(Eszmetöredékek.)
„Si diligenter a teneris a n n i s p u e r i p i e t a t e et litteris i m b u a n t u r , felix totius v i t a e cursus procul dubio s p e r a n d u s est."
Kai sz. József. ') Az embert kiképezni és valódi rendeltetése czél-jákoz idomitani, fönséges föladat. — Már maga a gon-dolat, hogy az embert értelmesebbé, jobbá, erényesebbé tenni, a földnek hasznosabb, az égnek jogosultabb pol-gárává fejleszteni, Isten után, a mi hatalmunkban áll, — maga e lehetőségnek meggondolása is képes öröm, sőt némi boldogság érzetével eltölteni a magasabb hivatásu egyénnek kebelét.
H á t h a még meggondolja, hogy e lehetőségnek meg-valósítására eszközül oly általánosan ismert, s oly min-dennapi és köznyelven forgó dolog, a nevelés 2) ajánlkozik : nem kell-e nemével a szent sürögésnek ezen eszközhöz nyúlnia, hogy másokat minél előbb részesitsen e nagy-szerű s mégis oly egynagy-szerűnek mutatkozó jótéteményben ?
Azonban, bár évezredek tűntek immár le a mulan-dóság tengerébe, a nevelés ügye mily messze áll még sok helyütt, nem mondjuk a tökélytől, de azon foktól is, mely emberi számitások és alapos remények szerint va-lóban elérhető ? !
') V. ö. Constit. Scholar. P i a r u m P a r t . I. Cap. 1
2) V. ö. Ney „A népnevelés hatása."
És vájjon miben található fel ennek oka ? Abban, hogy mindenkor akadnak olyanok, kik, a hit s erkölcsi élet főkérdéseiben elfogultak levén, teendőikről hibás esz-mékkel telvék e l ; abban, hogy, mig egynémelyek ipar kodnak birtokba ejteni azt, mit az emberiség évszázadok alatt kitanult, tapasztalt, és mint elévülhetetlen bizony-ságokon nyugovót gyakornlni megszokott: mások, kiknek elméjét megrögzött téves nézetek, tudatlanságon, sőt olykor bűn méhében szülemlett előítéletek zsarnokilag nyűgözik le, épen azzal büszkélkednek, ha ellenkezőjét állítják s teszik annak, mit a józan ész általánosan he-lyesel.
Önkényt merül most föl a kérdés: mi a nevelésnek tiszte és jelentősége ? Az, hogy az embert tulajdonképeni hivatásának, egész kiterjedésében, betöltésére képesítse.
— E z t pedig nem egyedül elméletileg, hanem még in-kább gyakorlatilag s ideje korán kezdett fegyelem és szoktatással, mely az ember legnemesebb tehetségének — kedély és akaratának fejlesztésére kimondhatatlan befo-lyású, lehet s kell elérnie. Másrészt azonban rendeltetése főleg az erkölcsi tökély örök kútfejével, az Istennel való egyesülés és az ez által föltételezett boldogság.
Lehetetlen itten nem jeleznünk azt, hogy már a hajdani pogány bölcselet jobbjai is magasabb szempont-ból elemezik vala az ember rendeltetését. Igy Platon, ko-rának e legnagyobb genieje, nemesebb természetének sugalmát követve, nem földi, hanem égi szeretetben he-lyezte az ember tökélyét. ') — A szó hatalmával kiváló római, Cicero is a földnél valami nagyobbra utalta az embert.2) A mélyelméjü Seneca, kinek lelkét az eszmény annyira megihlette s gondolkodását fölemelte, a mulan-dóknak kizárólagos hajhászását határozottan elitéli.3) Plinius pedig kórjelenségként bélyegzi meg a magánérde-keknek a közjónál többre becsülését. 4) Még Latium kitűnő dalosainak egyike, Ovidius is, oly lényül énekli meg az embert, kinek nem lehet hivatása az oktalan állatokéhoz hasonló tétlen s érzéki életet élnie.5) — Mi következik ebből ? Az, hogy a nevelés, melynél az ókori bölcselő, Plutarch szerint is lélekbe j á r ó b b munka egy sincsen, ha azon előkelő föladatát szem elől téveszti, nem fölemel, hanem lealacsonyít, .nem gyarapit, hanem pusztít, nem épít, hanem ront, nem boldogít, hanem boldogtalanná teszen.
H a tehát már a müvelődéstörténelemnek tanúsága szerint, az emberiség előtt mindig lebegett egy fensőbb magasabb czél, melyet Jézus Krisztus, a megtestesült Isten, egyenesen az isteni tökély követésében 6) tűz elénk:
') V. ö. P r o t a g o r a s . C. 30.
-) „Sunt enim in t e r r a homines, non u t incolae a t q u e habi-tatores, sed quasi spectatores s u p e r n a r u m r e r u m . " (De n a t u r a de-o r u m 1. II.)
?) V. ö. 0 q u a m c o n t e m t a res est homo, nisi supra h u m a n a se e r e x e r i t . Quaest. n a t u r a I. 41.)
4) V. ö. „Oportet m o r t a l i b u s u t i l i t a t i b u s aeternas a n t e f e r r e . "
(L VII. ep. 18.)
5) „Pronaque q u u m spectent a n i m a n t i a cetera t e r r a m . Os h o m i n i sublime dedit, coelumque t u e r i
„Jussit, et erectos ad sidera tollere vultus." (Metam. I. 184.)
6) „Legyetek tökélyesek. m i n t a t i mennyei A t y á t o k is tö-kélyes." (Máté 5, 48.)
60 RELIGIO. 85 igazán fölösleges, sőt észelleninek látszhatnék azt
kér-dezni, vájjon : kell-e a gyermeket jókor az Istennek, kinek hatalmából, vagy miként az egyházi költészet szerencsés müvelője, sajnos, oly korán elhunyt Mindszenty, szépen mondja, kinek
„ Szereiméből él a kisded v i r á g S szerelme n é l k ü l m e g h a l a világ, Szerelméből él a házi veréb, S szerelme n é l k ü l összedől az ég." 2)
ismerete és szeretetére, természetesen az ő felfogásához mérten, vezetni ?
És mégis e kérdés, mint méltán aggasztja az emel-kedettebb czéltudatu hazafiakat is, kik Árpád nemzetét a szellemerkölcsi hatalom ama fokára óhajtanák emelni, hol a költőkirályként:
„A nemzet I s t e n k é p e lesz, Nemes n a g y és dicső, H a t a l m a , üdve és neve Az éggel mérkező." 3)
korunkban megszűnt fölösleges lenni ; minthogy itt-ott csaknem divatossá kezd annak tagadólagos megfejtése válni. — Azoknál t. i., kik, Istent megvetve önmagokat imádva, magasan szárnyaló lantosunk találó szavai szerint :
„ F u t n a k , r o h a n n a k e g ö m b b e l forogva, A földi jóllét, e vak n a p körűi." +)
és az emberi szellem tévedésének ragyogó szárnyú pil-langói között hánykódnak. — Ezek, az Istenben csupán egy hideg észfogalmat látván, elég szerencsétlenek félre-ismerni benne egy mérhetetlen érzelemvilág s erkölcsi életnek napját, minden igaznak s jónak, s minden szépnek s boldogítónak, minden magasztosnak s fönségesnek, erő és vigasztalásnak okát, létesítőjét, á p o l ó j á t ,5) azt, kitől, a nemzetek apostolának dicső mondása szerint, minden atyaiság származik, s ezen elnevezést nyerte égben s földön.6) A mi pedig e tekintetben szomoritóan meglepő, az, hogy a gyermekeket oly édesdeden hivó Jézus ama szavainak ellenére: „Engedjétek a kisdedeket és ne tilt-sátok el tőlem, mert ilyeneké a mennyeknek országa" 7),
— azon kegyetlen nevelés-rendszer, mely a gyermekeket a végetlen tökélyü Lénynek ismeretétől szándékosan vissza-t a r vissza-t j a , épen azokban vissza-találvissza-ta és vissza-találja főpárvissza-tolóivissza-t, kik az evangeliom szellemében való istenességnek csaknem ki-zárólagos hirdetőiül annyira kérkednek. . . .
A „felvilágosultságot" és a „korszerű haladást" ne-gélyező tudomány képviselőit a modern paedagogia terén, s több, eszének ereje s élességében elbizakodott, vezetőjét értjük azon nyájnak, mely, keveselve s lenézve a világ számára oly egészséges táplálékkal kínálkozó hitmezőnek virányait, meredek szirtekre kapaszkodik, hová pedig a gyönge bárányok nem követhetik a tőlök oly könnyedén megváló atyák s anyákat. Mivel a tér, hová ezen, csak név szerint, keresztények, 8) kik pedig a kinyilatkoztatás
1) V. ö. Ap. csel. 17, 28.
2) Y. ö. Mindszenty „ N y u g o d j a t o k meg."
3) V. ö. Vörösmarty „Honszeretet."
4) V. ö. Mindszenty.
5) V. ö. Sz. Anselm. Monologion c. 15.
6) V. ö. Efez. 23, 15. 7) Máté 19, 14.
s) „Non enim p e r f e c t e credunt, qui, quod credunt, loqui no-u n t . (S. Ano-ug. enar. in Ps. 115.)
légkörében, mélyebb felelősség érzetében és szentebb hi-vatás tudatában élnek, mögötte maradva még a józanabb pogányok e nemű követelményeinek, vonulnak, — egészen a bölcseleti fagyos értelem s emberi okoskodások hóvo-nalába esik. Ide pedig az evangeliomnak, nem csupán az észhez, hanem egyszersmind a szívhez is szóló, gyermekded tanítása, melyet Isten a fönhéjázó bölcsek előtt elrejtett, hogy az általa boldogított kisdedeknek kijelentse, x) neui tud, nem is akar fölemelkedni.
De hát hol keressük azon téves iránynak forrását ? Nem habozunk a telelet megadásánál; nyiltan ki-mondjuk véleményünket : a rationalismus. korunk ezen egyik kórja, főleg azon forrás, melyre alkalmazhatók a sabini magány lakójának e szavai :
„Ex hoc f o n t e d e r i v a t a clades In p á t r i á m , p o p u l u m q u e fluxit." 2)
Miért ? Mert a rationalismus a religiót merő ér-telmi munkásságnak, pusztán emberi okoskodásnak t a r t j a , mely, az érzelemnek semmi köze sem lévén hozzája, nem gyermeknek való. A minek következménye azután, hogy a vallást a bölcselő véges ész olyatén műveletének nézi, mely az egészen saját tehetségeire utalt embernél kizár minden természetfölötti behatást, és az értelemnek g y a r -lóságát s akaratnak erejét, a gyermekben csak ugy, mi-ként a felnőttekben3) pótolni képes magasabb, közve-tetlenebb isteni malaszt erejéről fogalma sincs : vagy pedig, ha van, azt kevély önhittsége, mint szükségtelent hidegen el és visszautasítja. — Csoda-e ennélfogva, ha a rationalismus nem hiszi, mikép az Istennek lelke egy értelmileg gyönge kisdednek ártatlan szivében is t u d j o n fölvilágositólag, megszentelőleg s boldogitólag hatni, s azt magasabb javak sejdittetése által magához s az égiekhez vonni ?
De nem kisérjük továbh a hideg értelem embereit 4) a kikről elmondhatjuk egy szent tudóssal, hogy sophis-tikus okoskodásuk miatt nem lehetnek valódi kereszté-nyek. 5) N a g y nyomatékú e tekintetben a nemzetek apostolának komoly óvástétele (Róm. 12, 3—5,) hogy a keresztény testület tagja fölebb ne bölcselkedjék annál, mint illik, hanem a józanságnak határaig, és hogy mind-egyik helyesen ismerje el, mily viszonosságnak kell azon egy testületnek tagjai között fönnállani, miszerint az egészben szerves egység legyen, s mindegyik tag, mint a testnek kiegészítő része, kellő föladatát teljesítse. . .
Már az eddigiekből is l á t h a t j a a mélyebb gondol-kodó a rationalismusnak, mely, igazat szólva, hallani sem akar Istenről, annál kevésbbé keresztényileg fölfogott Istenről, ö) nevelésmódját,7) mely csak az észt akarja mű-velni, és a szivet nemesebb érzelmektől érintetlenül hagyni ;
!) V. ö. Máté 11, 25.
2) V.jö. H o r a t . C. 1. I I I . 6.
3) V. ö. I. Kor. 2, 14.
4) Mert „Talia d i s p u t a r e , qualia isti d i s p u t a n t , rebellare est.*
V. ö. S. Ágoston ep. 89.
5) V. ö. sz. P a u l i n t : „Vacat illis, u t sophisthe sint, non vacat, u t veri c h r i s t i a n i sint."
6) V. ö. R ó m . 1, 21.
7) Melyről a m é z a j k u sz. B e r n á t igy ir : „Nóvum cuditur paedagogis evangelium, nova p r o p o n i t u r fides, f u n d a m e n t u m aliud p o n i t u r p r a e t e r id, quod p o s i t u m est."
mely az elmét minél több és különnemübb ismeretekkel kivánja gazdagítani, de az akaratot a valóban szépnek, jónak és igaznak követésére nem tenni hajlandóvá.
( F o l y t a t j u k . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, augusztus hó 7-én. A kulturharczról Magyarországon az utóbbi napokban vajmi sokat irtak a lapok oly eset alkalmából, mely semmi összefüggésben sincsen a kulturharczczal ; értjük a nagyszombati tanító-képző ismeretes esetét, amely mint az illetékesség, a competentia körül felmerült nézeteltérés csak túlzásból
vagy ros8zakaratból f a j h a t ó föl — viszálylyá, annál is inkább, mivel egyházi részről, s föltesszük, államiról sem volt meg a föltett szándék a másik fél jogkörét zavarni.
Különben ez ügyben legilletékesebb részről kilátásba helyeztetett már a mindent fölvilágosító enunciatio, vala-mint más ügyben is, mely a jelen meddő politikai idő-szakban oly igen foglalkoztatta a közvéleményt, szintén várható a nem kevésbé megnyugtató nyilatkozat, ameny-nyiben az a dolog érdemében fekszik. Mi nem is birunk azzal a nem irigylendő bátorsággal, hogy vaktában neki vágjunk a világnak, mint a magyar sajtó nagy része teszi vala, hogy azután szégyenszemre ilyen vagy olyan, de mindig számbave hetetlen föntartással meghátráljon.
Es épp ez a tapasztalás adja kezünkbe a tollat, hogy a jelzett magatartásról néhány szót ejtsünk e lapok hasábjain.
Nemde most már a távolabb állók előtt is meglepő, idegenszerű látványnak tűnik föl, hogy hazai lapjaink nagy része oly mohósággal igyekezett a magyarországi egyházra, nevezetesen annak főpapjára a kulturharcz kez-deményezését ráfogni ? Holott t u d j a mindenki, de tudhat-ják a sajtó részén is, hogy az egyháznak épp oly kevéssé
áll érdekében a kulturharcz, mint a magyar nemzetnek, és hogy a magyar Sión immár husz éven keresztül, vagyis az alkotmányos élet visízaállitása óta, fölötte nehéz viszo-nyok között meg tudta óvni a nemzetet a nagy szeren-csétlenségtől akkor is, midőn állami részről ma már minden higgadt ember által tulkapásoknak elismert maga-tartás kapott lábra.
E p p ezen nyomós oknál íogva a legutolsó napok jelzett izgatása m ö g ö t t kell valamit keresni, hogy a tény
meg legyen magyarázható. É s itt önként kinálkozik az a föltevés, hogy a k u l t u r h a r c z kezdeményezésének ama r á -fogása csak azért történt, mivel készülőben van valami, melyet most, midőn a magyar egyház még a régi sérelmek daczára is mindenképp a jó viszony ápolásán s fentartásán fáradoz, még a legnagyobb furfanggal sem lehet más okkal-móddal bevezetni.
Ha szemügyre veszszük a tervbe vett törvényhozási alkotásokat, itt első sorban felötlik a magánjogi törvény-könyv, melynek, hir szerint, egyik fejezete kerülő uton megvalósítani volna hivatva azt, ami a keresztények s zsidók közti házasságról szóló törvényjavaslattal hiába lett megkísérelve, sőt amely — szintén csak hir szerint
— a házassági perekben való egyházi bíráskodás közérvényességét vajmi közelről érintené. E r r e nézve a r e f o r -mátusok konventje fölterjesztést intézett a kormányhoz.
Másik ily tárgy volna a regále-megváltás ügye, melynél a papság kezén lévő regále-jog egyszerű megszüntetését s a kárpótlás mellőzését terveznék, vagy oly megváltását, hogy a papságot illető kárpótlás az állam kezére adat-nék valami jó hangzású, de nem kevésbé sérelmes czimen.
Yan azonfelül a mindennapi tapasztalat terén több feltűnő jelenség, mely csakugyan alkalmas arra, hogy aggodalmat keltsen. Igy például némely állami tanfelügye-lőnek ama törekvése bizonyos „érdemek* szerzésére, hogy az állam tekintélyét csorbitó álürügyek vagy hitegetések s nyilvánvaló megejtések segélyével akarnak hitvallásos iskolákat elközösiteni.
Nem kevésbé aggodalmas az anyakönyvezés körül tapasztalható eljárás állami részről.
Nem a k a r j u k hosszura nyújtani ez aggasztó tünetek feltárását, melyeknek elmérgesedésén annyi hévvel dol-goznak bizonyos irányú lapok s körök, amelyek az egy-ház s állam közti viszályban keresik hasznukat s a po-sitiv kereszténységgel homlok egyenest ellenkező terveik keresztülvitelét; — de meg kellett állapitanunk a közel-álló okokat, amelyek a kath. egyház elleneit arra indít-hatták, hogy kulturharczos törekvéseket tulajdonítsanak azoknak és a közvéleményt eleve is tévedésbe ejtsék azokra nézve, akiktől mi sem áll oly távol, mint a kul-turharcz keresése s óhajtása, akik — ha akarják — ily óhajt vajmi sokszor megvalósithattak volna, például akkor, midőn a főrendiház ismeretes nagy napjai után az egész ország lelkesült megelégedéssel s szivrepeső örvendezéssel hódolt nagy nevüknek.
Annyi bizonyos, hogy a sajtó ama közlönyei, illető-leg a mögöttük settenkedő körök elárulták ezúttal jó szándékaikat, mert ők azok, akik a kulturharczot kíván-ják, és annak előkészítésén jobb ügyhöz méltó szívós-sággal munkálkodnak. Ez tény, melyet eltagadni nem lehet.
Más kérdés azonban, vájjon sötét czéljaik megvaló-sításához képesek lesznek-e a döntő köröket megnyerni ?
Es ebben mi a mult tapasztalatai daczára, vagyis inkább azok alapján, szeretünk kételkedni.
Ámbár jól t u d j u k ugyanis, hogy a kormány s kép-viselőházi pártja bizonyos, igen közel fekvő okokból nem akarja, vagy ha igen, nem képes lerázni kabátja szárnyá-ról ama köröket, ahová ezek vajmi nagyon szeretnek csimpeszkedni ; de másfelől sokkal inkább bizunk a kor-mány hazafiságában s saját érdekeinek szemmel tartásában, valamint pártjának hazaszeretetében s önbecsülésében, semhogy föltehetnők — hogy politikai öngyilkosságot akarjon elkövetni. Szándékosan nem emiitünk itt egyebe-ket, melyeken utóvégre is a kulturharcz nyilt megindítása talán fordul annyit, mint a nevezetteken ; a magyar nem-zet ismeretes érzületét azonban még sem hallgathatjuk el, amelynek elismert politikai érzéke s önfentartási ösztöne ma inkább, mint valaha a vallási béke ápolását sugalja.
Egyébkint Isten kezében van a jövő. Mi katholiku-sok nem félünk tőle, bármint alakuljon is az ; de nem félünk a kulturharcztól már csak azért sem, mivel ez, mint a nyári fergeteg, esetleg tisztázná a mostani ke-vésbé örvendetes állapotokat, amelyek még sem marad-hatnak meg örökre, kivált tekintettel a felekezetekre,
60 RELIGIO. 87 amelyek az utóbbi évtized alatt összehasonlíthatatlanul
nyertek hatalomban s gyarapodtak anyagiakban, bár egyébként a föloszlás legjobb utján vannak !
A katholikusok tehát a k a r j á k , ápolják a békét, de jogaik s igazaik tiszteletben tartását kívánják, sérelmeik orvoslását követelik. Ha továbbra is m e g t á m a d t a t n a k , jogaik megnyirbáltatnak, örökük Csáky-szalmájának véte-tik, akkor épp oly tántoríthatatlan kitartással fognak küz-deni és — győzni majd, mint német hitsorsosaik. Laicus.
B e m . A tessin-egyházmegyei kérdés az apostoli szék s a svájczi kormány közt kötött egyezmény által egye-lőre megoldást nyert.
Mint korábbi leveleimből ismeretes, Tessin-kanton egyházkormányzati tekintetben az egykor lombardiai, most olaszországi como-i s milanói egyházmegyékbe volt beke-belezve, ami g y a k o r i panaszokra adott okot. Már 1812-ben Tessin-kanton egyszerűen hatalmába kerítette a como i püspöki javakat s később a viszonyok rendezését átadta a svájczi szövetségtanácsnak, amely 1852-ben kijelentette, hogy idegen püspöki joghatóságot nem tür svájczi terü-leten. 1860-ban a püspöki javak ismét elkoboztattak és a megegyezés a pápai Curiával ennek minden engedékeny-sége daczára nem volt elérhető, mig 1884-ben ideiglenes rendezés történt, amennyiben Lachat volt bázeli püspök érseki czimmel Tessin önálló apostoli adminisztrátorává neveztetett ki, területe pedig egyúttal Como s Milano joghatósága alól kivétetvén. Midőn Lachat 1886-ban meg-halt, végre a sajtó sokszoros fölszólalás után a Curiá-val folytatott tárgyalások u t j á n szerződés jött létre, mely a szövetségtanács elé terjesztetett elfogadás czéljából.
E szerződés szerint Tessin nem képez külön egyház-megyét, hanem egyenjogulag a bázeli püspöki székhez van csatolva oly módon, hogy a bázeli püspök ajánlatára a tessin-kantoni áldozárokból a pápa által kinevezett ad-minisztrátor által kormányoztatik.
A bizottságban 5 szóval 2 ellenében e szerződés el-fogadtatott.
A nemzeti tanács plenumában a tárgyalások ez ügy-ben f. é. junius hó 25-én kezdődtek s a szerződés elfoga-dásával végződtek.
Azok befolyásáról a hivatalos jelentések nyomán a a következő részleteket közölhetem most :
Az emiitett bizottság elnöke Bezzola mindenekelőtt megczáfolta a bizottság kisebbségének, Carteret és Salzer-nek ellenvetéseit. Ez utóbbiak elseje azt állította, hogy a szövetségtanács megbizás nélkül cselekszik vala ez ügy-ben, a második pedig kifogásolta a szerződést canonjogi szempontból. Ami az első ellenvetést illeti, szóló kimu-tatta, hogy Tessin-kanton már 1855- s 1866-ban a szö-vetségtanácshoz fordult ez ügy rendezése érdekében és e megbizás azóta mindig megujittatott. A másikra vonat-kozólag pedig utalt arra, hogy az adminisztrátor a bázeli püspök helytartója lesz s eszerint az ügy kánonjogilag teljesen megfelelően rendeztetett.
Theraulaz ezután kimutatta, hogy Bern kivételével, mely közömbös magatartást tanusitott, az összes érdekelt felek a szerződést megelégedéssel fogadták, mindenek fö-lött Tessin, melynek nagytanácsa kettőnek hijával az összes
szavazatokkal hozzájárult. Ami illeti a szerződés 3. §-áN melyet némelyek kifogásolnak, ez el is maradhat, anélkül, h o g y a szerződés lényegileg változnék.
E szakasz igy szól: „Az 1828. márcz. 26-diki egyez-ménynek a bázeli püspök kinevezésére vonatkozó rendel-kezései, amennyiben a többi szerződő felek ahhoz hozzá-járulnak, kiterjesztetnek a beosztott székesegyházra."
Carteret ebben azt látja, hogy Tessin különálló püspöki székké emeltetik, és hozzáteszi, hogy a római katholiku-sok nemkatholiku-sokára azt fogják kivánni, hogy minden igényük kielégíttessék, ami nekik tetszenék, de a nép ellenök nyi-latkozik. Salzer pedig megjegvzé, hogy a szerződés értel-mében egyedül a római Curia fog Tessinben uralkodni, mert minden ország kormánya maga választja ki püspökét, csak Tessinnek nem lesz az szabad, ami lealázás és gya-lázat.
Arnold az előtte felszólaltak ellenében védi a szer-ződést és Carteret-t a h u g e n o t t a háborúkból ismeretes tábori prédikátornak nevezi, kihez Salzer is hasonlit, ami-dőn vaktöltéseket puffogtat.
Zemy utal arra, hogy a püspökségi kérdések nem tartoznak a nemzeti tanács termébe, vagy csak annyiban, amennyiben az alkotmány 50. §-a kivánja. Az ügy most azonban ugy áll, hogy egyház s állam együtt oly szer-ződést kötöttek, mely a bázeli egyházmegye hiveinek tet-szik. Az alkotmány értelmében minden érdekelt fél meg lett kérdezve s hozzá is j á r u l t . A bázeli egyházmegye hivei hálára vannak kötelezve a szövetségtanácsnak e munkájáért, mely régi viszálynak véget vet. Carteret azt mondta ugyan, hogy a katholikusok túlsókat kívánnak;
aki azonban panaszt emel amiatt, hogy a katholikusok is jogaik élvezetéhez j u t n a k , annak nincs joga ily kérdé-sekhez hozzászólani, mert azoknak körén kivül esik, akik az összesség javáért, a közjóért működnek. É p p a katho-likusok álláspontjának méltánylása szilárdította a svájczi szövetséges államot, mivel ez által az összetartozandóság érzülete emeltetett. Carteret — igy végzi szónok — már az elmúlt időhöz tartozik ; ő megállott, holott az idő előre haladt ; ez másokkal is megesik és ezért nem akar neki szemrehányást tenni.
E r r e a szerződés általánosságban elfogadtatott, és pedig az 1. §. 84 szavazattal 27 ellenében következő szövege-zésben : „Az 1888. évi márczius hó 16 án Bernben a svájczi szövetségtanács és a szentszék közt a tessini kan-ton egyházi viszonyainak végleges rendezéséről kötött egyezmény ezennel ralifikáltatik." — 2. §. gyanánt Com-tesse és Bezzola indítványa 57 szóval 52 ellen fogadtatik el, mely igy szól: „Tessin-kanton fölségjogai emellett természetesen megóva maradnak."
Ezután 73 szavazattal 12 ellenében elvettetik Joos módositványa, mely igy h a n g z i k : „A tessini püspöki szék fölállítása elfogadandó, mihelyt ezt Tessin-kanton római katholikus választóképes polgárainak többsége óhajtja."
4. §-ul szavazás nélkül elfogadtatik a következő szöveg: „A szövetségtanács megbizatik a jelen határozat végrehajtásával."
Végül az igy első olvasásban elfogadott törvényja-vaslat 97 szavazattal 8 ellenében végérvényes szövetségi határozat erejére emeltetik.
Ezzel nemcsak a tessini egyházmegyei kérdés intéz-t e intéz-t e intéz-t intéz-t el, amely különben rövid idő múlva minintéz-t önálló püspöki szék állításának kérdése ú j b ó l föl f o g támadni,
Ezzel nemcsak a tessini egyházmegyei kérdés intéz-t e intéz-t e intéz-t intéz-t el, amely különben rövid idő múlva minintéz-t önálló püspöki szék állításának kérdése ú j b ó l föl f o g támadni,