(Folytatás.)
Hat századdal ezelőtt így értekezett különféle ira-taiban egy dömés szerzetes, kit ma uj hévvel követ a kath. világ, aquinói szt. Tamás. S a mit ő rendszerbe foglalt, azt a századok folyamán előtte százan és százan hirdették, azt ezren és ezren gyakorolták. Szent atyáink és egyházi iróink hosszú sorát kellene idéznem, ha meg akarnám szólaltatni a századokat, melyek korunktól a kereszténység bölcsőjéig vezetnek. Mindenütt egyet halla-nánk, egyet tapasztalnánk : az egyházat tanítani, ápolni a hazafiság erényét. Hisz attól tanulta, ki minden erényt gyakorolt és hirdetett, maga Jézus Krisztus Urunktól.
Könyei, melyeket Jeruzsálem felett hullatott, nem csak a vakságot és vétket sirató Isten-ember, de a hazájának szomorú jövője felett kesergő hazafinak szivéből is származtak :
. K i m i n t I s t e n m o n d o t t végzetet, A honfi Jézus k ö n y e z e t t .
Yéres üldözéssel fogadta a római állam a keletkező egyházat. Halált esküdött a kereszténységnek. Es a leg-igazságtalanabb, a legvéresebb üldözések között hazafias maradt az egyház. Nem szegte meg a hűséget az államfő iránt, nem hanyagolta el kötelességeit a haza iránt. Még a lázadás árnyékától is tartózkodott. Már Tertullián utalta a római világot e körülményre. Hangsúlyozta, hogy a keresztények sokan vannak és nem gyengeségük érzete, de vallásuk tilalma miatt óvakodnak minden zendüléstől, habár eléggé próbára tették béketüréstiket." x)
Jöttek más idők. A császárok és királyok Krisztus zászlajához esküdtek. Keresztény államok keletkeztek.
Egyház és állam benső szövetségre lépett. Szükségesnek tartották ezt az egyesülést, lényegesen szükségesnek a társadalom jólétére. A két hatalom együttes működésében az áldásos és üdvös állapotok zálogát, elválásukban pe-dig kiszámíthatatlan bajok kezdetét és alapját látták. Az egyház hangoztatta a világi hatalom iránti engedelmesség isteni tanát, az állam viszont az egyház iránti engedel-mességet az egy hiten levő polgároknak kötelességévé tette. Lehetett-e az egyház ily viszonyok között haza-fiatlan? Hisz' ott volt, mikor a keresztények hazája fel-épült, ott volt nem mint tétlen néző, hanem mint első rangú tényező, mint kiválóan közreműködő és segitő szereplő. * A népvándorlás és államalakulás korszakában csak is ő birt befejezett szervezettel, egyedül ő birt szer-vező képességgel. Nélküle Európa sivataggá lett volna, általa lett azzá, ami volt. S lehetett volna gyermek-gyil-kos az egyház ? Hogy ne kivánta volna annak a mag-zatnak javát és felvirágzását, melynek létesitésében, fel-nevelésében, megizmosodásában oly jelentékeny oly döntő tevékenységet kifejtett?
Yessünk csak egy pillanatot édes hazánkra,
*
rM e g a l a k u l t ezen ország,
Az ég és a föld közös m u n k á j a volt.
I s t e n s e g i t e t t , ember fáradozott."
Ki azt megalapította magyar is, szent is volt. Nagy mind a két szempontból. Az ő alkotmánya a legszebb frigyet szentesité egyház és állam között. S karöltve járt az egyház s az állam, a vallás és a hazafiság nemze-tünk javára, népünk boldogitására. Nagy lett hazánk, dicső lett a magyar név. S ha, mint mindenütt a földön, az árny el nem maradhatott, mégis ott látjuk országunk legragyogóbb fényoldalait, hol szt. István szellemében őszinte volt az egyetértés a két hatalom között, hol val-lás és hazafiság egyaránt dagasztotta a sziveket. Soha egy nemzet sem mutatja fényesebben és ékesszólóbban az egyház államfentartó erejét, mint édes hazánk múltja.
Oly annyira összeforrt nemzetünk történelme az egyház befolyásával, hogy amazt e nélkül érteni sem lehet. S a ki nem az előítéletek ferde, nem a balvélemények eltor-zító szemüvegén keresztül, hanem részrehajlatlanul ku-tatja nemzeti létünk emlékeit, az könnyen meggyőződ-hetik, hogy e haza leghívebb fiai, legodaadóbb gyermekei, legáldozatkészebb polgárai között bizonyára ott vannak egyházunk hivei, különösen egyházunk főpapjai és szolgái,
') Tertull. ad Scapulam c. 2.
RELIGIO. 123 kik az üres szónál ékesebben : tettel, áldozattal, vérrel,
élettel tanúsították igazi lelkes hazafiságukat. Hazai tör-ténelmünk minden lapján ezt olvasni, ezer és ezer tényből ezt világosan megérteni, számtalan emlékből ezt kétség-telenül bebizonyítani lehet.
* *
Tudora, nem hiányoztak kételyek, nem hiányoztak vádak. É s anélkül, hogy az egyes esetekre kiterjeszked-nénk, tekintsük az elvek magaslatából, mit érnek ezek a vádak ? — Felségsértési vád feszitette keresztre az isteni Mestert. Minden egyéb vád gyenge volt. Pilátus vona-kodott a halál-itéletet kimondani. Már el akarta bocsátani, kit nyiltan ártatlannak elismert. Egyszer egy kiáltás tör elő a vért szomjuzó tömegből : „Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja, mert mindaz, ki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak." Ez volt a leghatal-masabb bomba. Pilátus elhallgatott. Lelkében Tiberius alakja merült fel. Megadta m a g á t .2) Kimondotta a ha-lálos Ítéletet Arra, ki eltűnt, midőn a csodái és jótéte-ményei által elragadott nép királylyá akarta tenni, ki csalfa ellenfeleinek oly határozottan m o n d o t t a : „Adjátok a mi a császáré a császárak és a mi az Istené az Istennek."
S mit a római helytartó Krisztussal tett, azt a po-gány római állam Krisztus egyházával tevé. A felségsértés,
a hazaárulás vádja volt az, melylyel a pogány római leg-inkább sujtá a kereszténységet. Ellenségei a császárnak, mert szobrainak nem áldoznak ; ellenségei a hazának, mert az államvallás szertartásaiban részt nem vesznek. Ily vádakat hangoztattak az első három század keresztényei ellen. Ezen vádak az állammindenhatóság nevében emel-tettek. A pogányvilágban az állam, illetve az államfő minden volt ; nem csak császár, de pontifex maximus is, nem csak főpap, de félisten is ; és ki őt ennek el nem ismerte, előtte vagy szobra előtt térdet hajtani, neki tömjént áldozni vonakodott, az hazaáruló, felségsértő volt.
Hasztalanul állították a keresztények különösen vádira-taikban, hogy ők tisztelik a császárt, készek neki enge-delmeskedni, neki hódolni, csak azt az egyet ne kívánják, hogy Istennek tartsák, mert mint Tertullián mondja, ha-zudni nem akarnak, a császárt kigúnyolni nem akarják, mert komolyan önmagát sem fogja Istennek tartani. De minden törekvés hajótörést szenvedett a pogány állam mindenhatóságán, mely más tekintélyt el nem fogadott, más hatalmat el nem ismert, más törvényt meg nem en-gedett. S mivel az egyháznak az az elévülhetetlen elve, hogy a lelkiismeret ügyeiben az állam nem lehet a legfőbb tekintély, és hogy oly ügyekben, melyek az állam j o g -körén kivül állanak, pusztán emberi tekintély feltétlen, korlátlan engedelmességet nem követelhet, mit az egy-házon kivül álló jogi tekintélyek is elismernek 3) és mivel az egyház a belső szabadságban, a lelkiismeret szabad-ságában, a külső szabadság feltételét látta : azért t ű r t a pogány államban a véres üldözések korszaka alatt, azért
>1 J á n . 19. 12.
2) Bougaud, a kereszténység és k o r u n k , ford. Dobos és Spett. N a g y v á r a d , 1882. II. köt. 495. 1.
3) H. Schulze, das preusische Staatsrecht, Leipzig 1874, II.
k ö t . 274 s kl. — Stahl, Rechts- und Staatslehre I I . Theil 3 Absch.
19. Kap. §. 151. — Bluntschli, S t a a t s w ö r t e r b u c h I Y . k ö t e t 8 0 - 9 3 . 1.
harczolt a keleti byzantinismus és a középkori caesaro-papismus és minden olyan rendszer ellen, melyben az állammindenhatóság pogány elve más és más alakban érvényesülni akar. Ezen küzdelem nem eredt soha tulka-pásokból, hanem ezek által idéztetik elő ; soha a legitim hatalom ellen nem volt intézve, de a hatalmasságok j o g -körének illetéktelen kiszélesbitése ellen.
Hitünk, egyházunk isteni Alapitója a ker. hazafiság magna chartáját e szavakban állította k i : „Adjátok meg a mi a császáré, a császárnak és a mi az Istené, az Istennek." Kettőt parancsolt, az egyiket épp ugy, mint a másikat. Mi a hazáé, de az Istené is vagyunk.
S ha szent kötelességünknek ismerjük, tisztelni a hazát, mert létünk egyik oka, szolgálni a hazát és a tőle vett jótéteményeket legalább némileg viszonozni: akkor mind a két szempontból Istennek tartozunk első sorban tisztelettel és buzgó szolgálattal. 0 Tőle teljesen f ü g g létezésünk, 0 Tőle minden jó adomány, még az édes haza is származik. 1)
S ha szent kötelességünknek ismerjük megadni min-denkor a kellő tiszteletet és engedelmességet a fejedel-meknek és hatóságoknak, akkor azt meg nem tagad-h a t j u k Attól, ki a királyok királya és az uralkodók ura.
Mi hiszünk Istenbe és ez a hit nem holt ismeret, nem száraz elmélet, hanem élő, gyakorlati elismerés. A mindenség Alkotója, az emberiség Megváltója, a világ egykori B i r á j a mindenek felett igényt t a r t h a t akaratunk teljes engedelmességére, szivünk forró igaz szeretetére. A feltétlen U r n á k feltétlen j o g a van mindenünkre, testünkre lelkünkre egyaránt. (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
T H E F O R T Á G O S T O N .
Az elhunyt vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi-niszter családjától következő gyászjelentés érkezett hozzánk :
Trefort Agnes, özv. németujvári gróf Batthyány Ferenczné Trefort Edith s fia Ervin, Pott Constantinné
Trefort Anna s férje Pott Constantin csász. és kir. sor-hajó-hadnagy, Szalay Imréné Trefort Mária s férje Szolay Imre vall. és közokt. m. kir. miniszt. osztálytanácsos és gyermekeik Gábor s Lívia a legmélyebb fájdalommal tu-datják, hogy szeretett atyjuk, illetőleg nagyatyjuk és apósuk
T R E F O R T Á G O S T O N ,
valóságos belső t i t k o s tanácsos, vall. és közokt. m a g y . kir. mi-niszter, a m a g y . t u d o m , a k a d é m i a elnöke, B u d a p e s t főváros IY.
k e r ü l e t é n e k orsz. képviselője, stb. ; — az I. oszt. v a s k o r o n a r e n d lovagja, a p o r t u g a l l Yilla vicosai szűz Máriáról n e v e z e t t rendjel,
— s a szerb T a k o w a - r e n d nagykeresztese,
életének 72ik évében, hosszabb szenvedés után s a h a l -doklók szentségével ellátva, szerdán, folyó évi augusztus hó 22-én délután 3/4 2 órakor elhunyt.
A boldogultnak hűlt tetemei pénteken, f . hó 24-én
>) S. T h . 2. II.-ae qu. 101. a 1. c.
16*
délután 5 órakor a halottasházból, Széchenyi-utcza 1.
szám, a róm.-kath. egyház szertartása szerint történt be-szenteltetés után a kerepesi ut melletti temetőben fognak örök nyugalomra tétetni.
Az engesztelő szent miseáldozat pedig szombaton, f. hó 25-én délelőtt 10 órakor fog az egyetemi templomban az egek U r á n a k bemutattatni.
Kelt Budapesten, 1888. évi augusztus hó 22-én.
N Y U G O D J É K B É K É Y E L !
A kiről fent a szomorú hir szólt, a kinek halálakor az egész ország szelleme hullámzásba j ö t t s az egyház legkiválóbb fejei megható szavakban sietének részvétöket kifejezni : arról e lapnak is kötelessége megemlékezni.
Ki volt Trefort Ágoston mint ember, mint család-apa, mint tudós, mint iró, mint politikus, államférfiú és miniszter: arról bőven szólt az egész magyar sajtó, és a sajtó fejtegetéseire, mintegy viszhangul, az egész ország közvéleménye elismeréssel adózik az elhunyt nagy tehet-ségeinek és évek hosszú során át kifejtett közhasznú,
nagy, mondhatni lázas tevékenységének.
Mert T r e f o r t Ágoston mindenek előtt a munka em-bere, a művelődés m u n k á j á n a k apostola vala. kinél Ma-gyarország művelődése, vagyonosodása, haladása iránt élénkebben érdeklődni s e nagy czélok megvalósítására szükséges minden oldalú munkálkodásra sürgetőbben buz-dítani már csakugyan alig lehetne. Buzdításai a munkára sokszor valóságos ostorcsapások v a l á n a k , a melyekre hogy mennyire szüksége van ez országnak, m u t a t j a az a
sok, élhetetlen, mert munkátlan existentia, a mely ma-gának u j utakat törni a megélhetésre és a haza izmo-sabbá tételére még mindig röstelkedik.
A mi hibát Trefort e közhasznú tevékenységében el-követett, az nagyrészt természetének sangvinikus, tevé-kenységének lázas voltában találja magyarázatát. Szel-leme nyugtalan, mondhatni kapkodó volt ; de a mi nála
tettre került, azt nagy erővel, lelkének egész erejével tette : azért tevékenysége a kulturális alkotások terén nem ugyan mély, de azért erős nyomokat hagy maga után.
Hanem mi itt nem ezekről akarunk szólni ; mi Trefort Ágoston lelkének mint egy velejébe óhajtunk egy pil-lantást vetni. T r e f o r t o t mint keresztényt, mint katholikust akarjuk egy pillanatra magunk előtt látni.
Az alkotmányos élet visszaállítása óta Trefort har-madik kulturminisztere volt Magyarországnak. B. Eötvös idealista volt a szó teljes értelmében. Hogy mily keresz-tény és mennyire volt katholikus szellemében, m u t a t j a az, hogy a szabadelvű katholikus Montalemberttel sze-retett lélekben ölelkezni és, mint mondják, a templomban imakönyvből imádkozott. Nemes lélek, vallásos szellem vala ; de a kereszténység természetf ölötti életrendjében nem volt egészen otthonos. J ö t t utána Pauler Tivadar, a feddhetetlen ember, kinek temetését a király jelenléte páratlanná tette hazánk ujabb korának történetében. A kereszténység, a kath. egyház természetfölötti életét nemcsak ismerte, de élte is. A húsvéti gyónást soha el nem mulasztotta volna, és zöld-csütörtökön, mikor egye-temi tanár volt, mindig nyilvánosan, a tanárok testü-etében járult az Ur asztalához. Ennyire vallásos
vallás-ügyi minisztert a liberalizmus nem türt meg a piros szé-ken. Pedig hát Pauler is placetum-mal akarta elfojtani Magyarországban — a szentlelket. Pauler után követ-kezett Trefort; követkövet-kezett azért, merti Eötvös irány-zatához tartozott. Tizenhat évre teriedő miniszterségének hosszú t a r t a m a mutatja, hogy bár mindenki talált va-lami kifogásolni valót rajta, mégis mindenki megnyu-godott abban, hogy T r e f o r t Ágoston a vallás- és közok-tatásügyi m. kir. miniszter Magyarországban. Elénk szel-leme ügyesen tudott simulni, és a nehézségeknek nem szokott neki rontani fejjel, hanem tudott várni ; ha pedig nem lehetett várni, tudta a bajokat megkerülni. Az ország prímásával kezdett legutóbbi nyilt ujjhuzás, melyet több évre terjedő lappangó ujjhuzás előzött meg — ha-nyatlásának s végelgyengülésének az előjele vala.
T r e f o r t Ágoston vallásos, keresztény és katholikus ember vala, — de sajátságos felfogással és meglepő kon-trasztokkal. Vallásos ember volt, mert nem egyszer ünnepé-lyesen kijelentette, hogy ő az állami alakulásokat vallásos mozzanatok nélkül lehetetleneknek t a r t j a . Es mégis midőn a középiskolai törvényt a felső házban tárgyalták, vona-kodott törvénybe iktatni, hogy minden nevelést és okta-tást vallásos szellemnek kell áthatnia. Keresztény ember volt Trefort, mert b. Eötvössel elismerte, hogy egész civi-lizációnk — keresztény ; csakhogy a kereszténységet az ó-szövetségi zsidó vallás és a hellen-római műveltség közvetlen evolutiójának vélte, holott az az emberré lett Isten Fiának természetfeletti alkotása. Katholikus ember volt Trefort ; mert mig nemzeti nagy ünnepein-ken protestáns nagy embereink mint a karó oly hegyesen ültek a szentmisének Urfelmutatása alatt, Trefort a katholikus többséghez sorolta magát és arczra borúit mindig. Elméletben és gyakorlatban, igaz, sokszor beleüt-között a katholiczizmus, a katholika egyház elveibe, ér-dekeibe és jogaiba ; de ezt soha sem inspirálta, soha sem kisérte rossz akarat, hanem az áltudomány káprázatai vagy gonosz befolyások sugalták, s a mindenhatóul képzelt állami h a t a l o m kezelésének hiu delicziái kisérték táplálták.
Az egyház szentségeivel megszentelt életvég, bár-mennyi dissonantia előzte is meg azt az évek hosszú során
át, szép harmóniaként száll át az örökkévalóságba és tiszteltté teszi emlékét a földön annak, a ki Istenben nyugodott el.
Imádkozzunk Trefort Ágoston lelkeért, mert az rászorul és — megérdemli !
N y u g o d j é k békében !
B u d a p e s t , aug. 24. A herczegprimásnak Treforthoz intézett levele és a sajtó. II. —
A közbejött halál, e kimaradhatatlan s kérlelhe-tetlen igazságszolgáltatás, fölöslegessé tette volna e fej-tegetéseink befejezését, ha nem volna köztudomásu dolog, hogy a megboldogult kultusminiszternek nem volt ér-telmi része az oktatásügyi kormány aug. 8-ról kelt is-meretes átiratában. Tudvalévő dolog immár az is, hogy az inkább ellene volt intézve ; de akik ekkép véltek két-felé hatni, maguk alatt vágták el a fát : mert kompro-mittálták azt, akinek megbízásából a végrehajtó hatalmat ez idő szerint kezelik, vagyis a királyt, az apostoli
fel-RELIGIO. 125 séget, kinek nevében kinevezéséből m ű k ö d n e k .
Megfeled-keztek teljesen arról az elemi kötelességről, mely szerint a magyar király minisztériumának mindig szem előtt kell tartania, h o g y a l e g m a g a s a b b bizalom a d t a neki a h a -t a l m a -t és h o g y e ha-talom g y a k o r l á s á b a n e bizalommal nem szabad visszaélni, legkevésbé a k a t h o l i k a e g y h á z s annak f ő p a p j a , az apostoli király legelső s legilletékesebb egyházi bizalmi f é r f i u j a iránt, aki ő felségének h o m l o k á r a illeszté a szent k o r o n á t ! H a s o n l ó k é p megfeledkeztek arról, h o g y az uralkodó és az egész dynastia emez első hive egyúttal a tiz milió m a g y a r k a t h o l i k u s n a k a főpásztora, kit mind e tiz millió szivébe zárt, mint a t y j á t tiszteli, mint első országos főpapi m é l t ó s á g o t becsüli, mint p á r a t l a n e m b e r b a r á t o t és jótevőt szereti.
Minderről s minden tisztességről m e g f e l e d k e z e t t a k o r m á n y s a j t ó j a is, midőn a h e r c z e g p r i m á s aug. 14-diki keletű levele ellenében m e n t e g e t t e urait, első sorban a k ö z o k t a t á s ü g y i k o r m á n y t aug. 8-diki á t i r a t a é r t .
A „ N e m z e t " e g y é b k é n t m é g „logikai hiányosságot"
is keres a h e r c z e g p r i m á s levelében, h o l o t t egész czikkének nincs egyetlen érve sem, mely nem volna nyilvánvaló mystificatio ; különösen kiemelendő belőle amaz ü g y e -f o g y o t t s á g , melylyel azt k i v á n j a beigazolni, h o g y az augusztus 8-diki k o r m á n y i á t i r a t b ó l a h e r c z e g p r i m á s t u d o m á s t szerezhetett a k ö z o k t a t á s ü g y i minisztérium i n -tézkedéseiről a tanitói okleveleknek a tanfelügyelők által leendő aláírására nézve. A n a g y s z o m b a t i t a n í t ó k é p z ő in-tézetben a vizsgálatok több héttel a u g u s z t u s 8 - d i k a előtt t a r t a t t a k , és a „ N e m z e t " m é g másodszor is „logikai h i á -nyosságot" e m l e g e t ! Ezzel a k o r m á n y l a p j a v a j m i rossz szolgálatot t e t t urainak, m e r t ez egy érve megdönti az egész aug. 8-diki k o r m á n y i á t i r a t o t ; a m e n n y i b e n m a g a a k o r m á n y l a p j a bevallja, h o g y csak ebből j u t o t t a n a g y szombati tanitóképző i n t é z e t e t f e n t a r t ó l e g f ő b b h e r c z e g -primási j o g h a t ó s á g n a k t u d o m á s á r a a k o r m á n y intézkedése, minélfogva elesik minden ok a m a tanitóképző intézet
i g a z g a t ó j á n a k ez á t i r a t b a n kivánt „megrendszabályozására,"
aki legelső sorban az intézetet f e n t a r t ó legfelsőbb h a t ó ságnak s csak másod sorban tartozik a k o r m á n y n a k m a -g á t alávetni. E z lo-gika s ennyiben a „ N e m z e t " czikke teljes elismerésünket érdemli, melyet tőle itt a nyilvános-ság előtt sem t a g a d h a t u n k meg.
Ezzel a dolog érdemére nézve v é g e z t ü n k .
H á t r a van m é g néhány szavunk a m a g y a r o r s z á g i sajtó ama közlönyeinek, melyek ezúttal is a k o r m á n y n y a l s annak lapjával versenyeztek a gyűlöletes k i f a k a d á s o k b a n az ország primása ellen. H o g y ezen közlönyök vagy egészen vagy részben zsidó kézben vannak és a zsi-dóság szellemében s érdekében m ű k ö d n e k , ezt csak az okból emiitjük föl, h o g y a m a g y a r nemzet becsü-letét megóvjuk, amennyiben ennek fiai m é g nem ve-temültek el, hogy megfeledkezvén a köteles tisztességről, mely az önbecsülésen kivül mások érdemeinek kész elis-merésében áll, a m a g y a r nemzet l e g j o b b fiai egyikének neki rontsanak. E r r e igaz keresztény m a g y a r nem képes, mint ez eset is bebizonyította.
Akik azonban ily szomorú szerepre vállalkoztak, a zsidó közlönyök, vigyázzanak, nehogy a keresztény ma-g y a r nemzet béketürését véma-gsőre feszítsék. Mert minden
m a g y a r s keresztény mélyen m e g b á n t v a érzi m a g á t a m a sérelmes k i f a k a d á s o k és hazafiatlan h á l á t l a n s á g által, m e -lyet e közlönyök minden a l k a l o m m a l és rendszeresen az egyház s a n n a k főpásztorai iránt t a n ú s í t a n a k , ezzel az antiszemitizmusba h a j t v á n talán m é g azokat is, akik k ü -lönben a keresztény f e l e b a r á t i szeretet p a r a n c s á t épp ugy alkalmazzák a zsidókra, mint a k e r e s z t é n y e k r e . S a j á t ér-d e k ü k b e n áll t e h á t izraelita polgártársainknak, h o g y ne e n g e d j é k l a p j a i k a t a tűzzel játszani.
A m i p e d i g illeti — s azt legelői kellett volna em-lítenem — m é l t a t l a n u l m e g b á n t o t t f ő p á s z t o r u n k a t , j ó l t u d j u k , h o g y ő a kicsúfolt, m e g o s t o r o r o z o t t s végül fölfeszített Megváltó p é l d á j á r a békén türi és m e g is b o -csátja a szenvedett b á n t a l m a z á s t , de mi keresztények és m a g y a r o k m é l t a t l a n o k v o l n á n k hozzá és isteni példányképéhez, h a igazságot nem s z o l g á l t a t n á n k azokért, m e g -tízszerezvén h á l á s tiszteletünket, g y e r m e k i szeretetünket és hivő h ó d o l a t u n k a t f ő p á s z t o r u n k iránt, aki a n a g y s z o m
-bati esetben t a n ú s í t o t t m a g a t a r t á s á v a l oly praecedensnek vette elejét, amelynek révén összes k a t h o l i k u s tanintéze-teink k o r l á t l a n állami basáskodás t á r g y á v á lettek volna, n e k ü n k , illetve f ő p á s z t o r a i n k n a k s e g y h á z u n k n a k csak azok f e n t a r t á s a m a r a d v á n , ha u g y a n az e czélra szolgáló j a v a k ily czimen s ily kerülő u t o n el nem vétettek volna a
jövőben ! Laicus.
A s z o m b a t h e l y i e g y h á z m e g y é b ő l , aug. d e r e k á n . 25 éves papi jubileum. —
Azon áldozárok, kik 1863-ban n y e r t é k felszentelte-tésöket, folyó évi a u g u s z t u s 7-én összejövetelt rendeztek a k ö z p o n t b a n , h o g y együttesen t a r t s á k m e g 25 éves ö r ö m -és h á l a ü n n e p ö k e t , -és h o g y ez minél egyháziasb színezetet öltsön m a g á r a , és az I s t e n n e k minél tetszőbb legyen, egyik t á r s u k i n d í t v á n y á r a és k é r e l m é r e a szombathelyi D o m o n k o s - r e n d k o n v e n t j é n e k t e m p l o m a volt színhelye ezen magasztos, m e g h a t ó ünnepélynek.
A nevezett rend főt. p e r j e l e , T h i r A n t o n i n ur, nem-csak szíves volt ez ü n n e p é l y t előre kihirdetni, hanem Isten h á z á t g y ö n y ö r ű e n feldiszittetni is, sőt főt. K . I m r e a t y á b a n j e l e s alkalmi s z ó n o k o t is adott, és f e l b o k r é t á z t a b a l k a r á t az öt ü n n e p l ő áldozárnak. „Non nobis Domine, non nobis, sed nomini t u o da glóriám.* (Psalm. 113, 9.)
— Kilencz ó r a k o r v o n u l t a k e g y h á z m e g y é n k védnöke, szent M á r t o n püspök o l t á r a elé Iritzer I m r e kupfalvai (Kogli), N a g y N á n d o r dozmati, D o r n e r István szentlé-r á n t i , K o d e l a P é t e szentlé-r felsőszölnöki és Zsemlics István felső-lendvai plébánosok, h o g y h á l á k a t a d j a n a k Istennek a 25 év lefolyása a l a t t n y e r t számtalan j ó é r t . „Az U r irgal-masságait m i n d ö r ö k k é éneklem, nemzedékről nemzedékre hirdetni f o g o m (Ur Isten !) igazságodat az én számmal."
88. zsoltj, — A h é t k ö z n a p — kedd — daczára m á r szép számú á j t a t o s nép, e g y - k é t ö r e g e b b p a p t á r s és k i s p a p v á r a k o z o t t az isteni tiszteletre. E z szép szentbeszéddel vette kezdetét, melyben főt. I m r e a t y a előadja az ü n n e p -ség czélját, megemlékezik a 25 év a l a t t élvezett lelki-pásztori örömekről, kiállott küzdelmek és szenvedésekről, jó példával és ihletteljes szóval adott oktatásokról, szent-ségek és szentelmények kiszolgáltatásairól, melyek mind a hivő nép lelki üdvére i r á n y u l t a k . T e h á t tisztelet illeti
a lelkipásztorokat, és illő, hogy a hivek együtt örven-dezzenek az örvendező áldozárokkal, és együtt hálát rebegjenek az U r Istennek a vett jókért. Ez volt körül-belül a szónok eszmemenete.
I t t ú j r a megszívlelendőknek tartom dr Palásthy P á l következő szavait: „Áldás a szülőre a vallásos gyermek, áldás a gyermekre a vallásos szülő ; áldás van az anyán, aki az oltár szolgálatjára fiat nevel az Istennek, s elha-gyatva vannak az Istentől azon családok, melyekből az Isten soká szolgát nem választ ki magának. Szolgát ne-velhetni az Istennek az oltárhoz oly áldás, melyet a szü-lők csak imádság és példás ker. kath. élet által nyer-hetnek az irgalmak atyjától, „Religio" 1863. II. 52.
sz. 92. 1.
A szentbeszéd után ünnepélyes hálaének zendült meg, mely a reá következő miseénekkel együtt a leg-bensőbb áhitatra volt képes hangolni a jelenvoltakat, mert jeles vezér alatt jelesen felelt meg az énekkar szent feladatának. Az egyik ünneplő nagy miséje alatt a többi négy is misézett önmagáért és kilencz társáért. Tizen
A szentbeszéd után ünnepélyes hálaének zendült meg, mely a reá következő miseénekkel együtt a leg-bensőbb áhitatra volt képes hangolni a jelenvoltakat, mert jeles vezér alatt jelesen felelt meg az énekkar szent feladatának. Az egyik ünneplő nagy miséje alatt a többi négy is misézett önmagáért és kilencz társáért. Tizen