ellátva, melyet szabadon kezel, melyről szabadon rendelkezik. Az állam közczélokra fordíthatja jöve-delmeit, leszállíthatja az adókat, ha az egyháznak van birtoka, mert a szegények, ügyefogyottak meg-találják a szükséges segélyt az egyháznál, azon in-tézetnél, mely kötelességének ismeri körüljárni, se-gíteni e földön, mint ezt Krisztus Urunk maga tette.
Cselka Nándor.
Szemelvények a fm. herczegprimásnak papságához intézett körleveléből :
(Folytatás.)
Neque apud Hebraeos, gentem caeteroquin carualem, virginitatis vestigia desiderantur. Elias, Elisaeus, Daniel cum sociis et praecursor Domini Joannes, de quo ipse Do-minus dixerat, quod non surrexerit major illo propheta inter filios mulierum, coelibem duxere vitam. Similes certe his censendi sunt illi, de quibus Isaias propheta loquitur eunuchi, quibus haec dicit Dominus : „dabo eis in domo mea et in muris meis locum et nomen melius a filiis et filiabus, nomen sempiternum dabo eis, quod non peribit."*)
Sed si gentiles, qui lumine revelationis supernaturalis destituti, in mari velut magno errarunt, quo ferrentur non intelligentes, quia nec viam cernebant, nec Palinurum, quem tuto sequerentur, habebant, si inquam gentiles jam tarn praeclare de castitatis virtute sentiebant, ^„si" teste S. Am-brosio2) „ipsis gentilibus inter aras et focos venerabilis solet esse virginitas," ita ne desipiemus, ut existimemus Agnum sanctum, impollutum, Legislatorem N. Foederis, Verbum Patris aeternum, quod virgines sequi dicuntur quocunque ierit, de castitate détériora sapuisse ? et Christum, qui nos sanctos et perfectos esse jussit, sicut Pater Coelestis perfe-ctus est,3) asseclas suos et in specie ministros et mysteriorum suorum dispensatores, qui legatione pro eo funguntur, tam-quam Deo per eos exhortante4) a magni olim pensa virtute castitatis exemisse ? et non potius charismata meliora aemu-landa jussisse ?
Largiendum quidem est, coelibatum nunquam ceu le-gem a divino Magistro aut ejus Apostolis seu fidelibus seu Sacrorum ministris fuisse impositum et verba cum Christi tum Apostolorum consilii nonnisi tenuisse rationem ; sed in ipso divini Magistri consilio pro omnibus, altiora petentibus, praeceptum latet ; quum coelibatus a Christo Domino qua medium adipiscendae vitae aeternae sistatur, dum dicit :
„sunt eunuchi, qui seipsos castraverunt propter regnum coe-lorum. Qui potest capere capiat."5) „Quid veratius, quid
») C. 56. 4.
2) L. de Virginit.
>) Matth. 5. 48.
*) 2. Cor. ő. 20.
*) Matth. 19. 12.
lucidius dici potest" quaerit S. Augustinus „Christus dicit, Veritas dicit et Sapientia Doi dicit, eos, qui pio proposito ab uxore ducenda se continuerint, castrare seipsos propter regnum coelorum." „Noc hoc jubet Dominus, sed h o r t a t u r "
ait S. Cyprianus „nec jugum necessitatis imponit, quando manet voluntatis arbitrium liberum. Sed cum habitationes multas apud Patrem esse dicat, melioris habitaculi hospitia demonstrat. Habitacula ista meliora vos petitis, carnis deside-ria castrantes, majoris gratiae praemium in coelestibus obtine-tis.6) „ E t ideo plus amat virgines Christus" ait S. H i e r o n y -mus „quia sponte tribuunt, quod sibi non fuerat impera-tum."7) Ipse etiam Christus Dominus castitatis in Sanctissi-ma sua persona sanctissimum nobis exhibuit exemplum, — imitandum.
Ne vero ceu donum absque propria cooperationo nobis obveniens, cogitetur castratio isthaec, sed potius qua animus ad terrena omnia nobis propria, Christo immolanda, prorn-ptus, qua directio mentis cuncta regno divino subordinans, urgent verba parabolae, in qua dum invitatus ad coenam eo se nitebatur excusare, quod uxorem duxerit, iram et indi-gnationem movit patrisfamilias et in perpetuum a coena exclusus est ;8) et verba illa Christi : „et omnis, qui relique-rit domum, fratres aut sorores . . . . aut uxorem, centuplum accipiet et vitam aeternam possidebit."9) In communione vitae sublimioris, spirituális, cum Jesu Christo initae, veri ejusdem asseclae s uperabundantem pro suo sacrificio
nanci-scentur mercedem.
Apostolus Gentium in rem nostram sequentia h a b e t :
„bonum est homini mulierem non tangere;" et „dico autem non nuptis et viduis : bonum est illis, si sic permanserint, sicut et ego."10) — D e se autem scribit: „castigo corpus meum et in Servitut em redigo, ne forte cum aliis praedica-verim, ipse reprobus efficiar;"1 1) hortaturque fideles i n h u n c modum: „fructus autem spiritus est: continentia, castitas.
Qui autem sunt C h r i s t i , carnem suam crucifixerunt cum vitiis et concupiscentiis."12) „Haec est enim voluntas Dei sanctificatio vestra, ut abstineatis vos a fornicatione, ut sciât unusquisque vestrum vas suum possidere in sanctifi-catione et honore, non in passione desiderii, sicut et gentes, quae ignorant Deum."1 3) S. Petrus vero obsecrat fideles
„abstinere a carnalibus desideriis, que militant adversus animam."14) Stus quoque Joannes pariter hortatur fideles:
„nolite diligero mundum . . . quoniam, omne quod est in mundo, concupiscentia carnis est et concupiscentia oculorum et superbia vitae, quae non est ex Pâtre."1 6)
Nemo post haec incertus haerere p otest, sed singuli confiteri coguntur coelibatum et castitatem omnibus sine discrimine asseclis a Christo et Apostolis fuisse commenda-tum. Sed non minus certum eat, Apostolos Sacrorum
mini-6) D e hab. virg.
7) L. I. cont. Jovin.
8) L u c . 14. 20.
») Matth. 19. 29.
>°) I. Cor. 7. 1 . 8 .
") ibid. 9. 27.
•2) Gal. 5 . 2 2 . 24.
>3) I. Thess. 4. 3 - 5 . '*) I. Petri 2. 11.
I6) I. Joann. 1. 15.
14*
« 108 »
stris, quos teste Irenaeo valde perfeetos et irreprehensibiles in omnibus esse volebant, quos et successores relinquebant, suum ipsorum locum ministerii tradentes, coelibatum impen-sius commendasse. Certum saltern est, morem, ut nullus presbyteratus ordinem adeptus uxorem amplius duceret, in antiquissima j a m viguisse ecclesia, apostolicae proin adscri-bendus erit origini. A u t demonstret quis bujus consuetudinis ortum seriorem ? — Ab exordio igitur ecclesiae coelibatum normae adinstar viguisse observamus, quae consuetudine in verbis et proprio Christi exemplo fundata nitebatur. Haec consuetudo in ecclesiae primordiis, intima religiositate et morum innocentia excellentibus, legis adinstar servabatur, stringentis magis acpotentissimi cujusvis imperatoris decre-tum. Coelibatus ministrorum ecclesiae postulati adinstar, per neminem unquam in dubium vocati, considerabatur, quod omnem legis positivae dispositionein reddiderat superfluam.
— Justinus, Atheganoras altero j a m seculo castitatem ce-lebrant, nec defuere hoc tempore jam, qui coelibatum ceu legem clero imponi opta vis sent, reluctante tarnen, ut Euse-bius testatur, Dionysio Corinthio. — Ministerio sacro ad-movendos a matrimonio arcendos esse Conc. Carthaginensi A. 390. celebratum Can. 2-o decrevit dicens : „ I t a piacúit et condecet sacrosanctos Antistites et Dei sacerdotes, nec non Levitas vel qui Sacramentis divinis inserviunt, conti-nentes esse in omnibus, quo possint simpliciter, quod a Deo postulant impetrare ; " hanc decreti sui assignans rationem :
„ u t quod Apostoli docuerunt et ipsa servavit antiquitas, nos quoque custodiamus." — Canonum vero Apostolicorum 25 us a i t : „innuptis autem, qui ad clerum provecti sunt, praecipimus, si voluerint, uxores accipiant, sed Lectores
Cantoresque tantummodo." — Praeluserant vero his sta-t u sta-t a Conciliorum Illiberista-tani A. 304., Ancyrani 314., Neo-caesareensis eodem Anno celebratorum, quae connubia pre-sbyterorum vetant, j a m q u e conjugatos ab uxoribus abstinere jubent. Sed ecclesia, nisi seipsam negare velit, — aliter plane statuere non potuit. Coelibatus enim in ecclesia catholica est testimonium vivum fidei in charismata sublimiora huic mundo infusa omnipotentis operationis, virtutis vere infinitae in re-bus finitis ; et ecclesiam sublimiori ordini origines suas de-bere paíam loquitur. i (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , aug. 12. Az osztrák vallás- és közoktatási, bel- és igazságügyi miniszterek 1869 augusztus 7-ikről kö-vetkező rendeletet bocsátottak ki : Azon elv, mely a vallás-és közoktatásügyi miniszternek 1869 jul. 7-ről kelt rende-letében (birod. t ö r v . 1. 134 sz.) vonatkozólag azon püspöki Ítéletek foganatositására, melyek valamely lelkésznek egy-házi javító intézetbe leendő elzáratását rendelik meg, ki-mondatott, alkalmazandó a mindkét nembeli szerzetesekre is ugy, hogy rendes communitáshoz tartozó egyén, k i i l l e -t ő f e l j e b b v a l ó j a p a r a n c s á b ó 1 b á r m i l y o k b ó 1 f o g s á g b a n v a n , a k a r a t a e l l e n a b b a n v i s s z a n e m t a r t a t h á t i k . — De mivel az emberiségi és egész-ségfentartási tekinteteket nem lehet figyelmen kívül hagyni a világi és szerzetes rendek azon tagjaival szemben sem, k i k a feljebbvalóik által r e á j u k kimondott fogságnak
önkény-tesen alávetik m a g u k a t , a vallás- és közoktatásügyi minisz-ternek azonnal jegyzékek lesznek előterjesztendők és adandó esetben kiegészitendők, melyek a tettleg fogságban levő világi papok és szerzetesek neveit, az időt, mely óta fogsá-guk t a r t , az időt, melyre az kimondatott, továbbá, a börtön minőségét nagyság, világosság, lég és berendezés tekinteté-ben, végre az élelmezés módját tartalmazzák. Végül : Ezen rendelet a szerzetes rendbe v a g y congregátioba belépő u j taggal még a fogadalom letétele előtt közlendő stb.
Ezen miniszterialis rendeletnek értelmét mi igy fogjuk fel : az egyházi elöljáróság, püspök s rendfőnök hozhat a neki alárendelt egyházi kerületben vagy házban törvénye-ket, ezeket kihirdetheti s kötelezheti alárendelteit ezen tör-vényeknek megtartására.
H a tetszik az alárendelteknek a hozott törvényeket megtartani, ha tetszik nekik becsületes, jámbor, keresztény életmódot élni, m i n d e n botrányos tettől tartózkodni; a k k o r mind en rendben van.
H a ellenben egyik-másik pap vagy szerzetes a törvé-n y e k törvé-n e k törvé-n e m etörvé-ngedelmeskedik, kicsapotörvé-ngó, botrátörvé-nyos életet él, mit tesz az egyházi elöljáróság ? Ismételt intés után bí-róilag Ítéletet mond felette s hogy megjavíttassák, valamely zárdába küldetik elmélkedni állása s ezzel ellenkező élet-módja felett; itt azután meglehet, hogy böjtölnie is kell s hogy,nem lehet mindazt kényekedve szerint tennie, mit azelőtt tett s miért bűnhődik, az magától értetik, noha k a r h a t a -lommal az e gyház sohasem szokta rendeleteit érvényesíteni.
A miniszterialis rendelet a dolgon, mely igen egyszerű s természetes, segiteni iparkodik. Az egyházi elöljáróság hozhat törvényeket, de ezen törvényeknek sanctióját vagyis a megszegéshez kötött büntetést az egyházi hatóság meg nem szabhatja, hanem megszabja az illető törvényszegő az által, hogy a k a r j a - e magát alávetni a büntetésnek vagy sem.
í m e , az egyházi törvényhozást illusoriussá a k a r j á k tenni ? mert mire való a törvény, lia annak általhágóját megbüntetni nem lehet ? Pedig a törvényszegőben bajosan lehet annyi lelkiismeretességet feltenni, hogy belátva tettét, önkényt alávesse m a g á t a büntetésnek, ha még az ellensze-gülésre hatóságilag is felhatalmaztatik.
Mi fog tehát történni, ha a bűnös nem veti magát alá s nem fogadja el a reá egyházbiróilag kimondott büntetést ? E r r ő l hallgat a rendelet. Meg fog tehát minden ugy maradni, mint volt az itélet előtt, a botrányos pap fogja folytatni gyönyörű életmódját ? Az elöljáró kérheti, intheti, de bün-tetnie nem lehet, mert hogy j a v í t á s r a bevitettessék valamely házba s eltávolittattassék azon helyről, hol élete által bot-r á n y adott, m a g á n a k a tisztelendő bűnösnek beleegyezésébot-re v a n szükség.
A józan ész és józan törvény szerint a bűnös felleb-bezheti ügyét, ha a reá kimondott Ítélettel nincs megelégedve a fensőbb hatósághoz. Ausztriában ez most másként lesz ; a f o r u m s u p e r r e v i s o r i u m m a g a a v á d l o t t l e s z s kimondja, hogy ő ily büntetést nem érdemel, azt el sem is fogadja s az elöljáróság a miniszteriális ren-delvény értelmében fejet fog h a j t a n i a vádlott előtt s tőle bocsánatot kér, hogy bátorkodott őtet elitélni ?
Igy azután meglesz a gyönyörű rend az egyhá-zi társadalomban. Reményelhető, hogy nemsokára egy más
« 109 »
rendeletet fognak kibocsátani, melyben kijelentetik, hogy a t o l v a j o k , r a b l ó k , útonállók, szökevények stb. stb. csak azon esetben fognak b e z á r a t h a t n i , ha tetszik m a g u k a t alávetni az illető Ítéletnek. Oh boldog A u s z t r i a , mely ily idylli tőrvényekkel fog kormányoztatni !
H a pedig valamely tisztelendő bűnös önszántából alá-veti magát a büntetésnek s bomegy valamely zárdába, a hatóság azonnal egy főszakácsot, ki az ételeket fogja minden nap megvizsgálni, egy fődoctort , ki a tisz-telendő ur pulsusát fogja mindennap tapingatni ; egy főkályhafütőt, ki a szoba melegét, egy főszobaleányt, ki a szoba tisztaságát s a főcsizmatisztitót, ki a csizmák fényességét fogja megvizsgálni, illő diurnum s honorarium mellett fog kiküldeni, kik ezután pontosan teendik látoga-tásaikat s hün fognak more austriaco száz meg száz ivre terjedő protocollumokat felvenni.
Nem sokára, ugy látszik, egy más rendelvény is fog megjelenni; az tudnillik, hogy az apa kihágó, engedet-len fiát se be nem csukhatja, se meg nem böjtöltetheti, hacsak a fiú önszántából alá nem veti magát a papa által kiszabott büntetésnek. H a pedig alávetette^ magát a fiú, az illető főszakácsok, fődoctorok az utolsó főcsizmatisz-titókig mind mozgásba fognak tétetni.
Csak ennyit a k a r t u n k ma mondani. Sándor.
P Á R I S . (A k e l e t i s z a k a d á r o k é s a k ö z ö n -s é g e -s z -s i n a t . ) Azon kec-segtető remények, melyek egy ideig azt hitették el velünk, hogy görög-keleti testvéreinket nemsokára ismét az e g y h á z kebelében l á t a n d j u k , fájdalom, meghiúsultak. Ö szentségének meghivó levele, mely a test-véri szeretet s az evangéliumi szelídség oly fényes pél-dányképe, a görög püspökök részéről csak hideg közöny-nyel találkozott, k i k n e k leveleiből ép oly mértékben sugár-zik az emberi fonákságnak szelleme, a mily mértékben I X . Piusé a tiszta apostoli buzgalom és a valódi ihletettség jel-legét hordja magán. A „Civilta" egyik ujabb, junius 19 ről, keltezett levelezése az, mely ebb eli reményünket, Athanáz, a Gergelyek és V a z u l o k utódjait Rómában látni, meghiu-sítja, egyszersmind azon meggyőződést is keltvén miben-nünk, miszerint egy nagyszerű erőszakos rázkódás keilend arra, hogy kelet népei s azoknak vezérei hitbeli lethargiá-jukból felocsúdjanak.
íme ezen érdekes levelezésnek rövid kivonata : „A sz.
a t y á n a k levelei az antiochiai és jeruzsálemi szakadár 'patri-a r c h á k n 'patri-a k 'patri-a syri'patri-ai 'patri-apostoli küldött ált'patri-al 'patri-a d 'patri-a t t 'patri-a k át. A Damasban székelő antiochiai patriarcha eleinte igen nagy tisztelettel fogadta a neki szóló iratot és anélkül, hogy csak egy szót is szólott volna, megcsókolta és mellére illesztette.
Kevés órával későbben azonban megbízta a sardai püspököt azzal, bogy visszaadván az apostoli küldöttnek a nála tett látogatást, visszaszolgáltassa egyszersmind azon pápai ira-tot is, melyet, amint ezt igen válogaira-tott szavakban üzente a küldöttnek, el nem fogadhat, mielőtt erre nézve nemze-zetével nem értekezett volna. Ezen patriarcha köztudomá-silag igen nagy híve a konstantinápolyi p a t r i a r c h á n a k és az orosz k o r m á n y n a k , miből az következik, hogy ő benne nem szabad valami igen n a g y reményeket helyezni. Az ő joghatósága alatt tiz püspök áll, kik bizonyosan semmit
sem fognak tenni engedelme nélkül; ezek közül néhányan igen udvariasan utasíták vissza a pápai iratot azon kijelen-téssel, hogy azt csak a patriarcha kezeiből f o g a d h a t j á k el ; mások tiszteletteljesen elfogadták s igen nagy hajlamot m u t a t t a k a zsinatra megjelenni, hacsak a patriarcha ha-sonlót tenne; mások ismét mindenféle megjegyzés nélkül fogadták el, míg végül olyanok is találkoztak, k i k hasonló-lag j á r v á n el, mint p á t r i á r k á j u k , elfogadták ugyan az ira-tot, de későbben visszaküldték ; mindnyájan azonban a legnagyobb tiszteletet m u t a t t á k a szentszék s annak kül-dötte iránt. — Annyi bizonyos, hogy a nép szivesen látná püspökeit a zsinaton, csakhogy ez, fájdalom, nem annyira a püspököktől, mint inkább a patriarchától függ.
A jeruzsálemi görög patriarcha szintén igen nagy tisztelettel fogadá a pápai iratot, de későbben hasonló men-tegetéssel, mint az antiochiai, visszaküldte, hivatkozván egyszersmind a többi keleti patriarchára is. A bethlehemi püspök elfogadta és megtartotta a meghivót; a nazarethi érsek ugy tőn, mint a patriarcha s hasonlólag a többi görög püspök is úgy, hogy talán alig csalódunk, ha azt mondjuk;
hogy ezek a jó ügyre nézve mi reményt sem képesek többé nyújtani. A jeruzsálemi örmény patriarcha elfogadta u g y a n a levelet, de nem mint meghivót, hanem csak mint egyszerű tudosítmányt a zsinatnak megtartásáról ; hasonlólag tőn ugyané városnak jacobita püspöke is. A cyprusszigeti püspökök ellenben némi hajlamot mutattak az egyesülésre és p a t r i a r c h á j u k eljárása felett nemtetszésüket egyértelmü-leg nyilváníták. A konstantinápolyi latin p a t r i a r c h á n a k Cyprus szigetén tartózkodó pro-vicariusa Vicosiába ment, hogy az ottani érseknek a pápai meghivót kézbesítse. Ez utóbbi nagy tisztelettel fogadá s átalános szavakban az unió iránti hajlamát ^kifejezé, hozzátévén : „de mit tehetek én, midőn a konstantinápolyi egyház ellene van minden egyesülési k í s é r l e t n e k ? " S valóban valamivel később vissza is küldé a pápai iratot azon kijelentéssel, hogy ő ugyan az első lenne, ki a patriarchát követné, ha az Rómába menne, de enélkül nem tehet semmit és egy különös tisztelgő láto-gatásnak alkalmával biztosítá a pro-vicariust a szentszék iránti őszinte kegyeletéről. íme a schismának következmé-nyei ! A görög püspökök fel a k á r v á n szabadulni a római szentszék joghatósága alól, alázatos szolgái lettek a kon-stantinápolyi patriarchának, ki most valóban önkényüleg uralkodik r a j t u k . A nyugati egyház soha sem látta a jelle-meknek ilyetén elaljasítását s a patriarchák és metropoliták ottan soha sem gyakoroltak ilyen korlátlan hatalmat. Mi-helyt Róma megszólal, nem kell többé metropolitájának el-j á r á s á r a figyelni a p ü s p ö k n e k , mindegyik legfőbb kor-mányzó a maga megyéjében, valamennyinek lévén egy kö-zös atyja, ki egyszersmind a kath. egyháznak tekintély-teljes középpontja, atyai szeretetben ez vezérelvén lépteit, igazgatván eljárásukat. íme az uniónak gyümölcsei és kö-vetkezményei.
Az alexandriai szakadár patriarchának a minorita-rendű msgre Ciurcia adta át a pápai meghivót. Mindenek-előtt különös kihallgatásra kérvén és kapván napot, a ki-tűzött időben a p a t r i a r c h á n a k Saba nevű székhelyén meg-jelent, elkísérve korlátnoka és két paptársa által. A pa-triarcha akkor épen betegeskedett és ezért msgre Ciurciát
1 1 0 I>
helynöke és leendő utódja fogadta, körülvéve a pelusiumi, tripolisi és cyrenei püspökök által. A helynöknek neve msgre Nil. Ciurcia egy hosszabb beszédben kifejté előtte
megjelenésének czélját, mire a helynök a szokott udvarias modorban kijelenté, miszerint nincs azon helyzetben a pápai meghivót elfogadhatni. Ez ellenvetésre el volt készülve
msgre Ciurcia ; mindazonáltal á t n y u j t á a meghivónak a kanczellár kezei közt lévő példányát, mely igen díszesen
volt bekötve és megaranyozva.
E r r e barátságos s néha heves társalkodás kezdődött.
A szakadár püspökök a hitbeli eltérésekre terclék a beszéd folyamát s ezekre nézve hosszabb beszédekben fejtegeték nézeteiket, feleletre szólítván a latin küldöttséget. Msgre Ciurcia azonban elég ildomosán kijelenté, hogy ő akármikor kész hittani vitára, csak a mostani pillanatban nem, mint a melynek czélja egészen más valami. — Néhány nappal ké-sőbben msgre Nil visszaadván Ciurciának hivatalos látoga-tását, az egész ügy mindkét részt kielégítő modorban be volt fejezve ; kivévén, hogy egy alexandriai lap a megtör-tént disputatióféléről némileg elferdítéseken alapuló tudósí-tásokat hozott, melyeket msgre Ciurcia azonban helyreiga-zítani sietett. — Látszik mindebből, hogy Konstantinápoly-,
Antiochia-, Jeruzsálem- és Alexandriában ugyanazon szel-lem uralkodik s a görögök, csak azt szerették volna, ha a meghivás nagyobb ünnepélyességgel történik, hogy ők is annál nagyobb ünnepélyességgel visszautasíthatták volna.
Nem régen a február hóban meghalálozott abyssiniai püspök helyébe utódot kerestek, mi annál nehezebb feladat, minthogy az abyssiniai püspöknek helyzete semmi
tekin-tetben sem kecsegtető. Mindig zárt ajtók megett él, senkivel sem közlekedhetik, mint csak a királylyal s a legnagyobb botrány lenne, ha valaki inni vagy enni látná őt, szóval, egész magaviseletén semmi földinek sem szabad mutatkoz-ni, hanem mindennek földöntúlinak és éginek kell lenni.
Ezen püspök továbbá nem lehet benszülött abyssiniai, a miértis mindig az egyptusi barátok közül választatik s pedig elég különös modorban. H a tudniillik az abyssiniai püspöki szék megürül, a k k o r az alexandriai kopt patri-archához egy küldöttséget menesztenek, u j püspököt ké-rendők. Azután az egyiptomi zárdák egyikében egy barátot fognak, minden ellenkezéseinek daczára püspökké szentelik és a küldöttségnek á t a d j á k — s e szerencsétlen ezen percz-től fogva meghalt a világnak, mert többé nem látja őt senki.
Hallomás szerint Abyssiniában is igen sok barát és pap van, de úgy látszik, hogy felszenteltetésük érvénytelen, mert az onnan érkező tudósítások szerint oly módon történik, hogy a püspök, székén ülve, a felszentelendők előtte álló serege felett bizonyos számú igen hosszú imákat mond s aztán egy kis szentelt vizzel behinti, mivel a felszentelési szertartás végét érte."
Hogy visszatérjünk tudósításunk vezérgondolatára, a
„CiviltáK-val be kell vallanunk, hogy a görög-keletiek, em-berileg szólva, semmi reményt sem n y ú j t a n a k az únióra. — Azon előkelők közt, kik épen legnagyobb befolyással b i r n a k a püspökök megválasztására, igen nagy a tudatlanság, az elfogultság és az ellenszenv a katholikusok v a g y mint ők mondják, a f r a n k o k ellen, mely utóbbi kifejezés azt mutatja,
hogy bennük a vallási ellenszenv a nemzetivel egyesült. —
Maguk a püspökök pedig részint félnek ezektől, részint féltékenyek egymásra, részint pedig bizonyos álszégyen nyomása alatt állván, nem a k a r j á k bevallani, hogy eddig tévedtek. A konstantinápolyi p a t r i a r k a az első példát a d t a e tekintetben, a többi p a t r i a r k a , bár váltig ismételgetik, hogy tökéletesen függetlenek tőle, mégis siettek őt követni, kitegyszersmindazily módon elkövetett hibáértők is okozzák.
A püspökök ámbár állítólagosán szintén teljesen függetle-nek pátriárkáiktól, még sem merfüggetle-nek semmit sem tenni azoknak beleegyezése n é l k ü l ; ezek viszont az ellen emelnek panaszt, hogy a pápa, mielőtt a zsinatot egybehivta volna, nem értekezett velük, mint hasonranguakkal a követendő mód iránt ; kifogásokat tesznek továbbá a meghivó szer-kesztése és külső a l a k j a ellen s váltig azt mondogatják, hogy más eljárás mellett tán sikerült volna az ohajtott czélt elérni. De ki ne látná át, hogy ez mind csak üres beszéd ; mert ha eme szakadár püspökökben csak egy szikrája is volna az isteni szellemnek, váljon ily végtelen nagy hord-erejű munkábani részvételüket függővé tennék-e ily
A püspökök ámbár állítólagosán szintén teljesen függetle-nek pátriárkáiktól, még sem merfüggetle-nek semmit sem tenni azoknak beleegyezése n é l k ü l ; ezek viszont az ellen emelnek panaszt, hogy a pápa, mielőtt a zsinatot egybehivta volna, nem értekezett velük, mint hasonranguakkal a követendő mód iránt ; kifogásokat tesznek továbbá a meghivó szer-kesztése és külső a l a k j a ellen s váltig azt mondogatják, hogy más eljárás mellett tán sikerült volna az ohajtott czélt elérni. De ki ne látná át, hogy ez mind csak üres beszéd ; mert ha eme szakadár püspökökben csak egy szikrája is volna az isteni szellemnek, váljon ily végtelen nagy hord-erejű munkábani részvételüket függővé tennék-e ily