PEST, jul 26-dikán. Fölöslegesnek tartjuk még egyszer és ujolag kiemelni azon vallásos indokok komolyan sürgető fontosságát, mellyek a kereszténység szorongatott fejének gyorsan, és fiúi készséggel hozandó segély nyújtására minden jó katholikust, főleg a megpróbáltatás eme napjaiban, ösztö-nöznek; valamint a segélynyújtás azon módjára is figyelmeztet-ni, melly a pápai kölcsönben részt venni biroknak és akarók-nak kinálkozik. Nagyon elliiszszíik, hogy az utóbbiak száma hasonlithatlanul nagyobb e honban is, mint sem az előbbieké : de azért a tehetség sem hiányzik olly nagy mértékben , hogy ne kellene a jó ügy érdekében nyereségnek tartanunk azon, hiteles kútfőből vett tudósítást, miszerint e kölcsönre, a jul.
15-dikére szabott határidő elfolyta után is annál inkább lehet aláirni, minél kevésbbé tekintendő az egész, akár nyerészkedési vállalat-, akár merőben politikai munkálatnak ; jóllehet a biz-tositék az abban rész vevőkre végetlenül nagyobb, mint bár-milly más e nemű vállalatoknál : mivel az illy czélra adott köl-csönnek kamatjai szintolly kevéssé maradnak el, mint a jótet-teket követni szokott áldása Istennek ; mellyről csak sz. Pál-nak azon biztosítását ismételhetjük: „Qui administrât semen seminanti, et panem ad manducandum praestabit, et multipli-cabit semen vestrum, et augebit incrementa frugum iustitiae v e s t r a e . . . . Quoniam ministerium huius officii non solum sup-plet ea, q u a e d e s u n t s a n c t i s , sed etiam abundat p e r m u l t a s g r a t i a r u m a c t i o n es in Domino." (II. Kor. 9, 10—12.) Valóban egy IX. Pius h á l á j a , maga is gazdagon jutalmazó kamat az illy s z e n t a t y a mondhatlan szorultsá-gait enyhitő jó gyermekekre nézve.
ESZTERGOM jul 23-án. Fölötte nagy a harangok je-lentősége s erkölcsi hatása a kath. egyházban. Egy túlvilági szózat gyanánt hangzanak azok ; hangzanak nem csak az em-ber fülében, hanem lelke mélyében is. Valamint főrendelteté-sök, a hiveket a templomba hívni : szintúgy kisérik az isteni szolgálatot főbb momentumaiban, és emelik annak erkölcsi ha-tását. Nem különben kiséri a harang az embert is életének egész pályáján, s hangja ezer titokteljes viszonylatokban érin-ti az emberi kedély legbensőbb húrjait : mivel maga a religio, melly őt bölcsejétől sirjaig kiséri, komoly intelmeinél, de meg áldásainak osztogatásában is, a harangot tolmács gyanánt használja. Az megszenteli az időt, midőn a napnak különféle szakait ünnepélyes hangjával hirdeti, s igy az embert emlé-kezteti, hogy ez is szentelje meg az időt; de önmagát is az ima által, s hogy napi teendőit üdvösséges napi rendhez szab-ja. — Minthogy tehát a harangok a keresztény egyháznak
egyik szükséges alkatrészét, és fő ékességét képezik : hazánk biboros herczeg-primása már évek óta főpásztori gondjainak főbbikéhez számította, az esztergomi székesegyházat olly ha-rangokkal ellátni, mellyek ezen főegyház nagy méltóságához
«> 6 1 «i.—
illők legyenek. Igy ő főmagassága még 1855-ben H i Íz e r Ignácz bécs-ujvárosi polgár öntődéjében két nagy harangot készittetett, mellyeknek nagyobbika 105 mázsát nyom, s a Boldogságos Szűznek, Magyarhon patronájának van ajánlva ; a másik pedig 24 mázsás, és sz. Istvánnak, Magyarország első királyának van szentelve. Ezen harangok ő eminentiája által az emiitett évben ünnepélyesen megszenteltetvén, a székes-egyháznak az éjszaki oldalon már készen állott tornyába fel-vonattak , s az isteni-szolgálat emelésére nagyobb ünnepek alkalmával használtattak. Azonban ő eminentiája bőkezűségé-ből fölépülvén már a déli torony is, mellybőkezűségé-ből a hangok a szin-te délre eső városban jobban hallhatók, ő eminentiája megpa-rancsolni méltóztatott, miszerint a fönemlitett két harang a déli toronyba tétessék át, hol a székes-egyház főpatronájának, Nagy boldogasszonynak napján fogják első izben az Isten di-csőségét zengeni. De egyszersmind ez alkalommal S c h a u d t Endre pesti polgárnál egy 57 mázsás harangot méltóztatott megrendelni, melly a mult héten, az összes városi harangok üdvözlete mellett megérkezett, tegnap pedig ő eminentiája által a reggeli isteni-szolgálat után, az anyaszentegyház ma-gasztos szertartásaival, a ft. káptalan, clerus, és a nagyszám-mal egybesereglett népség jelenlétében, sz. Adalbert püspök és vértanú tiszteletére ünnepélyesen fölszenteltetett A főtemp-lom szép előterén elhelyezett, és fris virág-koszorukkal éke-sített harang egyik oldalán ez irat olvasható : „In honorem S.
Adalberti Ep. M. primum Hungarorum Regem S. Stephanum instituentis et aqua baptismali abluentis, in conversione polono-rum (?) lanceis transfixi, Patroni Archi-Dioecesis Strigoniensis Primas Joannes Card. S c i t o v s z k y Archi-Episcopus Stri-goniensis anno 1860. fundi fecit. In hoc triumpho martyris dimitte noxam servulis." A másik oldalon : „Fudit Andreas Schaudt, Pestini 1860." E fölirat alatt van a sz. Istvánnak sz. Adalbert által történt megkereszteltetését ábrázoló kép. — A liarangszentelés szertartásai magukban olly érdekesek, ér-telmökben olly jelentékenyek, épülésünkre olly tanulságosak, hogy azok a jelenlevőben szükségképen ajtatos érzelmeket keltenek föl. Ezen érzelmeket nem kis mértékben fokozta ő eminentiájának a szertartások végével a néphez intézett ke-netteljes alkalmi beszéde, mellyben a biboros szónok hálát adott Istennek azon kegyelméért, hogy fölékesíthette, s né-hány év előtt ünnepélyesen fölszentelhette Istennek ezen di-cső hajiokát; most pedig egy lépéssel továbbhaladhatott sz.
szándokában : megszerezhette, s megáldhatta a szükségelt összes harangokat, mellyek bár különféle hangon, mégis egy-aránt dicsérik az Istent, és ekkép intik a híveket, hogy ők is, mindenki a maga tehetsége szerint, dicsérjék és magasztalják az Atyát, ki a mennyben vagyon. Mély megilletődést szültek az elérzékenyült főpásztor szavai, mellyekkel kérte híveit: ese-dezzenek érette az Istennél, miszerint ő sz. Fölsége annyi időt engedjen neki, hogy teljesen befejezhesse az Isten ezen há-zának építését. — Az élet és halál mindenható U r a , ki az ő hív szolgájának, Salomonnak megadta, hogy neki Jerusalem-ben díszes templomot építsen, és annak teljes befejezése után ott még 29 évig Istennek áldozhassék, teljesitse ő eminen-tiája szent szándokát: hogy szemeivel láthassa meg a magyar Sionban emelt szép istenházat teljes fényében és dicsőségé-ben, azután pedig mint Salomon, még az évek hosszú során át mutathassa be benne az uj-szövetség szeplőtelen sz.
áldo-zatát a Mindenhatónak. — Történeti okmányul közöljük az e harangra vonatkozólag kiadott, és a szertartások után fönhan-gon fölolvasott decretumot is ; melly következőleg hangzik :
„ J o a n n e s S. R. E. tit. S. Crucis in Hyerusalem Presb.
Cardinalis etc. Ad perpetuam rei Memóriám ! Quartus iamprope diem complebitur annus , quod in Basilica Nostra Strigoniensi hymnos sacros concinere ac fervidas preces cum acceptabili Altaris Sacrificio bonorum omnium Largitori pro summa no-stra ac Cleri, populique consolatione offerre liceat. Inde a solemni eiusdem Basilicae Dedicatione nullis sumptibus pe-percimus, quo ipsa consummation! proximius adducatur, et rebus, quae ad cultum divinum pertinent, abundantius instru-atur. Dum ita oculi et mens Nostra continuo in hac Amabili Sponsa defixa haererent, non potuimus non observare, quod duae illae Campanae, quae in turri versus septemtrionem pendebant, amoenum suum sonum magis ad vicinas oras, quam ad ipsam I rbem Stngoniensem diffundant. P a n modo per-speximus maiestati ipsius Basilicae omnino convenire, ut prae-ter illas duas adhuc u n a , et quidem maioris molis campana fundatur, et sicut priores Magnae Hungarorum Dominae , et S. Stephan i R., ita liaec tertia S. Adalberti Ep. Mart, liono-ribus dedicetur. Quare Inspectori Basilicae in mandatis de-dimus, ut peractis festi SS. Corporis Christi solemniis, duas illas Campanas ex turri septemtrionali deponi, et usque fe-stum Assumtionis B. M. V. turri meridionali imponi curet; si-mul cum Andrea Schaudt, campanae fusore Pestiensi ratione fundendae quinquaginta circiter centenariorum campanae con-tracture iniri iussimus ; quae etiam voto Nostro comformiter sub titulo S. Adalberti Ep. Mart, eleganti opere perfecta, ac die 20-a curr. m. floribus ornata, Strigonium feliciter advecta est: appendit autem 57 centenarios et 71 libras; inseriptioneni sequentem praesefert : „In honorem S. Adalberti Ep. Mart, primum Hungarorum Regem S Stephanum instituentis ac aqua baptismali abluentis, in conversione populorum lanceis transfixi, Patroni Archi-Dioecesis Strigoniensis, Primas Joan-nes Cardinalis S c i t o v s z k y Archi-Episcopus Strigoniensis anno 1860. fundi fecit. In hoc triumpho Martyris dimitte no-xam servulis." Ex altera vero parte visitur imago S. Adalberti Ep. manu sua S. Stephanum iuvenem tenentis, supra imagi-nem vero : „Fudit Andreas Schaudt Pestini." Quo vero huius etiam campanae consecratione ad crediti Nobis fidelis populi aedificationem, quam praecipue intendimus, quidpiam confera-mus, in hunc finem Dominicam VIII. post Pentecosten, quae est dies vigesima secunda mensis Julii, honoribus S. Magda-lenae Poenitentis sacra, delegimus. Quare liora nona huius diei Basiiicam accessimus, et Sacro Pontificali in gratiarum actionem pro feliciter emenso studiorum Theologicorum cursu celebrato, more Nostro intervenimus. Finito Sacro, Pontifica-libus induebamur, et praesente Metropolitano Nostro Capi-tulo, Clero item civitatis, ac frequenti populi multitudine sa-crae functioni initium fecinnis. Psalmos consvetos in Basilica decantavimus, postmodum vero ad ipsam Campanam
anteBa-silicam depositam processimus, ubi cuncta in Pontificali Ro-mano praescripta congrua devotione peregimus, et campanae ipsi nomen S. Adalberti Ep. M. imposuimus, necessariosque ordines fecimus, ut eadem campana cum reliquis quatuor sub-in, inomisse autem usque vigiliam Assumtionis B. M. V. turri meridionali imponatur. U t vero horum omnium memoria in
6 2
aevum p e r e n n e t , praesens manu Nostra subscriptuin. sigillo-que Nostro munitum edi, ac continuo post peractam conse-crationem publicari curavimus Documentum. De caetero Lar-gitorem omnium bonorum suppliciter exoramus, ut, huic aeri campano illam benedictionis suae virtutem tribuere dignetur, quo sonus eiusdem non aures tantum fidelium, sed corda quo-que efficacius pulset, ac in iisdem rectae fidei, tenerae pieta-tis, et cliristianae virtutis sensum e x c i t e t ; u t quoties campa-nam b a n c pulsari audierint, toties recordentur S. Adalberti Ep. Mart., cuius opera e tenebris infidelitatis in admirabile fidei lumen adducti, gens sancta, regale sacerdotium et popu-lus acquisitionis facti sunt ; custodiant fidem illam, quam S.
Episcopus plantavit, et suo sanguine rigavit ; sectentur vesti-gia p a t r u m suorum, qui posita gentili feritate, suave J e s u Christi iugum libenter p o r t a r u n t : u t quemadmodum de illo-r u m h a e illo-r e d i t a t e gloillo-riantuillo-r in teillo-rillo-ris, ita ipsoillo-rum etiam gloillo-ria et honore coronari mereantur in Coelis ! Datum Strigonii, in Residentia Nostra Archi-Episcopali, Dominica V I I I . p o s t Pen-tecosten, quae est mensis Julii dies vigesima secunda, hono-ribus S. Magdalenae Poen. sacra, salutis millesimo octingen-tesimo sexagesimo, Episcopatus trigesimo t e r t i o , — Archi-Episcopatus undecimo, Sacerdotii vero Nostri Jubiláris anno primo. J o a n n e s Card. A.-Eppus."
S Z A T H M Á R - r ó l irják jul. 20-dikán : „Az itteni t. jezuita atyák kormányzása alatt álló g y e r m e k - s e m i n a r i u m b a n k é t olly i f j ú n y e r h e t a jövő iskolai év kezdetétől fogva fölvételt és mindenneli ellátást, ki sopranot, vagy altot t u d énekelni, és kinek kedve van a papi, vagy tanitói pályára. Az ez iránti kérelmek mielőbb az egyházmegyei hivatalba utasitandók Szathmárra."
CSANÁD egyházmegye. A fájdalom, mellyet üdvözült C s a j á g h y Sándor püspökünk elvesztése fölött érzett a me-gye, II. ( B o n n a z ) S á n d o r , apátkanonok, és a vaskorona 3-ad r e n d ű diszjelével ékeskedő helytartósági tanácsos , juni-uslió 7-én legfelsőbb helyen püspökké t ö r t é n t kineveztetése által megszűnt. I g y szólott egyházmegyénk őszbeborult érdemteljes káptalani helynöke s nagyprépostja, nagys. O l t v á -n y i Istvá-n u r az ujo-n ki-nevezett csa-nádi püspök ur ő mél-tóságához, midőn f. hó 20-án az ünnepélyes tisztelgés és előze-t e s hódolaelőze-t előze-t ö r előze-t é n előze-t a felőze-t. kápelőze-talan, — mellynek köréből az eddig h é t é v e s ifjabb kanonoktag ugyané napon eltávozott, és bucsut vőn a kanonoki diszjel átadásával, — s a központi p a p s á g ré-széről. E s ha biztos reménynyel tekintünk a jövő elé, jogosan véljük ezt t e h e t n i azon biztositások nyomán, mellyeket ő méltó-sága adott válaszában k i f e j t e t t : hogy tudnillik a dicső elődök utánzásra méltó nyomdokait követve , szilárd akarattal és tiszta szándékkal kivánja a rábizott megyét kormányozni ; miben a kölcsönös bizalom, és kegy-kérelem onnan fölülről, a minden jók adójától, h a t h a t ó s a n elősegitő rugók lesznek. A ft. kápta-lant a helybeli lelkészség, m a j d az elemi tanitók kara váltá föl a tisztelgésben. Később pedig a m. h e l y t a r t ó s á g , és az egyéb számos hivatalok részéről t ö r t é n t az ünnepélyes bemu-t a bemu-t á s és üdvözlés. Egyházmegyénk közelebb emlékezebemu-tes, nagy ünnepély szemtanuja leend. Ugyanis nagys. és ft. O l t v á n y i I s t v á n káptalani helynök és nagyprépost ur, félszázados pap-ságának folyó évi September 2-án bekövetkezendő évfordulati napján, arany-miséjét a lehető legnagyobb fénynyel akarván megtartani, azt szülő-városában, Szegeden, a sz.-ferenczrendü
szerzetesek alsóvárosi, „ H a v i Boldog-asszony"-hoz czimzett egyházában, mint a hol 50 év előtt ugyancsak sz. őrangyalok n a p j á n első sz. miséje zsengéjét bemutatá, fogja véghezvinni.
A d j a az egek Ura, hogy a jótékonyságában kimerithetlen ér-demdús aggastyán ne csak e nevezetes n a p o t , hanem azon tul is még számtalan éveket éljen, s érjen jó egészségben és megelégedésben, az egyház, haza, és megyénk j a v á r a ! — A szo-morú napokat é r t szentséges atya szorongatott álapota nálunk is a szerető s résztvevő fiúi sziv érzékeny h ú r j a i t megpendít-vén, mint biztos tudomást veheténk, a péter-filléreknek egye-dül a megyei hivatalban egybegyűjtött összege, a 2000 f r t o t m e g h a l a d j a ; mig a pápai államkölcsönre ugyancsak a központ-ban 500 frank g y ű j t e t e t t össze.
ROMA. (Az ő szentsége által jul. 13-án m e g t a r t o t t tit-kos consistoriumban mondott pápai beszédnek vége.)
„Azon károk sem ismeretlenek, mellyeket az egyház és annak szolgái Siciliában azon emberek gonoszsága által szen-vedtek, kik a törvényes hatalom tartományait fölláziták. Töb-bek között két olly vallásos szerzet oszlatott f e l , mellyek a kereszténység körül bokros érdemeket szerzettek, és ezen föl-oszlatott szerzet t a g j a i száműzettek. De a mi legjobban fáj, az azon körülmény, hogy a papság között néhány ollyan is ta-lálkozott, kik papi kötelességöket a nép irányában nem ismer-ve, a jóérzületüek botrányára, nem pirultak az egyház és az igazság elleneinek segédkezet nyújtani. A tőlünk elragadt tar-tományokban több püspöki kerület a hivek kárára főpásztor nélkül van : minthogy a főpásztorok vonakodtak a törvényte-len kormány föltételeit elfogadni, és igy papi állásukat oda-hagyták."
„Ezen emberek tervei és törekvései napról-napra jobban kiderülnek; és kétséget sem szenved, hogy ők a pápának vilá-gi hatalmát, és az apostoli szék magasságát csak azért töre-kednek lerongálni, hogy azt a maguk számára sajátitsák el; és h a majdan sikerülendett ebbeli czéljokat valósitani, a katholi-ka egyházat annál könnyebben fogják megtámadhatni."
„Nem akarunk több szemtelen vállalatot fölhozni, melly által ezen emberek az egyházat és annak embereit szomorit-j á k és kinozzák : mig más részről sátáni gonoszságukban meg
nem szűnnek mindennemű cselszövény segedelmével általános szabadságot hirdetni és magasztalni."
„Hogy pedig mindezen gyalázatos tettek, mellyek a jók-nak legnagyobb megszomorodására kebellázitó módon követ-t e követ-t követ-t e k el, milly kárkövet-t, sérelmekövet-t s aggodalmakövet-t okoznak az egy-háznak, nekünk, apostoli tekintélyünknek, a szent-széknek, a ti állástoknak s a püspökök méltóságának , ezt ti tiszteletre-méltó atyák, bizonyosan magatok is átlátjátok."
„Illy sok fájdalom mellett azonban nem csekély örö-münkre szolgál, midőn látjuk, hogy milly h i v e n , türelmesen s kitartóan tűrik mind szeretett fiaink, a bibornokok, mind a püspökök, nevök legnagyobb dicsőségére, mindazon sértése-ket s mindazon kényelmetlenséget, misértése-ket jogtalanul okoztak nekik, s bátran védelmezik az egyházat s annak ü g y é t ; midőn arról értesülünk, hogy az egész olasz papság, melly kevés ki-vételekkel teljes becsülést érdemel, megemlékezvén s a j á t hi-vatásáról, s kötelességéhez h i v e n , püspökeinek nyomdokait követi, minden sértést s bántalmat eltiir, s önmagát kitüntet-ve teljesíti hivatalát."
„Mig azonban mély fájdalomba vagyunk merülve,
apos-* 6 3 toli hivatalunkról megemlékezve, soha sem szünendünk meg, az isteni segélyre támaszkodva, az egyház ügyét, mellyet ma-ga Krisztus Urunk bizott r á n k , egész buzma-galommal s egész erőnkből, rettenthetlenül védelmezni: azért ezen tiszteletre-méltó gyűlésben, s az egész kath. világ előtt fölemelvén sza-vunkat, ezen olly gyászos és soha eléggé nem fájlalható ese-ményeket nem helyeseljük, s kárhoztatjuk. Egyszersmind még
nagyobb erélylyel ismételve, visszaköveteljük az egyház sza-badságát, melly megsértetett, a bibornokok s püspökök mél-tóságát, melly lealáztatott, az egyházi állást, melly bántalmaz-tatott, s az egyház, és az apostoli szék összes jogait, mellyek lábbal tapostattak, s nem is szünendünk meg soha azokat
visszakövetelni."
— Az alkotmányos nápolyi király kormánya legelső te-endői közé számitá a jezuiták kiűzetését (mintha csak ez ment-hetné meg a fenyegetett trónt !) ; s az e rendelet ellen köz-vetlen az uralkodóra hivatkozó szerzeteseknek a király azt feleié, hogy : ,a ministeriumnak engedelmeskedniük kell.' A szerzet javait a pénzügyi minister veszi birtokába!
TÖRÖKORSZÁG. A syriai—mert nem csupán Libanon-ban dul a ,maroknyi'-nak nevezett druz nép, hanem mindenütt pusztulással fenyegettetik Ásiában a kereszténység — a syriai üldöztetés áldozatai legújabb liirek szerint még mindig szapo-rodnak. A druzok és maroniták közt állítólag megkötött béke (mellyről valódi guny gyanánt mondatik, hogy : „Zahle, Hash-baia, Rasliaja, s Deir-el-Kamar kivételével" köttetett meg ; természetesen azokkal nem kellvén már békét kötni, kik ezt az örökkévalóságban elnyerték !) nem gátolta meg a mohame-dán damascusiakat a ker. hatalmasságok consulságainak fel-dulásában. „A porosz, orosz, austriai, hollandi, belgiumi, ugy szinte görög consulságok, v a l a m e n n y i kolostorok-, temp-lomok- , és a patriarchatussal együtt" és átalában : „minden keresztény városnegyedek porrá égettettek Nyolcz feren-czi rendű szerzetes", (tehát még csak nem is Jezuiták', kiket minden szerencsétlenség okául szokás, mint izgatókat tartani,)
„valamint az angol missionarius is megölettek ; egyedül az an-gol consulság lőn megkímélve. A hollandi consul megöletése még nincs hitelesen bebizonyítva. Abd-el-Kader házában 2000 keresztény talált menedéket ; egy nagy rész a fellegvárba fu-tott : törökök is mentettek meg számosokat." Az e városból kelthirek f. hó 11-dikeig t e r j e d n e k ; és a fölkelés folyvást tart.
I R O D A L O M .
a) ,ACADEMICI SACRI S E R M O N E S , quos per Dominicas anni scholastici in Ecclesia Reg. Scientiarum Universitatis Hungaricae Pestinensis dixit Franciscus S z a n i s z l ó , SS.
Theologiae Doctor, in Reg. Scientiarum Universitate Pe-stinensi Orator Sacer et Doctrinae Relig. Professor P. O.
(Nunc Episcopus Magno -Varadinensis L. R.) M.-Varadini, I860.' N. 8-r. 397 1.
b) ,SERMONES F U N E B R E S per Franciscum S z a n i s z l ó , nunc Episcopum Magno-Varadinensem L. R. diversis tem-poribus dicti et editi, isthic vero in unum collecti et reten-tis prioribus suis titulis cum Appendice in secunda editione vulgati. Magno-Varadini, I860.' N. 8-r. 182 1.