Cselka Nándor.
— u 1 1 â tt-—
Szemelvények a fm. herczegprimásnak papságához intézett körleveléből :
(Vége.)
Canonum horum statuta indoli ac naturae, dignitati ac excellentiae sacerdotii novae legis apprime convenire e sequentibus impatescit. Nihil sublimius, nihil sanctius Sacer-dotio Christi cogitari potest, quippe quod in subjecto unionem hypostaticam requirebat i. e. postulabat, ut Sacerdos non tantuui sit homo, sed etiam ut sit una e personis divinis.
Idem requirebatur in Hostia, quae erat ipsius corpus et san-guis unione divinitatis sanctificata et ordinabatur adrecon-ciliationem totius mundi. Sacerdotii Christi eminentissima quaedam communicatio et participatio est Sacerdotium no-vae legis, cujus duae sunt principales functiones, nimirum altera, remittere peccata et sanctificare animas, — altera offerre in sacrificium corpus et sanguinem Christi modo prorsus admirabili et inaudito. Sola enim auctoritate divi-na peccata remitti possunt, cum ejus sit condodivi-nare injuriam, in quem commissa est, quam auctoritatem Christus non an-gelis, non aliis sanctissimis viris, sed solis communicavit sacerdotibus, quibus concessit, ut tamquam judices et vicarii
— Ipsius locum obtinentes — absolvant a peccatis, poenam condonent aeternam, conférant Spiritum Sanctum etfaciant filios Dei et haeredes regni coelestis ; „quorum remiseritis peccata, remittuntur eis, quorum retinueritis, retenta sunt." ')
— Sed nec altera functio sine communicatione et participa-tione divinae potestatis exercetur ; quid enim admirabilius animo concipi potest, quam solo verbo substantiam panis et vini eonvertere in corpus et sanguinem Christi, solis specie-bus remanentispecie-bus '? Cum Deus Sacerdotes novae legis elege-rit ad tam sublimem dignitatem et ad funtiones tam sanctas et admirabiles, scilicet ad remittenda peccata, ad purgandas animas, ad justificandos peccatores, ad efficiendos filios Dei et haeredes regni, ad consecrandum corpus et sanguinem Christi,ad offerendum eadetn in Sacrificium pro salute mundi ; quam mundos oportet esse illos, qui constituti sunt, ut ani-mas aliorum a peccatis emundarent, quam justos et sanctos, qui alios efficere debent justos et sanctos; quam Christo per omnia conformes in vita, qui in ipsius persona quotidie sa-crificium pro salute hominum offerunt et ipsius passionem ac mortem repraesentant ; quanta animi et corporis puritate nitere debent, qui non solum offerunt, sed etiam sumunt quotidie corpus et sanguinem Domini omnis sanctitatis et puritatis fontem ; quam immaculati in tam divinis functi-onibus versari debeant, in quibus se praebent Christi vica-rios, instrumenta Spiritus sancti peculiaria, mysteriorum Dei dispensatores et pro genere humano apud justitiam di-vinam intercessores.
Hinc est, quod in Ecclesia Catholica nemini cito manus imponantur, nemini, qui plurium annorum intercapedine status clericalis tyrocinium non posuit, ad quod nullus ad-mittitur, nisi se admitti instanter petat, nullus, nisi qui in seminarii disciplinam se tradi cupiat, nullus, nisi facta prius in vocationem, ingenium ac indolem disquisitione, quam di-ligens sequitur, eaque plurium annorum probatio e parte
') I. Joann. 20. 21.
suscepti, ut cognoscat, quid valeant humeri, [quid ferre ré-cusent, e parte vero Ecclesiae, ut morali certitudine constet, sacerdotii candidatos tales esse, qui sciant, possint, acvelint pure, caste, apte, perite res sacras procurare. Non reticeo-tur Seminarii alumnis sacerdotalis status onera, quae ad SS. ordines promovendi subeunt, non obligatiönes, quibus se subjiciunt. Ut adeo nullus sit, qui e Seminario egrediatur Sacerdos, qui nesciat : sanctos opertere esse Sacerdotes „quia sanctus est Deus, qui separavit eos a ceteris populis, ut essent sui."2) Norunt profecto omnes, dicente S. Chrysologo®) clericum esse, qui ante Deum stat jugiter, versatur inter Altaria semper, neque a Dei oculis recedit unquam, qui peccatorum causas, dolores populi suscipit, fert, offert, inge-rit preces, accipit, refert, restituit impetrata, ex homine to-tus in Angelum substituto-tus ; . . sed norunt etiam frustra Sacerdotes id se consecuturos confidere, nisi contendant totis viribus praefulgere coram omnibus candore morum, innocen-tia vitae, fervida in Deum et proximum caritate, firma in sancto puritatis proposito voluntate.
Unde facile j a m quisque intelligit continentiam vitae non solum uti commendabilem virtutem, sed tamquam omni-no necessariam et conditionem, sine qua Sacerdos subli-mi suae destinationi respondere nequit , ab omnibus , in S. Ordine constitutis , curae cordique habendam esse.
Sane experientia docet, nihil tam odisse mundum, quam immundum Clericum ; quo enim mundus ipse peior est, eo puriores et sanctiores vult esse Sacerdotes. Experientia porro docet, facile a saecularibus hominibus iracundiam, ambitio-nem et quodcunque aliud vitium in suo tolerari Sacerdote, si vero incontinentem viderint vel saltern suspicentur, statim despiciunt et horrent, ut hoc solo nomine contemptibilis apud omnes et invisus reddatur. Notum quippe omnibus est, quod ad continentiam servandam sancto et solemni voto, propriis labiis nullo suadente aut impellente, sed sponte ac volunta-rie in sacrorum ordinum susceptione Sacerdos quisque se-ipsum obligaverit et devinxerit. Ad vota autem Deo rede1 .en-da non nostra electione et libertate movemur, sed justitiae debito et lege compellimur. Ita S. Chrysostomus in ilia Psalmi „49. „Redde Altissimo vota tua" pulchre dixit „Red-de : post promissionem enim efficitur „Red-debitum. Ita et Anna reddidit filium, ut debitum maximum. T u ergo sive promit-tas eleemosynas, sive vitam pudicam, sive aliquod aliud tale, ad id exsolvendum festina ;" et S. Augustinus4) „Quia jam vovisti, jam te obstrinxisti : aliud tibi facere non licet. Et si indignum est promissa hominibus non servare, quanto ma-gis non ferendum ea non adimplere, quae omnipotenti Deo, tota coelesti curia adstante, promiseris."
Christi igitur minister et mysteriorum E j u s dispensa-tor puritatem et sanctitatem novae, per Salvadispensa-torem partae vitae, velut in speculo exhibere d e b e t , „quia" ut ob-servât S. Augustinus „summopere decet omnes Christi ministros eam profiteri virtutem, quam speciali ratione professus est Christus, virgo, virginis filius, virginum spon-sus." Quo enim illustrior est in Ecclesia sacerdo-talis Officii dignitas et splendor, eo ab omni labe puriores,
2) Levit. 20. 24.
3) Serm. 26.
*) Epist. ad Arment. Ripar. 45.
15 *
4
~ M 1 1 6 omnique virtutum genere praestantiores sínt Sacerdotes est necesse, ut tantum caeteros magnitudine meritorum, quan-tum gradu, dignitateque antecellant. Non alia de causa con-s t i t u é ii con-sunt con-sal terrae, lux mundi, civitatecon-s con-supra montecon-s, quam ut honestissimae vitae exemplis animos veluti sale condirent, ut coelestis Ierusalem formám atque imaginem in se ipsis exhibeant, ad quam reliqui homines vitam suam componerent et conformarent et quoad ejus fieri potest, in
se ipsis exprimèrent.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
E S Z T E R G O M , aug. 16-án. A m a g y a r Sionra nézve mindenkor örvendetes nap, az Assumtio, ez évben igazán classicus nappá, hitbeli és szellemi gyönyörben gazdag ün-neppé lön, mivé K o v á c s Zsigmond pécsi püspökké történt felszenteltetése varázslá. A fenséges ténykedés hatásának
meggyengíthetlen benyomásai alatt i r j u k ugyan ezen soro-k a t , de azért fenebbi jelzésünsoro-ket a szemtanusoro-k soro-közül sensoro-ki sem fogja túlságosnak, még lcevésbbé az igazságtól eltérőnek mondhatni. A püspökké szenteltetés actusa mindenkor és minden hivőre nézve magasbjelentőségü esemény, de e minőség nagy mérvben fokozódik a r r a nézve, ki a nagyszerű jelenetet azon tudattal szemléli, hogy e püspök az ő püspöke leend és azon megye fejedelmévé kenetik fel, melynek ő, a szemlélő is t a g j a . Ily tudatban csüggött áhítattal vegyült kegyeletünk az ünnepélyen, melynek a mily szerencsés, ép oly figyelmes részesei lehettünk. A felszentelő herczegprimás a m. L i p o v n i c z k y István nagyváradi és m. Z a l k a J á n o s győri segédkező püspök u r a k által környezett fel-szentelendővel a basilikába vonulván, a szószékre m. S z a b ó József felszentelt püspök úr lépett és a neki oly igen saját kedves behízelgő, népszerű modorban fejtegeté a főtemplom roppant öbleit betöltő sokaság előtt a püspökké szentelés kiválóbb részleteit, melyeknek ily módoni megmagyarázása az amugyis ünnepélyesen hangolt kedélyeket teljesen elő-készíté a consecratio gyönyörű folyamára, melynek szemet és szívet egyaránt lebilincselő menete szent érdekességében sokat nyert azon harmonicus, zavartalan tisztkedés által, melylyel a herczegprimás a teendőket egészen átérezve végzé és a felszentelendő teljes avatottsággal közvetíté a hosszú, de ekkép soha sem hosszadalmas szertartásokat. A három-szor ismételt „ad multos annos" ezerszeresen viszhangzott keblünkben és bensőleg ajtatos fohász lebbent el a j k a i n k r ó l annak valósulásáért ; az inthronisatio alkalmával önkényt rebegte nyelvünk : Thronus tuus sít firmus jugiter és az első áldáskor gyermekszem könyei ültek aférfiarezokon esde-kelvén, hogy azokkal ezen áldásnak harmatgyöngyei elegyed-jenek. A 12 órakor végződött egyházi ünnepet az u j felszen-telt méltóságnáli tisztelgés után a szeretet lakomája követte, melynél az üdvösen keltett érzelmek u j tápot, u j emelkedést nyertek a varázsütenyü felköszöntésekben. 0 herczegsége a pápa, ki 23 éven át erős kezekkel kormányozza az egyház h a j ó j á t és őrzi, védi az emberiség legfőbb javait, a hitet, igazságot, valódi szabadságot, jogot ; — a felséges fejedelmi p á r iránt emelvén hódolati poharat, meglepő fordulattal mondá : Most pedig az egykori tanfelügyelő emel poharat
egykori k i s p a p j á r a ; a tanfelügyelő én vagyok, a kispap pedig a jobbomon ülő és ma pécsi püspökké szentelt K o -v á c s Zsigmond ő mlga ; és előtüntet-vén a felszenteltnek fényes tehetségeit, melyeknél fogva a magára vállalt nagy feladatot sikeresen meg fogja oldhatni és a pécsi megyének uj, szebb, jobb jövőt készitend, szerencsekívánatokkal hal-mozta el őt, mint kinek oly megye jutott osztályrészül, mely-nek nemzetünk történelmében csak egy gyászpontja van és ez — Mohács. H a t a l m a s éljenzés tölté be az apostoli lelkü-let-, gyengéd érzet- és ragyogó elmésségben gazdag felkö-szöntéseket, a melyek által ébresztett és rengetett érzelmek tapsviharban törtek ki a felszentelt püspök gyönyörű nyel-vezetén és ver. enyző emelkedettséggel viszonzó beszédének különösen azon részleteinél, melyek egyikében a herczeg-primásnak azon leereszkedő nyájasságára nézve, hogy őt p ü s p ö k t á r s á n a k nevezé, azon elragadó hasonlattal válaszolt, hogy ezt csak oly értelemben veheti, minőben a sas is, mely k á p r á z a t nélkül szemléli a nap tűzgolyóját, t á r s á n a k nevezé a sövény növényzete közt rejtező m a d a r k á t ; másikában pe-dig ő herczegségét hajóhoz hasonlítá, mely a nemzet legdrá-gább kincseit, a hitet, a reményt biztosan keblébe rejtve hordozza a csapkodó hullámok közt. E m l é k ü n k b e n ép ugy, mint szivünkben még most is élnek, h a t n a k , uralgnak a ritka ékesszólással tolmácsolt sasröptü eszmék, hála- és ke-gyeletben áradozó érzelmek : de még sem m e r j ü k a gyönyörű szövedéknek egyes aranyszálait csillogtatni, mert hol azokat érintenők, csak páratlan ragyogásuk elhomályositását ki-sértené meg avatatlanságunk. A nap kiváló két a l a k j a ecsetelhetlen diadalt aratott, egyik borostyánt, a másik ba-bért, mindkettő u j koszorút fűzött a rostrumon és — szi-vekben ; sasok találkoztak egymással és hatalmas szárnyai-kat egybefüzve r a g a d t a k magokkal mindenkit. A leirhatlan kedélyáramlat ezen hullámzásának t a r t a m a alatt tolmá-csolták a pécsi káptalan küldöttei, F e s z t i Károly és T r o l i Ferencz kanonokok a káptalan és megyei clerus nevében az u j püspök iránti fiúi hódolatot, a mai nap feletti örömet.
S z i l á g y i Virgil az egyházához és hazájához egyenlően hü magyar fő- és alpapság jólétére, S z a b ó Imre k. kine vezett szombathelyi püspök meghatóan, szokott ékesfoglal-ványu aranyszavakban kéré az u j pécsi püspököt, hogy ne feledkezzék meg a veszprémi megyéről, mint oly anyáról, kinek kebléről emelkedett a püspöki magas méltóságra;
majd ismét szokásos, megnyerő kedélyességgel említé fel, hogy L i p o v n i c z k y István nagyváradi püspök ő mlga ezen ünnepen születési napját üli ; mire ő herczegsége kegy-teljesen nyilvánitá, hogy ő is tud egyet a jelenlevők közül, kinek születésnapja van és ez az I s t v á n b á c s i ! Mindez fokozta a lelkesedést, a szellemi gyönyör mámorát, de gyen-gíteni nem volt képes a hatást, melyet az első felköszönté-sek absolut uralma kivívott. Sok szép napot engedett már a jó Isten megélnünk, sed dies haec in capite deliciarum
no-strarum fixa semper man ebit ! 1—k
P A R I S . (Lipcsei zsidó congressus.) Tavai, egy rabbi-nusokból, tudós zsidókból és községi képviselőkből álló elő-készítő tanácskozmány t a r t a t v á n meg Kasselben, az első zsidó congressus ezidei juniushó 29-én gyűlt össze Lipcsében, az „Izraelita Zsinat" czime alatt több napig ülésezett.
120
S 1 1 7 ^
L a z a r berlini tanár elnökölt, mellette még két alelnök lévén, Geiger f r a n k f u r t i rabbi és Wertheimer Bécsből.
Mi a következőkben tisztán csak a szertartási kérdé-sekre szorítkozandunk. A zsinatnak egyes mozzanatai egyébiránt világosan m u t a t j á k azt, hogy a zsidóság közt létező ama két nagy párt, az orthodox és a reform-zsidók, ott is egyenlő számmal képviselve voltak és
Németország-ból, OroszhonNémetország-ból, a török birodalomNémetország-ból, AusztriáNémetország-ból, Angol-és Francziaországból, Németalföldből s még sok más vidék-ből találkoztak a zsidó testvérek.
Philippson Bonnból egy határozati javaslatot hozott inditványba, mely A s t r u c brüsseli rabbi erélyes támogatása
mellett, egyhangúlag, közfelkiáltással elfogadtatott s mely következőképen hangzik :
„A zsidó zsinat elismeri és kimondja, hogy a zsidó elem a mostani tarsadalom és a modern államnak
alapelvei-vel egyetért, mert ezen alapelvek azok, melyek legelőször a mozaismus által hirdettettek, később a próféták által be-hatóbban fejtegettettek s végül megszakadás nélkül a zsidó népnek egész történetén keresztül nyomozhatok és
talál-hatók.
Ezen elvek megegyeznek az emberiség egységének, az emberek kivétel nélkül a törvény előtti és a kötelességek s jogok az állam és a haza irányábani egyenlőségének s végül
az embernek meggyőződés és hitvallás dolgábani tökéletes szabadságának elvével.
A zsinat elismeri, h o g y a m o d e r n t á r s a d a l m i e l v e k f e j l ő d é s e é s é l e t b e l é p t e t é s e a z s i d ó s á g n a k s a n n a k e g y e s t a g j a i n a k l e g e r ő s e b b t á -m a s z á t é s b i z t o s i t é k á t k é p e z i , a jelenben ne-m kevésbbé mint a jövőre nézve; m i n t h o g y e z e k b e n r e j l e n e k a z o n m u l h a t l a n u l s z ü k s é g e s é l e t -f e l t é t e l e k , m e l y e k t ő l a z s i d ó e l e m t e r j e s z t é s e é s l e g n a g y o b b m é r v ű f e j l ő d é s e f ü g g .
Továbbá elismeri a zsinat azt is, hogy az emberi nem-nek egyik legfőbb kötelessége az egyes hitfelekezetek közti békének f e n t a r t á s a , mi a kölcsönös tisztelet s az egyes vallások egyenjogúsága által elérhető, oly módon, hogy bármely az igazság felderítésének érdekében viselendő harcz mindig csak a felvilágosodottság és az erkölcsösség fegyve-reivel vivassék ki.
Végül kijelenti a zsinat, hogy jelenben és jövőben is, u g y mint a múltban, a zsidóságnak főteendői közé tartozik ezen elveket vallani, hirdetni, terjeszteni és megvédeni, ér-dekükben fáradozni, sőt még szenvedni is.
Democrata hőseink bizonyára nem kis mértékben fog-nak csudálkozni, azt hallva, hogy annyira hirdetett és dicsőitett elveik semmi egyéb, mint megújításai Mózes
el-veinek, helyesebben szintannyi Mózes könyvein elkövetett plagium. De a k k o r bizony nem volt érdemes annyi véres forradalmat csinálni és n y a k u n k r a hozni azért, hogy ezen elvek felelevenítessenek s alkalmazásba hozassanak. — De figyelemre méltó az egész dologban az, hogy ama zsidó ban-k á r o ban-k , ban-k i ban-k a ban-kereszténységneban-k összes vagyonát máris sze-rencsésen magukhoz ragadták, most, miután ez megtörtént, az embereknek egymásközti egyenlőségének elvét kegyesen elfogadják.
De azon körülmény, hogy a zsinat a jelenleg divatozó
társadalmi alapelveket eredetileg és tisztán zsidó elveknek hirdeti ki, végtelenül megszégyenítő a mi democratiánkra nézve ; mert ime, most a zsidók azok, kik az emberi hala-dás vezérférfiainak nyilatkoztatják ki m a g u k a t ; de innen magyarázható aztán amaz egyébiránt némileg feltűnő je-lenség is, hogy a zsidó bankárok, Ábrahám utódjainak eme legkitűnőbbjei, mindenkor oly nagy hatalmat gyakoroltak a mi democratáink felett.
Ezen határozat egyébiránt a legnagyobb gyalázat, melyet a zsinat a modern polgárosodás szemébe dobhatott, ezen polgárosodás szemébe, mely eltelve dölyffel és szemte-lenséggel a kereszténység iránt, most az őt kinevető s ki-gúnyoló zsidó elem előtt, mint állítólagos szülő a n y j a előtt, térdet és fejet kénytelen hajtani !
Ki ne látná be mély jelentőségét amaz állításnak, hogy a modern elvek egyikét képezik a zsidó elem legerősebb biztositékainak, jövőben csakúgy, mint jelenben. — A min-dennapi tapasztalat ezt már régen és bőven bizonyítgatja.
Az ugy nevezett modern elvek semmi egyéb, mint a hitkö-zönynek és az istentagadásnak társadalmi és politikai dogmául való elfogadása ; ezt a zsidók, szemben a többi val-láscsoportokkal, elfogadják, de ezért ők maguk még sem szűnnek meg egy külön álló, erősen fegyelmezett és összetartó kasztot képezni. — Ezen k a s z t n a k egyes tagjai majdnem kivétel nélkül a kereskedelemre a d j á k magukat, a mi m á r magában véve is lehetlcnné teszi amaz az emberek közti egyenlőséget, melyet korunk rövidlátó nagy emberei, a hangzat által elcsábítva, egyre hirdetnek, azt gondolva, hogy ez által már tvalóban életbe is léptetik. — S miért ne adná magát a zsidó a kereskedelemre, mikor az ő törvénye is úgyszólván a r r a kecsegteti őt? Bármely közönyösek is legye-nek a zsidók egyéb tekintetekben, emez egy törvényét
Mó-zesnek soha sem tévesztik szem elől.
Hála a jelenkor haladásának, a részvénytársulatok már régen fel vannak fedezve s azáltal Mózes törvénye meg-lehetősen kijátszva. Ezen intézetek nagyobbrészt zsidók által igazgatva, el nem kölcsönzik ugyan egyenesen a kereszté-nyek pénzét, hanem beérik a részvékereszté-nyek törvényszerű befi-zetéseivel. — E z ugyan egyre menne ki, hanem Mózés tör-vényének elég van téve és a zsidók lélekismerete megnyug-tatva. — S nincsen-e szerencsénk mindennap bizonyos zsidóbankárokat látni, kik miután számtalan részvénytár-sulat tönkretétele által dús vagyont szereztek, ezért még mint a közgazdászat terén kifejtett üdvös működésért rendjeleket is követeltek ?
Philippson még egy más indítványt is tett, mely által népének kizárólagos jellemét eléggé nyilvánosan ismerteti és bevallja, de egyszersmind magamagát is félreérthetlenül meghazudtolja. E g y é b i r á n t az első indítványnak nem volt egyéb czélja, mint hogy a karzatot megtapsoltassa. — Phi-lippson igen jól tudja, hogy a keserű labdacsot czukorral szokás bevonni s hogy a közönségnek néha egy kis port kell szeme közé hinteni, hogy annál alaposabban rászed-hessük ; eme por pedig a „modern eszmék" neve alatt is-meretes.
Ama második indítvány ekként hangzik :
„Oroszország nyugoti tartományaiban nagy szám-ban levő zsidók azon veszélyben forognak, hogy
szegény-118 M
ség, nyomor és különbféle betegségek miatt kiveszszenek.
A sürüen befolyó könyöradományok enyhíthetik ugyan né-mileg a bajt, de végkép meg nem szüntetik. A közvélemény tehát, még Oroszhonban is, azon nézetben van, hogy meg-mentésükre az egyedüli hathatós eszköz az, hogy lehetővé tétessék nekik a kivándorlás vagy a birodalom belsejébe vagy egyéb külföldi országokba."
Indítványoztatik azután, hogy egy központi ság alakuljon, mely érintkezésbe téve magát a helyi bizott-ságokkal, a kivándorlás ügyét igazgassa; ezen 15 tagból álló központi bizottság legott, még az ülés alatt közfelki-áltás u t j á n meg is alakult. Felesleges lenne itten bővebben a r r a figyelmeztetni a közönséget, hogy ezen kivándorlás minden országokra kiterjedend. Mi különben csak dicsér-h e t j ü k a zsidóknak eme buzgalmát, melylyel nyomorgó hitsorsosaik állapotán segíteni iparkodnak ; mindazonáltal ugyanezen ügyre nézve néhány szót a k a r u n k koczkáztatni, főképen a r r a nézve, hogy minő különbség van a zsidó és a keresztény elem közt s e tekintetben csak átalánosan elis-mert s senki által kétségbe nem vonható tényekre fogunk hivatkozni.
Mi az oka annak, hogy az éhség Oroszország lengyel tartományaiban épen a zsidók közt dühöng annyira s hogy épen azokat kell onnan kihozni, míg mellettük a sokkal nagyobb számmal levő keresztény lakosság hasonló szenve-désekről mit sem tud ? Hozzátehetjük, kogy a zsidó elem ezen vidékeken sokkal előnyösebb helyzetben van, mint a keresztény, mely folytonos jószágelkobzást, száműzést és hasonló üldözést szenved az oroszok részéről, mely üldözés utóvégre szintén tönkre teszi ugyan, az igaz, de legalább nem az éhség az, mely sorait ritkítja s erről van itt szó különösen. De ennek oka az, hogy a keresztények mint föld-művelők és iparosok mindig, még egy ébkint nehéz körülmé-nyek közt is azon helyzetben v a n n a k , hogy az életre szüksé-geseket beszerezik; de ezenkívül feleslegest nem termesztenek, következőleg nincs vásár, nincsen kereskedelmi üzlet s innen van aztán, hogy a zsidók, kik épen ez utóbbiból élnek, tönkre mennek s ezért éhen halnak ők, mert egyrészt sok-kal nagyobb számmal vannak, semhogy a kereskedés után m i n d n y á j a n megélhetnének, másrészt pedig sokkal resteb-bek, semhogy önálló, termesztő m u n k á r a a d n á k magukat.
H a a lipcsei kongressus őszintén k i v á n j a megvalósítani azon elvet, melyet oly fenhangon hirdet, az emberek egymás-közti egyenlőség elvét, akkor mindenekelőtt azon kell lennie, hogy a zsidók a többi népfajok közé vegyüljenek, ezt pedig legkönnyebben azáltal érheti el, ha a földmüve-léshez szoktatja őket, mire Lengyelhonban annál több al-kalom kinálkozik, minél több ottan a parlagon heverő föld.
De ez nem volt a kongressusnak czélja, hogy a zsidók a többi fajjal összevegyüljenek, hanem épen ellenkezőleg, hogy azok társadalmi, nemzeti és vallási elszigeteltségükben megtartassanak ; és azért a k a r j a a lengyel zsidókat most más országokba kivándoroltatni, hol még kizsákmányolható keresztények vannak. A zsidónak nincsen kedve minden-napi kenyerét arcza verejtékében keresni, mint azt a
De ez nem volt a kongressusnak czélja, hogy a zsidók a többi fajjal összevegyüljenek, hanem épen ellenkezőleg, hogy azok társadalmi, nemzeti és vallási elszigeteltségükben megtartassanak ; és azért a k a r j a a lengyel zsidókat most más országokba kivándoroltatni, hol még kizsákmányolható keresztények vannak. A zsidónak nincsen kedve minden-napi kenyerét arcza verejtékében keresni, mint azt a