0 szentségének a herczegpriináshoz intézett válasza.
P i u s P . P. I X .
Venerabilis Fráter, Salutem et Apostolicam Benedi-ctionem. Tuas binas quam libentissime accepimus Epistolas, quarum altera die 30. proximi mensis Mártii ad Nos scripta, altera die 15. nupor elapsi Április ad Nostrum, et hujus Apostolicae sedis Nuntium Vindobonae morantem data, cum quinquagesimus anniversarius rediret dies, quo Sanctam Immaculatam Salutarem Hostiam primitus Deo omnipo-tent! obtulimus. Ac nullis verbis explicare possumus Vene-rabilis F r a t e r , quantam consolationem, laetitianque Nobis attulerint ejusmodi Tuae jucundissimae Litterae. E x iis enim novimus, quantum fuerit animi Tui, et universi istius Tui Cleri, Populique fidelis, ac totius Hungáriáé gaudium, et exultatio ob eumdem anniversarium diem, et qua solemmi celebritate Sacrum Pontificali ritu a To fuerit peractum, et sermo quoque habitus, maxima in isto Metropolitano Templo adstante fidelium cujusque ordinis, gradus et conditionis frcquentia. Intelleximus quoque, Venerabilis F r a t e r , quo-modo omnes iidem fideles eodem die exultaverint, illumque spelendidis quibusque significationibus concelebrandum cu-raverint, et quibus egregiis, omnique laude dignis sensibus singularem suam erga Nos, et hanc Petri Cathedram pieta-tem, amorem et observantiam palam, publiceque profiteri, ac declarare vehementer laetati fuerint. Equidem per To ipse facile cogitatione assequi poteris, quantam voluptatem perceperimus ex praeclaris hisce declarationibus catholicae Ecclesiae filiis omnino dignis. Itaque maximas Tibi, et isti
44
Tuo Clero, Populoque fideli aginius gratias, et a bonorum omnium largitore Deo humiliter, et indesinenter exposcimus, ut omnia prospéra, et salutaria Tibi, Tuoque Clero, ac Po-pulo cunctisque Hungáriáé Catholicis concedere, ac uberri-ma divinae suae gratiae dona tribuere semper velit. J a m vero gratissimum animum Nostrum Tibi, et ejusdem Hun-gáriáé Catholicis etiam atque etiam profitemur pro pulcher-rima Cruce ad pectus ornandum, quam pretiosissimis gem-mis ditatam ac distinctam ad nos mittere voluistis. Atque item maximas grates persolvimus pro piis oblationibus, quas ad gravissimas Nostras, et hujus Sanctae Sedis sublevandas angustias Nobis offerendas cura3tis. Tibi vero persuadeas velimus, potissimam esse benevolentiam, qua Te in Domino complectimur. Cujus quoque certissimum pignus sit Aposto-lica Benedictio, quam ex intimo corde depromptam, et cum universae felicitatis voto conjunctam Tibi ipsi, Venerabilis F r a t e r , et gregi Tuae vigilantiae concredito, omnibusque Hungáriáé Catholicis peramenter impertimus. Datum Romae apud S. Petruiii die 6. Maii anno 1869. Pontificatus Nostri
anno Vicessimotertio. Pius P P . I X . m. p.
Or. Beast államcancellárnak sürgönye gr. jTraatmanns-dorf romai osztr. követhez.
Bécs, 1869 jul. 2.
Romában tartózkodása első napjaiban ismételve alkal-ma volt önnek a sz. széknek a cs. k. kormány iránti legbé-külékenyebb hajlamait constalálni.
Néhány jelenség azon föltevésre jogositá exedat, hogy a sz. atya ugy miként legkivállóbb tanácsadói, igazságosab-ban kezdik méltányolni az osztrák-magyar monarchia hely-zetét, valamint azon sajnos véleménykülönbségek okait is, melyek 1868-ban nyilvánultak.
Részünkről ezen jelenségeket őszinte megelégedéssel fogadtuk, és arra törekedtünk, hogy az excád által jelzett iránylatok kifejlődését magunktartása által előmozditsuk.
Legújabb jelentéseiből itélve azonban ugy látszik, mintha a szentszékhezi viszonyaink ezen folytonos javulá-sában a megállapodás egy neme következett volna be. Név-szerint pedig egy legközelebb előfordult körülmény, a linczi esemény járult hozzá, hogy a régi érzékenység ismét feléb-redt, s a cs. k. kormány szándéklatai iránt ujabb
bizalmat-lanság keletkezett.
Már átküldöttem e xcádnak a szükséges utasításokat, hogy a tények, a mennyire az érintett esetre vonatkoznak, helyesen megvilágittassanak. Mindamellett nem tartom feles-legesnek ezen alkalommal még korábbi eseményekre is visszatérni és a sz. székkel támadt nehézség okait általános szempontból megvizsgálni. Ezen vizsgálat talán azon eszköz feltalálására vezet, melynek segélyével ha egyetértés nem éretik is el, legalább azon akadályok mellőztetnének, me-lyek a dolgok kielégítő állapotának helyreállítását eddig gátolták.
Mindenekelőtt okvetlenül szükségesnek látszik előttem a múltra való visszapillantás, hogy a napjainkban előfordult tényeket pontosan számba vehessük.
Körülbelül a mult század második felében valamennyi polgárosult államban azon félreismerhetlen törekvés nyilvá-nult a polgári hatalmat a vallási hatalomtól való függés alól
felszabadítani. Ily erős és messze terjedő mozgalom befolyá-sa alól Austria sem vonhatta ki magát. Ez volt eredete a jozephinismus nevezet alatt általánosan ismert rendszernek.
A megnevezés történelmi szempontból nincs teljesen iga-zolva ; mert József császár, őszintén mondva, nem alkotta e rendszert, noha kétségtelenül annak legerélyesebb képvise-lője volt s azt talán a szándékba vett h a t á r o k a t túlhaladó mérvben is foganatositotta. Az igazság kötelez annak elismerésére, hogy e legjobb szándéklattól lelkesített ural-kodó, midőn azokat tágasabb körben gyakorlati érvényre juttatta, ily módon azon elvekhez csatlakozo tt, melyek már
a nagy császárné, Mária Terézia, sőt ennek atyja VI. Károly császár alatt behozattak.
A heves rohamot II. József uralkodása alatt, mint ez meg nem fékezhető haladási mozgalmaknál gyakran törté-nik, a reactio egy neme követte, II. Leopold és I. Ferencz császárok alatt az elődök törvényei a gyakorlatban lénye-gesen enyhittettek s ezen uralkodók jobb viszonyok helyre-állítására is törekedtek az egyházzal. Egészben véve azonban nem engedték megrendíteni az elvet, moly szerint az állam felügyeletet gyakorol az egyházi ügyekben. Ezen elvek tettleg valóban sokkal inkább megfeleltek az autocrata és b u r e a u c r a t a alapnak, melyre akkor az osztrák államok kor-mánya fektetve volt, sem hogy a nevezett uralkodók bátor-kodtak volna az épület alapkövét kirántani.
Azt mindamellett nem lehetett tagadni, hogy az akkori osztrák törvényhozás merev ellentétben állott a katholika egyház bizonyos dogmáival.
A dolgok ily állapota által előidézett nehézségek min-dig sajnosabbak és érezhetőbbek lettek a gyakorlatban, mióta a katkolikus érdekek, a kölni összeütközés folytán, ujabb lendületet nyertek. Névszerint Metternich herczeg államcanczellár volt, ki I. Ferdinand egész uralkodása ideje alatt hangosan proclamálta, hogy a dolgoknak ily módoni tovább fejlődése lehetetlen, s hogy törekedni kell az elvek terén békét kötni az egyházzal.
A herczeg számos kisérleteket tőn az ügyek élén levő államférfiakat eszméi elfogadására birni és szavazatikat egy, Romával kötendő compromissum érdekében megnyerni. De fáradozásait meghiúsította az ellenzék, mely akkori időben élénken támogattatott bizonyos főpapok által is, k i k az állam gyámnokságát megállapitó rendszer szellemében nőttek fel.
A fontos kérdés tehát függőben maradt azon perczig, melyben az 1848-i mozgalom kitört.
A mint a közélet minden rétegeiben a cselekvési sza-badság elvének behozatalára készültek, egyszersmind lehet-lenné vált, hogy a katholika egyház továbbra is járszalla-gon vezettessék.
Az alkotmányos kormány-rendszer helyreállításával bármily nemű lett legyen az különben, szükségkép az állam-mindenhatóság rendszere az egyházzal szemben is magától elesett.
Az akkor kormányon levő férfiak nem ismerték fel sem ezen tényt, sem a dolgok állapotában bekövetkezett változásokat. Miután a kremsieri úgynevezett alkotmányozó gyűlés által megkísértett mű hajótörést szenvedett, az ezt követő 1849 márcz. 4-i octroyált alkotmány, ellentétben az
45 «»
-edddig fennállott összes hagyományokkal a kath. egyház szabadságának elvét forma szerint elismerte.
Törvényesen megtámadhatlan tény ennél fogva, hogy a katholikusok Austriában egyedül az alkotmányos elvnek köszönik, ha ama nyugtalanító kötelékektől megszabadul-t a k , melyekkel az államnak g y a k r a n igen messze kimegszabadul-terjedő
befolyása az egyház ügyeire lelkismeretüket terhelé. Romá-ban emlékezniük kellett volna e körülményre, midőn azon allocutio alkalmából, melynek hatása felett most is sajnál-kozunk , alkotmányunk a legkeserűbb kárhoztatás tár-g y a volt.
Az 1849-ki alkotmányban rejlő csirákat kifejleszteni nehéz feladat volt, méltó, hogy azzal a legjobb elmék fog-lalkozzanak. A czél elérésére választani lehetett két külön-böző rendszer között. Lehetséges volt :
1. V a g y a fenálló törvényeket és rendeleteket meg-szüntetni, melyek az u j renddel többé meg nem fértek, még pedig ugyanazon utón, a melyen létrejöttek, t. i. egyszerűen a törvényhozói ha talom gyakorlása által.
2. Vagy pedig a sz. székkel formaszerinti egyezményt^
a concordatum egy nemét kötni, mely a tervezett reformok-nak egy synallagmaticus cselekmény jellegét kölcsönözné.
Nem szenved kétséget, hogy a két első motivum min-denesetre nem csak egyszerűbb, de az alkotmányos elveknek inkább megfelelő is leendett. Midőn t. i. az alkotmány a ha-talom felosztását az uralkodó és a nemzet képviseleti testü-letei közt elismeri, ezzel egyszersmind k i z á r j a az idegen hatalom minden befolyását a beltörvényhozás ügyeire ; innen van az is, hogy majdnem valamennyi esetben, midőn alkot-mányosan kormányzott államok concordatumot kötöttek Romával, ennek pontozatai külön, és a teljes függetlenség-ben cselekvő törvényhozói hatalomtól eredő rendeletek által emeltettek jogérvényre. G y a k r a n még ezen rendeletek is, mint például az organicus czikkek Francziaországban, oly szellemben voltak szerkesztve, mely lényegesen különbözött attól, melyben a foganatosítandó egyezmény köttetett, ugy hogy az öszhangzás a kettő közt csak ujabb, olykor erősza-kos értelmezés által állíttatott helyre.
Kezdetben az általam ép most idézett elvek igazságát Austriában is elismerni látszottak. Az állam és egyház közt létesítendő u j viszonyok, rendeletek által szabályoztattak, melyek néhánya jelenleg is érvényben áll, de ugyanazon mérvben, melyben az alkotmányos formák szerinti k o r m á n y -zás eszméjétől eltértek, e nézetek is megváltoztak, s más ú t r a történt áttérés.
(Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
M A D R I D . A „Pensamiento" a s p a n y o l n é p r ő l ezeket írja :
A septemberi forradalom még a leghitetlenebbek előtt is föltárta nagy szivét ezen dicső népnek, melyet annyiszor
és annyifélekép ragalmaztak.
Az isteni Gondviselés különös kegye és a szeplőtlen szent Szűz hatalmas pártfogása által a spanyol nép a hitet illetőleg mindig kiváltságos nép volt. Hasonlítsd össze
Spa-nyolhont Franczia-, Angol-, Német-, sőt Olasz- vagy bár-mely más országgul és látni fogod, hogy Reccared alatti megtérése óta egész napjainkig nincs nemzet, mely a
ka-tholika hitet tisztábban és átalánosabban megőrizte volna, s hogy Spanyolország az, melyben legkevesebb eretnekség támadott s melyben az ilyenek legkevésbbé találtak kö-vetökre.
A protestantismus, azon eretnekség, mely valamennyit magában z á r j a , hasztalan zörgetett három századon át a j t a i n k o n és hasztalan kísérlett meg minden módot, hogy tűzhelyeinkbe befurakodjék. Spanyolország azt mindenkor erélyesen visszautasította, sőt a legderekabb küzdéreket épen ő szolgáltatta ellene.
Azonban e nemzet hitének egy más veszélyes lcisértője is akadt. Az indifferentismus, melyet napjaink eretnekségé-nek nevezhetünk, szintén eljött szerencsét próbálni, hogy megkísértse aláásni azon szentélyt, mely ellen eddig a pokol minden törekvése meghiusult. E kísértés annál veszélyesebb volt, minthogy az ellenség mesterségesen elrejtőzve közel-g e t t ; s a rationalismus- és liberalismusban bírta támoközel-gatóit, melyek az ész hatalmát a szabadság türelem szépségét han-goztatva működtek össze a közös czélra, mely nem volt egyéb, mint meggyöngíteni a hitet s azt védeszközeitől meg-fosztani.
Miután évek során át, még az Üdvözítő szentséges nevére is hivatkozva, sokáig űzték mesterségüket és han-goztatták ámitó beszédeiket: lehet-e csodálni, hogy az in-differentismus itt-ott némi eredményt vívott ki, melytől fel-bátorodva s már mintegy a győzelemről bi?tos, csakhamar elvetvén az álarczot, felkiáltott : győztem ! a katholicismus meghalt és kihalt a spanyol nép szivéből. ! ?
Csalódás ! Két-háromszáz ember után, k i k méltatlan fiai e nemes h a z á n a k s kiket minden a szenvedélyeknek gátot vető vallás bánt, lehet-e Spanyolországra következ-tetni ? Elhitethetik-e a világgal, hogy a becsületes spanyol nép, mely csendes tűzhelyénél él és kenyerét napi m u n k á j a izzadságán keresi, hitét és vallásos érzületét, e legdrágább kincsét, áldozatul hozta volna azon embereknek, kik az ő pénzén élnek, izgatnak, sürgölődnek s mindazt csupán am-bitioból és személyes érdekeik kielégitése v é g e t t ?
A katholicismus nem halt ki a világból s meg sem is fog halni ; mert az istentelenek erőködései és a forradalmá-rok hadonázásai fölött ott állnak Isten szavai, ki igéré, hogy egyháza fenálland a világ végéig, s hogy a pokol minden erőködései nem fognak diadalmaskodni r a j t a . Nem, nem : a katholicismus nem halt ki a világból és még kevesbbé a spa-nyolok szivéből. Kell-e reá bizonyság ? A forradalom maga szolgáltatta ezt.
A spanyol nép mint rendesen tartózkodó volt mindad-dig mig elhitethették vele, hogy csak politikáról van szó.
De mihelyt belátta, hogy a czél, molyre a forradalom törek-szik, a vallásnak megrontása : azonnal sorakozott és oly hevesen s oly erélyesen tiltakozott, hogy e fellépése a forra-dalmárokat s nem egy katholikust is rémülésbe ejtett.
Mihelyt a tartományokban hire futamodott azon bar-bárságnak, melylyel a forradalom több szentélyt lerombolt és gyönge nőket zárdáikból kizaklatott : legott számos, min-den osztálynak aláírásaival ellátott kérvények intéztettek a
4 6 •1
kormányhoz tiltakozva az ily pusztítások ellen és azok or-voslását szorgalmazók. A k o r m á n y azonban süketnek mu-tatkozván : most a sajtóhoz folyamodtak és megszámlálhat-lan aláírásokkal jegyzett tiltakozásaikkal özönlötték el a vallásos hirlapokat.
Következett a vallási kérdés tárgyalása. A spanyol nép előrelátván azt, hogy mikép fogják ezt megoldani azok k i k magokat az ő képviselőiknek nevezik : ismét a kérvé-nyezési joghoz folyamodott, mint az egyedülihez, mely ez esetben a törvények szerint előtte nyitva állott. A tartományi kormányzók körrendeleteket bocsátának ki az ily k é r -vények meghiusitása végett ; és sokhelyütt részint ezek kö-vetkeztében részint a z alárendelt kormány közegek bugósá-gából hallatlan faggatások követtetnek el az aláirások aka-dályozása végett ; de mindannyi rendeletek, erőszakoskodá-soki tilalmak, faggatások és mesterfogások daczára is a cultus-egység fentartására irány ló kérvények három millió-nál több névaláírást mutatnak fel. Van-e reá eset, hogy valaha Spanyolországban valamely profán t á r g y b a n ennyien kérelmeztek volna ? Mik ehhez képest a forradalmi szabad-cultisták kérvényei, daczára az erőködéseknek, melyek el-követtettek, hogy minél többen reá birassanak ?
De a k a r j u k - e még világosabb példáját a spanyol nép katholikus érzületének ? Madridnak, a tartományok fővá-rosainak s az összes Spanyolországnak valamennyi szent-egyházai eléggé hirdetik azt. A vallásos spanyol lapok már hetek óta szakadatlanul hozzák lajstromát azon engesztelő isteni tiszteleteknek, melyek a képviselő k a m a r á b a n hangoz-t a hangoz-t o hangoz-t hangoz-t káromlások megkérlelése végehangoz-thangoz-t hangoz-t a r hangoz-t a hangoz-t n a k , s bizonyos, hogy e lajstromok alig tizedrészét a d j á k azoknak, melyek valóban m e g t a r t a t t a k . Száz meg száz templom telik meg egyidőben hivőkkel, kik az U r házába sietnek, hogy Isten-től bocsánatért esedezzenek azon undok bántalmazások miatt, melyekkel az ő imádandó felsége, szentséges a n y j a és a hitnek titkai illettettek, és k é r j é k , hogy Isten tartsa viasza büntető kezét és ne sújtsa Spanyolországot egyesek gonoszsága miatt. Ezer és ezer minden korú, sorsú és álla-potú tiltakozik naponta szive mélyében az istentelenségek és káromlások ellen. Ezeren és ezeren esküsznek megőrizni k a t h . hitüket, ugy a mint azt az anyaszentegyház előadja, s inkább százszorta meghalni, mint azt megtagadni, mint ahhoz hűtlenné lenni.
Az expiátiók még koránt sem érték végöket. Mindad-dig t a r t a n d n a k azok, mig csak az utolsó község az utolsó falu nem teendett valamit Istennek nyilvános megkérlelésére ; mert nincs a keserűségek és megpróbáltatások jelen nehéz napjaiban csak egyetlen nevére méltó spanyol is, ki vona-kodnék hitét nyilván vallani; és ki nem volna eltökélve a r r a , hogy bizonyságot tegyen azon rossz a k a r a t u a k v a g y elámitottak ellenében, kik Spanyolhont azzal a k a r j á k meg-gyalázni, hogy elhitetni szeretnék, miszerint nem katholikus ország.
Látott-e valaha valaki egyhangúbb nyilatkozást, mint milyennek hetek óta tanúi vagyunk ? Mutassanak fel, ha t u d n a k , a forradalmárok hasonló nagyszerű egyértelműsé-get, mint milyennel a spanyol nép hitegysége mellett felszólal.
Pedig itt a spanyol jámborságnak csak külső, nyilvános kijelentéséről v a n szó. Mit adnánk érte, ha
közrebocsáthat-n á közrebocsáthat-n k a magáközrebocsáthat-nlevelek sokaságát, melyek közrebocsáthat-napoközrebocsáthat-nta hozzáközrebocsáthat-nk intéztetnek ! Ezeket kellene olvasni, hogy képzelmünk le-hessen azon szent lelkesültségről, mely e népnek keblében lángol! Oh ha ezt u g y t u d n á k politikusaink mint m i : lehet-séges lenne-e hogy ne változtatnák meg viseletüket, vagy hogy vissza no v o n u l n á n a k állásaiktól, belátva, hogy mily hamisan hivatkoznak a nemzeti a k a r a t r a !
Folytassuk e vallásos nyilatkozatokat, lelkünk el ne fáradjon, buzgóságunk el ne lankadjon. Ez az, a mire a ka-tholicismus ellenei v á r a k o z n a k ; szeretnék ha a hit és hitet-lenség közötti küzdelem megszűnnék, hogy mondhatnák : ime le vannak g y ő z v e ; odáig vittük a dolgot, hogy törek-vésünket egykedvüleg n é z i k . N e m ; a d j u k folyvást nyiltan és ünnepélyesen h i t ü n k n e k jelét. K e l j ü n k szent versenyre egymással egyenkint, községenkint, tartománykint, hogy az Isten dicsőségének buzgalma nap napra gyarapodjék Spanyolors zágban.
Valahányszor csak alkalom van reá : siessünk felhasz-nálni a törvények által engedett jogot arra, hogy a rossznak a mennyiben tőlünk függ, elterjedését akadályozzuk ; s leg-alább azt, melyet soha semmi törvény nem fog megtilthatni, azt, hogy egyesült imára gyülekezzünk az Isten házába !
L e g y ü n k r a j t a , hogy Isten velünk legyen s ne kétel-kedjünk, hogy diadalt fogunk aratni !
C A N T E R B U R Y . Mackonochie ügye közelebb a can-terbury-i egyházi Ítélőszék (cour des arches) elé került.
T u d v a levő, hogy Mackonochie a ritualismus g y a k o r l á s á r ó l vádoltatott s névszerint arról, hogy az oltáron g y e r t y á k a t gyújtatott, hogy tömjén-füstöt alkalmazott, s hogy a con-secratiohoz vizzel elegyitett bort használt. A r i t u a l i s t á k valamint az emiitett Ítélőszék- ugy a föllebbezésnél is el-itéltetvén, jelenleg teljes határozatlanságban v a n n a k ; mint-hogy sem az államngyházzal szakitani, sem a romai katho-lika egyház kebelébe betérni nem a k a r n a k . Mindamellett katholikusoknak nevezik magukat. „Magasztos és dicső név, mondja a dublini „Revue", mely előtt a legragyogóbb elnevezések is elhomályosodnak. Ezen elnevezés az, mely egykor az. Ágostont e l r a g a d t a ; s mi szeretjük a
ritualistá-kat, mert szeretik e nevet, s tiszteljük őket, mert tisztelet-ben t a r t j á k e czimet, és szivünk egész hevével k é r j ü k az Istent és reméljük, miszerint egykoron reájok is alkalmaz-ható leend. De jelenleg még protestánsok ők s bevallott hivei egy antikatholikus felekezetnek. Protestánsok névleg és tényleg." Mily csalódás is az, moly e szerencsétleneket fogva t a r t j a ? Mi szerencsétlen biztonság t a r t ó z t a t h a t j a vissza őket, hogy elhatározzák m a g u k a t az utolsó lépésre s nyiltan belépjenek a romai e g y h á z b a ? E z az, miről a dublini Revue érdemlegesben értekezik és melyről röviden szólani a k a r u n k .
A ritualisták főtévelye, mely őket anomal helyzetük-ben visszatartja, azon hiedelemhelyzetük-ben áll, hogy létezik ugyan k a t h . egyház, de hogy ezen egyháznak mintegy három ágazata van, melyet a romai, görög és anglikán egyház képezne. Ezen elmélet voltakép semmiféle érvekre nem tá-maszkodik ; de bármit m o n d j a n a k is ellene, a ritualisták ragaszkodnak hozzá s magokat anglikánoknak
ogyszer-smind pedig katholikusoknak is mondják. Tudniok kellene
pedig, hogy közöttük s az anglikán egyház között nem test-véri egység, hanem összeegyeztethetlenség létezik. Valóban mi csekély töredéket képeznek ők az anglikánok 20 ezernyi papsága és 10 millió liivei között ? H á n y püspök, hittudós és közhive az anglikán egyháznak vallja velők együtt a szentségek hetes számát, a valóságos jelenlétet és a gyónás isteni rendeltségét '? Mily számosan vannak, k i k mindezt hamisnak, babonásnak, keresztényellenesnek t a r t j á k ? Hi-j á b a idézik föl a régi okmányokat, melyekből bebizonyít-j á k , hogy 300 év előtt az anglikán egyház ezt meg azt val-lotta. Nem az a k k o r i angol egyházról ven szó, hanem a je-lenről, melylyel ők összeegyeztethetlen ellenmondásban ál-lanak. E z ismeretes és mintegy kézzelfogható tény. Ok ugyan benvannak az államegyházban, de nem az államegy-házból valók ; hacsak nem amaz átalános egyház felőli el-mélet értelmében, melyet semmikép sem lehet igazolni.
De lia a ritualisták nem t a r t o z n a k az államhoz, még kevesbbé t a r t o z n a k ők a romai katholika egyház-hoz. Ok nem hisznek egy l á t h a t ó e g y h á z a t , s nem képeznek velünk egy v á r o s t , egy templomot, egy aklot . . . mely képekben az u j szövetségi szentiratok Krisz-tus egyházát ismertetik. Az őskorban, melyre oly sziveson hivatkoznak, Roma és a kath. egyház egyéb vidéki egy-házai között közösség létezett s ezeknek amavvali egysége levelezések, zsinatok, tanácskérések s a kölcsönös imában találja kifejezését. Semmi ilyes nem csatolja őket hozzánk.
Dogma, egyházfegyelem és kormányzat egészen különböző nálunk és nálunk ; s az, hogy valaha egyesülve valánk, se-hogy sem elégséges a r r a , se-hogy jelenleg is egyesülteknek mondathassunk. Csak oly joggal mondhatnók e szerint azt is, hogy F r a n c z i a - és Angolország egy országot képeznek, minthogy egynémely geologok szerint valaha az azokat el-választó tengerszoros nem létezvén, összefüggő területet képeztek. Az egyházi egységnek ily fölfogása t a r t h a t l a n ámitás, mely annál kevésbé fogadható el, minthogy veszé-lyes biztonságot szül, melyre támaszkodva a lelkiismeret elszunyad és nem ügyel a mélységre melybe sodortatik.
Nem követjük a dublini „Revue"-t az u j a b b
Nem követjük a dublini „Revue"-t az u j a b b