„Add, hogy testem és lelkem mocsoktalan legyen."
Sz. Cecilia i m á d s á g a . Egyetlen miserovatot se tartson a pap fölöslegesnek, int a római káté. A rovatok a mise éneklésére is vo-natkoznak. Fontos dolog tehát, hogy a szentmise ének részei szigorúan és pontosan ugy énekeltessenek, miként az authentikus misekönyvben elő vannak irva. Az Isten szive szerint működő pap, kit Jézus Krisztus szelleme éltet és az egyház szent iutentiói vezérelnek, törekedni f o g a mise éneklést is ugy rendezni, a hogy az egyház óhajtja.
Az ének közvetetten, benső kapcsolatban áll az istentisztelettel. A pap a legszentebb pillanatokban az átváltozás előtt és után énekel, tehát az ének ünnepi ima, az ünnepélyes istentisztelet kiegészítő, fontos része.
Az egyház, ha az ünnepélyességet fokozni akarja, énekkel fokozza, sőt a keleti egyházban még máig is csupán énekes misét ismernek. Ha a pap és miniszter vannak csak jelen, felváltva énekelnek. H a az ének a mise ki-egészítő, fontos része, nyilván következik, hogy ugy kell a papnak énekelni, a mint az egyház előirta, akár tetszik, akár nem. S minthogy a pap és kar éneke szorosan összefügg, a kar ugyanazon nyelven folytassa az éneklést, a melyen a pap elhagyta. Különben a pap és kar éneke között nem lesz meg a kellő egyöntetűség.
Az ének a keresztény nép nyilvános és közös imája, melyet a pap tár Ist^n elé. A magános imákat is ó h a j t j a az egyház, jóknak és üdvöseknek tartja, de nyilvános imáiban a pap közvetítését óhajtja. Az ellenkező nézet nem katholikus felfogás. A magán miséken, sőt az ünne-pélyes miséken is imádkozhatik kiki magán szükségletei s lelki állapota szerint, de fönhangon és nyilvánosan csak azt lehet imádkozni, a mit az egyház előirt. Mi czélból intonálja a pap a Glóriát, Credót stb.-t, ha a kar nem folytatja ? A latin szent szöveg, minthogy a szentírás ré-vén a Szentlélek ihlette szavait és a Szentlélek őrködő vezetése alatt álló egyház próféta szavait tartalmazza. E szöveget szentesitette az egyház ezredéves szokása. Az egyháznak, Jézus Krisztus arájának, az emberiség közben-járójának_ szava hatóbb, imájának ereje nagyobb, mint egyesek imájának. Ezenkívül a latin nyelv különösen al-kalmas hangzó kincsénél fogva az éneklésre. A tridenti szent zsinat határozottan elrendeli a latin nyelv haszná-latát. Már pedig az egyház rendeletei Krisztus bölcse-ségének kifolyásai, mondja az Iskola Angyala.
Azt mondják némelyek, hogy az egyház zenéje nem élvezhető. Nem csodálom : szokatlan előttünk. A mi leg-szebb modern zenénket, Mozartot, Chopint vagy
Beetho-10*
vent játszszák "el a néger előtt, aligha fog benne gyö-nyörködni. A nagy zeneértők Bach fugáit a rnüzene leg-magasabb fokának t a r t j á k és a zenében puszta érzelgést kereső urak unják. Különben is az egyház nem az em-berek kedveért, hanem Isten dicsőítésére énekel. Homo animalis non intelligit ea, quae sunt spiritus. Hozzáértő emberek azt irják az egyház zenéjéről, hogy nemes egy-szerűség, vallásos nyugalom, komoly méltóság, átható erő, az egyház fönsége nyilvánul műzenéje szeráfhang-jaiban, melyen az összes szertartások titka és fénye át-rezeg. A protestáns Herder i r j a : „Forgassuk át a görög és római egyház szertartásos könyveit, a zeneköltői te-hetség épületei, mondhatnám tömkelegei." Thibaut az ambrus- és gergely-énekeket valóban mennyei, fönséges dallamoknak mondja, melyeket az egyház legszebb ko-rában lángész alkotott és művészet ápolt ugy, hogy mé-lyebben megindítják a kedélyt, mint az u j hatásra va-dászó kompositiók. W a g n e r Rikhárd az egyházi éneket visszautalja eredeti ősiségébe. Ranke Lipót is áradozó szavakkal hódol az egyház őszenéjének."1)
A latin szöveget legtöbben nem értik, vetik ellen mások, s igy az áhítatot es épületességet akadályozza. A szent miseáldozat — fontolják meg ! — titokkal teljes, kegyelmekben gazdag cselekvény és egyáltalában nem szükséges, hogy a résztvevők minden egyes szót meg-értsenek. Először is éneknél a dallamra és nem a szö-vegre szoktak figyelni ; másodszor a tridenti zsinat meg-hagyja, hogy a lelkipásztor azok értelmét alkalmilag hiveinek megmagyarázza. Általában elégséges a tudat, hogy a mit énekelnek, Isten tiszteletére éneklik és az egyház rendelése. Sz. Ágoston és sz. Tamás szerint pedig senki jobbat nem tehet, mintha az egyház véleményéhez, nézetéhez, szent nyelvéhez alkalmazkodik. Isten a szent mise hallgatásánál alázatos hitet és szeretetet követel.
Nem a szöveg megértése, hanem a hit köti össze a hi-vőt a pappal, az áhitat szent Bonaventura szerint inkább a sziv, mint az értelem müve. Minden kis gyermek tudja, mit jelent a Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, vagy legalább azt, hogy szent szavak. Az egyház legújabban 1862. márcz.
22-én azon kérdésre, vájjon a kar népuyelven énekeljen-e, azt felelte: „Negative et abusum eliminandum." 2)
Az óhajtott egység is megköveteli, hogy minden pap ugy énekeljen, mint a hogy Rómában, a központban énekelnek. „Ut omnes unum sint. Unus Dominus, una fides, unum baptisma, unus Deus, unus P a t e r omnium.
Ut uno animo et uno ore honorificetis Deum.u
Az egyház kezdettől fogva azon működött, hogy az egyházi ének terén is egység uralkodjék. Sz. Athanáz, Basilius, Damasus, I. Leó, Gelasius, I. János, Bonifacius, Sylvester intézkedéseit mellőzhetjük, csak nagy szent Gergely iskoláit emlitem, melyeknek példájára és útmu-tatása szerint folyton keletkeztek uj iskolák. Bonifácz Némethon nyers teutonjait tanította meg a szelid
kar-') „A p á p a s á g t ö r t é n e t e . "
2) V. Pius rendelete é r t e l m é b e n n e m szabad a szent m i s é t m á s k é p énekelni. (A Missale előtt.) V. ö. a boroszlói zsinat r e n d . 1592 ; 1857-ben Valentin regensb. püspök r e n d . ; XXII. János p á p a c un. e x t r . com. II. ; Dulánkszky pécsi püspök 1885-ben k i a d o t t körlevele.
ének dallamaira; Angliában Ágoston, Galliában N a g y -Károly mutatta be. A középkoron át roppant haladás mutatkozik a zene-költészet terén. Az V. Pius bullájában előforduló „prout placet in Missali" szavakat az egyház az énekmódra is kiterjesztette. IX. Pius kifejezte ama nyomós és sürgős óhaját, hogy minden egyház a római egyházzal szent egységbe lépjen. (1873. máj. 3.) *) Midőn ezen pásztorlevél eredetiségét kétségbe vonták, a szer-tartások sz. Congregatiója megerősítette azt. Sőt IX. Pius ezen intézkedése előtt jelent meg 1871. aug. 14-én a szent gyülekezet erre vonatkozó rendelete.2) 1878-ban X I I I . Leo sürgeté az egységet, midőn Pustetre bízta a szertartásokra ügyelő szent gyülekezet felügyelete és gondozása alatt az authentikus misekönyv kiadását, mint ez megolvasható a pécsi püspök körlevelében, valamint a Bartolinius és Salvati neve alatt 1883. apr. 10-én ki-adott decretumban. Jellemzően ir Cottonius már a 11.
században : „Cum enim Dominus una fide, uno baptismate, et omnino morum unitate delectetur, quis non credat, quod idem ex multiplici cantorum discordia, quam non inviti, neque ignorantes, sed volunturie constrepunt, of-fendatur." A szent szertartásokra felügyelő gyülekezet folyton fáradoz a hibátlanul kiállított liturgikus énekes könyvek terjesztésén.
Sokan a népének szépségeire hivatkoznak. Az egy-ház egyáltalában a népéneket nem ellenzi, ha megen-gedett időben és helyen történik, milyenek különösen: a délután, este tartatni szokott istentiszteletek, körmenetek, testvérületek ájtatosságai. Ezen ének azonban nem litur-gikus istentisztelet, hanem áhítatos magán ima.
Mások a nép óhajaira, Ítéletére hivatkoznak. A nép óhajára, ítéletére szertartásokat illetőleg oktalan hivat-kozni. rE u n t e s docete," nem a n é p n e k , pusztán az apostolokra és utódaikra szól. A ki a népet, itélő biróul állítja fel — W i t t szerint, — a tudatlanságot, a világias szellemet, az Ízléstelenséget, az érzékiség kultusát tolja fel a legszentebb és legfönségesebb ügyben döntő birául.
Annak megítélésében, milyen alakban és módon imád-kozzék az egyház, mikép örüljön, mikép ünnepelje a kegyelemmel teljes titkokat, mint közölje ezeket, egyedül az egyház illetékes bíró, mert Krisztus élő teste, a Szent-lélek jegyese, mert egyedül az ő kezeibe adta a Megváltó a megváltás folyton megujuló s örökké tartó áldozatát, egyedül ráruházta a közbenjáró szerepet. Az egyházat a Szentlélek vezérli, s igy legjobban tudja, milyen ének és dicséret a legillendőbb a megdicsőülés áldozatához. Erősen hiszem, hogy a kegyelet és élő hit ellen vétenénk, ha az egyház utasításait el nem fogadnók, akár azt mondjuk, hogy kivitele lehetetlen, akár azt, hogy nem kötelező.
Ha az egyház által előirt szertartásokat megvetni, el-hagyni, megváltoztatni nem szabad, az authentikus mise-könyvben előirt énekmódot sem, mert az ének is a szer-tartások lényeges része.
*) U t sic cunctis in locis ac dioecesibus, cum in ceteris quae ad sacram L i t u r g i á m p e r t i n e n t , t u m e t i a m in cantu, una e a d e m q u e ratio servetur, qua r o m a n a u t i t u r Ecclesia."
2) „Sacra R i t u u m Congregatio Rssimis Ordinariatibus prae-f a t a m E d i t i o n e m s u m m o p e r e c o m m e n d a t , u t earn a d o p t a n t e s in suis Dioecesibus exoptata uniformitas in S. L i t u r g i a etiam in cantu o b t i n e r i valeat."
60 RELIGIO. 77 Azt m o n d j á k némelyek, hogy az egyház ez éneke
nem illik be a korszellem keretébe. E r r e azt lehetne fe-lelni, hogy a kor szelleme jó is lehet, rossz is lehet.
Ki g y ö n y ö r k ö d i k a korszellem nuditásaiban a festőművé-szet terén ? Az egyház nem itéli el a modern zenét, bá-mulja a magas concepciók gyönyörű változatait ; csak a templomból száműzi s illendő helyére, a hangversenyekbe, színházakba utasitja. Annyi bizonyos, h o g y a modern e g y -házi zenéből (Haydn, Mozart, Cherubini, Beethoven, Men-delssohn-Bartholdi) hiányzik a keresztény szellem és nem felel meg többé a keresztény istenitisztelet lényegének.
A ki édes a t y j a halála után u j j o n g ó zenében a k a r n á g y á -szát kifejezni, méltó megrovás érné még a k k o r is, ha a zene m a g á b a n szép volna is. H a a tánczra is alkalmatos zenét kivánnak s a tánczzenéből száműzik a túlságos ma-gas h a n g o k a t , az egyháznak is száműzni kell a fülcsik-landozó zenét a Golgotha véres áldozatának vérnélkül való bemutatásától, a legszentebb cselekvényből. „Quid-quid p r o f a n a m vanitatem sápit, „Quid-quid„Quid-quid pietatem fide-lium t u r b a t , sollicite vitetur." 2) A zenének t u l a j d o n k é p e n
— m o n d j a Göthe — éppen nincs szüksége az ú j s á g r a , sőt minél régibb, annál szokottabb, annál j o b b a n hat.
(„Aus dem Herzen der Kirche ist jenes Eine, wunder-same Lied entquollen, das sie als Brautlied singt an den Altären des Lammes, das sie anhebt mit dem sehnsüchti-gen Seufzen der Völker nach dem E r l ö s e r , das sie in Chore der E n g e l an der K r i p p e singt, das sie t i e f t r a u e r n d k l a g t , in die F u s s t a p p e n ihres leidenden B r ä u t i g a m s t r e -tend, das sie staunend jubelt a m Grabe des erstandenen Geliebten, das sie bewundert aussendet zum himmlischen V a t e r an der R e c h t e n des Vaters, das sie t r u n k e n vom Geiste mit feurigen Z u g jauchzet." A m b e r g . P a s t . I I . 238).
A ki azt hiszi, hogy az emberek hitélete a m ú g y is kihaló félben levén, sokan legalább a zene kedveért el-j ö t t e k a templomba, annak azt felelem, hogy mindazok, a kik pusztán füleik csiklandoztatása v é g e t t szándékoznak templomba járni, menjenek csak a szinházakba, h a n g versenyekbe, ne foglalják le azok helyét, kik á j t a t o s s á g -ból j á r u l n a k Isten szine elé, ne botránkoztassanak másokat folytonosan h á t r a t e k i n t g e t é s , kritikus megjegyzések által.
A p a p n a k kötelessége az egyház sürgető óhajainak, a pápák és zsinatok határozatainak megfelelni, a szertar-tásokra ügyelő szent Congregatio rendeleit figyelembe venni.
„Scienti igitur bonum facere et non facienti pecca-tum est illi." Mindenki — int A m b e r g e r — kötelessége tehetsége szerint a karéneket pontosan m e g t a n u l n i és mi-ként a rovatok leghívebb figyelembe vételére köteles, köteles az egyház óhaja szerint énekelni is. A p a p küzd-j ö n az elvilágiasodott egyházi zene ellen, a különösen
német községekben fülsivitó „musikalisches A m t " - o k ellen, ugy énekeljen, mint az a u t h e n t i k u s misekönyv előírja, ne privát gustusa szerint, ne trillázzon a praefatiókban, ne mondjon bravourral tiz perczes „Ite missa est"-eket.
Az egyház a tudomány és szentség halhatatlan a n y j a . A ki az egyház rendeléseit követi, bir élő hittel. Az egy-ház rendeletei — sz. T a m á s szerint — a bölcseség szavai.
') W e t z e r - W e l t e , Kirch.-Lex.
2) Act. conc. Col. p. 224. 1., S c h u c h : I. k ö t . 531. 1.
A római k a t h . anyaszentegyház fenséges, isteni építmény. B á m u l a t o s a n szép arányainak mérhetlensége, p o n -tos s mély értelmű e kőszálon épített góth templom minden f ü l k é j e , minden egyes köve. E g y s é g , szent egy-ség, az U r E g y s é g e őrködik felette s él benne szent Lelke által. Szép mint J e r u z s á l e m , hol szent e g y f o r m a s á g u r a l k o d i k .3) „Quam pulchra tabernacula t u a Jacob." Min-den szava az őrködő Szentlélek sugallata. J ó l ismeri az I s t e n s é g titkait, m e r t Isten alapitotta, Isten vezérli a vi-l á g végezetéig, de e m b e r e k b ő vi-l ávi-lvi-l, ismeri az emberi sziv minden zugát, r e j t e k é t , r u g ó i t , er ejét és gyöngeségét, l e g j o b b a n t u d j a tehát, mi a l e g a l k a l m a t o s a b b alak, a l e g i h l e t e t t e b b h a n g az U r dicsőítésére. A p a p t e h á t hall-gasson szavára. A zsinatok rendelkeztek ; . a p á p á k szó-l o t t a k . R ó m a nem süszó-lyedt végeszó-lgyengüszó-lésbe, szavai nem a p a d t a k ki m á i g sem, szól ma is. Az egyház szavai Isten szavai. „ V e r b u m vitae aeter n ae hab et."
Kozári Gyula.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , augusztus hó 3-án. Az oktatás modern rendszerének teljes kudarczát lehet m á r m e g á l l a p í t a n u n k a X I X . században uralkodó úgynevezett fölvilágosodás igen gyászos dicsőségére.
Mint ismeretes, az o k t a t á s - ü g y államositása, mely a n y u g a t i államok némelyikében kizarólagos jelleggel bir, ugy ezekben, mint a legtöbb európai országokban a tan-rendszer s t a n a n y a g álllamositását, vagyis állam által törvények s miniszteri rendeletek u t j á n t ö r t é n t megálla-p í t á s á t vonta m a g a után, amitől az oktatás- s nevelés-ü g y i m o n o p o l i u m r a törekvő liberalizmus nagy eredmé-nyeket várt s nem csekélyebb kulturális vívmányokkal kecsegtette a világot. E h e l y e t t azonban általános a p a -nasz s hivatalosan is m e g á l l a p í t o t t tény, hogy az iskolák az állam közvetlen vagy közvetett kezelése, felügyelete vagy szellemi vezérlete alatt eredményekben korántsem feleltek m e g a vérmes r e m é n y e k n e k és nagy várakozások-nak, sőt általános hanyatlást m u t a t n a k .
E tényt a németországi népiskolai tanítók legutóbbi gyűlése is elismerte ; m a g a a porosz közoktatásügyi mi-niszter egyik rendelete pedig fölhívja a középoktatásügyi közegeket az oktatás n a g y o b b ellenőrzésére; a szaklapok N é m e t o r s z á g b a n , Svájczban, S v é d - N o r v é g o r s z á g b a n pa-p a s z k o d n a k a tanítás a r á n y l a g o s eredménytelenségéről;
a b a j o r középiskolai tanárok gyűlése elutasította m a g á t ó l s t a g j a i t ó l a felelősséget a megállapitott b a j o k é r t : az u j franczia közoktatásügyi miniszter hasonló nyilatkozatot t e t t legközelebb a díjak kiosztása alkalmával. Ezek s más szakközegek természetesen mind különböző okoknak t u l a j d o n í t j á k e b a l e r e d m é n y t , mivel vajmi sok, egymásnak ellentmondó álláspontot foglalnak el, de ez mit sem vál-toztat magán a szomorú tényálláson.
H a z á n k b a n is számosak a panaszok e tekintetben.
H o g y csak egyet említsünk, B u d a p e s t főváros felirt a kormányhoz a népiskolák mizériái ügyében, kérvén a tanrendszer megváltoztatását ; a minisztérium azonban leirt, hogy e rendszer jó, de a tanítók — a kik pedig
l) Cant. Cant. VI. 3.
ugyaneme rendszer alapján vannak képesítve — nem fe-lelnek meg feladatuknak. A középiskolák bajait csak az imént szellőztette e lapok hasábjain . e g y középiskolai tanár." Egyetemeink viszonyait maga a közoktatásügyi miniszter ur kritizálta, valamint az ügyvéd- s tanár-vizsgáló bizottságok is kemény bírálatot mondottak az egyetem i tanítás eredményei fölött.
Szakközegekre hagyhatjuk a részletesebb ismertetést;
nekünk csak az a feladatunk, hogy ekkép megállapítván a modern tanügyi politika balsikerét, s megokolván j a vításának égető szükségét, ujabb balfogások s még n a gyobb hanyatlás bekövetkezését tőlünk telhetőleg m e g -gátolhassuk.
A modern tanügyi politika — magyarán szólva — sokat markol, keveset fog ; azonfelül nemcsak ellentéteket idéz elő az oktatás s nevelés lelki s anyagi czéljai közt, hanem annyira elkülöníti, elszigeteli egymástól a tan-anyag egyes szakcsoportjait, hogy tanrendszere maga a szó szoros értelmében vett bábeli rendszertelenség ; emel-lett csak másodsorban, vagy egyáltalán nem, tartván szem előtt az ifjúság magasabb rendeltetését, tanulót s tanárt csak az iskolázás teljesítésének szükséges lemorzsolásáról győzi meg, a tudományt pusztán fejős tehénnek állítván oda, megsemmisíti az eszményi javak iránti fogékonyságot ; az ifjú korban szükséges fegyelem vajmi laza alkalmazásával s az úgynevezett tanszabadság túlságos kultiválásával vá-gyaikban féket nem ismerő s csupán önzésének hódoló nemzedéket nevel.
Ez eredmény méltó okulásul szolgálhat a jövőre mint súlyos bizonyítéka az úgynevezett felekezetnélküli oktatás és az állami tanügyi czentrálizáczió káros s ve-szedelmes voltának.
A modern liberalizmus legazdálkodott a nemzetgazdasági t é r e n ; megbontotta a társadalmi rendet, a g y ö n -géket zsákmányul dobván az erőseknek ; megmételyezte a közerkölcsöket, minek következtében à börtönöket s fogházakat, valamint a rendőrséget mindenütt legalább tízszeresen kellett szaporítani a népekre a béke áldásai helyett az állig s utolsó fillérig való f e g y v e r k e -zésen kivül a világtörténelemben ismeretlenül álló, iszonyú katasztrófák majdnem bizonyos bekövetkezését zúdította ; a részrehajlatlan tudományból tendencziózus bolonditást
vagy felületességet csinált; Istent s vallást mellőzve vagy az egyházat nyíltan üldözve szította mindnyájának h á b o r ú j á t mindnyája ellen ; most az iskola terén is kudarczot vallván, bízvást kérdhetni, miként fogja a népeket kárpótolni meg-csalatásukért ? Nevezetesen az ígért magasabb s alaposabb kuli ura elmaradását, az iskolák eredménytelenségét mivel fogja pótolni ?
Semmivel. Haldoklik az már, csak pusztaságot s romokat hagyván maga után.
Tanulságul fog azonban szolgálni, itt különösen arra nézve, hogy az állam tanügyi monopoliuma soha jó végre nem vezethet, aminthogy az állam mint ilyen nem bír hivatással, sem lelki tekintélylyel, sem megfelelő eszmények apparátusával a tanításra és nevelésre.
-4-Roma, julius hó végén. Az olasz szektáriusok harcza a pápaság s egyház ellen a legvégső fokát érte el, annyira,
hogy bizvást elmondhatni, hogy megnyíltak a pokol ka-pui, kiokádva a sátán összes pozdorjáját, minthogy most már nyíltan készülnek megrohanni Krisztus helytartóját.
De bármily eredménye legyen a rohamnak, a sátán nem fog erőt vehetni a kősziklán, melyet a Mindenható állított a bünbeesett s megváltott, de mindig bűnös emberiség üdvére.
Az egyházellenes szekták összes erőivel megindított e harcz mindenek előtt azt jelenti, hogy a római kérdés u j stadiumba lépett : az eddig minden pokoli ármánynyal folytatott álczázott háború a pápaság diadalával végződött ; a sok fillentés, hazugság, mely az úgynevezett pápai ga-ranczía-törvényben tetőpontját érte el, mind dugába dőlt ; a pápaság XIII. Leó áldozópapi jubileuma alkalmából a szó legszorosabb értelmében vett világra szóló győzedelmes ünnepet ült, mely a Tábor hegyi megdicsőülés földi vissz-fényének s az E g által n y ú j t o t t vigasznak mondható. Ez erkölcsi diadal a sötétség hatalmasságait meggyőzte erőt-lenségökről az addig követett haditervre nézve ; most tehát egyet fordult és az összes szektáriusok nagytanácsa el -határozta, hogy kudarczának és tehetetlenségének beval-lása helyett összes hadait mozgósítja.
Első hadi tette volt az uj olasz büntető törvény-könyv, melynek gyűlöletes önkényét eléggé jellemeztem korábbi leveleimben e lapok hasábjain. E törvénykönyvnek egyház- s pápa-ellenes politikai hasonmása az u j községi törvény javaslata, melynek legirányzatosabb szakasza az, amely 500 —1000 lírányi pénzbüntetést és 3 hónaptól egy évig terjedhető fogság büntetést szab arra, „aki be-szédekkel vagy allocutiókkal az isteni tiszteletnek szánt helyeken vagy vallásos jellegű gyűléseken, lelki Ígéretek vagy fenyegetések által iparkodnék a választók szava-zására befolyást gyakorolni. „Ezt a rendszabályt az u j büntetőtörvénykönyvvel együtt már tágértelmüségénél fogva is, oly messzire lehet vinni s annyi esetben alkalmazni, amint az olasz kormánynak s bíróságainak tetszeni fog, mivel „vallásos jellegű gyűléseken" nemcsak papok, de világiak által a pápa érdekében mondott beszéd vagy
„allocutió" — mely lehet ima is — elégséges lesz az említett pénz- s fogság-büntetés alkalmazására. Ellenben
„nem vallásos jellegű gyűléseken" szabad lesz a szek-tárius kompániának a választásokra befolyást gyakorolni s azonfelül a pápa s egyház ellen izgatni.
Ez uj községi törvénynek továbbá az is a czélja, hogy az önkormányzatot megfojtsa és a községeket, kivéve a nagy városokat, teljesen a kormány hatalmába adja, minthogy annak értelmében polgármestereiket (sin-daco) a belügyminiszter fogja kinevezni. Ez intézkedés okát maga a kormány magyarázza meg a „DirittoLí-ban:
„Eddig — irja — az olaszországi községek négy ötöde vagy klerikálisok, vagy a még veszedelmesebb fél-kle-rikálisok kezén volt." Ezzel bevallják a szektáriusok, hogy Olaszország négy ötöde mit sem akar tudni róluk, és minthogy a községek maguktól nem akarják elfogadni a dolgok u j rendjét, azért Crispi és csatlósai az uj tör-vény utján meg fogják őket fosztani szabadságuktól, oly polgármestereket küldvén a nyakukra, kiknek főfeladatuk lesz megtörni a klerikálisok s fél-klerikálisok daczát.
Az önkény ezen imugurálását maga Crispi igy
ve-60 RELIGIO. 79 zette be az olasz parlamentben : „Belgiumban a
katho-likusok méltók a tiszteletre, mert hazájukért harczoltak és mert nem hajtanak egy praetendens parancsára. De Olaszországban egy bukott souverain-nünk van, ki minden pillanatban tiltakozik ellenünk. (T. i. a pápa.) Van katholikus sajtónk, amely azt akarná, hogy szabad féket ereszszünk a hazaelleni bűntetteknek. í m e ily emberekkel vagyunk mi harczban. Mi adjunk nekik még fegyvert a kezükbe ? Nekem nincs erre bátorságom. En nem adhatok nekik ma oly hatalmat, amelyet holnap talán erővel kellene tőlük elvennem."
Ê szerint a pápa Crispi szemében csak praetendens, kinek követeléseit minden áron el kell nyomni és egy-úttal a katholikusokéit, kik azokat visszhangoztatják. A
„Moniteur de Rome" erre m e g j e g y z i :
„Azt állítani, hogy a pápa követeléseit és fölszó-lalásait egyedül ama rosszakaratú s nyomorúságos am-biczio sugallja, hogy uralkodjék egy darabka területen,
„Azt állítani, hogy a pápa követeléseit és fölszó-lalásait egyedül ama rosszakaratú s nyomorúságos am-biczio sugallja, hogy uralkodjék egy darabka területen,