IvELKTIO.
KATH. EGYHÁZI 8 IRODALMI FOLYÓIRAT.
I I
#
é
MDCCCLXIX.
n A s o n i K
SZERKESZTI S K I A D J A
PÉCS-SZÉKESEGYHÁZI KANONOK, A M. K. EGYETEM RECTORA, AZ EGYETEMES MAGYAR ENCY- CLOPAEDIA SZERKESZTŐJE.
OKTÓBER 1-TŐL
ü í l h i i m á m @ l
P E S T , 1 8 S 9 .
N Y O M A T O T T K O C S I SÁNDOR S A J Á T NYOMDÁJÁBAN, ALDUNASOR 9. SZAM.
TARTALOM-JEGYZÉK
a „Religio" 1869. II. félévi folyamához.
C z i k k e k .
Lap.
A fogadalmak átváltoztatása a jubileumi búcsú alatt 410 A küszöbön álló zsinat alkalmából felmerült vá-
g y a k és nézetek . . . 345, 353, 364, 369 Allocutio }un. 25-én 19. Dec. 2-án 385. Dec. 8-án 395 A római S. Poenitentiaria felelete a jubileumi búcsú
alkalmával tett kérdésekre . . . 139 Atalános egyháztörténelem legújabb irodalma F r a n -
cziaországban . 169, 177, 185, 193, 201, 209
Autonomicus gyülésezés . . . 3
Az átalános zsinat t a r t a m a alatt nyerhető jubileumi
búcsúra vonatkozó két római okirat . . 123 Bambergi reversalis . . . 187 Beust sürgönye gr. T r a u t m a n n s d o r f h o z . 44, 51, 59 Carmen ad Concilium Oecumenicum 361.' 1869. dec. 8. 363 Concilium előtt . . . 305, 213, 321 Decretum S. R. C. de Missa de Spiritu S. . . 1 3 1
De Matriculis 179 Egri érsek levele Eger polgármesteréhez a népisko-
lák ügyében 171 E g y h á z és közoktatás 121,|129
E g y h á z és szabadság . . . . 207
Elmélkedések az egyházbirtoknak az állam által
történt lefoglalása felett . . 97, 105, 113 F o g a r a s s y M. körlevele az egyházi községi tanácsok
felállításáról és működéséről . . 227, 235 Franczia nézet a m a g y a r k a t h . autonómiáról . 6 5 F u l d a i főpásztorok szózata . . . . 211, 219 Gondolatok a concilium felett . . . . 377 Győri pastoralis conferentia határozatai 354, 372, 381 Herczegprimásnak a jubileumra adott intelme . 4 0 2 Herczegprimás búcsúlevele . . 265, 370, 380, 888 Herczegprimás körlevele de castitatis virtute 99, 107, 115 Hiszem a testnek feltámadását . . . . 137
Hitbátorság 163 Hogy á l l u n k ? 12 Ismét a „Sola Salvifica« . 265, 273, 291, 289/,297
Kalászatok Kovács Zs. pécsi püspök beigtatási be-
szédéből 147, 155 Kalászat Sláby Ferencz üdvözlő beszédéből . 315
K a t h . eszmék . . . 1, 9
Körlevél sz. Józsefnek az egész egyház védnökévé
való proclamáltatása ügyében . . . 6 s Linzi püspök körlevele, mely miatt böntönre Ítél-
tetett 76, 83, 80 Magyarországi kath. egyház autonómiáját előké-
szítő congressus Pesten 243, 250, 258, 266, 275, 283, 291, 300, 307 Magyarországi k a t h . egyház autonómiáját szervező
gyűlés tagjainak választási módozata 323, 330, 338 Még egyszer a „Sola Salvifica" . . 145, 153, 161 Mily eljárás követendő a hadkötelezettek nősülése körül 257 Müncheni hittani k a r és a concilium . . 171, 180 P i u s pápa brevéje a Sz.-István-társulathoz . . 130 Pius pápa levele a klerikusoknak a katonaságbóli
kiváltása ügyében 12 Pius pápa válasza a herczegprimáshoz . . . 4 3
Remény és félelem a zsinat alatt . 387, 395, 401, 409 Róma a mi révpartunk , 329, 337
Róma és a francziák . . . 4 1
Szabadság 233, 241. 249
Lap.
Szemelvények Lipovniczky István püspök beig-
tatási beszédéből 28, 35
Tanfelügyeleti kérdés 225 Tolna-baranyai tanfelügyelőség k ö r i r a t a . . 196
Tudományok jellegéről . . . . 1 7 , 2 5 , 3 3 Ügyetlen beavatkozás 49, 57 Vallásszabadság és forradalom . . . 73, 81,89 Vegyes házassági ügy . . . . 195, 203 Zalka János győri püspök megnyitó beszéde a győri
lelkipásztori conferentián . . . . 344 E g y h á z i t u d ó s í t á s o k .
A f r i k a : Missiótudósitás . . . . 69, 78, 85 A 1 g i r : Földművelési congregatio . . . 1 7 3 A m e r i k a : Iskolák, nevelőintézetek 182, 189. Hitélet 246 A l s ó - S z e m e r é d : P á p a i csalhatatlanság . 342 B e r 1 i n : Állam és egyház . . . 286 B r ü s s e l : Kath. egyház állapota 1 4 , 2 2 . Orosz-
honi izlamismus . . . 2 1 3
C s i k - S o m 1 y ó : Főpásztori látogatás . . 2 1 C a n t e r b u r y : Ritualisták . . . t 46 C a s t e l - G a n d o l f o : Pius s a mondragonei collegium 101 D ü s s e l d o r f : K a t h . nagygyűlés . . . 197 D u b 1 i n : Anglikán püspökök gyűlése . . 278 E s z t e r g o m : Püspökszentelés . . . . 116 E g y e s ü l t á l l a m o k : Missiótudósitás 134, 149, 158, 166 F l o r e n c z : Szabadkőmüvestemetés 157. Szabad-
kőmüvesi congressus 222. Nápolyi anticoncilium 398 J a e n : Püspöki felirat a kormányzóhoz . . 214 J e r u z s á l e m : F r a n c z i a protectio . . . 239 K.-H.-V á r a 1 Í j a : kerületi gyűlések 37. Hitélet . 277
K e 1 e t : Hitélet . 1 0 1 K o n s t a n t i n á p o l y : Bolgár egyház kérdése
132. Bibliatársulatok 149. Hitélet . . 262 K i s - O r o s z i : Egyházi ünnepély . . . 238 L i n z : Védbeszéd'a püspök mellett . . . 53
L y o n : Rituale . . . 94
L o n d o n : Segélyezési felhivás . . . . 270 M a d r i d : Spanyol nép 45. Liberalismus t a k t i k á j a 334 N e w y o r k : Hitélet 38. — Eszakamerikai egyház
statistikája . . . 62
N a g y v á r a d : Hitélet 293. Püspöki jótékonyság 326 N é m e t a l f ö l d : E g y h á z i állapotok . . 294, 302 P á r i s : Linzi püspök 13. Gyorsirászat 92. Béke-
barátok gyűlése 102. Keleti szakadárok és az egyet, zsinat 109. Lipcsei zsidócongressus 116.
Az egyház és állam egyesülése 125. Jogtani- tás kath. szempontból 142. Keleti egyházi ál- lapotok 181. Munkaszünetelés kérdése 188.
„Corresp." és az egyet, zsinat 351. Manning és Marét 373, 391, 397. „Corresp." és a pápa
csalhatatlansága . . . 405, 412 P e s t : Krakói zárdaesemény 92, 141. templomi ze-
ne 101. Az osztrák minisztérium rendelete a zárdák ügyében 108. Debreczeni határozat a közoktatás ügyében 165. Szent-László-társu- lati nagygyűlés Pécsett 204. Jáczint atya 220.
Egyetemi ünnepély 228. „Ung. Lloyd" és a zsinat 237. Szabadgondolkodók genfi gyűlése 244. A protestantismus ellenségei 252. Ágost, vall. conventje és az egy. zsinat 260. A „Hon"
és nápolyi anticoncilium 261. Községi iskolák 268, 276, 285, 293. Felekezetnélküli iskolák 301, 308, 316, 324, 332, 339, 348. Egyetemes zsinati mozzanatok 309, 317, 325, 333, 341, 383, 391, 396, 404. Község, községvéne és hálaáldozat 310, 318. Szerzetes élet és coe- libatus 356. E g y h á z i átok 366. Pápai csalha- tatlanság s az orléansi püspök 373. — Havi Szemle s ultramontanismus .
P é c s : Püspöki beigtatás
P o s e n : Orosz erőszakoskodások
R ó m a : E g y e t , zsinat 6. Lengyel papok congrega- tiója 22,30. Tanintézetek állása 124. Lengyel collegium 148. Keleti kérdés 172. Mükiállítás 212. Nagy bold. assz. napja 221. Fegyveres mise 238. A pápa csalhatatlansága s az orlé- ansi püspök 358. Nov. 22-ki consistorium
S o m o d i : Hitélet . . .
S m y r n a : Tartományi zsinat .
S z e n t - P é t e r v á r : Erőszakoskodások a katho-
cismus ellen . . .
S p a n y o l o r s z á g : Főpásztori feliratok a kor-
mányhoz , . . . . , .
T u r i n : Olasz szabadkőművesség 131. Katholicis- mus Lengyelországban 189. Zálogházak 197,
Lap. Lap.
205. Jáczint és Villamarina 253. Pápa csalha-
tatlansága és az orléansi püspök . . 343, 350
V e v e y : Schveizi egyházi állapotok . . . 30 Irodalom.
Votum des Katholicismus und k a t h . Weltconsens über die Wichtigkeit und N o t w e n d i g k e i t der weltlichen Herrschaft und Souveränität des 383 hl. Stuhles von Dr. Karl Schrödl 15, 23, 40,
140 47, 55, 63, 71, 79, 87, 95, 103, 111. 119, 125 270 J u r i s Ecclesiastici graecorum história et monumenta
jussu Pii IX. J . B. P i t r a . S. R. E . Card. tom.
I I . Roma . 143, 151, 159, 167, 175, 183, 191 Négociation de Consalvi à Paris pour le Concordat
M. A. Theiner . . . 199, 207, 215, 223 A klarissa-apáczák ^üldöztetésének története. M.
375 Guerin. Paris 231 20 J u r i s Ecclesiastici publici institutiones auctore C.
5 4 , 6 1 Tarquini S. J . Roma . . 239, 247, 255, 263 Prolegomena zur biblischen Hermeneutik. Erstes 229 Heft. D r . J . N. Friedlieb. Breslau 271, 279,
288, 295, 303, 311, 319, 327, 335, 343, 452 245 A k a t h . lelkipásztor. Füssi Tamás. 1869. évfolyam 359
Sanctorum P a t r u m opuscula Selecta H . H u r t e r S.
J . Oeniponti 1868 . . 367, 375, 399, 407, 413
r
Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton. — Az előfize- tési dij félévre, postán- küldéssel 5 frt. 25 kr., helyben 4 frt. 90 kr. o. é.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
r,
Előfizethetni minden cs.k. postahivatalnál s Pes- ten a szerkesztőnél (Ma- gyarutcza 34. sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá- ban, (haltér és aldunasor
sarkán, 9. sz. a.)
Pesten, julius 3-án.
1 .Ií. Félév. 1869.
T A R T A L O M : Katholikus eszmék. — Az autono- micus gyülésezés. — E g y h á z i tudósítás. — Vegyesek.
Rath, eszmék.
A kath. egyház szellemi és egyetemes mon- archia, melyet láthatlanul Jézus Krisztus, láthatólag pedig annak helyettese, a romai pápa kormányoz.
Azáltal, hogy egyetemes, tág ölében foglalja a csalá- dokat és nemzeteket ép ugy mint az egyéneket; a mennyiben azok a szellemi életben részesülnek és az evangelium által kormányoztatnak. í g y a házas- ság, a mennyiben szentség, az egyház törvénye által szabályoztatik ; de nincs semmi kifogása a jegyző szerződése ellen sem, ha az nem sérti az isteni és saját törvényeit. Úgyszintén a fejedelem szolgája az egyháznak ; de ez mitsem törődik államainak benső kormányzatával, ha azokban Istennek és az ő jogai nem csonkittatnak.
íme a két rendnek függetlensége, de egyszer- smind alárendeltetése is ; alárendeltség mindabban, mi a hit, moral és igazság örök elveit illeti; függet- lenség és pedig kölcsönös, saját hatáskörükben ; ez az Istentől alapitott rend. A pápa, kivéve saját álla- mát, nincs megbizva a tisztán földi rend kezelésével;
a fejedelemnek sem szabad a tisztán lelki rendbe avatkozni; mindegyiknek megvan a maga tiszt- kedése. Innen fakad a keresztény szabadság, mely az egyház és állam, a papság és királyság vegyület- len egységének gyümölcse. A centralisatio, mely meg- öli a szabadságot, az egyházzal ép ugy ellenkezik, mint a függetlenség, mely meggyilkolja a tekintélyt.
A földi, mulandó rend átszellemült, megjavít- tatott, kereszténynyé tétetett Krisztus által ; a kath.
egyház az ő megoszthatlan egységében két különböző társadalmat foglal, mindkettő láthatlanul Krisztus kormányozza, mindkettő alá van vetve helytartója szellemi tekintélyének; mindkettő egyetemes, ha nem is tettleg, legalább jogilag; mert Krisztusnak minden hatalom adatott az égben és a földön. E két társadalom egyike a szoros értelemben vett egyház
vagyis a szellemi társadalom, melyet a püspökök kormányoznak ; a másik a kereszténység vagyis a külső társadalom, melyet a katholikus fejedelmek kormányoznak.
E két társadalomnak két különféle, de közös eredete van; különböző, mert az egyik a malaszt, a másik a teremtés által létezik; közös, mert a[malasztot a keresztség adjá és ez ujitja meg a természetet is.
Krisztus kormányozza e két társadalmat. Kor- mányozza az egyházat, minthogy annak egyedül ő a szerzője; a kereszténységet is, mert annak meg- ujitója, megváltója.
A katholicismusban ezen két társadalom ugyan- azon egyénekből áll. Az egyházban főkép a malaszt- ból, a kereszténységben pedig főkép a természet sze- rint élünk, de azon természet szerint, mely a kereszt- ség által ujul meg. „ F ő k é p " mondom, nem pedig kizárólag, mert a kegyelem és a természet a chri- stianismusban elválaszthatlanok.
Ha Krisztusban két személy volna, mint Ne- storius állitá, vagy az embernek két lelke, mint az animisták tanitják; némikép fölfogható lenne az egyháznak és államnak, a szelleminek és földinek elválasztása. Akkor az egyháznak adhatnók az ér- telmes szellemet, az államnak pedig az érző lelket;
de Krisztusnak és az embernek egysége legyőz- hetlen akadály az elválasztásra a kath. államokban.
Ez máshol nem létezik, nem is létezhetik, mint oly államokban, melyek az egyháztól elváltak bálvány- imádás, schisma, eretnekség, leginkább pedig a ke- resztényellenes forradalom által, mely tagadja a természetfölötti rendet, tagad minden isteni jogot.
Ezen esetben a kath. egyház és az állam különböző elvektől vezéreltetve és különböző személyekből is levén alkotva, nemcsak el van egyik a másiktól választva, hanem egymással ellentétben és elkerül- hetlen küzdelemben vannak.
A katholicismusban is az egyház különbözik az államtól, de mégis ugy egyesülnek, mint a lélek és test. Az elválasztás halál. Az ember kenyérből is él ugyan, de egyszersmind minden igéből is, mely
1
+» 2 «»•—
Isten szájából jön. E kettőt sem az egyház, sem az állam nem mellőzheti, mert egyik és másik is embe- rekből áll. Ha ezen axióma „szabad egyház a szabad államban" alkalmaztatnék, mint alkalmaztatott 93- ban és jelenleg Olaszországban, az egyházat meg- fosztaná a kenyértől, az államot pedig az igétől, az igazságtól ; ekkor az állam meghalna, az egyház pedig mennybe szállna föl.
Ha valamely országban a hitbeli egység ural- kodik, az erkölcsök és törvényhozás köunyen ösz- hangzik az Istentől alapitott renddel ; de oly kath.
országokban, hol dissidens, jóhiszemű kisebbség van, e kérdés a gyakorlatban nehézséggel jár. Hogy ez lehető jól oldassék meg, mindenekelőtt szükséges a kérdést jól föltenni.
Szükséges-e, mint ez Törökországban van, hogy mindegyik cultus polgári községet alkosson és saját törvényei szerint kormányoztassék, és azért az ara- boknak a polygamia, a protestánsoknál az elválás, a zsidóknak az uzsora és a szombat törvényesen megengedtessék ?
Yagy szükséges-e, hogy a dissidensek minden polgári jogból kizárattassanak, még akkor is, ha jó- hiszeműek, tisztelik a katholikusok jogait és elfc»- gadják a nemzeti törvényhozást ? E két megoldásra bizonyosan senki sem gondol, de van két más mód, melyek közt okvetlenül kell választani.
Szükséges-e, hogy egy-két renegátnak, saint- simonistának, megfeledkezett papnak, materialisticus orvosnak, páholyozónak kedvéért kikiáltassék az atheismus, és ekkép veszélyeztetni az államok és fejedelmek létezése, elidegeniteni nemcsak a katho- likusok millióit, hanem a jobb lelkű dissidenseket is, a protestánsokat, zsidókat, arabokat; mindazokat, kik Istenbe hisznek és kiket az atheismus föllázit?
Vagy inkább szükséges-e a kath. vallást állam- vallásul kikiáltani és az egyház által nyújtott vilá- gosság segitségével christianisálni a törvényhozást, mint ez, ugy szólván, ösztönszerűleg történt Fran- cziaországban, midőn megtiltatott a többnejűség, az elválás, a papok házassága, a vasárnap megülésének megszegése, a papság hadkötelezettsége stb. A ka- tholicismus mint egyetemes rend, mindazt magában foglalja, a mi jó, igaz és hasznos van a dissidensek - nél, s azért minden jogos követelményöknek eleget tehet, ha ez okosan, méltányosan és szeretettel alkal- maztatik. A dissidensek ebből beláthatják, hogy a katholicismus tiszteletreméltó iskola, mint Guizot mondá, a pápa pedig legbiztosb támasza a tekintély-
nek és szabadságnak, a család- és tulajdonnak, sőt vallásuknak is, a mennyiben az igaz.
Röviden: oly országokban, hol nincs vallás- egység, de a hol a többség katholikus, e négy pont közt kell választani: a) a törvényesitett anarchia;
b) a szigorú jog, melyben nincs szeretet, mely tehát a summum jus summa injuria, melyben a dissidensek az egyháznak meghagynák teljes tevékenységi sza- badságát, a kormánynak egész biztosságát; c) az apostasia; d) a keresztény jog közt, melyet az egy-
ház tanit, s melyet mérsékel az okosság, bölcseség és keresztény szeretet.
Igen, ezek közt kell választani, mert más mód ezeken kivül nincs a vegyesvallásu államokban.
Szerintünk egyedül a negyedik egyeztetheti meg a hitet a szeretettel, egyedül ez állithatja vissza az egységet az ily nemzeteknél az időnek és Isten ke- gyelmének segélyével.
Meg kell jegyezni, hogy az ember természeténél fogva „vallásos állat" levén, természetének törvényei alól semmikép sem vonhatja ki magát. A kath. népek, melyek ellökik az egyházat, azt nyerik, hogy föl- cserélik az igazságot a tévelylyel, és Jézus Krisztus helytartójának legitim tekintélyét a laicus pápák és pápanők bitorolt tekintélyével.
A politikának és a vallásnak teljes elválasztása lehetetlen. Még 93-ban is az ész-istennőt imádták, és ezen keresztényellenes fictionak végszava az Anti- chrisztus imádása lesz, ki akkor a lélek és test, s az egyetemes világ javainak ura leend.
Az egyház és a kereszténység egyaránt egye- temes, mint egyetemes mindkettőnek isteni feje, és mint az evangelium is minden nemzeteknek fog hir- dettetni. Az Antichristus enyészte után minden királyok a Legmagasbat fogják szolgálni, és leszen egy akol és egy pásztor, egy értelem, egy szentség!
Az egyház pünköstkor kezdődött, a keresztény- ség vagyis a keresztény állam Nagy-Constantinnal, és teljes alakját Nagy-Károly alatt nyerte. A pro- testantismus megrontá a szent birodalom egységét,
melyet a franczia forradalom teljesen megtört, a katholicismus isteni egysége helyébe tevén a centra- lisatiot és humanitárius egységet.
A forradalmi központosítás enyészete fogna
lenni minden szabadságnak a földön. Az olasz uni-
tarismus ebben például szolgálhat. A nemzetek meg-
szakadozottsága a bűnbeesés után az isteni igazságtól
reájok mért büntetés volt, melyet azonban az irgalom
enyhitett ; és ha a megoszlás háborúkat idézett is elő,
legalább akadályul szolgáltak a zsarnokok nagyra- vágyásának.
Az egyház a bűnbeesés által megtört egység visszaállításán dolgozik. Ha a népek megvetik a kath. egységet, Isten, méltó bosszújában, átadja őket a forradalmi unitarismusnak, mely menhely nélkül hagyja a jogot és a szabadságot.
Az egység, mely felé a világ nagy erővel és se- bességgel tör, s melyet semmi sem tartóztathat már föl, a világnak üdve vagy romlása leend.
Romlása, ha ezen egység a centralisatio és a modern jog szerint fog alakulni; mert kezére játszik a Caesaroknak, azután pedig az Antikrisztusnak, és lerontand minden szabadságot, jogot, minden méltó- ságot, tulajdont. Ez általános rabszolgaság lesz és gúnyoló megvetése Isten, egyház és az emberek megszentelt jogainak. A legerőszakosbnak, a leg- megromlottabbnak uralma fog lábrakapni akkor, midőn egyszer proscribálva lesz az isteni jog, az isteni tekintély, minden isteni törvény, s nem lesz egyéb csak laicus államok ; ime ide vezet a szabad egyház a szabad államban.
Azonban a kath. egység üdve lesz a világnak, ha ez visszatér a romai egyházhoz, mert Isten köz- pontja a kath. egyháznak. Az ember mindent magá- hoz huz, hogy mindent elnyeljen ; de Isten, mint ki- apadhatlan forrása minden jónak, oly központ, mely mindent nyújt, mindent föntart, mi neki adatott:
tekintélyét, szabadságát. Ezen három parancs:
Egyedül Istent imádjad; atyádat anyádat tiszteld»
másnak jószágát meg ne kivánjad: föntart minden legitim jogot ; a szülők és gyermekek, a fejedelem és alattvalók, kicsinyek és nagyok jogait ; jogait a családoknak, az országoknak, a nemzeteket ép ugy mint az egyéneket, és a népek, melyek először Isten országát keresik és annak igazságát, a többit ráadá- sul kapják.
A keresztény jog szerint, melyet a protestan- tismus, gallicanismus és a forradalom lerontottak , az egyik és másik társadalom is Jézus Krisztus helytartó szellemi tekintélyének van alávetve: és pedig az egyház egészen, minthogy egyedül a pápa a feje; a kereszténység pedig csak részletesen, mivel Krisztus, kinek minden hatalom adatott, a királyok- nak meghagyta az emberi, a földi jogot, mely az
idővel együtt elenyészik. 1—k.
(Vége köv.)
Az antonomikns gvülésezés.
Junius 20-ig, mint az aut. képviselők megválasztásá- nak határnapjáig, a következő képviselők választattak meg :
Esztergomi érseki főmegye. Rendes képviselők : Deák Ferencz, gr. Apponyi Gry., Paczolay János, gr. Cziráky János, Jaross Károly, Ghiczy Kálmán, Barta Béla, Lipov- niczky Vilmos. Póttagok : Ocskay Rudolf, id. gr. Zichy József, Kautz Gy., Olgyay Zsigmond. Egyházi képviselő : Szuppan Zsigmond kanonok. (Minthogy Deák Ferencz a szatmári választást fogadta el, Ghiczy Kálmán pedig vég- kép kilépett, — most Ocskay Rudolf és id. gr. Zichy József lépnek a rendes képviselők sorába.)
Kalocsai érseki főmegye. Rendes képv. : Gróf Széchen Antal, Soms8Ích Pál, gr. Zichy János, Széchenyi József, Antunovits Mátyás, Latinovits Illés. P ó t t a g o k : Groman Dezső, Guln Gy., Antunovits József. E g y h . képviselő : An- tunovits János kanonok.
E g r i érseki főmegye. Rendes képv. : Király Alajos, visontai Kovách László, b. Vécsey József, Répászky Alajos, gr. Szapáry Gyula, Bodnár István. Póttagok : gr. Almássy Gyula, Orczy Gyula, Melczer Gyula. Egyh. képv. : Babies János verpeléthi plebanus.
Beszterczebányai egyh. megye. Rendes képv. : Ma- jovszky Vilmos, b. Révay Simon, b. Révay Ferencz. Pótta- gok : b. Mednyánszky Dénes, Kaldrovics Antal. Egyházi k é p v : Majovszky Antal. (Minthogy b. Révay Simon a Csa- nádi megválasztást fogadta el, b. Mednyánszki hivatikmeg rendes követnek.)
Csanádi egyház megye. Rendes képv. : Atzél Péter, Onossy Mátyás, gr. Bissingen Nándor, Fülepp Lipót, Szende Béla, báró Révay Simon. Póttagokul : Huszár Imre, Herte- lendi József, Prick József. Egyh. képviselő a Csanádi egy- házmegyéből : dr. Schlauch Lőrincz alesperes, gyarmathai plébános.
Eperjesi egyh. megye. Rendes képv. : Dobránsky Adolf, Ruby Antal, F a r k a s György. Póttagok : Balázsy Antal, Chira Elek. Egyh. képv.: Ladomérszky Victor.
Erdélyi egyházmegye. Rendes képv. : Jósika Lajos, hilibi Gál János, Gajzágó János, b. Apor Károly. Póttagok : Ugrón Lázár, Antalfîy K.
Győri egyh. megye. Rendes képv. : gr. Zichy Henrik, Tóth Bálint, gr. Niczky Lajos, Ghiczy K. Póttagok : gróf Zichy Bódog, Gyapay János. E g y h . képv. : Fábián István.
(Minthogy Ghiczy Kálmán kilépett, gr. Zichy Bódog lép a rendes képviselők sorába s Török Sándor a póttagok közé lép.)
Kassai egyh. megye. Rendes képv. : Bujanovics Sándor, b. Sennyey Pál, F á b r y István, Rimanóczy Ferencz. Pótta- gok : gr. Péchy Manó, b. Barkóczy Mihály. Egyh. képv. : Palásthy Pál.
Lugosi egyh. megye. Rendes képv. : szelistyei Wlád Alajos, dr. Major János, Bárdossy Gyula. Póttagok : Filipu György, Boeriu Péter. Egyh. képv. : Moldován István.
Munkácsi egyh. megye. Rendes képv. ; Nehrebeczky Sándor, Pásztélyi János, Hrabár Manó, F a r k a s István. Pót- tagok : Chira Elek, Danilovics Elek. Egyházi képviselő : Pásztélyi János.
1*
N a g y v á r a d i lat. szert. egyh. megye. Rendes képv. : b.
Wenckheim László, L á z á r János, gr. Haller Sándor, Szy József. Póttag : Dőry József. E g y h á z i képviselő : Z a y János.
N a g y v á r a d i gör. szert. egyh. megye. Rendes k é p v . . Cuucu Jenő, Román Sándor, Román József. P ó t t a g o k : Vass János, Nyisztor József. E g y h . képv. : Szabó János kanonok.
Nyitra egyh. megye. Rendes képviselők ; Kubicza Pál, gr. Csáky László, R u d n a y István, Victorisz János. Pótta- gok : gr. Königsegg Gusztáv, Kvassay László. E g y h . képv. :
Krajcsik János.
Pannonhalmi főapátság. Rendes képv. : Kőnek Sándor.
P ó t t a g Somogyi Ferencz.
Pécsi egyh. megye. Rendes képv. : Bartal György, Perczel Miklós, Majláth György, Szemelics Ferencz. Pót- tagok : b. Jeszenszky S., Sztankovánszky Imre. E g y h á z i képv. : Pollák János.
Rozsnyói egyh. megye. Rendes képviselők : gr. Serényi László, Lőcherer Tamás, Károlyi László. Póttagok : gróf Forgách Antal, Gedeon Lajos. E g y h á z i képviselő : Hoffmann Vendel.
Szatmári egyházmegye. Rendes képviselők : Deák Ferencz, gr. Károlyi György, Stoll Károly. Póttagok : Szap- lonczay József, J a k a b Péter. Egyházi képviselő Smoczer Ignácz.
Székesfehérvári egyházmegye. Rendes képviselő : g r . Cziráky János, H o r v á t h László, id. Szögyényi Marich László, gr. Zichy Jenő. Póttagok : gr. Zichy Nándor, Zuber József. E g y h . képv. : K u t h y Márton.
Szepesi egyházmegye. Rendes képviselők : Korponay Ágoston, Madocsányi Pál, Szmrecsányi Dárius, Thold Lé- nárd. Póttagok : Szmrecsányi János, Raisz Szilárd. E g y h .
képv. : Liptay Ferencz kanonok.
Szombathelyi egyházmegy. Rendes képv. : H o r v á t h Boldizsár, gr. E r d ő d y Sándor, Bezerédi László, E r n u s z t Kelemen. Póttagok : gr. Cziráky János, gr. Szapáry Géza.
E g y h . képv. : Stegmüller Károly.
Váczi egyházmegye. Rendes képviselők : gr. Károlyi István, Horváth Döme, Szilágyi Virgil, Beöthy Lajos. Pót- tagok : Majer Károly, H u s z á r István. E g y h á z i képviselő : Balla József.
Veszprémi egyházmegye. Rendes képv. : Zichy Antal, gróf Eszterházy Pál, Somsíicli Pál, P a p János, Hertelendy Kálmán. Póttagok : b. F i á t h Ferencz, D e á k Ferencz, Kés- m á r k y József. E g y h . képv. : Plosszer Ferencz.
A bizalommal megajándékozott ezen férfiak közül már a fön kijelelt napon sokan megérkeztek a fővárosba. Az első találkozás j u n . 23-án a herczegprimás estélyén történt, hol a tanácskozmányok megkezdése és módozata i r á t t eszme- csere váltatott. Az első rendes ülés j u n i u s 24-én, szeretjük j ó ómenül tekinteni, épen a herczegprimás nevének, melyhez
az autonomicus nagy mü kezdeményezése kötve van, ünne- pén t a r t a t o t t a museumi díszteremben. 0 hgsége szívélyes éljenzések közt elfoglalván az elnöki széket a következő be- széddel nyitotta meg a vegyes tanácskozmányt.
Tisztelt gyűlés ! Szeretett hitrokonok !
Istennek adok legelsőben is hálát, hogy megélnem
engedte a napot, midőn Magyarország katholikus millióinak egyházi és világi megbízottjait egyházuk érdekében egybe- gyűlve s főpásztoraikkal egyesülve szemlélhetem.
Mielőtt tehát jelen egybegyülésünk közvetlen czéljára áttérnénk, nemcsak tisztemhez, de benső ösztönömhöz képest is rokonindulattal üdvözlöm önöket egy epochalis eszme megoldásának küszöbén, — a czélzott autonomia alkotását értem, mely a katholikus világban még eddig példátlan in- tézvény. H a azt anyaszentegyházunk szellemével s változ- hatlan elveivel öszhangzásba t u d j u k hozni, kétségkívül nagy áldást hozand az egyházra szintúgy, mint a hazára, s végtelen dicsőséget azon férfiakra, k i k egyházunk függet- lenségének s önkormányzatának biztosítására fölajánlották buzgó törekvéseiket.
H o g y azonban vállalkozásunknak sikere legyen, hogy az autonomia n a g y eszméje valósuljon, a Mindenható áldá- sán kivül mindenekelőtt kölcsönös bizalomra v a n szük-
ségünk.
És e bizalom C3ak azon kölcsönös megnyugtató hit- ből f a k a d h a t , hogy sem eröäzakolni nem szándékozunk egymást, sem hivatásához kötött szerepében korlátozni nem k i v á n u n k senkit.
A püspöki k a r az egyház világi hiveinek megbízottjait azon biztosítással üdvözli, hogy azon határokon belül, me- lyeken tulmenni hatalmában nincsen, velők az egyház és iskola érdekére vonatkozó munkát, befolyást, felügyeletet, s elhatározásokat a legnagyobb készséggel megosztja viszont remélve, hogy a világi hívek tisztelt küldöttjei főpásztoraik nyiltszivü fogadását s az összes clerus által kendőzetlen ro- konindulattal nyújtott jobbot hasonló szeretettel, bizodalom- mal és nyíltsággal viszonozzák. (Zajos éljenzés.)
A jelen gyűlésnek s munkálkodásunknak közvetlen czélja azonban kizárólag azon szabályok megállapítása, melyek a katholikus autonomia állandó szervezésével fog- lalkozandó gyűlés t a g j a i n a k közelebbi megválasztása k ö r ü l zsinórmértékül fognak szolgálni.
Ismeretes ezen tisztelt gyűlés előtt azon loyalis eljárás, melylyel a mai együttlétünknek alapul szolgáló választási szabályok a k o r m á n y helyeslése s a fejedelem megerősítése mellett létrejöttek.
Nem vonom kétségbe, hogy választási szabályaink tökéletesithetŐk, de e lehetőség épen nem csorbíthatja a történt választások tekintélyét, mert ezen választási szabá- lyok minden teljeskoru hitrokonunkat országszerte képessé tették szavazatával, ha a k a r t , a választáshoz járulni.
Az eredmény örvendetesen tanusitja, hogy katli. né- pünk a választás czélját helyesen fogta fel, mert mind oly válogatott férfiakat tisztelt meg bizalmával, k i k n e k vallásos érzülete s szellemi hivatása felett nem lehetett kétsége s k i k n e k g o n d j a i r a haza és egyház b á t r a n bizhatja érdekeit.
A k a t h . egyház szerkezete messze elüt a parlamentá- ris gépezet m esterséges készületeitől. Minélfogva az itt köz- bizalomból megjelent egyházi és világi u r a k bölcseíége és vallásos indulata feleslegessé teszi nekem azt, hogy szives
figyelmöket kiválóan azon összefüggésre irányozzam, mely- ben az autonomiai választások helyes elintézése a változhat- lan egyházi szerkezettel áll, mely a plébániai választások által a választási jog g y a k o r l a t á r a a jogosultaknak a
legszélesebb téren, a legkényelmesb s legköltségtelenebb részvétet biztosítja.
Tisztelt gyűlés ! Midőn egyházunk függetlenségeért s önkormányzataért k ü z d ü n k , midőn vallásszabadságunkat biztositani igyekszünk, csak alkotmányos jogainkat gya- koroljuk, s a mit egyházunk jogos érdekeiből biztositunk s a mit népünk vallásos nevelésének emeléseért tennünk sikerül, m i n d a n n a k gyümölcseit a haza s a nemzet közvet- lenül fogja aratni.
Azon édes megnyugtató hitben nyitom meg tehát ezen gyűlést, hogy mint ugyanazon haza, ugyanazon anyaszent- egyház hü gyermekei, mint testvérek és férfiak, a bizalom kölcsönös nyíltságával az ügyszeretet szíves türelmével s a megoldás komoly szándékával fogunk Isten nevében a mun- kához. (Hosszú helyeslő éljenzés.)
E tetszéssel fogadott beszéd után a korjegyzők, K u t h i Márton és gr. Zichy Jenő elfoglalván helyöket az elnöklő hprimás ajánlata folytán a választási és megbízási iratok megvizsgálására és a a képviselők igazolására a következő tagokból álló bizottmány küldetetett k i : gr. Károlyi György, b. Révay Simon, Z a l k a János püspök, Szilágyi Virgil, Hor- váth Döme, P a l á s t h y Pál, Paczolay János. A választásokra
vonatkozó íratok átadatván, indítvány tétetett, hogy a ve- rificatio csakhamar bevégeztethetvén, azonnal a másodelnök és a jegyzők választatnának meg. Ezen rögtönzést azonban Deák Ferencz nem helyeselheti ; szerinte először a képvise- lők névjegyzéke készítendő el és kiosztandó, hogy a tagok
egymást megismervén a választandók iránt könnyebben tájékozhassák magokat]; mi elfogadtatván az igazgató bi- zottmány elnökévé gr. Károlyi György, előadóvá pedig Szi-
lágyi Virgil választatott.
A junius 25-i I I . ülésben a jegyzőkönyv hitelesítése után gr. Károlyi György jelentést tett a megtörtént igazo- lásról. Deák Ferencz két helyütt választatván meg a szat- márit, gr. Cziráky János az esztergomit, b. Révay Simon a csanádit fogadták el ; Ghyczy Kálmán helyébe gróf Zichy Bódog lépett. Fölolvastatván a már igazolt tagok névsora Pankovics István indítványozza, hogy ezután a jegyzőköny- vekben és a vegyes tanácskozás más irataiban ezen meg- különböztetés : „g. szert, püspök vagy megye" csak ott használtassék, hol latin szertartású püspök vagy megye is van ; az észrevétel helyeseltetik. Gr. Apponyi György indít- ványa folytán határoztatott, hogy a fm. herczegprimás meg- nyitó beszédeegész terjedelmében a jegyzőkönyvbe is igtattas- sék. Ezzel a gyűlés befejeztetvén, magánértekezletté a l a k u l t .
A I I I . ülésben, mely jun. 26-án tartatott, a jegyzőkönyv hitelesítése után Moldován István lugosi képviselő azon kérdésére : valljon azon megyék kellőleg képviseltetteknek tartandók-e, melyekből csak egy vagy két képviselő van jelen ? primás ő herczegsége a gyűlés helyeslésével igenlőleg válaszolt. Ugyanazon képviselő indítványozván, hogy a gö- rög szert, román katholikusok jelelésére a pápa által is használt ezen kifejezés használtatnék : keleti szertartású román katholikusok, Deák észrevétele szerint erre nézve
h a t á r o z a t n a k csak a gyűlés teljes megalakulása után lehet helye ; mi helyeseltetvén, Szilágyi Virgil, mint az igazoló bizottmány előadója jelentést tesz, hogy az előbbi gyűlés óta a következő képviselők igazoltattak : a szepesi megyé-
5 H—
bői Raisz Konstantin p ó t t a g , a vácziból Beöthy László rendes t a g ; a veszprémiből Zichy Antal rendes- és b. F i á t h Ferencz póttag ; az erdélyiből Veszely Károly rendes- és Ugrón L á z á r póttag.
E jelentést követte a másodelnök és a két jegyző vá- lasztatása. A benyújtott 86 szavazatból 82-vel G a j z á g ó Sal. másodelnökké ; 79 szavazattal pedig P o l I á k János az egyházi, 70-nel Z i c h y Antal a világi képviselők közül jegyzőkké lőnek megválasztva. A jegyzők elfoglalván helyö- ket köszönetet szavaztak e kitüntető bizalomért.
A gyűlés ekkép véglegesen megalakultnak nyilvá- nittat\*án a) a képviselőháznak quaestora Kovách László fölkéretett, szíveskednék ezen tisztet a vegyes gyűlés t a r - tama alatt is teljesíteni ; ki is engedve e fölszólításnak a háznagyi teendők teljesítését készséggel elvállalta. Gróf Apponyi György, mint egyik képviselője az esztergomi fő- megyének, mely e vegyes gyűlés elnökében egyszersmind főpásztorát és tiszteli, éke3 szavakban tolmácsolja a hálaér- zetet, melylyel a m. kath. egyház hivei adóznak a főmél- tóságu herczegprimásnak és a magas püspöki k a r n a k a kath. autonomia, melyhez a kath. egyház érdekeinek, jogai- nak megvédése és emelése iránt oly sok jogosult remény van kötve, kezdeményezéseért, melyet ohajtott sikerre a kölcsö- nös közreműködés és higgadt megfontolás fog leginkább vezérelhetni. Hogy pedig e siker mielőbb valósittathassék, indítványozza : miszerint bizottmány küldessék ki, mely ezen vegyes gyűlés főfeladatának megoldásával foglalkoznék, vagyis a gyűlés elé terjesztendő rendes választási szabályok iránti javaslatot állapítaná meg. Az indítvány Gaál János, Antunovics János és mások hozzászólása után'.közhelyesléssel találkozván határoztatott, hogy egy 18, és pedig 6 papi, 12 világi képviselőből álló bizottmány küldetik ki a rendes választási szabályok megállapítása végett ; mely bizottmány- nak megválasztása a folyó hó 28-án tartandó gyűlésen fog történni. Szilágyi Virgil folytatja az ezen előkészítő vegyes gyűlés tanácskozásainak folyamára megállapítandó rend- szabályok fölolvasását. A fölolvasott rendszabályok a 24-ik
§-ban e s z a v a k n a k : „ha k í v á n t a t i k " hozzáadásával elfogad- t a t n a k ; azok kinyomatását a fm. herczegprimás méltózta- tott magára vállalni. — Végre a hgprimás jelenti, hogy a megalakult gyűlés nagy horderejű tanácskozmányaira Isten áldását lekérendő sz. P é t e r és P á l napján az egyetemi tem- plomban ünnepélyes isteni tiszteletet fog t a r t a n i 10 órakor, melyre a vegyes gyűlés tagjait tisztelettel meghívja ; elfo- gadtatott és a gyűlés befejeztetett. — A junius 28-i ülésnek fő t á r g y á t a rendes választási szabályok iránti javaslatot kidolgozó bizottmány választása képezé. 94 szavazat közül B i r ó László püspök kapott 88, P a n k o v i c s István püs- pök 90, V e s z e l y Károly 92, B a b i e s János 76, S z u p- p a n Zsigmond 67, P a l á s t h y Pál 62, gr. A p p o n y i György 91, G a j z á g ó 91, Z i c h y Antal 89, S z i l á g y i V. 93, K ő n e k Sándor 93, N e h r e b e c z k y 91, V 1 á d Alajos 90, H o r v á t h Döme 92, O c s k a y Rezső 88, gr.
Z i c h y Nándor 62, B a r t a Béla 57, M a j o v s z k y Vilmos 53-at. A bizottmányt a herczegprimás fölszólította a m u n k a minélelőbbi megkezdésére, mely neki bemutattatván sajtó alá fog adatni és a képviselők közt kiosztatni ; a jövő gyűlés
napját ő herczegsége fogja meghatározni és kihirdetni.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
Ö es. k. ap. Fölsége T o 1 n a y Antal sz. széki ülnököt és nagy-czenki plébánost a győri székeskáptalannál c z . kanonokká mél- tóztatott legkegyelmesebben kinevezni.
ROMA. A Menabrea által közzététetett franczia nyel- ven irt röpiratra „Le concile et le droits de l'état" : Nardi Ferencz a Rota auditora egy május végén sajtó alól kike- r ü l t ellenröpirattal felel, melyet igen dicsérnek és melynek utolsó vagyis 12. fejezete, azon kérdésről, hogy „miért nem h i v j a meg I X . P i u s a zsinatra a fejedelmeket" ekkint érte- kezik :
T a g a d h a t l a n tény, hogy a kath. fejedelmek máskor nemcsak meghivattak, de föl is kérettek a zsinatokon résztvenni s hogy IX. Pius nem t a r t o t t a alkalomszerűnek e példákat követni. Az egybehivó bulla egyedül azon remény kifejezésére szoritkozik, hogy a zsinat megtartása elé nem fognak akadályt gőrditeni. És szintoly ismeretes tény, hogy azt mindannyi püspök helyesléssel vette, s hogy helyeselték azt az összes katholikus irók és lapok, sőt helyeselte még maga gróf Mamiani is (Teória della religione e della Stato p. 465).
Hogy és miért ? Hogy történt, hogy mi katholikusok, k i k régi nép vagyunk, hagyományokból táplálkozunk, sze- r e t j ü k a j á r t ösvényt s bizalmatlankodunk az ujitások ellen, hogy mi oly egyhangú helyesléssel fogadtuk ezen u j eljárást, oly egyhangúlag, hogy ama müvecske irója N.
szinte egymaga énekelt extra chorum ? s a fejedelmek meg- hívásának ezen mellőzésében sérelmeket lát s I X . P i u s ellen vádat emel, hogy ő a kath. h a t a l m a k k a l i egyetértés mellőz- tével, az ily esetekben szokásos alkudozások elhagyásával a hatalmak jogait lábbal tapodva s figyelem nélkül hagyva az állam azon jogát, hogy a zsinat helyét és idejét meg- határozza, — egyetemes zsinatot mer hirdetni."
K a t h o l i k u s h a t a l m a k ? — Mit jelentsen e phrásis ? Oly államot jelent, mely alkotmányában és tör- vényhozásában k a t h . elveken nyugszik s azokon indul. Ily államban a k a t h . vallás vagy az egyedül elismert, vagy legalább oly tisztelettel és biztosítékokkal van körülvéve, melyek azt m u t a t j á k , hogy az állam k i v á l t k é p reá ügyel.
Kath. állam v a g y ezt jelenti, vagy oly üres szólam, melynek nincs értelme.
V o l t a k - e k e r e s z t é n y , k a t h . h a t a l m a k ? Kétségkívül. Nagy-Konstantin ily valódi keresztény álla- mot alapított. Nemcsak külsőleg mondotta és m u t a t t a ma- gát az egyház védőjének, hanem törvényeibe halhatlan jeleit nyomta be mély keresztény hitének. A roppant föl- adatot, milyen volt egy oly át- meg át pogány birodalmat kereszténynyé tenni, nem kellett, de nem is lehetett egy- szerre végrehajtani. De a ki e dicső fejedelem intézkedéseit megfigyeli, észreveheti, hogy folyvást haladva dolgozott müvén. Nem dönthette le egyszerre s nem z á r a t h a t t a be a pogány templomokat : de keresztény szentegyházakat épít- tetett és azokat adományokkal látta el. Nem törölhette el a
pagány pontifexek gyülekezeteit : de elismeréssel s tiszte- lettel illette a püspököket és azok fejét, tudva, miszerint elég érvényre j u t t a t n i a világosságot,, hogy a sötétség el-
pusztuljon. Nem távolithatta el a hadijelvényekröl azonnal a pogányság minden emlékeit : de a keresztjelét helyezé fölébök. A kath. egyház j a v a i törvényes tulajdonosának és saját körében a maga törvényhozójának ismertetett el, ugy hogy saját körében szabadon mozoghasson, „ő pedig, mint mondá, a szentély a j t a j a előtt mint külső őr fog á l l a n i . "
Gratian, Valentinian, T h e o d o z , J u s t i n i á n s vala- mennyi keleti császár törvénykönyveik első czikkelyében a k a t h . hitet vallják s a Szentháromságot m a g a s z t a l j á k .
„Cunctos populos, quos clementiae nostrae regit impérium, in tali volumus religione versari, quam divum P e t r u m apo- stolum tradidisse Romanis, religio usque adhuc ab ipso insinuata deciarat quamque PontificemDamasum sequi c l a - ret." (Cod. L . I. tit. 1.)
Nagy-Károly n y u g a t első császára a pápától^kapta a koronát s neki s az egyháznak védelmet esküdött, p á r t f o - golást fogadott. A mi is a nyugati birodalomnak minden- kori alaptörvénye volt. „Et Sanctissima romanae E c c l e s i a e Sedes Deo donante, nostra semper devotione defendatur"
igy ir Nagy-Károly I I I . Leo pápához. — „Mundeburdem (patronatum) autem et defensionem s. Romanae Ecclesiae pariter conservabimus" igy fogadják ezt kölcsönösen kopasz Károly és Lajos. — „A p á p á n a k mindnyájan engedelmes- kedjenek, ugyszinte az ö főembereinek é s b i r á i n a k " m o n d j a Lothar 824. évi romai kapitularéjában. (Nem lennének-e önök is hajlandók Nagy-Károly és fiainak örökösei és k é p - viselői lenni ?)
A német császárok számos czimeket viseltek, de ezek közt legnagyobb dicsőségüknek t á r t á k a „Schirmvogt der Kirche" n e v e t ; s midőn megkoronáztattak, a szent szék s annak jogai védelmére esküdtek. Császárok s k i r á l y o k ret- tenetes törvényeket hoztak a pogánycultus, eretnekség, ba- bona ellen s a sacrilegiumokat s az egyház szolgái vagy cselekményei elleni merényeket keményen büntették ; s bár hitünket jobban szeretjük életünknél is, még sem mérnők helyeselni, a mit e tekintetben a X V I . századi lex Carolina rendel. — H i j á b a is hivatkoznak arra, hogy n é h á n y a n e fejedelmek közöl saját törvényeik ellenére cselekedtek s az egyházat s a n y a r g a t t á k . I t t nem a személyes viseletről, ha- nem a nyilvános, külső, tárgyilagos beismerésről v a n szó.
Szintúgy nem fogjuk azt vizsgálni, ha valljon Frsncziaor- szág királyai mindannyian a „christianissimus" czimhez méltóan cselekedtek-e, avagy a portugalliak a „fidelissimus"- hoz, s még kevesbbé azt, hogy mi jognál fogva viseli Victoria királyné a „defensor fidei" czimet, melyet VII. Kelemen pápa V I I I . Henriknek L u t h e r ellen irt czáfirata miatt adott.
I t t nem a fejedelmek személyéről, hanem a hit törvényes külső vallásárál van szó, melynek e czimek csak jelvényei voltak s mely az államok törvényeiben, intézvényeiben, politikájában egész a mult század végéig mindenütt élt és érvényben volt. Amaz államokat az egyház ünnepélyes gyülekezeteire meghivni igazságos és opportun us dolog volt. Amaz államok hivőek voltak, néha talán e g y i k - m á s i k pontban ingadozók, eltérők, való v a g y képzelt j o g a i k r a féltékenyek, talán az egyház iránt néha túlságosan követe- lők, talán egyik-másik tekintetben kárhozatos elveket kö- vetők ; de elvégre is egyek a katholikus hitben s elhatároz- vák azt megvédeni s föntartani.
7
E század elején a dolgok oly u j rende kezdett életbe- léptettetni, melynek mély gyökerei a mult századbeli f r a n - czia forradalomban rejlenek s a hitetlenségben, melyből ez származott. Szükségtelen volna az u t a k a t nyomoznunk, melyeken a mai állapotokig j u t o t t u n k és semmit sem hasz- nál azok fölött panaszkodnunk. Legjobb lesz, ha azokat egyenesen szemügyre vesszük és megvizsgáljuk, mily állást kell i r á n y u k b a n az egyháznak elfoglalnia ? Bizonyos, hogy v a n n a k még katholikus fejedelmeink, kik közül nem egy- nek személyes erényei és jámborsága az egyháznak diszére válik ; de katholikus á l l a m o k — h a t a l m a s s á g o k többé nem léteznek.
Van, van egyik-másik államban még némi m a r a d é k a a régi pártfogásnak, mely valamely statutumban vagy con- cordatumban találja kifejezését, de ez csak a jóindulatnak némi jele és semmi egyéb, hogy ne is emlitsek föl egy álla- mot, a melyben az igenis keserű csalódássá változott. Bizo- n y í t é k o k k a l szolgáljak-e ? A bizonyítékok oly mindenna- piak, oly flagransok és ismeretesek, hogy azt állítani, mi- szerint létezik E u r ó p á b a n állam, mely a k a t h . egyháznak őszinte b a r á t j a s védelmezője volna vagy bár lehetne : nem lenne egyéb alávaló hizelgésnél, a mitől lelkem mindig el- fordult. Mondom, hogy a k á r c s a k l e h e t n e is ; mert erre még maga a lehetőség is igen kétséges, miután az alkotmá- nyok csak nagyon csekély hatalmat hagyván meg a feje- delmeknek ; ezek még legjobb a k a r a t u k mellett is csak igen keveset s mindenkor bizonytalan eredménynyel működhet- nek az egyház j a v á r a .
H a tehát igy áll a dolog : valljon mi az egyháznak az államtóli elszakadását kiáltsuk-e ki ? Nem ; mert ugy hisz- szük, hogy ez mindkettőre nézve hátrányos s hogy egyik
is másik is a kölcsönös öszmüködő szövetségből meriti ere- j é t , állandóságát s nagyobb jóraképességét ; s mert ugy t a r t j u k , hogy az ellenkezik az egyház javával, mely azt kívánja, hogy az egyén keresztény ésp olgár is levén egy-
szersmind összhangzatos törvények által is kormányoztas- s é k ; ellenkezik az egyházi t r a d i t i o k k a l ; mely legott baráti jobbját n y ú j t o t t a a legelső keresztény fejedelemnek s min- denkor és mindenütt ünnepélyes szövetséget létesített e két hatalom között mindenkép elősegítvén a n n a k létrejöttét.
De mi történjék, ha az állam önmaga elvál az egy- háztól, azt elodázza, ellene küzd, bántalmazza s oly elveket s törvényeket állapit meg, melyek az egyházéival ellenkez- nek ? E z esetben az egyház, tisztelettel levén a fejedelem iránt bármily legyen is az, s engedelmeskedvén neki a med- dig csak azt lelkismerete engedi, s mindenkor kárhoztatva bármely trónfelforgatási kísérletet : azon elvek és törvények ellen mégis örök és h a j t h a t l a n „non l i c e f - j é v e l fog tilta- kozni. Az ily államért fog imádkozni s fog neki a polgári- a k b a n engedelmeskedni : de követelheti-e tőle az ily állam, hogy még tanácsával is éljen ?
Minek is k é r n é ki az egyház az ily állam t a n á c s á t ? Mit v á r h a t n a ettől?
T e g y ü k fel, hogy az o k t a t á s n a k nagyon is életbevágó kérdése jöne szóba. . . . Az oktatás engem illet, igy szóland az állam ; e jog engem illet s az egyháznak ebbe legfeljebb annyi mondani valója van, a mennyi a k á t é r a vonatkozik.
De ha te elferdíted a történelmet, vagy hamisan bölcselke-
del, felel az egyház, ha az ifjúság elméjét és szivét gonosz tanárok által elrontod : mit tevő legyek én aztán kátémmal ? Nem csak oktatni, de nevelni is kötelességem, s nem csak tanitani a hitigazságokat, hanem az i f j a k elméjét és szivét is kereszténynyé tenni.
Előáll a házassági fontos kérdés. Az állam azt mondja : nem a te dolgod, az én ügyem. Az egyház feleli: téged illet a vagyon- s polgári viszonyra nézve; de mint elválasztliat- lan szent kötelék, mint alapja a családnak, melyet Krisztus
szentséggé emelt, rám tartozik s örökké reám tartozandik.
Az egyházi j a v a k kerülnek szóba. Az állam mondja : te nem birtokolhatsz csak annyit, a mennyit én engedek, vagy ha semmit sem engedek, nem birhatsz semmit. — Az egyház viszonozza : természetes joggal birok a vagyonszer- zésre, mert önálló törvényes társulat vagyok a te jóváha- gyásod nélkül is. A birtokjogot, mely függetlenségemhez szükséges nem tagadhatod meg tőlem égbekiáltó igazságta- lanság és sacrilegium nélkül.
Jogom van őrködni feletted s felvigyázni reád,mondja az állam. É n önkormányzati joggal birok, feleli az egyház ; mert reám és nem te reád bizta Isten a hivők vezetését s azok üdvének vezérletét; nem is fogadhatom el gyámságo- dat, ha csak legszentebb jogomat, függetlenségemet, feladni nem akarom.
Előáll a függetlenségnek, az önéletnek, kérdése s az állam mondja : én vagyok az, ki téged törvényszerüsitette- lek, ki neked jogi létezést adtam. Az egyház viszonozza :
Sokkal előbb léteztem mint te polgári állam ! az első oltár s o k k a l előbb létezett, mint az első trón ; s kivált titeket ke- resztény államok ! jóval megelőztelek, mert én szültelek ben- neteket, jóllehet nem egyszer elfeledétek és sértegettétek a n y á t o k a t .
Legyen ! de ha már az állam egyszer megalakult, tőle kell kiindulnia minden tekintélynek és hatalomnak, mondja a modern állam. Minden tekintély és hatalom, felel az egy- ház, egyedül Istentől jő, ki egyik részét neked, a másikat nekem adta s egyiknek sincs jogában a másik határait átlépni.
Mily egyesség, mily közös tanácskozás volna lehetsé- ges azok között, k i k ily ellentétes elveket vallanak ? Talán az államnak megtérithetését remélhetjük-e a közös tanács- kozás által ? Mi ezt egész lelkünkből ó h a j t j u k ; miután az ellenséges küzdelem csak mindkettőnek h á t r á n y á r a szolgál- hat. De az ohajtott egyességnek semmiféle kedvező jelét sem b i r j u k felfedezni. H a ilyenek m u t a t k o z n á n a k : a Vati- kán szárnyai csak oly örömmel t á r u l n á n a k fel a fejedelmek előtt, mint egykor Nicaea k a p u i . Minek is távolitaná el ma- gától az egyház a feléje jőni óhajtó államokat ; — ő, mely tanitványa annak, ki parancsolá, hogy inkább a tévelygők után kell j á r n i , hogysem az igazak u t á n ? Az egyház, mely semmit nem a k a r inkább nem szeret, nem óhajt hőbben, mint a békét, hogy ne sietkeznék azt megkötni azon pol- gári társadalommal, melyet neki Isten nővérül adott ?
Ez e sorok Írójának is leghőbb vágya, ki inkább szi- vére mint elméjére hallgatva szánta magát az i r á s r a ; mert ha elméjére hallgat valaha, ez neki inkább azt sugallta volna, ho gy ugy is hasztalan erőködik.
Bár ne igy legyen. Mi katholikusok egyesítsük e végre
imáinkat, melyek hathatósabbak az okoskodásnál. Hasonló körülményekben élvén, mint az első keresztények, utánozzuk őket. Az Isten és egyháza ugyanazok ; s csak mi v a g y u n k másmilyenek mint őseink. T ö r e k e d j ü n k hozzájok hasonlók- k á lenni : t ü r j t i n k [és imádkozzunk — de ne tágitsunk ! Talán Isten szólani fog az uralkodók szivéhez, kiknek elvégre csak m a g u k n a k is be kell látniok, hogy az egyháztól eltávolodván, körülöttük is elsötétül a láthatár s ingadozóvá lesz a talaj. Ne feledjék el ; hogy ha Isten általuk nem menti meg a népet ; megmentendi nélkülök is ; mert rólok az va- gyon irva „mutabis eos et m u t a b u n t u r " — s csak egyedül
az igazságról, hogy „manet in aeternum" !
VEGYESEK.
— A fm. herczegprimás sz. P é t e r és Pál apostolok ünnepén az autonom, tanácskozmányokra az ég áldását lekérendő, mint jelentve volt, fényes isteni szolgálatot t a r - tott az egyetemi templomban. A püspöki k a r és az autón, képviselők szép száma buzgó részt vett az ünnepélyben.
— H a y n a 1 d L a j o s érsek ő exclja 290 frtot méltóz- tatott különféle jótékony czélokra adományozni.
— Fölemiitettük J ó n á s J ó z s e f pécsi őrkanonok nagylelkű adományát a pécsi legényegylet házvételére. Biz- tos tudomás szerint az adomány élvezetében a legényegylet addig marad, mig k a t h . jelleget visel, ennek netáni válto- zásával az összeg a pécsi lyceum j a v á r a leszen kiadandó.
— Az „Augsb. P z t g " - n a k i r j á k Romából : A szent a t y á n a k a k a r a t j a , hogy a zsinat tekintettel legyen a kor minden szükségleteire, és hogy a fegyelmi kérdések nem annyira a régi canonok és hagyományos eljárás szerint, hanem inkább a jelenkor igényeire való tekintettel intéz- tessenek el, miért is a theologusok- és canonistáknak meg- hagyta, hogy szabadon, minden tartózkodás nélkül mond- j á k ki ez irányban véleményeiket. A zsinat egészen uj, ter- mészetesen a változatlan elvekre fektetett törvénykönyvet fog alkotni.
— Mermillod, genfi fölszentelt püspök értekezletet tartott a protestánsoknak a conciliumhoz és a pápai meg- hívóhoz való viszonyukról. A szellemdus előadást sok pro- testáns hallgatta és igen jó benyomást tett az egész hallga- tóságra.
— Innsbruckban a protestánsok templomot szándé- k o z n a k építeni. Isteni tiszteletüket most egy vendéglő ter- mében t a r t j á k , Ű r n a p j á n (!) volt első ily összejövetelök.
K á r , mondja az egyik lap, hogy minden oly csendben tör- tént, különben bizonyára sokan megjelentek volna a katho- likusok közül is a tiszta isteni igének meghallgatására. A
porosz k i r á l y n é 400 tallért ajándékozott templomépitésre, a Gustav-Adolf-egylet is tetemes segítséget igért.
— A „Würzb. Anzeiger" irja : H a k u t a t j u k , mi segí- tette győzelemre sok helyen a liberálisok ügyét, meg kell vallanunk, hogy a tanitók osztályának ebben igen nagy része van ; valljon háladatosabbak lesznek-e a néptanitók iránt a liberálisok most, mint voltak 1848-ban, a jövő fogja megmutatni.
— A bécsi „Alig. Literaturzeitung" a conciliumról szóló általunk is emiitett czikkekre nézve ezen jegyzetet foglalja magában : „Höherer Blödsinn hat in neuester Zeit behauptet, der greise Döllinger der Verfasser der berüch- tigten Artikel über das Concil in der ,Augsb. Allg. Zeitung' sei. Der Verfasser dieser Artikel ist ein apostasirter k a t h . Geistlicher Namens Mayer in Augsburg." E n n e k követ- keztében az Augsb. Pzeitung szerkesztője megjegyzi, hogy Mayer nevezetű apostatált pap jelenleg Augsburgban nincs ; egykor ugyan élt ilyen e városban, de az már rég meghalt, és így ezen czikkek szerzője sem lehet. A gyanú tehát csak megmarad Döllingeren !
— 0 ' Connel u j síremléke a következő föliratot viseli ;
„Daniel 0 ' Connel Hiberniae Liberator Ad limina apostolo- rum pergens die. X V . Maii 1857 Gencae obdormivit in Do- mino Annos natus septuaginta très. R. i. p.
— Manning érsek pásztori körlevelet bocsátott ki az iskola-ügyről és Angolországban a felekezeti iskolák föntar- tásamellett emel szót. „Ahol valláskülönbség létezik, legjobb, ha az állam minden felekezet irányában a legszigorúbb neutralitást t a r t j a meg és az egyes községeket gyermekeik tanitásában államköltséggel segélyzi. Oly államhatalom, mely az oktatásnál k i z á r j a a vallástanitást és még is tani- tók-, iskolák- és könyvekről gondoskodik, a legroszabb önkény ; ily rendszer mellett az állam azt tulajdonítja m a - gának, mit a királyok sem tesznek, tudnillik a lelkismeret fölötti uralkodást."
— A londoni főrendüek házában Devon beadván az exeteri papság kérvényét az ir egyházra vonatkozó bili ellen, azon nyilatkozatot tevé, hogy ő személyére nézve a kérelmezők ohajtásához nem j á r u l h a t és a többi közt mondá : Erős meggyőződésem, hogy komoly és közszerencsétlenség lenne, ha önök megtagadnák a bili másodszori fölolvasását,
— Msgr Nardit a conciliumra vonatkozó legújabb röpiratáért ő szentsége igen hízelgő sorok kíséretében egy aranyéremmel ajándékozta meg.
— Az egyházellenes lapok emlegették, mintha a pápa rendeletet bocsátott volna ki, mely szerint az orvosnak til- tatnék oly beteghez való további j á r á s , ki fölszólitására gyónni és áldozni nem a k a r . Romában ily rendeletről mit- sem tudnak, csak az van szokásban, hogy midőn az orvoa tudori r a n g r a emeltetik, esküdni köteles, hogy a nehéz be- tegeket a szentségek fölvételére fogja figyelmeztetni.
Előfizetési fölhívás
A fm. herczegprimás kegyes meghagyása folytán, mely előtt érdekünk föláldozásával is megha- jolni kötelességünk, a „Religio" szerkesztését folytatjuk ; miről t. olvasóközönségünket [azon bizalomtelje»
kéréssel értesitjük, hogy lapunkat az általa nyilt homlokkal, körültekintőleg szolgált szent ügy javára pártolva az előfizetési 5 frt 25 krnyi összeget, a szerkesztőséghez czimzetten, mielőbb beküldeni kegyeskedjék.
Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos POLLÁE JÁNOS.
Nyomatott Pesten, 1869. K o c s i Sándor saját nyomdájában. Halpiacz és aldunasor sarkán. 9. sz.
Megjelenik e lap heten- kint kétszer: szerdán és szombaton. — Az előfize- tési dij félévre, postán- küldéssel 5 frt. 25 kr.,
helyben 4 frt. 90 kr. o. é.
EELIGIO.
KATH. EGVHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Pesten, julius 7-én.
Előfizethetni minden cs.
k. postahivatalnál s Pes- ten a szerkesztőnél (Ma- gyarutcza 84. sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá- ban, (haltér és aldunasor
sarkán, 9. sz. a.)
II. Félév. 1869.
T A R T A L O M : Katholikus eszmék. — A sz. atyának egy levele. — Hogy állunk ? — E g y h á z i tudósitások. — Vegyesek.
Katii, eszmék.
(Vége.)
Az egyház tökéletes társadalom, mely saját- jául birja mindazon jogokat, melyek létezésére szük- ségesek a földön. Ezen társadalom monarchiailevén, az egyházi vagyon, az egyházi törvényszékek, a szerzetes rendek ép ugy a pápától függnek, mint a
plébániák és megyék.
De mig az egyház tisztán monarchiai, a keresz- ténység egyszerre monarchiai és köztársasági is.
A szellemi vagyis a keresztényi rend mon- archiai, mivel a családok és kath. nemzetek ép ugy részét képezik az egyháznak mint az egyének, és tőle kapják az örök igazságot, Istennek parancsait.
Ezen rendben a "pápa egyaránt 'atyjok a kirá- lyoknak és lelkipásztoroknak; ő a szellemi fő a fejedelmekre nézve szintúgy mint lelkünk püspökeire nézve. A kath. fejedelmek engedelmességgel tartoz- nak mindabban, mi az igazság és hit örök törvé- nyeit, az egyház kormányzatát és Krisztus országá- nak kiterjesztését illeti. Innen származtatható a pápák közreműködése az egyetemek alapitásában és a keresztes hadakban. Ha a forradalom napjainkban győzedelmeskedik, oka, mivel le tudta magáról rázni azon interventiot, mely egyedül volna képes föltar- tóztatni napjaink muselmanjait, a szabadgondolko- zókat, Mazzini és Renan tanitványait.
A földi, természeti rendben a kath. államok keresztény köztársaságot képeztek, a királyok és az egymástól független népek köztársaságát, de melyek mind alá voltak vetve Krisztusnak és helytartója szellemi tekintélyének.
A földi rendben a pápa mint k i r á l y rokona a többi királynak. A mi a keresztény császárt, a romai szent birodalom választott fejét illeti, az mint császár megbizottja volt a pápának és a keresztény
fejedelmeknek, kik őt megválasztották az egyház és a kereszténység védelmére. Mint király saját álla- mában, úgyszólván, csak otthon volt souverain.
Innen van, hogy a katholicismusban általános földi monarchia lehetetlen. Isten ilyet sem a pápá- nak nem akart adni, ki mint Krisztus helytartója csakis szellemi tekintélyt, hatalmat nyert ; sem a császárnak, ki csak választott parancsnoka (impe- rátor) volt Krisztus hadseregének ; ő a kardot az egyház irányzata alatt és a többi fejedelmek támo- gatása mellett viselte és pedig az egyház s a keresz- ténység oltalmára.
A tisztán földi rend, mely idővel egészen el- enyészik, csak az emberek birodalma. A pápa evvel nem foglalkozik, csak egyedül saját államában.
A?, ember egy testből és egy lélekből áll, és ezen természete a másik életben sem bontatik föl, és épen azért a másik világ is, mint ez a mienk két különféle társadalmat foglaland magában a test föl- támadása után.
A lelkek társadalmát Istennel, kit ők szinről szinre fognak látni ugy mint van. Látni fogják az isteni lényeg megközelithetlen fényét az örök Ige világosságában, Krisztusban, ki Isten Istenből, vilá- gosság világosságból; az a boldogság, melyet a szentek már most élveznek.
A másik társadalom mintegy külső, emberi, érezhető lesz ; ez a szentek társulata Krisztussal, az emberiség fejével, mely vele és általa dicsőítte- tik meg.
Sajátszerű! ekkép fogalmunk lehet a szellemi társadalomról vagyis a tulajdonképen vett egyház- ról, és pedig majdnem olyan, mint minő az itt alant ; van fogalmunk, habár még zavart és határozatlan, a lelkek boldogságáról. Istent szeretni, őt szinről szinre látni mint van, és benne látni minden dolgo- kat, ime ez az, mit mindenki remél a másik életben.
Azonban a fátyol, mely a külső keresztény tár- sadalmat fedi, napról napra sűrűbbé lesz, s távol van az átlátszóságtól. Krisztus ezen külső király- sága, melynek elemeit Constantin tette le, melyet
2
