igazságo-sabb mint Hohenlohe deductioja, melyet egész ter-jedelemben csakis az egyházellenes lapok fogad-hatnak el és alapíthatják reá diatribáikat a zsinat ellen, melyek ép oly tudatlanságot, félszegséget fog-lalnak magokban mint a iierczeg körirata. E tekin-tetben kiválólag szerepel egyik német lapunk, mely
„Das Konzil und die Regierungen" czimü czikkben f. hó 8-ról ekkép méltatlankodik
: (Vége köv,) Gr. Bcnst állaincancellárnak sürgönye gr.Trantmanns-dorf ruinai osztr. követhez.
(Folytatás.)
Bizonyos, miszerint azon időben, midőn ft. R a u s c h e r akkor levanti püspökre,a concordatum feletti alkudozásokra
vezető missio ruháztatott, a császári kormány még nem gon-dolt ily nagy fontosságú szerződés megkötésére, s csupán egyetértésre czélzott a sz. székkel a házassági törvényhozás tárgyában.
Csak lassanként, az egymást követő hosszas alkudo-zások mérvében, foglalták össze a terjedelmes anyagot, mely a concordatum t á r g y á t képezi.
Nincs szándékunk itt ezen okmány kimerítő bírálatába bocsátkozni; mint minden emberi mü, ez is a korszak bélye-gét viseli magán, melyben keletkezett. 1855-ben Austria korlátlan hatalom által kormányzott erősen centrali.-ált állam volt ; a törvényt egyetlen a k a r a t alkotta, mely íélett egyedül a helyzet pillanatnyi befolyása ellenőrködött. Nem csodálkozhatunk, ha a katholikusok feje, miután hasonló állású kormányai kelle alkudoznia, nem csak arra törekedett, hogy hiveinek Austr.ában oly állást biztosítson, mely őket a bureaucratia faggató gyámnoks ága alól elvonja, hanem egyidejűleg arra is, hogy az egyháznak mindazon kiváltsá-gokat kivívja, melyek azt a trienti zsinat határozatai értel-mében minden feudális, tehát a kiváltságok elvén nyugvó államban joggal megillették, a modern államban ellenben több mint egy évtized óta m'nden jogot elvesztettek fenn-állásra.
Miként m ár előbb kiemeltem, az 1855-i concordatum eredetének és liorderejének megértése végett, az 1848-i ese-mények folytán akkor uraik odó öszpontositási eszmékre, ama iránylatokra kell e m l é k e z n ü n k , melyek már is számos párthívekkel birnak, s azon időben, remélve, hogy a vallási hatalom szigorúbb öszpontositása által a centralisátiot meg-szilárdíthatják, oly szövetségre adták magukat, mely a he-lyett, hogy erősítésül szolgált volna nekik, őket szükségkép csak gyöngítette. De ez magyarázza meg a romai udvar által elért eredményt. A sz. szék, igaz, több valódi becset biró engedményt tett az államhatalomnak, melyeket Romában magasra felszámítottak, ide tartozik a többi közt a kineve-zési jog a legtöbb egyházi főméltóságra. De eltekintve ezek-től, a concordatum más intézkedések egész sorozatát tartal-mazza, melyek a püspököknek, s a papságnak általában, kivételes állást biztosítanak, melyek azt a közjog fölé helyezik.
Végre megjegyzendő, hogy a concordatum egészben véve távolról sem azon szellemben volt szerkesztve, mely az 1849-i alkotmányt létrehozta, hanem ellenkezőleg, egy uralkodó vallás, az államvallás eszméjének felelt meg, mely az alkotmányos szabadság modern eszméivel ellenkez k.
A concordatum okozta ezen hiányok még határozot-tabban jöttek napfényre a kevéssel utóbb kihirdetett házas-sági törvény alkalmából. Oly intézkedésekre találunk ebben, melyeknek súlyos és faggató hatását a tapasztalás feltün-tette. E pillanattól fogva a rosz behatást, melyet a concor-datum megkötése az osztrák közvéleményre gyakorolt, még lényegesen láttuk fokozódni.
A szerződés, melyet távolról sem lehet az 1849-ben inaugurált „szabad egyház a szabad államban" elv pártatlan alkalmazásának tekinteni, csupán egy párt kirekesztőleges előnyére s oly föltételek mellett köttetett, melyek bizonyos kormányforma fenállásával Austriábán a legbensőbben ösz-szefüggnek. S éppen ez képezi főhibáját és gyöngéjét a
mü-7 *
52
nek, melynek létele azonnal veszélyben forgott, mihelyt a helyzet megváltozott, melynek tekintetbe vételével alkot-va lön.
Ezen igazság észrevehetővé lőn, midőn az alkotmányos k o r m á n y z a t Ausztriában helyreállíttatott. Már 1862- és 1863-ban egy osztrák megbízottat találunk Romában, ki a concordatum lényeges módosítására törekszik. A remények, melyek ezen, a tökéletes mérséklet szellemében megindított alkudozásokhoz köttettek, fájdalom, csalékonyoknak bi-zonyultak.
A dolgok ezen állapota nagy nehezen az 1866-i ese-ményekig elhúzódott, midőn végre az állam viszonya az egyházhoz u j phasisba lépett.
A valódi hazafiak belátták, miszerint az állam lételét csak ugy lehet biztosítani, ha azt a legkiterjedtebb alkotmá-nyos szabadságok által regenerálják.
A k o r m á n y ennélfogva alapelvül fogadta el a nemzet összes élő erőinek kifejtését előmozdítani.
Sajnálandó, hogy az osztrák püspöki k a r s a sz. szék-hez intézett jelenntések nem voltak kellő tekintettel azon ellentállhatlan mozderőre, mely az Austriában bekövetkezett változásokat előidézte.
Ezen tévedés természetesen Romába is többféle hibás felfogásra vezetett. H a az egyház közegei felfogják, misze-rint a legparancsolóbb szükségességből eredő tökéletes rend-szerváltozás mellett, többé nem lehet arról szó, hanyatlásnak indult kiváltságok megmentésére czélzó hasztalan kísérlete-ket tenni, hanem a r r a kellett törekedni, hogy a dolgok u j rende lehetőleg a k a t h . egyház előnyére állapittassék meg a mint ezt például a belga clerus igen helyesen felfogta, mi-dőn az 1821-i alkotmányt elfogadta: ezen esetre a szándékba vett reformokkal szemben bizonyára nem tanusitanak oly makacs ellenzéket, s nem vonták volna m a g u k r a a szemre-hányást, hogy ők a monarchia alkotmányos szervezésének antagonistái.
Ezen szemrehányás nehezíti meg jelenleg annyira a papság helyzetét, ez mérgesiti el a g y a k r a n egyszerű és csekély fontosságú részletes kérdésekre vonatkozó bonyo-dalmakat.
A fennebbi magyarázza meg részben, hogy a sz. szék szándéklatai egynél több esetben elmérgesiték vala azo-k a t . E g y é b i r á n t senazo-kit sem a azo-k a r u n azo-k vádolni, czélunazo-k a hely-zetet páratlanul elemezni, a sebet megvizsgálni, hogy ha lehetséges, eszközt találjunk annak behegesztésére ; törek-szünk, és szerencséseknek t a r t a n ó k magunkat, ha sikerülne,
— mindkét részről, ha nem is kielégítő, de legalább tűrhető viszonylatokat létrehozni.
A mint éppen mondottuk, a cs. királyi k o r m á n y r a nézve absolut természetű lehetetlenség a concordatumot azon értelemben, a mint 1855-ben megköttetett, továbbra is fen-t a r fen-t a n i . Ily fen-tagadhafen-tafen-tlan fen-tény ellenében haszfen-talan volna érvekkel fellépni, milyenekhez g y a k r a n folyamodnak, midőn m a j d az egyezmény kétoldalú jellegére hivatkoztak, m a j d ismét az ügyek élén álló egyéneket tették felelőssekké a a történtekért.
Azon pillanatban, melyben az alkotmánynak Magyar-é i n törtMagyar-ént helyreállítása folytán, ezen ország, a nMagyar-él- nél-Düspöki k a r r a l ellenkezésbe jönne, vonakodott
a concordatum érvényességét elismerni, többé nem volt le-hetséges az ellentétes thesist a monarchia nyugoti részében fentartani, hol a concordatum elleni agitatio sokkal inten-sivebb jelleget öltött. Még az úgynevezettclericalis reactionär p á r t legelhatáro zottabb vezéreiből alakított minisztérium sem leendett képes a helyzetben más változtatást előidézni, mint a jelenleg hivatalban levő férfiak.
Bár mennyire fájdalmas legyen a romai curiára nézve ily szavakat hallani, nem r e j t h e t j ü k el a következő igazságokat :
A concordatum leglényegesebb pontozatai Austriában kivihetetlenekké váltak, a kiváltságos állást, melyet ezen okmány a clerusnak átadott, ennek számára többé nem lehet fentartani, és jövőre csak ártalmas volna reá nézve ; végre merő illusio remélni, hogy ezen állapot csak ideiglenes és miniszterváltozás á l t a l mellőzhető volna.
A cs.'jk. kormány távolról sem keresi a harczot az egy-házzal ; ellenkezőleg a legélénkebben ó h a j t j a a kiegyezést.
A nehézségek közepette, melyek minden oldalról megrohan-ják, nyugalma és p á r t a t l a n s á g a soha sem h a g y t a el. Vala-mennyi p á r t n a k bölcs és mérsékelt tanácsokkal szolgált s mindenkor biztositani törekedett magának a lehetőséget jö-vőre j o b b viszonyokat előidézni a romai curiával.
Bizonyítékot a fennebbiekre nézve azon kettős tényben lehet feltalálni, hogy a cs. kir. kormány gondosan óvakodott a concordatum érvényessége felett a n n a k össztartalmát ille-tőleg nyilatkozni, s épp ama kérdésekben mutatkozott igen tartózkodónak, melyek Romában a legnagyobb izgatottságot szülték, értem a r e f o r m o k a t , melyek a házassági és közok-tatási törvényekben eszközöltettek.
H a elismerjük, miszerint a körülmények és elvek, me-lyek következtében ama reformok elfogadtattak, a kor-m á n y n a k többé nekor-m engedik kor-meg, hogy a kirekesztőleg katholikus ország álláspontjára helyezkedjék, ellenkezőleg a r r a kötelezik, hogy törvényhozását a vallásfelekezetek törvény előtti egyenlőségének elvéhez alkalmaztassa, u g y igazságot kell s z o l g á l t a t n u n k a császári kabinetnek, elis-merve, hogy a katholikus érdekek lehetőleg kiméltettek.
A mi a házassági törvényeket illeti, mindenki t u d j a , hogy képviseleti testületeink egy nagy befolyású töredéke a kötelező polgári házasság behozatala mellett nyilatkozott.
Még a k a t h . é r d e k e k b ő l leginkább áthatott p á r t számos t a g j a i is ugy vélekedtek, hogy ezen intézmény az egyedüli eszköz a nehézség megoldására s az egyházzal való össze-ütközés elkerülésére. Más tekintélyek azonban, melyeket a k o r m á n y számbavenni czélszerünek gondolt, ellenkező érte-lemben nyilatkoztak, a kényszer-polgári házasságnak a d v á n elsőbbséget.
A k o r m á n y nem azért pártolta a most jelzett értelem-ben szerkesztett törvényjavaslat elfogadását, mert maga is osztozott ezen nézetben. De fájdalmas meglepetés volt reá nézve, midőn látta, hogy a püspöki k a r a történtek után, pásztorlevelek és másnemű manifestatiók segélyével oly har-czot indított meg, mely óvhatlanul szerencsétlen eredményre vezetett, a milyet, nagy s a j n á l a t u n k r a , a linczi püspök ü g y é -ben láttunk keletkezni.
(Vége köv.)
« 53
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
A kérlelhetlen halál a tiárák után n y ú j t j a ki csontke-
t
zeit. Alig hangzottak el a beszterczei püspök fölött a gyász-ima hangjai, már Rozsnyó zokog elhunyt főpász-tora miatt. A nemes szivü K O L L Á R C S I K I S T V Á N rozsnyói püspök, val. bel. titk. tanácsos, Lipót-rend lovagja f. hó 18-án végezte he földi pályáját, melyen szeretett övéi előtt a ker. erények fényével világitott.
F é n y e s k e d j é k neki is az örök, megközelithetlen világosság !
L I N C Z . D r . Kiszling védbeszéde a linczi püspök mel-lett, a f. hó 11-én tartott esküdtszéki sajtópör-tárgyalás alkalmával : Örvendetes érzülettel üdvözlöm az esküdtszéket, mint a jogélet u j n a p j á n a k első hírnökét. Az esküdtszéket én nem tekintem politikai-, hanem jogintézménynek ; ez okon történt, hogy én ma az esküdtségi bíróságról való le-mondhatásnak fontos jogát nem használtam.
Hisz ma csak a fölött fogunk határozni, valljon Austriá-ban szabad-e bármely p á r t n a k nézetét szabadon és nyíltan kimondani vagy sem ?
Uraim ! ha büntető-törvényeink 65. §. a mely a nyil-vános rendháboritásról szól, alkotmányos szellemben lenne alkotva, abban többé nem lenne található.
Herbst minister az alsóház 90-ik ülésében mondá : a büntetőtörvénykönyv 65. §-val nem szeretnék bíró lenni, ha büntetőtörvényt kellene csinálnom, azt kitörülném.
A főpásztori körlevél, amelyről itt most szó van, szept.
hóban jelent meg, tehát már maga a keltezési idő m u t a t j a , hogy az nem az államalaptörvény ellen volt irányozva, ha-nem a sajtó ellen, mely a n n a k oly m a g y a r á z g a t á s á t k í s é r t é meg, mely a püspök nézetével, mely nézetek nem az enyé-mek egyszersmind, ezt egyszer mindenkorra kijelentem, nem egyeztek meg.
Mint püspök kötelességének t a r t á a sajtó által terjesz-tett m a g y a r á z a t o k k a l szembe állani. Nem fogok indiscretiót elkövetni, ha elmondom, a mit e tárgyban magától a főtiszt, püspöktől, vele tartott magánbeszédünk alkalmával hallot-tam. „Uram, mondá ő, ha azt ki nem mondom és tanítom, a mit katholikumnak nem tartok, ugy nem vagyok méltó, hogy püspök legyek, i n k á b b favágó lennék. Nem a z é r t v a g y o k
itt, hogy szép fogatokon j á r j a k , pompás termekben lakjam^
feladatom tanítani, s ezt nem csak tehetem, ezt kell tennem."
A püspöknek főpásztori kötelme szerint kellett írni, a k á r egyezett az a törvényekkel, a k á r nem. F á j d a l o m ! a katholicismus a n n y i r a van, hogy az államalaptörvényekkel összeütközésbe jött, (Megfordítva igaz ! Szerk.) de ezen ösz-szeütközést nem szabad üldözés t á r g y á v á tenni.
Politikai véleményekért vitt küzdelmekben, nem sza-bad minden egyes szót latra vetni, nem szasza-bad oly érzékeny-nek lenni. De nem is szabad megrendelni a hangot, melyen a k r i t i k á n a k beszélnie kell, különben a k r i t i k a lehetetlenné válik és lesz belőle engedékeny előadás.
Még azok nézete szerint is, kik a X I V t. cz. által a concordatumot megszűntnek tartják,bizonyos esetekben m é g áll a concordatum, még mint érvényes törvény létezik az, és a szabadelvű sajtó mégis naponta legnagyobb gyalázásokkal illeti ezen törvényt. É s még egyetlen államhatóságnak sem jutott eszébe, hogy ezért szót emeljen.
A főpásztori körlevélben olvasható ezen tétel : Istennek i n k á b b kell engedelmeskedni, mint emberek-nek, nem csupán a k a t h . egyház elve, hanem minden positiv vallásé, igen elve az minden moral philosophusnak, és igy hangzik : az erkölcsi törvény a legnagyobb törvény.
Jelen esetben egy oly katholikussal állunk szemben, kinek elve : a mi Romából jön, csalhatatlan. Ezen elv létezik s az á l l a m n a k azzal ki kell békülnie, nem pedig a püspököt, ki azt kö veti, mint vétkest bélyegeznie.
1865-ik évben az állam ugyenezen elvnek veté magát k a r j á b a , s ahoz mint Austria megmentőjéhez folyamodott.
— Ily körülmények között kikerülhetlenné lett, hogy az
— egykor az államtól istápoltatva — ma is visszhangozzék.
Eszméket eszmékkel lehet csak legyőzni, s valamint nem lehet a X I X . század felvilágosodását Romából érkező decretumok által visszaszorítani, ép oly kevéssé sikerül, vallásion ézeteket hatalom által kényszeríteni.
És ha m i n d j á r t a főpásztori körlevél egyes kitételeiben léteznék is valami megrovásra méltó, a tisztelt esküdt u r a k , nem lehet, h o g y arról meggyőződve ne lennének, miszerint az a püspök rosz szándékából épen nem eredett, mert hiszen maga az államügyész ur állitá, hogy a püspököt cselekvé-sében a legjobb szándék vezette; m á r pedig a mit valaki j ó szándékból cselekszik, — az korántsem t á r g y a bünfenyi-tésnek. Mindazon hirek, melyek a püspökről terjesztettek, ingerlők. A ki őt személyesen ismeri, tudni fogja, hogy v a j m i távol van tőle azon kevélység, fenhéjázás, mely neki tulaj-d o n í t t a t i k . Önmaga fejezé ki irtózását a gontulaj-dolattól: bűn-ről vádolva lenni oly körülmények között, melyek önvédel-métől v i s s z a t a r t j á k ; szívesen jelenne meg — úgymond — a világi biróság előtt, ha a Concordatum X I V . czikke ezt nem tiltaná.
Uraim ! még egy körülményre bátorkodom figyelmez-tetni önöket.
Igen csábító a példa, hogy az ellenes tábor vezérét — milyen a püspök is jelenben — harczképtelelenné t e g y ü k oly czélból, hogy hadtársait|is sutba szoritsuk.Ne legyen önök előtt ezen idok irányadó.
Sőt legyenek meggyőződve, hogy az a nélkül sem igen bátor u. n. u l t r a m o n t á n p á r t n a k a jelen eset intő például fog szolgálni, mert valóban tanúságos és intő is a példa, hogy az egyház egyik főpapja vád alá lőn helyezve.
Önök, esküdt uraim, szabadelvűek. I t t az alkalom, hogy megmutassuk azoknak, kik chassepot-kkal és nyakti-lóval j á r n a k el elleneseik irányában, mutassuk meg, hogy mi németek, ez eszközöket megvetjük, s csak szellemi s magasz-tosb győzelemre v á g y u n k .
A szabad szólás nevében, a sajtószabadság és meggyő-ződés-nyilvánítás szabadsága nevében kérem önöket, hogy vádlottat büntetlennek nyilvánítsák. (Ezen védbeszédet a hallgatóság sokszoros bravo — bravo kiáltása követé.) (Gyeng beszédke biz ez ! Szerk.)
m 5 4
SMYRNA. Május 29-d;kén tartatott a b. szűz Mária-templomában nyilvános ülése a schisma óta első tartományi zsinatnak. Ez eseményre számos nép gyülekezett egybe. A katholikusokon kivül igen sok szakadár görögöt is lehete látni, k i k tiszteletteljes magatartást tanúsítottak. Az ünne-pélyes isteni tisztelet után főt. Abati Santerin püspöke tette le esküjét a sz. atya követe főt. Spaccapietra smyrnai érsek kezeibe, melynek végeztével a tiszteletreméltó érsek a kö-vetkező megnyitó beszédet tartotta :
Főtisztelendő testvéreim ! Tizennégy századdal ezelőtt kelet egyik legkomolyabb és szeretetrevonzóbb férfia 200 püspöknek jelenlétében, kik szinte a bold. Szűz templomá-ban gyűltek egybe közel e városhoz, melyben mi együtt v a g y u n k s mely emezzel együtt Ázsia két szemfényének tekintetett, az ékesszólás hevében fölkiáltott : „Oh Efez !"
Mert e város Efez, S m y r n á n a k versenytársa ; s e férfiú alexandriai Cyrill, kit Celestin pápa az egyház és hit baj-nokának s a katholicismus apostoli tanítójának nevezett.
E férfiú az efezi zsinathoz szólott, mely 431. év pünkösd n a p j á r a volt egybehiva. Kedves testvérek ! Mily r i t k a
talál-kozása ez a körülményeknek ! Oh Efez, üdv neked ! Mi szép azon rév, melylyel ujabban] fölékesittottél s mennyire elhomályosítja egyéb szépségeidet, melyekkel méltán dicse-kedhetél. Az üdvnek ezen réve szent Cyrill fogalmazása szerint „Isten A n y j á n a k " hirdettetett ki ünnepélyesen. Üdv neked Ázsia fővárosa! templomaid miatt egykor a világ csodája ; s jelenleg is a n n a k csodálkozási tárgya az Isten azon élő templomai végett, k i k reád áldást hozandók most itt egybegyülvék ! Igen, mert a hol a pásztorok és hivek sorakoznak, ott a szentség forrása f a k a d . U l i multi pasto-res congregantur, multa pereos fit congregatío sanctitatis."
Kedves testvérek ! H a reágondolok a b. Szűz templomában egykor zsinatra gyűlt ama főpapokra : jóllehet sz. Cyrill óta mint az ég a földtől különböző, mégis mint képviselője an-nak, kiről ama szent férfiú maga mondja, hogy „Archi-Episcopus totius Orbis et P a t e r " nem tartózkodhatom sza-vamat emelni és sz. P o l y k á r p n a k városához szólni : Üdv neked Smyrna ; mi szép, mi magasztos a kép, mely elénk tárul ! Nem elragadó látvány-e, midőn szemléljük ama 7 egyházat a Magasságbelinek a n g y a l a i v a l ? Nem az U r szeretet-tanitványának, az ázsiai egyház megalapítójának visioja ujul-e meg előttünk ismét 18 századok után ? E s mit tesznek az U r n á k ezen angyalai ? H a a szent atyák m a g y a r á z a t a szerint a szentek Szentétől ama püspököknek adott intelmek nem czéloznak egyebet, mint a népek üdvét, melynek buzgóbb s munkásabb gondozására serkentetnek ama főpásztorok : nem-e ugyanaz czélja e jelen zsinatnak, moly oly sok idő múlva végre ismét megtartathatik e sze-gény Keleten, melynek első évszázadai dicső történelmét a nyomorok, szenvedések, büntetések oly hosszú sora követé?
Ok Kelet ! mikor érik végöket szenvedéseid ? Oh ! az U r n á k pallósa nem fog-e már valahára ismét hüvelyében nyugodni ? O mucro Domini, usquequo non quiesces ? Ingredere in vaginam tuam, refrigerare et silo. L e g y ü n k jó reménynyel.
Már maga e gyülekezet is biztató záloga annak, hogy az U r keze nem rövidült meg ; s ha velem a Kelet történelmét á t f u t j á k , erről bővebben megfognak győződni. H a pedig k é r d i k : hogy annyi jeles és ékesszóló püspökök között
miért éppen én vagyok az, ki eme reményre bátorítom ? Szent Bernát egyik utódával felelem : „Non pro sapientia mea, quae in me sit, sed pro umbra nominis nuper magni in terra, imponitur mihi quod Magnum est, in Ecclesia magna, habere sermonem." Engem a nagy szent P o l y k á r p á r n y é k a véd és remélem, hogy esedezése megnyeri nekem Isten kegyelmét, hogy szivökhöz szólhassak.
Nem, kedves testvéreim ! ne essünk kétségbe Keletnek szellemi föltámadása iránt. A Bölcseség könyvében olva-sunk egy mondatot, mely fölött szívesen elmélkedem, vala-hányszor gondolataimat e vidéknek jövője fölött jártatom.
„Sanabiles fecit (Deus) nationes orbis . . . . nec inferorum regnum in terra."
Van az evangéliumban egy példabeszéd, mely a Ke-letnek történelmét kezdettől fogva egész a világ végéig magába foglalja. E g y családatya szőlőt ültetett, s körül-sövényzé azt és tornyot épített beléje védelmére stb. — E z történelmének kezdete, mely a mindenség eredetének törté-nelmével foly össze. A Kelet bölcsője az emberi nemnek : itt teremtetett az első e m b e r p á r ; itt l a k t a k a p á t r i á r k á k , innét terjédett el mint egy kellemes illat ama n a g y Ígéret az egész földkerekségre. A bün mindent elpusztított. Itt volt a viz-özön, jelképe a mindent elundokitott bűnnek, melyet, mint Tertullian mondja, egy másik, a kegyelem özöne tisztára mosott. S azon férfiú, ki mintegy második ősapa ú j r a kezdi az emberi nemzetnek sorát, szinte itt Keleten állapodott meg b á r k á j á v a l , azon vidéken, mely mintegy menedék to-ronykint magaslott ki az elpártolt és bálványimádásba me-rült emberiség közepette. Minden istenné lőn itt, kivéve az egy igaz Istent. Egyedül Kelet őrizte meg helyes tiszteleté-vel a régi szent hagyományokat, melyeket Á b r a h á m , Izsák, J á k o b , József, a megígért Megváltó eme typusainak örök-ségébe mentek át.
Ez örökségnek Moses a nagy prófétája, s a törvény, melyet kihirdetett a Krisztusra készítő nevelő „paedagogus in Christo", miként sz. P á l mondja. A profeták a Megváltó életrajzát a d j á k századokkal megérkezte előtt ; s a zsoltárok szenvedéseit és nagyságát ecsetelik. Egész Palestina nagy várakozásban van ; s Plato szava, ki a népek között elter-jedt viszhangokat egybegyüjté, szinte hirdeti a mennyei
Tanitót, ki eljövend az embereket igazságra oktatni. Taci-tus és Suetonius a paganismus nagy történészei is följegy-zik a romai birodalomnak aggodalmát s a népeknek lázas várakozását.
Az Üdvözitő végre megjelent. H o l ? Keleten. Es any-j a ? Keletnek leánya. S z á r m a z á s a ? A p á t r i á r k á k t ó l és
Kelet királyaitól. Maga az Üdvözitő, Isten F i a , mily nem-zethez tartozó ? Semen Abrahae, a Kelet n a g y emberének nemzetéhez. Mi neve? Kelet. „Ecce vir, Ő r i e n s nomen eius", miként Z a k a r i á s próféta mondja, s miként egy másik Zakariás, az Üdvözitő előhírnökének atyja, ujjal mutatva ismétli: „O r its n s ex alto".
íme a Kelet, a példabeszéd szőlője! A n a g y férfiak eme hosszú sora, a szőlő müveléseért csak üldöztetést és halált aratott. De a családatya irgalma ki nem apadt ; sőt inkább még nagyobb fényben ragyogott föl ; mert végre egy szülött F i á t küldé.
Elmondjam-e mi sorsa volt e mennyei Küldöttnek ?
•H 5 5 i+>—
Hisz szenvedésének és h a l á l á n a k emléke s z e m ü n k előtt le-beg ; s a tiszteletreméltó keresztet mellünkön viseljük. Min-den pillanatban olvassuk r a j t a Keletnek b ű n é t : a háladat-l a n s á g n a k bűnét, meháladat-ly k i a p a s z t j a a kegyeháladat-lem és kedvez-mények f o r r á s á t .
A hűtlen szőlőmivesek kiűzettek a szőlőből s ezután elszéledtek az egész földre, m a g u k k a l vivén m i n d e n h o v a b ű n ü k n e k s a r a j t o k levő á t o k n a k kettős örökségét. M á r m a g a a zsidó név is g y a l á z a t t á lőn. Cicero u g y hitte, hogy
A hűtlen szőlőmivesek kiűzettek a szőlőből s ezután elszéledtek az egész földre, m a g u k k a l vivén m i n d e n h o v a b ű n ü k n e k s a r a j t o k levő á t o k n a k kettős örökségét. M á r m a g a a zsidó név is g y a l á z a t t á lőn. Cicero u g y hitte, hogy