SOMODI, (a kassai egyházmegyéből jul. 1-én.) E g y a pium desideriumok közé tartozó kérdésnek sikerdus meg-oldását, testté vált igének megszülemlését örömtelt kebellel t u d a t j u k az Isten dicsősége- és a nép lelki j a v á é r t munkáló testvérekkel, a ,Religio' nagybecsű lapnak igen tisztelt ol-vasóival. A hernádpetri utunkból megyénk szülöttje, a nm.
rozsnyói püspök kézcsókjára Somodiba betérve, itten, a szent ténykedés fáradalmai u t á n , pihent fővel láthatunk a hitélet ecseteléséséhez. V a j h a ő excája hajlott k o r á n a k gyön-geségét s a főpásztori munkálatokban kimerült erejét föl-élénkitené a t á j üde légköre s a hideg n y á r enyhébb melege, hogy az élet legvégsőbb határáig, U r u n k nehéz keresztjét hordozva, sokáig tündököljön még a m a g y a r egyház egén ! Nagy, kitartó szelleme, éber, buzgó lelke naponta viszi ros-kadozó testét házi kápolnájába s onnét ismét dolgozó szo-báiba. Labor indefessus, lumen indeficiens. A terebélyes gyümölcsfa, mely egy családot táplálhat, kis magból nőtt ki, azon férfi, ki országokat századokra boldogított, mint igénytelen kisded egykoron bölcsőben ringattatott, Deus eligit debilia, ut confundat fortia : igy v a g y u n k a megváltás
csodás eseményeivel, hitéletünk dolgaival s annak egyik cxpediense a t e m p 1 o m-é p i t é s nehéz műveletével is, miről röviden, az idő és körülmények igényeihez képest s a m é l t á n y l á s szempontjából egyet-mást följegyzünk. — Orömnapra viradtak a hernádpetriek az apostol-fejedelmek ünnepén, sz. P é t e r - P á l napján. Apostolorum glóriám, tellus et astra concinunt! Az öröm és hála egygyé olvadt érzetek magasztos zengaménye volt ez itten ; mert a helyiség egyik kiváló magaslatán, melyet a természet maga is Sionnak jelölt ki, áll a nagymügonddal fölépült, s mai napon ünne-pélyesen benedicált u j templom, mely egyszerűen magasztos styljére, olcsóságára, nem különben választékosság-, csin-, erő és tartósságára nézve példánytemplom, s t e r v e z ő j é -n e k vallásos Ízlését s az eífélékbe-ni jártasságát, tapasztalt-ságát, mindenek fölött pedig, a nehéz kivitelbeni ügyességét fönnen hirdeti! a részletezésekből csupán a remek festményü f ő o l t á r k é p e t a z u j imaháznak egyik fénypontját jelzem, mely a belépőt élethű (legendalis) alakzataival m e g r a g a d j a és elbűvöli. A hagyomány szerint : siirü h a j a , göndör sza-kála, erős élénk vonásai voltak az e l s ő apostolnak, a nép fiának erőteljes, egészséges kifejezése s a munkás ember izomsága egyesül benne. P á l apostolt ellenben k o p a s z n a k , maradék hosszúkás h a j z a t t a l m u t a t j a a kép, éppen olyan-nak, mint N i c e p h o r festi, a szellem munkásainak bá-g y a d t , mebá-gnyúlt arczvonásaival, sasorral, bá-gondolkozó elmé-lyedt arczczal, melyre redőket véstek az élet viszontagságai s a töprengő lélek gondolatai. A kérdéses kép tökéletesen megfelel a hagyományos typusnak s azt kell hinni, hogy a n n a k nyomán készült (Bécsben, M a y e r művész által).
A jeles mü értékét nem üti meg a 300 fr. ; mibe a széles és dus a r a n y z a t u r á m á z a t is bele v a n számitva. A szepasi püs-pök és k á p t a l a n együttes kegyúri jogával élt, midőn a her-nádpetri templom fölépitése- s teljes fölszerelésének teen-dőivel a pécs-ujfalusi esp. és pleb. urat megbízta ; az egész dolog különben, emez igénytelen egyén befolyásának s ügyes közbevetésének a müve, kinek több templom köszöni a me-gyénkben fenállását, s kit ez alkalommal is, a nehéz kezdet s az akadályokkali férfias megküzdés dicsősége megillet. A távolság, a rosz a k a r a t ú emberek, a rágalmak nyelvei, az irigység, a becs-órzók stb., csaknem megmászhatlan jégtor-laszokat görditettek eléje. De ő nem csüggedett ; mert oly kegyúrral volt dolga, kinek bölcs belátására s az égető szükségek fölismerésére bizton lehete támaszkodnia, s ki eddig is a szegény felföldön az i r g a l o m é s f e l e b a r á t i s z e r e t e t m ü v e i t nagyban gyakorolta. Mi csak néhányat említünk meg : a püspökséget csak oly feltét alatt fogadta el, ha a dézsma-vesztés által elszegényült clerus kártalanítása biztosíttatik ; a nevelés- és iskolaügy az főleg, mit atyailag és oly melegen karolt fel mindig. A lőcsei gymnasiumnál 30 szegény i f j ú t évenkint mindennel ellát; kiképzett n ő k e t Iglón és Lőcsén a leány-nevelésre föntart ; kevés templom, plébánia és iskola létezik megyéjében, mely kegyes föpász-tora bőkezűségét nem áldaná ; a nagytudományu püspök, az i f j a b b clerus jeleseit, magasabb képzés végett nem csak a pesti-, bécsi- ; de a tyroli hírneves jezsuita egyetembe ia küldi ; megyebeli hívei közt sok ima- és iskola könyveket s a pogány-irodalom ellensúlyozására ker. szellemű olvasmá-nyokat osztat el; a kassai, sz. O r s o l y á r ó l nevezett
zárdá-— « 2 1 M nál a devalvatai következtében meggyengült az intézet nöképzö ereje ; de Z a b o j s z k y nagylelkű adománya által, a képző leánykák száma most is a régi stb. stb. Ily áldott lelkű kegyúrral volt dolga a liernádpetri templom épitőjé-nek s mint mindenütt, ugy itt is győzött a jó ügy. A b ! él most is a ker. nemzedék ; tulajdona — az á l d o z a t k é s z -s é g e telje-s bevégzé-shez közel álló hernádpetri u j templom tanúskodik róla. A mostoha időkben, e pénzüres korban, egy ily u j d o n - u j templomot létrehozni valóban sok, mond-h a t n á m k e t t ő s áldozat. Elismerve a mélt. k e g y u r a s á g n a k a templom fölépítése körüli érdemeit ; el — főt. L u k á c s J á n o s esperes u r n á k , mint bizalmi férfiúnak, törhetlen hű-ségét, szorgalmát, utánlátó munkásságát ; el — a templom-nélkülöző plébános F r a n c Károly ur hosszas b u j á t : — elismerve a szegény munkás nép, a buzgó hivek verejtékes iparát segélyező müveletét, el — a megáldatás szertartásait végző G a b á n y i Tamás kanonok ur ő n a g y s á g á n a k lélek-emelő áhítatát, nemkülönben a mai igehirdető, főt. R u b y Sebestyén tüzlelkü szónoklatát : emlitetlenül nem hagyhat-j u k tek. A r a n y o s s y n é szül. b. Safran Mária ő mlgának nemes tettét is, k i őseitől öröklött buzgalma, vallásos ke-gyelete nyomán, miként azt a helybeli lelkész úrtól hallot-tam, becses kézi munkáival az uj templom ékszereit gyara-pította, oltárteritőket, k a r ingeket stb. adományozott. Méltó,
hogy a helybeli pleb. ur őt, ki ily szép, ily példás, vallásos szivén jellemző tetteiben örökíti emlékét— a kegyuraságok-kal együtt, napi imáiba zárva, az ég áldását ő reá, s az iva-dékok ivadékaira lekönyörögje.
Horváth Károly.
CSIK- SOMLYO, junius hó 1869. A k a t h . egyháznak hivatása a földön a lelkek üdvének munkálása azon eszkö-zöknek szeretetteljes kiszolgáltatása és alkalmazása által, melyeket az emberiség boldogságaért végetlen szeretettel lángoló Istenember az ő egyházának kimerithetlen kincstá-rába letéteményezett ; melyeket az egyház tiszténél fogva részint a tényekben mutatkozó vallásos érzelmek fokozá-sára, melyre szomorú n a p j a i n k b a n oly nagy szükség van — az igényekhez képest minden időben bölcsen és
szorgalma-san alkalmazott is.
E magasztos hivatás, e szent czél lebegett szemei előtt az erdélymegyei nagyméltóságú püspök, kegyelmes u r u n k -nak, midőn Csik-Székben a parochiák látogatásának fá-radságos m u n k á j á t magára vállalá. Minden meglátogatott parochiában ő excája egyszersmind a bérmálás szentségét osztogatá; a bérmáltak száma 2—3 ezer között áll. — Az apostoli működést, a canonica visitatiot pünkösd előtti pén-teken, május 14-én itt helyben a szent Péter Pálról neve-zett megyetemplomban kezdette meg. Reggeli 9 órakor ol-vasó misét mondott, azután az üdvszomjas fölavatandóknak a bérmálás szentségét osztogatá ki, kikhez a bérmálás szentségének czéljáról, szertartásáról, kiszolgáltatási mód-járól szivet lelket megható beszédet intézett, mit minden
bérmálási alkalommal tett. S midőn ő excája azon kincsek kiszolgáltatásában, melyek az üdv elnyerésére dúsan k a m a -toznak, fáradhatlannak mutatkozott : nem feledkezett el az
iránta gyermeki ragaszkodással viseltető csikszéki
híve-ket anyagi jótéteményekkel is gyámolitani. T a n i n t é z e t ü n k iijuságának a majáiisi ártatlan szórakozására 40 frt. o. é.
méltóztatott adni.
Május 17-én magas látogatásával Szentlélek megyét szerencséltette, melyben az al-csiki hivek b u z g a l m á n a k fé-nyes bizonyítványául a bérmálandók száma rendkívül nagy volt. E tekintetben különös kiemelést érdemelnek e me-gyén kívül Nagyboldogasszony és Szentkirály. Május 18-án Szeredában, 19-én Mindszenten, — hol egy csengetyü meg-szerzésére 15 frt. o. é. hagyott, — 20-án Csicsóban, 22-én Deinen végezte a látogatást. E z utóbbi helyon az égettek számára 50 frt. o. é. méltóztatott adni. Ugyanezen n a p délután meglátogatta a Delnéhez tartozó fiókmegyét P á l -falvát, hol oly lelkesítő, oly szivigbató oktatást intézett a hivekhez, hogy a papság és hivők egyaránt könyeztek !
Május 23-án Szentmiklós és Szépviz, 25-én Szentmi-hály, 26-án Rákos lön a püspöki látogatás színhelye. — Rákoson az égettek számára 90, Madéfalván ugyanilyenek részére 60 frt. o. é. adományozott ő excája, 27-én Somlyón ő excája tartotta a szerzetes a t y á k n á l az urnapi ünnepélyes körmenetet és sz. misét, mely alkalomra a körülfekvő fa-lukból is tekintélyes számmal voltak jelen a hivek, 28-án az egész tanintézetet megvizsgálta, 30-án Gyimeslok részesül a canonica visitatioban, hol ő excellentiája egy gyóntató-szék fölállítására 20 f r t o. é. hagyott. Ugyan e nap vissza-jövet Szentmihályon harangot szentelt. 31-én és junius 1-én
Somlyón tartatott a nagy vegyes gyűlés ő excellentiája el-nöklete alatt ; első nap a népnevelés, másodikon a helybeli tanintézet ügyében. Az ezen gyűlés működését tartalmazó jegyzőkönyv — ő excája nyilatkozata szerint — külön k i
fog adatni.
Junius 2-án Madaras, 3-án Nagyboldogasszony volt szerencsés a főpásztort elfogadni. 4-én Szenttamáson, 5-én Szentdomonkoson, 6-án pedig Balánbányán volt, hol ő excáját rendkívüli n a g y pompával és fénynyel fogadták.
Elismerés és tisztelet az értelmes bányász közönségnek ! 8-án a meghatottság szomorú érzetével vettünk bucsut sze-retett atyánktól a szerzetes a t y á k épületében, kik ő excájá-ért míg szállását itt t a r t á , annyi áldozatkészséget, annyi áldozatot tanúsítottak, hogy nekik nyilvános köszönetet kell mondanunk, s kikről ő excája is eltávozása után székhelyé-ről nagybecsű levelében kedvesen, hálásan emlékezik m e g . Miután Szentkirályon junius 9-én canonica látogatást tett, ezúttal végleg eltávozott körünkből, azon édes, biztató re-ményt hagyva kebelünkben, hogy nemsokára ismét szeren-cséltetni fog mindig kedves, mindig becses magas látogatá-sával. — Midőn ő excájának Csíkban tett canonica visita-tioiról pár sorban megemlékezünk : csak lelkismeretünk intő szózatának engedünk, ha a főpásztor ur által is nyíltan ki-fejezett elismerést h a n g o z t a t j u k azon dicséretes m u n k á - s á g
és vallásos buzgalom tekintetéből, melyet a czikszéki egy-házi és világi hivek ez alkalommal is tanusitottak, s ha a nagy katholikus közönség előtt a püspöki látogatás alkal-mából különösen a ft. kerületi papságnak az őket valóban megillető dicséretfüzért tiszteletteljesen á t n y u j t j u k !
Az eltávozott főpásztorra pedig és apostoli működé-seire Isten áldását ó h a j t j u k szivünk egész teljéből. Tegyen, hasson, gyarapítson odafön az ország szivében szent hitünk
és önkormányzatunk érdekében, liogy az ö üdvös munkás-sága, fáradalmai által Erdélymegye a szellemi és anyagi jóllétben sikeres előhaladást tehessen ! (E. I. L.)
Tillier.
B R Ü S S E L . (Vége.) A legisták e tekintetben ugy hi-v a t k o z n a k a romai jogra, miként az eretnekek szoktak hivatkozni a sz. irásra. Innét, a romai jogból meritik ők azon elméletet, melylyel manap annyi visszaélés történik és mely az erkölcsi személyiséget, a társulati képességet s következőleg az egyházat is ugy tekinti mint, mint a mely-nek a polgári törvény ad léteit s mely enmely-nek kifolyása. De a mit a törvény ad, azt vissza is veheti s vissza is veszi vagy ugy hogy valamely testület j a v a i t confiscálja életének azonban megkegyelmez ; v a g y ugy, hogy azt megsemmisíti, eltörli, életét veszi el s azután a n n a k vagyonát is, mint gazdátlant, lefoglalja.
Romában az állam adta és ruházta át másra a tulaj-donjogot, mely ugy tekintetett, mint a mely eredetében a
népet vagy a caesart illeti. A tulajdonjognak és tulajdonnak ily felfogása a romai birodalomnak megalakulásában találja m a g y a r á z a t á t . A romai birodalom hódításoknak köszöni lételét. A régi népjog szerint pedig a ";meghóditott föld a győztesé volt. S minthogy a hadseregek az állam vagy a fejedelem nevében tették foglalásaikat, — az állam is volt az, mely az elfoglalt földeket, j a v a k a t , eredetileg collective birtokolta. Időről időre azonban e földek fölosztattak s rész-letenkint a népnek a d a t t a k . E k k i n t az állam azokat a nép-nek adá ; m a j d őrökségkép is átszállhattak : de az azok fölötti főuralom mégis az államénak tekintetett, mint mely-től eredetileg származtak, s mely a birtokjog forrásául te-kintetett.
Innét vette eredetét a szokás, mely szerint a tulajdon-jog átruházása az állami hatalom tényeül tekintetett s mely
ezen átruházások formuláiban is kifejezését nyerte. E for-mulák sértethetlenek- és mintegy szentoknek t a r t a t t a k . E törvényi formalismus a gyakorlatban sokszor ellentétben volt a természeti joggal s igy a jurisprudentiában v i t á k r a s összeütközésekre szolgáltatott alkalmat, melyek követ-keztében a praetoroknak oly hatalom adatott, melynél fog-va azok szinte önkényüleg h a t á r o z h a t t a k s mely
hatalom-n a k az elvek és formák hajthatlahatalom-nságát kelle pótolhatalom-nia.
Ebből látható, miként alakult ki a romai jurispruden-tiában az állam „fő-uralmának" s „eminens tulajdonjogá-n a k " fogalma. A romai törvétulajdonjogá-nyekből e fogalmakat sokatulajdonjogá-n jogtudósaink közöl is átvették. De bármi természetjogelle-nesek is legyenek ez elvek, még sem mennek odáig, mint modern socialistáink utópiái. A romai jogban a vagyontu-lajdon s az állami főuralom fogalma két primitiv ténynek folyománya : u. m. a hóditásé és az ezt követő fölosztásé.
Socialistáink ellenben elvont bölcseimi elvekből alkotják elméletüket s azt a souverainitás lényeges követelményekint állítják elénk. Szerintük ugyanis az állam souverainitása egy primitiv szerződés eredménye, mely szerint az egyén személyiségét, hatalmát, j o g á t fölajánlotta s áldozatul a d t a , hogy igy valamennyiek hatalma és joga összesítése által egy átalános k ö z a k a r a t létesüljön, mely a legfőbb, absolut és korlátlan hatalmat képezze. E z átalános
köz-a k köz-a r köz-a t o t köz-azok személyesitik, k i k köz-a népet képviselik. E rendszerben a törvény, miként Rousseau mondja „a k ö z -a k -a r -a t n -a k levén k i f e j e z é s e " kivétel nélkül forrás-a minden egyes jognak s igy a tulajdonjognak is. S ezen elv-ből indulva ki, mondhatá Mirabeau a nemzeti gyűlésben, hogy „egyedül a polgári törvény constituálja a tulajdon-jogot." Ezen elv azt foglalja magában, hogy a nép (vagy azok, k i k nevében szólnak és cselekesznek) mindenkor visszaveheti a birtoktulajdont, melyet adott, miután minden jogot és igazságot az ő a k a r a t a létesített, alkotott. Magában foglalja tehát az államnak állandó és túlnyomó társ-tulaj-donjogát (copropriété) és kivétel nélkül minden tulajdon fölött, mely a nemzeti területen létezik.
Ebből megérthető, hogy elég ezen elveket gyakorlati-lag alkalmazni, hogy az egyháznak minden joga egy csa-pással megsemmisíttessék s hogy a n n a k birtok-tulajdoni képességéről s az államtól független tulajdonjogáról többé szó sem lehessen. E g y ú t t a l azonban világos az is, hogy a családok s egyesek vagyontulajdoni joga is nem kevésbbé tétetik kérdésessé mint maga az egyházé. Ezen elmélet minden nyilván- és magánjogot veszélyeztet s az usurpátiót segíti elő.
A társadalomnak szintúgy mint az egyháznak érdeke kívánja, sürgeti : hogy a tulajdonjog eredetéről s a souve-rainitásról alkotott eme tanokat egész erővel visszauta-sítsuk ; hogy e téves rendszer ellen a kinyilatkoztatás által fölvilágosított józan ész egész hatalmával k ü z d j ü n k . L e kell vernünk a romai jog veszélyes formuláinak despotismusát, s a socialismusnak még ennél is zsarnokibb despotismusát, mely magát mindenkor igazságosnak, mindenkor méltá-nyosnak t a r t j a s mely magánál fensőbbat el nem ismer.
F ö n n kell t a r t a n i a törvényekben és erkölcsökben azon elvet, melyet m á r Cicero iparkodott elismerésre j u t t a t n i a romai jurisprudentiában, hogy t. i. az egyéni tulajdonjog természetes, radicalis és absolut jog, mely közvetlenül a minden jogok forrásából, az istenségtől származik, s követ-kezőleg fönnebvaló a nép éhes vágyakodásánál és erőhata-lom kísérleteinél. Az egyéni tulajdonjog eredetileg függet-len a polgári törvénytől és közvetfügget-len szükségképeni követ-kezménye a személyes tevékenységnek, melyet mindenki a Teremtőtől kapott ; s azért olyan, mely ily vagy amoly alakban — de mindenütt és mindenkor elismertetett és szentnek t a r t a t o t t .
ROMA. A Romában létező lengyel papok U r u n k fel-támadásáról nevezett congregatioját (Congregatio Resur-rectionis Domini nostri) olasz lapok után a muszka hirlapok is sokfélekép gyanúsítván és megtámadván, Kajsiewitz Je-romos, nevezett congregátio átalános főnöke a congregatio álláspontját a ,Monde'-hoz intézett következő levélben fej-tegeti :
Olasz, német, lengyel, orosz sőt még angol hirlapok is oly módon nyilatkoztak gyakrabban, ez utóbbi időkben a a ,mi U r u n k feltámadása congregatiojáról', mely azt ugy-szólva az egész világ szine előtt egészen más hamis világos-ságban tünteti fel. Ily körülmények között annak, kire a congregatio átalános érdekei megőrzését bizta, nem lehet hallgatni.
— « 2 3 e.
A támadást olasz lapok kezdek, névszerint a ,Diritto', melyben Mikoszewski Károly lengyel áldozár, ki magát czimzetes kanonoknak s a legutóbbi nemzeti lengyel kor-mány t a g j á n a k i r j a , egy legalább is igen vakmerő-nek mondható levelet intéz a szentatyához s arról panasz-kodik, hogy a pápai rendőrség által Romából kiűzetett s azzal fenyegetőzik, hogy a m a j d a n szabad Lengyelország számolni fog a szentszékkel. U g y a n o levélben a romai curia egyik praelatusát és congregátionk tagjait, kik többnyire lengyel nemzetiségűek, arról vádolja, hogy kiűzetését ők eszközölték volna. Ezen első támadást egymásután mások követték, melyek mind ogy forrásból származnak, s melyek-ben mi hazaárulóknak mondatánk s az mondatik rólunk,
hogy mi midőn Wladimir nagyherczeg Romában időzött, nála személyesen tisztelegtünk és Oroszországnak jó szolgá-latainkat felajánlottuk volna.
U g y a n e k k o r a ,Moskowskic Wedomosti' is közbeszólt s csak még inkább t é v ú t r a vezette a közvéleményt, midőn rólunk akkint nyilatkozott, miszerint : értésére esett, hogy mi a lengyel papság ellen, mely a forradalomban résztvett, keresztes hadat inditottunk, s hogy a mi befolyásunk kö-következtében Romából néhány „vörös" áldozár eltávolítta-tott. E z é r t a moszkvai újság némi elismeréssel kiván ne-k ü n ne-k adózni, hanem mintha csane-k mi lettünne-k volna valaha a görögök, még is óva int mondván „timeo Danaos et dona ferentes" ; és végül a következő ultimátumot intézi hoz-zánk : H a e resurrectionisták valóban egyedül az egyház-n a k j a v á t szolgálják, ezt köegyház-negyház-nyeegyház-n bebizoegyház-nyíthatják : csak
nyilatkozzanak az orosz nyelvnek az egykor lengyel tarto-mányok liturgiájábai behozatala mellett.
E k k i n t kétfelöl megtámadtatva s mindkét félnek felelet-tel tartozók : az egyik és másik félnek is egyszerre a kö-vetkezkező választ a d j u k :
Először is kijelentjük, hogy mi valóban elleneztük a lengyel forradalmat, s annál inkább elleneztük a papságnak abbani részvétét s közreműködését. De mi nem v á r t u k be sem az egyiket sem a másikát, hogy csak azután, annak már megtörténte u t á n Ítéljük el őket. Mi szóltunk, és szóltunk még akkor, midőn hittük, hogy mind a két b a j r a óvólag, elháritólag h a t h a t u n k szavunkkal. H a a k k o r ez volt állás-pontunk : senki sem csodálkozhatik r a j t a , hogy most is igy é r z ü n k s a papságnak bármi összeesküvésben vagy forra-dalmi törekvésekbeni részvételét határozottan k á r h o z t a t j u k . A k á r hajlandó ezt hinni a Moszkvai újság, a k á r nem, mi-azzal nem sokat törődünk. Az orosz k o r m á n y jobban van értesülve s bármikép szeretne is bennünket forradalmiak-kint teforradalmiak-kintetni, jól t u d j a , hogy ez neki soha sem sikerülend.
Másodszor : daczára ebbeli határozott elveinknek, tá-vol legyen tőlünk, hogy üldözzük azon paptársainkat, k i k más véleményben vannak s azt hiszik, hogy máskint kell cselekedniök. H a nem b i r j u k őket meggyőződésünknek megnyerni : nyiltan fogunk ellenök harczolni. A mi Miko-szewski áldozárt illeti, mi mindig helytelenítettük elveit s nyilvános föllépéseit Párisban és Romában, szintúgy mint egyebütt, ahol csak vele találkoztunk. A mit a rendőrség vele tett, azt önkint tevé s m á r magában is badarság azt a k a r n i elhitetni, m i n t h a a rendőrség valahol személyes
magánellenszenvok végrehajtójává fogná magát odakölcsö nözni.
Harmadszor : épen mivel ellene v a g y u n k a papság bármi forradalmi törekvésekben vagy összeesküvésekbeni részvételének, s egyátalán m a g á n a k a forradalomnak : nem v a g y u n k s nem is lehetünk barátai az orosz k o r m á n y n a k , moly maga a megtestesült forradalom ; még kevésbbé volt
pedig a k á r c s a k eszünk ágában is, hogy valamikor szolgá-latába szegődjünk. A lázadás kitörése előtt, Wielopolski őrgróf idejében, behatólag szorgalmaztattunk reá, hogy használjuk föl az alkalmat s telepedjünk át Varsóba, hol nem ugyan anyagi, de vallási szempontból, meglehe-tős előnyök helyeztettek n e k ü n k kilátásba. Mi habozás nélkül visszautasítottuk a meghívást, miután szinte bi-zonyosan tudtuk, mi fog következni. A szabály, mely bennünket oly biztosan tájékozott, ép az volt, melyet Katkow ur a moszkvai újság szerkesztője ellenünkben a k a r érvényesiteni : „Timoo Danaos" stb. A következ-mények igazolták előrelátásunkat valamint igazolták ama szabálynak biztosságát is. (Vége köv.)
IRODALOM.
„Votum des Katholicismus und kathol. Weltconsens über die Wichtigkeit und Nothwendigket der weltlichen Herrschaft
und Souveränität des hl. Stuhles etc. etc. von D r . K a r l Schrödl, Domkapitular. Freiburg."
(Folytatás.)
Valóban elszorul a kebel a fájdalom miatt, hogy időnk-ben sokan még a széptehetségü, a tudomány és irodalom elhirhedt szellemei közöl sem fogják föl saját lelkismeretük sugallatát, nem bizzák a higgadt, igazsághü ész kalauzáló kezére az élet töredékeny s a j k á j á t , hanem fővezérlöjök a tetszvágy, a féktelen indulatok, kevély fölfuvalkodottság, ingerültség, mely minden harag élesztője. Elvitázhatlan és a tapasztalás által bebizonyított tény pedig az, hogy a lel-kismeret intő szava és az egészséges észnek mellőzésével előtérbe lépett kevélység, irigység, mely mindenha forrásul szolgál olyan tetteknek, melyek még az előitéletek sötét fel-lege által boritott pogány nemzetektől sem igen v á r h a t ó k , mit sem épít, semmit sem okul. Tehát a mult tapasztalást, a történelmet, mely nyitott k ö n y v k é n t áll előtte, ezen gya-korlati tudományt, melyet nem csak azért forgat az igaz bölcs, hogy t u d j a csupán, de elmélkedés folytán okulásra is hasznát vegye, vagy épenséggel nem tudja a gőgös szenve-dély, v a g y hogy ha tudja is, belőle átkozatos szivromlottsá-gában okulni nem a k a r . . . . Már ilyen a földühödött szen-vedélyhullámok veszélye által vezérelt szóhösökben volna
Valóban elszorul a kebel a fájdalom miatt, hogy időnk-ben sokan még a széptehetségü, a tudomány és irodalom elhirhedt szellemei közöl sem fogják föl saját lelkismeretük sugallatát, nem bizzák a higgadt, igazsághü ész kalauzáló kezére az élet töredékeny s a j k á j á t , hanem fővezérlöjök a tetszvágy, a féktelen indulatok, kevély fölfuvalkodottság, ingerültség, mely minden harag élesztője. Elvitázhatlan és a tapasztalás által bebizonyított tény pedig az, hogy a lel-kismeret intő szava és az egészséges észnek mellőzésével előtérbe lépett kevélység, irigység, mely mindenha forrásul szolgál olyan tetteknek, melyek még az előitéletek sötét fel-lege által boritott pogány nemzetektől sem igen v á r h a t ó k , mit sem épít, semmit sem okul. Tehát a mult tapasztalást, a történelmet, mely nyitott k ö n y v k é n t áll előtte, ezen gya-korlati tudományt, melyet nem csak azért forgat az igaz bölcs, hogy t u d j a csupán, de elmélkedés folytán okulásra is hasznát vegye, vagy épenséggel nem tudja a gőgös szenve-dély, v a g y hogy ha tudja is, belőle átkozatos szivromlottsá-gában okulni nem a k a r . . . . Már ilyen a földühödött szen-vedélyhullámok veszélye által vezérelt szóhösökben volna