RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXXVIII.
MÁSODIK F É L É V .
KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ:
B R E Z N A Y B É L A ,
^ S Z T E R G O M - F O M E G Y E I Á L D O Z Ó P A P , H I T T U D O R , K . M . T U D . E G Y E T E M I N Y . R . T A N Á R , P Á P A Ö S Z E N T S É G E T . K A M A R Á S A .
B U D A P E S T ,
R U D N Y Á N S Z K Y A. K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B Ó L .
1888.
T A R T A L O M - J E G Y Z É K
a „Religio" 1888. IL félévi folyamához.
V e z é r e s z m é k é s tanulmányok.
\ J A pápaság fölénye XIII. Leo alatt. A szerk, 1, 2, 3.
Fiumei emlékek. Winter Á. 1.
w Az ujmisések elhelyezése. Százmán K. 2.
Az erkölcsök hanyatlása, a család és népiskola. 3, 4, 5, 6.
V A magyar primás jogai és kiváltságai. Dr Wayand G.
4, 5, 6, 7, 8, 9, 10.
Főm. és ft. Simor J á n o s bib. hg primás fop. rendelete a lelkészi jövedelmek összeírásáról. 8.
Falusi levél. Kozáry Gy. 10, 40.
A vallás és az ember. Gyurikovits M. 11, 12.
A vallásos nevelésről. Dr Csősz 1. 11, 12, 13, 14, 19.
Ad vocem „Seminarium." Kapisztrán. 13.
Pauer J á n o s aranymiséjére. A szerk. 14.
Mutatvány Fülöp Alajos „Axioma-féle" gyűjteményéből. 14.
Főm. és ft. Simor J á n o s bib. hg-primás válasza nm.
Trefort A. 1888. aug. 8-án kelt átiratára — a nagy- szombati kath. tanítóképezde ügyében. 15.
Egyházi szentbeszéd sz. István kir. napján. Dr Wolafka N. 15, 16, 17.
Decretum urbis et orbis de officio proprio cum Missa pro festő SS. Rosarii. 16.
Mit. és ft. Markus Gyula praelatus elnöki beszéde az orsz. kath. tanitói segélyalap közp. bizottságának 1888.
aug. 23-án t a r t o t t gyűlésében. 17.
•f Lonkay Antal. A szerk. 18.
Elnöki beszéd, melylyel nm. és ft. Császka György szepesi püspök ur a magyar orvosok és természetvizsgálók XXIY. nagygyűlését 1888. aug. 23-án megnyitotta. 18.
Ssmi D. N . L e o n i s PP. XIII. epistola encyclica ad Patriar- cham, Archi-Episcopos et Episcopos cath. armenii ritus.19.
A veszprémi püspökszentelés. A szerk. 20.
Mélt. és ft. dr báró Hornig Károly veszprémi püspök ur székfoglaló beszéde hiveihez. 21.
^ A régi Pest kápolnái és szobrai a török idők utáni kor- szakban. Némethy L. 22, 23.
Beszéd, melylyel Klinger István tud. egyetemi e. i. rektor 1888. szept. 16-án székét elfoglalta. 23, 24, 25.
Dies nefastus. A szerk. 24.
Beszéd, melylyel dr Ascherçbrier Antal hittudománykari e. i. dékán a bpesti kir. magyar tud. egyetem jelen tanévét megnyitotta. 25, 26, 27, 28.
N m . és ft. Lönhart F e r e n c z erdélyi püspök ur beszéde, melylyel 1888. szept. 24-én az erdélyi róm. kath. sta- tusgyülést megnyitotta. 26.
Mélt. és ft. Bende Imre beszterczebányai püspök ur megnyitó beszéde az egyházmegyei tanitók szept. 25-én tartott nagygyűlésén. 27, 28.
V A mult századbeli pestis Pesten. Némethy L. 29, 30.
y Szentszékeink és az akatholikus tanuk kihallgatása. Bá- nyai. 31, 32.
A szerviták hét szent rendalapitójának szenttéavatási ünnepe Budapesten. A szerk. 31.
Leo PP. XIII. Motu p r o p r i o : a vatikáni könyvtárról. 32.
A franczia püspöki kar és a római kérdés. 32.
Néhány adat a bpest-terézvárosi r. k. plebánia-templom történetéből. Dr Wayand G. 33.
r
A bpest-terézvárosi templom megáldásának ünnepélye. 33.Zárbeszéd, melyet az egri egyházmegyei papság nyugdíj- intézete ügyében mondott nm. és ft. dr S a m a s s a J0- ZSef egri érsek ur ő exclja. 34, 35, 36, 37.
I Decretum urbis et orbis de indulgentiis plenariis pro die X X X I . Dec. 1888. concessis. 38.
Az egyedüli magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok csensztohói főzárdájának végpusztulásáról. 38.
A pesti népiskolák a mult század első felében. Némethy L. 39.
A Szentháromság Congregatiója Pesten. Némethy L. 40.
\ A középiskolák hitoktatása. Nóvák L. 41, 42, 43.
A meztelenség a képzőművészetekben. Dr Piszter 1.41,42, 43.
Főm. és ft. Simor J á n o s bib. hg-primás ő emja ő felsége trón- raléptének negyvenedik évfordulója alkalmából imákat rendel. 44.
A regensburgi püspök pásztorlevele a „római kérdés"
ügyében. 44, 45.
Jeruzsálem délköre mint nemzetközileg elfogadott első délköre földünk óraszámitásának. A szerk. 45.
Decretum. Sinarum. Beatificationis seu Declarationis Mar- tyrii Yen. Servi Dei Gabrielis Perboyre. 45.
Az isteni, istenes, és istenies életről. A szerk. 46, 47, 52.
Elnöki beszéd, melylyel ft. dr S c h l a u c h LŐrincz nagy- váradi 1. sz. püspök ur ő excja a Szent-László-Társulat ezévi közgyűlését megnyitotta. 48.
L e o n i s PP. XIII. epistola ad archiepiscopos et episcopos Americae. 49.
E g y német pásztorlevél a római kérdés ügyében. 49.
Dicsőség Istennek ; békesség velünk ! Lollius. 50.
Hora est iam nos de somno surgere ! P. Angelicus. 50, 51, 52.
Jézus jászolyánál. Költ. Kálmán K. 51.
Egyházi okmánytár.
Köztudomásu házasságtörésből született gyermekek anya- könyvezése iránt mit. és ft. Hidasy Kornél szombat- / helyi püspök ur utasitása. 46.
" A pannonhalmi főapátsággal véglegesen egyesített szent Adorjánról czimzett zalavári apátságnak egyesítő ok- mánya. 47.
A „Religio" Tárczája.
Szüreti bucsu. Tollrajz 36.
Észleletek. 38.
Utóhangok. 39.
„Invenimus ecclesiam splendidam." A eist, rendiek egri templomáról. 40.
Ev. ref. protestáns káplánok coelibatusra kényszerítve. 42.
A protestantizmus madártávlatból. A szerk. 50.
Egyházi Tudósítások.
a) Belföld.
f Kovacsóczy István egri kanonok. 1.
f Trefort Ágoston. 16.
t Lonkay Antal, 17.
f Somhegyi József praelatus. 34.
f Ivanóczy Gyurikovits Mátyás nyitrai kanonok. 45.
f Massa Elek esztergomi kanonok. 50.
B e s z t e r c z e b á n y a . F ő p á s z t o r i beszéd az egyházm. t a - nítók nagygyűlésen. 27. — M a r k u s Gyula p r a e l a t u s 15,000 f r t o s a l a p í t v á n y a k a t h . árváházra. 38.
B u d a p e s t . A keresztény szocziális szövetség alapsza- bályai. 1. — X I I I . Leo p á p a levele az emberi sza- b a d s á g r ó l . 2, 3. — X I I I . Leo p á p a l e g ú j a b b (szept.
27-iki) allocutiója. 27. — N o s c i t u r e sociis qui non cognoscitur ex se. 28. — »Éljen G a r i b a l d i ! " 29. — A m a g y a r o r s z á g i á g . hitv. evangélikusok e g y e t e m e s g y ű - lésén a hazafiság és pánszlávizmus birkózása. 30. — II. Vilmos császár R ó m á b a n . 31. — E g y r ő l is, másról is ; még a r e g á l e - v á l t s á g r ó l is ! 32. — A k a t h o l i k a egyház k i z á r j a megából és k i u t a s i t j a M a g y a r o r s z á g b ó l a pánszlávizmust. 33. — D e f u n c t u s a d h u c l o q u i t u r ! D a p a n l o u p síremlékének beszentelése. 34. — E l é g t é t e l Simor J á n o s hazafiságának P o z s o n y b a n . 35. — M é g egy szó D u p a n l o u p síremlékének m e g á l d á s a a l k a l m á - ból. 96. — H a t á r v i l l o n g á s o k beszüntetése e g y h á z és állam között M a g y a r o r s z á g b a n . 39. — Az olasz b ü n - tető tvkönyv és az egyház. 42, 43. — F t . dr Schlauch L. püspök szent-László-társulati elnöki beszéde és a főváros n e m - k a t h o l i k u s napilapjai. 48. — A „Moniteur de R o m e " a n a g y v á r a d i p ü s p ö k u r beszédéről — és m é g valami. 49. — B o l d o g ú j é v e t ! 52.
B u d a p e s t . T r e f o r t Á. miniszter l e g ú j a b b levele. 2. — Monarchiánk l e g j o b b szövetségese és a mi m a g y a r nemzeti missziónk. 5. — A középiskolai tan- és neve- lésügy. 7. — A vallási kérdés Oroszországban. 8. — A vasárnapi m u n k a s z ü n e t . 9. — Az o k t a t á s modern rendszeréről. 10. — A k u l t u r h a r c z r ó l M a g y a r o r s z á g - ban. 11. — Az erdélyi k a t h . statusgyülés alkalmából egy kis elmélkedés. 12. — Nagyboldogasszony n a p j a . 13. — Szent István, a m a g y a r o k első apostoli k i r á l y á - nak ü n n e p e . 14. — A h g - p r i m á s levele T r e f o r t h o z és a sajtó. 15, 16. — T r e f o r t u t ó d j á r ó l . 17. — A r ó m a i kérdés. 18. — A k a t h . alapok és a l a p i t v á n y o k . 19. 20.
— Modern k u l t u r és az a „sötét" középkor. 21. — A p á p a s á g és Olaszország. 22. — Az egyetemi élet és oktatás. 23. — Az u j vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i minisz- ter. 24, 25. — A vallásos iskola. 26. — A r ó m a i kérdés. 37. — A regale-váltság s a közerkölcsiség.
38. •— A V a t i k á n - m e l l e t t i o s z t r á k - m a g y a r u j n a g y k ö - vetről. 40. — A zsidóság harcza a p á p a s á g ellen. 41.
— A nagyszombati eset hivatalosan eltemetve. 44. — A vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i minisztérium k ö l t s é g v e t é - sének előirányzata. 45, 46. — N é p ü n k erkölcsei. 50. — A p á p a j u b i l e u m i évének vége. 51.
D u n a f ö l d v á r . T e m p l o m b u c s u és apáti primiczia. 9.
Eger. Kovacsóczy István k a n o n o k példás életének mél- tatása. 14. — Szele Gábor kisprépost püspökké-szen- teltetése. 21. — Az egri f ő e g y h á z m e g y e i róm. k a t h . tanitó-ngyesület képviseleti közgyűlése. 29.
Erdélyi e g y h á z m e g y e . F ő p á s z t o r i szózat az erdélyi róm.
k a t h . irodalmi t á r s u l a t érdekében. 23. — P ü s p ö k i elő- terjesztés az erdélyi róm. k a t h . status-gyűléshez a congrua-ügyben. 27. — Hivatalos egy rituale-kivonat kiadása ü g y é b e n . 50.
Győri e g y h á z m e g y e . Népmissiók. 43.
K a s s a . Volny J á n o s a p á t - k a n o n o k 30 évi kanonoksá- gának évfordulója. 24.
Királyháza. H á r o m s z o r o s ü n n e p . 22.
L i p t ó - R ó z s a h e g y . Az irgalmas nénék leány-nevelő intéze- tének évzáró vizsgálatai. 2. — K a r á c s o n y f a - ü n n e p é l y . 52.
N a g y v á r a d i 1. sz. e g y h á z m e g y e . Háromszáz év óta első bérmálás N.-Szalontán. 4. — E g y év u t á n ! Vissza- pillantás a püspöki székfoglalás óta lefolyt időre. 12.
P é c s . Tisztelgés a püspöknél és az u j k a n o n o k n á l . 4.
R o z s n y ó . P ü s p ö k i rendelet a c o n g r u a - ü g y b e n . 2.
S á t o r a l j a - U j h e l y . Isten áldja a tisztes i p a r t ! I p a r t á r - sulati zászlószentelés. 19. — Agnosco veteris vestigia flamae ! E g y kis atyafiságos szóváltás a S. P. Lapok-kai.
32, 33.
Szatmár. Az Irsik F. kanonok által a l a p í t o t t lelencz- és árvaház püspöki benedictiója. 6. — Szent István első
apostoli k i r á l y u n k ü n n e p e ezidei t ö b b s z ö r ö s j e l e n t ő s é - gében S z a t m á r r a és vidékére nézve. 16.
S z é k e s f e h é r v á r . A sóstói t e m e t ő k á p o l n a beszentelé- séről. 6.
S z o m b a t h e l y i e g y h á z m e g y e . Az 1863-ban felszenteltek 25 évi papi j u b i l e u m a . 16.
Ungvár. E g y hazafias kötelesség. 22.
V á c z . A székesegyház és a püspöki palota restaurálása.
37. — Az u j püspöki stallum. 48.
V e s z p r é m . Az u j p ü s p ö k első szavai v á r o s u n k b a n . 20.
— A p ü s p ö k i consecratio ü n n e p e . 21.
b) Külföld.
B a j o r o r s z á g . A p ü s p ö k ö k e g y e t é r t é s e a katholicismus erőssége. 1.
BéCS- H a r c z a k e r e s z t é n y s é g és a modern p o g á n y s á g közt. 9. — Az osztrák k a t h o l i k u s n a g y g y ű l é s elő- készítő b i z o t t s á g á n a k felirata X I I I . L e o p á p á h o z és ennek válasza. 37. — A p a p s á g n y u g d i j j á r ó l furcsa mi niszteri nyilatkozat. 40. — Az osztrák k a t h o l i k u s n a g y - gyűlés elhalasztása és az „egyesült keresztények". 45.
B e r l i n . Az e l h u n y t I I I . F r i g y e s császár. — II. Vilmos császár és a szabadkőművesség. 25. — A T h ü m m e l - féle „evangelikus" farizeusok szövetkezete. 32. — K é t k a t h . szózat a képviselő-választások alkalmából. 34. — A porosz képviselő-választások eredménye. 40. — B e r n . A tessin-egyházmegyei kérdés. 11. — A vasárnap
megszentelése. 46. — Küzdelem egy t e m p l o m é r t . 49.
Bonn. A „ k u l t u r h a r c z " a t y a s á g á r ó l . 39.
BrÜSSZel. r Aktuális könyv „Satan et Comp." czim alatt. 8.
E g y e s ü l t - Á l l a m o k . A „ m u n k a l o v a g j a i " nevű társulati szövetség ü g y é b e n az ap. szentszék u j a b b nyilatko- zata a P r o p a g a n d a congr. által. 37.
F r a n c z i a o r s z á g . M g r Hasley c a m b r a y i érsek halála. 28.
F r e i b u r g in Br. A n é m e t k a t h o l i k u s o k X X X V . n a g y - gyűlése. 24.
Hága. A hollandiai k a t h o l i k u s o k n a g y g y ű l é s e R o t t e r - d a m b a n . 36.
Köln. X I I I . Leo p á p a a német p ü s p ö k ö k h ö z irt vála- szában a földkerekség minden keresztényét felhívja az ap. szentszék j o g a i n a k védelmére. 33. — Levélváltás a porosz p ü s p ö k ö k k a r a és a n é m e t császár között. 41.
Lille. Az afrikai n é g e r e k segélykiáltása a kereszténység által czivilizált emberiséghez. 38.
London. Lavigerie bíboros k a r t h á g ó i érsek itteni beszéde a r a b s z o l g a s á g megszüntetéséről. 16, 17, 20, 22, 23.
— A r a b s z o l g a s á g ellen indított keresztes h a d j á r a t . 26.
— Anglia m e g t é r é s e megjövendölve. 28. — N e w m a n b i b o r n o k r ó l egy p r o t e s t á n s lap magasztaló Ítélete. 41.
— Az ir kérdés. 43. — A k a t h . vallás hódítása A n g - liában. 47.
M ü n c h e n . Gyászbeszéd I I I . F r i g y e s császár fölött, rue lyet az itteni érsek készített és a főmegye templo- m a i b a n f e l o l v a s t a t o t t . 1. — A p ü s p ö k ö k értekezleté- ről. 5. — A placetum r e g i u m . 13.
O l a s z o r s z á g . A velenczei p a p s á g felirata X I I I . Leo p á p á h o z . 24.
P á r i s . A b b é Pascal beszéde a k a t h . egyletek szövetségé- nek gyűlésében. 7. — Lacordaire atya szobrának leleplezése Sorézben. 12. — Az eucharisticus congressus.
14, 15. Az a f r i k a i rabszolga-kérdés 39. — Az ap. szentszék melletti n a g y k ö v e t s é g fentartása. 42. — E g y katholikus lap püspöki tilalom alatt. 47. — A rabszolgaság ellen indított keresztes h a d j á r a t ügye. 48. — P á p a i m e m o r a n d u m az afrikai r a b s z o l g a s á g ügyében. 50.
Róma. A k a t h . p á r t veresége az itteni városi képviselő- választások alkalmával. 2. — Az olasz szektáriusok harcza a p a p s á g s egyház ellen. 10. — A franczia katholikus jogtudósok zarándoklatának fogadtatása a V a t i k á n b a n . 29. — A helyzetről és h a n g u l a t r ó l II.
Vilmos császár római l á t o g a t á s a következtében. 31. — Mindig a római kérdés. 32. — X I I I . Leo p á p a dicsérő levele Lavigerie bibornokhoz 300,000 f r a n k adomá- nyozásával a rabszolgaellenes ügy javára. 35. — I I .
#
lességű tudósítás. 35. — XIII. Leo pápa nyilatkozata Rómáról és a római kérdésről a nápolyi zarándokok előtt. 36. — II. Vilmos német császár látogatása a Vatikánban és annak hatásai. 36. — A vatikán s Oroszország közt folyó tárgyalások. 44. — A pápa távozása Kómából. 47. — Az Egyesült-Államok u j elnökéről a „Moniteur de Rome." 48.
Szt.-Pétervár. Muszka perfidia. 43.
Stuttgart. A papnevelés és a paritás W ü r t t e m b e r g b e n . 3.
T o u m a y . A belga püspökök felirata a pápához a római kérdés ügyében. 37.
Turin. Az egyházsellenes á r a m l a t Olaszországban. 6.
Katholikus Tanügy.
A zsolnai kir. kath. gymnasium igazgatóságától. 12.
Az orsz. kath. tanitó-segélyalap központi bizottságának I V . ülése. 17.
Lásd a többi rovatokat.
Katholikus Actio.
A magyarorsz. 1. és g. szert. róm. kath. tanítók segély- alapja vagyonáról az 1887. évi számadás kivonata 9.
A létesítendő országos kath. tanítói árvaház alapjáról az 1887. évi számadás kivonata. 9.
Az erdélyi róm. kath. Státus f ő t a n t a t ó s á g a részéről pá- lyázati hirdetmény tanári állomásokra. 9.
Ugyanattól ugyanily ügy. 15.
Az erdélyi r. kath. Statusgyülésre püspöki meghívó. 22.
Az erdélyi r. kath. Státus-gyűlés lefolyása. 25.
A Zápolya féle műkápolna restaurálására begyült ado- mányok nyugtázása. 30.
A magyarorsz. lat. és gör. szert. kath. tanítók segély- alapja közp. bizottságának f. évi aug. 23-án t a r t o t t gyűléséről jegyzőkönyvi kivonat. 34.
Templom-restauráczió Egerben a cistercieknél. 45.
Katholikus Egyleti Élet.
Jegyzőkönyv az erdélyi r. kath. irodalmi társulatnak f. é.
jul. 2-án tartott XI. rendes közgyűléséről. 7.
A győri kath. legényegylet házára adakozások. 11, 18.
A győri kath. legényegylet alapításának 25. évfordulója. 20.
A Sz.-I.-Társulat választmányának gyűlése. 26, 3 4 , 4 4 , 50.
A Szent-István-Társulat tudományos és írod. osztályának őszi gyűlése. 38, 41.
A Szent-László-Társulat vál. gyűlése. 39, 41.
A Szent-László-Társulat közgyűlése. 47, 48.
Irodalom.
La jeune fille. Képes hetilap kis leányok számára. 2 . Staatslexikon. Herausg. von der Görres-Gessellschaft. 2.
Irsik F., A tanuló. 2.
P e c c i J o á k . bib., Az alázatosság gyakorlása. Ford. dr Boromisza. 3.
Szemelvények Sujánszky Antal költeményeiből. 5, 26.
Balaton J., Római zarándok-utam XIII. Leo pápa fél- százados áldozári jubileuma alkalmából 1887-ben. 5.
Kreiten F., Voltaire. Kor- és jellemrajz. Ford. Makra I.
és Rózsa J . 5.
Doctor Romanus. A mi dekatholizált egyetemünk. 6.
Seb. Brunner. Kreuz- und Querfahrten in Italien. 8.
A Szent-István-Társulat népiratainak I. II. III. IV. füz. 12.
Die vatikanische Ausstellung in W o r t u. Bild. 12.
Demkó G. dr, J u s ecclesiasticum peculiari respectu habito ad Hungáriám. 13, 39.
A székesfehérvári egyházmegyébe kebelezett érdi esp. ker.
hódolata m. és ft. dr Pauer János püspök 50 éves áld.
jubil. ünnepén. 15.
Karcsú A., Vácz város története. IX. köt. 19.
A közművelődési egyesületeknek 1887. okt. 9, 10-én tar- tott congresszusáról szóló Napló. 19.
Katholikus N a p t á r 1889-re a magyar nép számára. Kiadja a Szent-István-Társ. 20.
Szemléltető képek a szertartástanhoz. E g y esztergomfő- megyei áldozártól. 20.
Wiseman. Fabiola vagy a katakombák egyháza. A Sz.-I.-T.
megbízásából ford. Haudek A. Dr Wolafka N.-tól. 22.
Magdics /., Diplomatarium Ráczkeviense. 23.
Munkálatok. Kiadta a bpesti növ. papság magyar egyház-
„ ^ i r o d . iskolája. 54-ik évf. 24.
Szűz Mária nagy képes N a p t á r a 1889-re. 29.
Bodnár Gr., „Téli Esték," (a vegyesek közt.) 30.
Sardá y Salvany F A liberalizmus bün. Ford. Csápory Gy. Függelékül X I I I . Leo körlevele az emberi szabad- ságról, 33-.-
Viktor Frank, Russiches Christenthum. 34.
Aug. de R o s k o v á n y , Supplementa ad Collectiones Mo- numentorum, et Literaturae. I — I V . köt. Dr Csősz /.-tői, 35.
Kunszeghy M., Annakönyv vagyis utmutatás sz. Anna anya követésére és tiszteletére. 36.
Csicsáky Z, Dante politikája. 37.
Melcher Al., Levelek egy fiatal lelkészhez. Ford. dr Kiss J. 37.
Lepsényi M., Szentbeszéd a pozsonyi virágvölgyi tem- plom megáldásakor. 37.
Értesítő a nagyszombati vicariatus tanító-egyletének közp.
bizottságától. 37.
Walter Gy., dr Zádori János élete. 2. kiad. 37.
Ipolyi A. kisebb munkái. 5. köt. Beszédek. Közrebocsátja Bunyitay Vincze. 38.
Katholikus szemle. Szerk. dr Kisfaludy B. II. köt. III.
füz. 38.
Grósz-Gebé, Bevezetés az ó-szövets. szentkönyvekbe. Irta dr Grósz J. Lat. ford. Gebé Andor. 39.
Wosinszky M. Nyilvános beszámolása „Keleti utam em- lékei" ez müvének jövedelméről stb. 40.
Munkay J., Viribus unitis coelestibus. 40.
St. Thomasblätter. Zeitschrift für die Verbreit, der Lehre des hl. Thomas. Herausg. von Dr Cesl. M. Schneider. 41.
Pesch T . J . Institutiones logicales secundum principia S. Thomae Aq. in usum scholasticum. 42.
Timon A., A városi kegyuraság Magyarországon. 43.
Karácsonyi képes könyv jó gyermekek számára. 43.
Stanczel F. dr, Ultramontán levelek. 43.
Périn Ch., L'ordre international. 45.
Nicolas A. Krisztus. Ford. gr. Bethlen E. 45.
Buza S. A megváltó. 2. kiad. 45.
Mária-Lant. III. Oltár-virágok. Fűzte a kalocsai J . t. ér- seki főgymnásium nagyobb Mária-gyülekezete. 47.
Mórocz A., A vén bakter életkátéja a földnépnek bol- dogságára. 48.
Szemenyei-Kapossy, Római kath. egyházi énekek az isteni szolgálat összes ágaira. 48.
Demkó dr fent idézett müve ; recenseálta dr Véner P., 49.
A magyarországi vatikáni okirattár szerkesztőbizottsága üléséről. 49.
A budapesti magyar kir. tud. egyetem hittudományi ka- rának pályázati jelentése a Répdszky-féle díjra vonat- kozólag. 49.
Dr Csicsáky I., Dante bölcselete. 50.
Janssen, Gesch. des deutschen Volkes. VI. köt. Cultur- zustände stb. 51.
Az asketikai irodalomról. Dr —i—s -tói. 52.
Hivatalosok, vegyesek, kegyeletes adakozások, szer- kesztőségi telefon.
Megjelenik e lap heten- ként kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij :
félévre helyben s posta- küldéssel 5 írt.
Szerkesztő lakása:Buda- pest, VIII., Pál-utcza 2., hova a lap szellemi vészét illető minden kül-
demény czirazendő.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI F0LY0IRAT.
NEGYVENHETEDIK ÉVFOLYAM.
Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; Budapesten a szerkesz- tőnél, és Rudnyánszky A. könyvnyomdájában IV., Papnövelde-utcza 8. sz. alatt, hova a ne- taláni reclamatiók is bérmentes nyitott levél
ben. intézendők.
B u d a p e s t e n , j u l i u s 4.
1.II. F é l é v . 1 8 8 8 .
T A R T A L O M ! V ezer eszmék és Tanulmányok : A p á p a s á g f ö l é n y e X I I I . Leo a l a t t . — F i u m e i e m l é k e k . — Egyházi Tudósítások : K o v a c s ó e z y I s t v á n . — B u d a p e s t : A „ k e r e s z t é n y szocziális s z ö v e t s é g i r ő l . — M ü n c h e n : G y á s z b e s z é d I I I . F r i g y e s császár f ö l ö t t . — B a j o r -
o r s z á g : E g y e t é r t é s erőssé tesz. — H i v a t a l o s . — Vegyesek,.
A pápaság fölénye XIII. Leo alatt.
I.
A római pápaság, — ama kiváltságánál fogva, hogy Krisztus u r u n k a t magát helyettesiti a földön s az emberiség boldogitásának teljha- talmát kapta örök hagyományul az egyház isteni alapitójától, — mindenkor fölénynyel, még pedig a világtörténelemben páratlanul álló folénynyel és befolyással birt az emberiség sorsának inté- zésében.
Ez a fölény, mely az istenség szemlátomást való jelenlétének, oltalmának és áldásainak ki- áradásában nyilvánul az emberiség fölött, kiváló és sajátos módon mutatkozik XIII. Leo pápa kormányzása alatt. Az időszak, melybe pápasága
esik, a viszonyok, melyek között él, az emberek, a kik kortársai, a személyes tulajdonok, melyek nagy szellemének és imponáló egyéniségének alkatrészeit, illetve keretét képezik: együttvéve oly pápának minősitik a „lumen in coelo" em- berét, a ki a legnagyobb pápák mellé sorakozik, s egyikök mellett sem homályosulva el dicsősé- gében
„velut sol lumine proprio fulget /"
Az emberi szabadság használatának arany abc-jét önalkotta
1) classikus irálylyal fejtegető legújabb encyclikája után csak a lelkileg süket és vak, csak az mellőzheti XIII. Leo pápát, csak az hallgathat róla a jelen pillanatban. Mi
1) XIII. Leo latinul ir ; de hogy mily eredetiséggel és nyelvalkotó tehetséggel, m u t a t j a az a körülmény, hogy a legmodernebb eszméket és észjárásokat is ugy t u d j a előadni és fejtegetni, mintha Cicerót hallanók a XIX.
század eszmekörében disputálni. ~
nekünk kétszeres kötelességünk és kétszeres örö- münk lapunk uj félévének első számát Leo di- csőségével kezdenünk; kétszeres kötelességünk és örömünk azért, mert először az egész világ tiszteletre méltó, fenkölt szellemű véleménye XIII. Leo dicsőségében fürdik, s mert másodszor a mi homlokunkra egy az életszentség jó illa-
natában elhunyt püspök által 1841-ben, Isten áldásától ragyogó betűkkel, az lőn felirva, a mi- nek XIII. Leo, nagy elődeinek hosszú sorában, oszlopa és dicsősége, — t. i. religio, vallás min- denek előtt!
Divat vala még nem régen is hinni a pá- paság hanyatlásában és a kath. egyház közelgő bukásában. Most, Bismarcktól kezdve a legutolsó butik-politikusig kénytelen elismerni mindenki, hogy a pápaság és a kath. egyház az egyedüli erkölcsi hatalom, melynek tekintélye és tiszte- lete nem csorbult, hanem emelkedett. A kik a pápaságot és a kath. egyházat manap számba nem veszik, — azok nemcsak hogy a világtör- ténelemben, de még falujok történetében sem bir- nak több értékkel a nullánál. Ellenben az Egye- sült-Államok köztársaságának virágzása egyfelől, és az európai monarchiák militarizmusának elvi- selhetetlenné vált sulyja másfelől, bizony, nagy kisértés az emberiség szeme előtt arra, hogy a szellemek rajongani megszűnjenek azért a bol- dogságért, melyet a népeknek és nemzeteknek a czárok és császárok gondoskodása készit. Az idők titkos méhében a jövő század uralmára ké- szülő social-demokratia programmjában, igaz, hogy nincs felvéve sem a pápaság, sem a király- ság; ámde van egy fensőbb hatóság az emberi
1
programmok felett, a melynek szintén megvan a maga programmja, a hol megmásithatatlanul f'el van irva a social-democratia számára is, hogy császárság és királyság nélkül, igenis, le- hetnek államok; de pápa és kath. egyház nélkül nincs jövő, mert az, a ki Ura a jövőnek, a világ megváltása keresztjének hordozásával s áldásai szétárasztásával megbizott egyházat — megbizta minden idők gondozásával.
És az egyház e hivatását napjainkban épp oly eklatans sikerrel tölti be, mint bármikor.
Napjainkban az államfők, a mint mondani szo- ká?, uralkodnak, de nem kormányoznak; viselik az ur fényes czimét és élvezik annak előjogait ; de helyettük miniszterek szokták rendesen in- tézni a népek sorsát. Lám, a kath. egyházban, a legfőbb hatalom gyakorlását nem sikerült a pápa kezéből kicsikarni semmiféle majordomusoknak.
I t t minden hatalom, mely felülről adatott, sér- tetlenül, csorbitatlanul a pápa kezében van nem- csak névleg, de tényleg is. A pápaságon e tekin- tetben sem vehetők észre az elévülésnek ama nyomai, melyek a világi hatalom régi institutiói- nak sorvadtságát jelölik. És bámulatos! Az egy- ház az ő örökifjú szellemével megtalálta a mód- ját, hogyan kell a decrepit institutiók közepett járdáivá az uj idők uj embereivel szemben vagy karöltve az Isten örök eszméit és elveit kép- viselnie és megvalósitania. Példa erre a legújabb időből igen kiváló három van : Gambetta, Bis- marck, Gladstone. Mind a három szellemóriás, ki egy-egy nép sorsával nem ugyan souverain joggal, ámde souverain befolyással rendelkezett, illetve rendelkezik. Mind a hárman egy szellem- óriás titáni erejével támadták meg a kath. egy- házat s első sorban a pápaságot: Gambetta, a butaságra geniális fogással számitó ismeretes jelszavával: „le cléricalisme, voilà l'ennemi,"
Francziaországban mozgósitott Róma ellen; Bis- marck világhirü kulturkampfjávai Németországból rohant neki szt. Péter sziklájának; Gladstone a pápai infallibilitás czimén szándékozott alapostól felforgatni a Vatikánt Angliából, melynek bir- tokán soha sem nyugszik le — a nap.
És mi történt ? És a mi fő : hogyan t ö r t é n t a mi történt?
Bebizonyult Thiers mondása, egy szükséges pótlékkal kiegészülvén: „Qui mange da Pape, en meurt." A ki a pápából eszik, belehal; — vagy megtér és barátságban él a pápasággal!
Gambetta belehalt, és Róma a „clericalismus"-sal együtt áll és egészséges. Bismarck kalandjából megtért, és Krisztus-rendet kapott mellére a pá- pától. Gladstone az infallibilitásról hallgat és segit a pápaságnak erősiteni a kath. egyházat az anglikanizmus ódonságainak bomlasztásával An- gliában, és szabaddá, önállóvá, virágzóvá tenni a kath. ir nemzetet a zöld Erin szigetén. ***
( F o l y t a t j u k . )
F i u m e i e m l é k e k .
I r t a : Winter Ágoston, a JP áz m án y-i il té z e t aligazgatója.
Pragerhof üde levegőjében álmosan jártak fel és alá éjfél táján az utasok.
„Ez azon idő, — mondja Chrys. sz. Péter, — mely- ben az égiek felé törő lélek, az elvégzett és elvégzendő m u n k a között, mit sem enged a testnek és nyugalomnak ; hanem mielőtt az átélt nap munkáit bevégezné, megkezdi és megelőzi jövőjét. Ezen óra elég hathatós a kérések meghallgatására. Es mivel ezt a próféta tudta, azért állítja, hogy azon idő könyörgéseinek volt szánva, midőn igy énekel : „Éjfélkor is felkelek neked hálát adni." Azok,
kik ezen órában virasztanak, azon mennyei jegyessel találkoznak, ki igy szól: „Éjfélkor pedig kiáltás l ő n : í m e a vőlegény jő."
Az éjfél elmúlt s a h a r a n g ütések a vonat közeled- tét jelezték. Mindenkin meglátszott, hogy minél kényel- mesebb helyet szeretne kapni.
A kalauz kinyitá a kocsi-osztály ajtaját. Az ülése- ken három zárt szemű ur, vizirányos helyzetben foglalt helyet. „Mi hasonlít annyira a halálhoz, — kérdi az előbb emiitett szentatya, — mint az alvónak képe." Igaz, az álom a halál képe, de ezen urak a tetszhalottaknak voltak képei, mert alig hogy helyet foglaltam, félszemmel lopva néztek felém.
Képzeletben Memnon szobrai előtt álltam, és igy szóltam magamban : ily helyzetben mint ezen szobrok fogod a napfelkeltét várni.
Midőn felébredtem, bár merre néztem is, mértföl- dekre nem láttam mást mint világosabb vagy sötétebb barna mész sziklát, melynek a kevés zöld növényzet ék- szerül szolgált. E t á j Karst név alatt ismeretes és Adels- bergtől a tengerpartig, Görztől Fiúméig terjed. A velen- czei kalmárok vitték el innen a fát, a termő földet pedig az eső mosta el.
Nem merem hinni, hogy nólai sz. Paulin, sz. Jánosra vonatkozó eme szavait, e tájról is el merte volna mondani :
P r a e b e b a n t facilem victum silvestria mella, Pomaque, et incultis e n a t a e cautibus herbae."
Midőn néhány év előtt Augustus havában, a keresz- tesek által, Sámuel próféta sirja felett épült templom lapos tetejéről néztem a tájat, ehez hasonlónak tünt fel a szent föld. Ott sem láttam mást, mint barna sziklát, és azon tul ismét csak sziklát és sziklát. De bármily
RELIGIO. 3 sziklás is e táj, mégis elég bő anyagot nyújt az elmél-
kedésre.
Adelsberg állomás közelében van a hires csepegőkő- barlang, melynek ritkaságaihoz tartozik az ott talál- ható gyík. De e barlangnál sokkal híresebb az olajfák alján levő, melyről éppen ugy tud a grönlandi gyermek, mint az ausztráliai, mig az adelsberginek nevét is aligha fogja hallani. Az adelsbergi hüllőt még E u r ó p á b a n is- merik, de a bűnök Haemorrhois hüllője senki előtt sem ismeretlen.
Sz. Izidor egyik m u n k á j á b a n ugyanis i r j a : „Haemorr- hoisnak neveztetik egy kigyó, mivel a kit az megmar, vért izzad, ugy hogy a felbomlott erekből a vérrel együtt
az élet is távozik." Ott az olajfák b a r l a n g j á b a n Jézus földre borulva imádkozik, és „midőn imádkozott egész testéről vér cseppek csörgedeztek," (sz. Ágost) mert bű- neink Haemorrhois kigyója mardosta őt.
Vonatunk majd hegyek oldalán, majd töltéseken, majd hidakon f u t o t t át, melyek ivei részben száraz hegyi patakokat karoltak át. Ott a távoli keleten, az olajfák barlangjától nem messze szintén egy hid vezet át Kidron patakján, melynek ivei az olajfák hegyét azon dommbbal kötik össze, melyen Jeruzsálem, a szent város épült. Azon helyen, melyen a mostani hid épült, vezették át Üdvözí- tőnket. miután Júdás őt elárulta. „íme az áruló kalauzt,
— mondja sz. Anzelm ezen esemény felett elmélkedve,
— a gonoszok serege követi, és midőn Júdás csókkal illeti, kezeikkel megragadják Jézust, urokat megkötözve tartják, és azon édes kezeket kötelékekkel szorítják össze.
Ki tűrheti ezt? Tudom szived kegyelettel van eltelve, egész valód buzgóságtól lángol. Engedd kérlek, hadd szenvedjen, ki éretted szenved. Minek óhajtod a k a r d o t ? Miért haragszol ? Miért boszankodol ? Ha te, ugy mint Péter valakinek levágnád fülét, ha karddal karjától meg- fosztanád, ha megcsonkítanád lábát, ő mindezeket vissza- adná nekik. 0 , ha valakit meg is ölnél, azt kétségkívül feltámasztaná. Kövesd inkább őt a főpap udvarára, és mosd meg a legszebb arczot, melyet köpéseikkel bemocs- kolnak, könnyeiddel. Nézd csak mily kegyesen, mily kö- nyörületesen, mily foganatosan nézi Pétert, ki már har- madszor tagadta meg őt, midőn az meg, és magába térve keservesen sirt." — „íme a legerősebb oszlop a szellő- nek egyetlen egy fuvalmára egészen megrázkódott," kiált fel álmélkodva szent Ágoston, „az apostolok után az egyház legnagyobb doctora," mint sz. Bernárd mondja.
Sanct P é t e r ! kiáltott kalauzunk, miután vonatunk a pályaudvaron megállt. Az uti társaság itt két részre oszlott, az egyik Triest, a másik rész pedig Fiume felé folytatta útját.
A pályaudvaron tengerész és más katona tisztek, válogatott öltözetű urak és nők sürögtek-forogtak meg- lehetős csendben fel és alá. A szegények osztályát egy ősz szakálá kapuczinus képviselte, de mások is voltak ezen osztályból, azon különbséggel mégis, hogy ezek nem önként választották magoknak a szegénységet jegyesül.
Ezek közt egy beteges, meggörnyedt öreg asszony tünt fel, legalább nekem, ki kezében rózsafüzért, karján pedig kosarat tartott. Mi volt kosarában ? Talán üres volt. De a rózsafüzér mindezek daczára arról tanúskodott, hogy
Istenét áldja. „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse J é z u s ! " igy szól minden egyes gyöngynél. „Nem is csoda, ha örömteljes napon áldod a te Uradat, — mondja sz. Ágoston. — Mitévő leendesz, ha talán valami szomorú nap támad, mint ez az emberi életben elő szokott fordulni, mint a botrá- nyok sokasága, mint a kísértések szaporodása ? Mitévő
lesz t e h á t az ember, ha valami szomorú dolog éri? Meg fogsz akkor szűnni az Istent dicsérni? meg fogsz szűnni teremtődet áldani ? H a meg fogsz szűnni, hazudtál midőn mondád, minden egyes napon áldani foglak téged U r a m . De ha meg nem fogsz szűnni, és ha szomorú napon, rosszul látszol magadat érezni, Istenedben jó dolgod leend."
Vonatunk ismét sziklák közt haladt tovább. Dornegg volt a legközelebbi állomás, melyet talán Tövisközre lehetne forditani. Tövisköz az egész világ, tövisek kisérik az egész emberi nemet a paradicsomtól J o s a p h a t völgyéig, még a legjobbat is, és ezt még sűrűbben.
Siennai sz. Katalinról irja Ribadaneira : „Sok könny között f u t o t t mennyei jegyese oltalma alá, kérvén őt, hogy védené meg szüzességét, hogy olalmazná meg testének szemérmességét az emberek gonosz rágalmai ellen. A szent jegyes késedelem nélkül jelent meg a könyörgő előtt, és két koronát mutatott neki, jobbjában egyet aranyból, baljában pedig tövis koronát, e szavakkal : válaszsz e kettő közül egyet. Kinek ő igy felelt: Uram, ez életben hozzád akarok hasonló lenni ; akarom, hogy ke- serveidnek hasonlatossága legyen most gyönyörűségem.
Ezeket mondván vágygyal vette ki jegyese kezéből a tövis koronát, és oly mélyen nyomta fejére, hogy azonnal kimondhatlan fájdalmakat érzett."
„Kellemes a nap — mondja Chr. sz. P é t e r — de kellemesebb a tiszta." Ilyen volt a mai, mert az egész láthatáron egy felhőcske sem látszott. Az utat mindkét részről, kisebb-nagyobb erdő szegélyezte majdnem egész Fiúméig le. Az ut mentiben itt-ott, egy-egy feszület tünt fel, itt-ott néhány j u h . Az egyik is, a másik is az Ur kínszenvedésére figyelmezteti az embert. „Reggelre Pilátusnak adatik át, ott vádoltatik, és ő hallgat, mert mint a juh leölésre vitetik, — mondja sz. Anzelm, és igy f o l y t a t j a : Nézd figyeld meg, hogy miképp áll a helytartó előtt, lehajtott fejjel, lesütött szemekkel, nyu- godt arczczal, majdnem szótlanul, készen a gyalázatra, készen a verésekre. Tudom, hogy nem tűrheted már to- vább, hogy nem nézheted, hogy mikép szaggatják kedves hátát a vesszők, hogy mikép csapják meg arczát, hogy miképp koronázzák meg azon gyengéd fejet tövisekkel, hogy miképp gyalázzák meg a nádszál által jobb kezét, mely a mennyet és földet kormányozza. íme kivezettetik, megostoroztatik, tövis koronával és bibor öltözetben, és Pilátus így szól: „íme az ember!" Valóban ember ő, ki kételkednék azon ? Tanúskodnak erről a vesszők seb- helyei, a sebek kék szine, a pökdösések undoksága.
Ismerd meg már most, ördög, hogy ember ő. Való- ban ember ez, igy szólasz. De mi az, hogy annyi
méltatlanság közt meg nem haragszik mint ember, nem indul fel mint ember, nem boszankodik kín- zói felett mint ember ? Tehát több mint ember. De ki
1*
ismeri őt. Kétséget sem szenved, hogy embernek ismer- tetik, ki a föld gonoszainak Ítéletét eltűri, de Istennek is ismertetik a ki Ítéletet tart. Későn vetted ezt észre, ördög. Miért tetszett neked, hogy az asszony közben- járása által elbocsájtassék ? Későn szólottál. A birő tör- vényszéket tart, az Ítélet kimondatott. Már saját ke- r e s z t j é t hordva, halálra vezettetik. Oh csodálatos dolog!
Látod-e ? í m e vállán vagyon a fejedelemség. Ez az igazság pálczája, az ő országának pálczája. Epével kevert b o r t adnak neki, ruháitól fosztják meg, és azok a katonák közt elosztatnak. Köntöse nem szakittatik szét, hanem sors által kapja azt az egyik. Édes kezei és lábai sze- gekkel f u r a t n a k keresztül, és keresztre feszitve latrok közé állíttatik. Az Isten és az emberek közti közbenjáró, ég és föld közt függvén az alsókat a felsőkkel egyesíti, a mennyeieket a földiekkel hozza kapcsolatba. Az ég ál- mélkodik, a föld j a j g a t . Es te ? Ha a nap elszomorkodott, nem csoda ha te is szomorkodol, hogyha a föld m e g - rengett, hogy te is reszketsz, ha a sziklák megrepedtek, szived is meghasad ; hogyha akkor, midőn az asszonyok a kereszt mellett sirnak, hogy te is kiáltasz. Mindezek közt nézd azon legédesebb szivet, hogy mikép őrizte meg a gyengéd szeretet békéjét. N e m nézi a méltatlankodá- sokat, nem gondol fájdalmaira, nem érzi a megalázta- tásokat. Sőt ellenkezőleg azok iránt van részvéttel, kiktől ezeket szenvedi, azokat gyógyítja, a kiktől megsebesít- tetik : azok életéről gondoskodik, kik őt megölik. Mily gyengéd szívvel, mily lelki megadással, mily szeretettel- jesen kiállt: „Atyám ! bocsáss meg nekik!"
Matuglie állomás t á j á n már láthatni, hogy mikép terül ei a Monte maggiore lábánál, nyugodt méltósággal a fiumei öböl.
— — — Quanti m o n t e s v o l v u n t u r a q u a r u m ? J a m j a m t a c t u r o s sidera s u m m a p û t e s Q u a n t a e diducto s u b s i d u n t aequora valles !
J a m j a m tacturas' t a r t a r a n i g r a putes, — éneklé elszomorkodva Ovid.
A vasút mentében olajfák tűntek fel, talán hogy vigaszul szolgáljanak azoknak, kik egykor nagyok voltak, vagy talán azoknak képzelték magokat, s most az emberi nyomor keserű tengerében mintegy elmerülve élnek: „A világ bármelyik részén legyen is az olajfa, az a béke hírnöke ; Izaias Krisztus lábait csodálja, ki békét hirdet és arról szól, kinek irgalmassága, szintén az olajfa által, mely az olajat termi, jelezhető ; — az olaj minden folya- dék fölé száll, a melylyel vegyittetik, mint az ur könyö- rületessége, melyről a zsoltáros így tanúskodik: „Edes az ur mindeneknek ; és könyörületessége minden müvei felett." (Sz. Anz.)
Fiumében mindenek előtt sz. Yitó kerek templomát kerestem fel.
Belépvén ezen egykori jezsuita templomba, a leg- szebb márvány fajokból épült hét oltár lepett meg.
Tekintsük meg Lojola szellemi kalauzolása mellett az egyes oltárokat. Balra a kapu mellett, közel a szentelt- víz tartóhoz áll Nagyboldogasszony oltára, sz. Alajos kisebb képével. A szerzet-alapító itt egykori szavait lát- szik ismételni: „A bolds. Szűz jobban szomorkodik azon, hogy az emberek egyszülött Fiát bűneikkel bántják, mint
szomorkodott akkor, midőn keresztre feszitették." — E mellett áll sz. Ignácz oltára Jézus szent szivének képével, Sz. Ignácz e szavakat s u g a l j a : „Mindened," de különösen ittléted legyen az Isten nagyobb dicsőségére." — A
harmadik oltár a fájdalmas Szűz fehér márványból ké- szült szobrával ékes, melyet hét kis kerek dombormű környez. Ezek mindegyike egy-egy fájdalmas titkot állit szemeink elé. I t t sz. Ignácz igv szól : „Ha az Isten sok fájdalmat küld te reád, szolgáljon az neked jelül, hogy nagy szentet akar belőled képezni." — Szemben a ka- puval, a főoltár felett a felfeszitett Üdvözítőnk ke- resztje áll. Szent Ignácz pedig m o n d j a : „Nincsen fa,
mely alkalmasabb volna a szeretet tüzének fejleszté- sére mint a kereszt fája." — A templom leczke olda- lán legközelebb a főoltárhoz sz. Józsefnek, az egyszerű mesterembernek oltárát találjuk szent Victor vértanú ereklyéivel. Sz. Ignácz pedig igy figyelmeztet: „kevesebb tudománynyal, de több erénynyel bírj." — A következő oltár India apostolának, Xaveri szent Ferencznek van szentelve, hol sz. Ignácz e szavait ismétli: „Többre be- csüld az egyes ember lelki üdvösségét az egész világ minden kincsénél." — Az utolsó N e p . szent János oltára, hol szent Ignácz arra figyelmeztet, h o g y : „Keveset kell beszélni és sokat hallani."
A kereszt oltáránál nagy áhítattal mondá egy ősz pap a szent misét. „Ne kételkedjék — mondja sz. Anzelm,
— hogy azon órában, midőn Megváltód testének és véré- nek áldozata bemutattatik, az angyalok teremtőjök mellett vannak, és hogy Teremtőjöknek testét és vérét nagy tisz- telettel megmondhatlanul szolgálják. De mit kell a szen- tek seregéről Ítélnünk ? Mit gondolhatunk, midőn meg- váltásuk bérét a földön ünnepeltetni látják, kinek örök látásán örvendezvén, már nagy boldogság birtokában vannak mennyek országában."
Megemlékezvén az irás eme szavairól: „Anyád f á j - dalmairól meg ne feledkezzél" a fájdalmas Szűz oltáránál mondtam a szent misét, mely után a kereszt oltára előtt foglaltam helyet, melyben a legfelségesebb oltári szent- ség tartatik. „Menj — mondja sz. Anzelm, — a Szűz anyával és a Szűz tanitványnyal a kereszthez, és nézd közerlől az elsápadt arczot. Mi ez ? Te könnyek nélkül nézed, kedvesem, asszonyodnak könnyeit? Szemeid szára- zak maradnak, midőn szivét a fájdalom tőre á t j á r j a ? Te zokogás nélkül hallgatod, midőn igy szól anyjához:
„Asszony! ime a te fiad; és J á n o s h o z : „íme a t e anyád."
Ugyszinte midőn anyját tanítványára bizta, a latornak a paradicsomot igérte, akkor midőn a katonák egyike lánd- zsával oldalát megnyitotta. Siess, ne késedelmeskedjél, edd lépesmézeddel mézedet. Igyad borodat tejeddel. Vére számodra borrá változtatik, hogy megrészegedjél. A viz tejjé változtatik, hogy tápláltassál. Számodra a sziklában folyók fakadnak, tagjaiban sebek, és testének falában üregek. Melyekben mint a galamb rejtőzködve és azok mindegyikét csókolgatva, vérétől legyenek „ajkaid mint a bibor szalag, és beszéded ékes."
„De v á r j még, mig azon nemes tanácsos eljő, ki kihúzván kezeiből és lábaiból a szegeket, azokat sza- baddá teszi. Nézd hogy mikép karolja át, legszerencsé- sebb karjaival testét és hogy mikép szorítja saját mellére.
RELIGIO. 5 A k k o r m o n d h a t t a azon szent férfiú „az én szerelmesem
mirrha b o k r é t a n e k e m . "
Kisérd te is a menny és föld ezen l e g d r á g á b b k i n - csét, és vagy vidd a l á b a k a t vagy a kezeket, és felemel- vén k a r j a i t tartsd azokat, vagy g y ű j t s d össze legalább gonddal a lassankint elhulló l e g d r á g á b b vércseppeket és lábainak p o r á t csókold le. N é z d ezenfelül mily g y e n g é - den, mily gonddal érinti a l e g á l d o t t a b b Nicodemus leg- szentebb t a g j a i t , mikép keni m e g és helyzi azokat, szent Józseffel, gyolcsba takarva, a sirba.
Ezenfelül ne távozzál Mária Magdolna kíséretéből, hanem g o n d o l j arra, h o g y a készen t a r t o t t f ű s z e r e k k e l vele menvén, az U r s i r j á t m e g l á t o g a s s a d . V a j h a é r d e - mesittetnél a r r a , h o g y lélekben ugy láthassad mint ő látta m a j d az a n g y a l t , a sir a j t a j á r ó l e l h e n g e r í t e t t kövön ülni, m a j d pedig a sirban e g y e t a fejnél, egyet a l á - baknál a feltámadás dicsőségét hirdetni ; m a j d m a g á t Krisztust, ki a siró és szomorkodó Máriát, az oly k e g y e s tekintetével felüdité, oly n y á j a s a n mondván : Mária. T ö r - j e n e k össze e szóra a f e j minden zsilipjei, j ö j j e n e k elő belsőnkből a könnyek, szivünk mélyéből zokogás és fo- hászok szálljanak fel. Mária ! Oh te boldog, mit g o n - doltál, mit éreztél akkor, midőn e szóra földre b o r u l v a , és őt viszont köszöntve m o n d á d : R a b b o n i ? Mily indu- lattal kérlek, mily b u z g ó s á g g a l , mily lelki hévvel kiál- tottad, R a b b o n i ? T ö b b e t a k ö n n y e k m i a t t mondani nem lehet, midőn a felindulás n é m á v á tesz, és a lélek és test minden érzelmeit a nagy szeretet e l f o j t j a . De miért tiltod el, oh édes J é z u s o m a te szent és annyira ó h a j t o t t lá- baidtól azt, ki téged u g y s z e r e t ? „ N e illess e n g e m , "
igy szólasz. Mi ez, U r a m ? Miért ne illessem azon n é l k ü - lözött lábaidat, melyek m i a t t a m szegekkel f ú r a t t a k á t , bevéreztettek, miért ne illessem, miért ne csókoljam ? Talán kevésbé vagy kegyes, mivel dicsőbb vagy ? í m e én nem b o c s á j t a l a k el, én nem távozom tőled, f o l y j a n a k könnyeim, zokogásom és s ó h a j a i m m i a t t r e p e d j e n m e g szivem, ha azokat nem é r i n t h e t e m . E s ő igy szól : „ N e félj." N e m vétetik el tőled, ha el is halasztatik e ked- vezmény ; de m e n j és mond m e g atyámfiainak, h o g y f e l t á m a d t a m . Gyorsan szaladt, m e r t gyorsan a k a r t vissza- térni. Visszatért, de más asszonyokkal, k i k n e k J é z u s eléjek jöve és n y á j a s üdvözletével a leverteket b á t o r i t j a , a szomorúakat vigasztalja. Ü g y e l j a r r a , h o g y a k k o r a d a - t o t t m e g az, a mi az előtt m e g t a g a d t a t o t t , m e r t : „Azok hozzá j á r u l á n a k és á t f o g á k lábait."
A főoltár felett álló kereszt baloldali sebhelyét arany s u g a r a k veszik k ö r ü l , a n n a k lábainál pedig egy érczből készített k a r van elhelyezve, m i n t h a csak a fel- feszitett lábait a k a r n á átkarolni. E g y kis olasz n y o m - tatvány az érez k a r t illetőleg következő felvilágosítást a d : a felfeszitett e képe, — igy szól, — a tizenhar- madik században sz. Vitó t e m p l o m a előtt állott. 1296-ban történt, hogy Lonzarich P é t e r két társával a templom előtt játszott, s mivel nevezettnek a szerencse nem kedvezett, annyira e l r a g a d t a t t a magát, h o g y dühében követ ragadott, s azt a felfeszített J é z u s k é p é r e dobta.
A kő a mellkas baloldalai a sziv t á j á t sértette meg, melyből azonnal bőven folyt a vér, mely ma nap is F i u m e Collegiata templomában őriztetik, a kő pedig ma
n a p is ott l á t h a t ó a feszületen e f e l í r á s s a l : H o c lapidis ictu percussus f u i t Cruciflxus 1296." A gonosztevő azon t e t t e u t á n a föld megnyílt s őt elnyelte, de nem egészen, m e r t j o b b keze, melylyel a követ h a j i t á , kinn m a r a d t .
A k i r á l y o k második k ö n y v é b e n olvassuk, h o g y
„Dávid m o n d á N á t á n n a k : V é t e t t e m az U r e l l e n ! É s N á t á n m o n d á D á v i d n a k : Az U r is elvette b ű n ö d e t ; nem fogsz m e g h a l n i . " Ki k é t e l k e d h e t n é k azon, h o g y a sü- lyedő Lonzarich h a s o n l ó k é p szólott, l e g a l á b b szivében, mint Dávid ? „ E g y az Isten — m o n d j a sz. Pál, — egy a k ö z b e n j á r ó is az Isten és emberek között, az ember K r i s z t u s Jézus." É s h o g y e k ö z b e n j á r ó h a s o n l ó k é p p szó- lott hozzá, m i n t N á t á n D á v i d h o z : „nem fogsz meghalni,"
nem fogsz elevenen a pokol f e n e k é r e menni.
J é z u s , k ö z b e n j á r á s á n a k m ó d j á t , igy a d j a elő sz.
G e r t r u d n a k : „Az e m b e r e k n e k n a g y hasznára f o g válni, ha t u d t u l adod nekik, h o g y k i m o n d h a t l a n u l üdvös, h o g y h a folyton folyvást a r r a g o n d o l n a k , h o g y én ki egy szűz fia v a g y o k , az e m b e r e k lelki üdve m i a t t állok az I s t e n n e k , az én a t y á m n a k szine előtt, és h o g y én, ha g y a r l ó s á g b ó l sziveikben vétkeznek, szeplőtlen szivemet az örök a t y á n a k f e l a j á n l o m , h o g y ez által é r e t t ö k eleget t e g y e k ; és h a cselekedetek által vétkeznek, a k k o r átf'urt kezeimet áldozom fel neki, és éppen u g y minden más h i b á k n á l , melyeket elkövetnek. Ily módon engeszteli ki őtet á r t a t l a n s á g o m és h a j l a n d ó v á teszi őt, h o g y nekik minden időben kíméletesen megbocsásson, h a t . i. saj- nálják, h o g y Ot m e g b á n t o t t á k . E z é r t kívánom, h o g y választottaim mindannyiszor köszönetet m o n d j a n a k nekem, valahányszor bűneik m e g b o c s á j t a t t a k , mit csak is én á l t a l a m k a p h a t t a k m e g oly k ö n n y e d é n .
A biró Ítéletére L o n z a r i c h n a k j o b b keze nyilvánosan elégettetett, annak h a s o n m á s a pedig, a b r o n z k a r , a ke- reszt a l j á r a f ü g g e s z t e t e t t fel.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
t
K O V ü C S Ó C Z T
Az egri f ő k á p t a l a n s a j á t , — u g y Kovacsóczy Antal, g y e r m e k e i és számos r o k o n o k nevében, mély f á j d a l o m m a l jelentik Kovacsóczy István, egri f ő e g y h á z m e g y e i ő r k a n o - nok, szent Lászlóról nevezett s ü m e g h i prépost, g y ó n t a t ó k a n o n o k , az e g y h á z m e g y e i a l a p í t v á n y o k p é n z t á r á n a k g o n d - noka, folyó 1888. j u n i u s hó 26-ik n a p j á n életkora 70-ik, áldozársága 47-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ismételve á j t a t o s felvétele u t á n t ö r t é n t el- h u n y t á t . F ö l d i m a r a d v á n y a j u n i u s hó 28-án 1/21 0 ó r a k o r f o g beszenteltetni és a F ő t e m p l o m s í r b o l t j á b a n elhelyez- t e t n i , az engesztelő szent miseáldozat u g y a n a k k o r f o g b e m u t a t t a t n i . E g e r b e n , 1888. j u n i u s hó 26-án. Az örök világosság f é n y e s k e d j é k n e k i !
B u d a p e s t . A „keresztény szocziális szövetség"-rô\
közöljük a hozzánk b e k ü l d ö t t következő t e r v e z e t e t :
1. A keresztény szocziális szövetség neve.
Már ma maga a szó „szövetség" mutatja, hogy nem egy szűkebb értelemben vett egyletet, a tagoknak kor- látolt számával akarunk alapítani, hanem inkább egy szövetséget tágabb kötelékkel és bizonyos meghatározott czélból, a nélkül azonban, hogy a már meglevő s ily irányban működő egyleteknek önállóságát korlátozni akar- nók. E szövetség, nem egylet a már meglevő és fenn-
álló egyletek mellett, hanem inkább összekötő kapocs, mely a összes keresztény egyesületeket és intézeteket a jótékonyság gyakorlása czéljából támogatja és azokat élesztve, mintegy magába öleli. (Magától értetődik, hogy ez csakis az illető egylet vagy szövetség önkéntes hozzá- járulásával történhetik.)
A szövetség keresztény szocziálisnak neveztetik, hogy jelezze egyúttal feladatát, mely nem lehet más, mint hogy a társadalmi rendet a keresztény igazságosság és szeretet alapelvei szerint ujitsa fel és vezérelje.
2. A czél és az eszközök közelebbi meghatározása.
A keresztény szocziális szövetség czélja, a szocziális (társadalmi) bajoknak orvoslása, esetleg enyhítése és pedig:
a) A szocziális (társadalmi) bajok megismerése és helyes felfogása, továbbá a helyes alapelvek — melyek
szerint az orvoslás keresztül viendő — alkalmazása, va- lamint az orvosszereknek minél tágabb körben való ter- jesztése által.
b) Az összes társadalmi osztályok minden oldalú ösztönzése által, hogy a szocziális téren üdvös tevékeny- ségre serkentessenek.
c) A már fennálló jótékony egyesületek és intéze- tek hathatós anyagi és erkölcsi támogatása álfal. Ezeket kelljen, a nélkül, hogy önállóságukat veszélyeztetnék, ujjá alakítani és kibővíteni.
d) U j egyletek és intézetek, különösen olyanoknak alapítása által, a melyek a nélkül, hogy a fenlevőket károsítanák, — a munkás osztályok anyagi, erkölcsi és vallásos gyámolitása és emelése czéljából különösen hasz- nosak és szükségeseknek mutatkoznak.
e) A szocziális reformoknak minden oldalú előmoz- dítása által ; közvetlenül a társas érintkezés szó, irás és tettek u t j á n s közvetve a reform-törekvésekben való köz- reműködés és támogatás által, valamint a kormány és törvényhozás utján, a mennyiben ez a politikai színe- zettel nem bíró szövetségnek hatáskörén tul nem m e g y ; mert e szövetség első alapelvének kell lennie, hogy minden politikai pártszinezetet, minden politikai műkö- dést kizárjon és pártokon felül állva (pártatlanul), igazi keresztény szeretettel minden nemzetiséget magába öleljen.
f) Minden egyébnek buzgó felkarolása által, a mi az üdvös szervezkedést előmozdítani és a keresztény
igazságosság és szeretet uralmát megszilárdítani képes.
A keresztény szocziális szövetségnek egyrészről áthatva kell lennie azon eszmétől, hogy a jótékony egyletek és különféle intézetek minél számosabbaknak nyomorán eny- híteni képesek legyenek és őket a jelennek és örökkéva lóságnak mentsék meg, de másrészről azon tudatot is kell ápolnia és terjesztenie, hogy a szocziális bajoknak orvoslása a nemzetgazdasági rendszer változtatása nélkül
nem lehetséges, hogy csakis az egyház, állam és a kü- lönböző rendek összműködése által érhető el és hogy ily módon való alkalmazása mellett nemcsak a bajok távolithatók el, de azoknak gyökerei is kiirthatok.
München. Gyászbeszéd III. Frigyes császár fölött,
— melyet a müncheni érsek készített és főmegyéje min- den templomában felolvastatott. Közöljük e beszédet azért mert a Németország nevű állam-szövetségben Bajoror- szág az u. n. „Katholische Vormacht" azután, hogy lássuk, miként tesz eleget a kath. egyház magasztos hivatásának Isten oltárai előtt a templomokban egy protestáns vallású császár halálakor. A hivatolt beszéd szövege ez :
„Főtisztelendő főpásztorunk rendeletéből gyültünk ma itt össze, hogy a legmélyebb gyász egy ünnepét ün nepeljük. A német birodalmat legújabban igen nagy csa- pás érte. A német szövetséges fejedelmek feje, Frigyes német császár és Poroszország királya, nincs többé kö- zöttünk. Pénteken, f. hó 15-én, déltájban, ő felsége hosz- szu és kimondhatatlanul kinos szenvedés után az örökké- valóságba költözött át.
Még élénken érzi minden német szive fájdalmas emlékét Vilmos német császár f. évi márczius 9-én tör- tént halálának. Es azóta csak néhány nappal több mint három hónap mult el, s ime rá meghal az ő fenséges fia és koronájának örököse is. Két császár halála ily gyorsan egymásután reszketni tanitana bennünket Isten akaratának titkos végzései előtt, hogyha rendületlen bi- zalmunk az ő atyai jóságába fenn nem tartana ben- nünket.
De azért mégis gyászolnunk lehet, gyászolnunk kell is, az elhunyt császár fölött ; ezt parancsolja a tisztelet, melylyel iránta az apostoli igék szerint (Róm. 13, 7.) viseltetni tartozunk. Gyászolni lehet, gyászolnunk kell a császár kimondhatatlanul keményen sújtott családjával ; ezt követeli tőlünk a ker. feleberáti szeretet, a mely kötelességünkké teszi részt venni a gyászolók gyászában.
Fájdalmas gyászra alkalmas bennünket mindenek fölött hangolni az elhunyt császár személyére való tekintet, a mely m e g m u t a t j a nekünk, mit vesztettünk mi, mit vesz- tett benne az egész német nemzet.
Nem itt a helye, hogy azokról az emberi és férfiúi erényekről szóljak, melyek a boldogultat ékesiték, sem azokról a nemes tulajdonokról, melyek a férjet s atyát diszesiték. Messze vezetne az is, ha katonai sikereiről beszélnék, melyeket személyes vitézsége és hadi művé- szete annyi sok csatatéren aratott. A mi bajor veterán- jaink büszkén fognak visszaemlékezni győzelmes vezé- rökre a legutolsó nagy háború alatt.
Hanem két dolog mindnyájunk számára tanulságos és követésre méltó : az elhunyt császár erős lelke a sú- lyos testi szenvedések alatt és a nagy betegség által meg nem t ö r ö t t , hű kötelesség-érzete. Midőn Yilmos császár végső leheletét kiadta, ime Frigyes az u j német császár messzeföldről sietve sietett atyja ravatalához, három nagy terhet viselve lelkén : szívszaggató gyászát atyjáért, egy nagy birodalom kormányzásának fáradságos gondját, tes- tének lesújtó betegségét.
És most egy szomorúan magasztos látvány tárult
RELIGIO. 7 fel szemeink előtt. A álnok betegség nem nyugodott.
Talányszerü hullámzásban folytatta bomlasztó m u n k á j á t a császár testén. De ebben a testben nagy lélek lakozék.
Telve volt e lélek az uralkodó nehéz, felelősséggel terhes kötelességével és igyekezetével ; hősiesen küzdött a beteg- ség fájdalmával és szorongattatásaival ; nem engedett magának pihenést szeretett népe iránt való gondoskodásá- ban ; a császár és király igy győztes marad, miglen 99 napi uralkodás után fáradt kezeiből mégis kiesett a kor- mánypálcza.
Rossz kedvről, kishitüségről és türelmetlenségről senki sem hallott beszélni a beteg császárnál. Ellenkező- leg, igy szól egy nagy hitelességű jelentés, ha az utolsó napok alatt egész környezete nem titkolhatta legmélyebb fájdalmát a nagy szenvedő szenvedése fölött, a császár egymaga rendithetetlenül megállott az ő Istenbe vetett bizalmában, és midőn családjának tagjai könnyes szemek- kel közeledének feléje, ő kezével az égre mutatott és sáppadt arczát a remény kifejezése élénkítette m e g .
Igenis, elmondhatjuk sz. J a k a b b a l : „Boldogoknak mondjuk a béketűrőket, mert jóságos az U r és irgal- massággal teljes." (Jak. 5, 11.) És sz. Pál apostollal m o n d j u k : „Non solum autem, sed et gloriamur in tribu- lationibus: scientes quod tribulatio patientiam operatur, patientia autem probationem, probatio vero spem." (Róm.
5, 3 - 5 . )
Maradjon tehát az elhunyt Frigyes császár emléke közöttünk áldott mindenkoron ; az ő erőslelküsége, béke- tűrése, Istenbe vetett bizalma és kötelességérzete pedig ragyogjon előttünk mind példa. Az ő fia és u t ó d j á é r t , II. Vilmos császárért, kérjük az Istent, adjon neki vilá- gosságot és erőt, hogy atyja és nagyatyja müvét N é - metország jóllétére tovább folytassa és bevégezze. E b - ben az értelemben, és egyúttal a mi felséges bajor kirá- lyi házunk áldására, imádkozzunk — öt Miatyánkot és Ave Máriát, az általános imákkal együtt."
Bajorország, junius hó 26. Egyetértés erőssé tesz.
— A bajor kath. papság s nép körében könnyen érthető kíváncsisággal s feszültséggel néznek eléje a közel álló nyilatkozatnak, melyet a bajor püspöki kar fog kiadni amaz encyclikára vonatkozólag, melyet X I I I . Leo pápa hozzá intézett. Régóta nem h a l l a t s z o t t már a közös fő- pásztori hang, és rég volt, hogy püspökeink gyűlést s közös tanácskozást t a r t o t t a k .
E fölött örültek az egyház ellenségei, mert ebben t ö - rekvéseik sikerének egyik jelét látták, ugy vélekedvén,
hogy a „divide et impera" és a „percute pastorem" segélyé- vel megtörik a katholiczizmus hatalmát Bajorországban.
Sokat bizakodtak „az irányzatok különbözőségében, melyek
— mint a liberális lapok irták — a püspöki kar kebe- lében képviselve" volnának és amelyek „a teljes meg- egyezést nem egészen könnyűvé" tennék ; a félhivatalos
„Neueste Nachrichten" azonfelül azzal vigasztalta magát, amint hire terjedt, hogy Bajorország püspökei közös vá- laszt készülnek adni az encyclikára, hogy ugyanis bizo- nyos püspöki városok „szellemileg sokkal távolabb esnek egymástól, mint földrajzilag."
Az egyház elleneinek eme számitása azonban rész-
ben már meg van biusitva és bizonyára egészen m e g f o g hiusittatni. A Szentlélek még mindig kormányozza az egyházat és csúffá teszi az emberek terveit.
Nem t u d j u k még, hogy miről tanácskoztak főpász- toraink Freisingben s mit határoztak vala, de azt az egyet tudjufc, hogy az egység s egyetértés szelleme lebe- gett gyülekezetükön, és hogy a hozott határozatok tanú- bizonyságot fognak tenni a törhetetlen hűségről, melylyel a b a j o r püspöki kar az egyházi jogainak és szabadságai- nak védelmében s visszakövetelésében a legfőbb pásztor- hoz, Krisztus látható helytartójához viseltetik. Elmultak a Hontheimok és az emsi p u n k t a t o r o k napjai, és a liberá- lis államférfiak minden óhajtása s keresése daczára nem fognak visszatérni ; a „Febronius" szellemű püspökök csak- h a m a r n y á j nélküli pásztorok volnának. A bajor püspöki kar pedig biztosra veheti, hogy papság s nép ugy, mint eddig, -ezentúl is zárt sorokban hiven s engedelmesen f o g j a követni, mint egykor a súlyos és veszedelmes idők- ben. E szoros s hűséges összetartás tett minket, bajor katholikusokat erősekké, és ez fogja képezni erőnket a jövőben is. Ez összetartáson m e g t ö r t Poroszországban a kulturharcz, Bajorországban pedig az „állam- vagyis az ó- katholiczizmus" támadása, és való igazság, ez tanulság a múltból, és okulat s intelem a jövőre az, amit dr Schee- ber irt 1872-ben : „Ha Isten kegyelmével a schisma és haeresis mérhetetlen veszélye eltávolittatik hazánktól, — akkor a történelemnek föl kell jegyeznie évkönyveiben azt, hogy ez alkalommal a pokol kapuinak hatalma a kath. nép hitszilárdságán s állhatatosságán tört meg, hogy azonban ez a k a t h . nép azért maradt hitéhez hü.
mivel a lelkipásztorkodó papság szóval s példával előtte j á r t a t á n t o r í t h a t a t l a n hithüségben, és mivel ez a lelki- pásztorkodó papság, amely jó s rossz napjaiban meg- osztja vala sorsát, a vallással megőrizte engedelmességét és szeretettel s hűséggel ragaszkodott a püspöki karhoz s a kath. egyház fejéhez."
Ez egységet s egyetértést meg kell óvni s még szorosabbra fűzni, és az episcopatus egységes s közös eljárása e tekintetben is üdvös hatással lesz a népre s papságra.
E lapok hasábjain már említtetett bold. W i t t m a n n re- gensburgi püspök egyik nyilatkozata melyben fölöttébb nagy fontosságot tulajdonit általában az egyetértésnek, s egység- nek, mint különösen az egyház auctoritativ közegei a püs- pökök közös actiójának, tanácskozásának s gyülekezéseinek, és ezeket az áldás és erő legbővebb forrásainak jelezte.
Bold. Ketteier püspökre is t ö r t é n t erre nézve utalás, a ki ama nézetét fejezte ki, hogy „mindig az volt a jele a keresztény élet ébredő szellemének s hatalmas fejlődésé- nek, ha a püspökök összejövetelei gyakoriak voltak. Mi sem növeli ugy — irja — az isteni erő hatályát az egy- házban, mint az egyetértés s egység ápolása. Mennél inkább egy szív s egy lélek az egyház, annál legyőzhe- tetlenebb a világban, és minél inkább táplálja az egyes szellem az egység eme szellemét magában, annál inkább működik ő benne az erő. Viszont mi sem gyöngíti ugy minden egyes kereszténynek életét, valamint az egyház egész részeit is, mint az egység gyöngülése."
Ha az összes katholikusoknak a szellem egységét s
