3) Grazzetta uff. 159. sz. 8. jul.
2) Gazzetta uff. 95. sz. 21. apr.
3) „Vuole nullameno che si rispettino scrupulosamente i sentimenti della sua conscienza." 6. maj. 1861. „Non sapreb-be mai tollerare che si offendesse alla lisapreb-bertà religiosa." Rat-tazzi Nápolyból.,Monarchia nazionale' 133. sz. 16. map. 1862.
4) „Cosi non è fatta violenza ad alcuna contraria opi-nione." Atti uff. della Camera n. 105. p. 383. 1861. n. 106.
p. 391.
11*
— h 84 t*
közül 54-el ezt tette. M o n d j a , az alsó papság is ezt teszi.
Igen , mivel rágalmaztatott, hogy Piussal nem ért e g y e t , a rágalmat csak igy törülheti el. A papságot üldözték, mégis az egyház szabadságával dicsekedtek. A papság ellen az ed-digi törvényeket elégteleneknek vallják , önkény szerént jár-nak el ; mégis szabadságot ígérnek a papságjár-nak. Milyen sza-badságot ? Féktelennek lenni, az egyházat megtagadni, a rablások részesévé válni. A ki e merényt nem teszi, az bűn-hődik; a ki megteszi, az Passagliával jutalmaztatik. H o g y n e kiáltana föl Ricciardi : „Mikor nekem szabad egyházról a sza-bad államban beszélnek, mindannyiszor nevetek." Es Muso-lino : „A papság függetlensége politikai eretnekség, a mely ellen tiltakoznunk kell" 1). I t t is csak az : „quomodo nix in a e s t a t e , et pluviae in messe , sic indecens est stulto gloria."
— Exaudi Domine ! Placare Domine ! Attende et fac ! Ne mo-reris propter temetipsum Deus meus ! quia nomen tuum in-vocatum est super civitatem et super populum tuum 2).
A muszka és a porosz udvar elismerte Italiát, miként az ma létezik. Nincs mit félnünk. Midőn a forradalom az éj-szaki koloszt zsámolyához teríti, holott eme forradalom Pius lábainál siker nélkül könyörög, ez csak dicsőség Piusra. Sok volt a vita, föltételes vagy föltétlen volt-e az elismerés? Mit-sem tesz. Rattazzi és Victor minden föltételt elfogad ; csak egyet nem: hogy mikor beszél, őszinteséget; mikor igér, tel-jesítési hűséget követeljenek tőle. Aláirta a zürichi békekö-tést , a szent-atya iránt is minden kötelezettséget kész elfo-gadni , csak ne kivánják, hogy e szerént viselje magát. Te-h á t mit GortscTe-hakoíT két év előtt nemzetközi jogsértésnek t a r t o t t , ma azt nemzetközi jognak elfogadta. A ,Nord'nem lát ellenmondást, mivel Rattazzi megígérte, hogy ezután ilyesmi nem történik. Valóban, Toscanát, U m b r i á t , Nápolyt többé meg nem hóditja, mivel szuronyai között tartja. A me-rényt rosszalni, de mégis nyereségében meghagyni, egyszerű Ígéretre mindent felejteni, egy nap morogni, másnap helye-selni , az orosz diplomatia erkölcseinél non plus ultra. Szép a bünfeledés ; de ki hitte volna, hogy ez az evangéliumból oly rögtön a diplomatiába á t u g r i k ? Szép a bünfeledés, de nem szép a jótétemény- s a hősies barátságnak feledése. Ferdinánd-tól a franczia és angol kormány csak azt kérte, hogy Messiná-ban kiköthessen, élelmet, szenet, kénkövet s kendert vásárol-hasson. Ferdinand ezt m e g t a g a d t a , a két kormány üldözését magára s családjára vonta. — A muszka udvar az 1854-ben ka-pott jótéteményt s hősies barátságot avval viszonozta, hogy Ferdinand fiának kifosztásába beegyez, s Victorrai, ki őt 1855-ben háború izenet nélkül, miként Piust alattomban megtámad-ta , kezet szőrit. „Hálátlanságot ne vessen ezután Austriának szemére", igy szólt röviden az .Armonia.' Gyáva ellenségének megbocsát, bátor barátját elárulja. H a ezt kis hatalom tenné, nem sokat jelentene ; de ezt a rémületes éjszaki hatalom te-szi. Ez nem csak erkölcstelenség, hanem politikai hiba, mon-daná Talleyrand. — Ferdinandra sem Ígérgetés , sem ijeszt-getés nem h a t o t t : a szentpétervári udvart megindította. Szö-vetség Mazzini ellen, szöSzö-vetség Keletre , ez indította őt. A forradalom fenyeget Varsóban, fenyeget Szeut-Pétervárott, rontja a nemeseket, r o n t j a a parasztokat, rontja a katonatisz-teket, rontja a katonai képezdéket. A londoni ,Harang' újság
Atti uff. a. 6 5 8 . p. 2 5 4 2 . — 2) Dan. 9 , 1 9 .
égő kanóczczal j á r t a be Pértervárt, Moszkvát, Odessát. Sán-dor czár megijedt, az elismerési okmányt a belügyi ministe-rium, Moszkva és Odessa lángjainál aláirja, Sonnáz rendkí-vüli olasz követet a kiégett csarnokokban fogadja. Nem ré-vedezés ez a szabadság u t á n , mely Sándor czárt Victorhoz vezeté, Muszkaország eredete, történetete, szervezete, népei-nekjelleme, vágya őt még századokig absolutisniusban tartíiat-j a ; a félelem vitte őt ide, az önfentartási ösztön, és a nyervágy
Kelet felé. Nem Italia, de Sándor czár huzand ebből pillanatnyi nyereséget. A tilsitti békekötés u j kiadása ez; Arcadius és H o -norius szerepe ; divisum impérium cum J o v e Caesar habet. ,Pil-lanatnyit.' A nemzetiségi elvnek elismerése nem ad-e lökést a lengyel nemzetiségi kérdésnek ? Az annexiok helyeslése, mely annexiot nem fog helyeselni? A forradalom kézszorítása fogja-e a muszka nemességnek , a parasztok ingerlékenységének moz-galmait megkérlelni? Napoléon szövetsége fogja Varsót Sán-dornak biztosítani? Ep ugy, miként az Austriának 1854-ben t e t t Ígéretek az olasz tartományokat. H á t az európai conspiratio ? Ez a koronákat eszközül használja, urául soha el nem ismeri.
Az eszköz, melyet Sándor czár önfentartására forditott, ha-lált szülend ; a z u h a t a g , melynek zsilipjeit Italiának elismeré-sével fölvonta, hogy a forradalmi tüzet eloltsa, országait elönti. Mit ér a tűztől menekedni, lia az árviz eltemet ? Erre is áll az irás fönidézett szava.
A meglett tények sikeres elmélete elhiteti a diplomaták-kal , hogy mindenben övék lesz az utolsó szó. Deus patiens, longanimis , quia aeternus. Csak törjön a forradalom fokainak magaslataira, közelebb lesz a lezuhanása, mivel nagyobb leend a szükség, hogy az Isten közbelépjen. Nem szokott ő a szükségben hiányzani. Addig ismerjük mi el Piust atyánknak, lelkünk királyának ; ismerjük és valljuk az ő fejedelemségé-nek szükségességét, valljuk az ő nagy lelkét, valljuk a forra-dalomnak, a conspirationak istentelenségét. Italiát a sok el-ismerés meg nem menti, mikép I. Napoléont, X. Károlyt, Lajos Fülöpöt meg nem m e n t e t t e : P i u s t , és a pápaság dicső-ségét e földön a mi elismerésünk megmenti. „ L á t j u k , hogy a katholicismus csak a szerencsétlenség eszköze, kell, hogy azt kiirtsuk" 1). Igy Petrucelli a turini követházban. Ismer-jük helyzetünket. A nap heve izzó, a vetés tarló l e t t , a mező kiégett, az erkölcsi halál hosszú vágást tett : mugit vultur praedator, tinnit veterator, aperiuntur corda multorum. Egy-ségünkben ne r e t t e g j ü n k , szakadatlanul imádkozzunk. Ante oculos pennatorum frustra jacitur rete.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
E S Z T E R G O M , jul. 27-én. Ma nálunk papszentelés volt.
0 eminentiája hat, pálya-végzett növendéket s egy jezustár-saságit avatott föl az u j szövetség áldozáraivá. Az anyaszent-egyházban ez a legmeghatóbb cselekvények egyike , midőn a püspöki kezek föltevése által átszármazik a papi hatalom, s mi az ur Jézus segédpapjaivá leszünk , birtokosaivá oly h a
-1) „Noi vediamo che questo cattolicismo è un istrumento di dis—
s i d i o , di s v e n t u r a , e dobbiamo distruggerlo. — Or b e n e , noi non a v -remmo fatta mai l'Italia se avessimo g u a r d a t o p i ù il Papa , che Christo.
(Krisztust m e g g y i l k o l t á k , t e h á t — — — ? ) Nella nostra situazione vi è la bussola delle nostra c o n d o t t a . " Atti ulí. della cam. n. 7 7 2 . p . 2 9 9 4 . Eme káromló besze'd m o n d a t o t t jul. 1 9 - é n 1 8 6 2 .
talomnak, melynél nagyobbat Isten az embereknek nem adott.
J ó l mondja sieniai Bernardin : „Potestas sacerdotis est sicut potestas divinarum personarum !" (Serm. XX.) — E külső szertartásnak mily nagy benső lelki eredménye vagyon ! Igaz, liogy az ur Jézus máskép , más alakban is választhatna ma-gának segédeket, fölkenhetné papjait, mint például az ó-szö-vetség prófétái hivattak meg : de a már véglegesen szervezett egyházban csak egy módot jelölt ki, egyszer mindenkorra, mely a lelki hatalom közlése felől mind az illető papot, mind az érdeklett egyház hiveit csalhatlanul biztositsa ! — Aztán ő eminentiája vendégszerető asztalához kegyeskedett meg-liíni az u j áldozárokat, s p o h a r a t emelve áldást, kitartást, Istenbeni szent megelégedést kivánt a lelkes ifjaknak. E jele-net fölidézte lelkemben az ur Jézusnak az apostolokkal tar-t o tar-t tar-t vendégségének szentar-tséges emlékétar-t. A Megváltar-tó is poha-r a t emelt, dpoha-rága vépoha-rének szent sepoha-rlegét, melyben minden csepp érdemeinek gyöngye, váltságunknak ára volt ; rákö-szönté az apostolokra : vegyétek, és igyatok belőle mindany-nyian ! M e g is itták az Ur szenvedései- s érdemeinek gyöngyeit, váltságuknak drágalatos árát ; — s az italra fölforrott az ál-dástmondó iránti szerelmük, kigyúlt a szenvedések iránti vágy , a vértanúság lélekemelő kivánsága. Adja I s t e n , hogy a főpap áldáspohara szintén foganatos legyen az ifjú papokon ! H a valaha, most van szüksége az egyháznak az Isten szelle-métől áthatott férfiakra, tántorithatlan, hiu emberi tekinte-t e tekinte-t legyőző jellemekre ; ha valaha, mostekinte-t kell, hogy szivükbe véssék a fölszenteltek Petrus Blessensis szép emléksorait :
„Requiritur a te spiritualium frugum copia abundantior, ut sis devotior in oratione, in lectione studiosior, in castitate cau-tior , pocau-tior in sobrietate, patiencau-tior in duris, in risu rarior, svavior in conversatione, gravior in vultu in gestu ethabitu, moderatior in verbis , profusior in lacrymis , in charitate fer-ventior ! . — A székesfehérvári főgymnasium tanárai mint ki-adók s Lauchs Lőrincz ur mint felelős szerkesztő papnövel-dénknek is megküldötték a „Gymnasiumi Hetilap" czimü „tu-dományos közlönyre" szóló előfizetési fölhívást. Bár mennyire örülnénk is ilyetén vállalat meginditásán : de jelen esetben sajnálatunkat kell nyilvánítanunk, hogy találkozik hazánkban kath. sőt áldozár-tanár, ki programmjában azt i r j a : „Ugyanis mi az iskola tanszékét és a templom szószékét annyiban ha-tározottan megkülönböztetjük, hogy a hol pusztán tudomány-ról vagy tudományos műveltségről van szó, a vallásfeleke-zeti különbségnél fogva a barátilag társas működést lehetet-lennek nem t a r t j u k " . . . Ily alapelvnél fogva azt gondolhatjuk, hogy a vegyes felekezetű munkatársak mindegyike saját val-lási eszméi nyomán fog közreműködni, s ezen esetben egy a maga nemében páratlan elvtelenséggel összeállitott közlöny-nyel leszünk megajándékozva. Tudunk ugyan politikai lapo-kat is , hol az elvegység hiányzott, de hogy lapo-kath. szerzetes-tanárok ilyesmivel lepjenek meg bennünket, azt bizony, s ki-vált a mai nap , nem vártuk. Vagy talán ezen „Gymnasiumi Hetilap" épen a vegyes felekezetű személyzet iránti tekintet-ből a kereszténység azon elveit fogja tudományos fejtegeté-seiben tiszteletben tartani, melyekben a katholicismus és pro-testantismus m e g e g y e z n e k ? . . Ez árulás volna a kath.dogma irányában, oly árulás, minőt protestáns a maga állásában so-ha el nem követett. Nem lehet szándokom itt kifejteni azon .átható összeköttetést,' mely a katholicismus dogmái és a
tu-domány mindazon ágai közt létezik, melyek egy gymnasiumi tudományos közlöny tárgyhalmazát képezik. A protestantis-musnak, legalább a mai nap divatozónak, főelve a minden vallási kinyilatkoztatott vezéreszmétől ment tudományosság.
— Mi katholikusok, kik a kinyilatkoztatott vallás , vagyis a katholicismus isteni eredetéről meg vagyunk győződve, szük-ségképen alárendeljük a tudományt a vallásnak, vagyis a val-lási eszmék világánál fejtegetjük a tudomány kérdéseit. S azért igen következetesen gondolkoztak azon antikatlioliku-sok, kik a szájizük szerénti „szabad tudomány" érdekében nem akarnak megtűrni kath. férfiakat az egyetemi tanszéke-ken azon egyszerű okból, mert a kath. szükségkép vallási esz-méi szerént rendezi tudományos nézeteit. Az antikatholikusok jól fölfogták a sarkalatos különbséget, mely minket tőlük elkülönít ; sajnálandó , hogy e tekintetben a „Gymnasiumi Hetilap" kiadói és szerkesztője nem voltak oly belátók. Talán
„Quia filii hujus saeculi prudentiores filiis lucis in generatione sua sunt ?" (Luc. XVI. 8.) Különben hogy is tarthatnák „szük-ségesnek" B—i Mór stb. közreműködését? hogyan tudnák elhitetni magukkal, hogy emiitett urakkal „egy uton" „egy czél után törekszenek ? .. Bizony mi ezen urakkal egy uton, se egy czél felé nem ballagunk ; velük egy gyékényen nem árulunk ! A kath. tudomány sarkalatos elvében különbözik a nemkatholikustól. Descartes, kit a „Civiltá Cattolica" oly ta-lálólag hasonlit Lutherhez s a XVI. század reformátoraihoz, a bölcseletnek, a tudománynak, az egyház tekintélyétőli föl-mentését kisérlette m e g , s a laicus tudomány, mely a hit vi-lágát nélkülözte , elég keserű gyümölcsöt termett. Descartes tisztelte ugyan az egyházat, de elveit tekintve ez csak sze-rencsés következetlenség v o l t , mely még azt se akadályoz-hatta , hogy a bölcseleti reformátor müvei az indexbe ne jöj-jenek ! A „Gymnasiumi Hetilap" kiadói és szerkesztője t á n
nem is vették észre, hogy lapjuk alapelve egy Descartes ve-zéreszméjével; végelemeiben nem egyébb, mint gyökere ama gyönyörű mákvirágnak, melylyel az ál-liberalismus annyi újság-olvasót, annyi nem gondolkodó főt elkábított, s melynek mai neve ,,az iskolának elkülönítése az egyháztól"... vagy a leg-újabb programmként „az iskola tanszékét" és „a templom szószékét határozottan megkülönböztetjük... a hol pusz-tán ( ? . •) tudományról vagy tudományos miveltségről van szó" ! ! Azért épen nem t a r t j u k „kedves szerencsénknek", midőn azt látjuk , hogy kath. czisterczi- benedek- ajta-tos rendű tanárok B—i Mór stb. „vegyes házasságra" lep-tek. A vegyes házasságok rossz szellemet szoktak önteni az ifjú nemzedékbe, pedig minden kath. család, azt tartom, gyermekét h a t á r o z o t t a n kath. szellemben akarja nevel-tetni. Ez korszükség ! . . 0 eminentiája augusztus hó első nap-jaiban az orvosok tanácsára a budai fürdőket fogja használni lábbajából eredt gyengélkedését enyhítendő. T. Medecz ur volt szíves átengedni a császárfürdő közelében fekvő nyara-lóját, hol a magas fürdővendég látogatóktól nem háborított nyugalomban szándékozik ápolni egészségét ; — adja Isten,
hogy legjobb sikerrel történjék ! H.
G Y Ő R , jul. 22-én. A sarutlan carmeliták szerzete, sz.
Terezia által véghezvitt reformatiojának beközelgő három-százados ünnepélyére ő szentsége IX. Pius pápa búcsúkat engedményez. Pius P a p a IX. Universis Christi íidelibus prae-sentes litteras inspecturis salutem et Apostolicam
Benedictio-86
nem. Die vigesimo quarto, u t nuper Nobis relatum e s t , men-sis Augusti 1862 annus tercentesimus recurrit, ex quo S. The-resia Virgo severiorem veterum Carmelitarum Regulám, Deo afflante et Pio IV. Pont. Max. Praedecessore nostro appro-b a n t e , suis alumnis proposuit. Hinc dilecti lilii Procuratores Generales, u t p r a e f e r t u r , Congreg. Italicae et Hispanae Fr.
Ordinis B. M. V. de monte Carmelo Excalceat. nuncupati No-bis exponendum quoque curarunt, turn Fratres, turn Moniales dicti Ordinis in eo animo esse, ut in singulis suis Ecclesiis, fausta hujusmodi memoria solemni ac extra ordinaria pompa sit celebranda. Quare humiles enixasque preces Nobis admo-v e r u n t , ut in praemissis opportune proadmo-videre ac, ut infra, in-dulgere de Benignitate Apostolica dignaremur. Nos, quo in fidelium animis, ille amor erga Jesum Christum, quo adeo S.
Theresiae Virg. cor exarsit, excitetur , admotis nobis suppli-cationibus obsecundandum censuimus. Igitur de omnipotentis Dei misericordia ac BB. Petri et Pauli apostolorumejus, aucto-ritate conllsi, omnibus et singulis utriusque sexus Christi fideli-busverepoenitentibuset confessis, ac sacra Communione refec-tis, qui die vigesimo quarto, vel uno ex duobus diebus continuis immediate antecedentibus, mensis Augusti anni proxime inse-quentis, quamlibet ex Ecclesiis vel Fratrum Monialiumque vel Tertiariorum Ord. B. Mariae V. de monte Carmelo excal-ceat : nuncupati devote visitaverint, ibique pro Christianorum principum concordia, haeresum exstirpatione ac S. Matris Ecclesiae exaltatione, pias ad Deum preces effuderint, quo die praedictorum id egerint, plenariam omnium peccatorum suorum Indulgentiam et remissionem , misericorditer in Deo concedimus. Praeterea iisdem Christi íldelibus, saltern corde contritis, qui ut supra quamlibet ex dictis ecclesiis visitave-rint, ibique oravevisitave-rint, Septem annos totidemque quadragenas de injunctis eis, seu alias quomodolibet debitis poenitentiis, in forma Ecclesiae consueta relaxamus ; quas indulgentias, peccatorum remissiones ac poenitentiarum relaxationes, etiam animabus Christi fidelium, quae Deo in charitate conjunctae ab hac luce migraverint, per modum suffragii applicari posse etiam in Domino indulgemus. Praesentibus pro hac vice tan-tum valituris. Volumus autem ut praesentium litterarum tran-sumptis, seu exemplis etiam impressis manu alicujus notarii publici s u b s c r i p t s et sigillo personae in ecclesiastica digni-t a digni-t e consdigni-tidigni-tudigni-tae munidigni-tis, eadem prorsus fides adhibeadigni-tur, quae adhiberetur ipsis praesentibus si forent exhibitae vel osten-sae. Datum Romae apud S. Petruin sub annulo Piscatoris, die 20. septemb. 1861. Pontificatus nostri anno decimo sexto.
P r o Domino Card. P i a n e 11 i Jos. B. B r a n c a l e o n i Ca-stellani Subst. —- Concordat cum originali, quod asservatur Romae in Archivio Congregat. Italicae. In cujus fidem etc.
Datum Romae ex Nostris aedibus SS. Theresiae et S. Joan-nis a Cruce die 25. sept. 1861. Fr. Joan. Bapt , a Matre Mi-sericordiae Procur. Grlis C. D. Congreg. Italicae.
P A R I S , jul. 7-én. A ,Patrie' újság vakmerő szemtelen-séggel némi fölfedezéseket hirdetett a püspökök által benyúj-tott fölirat eredetéről, mely más bel- s külföldi lapokban közöltetett. A kik a dologba a v a t v á k , válaszolni fognak ezen f o n á k , s önmagában ellenmondó állításokról. Elég itt előre t u d a t n i , hogy a ,Patrie' újság a turini kormánytól évenként 60,000 frankot kap, s a turini kormány 100 számot, egyenként 70 fr., járat, mindössze tehát 130,000 frank, jövedelem. Ezért
csak háladatosak lehetnek a ,Patrie' szerkesztői és igazgatói ; s azért senki sem csudálkozhatik, ha olyakat h i r d e t , mik a püspökök föliratának horderejét és erkölcsi hatalmát kisebbítik.
Mivel a,Patrie'Veuillot Lajosnak nagy szerepet tulajdonított, ezen ur tiltakozást küldött a .Patrie' irodájának, melyet ez a sajtó törvényei szer ént tartozott kiadni. A levél következő:
„Uram ! Parisba visszatérve a legnagyobb csudálkozással olvastam jul. 5- és 6-ki számában azon nagy és különös dol-gokat, melyeket én Romában véghez vittem volna. Ön nekem tulajdonítja a püspökök által a pápának benyújtott fölirat kezdeményezését; Ön egy pártról beszél,melynek én voltam volna vezére, egy fölirati javaslatról, és egy más fölirati javas-latról , mely ellen én harczoltam volna. Engedje m e g , hogy mind erről két szavat irjak : önt csakugyan fölültették.
Részemről kinyilatkoztatom, hogy semmi sem igaz, mit felőlem, de a többi sem, mit másokról ir. A tényeket összezavarja, s képzelődésből meriti ; az egész jelentés kezdettől végig nagy tudatlanságot árul el a szokásokról, a jellemekről, a sze-mélyekről, Romáról és a religioról. Egy laicus, habár nagyobb jelentékenységü személy volna, mint én, h a ily szerepet akarna játszani Romában, mint a melyet nekem tulajdonit, szeliden
de rögtön figyelmeztetnék nevetséges gyengédtelenségére ; én kevesebb fontosságú dolgokban tudnék ily példákat meg-nevezni. Nincs szándékomban a püspöki nyilatkozatnak tör-ténetét előadni. Ámbár többet tudok róla, mint önnek tudósí-tója, de azért még sem tudok eleget. Azon személyek, kiket ön czikkében szerepeltet, föl fogják deríthetni a világosságot, s kétségkivül meg is teszik. A püspökök iránti mély tiszte-letemnél fogva ellen mondok ön fölfedezéseinek , a mennyire engemet illetnek. Én nem javasoltam egy sort sem, én nem voltam jelen egy gyűlésben sem, én nem szóltam egy szót sem, mely e tárgyra vonatkoznék. Én nekem nem volt szerencsém azon bibornokkal beszélni, a kivel ön nekem oly tanácskozást tulajdonit, én neki kezét sem csókolhattam azon sokaságban, mely csarnokainak a j t a j á t mindég ellepve tartotta. A püspö-kök föliratát sem olvastam, csak mikor már nyomtatásban megjelent, s megvallom , hogy eszemben sem volt oly ügybe vegyülni, mely személyes helyzetemet jóval fölül haladja.
Tessék az urnák tekintettel lenni, hogy én katholikus vagyok, s hogy én hiszem, miszerént az egyházat a Szent-lélek kormá-nyozza. Én nem azért voltam Romában , hogy a Szent-lélek-nek tanácsokat adjak , hanem hogy csodálkozzam és leborul-jak. Az egész két havi ott létemkor egyedüli vágyom volt, hogy az utczán egy helyecskét nyerjek, hol az átmenő szent-atyának áldását kaphassam. H a mást kerestem volna, tiszte-letem és szeretetem kevesebb lett volna, mivel bölcseségemet toltam volna oda a helyett, hogy én meritenék onnan. Kérem, tegye közzé ezen nyilatkozatom, s ha szükséges lenne, jogo-mat venném igénybe. Veuillot Lajos. P a r i s , jul. 6. 1862."
IRODALOM.
A F O R R A D A L O M és ennek megtestesülése a „divatos ál-lamban." (Vége.)
5) Eszköz a s z a b a d k ő m i v e s s é g . Csupán saját embe-reink árulnak el. A szabadkőmivesség minden lehető dolgot elkö-vet, hogy elhitesse velünk, miszerént minden emberbaráti tár-sulatok közt legártatlanabb és legegyügyüebb. Azonban a
kö-vetkezőkben, talán kévéssé eszélytelenül, lefesti igazi képét a forradalom.
„Ha az emberekkel megunattátok a családi életet és a h i t e t , — mind a kettő közönségesen együtt j á r , — ejtsetek ki előttük egy pár szavat, melyek fölkeltik bennük a vágyat a r r a , hogy a legközelebb eső szabadkőmivesi egyletbe fölvé-tessék magukat. A philisternek azon hiúsága, hogy szabad-kőművessé legyen, oly mindennapi és általános, hogy én min-dég mély tisztelettel hajoltam meg az emberi ostobaság előtt.
Egy gyüldének tagja lenni, neje és gyermekei előtt egy titkot kell megőriznie, melyet maga soha meg nem tud, ez bizonyos emberekre igazi élvezet és ebben áll dicsvágyuknak minden törekvése. A gyülde e g y r a k h e l y , o l y a n m é n e s f é l e , e g y k ö z p o n t , m e l y e n á t k e l l m e n n i ö k , m i e l ő t t h o z z á n k é r n e k . Hamis emberszeretetök kiválóan étmü-vészeti (gastronomikus) és tulajdon gyomruk körül forog ; ez által azonban oly czélok éretnek el, melyeket soha sem sza-bad szem elől téveszteni. Ha megtanítjuk az embereket arra, hogy a boros üveget fegyverül hordozzák, uralkodni fogunk akaratjokon, szellemükön és szabadságukon. Megismerjük őket, rendelkezünk fölöttük, vezetjük őket tetszésünk szerént;
kitaláljuk hajlamaikat és irányukat ; és ha ekkép megérett a férfiú a mi számunkra, bevezetjük őt a titkos társulatba, melyhez képest a szabadkőmivesség csak egy rosszul
kitaláljuk hajlamaikat és irányukat ; és ha ekkép megérett a férfiú a mi számunkra, bevezetjük őt a titkos társulatba, melyhez képest a szabadkőmivesség csak egy rosszul