II. Fridrik, és a kath. egyház Sileziában.
XII.
Az ágostoni szabályu szerzetes-nők fejedelem-asszonyá-nak 1754-diki april 14-kén t ö r t é n t halálakor Boroszlóban Mas-sow minister a h a g y a t é k r a nézve egészen az 1753-diki au-gustus 12-kén kiadott rendelet értelmében j á r t el. Elkesered-vén e fölött a püspök, a királyhoz fordult; és april 22-kén épen nem kegyes levelet v e t t : mellyben t u d t á r a adatik, hogy olly dolgokba, mellyek hozzá nem tartoznak (!), ne avatkozzék. Nem sok időre Fridrik, neheztelését igen nemtelen módon
nyilvá-nította. A pápa tudnillik a püspök tanácsára, több ünnepek megszüntetését rendelő brevéjében, a megszüntetés okául, a Si-lezia fölött megnehezült időket liozá fel. Az első levél után két nap múlva, még egy hidegebb levél érkezék a püspökhez, mellyben a király iránti viselete igen kíméletlen modor-ban rovaték meg. F ü l ö p - G o t t h a r d már most érezte buká-s á t ; értebuká-sité róla a p á p á t , ébuká-s májubuká-s 1-én johannibuká-sbergi, osztrák uralom alatt álló várába vonult. D e mert félt, hogy Austriávali egyetértésről vádolaudják, jobbnak látta, mielőbb Boroszlóba visszatérni. A királyhozi viszonya barátságosabb szint kezdett már ölteni, midőn az a nyomorult Bastiani által végképen megzavartatott. E megszökött olasz barát, már mint a püspök romai ügynöke fondorkodott ; később F r i d r i k íogadta őt p á r t f o g á s á b a ; több javadalmakba ') erőszakkal behelyezte:
s a király befolyásával a boroszlói székes-egyháznál kanonok-ságot nyert. Követelte a rendkívüli jövedelmeket is , mellyek csak a tizenkét kanonokot illetik : habár ő tizenötödik volt.
1754-diki julius 5-én a herczeg-piispök, és káptalan által visz-szautasittatott. Miután pedig kérelmét többször sikertelenül ismételte, Bastiani a kormányhoz fordult. 1755-ben, april 22-kén , három .hivatali személy segélyével, a káptalan prépost-j á t ó l az ide vonatkozó okmányokat erőszakkal elvették. A káp-talan óvást t e t t ; és két kanonokot Berlinbe k ü l d ö t t , hogy a dolgot a király elé terjeszszék. Fridrik azonban helyeslé kor-mányának eljárását. Nehogy a baj még nagyobb legyen, XIV.
Benedek azt tanácsolta a p ü s p ö k - , és k á p t a l a n n a k , hogy az elvetemült Bastiani iránt türelmesek legyenek. A pápai em-lékirat, mellyet a dresdai nuncius, a porosz u d v a r megbízottja, Maltzahn ur által, junius 23-kán a kormánynak kézbesittetett, mit sem eredményezett e g y e b e t , mint egy sima, mit sem mondó kitételekkel fölpiperézett választ. A dolgok illy állása felhivni látszott a herczeg-püspököt, hogy magára nagyon vigyázzon. F e b r u á r - , és martiusban (1756.) eljött ugyan az udvarhoz P o t s d a m b a ; de csak a z é r t , hogy a király személye iránti bizalmatlanságának u j tápot ne szolgáltasson. Midőn az austriaiakkali háború újból megkezdődött, 1756-diki Septem-ber 21-kén kelt főpásztori szózatában a p a p s á g o t , és népet egyaránt uralkodója iránti engedelmesség- és hűségre liivta f ö l , és é r e t t e megyéje minden templomában ünnepélyes imá-kat r e n d e l t : hogy Isten áldja meg f e g y v e r e i t , és győzelmet adjon ellenei fölött. Valóban, a szegény püspök napjai nem voltak irigylendők. Mindenfelől kémektől k ö r ü l v é v e , és le-setve, bánatos szivvel l á t t a , mint terheltetik papsága elvisel-hetlen adóval ; l á t t a , mint ez háborús időben többnyire lenni szokott, a világi hatalom nagyobb, és nagyobb túlkapásait. A szenvedés e napjaiban legfőbb örömét a szent atyával váltott levelekben t a l á l t a , mellyekbe kiönté bánatos szivének keserű panaszait.
A dolgok ez állásának, az austriai hadseregnek 1757-diki novemberben Sileziába t ö r t é n t bevonulása, egészen más for-dulatot adott.
Az 1757-dik é v v é g e felé, a porosz fegyverek nem nagy
») Bastiani martius 8-án 1747-ben első ka nonoka l e t t a Borosz-lóban létező , szent kereszthez czimzett társas-káptalannak ; 1748-ban u g y a n o t t p r é p o s t ; 1749-ben h a t á r o z o t t k i r á l y i p a r a n c s r a , a neissei társas-káptalan p r é p o s t j a ; 1750-ben a g l o g a u i t á r s a s - k á p t a l a n p r é p o s t j a , s 1749-ben a boroszlói s z é k e s - k á p t a l a n k a n o n o k a : m e l l y á l l á s á b a n ót Benedek esak 1751ben erősité meg ; midőn a k i r á l y azzal f e n y e g e t ó d -z ö t t , h o g y ellenke-ző esetben a-z egés-z k á p t a l a n o n bo.ss-zut álland.
1 9 0
szerencsével harczoltak. November 24-kén Boroszlót az au-striaiaknak adták á t , és a h a d s e r e g egész Sileziát elöntvén, a z t , mint austriai t a r t o m á n y t kormányozta. A főváros bevé-tele u t á n , Daun tábornagy a herczeg-püspököt a táborba h i v a t á ; m e g h a g y v á n neki, hogy minden templomban ,Te Deum'-ot tartson. Melly parancsra maga a püspök t a r t á meg az isteni-tiszteletet a főszékes-egyházban a lothringi herczeg, és az austriai tábornokok jelenlétében. N é h á n y nap múlva az austriai főhadi-biztos, gróf Colowrath által a császár- és ki-rályné nevében azon parancsot v e v é , hogy az austriai részen levő johannisbergi jószágára vonuljon. Dec. 5-én t e t t e meg a z t , gróf P r a s c h m a kanonok kíséretében. A székes-egyházi p r é p o s t , a püspök öcscse, szinte elhagyá Boroszlót. Azonban nem sokáig t a r t o t t az austriaiak diadala ; a L e u t h e n mellett dec. 5-kén vívott c s a t a , a porosz királyt ismét Silezia u r á v á tette. J a j volt most mindazon hivatalnokoknak, kik austriai szolgálatba léptek ! J a j különösen a kath. papságnak ! A kath.
rendházak a p á t j a i , elöljárói, s több p a p j a i , névszerint a ho-mokon lévő szűz Mária-, sz. Vincze-, és sz. Mátyáshoz czimzett apátok, a jezuita collegium, ferenczi, domonkosi, capucinus, és irgalmas barátok főnökei, valamint a sz. Klárásól nevezett apácza-zárda hivatalnokai, mint a köteles h ű s é g , és kegyelet ellen vétők szigoru fogságba vettettek. S jóllehet ártatlansá-g u k r a u t a l v a , szabadonbocsáttatásért könyöröártatlansá-gtek i s , e ke-gyelem csak a sz. M á t y á s , és sz. Vincze apátjainak adatott meg. A többiek fogságban maradtak ; és megkezdődött a leg-szigorúbb vizsgálat. Faulhaber András segédpap sorsa *), kit a király, egy katonának szökésrei állitólagos biztatása miatt, a kémek akasztófájára köttetett, nem igen sok bátorságot és reményt a d h a t o t t a vádlottaknak. Azonban a vizsgálat semmi eredményre sem v e z e t v é n , abba hagyatott, és az egész lár-ma néhány szegény jezuitának Sileziábóli száműzetésével vég-ződött.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
KALOCSA, sept. 19-én. Épen most veszszük kezünkbe főpásztorunknak körlevelét, mellyben a sanyargatott syriai keresztényeknek fölsegitésére a megyebeli papságot és hívek e t ehívekhívekép szólítja f ö l : „ Q u a m v e h e m e n t e m p e r s e c u t i o n s t u r -binem immanis mahomedanorum furor contra catholicos, val-lium imprimis Libani et civitatis Damasci, aliarumque Syriae regionum incolas nuper excitaverit, vel e publicis
ephemeri-*) F r i d r i k .épen u g y , mint tisztei, azon oktalan hitben élt, h o g y a kath. papság , a g y ó n t a t ó székben , katonáit nem ritkán szökésre in-gerli. Martius 25-én 1757. egy szigoru rendeletet bocsátott k i , melly m i n d e n k i t , ki a szökést elősegíti, akasztófával fenyeget ; kényszerité a püspököt is , h o g y martius 22én kelt pásztori iratában p a p j a i t m i n -den meggondolatlanságtól óvja. 1757-diki septemberben Touque tábornok , a nevezett káplánt a glazi g r ó f s á g b a n elfogatá : mert egy k a -tona azt mondta , hogy őt a gyónó-székben 3zökésre ingerli. De mert a katona v á d j á t visszahúzta , a biró fölmenté az áldozárt. Touque u j vizsgálóbirót r e n d e l t ; ki rábírta a k a t o n á t , h o g y visszahúzását meg-t a g a d j a , s a k á p l á n meg-t , ki minmeg-t g y ó n meg-t a meg-t ó - a meg-t y a m a g á meg-t nem védelmezhemeg-tmeg-te, elitélte. Két hónapig volt tömlöczben , és mert a katona csak is vesszőzésre ítéltetett, senki sem hitte, hôgy a szegény papon az ítélet v é g r e -hajtassák. Midőn azonban Reichenbachban Touque a királylyal talál-kozott , a glazi parancsnok december 29-kén kilencz órakor estve egy i l l y tartamú kabinetparancsot vett : „Mon Lieutenant-Colonel : Vous avez k faire pendre le Père J e s u i t e F a u l h a b e r , sans luis laisser un confesseur." („Alezredesem! Ön Faulhaber a t y a jezuitát felakasztatni f o g j a , a nélkül , hogy g y ó n t a t ó t adna neki.'1) Másnap a szerencsétlen á l d o z a t , a kémek bitófájára, e g y félévvel ezelőtt kivégzett kém mellé akasztatott. Igazi vértanú n y u g a l m á v a l halt meg. Midőn julius 26-án 1760-ban az austriaiak Glaz grófságot meghóditották, a holttest levéte-t e levéte-t levéte-t , és a l e g n a g y o b b ünnepélyességgel levéte-temelevéte-tlevéte-televéte-televéte-tlevéte-t el.
dibus Dioecesis meae Clero et populo dubio procul constat.
Complura profecto inermium christianorum millia crudeliter trucidata, mulieres ad h o r r e n d a m libidinis mancipiorum sor-tent detrusae et in captivitatem abductae, bona direpta, civi-tates cum ecclesiis claustrisque igne deletae atque in bustum redactae sunt. Quamvis autem horrendis idmodi caedibus et rapinis iam nunc finis imponi videatur, ii nihilominus, qui ex infelici eiate populo dies eruciatuum anxietatumque plenos supervixerunt, cunctis mediis ad sustentandam vitám requisi-tis destituti, impraesentiarum maximis cum aerumnis collu-ctantur. Q u a r e tum Sanctissimus Dominus noster P i u s P a p a IX., mox atque atrocissimae illae caedes et rapinae in catho-licos Syro-Maronitas patratae ad notitiam ipsius p e r v e n e r u n t , p e r apostolicas litteras ddo 29-ae Julii a. c. ad Antiochenum Maronitarum Patriarcham exaratas doloris sui acerbissimi et p a t e r n a e compassionis sensus patefecit, aliquamque pecuniae summám , prout nimirum p e r praesentes aerarii pontificii an-gustias licuit, mittere festinavit; tum etiam universi orbis christiani populus per hanc deplorandam f r a t r u m in Oriente sortem animo graviter commotus, miserias et egestatem illo-rum pia liberalique beneficentia lenire et sublevare contendit.
Charitatis itaque ratio u r g e n t e r deposcit, u t nos quoque t a n t a ealamitate afflictis fratribus nostris benefica ope h a u d desi-m u s , hancque quantudesi-m in nobis est, libenter tribuadesi-mus ; qua-p r o qua-p t e r DD. Curatos una cum fidelibus, eatenus congrue edocendis hisce impensius provoco, u t memores apostoliéi illius moniti : „Qui habuerit substantiam huius mundi, e t v i d e -rit f r a t r e m suum necessitatem habere, et clause-rit viscera sua ab eo, quomodo Charitas Dei manet in eo ? Filioli mei non di-ligamus verbo, neque lingua, sed opere et veritate," pias sym-bolas ad succollandos f r a t r e s illos promto conférant animo, easque medio concernentis Districtualis Vice-Arclii-Diaconi usqvie dimidium imminentis mensis Octobris a. c. isthuc sub-mittant, abliinc ultro promovendas. Coloczae, die 9-a Septem-bris, 1860." Ez alkalommal örömmel tudósitjuk t. cz. olvasóit e becses egyházi l a p n a k , miszerint az alig felavatott apácza nevelőintézetbe, csak e g y h é t f o r g á s a a l a t t h a r -m i n c z leány-növendék fölvétele kéretett. Adjon Isten ál-landó ragaszkodást és elismerést ez egyházi intézmény iránt ! A t. jezuita atyák convictusába pedig annyi az eddig kínál-kozó, miszerint t ö b b , távolról szóló jelentkezéseket el nem lehet f o g a d n i : részint, mivel kegyelmes főpásztorunk kívánja, miszerint a megyei növendékekre különös tekintet legyen ; r é s z i n t , mivel a convictus teljes helyreállása csak jövő évre váratik. Mindebben azon jó fekszik, miszerint a hol zászló emeltetik, még ma is seregeinek hozzá azok, kik szivökben a zászlóhoz szítanak ; és bizonynyal hamarább központosulnak az Isten dicsőségére szánt elemek, ha központosulásra hely és alkalom lelhető. De egyik sarkalatos nyomorúsága e kor-nak épen abban szemlélhető, miszerint a jobb érzésüek félre-húzzák m a g u k a t ; mig a másik elem lármával és erőködés-sel győzi. A félszegség visszatartóztatja a meggyőződések bevallásától a félénk lelkeket; és alig meri egynémelly sz.
hitét vallani : mellytől mégis legszentebb meggyőződése s z e r i n t , egyedül vár örök üdvösséget! Adja I s t e n ! misze-rint a folyó septemberhó 30-kán bevezetendő jézus-társa-sági atyák sok szülők lelki ö r ö m é r e , sok növendékek valódi nevelésére, az egyház- és hazának közös j a v á r a működjenek.
Az illy soknemü áldozatok közt váratlan volt nmélt.
főpászto-« 1 9 1
«
runknak a mult vasárnapon a ft. káptalanhoz átadott igen be-cses ajándéka, mellyel főtemplomának ékesitésére, egy teljesen arany (több mint 2,000 a. frt. értékű, 263 cs. aranyat nyomó), igen csinos, goth stylben alakított kelyhet adni kegyeskedett, olly meghagyással, miszerint azon kehely nagyobb ünnepélyek alkalmával használtassák. Az egyház szenvedésekkel környez-tetik; az Ur a fájdalmak kelyhét, kezdvén először is a szent-séges pápánál, minden főpásztor, és minden pap részére tetéz-ve kinálja: s az egyház, és annak főpásztorai nem csüggednek, hanem kelyhet ragadnak ,Calicem salutaris accipiam, et no-men Domini invocabo' ; s bizton remélnek Abban, kinek vére a sz. misében engesztelésül mutatta tik be a világ kormányzójá-nak. A próbáitatásnak, a keserűségnek napjai, a hitnek pró-batétei. S a mai kántorböjti evangeliumi ördöngös gyermek szorongatott apjával, érthetjük az Ú r t ó l : ,Si potes credere, omnia possibilia sunt credenti'. H a fájdalmunk nagy, azt nem annyira a szenvedések okozzák : mint inkább, hogy épen e szen-vedések a hitetlenség szülöttei, s azokkal magukat az egyház némelly gyermekei mulatják. ,Credimus Domine ; adiuva
incre-dulitatem nostram' ! — E G E R . (Az itteni kath. legény-egylet felőli tudósítás
vége.) Előleges igazgatósági határozat folytán, az.egylet tag-jai a rájok olly jelentékony napon korán reggel a külön temp-lomokban a büntisztitó szentség fürdőjében mosattak meg;
Isten áldását kiérdemleni vágyó tisztult lélekkel óhajtván meg-ülni az egylet örömnapját. Kilencz óra előtt szép rendben uj zászlójok elŐlobogása mellett vezette az alelnök ur, a nemzeti öltönyben diszsereget képző tagokat, a székes-egyházba, hol (mint minden nevesebb ünnepen, ugy ma is) az Ur szolgálatá-ban lankadni nem tudó, sőt a szentek végzésében önlelkesült-ségéből ifjú erőt meritő kegyelmes főpásztor vala bemutatandó a vérontás nélküli áldozatot a seregek Urának. Sz. mise előtt az egylet szépen és gazdagon kiállított zászlójára, érsek ő ex-eellentiája a mindent Istennel kezdő, és Isten nélkül semmit nem akaró egyház nevében elrebegte az áldás és megszente-lés szavait; hogy a tagok a hitjelre tekintve, soha se feledjék, kinek zászlója leng előttök, és kinek tartoznak hit- és erkölcsi tekintetben szoros engedelmességgel. A zászlószentelésnél szo-kásos kereszt-anyai tisztet Eger egyik lelkes és vallásos höl-gye, özvegy B a r c l i e t t i n ő asszony viselé ; ki a zászlóhoz szükségelt kelméknek nyeremény nélküli meghozatalán kivül, 50 uj forint összeggel járult a zászló diszes kiállításához. Sz.
mise közben az ihletéről is ismert lelkes egyházi szónok M i n d -s z e n t y Gedeon lépett a -szó-székre: -s az ipar bec-se-s voltát, é-s fontosságát vallás-erkölcsi s hazafiúi szempontból fejtegetvén, azt, mint a nemzet anyagi és szellemi jólléte- és fölvirágzásá-nak emeltyűjét tünteté ki. Beszéde az egylet költségén, és ja-vára nyomtatásban is megjelent Communiokor a számos egy-leti tagokat az élet kenyerében részelteté ő excellentiája;
melly alkalommal mind az áldozók, mind a jelen levők érez-hették, miért karolja fel az egyletet az egyház. Isteniszolgálat után a hit malasztjait élvező, s a méltatás nyílt jeleit tapasz-taló egyleti tagok példás rendben vitték haza fölszentelt zász-iójokat. A polgári ünnepély nyomtatott programmok által d.
u. 4 órára volt kitűzve; mellyre minden rendből olly számosan jelentek meg, hogy az érseki lyceum roppant tereme nem
fo-gadliatá be mindnyájokat. A mélt. főkáptalan nagy-prépostja, s hét tagja, a megyei főnök ur, számos papi és világi u r a k , s nagyszámú úrnők szerencsélteték megjelenésökkel az egyletet.
A sokszoros ,éljen'-nel fogadott főpásztor megérkezte után el-kezdődött az ünnepély. A nagys. elnök ur üdvözlő beszédében az áldást terjesztő egyletekről szólván, hálás kebellel üdvöz-lötte a kegyeinek osztogatásában kifogyhatlan atyát és érse-k e t ; érse-kineérse-k atyai gondja legérse-kisebb fiaira is érse-kiterjedvén, részöérse-k- részök-re e munkát édesítő, s lelket viditó egyletet létesité. Utána az alelnök ur az egylet keletkeztének jelen állása-, és remélt szép jövőjének vázlatát, az életrei jótékony hatását érdekesen fes-té ; megköszönte az érseki kegyet, és nem hallgatá el az aka-dályokon ritka erélylyel fölemelkedni biró fönnevezett kezde-ményezők nagy érdemeit. Ezután szavaltak, énekeltek, és az egylet hasznos voltát ismertető szindarabot játsztak az egylet t a g j a i : olly sikerülten, hogy a koszorúkat és virágcsokrokat ajándékozó gyülekezet megelégedésén kivül, az érseki magas tetszés is nyílt jelekben mutatkozott. Végre az egyleti titkár ur a főpásztor leereszkedő kegyét, és a megjelent vendégek szives részvétét meleg szavakban megköszönvén, ő excellentiájának az egylet tagjaihoz intézett .erény-, vallásosság- és becsüle-tességre intő szavai után, 3/4 7-re az ünnepély befejeztetett, érsek atyánk iránti forró érzelmeinket tolmácsoló harsány ,él-jen'-kiáltások közt. E társulat a vallásosság és erkölcsiség
magvát rejtvén kebelében, lehetetlen , hogy az ég bő áldását ne könyörögjük rá. Levelemet a lánglelkü szónok szép szavai-val fejezem be : „És most üdvözöllek, oh nemes ifjúsága az egri kath. legény-egyletnek ! Üdvözöllek a pályán, mellyen az egyház áldása nyugszik, a haza annyi szép reménye csügg, s melly minden mivelt gondolkozású ember és honfi igaz becsü-lését, tiszteletét birja. Kell-e még szó, hogy ilju lelketek lán-got vessen ? Kell-e szó, hogy- szivetekben a hivatás büszke érzete é b r e d j e n ? . . . H a lángajakkal birnék is, mondhatnék-e érzelmeitek elragadására, s megbecsüléstekre többet, mint a mennyit maga ezen ünnepély, maga azon tény mond, hogy zászlótokat az egri érseki megye halhatlan érdemű főpásztora s a t y j a , az országos tisztelettel környrezett nm. B a r t a k o -v i c s Béla ur ő kegyelmessége szentelé meg Legyetek be-csületére az egyháznak , a honnak, önmagatoknak, s e nemes városnak ; melly titeket, részben idegeneket, vendégszerető keblén táplál : s meg lehettek győződve, hogy merre lobogó-tok l e u g , ezer szó fogja utánalobogó-tok zengeni: Isten áldja meg a tisztes ipart!" S. J.
OLASZORSZÁG. A lapok Lamoriciére tábornok meg-veretése , és igy a pápai sereg ellentállási képességében he-lyezett (igaz, hogy nem igen nagy) remény megbiusulta felől irnak. A hős tábornok megtette mindazt, a mi körülményei közt lehető volt; és a nemes elszántság, mellyel egy, az egész világtól elhagyott igazságos ügy mellett kardot r á n t o t t , sok-kal dicsőbb fényt biztosit neve- s emlékének, semhogy a csu-pán sikert imádó, s a tények erkölcsi becsével nem törődő lelketlenség gúnyja s káröröme, becsületének árthatna. Há-nyan vérzettek el az egyház megalázott, kifosztott, és a ke-serűségek minden nemével itatott fejének védelmében, még nem tudni : csak az bizonyos, hogy Pimodan tábornok nem az egyetlen, ki az aránytalan harezban , a túlerőtől elnyomatva, meghalt. S a ,Magyar Sajtó' e véres csatát, Lamoriciére- és a pápai ügyre nézve, „nagy kudarcz"-nak nevezi. Mi tiltako-zunk e kifejezés ellen, a ,m a g y a r sajtó' becsületeért is : mint melly tartozik ellenségében is tisztelni a léleknagyságot, és megválasztani szavait : miután egy ollyannál, ki az általa használt nyelvet é r t i , mindig bátran lehet az érzelmek
ne-« 1 9 2 ne-«»—
mességére, az azokat kifejező szavakból következtetni. Olly harczban, melly elvekért, és a legszentebb meggyőződések-ert vivatik, (mmeggyőződések-ert hiszen a ,M. Sajtó' talán csak nem hiszi, mit Cialdini mond, bogy Lamoriciéret és Pimodant, a Zichy grófokat, és sok más lelkes férfit, aranyszomj és rablásvágy vitt a pápai seregbe ?) egy illy barczban tnlerő által legyőzött félből nem szabad gúnyt űzni. A hatalmasabb ellenség megtá-madása, sokszor a nyilvános halálba rohanás, nem mindig azon reménynyel történik , hogy az ellenség legyőzessék....
Különben ugyanis azt kellene hinnünk, hogy a halhatatlan szigetvári hős is ,kudarczot' vallott kirohanásával ; ugy szinte a hős Machabaeus is Bacchides elleni harczában (I. Machab.
9 , 1 0 . ) , a megütközéstől visszatartóztatóknak ezt mondván :
„Távol legyen tőlünk, hogy előlök fussunk; és ha elérkezett időnk, haljunk meg vitézül testvéreinkért, s ne kövessünk el sérelmet nevünk dicsőségén." Valljon nem épen azok emel-nék-e Lamoriciére (és a pápai sereg) ellen a gyávaság és áru-lás keserítő vádját, kik most a kudarezvaláru-lással csúfolják, ha ki-kerülve a diadallal ugy sem kecsegtető harczot, a talán kel-lőleg el sem látott, meg sem erősitett sánczok közt várta volna be valamennyi ellenséges hadak csatlakozását, és se-regének szintolly módoni megvesztegettetését, mint mel-lyel Nápoly szerencsétlen uralkodója kényszeríttetett a me-nekülésre? Pimodan tábornok és elhullott társai, vérökkel pe-csételték meg a jog szentsége melletti lelkesedésök őszin-teségét; és az, ki emiéköket meggyalázza, csak önmagát becs-teleníti meg a méltányosabb kortársak, és egy, mint hiszszük, igazságszeretőbb utóvilág szemében Különben a bővebb és egészen hiteles tudósitásokat be kell várnunk. III. Napoleon a pápaság védőjéül nézeti magát,— s a lapok azt irják. hogy: „Fa-riniés Cialdini Chamberyben a császárnak az egész invasio ter-vét" (a romai államnak rabló-módjára, minden előleges hadize-nés nélküli megrohanását,) „előterjesztették"; s hogy: „A császár azt lényegileg helyeselte ; csak arra inté Piemontot, hogy minden közeledéstől ovakodjék Romához, mivel ez szük-ségkép a franezia őrséggeli összeütközésre vezetne." A csá-szár állitólagos haragját pedig Sardinia magaviselete miatt, és az ennek jeleül tekintett követvisszahivást, a franezia kor-mány hivatalos lapja, a ,Revue Européenne' akkép értelmezi, hogy a sz.-szék elleni törekvéseknek tökéletes helyeslését, és Sardinia hő védelmét kel! az egész előadásból kiolvasni.
Igy tehát az Avignonban pápai lakot készíttető hatalom, ha-tározott szándéka, s tervei kellőleg le volnának leplezve : s a ,mysterium iniquitatis' egész utálatosságában szemeink előtt áll. Csakhogy a rablótársaknak a prédán osztozni aligha kön-nyebb leend, mint egy védtelen pápát, a dus Anglia, Franezia- s Olaszország összes erejével elnyomni A ragadozó vadak máris fogaikat csattogtatva, kihivólag állnak egymással a vé-res zsákmány fölött szemben : s ha Garibaldi akkép folytatja Cavour híveinek elfogatását, a mint megkezdte, ugy a hihe-tőleg rövid időn lelépésre kényszeritett ministert, uralkodója is magánosan, elhagyatva követendi azon világrészekbe, hol még él az Istenbeni hit, és a legnagyobb bűnösöket is irgalom érzetével fogadják, ha tévedéseikből kiábrándultak. (Hírlapok-ban olvassuk ugyanis, hogy Victor-Emanuel, az olly (roppant javakkal űzött vétkes játék netaláni elvesztésének esetére, az-zal biztatja magát, hogy ezredesnek csak beveszik őt valahol,
és mint illyen is meg tudand élni.) IX. Pius, vagy utóda p á-p a lesz akkor is, midőn az Olaszhont jelenleg körmeik között tartó hatalmasok a föld szinén elszórva, s az okozott szörnyű romlás, és kiontott vér bünsulyja alatt roskadozva, mások könyörületességéből fognak inegalázottan élni. Többnyire a kétszinüség és elfedett ármány ellenében az őszinte nyiltság állása mindig nehéz. Csalatkozni egy ollyannak szándékát
és mint illyen is meg tudand élni.) IX. Pius, vagy utóda p á-p a lesz akkor is, midőn az Olaszhont jelenleg körmeik között tartó hatalmasok a föld szinén elszórva, s az okozott szörnyű romlás, és kiontott vér bünsulyja alatt roskadozva, mások könyörületességéből fognak inegalázottan élni. Többnyire a kétszinüség és elfedett ármány ellenében az őszinte nyiltság állása mindig nehéz. Csalatkozni egy ollyannak szándékát