Religio, 1860. 2. félév

JJGIO.

KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.

MDCCCLX.

SZERKESZTI S KIADJA

NYOMATOTT BEIMEL J. ÉS KOZMA VAZULNÁL.

Y A B Y A l O M « f î

a Religio

⁴

1860. II. félévi folyamához.

Lap.

A középkori tudományosság és művészet . . 8 1 , 8 9 , 9 7 A latin és görög szertartású katholikusok közti

jogviszonyokról 99 A lelkipásztor nehéz helyzete a polgárilag akadályozott há-

zasságok tekintetében 3 6 4 , 3 7 1 A ,Magyar Sajtó', és a bécsi wieden-külvárosi irgalmas-

nénék 389 A medgyesi, 1588-diki országgyűlésnek a jézus-társaságiak

ellen hozott határozata . . 2 1 0 , 217 , 243, 274, 283 A monarchia bel-államjogi viszonyainak rendezésére kibocsá-

tott császári diploma I. 297 , II. 387 Angol egyházi állapotok I. 105 , II. 113, III. 147, IV. 154, V. 156, VI. 161 A pápai kölcsönre tett aláirások jegyzéke 40, 56,64, 96,120,168

A p á p á k , és sz. P é t e r öröksége 345 A templariusok 220, 236, 253, 262, 278, 323, 340, 350, 355

Az apáczák intézetei, főleg nevelési szempontból 171, 180 Az austriai concordatum 353, 361 Az avignoni pápák kora I. 177, II. 185, III. 196, IV. V. 201, VI. 209 Az ország íomagass. prímásának szózata híveihez . . 273 Az öngyilkosság, vallás-erkölcsi s társadalmi szempontból

I. 249, I I 257, III. 289, IV. 291, V.306, VI. 313, VII. 315, VIII. 321, IX. 329 , X. 3 3 0 , XI 3 3 7 , XII. 3 3 8 , XIII. 346

Az öngyilkosság okairól korunkban 393

Egyházi öltözet 53 E G Y H Á Z I T U D Ó S Í T Á S O K : Amerikából 48, 403, 415 (v. ö.

366 , 400) , 415 Austriából . 14, 78, 183, 198, 207, 215, 222, 294, 374

Csehországból 128 Erdélyből 7 ; Borsáról 401, 412

Francziaországból 30, 56, 135, 208, 223,232,239, 247, 280, 304, 319, 326, 414 M a g y a r o r s z á g b ó l : Alsó-Elefántról 264 ; Bácsról 30 ;

Balassa-Gyarmathról 373 ; Csanádból 6 2 , 2 7 1 , 3 1 0 ; Cson- grádból 14. 302; Egerből 5 5 , 110, 151, 183, 191, 280;

Esztergomból 6,14, 6 0 , 1 0 1 , 1 6 6 . 1 7 3 , 206, 215, 271,279, 286, 331 ; Győrről 38, 101, 109,' 119, 301,373. 380; He- vesről 174; Iszka-sz.-Györgyről 318; Kalocsáról 93,101, 134, 167, 190, 293; Kassáról 311 ; Kecskemétről 238;

Kékkeőről 110, 2 2 1 , 129; Lovasberényből38 ; Losoncz- ról 4 0 0 ; Mátravidékről 2 2 1 ; Messzelakról 4 7 ; Nagy- Kikindáról 174; Nagyváradról 207, 2 3 8 , 318; Nógrád- ból 5 5 ; Nyitráról 151, 158; Pécsről 6 , 391 ; Pestről 6, 14, 22, 29, 37, 45, 5 5 , 6 0 , 7 8 , 8 6 , 119, 127, 1 3 3 , 151, 158, 165, 172, 173, 183, 197 , 2 1 3 , 229 , 2 4 5 , 255, 262, 271 , 293, 3 0 0 , 3 0 9 , 3 1 6 , 324, 331, 342, 352, 357, 366, 3 7 3 , 3 9 0 , 4 0 0 , 4 1 1 ; Rosnyóról 3 9 ; Sátor-A.-Ujhelyről 143; Selmeczbányáról 255, 264; Szabolcsból 197; Szath- márról 6 2 ; Szegedről 167; Táthról 287; Temesvárról 412 (v. ö. Csanád) ; Tisza-Püspökiről 70; Török-Sz.-Mik- lósról 3 8 2 ; Udvardról 165, 181; Váczról 2 3 , 8 7 , 134,

333; Veszprémből 168 Moldvából 7 8 , 88

Morvaországból 175 Nagybritanniából 256, 319, 326

Lap.

Németországból . . . . 15, 30, 184, 239, 272, 374

Oláhországból 175 Olaszországból 15, 2 3 , 48 , 56 , 6 2 , 7 0 , 78, 102, 128, 135,

159, 175, 184, 191, 198, 208, 215, 222, 230, 238, 247, 271, 280, 294, 303, 325, 357, 366, 383, 391, 402, 414 Syria, 1. Törökország.

Törökországból 8, 15, 30, 63, 93, 103, 128, 136, 144, 184, 192, 2 8 0 , 374

Egy-két szó a maga idején 405 ,Egy toll, egy kard' 2 5 1 , 2 6 0 Előfizetési felhívás 136, 392

Előfizetési hirdetés . . . . 3 6 0 , 3 7 6 , 4 2 0 Érdekes közlemények a vaáli plébániai jegyzőkönyvből VI. 117 Észrevételek az ,unio' terén történt mozgalmakra . . 9 Foglalkozzék-e a pap politikával ? . . 49, 59, 66, 75 Fridrik ( I I ), és akath. egyház Sileziában 11, 20, 2 7 , 4 3 , 6 9 , 8 5 , 116, 126, 142, 157, 189, 205, 211 Igazitás 80, 152, 352, 392 Irodalom 24, 31, 35, 63, 65, 72, 80, 88, 9 4 , 1 1 1 , 1 2 0 , 1 5 9 , 1 9 9 , 223, 239, 248, 256, 272, 288, 294, 304, 311, 319, 326, 333, 342, 358, 366, 374, 391, 403, 418. V. ö Könyvhirdetés.

Irodalmunk szelleme 57, 65, 73 Jézus társaságának visszaállítása honunkban (Különös tekin-

tettel a kalocsai convictusra) . . . . 225, 233, 241 Kegyes adományok jegyzéke 8 , 3 2 , 4 0 , 144, 176, 200, 232, 240, 264, 288, 328, 344, 376, 384, 392, 404, 4 2 0 Kinevezések 6 , 2 9 , 7 7 , 1 1 9 , 127, 133, 143, 151, 181, 237, 255, 279, 293, 316, 324, 390 Könyvhirdetések . . 16, 24, 336, 344. V. ö. Irodalom.

Középkori tudományosság és művészet . . 81, 89, 97 Közerkölcsösségi adatok I. II. 377, III. 406 Mária, a szorongatottak vigasztalója (Consolatrix afílicto-

rum) 145 Még egy észrevétel az ,unio' terén Erdélyben történt mozgal-

makra 369 Még egy kívánat 17 Még néhány szó a zsinatok jelentőségéről, hasznairól, és a

zsinati ülésrendről 121, 129, 137 Mi az oka, hogy a mesteremberi osztály olly annyira alászáll

az erkölcsiségben? 1 Minden-szentek napján Esztergomban . . . . 2 8 1

Nyugoti tájképek az egyház láthatárán I. 179, II. III. 186, IV. 196, 203, V. 252, VI. 265, VII. 266, VIII. 268 Papi párbér 378, 385, 397 Papnöveldei életkép azok számára, kik papi pályázatra in-

dulni szándékoznak 30 Pius (IX ), és édes-anyja . . . 308

Pius (IX.) kínszenvedése 399, 407 ,Quod uni aequum, alteri iustum' . . . . 164, 170 Roma, és a szegények ügye 298, 305 Romai kérdés I. 25, II. 41, I I I 193 Szellemi fegyverek a világi ügyek megvédésében III. 153,169

Szerény válasz 149 Tróczonfalvi levél 1.276, II. 349

Verzireszky csak czimzetes, vagy fölszentelt örmény püspök

volt Erdélyben ? 408

PESTEN, Julius 4. ¹ IL Félév. 1860.

RELIGIO.

KATII. EGYHÁZI, S IRODA TAI! FOLYÓIRAT.

Megjelenik e lap hetenkint k é t s z e r : szerdán és szombaton. Az előfizetési d i j f é l é v r e , postán küldéssel 5 írt 2 5 k r . , helyben 4 frt 9 0 kr. austr. ért. Előfizethetni minden es. kir. p o s t a h i v a t a l n á l , s Pesten a Beimel- és Kozmaféle nyomdai irodában ( D u n a s o r o n , kegyes-rendiek épületében).

T a r t a l o m : Mi az oka, hogy a mesteremberi osztály olly annyira alászáll az erkölcsiségben ? — E g y h á z i t u - d ó s í t á s o k : Magyarországból, Erdély-, M o l d v a - s Török- országból.

Mi a z o k a,

hogy a mesteremberi osztály olly annyira alászáll az erkölcsiségben?

A mi kedves a n y á n k , a keresztény kath. anya- szentegyház mindenkor éber figyelemmel őrködött gyermekeinek viselete fölött. Örömmel emelé kezeit áldásra, ha az isteni Mester által kijelelt uton látta őket haladni végczéljok felé, s e mellett alázatosan imádkozott a jóban való állhatatosság isteni ajándé- káért részökre. Ellenben ha tapasztalta, h o g y g y e r - mekei letértek az örök igazság készitette útról, és vizetlen helyeken barangolnak, megkettőztetett szor- galommal törekedett, őket az élővizek kutforrásá- hoz visszaterelni, „mellyből ha valaki iszik, nem szomjazik örökké." S lám ez utóbbi, czélja a követ- kező igénytelen, de a tapasztalás hatalmas argumen- tumaival támogatott czikknek is.

Közönséges a panasz napjainkban mesterembe- reink erkölcstelenedése ellen *). E g y j ó m ó d ú , értel- mes paraszt ember, múltkor füleim hallatára igy só- hajtott föl : „Én nem tudom megfogni, hogyan van az, h o g y azelőtt ezek a mesteremberek olly értel- mes-, és jámbor erkölcsüek voltak: most pedig tu- datlanok ; és mégis olly büszkék, részegesek, kár- t y á s o k , renyhék, istenkáromlók, tisztátalanok, lel- kiismeretlenek, botrányos viseletüek " U g y a n mit mondanak e vádra n y á j a s olvasóim? Mi legalább u g y v a g y u n k meggyőződve, hogy ha az átalános- ságból a szükséges kivételeket megteszszük, nagyobb részben igaza van e jámbor atyafinak. A ki mást ta-

*) Tisztelet az e panaszra okot nem adóknak. Nem min- den hely és vidék, nem is egyformán érzi e fogyatkozás suly- ját. Csupán átalánosságban szólhatunk : mint átalánosan érez- ték az orvoslás szükségét, kik nem csupán honunkban, de azon kivül, és még előbb, az olly áldásosán működő kath. le- gényegyletek alapításával igyekeztek, és igyekeznek a terjedő vészt megelőzni. S z e r k.

pasztal az életben, ám dobjon első követ a rosszleik ii rágalmazóra. — Azonban mielőtt kőért nyúlna, hall- gassa meg azt is, mit mond egy tudományosságáról jeles egyházi férfi a mestersegédek osztályáról (pe-

dig ezekből lesznek ám a mesteremberek). Az emii- tett egyházi férfi ekképen szól : „Ezen (mestersegéd) osztályban találtatik, v a g y legalább e g y k o r találta- t o t t , és pedig nagyobb mértékben, mint másutt, a természetes erő, és erkölcsi szilárdság gazdagsága ! Ezen osztályban találtatnak leginkább az igényte- len okosságnak , a szelid jellemnek , és a megismert igazságért való buzgóságnak" (erre példát is mondok : egy alföldi magyar városban egy takács mesterem- ber veté meg a kath. plébánia alapját), „ a hűség-, őszinteség- és vallásosságnak elemei; v a g y legalább azokat egykor lehetett találni. S ezen osztály v a g y keresztültöri m a g á t , és a birtokos polgárok sorába lép, s részt vesz a község ügyeinek vezetésében : te- hát tevékeny befolyással leend a községek jólléte-, vagy k á r á r a ; v a g y elsatnyul, és a proletárságig sü- lyed, és az elégületlenek osztályát szaporítja." (Mun- kay, Istennek földi országa, 338.1.) Én több városban megfordultam: de fájdalom ! mindenhol azt tapasztal- tam, hogy egyes dicsérendő kivételeket téve, mester- embereink, kik pedig azelőtt az ú g y n e v e z e t t honora- tior osztály után álltak, maholnap miveletlenségök, és vallástalanságuk m i a t t , a pórnép után lesznek teen- dők *). Több plébános úrtól hallottam e nyilatkoza-

*) S ennek, egyéb okokon kivül (mellyek közé a régente fönállott, és valláserkölcsi befolyását tekintve, nagyon is üdvös czéhrendszeri f e g y e l e m hiánya kétségkivül jogosan sorolta- tik), korunk iparmüvészeténsk iránya, szaporodó gépei- s gyá- raival, tagadhatlanul egyik tényezője: nem ugyan magában, mert minden tudományos előmenetel jó ; hanem a korral er- kölcsileg is haladni nem akaró emberek hanyagsága, és föl- dies érzelmekbe merülése miatt. A mechanikai, vegytani, s egyéb ismeretekben roppant előmenetelt tevő világ, azon ve- szélylyel fenyegeti az erkölcs-vallási ismeretek-, és miveltség- ben párhuzamosan elő nem haladó iparosokat, hogy megfeled- kezve magasabb természetök- és hivatásukról, egészen a fiildi érdeknek áldozzák életöket; különösen pedig a kézművese- ket még azzal is, hogy az emberi, értelmes munkaerőt pótoló gépek mellett, könnyen merő napszámosokká, sőt alantibb esz- közökké sülyedvén le : mig az értelmesebb, vagy s z e r e n c s ^

1

—•*« 2 »

tot : „Plébániám körében legtöbb bajom van a mes-

teremberekkel."

Az orvos először is a betegség okait puhatolja ki betegétől; azután azokat elhárítani törekszik, és u g y vinni vissza az egészségi állapotot rendes ke- rékvágásába. í g y a ker. kath. egyház is először az erkölcsi romlottság okait iparkodik fölkeresni; hogy azokat ismervén, a bajt annál könnyebben orvosol- hassa. Most is azt kérdezi : „Mi az o k a , h o g y az em- beriségnek ezen hasznos (a mesteremberek) osz- t á l y a , olly annyira alászállott az erkölcsiségben"?

Avatottabbak talán több okot tudnának felhozni : de én saját gyöngeségem érzetében csak kettőt emlitek oieg 5 u g y lévén meggyőződve, h o g y a kitűzött czél- n a k , legalább részben, e kettő is megfelel ; a hiá- nyokat pedig értekezésem folytán a jó a k a r a t , és szándék pótolja H o g y mesterembereink erkölcsi- leg, és anyagilag naponkint olly igen alászállnak, annak egyik, és fő oka :

I.

A v a l l á s o s m i v e l t s é g , é s t u d o m á n y o s s á g

h i á n y a .

Hogy ezen ok fejtegetésében annál bátrabban léphessünk , halljuk először is sz. Bernárdot, ki a tu- dományról ekkép nyilatkozik (Serm. 36. in Cantica):

„Scientia sine charitate inflat (ime a büszkeség!);

„Charitas sine scientia aberrat: scientia cum charitate aedificat. S u n t , qui scire volunt, ut sciant: et turpis curiositas est; et s u n t , qui scire volunt, ut sciantur ipsi: et turpis vanitas est; et sunt item, qui scire vo- lurtt, ut scientiam vendant (v. g. pro pecunia, pro honoribus): et turpis quaestus est. Sed sunt quoque,

sebb kevesek, a hatalmas gyárosok osztályába emelkednek föl, a hátramaradt, anyagi- s értelmileg szegényebbek, egészen elsorvadva hanyatlanak egy, most még nálunk nem is gya- nított (egyedül % párisi, londoni, stb. munkások sorsából kö- vetkeztethető) nyomorúságba. Bizonyára itt az idő, hogy még jókor fölébredjenek az őket fenyegető veszély láttára : mellyet csak is az által kerülhetnek ki, lia a szegénységet és nélkü- lözést is megnemesiteni tudó keresztény hit-, és erkölcsi mi- veltségben , egyéb, szükségesekké vált ismeretekkel együtt, fokozatosan előrehaladnak, nem pedig alászállnak. A földmi- velő néposztály e tekintetben kevésbbé van a demoralisatio veszélyeinek kitéve : részint mivel a nagyobb városok-, és élénkebb közlekedéstől távolabb lakván, a megvesztegettetés nem olly közeli rá nézve; részint mivel az életnem és foglal- kozás, melly s a j á t j a , kevésbbé vonja el őt az ember végczélja felőli gondolatoktól, kevésbbé hagyja az IstentŐli függésről megfeledkezni; s érzékeit, az egyszerűbb örömek élvezete ál- tal is', fogékonyabbakká teszi a Teremtő jóságának, atyai gondviselése-és bölcscségének hálás imádására. S z e r k .

qui scire volunt, ut aedifícent: et Charitas est; et sunt, qui scire volunt, ut aedifîcentur : et prudontia est."

Ezekből mindenki kiveheti a m a g á é t . . . . Midőn mes- terembereinkvallásos tudomány-, s miveltséghiánya felől, mint az erkölcstelenséget leginkább előmozdító okról szólunk, közöttük két osztályt különböztetünk m e g : a miveltek, és miveletlenek osztályát. Az első osztályhoz tartozóknak állítjuk azokat, kik a reál- ismereteknek legalább is közép-fokára emelkedtek.

A másik osztályhoz pedig azok tartoznak,kik nek isme- rete nagyon is korlátolt, és azon mesterségen, mellyet tanultak, és ama szomszédváros, v a g y falu körén, hol vándorlási idejeket tölték, n a g y o n ritkán terjed tul.

Mind a két osztály azonegy bajban szenved:

tudnillik ama gőgös hiedelmet táplálják kebelökben, hogy ők a szerény földmives- (nekik pór-) osztályon fölülállnak ; tehát hozzájok nem illő, s állásukkal össze nem férő dolog lenne, magukat ez osztályhoz lealázni, lealacsonyítani : hanem inkább azon osztály- hoz iparkodnak magukat felküzdeni, mellyet mi ez alkalommal tudákos osztálynak nevezünk ; jól meg- különböztetvén azokétól, kik a valódi tudományt bir- j á k . A ,tudákos' osztály i g y okoskodik: ,Ejh mire- való az a hit, vallás, a mostani időben? hiszen csak nem lehetünk mindig gyermekek, kiknek a kisko- rúság törvénye parancsol. Kinőttünk már mi a virga alól. Az ostoba, buta népnek megjárja, melly retteg a pokoltól, mint a g y e r m e k a mumustól, és örül a mennyországnak, mint gyermek az apja által vásáron veendő j á t é k n a k : de mi, kik a felvilágosodás szövét- nekét birjuk, mellynél még a halálon tul is látunk, hol végmegsemmisülés létezik, mit sem adunk az olly g y e r m e k i , asszonyias , és bigott rajongásokra..

Nem gondolják meg a szanandók, hogy saját ipar- kodásunk által, bármilly magas fokára emelkedjünk is az emberi miveltségnek, Isten irányában nagyko- rúak soha sem lehetünk. De az álokoskodási kevély- ség győz... És igy gondolkodnak mesterembereink is.

Azoknak a templom nem kell: azért nem kell ezek- nek sem. Azok nem böjtölnek : tehát ezek sem. Azok nem járnak gyónni: szintúgy ezek sem. Azok károm- kodnak : ezek is. Azok a bordélyházakat bújják: ezek is. Azok örökmindig az újságokat hajhászszák: ezek is stb. És hogy ez igy megy, igen természetes azok- nál , kiknél szabad pórázra van a lelkiismeret még a rosszban is eresztve. Hiszen még a jobb irányban haladni szerető e m b e r i s olly gyarló teremtmény!

,Video meliora, proboque, détériora sequor'. Mit vár-

junk az önhitt, elbizakodott, és minden magasabb esz-

mét és indokot akarva mellőző tudatlantól? S mind-

ezt a divatos ,miveltség', és ,fölvilágosodás' hozza m a g á v a l . . . íme uraim! itt a dolog bibéje. Mesterem- bereinkben, ha van is e g y kis képzelt ,scientia' : de nincsen ,chantas'; a ,scientia' pedig ,sine charitate in- flat'. Mesterembereinkben az a kis miveltség nincs párosulva mély vallásossággal. Pedig csak u g y együtt, karöltve, szép ám e kettőt l á t n i . . . Ásd ki házad alap- j á t : bizonyosan le fog az dőlni. Vágd ki a törzset:

u g y nem remélhetsz többé zamatos gyümölcsöt á f á - ról. „Non potest bene vivere, qui male credit."

Nincs veszedelmesebb tagja akár Krisztus egy- házának, akár az államnak, a félszeg tudós ember- nél ! Illyenek az emberiség minden osztályában ta- láltatnak : de talán egyben sem olly nagy számmal, mint a mesteremberek osztályában. — A szomorú ta- pasztalás harczol állitásunk mellett Nem tapasz- taljuk-e, miként mesterembereink, csakhogy e i n e maradjanak az emiitett tudákos osztálytól, hivatási kötelességeik elhanyagolásával is szüntelen hozzák a törvényeket, és hajhászszák a hireket. „Omnenimium vertitur in vitium." Némelly mesterember örök-min- dig azt lesi : kitől hallhatna valami ujat ; h o g y azu- tán azt n a g y í t v a , tovább v i g y e , s naponkint azzal tépelődjék. Sőt nem gondolván m e g , hogy ő milly p a r á n y i kis pont a világ politikusai közt, még poli- tizálni is mer. „Ne sutor ultra crepidam." Múltkor e g y városban e g y becsületes csizmadia mesterem- ber, ki különben csak kis misét szokott hallgatni né- ha vasárnapon uriasan, szent beszédet pedig soha sem (mert, mint mondani szokta, többet tud, mint a pap. Hiszen miért olvasná azt a sok újságot? Gyónni csak házasságakor volt : pedig ennek tiz-tizenkét éve is lehet): annyira elmerült a politizálásba, miszerint megőrült ama rögeszméje mellett: h o g y ha már ez is meghalt, amaz is, tehát ki menti már meg az or=

szágot? Még egyszer mondjuk : „Ne sutor ultra cre- pidam."

Mindennek meg van a maga ideje, s mértéke.

A köznapok arra valók, h o g y dolgozzék a mester- ember; mert ha nem dolgozik, a meddő politizálás mellett felkopik az álla. „Homo ad laborem, avis ad volatum." H a g y j u k , mi az ország dolgait azokra, kik- nek kötelességök azokat végezni. Mi által azonban nem azt akarom mondani, hogy mesterembereink ne ol- vassanak újságokat, v a g y más könyveket: nem; sőt azt mondom, hogy igen is olvassanak : csak hogy az olvasás mellett egyéb, s tulajdonképeni kötelességei- k e t , mellyek nélkül meg nem élhetnek, el ne hanya- golják. Ha olvasnak , a mi igen dicséretes, olvassa- nak a k k o r , midőn munkájokat bevégezték; kiváló-

lag pedig vasárnaponkint iparkodjanak a fáradt lel- ket jó i r á n y ú újságok, és könyvek olvasásával fel- üditni. Azt mondám : ,jó irányú könyvek, és újságok olvasásával'; mert hogy vannak rossz könyvek., és ferde irányú újságok is, azt senki sem tagadhatja, ki az irodalmat figyelemmel kiséri. Az illyen köny- vek, és újságok azután megzavarják a különben is fáradt elmét. Ha pedig nem volna olvasmányuk, v a g y haboznának mesterembereink azok megválasz- tásában, forduljanak lelkipásztoraikhoz. Minden plé- bános tart egy népies kis kézi könyvtárt, mellynek tartalmát teszik: F a b i o l a , Mendlik katechismusa, Alvinczy erkölcsi példái, Szertartások magyarázata, Polémiái Hittan, Rövid bizalmas feleletek, Szentek élete, G-offine, Kath. Néplap, stb. Ezekből szívesen á d , téritvény mellett, a kérőknek olvasás végett.

Illyen könyvektől nem lehet félni, hogy megzavarják az olvasók fejét: sőt elméjeket földeritvén, szivöket is nemesítik, táplálják.

Ezeket, mint emlitém, vasár- és ünnepnapokon kellene teljesíteni : de csak azután, midőn már sz.

misét, predikácziót hallgattak, miután a délesti isteni- szolgálatot is elvégezték. El kellene ismerni mester- embereinknek, hogy az Isten ád erőt karjaikba, mel- lyekkel munkálkodhassanak, és igy mind magukat, mind hozzátartozóikat táplálhassák. Isten árasztja törekvésökre áldását, melly nélkül semmit sem te- hetnek. És e jótéteményekért az említett napokon keblök hálaadóját híven le kellene róniok Istenök irányában, és őt a jövő hétre uj áldásért kérni. H a j h ! de hol töretnek föl, hol szentségtelenittetnek meg in- kább a vasár-, és ünnepnapok, mint a mesterembe- rek m ű h e l y e i b e n ? . . . Mesterembereink vasár-, és ün- nepnapokon dolgoznak legszorgalmatosabban, és jár- nak vásárokra. Múltkor csak u g y szőrmentében jól oda beszéltem e g y mesterembernek e tárgyban. De ő azt válaszolá, h o g y ha már egyszer elkészítette a munkát, el kell azt vásárra vinnie: mert különben nem lesz k e n y e r e , ha mindig csak a templomba jár.

S azután ki tehet arról, ha a vásárok vasárnapra esnek, v a g y legalább már akkor a hely színén kell l e n n i — *). Mennyire ismerte Isten az emberek vál-

*) Az izraeliták, mint tudva van, szinte nem szoktak a vásároknál hiányozni, s jóformán részt vesznek mind az eladás-, mind a vevésben ; és ők soha sem érkeznek későn, vagy ma- radnak el : pedig a maguk ünnepeit e tekintetben kissé lelki- ismeretesebben megtartják, mint némelly keresztények A mi a szombatot megülőknek lehetséges, miért volna lehetet- len azokra nézve, kiknek vasárnap az Ur napja ? Azután csak a k a r n á k az illetők a sz. napot nyugalomban t ö l t e n i , bizo- nyosan a t. hatóságok is örömest közremunkálnának ez üdvös-

4

tozékony- és ingatagságát, onnan is kitetszik, mert a villámlás és mennydörgések közt kiadott parancsok 3-ikát ekkép szerkeszté : „Megemlékezzél róla, hogy ünnepeket szentelj." Még ezt is i r á n t u n k való sze- retetből tette; mivel Istennek erre nincsen szüksége, hanem szükségünk van nekünk. Az anyaszentegy- ház pedig, a mi gondos anyánk , parancsainak el- sejét igy fogalmazta: „Az anyaszentegyháznak szo- kott ünnepnapjait megüljed"; a 2-dikat p e d i g :

„Ünnepnapokon misét becsületesen hallgass". Ezek átalános t ö r v é n y e k ; és egyátalában mindnyájunkat köteleznek Hanem a mesterembereket az Isten iránti kötelességek teljesítésére kötelezik még a ki- rályaink által régebben szentesitett törvények is.

Előttem fekszik a helybeli kovács-czéhnek b. eml.

Ferencz királyunk által 1815-ik évben Parisban alá- irt törvénykönyve ; mellynek 29-ik czikkében ezeket olvasom : „A romana catholica hitet tartók, a czéhek pátronusának ünnepére megjelenni tartoznak." A 30- dikban: „Mivel pedig a jól elrendelt társaság fő czéljának kell az Isten tiszteletének, és félelmének lenni, minden mesteremberek, és legények, a k i k romai catholicusok, az előre rendin meghivattatására minden fertály esztendőben, v a g y kántor hetekben mondandó sz. miseáldozatra diszes ruhában megje- lenni tartoznak. Azon mesterember, v a g y legény, ki elégséges, és a czéhmesternek előre tudtul nem adott ok nélkül az evangelium után jelennek meg a sz.

mise hallgatására, v a g y épen meg nem jelennek, első izben u g y a n , ha mester 2 0 , ha legény 1 0 , a máso- dik izben 40, v a g y 20 xr. a czéhládába befizetésével büntettetik meg. Ha tovább a mesterember, v a g y legény ezen ajtatosság, v a g y ama két közönséges esztendőnként való processiók alkalmatosságával, a hol ezek szokásban vannak, jelesen az urnapi pro- cession , mellyre minden catholicus czéhbeliek zász- lójokkal elmulhatlanul megjelenni tartoznak", stb.

íme, ajtatos királyaink milly czélszerü törvényekről gondoskodtak az emberiségnek olly annyira hasznos (mesteremberi) testület számára! Meg is tartották ezeket régenten mesterembereink pontosan; m e r t , a mint hallom többektől, vége-hossza nem volt sere- g ö k n e k , midőn' a kántormiséken a sz. keresztjel csó- kolására jöttek. De volt is rajtok Isten áldása. Most pedig a processiókon alig jelenik meg öt-hat ; sok- szor zászlótartó sincs. Némelly czéh pedig esztendő-

czélra ; épen ugy, mint azt megteszik, hogy a különféle vallás- felekezetüek folyamodására, a vásárok szokott napjai áttétes- senek : mint erre legújabban is hoztak fel a hirlapok példát.

S z e r k.

ről esztendőre ki sem viteti zászlóját; hanem csak ott h a g y j a a templom falán porosodni. A kántormiséken alig lézeng egy-kettő. Na de látjuk is az Isten áldását mesterembereinken Fájdalom! hogy mesterembe- reink csak addig mentek elő példás buzgósággal, addig teljesítették Isten iránti kötelmeiket, mig a törvények büntetést szabtak rájok ebbeli hanyagságukért. Pe- dig meggondolhatnák, h o g y most is csak u g y szük- ségünk van az Istenre, mint ezelőtt 50—60 évvel, mikor a törvények pergamenten lefűggő n a g y kirá- lyi pecséttel jelentek meg. Ne kényszerűségből te- g y ü n k jót, hanem az Isten iránti legtisztább, és leg- önzetlenebb szeretetből. Hogy a régi törvények he- lyébe ujak léptek, s ezek talán fölöslegesnek tartot- ták , külön § ba foglalni a mesterembereknek Isten iránti kötelmeit: ez csak azért történt, mert föltéte- leztetett, miszerint mesterembereink a tudomány- és belátásnak azon fokára jutottak már, mellynél fogva Isten iránti kötelmeiket, minden kötelességeik közt elsőknek ismerendik el. Az u j .Iparrend', átalakít- ván polgárilag a czéheket, vallási lag nem alakította ál- tal, vagy máskép. „Leges novae derogant prioribus,"

igaz : ez állhat a mesterembereknek világi, de nem v a l l á s i kötelmeikről is. Ezek nem szűnhetnek meg.

S ezzel megmondtuk, a mit tudtunk, és tapasztal- tunk az első okra nézve. Csak azt adjuk még hozzá, h o g y : „a vallásos tudomány és miveltség hiánya, maga után huz minden más vétkeket." Áttérünk most a 2-ik ok fejtegetésére.

I I .

A mi elősegíti mesterembereink erkölcsi rom-

lottságát, azon ferde nevelés, illetőleg alkalom, melly

a műhelyekben a vétkek minden nemeinek megta-

nulására kínálkozik. Lefestettük fönebb mesterem-

bereink valláserkölcsi állapotát, melly legkevésbbé

sincs nagyítva: sőt még nagyon is keveset mond-

tunk. Most m á r , i g y állván mesterembereink erköl-

csileg, hogyan várhatjuk tőlök a z t , h o g y papjaik

legyenek családjoknak? „Coecus coecum ducere non

potest" ; mert mindketten árokba találnak bukni. Be

is buknak nem csak k e t t e n , hanem sokszor az egész

család: ha csak az isteni kegyelem e g y i k e t , v a g y

másikat meg nem menti. Az inas-gyermekek közt

többnyire apa, anya nélküli árvákat szemlélünk, kik

bizony nagyon keveset, v a g y épen semmit sem me-

ríthettek a nevelés üdítő kutforrásából. Ezeknek az-

után legszánandcbb a sorsuk ; mint ezt T á r k á n y i is

megéneklé : „Oh árvaság! kínos bürökpohár. Milly

iszonyú az árva helyzete." Iszonyú bizony ; s főkép a

> 5 «

mesterembereknél mindenkinek lába kapczája. Üti a

mester, rúgja a mesterné asszony, taszitja a leányasz- szony,rugdalják a goromba legények. Mindent tanul mesterének házánál, csak jót nem. De ha találkoznak is becsületes mesterek, a kik lelkiismeretesen iparkod- nak inasaikat o k t a t n i , mégis azt m o n d h a t j u k , h o g y legszemesebb őrködésök daczára is, becsúsznak a mű- helybe a legutálatosabb bűnök. E g y elkorcsosult le- g é n y képes minden társait megrontani. A kik közt azután mi jót tanulhat az i n a s ? Semmit. De tanul ám rosszat eleget: megtanulja a korhelységet, a tisz- tátalanságot, a káromkodást, o c s m á n y , trágár be- szédeket, az elöljárók elleni kikeléseket stb. Tanuló koromban egy mesterembernél voltam szálláson , ott tapasztaltam, mint romlanak el a legártatlanabb inas- gyermekek a műhelyekben. Most már a vallástani- tásban soha sem részesülvén *), jó példát soha sem l á t v á n , lehet-e e g y k o r belölök becsületes legénye- ket, és mestereket v á r n i ? Csak olly durvák, o l l y b a - romi bánásmódot követők lesznek ők is, mint a mi- nőben inaskorukban maguk részesültek. Különben azt is el kell ismernünk , h o g y napjainkban , még a becsületes jellemű mesteremberek is igen sokat en- gednek legényeiknek: minek o k a , mint ők mond- ják az, hogy a katonaság alól nem lévén kivéve a

mesterlegények, kevesen v a n n a k : ha tehát őket ren- detlenségükért keményebb j a v a k k a l illeti a mester, azonnal elmennek tőle; másokat pedig nehéz kapni **).

Hej meg is teremnek azután az illyféle tulkapatá- sok-, és ferde neveléseknek keserű gyümölcsei! Múlt- kor e g y városban gyűlést tartott bizonyos czéh, mellyben egy legény azért, mivel ezt találta e g y késedelmes legénytársának mondani: „Ugyan bará- tom! miért nem iparkodol előbb itt lenni, miután nálad van a láda kulcsa? Mit várakoztatod itt az egész testületet", az igazságosan, de szelíden meg-

*) Siralmas volna, ha ezt sok helyről lehetne mondani : mert Istennek hála mindenütt csak nincs igy. S z e r k.

**) így minden állapotú embereket szabad fékre kellene bocsátani : mert a katonáskodás kötelessége alól más osztá- lyok sincsenek kivéve. De hiszen mentségben soha sem szen- vedtek szükséget azok, kik minden botrányt szépiteni, min- den elnézést helyeselni tanultak, és félnek azt másban kár- hoztatni, mire példát saját magukviselete nyújt. Kik ez utób- bit illetőleg tisztán állnak, azok illy vétkes elnézéssel nem gyarapitják a bűn országát: hanem megteszik kötelességö- ket, akármi következése legyen is különben. Jóllehet arról is meg vannak az illyenek győződve, hogy a rendszerető, s jó- lelkű mesterek azért épen nem maradnak segédek nélkül. Sőt épen ők dicsekedhetnek rendesen a legjelesebbekkel; mert ,similis simili gaudet', a jóban is u g y , valamint a rosszban.

S z e r k.

feddett barátjától ütlegekkel jutalmaztatott. A tettes kérdőre vonatván a czéhmester által, azt válaszolta, h o g y : , ó az Atya Ur-Istent is megverné, ha őt meg- haragítaná'. E g y másik a hivataloskodó lelkipász- tort támadta meg a legdurvább szavakkal, csak azért, mert helytelen magaviseleteért őt atyailag megin- tette. Hát éjszaka kik háborgatják a csöndesen al- v ó k a t , irtózatos lármájok, káromkodásaik, és ve- szekedéseik által? A neveletlen mesterlegények. Te- kintsünk szét egy kissé a kórodákban: és tapasz- t a l a n d j u k , mint feküsznek mesterlegényeink a leg- utálatosabb betegségekben, mellyeket a kicsapon- gásokokoztak. — Illy példák után mesterinasaink is vérszemet kapva követik el a legfurfangosabb go- noszságokat, mellyek mintegy vérökké válnak De mit feszegetjük mi a mesterlegénység aljas ma- gaviseletét: halljuk i n k á b b , mit mond egy nálunk- nál sokkal tudományosabb, és érdemesebb egyén rólok : „Itt lehet (a mesterlegénység közt) maiglan látni a szellemi szegénységet, igazi vallás- és jogfo- galmak nélkül; itt találjuk a legveszélyesebb elvek- től áthatott ifjúságot ; mellynek erkölcsi hanyatlását az utczák, csapszékek, és bordélyházak jelenleg is elég világosan mutatják. Vannak mestersegédek, kik- nek egész erkölcsiségök abban áll, h o g y nem lopnak, nem ölnek; egész vallásosságuk, h o g y a templom- ban megállnak." (Munkay, Istennek földi országa.)

íme megfeleltünk az értekezésünk homlokára tűzött kérdésre, mennyire csekélységünk engedte.

Ha valaki talán megbotránkoznék a mondottakon, ujolag kijelentjük, mit értekezésünk folytán is észre lehetett venni, mikép a dicsérendő kivételek előtt min- digkalapot emelünk. Mindazt, a mit elmondtam, régen belátták egyházunk jeles férSai: s azért gondoskodtak is orvosságról, mellyel az emberiségnek ezen hasz- nos tagjai (a mesteremberi testületet értjük,) erköl- csi betegségökből kigyógyuljanak. Illyen orvosság a ,kath. mestersegédek társulata' (a legényegylet), to- vább az ,inasképző egyletek', a vasárnapi, és esti is- kolák A ,kath. mestersegédek társulata', ha jól tudom, eddig csak két helyen, Pesten, és Egerben*) áll fon hazánkban. Inasképző iskoláknak nevezhet- jük a vasárnapi, és esti iskolákat. H o g y tehát ked- ves anyaszentegyházunk czéljának, és kívánságának kellőleg megfelelhessünk, arra kell minden erőnkből törekednünk, miszerint az emiitett egyletek édes ha- zánkban minél inkább terjedjenek, és ne csak Pesten,

*) A Nagyszombatban és Temesváron fönálló egyletekről e lapokban is többször volt emlités téve : a pozsonyi-, székesfe- jérvári- s ó-budairól szinte nem szabad megfeledkezni. S z e r k.

—"n 6 «-»

és Egerben, hanem minden városban, kivált hol na- g y o b b számmal vannak a mesteremberek, létre ho- zassanak. Oda kell működnünk, hogy az emiitett or- vosságok az égető sebre, legyenek „remedium prae- sentissimum." Végre azon buzgó óhajtással fejezzük be igénytelen értekezésünket, h o g y a Fölséges Min- denható minél több Kolping- és Riffeleket, Scitovsz- k y - , és Bartakovicsokat adjon a kath. e g y h á z n a k !

Tiszaparii.

ECVHÀZI TUDÓSÍTÁSOK.

O os. kir. Apostoli Fölsége f. évi j u n . 20-dikán kelt legfelsőbb elhatározásánál f o g v a , a rosnyói székes-káptalannál, M a r k o v i t s Márton kanonok előléptetését az éneklő-kanonokságra, u g y szinte G r o m e r Elek kanonokét az őrkanonokságra helybenhagyni ; tovább, S z t r a k k a y J á n o s czimz. p r é p o s t o t , alesperest és plébánost valósá- gos kanonokká , nem különben K l u k o w s z k y András alesperest és plébánost a nevezett székes-káptalan tiszteletbeli kanonokává legke- gyelmesebben kinevezni méltóztatott.

Ő es. kir. Apostoli Fölsége f. évi j u n . 16'-dikán kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva, a kalocsai fő székes-egyházi káptalannál K 1 a s- s a n o v i c h Marián kanonok előléptetését az ő r k a n o n o k s á g r a , K o - v á c s József kanonokét a sz. Pálról czimzett bácsi prépostságra , B a- r a k o v i c s Antal kanonokét a fő-székes-egyházi főesperességre, s A n- t u n o v i c h J á n o s kanonokét a bácsi főesperességre helybenhagyni, egyszersmind pedig Dr. K u b i n s z k y Mihály theologiai t a n á r t és ezimzetes u d v a r i k á p l á n t , valamint L i c h t e n s t e i g e r Ferenczet, az érseki hivatal t i t o k n o k á t , még pedig az elsőt azon j o g g a l , h o g y a tiszai főesperességet azonnal átvehesse , az utóbbit pedig az iskolai f ő - felügyelői hivatalnak ráruházásával a kalocsai érseki megyében , a ne- vezett fő-székes-káptalannál kanonokká kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. ( W . Z.)

PEST, jun. 30-án. Minél inkább dühöngnek az emberi szenvedélyek Péter hajója, Krisztus egyházának központja el- len, annál buzgóbban csatlakoznak a buzgó keresztények az igazság oszlopa- s talpkövéhez, Jézus egyházához ; jól tudván, hogy az Üdvözítő előre megjövendölte édes övéinek, mennyi- r e fogja őket a világ gyűlölni, mert szivvel, lélekkel ragaszko- dandnak hozzá. De a hü keresztények azt is tudják, hogy az Üd- vözítő meghagyta: „Kérjetek, és adatik nektek." Azért ez idén is számos jámbor keresztény vett kitartó buzgalommal részt Jé- zus szentséges szive ldlencznapi ajtatosságában ; melly a hely- beli angol-kisasszonyok templomában, folyó hó 14-én esteli 6 órakor kezdetvén meg sz. beszéd- és litániával, naponkint reggeli fél 8-kor az Oltári-szentség kitétele alatti sz. misével, esteli 6 órakor sz. beszéd- és litániával ünnepeltetett. Az egy- házi szónok, ft. Z s i h o v i c s Ferencz u r , a helybeli központi papnövelde növendékeinek lelkiekbeni igazgatója, a nyolcz boldogságot, mint Üdvözítőnk sz. szive legáldásosabb nyilat- kozatait, s mintegy bucsuszózatát fejtegeté. A közbeeső va- sárnapi esvte pedig a vallás iránti közönyösség gyászos ered- ményeit, ellenben a vallásos buzgóság áldásait ecseteié minden egyes keresztény-, s az egész emberiségre nézve magyar nyel- ven. Junius 22-kén esteli 6 órakor az ajtatosság zárbeszéddel, és a hálaadó ének elzengésével fejeztetett be. Vajha a jám- bor hivek buzgósága folyton gyarapodván, az Istenige elhin- t e t t magvát bő gyümölcsre érlelné, s ajtatos imáik Isten bő áldását nyernék meg az annyi bajokkal küzdő emberiségre ! — E S Z T E R G O M , julius 3-án. Sz. Péter és Pál apostolok

ünnepén ő eminentiája, a főmagasságu bibornok-herczeg-pri- más ur az itteni belvárosi templomban 726 egyént avatott föl a bérmálás szentsége által az anyaszentegyház bajnokivá.

A megyei zsinatrai elődolgozatok szorgalmasan folynak. Sep- tember első felében szándékozik ő eminentiája a megyei zsi- natoknak annyi évek során át megszakitott folyamát újra megkezdeni. A pápai breve, melly ő eminentiája kérelmének következtében a papságot, nehogy a lelkipásztorkodás a zsi- nat ideje alatt hiányt szenvedjen, a fejenkinti megjelenéstől (in corpore) fölmenti, már megérkezett ide. — Augustus hó végére kedves vendéget várunk: mons. N a r d i pápai prae-

latust, és a rota auditorát. — ESZTERGOM, Szent-Jakab-hava 3-án. Mult hó 16-kán

ő főmagassága, és az egész világi papság jelenlétében ünne- pélyes szent mise mondatott a székes-egyházban, mint hamar tudhatja bárki, ő szentsége-, dicsőségesen uralkodó IX. Pius pápánkért; ki 14 év előtt e napon lőn szent Péter utódjává.

Azóta „miképen homályosodott meg az arany ! mint változott el a szinarany!" (Jer. sir. 4 , 1.) Az irgalom Istene azonban fölkelté a gyermekek szivét, és ezek tehetségűk szerint ipar- kodtak összehordani áldozatíilléreiket : hogy „piruljanak, és szégyenüljenek m e g , térjenek hátra és gyaláztassanak meg", kik az Ur fölkentjének rosszat akarnak. Közöltük annak ide- j é n a főmegyében gyűjtött adakozások egy részét : ide igtat- juk most az azóta begyült összegek átnézetét ; a nélkül azon- ban , hogy lemondani akarnánk a reményről, mikép a veszély- nek ezentúl is elválhatlanul t á r s a m a r a d a segély. — Kezdjük tehát. Az esztergomi kerületből (ujolag) bejött 17 f r t és 10 kr a. é. A pesti kerület (ujolag) küldött 7 ar., 2 kétfor., 11 husz., 232 f r t és 60 krt a. é. A kékkői ker. (ujolag) adakozott 2 kétfor., 3 husz., 15 f r t és 81 krt a. é. A selmeczi ker. áldo- zott 2 ar., 47 f r t és 80 krt a. é. A bozóki ker. küldött 64 frtot a. é. A szálkái ker. adott (ujolag) 15 f r t és 18 krt a. é. (Vége következik.)

P É C S , jun. 29-én. Városunkban, hol évszázadok előtt az Arpád-sarjadékok, Salamon és Geyza, egymással találkozva (1064-ben) sz. István koronája fölött testvérileg egyezkedtek, e hó 18—21-én szinte nevezetes találkozás történt egyház- megyénk buzgó főpásztora, s a nemes város lelkes képviselői közt ; és pedig e g y , a mennyei koronát érdeklő, s a hitéletet megszilárdító, jelentékeny egyezkedés végett. Megyénk sze- r e t e t t főpásztora ugyanis , miután néhány év lefolyása alatt egész egyházmegyéjét atyailag meglátogatta, a bérmálás szent- ségét is kiszolgálván a hivők ezreinek (77,229-et bérmált meg) : szükségesnek ítélte, székvárosában is teljesiteni ezen egyházi látogatás jótékonyságát; mindenütt, és mindenhova városunk vallásos érzelmű polgármesterétől, és a városi lelkes képviselő uraktól kisértetve. Elkezdé pedig apostoli lanka- datlan munkásságát a székes-egyházban, hazánk eme legje- lesebb templomainak egyikében, akár régiségét, vagy nagy- s á g á t , akár művészeti alkotmányait tekintsük. (Melly székes- egyház 1854-ben nyeré meg külalakja díszének koronáját, a 12 apostolt ábrázoló remek szobrok által; mellyek a székes- egyház déli részén óriási oszlopzatokon állva, hazánkfia Bar- talics szobrász jeles vésője által művészileg készültek. Min- den szobor 13 láb magas, egy darab kőből, és valóban reme- kül van faragva.) E plébániában az isteni-tiszteletre vonatkozó czélszerü rendelkezésen kívül, tekintve az ajtatos pécsi nép

II 7 H-

valóban dicsérendő vallásbuzgalmát, sz. M ó r pécsi püspök ünnepének nyolczadán át az esti a j t a t o s s á g o t , a liivek közkí- v á n a t á r a , az ekkor összetóduló sokaság m i a t t , a templom nagy oltára előtt tartatni kegyesen meghagyta ; főpásztori fi- gyelmét forditván ama földalatti kápolnára is, mellyben buzgó eleink, a kereszténység zsenge k o r á b a n , a pogányok vad dü- h é t kikerülendők, t a r t o t t á k isteni-tiszteletöket. E valóban tisz- teletre méltó maradványa a kereszténység zsenge korának, megérdemli, hogy föntartására minden lehető gond fordit- tassék. Figyelemre méltatá tovább a püspöki, s káptalani kryptát, mellyben eddig két főpap, Királ József ( f 1825. j u - lius 17-én, élte 89-ik é v é b e n ) , és Szepessy Ignácz ( f 1838.

julius 16-án, élte 58 évében), továbbá 17 káptalanbeli nyug- szik az U r b a n . Miután végre a hit szilárdítására az erkölcs gyarapítására, s a jóságos cselekedetek megkedvelésére több hasznos és üdvös rendeletet hozott volna: e hó 21 én meglá- togatá a v á r o s i t e m p l o m o t ; melly eredetileg török moschea volt, és a mint átalán mondatik, a konstantinápolyi Sophia-templom, és a cairói mecset után a legnagyobb. Ez épület tömör oszlopok nélküli és gömbölyű alakú kúpjának belső magassága 14 öl, és 3 l á b ; mellyet a törökök a keresz- tények pénzén, és izzasztó fáradságán épitettek ; elüzetésök után pedig a jezuiták keresztény templommá változtattak át, a düledező minaret helyett tornyot épittetvén hozzá. E r r e vonatkozólag szent áliitatra buzdult a kegyes főpásztor keble;

s e szavakkal kezdé meg a templom-látogatási okiratot : „Ec- clesiam parochialem, lionoribus B. M. V. Purificatae dicatam, in humilitate cordis subingressi, mirifice laetati sumus in Deo salutari nostro ; et anima nostra, magnificavit Dominum : re- cogitantes, qualiter has aedes ante aliquot saecula a Muhame- dis asseclis, labore et iinpendiis subiugatorum Christianorum pro Moschea turcica extructas, in Sanctum Sanctorum trans- formari admiserit : u t hodie splendidum divinae Maiestati suae praebeat habitaculum. SicDeus, qui e malis quoque bona eru- ere n o v i t , suae in nos charitatis donum efïudit; et posuit nomen in loco hoc sancto , quod est benedictum in saecula."

E templom a mult években nagy részben kijavíttatván , tor- nya több öllel magasabbra e m e l t e t v é n , és kellemes hangzatu u j harangokkal e l l á t t a t v á n , a városi bel- és kültanácsnak va- lamint vallásos b u z g a l m á t , ugy bőkezűségét is sokkal inkább magasztalja, sem mint e tekintetbeni páratlan érdemét és di- cséretét tollúnk kifejezni képes volna. Miért is a kegyes fő- pásztor , é r t v e különösen azt i s , miként tervben volna e templom kúpjának lemezekkeli u j befedése, szivből eredő me- leg szavakkal fejezé ki a buzgó városi tanács iránti hála elis- merését és köszönetét. H a b á r nyelvre nézve m a j d n e m egyenlő három részre oszlik Pécs népessége : a tiszta magyarok leg- inkább a szigeti k ü l v á r o s b a n , a németek a belvárosban, a bosnyákok pedig a budai külvárosban lakván : mégis már igen kevés benszülött németajkú lakos találtatik ollyan, ki magyarul nem t u d n a , s egyátalán mind a németek, mind a bosnyákok szépen haladnak a nemzeti nyelv megtanulásában.

Mit kedvesen értvén a mélt. főpásztor, elrendelni kegyeske- d e t t , hogy e templomban, mellyben eddig kizárólag csak né- met nyelven t a r t a t o t t az isteni-tisztelet, ezentúl a reggeli 6 órai a j t a t o s s á g , és Isten igéjének hirdetése felváltva magya- rul és németül t a r t a s s é k , a hivek lelki ü d v é r e , és közkívána- tára. Hasonló indokból a budai külvárosi sz. Ágostonról czim-

zett plebánia-templomban is, mellyet 20-án látogatott meg, kegyesen megengedni méltóztatott, hogy a délesti ajtatosság szinte felváltva, magyarul és bosnyákul tartassék. Emléke- zetre méltók a viszontagságok, mellyeken keresztülment e sz.-ágostoni templom. Építették ezt ugyanis eredetileg a kar- inges ágostoni szerzetesek; kiket a törökök innen elűzvén, e templom török mecsetté változtatott át. Ezek elűzése u t á n a templom , a mellette lévő házzal, az ágostoni szerzeteseknek visszaadatott; kik azonban, midőn azt a török szennytől töké- letesen megtisztítva helyreállították , békés birtokukban csak

1788-iki oct. 7-ikéig h a g y a t t a k : ez időre esvén tudnillik e ko- lostor eltöröltetése. 1790-től e templom és szerzetesház ple- bánia-templommá és házzá alakult át. E viszontagságokra vo- natkozólag illy szavakkal kezdé meg a főpásztor a látogatás okiratát : „Sic nihil stabile est sub sole ; et instituta quaevis hominum variae variis temporibus mutationi obnoxiantur. Sola Veritas Domini manet in aeternum ; quam inquirentes, e t corde genuino ac docili sequentes, gaudiis p e r f r u u n t u r aeter- nis." 21-én a főpásztori látogatás a 4-ik plébániára, az úgy- nevezett szent-ferenczire t e r j e d t k i ; mellyben szinte sz. In- tünk szilárditására, az erkölcsiség megkedvelésére hasznos és üdvös rendeletek tétettek. A mi mégis e püspöki látoga- tásnak különös figyelembe vételét emeli, az a nemes városi bel-, és kültanácsnak e folyó hó 17-én kelt nagylelkű elhatá- rozása, melly szerint a bel- és külvárosi plébános uraknak évi fizetményét, tekintve azon kivételes állapotot, mellynél fogva semmi rendes stoladij e városi plébániákban nem fizettetik, a mellékes jövedelmek meghagyása mellett, egyenkint két- ezer száz austr. értékű frtban megállapítani ; ugy szinte teljes méltánylással a sz. ferenczi szerzet i r á n t , melly a sziget-kül- városi plébániát eddig minden pénzbeli jutalom nélkül látta e l , a városi pénztárból plebánia-illetmény fejében évenkint 500 f r t o t a. é. megszavazni szives volt. Hasonló nagylelkűsé- get fejezett ki a városi tanács az éneklők, egyházfiak, és ha- rangozok iránt is ; kiknek évi fizetését szinte megnagyobbí- totta. Azért szivünk egész hálájával dicsérjük és magasztaljuk megyés-püspökünk, és a városi h a t ó s á g közremunkálásával t ö r t é n t emez egyházi l á t o g a t á s t , és abbeli intézkedést, melly által városunk illető lelkipásztorairól gondoskodva l ő n , és több határozat l é t e s ü l t , mellyek egy részről a városi h a t ó s á g józan keresztény érzelmeiről tanúskodnak, más részről pedig a közerkölcsiség és katholikus hitélet megszilárdítására az is- teni kegyelem mellett elég hatályosak leendnek. Isten áldja meg e fáradozásért megyénk közkedvességü főpásztorát. Le- gyen áldott a város i s , mellyben, mint tények tanusitják, Krisztus egyházának szelleme még nem aludt ki. Végezetre mindazoknak, kik a ,Religio' 45-ik számú pécsi tudósitása nyo- mán, a megyei zsinat m e g t a r t á s á t még ez idén bizonyosnak gondolják, hiteles kútfőből tudomásukra a d h a t j u k , hogy sze- r e t v e tisztelt főpásztorunknak folytonosan gyengélkedő egész- ségi állapota miatt a kérdéses megyei z s i n a t , melly különben is az april 10-diki körirat szerint csak föltételesen, h a a kö- rülmények megengedendik (permittent;bus r e r u m adiunctis), volt kilátásba hozva, ez idén legalább nem tartathatik meg. X.

K Á R O L Y F E J É R V Á R , jul. 1-én. (Egy megrázó szózat a sírboltokból.) Folyó évi junius 26-án estve megható jelene- tek t a n ú j a volt Károlyfejérvár lakossága. Huszonhét kopor- sóban kilenczvennégy halottnak félig elporhadt földi marad-

ványait szállitá át a kegyelet a bolgárok templomának kryp- tájából a vár melletti temetőbe. Ki a koporsók hosszú sorát huszonhét fekete kereszt vezénylete alatt a váron át a szé- kes-egyházba, s onnan Fejérvár csaknem összes lakosságának kiséretében a temetőbe vándorolni, a mult századok e tanúit a nagy feltámadást mintegy megelőzőleg sírjaikból kikelni, s e földi lét minden dicsőségét olly megrázólag hiúságnak bi- zonyitani látta ; ki figyelemmel kisérte, mint kérdezősködik ez is, amaz is : „Valljon ki van e koporsóban ; ki volt ez, vagy amaz ?" és mint nem volt senki, ki néhány koporsót kivéve, feleletet adhatott v o l n a : — a z soha inkább nem érezte a bölcs ama mondatának igazságát, mint ekkor : ,Hiúság, és minden hiúság.' S mit a menet illy ligyelmes kisérése minden gondol- kodni akaróban fölkeltett, azt buzgó főpásztorunk ő nagymél- tóságának i h l e t t , még a legközönyösebbnek is veséjeig ható szavai, iidvözitő religiónk világosságában olly megdönthet- len tanitássá fokozá, mellynek tövise nem olly könnyen lia- gyandja el a földiekbe merült szivet. Fonalán ez igazságnak : ,Mi is egykor az voltunk, a mi most ti ; és ti is azzá lesztek, a mi most mi vagyunk', e sirból kelteket olly hatalmasan szólal- t a t á meg ő nagyméltósága, hogy velőt rázó szavaira még a halál torkával nem egyszer szembenézett, harczedzett hadfiak szemében is a megindulás könyei csillogtak. Megsemmisülve kellett, hogy érezze magát minden, ki akár vagyonában, akár szépségében, akár övéinek hálájában, szóval, akár miféle földi jóban bizni mer. És ki Írhatja le a h a t á s t , mellyet az igy meghatott, letiport, megsemmisült, és megsemmisülése ér- zetében támaszt kereső kedély érzett, midőn boldogitó eny- hítéséül a kereszt győzelméből merített vigasztalás és élet- üditő, éltető, s boldogitó szavaival nyugasztalá a főpásztor ? S valljon mi szolgáltatott okot a r r a , hogy e holtak nyughe- lyöket megváltoztassák ? Azon bolgárok , kik I. Lipót alatt a török háború következtében Magyarországon, Erdélyben és Havasalföldön telepedtek le, ama sz.-ferencziek tartománya alá tartoztak lelkészetileg, kik közönségesen bolgár-barátoknak neveztettek, és itt Erdélyben három kolostorral birtak, tudnil- lik F e j é r v á r t , Alvinczen és Déván. Fejérvári klastromuk a templommal együtt (melly utolsó arról nevezetes, hogy a ke- leti részén létezett kápolnájában capistráni sz. János több- ször misézett a hagyomány szerint, és a tetején álló szerze- tes-szobor Capistrán szobrának mondatik a nép által máig is,) az 1849-ki mozgalmak áldozata lőn. A szerzet azt újból fölépí- teni nem birván, mindkettőt eladta a katonai hatóságnak;

melly dicsérendő készséggel a templom alatti tetemeknek, minthogy helyére u j épület jön. áttételét eszközlé. így múlik el minden e földön : csak maga a mulandóság nem. Hol van- nak azok, kik e templom tőszomszédjában a farkast szopó Ro- mulus és Remus szobrait álliták föl, midőn e téren még Apu- lum létezett? Hol a Szent-György-kapuja, melly a szobor he- lyén diszlett, midőn Fejérvár a nemzeti fejedelmek laka volt ? M é g egy néhány év, és csak a történelem búvára törendi még fejét, ha valljon valóban itt, a Károly kapujától éjszakra vagy negyven ölnyire állott-e Capistrán kápolnája? Csak egy marad m e g : az, mit az élet könyvébe följegyez az emberek tetteit

kisérő ujj. 0

MOLDVA. A bukuresti magyar lap (,Bukuresti magyar Közlöny') jun. 23-diki számában következőt közöl: „Szerkesz- tőségünkhöz beküldettek : Foksányból ,Prospectus Missionis Romano-Catholicae in Moldavia existentis anno 1859', azaz:

a Moldovában létező rom. kath hitkövetség átnézető. Ebből látjuk, hogy az ottani rom. kath. száma 50,310. Parochia 26 ; lelkész 26. Tiszta magyar ajkú lelkész tudtunkra csak öt vagyon, ugy mint főtiszt. Petrás Incze Klézsében, t. Ferenczy Bálint Tamásfalván, t. Tóth Anasztáz Forrófalván, t. Molnár Ferencz Nagypatakon, t. Funták Kozma Gorzafalván ; kik közül hár- mat személyesen is volt szerencsénk megismerni. Sajnos, hogy ezen átnézetből hozzávetőleg sem lehet a moldovai magyarok számát meghatározni ; minthogy ebben csak a lelkek számára vagyon tekintet. Azonban szóbeli igéretét birjuk ezen t. atyák közül egyiknek, hogy ha Isten életének kedvezend, a moldvai magyarok eredetéről, számukról, mostani lakásukról, polgári foglalkozásukról stb nem sokára egy hiteles munkát fog a vi- lág elé bocsátani. Vajha ezen annyira várva-várt Ígéretet mi- nél előbb beváltaná."

TÖRÖKORSZÁG. A ,Köln. Zeit.'ismeretes szellemében fogván föl minden olly kérdést, melly kath. érdekeket érint, a libanoni öldöklést is akkép adja elő, mint a ker. maroniták által szándékosan előidézett, és a druzok kiirtására czélozó, csakhogy a maroniták gyávasága miatt nem sikerült harezot.

Azt állítja (minden eddigi adatok ellenére), hogy a maroni- ták tizszer annyian vannak, mint a druzok (ámbátor még ez sem bizonyitana ellenök; mert egy vakmerő zsivány könnyen megro- han és lever tiz békeszerető embert) : „de a maroniták itt szint - olly nyomorult és gonosz, mint gyáva csőcseléknek ismer- tetve *), legyőzettek " A diadalmas druzok pedig, a s z e - gény, maroknyi pogány nép', („eine Hand voll Drusen") „ke- resztül-kasul járja, a Libanont : gyilkolva, égetve, és rabolva.

Csütörtökön" (a tudósítás jun. 3-án kelt Beyrutból) „a ven- déglőből 26 helységet láttam lángban." S a mi legszebb, a tu- dósító maga megvallja, h o g y : „a beyruti pasa némi kis erő- feszítéssel az egész háborút megszüntethette volna ; de mint fanatikus muzulmann, nagyon is örömest látta a keresztények legyőzetését." (Ugy látszik, ezen a tudósító sem igen busul.)

„Mig ő a maga seregével egészen nyugodtan feküdt táborában, minden oldalról égő házak- és helységekkel volt körülvéve.

Ő azonban meg sem mozdult, a szerencsétlenséget akadályo- zandó... Jóllehet a druzok nem valódi mohamedánok, az utób- biak mégis" (ugy a török csapatok is) „velők tartanak." A vér- fagylaló mészárlás körülményeiről közelebbről bővebben iran- dunk.

K e g y e s a d o m á n y o k : P á p a ő szentsége részére :

Mária Nostráról K. J 75 kr a. é.

Pestről S. K 1 ez. húszas.

*) Bizonyos korszakban, melly még nem is mult el egészen, az irlandi szánandó nép nyomorával épen i g y űzött g ú n y t az angol Pro- testantismus ; a kiraboltat még k i is csúfolván, és az a n y a g i l a g tönkre t e t t e t meg is g y a l á z v á n .

Felelős szerkesztő, s kiadó-tulajdonos: Somogyi Károly.

Nyomatott Beimel J . és Kozma Vazulnál (Al-Dunasor, kegyesrendiek épületében) P e s t e n , 1860.

PESTEN, Julius 7. II. Félév. 1860.

RELIGIO.

K ATII. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Megjelenik e lap hetenkint k é t s z e r : szerdán é s szombaton. Az előfizetési di] f é l é v r e , postán küldéssel ö írt 2 5 k r . , helyben 4 frt 9 0 k r . austr. ért. Előfizethetni minden es. kir. p o s t a h i v a t a l n á l , s Pesten a Beimel- és Kozmaféle nyomdai irodában (Di;nasoron , kegyes-rendiek épületében).

T a r t a l o m : Észrevételek az ,unio' terén történt moz- galmakra. — II F r i d r i k , és a kath. egyház Sileziában. I. — E g y h á z i t u d ó s í t á s o k : Magyarország- és Austriából, Olasz-, Német- és Törökországból.

Észrevételek az

⁹

unio

⁶

terén

történt mozgalmakra.

Történetesen a,Religio' kath.egyházi folyóirat- ból az I. félévi 31-és 32-dik számok kezeimbejövén, midőn azokban a brassói ,Gazetta de Transilvania' czimü román lap idei 1 0 - , és 11-ik számú mellékle- teit , e czim alatt : ,Libertatea de tipariu si folosirea ei', olvasnám, értesülék az ,unio' terén Erdélyben történt mozgalmakról. De mivel ama mondat szerint:

„Periculum est credere, et non credere", eleinte ké- telkedtem; csak miután később olvastam a ,Religio' folyóirat 34-ik számát is, figyelmeztettem önmaga- mat azon körülményre, mikép : ,,Res est solliciti plena timoris amor."

Ugyanazért én is, mint gör. kath. pap, igen sze- retvén az e g y , szent, közönséges és apostoli egyhá- zunknak hitben lévő egyességét a romaival : ezen észrevételeimmel (ha igen tiszt, szerkesztő ur becses

lapjaiba fölvenni méltóztatik,) a fonebb idézett ,Li- bertatea de tipariu si folosirea ei' czikk Írójának né- melly epés nyilatkozataira bátorkodom válaszolni*).

*) Mi pedig szivesen közöljük a testvéri összetartás bizonyítványaiul tekintett efféle ellennyilatkozatokat ; mely- lyekre főleg időnkben van nagyobb szükség, midőn a fölosz- lás elemeit olly bőven terjeszti a kath. hitegység és egyhá- zias érzület iránt ellenséges sajtó. Soha sem volt érthetőbb, mint a jelen korviszonyok közt, az Üdvözítőnek ama szent igéje : „Qui non est mecum, contra me est ; et qui non colli- git mecum, dispergit." Az ingatagság, a határozatlanság, olly- kor csak sajnálatot érdemlő gyávaság : de midőn a világegy- ház isteni tekintélye forog kérdésben, s ellene a setétség fe- jedelmét , hatalmának egész erejével, megsemmisítő harczra készülni látjuk, az, mi, előbb csak megvetendő gyengeség volt, árulássá válik. A vész idején mindegy, gyávaságból liagyja-e el őrállomását a katona, s veti el a kormányaidat a hajó ve- zetője , vagy pedig utâlatçs haszonlesésből. A hűségére szá- mítók kára egyenlő. S z e r k.

I.

Hogy a ,Libertatea de tipariu' czikk e g y érte- lemben lévő két e g y é n n e k , „par fratrum", elmeszü- leménye, kitetszik abból is, h o g y : a) egyik, az „A.- Maros mellől 1860." minél jobban t a k a r g a t j a , bur- kolgatja vagdalódzó kifejezésekkel keserűvé tett czik- kének i r á n y á t , annál inkább kirí az ő háborgó s in- dulatos természete, mellyről az egész román egye- sült hierarchiában ismeretes ; b) a másik pedig (nem messze a Marostól), ama nyilatkozatánál fogva, hogy :

„a házas papok előtt végkép elzárvák a magasabb méltóságok" stb., elárulta m a g á t , miszerint csak- ugyan szeretett volna (ha mindjárt nem is a pravila, hanem a latinisált disciplina szerint,) ,uxorculam suain, ut canonissam habere.'

Hi ergo sunt, ,quiconturbant Israel' (III. Kir. 18, 18.); meg nem fontolván a z t , h o g y : „Quidquid agis, prudenter agas, et respice finem." Mert mind az egyik az ő mennydörgő, felhevítő,és sértegető indu- latával, mind a másik az ő bosszúálló, gőgös szellemé- vel, nem h a s z n á l h a t n a k legkevesebbet is ; — mert valamint az meg vagyon i r v a , hogy : „non in c o m - m o t i o n e Dominus" (III. Kir. 1 9 , 11.); u g y örök igazság marad az i s , h o g y : ,,mundus t r a n s i t , et c o n c u p i s c e n t i a eius" (I. Ján. 2,17.): — á r t a n i pedig nagyon is sokat ártottak irataikkal; mert 1-ör:

az egész birodalomban el van terjesztve már azon h í r , hogy erdélyországi gör. kath. hiveink kebelé- ben némi bizalmatlansági jelek mutatkoznak az egye- sült egyház irányában ; 2-or pedig, mivel azon hirte- lenkedő, bosszús czikk, román nyelven a nem-egy- házi lapok által is közzé tétetvén, alkalmat nyújtott elleneinknek, azt a legnagyobb örömmel üdvözölni.

S ki panaszolhatja be eléggé, milly mozgalmak tör- téntek máris, és még történhetnek ezentúl? Mert,

„contemta saepe parva scintilla magnum excitât in- cendium."

Rosszalva tehát ama két egyénnek háboritó el- j á r á s á t , őket arra figyelmeztetem, hogy őrizkedje- nek a Krisztusnak eredetileg egységes anyaszent- egyházát a gyűlölség- és ellenségeskedésnek lelkével háborítani: s ezt annál is inkább, mivel:

2

II.

Ámbátor az egyház, a szent, közönséges és apos- toli egyház, mint a földre leszállott mennyei uj Je- rusalem („Vidi sanctam civitatem, Jerusalem novam descendentem de coelo, a Deo paratam, sicut sponsam ornatam viro suo". Titk. jelent. 21, 2.), a külső isteni- szolgálat alkalmával különféle ceremóniákkal, szer- tartásokkal él: de azért csak e g y édes anyánk ő!

Es mint illyent, „quasi sponsam ornatam monilibus suis" (Isai. 61, 10.), a latin és görög szertartásokkal,

mint két öltönyekkel fölékesített Krisztus-egyházat, a világegyetem üdvére született Megváltó szellemi a r á j á t , minden igazán hivő keresztény katholikus nemzetek tisztelik : holott ő , mint édes anya, két em- lőből ömledező, egy igaz hitének üdvözítő tejével („Duo ubera t u a , sicut duo hinnuli capreae gemelli, qui pascuntur in liliis". Ének. én. 4, 5.), a latin és g ö r ö g szertartású híveket egyaránt táplálja.

S ez i g y állván, mire való az ,,A.-Maros mel- lől-i" czikk írójának azon félelme, s éles hangja a latinisálás m i a t t ? H o g y nem csak a ruthenek, Grács- országban, hanem más nemzetek is a napkeleti tar- tományokban, mint az örmények, maroniták, és má- sok, némelly latin szertartásokat, az ő elöljáróik belá- tása következtében, v a g y azért, hogy híveiket az aj- tatos indulatok-, és istenes kívánságokra még inkább, és czélszerüebben fölébreszszék *), v a g y pedig az eret- nekek és szakadárok áltanitásaiktól megóvják, be- vették : valljon ez által sérelem történt-e bármellyik részen? Hiszen azért mai napiglan is görög szertar- tású katholikusok ők ! A románoktól pedig különö- sen, jóllehet igen is szép dolog lett volna, ha ők is, valamint az olaszok, francziák, spanyolok és portu- gálok (megannyi román fajok), nem csak ,sangvine et fide', hanem még egyházi szertartásaiknál fogva is r o m a i katholikusok lehettek volna : de hiszen azért Krisztus és az ő szentegyháza nem kivánta, an- nál inkább soha sem kényszeritette a különféle nem- zeteket arra, h o g y valamennyien egy nemzetbe, s rí- tusba olvadjanak: hanem h o g y minden nemzetek megtartván az egyedül üdvözítő h i t n e k és s z e r e - t e t n e k egyességét, az anyaszentegyház által is

*) Minőket, például, tagadhatlanul ébreszt (hogy egye- bet ne is említsünk) az urnapi szent menet : mellynek megható pompája még a nem-keresztény népekre is olly mély benyo- mást gyakorol ; s mellyben részt venni, honunkban is olly örömmel látta sok évekig a görög szertartású fő-, s alrendü pásztorokat mindkét kath. közönségünk Vajha őket e ke- gyeletes gyakorlatukban meg ne zavarja semmi nemű emberi gyarlóság és szűkkeblűség ! S z e r k.

megszentesitett különféle szertartásaikkal „dicsőítsék az Atyát, a ki mennyekben van."

Hát a l a t i n szertartású egyház, az által, h o g y több ceremóniákat fölvett a görög szertartásuaktól, millyenek például a ,Recitatio Symboli Nicaeno-Con- stantinopolitani in S. Missa; adoratio Crucis;usus trisagii : „Sanctus Deus, Sanctus fortis" etc.; Missa praesanctificatorum in Parasceve ; benedictio aquae in privilegio Epiphaniae'; mellőzve több könyörgé- seket és antiphonákat, mellyekkel a romai kath.

egyház is él (illyenek : ,In festő natae Y i r g i n i s , 8-a Sept., in II. vesperis antiphona: ,Nativitas t u a , Dei Genitrix Virgo, gaudium annunciavit universo mun- do' etc., melly szórói-szóra föllelhető a tropár sze- rint a görög Menologiumban), nem g r a e c i s á l t - e ? Nem bizony : ha szinte görög nyelven mondatja, s énekelteti is a sz. misében a görög ,Kyrie-eleison'-t!

Valamint a román ajkú gör. katholikusok is, nem latinisálnának azért, ha e szavak helyett, „fie nu- meleDomnului (biuecu ventatu) benedictu", minden- kor latinul ejtenék is ezt k i : „Sit nomen Domini bene- dictum." Oh! azért a romai kath. egyház sem grae- cisált; mert ő ennek daczára is: „quasi aurora con- surgens, pulchra ut luna, electa ut sol" (Ének. én.

6,9.); s „Omnisgloriaeius filiaeRegis a b i n t u s , i n fimbriis aureis circumamicta varietatibus." (Zsolt. 44, 14 — 15.) ,Ab intus', a benső, nem külső dolgokban, a h i t - és s z e r e t e t - egységben áll a vallásosság tulaj don képeni lényege. Ez a fő, mellyre kell min- den féltékenységünknek irányozva lenni.

Maga a görög nem-egy. hierarchia is (legalább az austriai birodalomban,) a latin disciplina szerint, és több jó szokásokat vett be : illyenek például az ,ad- m i n i s t r a t e Baptismi per infusionem aquae, H y m n u s Ambrosianus: TeDeum laudamus; Expositio sepulchri Christi in Parasceve, Baldachinum, et celebratio S.

Liturgiáé ante ortum solis, etc.' : s mégis azért nem l a t i n i s á l !

III.

Mi az egyházi görög szertartású könyvek revi- sióját illeti, az e fölötti megijedésnek épen nincs he- l y e ; mintha tudnillik azok ,,sensim sine sensu", va- lamikoreltörültethetnének: miután azokra, mint leg- régibb bizonyítványokra, maga a romai egyház is olly sokszor hivatkozik. De hiszen különben is több- nyire a balásfalvi gör. kath. nyomdából kerültek k i azon szertartásos könyvek , legalább nálunk, az au- striai birodalomban.

I g e n , de vannak ám román liturgicus, szertar-

tásos könyvek („Graeca per Ausoniae fines sine lege