oly felesleges ballastnak tekinti, melyre a föld-művelő és napszámos embernek, hivatása sze-rinti életében soha sem lesz szüksége. — Ugyan-azon törvény megalkotta az iskolaszékeket, fa-luhelyt is azon elemekből, melyek a többi la-kossággal in eadem linea damnationis állanak, azaz: kevés kivétellel ők is, mint a többiek, sze-retik gyermekeiket az iskolától elvonni, és nem szeretnek a tanitó fizetéséhez, s az iskola szük-ségleteinek fedezéséhez hozzájárulni ; s lettek az iskolai népnevelés gépezetében ötödik kerék, vagy kerékkötő, feleslegesek vagy ártalmasak.
De térjünk igénytelen észleleteimre. A Duna völgyét elhagyva, s éjszaknak haladva, csakhamar megváltozik a t á j k é p . A róna sziikül, a hegyek emelkednek, szántó-földek, szőlőhegyek eltünedeznek, a bükk, cser és tölgy-erdőket örökzöld fenyvesek váltják fel, s ott állunk Ma-gyarország leghíresebb, a honfoglalást is megelőző régi-ségü érczbányák, s a kies és gyógyhatásúkról hires szklenói, vihnyei és szliácsi, elég komforttal berendezett s regényes tájékban gazdag fürdők vidékén. Városokban és falvakban, föld alatt és fölött pezsgő élet ; fa, bánya és vasipar. S igy hazánk e vidéke, — bár itt a megelégedettség nem nyerhet kifejezést Berzsenyink szavaival: „van kies szőlőm, van arany kalászom," — mégis áldott és gazdag.
S ez áldott vidék népe — szegény, mert a drága kincsből, melyet életereje és biztonsága koczkáztatásával tur, aknáz, kihoz, semmi sem az övé, csak a munka bére.
De szegénysége tisztes, mely egyaránt távol áll a nyo-mortól, mint a vagyonosodástól. Lakályos ház, kis ker-tecskével, a fő élelmi czikknek szabott áron való előle-gezése, munkaképtelenség esetében némi nyugdij, tűr-hetővé teszik sorsát. S e szegény nép nem elégedetlen-kedik, nem zúgolódik, nem szünteti be munkáját, nem daczol, nem rombol. Tisztességtudó, alázatos, engedelmes, munkás, hazafias, mert — vallásos, ájtatos és j á m b o r . S ez nem a modern iskola érdeme ! Régi időktől fogva vallás-erkölcsös iskolanevelésben részesül e nép, s csak iskolai bizonyítvány mellett nyert alkalmazást bármely iparágnál.
Ily alapvetés mellett, az öregebbek jámbor példája által is buzdittatva, az ifjú csakhamar érdemesiti magát a „hivő keresztény" névre.
S ezen jelleg a keresztény élet minden nyilvánulá-saiban felismerhető. Hirdetik ezt már az ut és erdőszé-leken, a bányabejáratoknél felállított feszületek, a terek
szent szobrai, szép templomok, az isteni tisztelet és ta-nítások látogatottsága, magán, nyilvános és testületi ájta-tosságok, s kifejezést nyernek a családi életben és házi ájtatosságokban.
Az igy hivő keresztény munkás, valamint a felszí-nen őt környező természet alakzatai, jelenségei és szép-ségében, ugy alászállván a föld gyomrába, ennek csodá-latos és sokszerü alakzataiban a Teremtő munkáját, s az 0 hatalmát, bölcseségét, jóságát, szeretetét és atyai gond-viselését ismeri fel. Azért alászálltában is ajtatos imáiban ajánlja magát az 0 oltalmába, s kijövet ismét csak égre emeli hálatelt szemeit, hol a csillagok milliárdjai hirde-tik az Isten hatalmát és dicsőségét. Coeli enarrant gló-riám Dei, et opera manuum eius annunciat firmamentum !
A keresztény bányász keresi, aknázza az anyagot, a l e g d r á g á b b a t , legértékesebbet; de a találtat lábbal tiporja csak ugy, mint az értéktelent, s irigység nélkül adja át.
N e m isteníti, mint némely újkori természettudós, tanitó és tanítványaik, kik az anyagban állították fel az újkor b á l v á n y á t ! Az Istent helyettesitik az őserővel, a terem-t é s terem-t a parányelméleterem-tterem-tel ; az ember nem Isterem-ten terem-teremterem-tmé- teremtmé-nye, nem két világot magában egyesítő szellemi és testi lény, hanem a létért való küzdelemben természetes kivá-lás által majomból fejlődött lény ; melynek gondolkodása s úgynevezett szabadakarata csak is agyának szervi m ű -ködése. I g y szükségképen az erkölcsi jó és rossz közötti különbség megszűnik ; nem lévén kötelező erkölcsi tör-vény, s nem lévén szabad akarat, az emberi cselekmé-nyek nem is jöhetnek beszámítás alá. S a petrolőrök kommunardok, anarchisták és nihilisták — ezen elmélet elmaradhatlan gyümölcsei — ártatlan lények.
Mennyi veszedelem rejlik e tanokban egyház, haza és társadalomra, s mennyi lelki kár azok követőire !
P e d i g e veszedelem — a törvényhozás szándékán kivül és ellenére is — megvan a tanszabadságban, a fe-lekezetnélküli iskolában és a tanitó egyéniségében, ki ha hitetlen, a bibliai teremtés története helyett, az anyag-istenitők és darwinisták elméletét, s evvel minden go-noszság magvát hinti el azok szivében, qui jurant in verba magistri ; s a természetrajz előadásánál, csupán nagyobb fejlődésü állat gyanánt mutatván be az embert, megfosztva Istentől nyert minden méltóságától, kiöli ta-nítványaiban az önbecsülést, a jóra, szépre, magasztosra való törekvést is.
Sajnos, vannak kik ezen olcsó, de végtelenül kár-hozatos tudományban keresik dicsőségüket ; mert hisz a pozitiv igazságok tagadásánál, s a paradoxonok vitatásá-nál nincs olcsóbb tudomány, s talán sokan feltűnési visz-ketegökben éppen azért más benső tartalom hiányában, ezen kárhozatos tant adják ki magukból. Vajha ily hen-czegő tudóskák, minden okos és hivő ember részéről oly megítélésben részesülnének, mint egvik hősködő társuk, kiről azt mondá egy csípős kritikus : ezen uri ember oly ügyetlen famíliából való, miszerint a folytonos fejlődés elmélete szerint ükapja bajosan volt majom, de — sza-már lehetett.
V a j h a iskoláinkban soha ne hiányozzék a »keresz-tény szellem," akkor nem fog az hiányozni az élet küzd-mezejére kilépettek szivében és életében sem.
RELIGIO. 131 T o v á b b haladva vándorlásomban, a t e r m é s z e t u g y a n
keveset vesztett szépségében, s csak némileg m o s t o h á b b -nak m u t a t k o z o t t adományaiban : de m e g r e n d í t ő l á t v á n y t n y ú j t némely helység kirívó n y o m o r a , s erkölcsi sülye-dése. R o n d a h á z a k b a n r o n d a é l e t ; üres iskola és egyház, telt korcsma és pálinkamérés. Im ezek jellemzik lakóit.
S ha k u t a t j u k , mi t e t t e őket ily Istenről s önnön méltó-s á g u k r ó l éméltó-s j ó v o l t u k r ó l megfeledkezett lényekké ? Cméltó-sak abban találunk m e g f e j t ő v á l a s z t : uzsora és p á l i n k a ! S ha honfiúi l e l k ü n k tűnődik a m e n t ő eszközök felett, csakis azon k é t s é g b e e j t ő e r e d m é n y r e j u t , h o g y Isten ke-gyelme nélkül nincs s z á m u k r a menekülés. Az iskolából r é g kinőttek ; prédikácziót nem h a l l g a t n a k ; m é r t é k l e t e s ségi egyletbe nem lépnek ; a fokozott szeszadó nem m é r -sékli v á g y u k a t , csak h a m a r á b b emészti fel utolsó vagyo-n u k a t ; kivávagyo-ndorolvagyo-niok vagyo-nem lehet, h o g y talávagyo-n az idegevagyo-n világban elmaradhatlan életküzdelem s a n y a r u s á g a i k i j ó -zanítanák s m e g m e n t e n é k őket l e g a l á b b az emberiség számára, ha m á r a h o n r a nézve elvesztek ? N e m ! az ö r d ö g ki nem b o c s á j t j a zsákmányát ! Ok m a r a d n a k , mint n y ű g a haza testén, mint a t á r s a d a l o m szennye és s a j á t g y e r -mekeiknek átka.
Még is az erkölcsi sülyedés e szomorú tanyáin, h á -lás működési tér nyílik a buzgó, lelkes t a n í t ó számára, hogy legalább azokat mentse és óvja, k i k e t m é g a p á -linka-kór egészen m e g nem mételyezett, kiken m é g nem f o g o t t az oly szülők gonosz példája, kik a csecsemőt szeszszel csititják, a serdülőnek azzal kedveskednek, s az apa u j j o n g örömében fia részeg volta felett.
De szomorú e kép ! A hazafi lelke i n k á b b véres csatamezőkre gondol, melyeken hős fiak ezrei h u l l o t t a k el dicsőséggel, mintsem ezen b ü n t a n y á k r a , hol a pálinka szedi áldozatait, s a honfiak ezrei dicstelenül b ű n b e n és n y o m o r b a n züllenek el. A7essünk f á t y o l t r e á !
V é g r e visszaszállva i t t h o n o m b a , résztvevő t a n u j a valék a nemzet és főváros n a g y ünnepének, az első ma-g y a r apostol és király szent István ü n n e p é n e k , kinek dicső neve emlékére egy nemzet lelke lángol, s hivő fiai szive feldobog. E p e d ő himnusz őseink i m á j a : „hol van István király, téged m a g y a r kiván" emelkedik minden igaz honfi kebeléből, s h ó d o l a t u n k t ö m j é n f ü s t j e illatár-ként száll fel oltárainkról . . .
Örömben t á g u l t szivem, látván a m é r h e t e t l e n soka-ságot, melyet a hit és hazafiság lelkesített, h o g y a hála és k e g y e l e t adóját meghozza azon hős fejedelem, bölcs törvényhozó és l á n g b u z g a l m u apostolnak, ki p o g á n y őseinknek büszke n y a k á t , J é z u s édes i g á j á b a h a j t v á n , nemzeti és állami l é t ü n k n e k , művelődésünk és szabadsá-g u n k n a k szerzője. N e m szabadsá-gondolható, hoszabadsá-gy sz. István oly számos tisztelői, egyszersmind hithüség, az Isten háza és dicsősége előmozditásában apostoli buzgalom, cselekvő felebaráti szeretet, és törvénytisztelet által annak hü követői is lenni, s igy az egyház g y a r a p o d á s a és dicső-sége, s drága honunk n a g y s á g a és boldogulásának elő-mozdítására nem törekednének ! Őrizzük k e b l ü n k b e n e vigasztaló hazafias r e m é n y t !
M. t. b i z o t t s á g ! H a gyönge szózatomnak czélzatait a tanitó u r a k k a l m e g é r t e t n i , s a ker. szellem
uralkodásá-n a k iskola, család és életbeuralkodásá-n, s a veszélyes t a uralkodásá-n o k távol-t a r távol-t á s á n a k szükségétávol-t csak némileg is — quasi aliud a g e n d o — begyőzni ; h a a felemiitett, a n y a g i l a g és er-kölcsileg b u k o t t szerencsétlenek g y e r m e k e i m e g m e n t é s é r e , e m b e r b a r á t i szivöket indítani és buzdítani ; s v é g r e az e g y h á z és haza iránti h ű s é g és szeretetükben, sz. István r a g y o g ó p é l d á n y k é p ü n k r e utalva, megerősíteni s igy s z e n t e g y h á z u n k dicsőségének és édes hazánk j a v á n a k elő-mozdításához, csak egy szemernyit is h o z z á j á r u l n i sike-rülend : benső megelégedéssel zárom be beszédemet, s g y ű l é s ü n k e t — Isten áldását kérve m ű k ö d é s ü n k r e , meg*
n y i t o t t n a k n y i l v á n i t o m .
Egyházi szent beszéd.
(Vége.)
S u g y a n miért féltsen minket a haza egy Isten szeretetétől és i r á n t a való engedelmességtől ? N e m d e igaza van a költőnek, m i k o r a haza nevében igy kérdez :
„Ki a h a z á t bölcsen a l k o t á
E g y I s t e n t ő l m é r t féltsem én szerelmem ? A d d i g leszek szent a m a g y a r előtt, Mig szent lesz e l ő t t e a jó, az Isten.'1 l)
U g y a n nem i s t e n k á r o m l á s volna-e gondolni, h o g y Az, ki a p a r a n c s o t adta : „ A d j á t o k m e g a mi a császáré a császárnak," valamit k í v á n h a t n a , mi a haza igazi é r -dekeivel e l l e n k e z n é k ? V a g y talán A n n a k , ki oly nyo-m a t é k o s a n h i r d e t t e a haza i r á n t i k ö t e l nyo-m e k e t , nenyo-m állana j o g á b a n parancsolni : „ a d j á t o k m e g a mi az Istené az Istennek." 2)
A keresztény — igaz — a föld szülöttje, de e g y -szersmind a m e n n y o r s z á g n a k is örököse. J o g g a l mond-h a t j a a keresztény :
„En is azt r e m é l e m r e m e g ő reménynyel, Hogy h a z á m lesz a m e n n y . "
S hogy igy legyen, itt a földön kell a r r a é r d e m e k e t sze-rezni. H a van a siron tul is élet, ha porladozó t e s t ü n k e t túléli a lélek — s ha nem, a k k o r nem is érdemes élni tűrni és szenvedni, a k k o r a lét a l e g n a g y o b b kin, a l e g -k e g y e t l e n e b b i g a z s á g t a l a n s á g — ha lel-kün-k örö-k sorsa az igazsag m e g m á s í t h a t a t l a n szava szerint csak olyan lehet, a minőt e világban m e g é r d e m e l t ü n k , a k k o r a g o n -dolkodó keresztény előtt világos, de szent is a feladat, h o g y itt a földön életét ugy berendezze, hogy örökségül k a p j a egykoron egy szebb élet h a j n a l á n a m e n n y o r s z á g végnélküli b o l d o g s á g á t ; a k k o r annak az e g y h á z n a k , me-lyet az Isten egyszülött F i a a l a p í t o t t , hű g y e r m e k e kell lenni, m e r t egy igaz mondás s z e r i n t : N o n potest h a b e r e D e u m P a t r e m , qui non h a b e t Ecclesiam m a t r e m . Menny-ben a t y j á n a k nem b í r h a t j a az Istent, kinek itt a földön az egyház"'nem volt a n y j a .
Szeretheti a hivő f o r r ó n azt a földet, melyen böl-csője r i n g o t t , hol az anyanyelv édes h a n g j a i t legelőször h a l l o t t a , hol g y e r m e k k o r á n a k boldog álmai, i f j ú s á g a szép reményei, f é r f i t e t t e r e j é n e k gazdag gyümölcsei, vágyai és várakozásai ezer m e g ezer szállal oly bűvösen
lebilincse-') Mindszenty, A hon szava.
-') S. Th. 2 Il-ae qu. 101. a. 4. c.
16*
lik lelkét, szivét ; szeretheti szülőföldjét jobban mint az egész világot, mint a Dardanellák bájos partjait, vagy Nápoly aranyfényű öblét. Másik hazája, melyre reménye irányul, egy más világrendben fekszik ; tudja, mivel tar-tozik neki vágyaiban és méltó előkészületben és mivel tartozik emennek a hazának, mely őt az örök hazára szülte. A hivő keresztény a költővel mondhatja :
„Ég és föld között repülök, I s t e n t és h o n t zeng dalom, I n n é t van, hogy elmerengvén Az eget é d e s . h o n o m n a k , A h o n t édes szép e g e m n e k Oly szent kéjjel gondolom."
S mentől buzgóbban törekszik örök hazája felé a keresztény, mentől inkább iparkodik erre magát érde-messé tenni, mentől vallásosabb, erényesebb és erkölcsö-sebb, annál hívebben és tökéletesebben is fogja teljesíteni kötelmeit földi hazája iránt, jól tudván, hogy ezen kö-telmek szándékos elhanyagolása bün s vétek nem csak az emberek, de az Isten előtt is.
Igazán vallásos, erényes és erkölcsös ember soha sem lehet hazafiatlan, mert megadván az Istennek, mivel tartozik, már az Isten iránti engedelmességnél fogva sem t a g a d h a t j a meg hazájától, mivel neki tartozik, mivel csak igy teljesiti az Ur parancsát, ki mondá: „Adjátok meg a mi a császáré a császárnak és a mi az Istené, az Is-tennek." Valóban
„Igy szép a h i t s honszerelem E g y m á s k e b l é r e hajolva."
*
* *
Tegyünk félre minden bizalmatlanságot, minden fél-tékenységet, minden illetéktelen aspiratiót. A két világ-rend élén két tekintély áll, egymást kiegészítve, egy-mással szövetkezve. Nem állam az államban, hanem megfelelőleg az ember kettős természetének a két élet-rend hivatott és illetékes intézője. Igazi jólét, valódi bol-dogság csak ott lehetséges, hol mind a kettő kellőleg érvényesül. A test elhanyagolása elnyomorításra, a lélek elhanyagolása butításra s sülyedésre vezet. Hadd működ-jék mind a két hatalom a maga körében szabadon és függetlenül, és a hol érdekeik találkoznak, kölcsönös mél-tányossággal és igazságossággal.
Hisz egy a közös czél : a közjó ; csak egyért dobog édes mindnyájunk szive, hogy e közös hazában boldog legyen mindenki és hogy e boldog hazát elhagyva elérje boldogan az örök hazát. É r t s ü k meg az idők komolysá-gát. Másutt van az ellenség, ne keressük az ott, a hol az nincs. Csak hypokrizis vádolhatja az egyházat, külö-nösen hazánkban arról, hogy törekvései nem irányulnak édes honunk boldogitására és hogy valamikor olyasmi után áhítoznék, mi nemzetünk igazi érdekeivel ellenkezik.
A ki legjobb, legrégibb barátját gyanúsítja és gyöngíti, csak magának árt, csak önmagát erőtleniti. Az evangéli-um nem ismer más harczot mint a tévedés és a bün ellen. Az egyház védekezik, ha megtámadják és ezzel csak oly szent kötelességet teljesít, melynek elhanyago-lása gyávaság is, árulás is. Gyávák pedig szánalmat, árulók megvetést érdemelnek. Amit önérzetes ember el nem tűrne, azt ne kívánjuk a világot átölelő, kétezred-éves isteni intézménytől, mely nem rabszolgaságra,
ha-nem szabadságra született. (Gal. 4, 26. 31.) Szentegyhá-zunk dicső fejének, szentséges atyánk XIII. Leo pápa ily irányban tanúsított bölcseségétől még az ellenfél sem t a g a d h a t j a meg tiszteletét.
Vallás és hazafiság nincsenek ellentétben, mind a kettő erény, két erény pedig egymással nem ellenkezik ; az egyik a másikat kiegészíti, az egyik a másikat segiti.
Szeresse mindenki, mint kell, édes hazánkat, de szeresse minden hivő az Istent mindenek felett !
J ó l mondja a költő :
„Igaz m a g y a r csak ugy vagyok, H a h a z á m n a k j ó t a k a r o k , E g y I s t e n e m , egy k i r á l y o m , E z t tisztelem, azt imádom."
Deum timete, regem honorificate. — Féljétek az Istent, tiszteljétek a királyt, parancsolja az U r nevében az apostolok fejedelme.x)
*
* *
Szent István ünnepén, dicső első apostoli királyunk e magasztos napján, ki utolsó leheletéig, mikor a ma-gyarok Nagyasszonya hatalmas p á r t f o g á s á b a ajánlotta szeretett hónát, népét és nemzetét, oly fenséges példát adott, hogy egyesülhet a legédesebb összhangzatban val-lás és hazafiság : ujitsuk meg köteles fogadásunkat, hogy hazánknak rendithetetlenül hivei akarunk maradni, bár-mit is rejt titokzatos méhében a bizonytalan jövő ; hogy szeretett hazánkért készen vagyunk minden áldozatra, mit sérthetetlensége, egysége, szabadsága, boldogsága kí-vánni f o g ; hogy szeretni f o g j u k ezt a földet, mely édes szülőföldünk, szeretni a szeretett hazában élő minden honpolgárt különbség nélkül, mert csak a szeretetben van egység, van erő, van békesség és boldogság. F o g a d j u k újból, hogy felséges urunk és apostoli királyunk, a leg-alkotmányosabb fejedelemnek jobbágyi hűséggel minden-kor eltelt alattvalói leszünk, ki szt. István minden-koronájának oly méltó örököse, hogy a mint atyai szive oly melegen és bensőn osztja hü magyarjainak minden jó és balsorsát, népeinek őszinte hódolatával körülvéve, mindmegannyi élő bástyával védve, alattvalóinak szerető szivében bírja
azt az erős trónt, melyet az idők viszontagságai csak erősebbé és szilárdabbá tesznek. F o g a d j u k újból, hogy hitünkhez híven meg akarunk maradni a hitetlenség min-den támadásai, a ledérség minmin-den csábjai között ; hogy anyaszentegyházunk hü gyermekei akarunk maradni, mely minket örök hazánk számára szült. — Igy meg-adván hazánknak, mivel neki tartozunk, ennek minden-kor hü polgárai és megadván az Istennek, mivel neki tartozunk, mindenkor az 0 szeretett és szerető gyermekei maradunk.
*
* *
Te pedig, mindenható Úristen ; hallgasd meg ke-gyesen könyörgésünket és engedd, hogy szt. István ki-rály, ki itt a földön uralkodván, a hitnek és egyháznak oly buzgó terjesztője volt, ott fent a mennyekben Irgal-masságod trónja előtt legyen dicső szószólónk, hü párt-fogónk. Az ő érdememei által áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat, felséges urunkat és apostoli királyunkat.
U g y legyen ! Amen.
') I. Petr. 2, 17.
RELIGIO. 133 EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.