A F R I K A . M i s s i ó i t u d ó s i t á s . (Folyt.) 1723-ban egy rettenetes tűzvész elpusztította az indiai társulatnak Szent-Paulban összehalmozott minden élelmi szereit. E k k o r a gyar-mati missio, hogy a mennyire csak tőle kitelt, a k o r m á n y segítségére siessen, nemcsak a hivek által nekik felajánlott adományokat, hanem összes ezüstkészletét, sőt az egyesek is személyes tulajdonukat odaadták.
Honbert J a k a b Sz.-Susanne-ban 1722-ben meghalt.
Hivei, kiket fáradhatlanul oktatott, vigasztalt és segélyzett, ugy siratták, mint gyermekek a t y j u k a t s jóllehet másfél század mult el halála óta, emléke nemzedékről nemzedékre szállva ma is oly élénk, mintha csak ez évben halt volna meg.
Az 1729-ik év hármas nyomorról emlékezetes. Először is s á s k á k csaptak a szigetre s mindent felettek ; ezt inség kö-veté s végre a himlőragály, mely egy Indiából érkezett hajó által czipeltetvén be, öt hó alatt 1500 áldozatot rjK gadott eb
A missionáriusok felebaráti szeretete ennyi nyomor közepett magasztosan felragyogott. Maga a st.-pauli lelkész 800 beteget látott el és készített a túlvilágra s fáradságtól kimerülten 1730. auguszt 30-án maga is jobblétre költözött.
Hivei mint szentet tisztelik s midőn Beauvolier de Cour-champ, gyarmatkormányzó, halála hírét vette, felkiáltott :
„Semmit sem ütődném meg, ha hallanám, hogy Abot sirja felett csudák történnek."
E k k o r történt, hogy a helységeknél külön temetőket állítottak s azokat felszentelték s hogy az apostoli missio-főnök a st. denisi erőd melletti temetőt feláldá, mely az ott plántált első mangófától ma is mangótemetőnek (cimetière a u x mangues) neveztetik. S ekkor t ö r t é n t , hogy a lakosság sürgető kívánalmaira, k i k mind zajosabban l a z a r i s t á k a t kértek, Criois missioi főnök egyéb parochiákat is állított fel u. m. Louisban 1728, Ste-Marieban 1732-ben, St.-Benoitban 1733., St.-Pierreben 1734. és St.-Andrében 1740.
évben.
1720-ban Francziaország birtokba vette St.-Maurice szi-getét, melyet „Ile de F r a n c e " - n a k nevezett el. E szigetbe Bourbonból több család költözött át ; de ők is csak ugy h a g y t á k el lakhelyüket, hogy egy a t y á t vittek m a g u k k a l . Criois a t y á n a k teendője tehát azzal gyarapodott, hogy ezen-túl egy második szigeten is gondoskodnia kelle a k a t h . cul-tus szervezéséről.
A papi lakok és szentegyházak, kedves testvéreim ! csaknem mindenütt a lelkészek költségén és saját kezük m u n k á j á n épültek ; mert az „indiai társaság" ugyan igen
bőkezű volt Ígéreteiben, de annál kevesbbé gondolt az igéret megtartására ugy, hogy helyesen jegyzi meg Labourdon-nais, miszerint „e vidék missionáriusai nem egy milliót taka-rítottak meg a társaságnak."
Criois a t y á n a k müve mindkét szigeten képzelhetlen fáradozásokkal mindinkább megalakult Teste atya, az előb-binek utóda s egy valamint tudománya, úgy szent élete s buzgalma által is rendkívül kitűnő egyiség által.
Teste atya kivált a nevelés iránt érdeklődvén, miután minden fáradozásai daczára sem sikerült szerzetesnőkre szert tehetnie, buzgóságban lankadást nem ismerve s biza-lommal telve el a szigetlakók értelmisége iránt : a jámbo-rabb lakosnőkhez fordult s a nőnevelés érdekében ezeknek áldozatkészségéhez folyamodott. A figyermekeket illetőleg pedig határtalan bizalommal a Gondviselésbe, St.-Denis presbyteriumában egy collegiumnak vetette meg alapjait.
E g y hasonlót már L a P e r d r i x atya is alapított volt a St.-Louis-házban, hol mintegy 20 gyermek nyert oktatást. E z volt magva azon collegiumnak, melybe nemsokára 150 mindkét szigetbeli figyermek vétethetett fel oktatás és ne-velés végett s melyben írás-, olvasás- és számoláson kivül a latin és görög nyelvben, a földrajz és történelemben, a ter-mészettanban és a szépmüvészetekben is adatott tanítás.
E r r e vonatkozólag Debras atya, Bonnet utóda, körira-tában a következőket olvassuk :
Bourbonban minden az ismert legjobb virágzásban áll. Testvéreink egészségnek örvendnek és buzgón munkál-kodnak híveik szentesítésén. Szabályukhoz híven ragasz-kodván és a benső életet ápolván átalános tiszteletben áll-nak. Nagy részük presbyteriumaik és templomaik építésé-vel foglalkozik. U g y szinte igen tevékenyen működnek a collegium tökéletesítésén, mely a nevelésügynek nagy hasz-n á r a vahasz-n, de mely igehasz-n megkíváhasz-nhasz-ná, hogy szaporíttassahasz-nak a tanerők, miszerint a kezdett mü mindnagyobb lendületet nyerjen.
Mintegy húsz éven át, kedves testvérek, nagy szolgá-latokat tett ezen intézet az oktatás- és nevelésügynek s előtte igen fényes jövő állott. Azonban egy egészen váratlan esemény mindezt tönkre tette. E szomorú körülményről Caulier főnök következőleg tudósítja a francziaországi elöl-j á r ó k a t : „1770-ik nagyhetének szerdáelöl-ján, midőn az officium
tenebrarumra voltunk egybegyűlve, az He de France hely-őrsége kikötvén Bourbon szigetén, megszállotta a colle-giumot és Choiseul-Praslin herczeg által kiadott kormányi rendeletnél fogva azon indokolással, hogy e collegium igen költséges és egészen hasztalan, az intézet kulcsait hatalmába vette. Ezen indokolás igen meglepő, miután a collegium felállítása és fentartása költségeit csaknem kizárólag a congregátio maga eszközölte. Kimutattam, hogy a congre-gátionak 1756. évtől mintegy 60 ezer f r a n k n y i jövedelmét kizárólag a collegiumra forditám s mindent elkövettem, hogy intézetünket megmentsem. A növendékek és azok szülei, valamint a sziget összes papsága bizonyíthatja. De nem igen hallgattak reám s mindössze csak annyit eszkö-zölhettem ki, hogy a presbyteriummal határos épületszár-nyat u j a b b rendelet érkeztéig meghagyták használatomban, hogy itt, amennyiben az a többi részt elfoglaló k a t o n á k zaja mellett lehetséges, a tanitást folytathassuk.
n 7 9 —
A st.-denisi collegium, kevea testvérek, Teste a t y á n a k szeretett kedvencze levén, azon körülmény, hogy e hasznos intézményt fegyveres erővel elfoglalva s pusztulásnak in-dulni látta, szivét halálra sebzé. A tiszteletreméltó áldozár, kit 50 évi működése alatt szelídsége, szeretetteljes jelleme és papi erényei miatt az összes papság és nép oly n a g y r a
becsült, 1772. junius 24-én lelkét Üdvözítőjének visszaadá.
Meg kell még említenem, hogy az indiai társaság és a sz.-lázári anyaegyház között kötött egyesség értelmében minden plébániához bizonyos földterületek a ezek mivélésére kellőszámu rabszolgák is levén csatolva, testvéreink ügyes kormányzata alatt a kávé- és pamuttermelés is oly kitűnő sikerrel űzetett, hogy a lakosság csapatonkint j á r t hozzánk, hogy a gazdászat ezen ágát tőlünk elsajátítsa s azt a szi-geten meghonosítsa. Ugy látszik, hogy legalább ebbeli szor-galmuk is számithatott volna némi elismerésre. De ebben
sem voltak szerencsésbek. Ellenkezőleg, egy kormányi ren-delet által megtiltatott nekik az efféle foglalkozás s csupán az engedtetett meg, hogy annyi gabna- és zöldségnemüt termeszthessenek, a mennyi s a j á t szükségletükre megkí-vántatik.
(Vége köv.)
IRODALOM.
„Votum des Katholicismus und kathol. Weltconsens über die Wichtigkeit und N o t w e n d i g k e i t der weltlichen Herrschaft
und Souveränität des hl. Stuhles etc. etc. von D r . K a r l Schrödl, Domkapitular. Freiburg."
(Folytatás.)
Nem oly eredmények-e ezek az első czikkelyből, me-lyek kell, hogy azon előítéleteket, a meme-lyek egynémeme-lyeket a n n a k elfogadásától visszatartóztatnak, miszerint az egyházi állam az apostoli szék birtokához tartozó részekből száza-dok által azért alakíttatott, hogy nemcsak az összes katho-likusok lelkiekbeni főnökének minden nemzeti vetélykedésen felül és kivül álló független helyzet biztosíttassák, hanem azon tekintetből is, miként a jog- és igazságot elvető s erő-szakkal meg önkénnyel tartó világban legyen egy állam, mely egyedül e jogon alapuljon, lerontsa ? ! . . . A józan és higgadt értelem legalább ,igen'-t mond. . . . Igenis, az cgyliázállam, melynek az, a mit a forradalom tőle elrabolt, az igazság és lelkismeretesség szempontjából visszaadandó, azért is szük-séges a hivők legfőbb pásztorának, miszerint a kersztény-elemen nyugvó népjog ú j r a helyreállíttassák a világon és így a jogérzet, jogoltalmazás felelevenedvén, váljék forrásává a népek jóllétének és a közboldogságnak !
A 13. lapon a második czikkelyt kezdi meg szerző és folytatja 40. lapig. — És ugyan itt négy fejezeten át kivá-lóan szépen ismerteti meg a figyelmes olvasót, a ki t. i. az igazságot, mihelyt megtalálja, jólelküleg magáévá is teszi, a pápák ama j ó a k a r a t ú törekvéseivel, melyeket a nyolezadik századtól fogva kifejtének vala. — Tanuságosan állítja egybe a döntőbb érveket vagyis a pápák, zsinatok, fejedel-mek, szentek és kifogáson felül álló nagytekintélyű tudósok s egyéb kitünőállásu egyének más-más helyütt, különféle időben tett, teljes hitelt érdemlő bizonyságait a pápai világi hatalom- és a főelöljárói teljes függetlenségnek fentartására
szükséges souverainitás mellett és vedelmére egész V I I . Piu3 pápáig, ( f 1823.)
A czikkely egyik czélja ugyan a pápai állam elleni balnézeteket eloszlatni egyátalán oly részről, hol eddig az elfogultság miatt az ellenkezőt tapasztaltuk ; föczél pedig az isteni és emberi törvényeken m a g u k a t minden igazság és lelkismeretesség arczulcsapásával túltevők között a katho-likuaokat az annyiszor ostromlott kérdés körül irányozni, hatholikus közszellemet kelteni. . . . Mindkét tekintetben azonban igazán bőségea anyag áll készen az okulásra mind-azok számára, v a l a k i k a valóság és igazság jogait becsben tartván, azok mellett buzgólkodnak. Tekintsen csak kissé valaki e czikkelyen végig s látni fogja a n n a k egymásutánját, mely szerint a t. sz. kellő figyelemmel emlékezik meg : 1) 8—12 századok tanúbizonyságairól 13—10 lapokon 2)'; m a j d a 19—23 lapokon a 12-ik század közepétől a 13-ik század végéig terjedő védazózatokról ; 3) a 23—30 lapokon a 14-ik század elejétől a 16-iknak kezdeteig kiható nyilatkozatokról;
nemkülönben 4) a 30—40 lapokon a l 6 - i k századtól kezdve e g é s z a l 9 - i k két évtizedeig elősorolt felszólításokról, melyek nemzedékről nemzedékre mind megannyi tehetségdús, ille-tékes egyének egybehangzó Ítéletét és az ennek nyomán kifejtett közvéleményt tolmácsolják. — E bizonyítékok egyenkint és együttesen napfényvilágosan k i m u t a t j á k , ma-gyarázzák, azon elavult, de ismét a rationalista jogtipró bölcsészet által felújított rágalom képtelen voltát, mintha a pápa világi fejedelemsége az egyházi, szellemi hatalmának gyengítésére, rovására volna. A megnyugvás örvendetes ér-zésével hangsúlyozzuk, hogy a szintérbe hozott védszózatok minden során meglátszik, miként azok a szilárd
meggyőző-désnek elmeszüleményei. — Meg nem t a r t ó z t a t h a t j u k ma-gunkat, hogy imitt a sok gondolatgyöngy közül a nagynemü Bossuetnak, kinek ismereti terjedelme és nagysága elvitáz-hatlanul bizonyítja elméjének erejét és kitűnőségét, szavait ne említsük : „ W i r wissen, dass die Päpste rechtmässiger Weise Güter, Rechte und eine Souveränität besitzen. W i r wissen auch, dass alles ihr Besizthum als gottgeweihte Sache heilig ist, und ohne sacrilegisches Vorbrechen nicht geraubt werden kann. Der römische Stuhl hat die Souveränität über die Stadt Rom und seine S t a a t e n , um auf den ganzen E r d e n k r e i s seine geistliche Macht freier, sicherer und friedlicher ausüben zu können. W i r freuen uns des-sen mit dem römischen Stuhle und wünschen nichts sehn-licher, als dass dieses heilige Fürstenthum völlig unversehrt erhalten bleibe." (Defen. declar. I. 1. sect. 1. c. 16.) — És máshelyütt : „Gott, der da wollte, dass die Kirche, die all-gemeine Mutter aller Reiche, — von keinem derselben im Zeitlichen abhinge und der apost. Stuhl das Centrum aller Gläubigen, erhoben über allen Parteilichkeiten dastände, welche die verschiedenen Interessen und Streitigkeiten der Staaten untereinander hervorrufen könnten, hat den G r u n d zu diesem grossen W e r k e (Kirchenstaat) gelegt, das dann von Pipin und K a r l dem Grossen vollendet und befestigt wurde. Und so w a r nun durch die edelmüthige Freigebig-keit dieser F ü r s t e n die Kirche in ihrem Oberhaupte von jeder irdischen Gewalt unabhängig geworden ; so vermochte sie nun ihre himmlische Macht der Seelenleitung zum all-gemeinen Wohle und unter dem Schutze christlicher F ü r s t e n
. 80
freier und ungehinderter auszuüben, zwischen so viele oft aufeinander eifersüchtige und untereinander hadernde Rei-che gestellt, mit gerechter unparteiisRei-cher W a g e zu wägen und theils durch unveränderliche Entscheide, theils durch weise Mässigung die Einheit des ganzen Leibes zu erhalten."
(Sermo sur l'unité.) — íme, hogyan nyilatkozik a pápai állam és souverainitásról, mint főképviselőjéről azonjognak^
melyen fa társadalom sarkallik, amaz egyházfejedelem ( f 1704), kinek lánglelkét bámulva csudálja az emberiség iva-dékról ivadékra ! — E czikkely oly sok lelkes és drága mondása között, melyek mindannyian elvitázhatlan igaz-ságot foglalnak magukban, kiváltképen meghatá csekélysé-günket azon nyilatkozat is, melyet VII. Pius pápa a kér-déses tárgyban tőn. — Ki nem hallotta hírét az ujabb kor imezen egyik dicső római pápájának, a ki a világtörténelem hiteles tanúskodása szerint az igazság ügyében fogságba hurczoltatott, gúny- és méltatlansággal illettetett, de hősök módjára, hogy sem a jogot, sem törvényességet fel ne adja, ké-szebb volt kín és vérpad, üldöztetés és számkivetés fájdalmai elé menni, készebb volt még keservesebb és nagyobb szenve-déseket is rettenthetlenül, a nélkül, hogy csak egy bátor-talan szó is jött volna ki ezen emberileg vigasz- és remény-nélküli napokban a j a k á n e l t ű r n i ? ! Különös értékkelbirnak az idő és hely tekintetéből is egyaránt azon nyilatkozatok, melyeket a halhatatlanemlékü római püspök tett, annyival inkább, minthogy e pápa a s a n y a r g a t t a t á s o k n a k közepette is a keresztény türö átszellemült magasztosságában tűnik fel, ki Istenbe vetett tántorithatlan bizalommal mindent el-visel, mindent eltűr és elszenved, megőrzi páratlan méltó-ságát és szilárdméltó-ságát s ezáltal valóban nagyszerű szellemi felsőbbséget tanusit ellenfelével szemben, ki öt minden csak némileg nemesen gondolkodó emberhez méltatlan vexatiok-k a l illeti.
! (Folyt, köv.)
VEGYESEK.
tr
— ( K i n e v e z é s . ) O cs. k. apostoli felsége jun. 30-án szombathelyi püspökké méltóságos ft. S z a b ó Imre apát-, veszprémi kanonok s miniszteri tanácsost méltóztatott ki-nevezni.
— Miként a „Lloyd" irja, a belügyminiszter az angol bibliatársulat 12 ágensének engedélyt adott a magyarországi minden nyelvre lefordított ó és újszövetségi szent irást há-zalás u t j á n terjeszteni. L á m , a protestáns bibliatársulat mily áldásban törekszik hazánkat részesíteni.
— A „Szabad egyház"-ban S z é k e l y I s t v á n in-dítványt tesz, mely szerint alakítani kellene Magyarország-ban egy templom- s paplakbiztositásí intézetet.
— A z erdélyi s u p e r i n t e n d e d tiltakozott a kinevezett tanfelügyelőknek a protestáns iskolákba való beavatkozása ellen. Az oktatásügyi miniszter úrtól azt a választ k a p t a volna, hogy tiszteletben kivánván tartani a protestáns egy-ház önkormányzati jogait, nincs szándékában a tanfelügye-lőknek a protestáns iskolákrai hatáskörét kiterjeszteni. (? !)
— Az olasz kormány az 1867- és 68-iki kolera alkal-mával magokat kitüntetett papokat elismerésül megjutal-mazta. Az érsekek és püspökök közül 5 kapott aranyérmet, kettő ezüstöt; az alpapság közül 26 ezüstérmet, 150 bronz-érmet s 106 megdicsértetett; továbbá, a l e l k i p á s z t o r o k közül 11 ezüstérmet, 106 bronzérmet, 66 megdicsértetett ; a káplányok közül 1 kapott ezüstérmet, 7 brozérmet, 1 meg-dicsértetett. Jól jegyzi meg az olasz lap, melyből ezeket kivettük, hogy a szegény olasz papságot épen azon eszten-dőkben fosztották meg birtokaitól és sokat közülök nyo-morteljes állapotba taszított az olasz kormány ; ők pedig a szegények m a g u k a t feláldozták a szerencsétlen olasz népért annyira, hogy már a forradalmár olasz kormány sem merte őket mellőzni a kitüntetéseknél.
— Ugyaninnen tudjuk, hogy az azon időben m a g u k a t a betegek ápolására egészen feláldozott irgalmas szüzek közül 1 kapott ezüst-, 33 bronzérmet és 30 megdicsértetett.
— A „L'unitá cattolica" a Napoleon nevet a sz. Írás-ban előforduló Apollyon névvel hozza összeköttetésbe, mely Apollyonról mondatik : latine habens nomen e x t e r m i n a n t Nomen et omen.
— A szerencsétlenemlékü Passaglianak egykori társa Marasco Giuseppe visszavonta minden a szentszék ellen írásban vagy tettleg elkövetett hibáit, a szentatyától bocsánatot k é r t s neki engedelmességet fogadott Lecceben
1869. julius 2-án.
— Az „Ost-See-Ztg"nak irják Varsóból : a samogitiai püspök, ft. Wolonczewski, ki már 1866-ban Kownoba volt internálva, most legújabban az orosz kormány rendeletére Oroszország belsejébe hurczoltatott. Okául ezen deportálta-tásnak azt a d j á k , hogy a vád alá helyezett augustowi püs-pök, Lubienski iratai között Wolonczewski egy levelére a k a d t a k . Meddig fog még E u r o p a szemeláttára zsarnokos-kodni a jeges coloss ?
— Varsóból i r j á k , hogy az orosz kormány már nem-csak a lengyel főiskolát, hanem a német iskolákat is bezá-r a t j a s átobezá-roszositja. Hogy a katholicismus s lengyel nem-zetiség elnyomását Európa tűri, ezt látjuk ; de mit fog majd mondani a német elem, ha még az ö iskoláit is elnyomja ?
— A volt franczia közoktatási miniszterre, D u r u y Victorra a ,l'Univers' következő epitáfiumot közöl : Dirutus eccejacet qui diruit omnia Victor — Victus et aeternum simius, iste dolet — Cujus dum Gallis duraret dira porestas
— D u r a i t et duro languida musa jugo — E r g o aninios revocent virgo puer, atque magistri — Perpetuo Victor Du ruit esse gelu !
A ,Times' irja, miszerint nem r é g e n e g y gépet találtak fel, mely által az éretlen fü vagy gabna 8—10 perez alatt megszárittatik, mintha a napon száradt volna meg.
— Badenból i r j á k az Augsb. Post ztgnak : Mennyire megy már a pártszenvedély és a katholika egyház elleni fanatismus, arról mindenisi meggyőződhetik, ki a mi lap-j a i n k a t figyelemmel kiséri. Legtöbbre viszi collegái között a Tauber, mely csak e napokban irta : Az ultramontán pap-ságot — Pfaffen — minden áron izolálni kell s minden te-kintélytől megfosztani, kerüljön bár mibe. íme, igy ir egy baden-nagyherczegségi hivatalos l a p . — De azon irmodor se rosz, melyet a katholika papság i r á n y á b a n a bajor „ F r k . Cur." 195-ik számában használ: E g y pap — Pfaff — elég egy országban ; de ezt is bo kell zárni s csak akkor kieresz-teni, mikor hivatalos ténykedését kell végeznie. Valóban épületes irmodor. Mi még ennyire nem vagyunk, de nagyon közel hozzá.
Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos P0LLÁK JÁNOS.
Nyomatott Pesten, 1869. K o c s i Sándor saját nyomdájában. Halpiacz és aldnnasor sarkán. 9. sz.
r
Megjelenik e lap heten-kint kétszer : szerdán és szombaton. — Az előfize-tési dij félévre, postán-küldéssel 5 frt. 25 kr.,
helyben 4 frt. 90 kr. o. é.
EELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Pesten, augustus 7-én. 11.
Előfizethetni minden cs.
k. postahivatalnál s Pes-ten a szerkesztőnél (Ma-gyarutcza 34. sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá-ban, (haltér és aldunasor
sarkán, 9. sz. a.)
II. Félév. 1869.
T A R T A L O M : A vallásszabadság és forradalom. — A linczi püspök körlevele. — E g y h á z i tudósítás. — Iroda-lom. — Vegyesek.