(Vége köv.)
S z e m e l v é n y e k mólt. L i p o v n i c z k y István püspök ur beigtatási beszédéből.
L a u d e t u r J e s u s C h r i s t u s !
Moerebat cor, tristemque ob animum vox faueibus haesit, et lacrimae velut totidem filialis pietatis gemmae in maxillis erant vestris, dum de recessu optimi, hoc nomine sane dignissimi Patris certiores facti estis ; — et nec mirum,
— quem enim in Solio episcopali tanto temporis spatio vo-bis praesidentem tenerrime diligebatis, quo ceu Duce, ot antesignano stadii vestri, atque sacerdotalis probitatis exem-plari gloriabaminor, in cuius eximiarum virtutum fulgorem oculos, mentemque vestram cum stupore defixam tenebatis, quem non solum qua Ducem spirituálém, sed qua veri no-minis Patrem coelitus vobis datum fueratis reveriti, et sub cujus protectionis umbra requiescere dulce adeo evenit vo-bis, ut, si fieri potuisset, eiusdem apud vos commorationem in innumerabilium, ut ita dicam, annorum tractum protelari exoptassetis ; — ab hocce tarn ardenter amato Antistite re-pente divelli, hunc de sinu vestro eripi, et praesentiae eiusdem subire jacturam, non potuit non vobis summe grave atque dolorosum accidere.
Nec impedio, quominus fama rem hanc divulgans non solum per oras Patriae nostrae, sed exteras quoque per Re-giones circumferatur ; praebebit etenim publicum testimo-nium desuper, quantopore Catliolicus Regni Hungáriáé Cle-rus Praesules suos venerari, diligereque soleat, et quam te-n a x existât vite-nculum illud mutuum, quo Praesul et Clerus
sibi invicem adhaerent, quando idipsum non aliter, nisi dura imperante necessitate fuorat solubile ; moerorem itaque ve-strum laude dignum existimo.
Sed vero, quum vices sortis humanae gubernans aeterni Numinis Providentia aliter disposuerit, quum non minus summus terrae Princeps, quam supremus quoque orbis ca-tbolici antistes Pontifex maximus recognoverit, necessum esse, ut praehonoratus, qui ante me immediatus erat vester Praesul, morbo ac senio eiusdem postulante, in quietis ple-nariae asylum transeat : idcirco agite, quod Sacerdotes agere convenit, et doloris acorem, totamque quam conceperatis tri-stitiam, voluntati Divinae vobis jam patenter manifestae, in sacrificium devovete : — et quia coecum rigidi F a t i impetum nullibi regnare creditis, agnoscite, me quoque nutu eiusdem adorandae Providentiae supernae ad vos missum, hodierna die ideo conspectui vestro praesentari, ut vinculum, quo praelaudatus Antecessor meus erga vos ligatus erat Aposto-lica Dispensatione resolutum esse cementes, illud ipsum nunc mecum, ceu novo vestro Praesule ineatis.
Ecquidem probe novi, me Antecessori meo, viro vere Excellentissimo, quia virtutibus et meritis peramplis praecel-lenti, nuspiam posse comparari, siquidem vilitatis meae con-scius, hoc in obtutu longe me ab eo distare porsentiscam ; attamen dicere nil vereor : Sincerum esse Studium meae erga vos benevolentiae, flagransque desiderium meis inhae-rere praecordiis ita inter vos versandi, ita habenas regiminis sacri, quod hodie capesso, manutenendi, ut vulnus illud acerbans , quo per spontaneam valedictionem prioris Praesulis animi vestri sauciati sunt etiamsi penitus sanare nequivero, lenire tamen aliquatenus, mitiusque efficere mihi succédât.
Atque sic nisi, hac pracmissa intentione mea, hoc in-fucato praevigente proposito, quod preambulis primae meae allocutionis verbis patule inserui, iustum et congruum esse ar-bitror, ut documentum Regiae nominationis, nec non Pontifi-ciae adprobationis, Vobis praesentibus, totum Clerum Dioece-sanum repraesentantibus promulgetur, cuius tenorem attenta, quaeso, mente ac obsequentibus auribus excipite. (His lectis)
Venerabiles Fratres, Filii in Christo dilectissimi ! Legitimus meus ad vos adventus jam vobis sat supsr-que innotuit; — non intravi furtive, et incompetenter ad ovile hoc sacrum, cui qua Pastor supremus praeficior, sed intravi per ostium, quod ab invisibili Pastore Jesu Christo constitutum est.
„Qui Episcopatum desiderat bonum opus desiderat"
inquit proprio sangvine purpuratus gentium Apostolus ; si tamen dotes librentur ac proprietates, quas in literis suis, ad socios Antistites Timotheum Titumque directis, in homine Dei exigit, profecto opus hoc bonum, ceu gravissimum iin-minet onus.
Exuite enim Venerabiles F r a t r e s et Filii dilectissimi ! exuite Antistitem eo, quo pietas fidelium, aut prineipum munificentia eundem circumdabat splendore, intueamini eum in ea quae eidem a Christo et Apostolis signata est condi-tione, et videbitis eum virum esse dolorum, sollicitudinis quotidie instantis, et liominem, qui vigilat, quasi rationem redditurus pro animabus sibi concreditis ! videbitis virum, qui veritatis causa ut plurimum odio habetur, fungitur enim
—»> 2 9 e<•—
in nomine E j u s , qui hanc suorum, praecipue Apostolorum sortem fore praevie annunciavit dicendo : — „si me persecuti fuerunt, et vos persequentur, oderunt enim me g r a t i s — contemplabimini v i r u m , oui non licet erubescere evangélium, et cui vae i n g e m i n a t u r , nisi evangelisaverit opportune, a r guendo, increpando, obsecrando ; v i r u m , qui exemplum j u -betur esse omnium v i r t u t u m , q u a r u m Studium dum certa-mine venit acerrimo, malcsanorum otioseque stantium ne-quam s u b i n t r a n d o oculos, r i d e n t u r ipsae, nihilique pendun-t u r . — An bonum hoc opus desiderari popendun-tespendun-t penes pendun-t a n pendun-t u m o n u s ? — Opus illud, cuius honores sanciissimi f u g e r u n t viri ; — opus in quo perficiendo tot s a n c t o r u m fusus est sangvis M a r t y r u m , tot Confessorum p r o b a t a fides, tot Do-ctorum consumtae vires, et in quo t a n t i d e s u d a r u n t viri, an i n t e g r i t a t e vitae, vel doctrinae sublimitate praecellentiores,
quis determinare quiret ?
H o r u m ante se habere vitam, metiri labores, m i r a r i virtutes, stupere animi fortitudinem, zelum nosse a r d e n t e m , quo impendi et superimpendi p a r a t o s se exhibuerunt p r o p t e r suorum salutem ; haec scivisse, scire ea cum certitudine, et sibi h a n c esse calcandam viam, haec terenda vestigia, nisi servus inutilis, et sal i n f a t u a t u m dici velit, n u m q u i d episco-p a t u m ceu bonum oepisco-pus desiderabit adhuc, qui t a n t a e celsi-tudinis fastigium, t a n t o r u m q u e l a b o r u m m u l t i m o d a m varie-tatem vel caligantibus l u s t r a v e r i t oculis ?
E g o saltim non possum abscondere timorem ac formi-dinem meam, dum id, quomodo sarcinam me g r a v a n t e m p o r t a r e v a l i t u r u s sim, intra me examino, neque scirem ani-mum meum in meliorom erigere spem, nisi Vos venerabiles F r a t r e s , et Filii dilectissimi, vestra mihi hodie praesentia, vestraque festiva frequentia occurreretis.
D u m quippe vos in militante Dei Ecclesia, t a m q u a m C a s t r o r u m aciem ordinatam conspicio in diversis locatos Officiorum gradibus, unius tamen sacri status identitate adunatos, a d v e r t o simul id vobis quibuslibet vi vocationis, qua vocati estis a Domino, obligationis incumbere, ut pro suo quisque modulo, ad munus meum episcopale facilitan-d u m conferatis. I t a est ; non h u m a n o estis vos calculo, sefacilitan-d coelesti electione destinati, ut non minus communiter sumpti omnes, q u a m singilative consistentes, quivis operam collo-cetis, q u a t e n u s onus officii cpiscopalis a me susceptum levius a c tolarabilius efficiatur.
D u m vos omnes, ceu unius sacri s t a t u s m e m b r a in communi considero, dicere ausim : felix f a u s t u m v e fore re-gimen Dioeceseos huius, cui praeesse incipio, si triplex a Vobis obsequium impetrare valuero : — 1. i n g e n u a m pieta-tem, sollicitam pro me ; — p r o m p t a m obedientiam, disposi-t i o n s eas, quae ad sphaeram Regiminis sacri specdisposi-tandisposi-t, libenter excipientem a m e ; denique 4 v e r a m fiduciam, vos-met alacri vigore manuducenteaa a d me.
E z e k n e k mint átalános kötelmeknek kifejtése u t á n e k k é p folytatja :
Venerabiles F r a t r e s , dilectissimi in Christo F i l i i ! H u c d u m vos, ceu exercitum spiritualium c a s t r o r u m Dei uni-versaliter consideratum provocabam, ut per v e s t r a m pie-t a pie-t e m pro me, vespie-tram obedienpie-tiam erga me, epie-t vespie-tram fiduciam in me onus illud, quod sub eximio fulgore solii episcopalis delitescit, alleviare contendatis ; — convenit
j a m , ut vos, quasi in distinctas cohortes distributos a l l o q u a r , et quid distinctim a quibuslibet operiar, clare edicam.
Ad Vos ante omnia d i r i g i t u r ser mo m e u s specialis, ad Chorum vestruin converto oculos meos venerabiles F r a t r e s , gloriosum Ecclesiae meae Capitulum ! cuius quot m e m b r a , tot sunt ornamenta, et omne c h a r u m caput columna est et firmamentum, sine exemplo e variis lecti Dioecesium speci-minibus, sapientia quoque et pietas vestra electa n o s c i t u r .
— F r a t r e s ! V o s mihi saneta m a t e r Ecclesia c o n s t i t u e r a i consiliarios, adjutores, et socios ; reserate mihi, quaeso a r -cana exparientiae et scientiae vestrae, a d f e r t e j u v a m e n , et sociam mihi ne more mini j ü n g e r e o p e r a m .
Nolo meminisse, q u a m egregium sit spectaculum Deo et Angelis ejus, m u n d o et qui h a b i t a n t in eo dum Episcopum cernunt, velut C a p u t a r e t e j u n e t u m Canonicorum s u o r u m Corpori, reciprocam sie sibi commodare vitam, m u t u u m q u e alere r o b u r ; svave hoc est j u e u n d u m q u e oculis, et pignus vices alternantis aestimii, diseiplinae bone subacti animi ; — hanc t a m e n a n i m o r u m consensionem plus oro urgeoque ob utilitatem, quae ex hinc in Dioecesim r e d u n d a t et s a n e t a m Ecclesiam M a t r e m .
Nemo sibi sufficit, minime omnium is, quem custodias oportet agerc Domini, excubare in muris Sion, hostem j a m eminus detegere, propius vero accedentem propellere, ne Do-mini profanctur templum. U t indigentiae huic omnibus propriae, Antistitis vero muneri quasi calcaneo a d s t r i c t a e succurreretur, d a t u m est Presbyteris, ut adessent A n t i s t i t i suo, adessent consilio expetito, consilio in veritate, in justi-tia et judicio.
D a r e hoc nostis, sed et vos d a r e velle, dubito nullus.
— J u r a , vetustate seculorum s a c r a t a convellere, p r o p r i u m est temporibus, quae vel ob hoc anxii v i v i m u s ; scindere
animos, dissidia seminare, dividere et sic vincere, tesserae instar celebratur in diro corum consortio, qui j a c t a contur-bare f u n d a m e n t a , totum quod consistit sternere, intensis ni-t u n ni-t u r v i r i b u s .
I n novercis hisce a d j u n c t s , cum vincula r u m p u n -tur, f r a e n a q u e saevis l a x a n t u r m a n i b u s , nobis, qui in u n u m coadunati corpus Christo capiti j u n g i m u r , exemplum sta-t u e n d u m essta-t, quo cuncsta-tis nos i n sta-t u e n sta-t i b u s conssta-testa-t, nos ministros illius esse Ecclesiae, quae d u m peccatorum solvit v i n -cula, j u r i u m ultro constringit ligamen, et suorum non p a t i t u r divisos esse animos.
Novi titulum, mitrae summi sacerdotis incriptum, un-de m a n a n t j u r a , unun-de mea prosiliunt officia; — sed nec v e s t r a me f u g i u n t Venerabiles F r a t r e s ! sive j u r a quibus gaudetis, sive obligationes quibus obstricti. estis ; absit vel digito ea t a n g e r e velle, sed sapientiae vestrae a b u n d a n t i o -rem r e q u i r a m usuraru.
P r o f u n d i aestimii, quo in illustrem v e s t r u m c h o r u m p e r a m a n t e r ducor, illustrius, ut a r b i t r o r , v i x q u e o m i n i s t r a -re documentum, q u a m si radios eg-regiae mentis vestrae in me, veluti c e n t r u m susceptos, solis a d i n s t a r a summo us-que ad summum per Dioecesim fudero assiduus. — Felicem me, si fides et scientia, quae j u n c t a apud vos p r o c e d u n t m a -nu, solio îneo quasi alligata non me deserent, non me dere-linquent, sed potius iis nixus, praecapta annunciabo, vestris j a m firmata verbis, vesíris decorata doctrinis.
Videte F r a t r e s ! quanta mihi sit fiducia in vobis, quamve ardentem in vos habeam charitatem ! Aemulor enim vos desponsare mihi, castam disciplinam vestram ubique sequi intendens; — adeste igitur mihi quaeso, ut et Deus pacis et unitatis adsit omnibus vobis !
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
ROMA. (Vége.) E z e k után szükséges-e még kijelen-tenünk, hogy Wladimir herczegnél, ennek Romában időzése alatt, közölünk nála senki senkit sem látott '? Kijelentjük, hogy ez merő koholmány.
Végre fölhasználjuk ez alkalmat, hogy elleneinknek egészen és tisztán kimondjuk, a mit gondolunk.
Az egyikeknek, a politika által tévútra ragadott áldozár testvéreinknek, k i k arról vádolnak, hogy nem szeretjük h a z á n k a t , azt mondjuk : nem az szereti hazá-j á t , ki azt veszélyekbe dönti. — Bizonyos, hogy hazá- jo-ga van arra, hogy éljen s szüksége arra, hogy boldojo-gabb legyen ; de ha azt a k a r j á t o k , hogy az egykor ismét azon helyzetbe jusson, melyben külsőleg is boldognak szemlél-hessük : munkálkodjatok azon bensőleg, Isten előtt, olyanná váljék, hogy e sorsra érdemessé legyen. „Keressétek
min-denek előtt Isten országát s az ő igazságát s a többi hozzá-adatik nektek." U r u n k nem mondotta, s mi az ő tanítvá-nyai sem mondók soha, hogy ezen „többiről" vagyis a haza jólléte- s boldogságáról le kelljen mondani; de helyezzük a dolgokat a magok sorrendébe, mit ti fájdalom nem tesztek;
s v á r j u k be, mig az fölülről megadatik nekünk, — s ne k e z d j ü n k nap-napra u j hasztalan és szerencsétlen
kisérle-teket, hogy azt önmagunk kierőszakoljuk.
A többieknek, elleneinknek, kik lelkünk- s testünknek halált esküdtek, mindenekelőtt eme szükséges p á r szavat
mondjuk : Isten bocsásson meg nektek s világosítson föl benneteket ! Azonban nem tudjátok mit tevők vagytok, mi-dőn az élő igaz Isten szolgáinak azt ajánljátok, hogy le-gyenek politikátok eszközeivé. Nem tudjátok-e, hogy mi rosszalunk minden conspiratiot s azon papok eljárását, k i k abban résztvesznek ? S meggondoltátok-e. hogy azon csele-kedet, melyre fölhíttok, egyike volna a legbünösebb conspi-r a t i o k n a k ? Azt a k a conspi-r j á t o k , hogy segéljünk benneteket az orosz nyelvet meghonositani Lengyelország tartományaiban az isteni szolgálattétellel. Nem tudjátok-e, hogy küldeté-sünk hirdetni az evangéliumot m i n d e n n y e l v e n nem pedig az, hogy azok bármelyikét is elnyomjuk, elpuszt í elpuszt s u k ? Hogy parancsolaelpusztoelpuszt k a p elpuszt u n k a r r a , miszerinelpuszt m i n -d e n n é p e t szentségre neveljünk, nem pe-dig a r r a , hogy azok bármelyikét kiirtsuk ? S mi több, még azt kívánjátok, hogy saját nyelvünk- és nemzetiségünket irtsuk, pusztítsuk ? Valóban nem t u d j á t o k mit beszéltek s mit cselekesztek.
T a n u l j á t o k meg, hogy isteni parancs, szeretni a t y á i n k a t s a n y á i n k a t , s hogy e parancs a hazaszeretetet kiválólag foglalja magában ; tanuljátok meg, hogy az áldozár nincs kivéve e parancs alól, sőt ellenkezőleg ebben is példával kell elővilágitania ; s tudjátok meg tehát, hogy congrega-tionk lengyel tagjai szeretik hazájokat, Lengyelországot.
Mint szerzetesek csak annál hőbben szeretik, mert Istenben s Istenért szeretik ; s ha megtanultak megbocsátani hazájok ellenségeinek : nem tanulták meg azt, hogy velők hazájok vesztére conspiráljanak. Ellenkezőleg ép azt tanulták meg, hogy minél buzgóbban védelmére keljenek mindannak, a mi legszentebbel s legbecsesebbel bir : megvédeni benne Istent és Jézus Krisztust, ellenségei mindennemű össze-esküvései ellenében !"
V E V E Y - b ö l a következőket i r j á k a „Bien-public"-nak:
Krisztus valóságos jelenlétének hite az oltári szentségben egyike azon hitágazatoknak, mely kiváltkép felingerii a protestánsokat és szabadgondolkozókat; s azért nem múlik el év, melyben egy vagy más helyütt kivált az n r n a p j a a türelmetlenség valamely rendszabályát fel ne idézné. Még a legkatholikusabb kantonokban is fordulnak elő ily példák.
Például három vagy négy év előtt a freiburgi tanács a há-z a k n a k há-zöldágakkaii díshá-zítését a k a r t a betiltani : tilalmát azon nevetséges okkal támogatván, hogy ez által az erdők károsittatnak. A népnek magatartása azonban a hatóságot e rendeletének visszavételére kényszeritette. Aunál gyak-rabban fordulnak elő ily faggatások oly kantonokban, hol a protestánsok v a n n a k többségben. Mult évben a berni j u r a , ez idén a geníi kanton Chêne-Bourg helysége, volt színhelye az ily liberális hőstetteknek. Azon örv alatt, hogy az u j genfi törvény az ű r n a p j á t nem ismeri el ünnepül, s hogy a processio akadályozza a forgalmi közlekedést, emiitett köz-ség polgármestere, bizonyos Peillonex nevü ember, a körme-netnek a templombóli kiindulását megtiltotta. De a közfel-háborodás oly általános volt s oly erélyes tiltakozások nyúj-tottak be e miatt a kanton-tanácshoz, hogy ez tanácsosnak látta a tulbuzgó maire rendeletét felfüggeszteni. E r r e a ma-gát sértve érző polgármester az oltároknak az utczákoni fölállítását a k a r t a akadályozni, de ebben is kudarczot val-lott; és hála a községtanács faggatásainak a körmenet oly ünnepélyesen tartatott meg, milyenre régóta nem emlékeznek.
Az ily dolgok csak annál inkább felkeltik a vallásos buzgal-mat és azon eredményök van, hogy a lanyhákat is fel-rázzák.
Magában Genfben a szentegyházon kivüli körmenetek tiltvák, egy régi franczia rendelet értelmében, mely a kör-meneteket a vegyeslakosságu utczákban meg nem engedi.
Mult évben ugyan megszavaztak egy u. n. teljes vallás-egyenlöségi törvényt, melynek erejében ennek meg kellene engedve lennie : de ugy látszik, hogy e törvénynek nem az volt a czélja, hogy a katholikusok h á t r á n y á r a fenálló sza-bályokat szüntesse meg. Minden egyéb, bármely társulat, protestánsok, énektársulatok, szabadkőmivesek stb. szaba-don rendelkezhetnek Genf utczáival s akadály nélkül ren-dezhetnek bennök ünnepélyes diszmeneteket ; — csak a ka-tholikusoknak nincs erre j o g u k . Mikint a mult években, ugy ez idén is a katholikusoknál az urnapi menetet a gyer-mekek első áldozásának megható szertartása pótolta.
Wallis kanton nagy tanácsa, mely épen tavaszi ta-nácskozásaira Sionban egybegyűlve volt, testületileg részt vett az urnapi szentmeneten. A hatóság ily megható nyilt hitvallása fölött még a radikális szabadgondolkozó „Confé-déré du Valais" hírlap is megindult és a közönség másnap
—-ts 3 1 e«
csodálkozva olvashatta hasábjain e következő nyilatko-zatot : bármi távol legyünk is az ultramontán tendentiáktól, mégis szívesen l á t j u k a kanfoni legfőbb testületet résztvenni
az ünnepeken s a lelki igényekre emlékeztető szertartásnál jelenléte által is nyilvánítani azt, mennyire szüksége van
társadalmunknak a r r a , hogy koronkint e földtől az ég felé felemelje tekintetét, szivét. Nem képzelhető szebb, költőibb látvány, mint milyet e szertartás, k a n t o n u n k főhelyén, elő-tüntetett. Az ablakok zöld ágakkal diszitve, az utczák vi-rágokkal behintve. A katholicismusnak egyik sajátsága, hogy a lélekre s egyúttal az érzékekre is tud hatni.
Luzernben is testületileg részt vett a hatóság a k a t h . ünnepélyen, hogy feledésbe meritsen egy régi szokást, mely megérdemli, hogy elmondassék. Luzern egykor a középkor régi századaiban csaknem végkép elpusztíttatván a tűzvész által : a város fogadást tőn, hogy minden évben küldötteket meneszt az apostolok sírjához. Utóbb a protestanticus za-varok e fogadalom beválthatását akadályozván, a szentszék azt egy körmenettel cserélte fel, mely napjainkig megtarta-tott a város körül. E z évben legelőször elhatározta az állam-tanács, hogy nem fog résztvenni a körmenetben, indokul az hozatván fel, hogy az állam, mely minden cultus iránt közönyös, hivatalosan nem vehet részt egyik vallásban sem.
Az indokot az összes liberális sajtó igen helyesnek találta.
De a nép máskint itélt s érzelmeit oly erélyesen nyilatkoz-tatá, hogy az államtanács feledvén vallásközönyös határo-zatát abban állapodott meg, miszerint cserében a szokásos körmenet helyett az urnapi szent menetben fog résztvenni.
Mialatt a katholikusok szemeiket Romára s püspö-keikre függesztve imádkoznak s feszülten v á r j á k a jövő zsinat felvilágosításait : a reformátio kebelében folyvást nö-vekszik az elválás és rationalismus áradata. Buisson a neuchâteli akadémia t a n á r a s a párisi egyetem t a g j a a még hivő protestantismus ellen intézi támadásait, tagadván a szentírás tekintélyét és Krisztus istenségét. A szabad egy-ház oly programmját állítja fel, mely nem lenne egyéb a hitetlenek nagy társulatánál mindazok ellenébe, kik még hisznek, bármi csekély legyen is a hittöredék, melyet meg-őriztek. Ez értelemben conferentiákat t a r t o t t Neuchâtelben, L a Chaux-de-Fonds, Genf, Lusanne, Bienne és Bernben, s most egy külön „1' Emancipation" czimü periodicus lapban folytatja rombolási müvét.
Conferentiái és újsága nem valami nagyfontosságúak, de gyufa lehetnek, mely az összegyűlt g y u a n y a g o t láng-ra lobbantván, nagy pusztítást okozhat. Egész nyugati
Schweitzban jelenleg igen élénken foly az orthodox keresz-ténység s a liberalismus közötti vita, mintha csak a X V I .
század nagy vita-napjaiban élnénk.
A liberális rész főleg külföldről szedi erejét és szóno-kait ; nem azért mintha nálunk nem volna elég számos hive,
— hisz még protestáns lelkészek is találkoztak, k i k az
„Emancipation" programmját aláírták ; de átalán még tar-tózkodóbbak, s nem merik a hivatalos egyházzali kötelé-k ü kötelé-k e t nyíltan megszakötelé-kítani.
A ki e v i t á k a t figyelemmel kiséri, csakhamar észre-veheti, hogy a vitatkozók magok kőzött k o r á n t sincsenek egyesülve. Valódi Babel-tornya az egész s midőn az u j egyház emez apostolai egységűket keresik s tapsókat a k a r
-n a k arat-ni, azt csak az egyház elle-ni támadásokba-n talál-j á k föl ; mely valóban nem oka benső meghasonlásuknak
és semmit sem óhajt hőbben, mint hogy valamennyiüket egy hitben egy pásztor alatt egyesítse.
Az orthodox protestantismus védőinek helyzete t a r t -hatlan. Középen a teljes kereszténység vagyis a katholi-cismus, melyet elvetnek és gyaláznak, — és a hitetlenség között, melyet szinte elodáznak : szüntelen tapogatóznak és keresik a biztos álláspontot, mely mindig kisiklik lábaik alól. L á t h a t n i m i k é p áldozzák föl a dogma 3/4 részét, hogy abból valamicskét, egy árnyékot, az igazság némi szinét, megmenthessék. Láthatni, mikép alkudoznak a liberalis-mussal, engedményeznek, compromissumokba egyeznek, melyek csak annál bizonyosban lerontandják azon keveset is, a melyet ekkint megőrizhetni véltek. E vitákban csak-ugyan nem is a szabadgondolkozók a vesztesek ; lassan-lassan mindszámosb intelligentia csatlakozik hozzájok s kiket tegnap még orthodoxoknak t a r t o t t a k , egy Godet és Barde félszeg, logikátlan apologiája végkép megingatja s a liberális táborba h a j t j a . A protestantismus eme önföloszlása nem-e a Gondviselés azon u t j a , melyen számos hitvágyó, ki az igazságot őszintén s z o m j a z z a , s azt a protestantismusban kielégitve nem találja, vissza fog jutni az egyház kebelébe?
Addig is az „apostoli hitvallás" Genf nemzeti egyhá-zában nagyon fenyegetve van. E z egyháznak számos világi t a g j a k é r v é n y t n y ú j t o t t be a consistoriumhoz, melyben azt k i v á n j á k , hogy az apostoli hitvallás a liturgiából eltávolít-tatnék. „E hitvallás, mondják, nem az apostoli időkből való, hanem csak a régi katholicismus symboluma. Nem prote-stáns az, s ennélfogva több proteprote-stáns e g y h á z k i z á r t a m á r liturgiájából." T o v á b b á sürgetik, hogy „miután a nemzeti egyház mindennemű hitvallástól mentnek nyilatkoztatá magát : a credo a genfi protestánsokra nézve semmikép sem tekintethetik kötelezőnek. A credót valódi s történelmi érte-ményében véve, senki közülünk alá nem Írhatja. Jézus poklokra-szállása, testbeni föltámadása, a szentek egyes-sége oly dogmák, melyek távol v a n n a k érzelmeinktől és semmikép sem képezhetik hitünk t á r g y á t . "
A mennyire t u d j u k , a consistorium még nem foglal-kozott e beadványnyal ; de n a g y zavarban lehet miatta és nincs hőbb vágya, m i n t hogy e k é r v é n y t egy hosszadalmas
„praeliminaris vizsgálat" u n a l m a i b a n halálra temesse. Csak-hogy valószínű, Csak-hogy az illetők nem fogják nekik ezen expedienst megengedni. A dolog máris a nyilvánosság te-r é te-r e hute-rczoltatott s egy te-röpite-ratnak megjelenése is van je-lezve, melyet O l t r a m a r e lelkész készített a credo fölött. A consistorium csakugyan töviseken áll.
Ismeretes dolog, hogy az olaszországi összeesküvési fölfedezések következtében a szövetségi tanács Mazzininak a tessini s minden Olasz- és Francziaországgal határos
Ismeretes dolog, hogy az olaszországi összeesküvési fölfedezések következtében a szövetségi tanács Mazzininak a tessini s minden Olasz- és Francziaországgal határos