mél-tósága, a mely méltóságot nemcsak puszta czim-ként viseli, hanem annak jogait tényleg
gya-korolja is. (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, julius hó 20. A középiskolai ügy érde-mében avatottabb tolltól vártam szakszerű czikket katho-likus lapjaink részéről amaz alkalomból, hogy f. hó ele-jén mindjárt két helyen két részről is összejöttek a középiskolai tanárok. Mi katholikusok természetesen leg-utoljára gondolunk ilyesmire s igy az emiitett két gyűlés egyike sem dicsekedhetett katholikus jelleggel.
Amit lapjainkban olvastam, az nem elégített ki, mivel még sovány ismertetésre sem igen tellett, kivéve itt a szaklapokat. Azért ragadok most én tollat, hogy e becses lapok hasábjain, melyek ugyan nincsenek tisztán
V. Miklós pápa oki. Török, II. 66.
2) M. Sion, IV. 663. 1. Török, II. 118.
7*
tanügyi érdekeknek szentelve, mégis futó pillantást vessek a nemzet kulturális életének eme nem utolsó mozza-natára.
Nem utolsónak nevezem a középiskolai tanáregye-sület gyűlésének jelentőségét, mivel lehetett volna első-rendű is, ha föladatának megfelel. Igy bizony egy-két akadémikus becsű értekezésen kivül a mondott egyesület idei közgyűlése nem mutatott föl mást, mint erős törek-vést a középiskolai tanárok anyagi helyzetének javitására.
E törekvés lehet jogosult, de más eszményibb, elvi tö-kélyű és gyakorlati iskolai érdekű törekvés hiányánál vajmi jellemző világot vet általában korunk áramlatára, mely alól természetesen mi középiskolai tanárok sem von-hatjuk ki magunkat.
Ezzel végezhettem volna a középiskolai tanáregye-sület idei közgyűlésével, ha tárgyalásait ismertetni akarom vala. Ámde jelen soraimnak más a czélja.
R á akarok mutatni ugyanis a meddőségre, melyet e közgyűlések évről-évre fölmutatnak, holott méltán vár-hatni tőlük azt, hogy a középiskolai oktatás s nevelés ágainak öntudatos mivelése által nyert tapasztalatok ered-ményeit fogják az érdekelt körök és az ország előtt fel-tárni. Azok a nagy képzettségű erők, akikkel ez egyesü-let dicsekedhetik, hallgatnak, vagy hallgatásra vannak kényszerítve : a lobogó mécs a véka alatt marad.
Csodálatos jelenség az, hogy mióta a katholikus-el-lenes, elkereszténytelenedett, darwinista láz e gyűléseken nyiltan ki nem tör, azóta napirendre térnek fölöttük, mert
— mint emlitém — a hazai középiskolai oktatás s neve-lés fontos érdekei csak elvétve s nem is szakszerűen tár-gvaltatnak ott. Maga a középiskolai tanáregyesület mon-dott Ítéletet közgyűlései fölött, amidőn 1140 t a g j a közöl az idén alig jelent meg száz.
Yajjon csakugyan nincs semmi javítani s pótolni vagy kifogásolni való a középiskolai oktatás terén ? Lám a tiszántúli református középiskolai tanáregyesület H.-M.-Yásárhelyen szintén amaz idő körül t a r t o t t közgyűlése egész sorát az égető szükségeknek m u t a t t a ki a reformá-tusok középiskoláira nézve. I t t ugyanis az egészségügyről,
a Fráry könyve által indított latin nyelvi vitáról, a szelle-mi túlterhelésről, a tanítás eredménytelenségéről, az induk-tiv módszerről, a tanárképzésről, a református középisko-lák, tanügyi kormányzatuk és adminisztrácziójuknak a rendszerben rejlő bajairól, stbről érdekes s gyakorlati irányú fölolvasások tartattak. A legérdekesebb azonban e tárgyalások közöl dr Öreg ur jelentése a református egy-házkerület költségén s megbízásából Francziaországba tett hosszabb tanulmányútjáról ; valamint ennek kapcsán ama tény, hogy a református felekezet valószínűig az ágostai-val egyesülten a debreczeni főiskolán a bölcsészeti szakosz-tály fölállítását s ezzel a protestáns középiskolák számára protestáns tanárképző intézet szervezését máris munkába vette ; nyilván ama czéllal, hogy a dekatholizált, sőt de-christianizált budapesti egyetemen képzett tanároktól meg-óvja iskoláit s a protestáns ifjúságot.
Csak dicsérni lehet e törekvést, pedig, ha jól tudom, a mi, katholikus részünkről előbb volt szó egy kath.
tanárképző-intézetről, és pedig már akkor, midőn pro-testáns atyánkfiainak egy része nagyon örvendett a
ka-tholiczizmusnak elnyomatásán a budapesti egyetemnek kivált bölcsészeti karán ; azóta ők is keserű tapasztalato-kat és észleleteket tehettek, amidőn tanerőiket középisko-láik számára is teljesen református alapon álló külön bölcsészeti szakosztályon kívánják s t a r t j á k szükségesnek fölnevelni s képezni.
Nem a k a r j u k visszaadni a kölcsönt és nem kérdez-zük e törekvés alkalmából, hogy „hát református, illető-leg protestáns bölcselet s általában tudomány is v a n ? " — mint teszik vala akkor részükön a katholikusokkal szem-ben ; sőt még azt is merjük állítani, hogy az orvostudo-mány sem lehet az, aminek lennie kell, ha a vallásos alapról leszáll esetleg az anyagelviségbe vagy majom-kultuszba, mivel nyilvánvaló, hogy az a tudomány, amely az emberben nem a k a r j a fölismerni a halhatatlan lelket és földöntúli rendeltetést, az embert nem is gyógyíthatja mint embert, hanem mint — marhát ; úgyszintén az a bölcselet, mely a modern pogányság posványaiból meríti elveit, melyeken az u j tanári nemzedék ha fölnevelkedik, az i f j ú s á g o t a középiskolákban emberekké, keresztényekké nem képezheti.
Amint protestáns atyánkfiai most utólag osztoznak a katholikusok nézetében az állami tanárképzésről, ugy mi szí-vesen csatlakozunk a bizalmatlansági szavazathoz, melyet ők külön tanárképző-intézet felállításának megindításával egy bizonyos irányban a közoktatásügyi kormány szelle-mének és az egyetemnek félremagyarázhatatlan módon a mondott tekintetben adnak.
Yajjon ezzel azonban eleget is tettünk kötelessé-günknek ? Yagy talán mi katholikusok csak jajveszékelni tudunk, de tenni nem vagy csak későn ?
J ó l t u d j u k ugyan, hogy tanitó szerzeteink k o r m á -nyai és más kath. középiskolai egyházfentartóink minden tőlük telhetőt megtesznek ama b a j elhárítására ; még sem szabad elhallgatnunk, hogy azonkívül vajmi sok kath.
középiskola van „a miniszter rendelkezése alá állítva,"
melyeken az állami tanárképző intézet neveltjei — tisz-telet a kivételeknek — amaz egyetemi s bölcseleti szel-lemet csöpögtetik a kath. ifjúság szivébe, melytől most már a protestánsok is elkívánkoznak. Yajjon mi lesz azután, ha ez ifjúság, a nemzet jövendő intelligencziája, a közélet terén, a gyakorlatban alkalmazni fogja amaz i r á n y t ? !
A jövő nem mutathat föl sötétebb képet ennél ; és összetett kézzel nézzük-e, mint lehet rendszeresen elide-geníteni a jövő nemzedéket a diplomatikus s értelmiségi életpályákon a keresztény vallástól ? !
Dixi, et salvavi animam. . . .
Egy középiskolai tanár.
Páris, julius hó közepén. A katholikus egyesületek szövetkezetének tagjai előtt Pascal abbé a Sacré-Coeur templomában a következő beszédet tartotta :
Lucerna pedibus meis verbum tuum et lumen se-mitis meis.
Uraim ! Önök ide jönnek áldozni az Igének, aki a világosság s erő, mert ő az élet. Önöknek szükségük van erőre, hogy megfogyatkozás nélkül folytassák müvüket, melyre vállalkoztak ; önöknek mindenek előtt világosságra van szükségük, hogy tévelyedés nélkül lépdelhessenek a
RELIGIO. 53 jelen idők felhalmozódott h o m á l y a i b a n és mindinkább
sürüdő sötétségeiben.
Keresztény társadalmi szervezetet a k a r n a k önök, a k a r u n k mi létesíteni különösen a m u n k a világában.
R o m o k közt táborozni, egy rozoga, ideiglenes fedél alatt, melyet a vihar legcsekélyebb f u v a l l a t a e l r a g a d h a t , nem igen e l f o g a d h a t ó helyzet ; nincs arról szó, h o g y visszacsi-n á l j u k a m u l t a t , ami belőle veszevisszacsi-ndő és mellékes jelevisszacsi-n- jelentőségű vala ; a jelen azonban nem l a k h a t ó (lakályos) t a r -tózkodási hely, ebben mindenki megegyez, m é g azok is, akik m i n k e t u t ó p i s t á k n a k s álmodozóknak t a r t a n a k ; a j ö v ő t kell t e h á t fölépíteni. Á m d e az építéshez, u r a i m , nem elég, h o g y k e z ü n k b e n van a munkaeszköz, a szer-szám ; birni is kell azonfelül az építkezéshez szükséges bizonyos számú elvekkel és szabályok ismeretével.
E n csak h á r o m társadalmi conceptiót ismerek : a liberális fölfogást, a szoczialista f ö l f o g á s t , és a keresztény conceptiót. A liberalizmus igy szól: Tiszteljétek minden-kinek szabadságát, ime ez az igazságosság ; akik élvezik a szabadságot, a z o k a t h a g y j á t o k azt u g y használni, amint nekik l e g j o b b n a k tetszik, és h a g y j á t o k a dolgokat m a -g u k t ó l fejlődni, mind l e -g j o b b r a f o -g fordulni.
A szoczializmus j o g g a l veti ez e l l e n é b e n : Mihelyt az erők szabad fejlődése f é k é t veszti, a l e g e r ő s e b b e k , l e g h a t a l m a s a b b a k , a küzdelemre l e g t ö k é l e t e s e b b e n e g y e sültek c s o p o r t j a e l n y o m j a s fölfalja a kicsinyeket s g y ö n -g é k e t . F ö l e b b e z z ü n k t e h á t amaz óriási jo-gi személyhez, mely államnak neveztetik, és bízzuk reá, gondoskodni arról, h o g y ellássa az időbe s t é r b e d o b o t t szegény em-beri p a r á n y o k szükségleteit.
A liberalizmus és szoczializmus t é v ú t o n v a n n a k , m e r t egyik is, másik is közös h i b á b a n szenved ; az e g y i k r e , s a másikra nézve csak egyének léteznek, pedig el kell ismerni, h o g y az előbbi föltétlenül t e h e t e t l e n s k é p t e l e n észszerű választ adni az u t ó b b i n a k érveire.
A kereszténység, az igy szól : A t á r s a d a l o m n e m anarchia ; a társadalom épp oly kevéssé valami szörny-minden, hol az e m b e r i személyiség el van kobozva s megsemmisítve ; a társadalom t e h á t hierarchia, hol az emberek s azoknak különböző c s o p o r t j a i — akik s a melyek egymás közt kölcsönös j o g o k s k ö t e l m e k által vannak egybekapcsolva — h a t á s k ö r ü k b e n t e k i n t e t t e l a végczélra, melyre minden eszes lény hivatva van, vala-mint t e k i n t e t t e l a világi társadalom s a j á t l a g o s czéljára, gondviseléses és társadalmi functiót végeznek. A t á r s a -dalmi törvény k o r á n t s e m az önzés, hanem a parancsolat, melyet J é z u s Krisztus kínszenvedésének küszöbén vés vala tanítványai szivébe, mondván : Hoc est praeceptum meum, ut diligatis invicem, sicut dilexi vos ; az én a k a -r a t o m az, h o g y sze-ressétek egymást, h o g y szolgáljatok egymásnak, hogy odaadok legyetek e g y m á s iránt, amint én szerettelek, amint én szolgáltam nektek, amint én odaadtam m a g a m a t értetek.
Az elérendő tárgyilagos czél minden társadalmi szer-vezetben korántsem áll minden egyes szabadságának tisz-teletben tartásában, amely végül is állandóvá tenné mind-n y á j á mind-n a k h á b o r ú j á t m i mind-n d mind-n y á j a ellemind-n ; h a mind-n e m az összhamind-ng, az igazságosság és végül a társadalmi rend megvalósítása, mely egy adag amaz erkölcsi rendből, amely visszfénye,
kifejezése az isteni g o n d o l a t n a k s a k a r a t n a k az e m b e r r e s az emberi c s o p o r t o k r a nézve.
E k k é p , u r a i m , amint létezik vallási rend, melyen kivül nincs üdv, é p p ú g y van egy keresztény politikai rend, nem m o n d o m : politikai a l k a t (forma), melyen kivül nincs politikai üdv ; és van keresztény nemzetgazdasági rend, melyen kivül a m u n k a világa s z á m á r a nincs
nem-z e t g a nem-z d a s á g i üdv.
Az e g y h á z bizonyára igen n a g y t é r t enged a szük-s é g k é p e n szük-sokféle szük-s változatoszük-s alkalmazászük-snak, mindenkor
azon föltétel alatt, hogy tiszteletben t a r t a s s é k Isten t ö r -vénye, a m e l y n e k az emberi t e v é k e n y s é g minden nyilvánulását k o r m á n y o z n i a kell az ú g y n e v e z e t t m u n k a s a j á t -l a g o s k ö r é b e n épp ugy, mint a po-litika körében. É p p
oly kevéssé létezik saecularizált t á r s a d a l m i szervezet s rend, a m i n t nincs saecularizált politikai t u d o m á n y . H a n e m van keresztény erkölcsi rend, melyet a h a t ó s á g n a k , m i n t Isten m e g b í z o t t j á n a k , az ő h a t a l m a eszközének itt lent, igyekeznie kell megvalósítani a világi t á r s a d a l o m b a n : minister Dei in bonum ; a s z a b a d s á g n a k eme rendhez kell a l k a l m a z k o d n i a , és ha ez alól kibúvik, a h a t ó s á g n a k kötelessége őt oda visszavezetni.
E z e k amaz elvek, u r a i m , m e l y e k n e k m e g kell vi-l á g i t a n i o k az önök evi-lőhavi-ladását : Lucerna pedibus meis verbum tuum.
A jelen idő z a v a r o d o t t : a h o l n a p rettenetes lehet.
N e g y v e n éve a n n a k , h o g y országunk és k o r u n k egyik l e g j e l e s e b b g o n d o l k o z ó j a ezt i r t a : „Bűneink (vagyis ön-zésünk) m e g o s z l a t t á k a t á r s a d a l m a t : m i n t e g y két czivi-lizácziót k e v e r t e k e g y m á s b a . E helyzet egyedül áll a t ö r t é n e l e m b e n ! A czivilizáczió m a g a meg f o g j a nyitni
so-rait, h o g y m e g k e z d j e a c s a t á t . A kereszténység szervezni f o g j a a m o d e r n t á r s a d a l m a t , v a g y látni f o g j a ezt zajjal szétrobbanni. . .
E s a k ö v e t k e z ő p r o f e t i k u s szavakat tevé h o z z á :
„ N e m s o k á r a a n e m z e t g a z d a s á g i tények a meztelenig föl f o g j á k fedni ezen i g a z s á g o k a t . T ö r v é n y e i t e k mindent el f o g n a k ismerni, mindent feláldozni és mindent igazgatni ; az összes emberi módok s eszközök a l k a l m a z t a t n i f o g n a k ; soha s z á m o s a b b h a d s e r e g nem volt, soha törvényhozás tökéletesebb, soha k ö z i g a z g a t á s h a t a l m a s a b b : a k k o r m a j d végezvén a másod-okokkal, m e g f o g t o k törni az első okon ! E z nem lesz t ö b b é a f é l r e i s m e r t tanelv, melyet hallani f o g n a k ; a félreismert lelkiismeret se lesz többé, mely kiáltani f o g ; a tények f o g n a k h a n g o s szóval
be-szélni. Az i g a z s á g el f o g j a hagyni a szó magaslatait, és a k e n y é r b e f o g belemenni, melyet eszünk, a vérbe, mely éltet, a világosság a k k o r a tűz lesz ! Az e m b e r e k látni f o g j á k m a g u k a t az igazság s h a l á l közt . . . lesz-e lelkük választani ?" a)
Önök m á r választottak uraim ! J ó l hallom az ú g y -nevezett bölcseket, az elégülteket, azokat, a k i k n e k van u g y a n szemük, de nincsenek tekintettel másra, hallom őket mondani, hogy mi u t ó p i s t á k , álmodozók v a g y u n k . V a l ó b a n ezek j ó l választották ki m a g u k n a k az időt, h o g y r a j t u n k nevessenek! A világ, melyet ők s atyáik épí-t e épí-t épí-t e k , Czézár kardjával, a szofisépí-ták szerszámaival és a
l) Blanc de Saint-Bonnet.
rhetorok nyelvével, — a fejükre zudult villám által súj-tottan felülről, aláaknázva alulról, és ők azt mondják nekünk : „ti álmodozók vagytok : mi vagyunk a jövő, mi vagyunk a haladás." Nem, ez nem igaz, ti nem vagytok a jövő, ti nem vagytok a haladás, csak meg-f o r d í t v a : in pejus promeg-ficientes; ti tehetetlenek v a g y t o k : az elvek, melyekre egy nemzet tizennégy százados létét rendezte be, számot kérnek eszméitektől, amelyek csak romokat idéztek elé. A jövő . . . az itt van. Ezen zászló redőiben szállong, leikeitek hitében rejtőzik ; ott van sziveitek elhatározásaiban ; benne van a keresztény recon-s t r u c t recon-s p r o g r a m m j á b a n , melynek mi munkárecon-sai vagyunk ; ezen lehet gúnyolódni, hiszen Isten ellen is gúnyolódnak, mégis ő marad az ur s megváltó. E n hiszek e jövőben, és a szelek, melyek a szemhatár minden pontjáról jőnek, fülembe súgják az evangéliumból, mely egészben isteni, e nagy szót, a legisteniebbek e g y i k é t : Pauperes evan-gelizantur.
A legjobb hir, az igazság, az igazságosság és a szeretet e hire a szegényeknek, a kicsinyeknek, a népnek van mondva, akiket a hamis folszabaditók hazug evan-géliuma megcsalt.
K A T H . E G Y L E T I E L E T . Jegyzőkönyv
az erd. róm. kath. irodalmi társulatnak Károlyfehérvártt, 1888. julius 2-án tartott XI. rendes közgyűléséről.
Jelen voltak :
Nagyméltóságú Lönhart Ferencz erdélyi püspök ur fővédnök. Dr Tódor József theologiai tanár alelnök, Fo-garasi János székesegyházi karnagy pénztárnok, dr Cserni Béla gymn. tanár ellenőr, Nagy Imre kanonok, Sántha János magyar-igeni plébános, Takó Béla maros-portusi plébános, Prokupek Samu Nagy-Szeben-külvárosi plébános, Benedek József székesegyházi káplán, Butyka Sándor püspöki káplán, Choss György főelemi tanitó, Gáspár Ist-ván végzett theologus, Kóródi Mihály végzett theologus, Lajos Sándor borbándi kántor-tanitó, Pál Antal gymn.
tanár, Tamási Áron püspöki titkár, Varga Sándor gymn.
tanár, dr Veress Ferencz theologiai tanár, Zlamál Ágoston lyceumi tanár és Pál István lyceumi tanár, társulati titkár.
1 Reggel 9 órakor az istentisztelet a székesegyház-ban megtartatván, alelnök püspök urunk ő nagyméltóságát a gyűlésre meghívta és ő excellentiája tiz órakor kísé-retével meg is jelent a gyűlésen, a hol az elnököt helyettesítő alelnök a jelenlevők lelkes éljenzései között ü n n e p é -lyesen üdvözölvén, a gyűlést megnyitottnak jelenti ki és felkéri a titkárt, hogy jelentését tegye meg.
2. Pál István titkár olvassa jelentését a mint kö-vetkezik :
Nagyméltóságú püspök fővédnök ur ! T. közgyűlés ! Nehéz dolog jelentést tenni arról, a miről alig van vala-mi jelenteni való. Tiz esztendeje, hogy társulatunk meg-alakult. Keletkezésekor szép reményekkel néztünk jövője elé, mint illett is egy ily czélu társulatot illetőleg; m u n -kásságát kedvező előjelek között kezdette s folytatta nem zajosan, de serényen. S kétségkívül volt tiz esztendős éle-tében oly mozzanat is, a mely talál ily czélu társasághoz
s bátran mondható örvendetes jelenségnek ; de magán-vélekedésképen mégis kénytelen vagyok kimondani, hogy tiz esztendős korában társulatunk nincs azon a magasla-ton, a melyet a kitűzött czél oly kívánatossá tesz; nem látom benne a fejlődés azon fokozatos haladását, a mely egy életerős szervezetnek természeti törvénye ! tengődés-szerü életnek mondhatnám csak ; nem ajánlom ugyan, hogy a jövőt illetőleg az eddig ápolt reményeket megva-lósithatlanoknak mondjuk, de a jövő meghódítására má-sabb természetű eljárás szükségeltetik.
A tagok száma esztendőnként ugyan meglehetősen egyforma, mert az évi kilépések az évi belépések által kiegyenlítődnek, de aztán ennél többre nem is igen me-gyünk. A munkásságot illetőleg azonban már aligha lehet még ily kedvezőn is nyilatkozni.
A szakosztályok működése ugy szólva semmi. Az I. szakosztály egyszer próbálkozott gyűlést tartani, de nem tudott, mert tagok nem mentek. Az egész szellemi mun-kálkodás csakis társulati l a p u n k : a „Közművelődés" terén nyilvánult ; ez tekinthető összes munkálkodásunk tüköré-ül ; ez pedig nyilt, mindig a közönség kezénél van ; ítél-h e t a dolgozatok értéke és a lap szellemi színvonala fe-lől. A nélkül, hogy én ítéletet mondanék felőle, azok iránt való tekintetből, a kik nem egészen vannak vele megelé-gedve, megjegyzem, hogy bármely lapban akad néha a jó mellett silány munka is ; és ha a miénkben is van olyan, a melyhez a mai irodalmi követelmények szem-pontjából szó férhet, az a szerkesztőség azon kényszer-helyzetéből magyarázható, hogy jelesebb dolgozatok hiá-nya miatt nem válogathat, a beküldött czikkeket nem selejtezheti ki, hanem néha kénytelen olyant is kiadni, a mi a mértéket nem minden tekintetben üti, hanem inkább a hasábokat tölti. Nem akarom divatba hozni, hogy a lap-ban megjelent dolgozatokról itt részletesen szóljak, de mégis kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy a kik derék dolgozatokat adtak, azok között is megkülönbözte-tendőbb hely illeti meg Radányi Józsefet kiváló termé-szettudományi dolgozataival.
Választmányi gyűlés VI volt; nem sok ugyan, de ennyin is minden fennakadás nélkül el lehetett látni az ügyeket. Volt olyan eset is, hogy nem lehetett gyűlést tartani, mert választmányi tagok nem jöttek ; a választ-mányi gyűlések jegyzőkönyve mutatja, hogy többnyire csak három választmányi tag volt jelen, a minek különben oka az is, hogy itt a székhelyen is kevés tag van.
A választmányról ezen évben csak egy munka for-dult meg. György István kérésére választmányunk szíve-sen nyomatta ki magyarul ez évben is külön füzetekben való szétosztás végett Pálma Pál bukaresti érsek ő exjának híveihez intézett kath. körökben általános figyelmet keltő magasztos szellemű főpásztori levelét.
Egyebekben a választmány munkálkodása a pénz-ügyek rendezésére irányult, és sikerült is a hátrálékokból tetemesen bevenni, ugy hogy a folyó kiadások rendes fedezése mellett még az alaptőke helyre állítására is 400 írtnál többet tehettünk máris a takarékba.
Hogy a helyzet pénzügyi tekintetben ennyire is ja-vult, azt kegyelmes püspökünk és fővédnökünk ő excellentiájának köszönhetjük, ki évenkint több mint 500 f r t
-RELIGIO. 55 tal kegyes segélyezni. Társulatunk iránt való folytonos
érdeklődése mellett még abbeli kérésünket is atyailag méltányolta, hogy társulatunkat és lapunkat körlevelileg ajánlani kegyeskedjék. 0 exja valóságos Státora társula-tunknak ; kegyes gyámolitása nélkül már rég meg kellett volna szünnünk. Mennyire óhajtandó, hogy a kegyesség eme nyilvánulatai ne menjenek kárba, hanem a hozott áldozatok kellőleg gyümölcsöztessenek !
A mi az egyházmegye történetének megírási ügyét illeti, választmányunk egy három t a g u bizottságot küldött volt ki, a mely gondolkozzék azon, hogy miként lehetne
életbe léptetni a mult közgyűlés által elfogadott terveze-tet, de a munka nagyon nehéz levén, bizottság eljárásáról még jelentést nem tett.
Ha még egy esetet megemlítek, a jelentendők kö-rét meglehetősen m e g j á r t a m . Elmés helyről lapunknak a czimével és társulatunk nevében egy miniature kiadás jelent meg.
A társulattól megválasztott szerkesztő bizottság ne-vében lapunkban egy nyilatkozat jelent meg, mely a kö-zönséget tájékoztassa, hogy az említett vállalat az ő tud-tán és beleegyezésén kívül történt. A közgyűléstől f ü g g a fölött ítélni, hogy ezen eljárás által kellőleg megtorolt-nak találja-e a társulat és lapja hivatalos neveinek nem illetékes egyének által magán kedvtelésből való felhasz-nálását
Jelenleg van a társulatnak 17 alapító tagja, 115 pár-toló tagja, 94 rendes tagja, 117 előfizetője, összesen 343 tagja. A társulat lapja a „Közművelődés" ment hetenkint a fennebbi 343 tagnak, azonkívül öt köteles példány, 8 ingyen példány, 40 cserepéldány, összesen hetenkint 396 példány.
A társulati könyvtár jegyzéke 360 számig ért. Mint egy 40, részint folyóirat, részint különböző időben megje-lenő lappal vagyunk csere viszonyban. Mint titkárnak a társulatról más jelenteni valóm nincs.
A közgyűlés alelnök indítványára elhatározza, hogy a titkári jelentés, mely a tényleges állapotokat hűen tün-teti fel, egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe jöjjön.
3. Alelnök kérdi a közgyűléstől, hogy a titkári je-lentésben említett hivatalos czimmel való visszaélés ellen követett eljárást elegendő megtorlásnak t a r t j á k - e ? A gyűlés élénk eszmecsere után a szerkesztőség részéről az elnök-ség nevében közzétett nyilatkozattal az elkövetett ballépést eléggé megtorlottnak s az ügyet befejezettnek jelenti ki.
4. A számvizsgáló bizottság beterjeszti és jóváha-gyásra ajánlja az 1887-ről szóló következő pénztári szám-adást :
Az erdélyi róm. kath. irodalmi társulatnak 1887. évi számadása. Bevétel 1. Az 1886-iki évről átjön 1887-re pénzmaradékban 84 frt, 2. Alaptőke a t a k a r é k p é n z t á r b a n 1492 számú takarékpénztári könyv szerint 60 frt. 3. P á r -toló, rendes tagdijak és az előfizetőktől 1070 f r t 35 kr, 4. Ajándékok és rendkívüli jövedelmek és pedig : a) Püs-pök ő excellentiájától 400 írt. b) „Néhány szó" eladásából 140 f r t 55 kr. c) „Unitáriusok" eladásából 5 f r t 55 kr.
d) Pályázat hirdetésért 18 frt. e) Egyéb rendkívüli jöve-delem 112 frt 88 kr, összesen 676 f t 98 k r ; összeg: 1891 f r t 33 kr. Gyulafehérvárit, 1887. deczember 31. Fogarasi
János pénztárnok. Dr. Cserni Béla ellenőr. Kiadás. 1.
Postai bélyegekre 1887. 1. számtól 54. számig. 212 f r t 47 kr. 2. E x p e d i t u r a 1886 januártól deczember végéig á 8 f r t . : 96 f r t . 3. A „Közművelődés" hetilap 1887. évi 1.
számtól 54. számig, , N e h á n v szó", P á l m a Pál József kör-levele, „Unitáriusok Erdélyben,'' és czimszalagok nyomtatá sára 1095 f r t . 4. Iktatási bélyegilleték a m. kir. adóhiva-talnak 29 f r t 30 kr. 5. Postai költségekre 4 f r t 46 kr. 6.
Alaptőke törlesztés az 1492 számú takarékpénztári könyv szerint és 1886. és 1887. évi k a m a t j a 94 frt 24 kr. 7. Yé-nisch Antal asztalosnak 40 f r t . 8. Hantz György könyv-kötőnek 5 f r t 62 kr. 9. Dr Tódor József alelnök urnák 4 f r t : összeg 1581 f r t 18 kr. Összehasonlítva: Bevétel 1891 f r t 33 kr. Kiadás 1581 f r t 18 kr. Maradék 310 f r t 15 kr.
és pedig 60 f r t takarékpénztárban és 255 frt 15 kr. kész-pénzben. A hátralék teszen összesen 1887 végén 970 f r t 80 krt. Minthogy az alaptőkéhez a 250 f r t 15 kr. is téte-tik, az alaptőke tehát 1887 végén 404 f r t 38 kr. kész-pénzből áll, mely külön könyv szerint kezeltetik. Gyula-f e h é r v á r t ^ 1887. deczemben 31. Fogarasi János pénztárnok.
Dr Cserni Béla. Ezen számadást tételről-tételre átvizsgál-ván, helyesnek találtuk és ideiglenes felmentésre ajánljuk.
Dr Cserni Béla. Ezen számadást tételről-tételre átvizsgál-ván, helyesnek találtuk és ideiglenes felmentésre ajánljuk.