A vallásos nevelésről.
(Eszmetöredékek.) (Folytatás.)
Nem lehet szándékunk a kath. írókat idézve a kér-désnek, hogy a nevelés, mely, egy behatóbb értelem sze-rint, a religio nélkül könyv, melyből a kezdet s vég hiányzik, — már kezdetét a vallással vegye, tanári fog-lalkozásunk s hajlamainknak hódolva, részletes és szakszerű tárgyalásába bocsátkozni itten, a rendelkezésünkre álló téren. Az ügy úgyis, hisszük, az elfogulatlanok előtt el van döntve, s fölösleges volna e tekintetben a kath. anya-szentegyháznak szellemében képzett bölcsekre, az e nevet meg is érdemlőkre hivatkoznunk. Hiszen ezen nagy szel-lemeknek, kik az idő s tér távolságának daczára, oly közmegegyezéssel sürgetik elévülhetetlen müveikben, és, mint megannyi pharos, világítják s jelölik is meg az utat az „initium sapientiae timor Domini" elvnek a nevelés-ben való érvényesítéséhez, — nézete s gondolkodásáról soha sem volt kétség.
Rátérünk inkább, miután már a gyermek keblének ragyogását a vallás első sugarainak fényében állandósítani, ii fensőbb eszmék világával szövetséges lelkeknek fővágya, vagyis, kép nélkül szólva : a gyermek lelkébe még zsönge éveiben oltandó be az Istenbe való hit, hogy a társada-lomnak is hasznos tagjává váljék fejlett korában, — a felekezeti tábor egynémelyike magatartásának eltünteté-sére. Fas est et ab ho9te doceri.
>) V. ö. Példabeszédek. 1, 7. és Jéz. Sir. 1. 17.
J ó l esik eleve is hangoztatnunk, hogy azon állitá-sunk igazolására, miszerint a nevelés a vallásnak ingatlan alapján kezdendő meg, számos komolyabban eszmélő s nagytekintélyű protestáns vallomásával rendelkezünk.
Nehogy azonban nagyon is messze széledésre vonjon értekezésünk, csupán a „docta Germania" szülöttjét, Niemayer H. Ágostont, ki Halléban jött v i l á g r a , s z ó l a l t a t -j u k meg valamivel hosszasabban.
A paedagogusok sorában még a kiválóbb itéletüek sem emiitik másképen, mint kiváló elismeréssel Niema-yert, sőt „Praeceptor Germaniae" czimmel is megtisztelik őt.
Es e protestáns s vallási fanatismusról vagy csak túlbuzgósággal épen nem vádolható hitoktató, s nevelés-tanáról 2) oly hires egyházi tanácsos, daczára szabadelvű vallásnézeteinek, melyek miatt majd hivatalát is vesztette, a religio-tanitást oly jókor kezdhető, sőt kezdendőnek is mondja, hogy e részben még a buzgó katholikusoknak kivánatait is kielégítheti.
Kedves dolgot vélünk tehát cselekedni, ha e tudós-nak ide vágó nyilatkozatát ezennel közöljük azon szülék, nevelők s tanügy-barátok számára, a kiknek gyermekeik vagy növendékeik boldogsága igazán szivükön fekszik, s irántok való szeretetből azt megalapítani is akarják ; kö-zöljük annál inkább, mert azt olyau egyén irta, ki a paedagogia terén, melyen a hivatásos férfiú önmegadásá-val hosszú emberéleten át működött, méltóságban kiemel-kedik.
Niemayer szavai ekképen hangzanak :3)
„Valamint a religio az ember általános szükséglete, ugy az kétségkívül annak eredeti képességeihez is tar-tozik s magában a vallásra képezhetőségben már benne foglaltatik a nevelésre intés s fölhívás is. Sok gyermeknél legalább igen korán észrevehető a vallásos benyomások s érzelmekre való fogékonyság. Többnyire az erkölcsi
érzet legkorábbi jelentkezései, vagyis a lelkiismeret fölébredtével van összefüggésben. Sőt rendszerint még ennél is előbb szokott nyilvánulni. A gyermekek szivökben egy titkos helyeslést, vagy rosszalást, vádat vagy ment-séget vesznek észre ; később érezik annak szükségét is, hogy ezen intézkedésnek végokát, vagyis azon kezet föl-ismerjék, mely e törvényt szivökbe irta, s magukat attól függeni tudják. — Mindenesetre az Isten iránti mély tisztelet, szeretet és hála érzelmét, az ő szent akaratja iránti készséges engedelmességet, a hatalma, bölcsesége és jósága iránti gyermekded bizalmat, a jámbor igye-kezetet, melylyel az ő tetszésére s az ebből eredő tiszta boldogságra méltóvá lehessen, következőleg a vallásos-ságot az erkölcsi érzelmeknek szorgalmas müvelése nagy mérvben fejleszti. Ha a gyermekek az ő legelső jóte-vőiket, a szülőket bensőleg szeretik, tisztelik, azoknak hála s engedelmességgel hódolnak ; ha azokban bízni tanulnak, a kiket látnak : csakhamar át fogják tudni ezen érzelmeket vinni arra is, kit nem látnak. — Mihelyt a majd egéseen állati érzékiség évein tul van a kisded, s az
ér-1) N i e m a y e r H. A. született 1754. szept. 11. f 1828. jul. 8.
2) A m ű czime : „Grundsätze der E r z i e h u n g u n d des Unter-r i c h t e s von August H e Unter-r m a n n N i e m a y e Unter-r . "
3) V. ö. Id. m ü N e u n t e Ausgabe. Halle 1834. 1. T h . 152.
s köv. 1.
60 RELIGIO. 101 telem és ész, bár elejénte lassan s gyöngén, de mégis
észrevehetőbb módon fejlődni kezdenek, s a gyermek je-leit adja a jó érzetek, hajlamok és gondolkodásnak, fő-leg, mihelyt a lelkiismeret ébredez bensőjében : azonnal tétessenek is meg az első kisérletek, benne az érzékfö-lötti iránt érdeket gerjeszteni. — Ez pedig az által tör-ténhetik, hogy kedélyét a látható, véges s változékonytól a láthatatlan, végetlen s örökké valóra minél gyakrabban tereljük, sőt a szülék szeretetétől az Istennek, ki maga a szeretet, szeretetére vezetjük. — Mondassék el neki, korához alkalmazott nyelven, hogy tőle vagyon mindaz, ami jó, de, hogy ő csak is a jókat szereti s egyedül a jókat boldogítja maradandólag ; hogy az ő szent törvé-nyét lelkiismeretünk által hallatja velünk, s föltétlen hódolatot kíván, de érdemel is tőlünk. — Mindez sokkal kevesebb fáradsággal jár, mint azt sokan első látszatra gondolják. — Minthogy a gyermekek természetében, mint már jeleztük, az érzékfölöttinek sejtése meg van, vagyis a vágy oly fogalmak után, melyek egészen kü-lönböznek a már szerzettektől ; s melyek által tudják csak ama benső törekvést kielégitni, s a dolgok végokait kiváncsian nyomozó észnek a legkönnyebb s rövidebb megoldást nyújtani mindarról, mit az magának megfej-teni nem képes. Igy fogják a gyermekek, f o l y t a t j a to-vább a tudós nevelő, Niemayer, „igy fogják, áthatva az őket környező s fölöttük őrködő szeretettől, örömtelten megérteni egy legfőbb s végetlen jóság eszméjét. K ö r ü l
-véve a természetben látható, annyi nagy s fölséges dol-goktól, készségesen megragadandják egy Yilágalkotó eszméjét ; s minél ismeretlenebbek előttük a természet t ö r -vényei s a közvetítő okok hatásai, annál örömestebb keresendik s találandják föl korlátlan hatalmában mind-annak okát, a mi rájok nézve megfejthetetlen ; másrészről a mi legfontosabb ama szózatban, mely magát legbensőbb lényökben oly érthetőleg hallatja, egy végetlen szentségü Isten szavát hallandják. — É p e n az ő koruk legalkal-masabb arra, hogy egy magát egészen odaengedő hit, szívből eredő szeretet és bizodalommal teljes reménység gyönyörű, vallásos érzelmeit táplálja.4
Mily egyszerű, mily őszinte, mily igaz szavak ! Tehát Niemayer is, a nevelés titkait éber figyelem kitartó szorgalom s igaz szakértelemmel kutató protestáns tudós, ki pedig a „szabad vizsgálat" terén áll, a gyer-mekekben igen korán észrevette a vallásos benyomások és érzelmekre való képességét. Másrészt pedig tapaszta-lásból tudta, hogy a vallásos lélek egész életén át táp-lálkozni képes azon benyomások és érzelmekből, a me-lyeket zsönge korában magába fogadott, s melyeknek hiányát azonban későbbi tanítás és tudás által pótolni nem lehet — Mert nem vesztik el értéköket e régi mon-dások : „Altius praecepta descendunt, quae teneris impri-muntur aetatibus." J) és „Semel traditi nobis boni per-pétua possessio est: non dediscitur v i r t u s . "2) Még ke-vésbbé pedig a könyvek könyvének ez ihlett i g é i : „Aao-lescens iuxta viam «uam, etiam cum senuerit, non recedet ab ea." 3)
V. ö. Senec de Consol. 16, 16.
2) Y. ö. Senec. ep. 50, 6.
3) Y. ö. Példab. 22, 6.
É p e n azért e jónevü paedagogus erkölcsi köteles-ségének ismerte is, elfogulatlan Ítéletet ejtve az ellen-kező irány fölött, melynek befolyása tagadhatatlanul ár-talmas, sőt közromlást okozó, sürgetni a gyermeknek a legszükségesebbekre való tanítását, mihelyt azt általában tanitani l e h e t ; tanítani t. i. a láthatatlan erkölcsi világ létezésére ; s ennek ura, az Istennek gondolatára, miután ez a legfőbb, de legalkalmasabb is a szív s értelem kép-zésére, — Hiszen Istent nem akarni megismertetni a gyermekkel, mihelyt az valamit tud megismerni, annyi, mint az éltető napot elzárni a gyönge növénytől, és, ne-hogy a világosság ártson neki, azt sötétségre kárhoztatni.
( F o l y t a t j u k . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, augusztus hó 14. Nagy-Boldogasszony napja Magyarországon régi időkben nagy nemzeti ünnep valaha, melyen a m a g y a r nép mély áhítattal rótta le tisztelete adóját Nagyasszonyunk, Magyarország P á t r ó -n á j a irá-nt. E -napo-n halt meg sze-nt Istvá-n, első apostoli
királyunk, aki utolsó fohászával is a boldogságos Szűz oltalmába ajánlta országunkat. E nap méltó megiilése tehát épp oly keresztény kötelesség, mint magyar
nem-zeti előjog, mely a mostani sivár korszakban annál na-gyobb buzgalomra, kell, hogy hevítsen, minél nana-gyobb szomorúsággal l á t j u k , hogy az egykor oly erős, vitéz s lovagias nemzetünk vallásában megoszlott; felette dicső hagyományait, melyek közt Mária tisztelete oly nagy szerepet játszott ; és Nagy Boldogasszony napján is két t á b o r r a oszlik, azokra, akik ez ős magyar hagyománynak szívvel-lélekkel hódolnak, és azokra, akik őseik hitét s buzgalmát megtagadva Nagyasszonyunk emlékezetének ünneplésétől, és nagy tisztelőjének, szent István király iránt köteles tiszteletadástól tartózkodnak.
E megoszlás mennyi sok viszontagságot s hozott édes hazánkra ? Vájjon van-e igaz magyar kebel, mely ennek fölismerésétől elzárkózhatnék ? Mily nagy, hatalmas s dicső volt a magyar nemzet a Hunyadyak korában,
amidőn az Isten s szűz Mária dicsőséges lobogója alatt és „Jézus, Mária segíts 1" kiáltással a keresztény E u r ó p a és czivilizáczió nagy ellenségét föltartóztatta ; — és mindjárt rá a vallásbeli megosztás folytán, mely maga után vonta a pártoskodást s visszavonást, a nemzeti di-csőség tetőpontjáról a porba bukott, vad janicsárok és mindenféle kegyetlan hordák lovainak patkója gázolt rajta, százezrével kihurczoltatva rabszíjra fűzve az örökös rabszolgaságba, az otthon maradottak talán még súlyo-sabb rabigát hordozván majdnem két századon át.
Szomorú epesztő visszaemlékezések ezek ! Ám szé-pítgesse amaz események világi okait a göröngyhöz ragadt úgynevezett történetírás ; a hivő vallásos kebel nem ké-pes elzárkózni a legnagyobb októl, mely a későbbi nem-zeti megoszlásnak is szülő oka vala, attól ugyanis, hogy a vallásegység megbontása hozta országunkra s nemze-tünkre mindama nagy csapást, melyek hátramaradásunkat eredményezték, melyek az E u r ó p á b a n vezérszerepet játszott s arra hivatott magyar népet a végromlás szélére j u t -tatták.
E gyászos múlton elmerengeni s hozzá elképzelni, mivé, mily hatalmassá s dicsővé lehetett volna országunk más viszonyok között ; elképzelni azt. hogy mind a mai napig sinyli nemzetünk a vallásegység megbontásának következményeit, és hozzá gondolni azt, mi még a jövőben vár nemzetünkre abból : valóban elkomorodik lelkünk, fájdalmában összeszorul szivünk. Aki nem vesztette el hitét az isteni gondviselésben, és akinek elég józan esze van arra, hogy fölismerje a mult s jelen eseményeiben az Isten jutalmazó s büntető kezét, az bizonyára egyetért velünk abban, hogy a nemzetek élete az isteni igazság-szolgáltatás nyilt könyve. Sicut Deum colimus, ita nos
visitât.
A költő elzengte ugyan, hogy megbűnhődte már e nép a multat s "jövendőt; de szagai inkább a kérlelés, a kiengesztelés szükségérzetéről tesznek tanúbizonyságot, mely önkéntelenül elfogta a múltba s jövőbe látnoki ihlettel merengő tekintetét. „Magyarország P á t r o n á j a , k ö n y ö r ö g j érettünk !" A loretói létánia e versszaka és a mindennap a Mennyek Királynéjához Kárpátoktól Adriáig fölhangzó fohász, mely Nagy Boldogasszony napján még forróbb hévvel szálljon föl Mária gyermekeinek szivéből, legyen az elégséges engesztelés a mult s jelen nagy té-vedéseiért !
Mi katholikusok kérjük Nagyasszonyunk áldását or-szágunkra, mi magyar h a z á n k r a ; vezérelje jóra a mi királyunkat ; ne engedje a nép vezetőit kötelmeik teljesí-tésében eltévedni, hogy akik a vallásbeli megoszlás és a vallásos élet hanyatlasa mellett ügyeinknek mind rosz-szabbra fordulását t a p a s z t a l j u k , Mária tisztelete által amint növekedünk erőben és dicsőségben, ugy a csapá-soktól menten legyen jövőben hazánk s nemzetünk.
Zengjük el tehát teljes szívvel-lélekkel: M á r i a ! tekints kegyes szívvel és irgalmas szemmel a mi szent eleink kérelmére : j ő j örökségednek, rettegő népednek, jőj, kérünk, oh anyánk, védelmére !
Es csatlakozzanak hozzánk összes magyar véreink őseink szent lángbuzgalmával Nagyasszonyunk tiszteleté-ben, „mert belénk ontatott, szivünkbe oltatott eleink vé-rével, Mária szeretete, azért fen is marad, soha ki nem szakad igaz magyar szívből tisztelete!" Igy szól régi egy-házi énekünk. Es igazat m o n d : igaz magyar nem tagadja meg őseit, nem t a g a d h a t j a , mert föladná jövőjét, és nem vonakodhatik egy másik régi egyházi ének e szavait hő szívből r e b e g n i : Boldogasszony Anyáuk, r é g i n a g y p á t r o -nánk, nagy ínségben lévén, igy szólít meg h a z á n k : Ma-gyarországról ne felejtkezzél el szegény magyarokról !
Ha ez uton a vallási egység Magyarországon helyre áll, a nemzet-egység annál szilárdabbá, a haza bizton-sága annál erősebb alapokra lesz fektetve, s jövője szebb, dicsőbb s nagyobb leend, mint múltja legfényesebb nap-jaiban !
Mária — végezzük a régi énekkel — kegyes sze.-meiddel tekintsd meg népedet, segéljed áldásra magyar
nemzetedet ! Laicus.
München, jul. 29. A placetum regium. — Lutz kultuszminiszter — lucus a non lucendo — az „A. Abend-zeitung"-ban egy fogadott tollú által igyekezett a
pla-cetum regium, e forradalmi találmánynak jogérvényét beigazolni. Minthogy e kérdés mind általánosabb lesz, s minthogy a caesaropapismus e pöffeszkedése, melyet az éjszak-amerikai köztársaság még nevéről sem ismer, né-mely monarchiában néha kisérteni szokott, szükségesnek vélem itt a bajor egyházi körök hangulatát visszatükröző
„Regensburger Morgenblatt"-nak a fönnemlitett czikkre vonatkozó észrevételeit nagyjából megismertetni.
A bajor félhivatalosoknak ugyanis legutóbbi időben nőni látszik a taréjuk, vagy mint itt mondják, a —•
czopfuk. Mintha csak újból föltámadni készülne amaz idő, midőn az állam az uralkodó nevében a népnek megszabta a hit s istentisztelet maximumát, midőn — mint egykor Ausztriában is — az állam, illetőleg a rendőrség hatá-rozta meg, mily soká tartson a csendes, meddig az énekes mise, hány gyertyát kell az egyiknél vagy másiknál meg-gyújtani, hány engesztelő áldozatot szabad a holtakért bemutatni és mely helyeket kell a papnak a breviárium elmondásánál kihagynia. Akkor volt az, midőn az állam-egyház rendszere virágjában állott és a mikor a placetum regium lábrakapott, vagyis az állami tilalom pápai bre-veket, püspöki pásztorleveleket, egyházi rendeleteket elő-zetes állami jóváhagyás nélkül közzétenni.
Bajorországban ez anomalia 1770-ben hozatott be választófejedelmi dekretummal, de akkor még igen enyhe alakban. Altalánossá és élessé lett 1803-ban, amidőn az akkori kormány elrendelte, hogy semminemű nyomtatott vagy irott egyházi rendelet nyilvánosan sem az ordinaria-tus, sem a vikariatus által közzé nem tehető, ha előzete-sen uralkodói jóváhagyásban nem részesült és ha annak élén német nyelven nagy betűkkel e szavak nem állot-tak : „a fejedelem ő fenségének legmagasabb jóváhagyá-sából."
Harmincz birodalmi tallér büntetés volt szabva min-den papra, aki püspökének valamely „el nem fogadott"
rendeletét elfogadná ; és ez valóban 1804-ben alkalma-zásba is vétetett és pedig az ágostai ordinariatus böjti rendelete miatt, mely pedig csak akkor részesült volna a piacetben, ha a benne foglalt böjti felmentés megváltoz-tattatik. Ugy szintén 1824-ben hivatalból hasonló eljárás követtetett egy püspöki pásztorlevéllel szemben a hiányzó placetum miatt, amely levélnek pedig tárgya vala : „a közöny vallásos dolgokban és az erkölcsöknek növekedő fékvesztettsége."
A katholikus egyház természetesen soha sem ismer-hette el a placetum regium jogosultságát a mondott ér-telemben s kiterjedésben anélkül, hogy önmagát s Isten adta szabadságát s függetlenségét megtagadja s fölál-dozza. A püspökök tiltakoztak ily kötelezettség ellen és tényleg a bajor kormány sok éven át nem vette tudo-másul a placetum regium ignorálását a pápai encycli-kákra, brevékre, allocutiókra és püspöki pásztorlevelekre nézve. Habár hire j á r t , hogy az 1864. évi decz. 8-diki pápai encyclika a bajor kultuszminisztériumban némi iz-gatottságot szült és ama kérdést szellőztették, vájjon nem kellene-e megakadályozni közzétételét, de tényleg még sem történt e lépés. Csak a vatikáni egyetemes zsinat után vezette elő s nyergelte meg mint valami hadi mént a placetum regium-ot Lutz kultuszminiszter, és pedig a
60 RELIGIO. 103 harczba az „államveszélyes d o g m a " s mindazon p ü s p ö k ö k
ellen, akik szerinte a d o g m á n a k a placetum r e g i u m elő-zetes kikérése nélkül t ö r t é n t közzététele által a b a j o r a l k o t m á n y t m e g s é r t e t t é k , a m i é r t a k a t h . e g y h á z n a k semmi igénye sem lehetne t ö b b é a k o n k o r d á t u m s a l k o t -mány által biztosított j o g a i r a .
U g y látszik a b a j o r kultuszminiszter ismét m e g -nyergeli szürkéjét, h o g y a R ó m a és F r e i s i n g felől — hol a b a j o r p ü s p ö k ö k é r t e k e z l e t r e g y ű l t e k össze — jelzett „ellenség" elé n a g y b á t r a n n y a r g a l j o n . Sajtóbeli h í r -nökei s csatlósai máris k i k ü r t ö l t é k , hogy, m i n t h o g y a tévmentességi d o g m a s z á m á r a a piacet nem lett kérve, az állam azt „soha sem vette k i h i r d e t e t t n e k és a mostani püspöki értekezlet miatt aligha f o g j a elejteni az állam-j o g b a n gyökerező elméletét."
B o l d o g kultuszminisztere a m é g b o l d o g a b b B a j o r -országnak ! Nincs a világon egyetlen egy k a r t á r s a sem, aki ily rozsdás n y á r s a t f o r g a t n i tudna, minő a placetum regium. Minden országban, hol e g y k o r létezett, r é g eltö-rölték vagy a l o m t á r b a dobták, hol czopfok és tripicsek, rozsda m a r t a kovás p u s k á k s mordályok, kinzó és más eszközök az ö n k é n y u r a l o m idejéből őriztetnek ; mi é r -telme volna ennek a mai időben, midőn a sajtó-, szólás-és gyűlszólás-ési, egyesületi szabadság u t a t t ö r t m a g á n a k , s hol a czenzúra bilincseit a p o l g á r o k józan esze p ó t o l j a ; ily viszonyok közt a placetum r e g i u m csak a n t i k v á r i u s t ö r -téneti érdekkel b i r h a t , mint az egykori j o b b á g y s á g , mi-vel a fejedelemnek vagy k o r m á n y á n a k m é g kevésbé lehet h a t a l m a a lelkiismeretekre, mint az alattvalók t e s t é r e .
De ugy látszik, ami m á s u t t nem lehetséges, az Ba-j o r o r s z á g b a n m é g valószínű és a placetum r e g i u m ma is
külön b a j o r p a r t i c u l a r i t á s t képez.
Maga Lutz is bevallotta u g y a n , h o g y a piacet „el-múlt időkhöz tartozik, a m i k o r m é g nem volt j o g á l l a m , hanem az állam folytonos rendőri f e l ü g y e l e t a l a t t t a r -t o -t -t a az egyháza-t."
A piacetet különben az osztrák k o r m á n y eléggé jellemezte, midőn 1850. april hó 7-én eltörölte, mint az alábbiakból kitűnik :
„Az eddig fennállott megszorítások fennállása (az egyházra,) a leghűségesebb minisztertanács véleménye szerint, valóban nem volt t ö b b é m e g e n g e d h e t ő . Oly t ö r -vényhozásnak részei azok, amelyek m a g y a r á z a t u k a t amaz idők viszonyaiban találják, a m e l y b e n e t ö r v é n y e k k i f e j -lődtek, amelyek azonban összeegyeztethetetlenek a jelen-kor lényegesen megváltozott viszonyaival. Az egyház el-lenében állított k o r l á t o k soha sem lettek volna képesek államjogi visszaélést meggátolni és mindig t e h e t e t l e n e k n e k bizonyultak, a mikor az egyházi h a t a l o m viselői vissza akartak élni velők, és a politikai események a r r a a l k a l m a t adtak, holott más körülmények közt haszontalan f o r m a i -ságokká szállottak alá. Mindig azonban m e g b é n í t o t t á k az üdvös öntevékenységet, mely m i n d e n ü t t csak az önálló felelősség érzetéből ered, és a bizalmatlanság s g y a n a k o -dás ama szellemét t á p l á l t á k , mely az egyháznak s állam-nak e g y a r á n t k á r á r a van. E nem örvendetes szellemet felséged száműzte az osztrák törvényekből."
1848. ápril hó 19-én dr Ruland a b a j o r képviselő-h á z b a n eme javaslatot t e r j e s z t e t t e be : „Mintképviselő-hogy a sajtó
és az összes h a s o n n e m ű t e r m é k e k a gátló a k a d á l y o k t ó l m e g s z a b a d í t t a t n a k , váljék e szabadság a p ü s p ö k ö k stbiek rendeleteinek j a v á r a is." Más szónokok közöl dr E d e i is e j a v a s l a t mellett szólalt föl. A placetum r e g i u m , — ú g y m o n d — a r e n d ő r - á l l a m intézménye s nem fér össze a szabadsággal, azért v é g k é p elejtendő. Azt a szabadsá-g o t , melylyel minden secta bir, amidőn meszabadsá-g van enszabadsá-gedve n e k i k minden t a r t ó z k o d á s nélkül f a l r a g a s z a i k a t kinyo-m a t n i és f e n n a k a d á s nélkül kinyo-misszió-prédikátoraikat szét-küldeni, u g y a n e z e n s z a b a d s á g o t kell az e g y h á z n a k is adni. H a a piacet f e n n á l l o t t volna amaz időben, midőn Krisztus u r u n k élt, a keresztény vallás soha sem lett volna m e g a l a p í t v a s elterjedve.
Az ész, a j o g és a szabadság szava azonban ekkor is e r e d m é n y nélkül h a n g z o t t el és az a k k o r i b a j o r állam-miniszter, Beisler a k a t h . p a n a s z o k r a és követelésekre szokott ismeretes érdes m o d o r á b a n u g y n y i t a t k o z o t t , hogy
„az állam soha, de soha sem f o g a placetum r e g i u m r ó l lemondani."
H a Lutz ur is igy vélekedik, ám tegye, de mi bizton hiszszük, h o g y a placetum r e g i u m B a j o r o r s z á g b a n is m e g fog szűnni ; mert teljességgel nem egyez m e g az e g y h á z j o g á v a l és az őt megillető önállósággal s sza-badsággal.
IRODALOM.
*** JUS e c c l e s i a s t i c u m peculiari respectu habito ad Hungáriám. E x f o n t i b u s et p l u r i b u s praeclaris auctoribus concinnavit Georgius Demkó, ArchiDioecesis A g r i -ensis P r e s b y t e r , SS. T h e o l o g i a e D o c t o r , in Lvceo Archi-E p i s c o p a l i Agriensi J u r i s Canonici et H i s t o r . Archi- Ecclesiasti-cae P r o f e s s o r p. o. Tomus I. Cum indultu reverendissimi Ordinarii. A g r i a e , 1888. 8 - r . X I I . 595 lap. Á r a 3 f r t 80 kr.
Szerző p o n t o s a n b e v á l t o t t a szavát. N a g y b o l d o g a s z -szony n a p j á r a oly mű első felével s z a p o r í t o t t a egyházi i r o d a l m u n k a t , mely r é g ó t a hő ó h a j o k t á r g y a vala h a -zánkban. Porubszky müve minden jelessége mellett az iskolai t a n í t á s b a n és t a n u l á s b a n nem t e t t e nélkülözhetet-lenekké más szerzők müveit ; Aichner kitűnő müve pedig nem t e r j e s z k e d i k ki hazai viszonyainkra, holott ezeknek i s m e r e t e n é l k ü l sem t a n á r nem tanitja, sem t h e o l o g u s nem t a n u l j a , sem lelkész és egyházi hivatalban levő f é r -fiú nem g y a k o r o l j a az e g y h á z j o g o t ugy a mint az élet adja és k i v á n j a . Szerző e két latin a u c t o r o n kivül használta művének k i d o l g o z á s á b a n t o v á b b á Santi latin, és Szeredy valamint Kazaly m a g y a r müveit ; ezeken felül magaszto-san é r t é k e s i t e t t e valamint a r é g i b b u g y az u j a b b kánon-j o g i i r o d a l m a t is : u g y h o g y most már ismét oly latin
hazai e g y h á z j o g i t a n k ö n y v v e l birunk, a mely mint elmé-leti vezérfonal valamint az iskolában u g y a g y a k o r l a t b a n is minden l e g l é n y e g e s e b b igénynek és kívánalomnak meg-felel.
VEGYESEK.
Kegyelmes föpásztorunk l e g ú j a b b főp. körleve-lében j e l e n t é s t tesz az a u l á j á b a n t ö r t é n t személyváltozásokról. Legelőször is emliti Rajner Lajos p r é p o s t k a
-nonok és volt primási irodaigazgató leköszönését. Erről ő emja igy szól : „Ludovicum Rajner P r a e p o s i t u m Cano-nicum, erga instantissimas eiusdem, motivo, ab invale-tudine corporis petito, suffultas preces, a munere Cancel-lariae Directoris relevavi, gratias iIli agendo pro fidelibus multisque tam mihi, quam ADioecesi, praestitis servitiis, precandoque simul, ut recuperabis per octodecim anno"
rum labores attritis corporis viribus, ADioecese porro quoque servire valeat." — Séda E r n ő volt szentszéki jegyzőről emliti a körlevél, hogy „orvosok öszhangzó vé-leménye minden szellemi munkától eltiltván őt, hivata-láról lemondott." Iroda-igazgatóvá neveztetett ki Csernoch János, ki egyúttal ideiglenesen a titkári teendőket is végzi. Szentszéki jegyzővé lett Machovich Gyula, ki-nek eddig elfoglalt hivatalában utódjává Fischer-Colbrie Ágoston volt budapest-belvárosi káplán neveztetett ki.
rum labores attritis corporis viribus, ADioecese porro quoque servire valeat." — Séda E r n ő volt szentszéki jegyzőről emliti a körlevél, hogy „orvosok öszhangzó vé-leménye minden szellemi munkától eltiltván őt, hivata-láról lemondott." Iroda-igazgatóvá neveztetett ki Csernoch János, ki egyúttal ideiglenesen a titkári teendőket is végzi. Szentszéki jegyzővé lett Machovich Gyula, ki-nek eddig elfoglalt hivatalában utódjává Fischer-Colbrie Ágoston volt budapest-belvárosi káplán neveztetett ki.