minden-kor az esztergomi érseket illette, ki ezen jogával a legújabb időben is — anélkül, hogy valaki kétségbe vonta volna — élt.
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jul. 31. A vasárnapi munkaszünet bizo-nyára van oly fontos, mint bármely más, a felszínen le-begő oly politikai kérdés, a melyről a napisajtó szaka-datlan változatban önti kombináczióit az olvasó közön-ségre ; sőt bizvást mondhatni, hogy tekintve a munkás kérdésnek mind általánosabbá váló egyetemességét s élesbedését, a vasárnapi munkaszünet ügye a legjelentő-sebb s legégetőbb kérdések egyike, melynek megoldása föltartóztathatatlanul vájja medrét a közéletben.
Hazánkban is mélyreható mozgalom észlelhető e tekintetben, és pedig a legközelebbről érdekelt körökben.
A hazai munkások — mint ismeretes — országszerte gyűléseket tartottak, melyeknek egyöntetű határozatai közt első helyen áll a vasárnapi munkaszünet behozata-lára vonatkozó kívánság. A munkás osztálynak legel-sőnek áll ugyan érdekében a vasárnapi pihenő, de jo-gában is, mint embernek, és kötelességében is, mint ke-reszténynek ; l e g ú j a b b a n hozzácsatlakozott a kereskedelmi osztály egy része, nemcsak a kereskedő ifjúság, melynek azonos érdekei vannak benne a munkásokkal, hanem az önálló kereskedők közöl is mind többen követelik már amaz egy napi munkaszünet kötelezővé tételét, mint a Kassán f. hó első napjaiban t a r t o t t kereskedői gyűlés határozataiból kitűnik, melyek értelmében e kérdés orszá-gos kereskedői kongresszus elé terjesztetik eldöntés végett.
Mint ebből láthatni, a magyar társadalom messze maga mögött h a g y j a a politikai köröket a szükséges reform terén, amely utóbbiak bizonyára megszégyenülés sel veszik észre e társadalmi mozgalmat — ha ugyan a pártérdekek legvezgetése mellől egyáltalán észre veszik azt — mivel első sorban nekik szól a mondott határoza-tokban foglalt intés, amennyiben első sorban a kormányt kötelezte az országgyűlés, hogy a kötelező munkaszünet kérdését tanulmánya tárgyává tevén, ennek eredményéről tegyen jelentést a képviselőháznak. Ezóta évek teltek, de az elvállalt kötelezettség ama teljesítésre váró Ígéretek egyike maradt, amelyek bizonyos benyomások hatása alatt a parlamentben követeltetnek és adatnak, de rend sze-rint egyik részről sem tartatnak meg, mivel nemcsak az ez idő szerinti kormányt, hanem a képviselőházat is éri a mulasztás vádja ily határozat s kötelezettség hallgatag mellőzése miatt.
E tény annál menthetetlenebb, minél többször em-legetik iparunk erősbitésének szükségét hazánk nemzet-gazdasági érdekében ; Treíort Á. miniszter ur például óvenkint közrebocsátani szokott leveleiben évről-évre növekedő nyomatékkal s érdességgel sürgeti, sőt vádolja is a nemzetet, hogy iparunk fölkarolása s fölvirágoztatása körül nem teszi meg kötelességét, holott e vád az
illeté-kes politikai tényezőket éri a legsúlyosabban, akik a kozmopolita liberalizmus járszalagán vakon lerontották a magyar ipar ama biztos alapját, melyen legalább némely hazai czikkek s termékek előállítása körül minden idegen versenynyel képes volt sikeresen megküzdeni, holott az úgynevezett iparszabadság behozatala vagyis az ipar tes-tületi szervezetének s biztositékainak lerontása után a külföldi verseny majd minden iparágunkat agyonnyomja ; s ez a balviszony nem igen változott az u j ipartörvény létesítése óta, amely a manchesteri szabad kiaknázás és a testületi szervezés homlokegyenest egymással szemben álló elvét akarván összeegyeztetni, ép az ellenkezőt, a nyílt élethalál harczot hozta létre a gyakorlat terén, mely-ből azon fél fog győztesen kikerülni, aki jobban győzi pénzzel, ez pedig hogy nem lesz a magyar ipar, azt sen-ki sem fogja kétségbe vonni.
Ê veszély nőttön nő és következményei kiszámítha-tatlanok, ha idején nem gondoskodik a törvényhozás az idevágó gyökeres reform megalkotásáról, melynek egyik lényeges része a vasárnap megszentelése, a mely az ipa-rost, kereskedőt s munkást nemcsak testileg erősiti, szel-lemileg edzi s fölfegyverezi az említett versenynyel való sikeres küzdelemre, hanem erkölcsi érzetét gyarapítva, összetartozandóságát kidomborítva, amaz alapra helyezi, a melyen hazánk bíboros főpapjának szava szerint „Isten áldja a tisztes ipart."
E g y é b i r á n t fölötte jellemző jelenség, hogy a vasár-napi munkaszünet vagyis a vasár- s ünnepnapok meg-szentelése, és az ezzel egybefüggő összes társadalmi re-form katholikus részről kezdeményeztetett, annak irodalma e részről m u t a t h a t föl legtöbb s legalaposabb terméke-ket, és a gyakorlatban is legtöbb eredményt ; mert ám-bár Németország, mint állam, eddig legtovább haladt e téren, mindazáltal nagyon összebonyolította kivált a mun-kás kérdést az államszoczializmus, e legmodernebb abszo-lutizmus megteremtése és életbeléptetése által, amely oly éles ellentéteket idézett elő a szocziáldemokrata kollekti-vizmussal szemben, hogy e közt, mint amely Németor-szágon mintegy másfél millió szavazatot rukkoltatott ki a legutóbbi birodalom-gyűlési képviselő-választások al-kalmával, és a Bismarck-féle államszoczializmus közt a véres összecsapás csak idő kérdésének látszik. Ellenben a kath. szocziálpolitikai mozgalom az ellentétek kiegyenlí-tésével, a érdekösszeütközés áthidalásával igyekszik az igazságnak s méltányosságnak érvényt szerezni, mint azt főkép Belgiumban igen tanulságos módon látjuk megva-lósítva.
Hazánkban is eddig a kath. körök mutattak leg-több érzéket, legélénkebb részvétet a munkás, s álta-lában a társadalmi kérdés iránt, miről fényes tanúbi-zonyság a bíboros herczeg-primás ő eminencziájának mult évben a szent-István-társulat közgyűlésén tartott epochalis beszéde. A vasárnapi munkaszünet is főképp a kath. sajtó s közönség részéről pártoltatik, ellenben a felekezetek majdnem fagyasztó közönyt tanúsítanak itt is, mint ál-talában a szocziális reform terén, mintha a tíz paran-csolat nekik nem is szólna vagy őket nem kötelezné az Üdvözítő eme parancsa: szeresd felebarátodat, mint t e n -magadat.
60 RELIGIO. 69 Reméljük azonban, hogy mihelyt a hyperliberális
részről annyira halasztott tárgyalása a munkásgyülések emiitett határozatát tartalmazó kérvényének végre vala-hára napirendre kerül a törvényhozásban, ennek tagjai meg fognak emlékezni keresztény voltukról és arról, hogy lelkiismeretbeli kötelességük az U r n a p j á t megszentelni
s megszenteléséről gondoskodni. Laicus.
Dunaföldvár, julius 26. Templombucsu és apáti pri-rniczin. — A dunaföldvári kapisztránusok templomában szt. Anna asszony napján t a r t a t o t t meg nagy ünnepélylyel a templom búcsúja s az ünnepély fényét emelte azon körülmény, miszerint ez ünnepen mondotta Dunaföldvár közszeretetben álló apát-plébánosa, főt. Bencze István ur, első abbatiális miséjét. Már kora reggel zsúfolva volt a szt.-ferencziek temploma ájtatoskodókkal. Az ünnepi sz.
beszédet Büttel Károly dunapentelei plébános t a r t o t t a . Tiz órakor volt a nagymise, melyet nevezett apát ur m u t a t o t t be az Urnák fényes segédlettel. Az ünnepély után Dunaföldvár összes intelligentiaja s a szomszédos plébánosok a zárdába gyülekeztek ebédre, hol is a párat-lan szivességü házfőnök ft. Bartulov Gaudenc által fénye-sen megvendégeltettek. Felköszöntésben persze hiány nem vala. Kettőről akarok megemlékezni. Ebéd közben pár felköszöntés után az elnöklő dunaföldvári apát, Spiesz J á n o s paksi apát és Moldoványi ügyvéd között szóváltás eredt meg, melynek t á r g y á t a világi művelődés és az egyházi érdekek közt fenforgó különbségek képezték.
Szelle Zsigmond járásbiró erre megkérdezé a jelen-levő egyháziakat, hogy nem t a r t j á k - e méltatlannak, ha most a több felköszöntő után ezen kérdésben nézeteit egy a római pápára mondandó felköszöntésben elmondaná;
s minthogy a válasz hatalmas „halljuk" vala, nevezett járásbiró körülbelül a következőleg szólalt fel:
Uraim !
Vannak néha körülmények, midőn az elsők utolsókká, az utolsók pedig elsőkké lesznek. Felszólalok, mert épen most hallottam oly dolgokat, a melyeket szó nélkül nem hagyhatok, és tekintettel arra, hogy ma mi kizárólagosan római kath. örömünnepet ülünk, hangsúlyoznom kell, hogy a kire poharamat emelem, a legelsőnek kellett volna lennie.
A tudományos művelődés mai szédületes korszaká-nak elején a róm. kath. klérus bizonyos fokával a tartózko-dásnak viseltetett a profán művelődés iránt, mert attól tar-tott, hogy azon irány, melyet ezek elfoglalnak és tovább fejlesztenek, — az atheismusra vezet, — viszont a profán tudósok működésük megzsibbasztására lévén féltékenyek, köztük a feszültség kiegyenlithetetlennek látszott.
Eközben azonban a római kath. klérus megszámlál-hatatlan t a g j a szintén oly tért kezdett foglalni a tudomá-nyos művelődés terén, hogy soraikból nagyon sokan, mint a tudományos művelődés előharczosai kerültek ki ; viszont a profán tudósok táborából a jelentékenyebbek arról győződtek meg, hogy a nagyszerű természet jelenségeinek nyomozása körül lépten-nyomon Isten véghetetlen böl-cseségü berendezésére bukkanunk, — igy a differentiák kiegyenlítődtek és ennek bebizonyítására, hogy többekre ne hivatkozzam, egyedül Flammarion Camillt, a világhírű csillagászt nevezem meg, kinek egy nem r é g megjelent
közleményében, hol az emberek hiúságát ostromolja, a kik pénz vagy hírnévre törekednek, mondja, hogy a pénz csakhamar eltűnik, a hirnév pedig némelyeknél száz évig, igen ritkáknál ezer évig, de felette kevesen vannak már, a kiknél az magát két-háromezer évig t a r t h a t j a , — utóbb ezeket is elfeledik, hanem — úgymond — ha egy-kor, majd ha földünk mint egy jéggolyó kering a nap körül, az utolsó ember utolsó szivdobbanásával, ajkán ezen névvel fog m e g h a l n i : „Jézus".
Már most, uraim ! ha mi azon vallásnak vagyunk hivei, melyet Jézus alapított, a ki anyaszentegyházunknak láthatatlan feje, illik, hogy mi szeretett anyaszentegyhá-zunk látható fejéről, a ki nemcsak feje annak, hanem az igazi bölcseségtől és isteni ihlettől duzzadó encyclikái-val csaknem naponként boldogítja híveit s a tudományos művelődés terén világító szövétnekként előljár, lehetetlen-ség, hogy a mai örömünnepen meg ne emlékezzünk és hogy azt ne kívánjuk, hogy a római kath. anyaszentegy-ház fejét, ő szentségét, X I I I . Leo p á p á t az Isten sokáig éltesse ! Éljen ! —
Az elhangzott hatalmas „éljen" után Zári József ügyvéd ur, mint a dunaföldvári olvasó kör megbízottja köszönté fel az apát urat lendületes beszédben. Felkö-szöntőjét a következő akrosztichonnal zárta be :
Éljen Bencze István Apát úr!
Elted egén áldás béke Lengjen örök fényben ! J á m b o r hiveid reménye, Erős hite, szeretete Nőjjön minden évben ! Boldogságod közös velünk, Erélyed egy bástya ! — Nálad a szó ha ellebben, Czélod buzgó tetteidben Egész világ látja.
Irányt adsz igy híveidnek, Sarkal a jó példa.
Te mégysz elől ; — s ha borura Virradunk is néha,
Áttöri a hit csillaga,
Nem hagy az csüggedni soha.
Azt mondja szent Pál, hogy a ki Püspökséget kiván,
Áldott annak kívánsága.
Tudd meg tehát nyilván : Ugy kívánjuk azt mi neked ! Reméljük is hogy megnyered.
Duna-Földváron, 1888. julius 26-án.
Az akrosztichon nyomtatásban is kiosztatott a ven-dégek között. Csak a késő délutáni órákban távoztak a vendégek a vendégszerető zárdából, kellemes emléket vivén szivükben magukkal.
B é c s , julius 26. Harcz a kereszténység s modern pogányság közt. —
Rövid idő óta híjában vagyunk a rendkívüli poli-tikai eseményeknek, legalább olyanoknak, amelyek
alkal-masak volnának a külföld figyelmét is a monarchia eme felére forditani ; régóta először uralkodik itt politikai .«zélcsönd, mivel mindenkinek teszült figyelme a kül-földre irányul.
Azonban mégis történik itt egy s más, készülőben is vau sok dolog, ami méltó a megfigyelésre, részint mint a szellemi fejlődés tünete, részint mint későbbi esemé-nyeknek oka. Örvendetest a szomorúval vegyest kell itt megemlítenem.
Mindenek előtt utalok az élénk életre, mely az
„egyesült keresztények" közt nyilvánul, vagyis azon nagy párt kebelében, a melyben a határozott katholikusok, vagy mint az ellentábor részéről neveztetnek, a kleriká-lisok képezik a tömör phalanxot, de a melyhez mind-azok is önként s szívesen csatlakoznak, akik az állami s társadalmi élet rendezését a kereszténység alapelvei sze-rint szükségesnek tartják. E párton belül igen sokan találkoznak, akik, habár katholikusoknak kereszteltettek, a katholikus egyház iránt közönynyel, sőt néha ellen-séges érzülettel viseltettek (amely jelenség szorosan egy-befügg az egyház elnyomatásával a mult század végén s a jelennek nagy részében) ; ezek a férfiak azonban most a küzdelemben a politikai a nemzetgazdasági jólétért kénytelenek voltak a gyakorlati életből fölismerni a katholikus erkölcstan becsét, a katholika egyháznak mint ez erkölcstan őrének s mesterének értékét.
Ezért ők még nem mind buzgó katholikusok, de elvtársak, hü szövetségesek, akik nem hagyják magukat a kereszténység ellenségei által a kath. egyház elleni hajszára fölhasználtatni.
Ez igen kellemetlen a liberális pártnak, a kath.
egyház ez ellenségének s az emberölő kapitalizmus képvi-selőjének, és ezért minden lehetőt elkövet, hogy az „egye-sült keresztényeket" gyanúsítsa s leszólja. Egyszer kle-rikális sötétenczeknek neveztetnek, akik a hitvallásos iskola által a liberális műveltség világát ki akarják ol-tani és a „sötét középkort az inquisitióval együtt" be-hozni. Azután az dynastia ellenségeinek nevezték el őket a liberális hírlapok, akik Ausztriát el akarnák árulni Poroszországnak. Változatosság kedveért egy nagy re-ményű zsidó hirlapiró pánszlávoknak és elszlávosodott németekneknek nevezte el az „egyesült keresztények"
szövetségét, mivel ehhez néhány Bécsben élő cseh férfiú is csatlakozott. Végül pedig — és ez mindig a liberális vezérek s közegeik nagy haragjának a jele — az egyesült keresztények ducunciáltatnak „vad s vérszomjas a n -tiszemiták hordájának," kik czélul tűzték ki maguknak a zsidóság meggyilkolását s kifosztását.
Az irányadó magas körökben ezen s hasonló rá-galmak nyilván néha benyomást tesznek, mint kitűnik ama mindenféle rendőri intézkedésekből, melyekkel ilyen hirlapi támadások s gyanúsítások után a keresztény la-kosságot kellemetlenül meglepik. Odafon természetesen vajmi keveset tudnak a nép politikai életéről s ha tud-nak, nem adnak rá semmit; azért vajmi könnyen félre-vezethetők a nagy befolyású kapitalizmus által a való állapotok s törekvések tekintetében.
Mindeme hajsza, minden zaklatás czélját téveszti;
az „egyesült keresztények" nem hagyják magukat sem a
Habsburg-dvnastia iránti hűségben megingatni, sem jogos törekvésükben megakasztatni ; nem hagyják magukat a zsidó sajtó által felbeczczeltetni ama buzgó papok ellen, akik egyesületekben s gyűlésekben kifejtik a kath. egy-ház tanát a társadalmi s politikai életre való alkalma-zásában ; megemlékeznek arról, hogy ezen áldozárok, kiket a liberális közlönyök gyanúsítanak, a keresztény nép fiai, az ő testvéreik, és a népnek leghivebbb s leg-odaadóbb barátai. Minthogy most már nem tartható fönn ama mesterséges különválasztása a népnek az ő lelki-pásztoraitól, amint azt a liberálisok évtizedeken át foly-tatott pap-hajszája annak idején előidézte, a szabadkő-műves párt más eszközöket s módokat keres, hogy a kereszténységnek árthasson : közlönyeiben ugyanis fölhívja a kormányt, hogy vessen véget az egyház szabadságának a papnevelés terén. Orosz egyházpolitikát követelnek tehát a kormánytól és pedig oly államban, hol zsidók s szabadkőművesek vezérkednek a kultus- s oktatásügy terén, tekintet nélkül arra, hogy az időszerinti minisz-térium, nevezetesen a vallás- s közoktatásügyi miniszter mily véleményt táplál.
F . évi november hóban itt Bécsben a katholikus osztrákok nagygyűlést tartanak, melynek előkészítésére hosszabb idő óta számos kiváló férfiú tanácskozást folytat ; rég kipróbált egyházi s világi urak mellett olyanok is részt vesznek a tárgyalásokban, akik csak rövid ideje, hogy a keresztény igazság fölismerésére jutottak, de ez idő alatt is már meggyőző bizonyságait adták igaz jó szándékuknak és odaadó buzgalmuknak. E kath. nagy-gyűlésen is képviselve lesznek az „egyesült k e r e s z t é n y e k . '
Ausztria első és legrégibb főiskolája, egy hitbuzgó kath. uralkodónak alapitványa, a bécsi egyetem oly rectort kapott a jövő tanévre, aki épenséggel nem titkolja elke-seredett ellenséges érzületét a kereszténység iránt, és aki többi közt csak az imént az osztrák birodalmi gyűlésben igen megvetőleg nyilatkozott róla. Eme rector, dr Suesz (előbb Sűse) Ede, aki mellesleg mondva szemita, magában véve nem volna még nagyon veszedelmes, de teljesen be-illik a bécsi egyetem elzsidósodott köreibe. Nagyon saj-nálatos, hogy — hir szerint — a theologiai fakultás is hozzájárult a rectorválasztás ez eredményéhez. A libe-rális képviselők közöl egy sem nyilatkozott oly dühhel, sőt elvetemültséggel a keresztény iskola ellen, mint épp ez u j r e c t o r ; azzal fenyegette a jobboldalt, a konzerva-tiveket, hogy az esetben, ha a keresztény iskolára vonat-kozó óhaját megvalósítani igyekszik, a liberális párt a leg-szélsőbb eszközöktől sem riad vissza, hogy ezt meghiúsítsa.
Ilyen férfiú j u t o t t az első osztrák főiskola élére. Vajjon mely zsidó vagy protestáns alapitványu tanintézeten történ-hetnék meg ez, s ha igen, türnék-e azt csak egy óráig is ? !
H I V A T A L O S .
Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő-terjesztésére, a kassai székesegyházi káptalan kebelén kivül fennálló tarcza-feői, vagyis sárosi főesperességre : Pletényi E n d r e czimzetes apátot és eperjesi alesperes-plebánost nevezem ki.
Kelt Ischlben, 1888. évi julius hó 15-én.
Ferencz József, s. k.
Trefort Ágoston, s. k.
60 RELIGIO. 71 KATHOLIKUS ACTIO.
A)
A magyarországi lat. és aör. szert. róm. kath, tanítók S E G É L Y A L A P J A V A G Y O N Á R Ó L
a kezelő egri f ő k á p t a l a n á l t a l b e n y ú j t o t t , felsőbb helyen p e d i g felülvizsgált és helyesnek talált
1887. é v i s z á m a d á s k i v o n a t a .
Vagyonállás 1886. év végén. r. , u s z t r . ert.
f r t k r . 1. 5°/0-kal kam. magyar járadékkötvényekben
(névérték szerint) 40000 — 2. 5 % - k a l kam. magy. vasúti kötvényekben
(névérték szerint) 720 — 3. Egységesitett osztr.
államkölcsönkötvények-ben (névérték szerint) 1100 — 4. 6. db. bazilika sorsjegy á 8.50 51 — 5. Magán kötelezvényen 50 — 6. Takarékpénztárban 5 és 1/2°/o kamatra
tőké-sítve 15000 — 7. Takarékpénztárban 5 % kamatra
ideiglene-sen elhelyezett segély- és gyám-pénzek . . 3200 — 8. Készpénzmaradvány 1291 06 összesen . 61412 06 I. Fejezet. 1887. évi bevétel.
1. §. A mult évi készpénzmaradvány . . 1291 06 1. §. összege . 1291 05 2. §. Az egyházmegyék gyűjtéseiből befolyt:
a) Az esztergomi érseki megyéből 4G7 — b) A kalocsai érseki megyéből 206 68 c) Az egri érseki megyéből 350 51 d) A beszterczebányai püspöki megyéből . . . 65 — e) Az erdélyi püspöki megyéből 167 — f) A győri püspöki megyéből 259 — g) A kassai püspöki megyéből 129 50 h) A nagyváradi lat. szert, püspöki megyéből 190 40 i) A nyitrai püspöki megyéből 150 — k) A pécsi püspöki megyéből 346 24 1) A rozsnyói püspöki megyéből 95 50 m) A szatmári püspöki megyéből 122 — n) A székesfehérvári püspöki megyéből . . . 44 — o) A szepesi püspöki megyéből 183 49 p) A veszprémi püspöki megyéből 197 — q) A pannonhalmi főapátság egyházi részéről . 10 — 2. §. összege . 2983 32 3. §. Tőkék (értékpapírok és
takarékpénz-tári betétek) kamataiból 2928 99 3. §. összeged 2928 99 4. §. Az 1886/7. évi ösztöndíj összeg
ma-radványából 100 — 4 §. összege . 100 — A bevételek összesítése :
1. §. összege 1291 06 2. §. összege 2983 32 3. §. összege 2928 99 4. §. összege 100 — A bevétel főösszege . 7303 37
11. Fejezet. 1887. evi kiadás. Osztr. ért.
1. §. Az 1887. évben felosztás alá eső fit kr.
(alapszab. 6. és 7. §§.) összeg számlájára : a) közp. bizottság által megszavazott
ösztöndi-jak czimén 1750 — b) A segély- és gyámpénzekre, valamint a
gvá-molitásra szánt 3/10 -f~ 2[io eg.yütt 5/10 rész czimén, addig mig felhasználható leszen, 5 %
k a m a t r a takarékpénztárba tétetett 2600 — c) Az orsz. kath. tanítói árvaház létesítésére
for-dítandó V10 rész czimén az árvaház külön
ke-zelt alapjába á t t é t e t e t t 510 — 1. §. összege . 4870 — 2. §. Különfélékre (nyomdai, postai stb. stb.
költségek) 14 81 2. §. összege . 14 81 A kiadás összesítése :
1. §. összege 4870 — 2. §. összege 14 8J
A kiadás főösszege 4884 81 Mérleg:
Valóságos bevétel 7303 37 kiadás 4884 81 1888. évre átviendő készpénz maradvány . 2418 56
A segélyalap vagyonállása 1887. év végén : 1. 5°/ o-kal kam. magy. járadékkötvényekben
(névérték szerint) • . . 40000 — 2. 5 % " k a l kam. magy. vasúti kötvényekben
(névérték szerint) 720 — 3. Egys. osztr. államkölcsön kötvényekben
(név-érték szerint) 1100 — 4. H a t db. bazilika sorsjegy à 8.50 51 — 5. Magán kötelezvényen 50 — 6. Takarékpénztárban 5 és 1/2 0/0 kamatra
tő-késítve 15000 — 7. Takarékpékztárbau 5°/0-kal tőkésített
segély-és gyámpénzek 5800 — 8. Készpénzmaradvány 2418 56 összesen . 65139 56
B)
A létesitendö országos katholikus tanitói Á R V A H Á Z A L A P J Á R Ó L
a kezelő egri f ő k á p t a l a n által b e n y ú j t o t t , felsőbb helyen p e d i g felülvizsgált és h e l y e s n e k t a l á l t
1887. é v i s z á m a d á s k i v o n a t a .
Vagyonállás 1886. év végén. Osztr ért f r t k r . 1. 1870-i magy. kir. nyeremény kölcsön
jegy-ben (névérték szerint) 100 — 2. Takarékpénztárban 5 % k a m a t r a tőkésítve . 2250 — 3. Készpénzmaradvány 360 — összesen . 2710 — I. Fejezet. 1887. évi bevétel.
1. §. a mult évi készpénzmaradvány . . . 360 — 1. §. összege . 360 —
Osztr. ért.
2. §. Az egyházmegyék gyűjtéseiből befolyt: frt kr.
a) Az esztergomi érseki megyéből 6 — b) A kalocsai érseki megyéből 14 — c) A rozsnyói püspöki megyéből 52 — 2 §. összege . 72 — 3. §. Az 1887. évben felosztás alá eső
összeg Vt o czim én a segélyalap
pénztá-rából ide áttétetett 520 — 3. §. összege" 520 — 4. §. Tőkék kamataiból (nem vétetettek fel) — —
4. §. összege . — — A bevételek összesítése :
1. §. összege 360 — 2. §. összege 72 — 3. §. összege 520 — 4. §. összege • — — A bevétel főösszege . 952 — 11. Fejezet. 1887. évi kiadás.
1. §. Tőkésítésre :
a) Takarékpénztárnál 5 % kamatra tőkésittetett 894 — 1. §. összege . 894 — A kiadások összesítése :
1. §. összege, egyszersmind főösszeg 894 — Mérleg:
Valóságos bevétel 952 —
„ kiadás 894 — 1888. évre átviendő készpénzmaradvány 58 — Az árvaház alapjának állása 1887. év végén : 1. 1870-i magy. kir. nyeremény kölcsönjegyben
(névérték szerint) 100 — 2. Takarékpénztárban 5°/0 kamatra tőkésítve. . 3144 — 3. Készpénzmaradvány 58 — összesen . 3302 — Pályázati hirdetmény tanári állomásokra.
Az erdélyi róm. kath. Státus főtanhatósága alatt álló brassói róm. kath. főgymnáziumnál a rajzoló geo-metriai és magyar-latin nyelvi két tanszakra, a csik-somlyói róm. k a t h . főgimnáziumnál a magyar-latin nyelvi tanszakra pályázat hirdettetik.
Ezen tanszékek mindenikével évi 600 f r t fizetés és 150 f r t szálláspénz van összekötve.
Az egy próbaévre helyettes tanári minőségben ki-nevezendő tanképesitett egyéneknek kilátásuk van arra, hogy három évi hü szolgálat után rendes tanároknak fognak kineveztetni és ezen minőségben évi 800 f r t fize-tést, 150 f r t szálláspénzt s idővel 100 f r t tizedéves pót-lékot fognak élvezni.
Pályázni kivánók az életkort, vallást, állapotot, a végzett tanulmányt, szakismeretet, hadkötelezettségi vi-szonyt, és eddigi szolgálatot igazoló okmányokkal és tanképesitő oklevéllel felszerelt folyamodványaikat f. évi augusztus hó 10-éig, ha szolgálatban vannak elöljáró-ságuk utján, különben pedig közvetlenül Lönhárt Ferencz
Pályázni kivánók az életkort, vallást, állapotot, a végzett tanulmányt, szakismeretet, hadkötelezettségi vi-szonyt, és eddigi szolgálatot igazoló okmányokkal és tanképesitő oklevéllel felszerelt folyamodványaikat f. évi augusztus hó 10-éig, ha szolgálatban vannak elöljáró-ságuk utján, különben pedig közvetlenül Lönhárt Ferencz