P E S T , jul. 16-án. 0 méltósága S i m o r János győri megyés-püspök u r , a sz. atya s pápai állam szorongatott he-lyezetében szükségessé vált kölcsönbeni részvétre, követ-kező körlevél által hivja föl megyéjének hiveit:
„Aerarium Status Pontificii exhaustum, nec in hac tem-porum iniquitate supportandis Reipublicae oneribus par esse, creditu facile est cuilibet, qui vei obiter apud animum suum expenderit, quod Rex Pedemontii tertiam ditionum pontiíi-ciarum p a r t e m , quatuor nimirum Aemiliae provincias San-ctae Sedi contra ius fasque eripere, iisque Regnum suum ampliare nec abliorruerit, nec erubuerit, quodve patrocinio Gubernii eiusdem Regis suífulti ac tuti rebelles, non contenti très Italiae mediae principatus delevisse, atque magnam Pa-trimonii S. Petri partem diripuisse, adhucdum susque deque in Italia vértant omnia, nihilque in votis habeant magis, quam ut reliquas etiam Status Ecclesiastici ditiones sub iugum mit-tant praedicti Regis , fautoris ac patroni sui, id quod nuper-rime, facta praedonum instar in ditiones Summi Pontificis irruptione, exequutioni iam dare voluerunt. Ad haec propul-sauda pericula maior, ac qua secus opus f o r e t , militum copia colligi, et collecta magnis stipendiis ali sustentarique debet.
Antea Summus Pontifex a Principibus Catliolicis suppetias, quas voluit, facile impetravit : hodie sibimet ipsi relictus est, imo il Ii, a quibus praesentissimum discrimen Sedi Apostolicae impendet, Catholici s u n t , aut saltim ceu tales videri volunt;
de quibus proinde recte intelliguntur ilia S. Scripturae ver-ba ') : „filii matris meae pugnaverunt contra me" ; et illa 2) :
„homo pacis meae, in quo speravi, qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem." Illud iam ab annis orbis Catholicus spectare cogitur atrox in Italia scandalum, quod sanctissima Ecclesiae, et S. Sedis iura Catholici impu-gnent ac proculcent; quod divinitus constitutum visibile Ca-put Ecclesiae quibusvis iniuriis ac opprobriis Catholici affi-ciant ; quod Summum Pontifieem ditionibus suis , ac ideo li-bertate quoque sua privare Catholici adnitantur: ut adeo novo documento comprobatam videamus veritatem divini eíFati 3) : „inimici hominis domestici eius." Contra horum ul-teriora prava molimina Patrimonium S. Petri defendendum est. Siquidem autem cum hominibus eatenus agendum sit, qui nec coniurationes, nec seditiones, nec apertam vim ac violentiam* qui nulla , necquidem pessima media aspernan-t u r , dummodo ad inaspernan-tenaspernan-tum finem facianaspernan-t, Paaspernan-trimonium S.
Petri propugnari sine nervo rerum gerendarum non posse, suapte intelligitur. Sanctissimus Dominus Noster, qui recen-tissimo imprimis tempore tanta tamque luculenta actuosae ca-ritatis specimina e parte populorum Catholicorum expertus e s t , ad horum populorum liberalitatem et promtam benefa-ciendi voluntatem appellavit, dum ddto 1. Április h. a.
decer-' ) Cant. 1, 5. - Ps. 40, 10. — 3) Matth. 10, 36.
nere dignatus e s t , ut scopo subievandi aerarii Statui Ponti-fícii summa quinquaginta millionum francorum inter disper-sos in universo orbe catholicos populos colligeretur, quin illi damnificarentur, qui partem in commodanda Sedi Apostolicae pecunia liabuerint. Disposuit enim, ultroque decrevit, ut pro mutuo danda pecunia e p a r t e Aerarii Pontiflcii annuum 5°/o interusurium dependeretur ; qui proinde v. g. centum francos in argento, i. e. quinquaginta quatuor florenos in austr. moneta, propter sic dictum pecuniae nostrae cursum, mutui instar Aerario Pontificio tribuerit, super his obligato-riales litteras, sed etiam annuum quinque francorum interu-surium recepturus est. Haud ignoro, quantis apud nos res haec mutui subiaceat difflcultatibus, nec tamen indigentias Aerarii Pontiflcii coram Vobis reticere volui, ne officio meo aliqua parte defuisse videar, ad quod implendum ope litte-rarum Excellentissimi D. Nuncii Apostoliéi provocabar; in quarum consequentiam porro in qualibet Dioecesi peculia-ris pecuniarum mutuo dandarum collector ac dispensator constituendus foret ; sed vero ab huiusmodi institutione eo magis praescindendum esse existimabam, quod e Dioecesi mea facillimus sit ad Metropolim Imperii aditus, et insuper pecuniae eorsum medio officii quoque mei Dioecesani nullo negotio transponi queant. Ceterum nemo inficias ibit, illos, qui partem in praeattacto mutuo liabuerint, causam iustissi-mam, causam ipsius Dei et Ecclesiae, causam recti et legi-timi ordinis, ac ideo etiam praestantissimum finem promotu-ros esse. In Rákos, die 28. Junii 1860."
— Ugy szinte az önkénytes adakozás sikere felől tudósít-ván ő méltósága a h iveket (a begyült adományok 7000 a. é. f r t r a mennek a győri megyében), őket a kivánt segély más uton nyúj-tására is serkenti : „In universo Catholico orbe huiusmodi obulos colligi, et Beatissimo Patri offerri, in vulgus notum est.
Quamvis vero idmodi subsidia quibusdam in regnis larga manu suppeditentur, tanta tarnen s u n t , quibus Apostolica Sedes actutum non tam premitur, quam potius opprimitur, onera, ut charitativa populorum catholicorum subsidia indi-gentiis minime respondeant. Quamobrem alia quoque via iis-dem subveniri debet, quam in prioribus meis Circularibus lit-teris indicare ad partes officii mei pertinere dignovi. Victrix in Italia rebellió moliminum suorum successum praeter foe-d u s , quofoe-d cum illa Summi quipiam Imperantes pepigerunt, unitis, quibus ad scopum tendit, viribus, sociorumque suorum ad quaevis sacrificia ferenda promtitudini in acceptis debet.
Intelligant liinc , qui bene sentiunt, et rebellionem velut ma-lorum omnium colluviem aversantur, quomodo illám impe-dire, aut caput extollentem opprimere possint et debeánt.
Quo autem feliciorum rerum suarum successum rebelles ex-p e r i u n t u r , eo fiunt cumex-primis in Clerum ferociores, et in Ec-clesiam Catholicam iniquiores ; ut adeo novo rursum exemplo comprobatum s i t , infensissimum Ecclesiae hostem esse rebel-lionem , et Sanctissimum Dominum Nostrum prophetico spi-ritu actum fuisse , dum universo orbi annunciavit, metam vo-t o r u m , quibus nihil anvo-tiquius habenvo-t rebelies, esse, Ecclesiae Catholicae, si fieri q u e a t , et Sedis Apostolicae excidium. Quid enim vei illa ipsorum facta loquuntur, quae ad publicam noti-tiam perlata sunt, quam vathinianum in Clerum et Ecclesiaiü odium ? Episcopos et Presbyteros , quod fidem legitimis prin-cipibus d a t a m , atque iure iurando firmatam pro more
rebel-3 8 liura f r a n g e r e , quod obedientiam Summo Pontiíici debitam violare, quod super triumphis revolutionis , solemnissima hy-pocrisi adhibita, laetari nolint, ad cerceres coniiciunt, ad Tri-bunal ia r a p i u n t , officiis beneficiisque suis privant. Ipsam Sa-cerdotum taciturnitatem poena plectunt, imo ipsos nec in vestibulo templi quietos, nec in ambone sacro ab impetibus furibundorum hominum tutos esse sinunt. Consilia vero sua contra Clerum exequutioni mancipant exquisita cum crudeli-t a crudeli-t e , quae luculencrudeli-tissime crudeli-tunc p a crudeli-t u i crudeli-t , dum Vicarium Genera-lem Eminentissimi ac Reverendissimi D. Archi-Episcopi Bono-niensis Michaelis Cardinalis Viale Prela ab huius, cum agone colluctantis, lecto ad carceres rapuerunt propterea, quod Deo publicas agere gratias noluerit ob ereptam Summo Pontiíici, legitimo suo Domino Bononiam. Quo quidem facto ultima praestantissimi Arclii - Episcopi vitae momenta exacerbare, illique innuere voluerunt, quae ipsum mansura esset sors, si in vita persisteret. Tyrannorum suorum manibuS faucibusque ereptus est vir de Ecclesia Catholica praeclarissime meritus;
quem Deus de mortalis vitae pelago ad societatem Sancto-rum die 15. mensis Maii evocavit. ConscientiaSancto-rum libertatem plene suppressuri, legem in suo parlamento t u l e r u n t , qua s t a t u u n t , u t Sacerdotes , qui functiones sui muneris petenti-b u s , mandantipetenti-busque indepetenti-bite d e n e g a n t , poena carceris du-orum anndu-orum, et insuper mulcta 2000 francdu-orum toties quo-ties plectantur. Decreverunt autem p o r r o , ut super e o , an Sacerdotes Sacramenta indebite denegaverint, laici absque discrimine religionis iudicium ferant et sententiam dicant. Vae igitur Sacerdotibus, qui sacramentalem in Tribunali poeni-tentiae absolutionem impertiri noluerint illis , quibus dare il-lám non licet ; quum enim ob absolutum sigilli sacramentalis
Officium se defendere nequeant, nihil ipsis restabit aliud, quam aut dare sanctum canibus et mittere margaritas ante porcos, contra praeceptum Domini aut indicatam superius gravissimam poenam subire. Non potest Ecclesiae Christi atrocius vulnus infligi, quam si Seminariis clausis, vei plane sublatis, futurorum in agro Domini operariorum educatio aut impediatur, aut plane prohibeatur. Qui in illis regnis sum-mám rerum usurpant, nihil prius , quod a g e r e n t , habuerunt, quam Seminaria alia sufferre, cetera Episcoporum potestati subducere, Religiosorum ordinum haud meliorem esse sor-t e m , suapsor-te insor-telligisor-tur ; primi hi s u n sor-t , quos Ecclesiae ho-stes expellunt : sciunt enim his velut acie castrorum bene or-dinata illám communiri. Suos alunt mercenarios scriptores, quorum ea est obligatio, ut Ecclesiam et eius iura impugnent, Clerum ac praecipue Sedem Apostolicam proscindant; ut adeo Juliani apostatae tempóra in maiori Italiae parte redi-isse, haud vane conquerantur, qui res illic gestas cominus spectant, eo solo cum discrimine, quod Imperator ille Episco-pos , ab Arianorum fautore Constantio in exilium relegatos ad sedes suas reverti permiserit, dum in illis Italiae oris Epis, copi a sedibus suis depellantur, nominati a Summo Pontifice non recipiantur, vacantes Episcopatus non compleantur, in cuius rei sequelam dimidia iam illic sedium Episcopalium pars pastore caret legitimo. Dum vero Ecclesiam sic affligunt ac persequuntur , omnibus sectis latam aperiunt portam , et li-berrimum decernunt suorum placitorum exercitium, imo
ea-' ) Math. 7, 6.
rum ministris larga impertiuntur e publico aerario stipendia.
Quae cum faciant, vestigia premunt antiquorum illorum Ec-clesiae hostium, de quibus loquitur Lactantius ' ) : „Jus, inquit, vocant carnificinas veteram tyrannorum, adversus innocen-tes rabide saevientium, et cum sint iniustitiae crudelitatis-que doctores, iustos se esse tamen ac prudentes videri vo-l u n t " ; e t i t e r u m : „Audent homines improbissimi iustitiae fa-cere mentionem, qui feras immanitate vincunt." E n quae pos-sit esse sors Ecclesiae Catholicae in regno etiam eminenter catholico, si in illo summa rerum rebelles et arcanarum so-cietatum commilitones potiantur; quorum cum illuc ultimo dirigantur conamina, ut sedem illam evertant, quae est Ec-clesiarum omnium Mater et Magistra 2), et centrum indefe-ctibile Catholicae unitatis, in quo velut in arce inexpugnabili, P e t r u s per Romanum Pontificem loquitur 3), semperque in suis successoribus vivit 4), praesidet, et praestat quaerenti-bus veritatem 5) : praesentibus huius S. Sedis indigentiis quan-tum possumus subveniamus ; oremus autem, ut Dominus dis-sipet consilia gentium, reprobet consilia principum, qui con-venerunt adversus Dominum et adversus Christum eius ®), ut conservet et vivificet Sanctissimum Dominum nostrum , et beatum faciat eum in terra, et non t r a d a t eum in animam ini-micorum eius '). In Rákos, die 29. Junii 1860."
GYŐR , jul. 12-én. A gyermek-seminariumba fölveendő ifjak számára jövő augustushó 3-dikán fog Győrött próbatét t a r t a t n i , mellytől senki sem mentethetik föl a folyamodók közül. A vizsgát megelőző napon, keresztelő-levél és iskolai bizonyítványok, a püspöki cancellariában benyújtandók. Csak, kik jelesen tanultak, és erkölcsi tekintetben dicséretet nyer-tek , hozzá legalább két nyelvet a megyében divatozó három ( m a g y a r , n é m e t , horvát) közül jól t u d n a k , remélhetnek föl-vétetést. Ez úttal csak az 5-dik és 8-dik osztályba vétetnek
föl ifjak. — LOVASBERÉNY, jul. 12-én. Az érdem annál méltóbb
az elismerésre , minél kevésbbé hajhászsza azt ; a vallásos lel-kesedés szülte tettek annál inkább érdemlik, hogy köztudo-másra jussanak, minél kevésbbé tartanak itt alant számot a jutalomra : ellenben minél számosbak a gyümölcsök, mellyeket azok, nyilvánosságra jutván , Isten dicsőségére eredményez-h e t n e k , és sokszor valóban eredményeznek is. Illy élő eredményez-hit szülte jeles tettekből füzöt érdemkoszorut akarok kedves egy-házi közlönyünk t. olvasóinak bemutatni ; bizonyságául annak, hogy korunknak a kath. érzületet olly gyakran lehangoló szo-morú körülményei közt is merülnek fel néha jelenségek, mely-lyek némi enyhet adólag és fölélesztőleg képesek a mostoha viszonyok által annyira sújtott vallásos kedélyre hatni. Május 2-án mult egy éve annak , hogy nmélt. gr. C z i r á k y Nep.-János ő excellentiája, mint kegyúr fölterjesztése, és mélt.
püspököm megerősitése folytán, községünkben a lelkipásztori hivatalt viselem : azóta Isten jóvolta , és nmélt. kegyuram nagylelkűsége olly sok lelkipásztori örömet engedett élveznem, hogy az Ur Jézusnak rám, mint hivére és méltatlan munká-sára nézve kétszeres i g á j a , kétszeresen édesnek, és t e r h e kétszeresen könnyűnek tetszik. Ugyanis a nmélt. gróf mint kegyúr nem csak arról gondoskodott, Istenben boldogult
elő-' ) Instit. L. 3 — 2) Cono. Trid. sess. V I I . de Baptism, can. 3. —
s) Cono. Clialced. Act. II. - *) Cone. Eplies. Act. I I I . — 5) S. P e t r u s Clirys. Epist. ad Eutycli. — 6) Psalm. 2. et 32. — 7) Psalm. 40, 2,
döm akkor súlyos betegsége által ágyhoz lévén szegezve, hogy a tagosítás alkalmával a kath. lelkész illetősége legjobb helyen hasittassék k i , jó helyen volt r é t j e pedig ugyanott
megmaradjon : hanem a plebánia-lakot is tetemes költséggel e g é s z e n kijavíttatta, mondhatnám, átalakította, a jókora k e r t e t pedig egészen u j sövénynyel bekerittette. Azonban, mond-h a t n á egynémelly, az anyagiak és szellemiek között (különö-sen a pápai ügyben) jelenleg olly éles különbséget tenni szo-k o t t világílaszo-k szo-közül: „Hiszen ez által csaszo-k a plébánosnaszo-k p r i v á t anyagi érdekét és kényelmét biztositotta, illetőleg esz-közölte a nemesszivü g r ó f : mi köze ennek az Isten dicsőségé-h e z ? és dicsőségé-hogyan remél a tudósító ezek által a ledicsőségé-hangolt vallá-sos kedélyekre üditőleg h a t n i ? ' Más tényeket hozok t e h á t fel, mellyek a plébános anyagi érdekével semmi kapcsolatban sincsenek. Ezek közé tartozik 1-ör : a nmélt. kegyúrnak azon nemes tette, mellynél fogva a tanonczok befogadására elégte-len iskolánk helyett (ezt mesteri, s altanitói lakásul meghagy-ván), egy erős anyagból készült, két nagy szobával ellátott, és még két osztálylyal nagyobbítható alkalmas épületet, min-den kárpótlás nélkül, kath. községünknek átengedni méltózta-tott. Ki a helyesen, tudnillik ker. kath. szellemben intézett népnevelésnek áldásos gyümölcseiről valaha gondolkodott, az a nmélt. gróf által az egyház és hon oltárára hozott ezen ál-dozatnak tetemes voltát fogja tudni méltányolni. Ide sorolom 2-or : azon szép összeget, mellyel szentséges atyánk szorult lielyezetének némi enyhítéséhez családja részéről j á r u l t (száz forinttal a. é.) ; melly összeg a milly nemes kifolyása ő nmélt.
mély vallásos érzésének, olly szép bizonysága fiúi kegyeleté-nek és törhetleu ragaszkodásának i s , mellyel ő szentsége i r á n t viseltetik. Meglehet, találkozandanak majd bizonyos em-berbarátok , kik ezt olvasván, vagy inkább másoktól hallván, judási szükkeblüséggel mondogatják: „Ut quid perditio h a e e ? P o t e r a t hoc dari pauperibus" ; vagy : „ut aedificentur muri"
csakhogy nem : „Jerusalem", hanem más valamié. Az illye-nek megnyugtatására csak annyit válaszolok, hogy az a nemes k é z , melly szentséges atyánknak olly szíves készséggel
n y u j t á fiúi adományát, szűkölködő embertársai könyeinek letörléséhez is nagyon jól é r t ; mit én, mint helybeli lelkipász-tor legjobban tudok. H o g y pedig a nmélt. gróf hazai közintézeteinkről sem szokott megfeledkezni, azt ők olly jól t u d h a t -ják, valamint én. I d e sorolom 3-or: a nmélt. kegyúrnak azon vallásos t e t t é t , mellynél fogva az Isten háza ékességének szeretetétől lángoló szivének sugalmát követvén,
plébánia-templomunkat, e z e n , mint olly jellemzőleg mondani szokta, Istenben boldogult atyjának „legszebb emlékét" csaknem egé-szen u j tetővel ellátatni, s mind kívül, mind belül egéegé-szen ki-csinosittatni kegyeskedett ; ugy hogy nem sokára különben is kedves szentegyházunk, a szó teljes értelmében akkép fog f e l t ű n n i , „sicut sponsa ornata viro suo." H a netalán ismét akadnának olly Garibaldi-féle emberek, kik nem csak az Isten házának ékesitésére hozott ezen áldozatot sajnálnák, hanem ama siciliai hős p é l d á j á r a , még templomunk harangjait is ágyukká óhajtanák átöntetni : ám lássák ők ! Nekünk az ily-lyenekliez semmi szólásunk. Nmélt. kegyurunknak Isten dicső-ségére hozott ezen áldozataiból is kitűnik, mennyire szivére v e t t e ő azon atyai i n t é s t , mellyet jámbor emlékezetű X V I Gergely pápa ő szentsége, 1839-ik évben, midőn mint pálya-végzett és jogtudorí babérral koszorúzott deli iíju, halhatatlan
emlékű atyjával u t a z v á n , Romában ő szentségének fiúi hódo-latára is sietett,Jmintegy jóslatilag hozzá intézett : „Sequere dilecte fili vestigia Patris tui !" M e r t csakugyan ő nméltósága üdvözült édes atyjának elme- és szívbeli jeles tulajdonait, mellyek közt az egész valóját átható, s minden tetteiből, még pedig szerencsés és szerencsétlen körülmények közt e g y a r á n t kisugárzó mély vallásosság különösen k i t ű n i k , egész mérték-ben örökölvén, egy alkalmat sem mulaszt e l , hogy I s t e n di-csőségeért lángoló szivének nemes sugalmát tettekben is ki-tüntesse. Állitásom bebizonyítására a felsoroltakon kívül több más tényeket is hozhatnék f ö l , arról tanuskodókat, mint igyekszik ő nagyméltósága részint magas grófi családjának körében, részint községünkben, az igazi vallásosságot tulaj-don példájával éleszteni s emelni; mellyek épen azért, hogy tények, a hizelgés [minden g y a n ú j á t elhárítanák, de mellyek felsorolásától mégis tartózkodom, nehogy ő nméltóságának mély szerénységét gyengédtelenül érintsem. Igy is tartok tőle, hogy egyszerű tudósításommal is zavart okozok a nemeslelkü főúrnak; ki épen nem akarja, hogy a z , a mit ő Isten dicsősé-gére mivel, (országszerte köztudomásra jusson. Azonban bo-csánat nagyméltóságú kegyúr ! lia ez egyszer a háladatosság és lelkipásztori kötelesség érzete akaratoddal ellenkező eljá-rást szab elém : a valódi érdemet átalános elismerés illeti ; a ha Üdvözítőnk tanítása szerint a mi világosságunknak ugy kell az emberek előtt fényeskednie, hogy azok látván a mi jócselekedeteinket, dicsőitsék a mi A t y á n k a t , a ki mennyek-ben van : talán nem v é t e t t e m isteni Mesterünk eme paran-csának szelleme ellen , midőn jócselekedeteidnek világát ma-gasabb t a r t ó r a emeltem : hogy szélesebb körben hintve suga-rait , másoknak is legyen alkalmuk dicsőíteni a világosság A t y j á t , a kitől ugy is minden j ó adomány és minden tökéle-tes ajándék származik. É r d e m e d azért Isten előtt csonkitat-lan marad ; mert nálad csak a tény j u t , még ez sem általad nyilvánosságra : mig az egyedül Istennek tetszeni vágyó szán-dék, nemes szived szentélyében marad elrejtve. É s most fo-gadd mély köszönetünket nagyméltóságú kegyúr ! A lovasbe-rényi kath. község, és lelkipásztora, valahányszor a nagylel-kűséged által eredeti szépségébe visszahelyezett templomba,
Isten imádására összegyülekeznek, kötelességöknek ismeren-dik , buzgó imáikba belefoglalni t é g e d , mély vallásos érzelmű hitestársodat, szeretetre méltó gyermekeidet, az egyház és honnak ezen drága reményeit, és egész magas grófi családo-d a t : hogy az Isten álcsaládo-dása lebegjen szüntelen fölöttetek a földön , a boldogabb hazában pedig hervadhatatlan korona le-gyen mindnyájatok osztályrésze! Prifach Józsefplébános.
R O S N Y Ó , jul. 12-én. Püspökünk ő méltósága nem régen egy körlevelet bocsátott ki megyéjebeli papságához ; melly-nek t a r t a l m a , napjaink körülményeit t e k i n t v e , méltó, hogy köztudomásra jusson, és utánozásra találjon : azért azt szabad fordításban ezennel megküldöm, becses lapjábani közzé tétel végett. „A vallási közönyösség szomorú jeleneteihez tartozik, mondja e körlevélben a mélt. főpásztor, főleg a miveltebb osz-tály némelly katholikusainak azon meggyőződése, mintha a nem-katliolikusok isteni-tiszteletében részt v e n n i , imaházaik-ba e l j á r n i , bűn sem volna. A legújabimaházaik-ban lefolyt napokimaházaik-ban, országszerte láttuk a különböző hitfelekezetek h i v e i t , mint j á r -tak, körmenetként, minden valláskülönbség nélkül, katholikus templomból protestáns , s ő t , mit a nyelv kimondani is
resz-n 4 0 »*<—
k e t , a zsidók imaházaiba is Habár ezen , annyi ellenkező elemekből Isten tiszteletére irányzott összesereglés, legyen az bár föllelkesült hazafiság, vagy politikai érzelem nyilatko-zatának jelképe, polgári szempontból, szabad-, vagy dicsé-retre méltónak látszassék is : vallási szempontból mégis az mindig kárhozatos marad ; mivel az, Istenhez nem méltó, sőt istenkisértő. M e r t valamint () csak egy igaz vallás szerzője : ugy őt a kath. hitvallás elvei szerint, csak is egy, neki tetsző módon imádhatjuk méltán. Es azért minden katholikus ember, ki a különféle hitfelekezetüek tisztán vallási tényeit, a katho-likus isteni-tisztelettel akár azonositani, akár pedig a vallási tényeket átalában a politikaiakkal összezavarni a k a r j a , az a kath. egyház szelleme és tana ellen cselekszik. — Nem aka-rom állitani, hogy ezen hibás meggyőződés, minden résztve-vőnél megromlott vallási érzelemből ered : sőt azt inkább a vallásbani tudatlanság szánandó következésének tulajdonitom.
De bár honnét származzék is e tévely, kötelességemnek tar-tom , ezen, a kath. religio szellemével ellenkező, Istenhez nem méltó, s minden buzgó kath. embert botránkoztató visz-szaélés ellen szavamat emelni, s a lelkipásztorokat oda utasí-tani, hogy a gondjokra bízott híveket alkalmilag, főleg elemi oktatás alkalmával megtanítsák: miszerint kath. embernek, idegen hitfelekezet vallási tényeiben részt venni, és isteni-tiszteletére, habár csak kíváncsiságból is, gyakran eljárni, súlyos bün t e r h e alatt tiltva van ; mert ez által a vallási közö-nyösség, vagy hitszakadás veszélyének teszi ki magát. — Hogy pedig a megrótt tévely, főleg a miveltebb osztályú ka-tholikusok elméjéből, kiknél az legmélyebb gyökeret vert, könnyebben kiirtathassék, legjobb eszköznek gondolom , ha az e g y , czélszerüleg szerkesztendő , s nyilvános használatra kinyomtatandó dolgozat által czáfoltatnék meg. Ezen üdvös szándékot előmozdítandó, főtisztelendő H o l l ó k Imre apát, s az itteni káptalan éneklő-kanonoka 1) , előttem hivatalos je-lentésében 5 arany jutalmat tűzött ki annak, ki e k é r d é s t :
„Mit kell kath. embernek, hitvallásának szelleme s elvei sze-rint , a nem-katholikusok isteni-tiszteletéről érezni és csele-kedni ? Vagyis : szabad-e imaházaikat különbség nélkül
„Mit kell kath. embernek, hitvallásának szelleme s elvei sze-rint , a nem-katholikusok isteni-tiszteletéről érezni és csele-kedni ? Vagyis : szabad-e imaházaikat különbség nélkül