiadni tartozik. Ezen til-takozások egész sorozata naponként olvasható az , Armonia' ha-sábjain , és a ,Subalpino'-ban. A forradalom hivei tehát erő-szak, csalás, s hazugság nélkül semmit sem tudnak tenni.
Midőn az umbriai és nápolyi népszavazatok voltak a csatla kozásra, ,igen' ,nem' volt a papirkán. A nép nem jelent meg, néhány garibaldista volt a szavazat-veder mellett; különben
a ki ,nem'-et dobott volna a vederbe, az életét veszté. — A bizottmány l á t v á n , hogy hol 1,000-nek kellett volna szavazni, alig 80 szavazott; mit t e t t t e h á t , hogy a piemonti szégyent betakarja ? A fölmaradt ,igen' papirkákat mind a vederbe ve-t e ve-t ve-t e , s a ,nem'-ből egy-keve-tve-tőve-t. Ezen eljárásve-t a bizove-tve-tmány ,szavazat-kiegészités'-nek nevezte. — Igy tettek Passaglia
kül-dérei is, ők az aláirást kiegészítették. Látván a küldér, hogy a neki kitűzött vidéken kevés az aláiró, vette m a g á t , a töb-binek , a kivel nem is beszélt, neveit aláirta. Néhány szökött szerzetes, és fegyelemunt garibaldista-papon kivül igy tör-tént az aláirás. Ez azután erkölcsi mód Roma meghódítására.
Az ovástevő papok neveit nem küldöm, hiszen ez csak nálunk érdekes ; a tiltakozások szövegéből csak egyet emlitek, mely az itteni káptalan egyik nemes tagja, Torre Ferencz által kül-detett az ,Armonia'-ba és Mediatorebe : ez eléggé jellemzi a nemes haragot a mi papjainknál azon szemtelen cselekedet-ért , melyet Passaglia Károly, és az ő küldérei elkövettek, midőn becsületes papok neveit oly fölirat alá teszik, melyet ezek egész lelkűkből kárhoztatnak : A levél ez : „T. cz. szer-kesztő ur ! Későn tudtam m e g , hogy az én nevem is
Az ovástevő papok neveit nem küldöm, hiszen ez csak nálunk érdekes ; a tiltakozások szövegéből csak egyet emlitek, mely az itteni káptalan egyik nemes tagja, Torre Ferencz által kül-detett az ,Armonia'-ba és Mediatorebe : ez eléggé jellemzi a nemes haragot a mi papjainknál azon szemtelen cselekedet-ért , melyet Passaglia Károly, és az ő küldérei elkövettek, midőn becsületes papok neveit oly fölirat alá teszik, melyet ezek egész lelkűkből kárhoztatnak : A levél ez : „T. cz. szer-kesztő ur ! Későn tudtam m e g , hogy az én nevem is