tu-dósít bennünket, hogy a valladoli cortesek V. Károly idejében sürgették a tanuk megnevezését a
hitnyo-!) F ü r s t e n und Völker. T. I. p. 247.
2) Morgenblatt Nr. 82. p. 327.
kerék, segitsék és virágoztassátok föl a hű keresztény közsé-geket és vezéreljék az egységhez az elszakadottakat. Ismeri-tek azon csodálatos leveleket is, melyekben ő Szentsége fölhiv minket, hogy fordítsuk szemeinket a K e l e t r e ; bátorítja a szo-rongatott egyházakat és apostoli lelke minden gyöngédségé-vel fölhívja az egyességre az elszakadt községeket. Tudjátok végre, vagy legalább fölötte fontos, hogy tudjátok, mivel tar-toztok, mivel tartozunk mi mindnyájan a Keletnek, mi vala az nekünk, és mi lehetünk mi ő neki ? Istenem, mi mindazt feled-jük, feledjük mint feledni szokták a távol j ó t e t t e k e t , de
szük-séges, hogy arról megemlékezzünk.
Oh mily szépek valának lábaik azon férfiaknak, kik a Kelet bérczei közül a Sinai, Karmel, Tábor és Kalvária szen-telt magasairól jövének hirdetni a békét és minden jót. Quam pulchri super montes pedes evangelizantium pacem. (Isaias LII. 7.)
Oh mily napja volt az a világ történelmeinek, midőn a Kelet szivében azon hires és bájos tenger partjain, mely min-ket is ide hozott, e halhatatlan isteni szavak hangzottak Kelet tizenkét szegény férfiához : I t e docete omnes gentes. ( M á t é XXVIII. 19.) És Isten szava, mint az apostol m o n d j a , kezdé befutni a földet, currit sermo Dei (II. Thess. III. 1 ) mindenfelé terjesztvén a világosságot és é l e t e t , hatalmasabb mint az első isteni szózat, mely mondá : Legyen n a p , és lőn nap ! Oh mily szép lesz a Kelet, lia az elvesztett isteni fény ismét visz-szatérend, midőn a hitnek a Nyugaton dicsőségesen leszálló n a p j a még ragyogóbb sugáraiba fogja füröszteni a Sinai, Kal-vária és Ararat csúcsait, a mindenség szentelt magasaiból megvilágosítván minden vidéket, minden pusztaságot, Afrika, Ázsia folyóit és az ismeretlen szigeteket ! Kelet ! Kelet ! az emberiség minden nagyságának bölcsője ! bölcsője a fajoknak, bölcsője a nyelveknek, bölcsője az ősi hagyományok-, és a né-pek szentelt hitének. Rejtélyes és jósló K e l e t , hol az isteni bölcseség adá jósait ! hol az emberi bölcseség keresé az ős emlékezéseket, a kezdetleges hitelemeket, és azon ősi ismere-t e k e ismere-t , melyekről Egypismere-tus papja beszélismere-t Göröghon bölcsével.
Kelet ! régi tűzhelye minden polgárisultságnak, minden szent és profán világosságnak ! Kelet ! 4000 éven á t központja az összes isteni és emberi ügyeknek ! Igen, 40 századon át az emberiség minden tekintete, minden reménye, minden sóhaja Keletnek volt irányozva ! Itt hallá az első e m b e r p á r , az em-beriség szülői, Isten szavát ! I t t vala azon rejtélyes és fájdal-mas emlékű éden az eredeti ártatlanság korában ; itt azon emlékezetes négy folyamnak p a r t j a i n , melyek az édenből a világ négy része felé önték ki h a b j a i k a t , élvezé egy na-pon á t az emberi természet a boldogságot, melyet azon-ban oh vajmi korán váltá föl a rémletes éj ! I t t e n egy pillanatig minden tiszta, szent és nemes vala bennünk
— és oh majd minden tisztátalanná, zavarttá és megalázó-vá megalázó-változott ! I t t méretett reánk az első büntetés, de itt adatott az első Ígéret is , itt tünt föl az első reménysugár : a szent jóslat, melyet a próféták századról századra ismételé-nek. Igenis, Isten minden i g é r e t é t , minden jótéteményét itt vevé az emberiség ! I t t t ö r t é n t , hogy Isten nem feledé el ir-galmát haragjában, és nem akará elfeledtetni egy perczigsem jótéteményeit! I t t szemeié ki I s t e n , bebizonyítandó, hogy nem hagyá magára esése daczára az emberiséget, első bará-tait Ádám utódai közül; Ábrahámot, Izsákot, J a k a b o t ; J a k a b
Istenének nevezvén magát, mintha nevét kapocsnak t a r t o t t a volna, őt összekötőt az emberiséggel Az, ki magát „az idők halhatatlan királyának" nevezi, a z , ki magáról mondá : „én vagyok a ki vagyok : ugyanaz Ábrahám, Jákob Istenének is nevezi m a g á t , és Jézus Krisztus az evangéliumban örömmel ismételi e n e v e k e t , az isteni b a r á t s á g megannyi zálogát. Itfc ujitá meg ünnepélyesen szövetségét az emberi természettel, és itt lakozék Istennek népe a földön ! Itt mutattattak be elő-képei azon áldozatnak , mely megváltandó vala az emberisé-get ! Itt tűntek föl az isteni férfiak : nem csak a régi pátriár-kák , hanem Melkizedek is a király-főpap, Rex et Sacerdos : előképe Jézus Krisztus helytartójának főpapsága és király-sága — az igazság és béke királykirály-sága — által. I t t látjuk, hogy a királyi főpapság egykorú a világgal ! Mózses és Aa-r o n : Mózses, Isten népének szabaditója, Mózses, ki a füstölgő Sinai magasán szinről szinre látá Istent és leszállván a földre magával hozá a világnak romlatlan világosságát azon tör-vénynek, melynek föladata volt fölvilágosítani minden száza-d o t : Incorruptum legis lumen incipiebat saeculo száza-dari. (Sa-pient.) I t t a keleten zengék énekeiket a próféták mind : Dá-vid, Isaias, Jeremiás ; ők énekelék Krisztus dicsőségét és fáj-dalmait, egyházuk örömét és szomorúságát ; mert a szent éne-kekben mindenha mint a szent könyvekben az öröm e g y ü t t j á r a fájdalommal és a győzelem dalát megelőzik a próbáita-tások nyögései. És ugyanazon időben, mig a próféták énekelé-n e k , Isteénekelé-n a Kelet beljébeénekelé-n, az emberi fajok középpoénekelé-ntjáénekelé-n előkészité távolról és rejtélyesen a jóslatok teljesülését. Ott válták föl egymást azon óriás birodalmak, melyeket Dániel előrelátott, előkészítvén a nagy romai birodalmat, mind-azokat majdan fölemésztőt, de csak a z é r t , hogy ez is visz-szavonuljon egy nagyszerűbb birodalom, egy nagyszerűbb egység, az isteni eszmék czélja előtt. És ezen fegyvertelen biro-dalom , melyet hit és szeretet alapított, ezen végső és fölsé-ges birodalom, hivatva magában összpontosítania népek ösz-szes mozgalmait, Krisztusnak ezen halhatatlan birodalma : te vagy Roma, kiszemelve annak fővárosául, te, melyet a Ke-let és a régi viták gondjai negyven századon át n e v e l t , t e melyet rejtélyes hivatásod kétszer tett a világ királynéjává.
Roma caput mundi quidquid non possidet armis , Religione tenet ! (Folyt, köv )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
S O P R O N Y , jul. 6-án. Ft. szerkesztő ur ! Arczpirulás-sal kell megvallanunk, hogy nagy városunkról kevés hir ol-vasható ftdőséged becses lapjában. Tömérdek pedig az ügy, mely felső vidékünkön véghezvitetik, s mégis mély hallgatás-, mély nyugalomban hever az ezeket a világnak átadó toll ! E mély nyugalomból azonban fölrázott e hó 6 - k a , mely eltörül-hetlen nyomokat vésett minden igazhivő szivébe. — Mi va-lánk tudnillik azon szerencsések, kik mlgos megyés püspök u r u n k a t , Romából történt szerencsés visszaérkezése után, apostoli útjában legelsők üdvözölhettük. R é g tudatá ugyanis ő mlga velünk, hogy a bérmálás szentségét itt ki fogja szol-gáltatni ; ez édes terhet azonban csak most, miután sopronyi szeretett gyermekeinek is meghozhatta a kifosztott szent-atya áldását, csak most végzé. M á r 6 órakor tudaták a számtalan diszfogatok, miszerént egy rendkívüli, kedves vendég
érke-zendik közibénk ; a megyei és városi h a t ó s á g teljes diszbeni kikocsikázása jelenté annak méltóságát. S nem kis dicséretére válik megyénk sz. h i t ü n k é r t b u z g ó tisztikarának , hogy a két alispányt és a főbirót kiküldé megyés-püspök ur n y a r a l ó j a , a regényes fekvésű R á k o s r a , hogy ott f o g a d j a , és a városba kisérje. Ezek kiséretében é r t ő mltsága a h a t á r i g , hol a sop-ronyi polgárság előkelői polgármesterük élén várakoztak
reá ; e szerencsés találkozást, mely üdvözlő beszéddel végző-d ö t t , taraczkok moraja t u végző-d a t á a városban reá várakozó ez-rekkel. — V é g r e h a r a n g o k zúgása k ö z t , s megyei huszárok előllovaglása mellett 8 óra u t á n megérkezett a hőn szeretett f ő p á s z t o r , a szent Mihály kapunál kiszállván áldást osztva b e m e n t a sz. Mihályról czimzett t á g a s egyházba. I t t miután b e m u t a t t a a vérnélküli áldozatot, föllépett a szószékre, hogy kenetteljes beszédjével minket is részesítsen ama szent erő-ben , melyet sz. P é t e r apostol vértanusága helyéről hozott, h o l , miként m o n d á , értünk imádkozott. Szent b e s z é d j é t két részre osztá, melyek elsejében t u d a t á velünk romai u t j a czél-j á t , s m e g m o n d á , ki volt ama 7 0 éves ősz , kinek egyszerű m e g h i v á s á r a , nem pedig parancsára annyi e g y h á z f ő , s annyi ezer áldozár és hivő összesereglett ; m e g m o n d á , h o g y e 70 éves ősz ama p e t r a , super quam aediücavit ecclesiam suam ; hogy ő u t ó d j a sz. P é t e r n e k , qui locutus est per os Pii Ponti-ficis IX. ; adversus quem p o r t a e inferi non praevalebunt. — A második részben p e d i g , leereszkedett a megbérmálandók-hoz ; hogy sziveikbe öntse e szentség nagy jelentőségét ; s m e g m u t a t t a nekik, mily szükségük van különösen e viharos időben a Szentlélek erősitő malasztjára ; sz. P á l apóst, példá-j á t követve k é r é , i n t é , buzditá ő k e t , hogy hitük szerént él-jenek , hogy elnyerhessék az örök élet koronáját. M i u t á n a 800-at meghaladó bérmálandónak a Szentlelket k i o s z t á , 12 órakor harangok zúgása s mozsarak dörgése közt eltávozott a szeretett f ő p a p , mi pedig égre emelt szemekkel kérők a M i n d e n h a t ó t , kisérje áldása minden u t a i b a n ! Este fáklyás-menettel lepte meg Rákoson ő mltságát a sopronyi
legény-egylet. I s t e n velünk. P.
S Z E N T E S , jul. elején. Oly napok emlékének szentelem e n é h á n y s o r t , melyek már ezrek és ezrek szivében megörö-kitvék. Hiszen a Szentlélek-Istent vevék e városban néhány n a p előtt ezren fölül, kik abban még eddigelé nem részesülé-n e k , s az itterészesülé-ni szép számú kath. közörészesülé-nség ezúttal először
gyönyörködék lelkes főpásztorának l á t á s á b a n , kit a Szentlé-lek t e t t ezen váczi anyaszentegyház kormányzatára. Ugyanis, mlgos és ft. P e i t l e r Antal váczi p ü s p ö k , mult h ó 25-én este hozzánk is m e g é r k e z é k , hogy itt — már ez idén 39-ik helyen — szintén kiszolgáltassa a bérmálás szentségét. A val-lási és polgári buzgalom összes erélyét k i f e j t é , hogy ő mlga mint hon- és egyháznagy, hozzá és e város jó híréhez mél-tólag fogadtassék. Nemzeti zászlók l e n g é s e , taraczkok durro-g á s a i , lovas i f j ú s á durro-g , f e h é r ö l t ö n y ü , Mária-társulati nők és l e á n y o k , a kerületi papság nagy r é s z e , a megyei és városi tisztviselőkkel e g y ü t t , versenyeztek a nagy ünnepélyt érde-kesbbé, meghatóbbá tenni. A következő két napon ő mlga az egyház reményeit avatá föl J é z u s Krisztus harczosaivá, kö-vetvén itt is azon neki is t u l a j d o n szép szokást, hogy a bermá-lást mindenkor Isten igéjének szivreható hirdetésével nyitja meg. H a már bizonyos iró szerént, egy püspöknek csak jelenléte is a szószéken egy predikáczio, ugy bizonyára azon igék,
melye-ket az apostolok utóda, egy p ü s p ö k h i r d e t , h a t á s u k a t a fogékony keblekre el nem téveszthetik. S ha az igéknek nagyobb igaz-ságot nem kölcsönöz is egy ily j e l e n e t , szóló bizonysága az azok nagy m é l t ó s á g á n a k , mint melyeket hirdetni egy püspök is első r a n g ú teendőjének t a r t j a . K i t e r j e s z t é ő mlga éber fi-gyelmét az egyház csemetés k e r t j é r e , az iskolára is. Minden jelenlevők méltó b á m u l a t á t vonta m a g á r a ő mlgának kegyes leereszkedése a kisdedekhez. Az h a g y o t t kebleinkben f á j ó ér-zést egyedül, hogy a hiányos nyári iskolázás m i a t t az ő atyai öröme teljes nem lehetett, ennek orvoslását azonban csak egy nyugodtabb, megállapodottabb korszaktól lehet várnunk. Méltó itt a szív legbensőbb kegyeletével megemlékeznünk még azon valóban atyai gondosságáról is ő m l g á n a k , hogy az iskolákon kivül a tanitók lakait is kegyeskedett meglátogatni, tudomást szerzendő magának azok mibenlétéről. N a g y súlyt f e k t e t ü n k ezekre, mert m e g s z o k t u k , az oktatás ügye körüli gondossá-g o t , a pásztori buzgondossá-galom mértékéül venni. Följegondossá-gyezzük azt is illő m é l t á n y l a t t a l , hogy ő m l g á n á l , valamint a g. n. e . , u g y a prot. felekezet mindkét lelkésze is tisztelgett. Mely u t ó b -biak m e g m u t a t t á k ebédfölötti pohárköszöntéseikben, h o g y napjainkban is elég okot lehet találni a kath. papság dicsőíté-sére. A bérmálás második napján egy g. n. e. hölgy is l e t e t t e a hitvallást ő mlgának kezeibe, mely visszatérés az ős egy-ház kebelébe nálunk egy év a l a t t már harmadik. Valamint nem hiányoznak itt a hitélet egyéb vigasztaló jelenségei sem, milyenek a l e g ú j a b b a n alakult Oltár-egyleten kivül még négy más a j t a t o s t á r s u l a t , s az egyesek adakozási k é s z s é g e , mely-nek folytán méltán r e m é l h e t j ü k , hogy nem sokára a Szent-háromság-szobor is fogja hirdetni I s t e n dicsőségét s a szen-tesi hivek j á m b o r érzelmeit; ugy szinte a torony körül alkal-mazandó rostélyról i s , hisszük , nem sokára hangzani fog e, 17 ezer protestans-lakta városban óránként a világ Megváltó-jának dicsérete. U g y legyen! Simon József.
R O M A , jun. 3-án. Ö r ü l ü n k , hogy Morichini bibornok, jesi-i püspöknek a zsinati bíbornoki gyülekezet praefectusá-hoz intézett levelét tanuságul közölhetjük. A jesi-i püspök is m e g h i v a t o t t a japani vértanuk ünnepére Romába. Morichini válaszol, hogy legnagyobb vágya volt engedelmeskedni a szent-atya fölszólitásának, de, nem megyéjének sürgős ügyei, h a n e m azon kormány tilalma akadályozza ő t , a mely jelsza-vul t ű z t e ki : szabad e g y h á z , szabad államban. í m e a levél :
„Eminentissime Reverendissime Domine Observandissime ! Magno animi mei gaudio humanissimas litteras accepi, quibus T u Em. D. ex mandato Sanctissimi Domini Nostri signilicabas, sibi gratissimum f o r e , si adessem consistoriis et solemnitati a g e n d a e , u t beati m a r t y r e s Japonenses ex Franciscali e t I g n a t i a n a F a m i l i a , nec non b e a t u s Michael de Sanctis Con-fessor in Sanctorum album recenseantur. Nihil enim mihi optabilius quam me ad t a n t a m celebritatem consociari, Bea-tissimo P a t r i Nostro obsequium et obedientiam p r a e b e r e ac sacra apostolorum limina venerari. U t t a m e n ex ipsa Eminen-tiae Tuae sententia haec p r u d e n t e r fieri p o s s e n t , ob t a n t a m temporum a c e r b i t a t e m , ea duxi paemittenda, quae viam ster-nerent ad optatum finem a s s e q u e n d u m , quin episcopalis libertás , ac sacri principis dignitas aliquid detrimenti p a t e r e -tur. At vero tandem summo moerore comperii, quod j a m nunc omnibus notum e s t , majore vi mihi omnino impediri ro-manum i t e r , pium ac desideratissimum. H a u d equidem